Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. július 10.
Se kép, se hang
Történt, hogy szombaton, kora délután a Facebook keretében működő egyik marosvásárhelyi közösségi oldalon bombaként robbant a hír: ég egy tízemeletes tömbház a Kövesdombon. A kis vásárhelyi közösség interneten szörföző csoportja azonnal megbolydult: a Kövesdombon lakók természetesen kimentek az utcára, az égő lakóház közelébe – fotózni, filmezni –, akik nem kövesdombiak, a lakótelepen élő ismerőseiktől érdeklődtek, és pillanatok alatt összeállt a kép: a napokban megnyílt nagy bevásárlóközpont közvetlen szomszédságában lángol egy panelház, a nemrég felkerült szigetelőréteg gyulladt meg. Nagyon rövid idő alatt a csoport tagjaiként szinte mindent tudtunk, és láttunk is, hiszen a drámai hangulatú fényképek is megjelentek a közösségi oldalon. A csoport tagjai, főleg azok, akik már nem itt élnek, szerettek volna minél több részletet tudni a katasztrófáról, ezért elkezdték figyelni a helyi médiacsatornákat. Természetesen elvárták volna például a GaGa Rádiótól, hogy zenés adását megszakítva azonnal helyszíni tudósítást adjon az eseményről. Balga remény! A bukaresti hírtelevíziók stílusán, gyorsaságán, szenzációhajhászásán szocializálódott médiafogyasztók döbbenten vették tudomásul, hogy nemcsak helyszíni tudósítás nincs a kereskedelmi rádióban, hanem még híradót sem sugároz az adó sem délután négykor, sem ötkor stb. Persze, akik nagyon jól ismerik a rádió műsorrácsát, ezen nem lepődtek meg. Ennél is bosszantóbb volt, hogy több órán át a marosvásárhelyi közszolgálati rádió sem tudósított a tűzesetről. Mi sem természetesebb, mint hogy ezek után délután "végigzongoráztam" az összes helyi elektronikus médiacsatornát: a Román Televízió vásárhelyi stúdiója, a TTM kereskedelmi adó szombat délután úgynevezett konzervadásokkal "etette" a kedves nézőket, miközben a Kövesdombon lejátszódott a 42 érintett lakásban élők tragédiája. Az Erdélyi Magyar Televízió még csak bele sem borzongott abba, hogy a székhelyétől alig pár száz méterre fáklyaként lángol a lakótorony. A szombat esti első hírük Basescu leváltásával foglalkozott, a második hír meg éppenséggel egyhetes volt: az SZKT-ról szólt. Világos, hogy a műsorrács ezt írja elő: szombaton és vasárnap heti hírösszefoglalóval rukkol ki az adó. De kérdem én: ha (isten ments!) valamelyik szombat délután felrobbanna a vegyi kombinát, a helyi tévéadók akkor is konzervműsorokkal és többnapos hírekkel traktálnák a Nagyérdeműt? A nézőket nem érdekli a költségvetés, az előre eltervezett műsorrács, a szerkesztők hétvégi sziesztázása, csak az, hogy honnan, melyik forrásból értesülnek először arról az eseményről, amely érdekli őket. Ahonnan az igényelt információkat megkapják, azt a csatornát fogják követni – kitartóan.
Döbbenetes volt tapasztalni, hogy kies városunknak lényegében nincs egy olyan fóruma, egy olyan magyar nyelvű hírközlő csatornája, amely lehetővé teszi azt, hogy a különböző városrészekben élő vásárhelyiek tudjanak egymásról. Még csak provinciálisnak sem nevezhető a helyi médiumok kínálata, hiszen ha az lenne, akkor legalább szűkebb pátriánk, a vásárhelyi provincia hírei folyamatosan, frissen bekerülnének az adásokba.
Máthé Éva
Népújság (Marosvásárhely)
Történt, hogy szombaton, kora délután a Facebook keretében működő egyik marosvásárhelyi közösségi oldalon bombaként robbant a hír: ég egy tízemeletes tömbház a Kövesdombon. A kis vásárhelyi közösség interneten szörföző csoportja azonnal megbolydult: a Kövesdombon lakók természetesen kimentek az utcára, az égő lakóház közelébe – fotózni, filmezni –, akik nem kövesdombiak, a lakótelepen élő ismerőseiktől érdeklődtek, és pillanatok alatt összeállt a kép: a napokban megnyílt nagy bevásárlóközpont közvetlen szomszédságában lángol egy panelház, a nemrég felkerült szigetelőréteg gyulladt meg. Nagyon rövid idő alatt a csoport tagjaiként szinte mindent tudtunk, és láttunk is, hiszen a drámai hangulatú fényképek is megjelentek a közösségi oldalon. A csoport tagjai, főleg azok, akik már nem itt élnek, szerettek volna minél több részletet tudni a katasztrófáról, ezért elkezdték figyelni a helyi médiacsatornákat. Természetesen elvárták volna például a GaGa Rádiótól, hogy zenés adását megszakítva azonnal helyszíni tudósítást adjon az eseményről. Balga remény! A bukaresti hírtelevíziók stílusán, gyorsaságán, szenzációhajhászásán szocializálódott médiafogyasztók döbbenten vették tudomásul, hogy nemcsak helyszíni tudósítás nincs a kereskedelmi rádióban, hanem még híradót sem sugároz az adó sem délután négykor, sem ötkor stb. Persze, akik nagyon jól ismerik a rádió műsorrácsát, ezen nem lepődtek meg. Ennél is bosszantóbb volt, hogy több órán át a marosvásárhelyi közszolgálati rádió sem tudósított a tűzesetről. Mi sem természetesebb, mint hogy ezek után délután "végigzongoráztam" az összes helyi elektronikus médiacsatornát: a Román Televízió vásárhelyi stúdiója, a TTM kereskedelmi adó szombat délután úgynevezett konzervadásokkal "etette" a kedves nézőket, miközben a Kövesdombon lejátszódott a 42 érintett lakásban élők tragédiája. Az Erdélyi Magyar Televízió még csak bele sem borzongott abba, hogy a székhelyétől alig pár száz méterre fáklyaként lángol a lakótorony. A szombat esti első hírük Basescu leváltásával foglalkozott, a második hír meg éppenséggel egyhetes volt: az SZKT-ról szólt. Világos, hogy a műsorrács ezt írja elő: szombaton és vasárnap heti hírösszefoglalóval rukkol ki az adó. De kérdem én: ha (isten ments!) valamelyik szombat délután felrobbanna a vegyi kombinát, a helyi tévéadók akkor is konzervműsorokkal és többnapos hírekkel traktálnák a Nagyérdeműt? A nézőket nem érdekli a költségvetés, az előre eltervezett műsorrács, a szerkesztők hétvégi sziesztázása, csak az, hogy honnan, melyik forrásból értesülnek először arról az eseményről, amely érdekli őket. Ahonnan az igényelt információkat megkapják, azt a csatornát fogják követni – kitartóan.
Döbbenetes volt tapasztalni, hogy kies városunknak lényegében nincs egy olyan fóruma, egy olyan magyar nyelvű hírközlő csatornája, amely lehetővé teszi azt, hogy a különböző városrészekben élő vásárhelyiek tudjanak egymásról. Még csak provinciálisnak sem nevezhető a helyi médiumok kínálata, hiszen ha az lenne, akkor legalább szűkebb pátriánk, a vásárhelyi provincia hírei folyamatosan, frissen bekerülnének az adásokba.
Máthé Éva
Népújság (Marosvásárhely)
2012. július 10.
Ünnepi unitárius zsinat Kolozsváron
Az erdélyi és a magyarországi unitáriusok Kolozsváron találkoztak június 28-án, a belvárosi unitárius templomban, ünnepi zsinaton. Ennek a fő célja a magyarországi és erdélyi unitárius egyházak egyesítése volt, mely hosszú és összehangolt folyamat eredményeként jött létre. Az egyesülés egyházjogi megvalósítása érdekében az Erdélyi Unitárius Egyház Zsinata a Magyarországi Egyházkerület által kijelölt zsinati képviselőkkel kiegészülve a Magyar Unitárius Egyház Zsinatává alakul. Miután a történelmi események révén a maradék unitárius egyházszervezet is feldarabolódott, a 89-es változások kedvező feltételeket biztosítottak egyházunk újraegyesülésére. Június 28- án, a két zsinat képviselőinek jelenlétében ez meg is történt. A Magyar Unitárius Egyház az egyetlen magyar indíttatású egyház és a legfiatalabb történelmi magyar egyház Erdélyben.
Az ünnepi zsinaton bevezető beszédet mondott Nagy László, az Erdélyi Unitárius Egyház főjegyzője, majd a jelen levő zsinati tagokat köszöntötte dr. Máthé Dénes főgondnok, ugyanakkor megállapítva, hogy a zsinat határozatképes, majd felszólalt Bálint Benczédi Ferenc püspök. A munkálatoknak három napirendi pontja volt: A két egyházrész egyesítése, az új alapszabályzat elfogadása valamint különböző átmeneti rendelkezések és hatályba lépési határozatok. Az Erdélyi Unitárius Egyház vezető testülete – Bálint Benczédi Ferenc püspök, Nagy László főjegyző, Kovács István közügyi igazgató, Máthé Dénes főgondnok – kiegészül a Magyarországi Egyházkerület vezetőségével: Balázsi László megbízott püspök-főjegyzővel, Elekes Botond főgondnokkal és Barabási Sándor főgondnok- helyettessel. A magyarországi unitárius lelkészeket Kászoni József budapesti lelkész képviselte. Az újraegyesült unitárius egyház neve: Magyar Unitárius Egyház. A határozatot a vezetőségi tagok aláírásukkal szentesítették a délutáni ünnepi istentiszteleten és bemutatták az új zászlót is.
Az egyesülési határozatot Szabó László lelkész olvasta fel, az új alapszabályzatot pedig Gyerő Dávid előadó- tanácsos, melynek előkészítésében részt vett Máthé Sándor és dr. Kovács Sándor is. Az új alapszabályzat kiegészült a módosító javaslatokkal és az ünnepi zsinat megszavazta. Az ülés végén, harmadik napirendi pontként megszavaztak pár átmeneti rendelkezést, a működési szabályzatot és a választási szabályzatot.
A délutáni ünnepi istentiszteleten kihirdették a Magyar Unitárius Egyház újraalakulását és az alaptörvény elfogadását, és ezeket hitelesítették. Főtisztelendő püspök úr hangsúlyozta az esemény fontosságát. Köszöntőt mondott Máthé Dénes főgondnok (Kolozsvár), Elekes Botond főgondnok (Budapest), a testvéregyházak képviseletében Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök. Részt vett ugyanakkor államtitkári szinten Vámos Tibor a román és Szászfalvy László, a magyar kormány képviselője is és nem utolsósorban Mr. Larry Coburn az amerikai Weston helységből, Massachusetts államból, az amerikai testvérgyülekezet megbízottja. Az unitáriusok számára – és nem csak – rangos rendezvényt megtisztelte jelenlétével Toró T. Tibor és Tőkés László is. Az ünnepi egyházi beszédet Kovács István közügyi igazgató, sepsiszentgyörgyi lelkész tartotta, az úrvacsorai beszédet Balázsi László megbízott püspök, füzesgyarmati lelkész. Az ünnepi zsinat a záróimával, az áldáskérés és a magyar himnusz közös eléneklésével és szeretetvendégséggel zárult a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium épületében. Sajnálatos, hogy a Maros megyét képviselő zsinati tagok szinte fele nem tartotta lényegesnek részt venni az ünnepségen, mely egyébként a zsinati tagok számára kötelező.
Demeter Judit ny. könyvtáros
Népújság (Marosvásárhely)
Az erdélyi és a magyarországi unitáriusok Kolozsváron találkoztak június 28-án, a belvárosi unitárius templomban, ünnepi zsinaton. Ennek a fő célja a magyarországi és erdélyi unitárius egyházak egyesítése volt, mely hosszú és összehangolt folyamat eredményeként jött létre. Az egyesülés egyházjogi megvalósítása érdekében az Erdélyi Unitárius Egyház Zsinata a Magyarországi Egyházkerület által kijelölt zsinati képviselőkkel kiegészülve a Magyar Unitárius Egyház Zsinatává alakul. Miután a történelmi események révén a maradék unitárius egyházszervezet is feldarabolódott, a 89-es változások kedvező feltételeket biztosítottak egyházunk újraegyesülésére. Június 28- án, a két zsinat képviselőinek jelenlétében ez meg is történt. A Magyar Unitárius Egyház az egyetlen magyar indíttatású egyház és a legfiatalabb történelmi magyar egyház Erdélyben.
Az ünnepi zsinaton bevezető beszédet mondott Nagy László, az Erdélyi Unitárius Egyház főjegyzője, majd a jelen levő zsinati tagokat köszöntötte dr. Máthé Dénes főgondnok, ugyanakkor megállapítva, hogy a zsinat határozatképes, majd felszólalt Bálint Benczédi Ferenc püspök. A munkálatoknak három napirendi pontja volt: A két egyházrész egyesítése, az új alapszabályzat elfogadása valamint különböző átmeneti rendelkezések és hatályba lépési határozatok. Az Erdélyi Unitárius Egyház vezető testülete – Bálint Benczédi Ferenc püspök, Nagy László főjegyző, Kovács István közügyi igazgató, Máthé Dénes főgondnok – kiegészül a Magyarországi Egyházkerület vezetőségével: Balázsi László megbízott püspök-főjegyzővel, Elekes Botond főgondnokkal és Barabási Sándor főgondnok- helyettessel. A magyarországi unitárius lelkészeket Kászoni József budapesti lelkész képviselte. Az újraegyesült unitárius egyház neve: Magyar Unitárius Egyház. A határozatot a vezetőségi tagok aláírásukkal szentesítették a délutáni ünnepi istentiszteleten és bemutatták az új zászlót is.
Az egyesülési határozatot Szabó László lelkész olvasta fel, az új alapszabályzatot pedig Gyerő Dávid előadó- tanácsos, melynek előkészítésében részt vett Máthé Sándor és dr. Kovács Sándor is. Az új alapszabályzat kiegészült a módosító javaslatokkal és az ünnepi zsinat megszavazta. Az ülés végén, harmadik napirendi pontként megszavaztak pár átmeneti rendelkezést, a működési szabályzatot és a választási szabályzatot.
A délutáni ünnepi istentiszteleten kihirdették a Magyar Unitárius Egyház újraalakulását és az alaptörvény elfogadását, és ezeket hitelesítették. Főtisztelendő püspök úr hangsúlyozta az esemény fontosságát. Köszöntőt mondott Máthé Dénes főgondnok (Kolozsvár), Elekes Botond főgondnok (Budapest), a testvéregyházak képviseletében Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök. Részt vett ugyanakkor államtitkári szinten Vámos Tibor a román és Szászfalvy László, a magyar kormány képviselője is és nem utolsósorban Mr. Larry Coburn az amerikai Weston helységből, Massachusetts államból, az amerikai testvérgyülekezet megbízottja. Az unitáriusok számára – és nem csak – rangos rendezvényt megtisztelte jelenlétével Toró T. Tibor és Tőkés László is. Az ünnepi egyházi beszédet Kovács István közügyi igazgató, sepsiszentgyörgyi lelkész tartotta, az úrvacsorai beszédet Balázsi László megbízott püspök, füzesgyarmati lelkész. Az ünnepi zsinat a záróimával, az áldáskérés és a magyar himnusz közös eléneklésével és szeretetvendégséggel zárult a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium épületében. Sajnálatos, hogy a Maros megyét képviselő zsinati tagok szinte fele nem tartotta lényegesnek részt venni az ünnepségen, mely egyébként a zsinati tagok számára kötelező.
Demeter Judit ny. könyvtáros
Népújság (Marosvásárhely)
2012. július 10.
Konstruktívnak értékelték az erdélyi magyar pártok vezetői az Orbán Viktorral folytatott megbeszéléseket
Mindhárom romániai magyar párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), valamint a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke konstruktívnak értékelte kedden az Orbán Viktor miniszterelnökkel előző nap Budapesten folytatott megbeszéléseket.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke az MTI-nek elmondta: azt tapasztalta, hogy Orbán Viktor nyitott az RMDSZ és a Fidesz partneri viszonyának a megerősítésére. "Nyilván a bizalmat is meg kell erősíteni" - jelentette ki az RMDSZ elnöke, majd hozzátette: "mi ezen vagyunk."
Kelemen Hunor megemlítette: úgy értékelte, hogy Magyarország miniszterelnökét érdekli a romániai belpolitikai és gazdasági helyzet, foglalkoztatják a magyar közösség előtt álló kihívások. E kihívások között, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium bírósági visszaállamosításának, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ellehetetlenített magyar tagozatának az ügyét említette. Azt is hozzátette, a miniszterelnök teljes támogatásáról biztosította valamennyi olyan kérdésben, amely a magyar oktatáshoz és a kisebbségi jogokhoz kapcsolódik.
Az MTI kérdésére, hogy érintették-e az erdélyi magyar pártok egymáshoz való viszonyát az őszi parlamenti választások vonatkozásában, Kelemen Hunor elmondta: azt érzékelte, hogy Orbán Viktor fontosnak tartja a magyar egységet. "Azt is éreztem azonban, nem kívánja Budapestről megmondani, hogy mi legyen Erdélyben. Nem adott tanácsot az őszi parlamenti választásokkal kapcsolatban" - tette hozzá az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor szerint Orbán Viktor pontosan ismeri az önkormányzati választások eredményei által kirajzolt erdélyi erőviszonyokat, és egyetértett azzal, hogy az erdélyi magyarságnak erős parlamenti frakcióra lesz szüksége az elkövetkező időszakban, mert nehéz idő vár a közösségre.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke az MTI-nek elmondta, fontos részét képezte a megbeszélésnek a romániai belpolitikai helyzet értékelése. A felek egyetértettek abban, hogy az, ami jelenleg Bukarestben történik, több mint a romániai jobboldali és baloldali erők közötti hatalmi harc, ezért nem lehet a román politikai elit belügyeként tekinteni.
Toró T. Tibor elmondta, a romániai magyar pártok együttműködésén alapuló "új egységről" vallott nézetei nagy mértékben megegyeztek a miniszterelnök nézeteivel. "Orbán Viktor elvi alapon közelített a kérdéshez, elmondta, igazából akkor tud hatékony lenni az erdélyi magyar érdekképviselet, ha a fontos kérdésekben egységesen tud fellépni" - idézte az EMNP elnöke. Hozzátette, a találkozón megerősödött az a meggyőződésük, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (a magyar pártok és politikai szervezetek egyeztető fóruma) összehívása elodázhatatlan.
Toró megjegyezte, az EMNP elsődlegesen az MPP-vel való együttműködés gazdagításáért kész erőfeszítéseket tenni, de ez az együttműködés fontos magyar kérdésekben az RMDSZ-re is kiterjeszthető. "Még ha az RMDSZ álláspontjával sok esetben nem is értünk egyet, érdemes a fontos ügyekben megtalálnunk az együttműködés keretét. Orbán Viktor is erre kért" - jelentette ki az EMNP elnöke.
Szász Jenő, az MPP elnöke az MTI-nek elmondta, azzal a meggyőződéssel tért vissza Budapestről, hogy az erdélyi magyarság és az MPP egyaránt számíthat Magyarország miniszterelnökére. "Az elmúlt esztendőkben kifejtett munkánk megbecsülése a miniszterelnök részéről megtörtént" - állapította meg a pártelnök. Hozzátette, az erdélyi magyar helyzet értékelése során úgy látták, hogy az RMDSZ-hez a romániai magyarság "domináns pártjaként" kell viszonyulni. "Ehhez kellő bölcsességre van szükség, és ehhez kaptunk biztatást és támogatást a miniszterelnöktől" - összegezte következtetéseit Szász Jenő, az MPP elnöke.
Gazda Árpád
MTI
Mindhárom romániai magyar párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), valamint a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke konstruktívnak értékelte kedden az Orbán Viktor miniszterelnökkel előző nap Budapesten folytatott megbeszéléseket.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke az MTI-nek elmondta: azt tapasztalta, hogy Orbán Viktor nyitott az RMDSZ és a Fidesz partneri viszonyának a megerősítésére. "Nyilván a bizalmat is meg kell erősíteni" - jelentette ki az RMDSZ elnöke, majd hozzátette: "mi ezen vagyunk."
Kelemen Hunor megemlítette: úgy értékelte, hogy Magyarország miniszterelnökét érdekli a romániai belpolitikai és gazdasági helyzet, foglalkoztatják a magyar közösség előtt álló kihívások. E kihívások között, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium bírósági visszaállamosításának, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ellehetetlenített magyar tagozatának az ügyét említette. Azt is hozzátette, a miniszterelnök teljes támogatásáról biztosította valamennyi olyan kérdésben, amely a magyar oktatáshoz és a kisebbségi jogokhoz kapcsolódik.
Az MTI kérdésére, hogy érintették-e az erdélyi magyar pártok egymáshoz való viszonyát az őszi parlamenti választások vonatkozásában, Kelemen Hunor elmondta: azt érzékelte, hogy Orbán Viktor fontosnak tartja a magyar egységet. "Azt is éreztem azonban, nem kívánja Budapestről megmondani, hogy mi legyen Erdélyben. Nem adott tanácsot az őszi parlamenti választásokkal kapcsolatban" - tette hozzá az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor szerint Orbán Viktor pontosan ismeri az önkormányzati választások eredményei által kirajzolt erdélyi erőviszonyokat, és egyetértett azzal, hogy az erdélyi magyarságnak erős parlamenti frakcióra lesz szüksége az elkövetkező időszakban, mert nehéz idő vár a közösségre.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke az MTI-nek elmondta, fontos részét képezte a megbeszélésnek a romániai belpolitikai helyzet értékelése. A felek egyetértettek abban, hogy az, ami jelenleg Bukarestben történik, több mint a romániai jobboldali és baloldali erők közötti hatalmi harc, ezért nem lehet a román politikai elit belügyeként tekinteni.
Toró T. Tibor elmondta, a romániai magyar pártok együttműködésén alapuló "új egységről" vallott nézetei nagy mértékben megegyeztek a miniszterelnök nézeteivel. "Orbán Viktor elvi alapon közelített a kérdéshez, elmondta, igazából akkor tud hatékony lenni az erdélyi magyar érdekképviselet, ha a fontos kérdésekben egységesen tud fellépni" - idézte az EMNP elnöke. Hozzátette, a találkozón megerősödött az a meggyőződésük, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (a magyar pártok és politikai szervezetek egyeztető fóruma) összehívása elodázhatatlan.
Toró megjegyezte, az EMNP elsődlegesen az MPP-vel való együttműködés gazdagításáért kész erőfeszítéseket tenni, de ez az együttműködés fontos magyar kérdésekben az RMDSZ-re is kiterjeszthető. "Még ha az RMDSZ álláspontjával sok esetben nem is értünk egyet, érdemes a fontos ügyekben megtalálnunk az együttműködés keretét. Orbán Viktor is erre kért" - jelentette ki az EMNP elnöke.
Szász Jenő, az MPP elnöke az MTI-nek elmondta, azzal a meggyőződéssel tért vissza Budapestről, hogy az erdélyi magyarság és az MPP egyaránt számíthat Magyarország miniszterelnökére. "Az elmúlt esztendőkben kifejtett munkánk megbecsülése a miniszterelnök részéről megtörtént" - állapította meg a pártelnök. Hozzátette, az erdélyi magyar helyzet értékelése során úgy látták, hogy az RMDSZ-hez a romániai magyarság "domináns pártjaként" kell viszonyulni. "Ehhez kellő bölcsességre van szükség, és ehhez kaptunk biztatást és támogatást a miniszterelnöktől" - összegezte következtetéseit Szász Jenő, az MPP elnöke.
Gazda Árpád
MTI
2012. július 11.
Nagyváradon nem ez az egyedüli ingatlan, amellyel gondok vannak. Bár a pénzügyi palotát pár hónappal ezelőtt visszaszolgáltatta a Restitúciós Bizottság, a Bihar megyei önkormányzat megtámadta a döntést.
Az egyházak egyébként még mindig csak ingatlanjaik hatvanöt százalékát kapták vissza, az elmúlt két évben alig féltucatnyit.
Duna Tv
Erdély.ma
Az egyházak egyébként még mindig csak ingatlanjaik hatvanöt százalékát kapták vissza, az elmúlt két évben alig féltucatnyit.
Duna Tv
Erdély.ma
2012. július 11.
Akadályozzák az ingatlanvisszaszolgáltatást Nagyváradon
Akadályozzák a történelmi magyar egyházak ingatlanjainak visszaszolgáltatását és az épületek birtokbavételét. Nagyváradon több olyan épület is van, amelynek visszaszolgáltatását bíróságon támadta meg a helyi önkormányzat, de akad olyan is, amelyet a város bérel az egyháztól, ám több, mint fél éve egyetlen lejt sem fizettek a használatáért.
A nagyváradi Ady Endre Líceum impozáns belvárosi ingatlana, amelyet az Orsolyita Nővérektől örökölt a nagyváradi római katolikus püspökség idén januárban. Az állami tanintézet bérleti díjat fizet a római katolikus püspökségnek, azaz kellene, hogy fizessen, fél éve ugyanis egyetlen lejt sem adott. A püspökség úgy véli, minimális összeget kért a várostól, melyet ráadásul a többszáz éves ingatlan felújítására fordított. A püspök szerint szándékos időhúzás és akarathiány a megegyezés.
Erdély.ma
Akadályozzák a történelmi magyar egyházak ingatlanjainak visszaszolgáltatását és az épületek birtokbavételét. Nagyváradon több olyan épület is van, amelynek visszaszolgáltatását bíróságon támadta meg a helyi önkormányzat, de akad olyan is, amelyet a város bérel az egyháztól, ám több, mint fél éve egyetlen lejt sem fizettek a használatáért.
A nagyváradi Ady Endre Líceum impozáns belvárosi ingatlana, amelyet az Orsolyita Nővérektől örökölt a nagyváradi római katolikus püspökség idén januárban. Az állami tanintézet bérleti díjat fizet a római katolikus püspökségnek, azaz kellene, hogy fizessen, fél éve ugyanis egyetlen lejt sem adott. A püspökség úgy véli, minimális összeget kért a várostól, melyet ráadásul a többszáz éves ingatlan felújítására fordított. A püspök szerint szándékos időhúzás és akarathiány a megegyezés.
Erdély.ma
2012. július 11.
Ég az erdő a székelyföldi Kászonaltíz közelébe
Vasárnap óta ég a fenyőerdő a székelyföldi Kászonaltíz közelében; szerdán mintegy száz tűzoltó, katona és önkéntes küzdött a lángokkal.
A Hargita megyei katasztrófavédelmi felügyelőség helyszínen tartózkodó szóvivője, Alina-Maria Ciobotariu az MTI-nek elmondta, mintegy száz hivatásos és önkéntes tűzoltó, hegyivadász és önként jelentkezett civil küzd immár negyedik napja a lángokkal, de ha nem jön egy kiadós eső, erősen kétséges, hogy sikerül-e megfékezni a tüzet belátható időn belül. A szóvivő szerint mintegy negyven hektár fiatal fenyőerdőt pusztít a tűz.
Alina-Maria Ciobotariu hozzátette, a tűzoltók helyenként erdősáv kivágásával, máshol szántással próbálták körülhatárolni a területet, hogy ne terjedhessenek tovább a lángok. A tűzoltókocsik a hegyes területnek csak az alsó részeit tudják megközelíteni, így a tűzoltók láncfűrésszel, csákánnyal, ásóval, lapáttal, fejszével és seprűvel dolgoznak. Már kedden sikerült körülzárni azt a völgyet, ahol a lángok pusztítanak.
Az 1291 méter magas Répát-hegység csúcsa közelében vasárnap délben csaptak fel a lángok. Az első nap a helyi önkéntes tűzoltók vonultak a helyszínre, és azt hitték, sikerült eloltani a tüzet, de az erős szél hétfőre újra felcsiholta a lángokat. Ekkor értesítették a katasztrófavédelmi felügyelőséget.
Kedden a megyei prefektus jelenlétében tartottak válságtanácskozást a kászonaltízi polgármesteri hivatalban. Ekkor rendelték el, hogy egy szakasz hegyivadász katona is bekapcsolódjon az oltásba.
„Amikor szélcsend van, meg tudjuk fogni a tüzet, ám ha feltámad a szél, menekülünk" – írta le a helyzetet a Székelyhon portálnak nyilatkozó Bodó Antal, kászoni önkéntes tűzoltóparancsnok. Hozzátette, egy-egy széllökéskor úgy fut végig a tűz a száraz növényzeten, „mintha benzinnel locsolták volna le". Szerinte ilyenkor annak a veszélye is fennáll, hogy a tűz kitör a körülzárt területről, és újabb erdős területeket ér el. Bodó Antal úgy vélte, ha nem lesz csapadék, akár több hétig is éghet a Répát-hegy oldala.
MTI
Erdély.ma
Vasárnap óta ég a fenyőerdő a székelyföldi Kászonaltíz közelében; szerdán mintegy száz tűzoltó, katona és önkéntes küzdött a lángokkal.
A Hargita megyei katasztrófavédelmi felügyelőség helyszínen tartózkodó szóvivője, Alina-Maria Ciobotariu az MTI-nek elmondta, mintegy száz hivatásos és önkéntes tűzoltó, hegyivadász és önként jelentkezett civil küzd immár negyedik napja a lángokkal, de ha nem jön egy kiadós eső, erősen kétséges, hogy sikerül-e megfékezni a tüzet belátható időn belül. A szóvivő szerint mintegy negyven hektár fiatal fenyőerdőt pusztít a tűz.
Alina-Maria Ciobotariu hozzátette, a tűzoltók helyenként erdősáv kivágásával, máshol szántással próbálták körülhatárolni a területet, hogy ne terjedhessenek tovább a lángok. A tűzoltókocsik a hegyes területnek csak az alsó részeit tudják megközelíteni, így a tűzoltók láncfűrésszel, csákánnyal, ásóval, lapáttal, fejszével és seprűvel dolgoznak. Már kedden sikerült körülzárni azt a völgyet, ahol a lángok pusztítanak.
Az 1291 méter magas Répát-hegység csúcsa közelében vasárnap délben csaptak fel a lángok. Az első nap a helyi önkéntes tűzoltók vonultak a helyszínre, és azt hitték, sikerült eloltani a tüzet, de az erős szél hétfőre újra felcsiholta a lángokat. Ekkor értesítették a katasztrófavédelmi felügyelőséget.
Kedden a megyei prefektus jelenlétében tartottak válságtanácskozást a kászonaltízi polgármesteri hivatalban. Ekkor rendelték el, hogy egy szakasz hegyivadász katona is bekapcsolódjon az oltásba.
„Amikor szélcsend van, meg tudjuk fogni a tüzet, ám ha feltámad a szél, menekülünk" – írta le a helyzetet a Székelyhon portálnak nyilatkozó Bodó Antal, kászoni önkéntes tűzoltóparancsnok. Hozzátette, egy-egy széllökéskor úgy fut végig a tűz a száraz növényzeten, „mintha benzinnel locsolták volna le". Szerinte ilyenkor annak a veszélye is fennáll, hogy a tűz kitör a körülzárt területről, és újabb erdős területeket ér el. Bodó Antal úgy vélte, ha nem lesz csapadék, akár több hétig is éghet a Répát-hegy oldala.
MTI
Erdély.ma
2012. július 11.
Marosvásárhely: konfliktusok az RMDSZ-ben
Eddig szőnyeg alá söpört igazságok kimondásától, a csúcsvezetők megdorgálásától, személyes vádaskodásoktól, régebbi lincshangulatok felemlegetésétől, látványos kivonulásoktól és lemondásoktól volt hangos a marosvásárhelyi RMDSZ választmányi ülése.
Botrányos ülés. Többen le is mondtak a választási jelentés miatt kialakult vita során
A tanácskozáson komoly botrányt váltott ki a Maros megyei RMDSZ vezetőinek megbízásából a helyhatósági választások után készült jelentés, amely negatív fényben tüntette fel Marosvásárhely legtöbb körzetét. – A városi és megyei szervezet közötti, szinte két évtizedre visszavezethető konfliktus azok után került ismét felszínre, miután a megyei vezetők a városi RMDSZ „újjászervezését” hirdették meg.
Bezárt az iroda
Két napja bezárt ajtó fogadja azokat, akik a Dózsa György utcai Hangya-épület földszintjén a „városi RMDSZ-t” keresik. A hétfő déli „kényszerzáróra” előtt Gál Éva ügyvezető elnök az utolsó számlák kiegyenlítését intézte, majd a falakra aggatott, a régi Marosvásárhelyt ábrázoló képeket szedegette össze, mondván, hogy azok az ő tulajdonát képezik, és nem hajlandó „a szervezet szétverőire” hagyni. A titkárnő már be sem ment dolgozni, szabadságra vonult. Arra a kérdésünkre, hogy ki kényszeríti az iroda bezárására, az önkéntes alapon dolgozó ügyvezető kifejtette: amennyiben nincs városi RMDSZ, hisz a megyei vezetők felszámolták, akkor irodai tevékenység sem lehet. „Persze ezt nem merik írásba adni, mert nagyon jól tudják, hogy a szövetség alapszabálya szerint nem lehet egy városi szervezetet csak úgy megszüntetni” – tette hozzá. A hétfő délelőtti hangulat csak előrevetítette azt, ami aznap este a választmányi ülésen történt.
Üzentek Frundának
A megyei vezetőség és annak holdudvarához tartozó öt személy – Brassai Zsombor, Csép Andrea, Kelemen Márton, Magyarosi Andrea és Peti András – által készített jelentés két választmányi tagon kívül mindenkit felháborított. A június 29-én a körzeteknek is átadott okiratból kiderül, hogy a marosvásárhelyi szervezet nem működik megfelelőképpen, ezért újjászervezésre szorul. A jelentéstevők elsősorban az önkormányzati választáson elért eredményekből vonták le a következtetéseket. „Nem végeztünk kitűnő munkát, de a választások előtt néhány hónappal ki gondolta volna, hogy megőrizzük mind a tíz tanácsosi helyünket? Olyan körülmények között, hogy a polgármesterjelölt kicserélése rosszat tett a megyei vezetők által amúgy is gyakran akadályoztatott szervezetnek” – jegyezte meg Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke. A politikus számadatokkal is alátámasztotta mondandóját, amikor bemutatta azt a februári közvélemény-kutatást, amelynek alapján a szövetség alig hat önkormányzati képviselőre számíthatott, az akkori polgármesterjelölt, Vass Levente viszont 46 százalék körül mozgott, ami jóval több, mint amit a helyette jelentkező Frunda György szerzett. Szerinte a Vasst félreállító szenátor – aki egyébként nem tartózkodott a gyűlésteremben – azon is elgondolkodhatna, Marosvásárhelyen miért kapott kétezer szavazattal kevesebbet, mint a szervezet megyei tanácselnök-jelöltje, Lokodi Edit Emőke. A választ Fülöp Levente adta meg, aki kijelentette: Frundának „le kellene vennie” a cinikusságából. A 6-os körzet tagja hasonló javaslattal látta el Brassai Zsombor megyei ügyvezető alelnököt is, akinek felszólalása morajlást váltott ki a széksorok között. Arra a kijelentésére, hogy a megyeszékhelyen az RMDSZ egyre kevesebb támogatót tud mozgósítani, Benedek azzal replikázott, hogy a számadatok szerint a szövetség sokkal jobban szerepelt Marosvásárhelyen, mint vidéken. „Sokkal magasabb szintről kellene jönnie a tükörrel való szembenézésnek” – javasolta a szövetség megyei és országos vezetőinek Szabó Anikó, aki szintén úgy érzi, hogy a választási kudarcot nem lenne szabad csak a városi szervezet rovására írni. „A tagság már régóta jelzi, hogy ez a pártvezetőség már rég nem az erdélyi magyarságot képviseli” – tette hozzá, mondván, hogy ebben látja sokak távolmaradásának okát. Szilágyi László arról beszélt, hogy a felső vezetők számos alkalommal összehívatták velük a tagokat, majd fütyültek elmenni a beígért találkozókra. Magyari Irén elégedetlenségét az váltotta ki, hogy az RMDSZ felső vezetői meg sem kérdezték a városi szervezetet, kit látna szívesen polgármesterjelöltként vagy a tanácsosi listán.
Veszítve nyertek vagy nyerve veszítettek?
A gyűlésen megjelent a tavasszal hirtelen leváltott polgármesterjelölt, Vass Levente is, aki a megyei vezetők ellentmondó nyilatkozataira hívta fel a figyelmet. „Eddig csak azt olvastam az újságokban, hogy a megyei vezetők szerint megnyertük a választásokat. Ugyanott – amíg jelölt voltam – azt olvastam, hogy létezik egy erős marosvásárhelyi szervezet, nekem csak elébe kell állnom. Majd azt kezdtem olvasni, hogy Csegzi Sándor eddigi alpolgármester jobb jelölt lenne, mint Vass Levente, most meg azt olvasom, hogy számon kérik tőle, polgármesteri tanácsosként mit keres még a városházán” – fogalmazta meg aggályait Vass Levente. Meglátásában az is furcsa, hogy míg ősszel ő és Csegzi közül választották ki a polgármesterjelöltet, utólag egyiküknek sem jutott befutó hely a tanácsosi listán.
Sértődések, lemondások, kivonulások
A háromórás ülés során többen is felhozták a szövetségen belüli kommunikációs problémákat. Habár a marosvásárhelyi és a Maros megyei szervezet irodáját mindössze egy emelet választja el, gyakran nem tudják a földszinten, mi történik az emeleten, és fordítva. „Tényleg nem jó a kommunikációnk – látta be Lokodi Edit Emőke is. – Az emberek nem érzik magukénak az RMDSZ-t. Ha nem változtatunk valamit, négy év múlva még a mostani eredményeket sem érjük el.” A megyei önkormányzat alelnöke mindezt még higgadtan fogalmazta meg, amikor viszont Csegzi Sándor szóra emelkedett, azzal, hogy „nem vagy képes önkritikát gyakorolni”, Lokodi felállt, elkezdett egy mondatot a „büdös életről”, és kivonult a teremből.
A körzeti elnökök és választmányi tagok közül többen is szóban közölték lemondásukat. A legjobban működő 8-as számú, kövesdombi körzet valamennyi vezetője pedig nyilatkozatot írt alá, amelyben a megaláztatások miatt bejelentette tevékenységének beszüntetését. „Való igaz, hogy ilyenkor a hibást kell keresni, de a becsület azt diktálná, hogy lemond a megyei kampánystábfelelős, lemond a polgármester kampánycsapatának a vezetője, azután pedig megvizsgáljuk, hogy hol volt még hiba. (…) Emlékeztetni szeretnénk az RMDSZ vezetőségét, hogy az érdektelenség oka nem rajtunk, körzeti választmányi tagokon keresendő, hanem azokon, akik a kormányüléseken a megszorító intézkedéseket megszavazták. Érdekes azonban az, hogy most a mi vizsgálóbíróink pontosan azok, akiknek elsősorban kellett volna lemondaniuk” – áll a város legnagyobb körzetének közleményében. A városi szervezet elnöke, Benedek István sajnálattal állapította meg, hogy azok, akik úgy gondolják, hogy a lelkes tagok önkéntes munkája semmit nem ért, majd megtapasztalják, mi lesz ezek nélkül az emberek nélkül az őszi választásokon.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Eddig szőnyeg alá söpört igazságok kimondásától, a csúcsvezetők megdorgálásától, személyes vádaskodásoktól, régebbi lincshangulatok felemlegetésétől, látványos kivonulásoktól és lemondásoktól volt hangos a marosvásárhelyi RMDSZ választmányi ülése.
Botrányos ülés. Többen le is mondtak a választási jelentés miatt kialakult vita során
A tanácskozáson komoly botrányt váltott ki a Maros megyei RMDSZ vezetőinek megbízásából a helyhatósági választások után készült jelentés, amely negatív fényben tüntette fel Marosvásárhely legtöbb körzetét. – A városi és megyei szervezet közötti, szinte két évtizedre visszavezethető konfliktus azok után került ismét felszínre, miután a megyei vezetők a városi RMDSZ „újjászervezését” hirdették meg.
Bezárt az iroda
Két napja bezárt ajtó fogadja azokat, akik a Dózsa György utcai Hangya-épület földszintjén a „városi RMDSZ-t” keresik. A hétfő déli „kényszerzáróra” előtt Gál Éva ügyvezető elnök az utolsó számlák kiegyenlítését intézte, majd a falakra aggatott, a régi Marosvásárhelyt ábrázoló képeket szedegette össze, mondván, hogy azok az ő tulajdonát képezik, és nem hajlandó „a szervezet szétverőire” hagyni. A titkárnő már be sem ment dolgozni, szabadságra vonult. Arra a kérdésünkre, hogy ki kényszeríti az iroda bezárására, az önkéntes alapon dolgozó ügyvezető kifejtette: amennyiben nincs városi RMDSZ, hisz a megyei vezetők felszámolták, akkor irodai tevékenység sem lehet. „Persze ezt nem merik írásba adni, mert nagyon jól tudják, hogy a szövetség alapszabálya szerint nem lehet egy városi szervezetet csak úgy megszüntetni” – tette hozzá. A hétfő délelőtti hangulat csak előrevetítette azt, ami aznap este a választmányi ülésen történt.
Üzentek Frundának
A megyei vezetőség és annak holdudvarához tartozó öt személy – Brassai Zsombor, Csép Andrea, Kelemen Márton, Magyarosi Andrea és Peti András – által készített jelentés két választmányi tagon kívül mindenkit felháborított. A június 29-én a körzeteknek is átadott okiratból kiderül, hogy a marosvásárhelyi szervezet nem működik megfelelőképpen, ezért újjászervezésre szorul. A jelentéstevők elsősorban az önkormányzati választáson elért eredményekből vonták le a következtetéseket. „Nem végeztünk kitűnő munkát, de a választások előtt néhány hónappal ki gondolta volna, hogy megőrizzük mind a tíz tanácsosi helyünket? Olyan körülmények között, hogy a polgármesterjelölt kicserélése rosszat tett a megyei vezetők által amúgy is gyakran akadályoztatott szervezetnek” – jegyezte meg Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke. A politikus számadatokkal is alátámasztotta mondandóját, amikor bemutatta azt a februári közvélemény-kutatást, amelynek alapján a szövetség alig hat önkormányzati képviselőre számíthatott, az akkori polgármesterjelölt, Vass Levente viszont 46 százalék körül mozgott, ami jóval több, mint amit a helyette jelentkező Frunda György szerzett. Szerinte a Vasst félreállító szenátor – aki egyébként nem tartózkodott a gyűlésteremben – azon is elgondolkodhatna, Marosvásárhelyen miért kapott kétezer szavazattal kevesebbet, mint a szervezet megyei tanácselnök-jelöltje, Lokodi Edit Emőke. A választ Fülöp Levente adta meg, aki kijelentette: Frundának „le kellene vennie” a cinikusságából. A 6-os körzet tagja hasonló javaslattal látta el Brassai Zsombor megyei ügyvezető alelnököt is, akinek felszólalása morajlást váltott ki a széksorok között. Arra a kijelentésére, hogy a megyeszékhelyen az RMDSZ egyre kevesebb támogatót tud mozgósítani, Benedek azzal replikázott, hogy a számadatok szerint a szövetség sokkal jobban szerepelt Marosvásárhelyen, mint vidéken. „Sokkal magasabb szintről kellene jönnie a tükörrel való szembenézésnek” – javasolta a szövetség megyei és országos vezetőinek Szabó Anikó, aki szintén úgy érzi, hogy a választási kudarcot nem lenne szabad csak a városi szervezet rovására írni. „A tagság már régóta jelzi, hogy ez a pártvezetőség már rég nem az erdélyi magyarságot képviseli” – tette hozzá, mondván, hogy ebben látja sokak távolmaradásának okát. Szilágyi László arról beszélt, hogy a felső vezetők számos alkalommal összehívatták velük a tagokat, majd fütyültek elmenni a beígért találkozókra. Magyari Irén elégedetlenségét az váltotta ki, hogy az RMDSZ felső vezetői meg sem kérdezték a városi szervezetet, kit látna szívesen polgármesterjelöltként vagy a tanácsosi listán.
Veszítve nyertek vagy nyerve veszítettek?
A gyűlésen megjelent a tavasszal hirtelen leváltott polgármesterjelölt, Vass Levente is, aki a megyei vezetők ellentmondó nyilatkozataira hívta fel a figyelmet. „Eddig csak azt olvastam az újságokban, hogy a megyei vezetők szerint megnyertük a választásokat. Ugyanott – amíg jelölt voltam – azt olvastam, hogy létezik egy erős marosvásárhelyi szervezet, nekem csak elébe kell állnom. Majd azt kezdtem olvasni, hogy Csegzi Sándor eddigi alpolgármester jobb jelölt lenne, mint Vass Levente, most meg azt olvasom, hogy számon kérik tőle, polgármesteri tanácsosként mit keres még a városházán” – fogalmazta meg aggályait Vass Levente. Meglátásában az is furcsa, hogy míg ősszel ő és Csegzi közül választották ki a polgármesterjelöltet, utólag egyiküknek sem jutott befutó hely a tanácsosi listán.
Sértődések, lemondások, kivonulások
A háromórás ülés során többen is felhozták a szövetségen belüli kommunikációs problémákat. Habár a marosvásárhelyi és a Maros megyei szervezet irodáját mindössze egy emelet választja el, gyakran nem tudják a földszinten, mi történik az emeleten, és fordítva. „Tényleg nem jó a kommunikációnk – látta be Lokodi Edit Emőke is. – Az emberek nem érzik magukénak az RMDSZ-t. Ha nem változtatunk valamit, négy év múlva még a mostani eredményeket sem érjük el.” A megyei önkormányzat alelnöke mindezt még higgadtan fogalmazta meg, amikor viszont Csegzi Sándor szóra emelkedett, azzal, hogy „nem vagy képes önkritikát gyakorolni”, Lokodi felállt, elkezdett egy mondatot a „büdös életről”, és kivonult a teremből.
A körzeti elnökök és választmányi tagok közül többen is szóban közölték lemondásukat. A legjobban működő 8-as számú, kövesdombi körzet valamennyi vezetője pedig nyilatkozatot írt alá, amelyben a megaláztatások miatt bejelentette tevékenységének beszüntetését. „Való igaz, hogy ilyenkor a hibást kell keresni, de a becsület azt diktálná, hogy lemond a megyei kampánystábfelelős, lemond a polgármester kampánycsapatának a vezetője, azután pedig megvizsgáljuk, hogy hol volt még hiba. (…) Emlékeztetni szeretnénk az RMDSZ vezetőségét, hogy az érdektelenség oka nem rajtunk, körzeti választmányi tagokon keresendő, hanem azokon, akik a kormányüléseken a megszorító intézkedéseket megszavazták. Érdekes azonban az, hogy most a mi vizsgálóbíróink pontosan azok, akiknek elsősorban kellett volna lemondaniuk” – áll a város legnagyobb körzetének közleményében. A városi szervezet elnöke, Benedek István sajnálattal állapította meg, hogy azok, akik úgy gondolják, hogy a lelkes tagok önkéntes munkája semmit nem ért, majd megtapasztalják, mi lesz ezek nélkül az emberek nélkül az őszi választásokon.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 11.
"Ne mindig rajtunk verjék el a port!"
Szembefeszülések és költői kérdések a marosvásárhelyi választmányi ülésen
Hétfő este az RMDSZ marosvásárhelyi választmánya heves vitát követően elutasította azt a jelentést, amelyet egy öttagú bizottság készített a helyhatósági választások után, és amely szerint "a marosvásárhelyi szervezet alkalmatlan érdekvédelmi hivatásának eleget tenni", képtelen "koordinálni a szövetség önkormányzati frakciójának politikai tevékenységét", és amely a hibás döntései következtében "alaposan kompromittálta az RMDSZ általános megítélését".
A bizottság javaslata, miután "megállapítja, hogy a marosvásárhelyi városi, kvázi kerületi szervezet", az, hogy "teljes struktúrájában és humán erőforrásában szükségszerű újjászervezni" azért, hogy az RMDSZ helyi szervezete "visszanyerje társadalmi hitelét és tekintélyét".
Ennyire durván ferdíteni nem lehet!
A választmányi ülésen dr. Benedek István, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke elismerte, hogy egyes körzeteknél gondok vannak, de azzal nem értett egyet, hogy "a szervezet képtelen eleget tenni érdekvédelmi feladatának". – Így torzítani, ennyire durván ferdíteni nem lehet, magunkat csapjuk be – jelentette ki, számadatokkal cáfolva a vádakat, hangsúlyozva, hogy "becsületesen, egyenesen kell szembenézni a problémákkal". Mint mondta, az emberek tisztességes munkát végeztek, bármiféle ellenszolgáltatás nélkül, megújításra szükség van, de ne próbáljanak olyan ferdítésékkel előállni, amely megalázó a közösség számára.
Brassai Zsombor megyei ügyvezető alelnök, a bizottság egyik tagja "csodálkozott" Benedek István szavain, mert ő is "végig benne volt a bizottságban", majd szinte szóról szóra elismételte a bizottság véleményét (ezt a Népújság szombati lapszámában közöltük).
Előterjesztése végén felmerült a(z) – egyébként állandó visszatérő motívumként elhangzott – kérdés: Fel van-e függesztve a marosvásárhelyi szervezet vagy nincs? Van-e még szervezet, van-e még választmány? Egyértelmű választ a tanácskozás végén sem kaptak az emberek. Viszont a körzetek elnökei és képviselői, a fentebb említett tiltakozó és két tartózkodó kivételével, egyöntetűen elutasították a vádakat, egyenként sorolva, hogy mit tettek, milyen rendezvényeken vettek részt, milyen tevékenységet folytattak általában és különösen a választási kampányban. Sokan közülük lemondtak körzeti vezetői tisztségükről.
A felső vezetés is nézzen a tükörbe!
Szabó Annamária szerint a körzetek dolgoztak, az eredményeket nem lehet a városi szervezet vagy a választmány számlájára írni. Kijelentette: az RMDSZ vezetősége már rég nem a magyarságot, hanem csupán csoportérdekeket képvisel, ezért nem mentek el az emberek szavazni. – Vádolni könnyű, de a felső vezetés is nézzen a tükörbe. Négy éve volt már fiatalítás, de nem tudták mozgósítani a fiatalokat, továbbra is csak az öregek dolgoztak. Ne mindig a várost szidják, "ne mindig rajtunk verjék el a port!"– mondta, majd bejelentette, visszalép a választmányból.
Bíró Éva azt kérdezte, miért a körzetek a hibásak, mikor ők házról házra járva mozgósítottak. Tatár Béla megyei tanácsos szerint szükséges az újjászervezés, de nem biztos, hogy ez a legjobb pillanat. Fülöp Levente arra kérte a megye képviselőjét, "mondjon le a cinikusságról", építeni a fundamentumtól kell a cserepekig. Szilágyi László is lemondott a 13-as körzet elnöki tisztségéről, miután felsorolta, mi mindent tett a körzet kampányban és kampányon kívül. Kiss Irma azt vetette a megye szemére, hogy 22 év után a szemükbe mondták: "72 napig volt szükségük ránk". Ezek után sok sikert kívánt és ő is visszalépett. Csibi Ildikó szembeállította a két polgármesterjelölt és a két tanácselnökjelölt által a körzetükben elért szavazatokat, amelyekből kiderült, hogy az RMDSZ jelöltjei jóval több szavazatot kaptak, mint román ellenfeleik, majd hozzátette: ha nem dolgoztunk volna, nem ezek lettek volna az eredmények! – Nem értek egyet azzal, hogy lenullázzanak! – jelentette ki Zöld István, aki szerint a címkézésektől függetlenül a városi szervezet dolgozott.
Valami nincs rendben
Vass Levente szerint az ellentétek kampánya volt a mostani. Nem lehetett tudni, hogy "megegyeztünk" vagy "nem egyeztünk meg". Egyesek szerint a polgármesterjelölt csupán öt szavazattal kapott kevesebbet, mások szerint hatezerrel. Azt is érdekesnek nevezte, hogy nyolc hónappal ezelőtt még két polgármesterjelöltje volt az RMDSZ-nek, ő és Csegzi, azonban egyikük sem szerepelt a tanácsosi listán. Hogy van az, hogy egyikük sincs a helyi tanácsban? – tette fel a költői kérdést, majd megállapította: valami nincs rendben.
Ezzel a költői kérdések sora nem ért véget. Elhangzott pl. az, hogy kit, mit, hogyan képvisel az RMDSZ?, illetve ki a fiatal? Az, aki zsenge korú, vagy aki korától függetlenül képes újat hozni?
Én ezt az ingyencirkuszt nem csinálom tovább!
– jelentette ki Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács alelnöke, majd kivonult a tanácskozásról. Előtte azonban elmondta, hogy ezt a vitát évekkel korábban kellett volna megejteni, meg hogy, egyesek "szőnyeg alá akarják seperni" a problémákat. Véleménye szerint nemcsak a városi szervezettel vannak problémák, de a megyével is, ezért stílusváltásra van szükség, mert különben "négy év múlva még rosszabbak lesznek az eredmények.
Minket senki be ne sározzon!
Gál Éva elmondta, hogy megfizetett munkájáért sose hívták bizottság elé, most azonban 22 éves ingyen végzett, becsületes munkájáért kétszer is bizottság elé állították. Véleménye szerint "a becsület úgy kívánná", hogy mondjon le a Frunda kampánystábja. Bejelentette: a 8-as körzet tudomásul vette a jelentést, de nem tűri el, hogy megalázzák a több évtizede dolgozó embereket, ezért a 8-as körzet megszünteti a tevékenységét. Ezzel kapcsolatosan nyilatkozatot olvasott fel, amelyet a körzet teljes választmánya is aláírt.
Minket senki be ne sározzon! – jelentette ki, hozzátéve: ha a megyei elnök itt lenne, ennek a piszkolódásnak nem lett volna helye! Mint mondta, dr. Kelemen Atilla az egyetlen olyan RMDSZ-es politikus, aki elegánsan, sértegetéstől és konfliktustól mentesen rendezte volna az ügyet. Végül felszólította a bizottságot: Tessék írásba adni, hogy a városi szervezet megszűnt!
A tanácskozás végére sem derült ki pontosan, hogy megszűnt-e vagy nem a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet. Az ülésen nem került sor Csegzi Sándor helyzetének tisztázására sem.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
Szembefeszülések és költői kérdések a marosvásárhelyi választmányi ülésen
Hétfő este az RMDSZ marosvásárhelyi választmánya heves vitát követően elutasította azt a jelentést, amelyet egy öttagú bizottság készített a helyhatósági választások után, és amely szerint "a marosvásárhelyi szervezet alkalmatlan érdekvédelmi hivatásának eleget tenni", képtelen "koordinálni a szövetség önkormányzati frakciójának politikai tevékenységét", és amely a hibás döntései következtében "alaposan kompromittálta az RMDSZ általános megítélését".
A bizottság javaslata, miután "megállapítja, hogy a marosvásárhelyi városi, kvázi kerületi szervezet", az, hogy "teljes struktúrájában és humán erőforrásában szükségszerű újjászervezni" azért, hogy az RMDSZ helyi szervezete "visszanyerje társadalmi hitelét és tekintélyét".
Ennyire durván ferdíteni nem lehet!
A választmányi ülésen dr. Benedek István, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke elismerte, hogy egyes körzeteknél gondok vannak, de azzal nem értett egyet, hogy "a szervezet képtelen eleget tenni érdekvédelmi feladatának". – Így torzítani, ennyire durván ferdíteni nem lehet, magunkat csapjuk be – jelentette ki, számadatokkal cáfolva a vádakat, hangsúlyozva, hogy "becsületesen, egyenesen kell szembenézni a problémákkal". Mint mondta, az emberek tisztességes munkát végeztek, bármiféle ellenszolgáltatás nélkül, megújításra szükség van, de ne próbáljanak olyan ferdítésékkel előállni, amely megalázó a közösség számára.
Brassai Zsombor megyei ügyvezető alelnök, a bizottság egyik tagja "csodálkozott" Benedek István szavain, mert ő is "végig benne volt a bizottságban", majd szinte szóról szóra elismételte a bizottság véleményét (ezt a Népújság szombati lapszámában közöltük).
Előterjesztése végén felmerült a(z) – egyébként állandó visszatérő motívumként elhangzott – kérdés: Fel van-e függesztve a marosvásárhelyi szervezet vagy nincs? Van-e még szervezet, van-e még választmány? Egyértelmű választ a tanácskozás végén sem kaptak az emberek. Viszont a körzetek elnökei és képviselői, a fentebb említett tiltakozó és két tartózkodó kivételével, egyöntetűen elutasították a vádakat, egyenként sorolva, hogy mit tettek, milyen rendezvényeken vettek részt, milyen tevékenységet folytattak általában és különösen a választási kampányban. Sokan közülük lemondtak körzeti vezetői tisztségükről.
A felső vezetés is nézzen a tükörbe!
Szabó Annamária szerint a körzetek dolgoztak, az eredményeket nem lehet a városi szervezet vagy a választmány számlájára írni. Kijelentette: az RMDSZ vezetősége már rég nem a magyarságot, hanem csupán csoportérdekeket képvisel, ezért nem mentek el az emberek szavazni. – Vádolni könnyű, de a felső vezetés is nézzen a tükörbe. Négy éve volt már fiatalítás, de nem tudták mozgósítani a fiatalokat, továbbra is csak az öregek dolgoztak. Ne mindig a várost szidják, "ne mindig rajtunk verjék el a port!"– mondta, majd bejelentette, visszalép a választmányból.
Bíró Éva azt kérdezte, miért a körzetek a hibásak, mikor ők házról házra járva mozgósítottak. Tatár Béla megyei tanácsos szerint szükséges az újjászervezés, de nem biztos, hogy ez a legjobb pillanat. Fülöp Levente arra kérte a megye képviselőjét, "mondjon le a cinikusságról", építeni a fundamentumtól kell a cserepekig. Szilágyi László is lemondott a 13-as körzet elnöki tisztségéről, miután felsorolta, mi mindent tett a körzet kampányban és kampányon kívül. Kiss Irma azt vetette a megye szemére, hogy 22 év után a szemükbe mondták: "72 napig volt szükségük ránk". Ezek után sok sikert kívánt és ő is visszalépett. Csibi Ildikó szembeállította a két polgármesterjelölt és a két tanácselnökjelölt által a körzetükben elért szavazatokat, amelyekből kiderült, hogy az RMDSZ jelöltjei jóval több szavazatot kaptak, mint román ellenfeleik, majd hozzátette: ha nem dolgoztunk volna, nem ezek lettek volna az eredmények! – Nem értek egyet azzal, hogy lenullázzanak! – jelentette ki Zöld István, aki szerint a címkézésektől függetlenül a városi szervezet dolgozott.
Valami nincs rendben
Vass Levente szerint az ellentétek kampánya volt a mostani. Nem lehetett tudni, hogy "megegyeztünk" vagy "nem egyeztünk meg". Egyesek szerint a polgármesterjelölt csupán öt szavazattal kapott kevesebbet, mások szerint hatezerrel. Azt is érdekesnek nevezte, hogy nyolc hónappal ezelőtt még két polgármesterjelöltje volt az RMDSZ-nek, ő és Csegzi, azonban egyikük sem szerepelt a tanácsosi listán. Hogy van az, hogy egyikük sincs a helyi tanácsban? – tette fel a költői kérdést, majd megállapította: valami nincs rendben.
Ezzel a költői kérdések sora nem ért véget. Elhangzott pl. az, hogy kit, mit, hogyan képvisel az RMDSZ?, illetve ki a fiatal? Az, aki zsenge korú, vagy aki korától függetlenül képes újat hozni?
Én ezt az ingyencirkuszt nem csinálom tovább!
– jelentette ki Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács alelnöke, majd kivonult a tanácskozásról. Előtte azonban elmondta, hogy ezt a vitát évekkel korábban kellett volna megejteni, meg hogy, egyesek "szőnyeg alá akarják seperni" a problémákat. Véleménye szerint nemcsak a városi szervezettel vannak problémák, de a megyével is, ezért stílusváltásra van szükség, mert különben "négy év múlva még rosszabbak lesznek az eredmények.
Minket senki be ne sározzon!
Gál Éva elmondta, hogy megfizetett munkájáért sose hívták bizottság elé, most azonban 22 éves ingyen végzett, becsületes munkájáért kétszer is bizottság elé állították. Véleménye szerint "a becsület úgy kívánná", hogy mondjon le a Frunda kampánystábja. Bejelentette: a 8-as körzet tudomásul vette a jelentést, de nem tűri el, hogy megalázzák a több évtizede dolgozó embereket, ezért a 8-as körzet megszünteti a tevékenységét. Ezzel kapcsolatosan nyilatkozatot olvasott fel, amelyet a körzet teljes választmánya is aláírt.
Minket senki be ne sározzon! – jelentette ki, hozzátéve: ha a megyei elnök itt lenne, ennek a piszkolódásnak nem lett volna helye! Mint mondta, dr. Kelemen Atilla az egyetlen olyan RMDSZ-es politikus, aki elegánsan, sértegetéstől és konfliktustól mentesen rendezte volna az ügyet. Végül felszólította a bizottságot: Tessék írásba adni, hogy a városi szervezet megszűnt!
A tanácskozás végére sem derült ki pontosan, hogy megszűnt-e vagy nem a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet. Az ülésen nem került sor Csegzi Sándor helyzetének tisztázására sem.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2012. július 11.
KITÁSZ vándorgyűlés Marosvásárhelyt
Előadás-sorozat szellemi értékeinkről
A közelgő hétvégén, július 12-e és 15-e között tartja XXI. vándorgyűlését a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége. A közhasznú szervezet ez évben Marosvásárhelyen szervezi meg nyilvános és díjmentesen látogatható előadásainak sorozatát Az erdélyi magyarság szellemi értékei címmel. A szentendrei székhelyű szövetség Csokonai Vitéz Mihály Marosvásárhelyi gondolatok című versének sorait választotta a vándorgyűlés mottójaként, nem véletlenül: "Vajha Moldvának is kies parlagjai,/ Ameddig terjednek a Pontus habjai,/ Magyar Koronánknak árnyékába menne,/ S a csángó magyar is polgártársunk lenne!" Az eseménysorozatnak a Bod Péter Diakóniai Központ (Erdő utca 7b sz.) ad otthont, a vándorgyűlés programját az alábbiakban olvashatják.
Július 13., péntek: 9.00 – A vándorgyűlést megnyitja Kilyén Ilka a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület nevében és Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, kiadói főszerkesztő, a KITÁSZ elnöke (Szentendre). 9.20: Az ,,ismeretlen" Marosvásárhely – múlt és jelen. Előadó: Balás Árpád főiskolai tanár. 9.50: A vallás, a múlt, a mai kultúra összefonódása. Előadó: Henter György református lelkész. 10.20: Képzőművészet, kultúra, a város nagyjai. Előadó: Nagy Miklós Kund közíró. 10.50: Kávészünet. 11.05: Nyirő József néma küzdelme, emigrációs évei és három temetése. Előadó: dr. Medvigy Endre irodalomkutató, a KITÁSZ leköszönő elnöke (Budapest). 11.35: ,,Addig élünk, amíg módunkban áll visszafele tekinteni". Előadó: Farkas Ernő magyar szakos tanár, a Sütő András Társaság tagja. 12.05: Tamási Gáspár ,,vadon nőtt gyöngyvirágai". Előadó: Molnár Péterné, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vezetőségi tagja, a KITÁSZ ügyvezető elnöke (Kunszentmiklós). 12.35: A város irodalmi értékei. Előadó: Kuti Márta szerkesztő-újságíró, tanár. 13.05: Ebéd. 14.00-17.00: Helytörténeti séta Balás Árpád idegenvezető, földrajztanár vezetésével. 17.30: Sütő András és Molter Károly sírjának megkoszorúzása a református temetőben.
Július 14., szombat – 9.00: Erdélyország története. Szilágyi Sándor, az első Erdély-történet szerzője. Előadó: Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, kiadói főszerkesztő, a KITÁSZ megválasztott elnöke (Szentendre). 9.30: Németh László erdélyi témájú esszéi és drámái. Előadó: dr. Cs. Varga István irodalomtörténész professzor (Budapest). 10.00: ,,Márton Áron üzenete" – verseiből olvas fel Gál Éva Emese költő (Gyergyószentmiklós). 10.30: Kávészünet. 10.45: Tamási Áron publicisztikája és a Vásárhelyi Találkozó. Előadó: Nagy Pál irodalomtörténész. 11.15: A népi írók gondolatait közvetítő kolozsvári Termés című irodalmi folyóirat (1942-1944) mának szóló üzenete. Előadó: dr. Neszmélyi Károly címzetes egyetemi tanár, a Népi Írók Baráti Társasága társelnöke (Budapest). 11.45: Kolozsvári Vasárnap és a Vasárnapi Újság 1921-1925-ben. Előadó: Szabó Zsolt főszerkesztő (Kolozsvár). 12.15: A költő feltámadása – Dsida Jenő költészete. Előadó: dr. Lisztóczky László irodalomtörténész (Eger). 12.45: Gazda József A harmadik ág című könyvét bemutatja a szerző (Kovászna). 13.15: Ebéd. 14.30: KITÁSZ-közgyűlés. 17.00: Petelei István, a novellista és hírlapíró. Előadó: dr. Kozma Dezső professzor (Kolozsvár). 17.30: A Népújság irodalmi mellékletét, a Múzsát bemutatja Nagy Miklós Kund közíró. 19.00: Vacsora. 20.00: Kilyén Ilka színművész műsora.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)
Előadás-sorozat szellemi értékeinkről
A közelgő hétvégén, július 12-e és 15-e között tartja XXI. vándorgyűlését a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége. A közhasznú szervezet ez évben Marosvásárhelyen szervezi meg nyilvános és díjmentesen látogatható előadásainak sorozatát Az erdélyi magyarság szellemi értékei címmel. A szentendrei székhelyű szövetség Csokonai Vitéz Mihály Marosvásárhelyi gondolatok című versének sorait választotta a vándorgyűlés mottójaként, nem véletlenül: "Vajha Moldvának is kies parlagjai,/ Ameddig terjednek a Pontus habjai,/ Magyar Koronánknak árnyékába menne,/ S a csángó magyar is polgártársunk lenne!" Az eseménysorozatnak a Bod Péter Diakóniai Központ (Erdő utca 7b sz.) ad otthont, a vándorgyűlés programját az alábbiakban olvashatják.
Július 13., péntek: 9.00 – A vándorgyűlést megnyitja Kilyén Ilka a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület nevében és Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, kiadói főszerkesztő, a KITÁSZ elnöke (Szentendre). 9.20: Az ,,ismeretlen" Marosvásárhely – múlt és jelen. Előadó: Balás Árpád főiskolai tanár. 9.50: A vallás, a múlt, a mai kultúra összefonódása. Előadó: Henter György református lelkész. 10.20: Képzőművészet, kultúra, a város nagyjai. Előadó: Nagy Miklós Kund közíró. 10.50: Kávészünet. 11.05: Nyirő József néma küzdelme, emigrációs évei és három temetése. Előadó: dr. Medvigy Endre irodalomkutató, a KITÁSZ leköszönő elnöke (Budapest). 11.35: ,,Addig élünk, amíg módunkban áll visszafele tekinteni". Előadó: Farkas Ernő magyar szakos tanár, a Sütő András Társaság tagja. 12.05: Tamási Gáspár ,,vadon nőtt gyöngyvirágai". Előadó: Molnár Péterné, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vezetőségi tagja, a KITÁSZ ügyvezető elnöke (Kunszentmiklós). 12.35: A város irodalmi értékei. Előadó: Kuti Márta szerkesztő-újságíró, tanár. 13.05: Ebéd. 14.00-17.00: Helytörténeti séta Balás Árpád idegenvezető, földrajztanár vezetésével. 17.30: Sütő András és Molter Károly sírjának megkoszorúzása a református temetőben.
Július 14., szombat – 9.00: Erdélyország története. Szilágyi Sándor, az első Erdély-történet szerzője. Előadó: Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, kiadói főszerkesztő, a KITÁSZ megválasztott elnöke (Szentendre). 9.30: Németh László erdélyi témájú esszéi és drámái. Előadó: dr. Cs. Varga István irodalomtörténész professzor (Budapest). 10.00: ,,Márton Áron üzenete" – verseiből olvas fel Gál Éva Emese költő (Gyergyószentmiklós). 10.30: Kávészünet. 10.45: Tamási Áron publicisztikája és a Vásárhelyi Találkozó. Előadó: Nagy Pál irodalomtörténész. 11.15: A népi írók gondolatait közvetítő kolozsvári Termés című irodalmi folyóirat (1942-1944) mának szóló üzenete. Előadó: dr. Neszmélyi Károly címzetes egyetemi tanár, a Népi Írók Baráti Társasága társelnöke (Budapest). 11.45: Kolozsvári Vasárnap és a Vasárnapi Újság 1921-1925-ben. Előadó: Szabó Zsolt főszerkesztő (Kolozsvár). 12.15: A költő feltámadása – Dsida Jenő költészete. Előadó: dr. Lisztóczky László irodalomtörténész (Eger). 12.45: Gazda József A harmadik ág című könyvét bemutatja a szerző (Kovászna). 13.15: Ebéd. 14.30: KITÁSZ-közgyűlés. 17.00: Petelei István, a novellista és hírlapíró. Előadó: dr. Kozma Dezső professzor (Kolozsvár). 17.30: A Népújság irodalmi mellékletét, a Múzsát bemutatja Nagy Miklós Kund közíró. 19.00: Vacsora. 20.00: Kilyén Ilka színművész műsora.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. július 11.
Basescu átadta az elnöki hivatalt Antonescunak
Traian Basescu felfüggesztett román államfő átadta kedden az elnöki hivatalt Crin Antonescu ideiglenes elnöknek.
Az Alkotmánybíróság hétfőn érvényesnek nyilvánította a parlament pénteki döntését Traian Basescu államfő felfüggesztéséről, és Crin Antonescut, a szenátus múlt kedden megválasztott új elnökét nevezte meg ideiglenes államfőként.
Az államfői mandátum átadására zárt ajtók mögött került sor a román elnöki hivatal székhelyéül szolgáló bukaresti Cotroceni-palotában. Fél óra elteltével Traian Basescu saját Dacia Logan gépkocsiját vezetve, a kapuban álló televíziós stáboknak integetve távozott. Basescu a napokban – saját kérésükre – több tanácsadóját is felmentette tisztségéből, kedden az elnöki hivatal szóvivője, Bogdan Oprea is lemondott.
A felfüggesztett államfő leváltásáról népszavazáson döntenek az állampolgárok július 29-én. Ezt megelőzően népszavazási kampányra kerül sor. Az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) bejelentette, hogy három nagygyűlést rendez Basescu támogatására a következő hetekben. Az elsőre szombaton Kolozsváron kerül sor, majd Jászvásár és Bukarest következik. A PDL azt kérte híveitől, hogy fehér viselettel fejezzék ki a jogállamért érzett aggodalmukat, jelszavuk legyen az, hogy "idén nyáron fehér a viselet".
A kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) Basescu leváltásáért kampányol: ők hét-nyolc nagygyűlést ígérnek híveiknek az ország különböző nagyvárosaiban. Liviu Dragnea szociáldemokrata főtitkár bejelentette, hogy aktivizálják az USL teljes helyhatósági kampánystábját, többek közt azt a húszezer önkéntest, akik a részvételi adatokról küldenek sms-ben gyorsjelentést a kampányközpontba a szavazás napján.
Crin Antonescu mind a Nemzeti Liberális Párt elnöki tisztségének, mind a szenátus elnöki tisztségének a gyakorlását ideiglenesen felfüggesztette. Az ideiglenes államfő jogosítványai csak annyiban különböznek a megválasztott államfő jogosítványaitól, hogy nem intézhet beszédet a parlamenthez és nem oszlathatja fel a törvényhozást.
Az 52 éves, történész végzettségű Crin Antonescu 1996 óta tagja a román parlamentnek a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben, amelynek 2009 óta elnöke is. A Szociáldemokrata Párttal (PSD) és a Konzervatív Párttal (PC) közösen létrehozott pártszövetség, az USL államfőjelöltjévé választotta.
Krónika (Kolozsvár)
Traian Basescu felfüggesztett román államfő átadta kedden az elnöki hivatalt Crin Antonescu ideiglenes elnöknek.
Az Alkotmánybíróság hétfőn érvényesnek nyilvánította a parlament pénteki döntését Traian Basescu államfő felfüggesztéséről, és Crin Antonescut, a szenátus múlt kedden megválasztott új elnökét nevezte meg ideiglenes államfőként.
Az államfői mandátum átadására zárt ajtók mögött került sor a román elnöki hivatal székhelyéül szolgáló bukaresti Cotroceni-palotában. Fél óra elteltével Traian Basescu saját Dacia Logan gépkocsiját vezetve, a kapuban álló televíziós stáboknak integetve távozott. Basescu a napokban – saját kérésükre – több tanácsadóját is felmentette tisztségéből, kedden az elnöki hivatal szóvivője, Bogdan Oprea is lemondott.
A felfüggesztett államfő leváltásáról népszavazáson döntenek az állampolgárok július 29-én. Ezt megelőzően népszavazási kampányra kerül sor. Az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) bejelentette, hogy három nagygyűlést rendez Basescu támogatására a következő hetekben. Az elsőre szombaton Kolozsváron kerül sor, majd Jászvásár és Bukarest következik. A PDL azt kérte híveitől, hogy fehér viselettel fejezzék ki a jogállamért érzett aggodalmukat, jelszavuk legyen az, hogy "idén nyáron fehér a viselet".
A kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) Basescu leváltásáért kampányol: ők hét-nyolc nagygyűlést ígérnek híveiknek az ország különböző nagyvárosaiban. Liviu Dragnea szociáldemokrata főtitkár bejelentette, hogy aktivizálják az USL teljes helyhatósági kampánystábját, többek közt azt a húszezer önkéntest, akik a részvételi adatokról küldenek sms-ben gyorsjelentést a kampányközpontba a szavazás napján.
Crin Antonescu mind a Nemzeti Liberális Párt elnöki tisztségének, mind a szenátus elnöki tisztségének a gyakorlását ideiglenesen felfüggesztette. Az ideiglenes államfő jogosítványai csak annyiban különböznek a megválasztott államfő jogosítványaitól, hogy nem intézhet beszédet a parlamenthez és nem oszlathatja fel a törvényhozást.
Az 52 éves, történész végzettségű Crin Antonescu 1996 óta tagja a román parlamentnek a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben, amelynek 2009 óta elnöke is. A Szociáldemokrata Párttal (PSD) és a Konzervatív Párttal (PC) közösen létrehozott pártszövetség, az USL államfőjelöltjévé választotta.
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 11.
A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen tiltakoznak az erdélyi történelmi egyházak
Amíg nem teljesül az elrabolt egyházi vagyontárgyak teljes visszaszolgáltatása, illetve kielégítő mértékű kárpótlása, addig nem beszélhetünk az erdélyi történelmi egyházak és a romániai államhatalom közötti viszony rendezettségéről – áll az erdélyi történelmi egyházak vezetőinek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása kapcsán kiadott közös nyilatkozatukban.
A nyilatkozat szerint az erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989. évi államhatalmi változás óta küzdenek az államosított vagy más jogcímen elkobzott egyházi ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatásáért, illetve az esetenkénti méltányos kárpótlásért. A magántulajdon és a közösségi vagyon sérthetetlenségének elvét valló jogállami keretek között huszonkét év túl hosszú időszak jogos követeléseink teljesítéséhez.
Mint írják: az egyházak vezető testületei és hívei mélységes felháborodással vették tudomásul a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatásával kapcsolatos per legutóbbi fejleményét. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jogos tulajdonának visszaszolgáltatását előmozdító restitúciós bizottság két tagját a tárgyalásra kijelölt törvényszék letöltendő börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor elrendelte az egyházi tulajdonjogot igazoló telekkönyvi bejegyzés törlését, továbbá az Erdélyi Református Egyházkerületet 1 millió 137 ezer lej büntetés kifizetésére kötelezte.” - írják.
Az elítélt személyekkel való együttérzésük mellett, közösen kívánnak fellépni az igazságos és méltányos fellebbezési döntések megszületéséért. Remélik, hogy az államhatalmi szinten jelenlevő magyarellenesség dacára mihamarabb és maradéktalanul sor kerül erre.
Krónika (Kolozsvár)
Amíg nem teljesül az elrabolt egyházi vagyontárgyak teljes visszaszolgáltatása, illetve kielégítő mértékű kárpótlása, addig nem beszélhetünk az erdélyi történelmi egyházak és a romániai államhatalom közötti viszony rendezettségéről – áll az erdélyi történelmi egyházak vezetőinek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása kapcsán kiadott közös nyilatkozatukban.
A nyilatkozat szerint az erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989. évi államhatalmi változás óta küzdenek az államosított vagy más jogcímen elkobzott egyházi ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatásáért, illetve az esetenkénti méltányos kárpótlásért. A magántulajdon és a közösségi vagyon sérthetetlenségének elvét valló jogállami keretek között huszonkét év túl hosszú időszak jogos követeléseink teljesítéséhez.
Mint írják: az egyházak vezető testületei és hívei mélységes felháborodással vették tudomásul a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatásával kapcsolatos per legutóbbi fejleményét. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jogos tulajdonának visszaszolgáltatását előmozdító restitúciós bizottság két tagját a tárgyalásra kijelölt törvényszék letöltendő börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor elrendelte az egyházi tulajdonjogot igazoló telekkönyvi bejegyzés törlését, továbbá az Erdélyi Református Egyházkerületet 1 millió 137 ezer lej büntetés kifizetésére kötelezte.” - írják.
Az elítélt személyekkel való együttérzésük mellett, közösen kívánnak fellépni az igazságos és méltányos fellebbezési döntések megszületéséért. Remélik, hogy az államhatalmi szinten jelenlevő magyarellenesség dacára mihamarabb és maradéktalanul sor kerül erre.
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 11.
Elköltöztetik a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumot?
Nincs érvényes bérleti szerződése a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumnak. Az iskola vezetősége arra vár, hogy az épülettulajdonos Nagyváradi Római Katolikus Püspökség végre egyezzen meg az új szerződés feltételeiben a helyi önkormányzattal.
Tóth Márta, az Ady Endre Gimnázium igazgatója a Krónikának elmondta: július elsejével lejárt a tíz évre kötött szerződés, amelynek alapján az állami, színmagyar iskola mostani épületében működhet – ott, ahol épp idén ünnepelheti fennállásának 240. évfordulóját. A Fő utcai ingatlant a Szent Orsolya-rend kapta vissza a restitúciós törvény alapján, és nem sokkal később teljesen felújította kívülről, úgyhogy mostanra a váradi belváros egyik legszebben helyreállított épületének számít. Az épületkomplexumban a gimnázium mellett megtalálható a rend Szent Anna-temploma is. Idén januárban azonban az apácarend, amelynek már csak elvétve akadt képviselője a városban, kivonult Váradról, az ingatlant pedig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségre ruházta. Az iskolaigazgató szerint az elmúlt időszakban a választási kampány és az azzal kapcsolatos események prioritást élveztek a tanintézet ügye előtt, ezért nem foglalkoztak vele az érintettek mostanáig. Tóth Márta, a szülőbizottsággal és a tanári karral közösen levelet írt mind a püspökségnek, mind az önkormányzatnak, felhívva a figyelmet arra, hogy az iskola jelenleg bérleti szerződés nélkül működik, és a helyzetet mielőbb meg kell oldani. Böcskei László megyéspüspök személyesen ment el az iskolába, és biztosította az igazgatót, hogy nyitott a tárgyalásra, Ilie Bolojan polgármester pedig telefonon kereste meg az igazgatónőt, és megígérte neki, hogy jövő hét végére megoldódik a helyzet. „Azt mondta, nyugodjak meg, mert elrendezzük a dolgot. Nem tehetek egyebet, reménykedem, hogy a megoldás számunkra kedvező lesz, hisz mindkét fél nyitottnak mutatkozott” – fogalmazott Tóth Márta.
Ismeretes egyébként, hogy Ilie Bolojan polgármester az utóbbi években arra törekedett, hogy azok az intézmények, amelyek bérleti díját az önkormányzat fizeti, lehetőleg minél olcsóbb helyet kapjanak, vagy még jobb, ha a város tulajdonában lévő ingatlanba költözhetnek. Emiatt felröppentek olyan hírek is, amelyek szerint az Ady-gimnáziumot is elvinné két és fél évszázados helyéről a városvezetőség. A Krónikának Ilie Bolojan azt nyilatkozta: a püspökséggel folynak a tárgyalások, és első körben azt szeretné kieszközölni a városvezetőség, hogy a bérleti díj minél alacsonyabb legyen, és mihamarabb sikerüljön megkötni az új szerződést. Kifejtette: az eredeti szerződést még jóval azelőtt kötötték, hogy ő polgármester lett volna (jelenleg második mandátumát tölti), az ő politikája viszont a költségek csökkentése. Amennyiben nem sikerül a város számára is kedvező árat kialkudni, számításba veszi az iskola elköltöztetését – jelentette ki a polgármester, majd hozzátette: megérti, hogy a püspökség azt szeretné, hogy a diákok minél jobb körülmények között tanulhatnának. A püspökséget lapzártánkig nem sikerült elérni. Böcskei László püspök korábban a sajtónak azt nyilatkozta, hogy többször is jelezték a városvezetőségnek a problémát, ám mindeddig nem kaptak választ. Nagyobb baj, hogy mióta az apácarend átadta az épületet a püspökségnek, az önkormányzat nem fizetett bérleti díjat az iskoláért – mondta el a püspök. Böcskei László kijelentette: a püspökség az eredeti szerződésnek megfelelően a bérleti díjból befolyt teljes összeget az épület karbantartására és belső felújítására használja fel. Azt is leszögezte: egyes híresztelésekkel ellentétben a püspökség nem emelte meg a bérleti díjat, amely a maga 32 ezer lejes összegével még így is jócskán a piaci ár alatt van.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
Nincs érvényes bérleti szerződése a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumnak. Az iskola vezetősége arra vár, hogy az épülettulajdonos Nagyváradi Római Katolikus Püspökség végre egyezzen meg az új szerződés feltételeiben a helyi önkormányzattal.
Tóth Márta, az Ady Endre Gimnázium igazgatója a Krónikának elmondta: július elsejével lejárt a tíz évre kötött szerződés, amelynek alapján az állami, színmagyar iskola mostani épületében működhet – ott, ahol épp idén ünnepelheti fennállásának 240. évfordulóját. A Fő utcai ingatlant a Szent Orsolya-rend kapta vissza a restitúciós törvény alapján, és nem sokkal később teljesen felújította kívülről, úgyhogy mostanra a váradi belváros egyik legszebben helyreállított épületének számít. Az épületkomplexumban a gimnázium mellett megtalálható a rend Szent Anna-temploma is. Idén januárban azonban az apácarend, amelynek már csak elvétve akadt képviselője a városban, kivonult Váradról, az ingatlant pedig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségre ruházta. Az iskolaigazgató szerint az elmúlt időszakban a választási kampány és az azzal kapcsolatos események prioritást élveztek a tanintézet ügye előtt, ezért nem foglalkoztak vele az érintettek mostanáig. Tóth Márta, a szülőbizottsággal és a tanári karral közösen levelet írt mind a püspökségnek, mind az önkormányzatnak, felhívva a figyelmet arra, hogy az iskola jelenleg bérleti szerződés nélkül működik, és a helyzetet mielőbb meg kell oldani. Böcskei László megyéspüspök személyesen ment el az iskolába, és biztosította az igazgatót, hogy nyitott a tárgyalásra, Ilie Bolojan polgármester pedig telefonon kereste meg az igazgatónőt, és megígérte neki, hogy jövő hét végére megoldódik a helyzet. „Azt mondta, nyugodjak meg, mert elrendezzük a dolgot. Nem tehetek egyebet, reménykedem, hogy a megoldás számunkra kedvező lesz, hisz mindkét fél nyitottnak mutatkozott” – fogalmazott Tóth Márta.
Ismeretes egyébként, hogy Ilie Bolojan polgármester az utóbbi években arra törekedett, hogy azok az intézmények, amelyek bérleti díját az önkormányzat fizeti, lehetőleg minél olcsóbb helyet kapjanak, vagy még jobb, ha a város tulajdonában lévő ingatlanba költözhetnek. Emiatt felröppentek olyan hírek is, amelyek szerint az Ady-gimnáziumot is elvinné két és fél évszázados helyéről a városvezetőség. A Krónikának Ilie Bolojan azt nyilatkozta: a püspökséggel folynak a tárgyalások, és első körben azt szeretné kieszközölni a városvezetőség, hogy a bérleti díj minél alacsonyabb legyen, és mihamarabb sikerüljön megkötni az új szerződést. Kifejtette: az eredeti szerződést még jóval azelőtt kötötték, hogy ő polgármester lett volna (jelenleg második mandátumát tölti), az ő politikája viszont a költségek csökkentése. Amennyiben nem sikerül a város számára is kedvező árat kialkudni, számításba veszi az iskola elköltöztetését – jelentette ki a polgármester, majd hozzátette: megérti, hogy a püspökség azt szeretné, hogy a diákok minél jobb körülmények között tanulhatnának. A püspökséget lapzártánkig nem sikerült elérni. Böcskei László püspök korábban a sajtónak azt nyilatkozta, hogy többször is jelezték a városvezetőségnek a problémát, ám mindeddig nem kaptak választ. Nagyobb baj, hogy mióta az apácarend átadta az épületet a püspökségnek, az önkormányzat nem fizetett bérleti díjat az iskoláért – mondta el a püspök. Böcskei László kijelentette: a püspökség az eredeti szerződésnek megfelelően a bérleti díjból befolyt teljes összeget az épület karbantartására és belső felújítására használja fel. Azt is leszögezte: egyes híresztelésekkel ellentétben a püspökség nem emelte meg a bérleti díjat, amely a maga 32 ezer lejes összegével még így is jócskán a piaci ár alatt van.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 11.
Zavaró ténye(ző)k
Ha valakinek még voltak kételyei afelől, hogy a román balliberális kormánykoalíció a hatályos jogszabályokra, az alkotmányra és a taláros testület határozataira fittyet hányva törekszik árulással megszerzett hatalmának bebetonozására, tamáskodását immár félreteheti.
Noha az Alkotmánybíróság tegnap világosan kimondta, hogy érvényességi küszöb nélkül az alaptörvénybe ütközik a népszavazásról szóló jogszabály, a Ponta-adminisztráció egyszerűen nem hajlandó tudomást venni a döntésről, és úgy készül megszervezni a július 29-ei referendumot, hogy az bármilyen részvételi arány mellett érvényes lesz.
Újfent megalapozottnak bizonyult Brüsszel, Berlin és Párizs bírálata, miszerint Victor Ponta és Crin Antonescu bandája hajszálpontosan kidolgozott, a parlament, az elnöki hivatal és minden egyéb jelentős állami intézmény bedarálását célzó stratégiája a jogállamiság és a demokrácia ellen irányul. És a napnál világosabb az is, a nemzetközi aggodalom fokozódása nem a román és európai néppárti politikusok, valamint a sajtó „ármánykodásának” tudható be, hanem kizárólag annak, hogy Pontáék elszabadult hajóágyúként próbálják kilövöldözni a teljhatalmuk útjába álló intézményeket és paragrafusokat. Apropó sajtó és csúsztatás. Fölöttébb szomorú, hogy a nemrég megszűnt országos magyar laptársunk vezető publicistája hitelt adott annak a durva PSD-s hazugságnak, miszerint a román kormány elleni nemzetközi bírálatözönt a közszolgálati rádió brüsszeli tudósítója indította el a bukaresti alkotmánybírák „küszöbönálló letartóztatását” vizionáló kérdésével. Különösen megdöbbentő az inszinuáció, no meg a szakmai mundér becsülete védelmének, a tények tiszteletének hiánya olyasvalaki részéről, aki történetesen a közrádió igazgatótanácsának tagja hosszú ideje.
De hát a tények egy ideje már senkit sem zavarnak Bukarestben, és ez kezd egyre veszélyesebbé válni a belpolitikában. Márpedig a referendum érvényességével kapcsolatos kötélhúzás azt vetíti előre, hogy július 29-én sem kerül pont a máris rendkívül kiélezett vita végére. Arról nem beszélve, hogy a két tábor még csak ezután viszi utcára az embereit…
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Ha valakinek még voltak kételyei afelől, hogy a román balliberális kormánykoalíció a hatályos jogszabályokra, az alkotmányra és a taláros testület határozataira fittyet hányva törekszik árulással megszerzett hatalmának bebetonozására, tamáskodását immár félreteheti.
Noha az Alkotmánybíróság tegnap világosan kimondta, hogy érvényességi küszöb nélkül az alaptörvénybe ütközik a népszavazásról szóló jogszabály, a Ponta-adminisztráció egyszerűen nem hajlandó tudomást venni a döntésről, és úgy készül megszervezni a július 29-ei referendumot, hogy az bármilyen részvételi arány mellett érvényes lesz.
Újfent megalapozottnak bizonyult Brüsszel, Berlin és Párizs bírálata, miszerint Victor Ponta és Crin Antonescu bandája hajszálpontosan kidolgozott, a parlament, az elnöki hivatal és minden egyéb jelentős állami intézmény bedarálását célzó stratégiája a jogállamiság és a demokrácia ellen irányul. És a napnál világosabb az is, a nemzetközi aggodalom fokozódása nem a román és európai néppárti politikusok, valamint a sajtó „ármánykodásának” tudható be, hanem kizárólag annak, hogy Pontáék elszabadult hajóágyúként próbálják kilövöldözni a teljhatalmuk útjába álló intézményeket és paragrafusokat. Apropó sajtó és csúsztatás. Fölöttébb szomorú, hogy a nemrég megszűnt országos magyar laptársunk vezető publicistája hitelt adott annak a durva PSD-s hazugságnak, miszerint a román kormány elleni nemzetközi bírálatözönt a közszolgálati rádió brüsszeli tudósítója indította el a bukaresti alkotmánybírák „küszöbönálló letartóztatását” vizionáló kérdésével. Különösen megdöbbentő az inszinuáció, no meg a szakmai mundér becsülete védelmének, a tények tiszteletének hiánya olyasvalaki részéről, aki történetesen a közrádió igazgatótanácsának tagja hosszú ideje.
De hát a tények egy ideje már senkit sem zavarnak Bukarestben, és ez kezd egyre veszélyesebbé válni a belpolitikában. Márpedig a referendum érvényességével kapcsolatos kötélhúzás azt vetíti előre, hogy július 29-én sem kerül pont a máris rendkívül kiélezett vita végére. Arról nem beszélve, hogy a két tábor még csak ezután viszi utcára az embereit…
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 11.
Szamizdat a kultúráért
Tavaly óta létezik Nagyváradon a Samizdat című kulturális folyóirat, amely több nyelven taglalja a kortárs művészet aktuális eseményeit, illetve elemzéseket és véleményanyagokat is közöl. A havilap főszerkesztői tisztségét egy hónappal ezelőtt Pap István váradi újságíró vette át, akinek az irányításával már megjelent egy lapszám.
A Samizdatot a Visual Kontakt Egyesület adja ki, amely egy kortárs művészeti galériát is működtet a városban már évek óta – mesélte el lapunknak Pap István. Mint elmagyarázta, egy-egy lapszám szervezésében nemcsak ő maga, hanem az egyesület elnöke, Gabriel Miloia, illetve kurátora, Alina Staiciu is részt vesz. Az állandó szerzők mellett ugyanis minél több fiatalnak szeretne teret adni a lap, így a lapszámok szerzőit hónapról hónapra az adott, vagyis közösen kiötlött témának megfelelően kell kiválogatni.
A Samizdat egyébként más kulturális folyóiratokhoz képest nagyobb szeletet szeretne felölelni a művelődési életből, így a fő irányvonal, a kortárs képzőművészet mellett a politika és a művészet kapcsolatáról, könyvekről, filmekről és színházról is olvashatnak benne az érdeklődők – mondta Pap István. Minden lapszámban bemutatkozik egy fiatal képzőművész, a megjelenést ugyanis mindig a Visual Kontakt galériájának legközelebbi kiállítása elé időzíti az egyesület. Mivel a galéria általában a nyári hónapokban nem tart nyitva, júliusban és augusztusban hagyományosan nincs megjelenése a Samizdatnak sem, ám idén rendhagyó módon egy évkönyvvel rukkol elő a folyóirat – tudtuk meg a főszerkesztőtől.
A mostaninál nagyobb méretben, A4-es formátumban, színesben jelenik majd meg az almanach, amelyben egyúttal a folyóirat új dizájnja is bemutatkozik. A kiadvány abból a szempontból is rendhagyó lesz, hogy innentől számítva válik valójában kétnyelvűvé a Samizdat: mostantól kezdve minden egyes cikk olvasható lesz benne románul és magyarul is. A Samizdat általában 500 példányban jelenik meg, ám a Pap István által szerkesztett első lapszám a kiadó meglátása szerint annyira jól sikerült, hogy további 300-zal megemelték a példányszámot.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2012
Tavaly óta létezik Nagyváradon a Samizdat című kulturális folyóirat, amely több nyelven taglalja a kortárs művészet aktuális eseményeit, illetve elemzéseket és véleményanyagokat is közöl. A havilap főszerkesztői tisztségét egy hónappal ezelőtt Pap István váradi újságíró vette át, akinek az irányításával már megjelent egy lapszám.
A Samizdatot a Visual Kontakt Egyesület adja ki, amely egy kortárs művészeti galériát is működtet a városban már évek óta – mesélte el lapunknak Pap István. Mint elmagyarázta, egy-egy lapszám szervezésében nemcsak ő maga, hanem az egyesület elnöke, Gabriel Miloia, illetve kurátora, Alina Staiciu is részt vesz. Az állandó szerzők mellett ugyanis minél több fiatalnak szeretne teret adni a lap, így a lapszámok szerzőit hónapról hónapra az adott, vagyis közösen kiötlött témának megfelelően kell kiválogatni.
A Samizdat egyébként más kulturális folyóiratokhoz képest nagyobb szeletet szeretne felölelni a művelődési életből, így a fő irányvonal, a kortárs képzőművészet mellett a politika és a művészet kapcsolatáról, könyvekről, filmekről és színházról is olvashatnak benne az érdeklődők – mondta Pap István. Minden lapszámban bemutatkozik egy fiatal képzőművész, a megjelenést ugyanis mindig a Visual Kontakt galériájának legközelebbi kiállítása elé időzíti az egyesület. Mivel a galéria általában a nyári hónapokban nem tart nyitva, júliusban és augusztusban hagyományosan nincs megjelenése a Samizdatnak sem, ám idén rendhagyó módon egy évkönyvvel rukkol elő a folyóirat – tudtuk meg a főszerkesztőtől.
A mostaninál nagyobb méretben, A4-es formátumban, színesben jelenik majd meg az almanach, amelyben egyúttal a folyóirat új dizájnja is bemutatkozik. A kiadvány abból a szempontból is rendhagyó lesz, hogy innentől számítva válik valójában kétnyelvűvé a Samizdat: mostantól kezdve minden egyes cikk olvasható lesz benne románul és magyarul is. A Samizdat általában 500 példányban jelenik meg, ám a Pap István által szerkesztett első lapszám a kiadó meglátása szerint annyira jól sikerült, hogy további 300-zal megemelték a példányszámot.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2012
2012. július 11.
Érettségi: miért buktak halomra a székely diákok?
Hogyan történhetett meg, hogy tavaly Hargita megyében 67 százalék volt a sikeresen érettségizők aránya, idén pedig a diákok csaknem 70 százaléka megbukott? Ferencz S. Alpár megyei főtanfelügyelő szerint nem a videokamerák jelenléte a kudarc oka. A maszol.ro-nak elmondta: csökkenteni kellene a tananyagot és át kellene térni a differenciált érettségire.
Mivel magyarázható a gyenge érettségi teljesítmény Hargita megyében? Miként lehetséges, hogy három olyan iskola is van, ahol az összes diák megbukott? Az érettségi eredmények valóban nagyon gyengék. Ha a megyei átlagot vesszük figyelembe, akkor az előző évekhez képest nagyon rossz volt a diákok teljesítménye. Ám ha lebontanánk az eredményeket tanintézményekre vagy tantárgyakra, akkor ez másként látszana. Mert ha azt nézzük, hogy például a román nyelvet anyanyelvi szinten oktatják a magyar gyerekeknek is, akkor a 49, 27 százalékos továbbjutási arány azt bizonyítja, hogy a gyerekek közül nagyon sokan becsületesen helyt álltak. Magyarból 80 százalék feletti a továbbjutási arány, erről is elmondható, hogy nem rossz eredmény. Ha meg azt nézzük, hogy matematikából, ami nem egy könnyű tantárgy, 40 százalék feletti az átmenési arány, és ez választható volt az elméleti líceumokban és a szakközépiskolákban is, akkor azt kell mondanom, hogy baj van, mert nincs egyensúly. Az elméleti líceumok esetében az arány 60 és 90 százalék közé tehető, tehát jól teljesítettek. Van egy óriási szakadék a két típusú középiskola között. Ez az érettségi szint túl magas a szakmai oktatásnak, mert vannak olyan gyerekek, akiknél nem az a lényeg, hogy érettségire hajszoljuk őket, hanem az volna a fontos, hogy szakmát adjunk a kezükbe, és ha úgy a gyerek szeretné, akkor egy differenciált érettségi rendszerben tudjon alacsonyabb szintű érettségit választani. Hogy lehetne az elméleti és szaklíceumok között szakadékot áthidalni vagy csökkenteni? Mi végrehajtó szerv vagyunk, a tanintézmények úgyszintén: csakis a rendelkezésükre álló lehetőségekből gazdálkodhatnak. Csökkenteni kellene a kötelező tananyagot, ugyanis az anyag 90 százaléka az érettségire is kötelező. Amíg nem szüntetjük meg a jelenlegi rendszert és mi vagyunk Európában az az ország, amelyiknek a legvaskosabb a tananyaga, addig marad minden a régiben. Ezen változtatni pedig nem a tanfelügyelőségek dolga. Persze a tanintézmény sikeréhez mi is hozzájárulunk, de hozzájárul a diák is, a tanár is és a család is. A tanintézményeket külön esetenként kellene kezelni, fontos volna megfigyelni, hogy hol vették komolyan a tanítási-oktatási folyamatot, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a diákok abból tanulnak, amit a minisztérium a rendelkezésükre bocsát. A minisztérium feladata kezdeni valamit a tantervvel. A tanfelügyelőségnek az a dolga, hogy a kötelező tananyagok oktatását ellenőrizze, a tanintézményeknek pedig az, hogy ezeket leadja, de mivel túl vaskos a tananyag és nincs differenciáltság semmilyen szinten, ezért a középiskolák nem bírják egyformán az iramot. Huszonkét év és ennyi botrány után már igazán rá kellene vennie magát valakinek arra, hogy az oktatási reformot a tantárgy-reformmal kezdje, ne az adminisztratív és menedzsmenti reformmal. A sajtó szerint a vizsgákat felügyelő videokamerák miatt esett ennyire az idei átmenési arány Hargita megyében. Ezt hogyan látja?
A vizsgakörülményeket akár jobbra-balra is változtathatjuk, kamerával vagy anélkül, az eredmények addig rosszak lesznek, amíg a szakminisztérium nem veszi a fáradtságot, hogy a differenciált érettségi rendszert vezessen be. A kamera csak nagyon kis arányban járulhatott hozzá a rossz eredményekhez. Nálunk ugyanaz történt az idén, ami más megyékben a tavaly. Akkor ki, milyen magyarázatokkal jött?
Akkor mégis miért teljesítettek rosszabbul mint tavaly?
A diákok nem teljesítettek jobban a tavaly, ha az egyes tantárgyakat, vagy iskolákat nézzük, többé-kevésbé ugyanez volt az átmenési arány. Amiben különbözik, az a sikeresen vizsgázók megyei átlaga, ami szappanbuborék. A tavalyi 60 feletti átmenési arány sem reális és az idei 37,25 sem, mert nem külön-külön mérjük a továbbjutási arányt, hanem összesítve. Ha differenciált érettségin is ugyanígy 30 százalék körül teljesítenének a diákok, akkor azt mondanám, hogy valóban bukott minden, a helyzet katasztrofális. Ha egy újságírói vizsgán atomfizikából vizsgáztatnának, az átmenési arány valószínűleg a földön lenne. Akkor mérhető ez a rendszer, úgy lehet valós képet kapni róla, ha a követelményi rendszernek és az oktatási szintnek megfelelő tananyag, értékelési formák és módszerek vannak hozzáigazítva. Most jelenleg az folyik, hogy emelt szintű érettségivel mérjük azokat, akiknek nem az lenne a sorsa és a küldetése, hogy emelt szintű érettségin vegyenek részt, hanem az hogy szakmát tanuljanak. Tehát a szakmával kapcsolatos általános tudásukat kellene felmérni, ehhez kellene a csökkentett szintű érettségi. Ha mégis megtáltosodik egy szakközépiskolás diák és ki szeretné próbálni magát az emelt szintű érettségin, akkor adjuk meg neki a lehetőséget. Nem vagyok naiv, de ha a 67,34 százalék buborék, a 36,5 is az. Mert mit mér? Ha én átlagot számolok, az elméleti líceumok teljesítményéből több mint 80 százalék jön ki, az érettségi mostani szintje pedig csak az elméleti líceumoknak való. Azért szappanbuborék, mert nem releváns a szakmai oktatás felkészítési és értékelési rendszerével szemben. Képzeljen el egy fordított rendszert: ha az alacsonyabb szintű, szakmai érettségin kellene részt vennie a diákoknak, akkor a szakközépiskolás diákok 100 százalék körül teljesítenének, az elméleti líceum diákjai pedig lehet, hogy csak 10 százalékot.
Mi jelenthetne megoldást a helyzetre?
A tantervreformot kell összehangolni az érettségi és oktatási rendszerrel, be kell már végre vezetni a differenciált érettségit, minimum kétszintes érettségit! Addig bármilyen eredmény, megyei átlag csak szappanbuborék. Azt például senki nem vizsgálja, hogy olyan diák is akad, aki egy tantárgyon bukott el, és hogy hányan vannak olyanok, akik ötöshöz közeli jeggyel buktak el, illetve sokan vannak azok is, akiknek a médiája 5 és 5,99 között van. Mert vannak olyan gyerekek, akik simán levizsgáztak több tantárgyból, de egyikből elvágták őket 1,50-el. Én arra vagyok a legdühösebb, hogy minden következtetést ebből a továbbjutási arányból vonnak le egyesek, akik még szakembereknek is tartják magukat. Ha valamit nem változtatnak a rendszeren, jövőre sem lesz jobb a helyzet.
Számolt valaki átlagot külön-külön a szak- illetve elméleti líceumokban?
Nem, de fogunk, és merem mondani, hogy hatvan százalék fölött lesz a továbbjutási arány. Ebben biztos vagyok.
Horváth Szekeres István
Maszol.ro
Hogyan történhetett meg, hogy tavaly Hargita megyében 67 százalék volt a sikeresen érettségizők aránya, idén pedig a diákok csaknem 70 százaléka megbukott? Ferencz S. Alpár megyei főtanfelügyelő szerint nem a videokamerák jelenléte a kudarc oka. A maszol.ro-nak elmondta: csökkenteni kellene a tananyagot és át kellene térni a differenciált érettségire.
Mivel magyarázható a gyenge érettségi teljesítmény Hargita megyében? Miként lehetséges, hogy három olyan iskola is van, ahol az összes diák megbukott? Az érettségi eredmények valóban nagyon gyengék. Ha a megyei átlagot vesszük figyelembe, akkor az előző évekhez képest nagyon rossz volt a diákok teljesítménye. Ám ha lebontanánk az eredményeket tanintézményekre vagy tantárgyakra, akkor ez másként látszana. Mert ha azt nézzük, hogy például a román nyelvet anyanyelvi szinten oktatják a magyar gyerekeknek is, akkor a 49, 27 százalékos továbbjutási arány azt bizonyítja, hogy a gyerekek közül nagyon sokan becsületesen helyt álltak. Magyarból 80 százalék feletti a továbbjutási arány, erről is elmondható, hogy nem rossz eredmény. Ha meg azt nézzük, hogy matematikából, ami nem egy könnyű tantárgy, 40 százalék feletti az átmenési arány, és ez választható volt az elméleti líceumokban és a szakközépiskolákban is, akkor azt kell mondanom, hogy baj van, mert nincs egyensúly. Az elméleti líceumok esetében az arány 60 és 90 százalék közé tehető, tehát jól teljesítettek. Van egy óriási szakadék a két típusú középiskola között. Ez az érettségi szint túl magas a szakmai oktatásnak, mert vannak olyan gyerekek, akiknél nem az a lényeg, hogy érettségire hajszoljuk őket, hanem az volna a fontos, hogy szakmát adjunk a kezükbe, és ha úgy a gyerek szeretné, akkor egy differenciált érettségi rendszerben tudjon alacsonyabb szintű érettségit választani. Hogy lehetne az elméleti és szaklíceumok között szakadékot áthidalni vagy csökkenteni? Mi végrehajtó szerv vagyunk, a tanintézmények úgyszintén: csakis a rendelkezésükre álló lehetőségekből gazdálkodhatnak. Csökkenteni kellene a kötelező tananyagot, ugyanis az anyag 90 százaléka az érettségire is kötelező. Amíg nem szüntetjük meg a jelenlegi rendszert és mi vagyunk Európában az az ország, amelyiknek a legvaskosabb a tananyaga, addig marad minden a régiben. Ezen változtatni pedig nem a tanfelügyelőségek dolga. Persze a tanintézmény sikeréhez mi is hozzájárulunk, de hozzájárul a diák is, a tanár is és a család is. A tanintézményeket külön esetenként kellene kezelni, fontos volna megfigyelni, hogy hol vették komolyan a tanítási-oktatási folyamatot, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a diákok abból tanulnak, amit a minisztérium a rendelkezésükre bocsát. A minisztérium feladata kezdeni valamit a tantervvel. A tanfelügyelőségnek az a dolga, hogy a kötelező tananyagok oktatását ellenőrizze, a tanintézményeknek pedig az, hogy ezeket leadja, de mivel túl vaskos a tananyag és nincs differenciáltság semmilyen szinten, ezért a középiskolák nem bírják egyformán az iramot. Huszonkét év és ennyi botrány után már igazán rá kellene vennie magát valakinek arra, hogy az oktatási reformot a tantárgy-reformmal kezdje, ne az adminisztratív és menedzsmenti reformmal. A sajtó szerint a vizsgákat felügyelő videokamerák miatt esett ennyire az idei átmenési arány Hargita megyében. Ezt hogyan látja?
A vizsgakörülményeket akár jobbra-balra is változtathatjuk, kamerával vagy anélkül, az eredmények addig rosszak lesznek, amíg a szakminisztérium nem veszi a fáradtságot, hogy a differenciált érettségi rendszert vezessen be. A kamera csak nagyon kis arányban járulhatott hozzá a rossz eredményekhez. Nálunk ugyanaz történt az idén, ami más megyékben a tavaly. Akkor ki, milyen magyarázatokkal jött?
Akkor mégis miért teljesítettek rosszabbul mint tavaly?
A diákok nem teljesítettek jobban a tavaly, ha az egyes tantárgyakat, vagy iskolákat nézzük, többé-kevésbé ugyanez volt az átmenési arány. Amiben különbözik, az a sikeresen vizsgázók megyei átlaga, ami szappanbuborék. A tavalyi 60 feletti átmenési arány sem reális és az idei 37,25 sem, mert nem külön-külön mérjük a továbbjutási arányt, hanem összesítve. Ha differenciált érettségin is ugyanígy 30 százalék körül teljesítenének a diákok, akkor azt mondanám, hogy valóban bukott minden, a helyzet katasztrofális. Ha egy újságírói vizsgán atomfizikából vizsgáztatnának, az átmenési arány valószínűleg a földön lenne. Akkor mérhető ez a rendszer, úgy lehet valós képet kapni róla, ha a követelményi rendszernek és az oktatási szintnek megfelelő tananyag, értékelési formák és módszerek vannak hozzáigazítva. Most jelenleg az folyik, hogy emelt szintű érettségivel mérjük azokat, akiknek nem az lenne a sorsa és a küldetése, hogy emelt szintű érettségin vegyenek részt, hanem az hogy szakmát tanuljanak. Tehát a szakmával kapcsolatos általános tudásukat kellene felmérni, ehhez kellene a csökkentett szintű érettségi. Ha mégis megtáltosodik egy szakközépiskolás diák és ki szeretné próbálni magát az emelt szintű érettségin, akkor adjuk meg neki a lehetőséget. Nem vagyok naiv, de ha a 67,34 százalék buborék, a 36,5 is az. Mert mit mér? Ha én átlagot számolok, az elméleti líceumok teljesítményéből több mint 80 százalék jön ki, az érettségi mostani szintje pedig csak az elméleti líceumoknak való. Azért szappanbuborék, mert nem releváns a szakmai oktatás felkészítési és értékelési rendszerével szemben. Képzeljen el egy fordított rendszert: ha az alacsonyabb szintű, szakmai érettségin kellene részt vennie a diákoknak, akkor a szakközépiskolás diákok 100 százalék körül teljesítenének, az elméleti líceum diákjai pedig lehet, hogy csak 10 százalékot.
Mi jelenthetne megoldást a helyzetre?
A tantervreformot kell összehangolni az érettségi és oktatási rendszerrel, be kell már végre vezetni a differenciált érettségit, minimum kétszintes érettségit! Addig bármilyen eredmény, megyei átlag csak szappanbuborék. Azt például senki nem vizsgálja, hogy olyan diák is akad, aki egy tantárgyon bukott el, és hogy hányan vannak olyanok, akik ötöshöz közeli jeggyel buktak el, illetve sokan vannak azok is, akiknek a médiája 5 és 5,99 között van. Mert vannak olyan gyerekek, akik simán levizsgáztak több tantárgyból, de egyikből elvágták őket 1,50-el. Én arra vagyok a legdühösebb, hogy minden következtetést ebből a továbbjutási arányból vonnak le egyesek, akik még szakembereknek is tartják magukat. Ha valamit nem változtatnak a rendszeren, jövőre sem lesz jobb a helyzet.
Számolt valaki átlagot külön-külön a szak- illetve elméleti líceumokban?
Nem, de fogunk, és merem mondani, hogy hatvan százalék fölött lesz a továbbjutási arány. Ebben biztos vagyok.
Horváth Szekeres István
Maszol.ro
2012. július 11.
Répás Zsuzsanna szerint fontos a külföldi magyar közösségek gyarapodása
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára szerint fontos cél, hogy gyarapodjanak a határon túli magyar közösségek; ehhez a magyarság fogyásához vezető problémák átfogó vizsgálata is szükséges.
A helyettes államtitkár a népesedési világnap alkalmából a Magyarság Házában tartott szerdai tanácskozáson azt mondta, a Kárpát-medencei magyarság lélekszáma fogy, ennek fő okai - az elvándorlás, az asszimiláció, a születések számát meghaladó halálozási adatok - ismertek, azt kell megvizsgálni, mi vezet ezekhez a jelenségekhez. Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke kiemelte, Magyarország népességcsökkenésének problémáját a család és a munka összeegyeztetésének segítésével lehetne kezelni, ez azonban - tette hozzá - komoly társadalmi szemléletváltást is igényelne.
Ma.hu
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára szerint fontos cél, hogy gyarapodjanak a határon túli magyar közösségek; ehhez a magyarság fogyásához vezető problémák átfogó vizsgálata is szükséges.
A helyettes államtitkár a népesedési világnap alkalmából a Magyarság Házában tartott szerdai tanácskozáson azt mondta, a Kárpát-medencei magyarság lélekszáma fogy, ennek fő okai - az elvándorlás, az asszimiláció, a születések számát meghaladó halálozási adatok - ismertek, azt kell megvizsgálni, mi vezet ezekhez a jelenségekhez. Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke kiemelte, Magyarország népességcsökkenésének problémáját a család és a munka összeegyeztetésének segítésével lehetne kezelni, ez azonban - tette hozzá - komoly társadalmi szemléletváltást is igényelne.
Ma.hu
2012. július 11.
Párhuzamot lát az MSZP román és a magyar helyzet között
Párhuzamok a román és a magyar helyzet között címmel "a magyar demokratikus közélet szereplőihez" intézett nyílt levelet szerdán az MSZP Európai Parlamenti (EP-) delegációja.
"Örömteli, hogy a Fidesz a romániai helyzet kapcsán felfedezte magában a demokratát" - áll az MTI-hez is eljuttatott levélben, amelyet a párt valamennyi EP-képviselője (Tabajdi Csaba, Göncz Kinga, Gurmai Zita, Herczog Edit) aláírt. Hozzátették: "Nem elegendő azonban, ha a jogállamiság csorbítását, az antidemokratikus intézkedéseket, a független intézmények politikai befolyásolását más országokban sérelmezi. Ami Romániában ellentétes az európai alapértékekkel, az Magyarországon is az. A Ponta-kormány intézkedéseinek bírálatával a Fidesz az Orbán-kormány elmúlt két évben folytatott politikája felett mond ítéletet. Jó lenne, ha a Fidesz felismerését tettek követnék, és az ellenzéki pártokkal, valamint a civil társadalommal való együttműködésben visszavonná a magyar alkotmányos rendszert felforgató, antidemokratikus intézkedéseit."
A levél emlékeztet arra, hogy "miután a román kormány hatalomra került, több olyan intézkedést tett, amely hátrányosan érintette a másfél milliós erdélyi magyarságot. A szocialista EP-képviselők érdemben tettek ez ellen: Tabajdi Csaba elnökletével 2012. június 14-én az Európai Parlament nemzeti kisebbségügyi intergroupja felhívta a román kormányt, hogy tartózkodjon a magyar közösség kisebbségi jogainak csorbításától. Folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a magyarság legitim képviselőivel. A fellépésnek köszönhetően több, az erdélyi magyarságnak kedvező változás is történt."
"A Fidesz az intergroup ülésén nem emelt szót az erdélyi magyarság képviseletében. Semmilyen érdemi lépést nem tett érdekükben. Ehelyett az ügyet az MSZP és az RMDSZ elleni pártpolitikai támadásra használta" - áll a levélben.
Kitértek a képviselők arra is, hogy miért nem szavazta meg a szocialista EP-frakció a román helyzet napirendre vételét az EP múlt heti strasbourgi plenáris ülésén.
"Június végén Victor Ponta kormánya, a román alkotmánybíróság döntésével szembeszegülve megakadályozta, hogy Traian Basescu elnök utazzon országa képviseletében az Európai Tanács ülésére. A lépés a demokrácia kereteit feszegette, de nem volt olyan súlyú, hogy azt három nappal később az Európai Parlament a plenáris ülés napirendjére tűzze. Ez az elutasítás nem azt jelentette, hogy nem kíván a kérdéssel foglalkozni, hanem azt, hogy tájékozódni kíván a romániai történésekről - ahogyan ezt egyébként a Fidesz-kormány is kérte annak idején a saját maga számára" - írta a delegáció.
Hozzátették: "A Fidesz szerint a napirendre tűzést az MSZP négy képviselője akadályozta meg a 751 tagú Európai Parlamentben, melynek legnagyobb politikai ereje a Fideszt is sorai között tudó Európai Néppárt. Ez nyilvánvaló nonszensz."
A plenáris vitára a levél szerint szeptemberben sor kerülhet. "Az EP szavazását követően sajnálatos módon a román kormány több olyan lépést is tett, amelyek alkotmányossága, vagy demokratikus jellege megkérdőjelezhető" - írták a szocialista képviselők.
MTI
Párhuzamok a román és a magyar helyzet között címmel "a magyar demokratikus közélet szereplőihez" intézett nyílt levelet szerdán az MSZP Európai Parlamenti (EP-) delegációja.
"Örömteli, hogy a Fidesz a romániai helyzet kapcsán felfedezte magában a demokratát" - áll az MTI-hez is eljuttatott levélben, amelyet a párt valamennyi EP-képviselője (Tabajdi Csaba, Göncz Kinga, Gurmai Zita, Herczog Edit) aláírt. Hozzátették: "Nem elegendő azonban, ha a jogállamiság csorbítását, az antidemokratikus intézkedéseket, a független intézmények politikai befolyásolását más országokban sérelmezi. Ami Romániában ellentétes az európai alapértékekkel, az Magyarországon is az. A Ponta-kormány intézkedéseinek bírálatával a Fidesz az Orbán-kormány elmúlt két évben folytatott politikája felett mond ítéletet. Jó lenne, ha a Fidesz felismerését tettek követnék, és az ellenzéki pártokkal, valamint a civil társadalommal való együttműködésben visszavonná a magyar alkotmányos rendszert felforgató, antidemokratikus intézkedéseit."
A levél emlékeztet arra, hogy "miután a román kormány hatalomra került, több olyan intézkedést tett, amely hátrányosan érintette a másfél milliós erdélyi magyarságot. A szocialista EP-képviselők érdemben tettek ez ellen: Tabajdi Csaba elnökletével 2012. június 14-én az Európai Parlament nemzeti kisebbségügyi intergroupja felhívta a román kormányt, hogy tartózkodjon a magyar közösség kisebbségi jogainak csorbításától. Folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a magyarság legitim képviselőivel. A fellépésnek köszönhetően több, az erdélyi magyarságnak kedvező változás is történt."
"A Fidesz az intergroup ülésén nem emelt szót az erdélyi magyarság képviseletében. Semmilyen érdemi lépést nem tett érdekükben. Ehelyett az ügyet az MSZP és az RMDSZ elleni pártpolitikai támadásra használta" - áll a levélben.
Kitértek a képviselők arra is, hogy miért nem szavazta meg a szocialista EP-frakció a román helyzet napirendre vételét az EP múlt heti strasbourgi plenáris ülésén.
"Június végén Victor Ponta kormánya, a román alkotmánybíróság döntésével szembeszegülve megakadályozta, hogy Traian Basescu elnök utazzon országa képviseletében az Európai Tanács ülésére. A lépés a demokrácia kereteit feszegette, de nem volt olyan súlyú, hogy azt három nappal később az Európai Parlament a plenáris ülés napirendjére tűzze. Ez az elutasítás nem azt jelentette, hogy nem kíván a kérdéssel foglalkozni, hanem azt, hogy tájékozódni kíván a romániai történésekről - ahogyan ezt egyébként a Fidesz-kormány is kérte annak idején a saját maga számára" - írta a delegáció.
Hozzátették: "A Fidesz szerint a napirendre tűzést az MSZP négy képviselője akadályozta meg a 751 tagú Európai Parlamentben, melynek legnagyobb politikai ereje a Fideszt is sorai között tudó Európai Néppárt. Ez nyilvánvaló nonszensz."
A plenáris vitára a levél szerint szeptemberben sor kerülhet. "Az EP szavazását követően sajnálatos módon a román kormány több olyan lépést is tett, amelyek alkotmányossága, vagy demokratikus jellege megkérdőjelezhető" - írták a szocialista képviselők.
MTI
2012. július 11.
Rákóczi Szövetség: idén is megrendezik a Kárpát-medencei történelemtanárok táborát
Idén is megrendezi a Rákóczi Szövetség a Kárpát-medence országaiban magyar nyelven történelmet oktató tanárok táborát július 16. és 21. között Gyöngyösön - tájékoztatta a szervezet az MTI-t.
A Visegrádtól Visegrádig - a magyar történelem nagy pillanatai mottóval 15. alkalommal megtartandó tábor célja, hogy a különböző helyekről érkező történelem szakos tanárok színvonalas szakmai továbbképzésben részesüljenek, megismerjék mind a magyarországi, mind a szomszédos országok oktatási rendszerét. Arra is lehetőséget kíván biztosítani a rendezvény, hogy szoros emberi és szakmai kapcsolatok alakulhassanak ki.
A tábor résztvevőinek a szakmai programok, előadások mellett lehetőségük lesz kulturális programokon való részvételre, és a tervek között szerepel egy közös kirándulás is.
A táborban előadást tart többek között Németh Zsolt külügyi államtitkár, Bogár László közgazdász, Tőkéczki László és Raffay Ernő történészek.
A tábor költségeit (szállás, ellátás, programok) a Rákóczi Szövetség állja a sikerrel pályázó történelemtanárok számára.
MTI
Idén is megrendezi a Rákóczi Szövetség a Kárpát-medence országaiban magyar nyelven történelmet oktató tanárok táborát július 16. és 21. között Gyöngyösön - tájékoztatta a szervezet az MTI-t.
A Visegrádtól Visegrádig - a magyar történelem nagy pillanatai mottóval 15. alkalommal megtartandó tábor célja, hogy a különböző helyekről érkező történelem szakos tanárok színvonalas szakmai továbbképzésben részesüljenek, megismerjék mind a magyarországi, mind a szomszédos országok oktatási rendszerét. Arra is lehetőséget kíván biztosítani a rendezvény, hogy szoros emberi és szakmai kapcsolatok alakulhassanak ki.
A tábor résztvevőinek a szakmai programok, előadások mellett lehetőségük lesz kulturális programokon való részvételre, és a tervek között szerepel egy közös kirándulás is.
A táborban előadást tart többek között Németh Zsolt külügyi államtitkár, Bogár László közgazdász, Tőkéczki László és Raffay Ernő történészek.
A tábor költségeit (szállás, ellátás, programok) a Rákóczi Szövetség állja a sikerrel pályázó történelemtanárok számára.
MTI
2012. július 12.
Berendelték Románia berlini nagykövetét a kancellári hivatalba
Berendelték csütörtökön Románia berlini nagykövetét a német kancellár hivatalába, és közölték vele, hogy a német kormány továbbra is erősen aggódik a romániai belpolitikai fejlemények miatt. A német kormány szóvivőjének hivatalos nyilatkozata szerint Lazar Comanescuval közölték azt is: a berlini vezetés meggyőződése szerint az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésére irányuló, továbbá a bírósági ítéletek kihirdetésével kapcsolatos román kormányzati intézkedések „komoly veszélybe sodorják a hatalmi ágak szétválasztásának elvét". A nagykövetet tájékoztatták, hogy a német kormány elvárja a román kormánytól valamennyi alkotmánybírósági ítélet haladéktalan kihirdetését és végrehajtását – állt Steffen Seibert kormányszóvivő közleményében. A német kormány különösen annak az alkotmánybírósági döntésnek a fontosságát hangsúlyozza, amely szerint a Traian Basescu államfő leváltásáról tartandó népszavazás érvényességéhez a választói névjegyzékben szereplő polgárok abszolút többségének részvétele szükséges – fogalmazott a közlemény.
A napokban Angela Merkel kancellár és Guido Westerwelle külügyminiszter is az európai normák betartására szólította fel a román kormányt. A kancellár hangsúlyozta: elfogadhatatlan, ha az Európai Unió (EU) egy tagállamában megsértik a jogállamiság elvét. A külügyminiszter azt emelte ki, hogy az EU közös értékeinek megsértése akár a román uniós integráció lezárását is megkérdőjelezheti. MTI
Erdély.ma
Berendelték csütörtökön Románia berlini nagykövetét a német kancellár hivatalába, és közölték vele, hogy a német kormány továbbra is erősen aggódik a romániai belpolitikai fejlemények miatt. A német kormány szóvivőjének hivatalos nyilatkozata szerint Lazar Comanescuval közölték azt is: a berlini vezetés meggyőződése szerint az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésére irányuló, továbbá a bírósági ítéletek kihirdetésével kapcsolatos román kormányzati intézkedések „komoly veszélybe sodorják a hatalmi ágak szétválasztásának elvét". A nagykövetet tájékoztatták, hogy a német kormány elvárja a román kormánytól valamennyi alkotmánybírósági ítélet haladéktalan kihirdetését és végrehajtását – állt Steffen Seibert kormányszóvivő közleményében. A német kormány különösen annak az alkotmánybírósági döntésnek a fontosságát hangsúlyozza, amely szerint a Traian Basescu államfő leváltásáról tartandó népszavazás érvényességéhez a választói névjegyzékben szereplő polgárok abszolút többségének részvétele szükséges – fogalmazott a közlemény.
A napokban Angela Merkel kancellár és Guido Westerwelle külügyminiszter is az európai normák betartására szólította fel a román kormányt. A kancellár hangsúlyozta: elfogadhatatlan, ha az Európai Unió (EU) egy tagállamában megsértik a jogállamiság elvét. A külügyminiszter azt emelte ki, hogy az EU közös értékeinek megsértése akár a román uniós integráció lezárását is megkérdőjelezheti. MTI
Erdély.ma
2012. július 12.
Megfékezték a kászonaltízi erdőtüzet
Öt nappal a tűz fellángolása után már csak pár gócpontban füstölög az erdő a székelyföldi Kászonaltíz közelében – tudta meg az MTI Kászonaltíz polgármesterétől.
András Zoltán elmondta, mintegy hatvan hivatásos és önkéntes tűzoltó, valamint önként jelentkezett polgár felügyeli továbbra is a területet, hogy a helyenként még füstölgő csutakok ne kapjanak újra lángra. Az erdészek becslései szerint a tűz mintegy száz hektáros területre terjedt ki, ennek nagyobb része fiatal fenyőerdő volt.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke szerdán még tűzoltó helikopter bevonását sürgette. Végül azonban a Hargita megyei hegyi mentő szolgálat nyolckerék-meghatású kvadjai bizonyultak a leghatékonyabb eszköznek. Ezekkel ugyanis vizet tudtak szállítani a nehezen megközelíthető helyekre is.
„Szenzációs volt megtapasztalni a segítők összefogását" – jegyezte meg András Zoltán polgármester, aki a hivatásosok mellett az önkéntes tűzoltók segítségét is méltatta. Mint elmondta, az alcsíki régió településeinek az önkéntes tűzoltócsapatai egymást váltva biztosították, hogy mindvégig mintegy százan küzdjenek a helyszínen a lángokkal.
Alina-Maria Ciobotariu, a Hargita megyei katasztrófavédelmi felügyelőség szóvivője az Agerpres hírügynökségnek elmondta, szerdán háromszor is eleredt az eső Kászonaltíz térségében, de csak kis mennyiségű csapadék hullott, amely nem nyújtott jelentős segítséget a tűzoltóknak. Szerdán egy repülőt is a helyszínre vezényeltek, hogy a levegőből próbálják jobban átlátni, hány gócpontban kell még beavatkozni, és azokból milyen irányba terjed a tűz. A földi helyzetértékelést ugyanis rendkívüli módon megnehezítette a hegy-völgyes terep, és a sűrű füst.
A katasztrófavédelem egyébként szerdán helyszíni koordinációs pontot hozott létre. Amint a Hargita Népe napilap csütörtöki számában közölt helyszíni riportjából kiderült, erre azért volt szükség, mert rendkívül nehéznek bizonyult az egymástól távol dolgozó tűzoltó csoportok munkájának az összehangolása. A térségnek csak bizonyos részeit fedik le a mobilhálózatok, és a domborzati viszonyok miatt a rádió adó-vevők is alig voltak használhatók.
MTI
Erdély.ma
Öt nappal a tűz fellángolása után már csak pár gócpontban füstölög az erdő a székelyföldi Kászonaltíz közelében – tudta meg az MTI Kászonaltíz polgármesterétől.
András Zoltán elmondta, mintegy hatvan hivatásos és önkéntes tűzoltó, valamint önként jelentkezett polgár felügyeli továbbra is a területet, hogy a helyenként még füstölgő csutakok ne kapjanak újra lángra. Az erdészek becslései szerint a tűz mintegy száz hektáros területre terjedt ki, ennek nagyobb része fiatal fenyőerdő volt.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke szerdán még tűzoltó helikopter bevonását sürgette. Végül azonban a Hargita megyei hegyi mentő szolgálat nyolckerék-meghatású kvadjai bizonyultak a leghatékonyabb eszköznek. Ezekkel ugyanis vizet tudtak szállítani a nehezen megközelíthető helyekre is.
„Szenzációs volt megtapasztalni a segítők összefogását" – jegyezte meg András Zoltán polgármester, aki a hivatásosok mellett az önkéntes tűzoltók segítségét is méltatta. Mint elmondta, az alcsíki régió településeinek az önkéntes tűzoltócsapatai egymást váltva biztosították, hogy mindvégig mintegy százan küzdjenek a helyszínen a lángokkal.
Alina-Maria Ciobotariu, a Hargita megyei katasztrófavédelmi felügyelőség szóvivője az Agerpres hírügynökségnek elmondta, szerdán háromszor is eleredt az eső Kászonaltíz térségében, de csak kis mennyiségű csapadék hullott, amely nem nyújtott jelentős segítséget a tűzoltóknak. Szerdán egy repülőt is a helyszínre vezényeltek, hogy a levegőből próbálják jobban átlátni, hány gócpontban kell még beavatkozni, és azokból milyen irányba terjed a tűz. A földi helyzetértékelést ugyanis rendkívüli módon megnehezítette a hegy-völgyes terep, és a sűrű füst.
A katasztrófavédelem egyébként szerdán helyszíni koordinációs pontot hozott létre. Amint a Hargita Népe napilap csütörtöki számában közölt helyszíni riportjából kiderült, erre azért volt szükség, mert rendkívül nehéznek bizonyult az egymástól távol dolgozó tűzoltó csoportok munkájának az összehangolása. A térségnek csak bizonyos részeit fedik le a mobilhálózatok, és a domborzati viszonyok miatt a rádió adó-vevők is alig voltak használhatók.
MTI
Erdély.ma
2012. július 12.
Lelkészek tüntettek a Mikó ügy miatt
Harminckét udvarhelyi és sepsiszéki református lelkész tiltakozott szerda délben a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtt. Igét mondott Antal Zoltán, az székelyudvarhelyi református esperes, a tiltakozás szervezője, majd a jelen lévő lelkészek egy órán át egyházi dalokat énekeltek. A Mikó épülete előtti lelkészi tiltakozás sok járókelőt megállított, több tucat ember az épülettel szemben lévő járdán állva szolidarizált.
Antal Zoltán esperes érdeklődésünkre kifejtette: „nem tüntetünk, hanem kiállunk jogainkért és javainkért, azért ami a miénk és nem engedjük, hogy elvegyék. Ezekben az időkben kézbe erőre, a szívbe bátorságra van szükség”. Az esperes szerint régen, ha veszély volt lármafákat gyújtottak, ma pedig énekszóval figyelmeztettek, és bíznak benne, hogy ez eljut a szívekig.
Szerdán az erdélyi történelmi egyházak vezetői is közös nyilatkozatot fogalmaztak meg a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen.
A Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke és Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke által aláírt levélben rámutatnak: az erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989. évi államhatalmi változás óta küzdenek az államosított vagy más jogcímen elkobzott egyházi ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatásáért, illetve az esetenkénti méltányos kárpótlásért. Emiatt az egyházak vezető testületei és hívei mélységes felháborodással vették tudomásul a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatásával kapcsolatos per fejleményét.
Az egyházi vezetők elfogadhatatlannak tartják, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jogos tulajdonának visszaszolgáltatását előmozdító restitúciós bizottság két tagját – Markó Attilát és Marosán Tamást – a törvényszék letöltendő börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor elrendelte az egyházi tulajdonjogot igazoló telekkönyvi bejegyzés törlését, továbbá az Erdélyi Református Egyházkerületet 1 millió 137 ezer lej büntetés kifizetésére kötelezte. „Az elítélt személyekkel való együttérzésünk kifejezésén túlmenően egyházaink közösen kívánnak fellépni az igazságos és méltányos fellebbezési döntések megszületéséért. Reméljük, hogy az államhatalmi szinten jelenlevő magyarellenesség dacára mihamarabb és maradéktalanul sor kerül erre. A fentiek ékesen bizonyítják, hogy amíg nem teljesül az elrabolt egyházi vagyontárgyak teljes visszaszolgáltatása, illetve kielégítő mértékű kárpótlása, addig nem beszélhetünk az erdélyi történelmi egyházak és a romániai államhatalom közötti viszony rendezettségéről, írják levelükben az erdélyi magyar egyházak vezetői.
Sántha Imre akcióját megpróbálták leállítani!
Szerdán is folytatódott a Sántha Imre bikfalvi református lelkipásztor által pénteken elkezdett tüntetéssorozat. Mint arról beszámoltunk, az egyéni tiltakozásként indult akcióhoz napról napra többen csatlakoztak, már tucatnyian állnak a Mikó kollégium főbejárata előtt.
A résztvevők a buzău-i bíróság ítéletére hívják fel a figyelmet, amely három év börtönbüntetésre ítélte az épületet a református egyháznak visszaszolgáltató bizottság három tagját – Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Clim-t –, illetve visszaállamosította az ingatlant. Sántha Imre rögtönzött sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy egy nappal azelőtt, általa meg nem nevezett személy megkereste és arra kérte, hogy fejezze be tiltakozó akcióját, mert az nem föltétlenül válik az ügy hasznára. „Aludtam rá egyet, és lelkiismeretem azt diktálja, hogy folytassam az akciót”, szögezte le Sántha Imre, aki hozzátette: napról napra többen csatlakoznak hozzájuk, olyanok is akik állandóan részt vesznek, és olyanok akik alkalmanként állnak az iskola épülete elé. „Sokan megállítanak az utcán, és támogatásukról biztosítanak, de internetes fórumokon biztató üzeneteket kapok az egész országból és külföldről illetve különösen nagy médiaérdeklődés övezi az akciót, ezért folytatnom kell, társaimmal együtt”, szögezte le Sántha Imre.
Hozzátette: „mi reformátusok önmagunkat protestánsoknak is nevezzük, én nem lennék protestáns ember, ha ilyen könnyen meghátrálnék, mert azt gondolom nem szerencsés egy alulról jövő kezdeményezést elfojtani.” A bikfalvi református lelkész kifejtette: mindig azt sugallták vezetőink, hogy maradjatok nyugodtan otthon mert mi Bukarestben, Budapesten vagy Brüsszelben megoldjuk problémákat. Ez csak részben valósult meg, ezért szükség van arra, hogy a magyarság és vezetői radikálisabb diskurzust folytassanak, és határozott fellépésre van szükség minden szinten. A Sláger Rádió érdeklődésére nem kívánta elárulni, hogy ki kérte a tiltakozás leállítására.
Ezen a héten 14 és 16 óra között lesz az akció, de hétfőtől 17 és 19 óra között szervezik, mert sok idősebb ember jelezte, hogy a meleg miatt nem tud részt venni, mások pedig a munkaidőre hivatkozva maradtak távol. Sántha Imre megköszönte a sajtó érdeklődését mivel így az akciójuk egyik célja megvalósult: a figyelmet sikerült felkelteni. „Ha már ország-világ tud rólunk, lát bennünket nem hátrálhatunk meg”, mondta a bikfalvi lelkész.
Kovács Zsolt
Sláger Rádió
Erdély.ma
Harminckét udvarhelyi és sepsiszéki református lelkész tiltakozott szerda délben a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtt. Igét mondott Antal Zoltán, az székelyudvarhelyi református esperes, a tiltakozás szervezője, majd a jelen lévő lelkészek egy órán át egyházi dalokat énekeltek. A Mikó épülete előtti lelkészi tiltakozás sok járókelőt megállított, több tucat ember az épülettel szemben lévő járdán állva szolidarizált.
Antal Zoltán esperes érdeklődésünkre kifejtette: „nem tüntetünk, hanem kiállunk jogainkért és javainkért, azért ami a miénk és nem engedjük, hogy elvegyék. Ezekben az időkben kézbe erőre, a szívbe bátorságra van szükség”. Az esperes szerint régen, ha veszély volt lármafákat gyújtottak, ma pedig énekszóval figyelmeztettek, és bíznak benne, hogy ez eljut a szívekig.
Szerdán az erdélyi történelmi egyházak vezetői is közös nyilatkozatot fogalmaztak meg a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen.
A Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke és Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke által aláírt levélben rámutatnak: az erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989. évi államhatalmi változás óta küzdenek az államosított vagy más jogcímen elkobzott egyházi ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatásáért, illetve az esetenkénti méltányos kárpótlásért. Emiatt az egyházak vezető testületei és hívei mélységes felháborodással vették tudomásul a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatásával kapcsolatos per fejleményét.
Az egyházi vezetők elfogadhatatlannak tartják, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jogos tulajdonának visszaszolgáltatását előmozdító restitúciós bizottság két tagját – Markó Attilát és Marosán Tamást – a törvényszék letöltendő börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor elrendelte az egyházi tulajdonjogot igazoló telekkönyvi bejegyzés törlését, továbbá az Erdélyi Református Egyházkerületet 1 millió 137 ezer lej büntetés kifizetésére kötelezte. „Az elítélt személyekkel való együttérzésünk kifejezésén túlmenően egyházaink közösen kívánnak fellépni az igazságos és méltányos fellebbezési döntések megszületéséért. Reméljük, hogy az államhatalmi szinten jelenlevő magyarellenesség dacára mihamarabb és maradéktalanul sor kerül erre. A fentiek ékesen bizonyítják, hogy amíg nem teljesül az elrabolt egyházi vagyontárgyak teljes visszaszolgáltatása, illetve kielégítő mértékű kárpótlása, addig nem beszélhetünk az erdélyi történelmi egyházak és a romániai államhatalom közötti viszony rendezettségéről, írják levelükben az erdélyi magyar egyházak vezetői.
Sántha Imre akcióját megpróbálták leállítani!
Szerdán is folytatódott a Sántha Imre bikfalvi református lelkipásztor által pénteken elkezdett tüntetéssorozat. Mint arról beszámoltunk, az egyéni tiltakozásként indult akcióhoz napról napra többen csatlakoztak, már tucatnyian állnak a Mikó kollégium főbejárata előtt.
A résztvevők a buzău-i bíróság ítéletére hívják fel a figyelmet, amely három év börtönbüntetésre ítélte az épületet a református egyháznak visszaszolgáltató bizottság három tagját – Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Clim-t –, illetve visszaállamosította az ingatlant. Sántha Imre rögtönzött sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy egy nappal azelőtt, általa meg nem nevezett személy megkereste és arra kérte, hogy fejezze be tiltakozó akcióját, mert az nem föltétlenül válik az ügy hasznára. „Aludtam rá egyet, és lelkiismeretem azt diktálja, hogy folytassam az akciót”, szögezte le Sántha Imre, aki hozzátette: napról napra többen csatlakoznak hozzájuk, olyanok is akik állandóan részt vesznek, és olyanok akik alkalmanként állnak az iskola épülete elé. „Sokan megállítanak az utcán, és támogatásukról biztosítanak, de internetes fórumokon biztató üzeneteket kapok az egész országból és külföldről illetve különösen nagy médiaérdeklődés övezi az akciót, ezért folytatnom kell, társaimmal együtt”, szögezte le Sántha Imre.
Hozzátette: „mi reformátusok önmagunkat protestánsoknak is nevezzük, én nem lennék protestáns ember, ha ilyen könnyen meghátrálnék, mert azt gondolom nem szerencsés egy alulról jövő kezdeményezést elfojtani.” A bikfalvi református lelkész kifejtette: mindig azt sugallták vezetőink, hogy maradjatok nyugodtan otthon mert mi Bukarestben, Budapesten vagy Brüsszelben megoldjuk problémákat. Ez csak részben valósult meg, ezért szükség van arra, hogy a magyarság és vezetői radikálisabb diskurzust folytassanak, és határozott fellépésre van szükség minden szinten. A Sláger Rádió érdeklődésére nem kívánta elárulni, hogy ki kérte a tiltakozás leállítására.
Ezen a héten 14 és 16 óra között lesz az akció, de hétfőtől 17 és 19 óra között szervezik, mert sok idősebb ember jelezte, hogy a meleg miatt nem tud részt venni, mások pedig a munkaidőre hivatkozva maradtak távol. Sántha Imre megköszönte a sajtó érdeklődését mivel így az akciójuk egyik célja megvalósult: a figyelmet sikerült felkelteni. „Ha már ország-világ tud rólunk, lát bennünket nem hátrálhatunk meg”, mondta a bikfalvi lelkész.
Kovács Zsolt
Sláger Rádió
Erdély.ma
2012. július 12.
A kormányfő leváltotta Ladányi Árpádot a Pénzügyőrség éléről
Victor Ponta kormányfő visszahívta Ladányi Árpádot a Pénzügyőrség éléről. A tisztségviselőt kormányzati felügyelői tisztségbe helyezték.
Ladányi Árpád 2010 elejétől, az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsának javaslatára került a Pénzügyőrség élére.
nyugatijelen.com
Erdély.ma
Victor Ponta kormányfő visszahívta Ladányi Árpádot a Pénzügyőrség éléről. A tisztségviselőt kormányzati felügyelői tisztségbe helyezték.
Ladányi Árpád 2010 elejétől, az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsának javaslatára került a Pénzügyőrség élére.
nyugatijelen.com
Erdély.ma
2012. július 12.
Mozgalommá alakult a kaláka Nagyváradon
Mozgalommá alakult az RMDSZ által idén márciusban indított kaláka akció - vélekedett csütörtökön Borsi Imre Lóránt, a Tulipán Kaláka Egyesület elnöke. Könyvet jelentettek meg a történtekről. Csütörtöki sajtótájékoztatóján Borsi Imre Lóránt, a Tulipán Kaláka Egyesület elnöke azon meggyőződésének adott hangot: mozgalommá lett az RMDSZ és az egyesület által idén március 23-án útjára indított kaláka akciósorozat. Sokan követték az általuk kijelölt utat és csatlakoztak önkéntesen. A történtekről most könyvet jelentettek meg, mely a teljesség igénye nélkül tartalmazza a résztvevő településeket, az akciók vázlatos leírását és a kalákázók névsorát. Számszerűleg mindez 70 rendezvényt és 1820 résztvevőt jelent, akik emlékként valamennyien megkapják a kiadványt.
Jó volt látni a helybéliek lelkesedését, és a legtöbbször maradandó nyomokat (új játszóterek, rendbe tett temetők stb.) hagytak maguk után ezek a közösségépítő események. A munka után a kaláka hagyományaihoz illően általában kisebb ünnepségekre került sor, Érkörtvélyesen például valóságos faluünneppé alakult az akció, bekapcsolódtak a cserkészek és a néptáncosok is, a színtérül szolgáló főutcát pedig lezárták, emlékezett vissza nosztalgiával a hangjában az egyesületi elnök. Igényesebben Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke elismerte: eleinte kevesen hittek a mozgalomban, azt gondolták, csupán egy újabb furcsa ötlet a részéről. Végül azonban a kaláka során olyan emberek álltak egymás mellé, akik korábban nem nagyon mozdultak meg. Tudatosult ugyanis bennük, hogy a saját környezetükről, településükről van szó, ezért igényesebben álltak hozzá a dolgokhoz. Sőt, úgy tűnik, hogy sok helyen az RMDSZ által kezdeményezett kaláka önálló életre kelt, most már annyian mozgolódnak, hogy szinte lehetetlenné vált koordonálni a sok eseményt. Biró Rozália váradi RMDSZ-elnök az elhangzottakat annyival egészítette ki: hihetetlen közösségformáló ereje van ezeknek az összejöveteleknek, melyek természetesen folytatódni fognak, augusztusban például Várad-Szőllősön.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Erdély.ma
Mozgalommá alakult az RMDSZ által idén márciusban indított kaláka akció - vélekedett csütörtökön Borsi Imre Lóránt, a Tulipán Kaláka Egyesület elnöke. Könyvet jelentettek meg a történtekről. Csütörtöki sajtótájékoztatóján Borsi Imre Lóránt, a Tulipán Kaláka Egyesület elnöke azon meggyőződésének adott hangot: mozgalommá lett az RMDSZ és az egyesület által idén március 23-án útjára indított kaláka akciósorozat. Sokan követték az általuk kijelölt utat és csatlakoztak önkéntesen. A történtekről most könyvet jelentettek meg, mely a teljesség igénye nélkül tartalmazza a résztvevő településeket, az akciók vázlatos leírását és a kalákázók névsorát. Számszerűleg mindez 70 rendezvényt és 1820 résztvevőt jelent, akik emlékként valamennyien megkapják a kiadványt.
Jó volt látni a helybéliek lelkesedését, és a legtöbbször maradandó nyomokat (új játszóterek, rendbe tett temetők stb.) hagytak maguk után ezek a közösségépítő események. A munka után a kaláka hagyományaihoz illően általában kisebb ünnepségekre került sor, Érkörtvélyesen például valóságos faluünneppé alakult az akció, bekapcsolódtak a cserkészek és a néptáncosok is, a színtérül szolgáló főutcát pedig lezárták, emlékezett vissza nosztalgiával a hangjában az egyesületi elnök. Igényesebben Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke elismerte: eleinte kevesen hittek a mozgalomban, azt gondolták, csupán egy újabb furcsa ötlet a részéről. Végül azonban a kaláka során olyan emberek álltak egymás mellé, akik korábban nem nagyon mozdultak meg. Tudatosult ugyanis bennük, hogy a saját környezetükről, településükről van szó, ezért igényesebben álltak hozzá a dolgokhoz. Sőt, úgy tűnik, hogy sok helyen az RMDSZ által kezdeményezett kaláka önálló életre kelt, most már annyian mozgolódnak, hogy szinte lehetetlenné vált koordonálni a sok eseményt. Biró Rozália váradi RMDSZ-elnök az elhangzottakat annyival egészítette ki: hihetetlen közösségformáló ereje van ezeknek az összejöveteleknek, melyek természetesen folytatódni fognak, augusztusban például Várad-Szőllősön.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Erdély.ma
2012. július 12.
Tiltakozik az OMDSZ az áthelyezés miatt
Felháborítónak tartja az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), hogy a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma a következő, 2012–2013-as tanév részképzésének megszervezését és lebonyolítását a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) hatáskörébe helyezte át.
A diákszövetség közleményben tiltakozik az állításuk szerint előzetes egyeztetés nélkül meghozott döntés ellen, a részképzést ugyanis az elmúlt 16 évben az OMDSZ bonyolította le partnerei, tagszervezetei segítségével.
Az érintettek azt is kifogásolják, hogy míg az OMDSZ összesen nyolc városban – Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Temesváron, Jászvásáron, Brassóban és Bukarestben – működtet irodákat, ahol a pályázó diákok információkat, segítséget, tanácsadást igényelhetnek a részképzéssel kapcsolatban, addig a KMEI mindössze egy helyszínen, a kincses városban áll a hallgatók rendelkezésére. Véleményük szerint emiatt nehezebb lesz a program megvalósítása. „Nem értünk egyet a minisztérium azon döntésével, hogy egy már kiépített és bizonyított erdélyi hálózatot épít le és centralizál Kolozsvárra. Mindez hátrányosan érinti a nem Kolozsváron tanuló egyetemi diákságot” – olvasható a diákszövetség közleményében. Szabó Töhötöm, a KMEI igazgatója a Krónika megkeresésére nem kívánt nyilatkozni az üggyel kapcsolatban, mint mondta, a helyzet egyelőre tisztázatlan.
A KMEI egyébként már meghirdette a részképzés elnyeréséhez szükséges pályázatot, amelyre augusztus 6-áig lehet benyújtani a jelentkezési lapot személyesen vagy postai úton. A programra határon túli, magiszteri, illetve alapképzésben résztvevő magyar egyetemisták pályázhatnak, akik egyéni, illetve csoportos többhetes tanulmányi úton vagy teljes szemeszteres képzésen vehetnek részt valamely magyarországi felsőoktatási intézményben. Az érdeklődők további információkat találnak a www.kmei.ro honlapon, ahol a pályázathoz szükséges jelentkezési lap is letölthető.
Krónika (Kolozsvár)
Felháborítónak tartja az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), hogy a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma a következő, 2012–2013-as tanév részképzésének megszervezését és lebonyolítását a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) hatáskörébe helyezte át.
A diákszövetség közleményben tiltakozik az állításuk szerint előzetes egyeztetés nélkül meghozott döntés ellen, a részképzést ugyanis az elmúlt 16 évben az OMDSZ bonyolította le partnerei, tagszervezetei segítségével.
Az érintettek azt is kifogásolják, hogy míg az OMDSZ összesen nyolc városban – Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Temesváron, Jászvásáron, Brassóban és Bukarestben – működtet irodákat, ahol a pályázó diákok információkat, segítséget, tanácsadást igényelhetnek a részképzéssel kapcsolatban, addig a KMEI mindössze egy helyszínen, a kincses városban áll a hallgatók rendelkezésére. Véleményük szerint emiatt nehezebb lesz a program megvalósítása. „Nem értünk egyet a minisztérium azon döntésével, hogy egy már kiépített és bizonyított erdélyi hálózatot épít le és centralizál Kolozsvárra. Mindez hátrányosan érinti a nem Kolozsváron tanuló egyetemi diákságot” – olvasható a diákszövetség közleményében. Szabó Töhötöm, a KMEI igazgatója a Krónika megkeresésére nem kívánt nyilatkozni az üggyel kapcsolatban, mint mondta, a helyzet egyelőre tisztázatlan.
A KMEI egyébként már meghirdette a részképzés elnyeréséhez szükséges pályázatot, amelyre augusztus 6-áig lehet benyújtani a jelentkezési lapot személyesen vagy postai úton. A programra határon túli, magiszteri, illetve alapképzésben résztvevő magyar egyetemisták pályázhatnak, akik egyéni, illetve csoportos többhetes tanulmányi úton vagy teljes szemeszteres képzésen vehetnek részt valamely magyarországi felsőoktatási intézményben. Az érdeklődők további információkat találnak a www.kmei.ro honlapon, ahol a pályázathoz szükséges jelentkezési lap is letölthető.
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 12.
Regionális tanácsokat alakít az EMNP
Július folyamán megalakítja regionális önkormányzati tanácsait az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelentette be tegnap Nagyváradon Zatykó Gyula, a párt partiumi régióelnöke. Mint elmagyarázta, a testületekre azért van szükség, hogy az önkormányzati munka minél összehangoltabban működjék.
A tanácsok először megyei szinten alakulnak majd meg azokból a képviselőkből, akik az önkormányzati választáson mandátumhoz jutottak a helyi közgyűlésekben, később pedig létrejön a Partiumban a regionális önkormányzati tanács is. A tanácsban részt vevő, zömmel fiatal és politikai pályán tapasztalatlan EMNP-s képviselők a Bálványosi Intézetnek köszönhetően képzéseken vehetnek majd részt, hogy minél felelősségteljesebben végezhessék munkájukat az önkormányzatokban – fejtette ki Zatykó Gyula. Az EMNP partiumi régióját Bihar, Szatmár, Arad és Szilágy megye alkotja, így a partiumi tanács ezen megyék képviselőiből áll majd.
A régióelnök a közelgő romániai parlamenti választások kapcsán azt is megemlítette, hogy az erdélyi magyarság szempontjából a legfontosabb az erős magyar képviselet, amely nem pártot, hanem közösséget képvisel. Ennek érdekében hasznosnak tartaná az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) újbóli összehívását – az erdélyi magyar politikai alakulatokat tömörítő testület nem ült össze, mióta az Erdélyi Magyar Néppártot bejegyezték. A választások előtt egyébként felmérést is készít majd a néppárt, amelyből kiderül, mennyire sikerült az erdélyi magyarok számára érthetővé tenni az új politikai alakulat üzeneteit.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
Július folyamán megalakítja regionális önkormányzati tanácsait az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelentette be tegnap Nagyváradon Zatykó Gyula, a párt partiumi régióelnöke. Mint elmagyarázta, a testületekre azért van szükség, hogy az önkormányzati munka minél összehangoltabban működjék.
A tanácsok először megyei szinten alakulnak majd meg azokból a képviselőkből, akik az önkormányzati választáson mandátumhoz jutottak a helyi közgyűlésekben, később pedig létrejön a Partiumban a regionális önkormányzati tanács is. A tanácsban részt vevő, zömmel fiatal és politikai pályán tapasztalatlan EMNP-s képviselők a Bálványosi Intézetnek köszönhetően képzéseken vehetnek majd részt, hogy minél felelősségteljesebben végezhessék munkájukat az önkormányzatokban – fejtette ki Zatykó Gyula. Az EMNP partiumi régióját Bihar, Szatmár, Arad és Szilágy megye alkotja, így a partiumi tanács ezen megyék képviselőiből áll majd.
A régióelnök a közelgő romániai parlamenti választások kapcsán azt is megemlítette, hogy az erdélyi magyarság szempontjából a legfontosabb az erős magyar képviselet, amely nem pártot, hanem közösséget képvisel. Ennek érdekében hasznosnak tartaná az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) újbóli összehívását – az erdélyi magyar politikai alakulatokat tömörítő testület nem ült össze, mióta az Erdélyi Magyar Néppártot bejegyezték. A választások előtt egyébként felmérést is készít majd a néppárt, amelyből kiderül, mennyire sikerült az erdélyi magyarok számára érthetővé tenni az új politikai alakulat üzeneteit.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 12.
Objektív közelség az erdélyi ügyekhez
„Nehezen tudom elképzelni, hogy távolságot tartsak általam régóta ismert személyekkel, politikusokkal. Velük közeli, baráti kapcsolatot ápolok, ez jellemző a »pártelválasztóvonal« mindhárom oldalán állókra. Magánemberként a legközelebbi lelki közelséget érzem az erdélyi magyarokkal, ami nemcsak a hivatalos pályafutásomhoz kapcsolódik, hanem családi hagyomány.” Beszélgetés Szilágyi Mátyás volt kolozsvári magyar főkonzullal. (Budapesten született, a helyi József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Diplomáciai Egyetemén szerzett oklevelet 1989-ben. 1991 és 1997 között Magyarország bukaresti nagykövetségén töltött be külszolgálatot, előbb a nemzeti kisebbségi, közösségi és egyházügyeknek volt a felelőse, majd a teljes belpolitikai csoport irányításával bízták meg. Ezt követően a magyar Külügyminisztérium délkelet-európai főosztályát vezette, 2002 és 2006 között a luxemburgi magyar nagykövetség első beosztottja volt, 2008-ban pedig kinevezték kolozsvári főkonzulnak, mandátuma júniusban járt le.)
- A nyolcvanas évek szokásait ismerve nem meglepő, hogy a térség akkori geopolitikai központjában, Moszkvában végezte felsőfokú tanulmányait. De miért éppen nemzetközi kapcsolatok, diplomácia?
– Mindig humán érdeklődésű voltam, a történelem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Emellett érdekeltek a társadalomtudományok, a politológia, a nemzetközi kapcsolatok is; nemcsak Európa, hanem a világ különböző nagy térségeinek a sorsa az utóbbi száz évben. Így jutottam el a szomszédságpolitikához, Magyarország közvetlen környezetének kapcsolatrendszere is érdekelt. Ezen belül abban az időben megszabott irányok voltak. Mióta a két ország egymás mellett létezik, a magyar diplomáciára mindig jellemző volt, hogy fontos szerepet játszottak a román–magyar kapcsolatok, ezért igény volt a terület szakértőinek kiképzésére. Ebbe a hullámba estem bele, amit egyáltalán nem bánok, mert a legközpontibb témája a mindenkori magyar külügyi tevékenységnek. A kétoldalú kapcsolatrendszer Magyarország részéről, de talán Románia részéről is a legnagyobb felülettel rendelkezik, nincs még egy olyan ország, amelyhez az élet valamennyi, az államigazgatás, a kormányzat területén ennyi összekötő szál, kapocs kötne. Ez egy összetett, szervesen működő kapilláris rendszer, amelynek szépsége a kezdetektől magával ragadott.
– Noha tudjuk, hogy a majdani állomáshely kiválasztása nem a diplomatától függ, mintha tudatosan készült volna a romániai kiküldetésre, hiszen Moszkvában románul is tanult. Felmenői erdélyi gyökerei ösztönözték a romániai misszióra?
– Anyai nagyapám lugosi származású, onnan települtek át 1945 után. A családi hagyományban megvan ennek a témakörnek a szeretete, az érdeklődés Magyarország történelmi sorsa iránt, hogyan rendeződtek bizonyos kérdések a 20. században. Gondolok itt a legkülönbözőbb aspektusok közül az állampolgárság kérdésére, amelynek kezeléséhez éppen az utóbbi két évben tudtunk nekilátni oly módon, ahogy azt kell. Amúgy a családban – építészmérnök édesapám kivételével – a humán érdeklődés követhető nyomon, főleg anyai ágon, és én ezt a vonalat őriztem meg, a történelem, a társadalomtudomány, az idegen nyelvek iránt érdeklődtem, és ennek megfelelően alakult a pályaválasztásom. Erre predesztinált a nyelvtanulás is, hiszen román–francia szakos voltam a moszkvai egyetemen, és ebből egyértelműen következett a román reláció és Bukarest.
– Pályája kezdetén, 1991-ben rögtön mély vízbe „dobták”, a bukaresti magyar nagykövetség beosztottja lett. A kilencvenes évek eleje a román belpolitika, de a román–magyar államközi viszony tekintetében is zűrzavaros időszaknak számított, az erdélyi magyarság politikai képviselete ellenzékben volt. Hogyan sikerült újjáépíteni a magyar–magyar és a magyar–román kapcsolatokat a kommunizmus évei után?
– A ’89-es változásokkor euforikus hatást érzékeltünk. Mind a diplomáciában, államapparátusban dolgozóknak, mind a civil polgároknak az volt az érzésük, hogy pillanatok alatt sikerül meghaladni fél évszázados problémákat. Ez az eufória eltartott pár hétig, de aztán rövid távon nem igazolódott be. Kiderült, a kapcsolatrendszer teljes körű koncepcionális átgondolása, rendezése szükséges mindkét fél részéről. A magyar fél akkor a románhoz képest jobb pozícióban volt, hiszen a külpolitikai rendszerváltás a nyolcvanas években szinte láthatatlan módon elindult, így ’89-re a magyar diplomácia startra készen állt. Ebből a fáziseltolódásból adódott, hogy szükség volt öt-hat évre, amíg ezeket az alapkérdéseket a másik fél elfogadta, amíg újraalapozhattuk a szerződéses rendszert, és érdemben tárgyalhattunk arról, hogy a nemzeti kisebbségi kérdés központi szerepet kapjon a kétoldalú kapcsolatokban. Egy gyors, euforikus nekifutás után elkezdődött egy hosszú, cikcakkokkal, hullámvölgyekkel teli kétoldalú tárgyalási folyamat, amivel párhuzamosan kiépült Erdélyben a magyar politikai közképviseleti rendszer, illetve a bukaresti parlamenti képviselet. Ez az intézményrendszer néhány év alatt épült ki, amivel fantasztikus eredményt ért el a romániai magyar nemzeti közösség, hiszen megalapozta egy működő magyar személyi elvű autonómia struktúráját, ami a mai napig létezik, erősödik, sőt kiegészült közigazgatási, kulturális és oktatási autonómiaelemekkel. Ezt az intézményesülést követte a kétoldalú viszonyrendszer a maga tárgyalásaival, felsőszintű ágazati, politikai mechanizmusok kialakításával. Ennek egyik mérföldköve az alapszerződés aláírása volt 1996-ban, amit lehet jellemezni a hátrányaival, hiányosságaival, de előremutató jellegzetességeivel is, például hogy intézményesen kezelte a kisebbségi problematikát. Ennek folyományaként jött létre egy kormányközi vegyes bizottság és a ma is működő kisebbségügyi együttműködési bizottság. Aztán, egy bukaresti kormányváltás után újralétesülhetett az 1988-ban önkényesen bezárt kolozsvári főkonzulátus, majd a kétezres években precedensnek számított a csíkszeredai kirendeltség megnyitása. A kilencvenes évek első fele nagyon izgalmas időszak volt, a diplomáciának nincs olyan aspektusa, amely ne került volna elő a magyar–román kapcsolatokban, ami a legjobb iskola egy pályakezdő diplomata számára. Nagyon örülök, hogy ebbe belecsöppentem, és hálás vagyok azoknak a kollégáknak – például Rudas Ernő volt bukaresti nagykövetnek –, akik átadták az ismereteiket, tudásukat.
– Erdélybe, Kolozsvárra 2008-ban már tapasztalt diplomataként került, főkonzulként pedig a román–magyar kapcsolatok elmélyítését tűzte ki első számú céljaként. Most, mandátuma lejártával mennyire elégedett?
– Nem lehetek elégedett, mert sokkal nagyobb lehetőségek vannak, mint amenynyit kihasználtunk. Komplexebb, dinamikusabb munkával sokkal többet el lehet érni a kétoldalú kapcsolatokban. Attól függ, hogy a pohár félig tele vagy félig üres felét nézzük. Jelenleg ágazati projektek tucatjai állnak rendelkezésre, több mint ötven kétoldalú infrastrukturális, közlekedési, energetikai, kulturális terv létezik, amelyekben gyorsan előre lehet lépni, és reméljük, ez meg is történik hamarosan. Bizonyos részterületeken ugyanakkor megvan az ok az elégedettségre, gondolok itt a kultúrára, hiszen a főkonzulátuson sikerült találkozási pontot létrehozni rendszeres könyvbemutatóinkkal. Mindig örömmel vállaltunk társszervezői szerepet különböző helyi, konzuli kerületben lévő magyar vagy egyéb kulturális tevékenységekben, programokban. Fő alapelvünk, hogy a főkonzulátus látható, jelenléte érezhető legyen, lehetőségeink szerint mindenhol képviseljük a magyar színeket, és azt az érzést próbáljuk sugallni a magyar közösségnek, hogy figyelemmel kísérjük a helyzetét, gondjait, és ezekre a kétoldalú kapcsolatok keretei között igyekszünk megoldást javasolni a magyarországi döntéshozóknak. De ez a képviseleti szerep vonatkozott egyházi, tudományos, oktatási, részben pedig politikai területre is. Úgy érzem, sikerült konkrét dolgokat is tenni. Bekapcsolódtunk a műemlékvédelembe, a Házsongárdi temető rendbetétele keretében a külügyminisztériummal közösen a Bánffy-kripta felújításában jelentős szerepet vállaltunk, akárcsak a nagyenyedi diákemlékmű helyreállításában. A továbbiakban Kolozsváron a szamosfalvi emlékmű rendbehozatalához kívánunk hozzájárulni. A hadisírok speciális területe az együttműködésnek, e téren létezik magyar–román kormányközi megállapodás, amelynek keretében sokkal többet lehetne tenni, de úgy tűnik, részben pénzhiány miatt sokkal inkább az egyoldalú projektek működnek. Magyarország támogatásával az elmúlt négy évben tíznél több ilyen emlékmű helyreállítása vagy újrafelállítása történt meg, gondolok a tordaszentlászlói, a szindi vagy a krasznai honvédemlékművekre, nemrég a váradi Rulikowski temetőben kezdődtek meg a helyreállítási munkálatok. De számtalan munka van még: Désen méltó állapotba kellene hozni a honvédsírokat, amelyek jelenleg egy lekaszálatlan területen találhatók, ami nem méltó a hősök emlékének; Kolozsváron a Horea úti zsidó temető területén közel nyolcszáz honvéd földi maradványait tartalmazó tömegsír található, az úgynevezett hősök temetőjében pedig a sírok többsége magyar honvédeket rejt. A kétoldalú kapcsolatok történetében premiernek számított Erdély egyik legjelentősebb magyar emlékműve, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport közös felújítása, amelynek folytatása lehet a Mátyás-emlékház kialakítása a király szülőházában. A magyar külügyminisztérium szeretne szerepet vállalni a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálásában is. A kultúra, a műemlékvédelem mögött kissé lemaradt az infrastrukturális fejlesztés, az úthálózat, a határátkelők, alacsonyabb rendű átkötő utak létrehozása. Különös tekintettel arra, hogy Románia rövidesen csatlakozik a schengeni övezethez, és akkor a polgároknak jogos igénye lesz, hogy ne kelljen ötven- vagy százkilométeres kerülőket megtenniük a határátkeléshez. Az energetikai együttműködés keretében az Arad és Szeged közötti gázvezeték 2010-es átadása volt a legjelentősebb momentum, és reményeink szerint hamarosan elkezdődhet az Arad–Békéscsaba-ivóvízvezeték megvalósítása is. Ez mind az egymásrautaltságot mutatja: a határ két oldalán élőknek ki kell használniuk a lehetőségeket, ez Európában mindenhol így működik. Magyarország és Románia 2004, illetve 2007-es uniós csatlakozása után lendületes nekifutás történt a közös tevékenységeink terén, aztán a gazdasági válság hatására ezek kissé lelassultak, de azon vagyunk, hogy ezeket újra felgyorsítsuk.
– Apropó, egymásrautaltság. A júniusi helyhatósági választás kampánya idején is felbukkant a be nem avatkozás elve, többen elmondták: nagyon jó, hogy az anyaország támogatja az erdélyi közösséget, de onnan senki ne szóljon bele a mi életünkbe. Önnek mi a véleménye erről?
– Érdekes ezeknek a kifejezéseknek a történelmi evolúciója az utóbbi 22 évben. Már korábban felmerült a távolságtartás és az egyenlő távolságtartás elve. Már a kilencvenes években éreztük, hogy ez alapjában rossz kifejezés. Mi nem tarthatunk távolságot az autochton 1100 éves területükön élő magyar közösségektől és honfitársainktól, nekünk közelséget kell – de még csak nem is tartani, hanem közel kell jönni. Ennek ellentettje volt később az egyenlő közelségtartás elve, ami már közelebb áll a valósághoz, az elfogadható szóhasználathoz. Én, aki 22 éve ebben a relációban dolgozom, nehezen tudom elképzelni, hogy távolságot tartsak általam régóta ismert személyekkel, politikusokkal. Velük közeli, baráti kapcsolatot ápolok, ez jellemző a „pártelválasztó vonal” mindhárom oldalán állókra. Magyarországon a társadalom sokrétű, éppen ezért sokféleképpen ítéli meg az erdélyi kérdést, a magyarság helyzetét. A többség empatikus és megértő az erdélyi magyarral szemben, akit a nagy többség nem románoz le. Magánemberként a legközelebbi lelki közelséget érzem az erdélyi magyarokkal, ami nemcsak a hivatalos pályafutásomhoz kapcsolódik, hanem családi hagyomány. Hivatalosan azt tudom megerősíteni, amit Martonyi János külügyminiszter februári látogatása során hangoztatott Bukarestben a pluralizmus, a magyar–magyar verseny kérdéséről. Számunkra nagyon fontos alapelv, hogy a külügyminisztérium nem befolyásol, nem óhajt beavatkozni ebbe a küzdelembe, fő célként pedig az kell vezéreljen minden magyar politikai szereplőt, hogy a létező legerősebb és legoptimálisabb politikai, társadalmi képviseletet érje el a magyarság országos és helyi szinten. Én ehhez próbáltam tartani a saját irányvonalamat itt Kolozsváron, ami objektív közelséget és nem távolságot jelentett az erdélyi ügyekhez és a magyarok kérdéseihez. Ezek számunkra nem kívülről szemlélt, hideg hivatali ügyek, hanem a legszorosabban vett nemzeti ügyeink. Ahogy azt az új alkotmány is tükrözi, amelynek korszakalkotó jelentősége, hogy az alaptörvény szintjén megfogalmazza a magyar nemzet kulturális, lelki egységét, és megerősíti a mindenkori kormányzat kötelezettségét, hogy minden lehetséges törvényes eszközével viselje gondját a külhoni magyarságnak. Erről szól a kormány utóbbi két évben kifejtett tevékenysége, például az állampolgárságnak az egyszerűsített honosítás révén történő megadása, ami szintén korszakalkotó lépés volt, 90 éves hiányt pótolt be, megoldott egy olyan jogi státusbeli kérdést, ami sokak számára lehetetlennek tűnt. És érzékeljük is, hogy az emberek ezért hálásak.
– Nem volt véletlen a kérdés a be nem avatkozásról, nemrég ugyanis Önnek is felrótták, hogy „beleszólt” a helyi magyarság életébe, amikor bírálta a kolozsvári magyar színház egyoldalú műsorpolitikáját.
– A diplomácia egyik klasszikus alapelve a be nem avatkozás elve, amihez nemzetközi jogi értelemben tartjuk is magunkat. A beavatkozás ettől eltérő más értelemben, ha segíteni akarunk, és a beavatkozás pozitív előjelű, és nem utasítja el a célközönség, a fogadó ország. Például árvíz vagy más természeti katasztrófa esetén a segítő országok, szervezetek jó értelemben avatkoznak be. Nekem mindig az volt az alapelvem, hogy a magyar nemzeti közösség ügyeiben csak olyan álláspontot hangoztatok, ami megegyezik valamilyen konszenzusos megítéléssel az adott közösség részéről. Alapelv, hogy soha semmit rajtuk kívül, a fejük fölött, hanem mindig mindent, ami a közösségben megalapozott és támogatott. A kolozsvári színházzal kapcsolatos véleménynyilvánításom bírálata részben félreértésen alapulhatott, hiszen mindig hangsúlyoztam, sőt kimutattam, menynyire nagyra becsülöm a kísérleti színházi stratégia eredményeit, nem volt olyan színdarab, amelyet meg ne néztem volna. Nagyra tartom Tompa Gábor igazgató és helyettese, Visky András színházkultúráját és -politikáját, az egyes darabokat kiválónak értékelem. Viszont a közönség elég széles rétegeiben megfogalmazást nyert, hogy sokan klasszikus színházat is szeretnének látni, ami technikailag, pénzügyileg nem egyszerűen egyeztethető össze. Általános gond, hogy nincs több színház, csak egy, és ennek keretében egy kiváló, a határokon túl egyedülálló magyar operát is fenn kell tartani. Én kizárólag ezt akartam hangos gondolkodásként, baráti reflexióként elmondani, semmiféleképpen nem bírálatként, amit számos, általam nagyra becsült kolozsvári, erdélyi magyar értelmiségitől hallottam véleményként. Szerintem ez a kérdés nagyon egyszerűen megoldható, a város fejlődésével erre más struktúrákat is biztosítani kell, és a színház megfelelő bővülésével, akár más színházi műhelyek kialakításával ki lehet elégíteni egy másfajta közönségigényt is. Ezzel együtt a magyar színház által végzett kiváló színházi koncepciót, munkát fönn kell tartani, és támogatni kell. Engem semmiféle beavatkozó, pláne dirigáló szándék nem jellemzett, amikor ezt mondtam a Kolozsvár Társaság tagjaként, ami egy hivatalban lévő külképviselet-vezető esetében nyilván nem magánvéleményként hat.
– Gondolom, egy magyar diplomata számára nem lényegtelen, hogy mandátuma idején több tízezerrel nő a magyar állampolgárok száma.
– Felemelő érzés, hogy a hivatali időm alatt ment végbe a magyar államigazgatás történetében előzmény nélküli intézkedés, ami nem egyszerű hivatali kötelezettség, hanem nemzeti jelentőségű dolog, nemes ügy. Az emberek hálája, meghatottsága átragad a diplomatákra is, ennek a szelleme magával ragad, és számomra megtiszteltetés, hogy részt vehettem ennek a nemzeti kezdeményezésnek az ügyintézésében. Különben az idei év első felében a tavalyi év hasonló időszakához képest nagyobb érdeklődés tapasztalható a honosítás iránt. Itt tulajdonképpen az emberek méltó igényének a kielégítéséről van szó, hogy ne legyen diszkrimináció magyar és magyar között, még ezáltal is erősítve, hogy a magyar nemzet részének érezhessék magukat. Természetesen a nemzethez tartozás nem függ igazolványtól vagy plecsnitől, hanem vele született tulajdonsága a magyar embernek. Az állampolgárság a szülőföldjén kívánja megerősíteni a magyarságot, hozzájárulva annak biztonság- és összetartozás-érzetéhez.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
„Nehezen tudom elképzelni, hogy távolságot tartsak általam régóta ismert személyekkel, politikusokkal. Velük közeli, baráti kapcsolatot ápolok, ez jellemző a »pártelválasztóvonal« mindhárom oldalán állókra. Magánemberként a legközelebbi lelki közelséget érzem az erdélyi magyarokkal, ami nemcsak a hivatalos pályafutásomhoz kapcsolódik, hanem családi hagyomány.” Beszélgetés Szilágyi Mátyás volt kolozsvári magyar főkonzullal. (Budapesten született, a helyi József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Diplomáciai Egyetemén szerzett oklevelet 1989-ben. 1991 és 1997 között Magyarország bukaresti nagykövetségén töltött be külszolgálatot, előbb a nemzeti kisebbségi, közösségi és egyházügyeknek volt a felelőse, majd a teljes belpolitikai csoport irányításával bízták meg. Ezt követően a magyar Külügyminisztérium délkelet-európai főosztályát vezette, 2002 és 2006 között a luxemburgi magyar nagykövetség első beosztottja volt, 2008-ban pedig kinevezték kolozsvári főkonzulnak, mandátuma júniusban járt le.)
- A nyolcvanas évek szokásait ismerve nem meglepő, hogy a térség akkori geopolitikai központjában, Moszkvában végezte felsőfokú tanulmányait. De miért éppen nemzetközi kapcsolatok, diplomácia?
– Mindig humán érdeklődésű voltam, a történelem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Emellett érdekeltek a társadalomtudományok, a politológia, a nemzetközi kapcsolatok is; nemcsak Európa, hanem a világ különböző nagy térségeinek a sorsa az utóbbi száz évben. Így jutottam el a szomszédságpolitikához, Magyarország közvetlen környezetének kapcsolatrendszere is érdekelt. Ezen belül abban az időben megszabott irányok voltak. Mióta a két ország egymás mellett létezik, a magyar diplomáciára mindig jellemző volt, hogy fontos szerepet játszottak a román–magyar kapcsolatok, ezért igény volt a terület szakértőinek kiképzésére. Ebbe a hullámba estem bele, amit egyáltalán nem bánok, mert a legközpontibb témája a mindenkori magyar külügyi tevékenységnek. A kétoldalú kapcsolatrendszer Magyarország részéről, de talán Románia részéről is a legnagyobb felülettel rendelkezik, nincs még egy olyan ország, amelyhez az élet valamennyi, az államigazgatás, a kormányzat területén ennyi összekötő szál, kapocs kötne. Ez egy összetett, szervesen működő kapilláris rendszer, amelynek szépsége a kezdetektől magával ragadott.
– Noha tudjuk, hogy a majdani állomáshely kiválasztása nem a diplomatától függ, mintha tudatosan készült volna a romániai kiküldetésre, hiszen Moszkvában románul is tanult. Felmenői erdélyi gyökerei ösztönözték a romániai misszióra?
– Anyai nagyapám lugosi származású, onnan települtek át 1945 után. A családi hagyományban megvan ennek a témakörnek a szeretete, az érdeklődés Magyarország történelmi sorsa iránt, hogyan rendeződtek bizonyos kérdések a 20. században. Gondolok itt a legkülönbözőbb aspektusok közül az állampolgárság kérdésére, amelynek kezeléséhez éppen az utóbbi két évben tudtunk nekilátni oly módon, ahogy azt kell. Amúgy a családban – építészmérnök édesapám kivételével – a humán érdeklődés követhető nyomon, főleg anyai ágon, és én ezt a vonalat őriztem meg, a történelem, a társadalomtudomány, az idegen nyelvek iránt érdeklődtem, és ennek megfelelően alakult a pályaválasztásom. Erre predesztinált a nyelvtanulás is, hiszen román–francia szakos voltam a moszkvai egyetemen, és ebből egyértelműen következett a román reláció és Bukarest.
– Pályája kezdetén, 1991-ben rögtön mély vízbe „dobták”, a bukaresti magyar nagykövetség beosztottja lett. A kilencvenes évek eleje a román belpolitika, de a román–magyar államközi viszony tekintetében is zűrzavaros időszaknak számított, az erdélyi magyarság politikai képviselete ellenzékben volt. Hogyan sikerült újjáépíteni a magyar–magyar és a magyar–román kapcsolatokat a kommunizmus évei után?
– A ’89-es változásokkor euforikus hatást érzékeltünk. Mind a diplomáciában, államapparátusban dolgozóknak, mind a civil polgároknak az volt az érzésük, hogy pillanatok alatt sikerül meghaladni fél évszázados problémákat. Ez az eufória eltartott pár hétig, de aztán rövid távon nem igazolódott be. Kiderült, a kapcsolatrendszer teljes körű koncepcionális átgondolása, rendezése szükséges mindkét fél részéről. A magyar fél akkor a románhoz képest jobb pozícióban volt, hiszen a külpolitikai rendszerváltás a nyolcvanas években szinte láthatatlan módon elindult, így ’89-re a magyar diplomácia startra készen állt. Ebből a fáziseltolódásból adódott, hogy szükség volt öt-hat évre, amíg ezeket az alapkérdéseket a másik fél elfogadta, amíg újraalapozhattuk a szerződéses rendszert, és érdemben tárgyalhattunk arról, hogy a nemzeti kisebbségi kérdés központi szerepet kapjon a kétoldalú kapcsolatokban. Egy gyors, euforikus nekifutás után elkezdődött egy hosszú, cikcakkokkal, hullámvölgyekkel teli kétoldalú tárgyalási folyamat, amivel párhuzamosan kiépült Erdélyben a magyar politikai közképviseleti rendszer, illetve a bukaresti parlamenti képviselet. Ez az intézményrendszer néhány év alatt épült ki, amivel fantasztikus eredményt ért el a romániai magyar nemzeti közösség, hiszen megalapozta egy működő magyar személyi elvű autonómia struktúráját, ami a mai napig létezik, erősödik, sőt kiegészült közigazgatási, kulturális és oktatási autonómiaelemekkel. Ezt az intézményesülést követte a kétoldalú viszonyrendszer a maga tárgyalásaival, felsőszintű ágazati, politikai mechanizmusok kialakításával. Ennek egyik mérföldköve az alapszerződés aláírása volt 1996-ban, amit lehet jellemezni a hátrányaival, hiányosságaival, de előremutató jellegzetességeivel is, például hogy intézményesen kezelte a kisebbségi problematikát. Ennek folyományaként jött létre egy kormányközi vegyes bizottság és a ma is működő kisebbségügyi együttműködési bizottság. Aztán, egy bukaresti kormányváltás után újralétesülhetett az 1988-ban önkényesen bezárt kolozsvári főkonzulátus, majd a kétezres években precedensnek számított a csíkszeredai kirendeltség megnyitása. A kilencvenes évek első fele nagyon izgalmas időszak volt, a diplomáciának nincs olyan aspektusa, amely ne került volna elő a magyar–román kapcsolatokban, ami a legjobb iskola egy pályakezdő diplomata számára. Nagyon örülök, hogy ebbe belecsöppentem, és hálás vagyok azoknak a kollégáknak – például Rudas Ernő volt bukaresti nagykövetnek –, akik átadták az ismereteiket, tudásukat.
– Erdélybe, Kolozsvárra 2008-ban már tapasztalt diplomataként került, főkonzulként pedig a román–magyar kapcsolatok elmélyítését tűzte ki első számú céljaként. Most, mandátuma lejártával mennyire elégedett?
– Nem lehetek elégedett, mert sokkal nagyobb lehetőségek vannak, mint amenynyit kihasználtunk. Komplexebb, dinamikusabb munkával sokkal többet el lehet érni a kétoldalú kapcsolatokban. Attól függ, hogy a pohár félig tele vagy félig üres felét nézzük. Jelenleg ágazati projektek tucatjai állnak rendelkezésre, több mint ötven kétoldalú infrastrukturális, közlekedési, energetikai, kulturális terv létezik, amelyekben gyorsan előre lehet lépni, és reméljük, ez meg is történik hamarosan. Bizonyos részterületeken ugyanakkor megvan az ok az elégedettségre, gondolok itt a kultúrára, hiszen a főkonzulátuson sikerült találkozási pontot létrehozni rendszeres könyvbemutatóinkkal. Mindig örömmel vállaltunk társszervezői szerepet különböző helyi, konzuli kerületben lévő magyar vagy egyéb kulturális tevékenységekben, programokban. Fő alapelvünk, hogy a főkonzulátus látható, jelenléte érezhető legyen, lehetőségeink szerint mindenhol képviseljük a magyar színeket, és azt az érzést próbáljuk sugallni a magyar közösségnek, hogy figyelemmel kísérjük a helyzetét, gondjait, és ezekre a kétoldalú kapcsolatok keretei között igyekszünk megoldást javasolni a magyarországi döntéshozóknak. De ez a képviseleti szerep vonatkozott egyházi, tudományos, oktatási, részben pedig politikai területre is. Úgy érzem, sikerült konkrét dolgokat is tenni. Bekapcsolódtunk a műemlékvédelembe, a Házsongárdi temető rendbetétele keretében a külügyminisztériummal közösen a Bánffy-kripta felújításában jelentős szerepet vállaltunk, akárcsak a nagyenyedi diákemlékmű helyreállításában. A továbbiakban Kolozsváron a szamosfalvi emlékmű rendbehozatalához kívánunk hozzájárulni. A hadisírok speciális területe az együttműködésnek, e téren létezik magyar–román kormányközi megállapodás, amelynek keretében sokkal többet lehetne tenni, de úgy tűnik, részben pénzhiány miatt sokkal inkább az egyoldalú projektek működnek. Magyarország támogatásával az elmúlt négy évben tíznél több ilyen emlékmű helyreállítása vagy újrafelállítása történt meg, gondolok a tordaszentlászlói, a szindi vagy a krasznai honvédemlékművekre, nemrég a váradi Rulikowski temetőben kezdődtek meg a helyreállítási munkálatok. De számtalan munka van még: Désen méltó állapotba kellene hozni a honvédsírokat, amelyek jelenleg egy lekaszálatlan területen találhatók, ami nem méltó a hősök emlékének; Kolozsváron a Horea úti zsidó temető területén közel nyolcszáz honvéd földi maradványait tartalmazó tömegsír található, az úgynevezett hősök temetőjében pedig a sírok többsége magyar honvédeket rejt. A kétoldalú kapcsolatok történetében premiernek számított Erdély egyik legjelentősebb magyar emlékműve, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport közös felújítása, amelynek folytatása lehet a Mátyás-emlékház kialakítása a király szülőházában. A magyar külügyminisztérium szeretne szerepet vállalni a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálásában is. A kultúra, a műemlékvédelem mögött kissé lemaradt az infrastrukturális fejlesztés, az úthálózat, a határátkelők, alacsonyabb rendű átkötő utak létrehozása. Különös tekintettel arra, hogy Románia rövidesen csatlakozik a schengeni övezethez, és akkor a polgároknak jogos igénye lesz, hogy ne kelljen ötven- vagy százkilométeres kerülőket megtenniük a határátkeléshez. Az energetikai együttműködés keretében az Arad és Szeged közötti gázvezeték 2010-es átadása volt a legjelentősebb momentum, és reményeink szerint hamarosan elkezdődhet az Arad–Békéscsaba-ivóvízvezeték megvalósítása is. Ez mind az egymásrautaltságot mutatja: a határ két oldalán élőknek ki kell használniuk a lehetőségeket, ez Európában mindenhol így működik. Magyarország és Románia 2004, illetve 2007-es uniós csatlakozása után lendületes nekifutás történt a közös tevékenységeink terén, aztán a gazdasági válság hatására ezek kissé lelassultak, de azon vagyunk, hogy ezeket újra felgyorsítsuk.
– Apropó, egymásrautaltság. A júniusi helyhatósági választás kampánya idején is felbukkant a be nem avatkozás elve, többen elmondták: nagyon jó, hogy az anyaország támogatja az erdélyi közösséget, de onnan senki ne szóljon bele a mi életünkbe. Önnek mi a véleménye erről?
– Érdekes ezeknek a kifejezéseknek a történelmi evolúciója az utóbbi 22 évben. Már korábban felmerült a távolságtartás és az egyenlő távolságtartás elve. Már a kilencvenes években éreztük, hogy ez alapjában rossz kifejezés. Mi nem tarthatunk távolságot az autochton 1100 éves területükön élő magyar közösségektől és honfitársainktól, nekünk közelséget kell – de még csak nem is tartani, hanem közel kell jönni. Ennek ellentettje volt később az egyenlő közelségtartás elve, ami már közelebb áll a valósághoz, az elfogadható szóhasználathoz. Én, aki 22 éve ebben a relációban dolgozom, nehezen tudom elképzelni, hogy távolságot tartsak általam régóta ismert személyekkel, politikusokkal. Velük közeli, baráti kapcsolatot ápolok, ez jellemző a „pártelválasztó vonal” mindhárom oldalán állókra. Magyarországon a társadalom sokrétű, éppen ezért sokféleképpen ítéli meg az erdélyi kérdést, a magyarság helyzetét. A többség empatikus és megértő az erdélyi magyarral szemben, akit a nagy többség nem románoz le. Magánemberként a legközelebbi lelki közelséget érzem az erdélyi magyarokkal, ami nemcsak a hivatalos pályafutásomhoz kapcsolódik, hanem családi hagyomány. Hivatalosan azt tudom megerősíteni, amit Martonyi János külügyminiszter februári látogatása során hangoztatott Bukarestben a pluralizmus, a magyar–magyar verseny kérdéséről. Számunkra nagyon fontos alapelv, hogy a külügyminisztérium nem befolyásol, nem óhajt beavatkozni ebbe a küzdelembe, fő célként pedig az kell vezéreljen minden magyar politikai szereplőt, hogy a létező legerősebb és legoptimálisabb politikai, társadalmi képviseletet érje el a magyarság országos és helyi szinten. Én ehhez próbáltam tartani a saját irányvonalamat itt Kolozsváron, ami objektív közelséget és nem távolságot jelentett az erdélyi ügyekhez és a magyarok kérdéseihez. Ezek számunkra nem kívülről szemlélt, hideg hivatali ügyek, hanem a legszorosabban vett nemzeti ügyeink. Ahogy azt az új alkotmány is tükrözi, amelynek korszakalkotó jelentősége, hogy az alaptörvény szintjén megfogalmazza a magyar nemzet kulturális, lelki egységét, és megerősíti a mindenkori kormányzat kötelezettségét, hogy minden lehetséges törvényes eszközével viselje gondját a külhoni magyarságnak. Erről szól a kormány utóbbi két évben kifejtett tevékenysége, például az állampolgárságnak az egyszerűsített honosítás révén történő megadása, ami szintén korszakalkotó lépés volt, 90 éves hiányt pótolt be, megoldott egy olyan jogi státusbeli kérdést, ami sokak számára lehetetlennek tűnt. És érzékeljük is, hogy az emberek ezért hálásak.
– Nem volt véletlen a kérdés a be nem avatkozásról, nemrég ugyanis Önnek is felrótták, hogy „beleszólt” a helyi magyarság életébe, amikor bírálta a kolozsvári magyar színház egyoldalú műsorpolitikáját.
– A diplomácia egyik klasszikus alapelve a be nem avatkozás elve, amihez nemzetközi jogi értelemben tartjuk is magunkat. A beavatkozás ettől eltérő más értelemben, ha segíteni akarunk, és a beavatkozás pozitív előjelű, és nem utasítja el a célközönség, a fogadó ország. Például árvíz vagy más természeti katasztrófa esetén a segítő országok, szervezetek jó értelemben avatkoznak be. Nekem mindig az volt az alapelvem, hogy a magyar nemzeti közösség ügyeiben csak olyan álláspontot hangoztatok, ami megegyezik valamilyen konszenzusos megítéléssel az adott közösség részéről. Alapelv, hogy soha semmit rajtuk kívül, a fejük fölött, hanem mindig mindent, ami a közösségben megalapozott és támogatott. A kolozsvári színházzal kapcsolatos véleménynyilvánításom bírálata részben félreértésen alapulhatott, hiszen mindig hangsúlyoztam, sőt kimutattam, menynyire nagyra becsülöm a kísérleti színházi stratégia eredményeit, nem volt olyan színdarab, amelyet meg ne néztem volna. Nagyra tartom Tompa Gábor igazgató és helyettese, Visky András színházkultúráját és -politikáját, az egyes darabokat kiválónak értékelem. Viszont a közönség elég széles rétegeiben megfogalmazást nyert, hogy sokan klasszikus színházat is szeretnének látni, ami technikailag, pénzügyileg nem egyszerűen egyeztethető össze. Általános gond, hogy nincs több színház, csak egy, és ennek keretében egy kiváló, a határokon túl egyedülálló magyar operát is fenn kell tartani. Én kizárólag ezt akartam hangos gondolkodásként, baráti reflexióként elmondani, semmiféleképpen nem bírálatként, amit számos, általam nagyra becsült kolozsvári, erdélyi magyar értelmiségitől hallottam véleményként. Szerintem ez a kérdés nagyon egyszerűen megoldható, a város fejlődésével erre más struktúrákat is biztosítani kell, és a színház megfelelő bővülésével, akár más színházi műhelyek kialakításával ki lehet elégíteni egy másfajta közönségigényt is. Ezzel együtt a magyar színház által végzett kiváló színházi koncepciót, munkát fönn kell tartani, és támogatni kell. Engem semmiféle beavatkozó, pláne dirigáló szándék nem jellemzett, amikor ezt mondtam a Kolozsvár Társaság tagjaként, ami egy hivatalban lévő külképviselet-vezető esetében nyilván nem magánvéleményként hat.
– Gondolom, egy magyar diplomata számára nem lényegtelen, hogy mandátuma idején több tízezerrel nő a magyar állampolgárok száma.
– Felemelő érzés, hogy a hivatali időm alatt ment végbe a magyar államigazgatás történetében előzmény nélküli intézkedés, ami nem egyszerű hivatali kötelezettség, hanem nemzeti jelentőségű dolog, nemes ügy. Az emberek hálája, meghatottsága átragad a diplomatákra is, ennek a szelleme magával ragad, és számomra megtiszteltetés, hogy részt vehettem ennek a nemzeti kezdeményezésnek az ügyintézésében. Különben az idei év első felében a tavalyi év hasonló időszakához képest nagyobb érdeklődés tapasztalható a honosítás iránt. Itt tulajdonképpen az emberek méltó igényének a kielégítéséről van szó, hogy ne legyen diszkrimináció magyar és magyar között, még ezáltal is erősítve, hogy a magyar nemzet részének érezhessék magukat. Természetesen a nemzethez tartozás nem függ igazolványtól vagy plecsnitől, hanem vele született tulajdonsága a magyar embernek. Az állampolgárság a szülőföldjén kívánja megerősíteni a magyarságot, hozzájárulva annak biztonság- és összetartozás-érzetéhez.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 12.
Közös egyházi fellépés a Mikó-ügy elítéltjei mellett
Az erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989. évi államhatalmi változás óta küzdenek az államosított vagy más jogcímen elkobzott egyházi ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatásáért, illetve az esetenkénti méltányos kárpótlásért. A magántulajdon és a közösségi vagyon sérthetetlenségének elvét valló jogállami keretek között huszonkét év túl hosszú időszak jogos követeléseink teljesítéséhez.
A fentiek jegyében egyházaink vezető testületei és hívei mélységes felháborodással vették tudomásul a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatásával kapcsolatos per legutóbbi fejleményét. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jogos tulajdonának visszaszolgáltatását előmozdító restitúciós bizottság két tagját a tárgyalásra kijelölt törvényszék letöltendő börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor elrendelte az egyházi tulajdonjogot igazoló telekkönyvi bejegyzés törlését, továbbá az Erdélyi Református Egyházkerületet 1 millió 137 ezer lej büntetés kifizetésére kötelezte.
Az elítélt személyekkel való együttérzésünk kifejezésén túlmenően egyházaink közösen kívánnak fellépni az igazságos és méltányos fellebbezési döntések megszületéséért. Reméljük, hogy az államhatalmi szinten jelenlevő magyarellenesség dacára mihamarabb és maradéktalanul sor kerül erre.
A fentiek ékesen bizonyítják, hogy amíg nem teljesül az elrabolt egyházi vagyontárgyak teljes visszaszolgáltatása, illetve kielégítő mértékű kárpótlása, addig nem beszélhetünk az erdélyi történelmi egyházak és a romániai államhatalom közötti viszony rendezettségéről.
Erdély-szerte, 2012. július 11.
Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke
Szabadság (Kolozsvár)
Az erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989. évi államhatalmi változás óta küzdenek az államosított vagy más jogcímen elkobzott egyházi ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatásáért, illetve az esetenkénti méltányos kárpótlásért. A magántulajdon és a közösségi vagyon sérthetetlenségének elvét valló jogállami keretek között huszonkét év túl hosszú időszak jogos követeléseink teljesítéséhez.
A fentiek jegyében egyházaink vezető testületei és hívei mélységes felháborodással vették tudomásul a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatásával kapcsolatos per legutóbbi fejleményét. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jogos tulajdonának visszaszolgáltatását előmozdító restitúciós bizottság két tagját a tárgyalásra kijelölt törvényszék letöltendő börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor elrendelte az egyházi tulajdonjogot igazoló telekkönyvi bejegyzés törlését, továbbá az Erdélyi Református Egyházkerületet 1 millió 137 ezer lej büntetés kifizetésére kötelezte.
Az elítélt személyekkel való együttérzésünk kifejezésén túlmenően egyházaink közösen kívánnak fellépni az igazságos és méltányos fellebbezési döntések megszületéséért. Reméljük, hogy az államhatalmi szinten jelenlevő magyarellenesség dacára mihamarabb és maradéktalanul sor kerül erre.
A fentiek ékesen bizonyítják, hogy amíg nem teljesül az elrabolt egyházi vagyontárgyak teljes visszaszolgáltatása, illetve kielégítő mértékű kárpótlása, addig nem beszélhetünk az erdélyi történelmi egyházak és a romániai államhatalom közötti viszony rendezettségéről.
Erdély-szerte, 2012. július 11.
Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke
Szabadság (Kolozsvár)
2012. július 12.
Ponta Brüsszelben magyarázkodik
Bukarest a schengeni csatlakozást is kockáztatja
A román kormány tiszteletben tartja Románia alkotmányát, illetve az uniós normákat – jelentette ki tegnap Brüsszelben Victor Ponta Hannes Swobodával, az EP szocialista frakciójának vezetőjével tartott közös sajtóértekezleten. A miniszterelnök az est folyamán Martin Schulz európai parlamenti elnökkel találkozott, ma pedig José Manuel Barroso európai bizottsági elnökkel és Herman Van Rompuy-jal, az Európai Tanács elnökével tárgyal.
Ponta elmondta azt is: ha mégis sérültek EU-normák, ami senkinek nem állt a szándékában, akkor ezt meg fogják változtatni – idézi az MTI a miniszterelnököt. Elismerte: kormánya valóban gyorsan cselekszik, „azért, hogy újra rendbe tegye az országot, talán egyesek ízléséhez képest túlságosan is gyorsan”, mondta.
Brüsszeli útjára Victor Pontát elkísérte a román igazságügyminiszter, Titus Corlăţean is, aki szerdán Viviane Redinggel, az Európai Bizottság igazságügyi kérdésekben illetékes alelnökével folytatott megbeszélést. Ezt megelőzően Reding újságíróknak nyilatkozva súlyos aggodalmának adott hangot, ami a romániai helyzetet illeti, és közölte, hogy a biztosok testülete jövő szerdai ülésén megvitatja Bukarest ügyét. Az alelnök szerint, ha nem szilárdítják meg újra a jogállamiságot megbízható biztosítékokkal és tényleges tettekkel Romániában, akkor megkérdőjeleződnek az elmúlt évek eredményei, és az ország éveket vesztegethet el az unióba történő teljes mértékű betagozódás folyamatában.
Románia 2007-es EU-csatlakozása óta uniós monitoring eljárás alatt áll, amelynek az a célja, hogy figyelemmel kísérjék az igazságügyi reform, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem folyamatát. Reding most arra figyelmeztetett, hogy a jogállamiság megszilárdításának elmaradása esetén ez a monitoring eljárás akár még évekig fennmaradhat, valamint további késedelmet szenvedhet a belső határellenőrzés nélküli utazást lehetővé tevő schengeni övezethez való román csatlakozás ügye.
Szabadság (Kolozsvár)
Bukarest a schengeni csatlakozást is kockáztatja
A román kormány tiszteletben tartja Románia alkotmányát, illetve az uniós normákat – jelentette ki tegnap Brüsszelben Victor Ponta Hannes Swobodával, az EP szocialista frakciójának vezetőjével tartott közös sajtóértekezleten. A miniszterelnök az est folyamán Martin Schulz európai parlamenti elnökkel találkozott, ma pedig José Manuel Barroso európai bizottsági elnökkel és Herman Van Rompuy-jal, az Európai Tanács elnökével tárgyal.
Ponta elmondta azt is: ha mégis sérültek EU-normák, ami senkinek nem állt a szándékában, akkor ezt meg fogják változtatni – idézi az MTI a miniszterelnököt. Elismerte: kormánya valóban gyorsan cselekszik, „azért, hogy újra rendbe tegye az országot, talán egyesek ízléséhez képest túlságosan is gyorsan”, mondta.
Brüsszeli útjára Victor Pontát elkísérte a román igazságügyminiszter, Titus Corlăţean is, aki szerdán Viviane Redinggel, az Európai Bizottság igazságügyi kérdésekben illetékes alelnökével folytatott megbeszélést. Ezt megelőzően Reding újságíróknak nyilatkozva súlyos aggodalmának adott hangot, ami a romániai helyzetet illeti, és közölte, hogy a biztosok testülete jövő szerdai ülésén megvitatja Bukarest ügyét. Az alelnök szerint, ha nem szilárdítják meg újra a jogállamiságot megbízható biztosítékokkal és tényleges tettekkel Romániában, akkor megkérdőjeleződnek az elmúlt évek eredményei, és az ország éveket vesztegethet el az unióba történő teljes mértékű betagozódás folyamatában.
Románia 2007-es EU-csatlakozása óta uniós monitoring eljárás alatt áll, amelynek az a célja, hogy figyelemmel kísérjék az igazságügyi reform, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem folyamatát. Reding most arra figyelmeztetett, hogy a jogállamiság megszilárdításának elmaradása esetén ez a monitoring eljárás akár még évekig fennmaradhat, valamint további késedelmet szenvedhet a belső határellenőrzés nélküli utazást lehetővé tevő schengeni övezethez való román csatlakozás ügye.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. július 12.
Antonescu, Basescu és az RMDSZ-gerinc, avagy ki(k)től kellene megszabadulni
Arkhimédész szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni – de ezt az igazságot érdekvédelminek és szövetségnek mondott parlamenti képviseletünk sikeresen cáfolja. Akárcsak 2007-ben, most is felzárkózik az államelnököt meneszteni akarók sorába. Úgy látszik, elfelejtették Markó Béla igencsak savanyú arckifejezését, amikor a balsikerű leváltási kísérlet után Traian Basescu megköszönte az RMDSZ-szel szembefordult magyar választók bizalmát.
Nem árt felidézni az új buldózerhatalom és annak elnökjelöltjének magyar- és demokráciaellenes megnyilvánulásait. Az Ungureanu-kormány megbuktatásában magyarellenes hangulatkeltésüknek döntő szerepe volt és választási ígéreteik közül szinte csak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának megakadályozását tartották be. Leváltották a magyar prefektusokat stb. – még a székelyföldi népszavazási kezdeményezéseket megtorpedózó György Ervint is –, s helyette azt a Codrin Munteanut ültették a háromszékiek nyakába, aki be szeretné tiltani a székely szó használatát…
Anélkül, hogy hasra esnénk Traian Basescu elnöki tevékenysége előtt, nem feledhetjük, hogy a rendszerváltozás óta ő volt az első olyan román politikus, aki kijelentette, hogy a román nyelvet és irodalmat magyar iskolákban másként kell oktatni, mint anyanyelvi román közegben. Köztudottan az embernek csak egy anyja van – ez alól egyetlen kivételt ismerek, dr. Gabos-Grecu MOGYE-professzort, aki anyanyelvként a "româno- maghiara"-t (rommagyart?) jelölte meg.
Az elnök a magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztését elősegíthető, a jelenlegi ideiglenes hatalom által sokat támadott 2011. évi 1-es tanügyi törvényt most is határozottan védelmébe vette. A tévében láttuk, amikor felszólította Ecaterina Andronescu ismételten kinevezett tanügyminisztert, hogy ne nyúljon hozzá a törvényhez. Ha a tanügyi törvény 135. szakasza érvényben marad, akkor a MOGYE magyar nyelvű és irányítású oktatási vonala a plagizáló rektorok és fegyverhordozóik minden igyekezete ellenére létre fog jönni!
Ilyen előzmények után kezdett hozzá az USL az árulók árulói és az átálló szövetségesek segítségével a büntetőjogi felelőssége elől menekülő "Felix" Voiculescu által elhatározott felfüggesztési eljárás beindításához.
A törvényhozási roham során számos alkotmány- és szabályellenes intézkedést hoztak, amelyek létrejöttét az RMDSZ sajnálatos és rövidlátó módon támogatta. Jellemző, hogy amikor Vasile Blaga és Roberta Anastase szabálytalan leváltására sor került, azért, hogy ezt a lépést meg lehessen hozni, képviseletünk (?) bennmaradt a teremben, kizárólag azért, hogy biztosítsa a határozatképességet. Kvázi nem vett részt a határozat megszavazásában, de ezzel a magatartással tevőlegesen hozzájárult annak meghozatalához. Ezek után Kelemen Hunor a sajtónak az RMDSZ gerincességét emelte ki.
Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a kisebbségi képviselet etikusan, elvszerűen, a demokratikus játékszabályokat védelmezve kell politizáljon – ha eszerint járt volna el az RMDSZ, akkor most Berlintől Washingtonig mindenki elismeréssel szólna róluk, mint a romániai demokratikus rend védelmezőiről. Nem lesz könnyű az Európai Néppártnak elmagyarázni a néppárti szövetséges és a demokratikus játékszabályok kijátszását, semmibevételét.
Befejezésül felteszem a kérdést: kire szavazzunk július 29-én? A válasz előtt, Crin Antonescu bejelentése következtében, miszerint ha Traian Basescut nem meneszti a népszavazás, lemond, meg kell vizsgálni azt, hogy kettőjük közül kitől ajánlatosabb megszabadulni. Számomra evidens, a jelenlegi elnök utolsó mandátumát tölti, tehát tőle rövidesen megszabadulunk. Ezért sokkal üdvösebb lenne a magyarellenes, hisztérikus, egyetemi hallgatóként éveket ismétlő, idegen nyelveket nem beszélő, csak a balkáni politikai stílusban otthonos Crin Antonescutól tehermentesíteni a romániai politikai életet! Ennek érdekében a július 29-i népszavazáson ellenszavazatot leadva vagy akár távol maradva, egyaránt Crin Antonescu politikai kiiktatását segíthetjük elő.
Kincses Előd
Népújság (Marosvásárhely)
Arkhimédész szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni – de ezt az igazságot érdekvédelminek és szövetségnek mondott parlamenti képviseletünk sikeresen cáfolja. Akárcsak 2007-ben, most is felzárkózik az államelnököt meneszteni akarók sorába. Úgy látszik, elfelejtették Markó Béla igencsak savanyú arckifejezését, amikor a balsikerű leváltási kísérlet után Traian Basescu megköszönte az RMDSZ-szel szembefordult magyar választók bizalmát.
Nem árt felidézni az új buldózerhatalom és annak elnökjelöltjének magyar- és demokráciaellenes megnyilvánulásait. Az Ungureanu-kormány megbuktatásában magyarellenes hangulatkeltésüknek döntő szerepe volt és választási ígéreteik közül szinte csak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának megakadályozását tartották be. Leváltották a magyar prefektusokat stb. – még a székelyföldi népszavazási kezdeményezéseket megtorpedózó György Ervint is –, s helyette azt a Codrin Munteanut ültették a háromszékiek nyakába, aki be szeretné tiltani a székely szó használatát…
Anélkül, hogy hasra esnénk Traian Basescu elnöki tevékenysége előtt, nem feledhetjük, hogy a rendszerváltozás óta ő volt az első olyan román politikus, aki kijelentette, hogy a román nyelvet és irodalmat magyar iskolákban másként kell oktatni, mint anyanyelvi román közegben. Köztudottan az embernek csak egy anyja van – ez alól egyetlen kivételt ismerek, dr. Gabos-Grecu MOGYE-professzort, aki anyanyelvként a "româno- maghiara"-t (rommagyart?) jelölte meg.
Az elnök a magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztését elősegíthető, a jelenlegi ideiglenes hatalom által sokat támadott 2011. évi 1-es tanügyi törvényt most is határozottan védelmébe vette. A tévében láttuk, amikor felszólította Ecaterina Andronescu ismételten kinevezett tanügyminisztert, hogy ne nyúljon hozzá a törvényhez. Ha a tanügyi törvény 135. szakasza érvényben marad, akkor a MOGYE magyar nyelvű és irányítású oktatási vonala a plagizáló rektorok és fegyverhordozóik minden igyekezete ellenére létre fog jönni!
Ilyen előzmények után kezdett hozzá az USL az árulók árulói és az átálló szövetségesek segítségével a büntetőjogi felelőssége elől menekülő "Felix" Voiculescu által elhatározott felfüggesztési eljárás beindításához.
A törvényhozási roham során számos alkotmány- és szabályellenes intézkedést hoztak, amelyek létrejöttét az RMDSZ sajnálatos és rövidlátó módon támogatta. Jellemző, hogy amikor Vasile Blaga és Roberta Anastase szabálytalan leváltására sor került, azért, hogy ezt a lépést meg lehessen hozni, képviseletünk (?) bennmaradt a teremben, kizárólag azért, hogy biztosítsa a határozatképességet. Kvázi nem vett részt a határozat megszavazásában, de ezzel a magatartással tevőlegesen hozzájárult annak meghozatalához. Ezek után Kelemen Hunor a sajtónak az RMDSZ gerincességét emelte ki.
Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a kisebbségi képviselet etikusan, elvszerűen, a demokratikus játékszabályokat védelmezve kell politizáljon – ha eszerint járt volna el az RMDSZ, akkor most Berlintől Washingtonig mindenki elismeréssel szólna róluk, mint a romániai demokratikus rend védelmezőiről. Nem lesz könnyű az Európai Néppártnak elmagyarázni a néppárti szövetséges és a demokratikus játékszabályok kijátszását, semmibevételét.
Befejezésül felteszem a kérdést: kire szavazzunk július 29-én? A válasz előtt, Crin Antonescu bejelentése következtében, miszerint ha Traian Basescut nem meneszti a népszavazás, lemond, meg kell vizsgálni azt, hogy kettőjük közül kitől ajánlatosabb megszabadulni. Számomra evidens, a jelenlegi elnök utolsó mandátumát tölti, tehát tőle rövidesen megszabadulunk. Ezért sokkal üdvösebb lenne a magyarellenes, hisztérikus, egyetemi hallgatóként éveket ismétlő, idegen nyelveket nem beszélő, csak a balkáni politikai stílusban otthonos Crin Antonescutól tehermentesíteni a romániai politikai életet! Ennek érdekében a július 29-i népszavazáson ellenszavazatot leadva vagy akár távol maradva, egyaránt Crin Antonescu politikai kiiktatását segíthetjük elő.
Kincses Előd
Népújság (Marosvásárhely)
2012. július 12.
Lemondott tisztségéről Nicolae Corneanu, a Bánság metropolitája
Július 10-én keltezett levelében, egészségügyi okokra hivatkozva, lemondott a Bánság Metropolitája tisztségről Nicolae Corneanu érsek. Corneanu, akit 1962. március 4-én iktattak be a Temesvár és Karánsebes érseke, illetve a Bánság metropolitája tisztségbe, több mint 50 évet töltött hivatalában.
Nicolae Corneanu karánsebesi papi családban született 1923-ben. Folytatva a családi hagyományt Bukarestben elvégezte a teológiát, és 1949-ben megszerezte a teológia doktora címet is. Mint 1989 után beismerte, a metropolita végig együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel, de ez sem tépázta meg tekintélyét az ortodox hívek előtt. Corneanu metropolita részt vett I. és II. János Pál pápák beiktatásán, a világ számos országában képviselte a román ortodox egyházat. A nagy tudású Nicolae Corneanu teológiai témájú könyvek egész sorának szerzője, az ökumenizmus híve volt, aki, ameddig egészségi állapota megengedte, minden évben személyesen részt vett a temesvári forradalom évfordulóján a belvárosi református templomban szervezett ökumenikus istentiszteleteken.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
Július 10-én keltezett levelében, egészségügyi okokra hivatkozva, lemondott a Bánság Metropolitája tisztségről Nicolae Corneanu érsek. Corneanu, akit 1962. március 4-én iktattak be a Temesvár és Karánsebes érseke, illetve a Bánság metropolitája tisztségbe, több mint 50 évet töltött hivatalában.
Nicolae Corneanu karánsebesi papi családban született 1923-ben. Folytatva a családi hagyományt Bukarestben elvégezte a teológiát, és 1949-ben megszerezte a teológia doktora címet is. Mint 1989 után beismerte, a metropolita végig együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel, de ez sem tépázta meg tekintélyét az ortodox hívek előtt. Corneanu metropolita részt vett I. és II. János Pál pápák beiktatásán, a világ számos országában képviselte a román ortodox egyházat. A nagy tudású Nicolae Corneanu teológiai témájú könyvek egész sorának szerzője, az ökumenizmus híve volt, aki, ameddig egészségi állapota megengedte, minden évben személyesen részt vett a temesvári forradalom évfordulóján a belvárosi református templomban szervezett ökumenikus istentiszteleteken.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)