Fodor János
NAGYPOLITIKAI SZEREP
Bernády György tevékenysége a romániai Országos Magyar Pártban
Összefoglalónk a párt alakulásától Bernády második polgármesterségéig, az 1922-1927-es időszakban követi a történéseket.
Dr. Bernády Györgyre mint a „boldog békeidők” marosvásárhelyi városépítő polgármesterére gondolunk. Kétségtelen, hogy városvezetői munkássága azóta is meghatározó eleme Marosvásárhely arculatának. Sokrétű politikai tevékenysége azonban túlnyúlt Marosvásárhely határain, első polgármestersége előtt országos szinten politizált, rövid ideig képviselő volt.
A kisebbségi sorsba sodródó erdélyi magyarság számára kevés politikai alternatíva adatott a két világháború közti időszakban, főleg a 20-as években. A román adminisztráció berendezkedése, a választási csalások elszaporodása, az erőltetett román kultúrpolitika diszkriminatív hatása világossá tette, hogy a politikai passzivitás nem jelenthet megoldást a magyar kisebbség számára.
Bernády 1920-ban több röpiratban közzétette nézeteit, a transzilvanizmus jegyében cselekvésre buzdította a magyarságot.
Mozogni kezdett román és magyar politikai körökben,
talán így érhette el, hogy 1922-es választások alkalmával egyedüliként került Románia parlamentjébe. Felszólalásával, de már a korábbi röpirataival az erdélyi magyar sajtó és közvélemény kereszttüzébe került. Mindezek ellenére Bernádynak sikerült ráéreznie a romániai magyar politizálás játékszabályaira, így a megalakuló Országos Magyar Párt keretei közt aktívan részt is vett ezekben.
Elnökségi tagként meghatározó szerepe volt a párton belül, főleg a liberálisokkal kialakított viszonya miatt. Az OMP paktumpolitikájának aktív alakítója volt. Két alkalommal is esélyesnek tartották az OMP elnöki tisztségére, azonban megválasztása végül nem következett be. A párton belül feszültségeket generáló reformmozgalomban is részt vett, miközben újból betölthette Marosvásárhely polgármesteri tisztségét.
Politikai nézeteihez való ragaszkodása és személyes vitákból adódó feszültségek kialakulása kisodorták az OMP-ból, miközben a sajtó és az erdélyi politikai vélemény is folyamatosan támadta.
Dr. Bernády György 1917-ig Marosvásárhely főispánja volt, tisztségéből való felmentése után Magyarországra utazott. Hazatérése után nekilátott a szervezkedésnek. 1919 augusztusában Nagyszebenbe utazott, ahol tárgyalt Iuliu Maniuval és körével a felekezeti oktatásról. 1920 júliusára Bernády visszakerült a marosvásárhelyi városházába.
Május 25-én Sepsiszentgyörgyön átnyújtotta röpiratát, az Emlékeztetőt Alexandru Averescu miniszterelnöknek. Továbbá megjelent a Nyílt levél című, nagyobb lélegzetű röpirata, amely szintén a nyilvánosság számára volt szánva, és mely vegyes kritikákat váltott ki.
Ebben Bernády felvázolta azon lehetőségeket, amelyeket látott az erdélyi magyarság számára: „…itteni magyarságnak egy aránylag kicsi része három politikai pártban , az Egyesült Székely Nemzeti Pártban, a Magyar Democrata Pártban és a Szociáldemocrata Pártban van ez idő szerint elhelyezkedve.” Illetve az általa vallott nézeteket, valamint további lehetőségeket az egység megteremtése céljából: „Egy táborban, a Magyar Nemzeti Pártban kell egyesülnie [minden magyarnak, FJ] rang, állás, foglalkozás, születés és vagyoni helyzetre való tekintet nélkül[…] megszervezendő Magyar Nemzeti Pártnak nemzeti liberális és democratikus alapokon kell nyugodnia…”
A pártalakítási kísérletek az 1922 márciusában megrendezett választások közeledésével megélénkültek, így a Magyar Szövetség mellett a Magyar Néppárt és a Magyar Nemzeti Párt is próbált jelölteket indítani. A megbukott Averescu kormány helyét a Ion Brătianu vezette liberálisok vették át.
A korabeli beszámolók szerint a magyar jelöltek fel voltak készülve egy bizonyos nyomásra, azonban az a csalás és terror, ami a választásokkor megmutatkozott, minden várakozást felülmúlt. Az egyértelmű, liberálisok által kitűzött cél a többségi kormány létrehozása volt, amely az alkotmányozáshoz szükséges kétharmadot, abszolút többséget jelentett.
Ilyen körülmények között választották meg az első fordulóban Bernádyt országgyűlési képviselőnek, egyetlen magyarként. Bár a történetírás ezt az eseményt könnyen lezajlott kész tényként kezeli, Bernády egyik írásában bizonyos nehézségekre is utalt: „Azzal, hogy a választási küzdelem milyen fáradságos, gyötrelmes volt, alig törődött valaki, […] egy nemzeti pártin egy liberális ellenjelölttel is meg kellett küzdenem, hogy Rusu járásbiró úr és nem egy a közigazgatásból kikerült tisztviselő az én ajánlásomat két ízben is visszautasította.” Hogy mégis miért sikerülhetett Bernády megválasztása? Gyárfás Elemér szerint Brătianu „…őt pártja és a magyar kisebbség között összekötő kapocsnak tekintette…” Bernády ezen állítást tagadta.
A legelső parlamenti felszólalást Bernády György intézte
a képviselőházhoz április 10-én. Szűzbeszéde rengeteg kritikát váltott ki, bár románul ekkor még nem tudott kellőképpen. Beszédére jellemző, ahogyan ezt említi is, nyugodt, higgadt, kiváró magatartás. A magyar társadalmon belül vitákat gerjesztet az, hogy Bernády szerint az erdélyi magyarság belenyugodott a kisebbségi sorsba: „Jól tudjuk, hogy ezt a földet, ahol születtünk véglegesen a román királysághoz csatolták, egy testet alkot vele, e csatlakozás végleges és visszavonhatatlan, tehát megváltoztathatatlan tény. […]Távolt áll tőlünk mindenféle irredenta tendencia. […] Semmiféle politikai kapcsolatot nem tartunk fenn a román állam határain kívüli nemzettársainkkal […].”
Azonban meg kell említeni, hogy bizonyos sérelmeket is felsorol az oktatás ügyében, az egyházak, a tisztviselők rendezetlen körülményeiről, illetve a választási csalásokról szerzett tapasztalatokról: „Tanítóink és tanáraink […] a legkegyetlenebb ínséget szenvedik el. […] A református püspökök, esperesek és lelkészek kénytelenek szállodai szobákban összezsúfolódni […] Szováta és Sófalva parasztjait robotmunkára rendelték ki […] pusztán bosszúból amiatt, hogy rám, a magyar jelöltre szavaztak.” Felszólalásával többnyire elnyerte (főleg) a kormánypárt bizalmát, többen jelezték felszólalásukban tetszésüket beszéde iránt.
1923. július 3-án meghalt Jósika Sámuel, így az OMP megüresedett elnöki székére sokan Bernády Györgyöt látták esélyesnek. Jelöltségét az e tény is erősítette, hogy mind a román (Brătianu), mind a magyarországi magyar kormány támogatását is élvezte, ahogy Gyárfás Elemér írta: „…Bernádyt felülről mindkét oldalon valósággal kijelölték az élre.” Ellene azonban Sándor József élesen állást foglalt, végeredményben sikeresen.
Hogy Bernády nem lett ekkor elnök, Gyárfás szerint annak is köszönhető, hogy a közvélemény szereti abban az illúzióban ringatni magát, hogy vezetőit saját maga választja meg, és nem kijelölik a felsőbb hatalmak. Bernády ellenezte ezen állításokat (tény azonban, hogy mind Brătianuval és Bethlen Istvánnal is baráti kapcsolatban állt), tehette ezt szerénységből, de nem változtat a dolgon, hogy végül se akkor, sem később nem töltötte be a párt elnöki pozícióját. A brassói közgyűlésig még előjött Bernády jelöltsége (tulajdonképpen a csúcsai paktum utáni korszakban tematizálódott). Az ideiglenes elnöki tisztséget a párt későbbi elnöke, a volt nagykövet, Ugron István töltötte be.
Az OMP számára a politikai elszigeteltségből való kitörés
csakis szövetkezés által volt elérhető. Erre korábban voltak próbálkozások, de eredményre nem vezettek, a kormánypárt részéről pedig nem volt kezdeményezés. Az Averescu-vezette Néppártnak szüksége volt az erdélyi szavazatokra, így kezdeményezőként lépett fel. Az 1923-ban megkötött szerződés az ún. csúcsai paktumként terjengett a köztudatban.
Forráselemzés szempontjából ez egy viszonylag kimerítő irodalommal rendelkező momentuma az OMP történetének. Bernády szerepe a paktum megkötésében érdekesnek minősíthető, ugyanis nem szerepelt az aláírók között, azzal az indokkal, hogy később megvédelmezhesse ezt (és valószínűleg, ha nem lesz sikeres, akkor kibújhasson belőle).
Erre azért volt szükség, mert a paktumot úgy a román fél, mint a magyar bizalmasan kezelte, még a párt vezetőségének bizonyos tagjai elől is titkolták, de Bernády a „beavatottak” közé tartozott, sőt potenciális elnökként is tekintettek rá. Három alkalommal folytattak tárgyalásokat (nem számítva a november 25-i csúcsai ebédet, ahonnan a paktum a köznevét is kapta), melynek eredményeképpen egy nyolc fejezetből és 54 cikkelyből álló együttműködési megállapodás született. Ez volt
a legelőnyösebb feltételeket biztosító együttműködési megállapodás
amelyet az OMP valaha is román párttal kötött. Bernády az OMP-n belüli tevékenységének másik kulcsmozzanatát a román Nemzeti Liberális Párttal folytatott tárgyalások jelentették. A tárgyalások 1925 októberében kezdődtek el, amikor Tancred Constantinescu kereskedelemügyi miniszter Marosvásárhelyen felkereste Bernádyt.
Constantinescu a kormány nevében tárgyalásokat ajánlott az OMP-nek, az együttműködés lehetőségét vetette fel a közelgő helyhatósági választásokra, vagy hosszútávon az országos választásokra és ígéreteket tett a magyar kisebbség számára. Bernády kijelentette Constantinescunak, hogy az OMP-nek megállapodása van a Néppárttal (csúcsai paktum), azonban a tárgyalások menetétől függően, ez utóbb felmondható. Illetve hangsúlyozta, hogy az OMP komolyan veszi a kormánnyal való tárgyalást.
Az 1926. február elejéig elnyúló megbeszélések a megkötendő paktum szövegének a kiszivárgása miatt kudarcba fulladtak. Ilyen körülmények között február 5-én Constantinescu közölte, hogy se paktum, se aláírás nem születhet, azonban a községi választásokról szóló megállapodás betartása az OMP-n múlik. A választások után, a tárgyalások formális lezárását Bernády március 4-én határozta meg.
Végeredményképp a paktum nem jöhetett létre, Brătianu aláírását nem tudták megszerezni, azonban az OMP előnyére fordított közigazgatási választásokat sikerként könyvelték el. Emellett előny volt, hogy nem kötelezték el magukat. A szabad mozgás ezután is biztosítva volt, ezen kívül sikerült elérni a tárgyalások folyamán egy sor, sérelemlistákon szereplő ügy megoldását.
Az új választási törvény szerint a jelölőlistákért fizetett díj 100.000 lej volt, amit azonban az OMP nem tudott volna megengedni, ezt is a liberálisok állták. A tárgyalások alatt Bernády kapcsolatban állt a magyar külüggyel is (ez Aichhorn Rudolf kolozsvári konzul beszámolójából egyértelműen kitűnik).
A paktumtárgyalások alkalmával többször is szóba jött Bernády marosvásárhelyi polgármesterjelöltsége, amelyről valószínűleg meg is egyeztek Constantinescuval egyik ülés alkalmával. Bár Bernády ezt a tényt utólagosan tagadta, Constantinescu február 5-ei tárgyalásakor (Ugron Istvánnal tárgyalt) kijelentette, hogy „… akár lesz paktum, akár nem, akár maradnak a liberálisok, akár átmennek az ellenzékbe, Bernády mindig a liberálisokkal fog tartani és azokkal megy; éppen azért akarom, hogy ő Marosvásárhely polgármestere legyen, én ezt neki felajánlottam és őt meg is teszem”.
Miután a kormánypárt 1926. március 27-én lemondott, Bernády újabb botrányba keveredett. A király Averescut bízta meg kormányalakítással, aki kiírta a választásokat. A történtek után Ugron István lemondott az OMP elnöki székéről, lemondásának fő okát a csúcsai paktum felmondásában jelölte meg (amelynek oka gyakorlatilag Bernády liberálisokkal való paktumtárgyalása volt), utódjául pedig Bethlen Györgyöt jelölte meg.
Az OMP újra felvette a kapcsolatot a Néppárttal, a felmondott paktumot április 21-én választási egyezménnyé alakították. A választásoknál a kormányon levő Néppárt 15 képviselői és 13 szenátori mandátumot ajánlott fel listáján az OMP-nek, cserébe a magyar szavazatokért. Adott helyeken az OMP szabadon jelölhetett. Így megindultak a szervezkedések, kampányok, és a viták a jelölések körül.
A választások eredményeiből ítélve az OMP felállásának addigi legnagyobb sikerét aratta, összesen 27 törvényhozási tagot (15 képviselő, 12 szenátor) delegálhatott. A jelentős siker részben az érvénybe lépő prémiumos választási rendszernek volt köszönhető, amely gyakorlatilag biztosította a kormányzó (és ebből kifolyólag a választásokat megrendező) párt számára az erős parlamenti többséget.
Az OMP-n belül már a választási küzdelem megkezdése előtt jelentkezett a később erőteljesen kibontakozó ellenzéki mozgalom, amelyet ekkor még Kós Károly képviselt. Bernády az ellenzéki mozgalomba való bekapcsolódásával kisodródott az OMP-ből. Összegzésként elmondható, hogy személye, bár a magyarországi és romániai vezetés nagy része támogatását élvezte, a magyar elitet megosztotta. Transindex

Új magyar alprefektusok
Megjelent a Hivatalos Közlönyben Romer Ambrus Sándor Mihály és Pataki Anna-Mária alprefektusi kinevezése. A Brassó, illetve Máramaros megyei tisztségviselőkről kedden döntött a kormány, miután elődeik, Ambrus Károly és Böndi Gyöngyike nyugdíjba vonultak. Szintén a napokban szavazták meg a parlament két házának együttes ülésén az Országos Biztosítási Felügyelet Tanácsának (CSA), illetve a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Országos Tanács (CNSAS) tagjainak a kinevezését. Az RMDSZ az Országos Biztosítási Felügyelet Tanácsa tagjává Bíró Albint javasolta újabb ötéves mandátumra, a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Országos Tanács tagjává pedig Csendes Lászlót, újabb hatéves mandátumra. Új Magyar Szó (Bukarest)

Extra Hungaiam…
Magyarország szuverenitásának állandósult hangoztatásával Orbán Viktor Trianont szentesíti. Körülöttünk, Ukrajna kivételével az Európai Unió tagállamai terülnek el. Szerbia most kap zöld jelzést, mert be akar kerülni oda, ahonnan mi kifelé tartunk. A Fidesz-kormány bezárkózik a szuverenitásba, a két világháborúban kijelölt határok közé, ahelyett, hogy Trianon meghaladására törekedne.
Jó lesz újra a határnál álldogálni órákat, ha Kolozsvárra vagy Komáromba, netán Bécsbe akarunk menni. Az Európai Unión kívüli országok utasainak kijelölt folyosóban várni a repülőtereken a bejutást az európai városokba. Mert a szuverenitás ezzel jár. Jól belezárkózunk. Se ki, se be. Legfeljebb hosszas várakozással a drágán megfizetett vízumért, kijelölt átkelőhelynél, megadott időintervallumban majd kiutazhatunk Olaszországba. A fedő visszakerül a fazékra. Szuverénül itthon vállalhat munkát mindenki a Fidesz által teremtett egymillió munkahely valamelyikén, és nem kell félni, hogy az orvosok elmennek, mert természetesen mi befejeztük a munkaerő, az áruk, az eszmék szabad áramlását.
Az eredetileg a Jobbik által követelt Károlyi-szobor internálását - sok más jobbikos követeléssel együtt - magáévá tette a Fidesz. Így a Jobbiktól elcsent "Nem leszünk gyarmat!" szlogen, a békemenetelők molinóján feszülve is szervesült a Fidesz politikájába, hiszen a kormány úgy véli, ez biztosítja újra a kétharmados támogatottságát. De a nem leszünk gyarmat, szuverének vagyunk - bebetonozza Trianont. Jobban, mint azt megálmodói valaha gondolták.
Mi magyarok önként mondunk le arról, hogy a 2004/2007 óta átjárható határok, a közös régiófejlesztések, intézményfejlesztések, infrastruktúra-építés lehetőségeit kihasználva meghaladjuk, amit a XX. századi jobboldali kormányok felelőtlen politikájukkal kétszer is elhibáztak, mérhetetlen szenvedést okozva elsősorban a határokon kívül került magyarságnak, de a megmaradt ország lakosságának is.
Az IMF-tárgyalások lebegtetésével, a Fidesz Morvai Krisztina Jobbikos EP-képviselő Magyarország EU-ból való kilépésének követelését is teljesítheti. Igaz, akkor Morvai is csomagolhat Brüsszelben, s csak az ELTE Jogi Karán hirdetheti a forradalmi ifjúságnak az igét. Lesznek hallgatói.
De nem lesznek gyarmati áruk. Sőt, áruk sem. Mert nem lesz import sem, meg export sem. Extra Hungariam non est vita. Nem kufárkodunk idegenszívűek módjára - idegenekkel. Lesz viszont hiánygazdaság, óriási munkanélküliség. A 2007-2013 közötti 8000 milliárd forintos európai uniós forrásból 2500 milliárdot használtunk fel eddig, ám sajátos módon fel vagyunk háborodva a 2013-ra tervezett kohéziós források harmada visszatartásának még a gondolatára is. Mert ugyan kilépünk az EU-ból, de a "píz, az jár".
Így lehet a demokráciadeficitet átalakítani nemzeti szabadságharccá. Politikailag ügyes, s az, hogy nem oldja meg a gazdaság zsugorodását, a holnap gondja. Legfeljebb kettős állampolgárok leszünk! Nem hiába volt a sietség, hiszen mi is lehetünk magyar-román, magyar-szlovák stb. állampolgárok. S akkor a csavaros észjárásunkkal mi kint is vagyunk, meg bent is leszünk az EU-ban.Thomas Mann, az a "fehérek közt egy európai", egykor arról beszélt: nem német Európát, hanem "európai Németországot" szeretne!
Hol vagyunk mi egy európai Magyarországtól? - ahol a fülkeforradalmárok József Attila szobrát is eltávolítanák a Duna mellől. A honvágy a hazába megszűnik a kisajátított tér világában. Az elveszett presztízst pedig bóvli országnak, bóvli elnökkel nem lehet visszaszerezni.
Törzsök Erika szociológus. Népszava

MOGYE: választásra készen!
Egy lépést előre léptek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem új magyar tagozatának képviselői. A pénteki magyar oktatói gyűlést követően a hétvégén kidolgozták a saját választási szabályzatukat. Most már csak arra van szükség, hogy elfogadják az intézmény törvényes chartáját. Amíg ez nem lesz meg, a magyar fél nem választ vezetőket.
A későbbi választások alapelveit rögzítették a hétvégén a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar képviselői. Azt is eldöntötték, hogy az új vezetőségbe csak magyar nyelven oktató tanárokat fognak választani.
Dr. Szilágyi Tibor, egyetemi tanár: „Ami a mi oldalunkat illeti, ami a mi megszerveződésünket illeti, az a döntés született, hogy először a chartát kell korrigálni, a törvénynek megfelelően, utána tudjuk kiírni a saját választásunkat is. Viszont, hogy időt ne veszítsünk, máris elkezdtük, kineveztek egy bizottságot, aki a választási szabályzatot kidolgozza.”
Bármikor, ahogyan az egyetem chartája módosul, meg tudják tartani a magyar kar választásait. Az alapelvek hiányában kockázatos lenne kinevezni a magyar vezetőket, tette hozzá Szilágyi Tibor. A képviselők azonban továbbra is törvénytelennek tartják a tanintézmény szenátusát. Szerintük most már minden a Leonard Azamfieri megbízott rektoron múlik.
Kántor Emőke
Erdély Tv. Erdély.ma

Eckstein Kovács Péter indul a polgármesteri székért Kolozsváron
Eckstein Kovács Péter indul az RMDSZ színeiben Kolozsváron a polgármesteri tisztség megszerzéséért. Az RMDSZ jelöltje számít az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) támogatására is, mivel ő az egyedüli magyar jelölt. A választások során minden szavazatnak döntő jelentősége van. Ahhoz, hogy Eckstein polgármester lehessen meg kell szereznie legalább a szavazatok 35%-át.
Gergely Balázs, az EMNP elnöke szerint korai lenne még a támogatással kapcsolatos témát boncolgatni, viszont nyitott bármilyenfajta együttműködési lehetőségre. A párt csak akkor fog álláspontot foglalni, miután választ kapott a választási együttműködési javaslatot tartalmazó nyílt levélre Máté András megyei RMDSZ-elnöktől, valamint Csép Sándor megyei MPP-elnöktől.
Eckstein egyébként elnöki tanácsadóként is dolgozott 2009-től a parlamentben, de tavaly lemondott tisztségéről, mivel nem értett egyet a verespataki aranybánya engedélyezésével.
Kolozsváron a hivatalos határidőig tizenegy RMDSZ-es helyi tanácsos-jelölt nyújtotta be a jelentkezéshez szükséges iratokat: Gyenge Zoltán, Irsay Miklós, Molnos Lajos, Csoma Botond, Horváth Botond, Somogyi Gyula, Oláh Emese, László Attila, Geréd Imre, Grabán Zsolt-Attila és Horváth Anna. Rangsorolásuk azonban még nem készült el, feltehetően április 13-án kerül erre sor.
Paprika Rádió. Erdély.ma

Eltemették a Csipike íróját
Százak búcsúztak hétfőn délután Fodor Sándor József Attila-díjas írótól, számos novelláskötet, regény, színdarab, és a rendkívül népszerű Csipike című meseregény-sorozat szerzőjétől a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő egyéniségét Kolozsváron, a Kismezei temetőben helyezték örök nyugalomra, a gyászmisén az erdélyi magyar közélet elöljárói – politikusok, írók, költők, értelmiségiek – mellett Fodor Sándor román pályatársai is végső búcsút vettek az alkotótól.
gyászmisére délután egy órakor a főtéri Szent Mihály-templomban került sor, Jakab Gábor kolozsvár-kerekdombi plébános mondott gyászbeszédet, majd délután fél háromkor a Kismezei temetőben a politikusok, pályatársak is elbúcsúztak a szerzőtől.
Kelemen Hunor művelődési miniszter úgy fogalmazott: Fodor Sándor halálának híre döbbenetet és fájdalmat okozott. „Soha nem kereste a reflektorfényt, de jelenléte több volt, mint egyszerű itttartózkodás. Hálásak lehetünk a sorsnak, a teremtőnek, hogy kortársaként nemcsak a műveit olvashattuk” – hangzott el többek közt a tárcavezető beszédében. Kiemelte: a Csipike Fodor Sándort a világirodalom nagyjai közé emelte.
Az Erdélyi Magyar Írok Ligája és az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy képviseletében Orbán János Dénes költő, író búcsúzott az írótól. „Azon ritka írók sorába tartozott, aki úgy lett klasszikus, hogy közben nem volt polgárpukkasztó” – jellemezte Fodor Sándor munkásságát Orbán János Dénes.
Zsigmond Emese, a Napsugár gyermeklap főszerkesztője így búcsúzott a folyóíratot alapító Fodor Sándortól: „Úr volt az elvtársak között is: a jómodor arisztokratája.”
A Magyar Írószövetség részéről Erős Kinga, a Romániai Írószövetség képviseletében pedig Adrian Popescu vett végső búcsút a halhatatlanná vált pályatárstól.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Az EMNP még bízik az összefogásban az RMDSZ-szel
Visszautasítja Kelemen Hunor, „Lenin és Ceauşescu méltó utódjának” hadüzenetét az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentette ki hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. Az EMNP és az EMNT hétfőn Nagyváradon tartott közös elnökségi ülést.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, Tőkés László és Toró T. Tibor a hétfői sajtótájékoztatónA pártelnök az RMDSZ elnökének hétvégi nyilatkozatára utalt, amelyben Kelemen úgy fogalmazott, hogy a két szervezet között nem jöhet létre egyszerre együttműködés és politikai versengés, ami a közelgő helyhatósági választásokat illeti. A szövetségi elnök ugyanakkor azt a kérdést is feltette, milyen lehet az a futballkapus, „aki a futballpályán együtt akar működni azzal, aki gólt rúg neki, abból milyen eredmény lesz?”
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke válaszképpen kijelentette: hidegzuhanyként érte ez a megfogalmazás, hiszen, mint mondta, az erdélyi magyar összefogás idején már azt hitte, megtört a jég, és a tisztújítást követően azt gondolta, újfajta, fiatalosabb, demokratikusabb politizálás kezdődik az RMDSZ-ben, de ennek nyomát sem látni.
„Ugyanaz a megcsontosodott egypártrendszeri felfogás uralkodik, mint azelőtt, ami itt, Erdélyben megengedhetetlen. A bolsevik típusú kirekesztő egységet hirdeti ez a felfogás” – utalt Tőkés Borbély László minapi kijelentésére, amely szerint „egységesnek kell lenni”. Ez az egység azonban Tőkés László szerint pusztán pártegység, holott Erdélyre mindig a sokszínű, befogadó típusú egység volt jellemző.
Toró T. Tibor bejelentette: az EMNP jelöltállítási folyamata április közepére ér véget, és ekkorra tisztulnak le az esetleges helyi megállapodások is. Kérdésünkre a pártelnök elmondta: Kézdivásárhelyen már be is mutatták jelöltjüket, Udvarhelyen is hamarosan sor kerül erre, Kolozsváron és Kolozs megyében pedig régóta körvonalazódik a közös jelöltállítás, s Toró a tárgyalásoktól eredményt vár.
Az elnök ugyanakkor kijelentette: az EMNP még mindig bízik benne, hogy Marosvásárhelyen is sikerül megegyezni az RMDSZ-szel, hiszen elmondása szerint az utóbbi három ciklusban világossá vált, hogy magyar pártjelölt nem tudja megnyerni a polgármesteri tisztséget az akár az autonóm Székelyföld fővárosa címre is jogot formálható, stratégiai fontosságú városban.
Toró T. Tibor ugyanakkor azt is kijelentette: pártja sem a többi politikai szereplőt, sem a román pártokat nem tekinti ellenségnek, csakis az egységes román nemzetállami szemléletet, és az ellen harcol. Ennek a harcnak lehet fontos állomása a helyhatósági választás. Hozzátette: azokon a településeken, ahol külön-külön listával mindhárom magyar pártnak sikerül bejutnia az önkormányzati testületekbe, a képviselőknek szövetkezniük kell egymással.
Újságírói kérdésre Tőkés László arra is reagált, hogy az RMDSZ szombaton bejelentette: Cseke Attila volt egészségügyi minisztert indítja a nagyváradi polgármesteri tisztségért. „A Bihar megyei RMDSZ jól tudhatta, hogy a különböző korrupciós ügyekbe keveredett, hitelét vesztett Biró Rozália helyett új embert kell jelöltként megneveznie” – mondta az EMNT elnöke. Toró szerint Biharban is biztosan külön listával indul majd a két párt, a polgármesteri és megyeitanács-elnöki tisztség esetében ezt még át kell gondolni.
Az EMNP hétfőn egy állásfoglalást is közzétett Kelemen Hunor RMDSZ-elnök hétvégi kijelentésére reagálva. A párt úgy véli, hogy az RMDSZ tulajdonának tekinti az erdélyi magyar embereket; az elmúlt években folyamatosan felszámolta az erdélyi magyar demokráciát, végletesen megosztotta a magyarságot, és félmillió választót riasztott el a közügyekben való részvételtől.
„Kelemen Hunor hétvégi, marosvásárhelyi nyilatkozata azt mutatja, hogy Vlagyimir Iljics Lenin és Nicolae Ceaușescu méltó utódaként úgy gondolja, hogy aki nincs velük, az ellenük van: az RMDSZ tulajdonának tekint minden erdélyi magyar embert. A Néppárt ezzel szemben azt vallja, hogy gondolkodhatunk különböző módon, tevékenykedhetünk bármely szervezetben, mi mind együtt vagyunk, az erdélyi magyarság közös ügyét szolgáljuk” – áll az állásfoglalásban, amelyet Toró T. Tibor pártelnök írt alá.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

A ’89-es rendszerváltás kezdeti mozzanatait mutatja be G. Mátyus Melinda új könyve
Az 1989-es rendszerváltás szikráját fellobbantó temesvári forradalmat mutatja be G. Mátyus Melinda református lelkipásztor Színről színre című könyve, amelyet Temesvár után vasárnap Nagyváradon is bemutattak.
A hitelesség krónikása. G. Mátyus Melinda szerint egyesek el szeretnék feledtetni a ‘89-es eseményeket A kötetet Mészáros Ildikó temesvári irodalomtanár méltatta, aki posztmodernnek nevezte az akkori református gyülekezet helytállását bemutató könyvet. A kötet több, különböző stílusú szövegrészből áll össze, amelyek közül a legfontosabbak az eredeti dokumentumok, amelyek hiteles képet festenek az akkori temesvári gyülekezeti létről: lelkészi jelentések, jegyzőkönyvek, levelek sorakoznak a kötet lapjain. Mészáros Ildikó szerint példázatnak is beillik az interjútöredékekből, személyes vallomásokból kirajzolódó történet, mégpedig a hit erejéről, a szolidaritásról és az elnyomó hatalom alatt is felemelt fejű emberről.
A szerző, G. Mátyus Melinda elmesélte: ő maga fiatal felnőttként értesült otthonában, Szovátán a temesvári történésekről, 1998-ban pedig maga is beköltözhetett a Mária téri parókiára. Elmondása szerint megdöbbentette, hogy még akkor is a régi reflexekkel találkozott, mintha azok nem múltak volna el, hanem még akkor is hatottak volna. Ekkor határozta el, hogy el kell készítenie a könyvet, az események hiteles krónikáját. A szerző szerint az 1989-es temesvári forradalom közelmúltunk legnagyobb története, amelyet sajnos manapság kezdünk elfelejteni: „fájdalmas, hogy egyesek viszonylagossá próbálják tenni, és nem lett belőle közbeszéd” – fogalmazott.
A könyvbemutató után a helyszínen jelen lévő Tőkés Lászlót köszöntötték kollégái, aki épp aznap ünnepelte hatvanadik születésnapját, majd Mohácsi László-Árpád képzőművész plakátkiállítását nyitották meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának emeleti előcsarnokában. Tőkés László a kiállításmegnyitó után szólt az egybegyűltekhez, a maga részéről is hozzátéve: utódjaként egy „ellenforradalmár” került a temesvári szószékre, akinek feladata volt, hogy lerombolja mindazt, amit ő és harcostársai felépítettek.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Kerekasztal-beszélgetés az újságírószakmáról
MÚRE–Sapientia focimeccs
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara kommunikáció és közkapcsolat szakának közös kezdeményezésére a múlt héten az egyetem campusának szenátusi termében kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen kommunikáció szakos diákok, tanárok (dr. Gagyi József, dr. Pletl Rita és dr. Bakos Levente), illetve újságírók vettek részt. A rendezvény célja a szakmai egyesület és az oktatási intézmény közötti kapcsolat elmélyítése volt.
Dr. Gagyi József témafelvetésként arra kérte az újságírókat, hogy határozzák meg, milyen életpályamodellt állíthatnának a fiatalok elé, ki a jó szakember, hogyan lehet témát találni, megfelelően megírni és az olvasó elé tárni. A sokrétű beszélgetésből sok minden kiderült. A hozzászólók (Karácsonyi Zsigmond, Nagy Miklós Kund, Szucher Ervin, Vajda György, Kuti Márta, Gáspár Sándor, Bögözi Attila, Tomcsányi Mária) többek között elmondták, hogy az újságírás tulajdonképpen egy életforma, egy olyan hivatás, amelyet tisztességgel csak úgy lehet folytatni, ha megfelelő meggyőződéssel, igazságérzettel, állandó kíváncsisággal rendelkezik az, aki erre a pályára lép. Természetesen elengedhetetlenül szükséges az íráskészség, az anyanyelv megfelelő ismerete és használata mind az írott, mind az audiovizuális médiában. Az is elhangzott, hogy az erdélyi magyar újságíró-társadalom az elmúlt 22 évben változáson ment keresztül. 1989 előtt csak a jól ismert korlátok között lehetett a szakmát gyakorolni, majd az újonnan létrejövő médiatermékeknél olyanok helyezkedtek el, akik valóban elhivatottságot éreztek e szakma iránt, de nem volt megfelelő szakmai ismeretük. Hiánypótló intézményként indult be a MÚRE által fenntartott Ady Endre Sajtókollégium Nagyváradon, ahol sikerült olyan szakembereket kinevelni, akik többé- kevésbé megállták a helyüket a szakmában. Aztán 1995 után hanyatlani kezdett az érdeklődés az újságírás iránt. S bár több egyetemen is beindult a felsőfokú képzés, ma már az tapasztalható, hogy ez a szakma "kiment a divatból". Ez annak is betudható, hogy a reklámpiac beszűkülése, majd a gazdasági válság okozta gondok miatt – a munka volumenéhez viszonyítva – nem kínál jól jövedelmező állást a média. Ezenkívül az is tapasztalható, hogy a fiatalabb generáció nem médiafogyasztó. Kevesen olvasnak újságot, hallgatnak rádiót és néznek hír- és tájékoztató műsorokat a televízióban. Pletl Rita tanárnő fogalmazta meg sarkalatosan ennek egyik okát: rossz az oktatási rendszer, hiszen a középiskolás diákokat nem tanítják meg gondolkodni. Aki pedig nem tud gondolkodni, az kevésbé fog érdeklődni a világ dolgai iránt, nincs igazságkereső késztetése, ami elengedhetetlenül szükséges ehhez a szakmához. Ugyancsak hiánypótló kezdeményezése a MÚRE megyei szervezetének a Médiasuli, amelyet immár harmadik éve szerveznek a Bolyai líceumban. Ennek az a célja, hogy egyrészt értőbb médiafogyasztókat neveljen, másrészt pedig utat mutasson azoknak, akik a média és kommunikáció felé irányulnának a középiskola padjaiból. Szó esett egy másik hiányosságról is, a gyakorlati oktatásról. Ugyanis az új bolognai rendszer nem teszi lehetővé a hosszabb távú gyakorlati képzést a médiaintézményeknél, az a néhány nap, amelyet kötelezően el kell tölteni valamelyik újságnál, rádiónál, tévénél, nem elég ahhoz, hogy a szakma iránt érdeklődők teljes képet kapjanak mindarról, amit tulajdonképpen ez a terület jelent.
A diákok kérdéseiből kiderült, hogy még sok minden maradt megválaszolatlan, a szervezők arra a következtetésre jutottak, hogy a találkozót folytatni kell. A tanárok és a MÚRE jelen levő tagjai megegyeztek abban, hogy kidolgoznak egy tervet, amelynek alapján a média területét felölelő tematikában szerveznek még beszélgetéseket, s ha az egyesület külföldi szakembereket, oktatókat, szakelőadókat hív meg, akkor a Sapientiát is bekapcsolja a tevékenységbe.
A tegnapi találkozót kemény összecsapás zárta. A fair play szellemében a MÚRE és a Sapientia tanárainak válogatottjai mérkőztek meg az egyik marosvásárhelyi általános iskola sporttermében. A jó hangulatú meccs végeredményét az eredményjelző tábla meghibásodása miatt nem jegyezhettük le, de a meccset követő baráti beszélgetésen a felek megegyeztek, hogy a találkozósorozatot folytatják mind a campusban, mind a sportpályán: négy hét múlva biztosan.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

Azonnali válasz Kuti Mártának
Kedves Márta!
Nem köszönöm meg kedvetlenné tevő s elkedvetlenítő soraidat, ugyanis Téged, minden nagyrabecsülésem ellenére, csupán városfelemnek és nem szakmabélinek tekintelek. Igaz, a te érdemed, hogy elsőnek és eddig egyetlenként reagáltál erre a kötetre, amely vaskosságával csak az avatatlanokat ijeszti el. A mutatók kezelése, elismerem, kíván némi jártasságot, könyvtárosi gyakorlatot (vö. ETO), hiszen azokban nem a szokásos módon, hanem témakörök szerint csoportosítottam a felvett tárgyi információkat.
Miként már az első kötet előszavában is jeleztem, munkám, az Időtár (nomen est omen) az idő tárolására szolgál elsősorban, a végtelenségig szaporítható, van benne elegendő rakhely és szaporítani is kell, hiszen sohasem fogunk eleget tudni a múltról, ami egyre gyarapszik.
A két világháború közötti Vásárhely történetének nincs összefoglaló monográfiája, nincs olyan kutatója, akinek kizárólag ez lenne a szakterülete. Korábban sem volt. A kortárs M. Kiss Pál a maga Vásárhely-történetében kísérletet sem tesz arra, hogy az általa tudatosan megélt húsz évet (1919–1940) összefoglalja, vagy adatokkal szolgáljon e korról. Magamnak kellett tehát elvégezni az első átfogó munkálatokat az adatok időrendbe szedésével és felsorakoztatásával. Ehhez a kor politikai napisajtóját használtam, a magyart, mert ennek folytonossága volt az elsőrendűszempont. Az általad vindikált Tükör nem jelent meg naponta, és megkésve reagált például a napi eseményekre, ami számomra döntő volt. Hiszen létünk a mindennapokból épül fel. Évente 365-366-ból. Az Erdélyi Helikon pedig az eseménytörténet vonatkozásában szóba sem jöhetett, hiszen az irodalmi folyóirat volt és Kolozsvárott szerkesztették. Hivatkozol a Kriterion kis világtörténeti kronológiájára. Abban vajon mekkora helyet foglal el a kultúra? Elenyészőt. Éppen ezért szakítottam az általam ismert kronológiákkal és beemeltem a kistérség kultúrje-lenségeit is. Jelentőségükhöz többé- kevésbé mérten.
Hogy neked túlteng Bernády, arról nem tehetek, ő a legjelentősebb személyiség, az ő alakja a leginkább ismert, és őt tartja számon a csekély mértékű kutatás, ami mégis született e témakörben, a közemlékezet, az utókor. Neki már saját korában is volt referencia- irodalma. Úgy gondolom, ő mindenkinek eléggé magyar és konzervatív értékmentő szellem, megosztó is, egységbe szervező is volt. Életútja vitára ingerlő. És amit teremtett, az a két világháború között elegendőnek bizonyult, hogy a frontvárossá nyilvánított Vásárhely magyarsága sikeresen álljon ellen az asszimilációs törekvéseknek, az elidegenítésnek, a Dandea típusú gátlástalan zsoldosvezéreknek.
Hogy miért kell bevenni a kötetbe olyan csekély értékűnek látszó információkat, mint például azt, hogy B. nem tartózkodik a városban valamely napon vagy lánya gyógykezelésére utazott? Nos, ezeket a történet végének ismerete indokolja, ui. az adatsorok figyelmesebb összeillesztése nyomán (ami az olvasó dolga) világossá válik, miként lehetett megbuktatni a királyi Románia egyetlen magyar municípiumi (a szabad királyi város emlegetése anakronisztikus lenne) polgármesterét második mandátumának lejárta előtt.
Szeretném szíves figyelmedet felhívni arra, hogy az Időtár minden erőfeszítésem ellenére sem kultúrtörténet, mi több, nem irodalom- és sajtótörténeti adattár. Ezek csak járulékos elemei egy város sokrétű életmegnyilvánulásainak, amibe éppen úgy beletartoznak a történész véleménye szerint a kenyérárak, bérkocsik, nyilvános vécék, perek, szobordöntések és lakásépítések, telekspekulációk, magyarellenes intézkedések, politikai pártcsoportosulások és a színház fenntartása körüli hercehurca, a városi tanács ülései, a bűnügyek, hivatali előléptetések, sztrájkok, a bal- és jobboldali mozgalmak, hitközségi csetepaték, a cigányok is.
Hogy Osvát h nélkül írta nevét, az bizony hiba részemről, de ez mit sem változtat érdemein s talán az enyémen sem. És ezért elverni az Időtár szerzőjén a port, inkább afféle egyéni elégtételszerzésnek tűnik, sőt hitelrontásnak (ugyanis ez is kihámozható elkedvetlenítő soraidból). Távol áll viszont az avatott szakmai bírálattól. Kifogásolod, hogy nincs elég író nevesítve a mű lapjain. Állítom, akadnak irodalmárok, akikről gyakran esett szó a lapokon, mint Molter vagy Antalffy, Kemény János és Sényi László, emezek jelenléte folyamatos volt a korszak egészében, s megítélésem szerint Osvát szerepével felértek. Morvay Zoltán éppenséggel 13-szor szerepel a névmutató tanúsága szerint. Bőven jelen van a KZSIT is. Ne játsszunk könyvelősdit. Méltatlan lenne a jobb ügyhöz, Marosvásárhelyhez.
A kötet nem folyamatos olvasásra született, többször is figyelmeztettem a fogyasztót. Ám aki ebből a kötetből azt a következtetést vonja le, hogy Marosvásárhely nem magyar szellemiségű város, az mit sem értett meg munkámból.
Nem mentségként jegyzem meg, hanem jogos büszkeséggel, hogy efféle vaskos várostörténeti kronológia, mely a XIII. századtól 1944-ig (sőt most már 1989-ig) terjed, nem létezik egyetlen erdélyi település vonatkozásában sem. Tudtommal másutt sem sok hasonló vállalkozás született. Igaz, másutt több és sokféle várostörténet jelent meg, ami Vásárhely esetében egyelőre még várat magára. Ha tán történészként szemlélnéd a teljesítményt, akkor másként vélekednél.
Én például még így is ösztövérnek érzem a könyvet, mert számos tény került azóta látókörömbe, és azokat mindenképpen a negyedik kötet végéhez szeretném csatolni, máris összegyűlt több mint húszoldalnyi, kb. 150 új adat alig egy hónap alatt. Újabb várostörténeti dolgozatok láttak napvilágot, kerültek föl a világhálóra, folyton színesedik, árnyaltabbá válik a múlt- képünk.
Ha valami fontos tény hiányzik ebből a kötetből (és rengeteg minden hiányzik még!), annak magyarázata (nem mentsége) roppant egyszerű: vagy nem létezik feldolgozása, publikált változata (ugyanis az egyszerűség kedvéért csak a nyomtatott anyagot vontam be vizsgálódásaimba, ti. a levéltári adatokban elveszni ezúttal nem volt célom), vagy nem került a kezembe a vonatkozó irodalom. Az összes elkerült szerzőtől ezúton kérek bocsánatot. Remélni merem, hogy a fehér foltokból arra is következtetni lehet, hol érdemes tovább kutatni és mit kéne publikálni, másfelől mit kell a szerzőnek (nekem) és/vagy az Időtár folytatójának be- illetve kipótolnia.
Hiszem, hogy könyvem nélkül nem születhet meg Marosvásárhely történetének oly nagyon hiányzó minden korszakot felölelő monográfiája (Pál-Antal Sándor munkájának első, már megjelent kötete 1848-ig bőven hivatkozik az Időtárra…), melyhez ez elengedhetetlen segédkönyv lehet, időmutató és egyben időt megtakarító vállalkozás, könnyebbítő segédlet, még akkor is, ha gyakorló városlakók és irodalompártolók ajkán és tollán csak fanyalgást szül.
Végszóként: akinek nem tetszik, alkosson méltóbbat, különbet. Maradok elkötelezett vásárhelyi, és a gyűjtést töretlenül folytatom maradék olvasóim számára.
Sebestyén Mihály
1 Egyetemes tizedes osztályozás. Könyvtári információs rendszer
Előzmény: Népújság (Marosvásárhely), 2012. márc. 31.
Amikor a kevesebb több
– Jegyzetek az Időtár III. margójára* Népújság (Marosvásárhely)

Az erdélyiség: viszony. Viszony a világhoz
Láng Zsolt író, a Látó című irodalmi folyóirat szerkesztője közel húsz éves munkájának eredménye a négy kötetes Bestiárium című regénysorozat, amely a romániai diktatúra utolsó éveit dolgozza fel a legnehezebb évektől a rendszerváltásig.
Láng Zsolt író, a Látó című irodalmi folyóirat szerkesztője Szatmárnémetiben született, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban érettségizett. A Bestiárium című regénye negyedik kötetének megjelenése nagy visszhangot keltett az irodalmat kedvelők körében. A Bestiáriumról a szatmárnémeti Múzeum Irodalmi Kávéházban beszélgettünk a szerzővel.
— A Bestiárium negyedik kötete egészen más, mint a korábbiak. Más nyelvében, cselekményében, megközelítésében. Ennyire lényegesen változott a világ, vagy más oka van a stílusváltásnak?
— Engem a bestiárium műfaja érdekelt, nem a tematikája. Nem egyfélét akartam írni, hanem többfélét. Ha a nyelv ritmusa, hangzása, hangneme változik is, attól még ugyanaz a nyelv marad. Ha négy–öt év alatt sikerül kívül és belül valamilyen új alakot felöltenem, miért ragaszkodjam a régihez. Majdhogynem húsz év kellett hozzá, hogy megjelenjenek az első, a román diktatúrát, rendszerváltást boncolgató nagyobb művek.
— Miért kellett ehhez ennyi idő?
— Talán lélektani okai vannak elsősorban. Amikor az ember kiszabadul valahonnan, beleveti magát a jelenébe, kell egy kis idő, míg az emlékei utolérik. Az is kiderült, hogy a valóságról képtelenség egy az egyben írni. Ha lekottázom a cinke énekét, az még nem trilla, mondta Bach. A diktatúráról sokat írtak az erdélyi prózaírók, még a diktatúra idején, ezek rendelkeznek mindennel, amivel a nagyszabású műveknek rendelkezniük kell. Én egyébként nem a diktatúráról, nem a rendszerváltásról akartam írni, engem 1989 karácsonya érdekel, amikor egyszeriben minden megváltozott, bekövetkezett a csoda, kézzelfoghatóvá vált Seholország. A bukaresti román tévében az a rossz arcú bemondó, aki addig a Ceauşescu dicsőítéseket olvasta be, magyarul is boldog karácsonyt kívánt a nézőknek. Hát ilyen nincs, mondták lenyűgözve az emberek.
Mit ért ebből a fiatal?
— Vajon van mit mondaniuk ezeknek a műveknek olyan olvasóknak is, akiknek mindennapos élménye a demokrácia, és szinte semmit nem tudnak az áramszünetekkel, nincstelenséggel tarkított elnyomásról?
— Én arról szerettem volna írni, hogy miért volt jó élni akkoriban. Mert voltak nagyon szép napjaink. Nagyon be voltunk tojva, amikor Visky Andrásnál házkutatás volt, majd hetekig bent tartották a szekun, reggel héttől délután négyig. Amikor elcsigázva kijött, találkoztunk a város egyetlen talponállójában, és miközben megettünk egy-egy palacsintát, azt játszottuk, hogy megállás nélkül soroltuk az irodalmi hősöket, és aki veszített, az fizetett. De mindketten boldogok voltunk. Hiszen túljártunk a szeku eszén. A villanytalan esték, a tévéhíradók, a szójás kávé vagy a krétaporos margarin kit érdekelne, viszont a boldogság egyetemes téma.
— Érezted valaha hátrányát annak, hogy erdélyi író vagy? Vagy ez már természetes, hogy Budapestre jársz fel, hogy bemutasd egy szlovákiai magyar kiadónál megjelent regényedet?
— Az erdélyiség: viszony. Viszony a világhoz. Ezt körülbelül azóta mondom, amióta Berlinben töltöttem egy évet DAAD–ösztöndíjasként. Őket, mármint a berlinieket nagyon érdekelte, miben látom én másképp a világot. Ők vezettek rá arra, hogy az ember agyát meghatározó módon átstrukturálja az, hogy éppen hol nő fel, tehát ezzel az aggyal másnak látja a világot is. És akkor én is figyelni kezdtem erre a viszonyra. Összehasonlítottam a világhoz való erdélyi viszonyulást másfajta, más típusú viszonyulásokkal. Másképp viszonyul egy erdélyi a hazájához, mint egy szlovákiai. Sőt. Egy belső-erdélyi sokkal jobban földhöz kötött, mint egy partiumi. Egy holland meg azt mondja, ha egyszer én talicskáztam ide a talpam alá a földet, akkor nagy fafej volnék, ha el akarnék menni. Szóval neki eszébe sem jut ilyen. Hogy mi hátrány és mi előny, az az én viszonyulásomtól függ.
— Annak idején nagy visszhangot váltott ki A sütő című esszéd. Minél fájdalmasabb, szívszorítóbb volt a felmutatott mű, annál hitelesebbnek tűnt. Most mi a helyzet?
— Sokat változott a világ. Miközben nem látom, hogy nagyon különbözne attól, amit én akkor leírtam, vagyis hogy nem antisütő és nem antiideológia, hanem anideológia és asütő. Soha nem állt szándékomban semmiféle ellensütőizmusra törekedni. Egész egyszerűen nincsenek előttem eszmék. Rögeszméim sincsenek, vagy ha vannak, hát igyekszem röhögni rajtuk. Az ideológia a legridegebb diktatúra melegágya, hogy egy sajátos erdélyi képzavarral éljek.
Elek György. erdon.ro

Beismerte tévedését a romániai holokausztot tagadó volt PSD-szóvivő
Beismerte tévedését Dan Sova, PSD-s politikus, akit holokauszttagadó kijelentése miatt váltott le Victor Ponta pártelnök márciusban a szóvivői tisztségéből. Sova március elején egy televíziós műsorban kijelentette, hogy a történelmi adatok szerint 1941-ben 24 zsidót mészároltak le Iaşi-ban a német katonák, a bűncselekmény elkövetésében pedig román katonák nem vettek részt. Sova szerint a iaşi-i pogromért kizárólag a német hadsereg tehető felelőssé, és hozzátette, hogy Romániában a zsidóknak soha nem kellett szenvedniük. A politikus nyilatkozatától Victor Ponta elhatárolódott, kollégáját felmentette a szóvivői tisztségből, és elküldte a washingtoni holokausztmúzeumba, hogy ott győződjön meg a romániai zsidóság szenvedéseiről. Sova internetes blogján most elismerte, hogy tévedett, hiszen - mint írja - a washingtoni múzeumban mintegy 5 millió dokumentum és mikrofilm bizonyítja a romániai holokausztot. "Ezeket tanulmányozva most teljes bizonyossággal elmondhatom, hogy a romániai zsidóságnak óriási tragédiát kellett elszenvednie, ami gyilkosságokban, deportálásokban, vagyonelkobzásokban és zsidóellenes törvényekben nyilvánult meg" - írta balogján Dan Sova szenátor. A politikus felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatási rendszerben, de a közbeszédben sem ismertetik meg a fiatal nemzedékekkel a romániai holokausztot. Szerinte a román népnek nem tesz jót a második világháború idején történt tragédia "elhallgatása". Sova szerint a tanárok és a történészek nagy hibát követtek el azáltal, hogy megpróbálták bagatellizálni a történelemnek azt az időszakát. Mint írta, a román népnek önmagával való megbékélését segítené elő az akkori román kormányok hibás politikájának elismerése és elfogadása. Sova szerint a "civilizált országokban" elismerik a múltat éppen azért, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló tragédiák. A politikus Izrael bukaresti nagykövetének címzett levelében jelezte, hogy visszavonja a televíziós műsorban tett kijelentéseit, amelyek sértették a zsidó népet és a holokauszt áldozatainak emlékét. 1941 júniusában Ion Antonescu tábornok, Románia akkori teljhatalmú ura parancsot adott arra, hogy Iaşi-t "tisztítsák meg" a zsidóktól. A június 28-án kezdődött pogromnak összesen több mint tizenkétezer zsidó áldozata volt.
(mti) Transindex.ro

Máért: meghirdették az erdélyi nemzeti jelentőségű programokat
Meghirdették az erdélyi nemzeti jelentőségű programokat a Máért szórvány szakbizottsága idei első ülésén kedden Budapesten. A tanácskozáson szó volt a külhoni magyar óvodák éve programról, és a csángó oktatási program körül kialakult vitás kérdésekről is, Lélfai Koppány a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezetője pedig beszámolt az elmúlt időszak főbb változásairól.
A nemzetpolitikai államtitkárság keddi, MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Kántor Zoltán a nemzetpolitikai kutatóintézet igazgatója bemutatta a 2012 – A külhoni magyar óvodák éve program szakmai hátterét, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár pedig beszámolt a csángó oktatási program körüli vitás kérdésekről.
A résztvevők tájékoztatást kaptak továbbá a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kedden meghirdetett erdélyi meghívásos pályázatokról is. A meghívásos pályázati felhívások célja azon kiemelt nemzeti jelentőségű szervezetek, intézmények, illetve programok támogatása, amelyek különösen nagy hangsúlyt fektetnek az erdélyi magyarság önazonosságának megőrzésére – olvasható a kommünikében.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. erdélyi nemzeti jelentőségű programok keretében felsőoktatási háttérintézmények támogatására (25,2 millió forint keretösszegben), szakmai és kulturális szervezetek támogatására (64,5 millió forint keretösszegben); médiatámogatási program keretében kiadványok, folyóiratok, szaklapok megjelentetésére (15 millió Ft keretösszegben) írt ki pályázatot. Felhívást tettek közzé színházak, bábszínházak, táncegyüttesek támogatására (51,5 millió forint keretösszegben) szórványkollégiumok működtetésének és/vagy programjainak, illetve iskolabusz program támogatására (38,6 millió forint keretösszegben). A pályázatokat postai úton lehet az alapkezelőhöz, illetve az erdélyi kirendeltséghez eljuttatni 2012. április 2. és 2012. május 7. között.
MTI. Erdély.ma

A kommunizmus exhumált áldozatairól nyílt kiállítás Aradon
Közös nevező a halál – ezzel a címmel nyílt kiállítás a romániai kommunizmus exhumált áldozatairól Aradon. A gyűjtemény a kommunista rendszerben kivégzett emberek fényképeit és a velük együtt jelöletlen sírokba temetett személyes tárgyait tárja a közönség elé.
A tárlatot korábban már bemutatták tizenhárom romániai városban, valamint Prágában is.
A vándorkiállításon bemutatott tárgyi emlékeket és dokumentumokat az 50-60 évvel ezelőtt bírói ítélet nélkül kivégzett áldozatok felkutatása és kihantolása során gyűjtötték össze. az ásatásokat a romániai kommunizmus bűneit vizsgáló központ irányítja.
A történészekből és régészekből álló csapat 2006 óta foglalkozik a kommunizmus éveiben elkövetett máig büntetlen gyilkosságok feltárásával. A kommunista diktatúra titkosszolgálata az egykori Securitate archívumai alapján az áldozatok családtagjainak kérésére keresik a holttesteket.
A szervezők azt reméli, hogy a gyűjtemény minél több fiatal megnézi majd, akiknek ez jó történelemlecke lehet.
Ezúttal 21 agyonlőtt áldozat esetét tárják a nyilvánosság elé, akiket Beszterce-Naszód, Hunyad, Krassó-Szörény, Kolozs, Fehér, Szilágy és Szatmár megye területén exhumáltak. A törvénytelenül kivégzettek száma viszont ennek több százszorosa.
Szoboszlai Aladár katolikus papot és társait 1958 szeptemberében végezték ki, a Securitate temesvári börtönében. Bűnük az volt, hogy résztvettek 1956-os magyarországi forradalommal szolidarizáló erdélyi megmozdulásokban. MA sem tudni, hol kaparták el az áldozatok holttestét.
A tervek szerint hamarosan Arad megyében is megkezdik a jeltelen sírok azonosítását és feltárását, hogy a családok méltó módon újratemethessék a kihantolt áldozatokat.
DunaTv
Erdély.ma

Madárnyelven. A moldvai csángók nyelvéről –
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében Tánczos Vilmos Madárnyelven. A moldvai csángók nyelvéről című könyvét mutatta be Péntek János akadémikus, az EME alelnöke március 27-én, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában.
A könyvbemutatóról készített rövid beszámoló után maga a szerző ismerteti a moldvai csángók nyelvi és etnikai identitására vonatkozó kutatásainak eredményeit az Erdélyi Figyelő kulturális műsorában.
RTV kolozsvári magyaradás. Erdély.ma

Vajna Károlynak állítanak emléktáblát Nagyenyeden
Emléktábla-avatással és előadásokkal emlékeznek a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a város szülöttére és a kollégium egykori diákjára, Vajna Károlyra csütörtökön.
Vajna Károly, a magyar történeti büntetés-végrehajtó tudomány megteremtője nagyenyedi emléktáblája kecskeméti adományból készült.
A tábla csütörtöki ünnepélyes felavatása után Nánási László, Bács-Kiskun megye főügyésze a 160 éve Nagyenyeden született Vajna Károly életéről és munkásságáról tart vetítettképes előadást – írta honlapján a Nyugati Jelen című aradi központú napilap szerdán.
Vajna Károly (1851-1931) öt év alatt készült el a Hazai régi büntetések című kétkötetes művével, amelyet 1906-ban, illetve 1907-ben adtak ki. Kutatása és gyűjtőmunkája eredményeként 1910-ben a budapesti Gyűjtőfogház három termében felállították az Országos Börtönügyi Múzeumot – olvasható a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) honlapján.
MTI. Erdély.ma

Feltörték Csíkszereda polgármesteri hivatalának honlapját
Úgy látszik a hazai Anonymous hekkercsoportra ráillik a soviniszta jelző, mert miután feltörték Csíkszereda polgármesteri hivatalának honlapját, magyarellenes szöveget helyeztek el azon.
A hekkerek legutóbbi áldozata Csíkszereda polgármesteri hivatala volt. A hivatal honlapját hétfőn törték fel, amelynek nyitóoldalára egy magyarellenes szöveget és egy kis videót helyeztek el, amelyben megjelenik az Anonymous aláírás.
„FUCK ALL THE MAGHIAR COMMUNITY FROM ROMANIA" – állt a hackerek által elhelyezett szövegben, majd az aláírás: #ANONOPS ROMANIA és #ANTISEC. Ugyancsak az első oldalon egy IRC oldal címét is feltüntették: irc.anonops.com #romania.
Ez nem az első eset, amikor a román hackerekről – akik magukról azt állítják, az Anonymous hackercsoportba tartoznak – kiderül, hogy bizony hadilábon állnak az angol nyelvvel. Már február közepén is nagyon melléfogtak az angolra fordítással, amikor Ungureanu miniszterelnökről egy „leleplező hírt” vettek át a médiából. Ám akkor a fordítóautomata a román pénz nevét a lejt (leu) nekik oroszlánra fordította (értelem szerint helyesen). Csakhogy a miniszterelnök nem „lions"-ban (oroszlánokban) kapja a fizetését, amely ellen a hekkereknek kifogásuk volt.
realitatea.net Erdély.ma

Bűnvádi eljárást indítana Borbély László ellen a korrupcióellenes ügyészség
Bűnvádi eljárás kezdeményezését kérte szerdán a legfőbb ügyésztől Borbély László romániai környezetvédelmi miniszter ellen a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Borbély Lászlót – a DNA közleménye szerint – befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata többrendbeli meghamisításával gyanúsítják. A képviselői mandátummal rendelkező miniszter a parlament tagjaként mentelmi joggal rendelkezik.
A román korrupcióellenes ügyészség még 2011 júliusában közölte, hogy vizsgálatot folytat egy olyan ügyben, amelyben Borbély László is érintett. A miniszter egyik tanácsosát azzal gyanúsította a DNA, hogy segített egy Szatmár megyei vállalkozónak megvesztegetni Borbély Lászlót. A korrupcióellenes ügyészség akkori közleményében azt írta: egy Szatmár megyei üzletember 20 ezer euró értékű lakásfelújítással „vásárolta meg" a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által delegált miniszter befolyását, hogy könnyebben jusson közbeszerzési szerződésekhez.
Borbély László néhány órával az ügyészségi közlemény közzététele után egy kolozsvári sajtóértekezleten azt mondta: ő is a sajtóból értesült a DNA lépéséről és mindeddig nem közölték vele, mivel gyanúsítják. „Akkor fogok többet mondani önöknek, amikor nekem is hozzáférésem lesz ehhez a dossziéhoz, és amikor megtudom, miről van benne szó" – mondta a miniszter.
Emlékeztetett arra, hogy júliusban is sajtóból értesült arról, hogy valami elindult ellene. „Úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatásnak működnie kell, de nem így, a sajtón keresztül, nem így, hogy embereket meghurcolnak és megpróbálják befeketíteni" – tette hozzá Borbély László.
A legfőbb ügyész – a DNA felkérésének eleget téve – az igazságügy-miniszterhez fordult a bűnvádi eljárás kezdeményezése érdekében.
Borbély László mentelmi jogának felfüggesztéséről az igazságügy-miniszter kezdeményezésére a képviselőház dönthet, a jogi bizottság véleményezése nyomán.
Az RMDSZ miniszterét szerda estére megbeszélésre hívta Bukarestbe Mihai Razvan Ungureanu miniszterelnök.
MTI. Erdély.ma

A magyar pedagógus-szövetség jubileumi közgyűlése
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Temes megyei szervezete kedden délután tartotta tisztújító közgyűlését a Bartók Béla Líceum dísztermében. A Temes megyei pedagógusok ez alkalommal a szervezet megalakulásának 20. évfordulóját is megünnepelték.
A jubileumi közgyűlés során a résztvevők megemlékeztek a szervezet húszéves tevékenységéről. Kitüntetésben, díszoklevélben és emlékérmében részesültek azok a pedagógusok, az RMPSZ aktív tagjai és volt iskolaigazgatók, akik az elmúlt húsz esztendőben kiemelkedő szerepet játszottak a Pedagógusok Szövetsége és iskolájuk életében.
A közgyűlés ezután megválasztotta az RMPSZ Temes megyei szervezetének új elnökségét. Halász Ferenc volt RMPSZ-elnököt az országos szervezet partiumi alelnökévé választották, ezért nem vállalt tisztséget az új vezetőségben. A jelenlevők Tasi Ottiliát választották a szervezet elnökévé, projektkoordinátor Erdei Ildikó, ügyvezető elnök Pataki Adél. A Temes megyei RMPSZ-szervezetnek öt alelnöke is van: az óvónőket Rácz Edit, a tanítókat Păştean Erika, a humán szakos tanárokat Magyari Sára, a reál szakos tanárokat Albert Etelka, a vallástanárokat Jakab Ilona képviseli a Pedagógusok Szövetsége vezetőségében.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Akit 62 informátorral hálóztak be
Az elnémult harang – Egy megfigyelés története – Pálfi Géza katolikus pap élete a Securitate irataiban címmel könyvet mutattak be és dokumentumfilmet vetítettek kedden este a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A könyv szerzője a marosvásárhelyi Novák Csaba Zoltán és a bukaresti Denisa Bodeanu, mindketten történészek, és Pálfi Géza máréfalvi születésű római katolikus pap életét kortársi visszaemlékezések és a Securitate irattárában őrzött megfigyelési dosszié alapján rekonstruálták.
Ez az időszak az 1960-as évek végétől 1984 tavaszáig, a fiatal pap haláláig tartott, több megyén átterjedő, totális követési, lehallgatási és megfigyelési akció volt. Pálfi Géza úgy került megfigyelés alá, hogy magánbeszélgetés céljából megkereste Márton Áron püspököt, s ezt a társalgást lehallgatták. A fiatal pap felajánlotta, hogy magyarországi ismerősei révén kapcsolatokat lehetne építeni a Vatikánnal.
Pálfi Gézát minden módon megpróbálták ellehetetleníteni, a beszervezésével is próbálkoztak, de sikertelenül. Novák Csaba Zoltán egy interjúban elmondta, hogy a papot 62 informátorral hálózták be. Tanított a gyulafehérvári teológián, könyvtára rendkívül gazdag volt, a diákok rajongtak érte, Márton Áron püspök támogatását is élvezte, élete utolsó állomásaként pedig Székelyudvarhelyen szolgált.
Azt biztosan nem lehet tudni, hogy 1984-ben likvidálták vagy sem, mert erről nem került elő semmiféle dokumentum. Az tény, hogy Pálfi Géza – sokak számára gyanús betegségben – 43 évesen meghalt.
Az ugyancsak marosvásárhelyi Maksay Ágnes A Filip dosszié – Pálfi Géza megfigyelt élete címmel készített dokumentumfilmet a fiatal papról, mintegy a könyv „vizuális mellékleteként.” A filmben megszólal Gergely Géza címzetes esperes, mostani csíkszentmiklósi plébános, aki még azokat a diafilmeket is őrzi, amelyeket annak idején Jakab Antal püspök hozott Rómából Pálfi Géza kérésére.
A tényfeltáró kötet a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadónál látott napvilágot magyar és román nyelven.
MTI. Krónika (Kolozsvár)

MOGYE: asztalhoz ülnének a magyar és román oktatók
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) addig nem vezetheti be a kormányhatározattal létesített magyar–angol kart a struktúráját is rögzítő egyetemi chartába, amíg az oktatási minisztérium nem ismeri el a korábbi (a magyar tagozatot nem rögzítő) chartáját és az ez alapján tartott választásokat – jelentette ki Leonard Azamfirei, a MOGYE megbízott rektora.
Azamfirei elmondta, továbbra is a minisztérium térfelén a labda, hiszen a törvény értelmében csakis az egyetem szenátusa módosíthatja az egyetemi chartát. A régi szenátusnak lejárt a mandátuma, a február 20-án tartott választásokat és az ez alapján kialakított szenátust viszont nem ismerte el a minisztérium. „Mihelyt az egyetemnek a minisztérium által elismert szenátusa és igazgatótanácsa van, nekem mint rektornak az a feladatom, hogy alkalmazzam a törvényt, beleértve az új kart létrehozó kormányhatározatot is” – jelentette ki Leonard Azamfirei.
Az MTI kérdésére, hogy szándékában áll-e tárgyalni a magyar tagozat képviselőivel a kialakult helyzet megoldásáról, Azamfirei elmondta: már a múlt héten írásban hívta tárgyalásokra azokat a magyar oktatókat, akik az egyetem korábbi szenátusában képviselték a magyar nyelvű oktatást. Elmondta: akkor a meghívottak arra kérték, hogy az új kart létrehozó kormányhatározat érvénybelépése után tárgyaljanak. A megbízott rektor hozzátette, már tárgyalt is a magyar tagozat három képviselőjével, Szabó Bélával, Szilágyi Tiborral és Benedek Imrével.
Leonard Azamfirei egyébként a szenátus hétfő esti gyűlése után azt nyilatkozta, hogy „a törvényt teljes mértékben követjük, annak minden részletét tiszteletben tartjuk és alkalmazzuk”. Ebben bíznak a magyar oktatók is, akik a múlt héten levelet intéztek az egyetem megbízott vezetőjéhez, amiben a konstruktív párbeszéd elkezdését javasolják.
„Álláspontunk szerint ha lehet, és van kivel, tárgyalni kell” – vallja Ábrám Zoltán, a szenátus volt tagja. Hasonlóan gondolkodik Szilágyi Tibor is, aki szerint mielőbb tiszta vizet kellene önteni a pohárba, és össze kell fogni. „Ha magyarok és románok nem fogunk össze, és a továbbiakban is egymás ellen dolgozunk, jó vége nem lesz” – véli a professzor.
Negativista forgatókönyvek
A magyar oktatók egy másik, negativista forgatókönyve szerint ha román kollégáik időhúzásra játszanak, és nem hajlandók újrafogalmazni az egyetemi chartát és életbe ültetni a magyar kar létesítéséről szóló kormányhatározatot, az amúgy is megtépázott tekintélyű MOGYE-t újabb, akár végzetes károk érhetik. Véleményük szerint könnyen megeshet, hogy az egyetem külföldi diákok nélkül marad, hisz a nyugati fiatalok, kissé mélyebben a zsebükbe nyúlva, egy másik, biztonságosabb tanintézetet választanak a marosvásárhelyi helyett. Bár ez is rendkívül kellemetlen helyzetet idézne elő, ennél lényegesen nagyobb anyagi csapás is érheti az egyetemet, ha a tanügyminisztérium befagyasztja a finanszírozását. Hogy a két forgatókönyv közül melyik „lép életbe”, még nem tudni.
A törvénytelenül választott szenátus egyik magyar tagja, Gábos Grecu József szerint a magyar fél ne azoktól várja a megoldást, akikről mindegyre azt zengi, hogy illegitim módon képviselik az érdekeiket. „A jelenlegi szenátus állítólag nincs elismerve; akkor ne ettől a szenátustól várják a megoldást a magyar oktatók. A kormányhatározatot pedig léptesse életbe a magyarok szószólója, Szabó Béla” – szögezte le Gábos professzor.
Martonyi János magyar külügyminiszter bukaresti látogatása alkalmával a téma kapcsán úgy nyilatkozott: az elmúlt években a magyar–román kapcsolatok nagymértékben javultak, amit az is bizonyít, hogy az erdélyi magyarok visszafogott magatartást tanúsítottak, amíg békésen meg nem oldódott a MOGYE ügye. A külügyminiszter leszögezte: az új MOGYE-kar létrehozásában a magyar kormánynak is fontos szerepe volt.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Bogotában vendégszerepel a kolozsvári színház
Kolumbiában vendégszerepel a Kolozsvári Állami Magyar Színház a Leonce és Léna című előadással. A Tompa Gábor színházigazgató által rendezett produkciót öt alkalommal játssza a társulat a Bogotai Színházi Fesztiválon: április 5-én, 6-án és 8-án egy-egy alkalommal, 7-én pedig kétszer adják elő a Teatro de Bellas Artes de Bogotá színházban.
Dél-Amerika egyik legnagyobb színházi seregszemléje március 23-án kezdődött, és április 8-áig tart. A kolozsvári teátrum idén már második alkalommal szerepel a rendezvényen: 2006-ban a Silviu Purcărete rendezte Pantagruel sógornője című előadással kaptak meghívást. A bogotai fesztivál kiemelt meghívottja egyébként idén Románia, ennek apropóján Tompa Gábor műhelyfoglalkozást is tart fiatal kolumbiai rendezők és színészek számára. A seregszemlére 45 országból érkeztek társulatok, a programban több mint 800 előadás. Krónika (Kolozsvár)

Enciklopédia Szabó Dezsőről
A Kolozsvári Református Kollégium az Iskola másként hetében érdekes és változatos programokat és foglalkozásokat állított össze. Az első nap egybeesett a Kollégiumi Napok megnyitójával, amelyen a középiskolás diákok érdekes előadásokat hallgathattak meg. A Kollégiumi Napokat Szathmári Papp Károlyra való emlékezés jegyében kezdtük el.
A hagyományhoz hűen áhítattal kezdődött a nap. Az első előadás után Szőcs Zoltán budapesti író és irodalomkritikus, a Budapesti Szabó Dezső Társaság elnöke bemutatta az általa összeállított Szabó Dezső Enciklopédiát. Szőcs Zoltánt, a Kolozsvári Szabó Dezső Társaság hívta meg az idei Kollégiumi Napokra. Szőcs könyve Budapesten jelent meg 2011-ben, a Kairosz Kiadó gondozásában.
Az író előadásában kifejtette, mennyire fontos az, hogy a diákok olvassanak. Elmondta azt is, hogy Szabó Dezsőt olvasva a diákokban kialakul a helyes magyarságtudat és az identitás. Erre nagy szüksége van minden magyar diáknak. Megtudtuk: az Enciklopédia nem helyettesíti az író műveit, illetve azok elolvasását, de fontos tájékoztatási adatbázis lehet az író munkásságának megismeréséhez. A találkozón jelen volt a Kolozsvári Szabó Dezső Társaság több tagja, illetve annak elnöke, Szigeti László mérnök. A nap folyamán szó esett a két Szabó Dezső társaság és a Kolozsvári Református Kollégium közötti kapcsolat továbbfejlesztéséről is.
Farkas Melindától, a kollégium rajztanárától megtudtuk: mivel a IX. Kollégiumi Napok keretében Szathmári Pap Károly festőművész és fényképész emlékét idézik fel, ezért az Iskola másként és a kollégiumi napok keretében fotópályázatot és kiállítást hirdettek meg a diákság körében. „Pályázni lehetett különböző megadott témákban: portréval, táj- vagy látképpel, életképpel vagy népviseletet megörökítő fényképpel. A pályamunkákat március 31-ig kellett benyújtani. Közel tíz diáktól 30 alkotás érkezett be. A pályázati munkák díjazására csütörtökön kerül sor. A fotópályázat nyerteseit képzőművészeti albumokkal, könyvekkel jutalmazzák; a beküldött pályamunkákat a kollégium tornatermében lehet megtekinteni – magyarázta a rajztanár.
SZ. Á. Szabadság (Kolozsvár)

In memoriam – Gyászbeszéd a ravatalnál
A koporsóban nyugvó Fodor Sándor íróval, műfordítóval és hitvalló katolikus lapszerkesztővel, vagy ahogy pályatársai hívták őt, “Fodor Úrral” néhai Tamási Áron farkaslaki temetése okán és egy akkortájt általa adott interjú kapcsán kerültem kapcsolatba egy, a Napsugár szerkesztőségébe címzett, de személyesen neki írt levél által, ezt követően pedig haláláig tartó töretlen barátságba. Az említett levélben, mivel az írókollégák nem búcsúztatták, illetve nem búcsúztathatták Tamásit a kommunista rezsim terrorja miatt, afelől érdeklődtem, hogy mi a véleménye a néhai farkaslaki plébános, Birton István ott és akkor elhangzott beszédéről, amely egyetlen, írásban fennmaradt dokumentum a nagy erdélyi írásművész hazai temetéséről. Mi tagadás, én egyfajta méltatlankodásomnak adtam hangot az írók totális némasága miatt, és így fejeztem ki magam: „Bezzeg, a pap beszélt”. Fodor Úr, valamelyest félreértve a „bezzeg” szóval kezdődő megjegyzésemet, ezt válaszolta: „A farkaslaki pap beszédét szépnek és igaznak tartom, még akkor is, ha Ön megbotránkozik ezen”. Mondanom sem kell, én egyáltalán nem botránkoztam meg, ellenkezőleg, nekem is ugyanaz volt a véleményem, és kifejezetten örültem a túlzás nélkül irodalmi rangú papi beszédnek. Még csak annyit ehhez a régi történethez, hogy Sütő András 5 évvel később önkritikusan ezt írta, „az idő szembekacagta a bizonytalankodva gyászolókat”.
Gyászoló Testvérek! A Csíksomlyóról, illetve (saját szavai szerint) „Mária lábától” indult Fodor Sándort az irodalmi élet elsősorban kivételes tehetségű novellistaként tartja számon. Írásművészetének az értékelése természetesen nem az én tisztem, de egyik-másik írásából néhány mondatot alkalmi üzenetként kiemelek, hogy ravataláról is ő, a bölcs ember okítson bennünket.
Elsőként a Büdös gödör című művéből veszek egy száraz ténymegállapítást, mely így szól: „Teljes bizonyosság csak kettő van. Egyik az élet, a másik a halál”. A Vereség című novellájában írja Hemingwayt idézve: „az embert meg lehet ölni, de legyőzni nem”. Az idézett bölcsességet rögtön önmagára alkalmazva így folytatja: „Az Embert (így általában nagy E-vel) – nem tudom. Ez a Hemingway reszortja. De engem – le lehet győzni”!
Immár kézzelfogható bizonyság szavainak igazsága mellett az előttünk látható koporsó, s benne ő, a megfáradt író, Fodor Sándor. Igen, 85 évesen végképp legyőzetett, földi élete befejezést nyert, s mint ő maga mondta Babitsot idézve egy interjúban: eddig mérték ki élete idejét „az égi és ninivei hatalmak”.
Nagyon elgondolkodtató felismerést fogalmazott meg Az első hó című elbeszélésében is: „A beteget nem a tengődésnek, hanem az életnek kell visszaadni”.
Nos, Testvérek, mi most a Szent Mihály-templomban éppen ezt tesszük, az életnek, mégpedig a nagybetűs Életnek adjuk őt vissza, a horizonton túli halhatatlanságnak, abban a hitbeli meggyőződésben, amit a gyászmise prefációja fejez ki ekképpen: „Vita mutatur, sed non tollitur”. Az élet a halálban megváltozik, de meg nem szűnik! Igen, ez a mi győzedelmes húsvéti hitünk, és ez volt az ő hite is. Hát, ezért kérte az utóbbi években többször is a gyógyító szentségeket (a gyónást és a szentáldozást, legutóbb pedig a betegek kenetét), végképp kiengesztelődve e szentségek vétele által Istenével, önmagával és családjával: elsősorban festőművész feleségével, akivel több mint 60 évet tölthetett el békés, kiegyensúlyozott házasságban, Budapesten élő leánygyermekével, aki a legnagyobb odafigyeléssel ápolta őt betegsége végső szakaszában, aztán nagyrabecsült vejével, imádott unokáival, közeli és távoli csíki rokonaival, valamint pályatársaival, szomszédjaival, tisztelőivel és olvasóival, akiket most búcsúzóul általam, a pap-barát által Mózesként és Áronként megáld. (Hadd mondjam még itt el, hogy amikor felmutattam előtte halálos ágyán a Szent Kenyeret, az Oltáriszentségben titokzatos módon köztünk élő Jézus Krisztust, beszélni már nem tudott, de katona módjára magasba emelte kezét és szalutált!).
Legismertebb novellája minden bizonnyal A feltámadás elmarad című. Az ugyanezt a címet viselő legújabb és egyben legutolsó könyvéből Benedictus atya ajkára adott szavaiból idézek egy húsvét küszöbén mindenkinek szóló, üzenet értékű részletet: „Egyetlen csoda van: az élet, és egyetlen csodatevő: az Úristen. Őt imádjátok. Én csak az ő alázatos szívű szolgája vagyok, egyben a ti szolgátok is, hiszen mindnyájan az Ő képmásai vagyunk. Csókoljátok az ő szent keresztjét, és szeressétek egymást, örvendjetek nagy csodájának, az életnek”. Igen az élet, amiről ő itt beszél, a nagybetűs Élet – él, és élni akar! – ahogy zengi ezt a költőóriás is, Ady. Joggal állítható az elmondottak után, hogy az ő feltámadása – nem marad el!
Emlékszem, a kereken 40 évvel ezelőtt, 1972-ben elvesztett nagyobbik lánya ideiglenes tölgyfakeresztjén ez a felirat volt olvasható: „Fodor Évike, 1954. VII. 29. – 1972. XII. 26.”. E keresztfelirattal összefüggésben a Tíz üveg borvízből és az Egy nap – egy élet című vallomásból egy mondat, még ma is mellbe vág, s ez így szól: „Az Ő neve van rajta (mármint az Évikéé), – holott bennünket feszített rá a halál: édesanyját és engem”. A bekövetkezett tragédia súlya alatt nem csoda, ha Mária lábától a sündisznóállásig című életrajzi regényében szó szerint ezeket írja: „Én, aki annyira ragaszkodtam szülőföldemhez, aki el sem tudtam képzelni, hogy máshol temessenek el, mint Csíksomlyón – immár azt hiszem, végső nyughely dolgában is Kolozsvárhoz kötődtem, 18 éves korában eltávozott nagyobbik leánykám, Évike mellé, a kismezői temetőben”. Aztán a tragédiát évtizedek teltével, éppen a keresztény hit erőt adó vigasztalása nyomán begyógyította a kegyelem közvetítette béke, a lelki harmónia, illetve az Isten akaratában való keresztény megnyugvás.
Gyászoló Testvérek! Fodor Sándor közismerten nagyon szerény, halk szavú és mégis köztiszteletnek örvendő, minden embertársát őszintén megbecsülő és szerető személyiség volt. Másokról rosszat soha, de jót annál többször és annál többet mondott. A Fekete erdő című kisregényéhez írt ajánló soraiban a következőket vetette papírra: „Vágytam és vágyom arra, hogy hallgassanak rám – de nem minden áron. Ne a hangomra figyeljenek, hanem arra, amit mondok”. És mit mondott? Többek között azt, hogy – és ismét tőle idézek – „egyetlen gyűlölettel átitatott, silányul megírt, uszító írás többet árthat a béke–barátság–testvériség ügyének, mint amennyit valamennyi Nobel-díjas együttes kiáltványa tehet érte...” Ezért, fejezi be idézett mondandóját így: „ha félni nem is, de aggódnia manapság minden tollforgatónak illik”.
Kortársuk voltam – kortársaim voltak című kötetében pedig egy örökidőszerű, mindannyiunk okulására szóló erkölcsi figyelmeztetés olvasható: „Ítélkezni a csetlő-botló, az olykor akár súlyosan vétkező ember fölött is, a végtelen Igazság, s Irgalom dolga”. Milyen jó lenne ezt minden, nem egészen megfontoltan, netán „szemet-szemért, fogat fogért” alapon bosszúból ítélkező embernek alaposan meggondolnia, hiszen – egyikünk sem makulátlan!
És ezt követően, ugyanott, elmesél egy igen megható történetet, amivel be is fejezem búcsúbeszédemet, és ez így szól: „A háború alatt – ezt egy papbarátomtól hallottam – egy katolikus tábori lelkész súlyos sebesülteket gyóntatott. Egy haldokló SS-katona ezt nyöszörögte neki: Atyám, én annyi rosszat tettem, annyi súlyos bűnt követtem el, hogy nekem az Úristen nem bocsáthat meg. És jót nem tettél senkivel? Soha? – kérdezte a pap. A katona gondolkodott, majd elhaló hangon suttogta. Egyszer egy éhező lengyel özvegyasszonynak adtam egy fél kenyeret. A pap feloldozta: Amikor majd a Bíró elé kerülsz, mondd el neki ezt is”.
Sándor bátyám, aki szintén voltál háborút viselt és hadifogságot is átélt katona, végső búcsúzóul egy ideig még itt maradt barátodként mit tanácsolhatnék Neked, aki Pál apostol szavaival egyetértve magad is vallottad, hogy „mindenki önmagáról ad majd számot Istennek”? Hát azt, hogy ha töprengtél is eleget életed utolsó szakaszában lefolytatott meghitt beszélgetéseink során azon, hogy miképpen állj az ítélkező és számonkérő Bíró elé, – csakis a legnagyobb hálával a Tőle kapott talentumokért és teremtményi alázattal. De egyet mindenképpen mondj el számonkérő Istenednek, nevezetesen azt, hogy megírtad a Csipikét, mely által a tovatűnt évtizedek során annyi őszinte mosolyt varázsoltál különféle nemzetiségű gyermekeknek a csodálkozó arcára. Írtad ugyanis ezt a művet elejétől végig abban a felismerésben és boldog hitben, hogy a gyermekek kacagásánál szebb imádság ezen a földön nincsen! Nyugodj békében! A földi vég, illetve a vele egyidejű égi kezdet után legyen jutalmad az örök élet.
Jakab Gábor plébános. Szabadság (Kolozsvár)

Felfrissül a Friss Újság
Az évek óta osztrák tulajdonban levő szatmárnémeti Friss Újság újra magyar kézbe került, miután egy helyi házaspár visszavásárolta a Inform Média cégcsoporttól. Részben nosztalgiából tették ezt, ugyanis korábban a napilap szintén a Baranyai család, pontosabban Baranyai István tulajdonában volt – magyarázta az ÚMSZ-nek az unokaöcs és keresztfiú Baranyai Zoltán, aki feleségével együtt ismert vállalkozó Szatmáron.
A napilap új tulajdonosa nem csak nagybátyja, de édesapja emléke miatt is ragaszkodik az újsághoz. Apját mint kiváló közgazdászt ismerték a városban, akinek bár nem volt részvénye, nagyon szerette a lapot, és sokat segített testvérének, hogy egyensúlyban tarthassák. „Úgy illik, hogy egy magyar lap magyar kézben legyen” – toldotta meg érvelését Baranyai Zoltán.
Az Inform Média cégcsoport 2004 júniusában vásárolta fel a Zotmar Press Kft. száz százalékos részvénycsomagját a Szatmári Friss Újság kiadójában. Ekkor már az osztrákok jelentették meg a nagyváradi Bihari Naplót, valamint további négy román napilapot is.
Az új tulajdonosokat nem riasztja el, hogy manapság az írott sajtó inkább viszi, mint hozza a pénzt, számukra nem kereseti lehetőség ez, inkább támogatni szeretnék a napilapot, szívesen áldoznak fejlesztésére, színvonalának, olvasottságának további javításra – mondt lapunknak Baranyai, hozzáfűzve: cégük, a tizenhárom éve működő Tradeholding Kft. a legnehezebb válságban is nyereséggel zárt, nincsenek rászorulva arra, hogy egy amúgy is nehezen megkapaszkodó újságtól vonják el a pénzt.
Arra a kérdésünkre, milyen lesz a régi-új Friss Újság, Baranyai Zoltán elmondta: megtartják mindazt, ami az elmúlt években jónak bizonyult, de több olyan változtatásra is készülnek, amit az új kihívások megkövetelnek. Ezek közül első helyen az új médiát, a digitális hozzáférés lehetőségét, a világhálón való hangsúlyosabb jelenlétet nevezte meg. Mint kifejtette: tartalmi változtatásokat is bevezetnének, ám csak úgy, hogy a Friss Újság továbbra is a szatmári összmagyarság érdekét képviselő független napilap legyen, s mint ilyen, se jobbra, se balra ne húzzon. „Célunk, hogy meglássuk, mi az, ami jó, és előreviszi közös ügyeinket, és ha megláttuk, akkor azt nyíltan felmutassuk. Írjunk a bajokról, hibákról, a melléfogásokról is, még ha bizonyos érdekcsoportoknak nem is tetszik, ám kezeljük ezeket is úgy, hogy próbáljuk felfedezni a jobbítás útját; a negatív hangvételű témákhoz is építően álljunk, mert célunk a bajok mielőbbi orvoslása, a hibák kijavítása. A sértegető címkézéstől és bárminemű mocskolódástól távol tartjuk magunkat, a szókimondás mellett is a kulturált hangnak és fogalmazásnak kell jellemeznie a lapot” – mondta a napilap tulajdonosa.
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

A sajtó és az összetartozás
A Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságában Klemm Józseffel, az Újvidéki Rádió igazgatójával beszámolhattunk a külhoni magyar sajtó helyzetéről, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) törekvéseiről.
Azért is örültünk a lehetőségnek, mert a KMÚEK alapítóinak szilárd meggyőződése volt és maradt, hogy a nemzeti összefogás megvalósulásának fontos és megkerülhetetlen eszköze, közege a sajtó.
Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságában Klemm Józseffel, az Újvidéki Rádió igazgatójával beszámolhattunk a külhoni magyar sajtó helyzetéről, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) törekvéseiről.
Azért is örültünk a lehetőségnek, mert a KMÚEK alapítóinak szilárd meggyőződése volt és maradt, hogy a nemzeti összefogás megvalósulásának fontos és megkerülhetetlen eszköze, közege a sajtó. A komoly média egyrészt hírt ad a különböző nemzetrészek mindennapjairól, ünnepeiről, másrészt már kipróbált megoldásokról, sikertelenségekről és sikerekről informálja azokat, akik különböző időszakokban, de ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek. Másrészt a sajtónak – miután Balázs Géza professzor szerint is a szépirodalmi nyelv elveszítette nyelvi norma szerepét – fontos feladata van abban, hogy az élő magyar nyelv egységesüljön, a különböző földrajzi élettereken tapasztalható nyelvi szétfejlődést megakadályozza.
Kutatások bizonyítják: az írott és sugárzott sajtó nyelvhasználata az anyaországon kívüli magyarok lakta területeken normának számít, a média tanítja meg a Magyarország határain kívül élőket a rohamosan fejlődő és megújuló tudományos, műszaki, gazdasági nyelv használatára. És nem mindegy, hogy mihez igazodnak az anyaország határain kívüli magyarok: az elburjánzó bulvár média szlengjéhez, vagy a még megmaradt komoly sajtó viszonylag választékos és a nyelvújításban még mindig szerepet vállaló nyelvéhez. Más kutatások arról vallanak, hogy a felnőtt korú erdélyi magyarok 80 százaléka számára az írott sajtó – a nyomtatott és az e-media – az egyetlen realfabetizációs tényező, azaz kizárólag azt olvassák.
Az anyaországon kívüli magyar sajtó hitelmutatója jóval meghaladja más intézmények bizalmi indexét, és megközelíti az egyházakba vetett hit mértékét. Intézményről szóltam, mert a külhoni magyar szerkesztőség nem csak a lapkészítésnek, hanem az információszolgáltatásnak is műhelye. A kisebbségi magyar társadalomban a szerkesztőség közösség- és közönségszervezői iroda, rendezvényszervező, jogi tanácsadást nyújtó, kisebbségi jogi képviseletet ellátó, sok esetben könyvkiadó, hegyi túrákat szervező, továbbá iskolai, kulturális rendezvények támogatója.
Amikor Magyarország a hungarikumok felmutatására készül, hadd nevezzek meg én is egy igazi transzilvanikumot. Azt, hogy számos, nagy példányszámú erdélyi magyar lap az újságírók tulajdonában van. Ez biztosítja az olvasó korrekt tájékoztatásának lehetőségét. Ezek a lapok azonban farkastörvények irányította piaci verseny körülményei közt működnek. De működnek.
Úgy vélem, a kisebbségi lapokat fokozottan támogatni érdemes és kell. Ahogyan támogatni érdemes a romániai magyar rádiók és televíziók műsorgyártását is. Számtalan örökségvédelmi, társadalomszociológiai, tényfeltáró műsor nem készül el, mert ezt a tevékenységet hosszú ideje senki sem támogatja.
Érdemes kezdeményezni és támogatni a magyar újságok archívumának digitalizálását, ez kútfőt jelenthet a tizenkilencedik-huszadik század, illetve a közelmúlt történészeinek.
A napilapok internetes megjelentetése veszteséget okoz a kiadónak. A napihírek megjelenítése a világhálón azonban elengedhetetlen azoknak a magyaroknak, akik a világ más tájairól figyelik a nemzetrészekkel történő eseményeket.
A rendszerváltáskor középkorú újságírók lassan nyugdíjba vonulnak. Az utánpótlás kérdését meg kell oldani. Vajdaságban és Erdélyben működik, illetve Erdélyben már csak működött a szakma által is eredményesnek tartott újságíróképzés. Rendkívül fontos lenne, ha megoldódna ezekben az oktatási központokban az újságírók szakmai továbbképzése is, az élet végéig tartó tanulás korszakában, programok hiányában, a továbbképzésen való részvétel sajnos nem jellemző a külhoni magyar újságírók többségére.
A romániai magyar és a magyar–magyar összefogás tekintetében az anyanyelvi sajtó fejlesztése épp olyan fontos feladat, mint a gazdaságé vagy az oktatásé. Elmondtam ezt Budapesten, elmondom itthon is. Talán akad, akinek füle van és meghallja.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Népünk leválthatatlan
Az, hogy Romániában a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának létrehozása miatt kormánybuk­tatást célzó bizalmatlansági indítványt lehet benyújtani – a lehető legrosszabb bizonyítvány, amit a román ellenzék kiállíthatott magáról.
Egy olyan kulturális potenciállal és múlttal, lélekszámmal rendelkező őshonos népcsoport fontos oktatási igényének teljesítése, mint az erdélyi magyarság – a mostani marosvásárhelyi például –, a mai Európában megkérdőjelezhetetlen kellene hogy legyen. Erdélyi népünket nemcsak hogy megilleti egy magyar tagozat és a zavartalan anyanyelvi képzés egyik egyetemén – melynek román tagozata, ne feledjük, a ceausiszta asszimilációs politika eszközeként jött létre annak idején a tisztán magyar tannyelvű egykori MOGYE-n –, s a román politikai elitnek nemhogy kétségbe vonnia nem lenne szabad annak létjogosultságát, hanem kimondottan ki kellene állnia mellette, és ebben nemzeti konszenzusnak kellene fennállnia. A MOGYE tagozatának ügye ugyanis mielőtt pártok és kormánykoalíciók ügye lenne, mindenekelőtt egy népcsoport létjogából táplálkozik, és Erdély magyar népét nem válthatja le sem Victor Ponta, sem Crin Antonescu, még kevésbé lehet létét pártcsatározások tétjévé tenni.
Ilyen körülmények között a kérdés nemzetköziesítése és európai fórumok elé vitele többszörösen indokolt lehet.
Hogy a MOGYE román tagozata mennyire járatja le magát, ha a hajdani nemzetrontó diktátor politikai akaratának végrehajtásáról most sem tud lemondani, hogy e törekvés mennyire hiteltelenít tanárt és diákot egyaránt, ha részt vesz benne – erre kellene minden józan politikusnak ráébresztenie a román közvéleményt ahelyett, hogy gyáva módon és a magyar kártyát választási célból újra kijátszva, ismételten uszít egy sokat próbált népcsoport ellen. Egy demokratikus közéletnek a MOGYE román tagozatát nem a magyar tannyelv és tudományművelés elnyomására tett újabb kísérletekre kellene buzdítania, hanem arra, hogy trójai faló szerepkörével végleg leszámolva elhárítsa, és ne halmozza az akadályokat a kölcsönösen előnyös megegyezés útjából.
E helyett a legelfogultabb szájtépés kap zöld utat a politikában és a médiában, s az ellenzék a foga fehérjét mutogatja – tulajdonképpen kormányképessége hiányával tüntet, miközben hatalomra tör.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar nyelvű képzés a Diakóniánál
Az otthoni beteggondozói szolgálathoz kötődik, mégis önálló ágazataként indult útjára az asszisztens-továbbképzés a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány­nál.
Az első tanfolyamot az Alzheimer-kórban szenvedők ápolása témában tartották március második fe­lében. A Kovásznán, Baróton és Sepsiszentgyörgyön szervezett akk­reditált képzésen száz asszisztens vett részt.
A DKA asszisztensei, ápolói havonta átlagban nyolcszáz háromszéki idős személyt gondoznak, közülük négyszázat hetente többször látogatnak. A szolgálat munkatársai a terepmunka alkalmával szembesültek azzal, érdemes felfrissíteniük ismereteiket, illetve átadniuk tapasztalataikat kollégáiknak, és ha már úgyis részt kell venniük kreditszerző továbbképzéseken, amire az asszisztensek országos rendje kötelezi őket, akkor jobb, ha a téma közvetlenül kötődik munkájukhoz, ráadásul anyanyelven értesülnek adott terület újdonságairól. A DKA ebből a meggondolásból pályázott a Bethlen Gábor Alapnál felnőttképzésre. Az elnyert 800 ezer forintos támogatásból sikerült összeállítaniuk román és magyar nyelven az Alzheimer-kórban szenvedők ápolása témájú kurzus anyagát, és akkreditáltatniuk a tanfolyamot az asszisztensek országos rendje által. A továbbképző elvégzése után a résztvevők a szakmai testület által elismert oklevelet kapnak.
Tóth Anna, az alapítvány otthoni beteggondozói szolgálatának irányítója lapunknak elmondta, az első tanfolyamot kezdetnek tekintik, szándékukban áll tájékoztatót tartani ugyanerről a témáról ápolók és az érintett betegek hozzátartozói körében is, de újabb kurzus megszervezésén is gondolkodnak. Közelebbről a daganatos betegek gondozásához kötődő továbbképzőt szeretnék akkreditáltatni, és segítő csoport létrehozását is tervezik a súlyos betegeket gondozó hozzátartozók számára.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

III. Textilbiennálé Csíkszeredában
A kétévente megtartott csíkszeredai Textilbiennálé harmadik alkalommal került megrendezésre kedden a Nagy István Művészeti Líceum aulájában.
A harmadik csíkszeredai Textilbiennálé célja, a tehetséges fiatalok bátorítása, alkotó munkára való ösztönzése, az egészséges versenyszellem kialakítása. A Grafirka Egyesület és a Nagy István Művészeti Líceum ezúttal a XXI. századi textilművészet néhány új-keletű technikáját is a néző elé tárja, valamint a textilművészetben fontos szerepet játszó tervek és vázlatok is megtekinthetők a falakon.
A kortárs textilművészet magán viseli a kor kísérletező válsághullámait. A modern műalkotásokban az ősi technika újjászületve él tovább, azzal az igénnyel, hogy dekoratív megjelenése mellett mondanivalót is hordozzon, viszont nem használati tárgy, hanem szabad művészi megnyilatkozás. A textilkép esztétikai egész, forma, szín és anyag egységgé komponálása, ahol a művész az alkotó folyamatban kellő teret biztosít az elgondolások kísérletező továbbfejlesztéséhez. – ajánlja a kiállítást a két szervező, Bakó Klára és Csillag Imola.
„A biennálét próbáljuk országos színtűvé tenni, ezért minden művészeti iskola értesítve volt a versenykiírásról, a legjobbakat díjazzuk is. Műfajilag és technikailag teljesen szabad volt az idei verseny. A helybéli diákok mellett Marosvásárhelyről érkezett a legtöbb munka, ugyanakkor volt diákjainkat, akik jelenleg már egyetemisták, is megkértünk, hogy küldjenek be alkotást.” – tájékoztatta portálunkat Csillag Imola.
A III. Textilbiennálé résztvevői: Anca Teodora, András Franciska, Ambrus Réka, Bandi Dalma, Bajkó Renáta, Câmpian Daniela, Deák Izabella, Deák Liza, Demeter Evelin, Fazakas Gyopár, Fejér Júlia, Ferencz Borbála, Fröhlich Regina, Kacsó Tímea, Kálmán Anna, Kedves Rebeka, Kis Andrea, Kis Réka, Magyari Annamária, Málnási Beáta, Orbin Krisztina, Ötves Annamária, Péter Abigél, Somodi Brigitta, Somodi Kinga, Sólyom Karola, Pop Emese és Vonya Ágota.
A kiállítás a hét folyamán tekinthető meg a művészeti líceum aulájában.
Iochom Zsolt. Székelyhon.ro

Mentor-díj erdélyi magyar oktatóknak
Kolozsváron ünnepélyes keretek között adták át szerda délután a kiváló oktatóknak, edzőknek ajánlott Mentor-díjat; négy magyar oktató szerepelt a díjazottak között.
A Közösségért Alapítvány és a MOL Románia által alapított díjat olyan oktatóknak, edzőknek, művészeknek ítélik oda, akik több generáció tehetséges gyermekeit indították el a sikerek útján. A tíz díjazott a Ioan Nemtoi világhírű üvegművész tömör üvegből készített trófeája mellett személyenként 8000 lej (537 ezer forint) pénzjutalmat is kap. A kolozsvári Szabók bástyájában tartott díjátadó gálán rövid portréfilmet vetítettek le valamennyi díjazottról.
Az idei díjazottak között négy kiváló magyar oktató szerepelt: Dolóczky Márta tanító, a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Iskola tanítónője, Guttmann Mihály nyugalmazott zenetanár, a kolozsvári zeneiskola egykori igazgatója, az erdélyi kórusmozgalom lelkes szervezője, Kiss Lóránd, a gyergyóalfalvi Sövér Elek Iskola kémiatanára, és Rend Erzsébet, a Margittai Horváth János Iskolaközpont fizikatanára. MTI