Hírsaláta
KEVÉS MAGYAR GYERMEK SZÜLETIK. Teljesen fölösleges, mi több, ártalmas azzal áltatni magunkat, hogy a magyarság fogyása mérsékeltebb, mint a románoké. Az a kutatás, mely az elmúlt húsz esztendő születési mutatóit elemezte, kimutatta, hogy negatív a népesedési arányszám Ilfov megye és Bukarest kivételével az egész országban, s kiugróan magas a magyarlakta megyékben.
A legnagyobb arányú a csökkenés Szatmár és Fehér megyében, mindkettőben megyében 43 százalékkal esett vissza a születések száma. Előbbiben 3618, utóbbiban 3283 gyerek született 2010-ben. Bihar és Kovászna megyében 28, Hargita és Maros megyében 29 százalék volt a csökkenés. Bihar megyében 6348, Maros megyében 6113, Hargita megyében 4966, Kovászna megyében 2468 újszülött jött világra tavaly. (Econtext.ro)
MIFELÉNK ÜNNEPELNEK. December 1-jét Csíkszeredában készül megünnepelni a Noua Dreapta (Új Jobboldal) nevű ultranacionalista ifjúsági szervezet – írja az Erdély Ma a szerkesztőségbe eljuttatott közlemény alapján. Ezek a román fiatalok évente szerveznek az erdélyi magyar városokban hasonló akciókat, s az ég adta világon senki nem állít gátat elébük.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Külföldi hírek
Máért: napirenden a szórványstratégia
A szórványstratégia és a jövő évi támogatási prioritások szerepeltek a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) Kárpát-medencei szórvány albizottsága második ülésének napirendjén. A nemzetpolitikai államtitkárság közlése szerint a testület ülésén az államtitkárság javaslatot kért a szakbizottság tagjaitól a jövő évi támogatási prioritások megfogalmazására, továbbá a nemzeti jelentőségű intézmények kritériumrendszerének újrafogalmazására. A szakbizottság továbbá meghatározta jövőbeni céljait, főbb prioritásait. Ezek között – több más fontos terület mellett – a szórványoktatás és a szórványgondnoki rendszer alapjainak kidolgozása szerepel.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely kapuk cigány porták előtt
– Én nem is tudom, hogy mire gondoljak, amikor látom a cigány házak előtt a székely kapukat – mondtam Szentkatolnán, mert a Hatolyka felé tartó műút mentén csak úgy sorakoznak a szebbnél szebb faragott gyalogkapuk.
– No, ezt tegye maga a helyire a fejében! – dobták felém a feleletet. – Ugye, hogy nem könnyű!? Ennek kettős oka van – kezdték magyarázni az asszonyok, akik csapatostul ültek a kapuk előtt, és élvezték a lenge nyáresti jó levegőt. – Mi ezekkel nem azt akarjuk mutatni, hogy székely cigányok vagyunk, hanem azt, hogy mi magyar cigányok vagyunk, és ez valami. Büszkék vagyunk arra, hogy mi magyar cigányok vagyunk, tartunk a falu magyarságával, nyelvünk is az, csak magyar énekeket tudunk, s ha választások vannak, akkor is csak magyarokra szavazunk! De van ennek egy másik oka is. Tudja-e, mi olyanok vagyunk, hogy szeretünk kérkedni azzal, ami nekünk van, mert mi azt nem loptuk, hanem vagy itthon, vagy Magyarban megdolgoztunk érte. Sok falusi nagy büszke magyar nem állított magának székely kaput, de mi igen. Mi nem esszük és nem isszuk meg mind azt a pénzt, amit ott keresünk, hanem hazahozzuk, és megmutatjuk a magyarságnak, hogy iparkodó fajták vagyunk. Jöjjön be az úr hozzánk, nézze meg a házat belülről is. – Nézze meg a pávai cigányok székely kapuit – biztattak Zabolán. Az egyik székely kapu mögött emeletes ház áll. A faluban úgy nevezik, a Fehér ház, de van itt fehér kapu is, mert az egyik telek bejárata előtt valóban fehérre meszelték a székely kaput. Mesélték azt is, hogy amikor hazajön külföldről a család, több autó áll az udvaron, saját tulajdonuk. Sajnos, ilyen "dologidőben" senki nem tartózkodik otthon, Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban kereskednek. Megkerestük Páván Furus Vince lakását, mert hallottuk, hogy telket és házat vásárolt a főút mellett, s a bejárathoz faragott székely kaput készíttetett Gelencén. Sajnos, lánya, aki fogadott, nem tudta megmondani, kivel faragtatta édesapja a kaput, ő pedig házon kívül tartózkodott. Kapuja feliratát betűztük: Bort, búzát, békességet!
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Könyves kaláka” Reményik Sándor emlékére
A XX. század első felének egyik kiemelkedő erdélyi költőjére, Reményik Sándorra (1890–1941) emlékeztek csütörtök este a Kolozsvár Társaság szervezésében. Az elmúlt évtizedekben megjelent Reményik-kötetek gondozói, illetve a Reményik Sándorról szóló fontosabb írások szerzői osztották meg gondolataikat a zsúfolásig megtelt Györkös Mányi Albert Emlékházban egybegyűlt közönséggel. Kezdő momentumként Márkos Albert (hegedű) és Horváth Edit (zongora) Beethoven c-moll szonátájának egyik tételét tolmácsolták.
– A Reményik-recepció sokat változott az eltelt hetven év folyamán – kezdte beszédét Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke, majd részleteket olvasott fel az Erdélyi Helikon 1941-es novemberi és decemberi számából. Az egyik részlet a Reményik-emlékszámból egy Bartalis János-vers szakasza volt, a másik pedig Bánffy Miklósnak Reményik temetésén elmondott beszéde. – Reményik olyan költő, „aki felett nem múlik el az idő” – összegzett Kántor, majd egyfajta könyves kalákára buzdította beszélgetőtársait, amelynek keretében a Reményik-kötetek szerkesztői, összeállítói bemutathatják a kiadványokat, és elmondhatják: melyik volt az az élmény, amely munkára ösztönözte őket.
Több évtizeden át hallgatni kellett Reményikről
Dávid Gyula irodalomtörténész az eddig kiadott és a még esetleges Reményik-kötetekről értekezett. „Számadását” a Kriterion Könyvkiadó által 1983-ban 43 000 példányban megjelentetett, Kántor Lajos által válogatott és előszavazott Reményik-könyvvel kezdte. – A kommunizmus alatt Reményikről még beszélni sem lehetett, nemhogy kötet kiadásán gondolkodhattunk volna. Ahol ugyanis felbukkanni gyanítottak egy-egy Reményik-verset vagy kötetet, ott az állambiztonság rögtön házkutatást tartott, majd „ingyen kosztot és szállást biztosítottak állami pénzen az illetőnek” – tette hozzá fanyar humorral Dávid Gyula. Megtudtuk: az 1970-es években a debreceni egyetem oktatója, Imre László irodalomtörténész közölt egy tanulmányt Reményik utolsó költői korszakáról; ez tette lehetővé, hogy Reményikről hivatalosan is beszélni lehessen.
– Az 1980-as évek elején a Kriterion Könyvkiadót a megszűnés fenyegette. Ilyen körülmények között adtunk ki egy szűk válogatást a költő verseiből. Az illetékes bukaresti elvtárs erre lejött Kolozsvárra és kérdőre vont engem: hogy mertük kiadni egy ilyen irredenta szerző verseit? Reményik nem irredenta, válaszoltam, majd a Korszerűtlen verseket idéztem, amelyben a költő felszólalt a szélsőjobb előretörése ellen. Reményik-vers szerepel az iskolai tankönyvben is, mondtam az elvtársnak, ám azt elhallgattam, hogy ez nekem tulajdonítható – magyarázta az irodalomtörténész, majd megemlített egy 1995–1996 között összeállított Reményik-válogatást is. Szó esett arról is, hogy még legalább 400 kiadatlan Reményik-vers létezett az 1990-es évek közepén, ám Hátrahagyott versek címen ezt később kiadták. Összegyűjtötték és megjelentették továbbá Reményik publicisztikáját is. Még kéziratos formában van Reményik Sándor és Áprily Lajos levelezése. A budapesti Széchényi Könyvtár hírlaptárából sikerült Reményik rövidprózáit összegyűjteni – ezek is kiadásra várnak.
A vállalt nemzeti és erkölcsi értékek
Édesapja, Lám Béla hagyatékában fellelt és utólag kiadott Reményik-levelekről beszélt Hantz Lám Irén. – Dávid Gyula és én azok közé tartozunk, akik még ismerték a Reményik családot. Nővérem révén ugyanis bejáratos voltam a Reményik-villába. Reményik Sándor, Áprily Lajos, Mansberg Árvéd és édesapám levelezése elválaszthatatlan egymásról. Családom birtokában levő Reményik-anyagot: fényképeket, leveleket, kéziratos verseket 2000-ben állítottam ki Kolozsvárt, ám Kiss Béla evangélikus lelkész arra buzdított, hogy könyv formában jelentessem meg ezeket. Ennek eredményeképpen olyan Reményik-album jött létre, amely egy emberi Reményik-arcot ad – hangsúlyozta Hantz Lám Irén, majd egy másik könyvről értekezett, amely voltaképpen hat fiatal magyarországi lány levelezését foglalja magába, akik Erdélyben járva megismerkedtek a „kedves, jó kicsi Sándor bácsival”, és ezt követően több levelet írtak neki.
Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész elmondta: a budapesti piarista gimnázium tanulójaként, 16 évesen hallott először Reményikről, amikor osztálytársa – a későbbi híres szobrász – Melocco Miklós behozta a Reményik-verseket írógépen lemásolva. Pomogáts hangsúlyozta: az elmúlt években az Essig házaspár által Erdélyben és magyarországi városokban megrendezett Reményik-konferenciákon többször tartott előadást, amelyek anyaga pár hét múlva jelenik meg Budapesten könyv formájában. – Reményik nagyságát az általa hirdetett közösségi, nemzeti és erkölcsi értékek döntötték el. A magyar költészet mindig is nemzetfenntartó erő volt. Egy olyan kis, veszélyeztetett, szétdarabolt nemzet esetében, mint a magyar, kell ez az erkölcsi pozitívum. A mai költők viszont néha úgy viselkednek, mintha erre már nem lenne szükség – hangsúlyozta Pomogáts.
Bauer Ilona nyugalmazott óradnai tanárnő Reményiknek Radnaborbereken (Beszterce-Naszód megyében) írt, több mint 40 versét rendezte sajtó alá, illetve fordíttatta le románra. Ez az összeállítás pár évvel ezelőtt jelent meg.
A további beszélgetés során rávilágítottak Reményik költészetének gazdagságára és sokszínűségére. Dávid Gyula felidézett egy évekkel ezelőtti óradnai rendezvénysorozatot, ahol Bauer Ilona ösztönzésére magyarul alig beszélő gyermekek Reményik-verseket szavaltak – magyarul. Szó esett még a költő kevésbé ismert, szakemberek által egyedülállónak nevezett szerelmes verseiről, illetve arról, hogy egyes Reményik-versek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy 1919 után kevesebben emigráltak Erdélyből Magyarországra. Zárszóként a Márkos–Horváth duó előadta a Beethoven-szonáta második és harmadik tételét.
NAGY-HINTÓS DIANA 
Szabadság (Kolozsvár)

Az egyházi levéltárak visszaszolgáltatása – a realitás talajáról szemlélve
Nagy Mihály Zoltán, az Országos Levéltár aligazgatója az új levéltári törvényt értékeli
A héten a képviselőház megszavazta az 1996/16-os levéltári törvény módosítását. A Máté András Levente és Kerekes Károly RMDSZ-es képviselők által kezdeményezett módosítások elfogadása lehetőséget teremt a kommunizmus idején elkobzott, beszolgáltatott egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatására. Amennyiben az Alkotmánybíróság nem ad helyet a benyújtott kifogásoknak, illetve az államelnök kihirdeti a törvényt, akkor a jogszabály érvénybe lép. Az egyházi levéltárak visszaszolgáltatásának ügye számos kérdést felvet, ezekről faggattuk Nagy Mihály Zoltán történészt, a Román Országos Levéltár aligazgatóját.
– Ha az egyházi levéltárak jogállásának hátterét nézzük, és hogy ezt miként szabályozták Románia modernkori történelmében, akkor kiindulópontnak az 1925-ös levéltári törvényt tekinthetjük, amely 8. szakaszában kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek és a felekezetek saját levéltárakat tarthatnak fenn, ugyanakkor a felekezeteknek nem kell beszolgáltatniuk irataikat az állami intézményekbe. A jogszabály előírása szerint az iratokat keletkezésük után harminc évvel be kellett szolgáltatni az államnak, de az 1925-ös levéltári törvény előírta, hogy sem a nemzeti kisebbségek, sem az egyházak levéltáraira nem vonatkozik ez a kitétel. A törvény tehát elismerte a felekezeti levéltárak létét, de kimondta azt is, hogy a szóban forgó intézményeknek az állam ellenőrzése és felügyelete alatt kell tevékenykedniük. Ugyanakkor a törvény leszögezte, hogy ezekben a levéltárakban biztosítani kell az iratok tárolásához szükséges megfelelő körülményeket, illetve a képzett szakszemélyzetet. 1957 júliusában újabb román levéltári törvény jelent meg, és érdekes módon ennek a jogszabálynak a 11. paragrafusában szintén az szerepelt, hogy az egyházak, a különböző felekezetek vagy vallási közösségek saját maguk tarthatják fenn levéltáraikat. Ugyanúgy a törvényalkotó megszabta azt is, hogy az iratokra az egyházaknak különösen ügyelniük kell, és levéltáraik úgyszintén az állam felügyelete alatt működnek. Itt már a jogalkotó annak a lehetőségét is felvetette, ha: az egyházak akarják, akkor a birtokukban lévő dokumentumokat megőrzésre leadhatják az állami levéltárakhoz. 1971-ben újabb jogszabály jelent meg, amelyet 1974-ben módosítottak. Ez azonban már az egyházak számára kevésbé pozitív kitételeket tartalmazott, ugyanis a 22. szakaszában az szerepelt, hogy az egyházaknak be kell szolgáltatniuk iratanyagaikat az állami levéltárnak. A törvény megjelenése után bizottságokat állítottak össze a felekezetek és az állami levéltárak képviselőiből, hogy eldöntsék, mely iratokat kell átadni az állami levéltáraknak, amelyek bekerültek az úgynevezett Nemzeti Levéltári Fondba. A következő állomás az 1996-ban megjelent 16-os levéltári törvény volt, amelynek 18. paragrafusa leszögezte, hogy ha egy irat egyszer bekerült a Nemzeti Levéltári Fondba, nem vehető innen ki. Ugyanakkor a jogszabály nem tett külön említést arról, hogy a felekezetek saját levéltárakat tarthatnak fenn.
– Ezek szerint a most módosított levéltári törvény a kommunizmus és a rendszerváltás után hozott jogszabályokhoz képest jelentős előrelépést jelent…
– Az RMDSZ már a 2000-es évek elején lépéseket tett egy új levéltári törvény megszületése érdekében, amely az állami közlevéltárak mellett a magánlevéltárak helyzetét is szabályozta volna. Ugyanakkor kezdeményezték, hogy a megyei levéltárak ne közvetlenül Bukarest igazgatása alá tartozzanak, hanem az adott megyék közigazgatási hatáskörébe kerüljenek. Újabban Kerekes Károly és Máté András Levente indítványozta az 1996/16-os számú levéltári törvény, mindenekelőtt a 18-as szakasz módosítását. Következésképpen tárgyalás kezdődött a magyar történelmi egyházak, az állami levéltár, a kormány és a szövetség képviselői között. Az egyik alapvető kérdés az volt, hogy milyen jogszabályok alapján vették el az egyházak tulajdonát képező levéltári iratokat. A törvény végleges szövege leszögezi, hogy az 1950-ben kibocsájtott jogszabály, valamint az 1974-es levéltári törvény 22. paragrafusa alapján elkobzott iratanyagokat kell visszaszolgáltatni a volt tulajdonosoknak. Fontos továbbá megemlíteni, hogy az 1950-ben megjelent 153. számú törvény értelmében az egyházaktól elvették az anyakönyveket, amelyek először a helyi lakossági nyilvántartókhoz kerültek. Ez az állam szempontjából azért is volt lényeges, mert az országvezetés közigazgatási reformot helyezett kilátásba, amelynek nyomán aztán elrendelték a tartományok létrehozását. Ugyanakkor népszámlálásra készültek, ami miatt az állami közigazgatásnak úgyszintén szüksége volt az egyházi anyakönyvekre, így elrendelték azok átadását.
Egyesek úgy vélték, hogy el kell ismerni az egyházak tulajdonjogát, de az iratokat nem kell visszaszolgáltatni, mert nem az egyház feladata azok megőrzése. A parlamenti bizottsági ülések alkalmával végül olyan megoldás született, hogy csakis abban az esetben szolgáltatják vissza a dokumentumokat, ha az egyházak biztosítják az anyagok megfelelő tárolását, garantálják azok kutathatóságát, és szakképzett alkalmazottakkal rendelkeznek. Ennek érdekében olyan előírás is bekerült a jogszabályba, hogy az átadás előtt az érintett dokumentumokról kötelező módon mikrofilmet kell készíteni. Ugyanakkor a visszakapott iratokat nem szétszórva fogják tárolni, nem kerülnek vissza a gyülekezetekhez, a parókiákra, hanem – mint ahogyan azt a törvény előírja – a püspökségeken, egyházkerületeknél fogják tárolni azokat. Itt ki kell emelni, hogy ezek a kitételek éppen azt szolgálják: az iratok továbbra is kutathatók legyenek, vagyis így sikerült eloszlatni az ezzel kapcsolatos félelmeket. A törvény szerint az egyházaknak bizonyító iratok alapján be kell nyújtaniuk igénylési kérésüket az adott megyei levéltárakhoz, amire azoknak harminc napon belül választ kell adniuk. Amennyiben nem támasztanak kifogást, akkor egy éven belül a dokumentumokat természetben, eredeti formájukban vissza kell szolgáltatni volt tulajdonosuknak.
– A felek között vitát váltott ki az egyházi anyakönyvek kérdése. Milyen álláspontok fogalmazódtak meg ezzel kapcsolatban?
– Valóban különböző vélemények fogalmazódtak meg arról, hogy az egyházi anyakönyvek miként keletkeztek. A Tridenti zsinat hozott elsőként határozatot arról, hogy a katolikus egyház vezesse be az anyakönyveket. Ezek után a protestáns egyházak is hasonlóképpen döntöttek saját híveik számontartása érdekében. Nagyon fontos leszögezni, hogy az anyakönyvek az adott egyházak belső igazgatási iratai, és nem az állam utasítására születtek meg. Magyarországon 1895-ben bevezették az állami anyakönyvezést, és ezt egyesek úgy értelmezték, hogy korábban az állam az anyakönyvezést az egyházakra ruházta át. Azt is kiemelném, hogy a gyülekezet számontartásán kívül az anyakönyvezésnek gazdasági vonatkozása is volt, hiszen pontosan tudni kellett, hogy a híveknek mennyi adót kell beszolgáltatniuk.
Ugyanakkor az egyházi anyakönyvek kérdése felvet még egy nagyon fontos problémát. Tekintettel arra, hogy személyes adatokról van szó, korlátozni kell az ezekhez való hozzáférhetőséget, hiszen nem bárki szerezhet tudomást az azokban szereplő adatokról. A román levéltári törvény szerint csak a száz évvel korábban kibocsátott anyakönyveket lehet szabadon forgatni, kutatni. Hasonlóképpen az egyházak belső szabályzatában is szerepel a száz éves határ, tehát akárkinek ők sem szolgáltatják ki az adatokat.
Az iratok visszaadása az egyházak számára mindenkép plusz kiadást jelent majd, hiszen levéltárakat kell kiépíteniük, megfelelő személyzetet kell alkalmazniuk, és biztosítaniuk kell a kutatótermi szolgálatot is. Külön kérdés, hogy az egyházak mennyire készültek fel az említett feltételek teljesítésére. Nincs kizárva továbbá az a lehetőség sem – amennyiben a felek megegyeznek –, hogy a tulajdonjog visszaszálljon az egyházakra, de a dokumentumok megőrzése a jövőben is az állami levéltárak hatáskörében maradjon.
– Az anyakönyveken kívül milyen típusú dokumentumokat szolgáltatnának vissza? Rendelkeznek-e információkkal az iratanyagok tartalmát illetően?
– Természetesen egyéb iratokról is szó van, főleg 1974-ben kerültek át nagyon fontos iratok az egyházaktól az állami levéltárakba. Ezekről konkrét jegyzékek léteznek, amelyekről az egyházaknak is tudomása van. Megtörtént amúgy az is, hogy a kommunizmus időszakában különböző püspökségek vagy egyházkerületek egyes vezetői önként adtak át anyagokat az államnak. Sajnos, a törvény ezekre az esetekre vonatkozóan nem tartalmaz előírásokat, mert itt önkéntes iratátadásról van szó.
– Lehet-e tudni konkrétan, hogy összességében, illetve külön-külön egyházakra lebontva milyen mennyiségű dokumentum átadásáról van szó?
– Erre vonatkozólag egyelőre nincsenek pontos kimutatások. A sajtóban olyan hírek is terjedtek, hogy a megyei levéltárak által őrzött iratoknak közel ötven százalékát kell majd visszaszolgáltatni. Ez nem igaz, hiszen 1974-ig az állami törvények megengedték az egyházi levéltárak működését, s kevés olyan püspökség és egyházkerület volt, amely átadta volna az általuk kibocsátott iratoknak az összességét. Nagyon sok anyag megmaradt a gyulafehérvári érsekség levéltárában, a kolozsvári evangélikus-lutheránus püspökség és a Kolozs-Dobokai római katolikus főesperesség iratait nagyon jó állapotban megőrizték a templomtornyokban, a református egyházkerület dokumentumait pedig a Farkas utcai templom oldalsó termeiben. Az egész ügy pikantériája az, hogy a törvény legnagyobb kedvezményezettjei tulajdonképpen nem a magyar történelmi egyházak, hanem a görög katolikus egyház. Amikor 1948-ban felszámolták ezt az egyházat, akkor az iratok egy része elpusztult, másik része különböző intézményekhez került, vagy átadták azokat az ortodox püspökségeknek, amelyektől legvégül az állami levéltárak raktáraiba kerültek. A módosított jogszabálynak köszönhetően tehát a görög katolikus püspökségek több mint háromszáz éves múltjuk írásos emlékeit kaphatják vissza. A magyar történelmi egyházak esetében a legfontosabb iratok mindenekelőtt az anyakönyvek, illetve azok a dokumentumok, amelyeket 1974 után vettek el.
– A jogszabály kötelező módon előírja a visszaadandó okiratok mikrofilmre vitelét. A törvény szerint egy év állna az illetékesek rendelkezésére ezek elkészítésére. Az állami levéltárak fel vannak készülve arra, hogy eleget tegyenek a megszabott feltételnek?
– Ez nagyon komoly logisztikai és anyagi kérdéseket vet fel, hiszen Bukaresten kívül az országban csupán öt megyei levéltárban készítettek mikrofilmeket. Megfelelő anyagi források hiányában 2005-től kezdődően már csak a fővárosra korlátozódott ennek a munkafolyamatnak az elvégzése. A bizottsági viták során felmerült, hogy amennyiben mikrofilmeket kell készíteni a szóban forgó dokumentumokról, akkor az állami levéltárak a jelenlegi finanszírozás mellett nem biztos, hogy ennek a feltételnek eleget tudnak tenni. Az állami levéltárak egyébként ígéretet kaptak a kulturális bizottság részéről, hogy a jövő évi költségvetésben megpróbálnak majd számukra anyagi forrásokat elkülöníteni.
– Szakmai szempontból fontosnak ítéli a mikrofilmek elkészítését?
– Az egyházi anyakönyvek nagyon fontos adatokat tartalmaznak, hiszen ezek jelentős jogbiztosító iratok. Ebből kifolyólag nagyon fontos lenne ezek mikrofilmezése, bár felmerült az a kérdés is, hogy másolatról nem lehet kiadni igazolást. Az elkövetkezőkben biztosítani kellene az egyházak számára is a jogot, hogy az anyakönyvekről hiteles másolatot bocsáthassanak ki a különböző tulajdonjogi, örökösödési vagy egyéb perek esetében.
– Mivel magyarázható, hogy a két világháború közötti időszakban hozott törvény tiszteletben tartotta az egyházak tulajdonjogát? Hiszen az impériumváltást követően minden téren korlátozni próbálták a kisebbségbe került magyarság jogait.
– A két világháború között polgári demokratikus rendszer próbált kiépülni, amelynek működésébe beletartozott a tulajdonjog tisztelete. Ezért nem merült fel, hogy az iratokat államosítani kell. Ugyanakkor az állam számára abban az időszakban a dokumentumok bekérése óriási megterhelést jelentett volna, hiszen ekkor épültek ki a megyei levéltárak. Tulajdonképpen Erdélyben a két világháború között nem létezett minden megyében levéltár, hanem központi iratmegőrzők működtek. A dokumentumok begyűjtésére sokkal nagyobb kapacitású levéltárakat kellett volna létrehozni, amelyre az adott időszakban nem volt lehetőség. Amikor 1974-ben atomerőműveket és óriási hidakat kezdtek el építeni, akkor már nem volt kérdéses, hogy ezeket az iratokat be kell szolgáltatni, és hol fogják azokat tárolni. Az is lényeges, hogy milyen elméletet vallott az adott levéltárosi és történészi társadalom. Míg a két világháború között tiszteletben tartották az egyházak iratmegőrzési jogát, és fel sem merült ezek beszolgáltatásának lehetősége, addig 1974-től egészen más típusú logika uralta el a szakma képviselőinek gondolkodásmódját, amelynek hatása ma is érezhető.
PAPP ANNAMÁRIA 
Szabadság (Kolozsvár)

A székelyföldi egyetemi képzés helyzetéről értekeztek
Az egyetemi képzés székelyföldi helyzetéről, térségi szerepvállalásának és gyakorlatiasabbá tételének fontosságáról értekeztek pénteken Csíkszeredában, a megyeházán tartott Sikeres Székelyföld konferencián.
A 2009-ben indított szakmai fórumon a székelyföldi felsőoktatási intézmények vezetői, illetve munkatársai, önkormányzati vezetők, társadalomkutatók, középiskolai tanárok, közéleti szereplők vettek részt, a térség felsőfokú képzését elemezve.
A jelenlévőket elsőként Biró A. Zoltán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Társadalomtudományi Karának dékánja köszöntötte, aki arra kereste a választ, hogy a szakmai tudást hogyan lehet a legjobban hasznosítani Székelyföldön. „Együttgondolkodás, párbeszéd szükséges a térségi felsőoktatási intézmények megerősödéséhez, a térség fejlesztése szempontjából betöltött szerepét kell erősítenünk. Közösségi érdekünk, hogy hogyan alakul a Székelyföldi térség jövője” – fogalmazott a dékán.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint a térség önkormányzatainak és felsőoktatási intézményeinek a legfőbb célja a fiatalok itthon tartása kell legyen, olyan körülmények megteremtése, hogy a frissen végzettek akár a legkisebb faluban is értelmét lássák az elhelyezkedésnek. „Székelyföldet szeretnénk, de egyik napról a másikra nem lesz egy önálló, saját lábán megálló térségünk, ha azt időben nem tervezzük meg. Közös jövőkép nélkül, nincs közös Székelyföld” – emelte ki a megyeitanács-elnök.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az utóbbi hat-nyolc évben Székelyföldön bekövetkezett változásokra hívta fel a figyelmet, amelyek mind-mind az itt lakók életminőségének javulását szolgálják. „Székelyföld akkor lesz sikeres, ha a társadalom minden szegmense megérti ennek fontosságát, és folyamatosan érte dolgozik. Mi ezzel a rendezvénysorozattal valamennyi szegmenst megpróbáljuk megszólítani” – mondta Tamás Sándor. Beszédében kihangsúlyozta, nem baj ha a fiatalok elmennek külföldre, de jöjjenek is vissza, és szülőföldjükön hasznosítsák tudásukat, tőkéjüket, ahogy azt régen is tették.
Dr. Tóth Tamás, a gödöllői Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának oktatója szakmai prezentációt tartott Egyetem az oktatáson, kutatáson túl címmel. Az előadó szerint az egyetemeken még mindig a tömegképzés és a kutatóegyetemmé válás a fő gondolkodási irány, és nem vált stratégiává a régió felsőoktatási intézményei körében a térségi szerepvállalás, holott erre kellene fektetni a hangsúlyt. Ezért továbbra is fontos célkitűzés a régió, illetve a helyi társadalom iránt elkötelezett szolgáltató egyetem koncepciójának kidolgozása.
A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelyen többek között arról is szó esett, az elhangzottakról kiadvány készül.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

A Magyar Szórvány Napját ünneplik Hunyad megyében
Az RMDSZ 10. kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor születésnapját, az Összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította. 
Ennek jegyében szerveznek hétvégén kétnapos rendezvénysorozatot Hunyad megyében, amelynek keretében szombaton szórványkonferenciát tartanak, leleplezik Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopát, a gálaesten pedig a Kézdivásárhelyi Városi Színház előadását megelőzően átadják a Hunyad Megyei Oktatási és Kulturális Központ birtoklevelét. Vasárnap a marosillyei Veres Bástyában, Bethlen Gábor szülőházában tartanak megemlékezést.
Déván a prefektúra dísztermében megtartott szórványkonferencia szombaton 11 órakor kezdődik. A rendezvényt Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke nyitja meg, beszédet mond Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke, Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, valamint a házigazda, Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke. A szórványkonferencián jelen lesz és felszólal Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Máthé András Levente parlamenti képviselő, frakcióvezető.
Szombaton délelőtt Az oktatási törvény által nyújtott lehetőségek a szórványban címmel tart előadást Magyari Tivadar, RMDSZ főtitkárhelyettese, Lakatos András, a kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola igazgatója a szórványkollégium programot ismerteti, majd Babos Aranka, az RMDSZ vajdahunyadi elnöke bemutatja az Összetartozunk program, a Székelyföld-Szórvány partnerség eddigi eredményeit.
Déván 13 órától a prefektúra épülete előtt kerül sor Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopának ünnepélyes leleplezésére. Ez a pillanat azért is kiemelkedő a Hunyad megyei magyarság életében, mert az emlékoszlop lesz a dél-erdélyi megye első köztéri magyar emlékműve.
14.30-tól folytatódik a szórványkonferencia: Horváth István, szociológus Demográfiai tendenciák. Nagyvárosi szórványok címmel tart előadást, ezt követően Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke a Magyar Házprogramról beszél, majd Schreiber István, az EMKE dévai elnöke a Hátszegi vidéki várakról és középkori templomokról tart előadást. A szórványkonferencia Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettesének prezentációjával, valamint a konferencia zárónyilatkozatának vitájával és elfogadásával zárul.
Szombat este a dévai Művész Színházban 18 órától kezdődik a gálaest, amelyen átadják a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontnak is helyet adó Hunyad Megyei Oktatási és Kulturális Központ tulajdonlevelét. A gálaest a Kézdivásárhelyi Városi Színház Lila akác című előadásával ér véget.
Vasárnap Marosillye, azaz a Bethlen Gábor szülőházának tartott Veres bástya lesz az események színhelye. 15 órától zászlófelvonásra, reneszánsz gyerekműsorra, Bethlen Gábor életéről szóló előadásra, valamint dokumentumfilm vetítésre kerül sor. 
 A rendezvény szervezői: az RMDSZ országos és megyei szervezete, a dévai Szent Ferenc Alapítvány, a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács és a Téglás Gábor Iskolaközpont.
A rendezvény támogatói: RMDSZ országos szervezete, Communitas Alapítvány, Kovászna Megye Tanácsa, Hunyad Megye Tanácsa.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

A székelyföldi felsőfokú képzésről tanácskoztak Csíkszeredában
„Bizonyos kérdésekben egységesen kell fellépnünk nekünk, székelyföldi intézményvezetőknek, például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyében, és meg kell győznünk arról a többséget, hogy szükségünk van a saját elit utánpótlásának biztosítására, kinevelésére”- jelentette ki Borboly Csaba Csíkszeredában a Sikeres Székelyföld konferencián.
Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint a térség önkormányzatainak és felsőoktatási intézményeinek a legfőbb célja a fiatalok itthon tartása vagy hazatérésének támogatása kell legyen, olyan körülmények megteremtése, hogy a frissen végzettek akár a legkisebb faluban is értelmét lássák az elhelyezkedésnek. Ennek érdekében már történtek lépések – mondta Borboly, aki példaként említette a csíkszeredai szolgálati lakások építését szakorvosok számára, amellyel a fiatal orvosokat szeretnék a megyei kórházba vonzani. 
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az utóbbi hat–nyolc évben Székelyföldön bekövetkezett változásokra hívta fel a figyelmet. Jelentős fejlesztések történtek az infrastruktúrában, ennek kapcsán Tamás Sándor a legnagyobb beruházásnak a Kökös–Maroshévíz-országutat nevezte meg. Ma már nem igaz az, hogy Székelyföldön a legrosszabbak az utak, jelentette ki a Kovászna megyei tanácselnök, aki hangsúlyozta, hogy a magyar fiatalok egyre nagyobb számban telepednek haza külföldről vagy nagyvárosokból, ugyanakkor tudatos gyerekvállalás jellemző körükben.
„Székelyföld akkor lesz sikeres, ha a társadalom minden szegmense megérti ennek fontosságát, és folyamatosan érte dolgozik. Mi ezzel a rendezvénysorozattal valamennyi szegmenst megpróbáljuk megszólítani” – mondta Tamás Sándor. Hozzátette: nincs ellenére, hogy a fiatalok elmenjenek innen, de jöjjenek is vissza, és szülőföldjükön hasznosítsák tudásukat, tőkéjüket, ahogy az régen is történt. 
Biró A. Zoltán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Társadalomtudományi Karának dékánja a felsőoktatási intézmények és a középiskolák kapcsolatának fontosságára hívta fel a figyelmet. Dr. Tóth Tamás, a gödöllői Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának oktatója elmondta, az egyetemeken még mindig a tömegképzés és a kutatóegyetemmé válás a fő gondolkodási irány, és nem vált stratégiává a régió felsőoktatási intézményei körében a térségi szerepvállalás, holott erre kellene fektetni a hangsúlyt, ezért továbbra is fontos célkitűzés a régió, illetve a helyi társadalom iránt elkötelezett szolgáltató egyetem koncepciójának kidolgozása. (hírszerk.)
Transindex.ro

Törvényessé vált az esketési ceremónia kizárólag magyar nyelvű levezetése
Az október 1-től érvénybe lépett új Polgári Törvénykönyv előírásai szerint valamely nemzeti kisebbséghez tartozó, házasságot kötő személyek kérésére, a hivatalos polgári szertartás levezethető kizárólag az illető kisebbség nyelvén, amennyiben a házasságkötő ismeri az adott nyelvet.
Erről Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkárhelyettese tájékoztatta a Szövetség polgármestereit és alpolgármestereit. „Ez az RMDSZ által kivívott előírás hatalmas áttörést jelent, hiszen egy adott kisebbségi jognak a Polgári Törvénykönyvbe való foglalása nemcsak kiterjeszti, de erősebb jogi biztosítékkal is ellátja azt. Míg eddig az anyanyelven történő házasságkötést csupán a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok helyi közigazgatásban való anyanyelvhasználatáról szóló kormányrendelet szabályozta, mára már törvénybe foglaltatott, hogy nemcsak a 20%-on felüli kisebbségi lakosságot számláló településeken, hanem bárhol megilleti ez a jog közösségünk tagjait. Ugyanakkor, mostantól a szertartás levezetése történhet kizárólag magyar nyelven, eltörölve az eddig kötelező kétnyelvű ceremóniát” – fogalmazott Horváth Anna.
A Szövetség politikusa tájékoztatásában arra is felhívta a figyelmet, hogy az anyanyelvhasználati jogok esetében fontos szerepet kell játszania a tudatosításnak is, hiszen a törvényes keretek bővülése csak akkor jelenthet előrelépést, ha ismerjük jogainkat és élünk is azokkal.
Erdély.ma

A magyar szórvány napját ünnepelték Déván
Egymillió erdélyi magyar képviselője gyűlt össze szombaton Déván, a vármegyeháza szépséges dísztermébe az első alkalommal megünnepelt szórványnapra.
A körülbelül 80 vendég Erdély 13 megyéjéből érkezett, a dévai és Hunyad megyei magyarok pedig jóval nagyobb számban vettek részt az egésznapos ünnepségsorozaton.
Fokozott kihívások a „nemzet tartópilléreinél”
Ez volt a második rangos magyar esemény az Alpár Ignác által tervezett, Hunyad megyei magyar emberek és magyar egyházak adományaiból a tizenkilencedik század végén épült gyönyörűséges vármegyeházában. 1997-ben az RMDSZ már tartott itt országos SZKT-t, mondta házigazdaként üdvözlő beszédében Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke.
Létfontosságú a szórvány megerősítése, hiszen itt jóval nagyobbak a kihívások, mint a Székelyföldön, vagy akár a partiumi és közép-erdélyi vegyes vidéken, ezért az RMDSZ különös figyelmet szentel a szórványban élő magyarokra. Emiatt döntöttek a februári kongresszuson, hogy november 15-hez, a Hunyad megyei eredetű Bethlen Gábor fejedelem születésnapjához legközelebbi szombaton tartják meg a szórvány napját. A minden magyar számít nemcsak a nemrég lezajlott népszámlálás szlogenje, hanem az RMDSZ politikai credoja, üzent az egybegyűlteknek Kelemen Hunor kulturális miniszter, az RMDSZ elnöke. A szövetség éppen ebből a megfontolásból indította el 2009-ben – nagymértékben Winkler Gyula és Dézsi Attila javaslatára – a Szórvány–Székelyföld programot. Mert meg kell ismerjük egymást, bíznunk kell egymásban, bizalom nélkül nem lehet közösségépítésről beszélni, sőt, közösség sincs.
Első látásra úgy tűnhet, hogy a 2 éve beindított Szórvány–Székelyföld program keretében a székelység felkarolja a szórványt, hiszen Háromszék Hunyad, Fehér és Szeben megyékkel alakított ki testvérkapcsolatot, Hargita, pedig Temessel és Beszterce-Naszóddal. Ez érvényes ugyan az anyagi támogatásra, viszont a tömbvidékiek is sokat tanultak a szórványból, „én magam is”, hangsúlyozta Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke.
Jóllehet a tömbvidék magyarsága néha hajlamos saját érdekeire, célkitűzéseire összpontosítani, s megfeledkezik a szórványról, ismertette politikai tapasztalatát a kolozsvári Máté András Levente, az RMDSZ parlamenti frakcióvezetője. A helyzet természetesen különb, az érdekek összeegyeztetésére azonban különös figyelmet fordítanak.
A szórványmagyarság nemcsak dicső múltjával büszkélkedhet, hanem jelenével is. „Katonák vagyunk, mi védjük a végvárakat, iskoláinkat, egyházainkat, kultúránk intézményeit. Darabonként szerezzük vissza azt, ami a miénk, s amit elveszítettünk a huszadik század történelmi viharaiban, lépésről lépésre, a történelmi múltból erőt merítve építjük jövőnket”, mondta Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa. Eredményesen, a Téglás Gábor Iskolaközponthoz hasonló létesítmények Erdély más vidékein is épültek az utóbbi években, magyar prefektussal azonban Arad, Bihar, Kolozs vagy Maros megyék nem büszkélkedhetnek, a náluk sokkal mostohább helyzetű Hunyad viszont igen, jegyezték meg a szórványkonferencia 13 megyéből érkezett résztvevői.
Merni kell, nem kell félni, hogy köztéri eseményeink, merész céljaink sértik a románságot, mert a többség is elfogadja a magyarságot, emlékeztetett 20 éves tapasztalatára Böjte Csaba atya, a Szent Ferenc Alapítvány vezetője. A szórványban igenis élhető az élet, boldogulásunk rajtunk múlik, hangsúlyozta az Európa-szerte híres ferences atya. Aki szerint az anyanyelvű egyetem természetesen fontos az erdélyi magyarság számára, noha emiatt téves lenne megfeledkezni az alapokról, a magyar elemi iskolákról. Hiszen ezek a nemzet tartópillérei.
Elismerés a nagy elődnek
Ezután az egybegyűltek kimentek a vármegyeháza előtti térre, ahol már több száz dévai magyar gyülekezett gróf Barcsay Ákos emlékművének felavatására. Nagybarcsai Barcsay Ákos (1619–1661) erdélyi fejedelem, lugosi és karánsebesi bán, Hunyad vármegye főispánja, fejedelmi tanácsos, II. Rákóczi György idején Erdély politikai életének egyik meghatározó alakja. Az ünnepélyesen felavatott emlékművet eredetileg a XIX. században emelték, a nagybarcsai Barcsay birtok egykori parkjában. A parkot 1947 után felszámolták, mezőgazdasági területté alakították. Az emlékmű a közelmúltig egy kukoricás közepén porladt, Dézsi Attila, és néhány lelkes dévai és csernakeresztúri magyar kezdeményezésére és költségén restaurálták és a megyeháza előtt kapott méltó helyet. Mert a múlt tisztelete nélkül nem lehet jövőt építeni, mondta az emlékművet leleplező Kelemen Hunor. A köztéri magyar emlékmű töltse el büszkeséggel Déva valamennyi lakosát, nemzetiségtől függetlenül, mert a történelem ismerete közös érdek, mondta Dézsi Attila, a szórványünnepség házigazdájaként és egyik főszereplőjeként. Történelmi nagyjaink példája megerősít, újabb és újabb célkitűzések megvalósítására ösztönöz, hangsúlyozta Winkler Gyula. Történészként Marcel Morar, Déva alpolgármestere jelentős megvalósításnak nevezte az emlékmű felállítását, mivel a kutatások arra utalnak, hogy Charles (Károly) brit trónörökös Barcsay Ákos kilencedik nemzedéki leszármazottja. Amennyiben a történészek feltételezése bizonyítást nyer, Déva önkormányzata hivatalosan meghívja az Erdélyben gyakran járó brit trónörököst, hogy tekintse meg személyesen felmenője kétnyelvű emlékművét.
Gálaünnepség Délután a szórványkonferencia szakmai előadásokkal folytatódott. Lakatos András, a kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola igazgatója a szórványkollégiumiprogramot, valamint az idén elfogadott oktatási törvényben rejlő lehetőségeket ismertette, Horváth István kolozsvári szociológus az eddigieknél kedvezőbbnek ígérkező erdélyi magyar demográfiai tendenciákat ismertette, Schreiber István dévai tanár pedig a Hátszeg vidéki magyar nemesi családokról tartott előadást, majd az egybegyűltek zárónyilatkozatot fogadtak el a szórvány további megerősítéséről.
Az emlékműavatás mellett a nap másik fénypontja a városi színházban volt, ahol a kézdivásárhelyi színház előadta a Lila akácok című vígjáték-drámát. Ahogy várni lehetett, a teltházas előadáson a nagy érdeklődés miatt pótszékekre is szükség volt. A színdarab előtt Winkler Gyula és Dézsi Attila a színpadról ismertette a dévai és Hunyad megyei magyarság fontosabb megvalósításait – élen a Téglás iskolával –, illetve köszönetet mondtak az összefogásért és a 22 éves lelkes munkáért.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com 
Erdély.ma

Elkezdte működését az EMNT Szórványtanácsa
A Szórványtanács megalakulásával, annak konkrét struktúrájának, céljainak meghatározásával zárult a Konferencia az Erdélyi Szórványért második, brassói tanácskozása. A november 12-i eseményt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Brassó megyei szervezete a Brassói Magyar Napok keretén belül szervezte a Reménység Házában, olyan neves előadók részvételével, mint dr. Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt. vezérigazgatója és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója. A Szórványtanács alakuló ülését Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke vezette, a jelenlévők között szerepelt Bajtai Erzsébet nagykövetné asszony, Szegedi László, a Brassói Református Egyházmegye esperese, Máté Sándor, unitárius lelkész, ifj. Kerekes Zoltán, a vicei Bástya Egyesület elnöke, Boros Rezső, az Erdélyi Magyar Ifjak Szórványért szakcsoport tagja, Szász Ágnes, az Erdélyi Kárpát Egyesület brassói osztályának elnöke, valamint helyi vállalkozók és az EMNT területi szervezeteinek képviselői.
A Szórványtanács megalapítását hosszabb előkészítő munka előzte meg, melynek alapjait a május 13-14. között Temesváron lezajlott Szórvány és nemzetépítés című konferencia rakta le (itt született meg annak a szórványstratégiának a vitairata is, melyet Bodó Barna, a Magyar Állandó Értekezlet Szórvány Szakbizottságának elnökeként tett le a MÁÉRT asztalára).
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke az alakuló ülésen elmondta: „Az EMNT harminc Demokrácia-központtal, körülbelül száztíz munkatárssal rendelkezik, erre építhet az újonnan megalakult Szórványtanács.” A konkrét munkacsoportot viszont egy ennél szűkebb csapat képezi, melyet az EMNT szórvány-megyei szervezeteinek vezetői, illetve elismert szórványügyi szakemberek, köztük dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, dr. Erdei Ildikó, a Temes Megyei Civil Tanács elnöke, Gergely István „Tiszti”, a Lasarus Alapítvány elnöke, és nem utolsó sorban Szegedi László református esperes, a kőhalmi szórványközpont vezetője, akit a jelenlevők felkértek a Szórványtanács irányítására, dr. Kovács Lehel István, az EMNT brassói alelnöke titkári segítségével. „A diagnózis felállítása érdekében a közös problémák feltárása az elsődleges cél.” – jegyezte meg Szegedi László, miután megköszönte a bizalmat, kihangsúlyozva, hogy a szórványkérdést depolitizálni kell. Szegedi László aláhúzta, hogy az új munkacsoportból kihagyhatatlan az egyház, az iskola és a civilek, valamint újra be kell vonni a vállalkozói réteget, akik saját forrást is biztosítanak majd a munkacsoport programjaihoz.
A Szórványtanács munkáját máris elkezdte, – körülbelül egy év alatt kívánja feltérképezni a szórványmegyék településeinek jelenlegi helyzetét, valamint az ott élő magyarok problémáit –, személyes felkeresések, kérdőívezés, statisztikai felmérések előzik majd meg a konkrét megoldás-csomagot. 
Erdély.ma

Van-e élet az egyetem után Székelyföldön?
A felsőoktatás térségi szerepvállalásának és gyakorlatiasabbá tételének fontosságát hangsúlyozták november 11-én Csíkszeredában, a megyeházán tartott Sikeres Székelyföld konferencián.
A 2009-ben elkezdett rendezvénysorozat szervezői Hargita és Kovászna megye tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Székelyföld Fejlesztési Intézet, a Háromszék Fejlesztési és Kutatási Központ, valamint a Hargita Népe Kiadó. A szakmai fórumon a székelyföldi felsőoktatási intézmények vezetői, illetve munkatársai, önkormányzati vezetők, társadalomkutatók, középiskolai tanárok, közéleti szereplők vettek részt a térség felsőfokú képzését elemezve.
A jelenlévőket Biró A. Zoltán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Társadalomtudományi Karának dékánja köszöntötte, aki annak a kérdésnek a megtárgyalását vezette fel, hogy a szakmai tudást hogyan lehet a legjobban hasznosítani Székelyföldön, és felhívta a figyelmet a felsőoktatási intézmények és a középiskolák kapcsolatának fontosságára, tekintettel a bolognai rendszerre. „Olyan megoldásokat keresünk, amelyeket saját magunk, intézményi hatáskörünkben kivitelezni tudunk” – mondta a dékán.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint a térség önkormányzatainak és felsőoktatási intézményeinek a legfőbb célja a fiatalok itthon tartása vagy hazatérésének támogatása kell hogy legyen, olyan körülmények megteremtése, hogy a frissen végzettek akár a legkisebb faluban is értelmét lássák az elhelyezkedésnek. Ennek érdekében már történtek lépések, a tanácselnök példaként említette a csíkszeredai szolgálati lakások építését szakorvosok számára, amellyel a fiatal orvosokat szeretnék a megyei kórházba vonzani. Ezt hasonló lépéseknek kell követniük, közös stratégia alapján. „Bizonyos kérdésekben egységesen kell fellépnünk nekünk, székelyföldi intézményvezetőknek, például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyében, és meg kell győznünk arról a többséget, hogy szükségünk van a saját elit utánpótlásának biztosítására, kinevelésére” – jelentette ki a Hargita megyei tanácselnök.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az utóbbi hat–nyolc évben Székelyföldön bekövetkezett változásokra hívta fel a figyelmet, amelyek mind-mind az itt lakók életminőségének javulását szolgálják. Így jelentős fejlesztések történtek az infrastruktúrában, ennek kapcsán Tamás Sándor a legnagyobb beruházásnak a Kökös–Maroshévíz-országutat nevezte meg. Ma már nem igaz az, hogy Székelyföldön a legrosszabbak az utak, jelentette ki a Kovászna megyei tanácselnök, aki kitért arra a jelenségre is, hogy magyar fiatalok egyre nagyobb számban telepednek haza külföldről vagy nagyvárosokból, ugyanakkor tudatos gyerekvállalás jellemző körükben. „Székelyföld akkor lesz sikeres, ha a társadalom minden szegmense megérti ennek fontosságát, és folyamatosan érte dolgozik. Mi ezzel a rendezvénysorozattal valamennyi szegmenst megpróbáljuk megszólítani” – mondta Tamás Sándor hozzátéve: nincs ellenére, hogy a fiatalok elmenjenek innen, de jöjjenek is vissza, és szülőföldjükön hasznosítsák tudásukat, tőkéjüket, ahogy az régen is történt.
Dr. Tóth Tamás, a gödöllői Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának oktatója a kollégájával, a szintén jelen lévő dr. Káposzta Józseffel közösen készített szakmai prezentációját mutatta be Egyetem az oktatáson, kutatáson túl címmel. Tóth szerint az az egyetemi oktató „ér valamit”, akinek gyakorlati tapasztalata van, tehát például aki közgazdaság-tudományt tanít, az vegyen részt például vállalkozás vezetésében is. Összegzőjében elhangzott, hogy az egyetemeken még mindig a tömegképzés és a kutatóegyetemmé válás a fő gondolkodási irány, és nem vált stratégiává a régió felsőoktatási intézményei körében a térségi szerepvállalás, holott erre kellene fektetni a hangsúlyt, ezért továbbra is fontos célkitűzés a régió, illetve a helyi társadalom iránt elkötelezett szolgáltató egyetem koncepciójának kidolgozása.
A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Elhangzott, hogy a mai tanácskozásról kiadvány készül, a korábbiakhoz hasonlóan, valamint éves összefoglaló kötet kiadását is tervezik, akárcsak szakprogramok, tervek kidolgozását. A közös stratégiák kidolgozásában Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök összhangot szorgalmazott, közös adatbázisok, munkafelületek kialakításában ígérve segítséget, továbbá javasolta, hogy készüljön felmérés az elmúlt tíz év székelyföldi felsőoktatási eredményeiről, illetve dolgozzanak ki projekteket hálózati fejlesztésekre.
erdon.ro

A Magyar Szórvány Napja – egyedülálló kezdeményezés a magyar nemzetközösségben
„Itt kell megvessük a lábunkat annak érdekében, hogy a szórvány ne tűnjön el, hogy a tömb megerősödjön, és ne szórványosodjon el” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton, Déván, a Magyar Szórvány Napjának megnyitóján.
Az RMDSZ 10. Kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor születésének a napját, az Összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította. Ennek jegyében szerveztek hétvégén kétnapos rendezvénysorozatot Hunyad megyében.
Szombaton délelőtt szórványkonferenciával kezdődött a rendezvénysorozat. Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke nyitotta meg a konferencia munkálatait, mondván, több mint egy millió magyar ember megválasztott képviselőit üdvözölheti ezen a konferencián.
„ Mi, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselői az elmúlt 22 évben rengeteget terveztünk, dolgoztunk, voltak kudarcaink és sikereink egyaránt. Az egyik nagy kihívás számunkra a szórványban élő magyar emberek sorsának, jövőjének a mindenki által elfogadott rendezése volt. Az interetnikus közegben elő magyar emberek sorsa továbbra is kiemelten fontos számunkra, ezért is fogadtuk el a nagyváradi kongresszuson a Szórvány Napjának megünneplésére vonatkozó javaslatot” – mondta el megnyitóbeszédében Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke párhuzamba állította az 1989 óta eltelt 22 évet a két világháború közötti 22 évvel, amelyről Mikó Imre készített felmérést.
„A mi 22 évünk nagyon gyorsan eltelt, számvetésre, új tervekre, célkitűzésekre van szükségünk. Az erdélyi magyar közösségen belüli kapcsolatok megerősödtek, ilyen szempontból példamutató a székelyföldi és a szórványmegyék közötti együttműködés. Az összefogás újabb ékes bizonyítéka ez a kapcsolat, amellyel ismét megmutattuk, hogy képesek vagyunk legyőzni a kishitűséget. Nemzeti értékeink mellett közösségünk számára a legfontosabb a bizalom. Ezt mi a legválságosabb időkben is megőriztük, ezt kell tovább erősítenünk a jövőben is. A népszámlálási kampányunkban hasznát „Minden magyar számít” szlogenünk továbbra is aktuális, főként itt, a szórványban, ez a konferencia is ezt szolgálja” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
„A Szórvány Napja jó alkalom arra, hogy közösen, összefogásban a történelmi egyházak, a civil és szakmai szervezetek és a politikum képviselői olyan projekteket, terveket dolgozzanak ki, amelyek megerősítik a szórványközösségeket” – jelentette ki Winkler Gyula a Szórvány Napjának megnyitóján, majd Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke köszöntötte a résztvevőket. „Élnek magyarok a Tündérkerten belül is, nekünk elsősorban velük kell keresnünk a kapcsolatot. Az Összetartozunk programot sikerült tartalmas és jó rendezvényekkel feltöltenünk, az elmúlt évben pontosan 77 közös eseményt szerveztünk a program keretei között” – számolt be Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus végvári katonáknak nevezte a Hunyad megyei magyarságot, majd röviden ismertette a Megyeháza épületének történetét, amely az egykori Hunyad Vármegye Háza volt.
Végezetül Böjthe Csaba testvér szólalt fel, aki arról beszélt, hogy 20 éve él Déván és megállapította, hogy élhető itt az élet. „2300 gyereket nevelünk Dél-Erdélyben és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk. Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Értékelem ennek a konferenciának a hangnemét és egyetértek vele: nem a vészharangokat kell kongatni, mert élhető itt az élet magyarként, hanem közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal” – osztotta meg gondolatait Böjthe atya.
A szórványkonferencia délelőtti előadásán Az oktatási törvény által nyújtott lehetőségek a szórványban címmel tartott előadást Magyari Tivadar, az RMDSZ főtitkárhelyettese, Lakatos András, a kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola igazgatója pedig a szórványkollégium programot ismertette.
13 órától került sor a dévai prefektúra épülete előtt a Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopának ünnepélyes leleplezésére, amely Hunyad megye első köztéri magyar emlékműve. Kelemen Hunor szövetségi elnök az ünnepélyes leleplezésen elmondta: „sokszor vádolnak minket, erdélyi magyarokat azzal, hogy a múlt fele fordulunk. Azonban mi úgy véljük, ahhoz, hogy tudjuk, mire alapozunk, mire építjük jövőnket, ismernünk és vigyáznunk kell múltunk értékeire”.
Nagybarcsai Barcsay Ákos (1619-1661) erdélyi fejedelem, lugosi és karánsebesi bán, Hunyad vármegye főispánja, fejedelmi tanácsos, II. Rákóczi György idején Erdély politikai életének egyik meghatározó alakja. A most felavatott emlékművet eredetileg a XIX. században emelték, a nagybarcsai Barcsay birtok egykori parkjában. A parkot 1947 után felszámolták, mezőgazdasági területté alakították. Az emlékmű a közelmúltig egy kukoricás közepén porladt, most restaurálták és a Hunyad megyei prefektúra épülete, a hajdani vármegyeháza előtt kapott méltó helyet.
A Magyar Szórvány Napja alkalmából szervezett programok vasárnap is zajlanak, ekkor Marosillye, azaz a Bethlen Gábor szülőházának tartott Veres bástya lesz az események színhelye. 15 órától zászlófelvonásra, reneszánsz gyerekelőadásra, Bethlen Gábor életéről szóló előadásra, valamint dokumentumfilm vetítésre kerül sor.
A rendezvény szervezői: az RMDSZ országos és megyei szervezete, a dévai Szent Ferenc Alapítvány, a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács, a Téglás Gábor Iskolaközpont.
A rendezvény támogatói: RMDSZ országos szervezete, Communitas Alapítvány, Kovászna Megye Tanácsa, Hunyad Megye Tanácsa.
erdon.ro

Kihalóban a csángó kultúra?
A csángók kultúrája a megsemmisülés peremére sodródott. 260 ezer csángó közül már csak 60-70 ezren beszélik a csángó nyelvjárást, és, hogy európai szintű összefogásra van szükség, ezt már évekkel ezelőtt felismerte az Európa Tanács, pontosabban 10 évvel ezelőtt, éppen november 14-én.
„Kinek szíve odahúz, keze, lába odacsúsz" – ezzel az üzenettel a címoldalán jelenik meg minden hónapban a Reverinda című újság, amely magyarul írható és olvasható, és amelyet anyaországi és moldvai csángó gyerekek írnak gyerekeknek. Ez a mondat úgy 15-20 évvel ezelőtt még nem hangozhatott volna el, hiszen már az is bűnnek számított, ha valaki a „csángó", „magyar", 'ír", „olvas" szavakat kiejtette egymás után.
A csángó magyarok valami földöntúli, vagy éppen a földből fakadó erőnek hála, még mindig beszélik magyar anyanyelvüket, annak ellenére, hogy ennek elveszejtésére gigantikus erők szövetkeztek és sajnos szövetkeznek ma is.
A csángók a Kárpátoktól keletre, elsősorban Székelyföld szomszédságában, de attól különváltan élő, vagy onnan származó magyar népcsoportok összefoglaló neve. A csángó név eredeti jelentése: elkóborló, elvándorló.
A csángók asszimilálása már a 19. században elkezdődött, de az 1950-es években minden képzeletet felülmúlóan erőszakos, Európában példa nélkül álló asszimilációs intézkedések követték. A magyarellenes egyház hatására, illetve a magyar iskola, a magyar nyelvű sajtó, könyv és hírközlés teljes hiánya miatt a népcsoport szükségszerűen elvesztette értelmiségét. Jelenleg már egyre több, Magyarországon diplomát szerzett csángó tanár tanítja a magyar nyelvet a csángó falvakban, és az anyaország sok egyéb formában segít fenntartani az egyedülálló csángó kultúrát.
Magyar Televízió
Erdély.ma

A „sikeres alkupolitika” – Megmaradásunk záloga?
Kovács Péter megírta a nagyszalontai iskolaalapításról szóló propaganda-blogját, aztán elviharzott Budapestre, az MSZP kongresszusára.
Jól tette volna, ha Nagyszalontát útba ejti, és ha már ott van, megszemléli, mit adtunk át a nagyszalontai románságnak, milyen körülmények között, hány épületben tanulnak diákjaink a csere nyomán. De mindezt nem tette meg, ennek hiányában született meg blog-bejegyzése.
Úgy tűnik, ugyanaz a téma másként látszik Kolozsvárról RMDSZ-es szemüvegen keresztül és másként Nagyszalontáról, érintettként.
Korántsem arról van szó, amit a főtitkár úr így fogalmaz: „az áruló, megalkuvó RMDSZ-nek volt pofája létrehozni egy önálló magyar iskolát!” Hanem arról, hogy ez mibe került.
Csoóri Sándor Markó Bélához írt, aggódó írása jut eszembe a nagyszalontai iskolacsere kapcsán is. Ebben Csoóri Sándor abbéli félelmét osztja meg, még 2002-ben az RMDSZ volt elnökével, hogy az út, amelyen vezetik az erdélyi magyar közösséget, megmaradásunk szempontjából nem hatékonyabb, mint az elmúlt 80 év önfeladásos politikája. Most, majdnem tíz év távlatából olvasva ezt az írást, úgy tűnik, sajnos igaza van az aggódónak. Ráadásul, minden bizonnyal, az RMDSZ mai vezetése nem tanult az utóbbi esztendők hibáiból.
Érthetetlen, miként lehet sikerként beállítani azt, ami veszteséget hoz nemzetünknek. Önként átadunk közpénzből felújított patinás százéves épületet. Egy olyan épületet, amelyet a nagyszalontai polgárok építtettek, nem kis áldozat árán. Ön szerint, főtitkár úr, az akkori építtetők vajon mit szólnának efféle „sikeres” politikai alkukhoz?
Tisztelettel kérdezzük a főtitkár urat: húsz év, RMDSZ által vezetett diadalmenet után, vajon miért jár át Sarkadra és Gyulára tanulni több tucat nagyszalontai magyar diák? Nem őket kellene ösztönözni jó karban lévő iskolákkal, minőségi oktatással, hogy itthon maradjanak? Lehet, akkor megtöltenénk épületeinket...
Becsületesebb lett volna elmondani: emberek, csak abban az esetben lesz Nagyszalontán önálló magyar iskola, ha lemondunk épületünkről, tanszereinkről. Ha azt akarjuk elérni, ami normális esetben jár nekünk, oda kell adni azt, amit őseink reánk bíztak. De ezt sikertörténetként beállítani és elvárni, hogy örüljünk neki, gusztustalan dolog.
Hiába fényezi a helyzetet a főtitkár úr a levelében, sokan úgy gondoljuk, a történtek nem alakultak számunkra jól, csak lesütött szemmel lehet beszélni róla.
Sajnos, ezt érzik a győztesek is, ezért aláznak meg azzal is, hogy az iskolát Dacia-nak nevezik át.
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöksége
Erdély.ma

Kelemen Hunor: több nagyszabású projekt veszélyben van
Kelemen Hunor művelődési miniszter szombaton Kolozsvárott a a tárca 2012-es költségvetésével kapcsolatban azt nyilatkozta, ha ezt nem egészítik ki, több nagyszabású projekt veszélyben forog.
Ilyen a Iaşi-i Kultúrpalota restaurálása, a Bukaresti Nemzeti Színház újjáépítése, és nem lehetne megkezdeni a Nemzeti Opera és a Cantacuzino Palota renoválását.
„A Nemzeti Opera és a Cantacuzino Palota két fontos műemlék, amelyre az Európai Bizottság Fejlesztési Bankjától vettünk fel kölcsönt, és, ha nem használjuk fel a pénzt, és nem illeszkedünk a szerződéses határidőbe, az összegeket elveszítjük. Csak az államkasszából nem fogjuk tudni fenntartani ezeket a projekteket, ezért szeretném, hogy a kölcsönnel és a hazai hozzájárulással folytassuk ezeket a kulturális infrastruktúra szempontjából fontos projekteket. A beruházások megsínylenék, ha nem találnák meg a szükséges pénzforrásokat” – nyilatkozta a művelődési miniszter, aki hozzáfűzte: érti a pénzügyi és gazdasági válság diktálta megszorításokat, de nem fogadhatja el, hogy egy egész rendszer veszélybe kerüljön, és ne lehessen a közpénzeket a minisztériumok között újraosztani, az ésszerűség határain belül.
Kelemen Hunor azt is elmondta, ha a Művelődési Minisztérium költségvetése az alsó határnál kevesebb lesz, az intézményt akár be is lehet zárni, vagy hatásköreit át lehet adni a Pénzügyminisztériumnak, ha netán valaki úgy gondolja, hogy ez jobb.
„Pénzügyi és gazdasági válságban van néhány terület, amely megmarad elsődlegesen fontosnak, ilyen az oktatás, a kultúra és az egészségügy, ezek nem termelnek profitot a felhalmozás értelmében, de, ha nem finanszírozod, akkor az intézmények eltűnnek, bezárnak, vagy le lehet állítani a projekteket” – összegezett a művelődési miniszter.
nyugatijelen.com/Mediafax
Erdély.ma

Emlékműavatás Déván (A Magyar Szórvány Napja)
Jó, hogy van egy olyan nap, amikor arról beszélhetünk, mi a teendő, hogyan tudunk közösen gondolkodni és tenni mi, a szórvány- és tömbmagyarság tagjai.
A mai nap az ünnep mellett a munka napja is, amellett, hogy számot vetünk az elmúlt huszonkét év megvalósításairól, meg kell fogalmaznunk a következő évek célkitűzéseit is – hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő a Magyar Szórvány Napja alkalmából szombaton tartott dévai szórványkonferencián. A rendezvény fénypontját Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopának leleplezése jelentette.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében a nap fontosságát emelte ki, példaértékűnek nevezve a székelyföldi megyék által kezdeményezett Összetartozunk programot, mely együttműködést eredményezett Beszterce-Naszód, Temes, Fehér, Hunyad és Szeben megye, valamint Aranyosszék magyarságával. "A Minden magyar számít szlogenünk nem csak tegnap, a népszámlálás alkalmával volt aktuális, hanem ma és holnap is annak kell lennie. Jelmondatunkat a mindennapi munkával és tetteinkkel tudjuk aláhúzni és megerősíteni" – mondta zárszóként Kelemen Hunor. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus arra figyelmeztetett: "Mi felkiáltójelként vagyunk itt, Dél-Erdélyben az összmagyar nép számára. Ha a végvárak elesnek, a fő vár porladozni fog. Merjünk lenni, és merjünk alkotni."
A konferencián részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is, aki javaslatként fogalmazta meg: a Székelyföld ne legyen kedvezményezettje a különféle pályázatoknak, a Communitas Alapítvány kiírásaira csak a szórványban dolgozó szervezetek pályázhassanak. "A szórványmegyékben tevékenykedőknek nagyobb támogatásra van szükségük. Itt az ideje annak, hogy tegyük lehetővé a pozitív diszkrimináció alapján: ott, ahol nehezebb, ott segítsünk rá a munkára" – mondta. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az Összetartozunk programot ismertette, kiemelve: "Akkor lesz erős továbbra is Székelyföld, ha Erdélyben tudjuk stabilizálni azokat a közösségeket, ahol kisebbségben van a magyarság. Székelyföldnek belső anyaországként kell működnie a szórványmagyarság számára."
A politikusok után Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője osztotta meg gondolatait: "Élhető az élet magyar emberként a szórványban is. Álmainkat, céljainkat itt is valóra tudjuk váltani. 2300 gyereket nevelünk Dél-Erdélyben, és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk. Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Értékelem ennek a konferenciának a hangnemét, és egyetértek vele: nem a vészharangokat kell kongatni, hanem közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal." Beszédében szorgalmazta az óvodák és általános iskolák támogatását a kis szórványtelepülések esetében. "Ahol valakik mernek és összefognak, ott az álmokat valóra lehet váltani" – volt rövid beszédének fő üzenete.
A nap fénypontját Hunyad megye első köztéri magyar emlékművének, Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopának az ünnepélyes felavatása jelentette. "Amikor a múlt értékeire figyelünk, akkor természetes, hogy a múlt felé fordulunk. A mai nap a múlt felé fordulásnak és egyben a jövő tervezésének a napja, amikor Barcsay Ákos fejedelemnek emléket állítunk. Ma a XIX. században felállított és a XX. században halálra ítélt emlékét újra kihozzuk a köztérre" – hangsúlyozta Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter. Nagybarcsay Barcsay Ákos, az egykori Déva vár birtokosa, Hunyad megye főispánja, Erdély fejedelme tiszteletére a XIX. században emeltek emlékművet a Barcsay-birtok egyik parkjában. A parkot 1947 után megszüntették, mezőgazdasági területté változtatva, az emlékmű a közelmúltig egy kukoricás közepén hányatott sorsban árválkodott. "Merjük tisztelni múltunkat, elődeinket és hőseinket" – hangsúlyozta ünnepi beszédében Dézsi Attila prefektus, az emlékoszlop restaurálásának és köztérre állításának kezdeményezője. Az emlékművet Kelemen Hunor és Marcel Morar, Déva alpolgármestere leplezte le.
Délután a demográfiai tendenciákról, a nagyvárosi szórványról, valamint az EMKE Magyar Ház-programjáról tudhattak meg többet az érdeklődők. A szórványkonferencia a hozzászólások után zárónyilatkozat elfogadásával ért véget. Ezt követően a dévai Művész Színházban megtartott gálaesten a Kézdivásárhelyi Városi Színház Szép Ernő Lila ákác című darabját mutatta be. Tegnap a Déva közelében található Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában ünnepelték meg a fejedelem születésnapját és a Magyar Szórvány Napját, ahol reneszánsz gyermekelőadásra, Bethlen Gábor életéről szóló műsorra, valamint dokumentumfilm-vetítésre került sor. Ugyancsak tegnap a szórványprogram keretében Tamás Sándor és Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere Nagyenyeden újabb együttműködési szerződést írt alá.
Megalakult az EMNT Szórványtanácsa
A Szórványtanács megalakulásával, annak konkrét struktúrájának, céljainak meghatározásával zárult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett Konferencia az Erdélyi Szórványért második, Brassóban szombaton szervezett tanácskozása. A Szórványtanács vezetésével Szegedi László református esperest, a kőhalmi szórványközpont vezetőjét bízták meg, aki hangsúlyozta, a szórványkérdést depolitizálni kell. Kiemelte, az új munkacsoportból kihagyhatatlan az egyház, az iskola és a civilek, valamint újra be kell vonni a vállalkozói réteget, amely saját forrást is biztosít majd a munkacsoport programjaihoz. A Szórványtanács körülbelül egy év alatt kívánja feltérképezni a szórványmegyék településeinek jelenlegi helyzetét, valamint az ott élő magyarok gondjait, és személyes felkeresések, kérdőívezés, statisztikai felmérések előzik majd meg a konkrét megoldáscsomagot. (vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Külön-külön szervezett szórványkonferenciát a hétvégén az RMDSZ és az EMNT
Fel kell mérni a szórványban élő romániai magyarság valós helyzetét, hogy megőrizhesse identitását, s hogy fékezni lehessen az asszimilációs folyamatot – e gondolatok jegyében foglalkozott külön-külön a témával a hétvégén az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
Kész a tervlajstrom. Déván elhangzott, az RMDSZ kiemelt célja az integrációs asszimiláció fékezése
Az RMDSZ a magyar szórvány napja alkalmából szervezett szórványkonferenciát Déván. Az erről kiadott zárónyilatkozatban a résztvevők emlékeztetnek: az RMDSZ 10. kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésének napját a magyar szórvány napjának nyilvánította, ennek alkalmából tanácskoztak Déván a szórványmagyarság helyzetéről. „Kiemelt célunk az intergenerációs asszimiláció fékezése, negatív hatásának csökkentése, valamint az átfogó nyelvi tervezés, az anyanyelv használati körének kiszélesítése” – olvasható a dokumentumban.
A konferencián utaltak azokra a programokra, amelyeket az RMDSZ indított útnak e célok érdekében. Megállapították: a szórványkollégiumok létrehozása, működtetésük és fejlesztésük segítése, a magyar diákok ingázását vagy bentlakását lehetővé tevő programok, valamint az ezekhez kapcsolódó, a tanárok ingázását segítő támogatások jelentős mértékben hozzájárulnak az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez olyan térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak. Az új oktatási törvény rendelkezései új megoldási lehetőségeket kínálnak a szórványban élő fiatalok anyanyelvű oktatására. A magyar házak rendszerének kiépítése megerősítette a szórványközösségek kulturális infrastruktúráját – olvasható a zárónyilatkozatban.
A konferencia résztvevői hasznosnak és fejleszthetőnek tartják a székelyföldi és más, többségében magyarok által lakott régiók, valamint a szórványban élő közösségek között kialakuló testvérkapcsolatokat, kulturális programokat.
Ugyancsak a hétvégén alakult meg az EMNT Szórványtanácsa, annak konkrét struktúráját, céljait a Konferencia az erdélyi szórványért második, brassói tanácskozása határozta meg. Az erről szóló közlemény szerint az új testület megalapítását hosszabb előkészítő munka előzte meg, amelynek alapjait a május 13. és 14. között Temesváron lezajlott Szórvány és nemzetépítés című konferencia rakta le. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke az alakuló ülésen elmondta: az EMNT harminc demokrácia-központtal, körülbelül száztíz munkatárssal rendelkezik, erre építhet az újonnan megalakult Szórványtanács.
A konkrét munkacsoportot viszont egy ennél szűkebb csapat képezi, melyet az EMNT szórványmegyei szervezeteinek vezetői, illetve elismert szórványügyi szakemberek alkotnak, köztük Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, Erdei Ildikó, a Temes Megyei Civil Tanács elnöke, Gergely István, a Lasarus Alapítvány elnöke és Szegedi László református esperes, a kőhalmi szórványközpont vezetője, Kovács Lehel István, az EMNT brassói alelnöke.
„A diagnózis felállítása érdekében a közös problémák feltárása az elsődleges cél” – jegyezte meg Szegedi László, hangsúlyozva, hogy a szórványkérdést depolitizálni kell. Szegedi László aláhúzta, hogy az új munkacsoportból kihagyhatatlan az egyház, az iskola és a civilek, valamint újra be kell vonni a vállalkozói réteget, amely saját forrást is biztosít majd a munkacsoport programjaihoz. A Szórványtanács körülbelül egy év alatt kívánja feltérképezni a szórványmegyék településeinek jelenlegi helyzetét, valamint az ott élő magyarok problémáit.
Krónika (Kolozsvár)

A Magyar Szórvány Napja alkalmából szervezett szórványkonferencia ZÁRÓNYILATKOZATA
A RMDSZ 10. Kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésének napját, az Összefogás jegyében, a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította. Kitűnő alkalom ez arra, hogy leltárt készítsünk: vegyük számba eddigi megvalósításainkat, térképezzük fel további teendőinket, tűzzük ki céljainkat.
Szórványközösség alatt azt az interetnikus környezetben élő nemzeti közösséget értjük, amely külső segítséget igényel nemzeti identitása megőrzése és továbbadása érdekében. Segítésük során kiemelt célunk az intergenerációs asszimiláció fékezése, negatív hatásának csökkentése, valamint az átfogó nyelvi tervezés, az anyanyelv használati körének kiszélesítése.
Megállapíthatjuk, hogy a magyar szórványok tekintetében az elmúlt években jelentős programokat sikerült beindítani, olyanokat, amelyek meghatározóvá váltak e közösségek megmaradása szempontjából. Ebben kiemelkedő szerepe volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Communitas Alapítványnak.
A szórványkollégiumok létrehozása, működtetésük és fejlesztésük segítése, a magyar diákok ingázását vagy bentlakását lehetővé tevő programok, valamint az ezekhez kapcsolódó, a tanárok ingázását segítő támogatások jelentős mértékben hozzájárulnak az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez olyan térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak.
Az RMDSZ kitartó és következetes állásfoglalása eredményeként életbe léptetettoktatási törvény rendelkezései új megoldási lehetőségeket kínálnak a szórványban élő fiatalok anyanyelvű oktatására. Ebben jelentős szerepet kell vállaljanakaz önkormányzatok, a szövetség önkormányzati képviseletei.
A magyar házak rendszerének kiépítése megerősítette a szórványközösségek kulturális infrastruktúráját, hozzájárulva ezáltal a magyar identitás megőrzéséhez és továbbadásához. Fontosnak bizonyult az a szemléletváltás, amely a szórványközösségek programjainak kiemelt támogatását eredményezte a kulturális rendezvények, a média, a sport és az ifjúság terén, vagy amely elősegíti a lelkészek szórványközösségekhez való látogatását. A visszajelzések szerint a Magyar napokeseménysorozata nemcsak kulturális többletet jelentett, hanem jelentős mértékben növelte a közösségek kohézióját, önbecsülését.
Hasznosnak és fejleszthetőnek tartjuk a székelyföldi és más, többségében magyarok által lakott régiók, valamint a szórványban élő közösségek között kialakuló testvérkapcsolatokat, kulturális programokat. Meggyőződésünk, hogy ez nem tekinthető egyirányú támogatásnak: a szórványközösségek olyan értékek hordozói, amely az erős, többségében magyarok által lakott régiók közösségeit is gazdagítja.
A magyar közösségi terek tartalmas programokkal való feltöltése terén meghatározó szerepük van az ifjúsági szervezeteknek. Országos hálózatuk magában hordozza annak üzenetét, hogy számbeli kisebbségük ellenére egy nagyobb, erősebb közösség részei, amely felelősséget vállal értük. A visszajelzések szerint ezek a hálózatok egyben a belső migráció kiemelt csatornái is.
Úgy gondoljuk, hogy az eddigi eredmények megőrzése mellett a nagyvárosi szórványok problémáinak középpontba állításával, a szórványkollégiumok és a magyar házak hálózatba szervezésével, a szórványban levő tájházak, emlékházak, helytörténeti kiállítások turisztikai útvonalakba való integrálásával, valamit a szórványgondnoki rendszer kiépítésével tudunk előre lépni.
Legnagyobb kihívásnak a nagyvárosi szórványok feltérképezését, sajátos helyzetüknek megfelelő programok kidolgozását tartjuk. A demográfiai adatok azt mutatják, hogy a nyelv- és identitásváltás határán levő fiatalok többsége vélhetően a nagyvárosok lakótelepein él. Számunkra a lakóhelyükhöz közeli magyar iskola és a magyar közösségi élményt biztosító tér kialakítása komoly kihívást jelent. E törekvésünkben partneri viszonyt kívánunk kialakítani a történelmi magyar egyházakkal, a civil szervezetekkel.
Az új oktatási törvény alapján meg kell tervezni a vidéki és a nagyvárosi szórványkollégiumok hálózatba szervezését, egy hatékony és tervezhető támogatási rendszer kialakítását. Közösen kell újragondolni a már meglévő és még fellelhető erőforrások körét, azonosítani a támogatásra lehívható/hasznosítható összegek nagyságrendjét.
 A magyar házak hálózatba szervezésében jelentős eredményeket ért el az EMKE. Ki kell egészíteni ezt a hálózatot, fel kell térképezni adottságaikat, forrásaikat, a futtatott programok szerint egységesíteni kell felszereltségüket. Rendszerszinten kell megoldani a személyzet képzését.
A tájházak, emlékházak és helytörténeti kiállítások hálózatba való integrálásának terve elkészült, ebben a szórványterületeken található objektumok kiemelt helyen szerepelnek. Az intézmények láncolatának létrehozását adminisztratív eszközökkel kell segíteni, különös tekintettel a tulajdonviszonyok rendezésére és a fenntartáshoz szükséges források biztosítására. Nagyon fontos, hogy ezekre a hálózatokra a középiskolák bevonásával turisztikai programokat szervezzünk – át kell venni a jól működő magyarországi gyakorlatot.
A szórványvidéken megjelenő magyar médiatermékek az anyanyelvhasználat egyik legfontosabb közegét jelentik. A szórványmédia jelenlegi állapotának és a helyi igényeknek a feltérképezése az első lépés egy olyan átfogó program kidolgozása érdekében, amely a szórványmédia fenntartható működését biztosítja.
A szórványközösségekre való hatékonyabb odafigyelés érdekében célszerűnek tűnik egy olyan szórványgondnoki hálózat kiépítése, amely segíti egy-egy térség sajátos, szórványhelyzettel kapcsolatos oktatási, kulturális, tájékoztatásbeli gondjainak feltérképezését, a felmerülő problémák megoldását.
Meggyőződésünk, hogy a magyar szórványok kérdése társadalmunk egyik legfontosabb ügye, ezért helyzetüknek javítása, nemzeti identitásuk megőrzése össztársadalmi odafigyelést, összefogást, cselekvést igényel.
Elfogadva Déván, a Magyar Szórvány Napja alkalmából
2011. november 12. Nyugati Jelen (Arad)

Az autonómia épületének repedező talapzata
Végre egy reményt keltően üdítő hír: a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának regionális önkormányzati munkacsoportja budapesti alakuló ülésének résztvevői egyhangú egyetértéssel fő célként az autonómiatörekvések sikerre vitelét jelölték meg a határon túli magyarság számára.
A fórum helyszíne a Magyar Országház épülete volt – ennek jelképes üzenetértéke is van: a magyar parlament részt vállal a kitűzött nemzetpolitikai cél elérésében. A magyar parlamenti pártok egyébként teljes körűen képviseltették magukat Kőszegi Zoltán (Fidesz), Harangozó Gábor (MSZP), Kalmár Ferenc (KDNP), Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) révén. Az együttműködést támogató hozzászólók között az LMP képviselőjét nem találjuk, és nem akarunk összefüggést keresni aközött, hogy ugyanezekben a napokban Dorosz Dávid négynapos erdélyi körútján pártjának azt az álláspontját képviselte, hogy az autonómiatörekvések megvalósításában nem az anyaországnak kell megoldási lehetőségeket ajánlania.
Ez az álláspont az előző magyar kormányoknak azt a gyakorlatát ideologizálja meg, miszerint az autonómia különböző formáit az ügyben érdekelteknek kell kiharcolniuk. (Visszaköszön a Kádár-korszak: a kellemetlen kérdéseket úgy lehet elhárítani, ha azt a fazekat, amelyben ez a lé rotyog, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás fedőjével zárjuk le.) Ezzel ellentétben a Fórumon a határon túli képviselők az autonómia megteremtésében a magyar állam szerepvállalásának fontosságát hangsúlyozták, Izsák Balázs, az SZNT elnöke azt is kifejtette, a székelyföldi autonómia megteremtésének alapfeltétele, hogy Magyarország felvállalja azt a szerepet, amelyet Ausztria Dél-Tirol esetében betöltött. Földink, Kulcsár-Terza József az MPP képviseletében a téma kezelésében partnerséget ajánlott. Kulcsár-Terza a háromszéki népszavazás ügyében is egyeztetni tudott a helyi RMDSZ-szel. Gaudi-Nagy Tamás a Jobbik képviseletében Székelyföld autonómiájának fontosságát nevesítve is kiemelte; ennek támogatására külön munkacsoport létrehozását javasolta, amelyben magyar, európai, romániai képviselőcsoportok és szakértők vennének részt.
A KMKF regionális önkormányzati munkacsoportjának döntése figyelemre méltó és pozitív. Mielőtt azonban eufóriás állapotba ringatnánk magunkat helyzetünk virtuális javulásának hírére, vegyük észre, hogy itthon személyek, politikai csoportosulások, pártok marakodnak egymással a képviselőjelöltek személye fölött (lásd Marosvásárhelyt), a régiók átszervezése és egyebek kapcsán, s az autonómiateremtő közember kiábrándultan fordul el az egész nemtelen vircsafttól. Az autonómia tetőzete épül, miközben a talapzat repedezik.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy párt, egységes képviselet – az MSZP kongresszusán szólalt fel Kovács Péter RMDSZ-főtitkár
A Magyar Szocialista Pártnak (MSZP) nyitnia kell azon határon túli magyarok felé kell nyitnia, akik nem tudják elfelejteni a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-ei népszavazás eredményét – mondta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az MSZP szombaton tartott soron kívüli kongresszusán.
Kovács Péter felszólalásában örvendetesnek nevezte, hogy a magyarországi szocialisták nemzetpolitikájuk újraértékelésére készülnek.
„A Magyar Szocialista Párt a Szülőföld Alapon keresztül ezres nagyságrendben támogatott programokat, hosszú éveken keresztül, felülről nyitott rendszerben folyósította az oktatási-nevelési támogatást, határ-menti együttműködésben, Európai Uniós támogatással bonyolított le közös programokat, meghatározó módon hozzájárult a Mátyás szobor felújításához, és ezt a sort folytathatnám. Mindennek ellenére, az MSZP-t a 2004. december 5-i álláspontja alapján ítélik meg a határon túl élő magyar közösségekben. A nyitás által ennek az érzelmi alapú negatív megítélésnek a lebontását kell célul tűzni” – fogalmazott Kovács.
Az RMDSZ főtitkára úgy fogalmazott, egyetlen felelős politikai párt sem engedheti meg magának, hogy megsértődjön, elzárkózzon a párbeszédtől.
„Egy felelős, közképviseletet ellátó politikai szervezet, és az RMDSZ annak tartja magát, nem engedheti meg magának, hogy megsértődjön, hogy elzárkózzon a párbeszéd elől, hogy elszigetelje magát a politikai életben, Bukarest, Erdély, vagy akár Magyarország vonatkozásában. Az elmúlt 22 évben beigazolódott, hogy akkor tudunk eredményeket elérni, ha párbeszédet folytatunk mindazokkal a demokratikus elveket valló potenciális partnerekkel, akiket fel tudunk sorakoztatni a romániai magyar nemzetközösség céljai, elvárásai, igényei mögé” – mondta Kovács Péter.
Hozzátette: számukra nem az a legfontosabb, hogy valaki jobb, vagy baloldali, kereszténydemokrata, szociáldemokrata, vagy liberális, hanem az, hogy hogyan viszonyul az általunk képviselt közösséghez. „Ez az elv egyaránt érvényes a bukaresti és a budapesti politizálásunkra, politikai kapcsolatrendszerünkre” – mondta.
„Minden magyarországi párttól azt várjuk el, hogy a nemzetpolitikája alakításakor a magyar emberek, illetve a legitim képviseleti szervek álláspontját vegyék figyelembe. Nem irányításra, közvetlen beleszólásra van szükségünk, hanem segítségre” – hangoztatta az RMDSZ főtitkára.
Kifejtette: az erdélyi, romániai magyar közösség van annyira erős, hogy képes igazgatni a saját sorsát. Ennek az alapja pedig az RMDSZ által ellátott egységes politikai képviselet.
„Ezt a politikai egységet, sajnos, ismételt kérésünk ellenére magyarországi irányítással megtörték. Fölösleges anyagi és szellemi beruházás volt öt évvel ezelőtt egy párt megalakítása, és meggyőződésünk, hogy a legújabb párt létrehozása is kudarccal fog végződni” – utalt Kovács a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozására.
Szerinte a romániai magyaroknak nem ilyen jellegű „támogatásra” van szükségük. A határon túli magyaroknak elsősorban arra volna szükségük, hogy Magyarország olyan regionális hatalom legyen, amely képes megakadályozni egy szlovákiai nyelvtörvényt vagy a szerbiai kollektív bűnösségre vonatkozó kezdeményezést – mondta az RMDSZ főtitkára, aki szerint ugyanakkor komoly eredmény a könnyített honosítás lehetősége, feltéve, hogy az a szülőföldön maradással párosul. A kettős állampolgárságnak magyar választójoggal kell társulnia, de oly módon, hogy az ne ossza meg a magyar társadalmat – mondta. 
Krónika (Kolozsvár)

Egy nap a csángókért
Immár tizedik alkalommal tartottak tegnap a moldvai csángó kultúrát, néphagyományt ismertető és népszerűsítő Csángó Napot Csíkszeredában, a Hargita Megyei Tanács és a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében.
Az esemény mottója a száz éve született Lakatos Demeter csángó költő verssora: „Moldovának tájairól érkezem...” volt. A rendezvény A moldvai csángókért szól a harang címmel tartott ünnepi szentmisével kezdődött a Millenniumi templomban, majd délután a megyeháza márványtermében folytatódott. Az utóbbi helyszínen az egybegyűlteket Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője köszöntötte, és örömét fejezte ki, hogy immár tizedik alkalommal rendezhetik meg a Csángó Napot Csíkszeredában. Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy a moldvai csángó magyarokra és a csángó magyar kulturális értékek felmutatására nagy figyelmet kell fordítani.
„A szívós és kitartó munkának mindig van eredménye. Ki kell tartani, büszkéknek, elégedetteknek kell lennünk az eddig elért eredményekkel, hisz a kicsi dolgokból lesznek a nagy dolgok, és együtt, közös erővel képesek vagyunk egymást megvédeni, képesek vagyunk közösen erőfeszítéseket tenni egy szebb jövőért. Bukarest, Budapest és Brüsszel nélkül is képesnek kell lennünk egy fenntartható rendszer kialakítására” – hangsúlyozta a megyei önkormányzat elnöke.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége nevében Ferenczi Gabriella köszöntötte az egybegyűlteket, majd a rendezvény irodalmi műsorral folytatódott. A résztvevőknek lehetőségük nyílt találkozni és beszélgetni moldvai csángó szerzőkkel és alkotókkal, Duma Andrással, Iancu Laurával, Nyisztor Tinkával, Perka Mihállyal. A rendezvény végén a Petrás Mária keramikusművész és Ádám Gyula fotográfus alkotásaiból készült kiállítást nyitották meg.
Krónika (Kolozsvár)

Nyílt levelekben vitatkoznak a szatmárnémeti színészek
Lőrincz Ágnes Keresztes Attila védelmére kel, Bessenyei István pedig nyugalomra inti a feleket, arra kérve mindenkit, legalább az évadot vigyék végig.
Nyílt levelekben vitatkoznak egymással a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagjai: Nagy Csongor, a társulat egyik sztárszínészének csütörtöki levele után – amelyben kifejti, hogy az anyagi problémákon túlmenően is komoly gondok vannak a színházban, és hogy Keresztes Attila művészeti vezető nem hajlandó a gondokkal foglalkozni – most újabb két színész fordult a sajtóhoz.
Lőrincz Ágnes, aki 2001-től öt évig a társulat művészeti vezetője volt, Két év, amitől több lettem című levelében pártfogásába vette Keresztes Attilát, Bessenyei István, a trupp rangidős színművésze pedig arra inti a vitázó feleket, hogy higgadtan gondolják át a problémákat, és arra koncentráljanak, hogy legalább az évadot lehessen a kezdeti felállással végigvinni.
„Azt gondolom, hogy ami a színházunkban és a színházunk körül most történik, az a minőség és művészi színvonal elleni puccs. Most Keresztes Attilán próbálja elverni a port, mind a politika (ami nem lep meg), mind a kollégák, akik talán saját félelmeiket, önmagukkal való elégedetlenségüket próbálják igazolni, leplezni ezáltal. És bár elég sok mindent megértem már, igazgató is voltam a társulatnál, szóval tudom, kitől mi várható – most mégis meglepetés ért – írja Lőrincz Ágnes. – Mindenki elismeri Keresztes Attila érdemeit, a színházban általa létrejött minőségi változást, de ugye hát ez nehéz, fáradságos, gyötrelmes egyeseknek – másoknak meg túl sokba kerül.”
A színművész elismeri, hogy valóban gondot jelentenek az alacsony fizetések, de szerinte ebben Keresztes nem hibás, emiatt az önkormányzatot okolja. „Ami a pénzt illeti, hát az valóban kevés. Megalázóan kevés. Olvasom, hogy nincs törvényes lehetőség. Van, uraim! Van! És van olyan önkormányzat is (feleekkora városban is), ahol áldoztak a kultúrára, a színházra, és a színészek megkapták a színházi törvény által engedélyezett legmagasabb fizetéseket” – írja. „Őszintén drukkoltam érte, hogy ennek a fiatalembernek sikerüljön, hogy legyen ereje, kitartása és bátorsága végigvinni azt, amit nekem sem sikerült – de amiben őszintén hiszek. Mert szakmai tudása az van, nem kétséges” – olvasható Lőrincz Ágnes levelében.
Bessenyei István szerint „az évadnak mennie kell, az előadásokat az elsőtől az utolsóig le kell játszani, a műsortervet végig kell vinni annak, aki eltervezte és felépítette, azokkal a színészekkel, akikre a szerepeket kiosztották”. „Ez az egész botrány lassan a színház ügyének árt, a társulatot emészti fel, és a kollégák munkáját veszélyezteti” – írja a társulat legidősebb aktív színésze, aki szerint az évadtervet akkor is teljesíteni kell, ha magánemberként nem tudnak megegyezni a felek, aztán évad végén eldöntheti a társulat, hogy kinek kell mennie.
„Most itt van ez a helyzet. Elmentetek, és recseg-ropog minden. Az egész évad veszélyben forog. A tömeg pedig skalpot akar – a Keresztes skalpját. Természetes is, mert a néző, aki rajong értetek, és nem látja át a belső működést, a kockázatokat, ki másra is mutathatna rá, mint a főnökre?” – üzeni Bessenyei a két felmondott kollégájának, Nagy Csongornak és Rappert Gábornak, rámutatva, hogy nem egyedül Keresztes felelőssége a béke és nyugalom biztosítása. „Tegyétek félre most a személyes gondokat, a szakmai sértettséget, a pénzügyeket mindhárman, és jussatok megegyezésre” – javasolta a két színésznek és a művészeti vezetőnek Bessenyei István
Krónika (Kolozsvár)

Kastélynap Gernyeszegen
Turisztikai márkajegy lehetne
Reménysugarat jelenthez az erdélyi nemesi családok leszármazottainak, akiknek elődeit a kommunista rezsim megfosztotta kastélyaiktól, és az 1989 utáni demokratikus kormányok visszaszolgáltatták az épületeket – ahhoz, hogy ezeket hasznosítsák a jövőben – az a vetélkedő, amelyet a PONT Csoport, a Transindex, a Transilvania Trust Alapítvány és az Élő Erdély Egyesület kezdeményezett a világhálón. A Webkastély felhívására 23 csapat nevezett be 200-nál több önkéntessel, hogy egy-egy erdélyi kastélyt felkaroljanak, elsősorban idegenforgalmi szempontok szerint értékesítsenek.
A kezdeményezés sikerét igazolta a szombaton délután a gernyeszegi Teleki-kastélyban szervezett kastélynap. Néhány óra alatt a hajdani tébécépreventóriumot – a néhány hónapja gróf Teleki Károlynak és testvéreinek visszaszolgáltatott ősi rezidenciát – több mint 1000 érdeklődő kereste fel. A kastélynap része volt annak a vetélkedőnek, amiben a benevezett csapatok többek között információkat kell szerezzenek a gondozásukba vett kastélyokról, illetve meg kell tervezzék a jövőjét.
Megyénkből a gernyeszegi Udvarmesterek mellett a Ludas melletti Magyarózdon a Radák-Pekry-kastélyban szociális intézményt működtető Bonus Pásztorok, illetve az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt kezelésbe vevő Grófok neveztek be.
Nem könnyű a megyénkbeli csapatok dolga, hiszen méltó ellenfeleik vannak, vetélytársaik Erdély igen jelentős főúri épületeinek (Szilágynagyfalu – báró Bánffy-kastély, Szamosújvár – Kornis-kastély, Magyarberkesz – Péchy-kúria, Marosillye – Veres bástya, Csíkszentimre – Henter-kúria, Erdőd – erdődi vár, Vajdahunyad – várkastély, Gyergyószentmiklós – Lázár-kastély, Nagykároly – Károlyi-kastély, Sándorhomok – Berenczei Kováts-kúria, Csíkszereda – Lázár-kúria, Zabola – Mikes-kastély, Székelyhíd – Stubemberg-kastély, Olasztelek – Daniel-kastély, Árkos – Szentkereszty-kastély, Székelytamásfalva – Thury-Bányai-kúria, Balázsfalva – Apafi-kastély, Maroshévíz – Urmánczy-kastély, Válaszút – Bánffy- kastély, Csíkszereda – Mikó-vár) az elővitelét, promoválását vállalták fel. (Sz. m.: részletek a www.webkastely.ro – honlapon.)
Gernyeszegen az önkéntes idegenvezetőknek szusszanásnyi idejük sem volt, annyian várakoztak a kastély kapujában, hogy csoportonként végigjárják a volt egészségügyi intézmény által kiüresített épület termeit. S bár a kiállított fényképeken láthattuk, hogy régi pompájából szinte semmi sem maradt, azért akadt látnivaló: az ebédlő freskói és csillárai, a szépen faragott ajtók, néhány kandalló, az ötletes korabeli fűtésrendszer, a nagy tálalót ellátó kiszolgálórendszer (étellift a konyhából és falba épített vízmelegítő üst), amely megúszta a szocializmus éveinek rombolását. Voltak olyanok is, akik távoli városokból, sőt többen a fővárosból látogattak el Gernyeszegre. Több helybéli évtizedek óta először lépte át a kastély kapuját, s olyan idősek is voltak, akik még emlékeztek és találkoztak is az államosítás előtti tulajdonosokkal. Mi több, beszélhettünk a hajdani angolkertet gondozó kertész dédunokájával, aki büszkén készített fényképet az igen ritka, több száz éves páfrányfenyő előtt, amelyet valószínűleg az őse ültethetett.
Weisz Szidónia történész – csoportunk idegenvezetője – elmondta, a kastély örökösei örömmel fogadták a kezdeményezést és anyagilag is támogatták a rendezvényt sok más szponzor mellett. Még nem döntötték el, miként hasznosítják az épületet, amely igen nagy befektetést igényel, hiszen sürgős állagmegőrzési munkálatokat kell végezni rajta. A parkot is felújítanák, s ez is jelentős anyagi ráfordítást igényel. A webkastély csapatának tudomása szerint a Brüsszelben élő Teleki Kálmán hazaköltözne, hogy személyesen is tegyen valamit az örökség megőrzéséért, értékesítéséért. A Grófok csapatának ötletei is kiegészítik majd azt az elképzelést, amely egy új korszakot nyithat a gernyeszegi kastély életében, amely akár része lehet egy – a franciaroszági Loire völgye mintájára összeállított – eredeti turisztikai márkajegynek, a Maros menti kastélytúrának. S az sem kizárt, hogy a vetélkedőnek köszönhetően akár Erdély-szerte fellendül a kastélyturizmus és természetesen az ezt kiegészítő idegenforgalmi szolgáltatások, amelyek fogódzók lehetnek a gazdasági válságban.
A gernyeszegi kastélynap látogatási naplójának bejegyzéséből ítélve lenne igény erre határon innen és túlról is, csupán összefogás kellene – önkormányzatok, civil szféra, magántőke –, hogy a több évtizedes történelmi sebeket begyógyítsák. Hosszú távon megéri!
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Etnográfiai kiállítás nyílt a Körösvidéki Múzeumban
Nagyvárad – Hétfőn a Barokk Palotában etnográfiai kiállítás nyílt a Körösvidéki Múzeum szakrészlegének szervezésében. Egy kutatási projekt részét képezi, amelyet a Kulturális Alap finanszíroz.
A délben tartott tárlatnyitón dr. Aurel Chiriac múzeumigazgató elmondta: idén július 29. és november 15. között a Körösvidéki Múzeum etnográfiai részlege közvetlen kedvezményezettje volt annak a 23 ezer lej értékű, Az észak-erdélyi autópálya Bihar megyei nyomvonalának szomszédságában található falvak etnográfiai örökségének digitalizálása egy adatbázis elkészítése révén elnevezésű projektnek, melyet az Országos Kulturális Alap 90 százalékban finanszírozott. A program megvalósításában a közművelődési intézmény partnerei voltak a Körösvidéki Múzeum Barátai Egyesület, a Nagyváradi Egyetem, valamint Bihar, Tóti és Paptamási községek önkormányzatai. A fő célt az képezte, hogy beazonosítsák, kutassák, archiválják és népszerűsítsék az autópálya két csomópontjának közelében lévő hat település (Bihar, Hegyközkovácsi, Kügyipuszta, Tóti, Bisztraterebes és Rétimalomtanya) anyagi és szellemi kulturális örökségét. A kutatócsoportot tizennégy alkották- dr. Aurel Chiriac és dr. Ioan Goman koordonátorok, illetve dr. Barbu Ștefănescu, dr. Vasile Todinca, dr. Simona Bala, dr. Ioan Godea, Melania Țărău, Horváth Szabina, Paul Pintea, Iacinta Chiriac, Ioana Gherghel, Luminița Manea, Leontina Țurcaș és Szabó Ödön, akik a tanulmányútjaik során lefényképezték és lefilmezték azokat az etnográfiai sajátosságokat, melyek a felsorolt helységek közösségeit jellemzik 2011-ben. A feltárt szokásoknak és jelenségeknek a materiális élethez (különböző parasztgazdaságoknak, foglalkozásoknak és mesterségeknek, népviseleteknek, migrációs folyamatoknak, gazdasági és szociális tevékenységeknek a leírása) és a nem anyagi léthez (hagyományok és népszokások, interetnikus és interkonfesszionális kapcsolatok, az identitáshoz kapcsolódó megnyilvánulások) köthető vonatkozásai is voltak.
Visszatérnek majd 
Dr. Ioan Goman, a múzeum etnográfiai részlegének vezetője arról számolt be: az elmúlt hónapokban lefényképezték és lefilmezték az említett településeken található valamennyi házat, és ugyanakkor rögzítették a helyi szokásoknak megfelelő tevékenységeket (mezőgazdasági, szőlőtermesztési, zöldségtermesztési, kertészeti és állattenyésztési), a régi (fa- és vasfeldolgozás, hordókészítés) és az újabb mesterségeket (kő- és fafaragás), valamint az év különböző napjaihoz kötödő néphagyományokat (szüreti bálok, világítás stb.). Összesen 11 kézművesműhelyt fedeztek fel (kettőt Biharon, négyet Hegyközkovácsiban, négyet Tótiban és egyet Rétimalomtanyán), 10 tárgyat vásároltak meg (kettőt Biharon, ötöt Hegyközkovácsiban és hármat Tótiban), több mint 14 ezer digitális fotót készítettek és több mint 10 óra mozgóképes anyagot vettek fel. Sok nehézséggel kellett megküzdeniük, például a sokszor több mint 35 Celcius fokos hőséggel, az emberek bizalmatlanságával, de azzal is, hogy a kutatott falvak zöme magyar többségű, és a helybéliek nem mindig tudtak románul. Ugyanakkor az etnográfusok azt is tervezik, hogy néhány év múlva visszatérnek a tanulmányozott településekre, hogy felmérjék, időközben mennyit változtak a helyi viszonyok, illetve mennyire lesz hatással a népszokásokra az észak-erdélyi autópálya megépülte.
MÁNGORLÓ ÉS KENDERFÉSŰ
A kutatás eredményeiről egy fotóalbumot is kiadnak (már nyomdában van), Sürgösségi néprajz a III. évezred kezdetén. Bihari falvak az észak-erdélyi autópálya közelében címmel, illetve elkészült egy dokumentumfilm, melynek címe Etnográfiai tanúságtételek Biharban. Ugyanakkor a beszerzett 10 használati eszközt- vetőgép, kézi daráló, vaseke, mángorló, krumplihányó vasvilla, mázsa, dagasztóteknő, tükör, kenderfésű és húskaparó- a Barokk Palota első emeleti termeiben állították ki, ezeket körülbelül két hétig hagyják kitéve, az érdeklődés függvényében. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Lakatos fellebbez az ANI kérés ellen
A Nagyváradi Bíróság helyt adott az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kérésének, hogy szakértői vizsgálat tárja fel Lakatos Péter volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, jelenleg az Állami Számvevőszék vezetőtanácsi tagjának vagyongyarapodását.
Az ANI feltételezése szerint a volt képviselő reális vagyona több mint tizenötezer euróval meghaladja az általa bevallott vagyon értékét. Lakatos Péter portálunknak elmondta, hogy fellebbez a nagyváradi bíróság döntése ellen, és tudatta, hogy idén szeptemberben magánjogi pert kezdeményezett az ANI ellen azzal a panasszal, hogy az ügynökség nem tartja be a saját törvényét, és mondvacsinált ürügyekel, politikai elvárásoknak megfelelően és feltehetőleg politikai megrendelésre indít vizsgálatokat. Hozzátette: az ANI ellen kezdeményezett civil pert az ügyre kijelölt bíró nem vállalata, valószinűleg azért, mert az ügynökség ellen folyó ilyen típusú civil per még nem zajlott le az országban, magyarázta Lakatos. Elárulta, hogy ha megnyeri a civil pert, fontolóra veszi majd egy büntetőjogi per kezdeményezését az ügynökség ellen hivatali visszaélés címém.
Az ügy előzményei
„Én már két évvel ezelőtt azt mondtam, hogy az ANI nem dolgozik hatékonyan, politikai megrendelésre tevékenykedik, és a munkája gyakorlatilag abból áll, hogy felcsípi azt, amit a sajtóban olvas. 2010 áprilisában kritizáltam az ügynökséget, és rá egy napra megindították ellenem a jogtalan vagyongyarapodási vizsgálatot” – fogalmazott Lakatos. 2010 decemberében megismétlődött az eset. Akkor a költségvetés vitáján Lakatos Péter javasolta az ANI költségvetésének csökkentését, és az ügynökség másnap újra megindította ellene ugyanazt a vizsgálatot, amit nyolc hónapig jegeltek. Az ANI azzal magyarázta ezt, hogy időközben változtak a törvények, és az első üggyel érdemben nem foglalkoztak tovább, hanem arhiválták azt. Sőt, tavaly decemberben már nemcsak vagyongyarapodási, de összeférhetelenségi vizsgálatot is indítottak ellene, de Lakatos elmondása szerint a mai napig nem közölték vele, hogy miben áll az összeférhetetlenség.
Visszaélés
„Az ANI működését szabályozó törvény kimondja, hogy ha az ANI különözetet talál a vagyonnyilatkozatban, akkor magyarázatot kell kérjen tőlem, amit az ügynökség nem tett meg, ehelyett a sajtóban szellőztette meg az ügyet. Pedig én 2010. május 5-én minden szükséges dokumentumot elküldtem nekik, amelyből kiderül, hogy rosszul számoltak és egyáltalán nincs különbözet a vagyonnyilatkozat és a valóság között” – mondta Lakatos Péter, aki szerint az ANI nem vette figyelembe azt, hogy neki 2004-ben már volt egy 18 ezer eurós megtakarítása, és csak 2005 januárjától kezdték vizsgálni a politikus vagyonnyilatkozatát, amibe nem számolták bele a már említett megtakarítást, így jött ki a több mint tízezer eurós vagyontöbblet.
Visszaélés 2
Továbbá az ANI visszaélésére gyanakszik Lakatos Péter amiatt is, hogy amennyiben az ANI arra a következtetésre jut, hogy a politikus vagyona meghaladja azt a mértéket, amennyire a mandátum ideje alatt a bevételek alapján joga lehet, akkor az ügynökség az ügyiratot az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságnak kellene átadnia, az ANI azonban ezt sem tette meg. Ennek oka az lehet Lakatos szerint, hogy az ANI nem vizsgálja az ő teljes mandátumát, hanem csak a 2005-ös évben vélt felfedezni a törvény által megengedett tízezer euró feletti különbözetet a reális vagyon és a bevallás között. Az ANI erre a megállapítására alapozva 2006-tól kezdődően vagyonosodási szakértői vizsgálatot kért. „Ha szerintük 2005-ben meghaladta a vagyonom a bevallott jövedelmemet, akkor azt az évet vizsgálják, vagy képviselői mandátumom egészét, de az nem törvényes, hogy 2006-tól mostanáig futó szakértői vizsgálatot rendeljenek el. Én egyetértek az eljáráson kívüli szakértői vizsgálattal, de azt ne közpénzből fizessék, hanem az fizesse, aki azt elrendelte” – mondta Lakatos Péter. A volt képviselő szerint a szakértői vélemények sok pénzbe kerülnek, és az ő esetében nincs kellőképpen megalapozva az a számítás, mely indokolttá tenné a közpénzből fizetendő szakértői vélemény elvégzését. A politikai megrendelőkre vonatkozó kérdésünkre Lakatos Péter kitérő választ adott, azt azonban megjegyezte: „Nekem van egy szem házam, amit két év óta nem képes az ügynökség felmérni, miközben Elena Udreanak és Robert Negoitanak akkora vagyonuk van, hogy nem elég a nyomtató, amivel a vagyonleleltárukat ki lehessen nyomtatni.”
Pap István
erdon.ro

Református szociális központ
Átadták vasárnap az új időseket és hátrányos helyzetű gyermekeket ellátó napközi otthont Nagykárolyban. Az avatási szalag átvágását három órás ünnepi istentisztelet és műsor előzte meg.
Elkészült Nagykárolyban a Nagykároly–Belvárosi Református Egyházközség legújabb létesítménye, a „Reménysugár” napközi otthon. Az ünnepélyes átadásra tegnap került sor, a 11 órakor kezdődő istentiszteleten Csűry István püspök hirdetett igét. Csűry megdicsérte a nagykárolyi gyülekezetet, hogy tudnak és akarnak építeni, erre példa az új szociális központ is. A püspök prédikációjának kulcsszava a kegyesség volt – hangsúlyozta: nem az a kegyes ember, aki jámboran tehetetlen, hanem aki tevékeny, mer dolgozni tervein.
Az istentisztelet végén Tukacs József, az egyházközség lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket, megköszönte a támogatást és a lelkes munkát a kivitelezőknek és a polgármesteri hivatal alkalmazottainak. Tukacs részletesen ismertette a projektet: a Regionális Operatív Program révén sikerült a beruházás legnagyobb részét finanszírozni, az EU 981 940 lejt adott az 1 439 015 lejes összköltségvetésű kivitelezéshez. Mintegy 150 000 lejt állami pénzből fedeztek, a helyi közösség pedig 37 000 lejjel járult hozzá az otthon felépítéséhez.
Kovács Jenő polgármester, főgondnok beszédében megjegyezte: mindig jó érzés egy-egy szalagot átvágni, ez azt jelenti, hogy valamit sikerült véghez vinni. Elmondta: merni kell nagyokat álmodni, s aztán dolgozni kell az álom megvalósításán. Kiemelte, hogy szükség van a templomon kívüli helyszínekre is, hogy a közösségi élet megfelelően működjék.
Ezután ünnepi műsor következett. Az emelkedett hangulat kialakításához hozzájárult a belvárosi kórus, a kertvárosi kórus, az idősek kórusa és a vallásórás fiatalok is. Csobot Adél, Komáromi Emma, Berei József, valamint Varga Sándor színművész egy-egy verset szavalt el, szintén Csobot Adél egy dalt is elénekelt, gitáron Szűcs József kísérte.
A műsor után a jelenlévők átvonultak az elkészült épülethez, ahol mindenki körülnézhetett, megcsodálhatta a modern létesítményt. A házigazdák ételről-italról is gondoskodtak, mindenki részesült a szeretetvendégségben.
Az új otthon tulajdonképpen egy kombinált szociális intézmény, mely gyakorlatilag már működik is, „teljes gőzzel” január 30-án indul be. Hátrányos helyzetű családokból származó gyermekek és idősek napközi otthonaként funkcionál majd: 9 és 13 óra között az időseket, 14 és 18 óra között a gyermekeket-fiatalokat látják el. Összesen nyolcvan személyt tudnak majd testi és lelki ellátásban részesíteni, ebben benne foglaltatik a napi egyszeri meleg étkezés is.
erdon.ro

Tudományos múltidéző
Az Erdélyi Múzeum Egyesület marosvásárhelyi fiókja tizenegyedik alkalommal szervezte meg a Magyar tudomány napja Erdélyben című tudományos ülésszakát, amelynek a hétvégén Nyárádszeredában a Bocskai István Iskolaközpont díszterme adott otthont.
A konferencia résztvevőit dr. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul is köszöntötte. Az ülésszakon közel húsz előadás hangzott el, többek közt Egyed Ákos akadémikus Nyárádszeredáról, Bocskai István fejedelemmé választásáról, annak körülményeiről értekezett. Balázs Lajos arra kereste a választ, hogy miért népszerűbb a lovagkirály Szent László az országalkotó és törvényekkel rendszabályozó erőskezű Szent Istvánnál a régi erdélyi köztudatban.
Spielmann Mihály Berzenczei László naplóját tárta az érdeklődők elé, ismertetve az első magyart, aki bejárta a világot, és aki 1849 októberétől emigrációba kényszerülve, érdekes néprajzi, társadalomtörténeti megfigyelésekkel színesítve jegyezte le az emigráció első két hónapját, ami arra indította, hogy felkutassa a magyarság ázsiai eredetét.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Élhető magyar élet, szórványban
Nem csak a kisebbségben, de a tömbben élő magyaroknak, így a székelyföldieknek is fontos, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a szórvány érdekvédelme – hangzott el a hétvégén Déván, az első alkalommal megrendezett Magyar Szórvány Napján.
Nem csak a kisebbségben, de a tömbben élő magyaroknak, így a székelyföldieknek is fontos, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a szórvány érdekvédelme – hangzott el a hétvégén Déván, az első alkalommal megrendezett Magyar Szórvány Napján. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: fordulatra van szükség a kisebbségi képviseletben.
„Itt kell megvetnünk a lábunkat annak érdekében, hogy a szórvány ne tűnjön el, hogy a tömb megerősödjön, és ne szórványosodjon el” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton Déván, a Magyar Szórvány Napjának megnyitóján. Az RMDSZ 10. kongresszusán november 15-ét, Bethlen Gábor születésnapját az összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította az érdekképviselet: ennek megfelelően szerveztek hétvégén kétnapos rendezvénysorozatot Hunyad megyében.
„Új tervek kellenek”
„A többnemzetiségű környezetben élő magyar emberek sorsa továbbra is kiemelten fontos számunkra, ezért is fogadtuk el a nagyváradi kongresszuson a szórvány napjának megünneplésére vonatkozó javaslatot” – emlékeztetett Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke párhuzamba állította az 1989 óta eltelt 22 évet a két világháború közötti 22 évvel, amelyről Mikó Imre készített felmérést.
„A mi 22 évünk nagyon gyorsan eltelt, számvetésre, új tervekre, célkitűzésekre van szükségünk. Az erdélyi magyar közösségen belüli kapcsolatok megerősödtek, ilyen szempontból példamutató a székelyföldi és a szórványmegyék közötti együttműködés.
Az összefogás újabb ékes bizonyítéka ez a kapcsolat, amellyel ismét megmutattuk, hogy képesek vagyunk legyőzni a kishitűséget. Nemzeti értékeink mellett közösségünk számára a legfontosabb a bizalom” – fogalmazott Kelemen Hunor, aki hangsúlyozta: a népszámlálási kampány jelszava, a „Minden magyar számít” továbbra is érvényben marad, és ennek a szemléletnek különösen a szórványban nagy jelentősége van.
„Pozitív diszkriminációt!”
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy a szövetség tisztségviselői számára az egyik legnagyobb kihívás a szórványban élő magyar emberek sorsának, jövőjének mindenki által elfogadott rendezése.
Winkler házigazdaként vett részt a rendezvénysorozat megnyitóján, ahol Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke is köszöntötte a résztvevőket. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus végvári katonáknak nevezte a Hunyad megyei magyarokat.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök figyelmeztetett arra, hogy a szórvány „pozitív diszkriminációt” érdemel, a székelyföldi pályázóknak a jövőben le kell mondaniuk a Communitas Alapítvány támogatásáról az ezeken a vidékeken élők javára.
„Nem kell kongatni a vészharangot”
Böjte Csaba ferences szerzetes felszólalásában elmondta: húsz éve él Déván, és megtapasztalhatta, hogy a nehézségekkel együtt is élhető itt az élet. „Összesen 2300 gyereket nevelünk itt, Dél-Erdélyben, és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk.
Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Nem a vészharangokat kell kongatni, hiszen élhető itt az élet magyarként. Közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal” – osztotta meg gondolatait Csaba atya.
A múlt kötelez
A dévai prefektúra épülete előtt a résztvevők felavatták Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopát – ez Hunyad megye első köztéri magyar emlékműve. „Sokszor vádolnak minket, erdélyi magyarokat azzal, hogy a múlt felé fordulunk. Ám ahhoz, hogy tudjuk, mire építjük jövőnket, ismernünk és vigyáznunk kell múltunk értékeire” – mondta Kelemen Hunor az RMDSZ és Communitas Alapítvány által támogatott eseményen.
Háromszék is felvállalja a szórványt
Együttműködési szerződést írt alá a hét végén a nagyenyedi vártemplomban Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök a nagyenyedi Dr. Szász Pál Egyesület és a magyarigeni református Bod Péter Alapítvány vezetőivel a szórványmagyarok kulturális értékeinek támogatásáról.
„Belső egységünk erősítésére, pozitív jövőkép kialakítására kell törekednünk, ezért Hargita megyéhez hasonlóan, Kovászna megye is kiveszi részét e belső építkezésből” – mondta beszédében Tamás Sándor. Az ünnepségen felszólalt Krecsák Sz. Adalbert, Nagyenyed alpolgármestere, illetve Demeter László, a Kovászna Megyei Tanács kulturális bizottságának vezetője. (Tamás András)
Új Magyar Szó (Bukarest)

Nyitna az RMDSZ a nagyvárosi szórványok felé
A Magyar Szórvány Napja alkalmával elfogadott zárónyilatkozat irányelveinek megvalósíthatósága szerepelt az RMDSZ Főtitkárságának mai, november 14-i ülésének napirendjén. A gyűlést követően Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta: „Szemléletváltásra van szükség a szórványpolitikában, meg kell őrizni, és tovább kell fejleszteni az eddigi eredményeket, azonban a legnagyobb kihívásnak a nagyvárosi szórványok feltérképezését, a sajátos helyzetüknek megfelelő programok kidolgozását tartjuk. A szakértők kimutatása szerint a jelenlegi stratégiák, programok a szórványban élő magyar emberek mintegy 20 százalékához érnek el, ha nyitunk a nagyvárosi szórványok felé, ezt az arányt lényegesen növelni tudjuk.” A gyűlésen megállapították, hogy a Zárónyilatkozat tartalma hangsúlyeltolódást jelent a szórványszemléletben, ez alapját képezi majd annak a szórványkérdésekre vonatkozó cselekvési tervnek, amelyet az RMDSZ Főtitkársága dolgoz ki, és terjeszt a Szövetségi Képviselők Tanácsa decemberi ülése elé. Az RMDSZ Főtitkársága kiemelt feladatként jelölte meg a magyar házak, tájházak, emlékházak és helytörténeti kiállítások hálózatba szervezését. „A magyar házak tekintetében az EMKE jelentős eredményeket ért el az elmúlt években, következő lépésként szükség van ezen objektumok integrált kezelésére, a tulajdonviszonyok rendezésére, a működéshez és fenntartáshoz szükséges források biztosítására” - állapította meg a főtitkár. Az ülésre vonatkozó beszámolójában Kovács Péter elmondta azt is: eldöntöttük, hogy a következő hetekben létrehozzuk a szórványgondnoki hálózatot, amelyet az RMDSZ megyei szervezeteiben dolgozó munkatársak bevonása által fogunk működtetni. „A hálózat célja a szórványhelyzettel kapcsolatos oktatási, kulturális, tájékoztatásbeli gondok kezelése, ez első lépésben legkevesebb 25 munkatárs koordinált tevékenységét fogja jelenteni, de ezt a számot folyamatosan fogják bővíteni” - mutatott rá Kovács. (hírszerk.)
Transindex.ro