A bukaresti végvárban
Czelder Márton-díjjal tüntették ki az elmúlt hét végén Marosvécsen Bányai László bukaresti lelkipásztort, aki a főváros Szőlőalja-Viilor utcai református templomában három évtizede hirdeti az igét. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diaszpóra Alapítvány által megítélt díjjal a szórványmagyarságot példásan szolgáló lelkészek munkáját értékelik minden évben.
A díj névadója, Czelder Márton az 1800-as években a Kárpátokon túli, a bukaresti és regáti magyarok gondozását vállalta. Hasonló feladatot végez Bányai László is, akinek bukaresti gyülekezetében az ország szinte minden református közösségéből vannak hívek. Amint laudációjában elhangzott, egész élete a szórványban telt el, a Dési Egyházmegyéhez tartozó Esztényben született, ahol édesapja lelkész, édesanyja tanítónő volt. A teológia elvégzését követően a kicsi kackói gyülekezetbe helyezték, majd Lozsádon, Székesen, Kipulyonban, Lésfalván, Májában és Balázstelkén hirdette az igét. A hivatást fia is folytatja, aki a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanul.
Az ünnepséget követően a díjazottat arról faggattam, hogy milyen érzés a fővárosi forgatagban, távol Erdélytől igét hirdetni, tartani a lelket, megtartani reformátusnak azokat, akik messze kerültek szülőföldjüktől.
– Örvendek, hogy a díjátadáskor elbeszélgethettem lelkésztársaimmal, amire a fővárosban ritkán adódik alkalom. Bukaresti végvárunkban elszigetelődve az ortodox és katolikus kollégákkal találkozom gyakrabban.
– Mekkora gyülekezetet gondoz?
– A lélekszám 500 körül van, a belvárosi parókián, a Calvineumban kétszer annyian vannak.
– Hogyan alakul Bukarestben a gyülekezet, a lelkész szólítja meg, vagy maguktól keresik fel a hívek?
– Szívesen szólítanám meg azokat, akik még nem találtak el hozzánk, de a legtöbb esetben hiába megyek el az ajtajuk előtt. Az ajtón levő román családnévből lehetetlen következtetni arra, hogy ott egy református ember is lakik.
– Hogyan, mikor találnak el a templomba?
– Általában megözvegyült korukban, amikor a férjük meghalt, aki esetleg nem akarta, hogy a saját vallásukat gyakorolják. Csakhogy egyedül, nyugdíjasan és betegen szellemileg és anyagilag kevésbé tudják az egyházat támogatni.
– Prédikációjában említette, hogy a fiatalokkal, akik arra hivatkoznak, hogy nincsen idejük, nehéz szóba állni.
– Ez így van, és nem könnyű a vegyes családban élő gyermekeket sem megszólítani, bár minden hétfőn eljárunk az Ady Endre középiskolába. A fővárosban a nagy távolság is sokszor akadálya annak, hogy eljöjjennek az istentiszteletre.
– Tudom, hogy Bányai László börtönmissziót is vállal.
– Bukarest legkorszerűbb börtönébe, a Rahovába járok be az ortodox kolléga engedélyével. A börtön vezetősége sajnos nem adja ki a fogva tartott reformátusok jegyzékét. A lelkészi gondozást külön igényelni kellene, amihez a rabok többsége nem ragaszkodik, holott tudnánk segíteni rajtuk.
– Az egyházi szolgálat mellett íróként is számon tartják; miért érzi szükségét, hogy gondolatait nyomtatott formában is közölje?
– A lélek indít az írásra, akár teológiai, akár közéleti témáról legyen szó. Az ihlet mindig felülről jön, és szükségét érzem annak, hogy rögzítsem azt, ami egyébként elvesztődne.
– Ismeretlenül is évekkel ezelőtt a vendége voltam a Szőlőalja – Viilor utcai parókiának, amelynek alagsorában vendégház működik, ami a Bukarestbe látogatóknak nagy segítséget jelent.
– Négy szoba áll a vendégek rendelkezésére, amelyeket 1989 után alakítottunk ki, mivel korábban nem volt szabad. Ezekben a szobákban kedvező áron biztosítunk szállást az orvosi ellátásra érkező, kórházban fekvő családtagjaikat gondozó, ügyes-bajos dolgaikat rendező személyeknek.
– Miért maradt annyi éven át Bukarestben?
– A "kegyelem" nem engedett hátat fordítani ennek a nagy szórványnak, mindvégig úgy éreztem, hogy ott a helyem. Jelenleg fél év hosszabbítást kaptam a püspökségtől, amíg az Úr erőt ad, szolgálok, s ha letelt az idő, szeretnék visszatérni Erdélybe.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Raffay Ernő könyveinek bemutatója
A szabadkőművesség nem pártpolitikai kérdés
Amikor Baracsi Levente lelkész házigazdaként üdvözölte a belvárosi református templom imatermét megtöltő közönséget és Raffay Ernő történészt, a bemutatandó kötetek szerzőjét, bevallotta: maga is nagy érdeklődéssel várja az oly vitatott témával, a szabadkőművességgel foglalkozó előadást. 
A Borbély Zsolt Attila által moderált találkozóra három könyvét hozta el a szerző – Balkáni birodalom, Szabadkőművesek Trianon előtt, Harcoló szabadkőművesség –, s mint a címből is kiderül: ez utóbbi kettő foglalkozik a szabadkőművesség kérdésével. (Az első Nagy-Románia létrejöttével.) Raffay Ernő azonban elmondta: további két könyvet is tervez a témáról, amelyek a következő esztendőkben jelennek meg.
Raffay professzor – aki fontos könyvet írt Trianon titkai címmel – látszólag messziről indulva közelítette meg a kérdést. Elmondta: levéltári kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy Trianonhoz külső és belső okok vezettek. A belső okok közt három kérdéscsoport szerepel: a történelmi Magyarország területén kevés volt a magyar (az 1910-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 54,5 százaléka), a parlamenti obstrukció (nem fogadtak el szükséges törvényeket), végül a szabadkőművesség. Raffay Ernő véleménye szerint az őszirózsás forradalomban hatalomra jutott, Károlyi Mihály vezette kormány volt Magyarország első szabadkőműves kormánya a céhhez tartozó három miniszterével és négy államtitkárával (bár maga Károlyi gróf nem volt szabadkőműves). A szabadkőművesek érintettségét látja Tisza István gróf, volt miniszterelnök 1918. október 31-én délután (Károlyi hatalomra jutásának napján) bekövetkezett meggyilkolásában is (a héttagú gyilkos csoport tagjai közül kettő szabadkőműves volt), bár a későbbi vizsgálat nem mutatott ki közvetlen összefüggést.
A moderátor kérdésére válaszolva Raffay Ernő elmondta: bár történelmietlennek tartják a „mi lett volna, ha” kérdést, igenis meg kell vizsgálni a lehetőségeket. A Károlyi-kormány parancsot adott a még harcképes magyar csapatoknak az erdélyi városok ellenállás nélküli feladására, a Tanácsköztársaság pedig beteljesítette a tragédiát.
A jelenlegi szabadkőművességről – amelyről csak néhány szó hangzott el – annyit tudtunk meg, hogy ma a világon mintegy 3 millió tagja van (ebből 1,5 millió az Egyesült Államokban), Magyarországon pedig ezerre tehető a számuk. Végül Raffay Ernő megjegyezte: a szabadkőművesség nem pártpolitikai kérdés, vannak hívei a jobb- és baloldalon is.
A találkozó végén a történész könyveit dedikálta.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Román nyelvű magyar lap kell!
Sejtettem, hogy nem új keletű az a gondolat, ami egy ideje kavarog a fejemben, mert nagyon is kézenfekvő, és egyre szükségszerűbb a gyakorlatba ültetése: magyarok által románul írott folyóirat kell Kolozsvárra! Egyetlen kérdésbe és kétpercnyi internet-használatba került az előzmények felkutatása, és így bukkantam a Puntea című, az 1990-es évek elején szerkesztett kiadványra. A „hídra”, amely nem csak folyóirat szintjén, hanem a maga szimbolikus jelentéstartalmával együtt is hiányzik a kolozsvári közéletből.
A minap feldúltan hívták fel a figyelmemet a Gheorghe Şincai Elméleti Líceum honlapján olvasható rövid történeti áttekintésre (www.sincaicj.ro/scurtistoric.htm). A bemutatás majdnem teljes egészében a Református Kollégium történetére vonatkozik, és azon a határon mozog, amely miatt még valószínűleg nem vétnek jogi szabályokat, de amely már a jóérzés határait messze meghaladja. (Szinte elpirulok, amiért ilyen kontextusban jóérzésre hagyatkoztam.)
A hibásan feltüntetett számszerű adatok talán a legkevésbé sértőek. Az elkeserítő, hogy a 16. századba gyökerezteti egy olyan intézmény történetét, amelynek halvány elképzelése sem létezhetett akkoriban!
Gheorghe Şincai Líceumról beszél a történeti áttekintés, amely valóban rövid lenne, ha a középiskolát mutatná be, nem pedig az épületének és az azt felépítő intézménynek a múltját vázolná. Így azonban a szászok iskolájától, a református elemi iskolán át a kereskedelmi leányiskoláig minden benne van a történetben. Sőt, a Kolozsvári Református Kollégium jelmondatát is (Litteris et pietati sacrum) büszkén tüntetik fel a honlapon.
Akik gyanútlanul elolvassák mindezt, azok elhiszik és történelemmé válik számukra – a többség számára „kényelmes” történelemmé. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ez ne vonuljon be a tankönyvekbe? Cikkezhetünk ezekről az esetekről, vezető anyagként közölhetünk Iorga-táblákat, helységnévtáblákat, tarthatunk előadásokat, konferenciákat a témában, világgá zenghetjük a sérelmeinket a médián, a civil és a nemzetközi szervezeteken keresztül. Csakhogy ezalatt a román média sem tesz egyebet: szenzációba öltöztetve ír a pórul járt perecseni hivatalnokjelölt esetéről, aki nem tudott magyarra fordítani, horthystázik, fasisztázik, irredentázik, és a többségéből származó erővel kihúzott, kitörölt mondatok helyébe újakat illeszt, a kornak és a „római leszármazottaknak” tetszőbbeket.
Vannak fórumaink, ahol leülünk és elbeszélgetünk, amelyeknek egy része a szavazatokon és a nézettségi mutatókon túl valóban érdekvédelemről szólnak. Ezek a fórumok közvetlenül megérintenek bizonyos számú közönséget, közvetetten pedig olvasókat, tévénézőket, rádióhallgatókat, majd a vita témáját képező kérdéskör két nap alatt lecseng, elveszti a szavatosságát.
Folyamatosságra van szükség: arra, hogy a bennünket foglalkoztató témákat állandóan szem előtt tartsuk. Egy román nyelvű magyar folyóirat (vagy akár hírportál) már csak azért is életképes lenne, mert a román média sok esetben ebből táplálkozna, tovább szőné a felvetés szálát, ezáltal pedig még több emberhez jutna el a magyarság üzenete. Halott kezdeményezés lenne, ha holmi sérelemcsapként működne, amelyen lenyeletett szennyet köpködünk. Tényekkel alátámasztott „hibaigazítóként”, és megoldást kereső fórumként viszont fejlődőképes találkozási ponttá válhat.
Ami jelenleg történik, az jóformán süketek párbeszéde: a többség sok esetben azt tesz, amit akar, mi hőbörgünk, hogy márpedig ezt nem szabad, de a hőbörgéseink elmennek a többségiek füle mellett. Amíg csak magunknak írjuk a sérelmeket, addig nem sok jóra számíthatunk. Persze, akkor sem számíthatunk rohamos előrelépésre, ha gyűlöletet szító keretként fogják fel az esetleges feltámasztott Punteát vagy a teljesen új címmel jelentkező lapot/portált – amelyet (hasonló tapasztalatok alapján) rövid időn belül Vocea Bozgorului-nak, vagy valami hasonlónak becézgethetnek majd. De kétségtelen, hogy „érzékeny” űrt töltene be az elindítása.
A hídnak szó szerinti és szimbolikus értelemben sem az a szerepe, hogy eltüntesse a folyót. Nem lehetünk annyira naivak, hogy elhiggyük: ezzel kiküszöbölnénk a további konfliktusokat. De párbeszédet – vagy legalább annak a lehetőségét – teremtenénk meg, és a Şincai-ban tanuló román diák is tudná, hogy valami hibádzik a középiskolája közel 500 éves történelmével. Nem hinné el talán, de nem is törődne bele!
KOVÁCS HONT IMRE
Szabadság (Kolozsvár)

Elfogadták a levéltári törvény módosítását
Elfogadta tegnap a képviselőház a levéltári törvény módosítását. Ez elviekben lehetőséget biztosít a kommunizmus évei alatt erőszakkal elvett egyházi levéltárak anyagának visszaszolgáltatására.
A módosító indítványt Máté András Levente és Kerekes Károly RMDSZ-es képviselők nyújtották be. A jogszabály értelmében a levéltárakban mikrofilmes másolat marad a dokumentumokról.
Krónika (Kolozsvár)

Kiértékelték a népszámlálást
Az október második felében lezajlott népszámlálás és az ügy érdekében való együttműködést értékelték ki csütörtökön az RMDSZ Bihar megyei székházában a Szövetség és társult civil szervezetek, történelmi magyar egyházak képviselői.
A cenzust megelőzően a Bihar megyei RMDSZ mindenekelőtt a magyar történelmi egyházakkal, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel, a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, a Nagyváradi Unitárius Egyházközséggel és a Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközséggel, majd összesen tizennyolc nagyváradi és megyei civil szervezettel kötött együttműködési megállapodást a népszámlálás tárgyában, majd a közös cél érdekében Magyar Polgári Párt, és valamivel hosszabb egyeztetés után sikerült megállapodnia az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei szervezetével is.
A Fekete Sas-palotabeli székházban a megjelent civil szervezeti és egyházi vezetőket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Összefoglalta a népszámlálásra való készülődés főbb mozzanatait, majd a cenzus során tapasztalt általános problémákra világított rá. Mint az ügyvezető elnök mondta, a tapasztalatok alapján két fő hibája volt az idei népszámlálásnak: egyrészt a Központi Statisztikai Hivatal egy régi, 2009-es digitális térkép alapján készítette el központilag a kerületek leosztását, ami rendkívül pontatlan volt, hiszen az elmúlt bő két évben felépült tömbházak, lakónegyed-részek, házak hiányoztak az adatbázisból. Biharban a megyei statisztikai intézet sokat javított a Bukarestben összeállított utca- és lakáslistákon, ám így is megtörtént, hogy kimaradt egy-egy új ház a cenzorok összeállításaiból. Másrészt a személyi szám megadása körüli vita a lakosság szemszögében úgymond hiteltelenítette a népszámlálóbiztosok munkáját.
Bihar megyében az RMDSZ hatékony közbenjárására a félretájékoztatásokat sikerült idejében korrigálni, de a cenzusra szánt idő igencsak kevésnek bizonyult, több helyre nem jutottak el a biztosok. Az utolsó napon az RMDSZ számlálói még felkeresték azokat, akik jelentkeztek a megyei irodában, de még így is akadnak olyanok, akiket nem számlált meg senki. Hiányzott továbbá a lehetőség az interneted adatlap-kitöltési lehetőség, amelyre főleg a fiatal generáció részéről lett volna igény.
Ami az együttműködést illeti, a számlálálóbiztosok tapasztalatai és a visszajelzések alapján a Bihar megyei magyar lakosság nagy többségét sikerült tájékoztatni a legfontosabb információkról, és ebben nagyon nagy szerepet játszottak az RMDSZ-szel együttműködő civil szervezetek és egyházak is. Az egyházi vezetők és a lelkészek pedig az istentiszteletek alkalmával még az utolsó pillanatokban is tájékoztatták, figyelmeztették a híveket a népszámlálásról és annak fontosságáról. Fontos eredmény továbbá, hogy sikerült megfigyelőket delegálni a magyarlakta településeken és szórványban is, akik nem csak az összeíráskor, hanem az adatok számítógépbe történő bevitelekor is ellenőrzik a szabályosságot. A kiértékelésen lévők ugyanakkor felvetették a lehetőségét egy alternatív népszámlálásnak, amely során saját közösségünket lehetne pontosan felmérni.
erdon.ro

Két évtized a magyar nemzetpolitikában
Nagyvárad – Szerda delután az RMDSZ Bihar megyei szervezete indította Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében Szarka László, a révkomáromi Selye János Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja tartott előadást Belmagyar és külmagyar kapcsolatok a rendszerváltás után címmel.
Az Ady Endre Középiskola dísztermében megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Szarka László professzor előadása kezdetén megjegyezte: arról az időszakról fog beszélni, mely az Antall József miniszterelnök által megjelölt három priorítástól a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadásáig terjed. Ennek a két évtizednek a mérlege felemás, tele rengeteg pozitív történéssel, de olyan vonatkozásokkal is, melynek a végkifejleteit még nem látjuk, hiszen ezeknek a napjainkban is zajló folyamatoknak az alanyai vagyunk. A pozitív elmozdulás keretét az adja, hogy az uniós és a NATO-tagság megteremtette a lehetőségét annak, hogy talán eltudjuk felejteni a dicstelen 20. századot, közelebb kerülünk Európa centrumához és kompországként nem sodródunk kelet felé. Ugyanakkor viszont a térség bonyolult kapcsolataira jellemző, hogy nehéz elképzelni a Kárpát-medencét, mint nyolc ország által közösen működtetett fejlesztési régiót, de az elmúlt húsz év érdeme, hogy a többség-kisebbség viszony konszolidálódott. Megszülettek a demokrácia alapjait hordozó pártalternatívák, de mindent beleng annak a hangoztatása, hogy a magyarság vészesen fogy, miközben néhány országot kivéve valamennyi európai állam lakossága csökken. Ennek ellenére, „mi kongatjuk a vészharangokat, hogy itt a világvége”, mert mert mi jobban, másképpen és erőteljesebben fogyunk, és „ha a túlélésnek az a titka, hogy elmegyünk, akkor elmegyünk”. Az előadó szerint a kisebbségben élők egyik legfőbb előnye az anyaországiakkal szemben, hogy a kritikai többlettudás birtokában vannak, vagyis csak mosolygunk olyankor, amikor azt halljuk, hogy egy pesti néni azt mondja a tévében: „lelkem, ne emlegesse nekem Erdélyt, mert mindjárt elsírom magam”.
Uralkodó eszmék
Szarka László megitélésében az elmúlt két évtizedben öt eszme érvényesült. Megtörtént a kisebbségi jogok nemzetköziesítése, vagyis európai törvények garantálják, hogy a kisebbségi ügyek nem tekinthetőek többé egy ország belügyének. Ugyanakkor megjelent az autonómia fogalma, mely nem abból áll, hogy „100-200 székelyharisnyás férfi a Hősök teren énekel”, hanem abból, hogy meg kell győzni a többségi nemzetet a bukaresti parlamentben arról, hogy az autonómia a hatalommegosztás egyetlen létező demokratikus intézménye. „Értelmesen és okosan kell párbeszédet folytatni, mert az autonómiát nem kinyilatkoztatni vagy kiharcolni, hanem kitárgyalni kell”, hangsúlyozta a professzor. Az elmúlt húsz évben megtörtént a magyar-magyar kapcsolati rendszer intézményesítése is, megszületett a státustörvény (bár a magyar igazolvány használata néha keserű tapasztalatokat is hozott) és a nemzetegyesítés politikai beteljesüléseként megszavazták a kettős állampolgárságról szóló törvényt. A nemzetpolitikai folyamatok árnyékában viszont ott húzódott a szomszédságpolitika, melynek kisiklásait jelentették az alapszerződések, magyarázta az előadó. Az erdélyi magyarság például úgy érezte, hogy megint a feje fölött döntöttek valakik, és az alapszerződések nem helyezték optimális kontextusba a nemzetpolitikát sem: a szomszédos államok továbbra is gyanakvóak, kisajátítóak és féltékenyek, Magyarország pedig fölényes, diktálni akaró, gesztusokat nem tesz és a kisebbségi magyarokat eszközként használja fel saját érdekei megvalósítása érdekében. Maradtak esélyként a közös kormányülések és a közös projektek megvalósításai.
Önszerveződési stratégiák
Eközben a kisebbségben élő magyarság különböző önszerveződési stratégiák gyakorlatba ültetésében gondolkodott. A ’89-es változások után néhány hónapig pislákolt a társnemzeti illuzió reménye, ez azonban hiú ábrándnak bizonyult. Következett az önkormányzati modell kiépítése, majd a kisebbségi szervezeteknek a kormányzati szerepvállalása, mely felkorbácsolta az indulatokat, mert egyesek árulást emlegettek. A történések azonban bebizonyították, hogy hatékonyabb kormányon, mint ellenzékben lenni, mert a nemzetiségi politizálás egyik lényege az intézményesülés, ugyanis nemcsak nyelvében él a kisebbségi magyar. Az uniós csatlakozás komoly esélyt adott arra, hogy sok mindent átgondoljunk és magunkat új poziciókba helyezzük, miközben azon kell munkálkodnunk, hogy a magyar politikai nemzet és kulturális nemzet fogalmát reálissá, de nem feltétlenül azonossá tegyük. Szarka László szerint bár utópiának tünik, azon kell dolgoznunk, hogy a magyar nemzet befogadó legyen, és ugyanakkor egyaránt el kell fogadtatnunk magunkat Bukaresttel és Budapesttel is, vagyis meg kell értetnünk velük azt, hogy mi tudjuk a legjobban, hogy mi a jó nekünk, és ne ők akarják megmondani, hogy mit tegyünk.
Szerződéses nemzetközösség
Szarka László meglátásában két irányba kell elmozduljon a kapcsolatrendszer: egyrészt ismerjük el, hogy Magyarország és a szomszédos államok is régiókból tevődnek össze, és mindenki erősen kötödik a saját térségéhez, másfelől pedig lássuk be, hogy sokáig nem tartható fenn a klientúrarendszer. Ehelyett megbékélve az Európai Unióval, szerződéses nemzetközösséget kell létrehoznunk, és meg kell valósítanunk a térségi együttműködést, hogy a regionális- és szomszédságpolitikai uniós színvonalú legyen. „A magyar politikai nemzetközösségek a nagy témákban elbeszélnek egymás mellett, pedig feladatközösség vagyunk, ami azt jelenti, hogy a problémáinkat közösen kell megoldjuk”, fogalmazott.
erdon.ro

Megújult az Erdélyi Riport
Mától heti rendszerességgel jelenik meg az Erdélyi Riport, amely megújult formában, több színes oldallal kerül az olvasók elé. A kiadványt ma délután 17 órától mutatják be Marosvásárhelyen, a színház protokolltermében, ahol a Riport Kiadó könyvújdonságai is megtekinthetőek lesznek.
„Két évvel ezelőtt álltunk át a kétheti megjelenésre, és most lehetőséget kaptunk arra, hogy ismét heti rendszerességgel jelenhessünk meg. Ezt a váltást a design megújításával is párosítottuk, az eddigiekhez képest a lap ezen a héten formailag már egy más kinézetben hagyja el a nyomdát.
Ez lesz a 400. lapszámunk, és nem véletlen, hogy a váltást mostanra időzítettük, éppen kilenc évvel ezelőtt indult a Riport” – magyarázta az Új Magyar Szó megkeresésére Szűcs László főszerkesztő. Elmondása szerint a formai változást leginkább az indokolja, hogy egy hetilapnak más kinézettel, más műfajokkal és témákkal kell foglalkoznia, mint egy olyan lapnak, amelyik csak kéthetente jelenik meg.
„A heti megjelenés esetén például van lehetőség az előző hét híreinek összefoglalására, míg a kéthetente megjelenő lap esetében nincs különösebb értelme ilyen rovatot üzemeltetni” – magyarázta Szűcs.
A rovatokkal kapcsolatban elmondta, ismét lesz Tárca, újdonság lesz továbbá az Ütkőző című rovat, amelynek lényege, hogy több személy megszólaltatásával járnak körbe egy-egy témát. Králik Lórándnak az Amerikai Egyesült Államokról, Kínáról és a muzulmán világról jelent meg sorozata, a mostani lapszámtól kezdődően számításaik szerint 10 héten keresztül a Dél-afrikai Köztársasággal ismertetik meg az olvasókat.
Kérdésünkre, mennyire alakult át az Erdélyi Riport kilenc évvel ezelőtti célkitűzése, Szűcs László hangsúlyozta: „a lényeg és a célkitűzés nem változott, továbbra is hiteles és szabad újság marad a kiadvány”. Hozzátette, továbbra is megmaradnak a réteglap státuszban, abban az értelemben, hogy nem a szórakoztatás a céljuk.
„Nehéz meghatároznom a célközönségünket, egyaránt írunk kultúráról és gazdaságról, de reméljük, hogy a megváltoztatott forma, az új, színesebb design következtében többen fogják majd olvasni a lapot, amelyben minden generáció és érdeklődésű olvasó megtalálja az őt érdeklő témát” – összegzett a főszerkesztő.
Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Régészkonferencia Sepsiszentgyörgyön
Régészkonferenciát tart november 11-étől Sepiszentgyörgyön a romániai magyar régészközösség szakmai testülete, a Pósta Béla Egyesület, az Erdélyi Múzeumegyesület (EME) és a házigazda intézmény, a Székely Nemzeti Múzeum közös szervezésében.
A vasárnapig tartó VII. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencián közel száz Kárpát-medencei magyar régész vesz részt, akiknek munkájához várhatóan mintegy 50 régészhallgató csatlakozik – írja a Krónika című kolozsvári napilap.
A tanácskozáson bemutatnak néhány új kiadványt: az SZNM Acta Siculica című évkönyvét, továbbá a Székelyek. A kereszténység védelmezői tematikájú kiállítás katalógusát, illetve a Gáll Erwin és Gergely Balázs szerzőpáros Kolozsvár születése. Régészeti adatok a város X–XIII. századi történetéhez című könyvét ismertetik.
A szombati szakmai előadások után vasárnap szakmai kirándulásra indulnak a résztvevők, a célállomások az erdőfülei Dobó középkori temploma és kápolnája, a nagyajtai unitárius templomvár és az erősdi őskori lelőhely.
A korábbi hat konferencián kialakult gyakorlatnak megfelelően a rendezők idén is szívesen látnak minden régészt, aki fontosnak ítéli kutatásai eredményeinek ismertetését. Így alakult ki az 56 előadásból álló értekezésfolyam, amelyet négy szakosztályba – őskor, ókor, népvándorláskor, középkor – tagolva hallgathatnak meg szakemberek és érdeklődők.
Forrás: echotv.hu
Székelyföldportál.info

Harcoló szabadkőművesség
Telt ház köszöntötte szerda este Raffay Ernő történészt Csíkszeredában, a Csíki Játékszín Hunyadi László Kamaratermében, ahol legújabb kötete, a Harcoló szabadkőművesség kapcsán válaszolt Borbély Zsolt Attila kérdéseire.
Borbély Zsolt Attila közíró, az EMNT Országos Elnökségének tagja köszöntötte a történészt, akinek tollából olvashattuk a Trianon titkai című könyvet is. Raffay Ernő több év publikációs szünet után két kötetet is megjelentetett a szabadkőművességgel kapcsolatosan. „Mi adta az érdeklődést a szabadkőművesség iránt?” – hangzott el a kérdés.
Raffay örömmel nyugtázta, hogy világéletében azzal foglalkozhatott, ami érdekelte: hogyan történhetett meg a régi magyar királyság feldarabolása, és immár negyven éve fontos témája Trianon. „Mindig csak a franciákat és a románokat szidjuk Trianonnal kapcsolatosan, holott ők csak a saját érdekeiket próbálták érvényesíteni, nem kevés sikerrel. Így kezdtem el kutatni, hogy vannak-e belső okai az ország szétcsonkolásának” – fogalmazott a történész, aki három fő okot emelt ki: a történelmi Magyarország területén kevés volt a magyar (az 1910-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 54,5 százaléka), a parlamenti obstrukció (nem fogadtak el szükséges törvényeket), valamint a szabadkőművesség tevékenysége.
Az Országos Levéltárban végzett kutatásaiból kiderült, hogy a szabadkőművességnek igen komoly szerepe volt Trianon kapcsán. A másfél órás beszélgetés során kitértek az alig egy hónapja megjelent kötet fő témájára is, a szabadkőművesség küzdelmére a katolikus egyházzal szemben. Korabeli dokumentumokat idézett a szerző: „A katolikus egyházat nem csak materiálisan kell meggyengíteni, hanem meg kell szüntetni a lelkek fölötti hatalmát. Ez azt jelenti, hogy az összes magyar iskolában, főiskolában és egyetemen meg akarták szüntetni a hittanoktatást” – fűzte hozzá Raffay Ernő.
A könyv bemutatóján az is elhangzott, hogy további két kötetet tervez megjelentetni a szerző. A harmadik kötet a politizáló szabadkőművességről szól majd, és a tervek szerint jövő májusban jelenik meg, míg a negyedik kötet őszre esedékes, és a szabadkőművesek háború alatti tevékenységét vizsgálja majd.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

TŐKÉS ÉS AZ ÜGYSZERŰ NEMZETI POLITIKA, ÍRÁSBAN
A probléma ott gyökerezik, hogy Tőkés irigylésre méltóan gazdag szókincse és veretes mondatai ellenére nem képes közérthetően írni.
Tegnap elkezdtem írni egy szöveget Tőkés László hétfői nyilatkozatáról, és biza kapóra jött Demeter Szilárd írása. Ugyanis pont az történik, amire számítottam, Tőkés dörög és villámlik, aztán meg a vihar elültével másoknak kell elmagyarázniuk, hogy mit is akart mondani a főnök, azonkívül, hogy ismét eposzi jelzőként élt a posztkommunistázás lehetőségével, vagy olyan szóvirágokkal kedveskedett, minthogy "az ügyszerű nemzeti politikától teljesen idegen hangnemben". Vagyis a probléma ott gyökerezik, hogy Tőkés irigylésre méltóan gazdag szókincse és veretes mondatai ellenére nem képes közérthetően írni.
Normális körülmények közt egy sajtófőnöknek nem szabadna hagynia, hogy a főnöke hirtelen felindulásból nyilatkozatokat küldözgessen. Minél fontosabb a főnök, annál igazabb ez, és minél okosabb a főnök, annál inkább megérti, miért jó ez így.
Hogy mi a bajom ezzel a bizonyos hétfői nyilatkozattal? 
Tőkésnek sikerült egyszerre lenulláznia a szervezeten belüli demokrácia alapelveit, a párton belüli struktúrát és mindazt, amiért a vásárhelyiek egy része elment volna szavazni. És legfőképpen, sikerült úgy beszélnie Marosvásárhelyről, mintha nem is létezne. Mintha ott nem emberek élnének, akiknek terveik, elképzeléseik és akaratuk van, hanem csak a Rizikó-táblán lenne egy újabb meghódítandó terület. 
Az első probléma: Tőkés László püspök, az EP alelnöke, az EMNT elnöke, a PKE elnöke és Orbán Viktor erdélyi helytartója az EMNT és az EMNP nevében egyszerre nyilatkozik, annak ellenére, hogy korábban egyértelművé tette: semmilyen funkciót nem vállal a pártban. Amelynek egyébként van becsületes elnöke is Toró T. Tibor személyében. Akire nézve minimum sértő, de lehet, hogy megalázó is, hogy az a Tőkés, akinek évek óta építgeti a politikai pályáját, egyszerűen átnyúl a feje fölött, ha a hirtelen haragja úgy hozza. 
A második probléma: Tőkés semmibe veszi az EMNT megyei és helyi szervezetének teljesen egyértelmű döntését. Vass Leventét az EMNT csinálta meg: ők javasolták, ők gyűjtöttek aláírásokat az indulása érdekében, ők szorgalmazták, hogy a magyar szervezetek álljanak be mögé. Hogy a háttérben hogy történtek a dolgok, nem tudhatom, de a látszat egyértelműen ez volt. Még egy kicsit az is benne volt, hogy az RMDSZ elfogadta az EMNT jelöltjét, és felsorakoztak mögéje. Nos, ennek a látszatnak most annyi, Tőkés néhány sorban sikeresen semlegesítette a helyi szervezete imázsépítésnek sem utolsó erőfeszítéseit. És nyilvánvalóan gyengítette a tárgyalási pozícióikat is. Hogy kössél bármilyen egyezséget egy olyan megyei szervezettel, amelynek országos vezetője bármikor leszólhat, hogy pűpű, nem járja? 
A harmadik probléma: Tőkés ellentmond saját magának: előbb felháborodik azon, hogy az RMDSZ ki akarja sajátítani Vass Leventét, utóbb meg kijelenti, hogy Vass kizárólag az RMDSZ jelöltje. Nem teremt összefüggéseket, nincs előzmény, feltételes mód, nincs ha és akkor, nincs amíg ti imígy, addig mi amúgy, egyszerűen csak ténymegállapít. 
A negyedik probléma: az ugyan áttételesen kiderül, hogy az ügyben nem a helyi EMNT hivatott dönteni (az ő döntésükön ugyanis Tőkés egyszerűen átnéz), de az továbbra sem világos, hogy akkor ki hoz itt döntést? Az EMNT? Az EMNP? Esetleg mindkét szervezet külön? Vagy majd Tőkés, a helyi viszonyok rendkívül jó ismerőjeként? És itt zárójelben: elvileg ez egy politikai döntés, amelyben, ha már időközben megalakult, logikusan az EMNP-nek kellene döntést hoznia. 
Az utólagos visszacsatolásokat, a helyi EMNT nyilatkozatát és Demeter Szilárd szövegét olvasva ez lehet a nyilatkozat konkrét üzenete: nem elég az elvi megegyezés, amíg az RMDSZ és az EMNT/EMNP nem ír alá egy helyi szintű koalíciós megállapodást, nem beszélhetünk közös jelöltről.
És ezt miért nem lehetett így elmondani? Ha erre az lenne a válasz, hogy Marosvásárhely magyarságát nem a háttéralkuk, kiegyezések és kicsinyes politikai érdekek érdeklik, hanem az, hogy lesz-e a nyerésre is esélyes közös jelölt, akkor a válasz jó, csak nem erről a szövegről szól. Mert ez a szöveg pontosan arról szól, hogy a politikai érdek az első, és minden egyéb másodlagos. 
És lehet, hogy a korábbi magyar polgármesterjelöltek, Kelemen Atilla és Borbély László tényleg alulteljesítettek, de egy komoly érdemük azért mégiscsak van: csak a választások napján vesztettek. Viszont a mostani attitűddel könnyen lehet, hogy sikerül elérni, hogy Vass Levente (vagy bárki, aki végül közös jelölt lesz) már egy évvel a választás előtt veszítsen.
Balázsi-Pál Előd
Transindex.ro

OGY - megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma regionális önkormányzati munkacsoportja
Megtartotta alakuló ülését a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma regionális önkormányzati munkacsoportja csütörtökön a Parlamentben, a résztvevők fő célként az autonómia törekvések sikerre vitelét jelölték meg a határon túli magyarság számára.
Kőszegi Zoltán a testület fideszes társelnöke újságírók előtt nemzetpolitikai mérföldkőnek nevezte a munkacsoport megalakítását. Mint kiemelte: az ülésen az autonómia törekvések sikerre vitelét határozták el, ez a fő célja a testületnek.
Minden körülmények között nemzeti együttműködésre van szükség, és az autonómia sikerre vitele érdekében maximálisan össze kell fogni - hangsúlyozta a kormánypárti politikus, aki sikeresnek nevezte a csütörtöki tanácskozást.
Megjegyezte: a szabályzat szerint évente egyszer üléseznének, ennél azonban gyakoribb találkozókat terveznek, mint kiemelte: "nagyon fel kell gyorsítani" ezt a folyamatot.
Harangozó Gábor (MSZP) a munkacsoport társelnöke úgy fogalmazott, hogy az autonómia azon kevés kérdések közé tartozik, amiben nem csak a magyarországi pártok között van teljes egyetértés, hanem a magyar nemzethez tartozó összes párt és szervezet körében. A magyarság megmaradásának, a szülőföldön való boldogulásának a leghatékonyabb eszköze az autonómia elősegítése és megteremtése - mutatott rá.
Elmondta: azt javasolta, hogy az autonómia törekvések segítése érdekében a fejlesztési forrásokat hangolják össze, legyen egy hosszú távú gazdaságfejlesztési program és intézményfejlesztési intézkedési terv.
Kalmár Ferenc (KDNP) kiemelte: támogatják a határon túli magyarok autonómia törekvéseit minden szinten. A magyar diplomáciának az is a feladata, hogy ráébressze Európát, van egy magyar kérdés, amivel foglalkozni kell, amit meg kell oldani. Az autonómia kérdése nem ördögtől való - folytatta -, hozzátéve: Nyugat-Európában működő modellek vannak, amelyeket át lehetne Közép-Európában is ültetni.
Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) szerint a magyar nemzet újraegyesítésének eszköze az önrendelkezési jog. A jobbikos politikus - mint elmondta - azt javasolta többek között, hogy hozzanak létre egy székelyföldi munkacsoportot, amelynek EP-képviselők, országgyűlési képviselők szakértők lennének a tagjai. A magyar diplomáciának teljes erejével oda kell állnia a székelyföldi autonómiatörekvések mellé - szögezte le. Szerinte emellett a kárpát-medencei jogvédő hálózatnak állami feladatként kellene megvalósulnia.
Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség képviseletében örömét fejezte ki, hogy foglalkoznak az autonómia kérdésével. Emlékeztetett arra, hogy többször hangoztatták a vajdasági magyarok számára az autonómia nem cél, hanem eszköz. Hozzátette: támogatnak minden kárpát-medencei autonómiatörekvést.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke úgy fogalmazott: a székelyföldi autonómia megteremtésének feltétele, hogy Magyarország betöltse azt a szerepet, amit Ausztria Dél-Tirol esetében. A tanácskozás azt jelzi, hogy a magyar állam intézményei részéről a szándék és akarat megvan.
Kulcsár-Terza József a Magyar Polgári Párt háromszéki elnöke támogatást és partnerséget ajánlott a Székely Nemzeti Tanácsnak, mint kiemelte: az autonómia a fő cél, és ezért fognak dolgozni.
László Bálint a vajdasági Magyar Remény Mozgalom elnöke szerint a nemzeti tanács kiindulási alapnak jó, de az arra vonatkozó törvény nem elégséges, nem jó. Nem kell megállni, és a területi autonómiát sem kell feladni - mutatott rá.
MTI

Marosvásárhely: megszólaltak a civilek
Egyetemi oktatók július végén és augusztus elején keltezett Vass Leventét támogató leveleit küldte ki az EMNT Maros megyei elnöksége a sajtónak. A fiatal orvost támogatók között Dr. Dávid László, professzor, a Sapientia-EMTE rektora, Dr. Hollanda Dénes, nyugalmazott érdemes professzor, Dr. Székely Gyula, egyetemi tanár, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának dékánja, illetve a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem szenátusának magyar nemzetiségű tanárai szerepelnek.
Felsorakozni egyetlen jelölt mellett
Dr. Dávid László professzor, a Sapientia-EMTE rektora kijelenti: „dr. Vass Levente rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek az eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek. Képesnek tartja arra, hogy nemcsak megnyerjen egy választást, hanem munkájával „visszaadja mindannyiunk Marosvásárhelyét. „Hiszem, hogy a több mint egy évtizede elveszített kulcsfontosságú tisztséget Marosvásárhely magyarsága 2012-ben visszaszerezheti. De csak akkor, ha képesek vagyunk hinni ebben, és egységesen felsorakozni egyetlen jelölt mellett!
Meggyőződése, hogy Vass Levente személyében nemcsak a magyar, hanem Marosvásárhely román közössége is egy tisztességes, felkészült, közös városunkat becsülettel szolgáló és új megoldásokra nyitott polgármestert fog nyerni! „Remélem, hogy (…) olyasfajta megújulás indul el közképviseletünkben, amely visszaadhatja a város széteső magyar közösségének önbizalmát és erejét.
Vass Levente a legrátermettebb
Dr. Hollanda Dénes nyugalmazott érdemes professzor szerint a jövő évi helyhatósági választás lehet talán az utolsó lehetőség arra, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. Sikeres azonban csak akkor lehet, ha képesek leszünk összefogni, megfelelő számban részt venni a polgármesteri tisztség betöltésére kiírt választáson, és a közösen elfogadott polgármesterjelöltre szavaznunk. „Nagyon fontos a polgármesterjelölt személyének elfogadása a vásárhelyi magyar lakosság részéről. Vass Leventét az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar diákszervezetének egyik legrátermettebb elnökeként ismertem meg. Már diákkorában jelentős eredményeket ért el mind a diákszervezet irányításában, mind a szervezet érdekeinek képviseletében, az egyetem szenátusában. Úgy gondolom, rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek birtokában egy modern városvezetést tud biztosítani, képes lesz eleget tenni a polgármesteri beosztás kihívásainak, szembenézni és megoldani a város lakóinak problémáit – írja egyebek között a város díszpolgára, Hollanda Dénes.
Új szemlélet a városvezetésben
Dr. Székely Gyula egyetemi tanár, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok karának dékánja szerint „dr. Vass Levente urológus szakorvos, egyetemi oktató rendelkezik azokkal az erényekkel, energiával, szakértelemmel, amelyek egy eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek. Dr. Vass Levente diákként, gyakorló orvosként és oktatóként is bizonyította, hogy a rábízott feladatokat képes lelkiismeretesen és magas szakmai színvonalon elvégezni, a kihívásokkal szembenézni, életfelfogása pedig erősíti azt a közösséget, amelynek élére áll. Jelleme, kommunikációs és kapcsolatteremtő készsége kitűnő, emberismerete, gondolkodásmódja kiegyensúlyozott személyiséggé teszi.
„Büszkén felvállaljuk dr. Vass Levente kollégánkat"
A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem szenátusának magyar nemzetiségű tagjai – prof. dr. Ábrám Zoltán, prof. dr. Egyed Zs. Imre, prof. dr. Kovács Dezső, prof. dr. Nagy Örs, prof. dr. Szabó Béla, prof. dr. Szilágyi Tibor, dr. Lőrinczi Zoltán, dr. Szatmári Szabolcs, dr. Sipos Emese egyetemi előadótanárok – közleményben nyilvánították ki, hogy támogatják Vass Leventét. Megítélésük szerint Vass Levente mindazon kvalitásokkal rendelkezik, amelyek egy eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek.
„Mi, a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem tanárai, büszkén felvállaljuk dr. Vass Levente kollégánkat, és tisztelettel felkérjük Marosvásárhely magyarságát, illetve a magyarság érdekeit képviselő politikai szervezeteket, testületeket, valamint az egyházi és civil szervezeteket, támogassák bizalommal jelölését a polgármesteri tisztségre!
Meggyőződésünk, hogy ezt a több mint egy évtizede elveszített kulcsfontosságú tisztséget Marosvásárhely magyarsága 2012-ben visszaszerezheti, amennyiben képesek vagyunk egységesen felsorakozni egyetlen magyar jelölt mögött! – áll a MOGYE szenátusának magyar ajkú tanárai által aláírt felhívásban.
Erdély.ma

Megvonhatják a MOGyE teljes költségvetését
Továbbra sem hajlandó létrehozni az önálló magyar főtanszéket a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa, pedig erre az új tanügyi törvény kötelezi.
A kétharmados román többségű testületet egy hónappal ezelőtt a Tanügyminisztérium is felszólította a charta módosítására. Ennek ellenére változtatás nélkül küldték vissza a dokumentumot a szaktárcának. Ezért akár a teljes költségvetését is megvonhatják a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek, ha továbbra sem tartja be a törvényt, mondta az Erdély Tv híradójának Borbély László.
Borbély megvalósíthatónak tartja a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatát. Vagyis azt, hogy Bukarest a MOGYE finanszírozásának leállítását használja szankcióként, ha az egyetem szenátusa nem hagyja jóvá a magyar tagozat beindítását.
Székely Varga Edina
Erdély Tv
Erdély.ma

Összhang és támogatás autonómiaügyben (Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma)
Minden körülmények között nemzeti együttműködésre van szükség, és az autonómia sikerre vitele érdekében maximálisan össze kell fogni – hangsúlyozta Kőszegi Zoltán, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma regionális önkormányzati munkacsoportjának társelnöke a testület tegnapi, alakuló ülésén.
A magyar parlamentben zajlott rendezvényen az új munkacsoport fő céljaként az autonómiatörekvések sikerre vitelét jelölték meg a határon túli magyarság számára. A testület a szabályzat szerint évente egyszer ülésezne, ennél azonban gyakoribb találkozókat terveznek, mint Kőszegi Zoltán kiemelte: "nagyon fel kell gyorsítani" ezt a folyamatot.
Harangozó Gábor (MSZP), a munkacsoport társelnöke úgy fogalmazott, hogy az autonómia azon kevés kérdések közé tartozik, amiben nem csak a magyarországi pártok között teljes az egyetértés, hanem a magyar nemzethez tartozó összes párt és szervezet körében. A magyarság megmaradásának, szülőföldön való boldogulásának leghatékonyabb eszköze az autonómia elősegítése és megteremtése – mutatott rá. Javasolta, az autonómiatörekvések segítése érdekében a fejlesztési forrásokat hangolják össze, legyen egy hosszú távú gazdaságfejlesztési program és intézményfejlesztési intézkedési terv. Kalmár Ferenc (KDNP) kiemelte: támogatják a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit minden szinten. A magyar diplomáciának az is a feladata, hogy ráébressze Európát, van egy magyar kérdés, amivel foglalkozni kell, amit meg kell oldani. Az autonómia kérdése nem ördögtől való – folytatta –, hozzátette: Nyugat-Európában működő modellek vannak, amelyeket át lehetne Közép-Európába is ültetni. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) szerint a magyar nemzet újraegyesítésének eszköze az önrendelkezési jog. A jobbikos politikus azt javasolta többek között, hogy hozzanak létre egy székelyföldi munkacsoportot, amelynek EP-képviselők, országgyűlési képviselők, szakértők lennének a tagjai. A magyar diplomáciának teljes erejével oda kell állnia a székelyföldi autonómiatörekvések mellé – szögezte le. Szerinte emellett a Kárpát-medencei jogvédő hálózatnak állami feladatként kellene megvalósulnia. Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség képviselője emlékeztetett, többször hangoztatták már, a vajdasági magyarok számára az autonómia nem cél, hanem eszköz, éppen ezért támogatnak minden Kárpát-medencei autonómiatörekvést. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke úgy fogalmazott: a székelyföldi autonómia megteremtésének feltétele, hogy Magyarország betöltse azt a szerepet, amit Ausztria Dél-Tirol esetében. A tanácskozás azt jelzi, hogy a magyar állam intézményei részéről a szándék és az akarat megvan. Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt háromszéki elnöke támogatást és partnerséget ajánlott a Székely Nemzeti Tanácsnak, mint kiemelte: az autonómia a fő cél, és ezért fognak dolgozni. László Bálint, a vajdasági Magyar Remény Mozgalom elnöke szerint a nemzeti tanács kiindulási alapnak jó, de az arra vonatkozó törvény nem elégséges, nem jó. Nem kell megállni, és a területi autonómiát sem kell feladni – mutatott rá.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Magyar Szórvány Napja
Az RMDSZ legutóbbi kongresszusán a küldöttgyűlés Hunyad és Kovászna megyei tisztségviselők javaslatára határozatot fogadott el, melyben november 15-ét, Bethlen Gábor születésnapját a Magyar Szórvány Napjának nyilvánították.
A hét végén Déva, Hunyad megye székhelye lesz az események központi helyszíne. Szombaton felavatják Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopát. Ez lesz Hunyad megye első köztéri magyar emlékműve. Este a Művész Színházban tartandó gálaesten Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a dévai Téglás Gábor Oktatási és Művelődési Központ birtoklevelét fogja átadni jogos tulajdonosainak. A gálaestet színházi előadás zárja, a Kézdivásárhelyi Városi Színház a társulat legújabb darabját, a Lila ákácot adja elő. Ez azért is különleges esemény, mert a dévai Művész Színházban évtizedek óta nem lépett fel hivatásos magyar színtársulat. Vasárnap Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában zászlófelvonásra, reneszánsz gyermekműsorra, Bethlen Gábor életéről szóló előadásra, valamint dokumentumfilm-vetítésre kerül sor.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzeti szellem száműzve!
A gondolkodó embernek kötelessége ráirányítani a figyelmet arra, ami rossz!"
(Székelyföld évkönyv)
Csíksomlyón a templom környékén volt egy csodálatos szobor, szépen kialakított környezetével hirdetve, hogy baj van a nemzet élete körül. Sok anyaországi és a világ más tájairól idevándorolt turistában olyan gondolatokat ébresztett, aminek a pozitív hatásait érezhetik az erdélyi és a moldvai magyarok. De csak volt.
"Eldugták", mondják a somlyóiak... Csak az élelmesebb látogató tudja megtalálni az egykori gyermekotthon udvarán. De csak az, aki már tud a létezéséről! A templom előtti téren is állt egy szép építmény. Szüleink is úgy emlegették, hogy az országzászló talapzata. De csak volt. Mindkét építmény helyét fűvel bevetették. Bizonyára a területek tulajdonosai akarták így. Hírlik, hogy az országzászló talapzatát újraépítenék, ami egyébként a nemzet tulajdonát képezi! Az eltűnt magyar emlékek sorát lehet folytatni. A dél-erdélyi Vaskapunál szintén állt egy csodálatos emlékmű: négy méter magas öntöttvas buzogány, mely száz éven át hirdette, hogy 1442-ben Hunyadi János a magyar hadsereg élén ott ragyogó győzelmet aratott a betörő törökök fölött. 1990 tavaszán a környéken lakók szétrombolták, és NINCS! Furcsa gondolatokat gerjesztenek ezek a dolgok. Például azt, hogy amit nem rombolnak le az ellenségeink, azt megtesszük mi. Eltelt több mint húsz esztendő a rendszerváltás után, és mégis egyre nagyobb mértékben vérzik el a nemzet az idegen etnikumokkal kötött vegyes házasságokban. Itt ismét óhatatlanul fölmerül a gondolat, hogy több mint húsz Ezer Székely Leány rendezvény ünnepi miséjén, Somlyón soha nem hangzott el, hogy székely leányok, családalapításnál ragaszkodjatok a nemzetetekhez, és gyermekeiteket neveljétek fel anyanyelven! A velük folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy a hetedikes tanuló nem hallott Domokos Pál Péterről, a középiskolás Orbán Balázsról és a Maniu gárdistákról, a kolozsvári Bolyai-egyetem történelem szakán végzett fiatal Avram Iancuról csak annyit tud, hogy látta az utcasarki táblán a nevét, az újságírói oklevéllel rendelkező társa számára Kálmán Imre ismeretlen, és még hosszú lenne a hiányosságok listája. Megjegyzem, ezek mind személyes tapasztalataim. De nem is lehet csodálkozni, mert például Szentegyházáról elvisz egy tanárnő egy autóbusznyi tanulót, hogy emlékhelyeket látogassanak, és nem viszi el őket Szárazajtára, Csíkszentdomokosra vagy a Nyikó menti Székelyszentmihályra. Hát nem került valaki, aki megmondja, hogy ezeket a legfontosabb megtekinteni? Szintén szentegyházi egyetemista (Kolozsváron) Afrikában épít iskolát, és erre szervezett gyűjtést! Épített már Indiában is iskolát ez a szegény mostohagyermekként kezelt magyar nemzet! Itt most, ugye, ne emlegessük a mi iskoláinkat? Egyébként Lengyelfalván tudtam meg, hogy engem már megelőzött az Orbán Balázs-zarándoklaton a csíkszentdomokosi iskola. Dicséret érte, de még van tennivaló! Visszatérve Szárazajtához: Bacon központjában ágazik el az út, azonban a hivatalos irányjelző forgalmi tábla is hiányzik (2011 májusában), nemhogy valami turisztikai tájékoztató is lenne. De nem ezért nem mentek el a szentegyházi tanulók oda. Baconban egyébként van polgármester, községi tanács, a két faluban bizonyára több lelkész, iskolaigazgatók, tantestület stb., és mégsem tudja az idegen, hogy merre van Szárazajta... Dióhéjban ennyit kívántam elmondani a nemzeti szellem ápolásáról, illetve annak hiányáról. DOMOKOS ÁRPÁD, Csíkszereda
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Stockholmi szerelem
Nem romantikus regény, bár a címből ilyesmire is következtethetnénk. Nehezen besorolható kötet György Horváth László és Simon Anna-Mária albuma, amivel pár másik kiadványuk társaságában a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron kiadójukat, a stockholmi Siculust premierként képviselik városunkban.
Csupa kép, csupa líra ez a könyv, bár nem mind vers, amit György Horváth László írt, és az se mind művészfotó, amit felesége – akivel hosszú idő után találtak újra egymásra „észak Velencéjében” – fényképezett. Érzelem, romantika, ritmus és muzsika azonban bőven van ebben a szép kötetben. Figyeljünk csak az egyik lírai villanásra, a REJTELEM-re! „kék ég / ragyogás / szikla / tenger/ sellő / szellő / napfény / ember / stockholmi / rejtelem / stockholmi / szerelem”. Ez sugárzik szóból, látványból, mindabból, amit megmutatnak a svéd főváros szépségeiből, embereiből, szobraiból, épületeiből, parkjaiból, vizeiből, hangulataiból, abból a valóságos illetve álomszerű érzésvilágból, ami a távolról odacsöppent vándort is előbb-utóbb elbűvöli. A tollforgató lelkész, aki Erdélyből indulva, missziós szolgálatot vállalva sokfelé megfordult a Kárpát-medencében, sőt messzebbre is, néhány esztendeje telepedett le Svédországban, és őt is megejtette Stockholm varázsa, akárcsak építész feleségét, aki sokáig a napi egzisztenciális taposómalomban szinte észre sem vette a körülötte csillogó szépséget. Együtt aztán mindent felfedeztek, amit látni, tapasztalni érdemes. Ezt nyújtja az olvasóknak is a Stockholmi szerelem. Érdemes belelapozni.
Nagy Miklós Kund
Népújság (Marosvásérhely)

Előzetes letartóztatásban Sorin Apostu kolozsvári polgármester
Előzetes letartóztatásba helyezte 29 napra péntek hajnalban a Kolozs Megyei Táblabíróság Sorin Apostut, Kolozsvár polgármesterét, akit szerdán vettek őrizetbe korrupció gyanúja miatt. Apostut azzal gyanúsítja a korrupcióellenes ügyészség (DNA), hogy 94 ezer euró csúszópénzt vett el a városházával szerződéseket kötött vállalkozásoktól. A PDL-s polgármester a legfelsőbb bíróságon fellebbezhet a táblabíróság döntése ellen.
A Kolozs Megyei Táblabíróság a csütörtökön este elkezdődött, éjszakába nyúló tárgyalás után elrendelte a DNA által korrupcióval vádolt Sorin Apostu, Kolozsvár polgármesterének előzetes letartóztatását.
Szintén 29 napos vizsgálati fogságban marad Călin Stoia üzletember is, a Brantner-Vereş köztisztasági vállalat egyik tulajdonosa.
Krónika (Kolozsvár)

Bizonytalan a levéltári restitúció
Beláthatatlan ideig kitolódhat az egyházaktól elkobzott levéltári anyagok teljes körű visszaszolgáltatását lehetővé tevő, a hét elején elfogadott törvény hatálybalépése, miután csütörtökön a Szociáldemokrata Párt (PSD) nevében Lia Olguţa Vasilescu szenátor, az alakulat szóvivője bejelentette: az alkotmánybíróságon kívánják megtámadni a jogszabályt.
Mint hangsúlyozta, az 1950/153-as rendelet értelmében az egyházak nyilvántartásait az anyakönyvi hivatalok vették át, nem pedig az Állami Levéltár, ez utóbbihoz később kerültek át megőrzésre történelmi dokumentumokként. Hozzátette: az 1971/472-es rendelettel az egyházaktól, különféle – akár szocialista – szervezetektől, de még magánszemélyektől is vettek át iratokat, „azonban ha minden ezen rendelet alapján történt átvételt önkényesnek minősítenek, az fölöslegessé teszi az Állami Levéltárat”.
Vasilescu szerint az is aggályos a visszaszolgáltatásban, hogy miközben most bárki által kikérhetőek és kutathatóak az egyházi dokumentumok, ha azok visszakerülnek az egyházakhoz, akkor az állampolgárok – szerinte – már nem fognak tudni ezekhez hozzáférni, s nem fogják tudni például örökségüket bizonyítani. „Mindez oda vezet, hogy eltűnik a nemzeti archívum. Elismerjük, hogy a tulajdonhoz való jog alapjog, és tiszteletben kell tartani, de fontos az információkhoz, illetve a személyek kilétéről szóló adatokhoz való hozzáférési jog is” – indokolta a korábban a Nagy-Románia Párt (PRM) sorait erősítő szenátor, hogy pártja szerint miért alaptörvény-ellenes a levéltári törvény.
Levéltári vétó
A jogszabálytervezetet egyébként korábban az Állami Levéltár is negatívan véleményezte, amikor a képviselőház kulturális bizottsága kért szakjelentést. A testület végül ettől függetlenül pozitívan véleményezte a jogszabálytervezetet.
Válaszában a levéltár leszögezte, három ponton is kifogásolja a jogszabályt, ezért nem javasolja azt elfogadásra. Elsőként – akárcsak csütörtökön Lia Olguţa Vasilescu – azzal érveltek, hogy csak utólag kapták meg az iratokat az anyakönyvi hivataloktól mint történelmi dokumentumokat. Ugyanakkor – hívták fel a figyelmet – Erdélyben 1895-ig, míg az Ókirályságban 1865–66-ig csak az egyházak vezettek anyakönyvet, így sehol máshol nincsenek regisztrálva a korábban született személyek. Ha az egyházaknak ezeket visszaszolgáltatnák, akkor kikerülnének a levéltár tulajdonából, s tulajdonképpen egy magánlevéltárba kerülnének át, amelyek helyzetét Romániában egyetlen törvény sem szabályozza.
Másodsorban azt hozták fel, hogy amennyiben önkényesnek neveznék az 1971/472-es rendelet alapján megszerzett dokumentumok átvételét, akkor vissza lehetne igényelni valamennyi, ez alapján átvett okmányt, ami pedig semmissé tenné az Állami Levéltár szerepét. Ennél a pontnál említették meg rendellenességként azt is, hogy a levéltári anyagok a visszaszolgáltatás nyomán a püspökségekhez jutnának vissza, nem pedig korábbi tulajdonosaikhoz. A harmadik pontban arról írnak, hogy a parlament jogharmonizációért felelős tanácsának 2009-es állásfoglalása szerint annak a megállapítása, hogy az esetleges átvételek önkényesnek minősíthetőek-e, és az egykori tulajdonosoknak joga van-e azok visszaszerzésére, kizárólag a bíróságok döntését képezhetik. Emellett szerintük nem megvalósítható az sem, hogy a jogszabály értelmében 30 napon belül vissza kellene szolgáltatni az igényelt dokumentumokat, mivel igen sok közülük nincs is leltárba véve, vagy éppen nincs még szakemberek által feldolgozva. A képviselőházhoz címzett válaszzáró gondolataként pedig azt is nehezményezik, hogy az új törvény nem jelöli meg konkrétan, hogy miként biztosítják majd az egyházak a szabad hozzáférést a visszakapott iratokhoz, s az sincs előírva, hogy ellenőrizni kell ezt, mivel semmiféle szankciót nem helyeznek kilátásba a jogszabálytervezet kidolgozói.
Paradox módon a Máté András és Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő által kezdeményezett jogszabálytervezetet ellenző szakértői jelentést Dorin Dobrincu levéltár-igazgató helyett helyettese, az RMDSZ által az intézmény vezetőségébe delegált Nagy Mihály látta el kézjegyével. Nagy a Krónika kérdésére elmondta, felettese éppen szabadságon volt, a választ, amely már korábban megszületett azonban határidőre vissza kellett juttatni, így kénytelen volt azt ellátni kézjegyével.
További késlekedés kilátásban
Az igazgatóhelyettes ugyanakkor lapunknak elmondta, a levéltárosok egy része azzal érvel, hogy az Állami Levéltárban kell őrizni a hasonló iratokat, így történik ez tőlünk nyugatabbra, például Franciaországban és Németországban is. Nagy elmondta, a jogszabály szerint azonban a dokumentumok abban az esetben átadhatóak az egyházaknak, ha megfelelő tárolási körülményeket tudnak biztosítani, szakképezett levéltárost alkalmaznak, s hozzáférhetővé tesznek mindent a nagyközönség számára. Szerinte ennek a magyar történelmi egyházak próbálnak is maximálisan megfelelni, hiszen nekik is érdekük, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsák ezeknek a felbecsülhetetlen értékű dokumentumoknak.
Nagytól azt is megtudtuk, hogy tulajdonképpen két típusú irat visszaszolgáltatását teszi majd lehetővé a jogszabály, amennyiben az alkotmánybíróság elutasítja a PSD kifogásait, illetve Traian Băsescu államfő is kihirdeti azt. Elsősorban rengeteg anyakönyvről van szó – hogy pontosan mennyiről, arról sem az egyházaknak, sem pedig a levéltárnak nincs pontos kimutatása. Az 1974-es levéltári törvénnyel elkobzott történelmi jellegű iratok, dokumentumok átvételekor viszont már készült jegyzőkönyv – de ezek összegzését még nem végezték el.
Fontos azonban, hogy legyenek bizonyítékok a visszaigényléskor, mivel a jogszabály szerint az egyháznak, azaz a püspökségnek a megyei levéltárnál kell kérvényeznie a visszaszolgáltatást, a szakhatóságnak 30 napon belül kell a kérvényt elbírálnia, s pozitív döntés esetén legtöbb egy éven belül vissza kell szolgáltatnia a kért iratokat. Nagy szerint viszont ez ennél tovább is elhúzódhat, mivel az RMDSZ-es képviselők által beterjesztett jogszabálytervezetbe a bizottsági vita során, a nagyobbik kormánypárt, a demokrata-liberálisok kezdeményezésére még beiktattak egy módosítást, ami szerint a levéltáraknak a visszaszolgáltatást megelőzően valamennyi dokumentumról mikrofilmet kell készíteniük. Ez Bukaresten kívül korábban is a 42 megyei levéltárból ötben volt lehetséges, ma azonban már a folyamat túl költséges volta miatt csupán a fővárosban foglalkoznak ezzel. Információi szerint a 2012-es évi büdzséből fogják majd előirányozni a szükséges forrásokat, de az már a parlamenten múlik, hogy jóváhagyja-e majd ezeket.
Máté András képviselő kérdésünkre elmondta, nem hiszi, hogy akkora összegről lenne szó, hogy ne lehetne előirányozni, azt azonban nem tudja megbecsülni, hogy pontosan mennyire lenne szükség.
Az egyházak már rég erre várnak
Az erdélyi magyar történelmi egyházak már több mint két évtizede várnak erre a jogszabályra, elfogadását így lapunk megkeresésére valamennyi püspökség képviselője üdvözölte. Igaz, többen közülük szkeptikusak még a tekintetben, hogy mikor indulhat be a tényleges visszaszolgáltatás. Ők azonban már készülnek az iratok fogadására, legtöbb helyen már meg is van a tárolásukra alkalmas tér, s szakembereket is alkalmaztak.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség korszerű levéltári raktárai, az érseki levéltár és még nyolc gyűjtőközpont biztosítani tudja a megfelelő tárolási körülményeket, az optimális mikroklímát, a dexion fémállványzatot, savmentes levéltári dobozokat, tűz- és víz elleni védelmet, a szakembereik által pedig az iratanyag feldolgozottságát és a kutatóknak a hozzáférhetőséget is – mondta el a Krónikának Bernád Rita, a gyulafehérvári főegyházmegye főlevéltárosa. Az érsekség államosított plébániai anyakönyveit, amelyek megközelítőleg 120-150 iratfolyóméter mennyiségű kötetgyűjteményt jelentenek és mintegy ezer darab anyakönyvi kötetet az Állami Levéltár jelenleg tíz megyei – Fehér, Szeben, Hargita, Kovászna, Maros, Brassó, Máramaros, Hunyad, Kolozs és Beszterce-Naszód – igazgatósága őrzi. Ezt a mintegy ezer darab anyakönyvi kötetet veheti vissza az egyház.
„Amennyiben a felekezeti iskolák levéltárait is visszakapnánk, úgy az még 150-200 folyóméternyi mennyiségű iratanyag gondozását jelentené. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség esetében kisebb mennyiségű egyéb plébániai irattípust államosítottak az anyakönyvek mellett. Ezek, mivel külön fondokba lettek sorolva, nehezen lesznek majd azonosíthatók” – véli a főlevéltáros. Bernád Rita elmondta, számukra egyaránt fontos a tulajdonjog, és a levéltári anyag őrzési állapota, a biztonsági másolat készítése az eredeti levéltári anyag védelmét kell, hogy szolgálja. „Bízunk benne, hogy a tervezett mikrofilmezések a megígért időn belül elkészülnek, és mihamarabb beindíthatjuk központilag anyakönyveink és egyéb államosított egyházi levéltári anyagaik visszaigénylését” – szögezte le Bernád Rita.
Az EREK kevés anyagot vár
Az Erdélyi Református Egyházkerület nem kap vissza túl nagy anyagot a levéltári törvény módosításával – jelentette ki kérdésünkre Ősz Sándor Előd. Az egyházkerület levéltárosa kifejtette, az anyagaik jelentős részét, a kollégiumi levéltári dokumentumokat 1948-ban az iskolákkal együtt államosították, és ezek nem kerültek a törvénymódosítás hatálya alá, így nem jutnak vissza az egyház tulajdonában. Ősz ugyanakkor hangsúlyozta, jóvátétel a levéltári anyagok restitúciója, hiszen ilyen jellegű visszaszolgáltatásra még nem volt példa.
Üdvözli a levéltári törvény módosítását Pap Géza erdélyi református püspök is, aki a Krónikának elmondta, bízik benne, hogy a levéltári anyagok visszaszolgáltatása nem lesz olyan hosszas, mint az egyházi ingatlanok restitúciója. Ugyanakkor abban is bíznak, hogy egészében és épségben kapják meg az anyagot, nagyon komoly és értékes dokumentumokról van szó, a református egyház felelőssége teljes tudatában fogja ezeket gondozni és megőrizni, szögezte le a püspök. Régóta tervezik, hogy új levéltárba költöznek, a jelenlegi ugyanis szinte telített. Már ki is nézték a megfelelő ingatlant, még apróbb javításokat végeznek, s alkalmas is lesz a levéltári anyagok fogadására.
A KREK évente kérte az iratokat
Régóta várja a törvény ilyen irányú módosítását a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – mondta el lapunknak Csűry István püspök. Mint elmesélte, mostanáig is évente legalább egyszer próbálkoztak az egyházi archívum viszszaigénylésével, bár törvényi keret híján mindhiába. „Nagyon lényeges, történelmi és vagyoni jelentőségű dokumentumokról van szó” – fogalmazott. Elmondta azt is, számít rá, hogy a dokumentumok tárolására nagyon szigorú szabályozás születik majd. A püspök azt mondja, bármilyen erőfeszítést megér, hogy az anyagok visszakerüljenek a jogos tulajdonosokhoz, hiszen felbecsülhetetlen értékről van szó. Csűry István azonban azt sem tartja kizártnak, hogy a visszaigényelt anyagokat nem szolgáltatja majd vissza hiánytalanul az állam. Mint mondja, a királyhágómelléki kerülethez tartozó egyházközségeknél nagyjából az összes fontos adat megtalálható, így ellenőrizhetik majd, hogy valóban minden megvan-e.
Pesszimista váradi katolikusok
Sokkal pesszimistább ennél a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség levéltárosa, Emődi András. A szakember szerint ugyanis a román sajtóban, illetve az ellenzék berkeiben tapasztalható hisztéria nyomán egyhamar nem válik jogerőssé a szabályozás. Nagyvárad esetében is óriási anyagról van szó egyébként – nemcsak magának a püspökségnek van archívuma, hanem például a székeskáptalannak is, de vannak személyes iratok is. „Vitális kérdés, hogy az esetleg visszakapott anyagokat hol tároljuk majd. Nagyváradon ebből a szempontból jó a helyzet, hiszen a püspöki palota várhatóan hamarosan teljes egészében visszakerül a püspökség birtokába, és az én személyemben levéltáros is van” – mondta Emődi.
Unitárius egyház: kevés a bizonyíték
A törvény elfogadása mindenképpen üdvözlendő, hiszen nagy lépést jelent a történelmi igazságszolgáltatás terén – nyilatkozta a Krónikának Nagy László, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökhelyettes-főjegyzője. Mint mondta, felértékelhetetlen eszmei értékkel bíró anyagról van szó: elsősorban egyházközségi anyakönyvekről, emellett kolozsvári, tordai és székelykeresztúri unitárius kollégiumok levéltári dokumentumai, illetve egyéni hagyatékok is a jogtalanul elszállított iratok részét képezik. A főjegyzőtől azt is megtudtuk: az anyagmennyiségről nem áll rendelkezésükre pontos adat, ezeknek ugyanis csak egy részéről készült jegyzőkönyv elvitelük során.
„Nem lepett meg, hogy több mint két évtizednek kellett eltelnie a rendszerváltás után a levéltári anyagok visszaszolgáltatásáig. Az általános törvényhozási és politikai viszonyokra jellemző a késlekedés” – fogalmazott a püspökhelyettes, aki úgy véli, a visszaszolgáltatás üteme az Állami Levéltár helyi kirendeltségeinek élén álló személyek jóindulatán múlik.
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Recept a válságból való kilábalásra
„Magyarországon a kultúrpesszimizmus nagyon elterjedt, és ez ellen kézzel-lábbal harcolok. Erdélyben viszont az emberek elfogadják a világot olyannak, amilyen, és ebben a világban próbálnak meg sikeresek lenni. Ezen túlmenően – noha Magyarországon ez nem téma, de nekem nagyon imponál – az erdélyi vállalkozók többsége remekül együtt tud működni román vállalkozókkal. Ez nekem nagyon tetszik.” – Beszélgetés Kiss Ulrich jezsuita szerzetessel, közgazdásszal. (1945. február 19-én született Berlinben német anya és magyar apa gyermekeként. Magyarul iskolásként tanult meg. 1969-ben üzemgazdaság szakon szerzett diplomát a louvain-i katolikus egyetemen. 1968-ban részt vett a chartres-i ifjúsági zarándoklaton, ott kapta a „hívást” a papi hivatásra, de csak húsz évvel később, 1988-ban szánta el magát rá. Addig menedzserként dolgozott Párizsban, a kozmetikai iparban. A kanadai noviciátus után Leuvenben filozófiát, Rómában teológiát és kommunikációt tanult. Most ugyanezt tanítja a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az óbudai Zsigmond Király Főiskolán. Vasárnap esténként a budapesti Jézus szíve templomban prédikál, illetve különféle témákban előadásokat tart, és Management by Jesus címen sikeres vállalkozói szemináriumokat szervez. Erdélyben a Tizenhat Patak Egyesület társszervezésében legközelebb márciusban tart szemináriumot.)
 – Mielőtt szerzetessé lett volna, sikeres üzletember volt, neves multinacionális cégek menedzsereként dolgozott. Hogyan és miért lesz egy sikeres üzletemberből jezsuita szerzetes?
– Ugyanúgy, mint egy nem sikeres üzletemberből. Kell egy hivatás, kell Istennek a hívása, amit 23 éves koromban, egyetemistaként kaptam meg. Akkoriban a vége felé jártam a közgazdasági tanulmányaimnak a louvain-i egyetemen, de valahogy nem akaródzott nekem, megijedtem ettől a hívástól. Úgy éreztem, felülmúlja az erőmet, hogy erre nem vagyok képes, és kerestem a kibúvókat. Ezt a „bújócskát” folytattam húsz éven keresztül, de végül Isten erősebb volt, és adott pillanatban azt mondtam: „na jó, te vagy az erősebb, beadom a derekam”. Így Jézus Társaságába 43 éves koromban léptem be.
– Egyre nagyobb népszerűségnek örvendő tanfolyamokat szervez vállalkozóknak, vezető beosztású személyeknek Management by Jesus címen. Hogyan fedezte fel, hogy Jézus vezetői alapelvei a mába ültethetőek?
– Kezdjük a felismeréssel. Annak idején a fontainebleau-i menedzseriskolában az egyik tanárunk feltette a kérdést: maguk miért vannak itt? Mondtuk, vezérigazgatók szeretnénk lenni, hiszen huszonhárom évesen minden vágyunk ez volt, és soroltuk az akkori sikeres vállalatok nevét: L’Oreal, IBM stb. Ő viszont megkérdezte: miért pont ott? Mi pedig mondtuk, azért, mert ezek a legsikeresebbek. Tanárunk azonban tovább feszegette a kérdést: mitől sikeresek ezek a cégek? Végül elárulta, a sikernek egyetlen ismérve van, ez pedig az a képesség, hogy hosszú időn keresztül fenn tudja tartani a céljait, és ismét rákérdezett: ismerünk ilyen céget? Erre heccből bekiabáltam: a katolikus egyház. A tanárom rám nézett, és azt mondta: na, fiatalember, 13 év után maga az első, aki erre magától rájött. Rettenetesen büszke voltam magamra… Amikor néhány évvel később, 1998-ban befejeztem a noviciátust, írtam neki egy levelet, amiben kifejtettem: mind igaz, amit a professzor úr évekkel korábban mondott, hogy miért olyan sikeres a katolikus egyház, de ennél fontosabb dologra jöttem rá. A katolikus egyháznak olyan célja van, amely nagyon vonzó kultúrától és kortól függetlenül, de elérhetetlen, ezért állandóan kell harcolni érte. A professzor nagyon kedves válaszában kifejtette, hogy tetszik neki az elméletem. Aztán, amikor beléptem a rendbe, a társaimnak el kellett mesélnem a hivatástörténetem, ezért elmondtam ezt is. Mindenki biztatott, hogy írjam le. Ezt megelőzően azonban, még menedzser koromban, összevásároltam minden Management by… kezdetű könyvet, ami ugye azért „by”, mert valami módszert kínál. Olyan is volt köztük, hogy Dzsingisz kán, a menedzser, de nem igazán tetszett nekem, hogy menedzsmentet tanuljak egy tömeggyilkostól, akkor sokkal inkább Jézustól. Aztán egy alkalommal, mondhatni viccből, kiböktem: Management by Jesus. A társaim biztattak, hogy fejtsem ki, én pedig spontán kezdtem magyarázni. Közben rájöttem, hogy húha, itt többről van szó… Rögtön elővettem Márk evangéliumát, és láttam, hogy Jézus lényegében vállalkozó volt, ugyanis a „tekton” kifejezés építkezési vállalkozót jelent, nem pontos az ács fordítás. Gondoltam, ha ő ezt meg tudta csinálni, nézzük már meg, hogyan csinálta. Ezután végig elemeztem vállalkozói szemszögből Márk evangéliumát és rájöttem, valójában ugyanazokat az elveket használja, mint amit mindenféle könyvben találtam, csak sokkal hitelesebb. Ezt elmeséltem többek közt Szőcs Lászlónak, aki akkoriban Kolozsváron a Manresa-ház igazgatója volt, ő pedig meghívott, tartsak előadást a témáról. Így jött az ötlet, hogy tartsunk háromnapos szemináriumot vállalkozóknak, és természetesen az első Management by Jesus szeminárium színhelye Kolozsvár volt. Aztán sorozatosan tartottam a szemináriumokat, felváltva Magyarországon, Erdélyben és Partiumban, most már a 25.-nél tartunk, és van egy kialakult gyakorlatunk a szervezésben.
– Milyenek ezek a szemináriumok, hogyan zajlanak?
– Interaktívak, a teljes részvételen alapulnak. De nem úgy kell elképzelni, mint egy előadás-sorozatot, mint azokat a tréningeket, amiket sok vállalatnál szerveznek, hogy kiáll egy tréner, aki mesél, mesél, hanem van 12 modul, amelynek szerkezete Márk evangéliumán alapszik, és 12 lépésben átvesszük, hogy lesz sikeres egy vállalkozó Jézust követve. Az egésznek a hangulata néha emlékeztet egy kicsit a lelkigyakorlatra, de tisztázzuk: ez nem lelkigyakorlat, hanem valódi menedzsmentszeminárium, olyan, amilyet a piacon kínálnak a mi árunk többszöröséért. Ha most vállalkozó lennék, akár azt is mondhatnám, hogy ha nem működik a dolog, akkor a tandíjat visszaadom. Természetesen, erre jezsuita szerzetesként nincs sem jogom, sem lehetőségem, de valójában még nem találkoztam olyan emberrel, aki egy-két év múltával ne mondta volna azt, hogy a módszer bevált. Különféle előadásaimon nagyon sok visszajelzést kapok, megvannak már öregdiák-találkozóink, ahol szintén elmondják a vállalkozók: működik a rendszer, és ennek nagyon örülök.
– Mondana erre konkrét példát?
– Természetesen. Van egy mondásom, amit a Keresztény Vállalkozók Egyesületének tartott egyik előadásomon elmondtam Budapesten: azt a kreativitást és találékonyságot, amivel kikerülik az adófizetést, fordítsák cégük fejlesztésére. Ebből hatalmas internetes vita keletkezett, hónapokig vitatkoztak róla, végül egy napon felhívott az egyik vállalkozó, és azt mondta: na, kipróbáltam, és működik. Kértem, kicsit részletezze, mire az illető elmesélte, hogy elment az APEH-hez (magyarországi adóhivatal), és elmondta a hivatalnoknak: olyan helyzetben van, hogy vagy a munkásai bérét fizeti ki, vagy az adót. Azt is megkérdezte, ebben a helyzetben mit tegyen. A tisztviselő nagyon készséges volt, segített neki, haladékot adott, és megtalálta annak a módját, hogy teljesen legális keretek között kifizethesse a munkásait, és ne maradjon hátralékban az adóval sem. Az a baj, hogy a politika mesterséges ellentétet teremt az állam és a piac között, holott valójában ezek egymásra utalt partnerek. Ezt pedig megérti egy értelmes vállalkozó, de egy értelmes APEH-tisztviselő is. Az én feladatom az, hogy egy ilyen párbeszédet létrehozzak, és nagyon örülök, hogy ez sikerült, és nem csak ebben az egy esetben.
– Vállalkozóknak tart tréninget a román–magyar határ mindkét oldalán, feltételezhetően számos erdélyi és magyarországi vállalkozót ismer. Össze tudná hasonlítani az erdélyi és a magyarországi vállalkozókat?
– Nem szerencsés összehasonlítani ilyen értelemben a határ két oldalán lévő hallgatóimat, ugyanis akiknek a tréninget tartom, nem homogén társaság. Mindenféle ember van közöttük, kezdve a bankártól a Caritas-tisztviselőn át a vállalkozóig, Erdélyben is és Magyarországon is. Bizonyos dolgok azonban feltűntek nekem. Többek közt az, hogy alapjában véve az erdélyi vállalkozó sokkal optimistább, mint a magyarországi, és ebben az esetben az állammal vagy a társadalommal szembeni magatartására gondolok, nem a konkrét gazdasági vállalkozására. Magyarországon a kultúrpesszimizmus nagyon elterjedt, és ez ellen kézzel-lábbal harcolok. Erdélyben viszont úgy látom, hogy az emberek elfogadják a világot olyannak, amilyen, és ebben a világban próbálnak meg sikeresek lenni. Ezen túlmenően – noha Magyarországon ez nem téma, de nekem nagyon imponál – az erdélyi vállalkozók többsége remekül együtt tud működni román vállalkozókkal. Ez nekem nagyon tetszik, és azt gondolom, hogy a globális piacnak az egyik első lépése az, hogy a szomszédos, más nemzetiségű vállalkozóval öszszefogok, mert a kétféle látásmódnak nagyobb esélye van, hogy megfelelő megoldást találjon. Ezért támogatom például a szemináriumon is azokat a megoldásokat, amikor két különböző gondolkodású ember összefog, és együtt próbálnak megoldásokat találni. Az ország – ebben az esetben Magyarországra gondolok – felemelkedésének lehetőségét is abban látom, hogy ne külön dolgozzon a mérnök és a közgazdász, hanem fogjanak össze, és együtt oldják meg a problémákat, lehetőleg a természettudósokkal közösen.
– Válság van, és ezt eléggé érezzük a határ mindkét oldalán. Lát-e kiutat a már eléggé régóta tartó gazdasági recesszióból?
– A válságtól nem kell megijedni, mert mindig újabb lehetőségeket nyújt. A kínai és japán nyelvben a válság megnevezésére használt írásjel két részből áll: az egyik a veszély, a másik az esély. A pesszimista csak a veszélyt látja, és jajgatni kezd, hogy az állam segítsen neki. Az állam ne segítsen, főleg az olyan ne, amelyik magán sem képes segíteni. Azt kell támogatni, aki egyébként is sikeres, nem a veszteseket. Vagyis a szociális politikát ne tévesszük össze a strukturális stratégiával, ugyanis azt kell támogatni, akinek jó terméke, jó szolgáltatása és világos üzleti koncepciója van. A válságból akkor lépünk ki, ha a feladatunkra összpontosítunk. Vagyis, ha van egy adott termékcsoport vagy egy szolgáltatás, ezt a legjobb minőségben a legtisztességesebb áron a lehető legtöbb olyan vevőnek kell eladni, akinek erre szüksége van. Punktum. Nem kell azon gondolkodni, mit csinál a kormány, hanem próbáljunk mi kormányozni, a többi nem lényeges.
Laczkó Júlia
Krónika (Kolozsvár)

Csángó nap Csíkban
Irodalmi műsor, kiállítás és közönségtalálkozó is szerepel a 10. Csángó Nap programján, amelyet vasárnap tartanak Csíkszeredában. A csángó kultúrát és néphagyományt ismertető és népszerűsítő, egynapos rendezvény idén az irodalmat állítja a középpontba. Vasárnap az ünnepi szentmise után a csíkszeredai megyeháza tanácstermében irodalmi műsort adnak elő a Csíkszeredában tanuló moldvai diákok. Ez követően a csángó költő, Lakatos Demeter születésének 100. évfordulójára emlékeznek. Csángó szerzők az irodalomban címmel előadás tart Farkas Gábor irodalomkritikus, majd közönségtalálkozót rendeznek moldvai csángó szerzőkkel, alkotókkal. A meghívottak: Duma András író, költő, Iancu Laura költő, Nyisztor Tinka csángó–magyar kutató és Perka Mihály történelemtanár. Kiállítással is várják a közönséget: Petrás Mária csángó keramikusművész és Ádám Gyula fotográfus alkotásaiból nyílik tárlat.
Krónika (Kolozsvár)

Az államtitkár Aradon találkozott az iskolák vezetőivel
Közösség nélkül nincs magyar oktatás
Országos tájékoztató körútjának következő állomásaként Aradon találkozott a megye magyar pedagógusaival, iskolaigazgatóival, illetve a magyar önkormányzati képviselőkkel Király András (RMDSZ) oktatási államtitkár, aki az új tanügyi törvény fontosabb részleteit ismertette.
Az RMDSZ Arad megyei szervezete oktatási szakbizottságának a fórumát a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében bonyolították le ma délután; a rendezvényt Bognár Levente, a szövetség megyei elnöke (aradi alpolgármester) nyitotta meg, az államtitkárt elkísérte Borsos László államtitkári tanácsos, illetve Szőcs Domokos, a Kisebbségi Oktatási Főosztály vezérigazgatója.
Bognár Levente nyitó beszédében hangsúlyozta, az elkövetkezőkben a magyar közösségeknek különös hangsúlyt kell fektetniük az oktatásra, ami a „megmaradás alappillére”. A találkozót nemhiába szervezték a főgimnázium dísztermében, nyomatékosítani szerették volna: a főgimnázium Arad megye egyetlen magyar tannyelvű középiskolája, a magyar közösség feladata pedig elérni, hogy gyermekei ebben az iskolában végezhessék el a 12 osztályt. „Prioritásunk, hogy minden magyar gyermek magyarul tanulhasson” – mondta Bognár.
A rendezvényen Matekovits Mihály, az RMDSZ Arad megyei szervezete oktatási szakbizottságának elnöke a megyei magyar oktatás legfrissebb adatait ismertette az egybegyűltekkel, akik megtudhatták többek között, hogy Arad megyében összesen 2862 gyermek (óvodától líceumig, a fakultatív oktatással együtt) jár magyar tagozatra. Kiemelte, milyen települések küszködnek komoly hiányosságokkal, problémákkal, illetve azt is, hogy a legutóbbi adatok szerint Arad városban hirtelen csökkent a tanulók száma, míg megyei szinten, vidéken valamelyest nőtt vagy nem változott.
Király András államtitkár a Nyugati Jelennek elmondta, látogatásuk célja elmagyarázni/megtárgyalni mindazokat a kérdéseket, melyekről iskola és közösség címszó alatt tudni kell. – Szeretnénk, ha az iskola a közösségre támaszkodva működne, illetve, ha a közösség megfelelően támogatná az iskolát. Az új tanügyi törvény egy olyan lehetőséget ad, melyből nem lehet kihagyni a közösséget. Nyitni kell a közösség felé és meg kell találni mindazokat a lehetőségeket, melyekkel kölcsönösen támogathatná egymást iskola és közösség. A ma vagy a holnap iskolája olyan lesz, amilyet a közösség akar. Ha a közösség nem vevő erre, akkor sajnos ennek az oktatás fogja a kárát látni. A decentralizáció folyamatában a helyi tanácsok, polgármesteri hivatalok, civil szervezetek jelentős szerepet játszhatnak” – nyilatkozta Király, aki szerint karavánjuk utolsó állomásai Maros, Hargita és Beszterce-Naszód megyék.
A találkozón az államtitkár olyan tanügyi újdonságokat is megemlített, mint például azt, hogy 2011 szeptemberével kilencéves lesz az általános iskola vagy a kötelező iskolai oktatást kiegészítő, „iskola utáni iskola” (şcoală după şcoală) elnevezésű programot.
Király elismerte, bizonytalanságot szül, hogy az oktatási tárca még nem bocsátotta ki az új tanterveket, nincsenek keretóraszámok, ami elsősorban a pedagógusok munkáját nehezíti meg. A diákokkal foglalkozó szakemberek ugyanis nem tudják, mire számítsanak. – Minden szempontból elmarad a várakozástól az, aminek meg kellett volna történnie, de remélhetően minél hamarabb pótolhatjuk a fennálló hiányosságokat – jegyezte meg.
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)

Ne felejtsük el, honnan jöttünk
Utolsóelőtti előadásához érkezett szerda este az RMDSZ által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja. A rendezvényen Szarka László Budapesten élő szlovákiai történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az MTA Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsának főosztályvezetője értekezett az utóbbi 22 év nemzetpolitikai visszatekintéséről „Bel-magyar” és „kül-magyar” kapcsolatok a rendszerváltás óta címmel.
„A huszadik század Románia, Lengyelország és számos más olyan kelet-európai ország örömszázada volt, amelyek profitáltak az időszak konfliktusaiból, remélem, hogy a huszonegyedik században a magyarok is lég okosak lesznek ahhoz, hogy kihasználják lehetőségeiket” – indította előadását Szarka László, aki a révkomáromi Selye János Egyetem bölcsészettudományi karának dékánja is. Ezt követően a nyolc ország területére oszló kárpát-medencei térség gazdasági helyzetét taglalta. Mint rámutatott, egyetlen főváros sem található ezen a területen, és nehezen megvalósítható elképzelésnek tartotta a térséget mint több ország által együttműködésben irányított fejlesztési régiót.
A rendszerváltás óta eltelt 22 év egyik legfontosabb érdemének tartotta a többségi-kisebbségi viszony konszolidálódását, s hangsúlyozta: nem tartja árulásnak, hogy sok erdélyi magyar a román politikai állam részének vallja magát, hiszen ez azt jelenti, hogy megtanultak együtt élni. Ugyanilyen fontosnak tartotta a nemzet önkritikai tudását is. Elhangzott: tudnunk kell, hogy jól döntöttünk-e, hiszen mi minden nap „népszavazunk”. Az elmúlt két évtized kül-magyar világának uralkodó eszméi közé sorolta a kisebbségi jogok megszilárdítását, az autonómiát, a magyar-magyar intézményesült együttműködést, valamint a nemzetegyesítés politikai beteljesítését.
Szarka azt is helytelenítette, hogy Magyarország őszintétlen kapcsolatrendszerben éljen szomszédjaival. A szomszédságpolitikát és a nemzetpolitikát csak együtt, szerződéses alapon lehet megfelelő módon véghezvinni, hangsúlyozta. Fontosnak tartotta a nemzet jól kiépített intézményrendszerét, amely elősegíti, hogy az Európai Unión belül kétféle nemzeti érdeket, a politikait és kulturálist is érvényesítsék. A nemzetpolitika hiányzó tartóoszlopának nevezte a regionális realitás elvetését, azt a tényt, hogy a mai napig nem ismerik el, hogy a magyarság nemcsak külső, de belső régiókra is oszlik. Véleménye szerint magyar–magyar vonatkozásban is szerződéses rendszert kéne kialakítani a belső régiók között.
Előadása végén kifejtette, az utóbbi évtizedek mérlege pozitív irányba mutat abból a szempontból, hogy a meglévő konfliktusok ellenére az unió asztalhoz kényszeríti a feleket, s így biztosítja az egészséges és emberséges fejlődéshez vezető utat. A kisebbségi jogvédelem nem tett minket egyenrangúvá, vélekedett, majd hozzátette: a kisebbségi kérdést csak úgy lehet megoldani, ha nem lesz több kisebbség, hanem egyenrangú nemzetek alkotják majd az uniót – bár ezt maga is utópisztikus ábrándnak tartotta a jelen pillanatban.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A Magyar Tudomány Ünnepe Csíkszeredában
A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében a Sapientia EMTE Műszaki és Társadalomtudományi Kara, valamint a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) két csíkszeredai székhelyű szakbizottsága pénteken konferenciát tartott az egyetem épületében.
A konferencia hivatalos megnyitóján Biró A. Zoltán, a KAB Alkalmazott Társadalomtudományi Szakbizottság elnöke hangsúlyozta, az egyetem számára megtiszteltetés, hogy évről évre helyet adhat és társszervezőként részt vehet a rangos konferencia megszervezésében. „Az idei ünnepsorozat azzal a gondolattal indult, hogy a társadalom közti és a diszciplínák közti kapcsolatot elősegítse. Ez a nap ünnep a kutatók és az oktatók számára egyaránt” – fogalmazott Biró A. Zoltán professzor.
A beszédek sorát Tiboldi István, a KAB Agrártudományi Szakbizottságának elnöke folytatta, aki tolmácsolta Péntek János, a KAB elnökének köszöntő szavait, ugyanakkor üdvözölte a három székelyföldi megye képviselőit. „A magyar parlament 2003-ban nyilvánította november 3-át a Magyar Tudomány Ünnepévé, annak tiszteletére, hogy ezen a napon, 1825-ben Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság megalapítására” – jegyezte meg Tiboldi István. Az idei év mottója Összhang – Tudomány a gazdaságban és a társadalomban, témája pedig a fenntartható fejlődés, az átalakuló társadalom, valamint az élettudományok új korszaka – fejtette ki Tiboldi István. Nem elég a magyar nyelvet tudni, azon mondani is kell valamit. A nyelvet nem őrizni, hanem használni kell – jegyezte meg az előadó. Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetéről és kilátásairól megjegyezte, hogy történt fejlődés, de a helyzet nem túl fényes. Bőven van még teendő tanároknak, szülőknek és politikusoknak egyaránt – hangsúlyozta Tiboldi, aki Kennedy elnök egykori kijelentését parafrazálta: „Ne azt keresd, mit tehet Székelyföld érted, hanem te mit tehetsz Székelyföldért”.
A konferencia plenáris előadását Miért nem volt Erdélynek fő – városa? címmel dr. Beluszky Pál régiószakértő tartotta. Ezt követően fiatal oktatók, szakemberek, kutatók és az egyetem több frissen végzett hallgatója tartott kiselőadást az Innováció az átalakuló társadalomban témakörben. A szociológia-vidékfejlesztés, valamint kommunikáció-információs társadalom szekcióülések keretében több mint húsz kiselőadást kísérhettek figyelemmel az érdeklődők.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Egyházügyi konferencián elnökölt Tőkés László Esztergomban
„Az európai pártok legnagyobb családja, az Európai Néppárt (EPP) képviselőcsoportja megtartotta 14., Vallások közötti párbeszéd elnevezésű konferenciáját” – áll Tőkés László EP-alelnök közleményében. A szakmai tanácskozáson, melyet 2011. november 10–11. között Esztergomban szerveztek meg, az egyházak és vallások Duna-régióbeli szerepéről értekeztek az előadók. A magas szintű konferencián az EPP-frakció tagjai, a magyar kormány képviselői, vallási vezetők vettek részt. Az egyház és az állam kapcsolata húsz évvel a berlini fal leomlása után című panelbeszélgetés elnöke Tőkés László, az EP-alelnöke volt. Az Európai Néppárt, amelynek a Fidesz és a KDNP is tagja, a Vallások közötti párbeszéd konferenciával élen jár abban a folyamatban, amit a Lisszaboni Szerződés már előír, vagyis az európai intézményeknek párbeszédet kell folytatniuk az egyházakkal. Ennek megfelelően, az EPP 14. konferenciáját tartotta meg a témában, melyet ezúttal Esztergomban, a Szent Adalbert Központban szerveztek meg
A konferencián a magyar és a szlovák miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt és Ján Figel’, valamint Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Othmar Karas, az EPP képviselőcsoportjának alelnöke, a Vallások Közötti Párbeszéd és Vallásügyi Munkacsoport elnöke is megnyitóbeszédet mondott.
Szájer József, az EPP EP-frakciójának alelnöke a házigazda Fidesz–KDNP nevében üdvözölte a konferencia résztvevőit, rámutatva arra, hogy Magyarországon az állam és egyház szétválasztása megtörtént ugyan, de a kettő kapcsolatára a kooperáció a jellemző. Ehhez kapcsolódva Semjén Zsolt az egyház és az állam elválasztását természetes állapotként értékelte, ami azonban szerinte nem jelenti az egyház és a társadalom egymástól való elválasztását, hiszen skizofrén állapot volna – mondta – hogyha mi, akik egyszerre vagyunk tagjai az egyháznak és polgárai az államnak, nem vennénk részt a társadalom életében. „Az egyház és az állam együttműködik annak érdekében, hogy az egyház a társadalom szolgálatában kifejtse tevékenységét. Tehát, ha el is választották őket, de összedolgoznak” – mondta a kereszténydemokrata politikus.
Ján Figel’ Közép-Európáról mint közös hazáról szólt, majd beszélt arról, hogy azon a Mária Valéria hídon érkezett Esztergomba, amely magyar, szlovák és európai hozzájárulásból épült fel. A szlovák kormányfőhelyettes beszélt a nemrég elfogadott Duna-stratégiáról, s kifejtette, hogy az európai folyó az együttélést, az együttműködést és a közép-európai népek közösségét szimbolizálja.
Erdő Péter az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökeként és a Szent Adalbert Központ házigazdájaként üdvözölte a jelenlévőket, majd felvázolta a magyarság évezredes történelmét, amelynek nyomait Esztergom, államalapító Szent István királyunk szülővárosa, valamint a magyar katolikus egyház és a magyar királyság egyik ősi központja ma is magán hordozza.
Othmar Karas ugyancsak a Duna kapcsán a víz vallási jelképiségéről értekezett, s a katolikus, a protestáns és az ortodox egyházak meghatározó jelenlétét emelte ki a tizennégy Duna-menti ország vonatkozásában. A politikus a békés együttélés, a szolidaritás és az ideológiák helyett az értékek fontosságát hangsúlyozta beszédében.
A konferencia szekcióüléseinek témái között szerepelt a vallás küldetése a világi társadalomban, a vallási szereplők hozzáállása az erkölcsi kérdések nyilvános megvitatásához, az állam és az egyház kapcsolata, a vallás jelenléte a sajtóban, az együttműködés a politikusok és a vallási vezetők között.
Szájer József kiemelte még, hogy a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jétől törvényes keretet biztosít a vallási párbeszédnek. Rüdiger Noll, az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának igazgatója pedig az európai egyházak együttműködésének irányelveit meghatározó Ökumenikus Charta 10. évfordulójára emlékezett. Európa és az egyházak világa e két dokumentumon keresztül is találkozik egyazon szándékkal, az egymással való párbeszéd szándékával.
Tőkés László az apostoli köszöntéssel üdvözölte az általa elnökölt panelbeszélgetés hallgatóságát. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke témaindító beszédében az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet idézte, mely 5. részének 29. versében az áll: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek”. Mint fogalmazott, „állam és egyház 1989 utáni viszonyáról szól ez a panel és keresztény hitünk szerint általánosan érvényes az imént idézett ige. „Gyakorló püspökként 19 esztendőn át naponta szembetaláltam magam az alapvető kérdéssel: hogyan viszonyuljunk a posztkommunista román államhoz, mely magával hozta a kommunizmus örökségét. A totális kiszolgáltatottság állapotában éltünk 1989-ig – alárendelve az ateista-kommunista és sokszor erőszakos hatalomnak –, de 1989-et követően még mindig az állami centralizáció jellemezte a kultusztárcát. Továbbra is úgy viselkedett a minisztérium, mintha mi az ő alárendeltjei lettünk volna. Ez különösen érzékenyen érintette a kisebbségi közösségek egyházait” – fogalmazott.
A panelbeszélgetés első előadója, Tadeusz Pieronek krakkói püspök a lengyelországi helyzetet elemezte. Kijelentette: jelentős nézetkülönbségek – néhány kisebb kivételtől eltekintve – az állam és az egyház között nincsenek. Lengyelországban külön bizottság kezeli az ilyen kérdéseket, amely állami és egyházi tagokból áll, és széleskörű feladatkörrel rendelkezik. Pavla Bendová, a cseh kulturális minisztérium egyházügyi osztályvezetője országa egyházügyi szabályozásáról tartott beszámolót. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára Magyarországnak a keresztény értékrend melletti elkötelezettségét hangsúlyozta. Mint mondta, az Orbán-kormány az együttműködő elválasztás modelljére törekszik állam és egyház viszonylatában. A politikus kiemelte annak fontosságát, hogy az államtól kizárólag azon egyházak kapjanak állami támogatást, amelyek valódi egyházi tevékenységet folytatnak.
A panelben elhangzottakat összegző zárszavában Sógor Csaba EP-képviselő megjegyezte: „Ha a világban keresztényüldözés van és keresztény emberek halnak meg hitükért, az azért is történhet meg, mert a keresztény gyökerű Európa szemérmesen hallgat – talán szégyenli keresztény múltját, talán nem meri megélni keresztény hitét. Hallgatása azonban bűnrészességet eredményez.”
erdon.ro

Szülői kérésre is indulhat magyar tagozat
Az új tanügyi törvény szerint a szülők már olyan intézményekben is kérhetik magyar tagozat indítását, ahol jelenleg csak román tagozat működik, ám ehhez legalább 10 jelentkezőre van szükség.
 
Egy olvasónk elkeseredésében fordult hozzánk. Gyakorló édesanyaként igyekszik gyermekei számára a legjobbat biztosítani, így az oktatás területén már az óvodát is igyekszik megfelelően megválasztani csemetéje számára. Panaszosunk elmondta, nemrégiben Szatmárnémetiben, egy központi óvodába látogatott el, ahol nagyon kedvesen fogadták, az intézmény igazgatója készségesen körbevezette, minden hasznos információt elmondott, ám amikor felmerült a kérdés, hogy ki a magyar tagozatos csoport óvónője, jött a válasz: „Ó, az nincs. De vannak pedagógusok, akik beszélnek magyarul, és sok a magyar ajkú gyermek, így az Ön gyermeke is jól fogja érezni magát!”. Olvasónk megköszönte és más intézményben próbálkozott, ahol az óvónők arra biztatták, hogy gyermekét román tagozatra írassa be, mivel így jobban fog érvényesülni, az iskolában pedig kevesebb tantárgya lesz, érettségin pedig kevesebb vizsgán kell majd részt vennie. Olvasónk amiatt háborodott fel, hogy a pedagógusok és intézményvezetők miért biztatják erre a szülőket, amikor mindenkinek joga van megválasztani hova írassa gyermekét.
Szejke Ottilia, a magyar tagozatos elemi oktatásért felelő szaktanfelügyelőt a témával kapcsolatban elmondta, a tanfelügyelőség (isj.sm.edu.ro), valamint a szaktárca (edu.ro) honlapjain akár a szülők is elolvashatják az év elején elfogadott tanügyi törvényt. A második fejezet 12. szakaszában a 45. cikkely 1. bekezdése szerint minden kisebbséghez tartozó embernek, minden oktatási szinten joga van anyanyelvén tanulni. Szintén a 45. cikkely 2. bekezdésében pedig az áll, hogy az egyetem előtti oktatásban a szülőknek joga van kérni magyar tagozatok indítását.
Tehát a törvény szerint amennyiben például egy óvodában nem működik magyar tagozatos csoport, de a szülők lakókörzetükhöz tartozó intézménybe szeretnék járatni gyermeküket, kérhetik magyar tagozat indítását — ehhez körülbelül 10 gyermekre van szükség.
Mivel az új törvény lehetőséget ad az anyanyelven történő oktatásra és az identitástudat megőrzésre, ezért a szülők bátran élhetnek azon jogukkal, hogy magyar tagozatot igényeljenek.
erdon.ro

Késhet az erdélyi magyar egyházak levéltári dokumentumainak visszaadása
Késhet az erdélyi magyar történelmi egyházak levéltári dokumentumainak visszaszolgáltatása, miután a román Szociáldemokrata Párt (PSD) úgy döntött, hogy megtámadja az alkotmánybíróságon a restitúcióról szóló levéltári törvényt.
A jogszabályt a héten fogadta el a román képviselőház, amelynek ügydöntő hatásköre volt ebben a kérdésben. A törvényt már csak Traian Basescu államfőnek kell aláírnia, de időközben újabb akadályba ütközött az ügy. Lia Olguta Vasilescu, a román ellenzéki PSD szóvivője ugyanis bejelentette, hogy pártja az alkotmánybíróságon fogja megtámadni az új levéltári törvényt, amely lehetővé teszi az erdélyi magyar történelmi egyházaknak, hogy visszaigényeljék a kommunizmus idején tőlük elkobzott iratokat, amelyek most a Román Állami Levéltár gondozásában vannak.
A Krónika című erdélyi napilap pénteken emlékeztetett, hogy korábban a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) sorait gyarapító, általában magyarellenes álláspontjáról hírhedt politikus szerint pártja éppen a jogszabály restitúcióra vonatkozó részét kifogásolja, és ez ellen emel alkotmányossági kifogást a taláros testületnél.
Az erdélyi magyar történelmi egyházaktól két rendelet értelmében koboztak el a román kommunista hatóságok az egyház életével kapcsolatos iratokat, főleg anyakönyveket.
A visszaszolgáltatási folyamatot hátráltathatja az is, hogy amennyiben a jogszabály hatályba lép, valamennyi visszaszolgáltatandó iratról mikrofilmet kell készíteni. Nagy Mihály, a Román Állami Levéltár aligazgatója szerint ezek elkészítésére jelenleg csak Bukarestben van lehetősége az intézménynek, és a parlamentnek a jövő évi költségvetésben meg kellene növelnie a levéltár költségvetését ahhoz, hogy ez a folyamat elkezdődhessen.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői üdvözölték a jogszabály parlamenti elfogadását, hiszen már a rendszerváltás óta szorgalmazzák az elkobzott levéltári állományok visszaszolgáltatását. Ugyanakkor egyesek kételyeiknek is hangot adtak a folyamat zökkenőmentes lebonyolítását illetően. Reményüket fejezték ki, hogy ez a restitúciós folyamat nem lesz olyan lassú, mint az ingatlanok visszaadása, amely még jelenleg is tart annak ellenére, hogy egy évtizede elkezdődött.
erdon.ro

„Újjászületett a nemzetpolitika”
„Schengen hatására a magyar nemzetpolitikának sikerült újjászületnie” – állapította meg szerda este a Nagyváradi Szacsvay Akadémia Mérlegen a magyar történelem című előadássorozatának utolsó előtti vendége, Szarka László. Az MTA Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsának főosztályvezetője a „Bel-magyar” és „kül-magyar” kapcsolatok a rendszerváltás óta címmel tartott telt házas előadást az Ady Endre Gimnázium dísztermében.
Szarka László arról beszélt: a magyar nemzetpolitikát a történelem során, öt, idővel folyamatosan meghaladott eszme uralta. Az első ilyen eszme szerinte a rendszerváltás után létrejött demokrácia volt. „A demokráciától a problémáik szinte automatikus megoldását várták az emberek. Nem így történt” – emlékeztetett. A második uralkodó nemzetpolitikai eszme az előadó szerint az autonómia volt. „Az autonómia a hatalom megosztásának egyetlen demokratikus módja.
Ügye igen lassan halad, erről folyamatosan tárgyalni kell. Csak úgy érhető ez az autonómia, ha a többség is megérti, hogy ez neki is jó” – jelentette ki. Szarka László szerint a harmadik eszme a magyar–magyar együttműködés kapcsolatrendszerének intézményesítése volt. Emlékeztetett, hogy ennek hatására született meg a Magyar Állandó Értekezlet és a Határon Túli Magyarok Hivatala is. „Antall József, Magyarország rendszerváltás utáni első miniszterelnöke érzett rá először ennek szükségességére.
Ez lett az Antall-doktrína: megkérdezni a kisebbségi magyarok véleményét, akik jobban tudják, mire van szükségük” – magyarázta az előadó. A magyar nemzetpolitikát meghatározó negyedik gondolat szerinte az volt, hogy kell valamilyen intézmény, amely a külhoni magyarok jogállását szabályozza. Ennek hatására jött létre a státusztörvény és valósult meg a magyarigazolvány. Az előadó az ötödik uralkodó eszmének a nemzet egyesítésének gondolatát nevezte, amelynek hatására jött létre a kettős állampolgárság lehetősége.
„Az Európai Unió egyik pozitív hozadéka a magyar nemzetpolitika számára, hogy tárgyalásra kényszerít, és a konfliktusokat csak így lehet megoldani. Nemzetpolitikánk csak úgy érvényesül, ha feladatközösséget vállalunk a szomszédjainkkal” – zárta előadását Szarka László.
Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Murvai Olga emlékére
Október végén, hatvankilenc éves korában elhunyt Murvai Olga nyelvész, egyetemi tanár; Marosvásárhelyen helyezték végső nyugalomra 2011. november 2-án.
Az ismert szakember és pedagógus 1942. október 10-én született Kolozsváron. 1965-ben diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon szülővárosában, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. 1977-ben a filológiatudomány doktora lett.
1972-től tanított, több mint harminc évig, a Bukaresti Tudományegyetem Idegen Nyelvek és Irodalmak Karának Hungarológia Tanszékén, előbb tanársegédként, majd adjunktusként, később docensként, egyetemi tanárként. Ugyanott tanszékvezető (a 90-es évek közepén) és doktorátusvezető volt. 2006-tól a Sapientia EMTE Marosvásárhelyen működő Műszaki és Humántudományok Karának főállású professzora, dékánhelyettese volt.
Kutatási területe: stilisztika, szemantika, pragmatika, kommunikációelmélet. Murvai Olga fontosabb kötetei: Stilisztikai tanulmányok (Kriterion, Bukarest, 1977), Irodalomszemiotikai tanulmányok (Kriterion, Bukarest, 1979), Szöveg és jelentés (Kriterion, Bukarest, 1980), Magyar–román kifejezések szótára – Román–magyar kifejezések szótára (Sprinter, Budapest, 2000), Vers-rekviem (Kriterion, Kolozsvár, 2005), Viseltes szavak (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006).
1998 és 2002 között Széchenyi-ösztöndíjjal Magyarországon tanított. Tagja volt a Magyar Szemiotikai Társaságnak, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, de az ő nevéhez fűződik a Kolozsvári Akadémiai Bizottság keretében működő pedagógiatudományi szakosztály létrejötte is.
Pályatársak búcsúszavai
Nehéz róla beszélni. A testet magába záró koporsó a tevékeny élet nyomasztó hiányára figyelmeztet. Mit tehetünk? „Viseltes” szavakba kapaszkodunk, mert Ő hitt a szavak megtartó erejében. Viseltes szavakkal idézzük fel az életút mozzanatait, nem azokat, amelyeket a lexikonok rögzítenek, hanem azokat, amelyek emberi arcát villantják fel.
Előttünk áll a körültekintő gonddal nevelő tanár, akinek szeme szigorúan villan szemüvege mögül a helyesírási hibát elkövető diákra, aki arra biztatja a hallgatókat, hogy érdemes birkózni a nyelvvel a pontos és árnyalt önkifejezés érdekében; a tanítóképzők számára magyar nyelvtankönyvet szerkesztő nyelvész, aki fontosnak tartotta, hogy az anyanyelv működési szabályait ismerő és értő tanítók neveljék a kisiskolásokat.
Retorikai és stilisztikai gyakorlataival kézen fogva vezette a diákot a nyelv végtelen gazdagságát felfedező úton, így váltak szemináriumai a nyelvi nevelés műhelyévé. Műelemzéseivel „szemüvegeket” készített a nyelvközösség tagjainak, hogy bevezesse őket a szépirodalom „teremtett világ”-ába, hogy megtanítsa őket látni és felismerni a közvetített művészi igazságot.
Jelképes, hogy utolsó jelentős alkotása a Vers-rekviem, Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című poémájáról írt kismonográfiája. A gyászolóknak vigasz, mert az alkotás meghosszabbított élet. A rekviem az élők fohásza a halottért: „Örök nyugodalmat adj nekik, Uram...”, és üzenet, amely figyelmeztet az emlékezés közösséget formáló, közösséget megtartó erejére. A mi feladatunk most már felépíteni emlékét tiszta, becsületes és fájdalmat enyhítő „párnás” szavakból, „Mert a legárvább, akinek / még halottai sincsenek”. (A Sapientia EMTE munkaközössége nevében: dr. Pletl Rita egyetemi előadótanár, a Humántudományok Tanszék vezetője)
Péntek János írt Kolozsvárról, hogy meghalt Murvai Olga nyelvész, egyetemi tanár, ma temetik Marosvásárhelyen. Murvai Olgában nemcsak a kollégát, de szerzőtársamat is gyászolom, hiszen van egy közös könyvünk, A szövegek szövésmintái (Kolozsvár, 2002). Az 1990-es évektől sokat jött Budapestre, segítettem neki néha az adminisztrációban, ő pedig tartott vendégelőadásokat a Mai magyar nyelvi tanszéken szövegtanból, pragmatikából, verbális agresszióból, számos érdekes elemzést mutatott be a Magyar Szemiotikai Társaságban.
Amikor Bukarestben jártam, ő mutatta meg nekem a várost. Nemrég Marosvásárhelyre költöztek, az ottani egyetemre került, többször hívott, menjek. Mindig halasztottam, nem volt jó az időpont. Tavaly megállapodtunk abban, hogy most már mindenképpen megyek. Sajnos, ez most már végleg elmarad. Egy nagyon kedves kollégát gyászolunk, Isten nyugosztalja. (Dr. Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató egyetemi tanárnak, az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszéke vezetőjének 2011. november 2-i bejegyzése honlapján)
Murvai Olga /Kolozsvár, 1942. október 10. – Marosvásárhely, 2011. október 30./
Új Magyar Szó (Bukarest)

Máért szórvány szakbizottság: napirenden a szórványstratégia
A szórványstratégia és a jövő évi támogatási prioritások szerepeltek a Magyar Állandó Értekezlet Kárpát-medencei szórvány albizottsága második ülésének napirendjén - tájékoztatta a nemzetpolitikai államtitkárság pénteken az MTI-t.
A közlés szerint a testület ülésén a nemzetpolitikai államtitkárság javaslatot kért a szakbizottság tagjaitól a jövő évi támogatási prioritások megfogalmazására, továbbá a nemzeti jelentőségű intézmények kritériumrendszerének újrafogalmazására.
A szakbizottság továbbá meghatározta jövőbeni céljait, főbb prioritásait. Ezek között - több más fontos terület mellett - a szórványoktatás, és a szórványgondnoki rendszer alapjainak kidolgozása szerepel - olvasható a kommünikében.
MTI