A második világháború után – a televízió megjelenése előtt – a mozikban a játékfilmek „előjátékaként” 5–10 perces ún. híradót vetítettek, ami tájékoztatta a nagyérdeműt az aktuális politikai, gazdasági, kulturális és sporteseményekről. Ezeknek elkészítésére létesült az 1940-es évek végén a bukaresti székhelyű Sahia dokumentumfilm-stúdió. Ma már alig ismert, hogy ennek megvalósításában öt erdélyi magyar fiatalember bábáskodott: Jeney Ádám, Placsintár András, Horváth István, Székler Ervin és Patakfalvi Ferenc. Jeney Ádámot korai tragikus halála akadályozta meg abban, hogy rendkívüli tehetségét kibontakoztathassa. A sors csupán nyolc alkotóévet engedélyezett számára. Ezalatt több kisfilmet és két dokumentumfilmet forgatott: Retyezát Nemzeti Park, Mélységek varázsa. 1957-ben elkészítette a Sahia filmstúdió tervét, amelyben neki már nem adatott meg dolgozni. Jeney Ádám idén lett volna nyolcvan éves. Munkásságát Hantz Lám Irén, dr. Viehmann Iosif és Xántus Gábor méltatja december 19-én Kolozsváron. /Jeney Ádám emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Kolozsvár kiváló helytörténésze, Asztalos Lajos A Szabók tornya és feliratai címen folytatásokban közli a feliratokat, azok történetét, hátterét. A mostani, 5. folytatásban elmondta, hogy az 1960-as évek végén a torony keleti falára bádog emléktáblát helyeztek el. Szövege a kommunista, nacionalista szemléletnek megfelelő volt, 1996-ban Funar akkori polgármester eltávolíttatta azt és egy másik, a történelmi valóságot ugyancsak durván torzító, uszító szöveget helyeztetett el. Az emléktábla szövege a korabeli valóságnak csak részben felelt meg. Mihály vajda ugyanis nem egyedül, a saját csapatával, hanem Bastával, Székely Mihállyal és ezek csapatával érkezett, és nem a városban, hanem kívüle állt meg. Továbbá Mihály vajda, nem valósította meg a »Nagy Egyesülést«, ilyesmi meg se fordult a fejében, Bába Novák nem tábornok, hanem kapitány volt. Báthori Zsigmond fejedelem Mihály vajdát felmentette hűbéri kötelezettsége alól. 1599. október 5-én Mihály vajda csapataival benyomult Erdélybe, a Báthoriak uralmával elégedetlen székelyek csatlakoztak Mihályhoz, és 1599. október 28-án a sellemberki csatában Mihály vereséget mért Kornis Gáspár főkapitány csapataira. Az erdélyi országgyűlés Mihály vajdát a mai hivatalos román történetírás állításával ellentétben nem fejedelemnek, hanem csupán császári kormányzónak ismerte el. „Három román fejedelemség”-ről az idő tájt már csak azért sem lehetett szó, mert Erdély lakosságából az akkori 350 000 (52,2 százalék) magyar, 126 000 (18,8 százalék) szász és 4000 (0,6 százalék) más mellett csupán 190 000 fő (28,8 százalék) volt román. /Asztalos Lajos: Helytörténet – A Szabók tornya és feliratai. 5. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Nagyszalontán a Zilahy Lajos Művelődési Házban a Sinka István Kézműves Kör munkáiból nyílt kiállítás. Az érdeklődők megcsodálhatták a szebbnél szebb, szalmából, csuhéból, valamint különböző textíliákból készült, az advent jegyében fogant, vallásos témájú tárgyakat. Ugyanitt rendezték meg azt a jótékonysági estet is, amelynek bevételével a dévai Szent Ferenc Alapítvány által létrehozott nagyszalontai Szent Antal Gyermekotthon kis lakóit segítették meg. /Sára Péter: Tárlatnyitó jótékonysági esttel a hajdúvárosban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 17./

Megnyílt Takács Mihály festőművész kiállítása Aradon a Klió teremben. A művész Aradot ábrázoló alkotásait láthatók a teremben. A tárlaton a művész albumát is bemutatták. /Jámbor Gyula: „A színek lírikusának” kiállítása. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

December 15-én Kolozsváron, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán mutatták be Virginás Andrea Az erdélyi prérin /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár/ című kötetét. A szerzővel Boné Ferenc, a Sapientia EMTE Média Tanszékének gyakornoka és Keszeg Anna, a kötet szerkesztője beszélgetett. Virginás Andrea a Filmtett folyóiratnál olvasószerkesztőként dolgozott. Könyvében a ’60-as, ’70-es és ’80-as években megjelent újságcikkeket olvasva próbált meg teljes képet kialakítani. Egy fejezetet Bodor Ádámnak szentelt. Balázs Imre József szerint Virginás Andrea könyve a populáris és a regionális kultúrával való foglalkozás terén ez idáig elvégzetlen munkára figyelmeztet. /”Produktum és vágy”. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Dr. Gudor Kund Botond lelkész Bod Péterről (1712–1769) írt munkája nemrég jelent meg a kolozsvári Mega Könyvkiadó gondozásában román nyelven, mintegy 584 oldalon, 40 oldalas magyar, illetve angol nyelvű részletes tartalomismertetővel. Bod Péter magyarigeni református lelkészt méltán tekinti a szakirodalom a legkiválóbb erdélyi protestáns tudósnak. Eredeti könyvtárrendezési módszert dolgozott ki, és ennek alapján katalogizálta árva Bethlen Kata és Teleki Sámuel sárdi könyvtárát. Bod Péter mintegy 50 művet írt, felhasználta az európai történetírás legújabb eredményeit. Élete végén művei miatt a Habsburg hatalom perbe fogta, de korai halála megmenekítette a letartóztatástól. Sírja a magyarigeni templomkertben található. Dr. Gudor Kund megvilágította kutatásának célját: „Három szempontból vizsgáltuk életművét: a XVIII. sz. erdélyi szász és román történetírással való kapcsolata szempontjából, a magyar művelődés és levelezés, kapcsolattartás szempontjából, és nem utolsósorban Bod peregrinációja és tanulmányainak formatív hatásai szempontjából. ”Gyulafehérváron az egyetem könyvtárában dr. Ana Dumitran muzeológus, aki a román nyelvű korrektúrát végezte, mutatta be a terjedelmes könyvet. Kiemelte, hogy Bod Péter kellő lelki ihletettséggel írt a románokról. /Bakó Botond: Gyulafehérvár. Bod Péterről román nyelven. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

December 15-én Kolozsváron a Bretter-körön mutatták be Bréda Ferenc író, költő, esztéta Boldogok és Bolondok kötetét /AB-Art Kiadó, Pozsony/ című kötetét, mely az időhöz való viszonyulás és a beszédmód filozófiája köré építkezik. /Varga Melinda: A boldogság nyelvi kulcsa. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

December 16-án bemutatták Aradon a Tulipán könyvesboltban az Aradi Kölcsey Egyesület által kiadott 17. Fecskés könyvet: Pataky Sándor: Feljegyzések az aradi vértanúsírok feltárásáról. Pataky Sándor rajztanárt, festőművészt a megjelentek egy része még személyesen ismerte, de a könyv témája, az aradi 13 sírjának feltárása 1932–33-ban, a nagy árvizet követően természetesen önmagában is rendkívül érdekes. A könyvet gondozó Pávai Gyula az előszóban ismertette a szerző életútját, valamint a kézirat keletkezésének körülményeit. A kézirat megszületésében és fennmaradásában nagy szerepe volt Ficzay Dénesnek (1921-1985), Arad kiváló helytörténészének. A könyv az aradi evangélikus-lutheránus egyház anyagi támogatásával jelenhetett meg /Jámbor Gyula: A 17. „fecskés” Pataky-könyv a vértanúsírok feltárásáról. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

Szerbia majdani uniós tagságának előfeltétele kell legyen, hogy Belgrád hivatalosan beismerje a jugoszláv partizánok által 1944–45-ben a Délvidéken elkövetett népirtást, aminek becslések szerint negyvenezer magyar, kétszázhatvanezer német és zsidó esett áldozatul, „kollektív bűnösségük” koholt vádjával. E mai napig fenntartó megbélyegzés eltörlése, valamint az áldozatoknak nyújtott jóvátétel nélkül Szerbia nem felel meg a népek közti megbékélés Európában bevett gyakorlatának, következésképpen az uniós felvételi kritériumoknak sem – emlékeztette történelmi felelősségére a Belgráddal tárgyaló brüsszeli bizottságot Becsey Zsolt néppárti magyar európai képviselő. Szerbia a jugoszláv állam jogutódja, és jelenlegi területén, államhatalmi felhatalmazással történtek a mai napig egészében föl nem tárt, népellenes atrocitások. E tényekről és azok máig ható erkölcsi, demográfiai, politikai, gazdasági és emberi következményeiről nemcsak az érintett szerbiai, valamint magyar és német közvélemény tájékozatlan a sok évtizedes kényszerű hallgatás miatt, hanem az európai közönség is az – tapasztalta meg Becsey Zsolt saját európai parlamenti gyakorlatában. Becsey Zsolt ezért ígérte meg a Magyar Népirtás Emléknapjáért fellépő szegedi és országos civil szervezeteknek, hogy a Sólyom László államfő után őneki is átadott petíciójukat megismerteti az Európai Unió legátfogóbb népképviseleti és döntéshozó intézményével, az Európai Parlamenttel. A petíció angol és francia fordítása elkészült, és terjesztése az európai parlamenti képviselők körében folyik, illeszkedve a Becsey Zsolt által mandátuma kezdete óta ez ügyben tett kezdeményezések sorába. A Bizottsághoz most figyelmeztető szándékkal intézett kérdésére Becsey Zsolt az Európai Parlament következő plenáris ülésén, januárban vár választ. /A délvidéki mészárlások beismerése nélkül Szerbia nem lehet EU-tag. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 17./

A múlt héten Budapesten bemutatták Magyar nemzetstratégia című kötetet, a Pukovics Gábor életre hívta Magyar Konzervatív Alapítvány gondozásában. A könyv a mai válságból keresi a kiutat közel három tucat magyar gondolkodó segítségével. A szerzők között van Andrásfalvy Bertalan, Bogár László, Borbély Imre, Drábik János, Duray Miklós, Fekete Gyula, Hegedüs Lóránt, Jankovics Marcell, Kondor Katalin, Papp Lajos, Varga Domokos György, Vass Csaba és Zétényi Zsolt. A könyvbemutatón Bogár László beszélt a korunk legnagyobb problémájáról, a globalizáció erős terjedéséről, s arról, hogy a liberális demokrácia aligha képes megoldani a válságot. A szerzők leszámoltak a húsz évvel ezelőtti illúzióikkal. A „békés” rendszerváltozás, az alkotmány toldozása-foldozása a letűnt rendszer rehabilitációját és a szocialista elit önátmentését szolgálta. Bogár szerint „a történelmi feladat a nemzeti és a szociális értékek új szintézise, amely hangsúlyozottan elhatárolódik a pusztító liberalizmustól, amely II. János Pál pápa szerint nem más, mint a „halál kultúrája. ” A nemzetépítő állam csak úgy valósulhat meg, ha az esélyegyenlőség megteremtésére törekszik. A magyar kormány olyan jogi környezetet teremt, melyben a multik extraprofitra tesznek szert adókedvezmények és állami támogatások révén, a magyar vállalkozások pedig tömegével mennek tönkre. /Borbély Zsolt Attila Magyar nemzetstratégia. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 17./

Megjelent Horváth Béla Levettük a vörös csillagot /Budapest, Papirusz Book Kiadó/ című kötete az 1988-1990-es történelmi időkről. Történt-e rendszerváltás 1988–90-ben? Ha igen, miért ülnek nyakunkon ismét a kommunisták? Ha nem, mi történt velünk idestova húsz esztendővel ezelőtt? Horváth Béla egykori alapító MDF-es, majd kisgazda országgyűlési képviselő „belül nézetből” tárja fel e rendkívüli évek eseménysorozatát. Horváth Béla így kezdte kötetét: „Hihetetlen korban éltem, a XX. század közepén születtem. 1945-ben bejöttek a szovjetek, pontosabban – ahogy minden magyar ember mondja – az oroszok, és utána több generáció úgy érezte, soha nem fognak elmenni Magyarországról. ” A kommunista rendszerben kitelepítettek családokat, bebörtönöztek nagyon sok értelmiségit, a parasztságtól elvették a földjét, lakásuktól, vagyonuktól fosztottak meg családokat. Horváth Béláék családját is kitelepítették. Ha valaki eredményt akart elérni, be kellett lépnie a pártba. Sokan ellenálltak, mint például Horváth Béla édesapja is. Szinte minden családban volt „osztályidegen elem”, ahogy a kommunisták nevezték a „rendszer árulóit”: az X-eseket, a magyar értelmiséget, az arisztokratákat, vagy a tehetősebb magyar parasztságot. A társadalmi igazságtalanságot évtizedeken át némán cipelte magával a magyar nép jelentős része. Váratlanul megjelent egy nyilatkozat, 1987. szeptember 27-én Lakiteleken a magyar szellemi élet több mint másfél száz tagja baráti eszmecserére gyűlt össze. A lakitelki találkozón a nyilatkozatban megállapították: „A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe. ”Volt-e értelme a rendszerváltozásnak, ha ma ugyanott tartunk, mint húsz évvel ezelőtt? Nehéz kérdés. Mindenesetre 1988-ban nagyon sokan hittek a rendszerváltozás akkori fő erejében, a Magyar Demokrata Fórumban. Horváth Béla, az MDF XII. kerület elnöke lett. Lezsák Sándor alakja többször szerepel a kötetben, ő az MDF atyja, a lakiteleki sátor felállítása után ekkor már éjt-nappallá téve járta az országot. Horváth Béla szól arról a rágalomról is, amikor a New York Times antiszemitizmussal vádolta meg a megszülető MDF-et. Horváth Béla erre az időszakra így emlékezett: „Nagy volt az MDF-ben a felháborodás, és mindnyájan éreztük, hogy alpári kampányra számíthatunk. Az szinte mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a nemzetközi sajtót az SZDSZ mozgatja ellenünk…”Horváth Béla 2000-ben a Kommunizmus áldozatainak emléknapja kezdeményezője az Országgyűlésben, most megjelent kötetével segített felidézni a majd húsz évvel ezelőtti történelmi eseményeket. Ma már tudjuk: az MDF rendkívüli indulása után valahol, valakik kisiklatták a „rendszerváltozás vonatát”. Az sem véletlen, hogy 2002-ben épp az alapító honatyákat zárták ki a rendszerváltó pártból Lezsák Sándor alapítóval az élen. De, mint Lezsák írja utószavában: „a múltúnkból bennünket kizárni nem lehet. ” /Frigyesi Ágnes: Kik akadályozták a rendszerváltozást húsz évvel ezelőtt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 17./

Megegyezett a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) a minisztériumi tárcák elosztásában, kilenc minisztert adnak a demokraták, nyolcat a szociáldemokraták. A legtöbb jelentős szaktárca a demokraták birtokába került, akik azonban nem tudták megszerezni a közigazgatási és belügyminisztériumot. Geoana, a PSD elnöke bejelentette, hogy ő maga a parlament felsőháza elnöki tisztségének a várományosa. /Borbély Tamás: Megtörtént a nagy, hatalmi osztozkodás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

December 17-én tartotta utolsó ülését a leköszönő PNL–RMDSZ-kormány. Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök elégedetten nyilatkozott a kabinet elmúlt négyévi munkájáról. Az eredmények között említette a román állampolgárok jövedelmének növekedését, új munkahelyek teremtését, a gazdasági növekedést, valamint a nagy befektetéseket valamennyi ágazatban. A kormányfő az RMDSZ-nek is megköszönte az együttműködést. /Elbúcsúzott a kormány. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Az új kormány az észak-erdélyi autópályán csak 254 kilométer elkészítését ígéri 2012 végéig, az egyelőre csak tervezés szakaszában lévő dél-erdélyi autópályát viszont teljes egészében megépíttetné. A 415 kilométer hosszú észak-erdélyi autópálya vesszőfutása nem ér véget az új kormány beiktatásával sem. 2004-ben az elkezdett építkezés hamar leállt. Traian Basescu államfő korábban leszögezte: a dél-erdélyi autópálya megépítése sürgősebb. Emil Boc számára kellemetlen volt, hogy pártja nem támogatja a kincses várost is érintő autópálya mihamarabbi megépítését. A kormányprogram-tervezet szerint 2012-ig csak a Bors és Marosvásárhely közötti 254 kilométert, vagyis a sztráda 60 százalékát tervezik megépíteni. /borbély: Folytatódik az észak-erdélyi autópálya vesszőfutása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

„Az etnikai arányosságot törvényben kellene garantálni” – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Szerinte fel kell oldani az ellentmondást, hogy amikor kormányon van a szövetség, a magyarok jelen vannak minden fontos intézményben, de ha ellenzékbe kerül, mindez megszűnik. Az RMDSZ kiszorult a kormányból, Markó Béka úgy látja, hogy ez alapvetően az államfőn múlt, továbbá a Demokrata-Liberális Párton és – leginkább – a Szociáldemokrata Párton. A kormánykoalíciós tárgyalások idején volt úgy, hogy Basescu elnök naponta kétszer is felhívta Markót és biztosította arról: mindent megtesz azért, hogy az RMDSZ ott legyen a kormányban. Az első negatív jelzés az, hogy kormányprogram-tervezetben a kisebbségi törvényről állítólag egy szó sincs, miközben a határon túli románokról igen. Arra a kérdésre, tart-e attól, hogy az RMDSZ különböző helyi tisztségviselőit is leváltják, Markó kifejtette, nem tud úgy rájuk tekinteni, mint politikai alapon kinevezett tisztségviselőkre. Az RMDSZ volt már ellenzékben, 1990 és 1996 között. Markó hozzátette, csak a román parlamentben lesznek ellenzékben, több önkormányzatban kormányon vannak, és ezekre most nagyobb súllyal fognak támaszkodni. /Salamon Márton László: Markó: halálos csókot kap a PSD. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Akkor most minden rendes magyar ember rettegjen, mert jön Szlovákia! A magyarellenességtől nem túl távol álló román pártok keményen le fognak csapni. Mindezt abból lehet tudni, hogy az RMDSZ-nek nem ajánlottak fel miniszteri tárcákat, írta a lap munkatársa. Markó Béla, az RMDSZ elnöke az elmúlt napokban kitartóan ismételgette, hogy reméli, Romániában nem ismétlődik meg a szlovákiai példa, de sajnos ennek megvan az esélye. Az RMDSZ-t nem azért hagyták ki a koalícióból, mert a románok bántva érzik magukat. És nem is azért fognak több száz magyar hivatalnoktól megszabadulni Bukarestben vagy éppen a Székelyföldön, mert szabad utat kapott a magyargyűlölet. Az RMDSZ annak idején belement a játékba, hogy az igazgatóságok, ügynökségek és egyéb állami intézmények vezetői helyeit kizárólag politikai szempontok alapján töltse be embereivel az éppen hatalmon lévő koalíció. A magyarságnak valószínűleg nem fog jót tenni az, hogy az érdekvédelmi szervezet ellenzékbe szorult. Az RMDSZ-nek viszont remélhetőleg használni fog. /Szüszer-Nagy Róbert: Halvány remények. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./

Az elmúlt másfél évtizedben az RMDSZ nem szállt szembe a hatalommal, hanem helyet keresett magának benne, beépült a struktúrákba. Mindegy volt, hogy ki kerül kormányra, Iliescu, Constantinescu, Nastase vagy Basescu pártja, belülről vagy kívülről támogatták őket. Voltak látványos pálfordulások is, keményen kampányoltak a PSD-nek és Nastasenak, aztán – amikor nem ő győzött – teljes lelki nyugalommal átálltak az ellenfél oldalára. Volt hozadéka ennek a magatartásnak, elsősorban a miniszteri és államtitkári székek, magas és jól fizetett hivatalnoki állásokért százak hagyták el Erdélyt, hogy Bukarestbe menjenek. Fejlődés volt, még akkor is, ha a tömbmagyar megyéknek, a Székelyföldnek jóval kevesebb kormánypénzt juttattak, mint például Vasluinak. Be lehetett menni Bukarestbe, kiskapukat keresni, ezt-azt elintézni. Lehangoló, hogy a parlamenti választásokon nem vett részt a magyarság több mint hatvan százaléka. Ennek ellenére, józan politikai helyzetelemzés helyett, az RMDSZ-vezetők hatalmas választási győzelemről beszéltek, és helyet követeltek maguknak az új kormányban. Mindenkivel leültek tárgyalni, biztosították a román pártokat, hogy egyetértenek velük. Azonban a román hatalomnak nincs szüksége többé a „kényelmes politikai partnerre”. Markóék most elővették az „etnikai” kérdést, ők a szegény magyarok, akiket diszkrimináltak, ezért Brüsszel is csóválja a fejét… /Papp Kincses Emese: (Hideg)rázós politizálás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18., szintén közölte ezt a cikket: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

Sarló és kalapács-díjjal tüntette ki a Temesvár Társaság Dan Voiculescut a neokommunista rendszer megőrzése érdekében kifejtett önzetlen tevékenységéért, tudósított az Evenimentul Zilei bukaresti lap. Fölöslegesnek tetszik a rendszerváltó temesvári szervezetek iróniája, a szociáldemokraták szekerén a szenátusba bejutott Dan Voiculescu akár a felsőház alelnöke is lehet – írták a bukaresti lapok. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

Magyarországon, sőt az országgal szemben is bizalmi válság alakult ki – nyilatkozta a köztársasági elnök a budapesti Heti Válasz december 18-án megjelenő számában. Sólyom László szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben is biztosítani kell a jogot a bérharc minden alkotmányos eszközéhez, mégsem bátorít senkit a sztrájkra, mert „a jövő érdekében súlyos megszorításokat kell elviselni”. Az államfő szerint ugyanakkor döntő kérdés, hogy „a súlyos megszorítások valóban a jövőt szolgálják-e, illetve mennyire segítik a kilábalást”. Az elnök úgy vélte, Magyarországon, sőt az országgal szemben is bizalmi válság alakult ki, az üzleti élet képviselői pedig egyértelműen jelzik: a bizalom hiánya gazdasági kárt okoz, és ezen „semmilyen IMF-kölcsön nem segít”. „Napi alkukon élő kisebbségi kormánnyal nehezen lehet hosszú távú programot alkotni, még kevésbé lehet végrehajtani a drasztikus átalakításokat, azok minden keservével és társadalmi feszültségével. Vagyis a válságból kilábaláshoz erős, egyértelmű felhatalmazással rendelkező kormányra van szükség, amely hosszú távú tervvel rendelkezik, és visszafordíthatatlanul megkezdi annak végrehajtását” – mondta Sólyom László a Heti Válasznak. (MTI) /Sólyom László: bizalmi válság alakult ki. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./

Mohácsi Viktória liberális európai parlamenti képviselő elnökölt az ENSZ Kisebbségi Fórumának első, Genfben tartott ülésén. A fórum témája a kisebbségi oktatás jelentősége, az oktatáshoz való jog diszkriminációmentes biztosítása volt. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Hantz Péter a romániai kisebbségi oktatás hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Mohácsi Magyarországot és több mint 10 millió európai romát képviselve, megjegyezte: „a romák alapjogait érő sérelmek, mint például a diszkrimináció vagy az oktatás területén tapasztalt szegregáció, mind a mai napig olyan, orvoslást igénylő emberi jogi sérelmek, amelyek mind a tagállamoknak, mind az Európai Uniónak, mind pedig az ENSZ-nek is kihívást jelentenek. ” /Magyar képviselő elnökölt az ENSZ Kisebbségi Fórumán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

A Magyar Rádió sok évtizedes hagyományainak gyors „átkeresztelése” nem nyelvi szempontok miatt következett be. A rádió vezetőségének kicserélése pártpolitikai vonatkozásban megbízható káderekre, lehetővé tette nemcsak az arculat megváltoztatását az új név, a semmitmondó új szignál, az új műsorszerkezet által, de egy jól megszokott „biztos pont” felszámolását is a magyarlakta vidékeken. A hivatalos változat szerint a Kossuth rádiót modernizálni kell. A hagyomány erőssé teheti az embert, talán a társadalmat is, olyan időkben, amikor az értékek viszonylagossá válnak. A hagyományba fogódzó ember akár gondolkodhat is, nem kizárólag a készre rágott szöveget nyelheti le. Ezért a Kossuth-nóta helyére csempésznek három tökéletesen jellegtelen hangot, a magyar hazát, a magyar szabadságot sem éltetik, mely egyre inkább ellensége a haszonelvű internacionalizmusnak. Minek ma a lázító Petőfi, a forradalmár Kossuth… Bartók politikailag érdektelen, ő maradhat. A másik kettő legyen emeregy és emerkettő. Most mégis úgy tűnik, van remény. A közrádiót felügyelő kuratórium döntésére visszatérnek az eredeti elnevezésekhez. /Kercsó Alpár: A Magyar Rádió átkereszteléséről... = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./

A román pedagógusok nyitottan, a román diákok inkább kelletlenül fogadták azt a hírt, hogy jövő tanévtől a középiskolákban az ország kisebbségeinek történelme választható tantárgy lesz. A segédeszközül szolgáló tankönyvet december 18-án, a kisebbségek napján mutatják be Bukarestben. „Ha már fakultatív tantárgyról van szó, inkább a rajzot vagy zenét választom” – ehhez hasonló kijelentéssel reagált több kolozsvári román középiskolás diák, amikor megtudta: jövő tanévtől választható tantárgyként tanulhatja az ország kisebbségeinek történelmét. A nagyváradi román diákok többsége is inkább kihagyná ezt a fakultatív történelemórát. A tantárgy oktatására hivatott – elsősorban román nemzetiségű – történelemtanárok zömében üdvözlik a tankönyv megjelenését. Annak ellenére, hogy egy 2007-es minisztériumi rendelet Romániában lehetővé teszi a többségi gyermekek számára is a nemzeti kisebbségek történetének választható tantárgyként való bevezetését, csak pár héttel ezelőtt sikerült elfogadtatni a tárgy oktatásához szükséges tantervet. Így a 2009–2010-es tanévtől kezdve a román anyanyelvű diákok elkezdhetik tanulni a 19 nemzeti kisebbség történetét. A Project on Ethnic Relations (PER) regionális központja és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által kezdeményezett projekt keretében a tantárgy oktatásának megkönnyítése érdekében dolgozták ki A romániai nemzeti kisebbségek története című könyvet, amely elsősorban a történelemtanároknak szól, és tömör áttekintést ad 19 kisebbség múltjáról és jelenéről. „A kisebbségek úgy érzik, identitásukat, kultúrájukat, nyelvüket, történelmüket aláásták, az országhoz való tartozásuk pedig értelmetlen. Jelen pillanatban például a XI-es román történelem tankönyvben mindössze négy sor van a kisebbségekről” – magyarázta Koreck Koreck Mária, a PER munkatársa. A késés okáról Matekovits Mihály, a minisztérium kisebbségi főosztályának igazgatója elmondta: minden kisebbség szakértőjével hosszas konzultációra volt szükség a terv véglegessé válása előtt, amely csak ezután kerülhetett országos történelmi bizottság elé. Összetartónak, büszkének és önzőnek látja a magyarokat a többség a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Etnikumközi viszonyok változása című, 2008 októberében és novemberében végzett kutatása szerint. A romákat piszkosnak tartják a legtöbben, közel 40 százalék szerint lusták. A megkérdezettek szerint a román-magyar viszonyt leginkább a kölcsönös együttműködés jellemzi, ezt a magyarok 44, 2 százaléka és az ország lakosságának 46 százaléka látja így. /Hézagpótló kisebbségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Másfél napos szünet után ismét elindult a villamos- és autóbusz-közlekedés Nagyváradon. Ilie Bolojan polgármester kétszer is tárgyalt a spontán sztrájkot kirobbantó alkalmazottakkal. /Fried Noémi Lujza: Helyreállt a váradi tömegközlekedés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

Elégedetlenségét fejezte ki a Marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom amiatt, hogy a „Boldog Új Évet” feliratú díszkivilágítások csak román nyelven olvashatóak, holott 2007-ben a fényfeliratok kétnyelvűek voltak. A mozgalom emiatt nyílt levélben fordult Marosvásárhely polgármesteréhez, kiemelve, hogy a polgármesteri hivatal ezzel megszegi a közigazgatási törvény előírásait, mely szerint kötelező kétnyelvű feliratot használni minden olyan helyiségben, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere válaszul azt ajánlotta a Civil Elkötelezettség Mozgalom tagjainak, figyelmesebben nézzenek szét a városban, a magyar nyelvű fényfeliratok ugyanis fel vannak szerelve, csak a tavalyival ellentétben nem a román feliratok mellé helyezték azokat. /Berszán Réka: Magyar nyelvű jókívánságokat követelnek Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

Dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere a Hidegvölgybe látogatott közel ötszáz karácsonyi csomaggal, amelyeket az ott élő gyerekeknek szánt. A romák azonban nem örültek ennek, kiabáltak, azzal vádolták a városvezetőt, hogy valós problémáik megoldása helyett némi édességcsomaggal akarja őket lekenyerezni. A felháborodás fő oka az volt, hogy a hetekben a Salubriserv köztisztasági vállalattól – a romák szerint – több mint hetven személyt bocsátottak el és további menesztésekre lehet számítani. Azt mondják, azért szűnnek meg munkahelyek, mert a polgármesteri hivatal több milliárddal tartozik a vállalatnak. A városvezető a panaszokra a maga szokásos hangnemében reagált, a gazdasági válságra, valamint a kormányra hárítva a nincstelenség okait. /Menyhárt Borbála: Darázsfészekbe nyúlt a polgármester. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./

Ha 2007 a nekiindulás éve volt, 2008 pedig a szervezeti megerősödésé, akkor 2009 remélhetőleg a kibontakozás esztendeje lesz a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK) számára – jelentette ki Bereczki Kinga, az ernyőszervezet éves közgyűlésén. Bemutatták a Háromszéki Civil Katalógust, majd újabb tagszervezetek csatlakozásáról döntöttek, és megválasztották a szervezet elnökségét. Bereczki Kinga felsorolta az eddigi eredményeket, többek között a kéthavonta megrendezett civil kerekasztalt, amelyen önkormányzati vezetőkkel találkoztak, megemlítette a pályázatíró képzéseket, a Szent György-napok alatt felállított civil sátrat, a Háromszék napilapban indított Civil híradó rovatot. Szeretnék létrehozni a CIVNET hálózatot, amely folytonos kommunikációt tenne lehetővé a civil szervezetek között. A Háromszéki Civil Katalógust Nemes Előd alelnök, a kiadvány egyik szerkesztője ismertette. A tavalyi, első kiadáshoz képest az idei bővült, közel kétszáz háromszéki szervezet adatait tartalmazza. A CIVEK vezetői tisztségét a következő két évben is Bereczki Kinga fogja betölteni. A nyolc új egyesülettel immár megközelíti a negyvenet a CIVEK tagszervezeteinek száma. /Farcádi Botond: Teret a civileknek (CIVEK-közgyűlés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

A Pécska központjában lévő obeliszk ügyében írt levelet Barmos László, a lap pécskai olvasója Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének, és ebben némi helytörténeti adatok mellett elmondta, hogy az obeliszk kihasználatlanul áll a városban, és ő azt javasolta, legyen rajta Kossuth–Balcescu dombormű, jelképezze a magyar–román barátságot. Szili Katalin válaszlevelében remek, támogatandó ötletnek ítélte az obeliszk hasznosítását, és azt javasolta, amennyiben a helyi önkormányzat, RMDSZ, polgármesteri hivatal is az ügy mellé áll, elkészülnek a tervek, akkor anyagi támogatásért pályázni lehet, például, a Szülőföld Alapnál. /Irházi János: Szili Katalin Pécskára látogatna. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./

A leköszönő kormány elfogadta az új színházi törvény végrehajtási utasítását. A színházvezetők már felkészültek az új bérezési rendszer alkalmazására. Meghatározták azokat a kritériumokat, amelyek alapján a minisztériumi, megyei vagy helyi költségvetésből fenntartott kulturális intézmények alkalmazottainak tevékenységét értékelik, meghatározzák a dolgozók fizetését minden év szeptemberének elsejétől a következő év augusztusának végéig. A módszertani szabályozás három nappal a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után lép életbe, és a megjelenéstől számított százhúsz napon belül a szóban forgó intézmények kötelesek az új előírásoknak megfelelően módosítani működési és szervezeti szabályzatukat. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója, Nagy Pál szerint ez a határozat csapda a gyergyói, csíkszeredai és az udvarhelyi színházak számára, mert nem tudnak majd eleget tenni az új bérezési feltételeknek, nem lesz rá pénzük. „Meglepetésképpen ért bennünket a hír, hogy a kormány az utolsó ülésen mégis elfogadta a határozatot” – fejtette ki Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója. Úgy tűnt, hogy a sorozatos szakszervezeti tiltakozások hatására mégsem lesz ebből törvény. Béres álláspontjával ért egyet Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója is. /Barabás Cs. Márti, Darvas Beáta: A színházak térfelén a labda. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

A Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek tízéves, jól bevált színházi sorozat, amelynek eddigi története, a magyar kulturális életben betöltött szerepe, hála Darvay Nagy Adrienne-nek, már könyv formájában is olvasható. A sorozat indulása nem volt túl rózsás, a „misszót teljesítő szegény vidéki rokonokat” Budapesten közönnyel fogadták, emlékezett a könyv szerzője. Mára azonban állandó rajongótábora van a rendezvénynek, minden évben vendégül látják az erdélyi színtársulatokat, amelyek közül például a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházzal már tíz éve működnek együtt, és amely csak hajszállal marad le a kolozsváritól, amelynek produkcióit a legtöbbször láthatta a budapesti közönség. A kötetben az elmúlt tíz esztendő összes előadása szerepel. „A kolozsvári és sepsiszentgyörgyi színházak évadkeresztmetszetei, Tompa Gábor és Bocsárdi László, valamint Vlad Mugur nagyszerű rendezései mellett az én szívemhez két produkció áll a legközelebb, a Vlad Mugur emlékére felújított Cseresznyéskert egyetlen nagyszínpadi premiere és a Temesvári Csiky Gergely Színház Hamlet a Nyugatiban címen elhíresült vendégjátéka a ceglédi váróteremben. Büszke vagyok arra, hogy ezek a mi sorozatunkban jöhettek létre” – mondta a nagyváradi születésű színházkutató, szakíró, Darvay Nagy Adrienne. /Kánya Gyöngyvér: Közönytől a rajongásig. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Hét volt kommunista ország egykori politikai rendőrségének archívumait kezelő szervezetei december 16-án Berlinben bejelentették, hogy „hálózatba” tömörülnek az együttműködés javítása és a történelmi kutatás megkönnyítése érdekében. A hálózat, amelyben a német (volt NDK-s), lengyel, cseh, szlovák, magyar, bolgár és román intézetek vesznek részt, hallhatóbbá teszi majd Európában azoknak a hangját, akik országukban ezzel a kérdéssel foglalkoznak – mondta újságíróknak Marianne Birthler, a Stasi archívumát kezelő német intézet illetékese. A Titkosszolgálati Levéltárakkal Foglalkozó Hivatalos Szervek Európai Hálózata nevű új képződménynek koordinációs csoportja lesz, amelynek feladata, hogy évente konferenciát szervezzen. A hálózaton belül információcsere folyik majd a levéltárak, a jogi szabályozások, a történelmi-politikai oktatás és a kutatás területén. A hálózatban részt vevő országok eddig különbözőképpen kezelték az archívumokat, de remélik, hogy kölcsönösen hasznos lesz a területen folytatandó tapasztalatcsere. A kelet-európai diktatúrák maguk is igen szorosan együttműködtek egymással, tapasztalatot, módszert és kapcsolatot cserélve, jelezte a tanácskozás magyar résztvevője, Cseh Gergő Bendegúz /Budapest/, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára egyik vezető munkatársa. A hálózat célul tűzte ki, hogy azok az állampolgárok, akiket több kommunista országban megfigyeltek, egyazon eljárás keretében jussanak hozzá valamennyi aktához. Ez jelenleg még nem lehetséges. /Összefognak a kommunizmus politikai rendőrségének archívumait kezelő intézetek. = Transindex. ro, dec. 18./