Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Természettudományi Szakosztálya és az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság (EMT) Tudomány- és Ipartörténeti Szakosztálya, születésének 250. és halálának 200. évfordulója alkalmából Nyulas Ferenc sokoldalú erdélyi tudós emlékére rendezett konferenciát a múlt hét végén. Egyed Ákos EME-elnök kifejtette: mostanában sokat beszélünk az interdiszciplináris kutatásokról, de keveset teszünk ezek igazi megismerésére. Nyulas Ferenc egyszemélyben volt orvos, vegyész és geológus. Köszvényesremetén született és Kolozsváron halt meg. Köllő Gábor EMT-elnök szerint méltánytalanul keveset tudunk sok múltbeli tudósunkról, jóllehet kevés nemzet büszkélkedhet annyi tudományos eredményt felmutató személyiséggel, mint a magyar. Nyulas Ferencre is alig lehet rátalálni a lexikonokban, pedig gazdag munkássága (többek között ő volt a hazai balneológia megalapítója) és közéleti tevékenysége révén kiérdemelné az utókor megbecsülését. /Nyulas Ferenc emlékülés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

A teret díszíti két szobor a Bolyai Alkotótáborban született munkák közül. December 15-én Benedek József marosvásárhelyi származású, Budapesten élő szobrászművész és Gheorghe Muresan szobrait avatták fel Marosvásárhelyen, a megyei kórház előtti parkban. A Bolyai János születésnapjára időzített rendezvényen elhangzott, hogy ezzel Marosvásárhely is megtette az első lépést, ami a szoborállítást illeti Európa felé: nem lovasszobrot állít, nem hadvezérek mellszobrait, hanem olyan jelképes formákat, amelyek a művészetről szólnak. Két modern szobor: Benedek Forrás és Muresan A geométer trónusa című munkája. /A. E. : Európai szobrok egy európai városban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./ „A szobrom borszéki travertinből készült – ez az anyag majdnem márványkeménységű. A mű a felfelé törekvést szimbolizálja, a függőleges oszlopok kapcsolódnak Bolyai János paralelláihoz: a szobor két figurája egymás körül tekergőzik, és valahol a végtelenben találkoznak” – mutatta be művét Benedek József szobrászművész. Gheorghe Muresan marosvásárhelyi alkotó egy hatalmas karosszéket faragott, ezzel a „monumentális alakzattal a mértantudós előtt is tiszteleghetek, hiszen lényegében a Teremtő is mértantudós” – mesélte a művész. /Máthé Éva: Karosszék és találkozás travertinből. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./

Zombainé Szarka Mária román nemzetiségű nyugalmazott tanár a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus (MMIKL) elismerésében részesült a december 14-én, vasárnap Budapesten megrendezett Nemzetiségi Gálán. Bogyay Katalin, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára hangsúlyozta: a kultúra nem az országhatároktól függ, s ha tudjuk, érezzük a gyökereinket, akkor nem félünk kinézni, kitekinteni más kultúrákra sem. Bogyay Katalin köszönetet mondott a megjelent nemzeti és etnikai kisebbségeknek, hogy saját kultúrájuk ápolásával, hagyományaik átörökítésével segítik a nemzetek közötti párbeszéd alakulását. Idén, a román kultúra ápolásának érdekében folytatott tevékenységért, Pro Cultura Minoritatum Hungariae díszoklevelet és emlékplakettet vehetett át Zombainé Szarka Mária a Békés megyei Kétegyháza román általános iskolájának nyugalmazott pedagógusa, akinek munkája révén generációk egész sora ismerkedhetett meg a magyarországi román közösség kulturális értékeivel, és akinek további feladatai között a kétegyházai román közösség elmúlt száz évének történetét feldolgozó fotódokumentum-tár elkészítése is szerepel. Az MMIKL hagyományteremtő céllal hozta létre 2005-ben a Kisebbségek Napjához kötődő ünnepi rendezvényét, az elismerést pedig olyan Magyarországon élő nemzeti kisebbséghez tartozó személyek, szervezetek kapják, akik/amik kiemelkedő tevékenységet végeztek a Magyarországon élő etnikai kisebbségek körében az anyanyelvű kulturális örökség megtartásáért, fejlesztéséért. /Kánya Gyöngyvér: Díj a kultúrák közötti párbeszéd ápolásáért. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

A kaplonyiak visszavárták a ferenceseket. Az 1951-es felszámolás után, az enyhülést követően ide rendszeresen visszajöttek ferences papok. Az utolsó szerzetes, Dömjén atya tíz évvel ezelőtt hunyt el, több mint 90 éves volt. Schönberger püspök már régebben hívta a ferenceseket az egyházmegyébe, idén négy fiatalt szenteltek pappá, most ért be az idő arra, hogy visszajöjjenek Kaplonyba. Négy szerzetes kezdte meg működését a kolostorban, elsődleges feladatuk a lelki pasztorációs munka ellátása. Nemrég a községi pedagógusokkal tartottak találkozót. A kaplonyi ferencesek kismamaklubot is működtetnek a településen, tervezik, hogy egy orvost, egy védőnőt is meghívnak. A kaplonyi barátok www.kaplonyibaratok.ro néven internetes honlapot is működtetnek. /Fodor István: Kismamaklubot, honlapot működtetnek a kaplonyi ferencesek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 16./

Marosvásárhelyen bemutatták Radványi Hajnal Üzen a Meseország /Hoppá Kiadó, Marosvásárhely/ című, 26 gyerekszíndarabot tartalmazó kötetét. – Szeretettel írtam ezt a könyvet. Kisiskolás gyerekeknek szántam. Célom, hogy a Bibliából ismert történeteket élővé tegyem és dramatizálás által közelebb kerüljenek a lelkivilágukhoz – vallja a szerző, akit a Népújságban a Máltai Szeretetszolgálat és a Magányosok Klubja krónikásaként ismerhetnek az olvasók. /Mezey Sarolta: Üzen a Meseország. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

Muszka Sándor humorestjével zárult december 14-én, vasárnap az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy és az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) által szervezett évzáró irodalmi fesztivál Kolozsváron a Bulgakov kávéházban. Muszka Sándor humorestje mellett L. Simon László József Attila-díjas író legújabb könyvéről (Japán hajtás) is szó volt. Az előző napon Karácsonyi Zsolt ötórai teára hívta Cserna-Szabó Andrást, Elek Tibort és Szálinger Balázst. Cserna-Szabó András a Puszibolt című idei könyvét, illetve a tavaly megjelent, Darida Benedekkel közösen írt Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan című művet mutatta be. Elek Tibor a Magatartások és formák – Magyar irodalom Erdélyben tegnap és ma című, az utóbbi húsz év nyilvános beszélgetéseit, kritikáit és tanulmányait tartalmazó kötetről beszélt. Szálinger Balázs, a Kalevala újraírója a Százegyedik év című legutóbbi kötetére is kitért. /Ferencz Zsolt: Évzáró irodalmi fesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./ 18/ L. Simon László József Attila-díjas író, költő, a Magyar Írószövetség titkára Japán hajtás című kötetét mutatták be a Kolozsváron. L. Simon László egyik megtörtént esetből ihletődött verse vitát váltott ki a háború etikájáról. „A feleségem egyik családtagjával történt, aki főszolgabíró volt, és nem írta alá az egyik helyi zsidó deportálási papírját, ezért büntetésül őt vitték Dachauba, és ott is halt meg. Miközben ott volt, megérkeztek a „felszabadító” orosz csapatok, és halálra erőszakolták a család egyik nőtagját. Ma is élnek az ikerhúgok, akik végignézték a testvérük halálát” – ismertette a szöveg hátterét a költő, aki szerint Magyarországon még mindig tabu ilyen esetekről beszélni. „Engem a saját fájdalmunk érdekel, és az, hogy hatvan évvel a háború után senki sem beszél vagy ír arról, hogy mi történt a „felszabaduláskor”, eltekintve Polcz Alaine Asszony a fronton című könyvétől, amelyben a saját kálváriáját írta meg” – mondta el az avantgárd szövegeiről ismert szerző. „Most egy olyan életszakaszban vagyok, hogy az érdekel, mi történt a szüleimmel, nagyszüleimmel, velünk. ” „Ma konzervatívnak lenni nagyobb bátorság kell, mint lázadni: a konzervativizmus ma már avantgárd gesztus nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Például a homoszexualitásról ma negatívan nem lehet megszólalni, ha valaki megteszi, automatikusan kiírja magát egy szellemi diskurzusból, ezért ma a művészet egyszerűen kiszolgálja a politikailag korrekt trendeket, és nem törekszik semmilyen önállóságra: a művészek konformisták. Azt akarom, hogy lehessen tabukat döntögetni, azaz írhassunk arról is, hogy valakinek esetleg nem tetszik a homoszexuális „propaganda-hadjárat”, vagy hogy mi történt velünk, a számunkra jelentőséggel bíró eseményekről” – fejtette ki L. Simon László. /Bonczidai Éva: A konzervatív avantgárd költő. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./

Kovács Lajost és várandós feleségét 1960 utolsó hónapjaiban tartóztatták le azzal az indokkal, hogy szimpatizáltak 1956-tal. Első gyermekük embertelen körülmények között, börtönben született. Kovács Lajost a sors a börtönben is csodálatos emberekkel hozza össze: Anaklét atya segítette a túlélésben, tőle tanult meg igazi reformátusként élni. A hosszú börtönévek, az államrendszer kényszerítő hatására következő kényszerű szakmai mellőzés dacára ez a család mélységes hitből merített erőt a megmaradáshoz, a továbbéléshez – az emberfeletti megpróbáltatások ellenére így lehetett élete „boldog”, ahogyan ő maga értékelte, „örök advent”–, vallotta a könyvbemutatón lánya. Kovács Lajos a „szabad” évek alatti nehéz fizikai munka hatására sem semmisült meg, a Terapia gyárban színjátszó kört alapított. 1990 után az Apáczai-líceumban végre taníthatott, majd a református egyház kinevezte a pedagógia intézet igazgatójává. Életének mozzanatairól szólt Anaklét atya bekecse című emlékirat-kötetében, amely Kovács Lajos kortársainak, a Kolozsváron született, jelenleg Magyarországon élő házaspár, dr. Tiszai Gabriella és dr. Vincze János szerkesztésében jelent meg. /K. E. : Akinek élete örök advent volt. Kovács Lajos pszichopedagógus, 56-os elítélt emlékiratai. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./ Kovács Lajost /Kolozsvár, 1938. nov. 17. – Kolozsvár, 2004. júl. 12./ 1960. november 17-én tartóztatták le, 10 évre ítélték, 1964-ben szabadult.

Az új kormánynak 18 minisztériuma, egy kormányfő-helyettese és egy tárca nélküli minisztere lesz; ez utóbbi a parlamenttel való kapcsolattartásért felel, jelentette ki Emil Boc PDL- elnök, a PDL–PSD+PC koalíciós partnerek találkozása után. A hét végén hallgatják meg a miniszterjelölteket a parlamentben annak érdekében, hogy a parlament plénuma hétfőn, december 22-én megszavazza a jövendőbeli kabinet összetételét, jelentette ki Emil Boc. /Megállapodtak a kormánystruktúráról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

Theodor Stolojan volt megbízott kormányfő a rákényszerített miniszterek miatt lépett vissza, mert nem vihette be a kormányba saját embereit – írta a román sajtó. A Jurnalul National című újság szerint Stolojant az a boríték kényszerítette lemondásra, amit Traian Basescu államfőtől kapott. A lap szerint ebben az összes kinevezendő miniszter, államtitkár és államtitkár-helyettes neve szerepelt, akik tekintetében a két párt korábban megegyezett. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Mindenki arra kereste a magyarázatot, hogy Stolojan miért lépett vissza. A média és elemzők együtt több mint féltucatnyi magyarázatot sorakoztattak fel. Bosszút állt Basescun a 2004-es „helycsere” miatt. Gyenge idegzetű, Alzheimer-kóros. Nem engedték, hogy saját bizalmasait bevigye a kormányba stb. Az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Stolojan rájött: csak másod- vagy akár harmadrangú szereplő lesz ebben a koalícióban még akkor is, ha ő a kormány feje. /Borbély Tamás: A racionalitás nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

„Az államfőnek Stolojan visszalépése után mindenféleképpen elölről kellett volna kezdenie a pártokkal való egyeztetéseket, és csak azután bízhatott volna meg új személyt a kormányalakítással” – jelentette ki Varga Attila RMDSZ-es képviselő, alkotmányjogász. Hozzátette: „Traian Basescu „ilyen alkotmányos apróságokkal nem foglalkozik, de hát vétett ő már nagyobbat is az alaptörvény ellen. ” /Benedek Sándor: Törvényellenes Boc kinevezése? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

Néhány napon belül gazdára talál valamennyi parlamenti tisztség. Amit egyelőre senki nem tud: hogyan működnek majd a megválasztott képviselőkből és szenátorokból álló frakciók. A képviselőházban a szociáldemokratáknak járó két alelnöki tisztség várományosa Adrian Nastase és Daniela Popa, utóbbi a konzervatív párti választási partner részéről. A PSD-s képviselők vezetője ebben a ciklusban is Viorel Hrebenciuc lesz. Most a képviselők és szenátorok között minden eddiginél nagyobb lesz a „zöldfülűek” aránya. Az új törvényhozókat névre szólóan választották meg, így vélhetően a frakcióvezetők nehezebben tudják majd kézben tartani őket. /Szőcs Levente: Új frakciók, új bizonytalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

A függöny legördült, de még nincs vége a sok felvonásos kormányalakítási komédiának. A publikum nem tapsol. Minek is örvendhetnének a demokrata liberálisnak nevezett elnöki párt szereplői? Annak, hogy csak legádázabb ellenségüknek segítségével tudnak kormányt alakítani? Hogy miniszterelnök-jelöltjük már beiktatása előtt megbukott? Hogy elvesztették az RMDSZ-nek adott becsületszavukat? Miért lehetnének elégedettek a szocialisták, akik térden állva kerülhettek csak be a történelminek kikiáltott nagykoalícióba? Új partnereik semmibe veszik őket. Az RMDSZ problémája sem egyszerű. Markóéknak rá kellett jönniük, hogy pingponglabdaként használták fel őket, és sohasem tekintettek rájuk mint egyenlő rangú felekre. /Kilin Sándor: Tragikomédia. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

Miközben kormányszinten még minden bizonytalan, helyi szinten a bukaresti politika leképeződése érhető tetten. A PDL és a PSD megyei kulcsfigurái buzgón készítik elő a helyi kis puccsokat. Bár még titokban tartják a neveket, de mindent posztot elosztottak már. A játszmában pedig nincs – vagy nagyon kis arányban van – helye az RMDSZ-nek. Kérdés, hogy a szakképzettség, ami az RMDSZ-nél mindig is szempont volt, mennyire lesz az az említett pártoknál? Kemény alkutárgyalásokra lehet számítani, amelyekből az RMDSZ-nek a lehető legtöbbet kell kicsikarnia, miközben a koalíciós tárgyalópartnerek részéről nem számíthat kíméletre. /Antalfi Imola: Újraosztás előtt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

„Sajnálom, hogy az RMDSZ nem került kormányra, de remélem, hogy nem fordulhat elő az, ami nálunk. Bízom abban, hogy a kormányzó pártok legalább a jelenlegi status quót meg fogják tartani kisebbségügyi kérdésekben” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke. „A nacionalisták hozzájárulásával ma Szlovákiában visszarendeződés zajlik a kisebbségi ügyekben” – jelentette ki az MKP elnöke. „Románia nemhogy a szlovákok helyzetébe juthat, de az elmúlt másfél-két év azt bizonyítják: abban a percben, amikor az RMDSZ nincs döntéshozási helyzetben, és már kormányon belül nem tudja megakadályozni a magyarság számára hátrányos törvénytervezeteket, akkor ez utóbbiak minden további nélkül érvényre jutnak” – érvelt korábban Asztalos Ferenc képviselő. „Nem kéne egy romániai magyar politikusnak ebben a helyzetben az ördögöt a falra festeni” – értékelte az RMDSZ kormányból történő kikerülését Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője, szerinte nem vonható párhuzam a romániai és a szlovákiai helyzet között. „Én más irányúnak látom a romániai politizálást, mint a szlovákiait. Bukarestnek nem érdeke, hogy etnikai feszültségeket generáljon” – vélekedett. Törzsök Erika szerint az elmúlt két évben mind az MKP, mind a magyar diplomácia, mind a szlovák kormánykoalíció nagyon rosszul politizált, és ez vezetett a jelenlegi feszült magyar–szlovák viszonyhoz. Törzsök hozzátette: a szlovák és a magyar társadalom együttesen utasítja el ezt a fajta politizálást. „Közvélemény-kutatások bizonyítják, hogy ezek a feszültségek a társadalom szintjén, az etnikumközi viszonyokban nem érzékelhetők” – magyarázta. /Csáky drukkol az erdélyieknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

Sértőnek tartja a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei szervezete Markó Bélának, az RMDSZ elnökének felvetését, melynek értelmében az MPP „a szövetség platformjává alacsonyodva” működjön, azonban fontosnak tartja „a közös értékrendek mentén történő együttműködést”. A Maros megyei MPP-sek közleményükben elítélik és elfogadhatatlannak tartják, hogy „Markó Béla a választási kampányban autonómiát ígért, a választásokat követő napokban már csak decentralizációról hajlandó beszélni”. A Maros megyei szervezet felkéri az RMDSZ vezetőségét, hogy a választási kampányban tett ígéreteiket, köztük a Székelyföld területi autonómiájának kivívását, maradéktalanul tartsák be. /”Sértett” MPP. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

Közleményben szólította fel az RMDSZ-t Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, hogy vállaljon aktív szerepet a székelyföldi népszavazások kiírásában és Székelyföld autonómia-statútumának parlamenti elfogadtatásában. A közleményben Izsák Balázs hangsúlyozta: „Székelyföld számára az autonómia az egyetlen elfogadható jövőkép, amelyért össze kell fognia a civil társadalomnak, az önkormányzatoknak és a parlamenti képviseletnek”. Az SZNT elnöke szerint „Románia akkor lehet minden állampolgárának közös hazája, ha számukra az alapvető emberi jogokat, köztük az önrendelkezés jogát egyformán biztosítja”. „Tényként kell leszögeznünk, hogy a veszélyek felsorolása nem mozgósította a magyar választókat, akik távolmaradásukkal fejezték ki, a jövőjüket nem a félelemre akarják építeni, és nem is ideiglenes politikai alkukra, hanem törvényekre, intézményekre és nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségekre” – fogalmazott az SZNT elnöke. /Az SZNT közleményben összefogást sürget. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

Ünnepi tanácsüléssel vette kezdetét december 16-án Temesváron az 1989-es forradalomra való megemlékezés. Az események szervezői attól tartanak, hogy a megemlékezések szinte észrevétlenül zajlanak. Az 1989. decemberi eseményekről emlékezett meg december 16-án európai parlamenti felszólalásában Tőkés László EP-képviselő, a 19 évvel ezelőtti események egyik főszereplője. Tőkés az 1989-es kelet-közép-európai rendszerváltozás közelgő 20. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév keretében arra emlékeztetett, hogy 1989 decemberében, a temesvári református templomnál éppen ezen a napon vette kezdetét a Ceausescu-diktatúra bukásához vezető felkelés. „1989-ben az erdélyi Temesvár lett Románia első szabad városa. Isten kegyelméből a cselekvő hit kivívta a szabadságot. Áldott legyen a hősök, a mártírok és az áldozatok emléke! A demokratikus rendszerváltozást tovább kell folytatnunk! Romániából Temesváron át vezet az út – Európába” – hangoztatta felszólalásában Tőkés László. /Bálint Eszter: ’89-re emlékeznek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

Spontán sztrájkba léptek Nagyváradon a villamos- és autóbuszvezetők, béremelést követelnek. Biró Rozália alpolgármester közölte, a vállalat alkalmazottait a napokban év végi prémiummal jutalmazzák, béremelésről leghamarabb januárban tárgyalnának. /Fried Noémi Lujza: Leállt a tömegközlekedés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

A lap munkatársa felidézte a Népújság egyik 2005-ben megjelent hírét. Vajdaságban több településen megemlékeztek a titói katonai hatalom által 1944-45-ben elkövetett tömegmészárlások magyar áldozatairól. Újvidéken, a Futaki úti temetőben elhelyezett Turul emlékműnél emlékeztek az 1944-es megtorlások áldozataira vajdasági magyar pártok képviselőinek jelenlétében. A második világháború egyik legkegyetlenebb mészárlásának színhelyén, a Temerin melletti Csurogon az idén is a település szeméttelepén található vesztőhelyen volt a megemlékezés. A gyászrendezvény főszervezője, Teleki Júlia már harmadszor fordult azzal a kéréssel a helyi hatóságokhoz, hogy engedélyezzék az emléktábla felállítását az áldozatoknak, de nem kapott rá választ. Teleki Júlia, a csurogi 1944–45-ös megtorlások kutatója, a megemlékezések szervezője Teleki Pál Érdemérmet kapott. Ezzel azok tevékenységét ismerik el, akik védelmezik a magyar örökséget, és követik Teleki Pál (1879-1941) egykori miniszterelnök szolidaritásvállalását, példamutató emberiességét. Teleki Júliával az újvidéki Magyar Szó december 8-i számában a napilap munkatársa készített interjút /Stanyó Tóth Gizella: Én mertem magyar lenni. A kollektív bűnössé nyilvánítottaknak a teljes rehabilitáció jelentené a megbékélést – Beszélgetés a Teleki Pál-díjas Teleki Júliával. / Ebben Teleki Júlia elmondta, családjából már ő van életben. Édesanyja és testvérei nem tudták megérni azt, hogy az ő küzdelmének legyen eredménye. Neki nem volt igazán gyermekkora, mert mindig nélkülöztek, egyik házból a másikba költöztek, amikor kiengedtek őket a koncentrációs táborból. Ők nem kaptak segítséget senkitől. Teleki Júlia tíz hónapos volt, mikor elvitték édesapját és kivégezték. Kutatni kezdte a Csurogon, Zsablyán és Mozsoron 1944–45-ben, a katonai közigazgatás idején történteket. A képviselőházban is megfenyegették, mikor megtudták, hogy ő csurogi. Egy illető rákiabált, hogy minden csurogit ki kellett volna végezni, hogy ne maradjon egy sem. Ilyen körülmények között kellett Teleki Júliának kiállnia a saját és a nemzeti közösség, valamint az emberi jogok megvédéséért. Sok fenyegetést kapott. 1944 őszén, mikor a magyarellenes atrocitások voltak, már nem volt háború ezen a vidéken. Idén tizenötödik alkalommal emlékeztek meg azon a méltatlan helyen, és még mindig nem tudták elérni azt, hogy méltó emléktáblát állítsanak fel az áldozatok emlékére. „Ott, azon a helyen, ahol apáink vére áztatta a földet, emlékparknak kellene állnia éppen azért, mert Csurogon nem, vagy alig élnek magyarok” – mondta Teleki Júlia. „Azok az ártatlan áldozatok a magyar nemzet áldozatai is. ” „A Teleki Pál Érdemérmen ez áll: Merjünk magyarnak lenni! Én mertem és merek magyarnak lenni. ” /Bölöni Domokos: Aki mer magyarnak lenni. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

Régészek, történészek, műemlékvédők, muzeológusok részvételével zajlott december 16-án Csíkszeredában az a régészeti konferencia, melynek keretében az idei ásatások eredményeiről számoltak be a feltárásokkal megbízott szakemberek. Dr. Papp Kincses Emese megyei tanácsos, a régészeti kutatásokat támogató program kezdeményezője hangsúlyozta, hogy a székelyföldi ásatások történetében eddig előzmény nélküli a régészeti kutatások olyan intézmény általi támogatása, mint amilyen a megyei tanács. Sófalvi András székelyudvarhelyi régész három, általa vezetett, nagyméretű ásatásról tartott előadást. A restaurálás előtt álló székelyderzsi erődtemplom udvarán végzett ásatások során felfedezték, a kaputorony egy, a mostaninál jóval korábbi védfalrendszer tartozott. A homoródalmási Tatár-kápolna igazi régészeti csemege, az Árpád-kori kerámiatöredékei figyelemre méltóak, nemkülönben a korabeli vagy a még korábbi temetkezési szokásokra utaló bizonyítékok. Demény Andrea gyergyószentmiklósi fiatal régész idei kutatásának eredményeit ismertette, melyek a piricskei vámházak 1700-as évekre tehető történetéhez kötődnek. A csíkszeredai Botár István fiatal régész kotormányi (Csíkszentgyörgy község), és csíkmindszenti ásatásairól számolt be. /Kristó Tibor: Régészeti konferencia a megyeházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 17./

Horváth Réka Kolozsváron a BBTE Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Karon tanít földrajzot, politika- és kommunikációtudományt. Ha az EU-ról van szó, akkor Horváth Rékát kell kérdezni, vagy bele kell olvasni a blogjába. Ez a szakterülete, ennek él. Nemrég jött haza, az Európai Parlamentben volt 5 hetes gyakornokságon. Horváth Réka Kolozsváron született, a líceumot a Báthoryban végezte, akkoriban még itt indult az egyetlen magyar matematika–fizika osztály. Budapesten folytatta, a közgazdaságin, ahol nemzetközi kapcsolatok, illetve európai tanulmányok szakon végzett. Utána egy év Bukarest, egy év Brüsszel, azután pedig ismét Kolozsvár. Pesten alapképzés, Bukarest: doktori iskola, Brüsszelben magiszteri képzés és doktori képzés, Kolozsváron pedig oktatás, de itt is elvégezett egy mesterit. A magiszteri témája Brüsszelben a magyar kisebbség politikai képviselete Romániában és Szlovákiában. A doktori témája: a magyar kisebbség politikai képviselete. Horváth Réka alapító tagja a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet Regionális Kutatások Munkacsoportjának. Ez a munkacsoport több tudományterületről érkező oktatókat és kutatókat foglal magába. A munkacsoport eddigi jelentősebb megvalósítása a Horváth Gyula professzor által szerkesztett Északnyugat-Erdély kötet, valamint a hamarosan megjelenő Dél-Erdély kötet. /Románszki Zsuzsa: ,,Nekem érték a tanítás, mert óriási felelősség” Interjú Horváth Rékával, a BBTE egyik leglegebb tanárával. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség összeállította a 2009/2010-es tanév beiskolázási tervét. A megkérdezett szülők 70 százaléka azt szeretné, ha gyermeke a líceumban folytatná tanulmányait. Csupán 30 százalékra tehető azok aránya, akik a szakiskolai oktatást választanák. /N. -H. D. : Jóváhagyott beiskolázási terv. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Kolozsváron a KMDSZ gólyabál gálaestje december 12-én volt. A szervezők kora reggeli órákban interneten keresztül küldtek utasításokat a gólyáknak. /Lőrinci Réka: KáeMDeuSZ behódolt gólyikuszai. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Egyedülálló kezdeményezéssel rukkolt elő a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium: a folyosóra kihelyezett nagyméretű képernyőn az iskola életét bemutató hírújság látható. Bálint István igazgató elmondta, azzal a céllal hozták létre ezt a médiafelületet, hogy az iskola életének fontos eseményeiről – a tanulókat érintő pályázatokról, rendezvényekről – tájékoztassák mind a diákokat, mind a tanárokat. Horváth Éva ötletgazda, aki Román Mihály újságíróval közösen megszerkesztette az első adást is, hangsúlyozta, azt szeretnék, ha a diákok minél jobban bekapcsolódnának az anyagok elkészítésébe. /(karácsonyi): Képújság a Bolyaiban. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

A Kovászna Megyei Tanügyi Szabad Szakszervezet vezetőtestülete közleménye szerint ,,megdöbbenéssel és felháborodással értesült a Háromszék független napilap ellen indított méltatlan támadásról, ami a szerkesztőség kilakoltatását körvonalazza”. A Nagy Gábor elnök által jegyzett közlemény szerint ,,meggondolkoztató, hogy az a szövetség, amely önmagát mint a romániai magyarság érdekeit képviselő szervezetet határozza meg, nem tűri a másként gondolkodást és a szabad véleménynyilvánítást, tekintettel arra, hogy a kilakoltatási szándék hátterében a megyei tanács elnöki hivatala húzódik meg”. A szervezet cselekvő támogatásáról biztosítja a szerkesztőséget, és állásfoglalásra kéri a pártfüggetlen civil szervezeteket, mert szerintük ,,vétkesek közt cinkos, aki néma”. /A Háromszék védelmében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 17./

1986. óta minden december derekán Betlehemben, a Születés-kápolna mécseséről gyertyát gyújtanak, és elindul a Láng őrizve, továbbadva kézről-kézre, előbb repülőben, majd vonatokon, autókban, biciklisen, gyalogosan, hogy karácsony estéjére eljuthasson bazilikákba és kis fatemplomokba egyaránt. Olykor faluszéleken virrasztva, várva, hogy fáklyás menet kíséretében vonulhasson be a templomba... Így vonul, vándorol a Láng, az osztrák cserkészektől a magyarországi cserkészekhez, tőlük Felvidék, Délvidék, Kárpátalja magyarlakta területeire, át a piros vonalas határokon, s persze Erdélybe is. Az erdélyi cserkészek először 1993 karácsonyán kapcsolódtak be ebbe. A nagybányai cserkészek Nagyváradról, éjszakai vonaton hozták a Lángot, máskor Magyarországról hozta az Erdélyt „belángoló” cserkészautó. Néhány éve a sepsiszentgyörgyi cserkészek vették át a stafétát és hatalmas mécsesekben szállítják három országon keresztül a lángot. Idén december 13-án került sor Bécsben az ünnepélyes lángosztásra. A Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjai, a világ minden tájáról összesereglett cserkészekkel együtt vették át a szeretet lángját, majd elindult a busz, hogy Szentestéig bevilágítsa Magyarországot, Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját, Vajdaságot. Idén a Duna Televízió is felkarolta az eseményt, így a cserkészekkel együtt öt földrész magyarjaihoz igyekeznek eljuttatni a szeretet lángját. /Salló Emőke, RMCSSZ: Erdélybe érkezett a Szeretet Lángja – a cserkészek terjesztik. = Erdely. ma, dec. 17./

Idén a nagy rendezvények sorában a 8. Betlehemes Találkozó december 12-én az utolsó a szamosújvári Téka Alapítvány naptárában. Az egész napos rendezvényre a széki, buzai, feketelaki, válaszúti, melegföldvári gyerekcsoportok is eljöttek. Karácsonyi témájú vetélkedők voltak, majd a kézműves műhelyekben tevékenykedhettek a kis betlehemesek, az adventi vásáron a kisiskolások kézimunkáit lehetett megvenni, végül a csoportok hagyományos betlehemest adtak elő. /Fodor Emőke: Szamosújvár – Betlehemes találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

A küküllőmenti települések idős betegeiről kíván gondoskodni a gyulafehérvári Caritas és a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság. Az otthoni gondozását uniós pályázati pénzből finanszírozzák. /Antal Erika: Otthoni ellátás a Küküllőmentén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

Operagálával ünnepelték a kolozsvári Magyar Opera fennállásának 60. évfordulóját. A december 15-én tartott születésnapi operagálán bebizonyosodott, hogy még mindig van igény erre a műfajra. Az előadáson betétek hangzottak el olyan közkedvelt magyar klasszikusokból is, mint a Mágnás Miska és a Csárdáskirálynő. Vezényelt: Kulcsár Szabolcs. /Hideg Bernadette: Virágkorát éli az opera. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./