Száz éve született Pataki József történész /Kászonjakabfalva, 1908. dec. 6. – Kolozsvár, 1993. szept. 17./. Kolozsváron az I. Ferdinánd Tudományegyetemen, egyetemes és román történelem, valamint román nyelv szakos diplomát szerzett (1930). 1930–1935 között a kolozsvári római katolikus főgimnázium, másként Piarista Gimnázium, majd (1935–1941) a marosvásárhelyi római katolikus tanítóképző és gimnázium tanára volt. 1941 őszén Csíkszeredában a Római Katolikus Főgimnázium igazgatója lett. 1944-ben behívták katonának. Négyévi hadifogság után, 1948 végén Kolozsvárra tért haza. 1955-től a Bolyai Tudományegyetemen a középkori egyetemes történelem előadója volt, magyar előadói funkcióját 1959-et követően is megtartotta, egészen az 1974-ben történt nyugdíjba vonulásáig tanított. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. Doktori értekezését, az Anjou királyaink és a két román vajdaság címmel 1944-ben védte meg. Az 1950-es években a fiatal Demény Lajossal feltárták az 1437-es erdélyi parasztfelkelés valódi okait és lefolyását. A Kelemen Lajos Emlékkönyv (1957) hozta A magyar és a román tudományos kapcsolatok történetéhez című tanulmányát. Úttörő értékük van az Erdély gazdasági életét, fejlődését tárgyaló műveinek. A csíki vashámorról írt könyvét, János Pál előszavával, 1971-ben a csíkszeredai múzeum adta ki. A székely katonatársadalmat mutatta be Imreh István és Pataki József: A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején. Dolgozatukat a Székely felkelés 1595–1596 (1979) című kötetben adták közre. Pataki összegyűjtötte a kincses város XVII. századi tollforgatóinak a feljegyzéseit. A kötet a cenzúra miatt azonban csak 1990-ben jelenhetett meg /Kolozsvári emlékírók/. Pataki Józsefnek Demény Lajossal nagy vállalkozása a Székely Oklevéltár új sorozatának az elindítása. Az új sorozat első három kötete Udvarhelyszéknek a XVI. század második feléből megőrzött törvénykezési jegyzőkönyveit, ún. protokollumait tartalmazza. A harmadik kötet kiadását Pataki József már nem érhette meg (a kötetek kiadásának éve: 1983, 1987, 1994). A kászonszéki krónika (1992) Imreh István professzorral közös munkája. /Szőcs János: Pataki József, a történetíró. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./

A 17-19. század erdélyi kerámiáit mutatja be A Kárpát-medence kerámiaművészete című sorozat most megjelent nyitóalbuma. Csupor Sándor kötetét, amelyben hatszáz szilke, csupor, tál, bögre, tányér, korsó és bokály ad képet Erdély népi kerámiaművészetéről, bemutatták Budapesten. Csupor István, a budapesti Néprajzi Múzeum kerámia osztályának vezetője. A Novella Könyvkiadó gondozásában napvilágot látó sorozatban a tervek szerint külön-külön kötetben mutatják majd be Holics, Magyarország, a Felvidék és a habánok kerámiaművészetét. /Új könyv Erdély népi kerámiaművészete. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./

Hadnagy József erdélyi származású és a lelki erdélyiségéhez ragaszkodó költő, megjelent ötödik verseskötete. A nyolcvanas évek végén az elviselhetetlennek tűnő romániai diktatúra elől elmenekült, azóta Debrecenben élő költő nemcsak gyökereivel kötődik szülőföldjéhez, könyvei is rendre Erdélyben, Marosvásárhelyen jelennek meg, miközben egyes művei sokféle más Kárpát-medencei, sőt külföldi, svédországi magyar lapokban, kiadványokban is szerepelnek. Az Égő fák (1994) és a Szürkéntúli Fények (1996) című kötetek után a Mint szép mesék kalóza (2000) már valódi költőegyéniséget reprezentált, írta Bertha Zoltán irodalomtörténész. A költő töprengett a „világról, emberről, Istenről, életről és halálról, értelemről és érzelemről, bűnről és erényről. Istenkeresése költészetének egyik vonulata. A másik a szerelem. Harmadik a szülőföld, a táj – a haza. Világképe nem túlságosan derűs, szkepszise az évekkel csak mélyül” – ahogyan mindezt róla több kötetének szerkesztője, a kiváló marosvásárhelyi prózaíró, Bölöni Domokos állapította meg. A Hajnaltól hajnalig (2006) című kötetben több az oldottabb, vallomásosabb-bensőségesebb tónusú költemény- A poétikai gazdagodás folytatódik Labirintus /Rím Könyvkiadó/ című legfrissebb versgyűjteményében. A Két hazám című töredéke definiálja köztes létállapotát („Ott gyökér. Itt levél”; „Ott élek. Itt lakom”; „Telek fagypontján / itt kapaszkodom / az ott mélyülő gyökérbe”). Sorslátomásos, a magyarság romlását és fogyatkozását láttató költeményei között a különös erejű Rákos fekély című verse. /Bertha Zoltán: A költői szó mélységei és labirintusai. Hadnagy József új kötete elé. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

A gyulafehérvári székesegyház déli tornyának és a Lázói-kápolnának a kőrestaurálási munkálatai nyár elején kezdődtek el. A helyreállítási munkálatokat támogatta: a román és a magyar oktatási minisztérium, a Szülőföld Alap (Magyarország), külföldi partnerek és nem utolsósorban a főegyházmegye hívei. /Márton Judit, a helyreállítás koordinátora: Elkészültek a székesegyház kőrestaurálási munkálatai. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 21./

A szegedi és a nagyváradi zeneiskolák közös koncertet tartottak Nagyváradon a Posticumban december 14-én. Szinte hagyománynak számít e koncert a szegedi és a váradi zenelíceum diákközössége előadásában. A székelyföldi karácsony hangulatát Böjte Csaba szerzetes a Posticum kápolnájában december 14-én hagyományos székely adventi misével teremtette meg, majd a mise után zsíroskenyér, forralt bor várta a megjelenteket. /Rendezvények a nagyváradi Posticumban. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 21./

Meghallgatták és jóváhagyták a Boc-kabinet kijelölt minisztereit a parlamenti szakbizottságok december 20-án. /Szakbizottsági igenek a miniszterekre. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Érdekes javaslatok, indulatok és kizárás az RMDSZ-ből – így lehet összegezni az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 21-i marosvásárhelyi ülését. A tanácskozás célja a parlamenti választások eredményének a kiértékelése, valamint a jövő feladatokra való felkészülés volt. Az ülésen bejelentették, hogy kizárják a szövetségből Benedek Imre Maros megyei tanácsost, aki bíróságon támadta meg Kötő József parlamenti képviselői mandátumát. Ennek következtében a bukaresti ítélőtábla – egyelőre nem jogerős ítéletben – érvénytelenítette Kötő mandátumát, amely így bizonytalanná vált. Markó Béla Politika és érdekvédelem című beszédét mondta el, amit a szövetség elnöke vitairatnak szánt. Markó élesen bírálta Tőkés László református püspököt, „aki palástját hol felöltve, hol levetve, hol prédikálva, hol szitkozódva, de folyamatosan az RMDSZ ellen kampányolt”. Tőkés most sem veszi észre, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntené, amikor az RMDSZ-szel szemben már a Szociáldemokrata Pártot is ,,bölcsnek” mondja. „Román politikusokat is inkább agyba-főbe dicsér, józansággal, felelősségérzettel ruházva fel egytől egyig őket, csak nehogy valaki is el merje hinni, hogy az RMDSZ nélkül esetleg rossz irányba csúszhat, magyarellenessé válhat a kormányzás” – vélte Markó. Az RMDSZ elnöke szerint Tőkés kritikájára szükségük lenne, de „szenvedélyes RMDSZ-gyűlöletével Tőkés lassan magára marad, és már azt sem fogják meghallgatni az emberek, amiben igaza van”. A választási eredményeket elemezve úgy értékelte, hogy egyetlenegy megyében, Háromszéken volt az átlagosnál jóval alacsonyabb a részvétel, minden bizonnyal emiatt nincsen Kolozs megyének szenátora, és Temes vagy Hunyad is képviselő nélkül maradt. Az RMDSZ-nek a szövetség jellegét kell erősíteni, hangsúlyozta. „Romániában nem magyar–liberális, magyar–demokrata vagy magyar–szociáldemokrata együttműködésben kell hosszú távon gondolkodni, hanem magyar–román együttműködésben. Ez nem politikai, hanem etnikai kérdés. Mindig a kormánytöbbségnek vannak hatékony eszközei, ezért az RMDSZ-nek mindig vállalnia kell a kormányzást. ” Hangsúlyozta: az RMDSZ-nek az ellenzéki szerepben meg kell keresnie az eszközöket arra, hogy az eddigi törvényes keretek ne csonkuljanak, az anyanyelvű oktatási intézmények tovább működjenek, és etnikai alapon egyetlen magyar embert se tegyenek ki az állásából. Kereskényi Gábor azt sérelmezte, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában és a parlament vezetőségében minden tisztséget a székelyföldi képviselők és szenátorok szereztek meg, Partium pedig nem kapott semmit. Borbély László azt javasolta, hogy az RMDSZ forduljon az államfőhöz, és az etnikai paktumot tegye lehetővé, akárcsak az oktatási együttműködési megállapodást, amely szintén a Basescu irányításával jött létre. Borbély sérelmezte azt, hogy a kormányprogramban fél mondat van a kisebbségekről, ami veszélyt jelent a jövőre nézve. Biró Rozália, az SZKT elnöke a jelenlévők tudomására hozta, hogy a Maros megyei szervezet kezdeményezésére kizárják Benedek Imrét, aki visszafordíthatatlan kárt okozott az RMDSZ-nek a Kötő József mandátuma ellen indított perrel. A tanácskozáson jelen lévő Benedek megpróbált felszólalni, de az ülésvezető Biró Rozália arra hivatkozva, hogy kizárása miatt Benedeknek az SZKT-tagsága is megszűnt, nem adott neki szót. A kizárt a teremből adott hangot nemtetszésének kijelentve, hogy „totál antidemokratikus intézkedés” volt. Kovács Péter ügyvezető alelnök szerint meg kell vizsgálni, hogy az öt székelyföldi területi szervezet közül miért csak egy működik. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke szerint a román pártok több száz szavazatot vittek el azzal, hogy magyar lelkészeket kerestek meg személyesen, és olyan konkrét ígéreteket tettek nekik, hogy központi fűtést vezetnek be a református templomba, utat aszfaltoznak le. Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke kifogásolta Frunda György kijelentését, miszerint az ellenzékbe vonulás miatt a következőkben a területi szervezetek felelőssége lesz nagyobb. Kelemen szerint eljött az ideje annak, hogy mindenki „tolja a sárban a szekeret”, még azok „a primadonna politikusok is, akik belibbennek, és mondanak egy-két okosságot”. Olosz Gergely Kovászna megyei parlamenti képviselő szerint Háromszéken új politizálásra van szükség, és nem a választókat kell hibáztatni a távolmaradás miatt. Olosz a háromszéki fiatal politikusok és a régi vezetőség között már hónapok óta lappangó konfliktusra utalt. Markó az SZKT záróbeszédében szokatlan keménységgel intette le a partiumi elégedetlenkedőket. Úgy vélte, hogy „agresszíven és arrogánsan dicsekedtek” választási eredményeikkel a székelyföldi kollégáikat szidva, márpedig ez nem eredményez szolidaritást. Markó is elmarasztalta a háromszékieket, akik nem tudnak szembenézni saját kudarcaikkal. Hozzátette: ő is azt szorgalmazza, hogy az RMDSZ-en belül a partiumi szellemiség érvényesüljön minél jobban, és „ne a székelyföldi búvalbéleltség”. /Borbély Tamás: Etnikai paktumot ajánl az RMDSZ a román pártoknak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./ A román pártokkal való etnikai paktum megkötését tartja a legfontosabbnak Markó Béla RMDSZ-elnök: etnikai paktumot – vagyis együttműködési megállapodást az etnikumközi dialógus folytatására, az etnikumközi problémák megoldására kell kötni. Nagyon messze vannak attól, hogy arányos képviseletről lehetne beszélni. A magyar emberek leváltásának „etnikai okai és következményei lennének oktatásban, művelődésben, egészségügyben, mindenütt” – mondta Markó. „Most kell megkérdeznünk mindazokat, akik a választásokon mellettünk álltak, hogy miképpen látják a jövőt. Márpedig mellettünk állt a romániai magyar közösség túlnyomó része, támogattak az egyházak, a civil társadalom, az értelmiségiek nagy többsége. ” Fel kell kérni a romániai magyar értelmiségieket, vegyenek részt ebben az elemzésben, mondjanak véleményt. Az SZKT-n elhangzott: az RMDSZ még az EP-választások előtt tartaná meg a következő kongresszusát. Winkler Gyula EP-képviselő, a szórványfrakció képviselője rámutatott arra, hogy a romániai magyarság egyharmada szórványban él, és a legnagyobb empátiával tud viszonyulni a szövetségi elnök legfontosabb javaslatához, az etnikai paktumhoz, a román–magyar együttműködéshez. A román pártok vezető politikusai visszafogottan reagáltak a Markó Béla által javasolt etnikai paktumra. Cristian Diaconescu külügyminiszter-jelölt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője úgy fogalmazott: érdeklődve várja az RMDSZ konkrét elképzeléseit a tervezett megállapodásról. /Antal Erika: RMDSZ: merre tovább? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./ Az SZKT elnöke, Bíró Rozália bejelentette, hogy az RMDSZ megvonta dr. Benedek Imrétől a politikai támogatást és kizárta a szövetségből, felolvasta a Maros megyei RMDSZ erről szóló határozatát, nem adott szót Benedek Imrének, hogy álláspontját kifejtse. Ezért Benedek a sajtónak nyilatkozva kijelentette: „Az Állandó Bizottság úgy fogalmazott, hogy kizártak az RMDSZ-ből. Mivel nem vettem részt a tanács ülésén, nem tudtam megvédeni a jogaimat, ezért mind a megyei, mind az országos Állandó Tanács döntését érvénytelennek tartom, abból is kiindulva, hogy írásban kértem az Etikai Bizottság összehívását, amikor a választásokkal kapcsolatos furcsaságokat észleltem. Választ nem kaptam. Markó Béla szövetségi elnököt telefonon kerestem meg, és megkértem, kapjak lehetőséget, hogy elmondjam, miről van szó. Visszautasította. Egy rablógyilkost sem utasítanak el úgy, hogy meg ne hallgassák. A jogaimba tiportak és megalázó helyzetbe hoztak”. Hozzátette, „továbbra is az RMDSZ-ben fogok tevékenykedni, továbbra is megvédem a jogaimat”. El fog menni egészen az európai jogi fórumokig, hangoztatta. Nem az RMDSZ ellen indított eljárást a román bíróságokon, hanem az Országos Választási Bizottság ellen. /Mózes Edith: Benedek Imrét kizárták az RMDSZ-ből. Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, Kolozsvár alpolgármestere értékelte a 2008-as évet. Elveszítettek egy helyet a helyi tanácsban, kettőt pedig a megyei tanácsban, ráadásul a törvénymódosítást követően a kétharmados döntések is megszűntek. Az elmúlt 18 évben ugyanis azon helyi önkormányzatokban, ahol a magyarság részaránya alacsonyabb volt, így tudtak „ügyeskedni”: az anyagi és a vagyoni kérdések esetében szükség volt a kétharmados többségre, ezért sok esetben az RMDSZ nélkül nem lehetett dönteni. A parlamenti választáson Kolozs megyében az RMDSZ több szavazatot gyűjtött, mint a helyhatósági választásokon, viszont az új visszaosztási rendszer miatt azok a jelöltek, akik jó eredményt értek el, mégis elestek a mandátumtól. Furcsa helyzet alakult ki, hiszen 36000 szavazattal egyetlen szenátori mandátumot sem szereztek meg, van viszont két képviselőjük, Máté András és Pálffi Zoltán. Az RMDSZ több mint 200 olyan fiatalra számíthat, akik az elmúlt négy évet intézményvezetőként, miniszterként, államtitkárként töltötték Bukarestben, ezek az emberek olyan kapcsolati tőkével és ismeretanyaggal rendelkeznek, amelyre szükség van, amelyet a megyék és az önkormányzatok maximálisan kihasználhatnak. /Ferencz Zsolt: Mozgalmas, nehéz évet zár a Kolozs megyei RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Az 1989-es rendszerváltás, a romániai kommunizmus bukását eredményező forradalomra való emlékezés Bukarestben a Hősök temetőjében ért véget. 1989 decemberében Kolozsváron 26 személy vesztette életét és további 65 megsérült. A forradalom feledésbe merülésétől tart Tőkés László, aki szerint a református hívek őszinte ellenkezéséből fakadó december 16-i temesvári megmozdulást követően egyfajta puccs következett a temesvári és az egész országban történt események ellen. A püspök szerint a teljes posztkommunista időszakra a „temesvári szellem” hanyatlása, a 89-es eszményektől és céloktól való eltávolodás jellemző. Magas rangú ortodox, görög katolikus és zsidó egyházi méltóságokkal tartott találkozóját követően Tőkés László azt nyilatkozta: európai parlamenti képviselőként Brüsszelben kérni fogja a nácizmushoz hasonló módon a kommunizmus elítélését. Ion Iliescu volt államelnököt pénzérmékkel dobálták meg december 21-én a bukaresti megemlékezésen. Az incidensre akkor került sor, amikor Iliescu szólni kívánt az egybegyűltekhez. A politikust az őrző-védő titkosszolgálat (SPP) személyzete védelmezte, amíg sikerült eljutnia személygépkocsijához. /Megemlékezés a forradalom 19. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

1989. december 16-a és 1990. január 1-je között 1104 személy halt meg lőtt seb következtében, a sebesültek száma 2352. Az áldozatok száma a diktátor elmenekülése után nőtt meg drámai módon, akkor 942 személy halt meg, 2245 sebesült meg. Közel húsz év elteltével még mindig csak az áldozatok neve ismert – a gyilkosok személyét homály fedi, holott azok közöttünk járnak-élnek, sőt: prosperálnak, írta a lap munkatársa. Újságcikkek, elemzések, tanulmányok, könyvek ezrein kívül 3395 bűnvádi dossziét állítottak össze, 3500 törvényszéki orvosi vizsgálatot végeztek, 11 ezer helyszíni terepvizsgálatra, 1500 ballisztikai vizsgálatra került sor és 41 ezer személyt hallgattak meg, 245 gyanúsítottat helyeztek vád alá 112 bűnvádi dosszié alapján. Legtöbbjüket még a tárgyalás idején felmentették, vagy fellebbezés illetve Ion Iliescu kegyelmi rendelete nyomán szabadlábra helyezték. A bukaresti nagygyűlést a diverzióhoz megfelelő eszközökkel rendelkező szakértők szervezték, a rendbontást pedig nem a forradalmi indulatok, hanem a félelem, a pánik váltotta ki, amelyet a „diverzánsok” profi módra provokáltak a tömegből, fémhegyű botokkal, petárdákkal, süvöltésszerű zajt keltő elektronikus berendezésekkel. Hogy mindebben mennyi az igazság – az is a megválaszolatlan kérdések közé tartozik. Tény viszont 1989. december 21-e tragikus bukaresti mérlege: 49 halott, 463 sebesült, 698 letartóztatott, véresre vert, megkínzott személy. Az eseményeket éveken át kivizsgáló Dan Voinea katonai főügyész leszögezte: terroristák nem léteztek. Ma már világos – bár bizonyíthatatlan –, hogy Ion Iliescuék annak reményében rendezték meg az élő tévé-adásban közvetített „forradalmat”, hogy a szabadságát véráldozattal kivívó Románia hatalmas nemzetközi rokonszenvre tesz szert. Nem véletlen, hogy sokfelé – így Bukarestben, Kolozsváron – a „forradalmi események” vezéralakjai neves színészek voltak: Ion Caramitru, Calin Nemes… Nem a véletlen folytán halt meg hirtelen és gyanús körülmények között az események több kulcsfigurája. 1990 elején holtan találták irodájában a bukaresti megtorlást irányító és Vasile Milea volt honvédelmi miniszter szintén rejtélyes halálának körülményeit állítólag jól ismerő Gheorghe Voinea hadseregparancsnokot. Ugyanakkor halt meg a diverziós híreket terjesztő csoport tagjaival kapcsolatban álló Gabriel Safta tábornok. Váratlanul távozott az élők sorából a katonai és polgári távközlés főnöke, Stelian Pintilie szekus tábornok. Emil Macri tábornok, a Securitate gazdasági kémelhárításának főnöke 1991-ben kórházba szállítás közben szenvedett infarktust. A különleges alakulatok, az USLA parancsnok-helyettesét, Gheorghe Troscát terroristának nézve lőtték agyon, szintén tévedésből lőtték le a temesvári halottak elégetését megszervező Constantin Nuta és Velicu Mihaela tábornok, a milícia parancsnoka és helyettese helikopterét, Vasile Malutan magasfeszültségű vezetéknek ütközött helikopterével, pedig Ceausescu személyes pilótájaként tapasztalt repülős lehetett. Az otopeni-i repülőtér parancsnoka, Dumitru Puiu egy temesvári elmegyógyintézetben végezte 1990 elején. Nicolae Ceausescu testvérét, Marint felakasztva találták Románia bécsi kereskedelmi kirendeltségének irodájában, Nicolae Doicarut, a szeku kémelhárítási főnökét vadászaton lőtték le, öngyilkos lett a diktátorpár halálos ítéletét kihirdető katonai ügyész, Gica Popa. Abban mindenki egyetért, hogy Románia egészen másutt tartana ma, ha a szovjet és amerikai hírszerzés nem éppen Ion Iliescut szemelte volna ki Ceausescu utódjaként. /Bogdán Tibor: A puccsbament forradalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Jövőre 20 éve, hogy sikeresen megbuktatták Nicolae Ceausescu önkényuralmát. A rendszerváltás nem kerül be a forradalmak nagykönyvébe az 1848-as vagy 1956-os megmozdulások mellé. A mai napig nem vonták felelősségre azokat a „terroristákat”, akik annyi ártatlan életet oltottak ki, és sikerült felszívódniuk a „forradalom” zűrzavarában. Tudható, ezek a gyilkosok az akkori román titkosszolgálat, a Szekuritáté emberei voltak, és a mai napig közöttünk járnak. Pár nap múlva új életet kezdtek, felhasználva régi kapcsolataikat. Manapság élik világukat, tehetős üzletemberek, cégvezetők, a merészebbek esetleg politikusok. Ion Iliescu, a veterán kommunista esete is figyelemre méltó. Iliescu különböző funkciókat betöltve, részt vett a PCR (Román Kommunista Párt) tevékenységében, és egészen a rendszerváltásig aktív tagja is maradt a szervezetnek. 1989 végén, a színfalak mögött mozgatva a szálakat, agyonlövette a diktátort meg becses nejét. Siettek, hogy a diktátort elhallgattassák, nehogy kibukjon a száján valami kompromittáló mondattöredék Románia „hős megmentőjének” rovására. A változás után Iliescu összesen tíz éven keresztül volt az ország elnöke. Ezalatt megannyi alkalommal bizonyította nagylelkűségét, több olyan katonatisztnek, rendőrnek adott amnesztiát, akiknek emberek tömegeinek halála szárad a lelkükön, vagy letartóztatott forradalmárokat kínoztak és vertek meg. Több jel utal arra, hogy ő vonható felelősségre az egyre jobban elharapózó korrupció kialakulásáért is. A mai napig aktív politikus, a Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnöke. Addig nem lesz változás, amíg az exkommunista sereg, a múlt rendszer oszlopos vezetői nem száműzetnek véglegesen a politika csatateréről, írta Potozky László. /Potozky László: A patkányirtás még várat magára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Kiegyenlítette a Bechtellel szembeni 53,85 millió eurós tartozását az autópálya-társaság, a sztrádamunkálatok így is állni fognak, mivel mától január 5-ig a Bechtel alkalmazottai vettek ki kollektív pihenőszabadságot. A Bechtel a szállításügyi tárca tartozásaira hivatkozva több mint egy hete felfüggesztette az építési munkálatokat, és a 2500 fős munkaerő-állományából ideiglenes jelleggel 2300 embert küldött haza. Radu Berceanu, az új kormány szállítási miniszteri posztjának várományosa kijelentette, hogy a Bechtel a munkálatok lassú üteme miatt a Bors–Brassó közötti 415 kilométeres teljes pályahosszból nagy valószínűséggel csak a Bors–Marosvásárhely közötti 254 kilométert fogja megépíteni, míg a Marosvásárhely–Brassó közötti 161 kilométeres szakasz építőcégeit közbeszerzési eljárás keretében fogják megnevezni. /Domján Levente: Bechtel: pénz van, munka áll. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

A parlament nem fogja elfogadni a kulturális autonómia projektjét amíg az RMDSZ ellenzékben lesz, de a Szövetség tovább küzd ennek eléréséért, nyilatkozta Frunda György RMDSZ-es szenátor. Frunda emlékeztetett arra, hogy a választási kampányban azt mondta, az elkövetkező évek célkitűzése a kulturális és a területim autonómia megszerzése, hangsúlyozva, az utóbbin az ország közigazgatási újrafelosztását értette. „Azt mondtam, egyik célkitűzésünk az, hogy megszerezzük az etnikai jellegű kulturális autonómiát, illetve a területi autonómiát, amelyen az ország közigazgatási újrafelosztását értem. Kifejtettem, ez utóbbit az EU kéri, és függetlenül attól, hogy kormányon, vagy ellenzékben leszünk, az elkövetkező négy évben ezt el kell érni. Észrevehették, hogy erről beszélt a PNL, a PSD és a PDL is, mivel mindannyian tudják, hogy az EU ezt elvárja tőlünk. Amíg ellenzékben vagyunk, nem hiszem, hogy átmegy a parlamenten a kulturális autonómia terve. Nagyon nehéz ellenzékben kiszélesítened a jogaid körét, azok inkább szűkülnek. Nem hiszem tehát, hogy ellenzékben lévén elérjük ezt, de mindenesetre küzdeni fogunk érte” – fejtette ki az RMDSZ szenátora. /Autonómia-törvény. Frunda aggódik. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

Nem csupán ünnepi, hanem munkajellege is lesz a Magyar Polgári Párt országos tanácsának 2009. március 14-én, erről döntöttek a hét végén Székelyudvarhelyen a bővített vezetőtestületi ülésen az alakulat képviselői. A megbeszélésen majdnem valamennyi megyei szervezet képviseltette magát. Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki szervezetének elnöke közölte, a háromszéki küldöttségnek sikerült érvényesítenie álláspontját, a megyei szervezetek képviselőinek többsége egyetértett azzal, hogy a párt bejegyzésének egyéves évfordulójára tervezett kongresszus ne csupán ünnepi, hanem munkajellegű is legyen. /Farcádi Botond: Ünnep is, munka is (MPP-kongresszus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Csuzi Istvánt, az RMDSZ volt képviselőjelöltet nevezték ki a nagyváradi Helyi Tömegközlekedési Vállalat (OTL) élére. Csuzi azt követően ülhet az igazgatói székbe, hogy az alkalmazottak spontán sztrájkja miatt az eddigi igazgatót menesztették tisztségéből. /Lázár Lehel: Csuzi a nagyváradi tömegközlekedés élén. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

A Maros Művészegyüttes, az EMKE Maros megyei szervezete és a Folk Dancing and Music Egyesület szervezte december 20-án a Gyöngykoszorúk gyöngye néptánctalálkozót és a Szombat este nem jó citerázni… elnevezésű, közös citerásműsort Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes székházában. Az év művelődési mérlegét dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE-elnök és Barabási Attila-Csaba, az együttes aligazgatója vonták meg. Az előcsarnokban régi hangszereket tekinthetett meg a közel félezernyi résztvevő, a táncosok és nézősereg. Kilyén Ilka EMKE-vezető, színművésznő mély átérzéssel adta elő Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményét. Több együttes fellépett, a marosvásárhelyi Napsugár, a marosludasi Hajdina, a kibédi Madaras Gábor néptánccsoport, a holtmarosi együttes, a marosfelfalui Bíborka, a jeddi Benedek Elek iskola táncosai, a dicsőszentmártoni Kökényes, a segesvári Kikerics, a backamadarasi Kincses, az erdőcsinádi Árvácska, a vásárhelyi 10-es iskola csoportja, a mezőpaniti Kádár Márton iskola gyermekjátékköre és Muskátli tánccsoportja, a vajdaszentiványiak hagyományőrző együttese, a sámsondiak citerás és népdaléneklő csoportja. /Bölöni Domokos: Gyöngykoszorúk gyöngye. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

Rendkívüli év volt az idei, mondta Kovács András Ferenc, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője, utalva arra, hogy 2008-ban kétszer adtak nívódíjat szerzőiknek. A Látó szerkesztői rendhagyó módon nem várták meg januárt a legszínvonalasabb írások szerzőinek díjazásával, hanem még év vége előtt átadták azokat. Marosvásárhelyen a Bernády Házban december 20-án nyújtották át a legjobbaknak az oklevelet esszé-, próza- és vers-kategóriában, illetve a pályakezdőknek szóló debütdíjat, a vele járó Batsányi-plakettet (Hunyadi László munkáját), illetve pénzösszeget. Váradi Nagy Pál a Látó márciusi számában megjelent Öregtorony című novellájáért debütdíjban részesült. Selyem Zsuzsa az esszé, valamint Király László a vers-kategóriában harmadik alkalommal vette át az elismerést. A Látó velencei számában közölt prózai szövegével Márton László budapesti író nyerte el az elismerést. /Antal Erika: Rendhagyó nívódíjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Sokan jöttek el a 7. Csángó Karácsonyra Budapestre. Idén először – az Almássy téri Szabadidőközpont bezárása után – új helyszínre, a Marczibányi téri Művelődési Házba költözött a Csángó Karácsony. A Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesület, a Marczibányi téri Művelődési Központ és az Ordasok Alapítvány által szervezett műsor célja immár hetedik éve, hogy megpróbálja minél többekkel megismertetni a Kárpátokon túl élő magyar népcsoport különleges kultúráját, hagyományait. Ehhez most is segítségül hívta a zenét és a táncot, valamint Czellár Gabriella Moldváról és Gyimesről készült fotóit, Makhult Gabriella tusrajzait, a gyimesi és moldvai csángó kultúra jeles képviselőit, ezenkívül ételkülönlegességeket, jó bort és pálinkát. Táncosok érkeztek Gyimesbükkről, Legedi István és Hodorog András Moldvából furulyán játszott, Bogdan Toader hegedült, és a Szeret menti népdalverseny legjobbjai elénekelték legszebb dalaikat. A rendezvényhez kapcsolódva a húsz éves jubileumát ünneplő Guzsalyas, ami Magyarországon elsőként indult a moldvai csángó dialektust felölelő táncházként, bállal várta a táncos lábúakat a gyimesi zenét játszó Szigony, illetve a moldvai muzsikát játszó Somos együttes. /Kánya Gyöngyvér: Karácsony csángó módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

A 125 éve született Kós Károly íróra, a sajátos stílust teremtő építészre emlékeztek december 20-án a sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi és kovásznai cserkészek a megyeközponti 14. sz. Dr. Kovács Sándor cserkészcsapat szervezésében a sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában. Birtalan Csilla, a helyi önkormányzat városrendezési osztályának vezetője ismertette Kós Károly építészeti tevékenységét. Hangsúlyozta, Sepsiszentgyörgy az a város, ahol a legtöbb Kós-terv megvalósult, szám szerint tizennégy, ebből tizenhárom épület jelenleg is áll, de Szentgyörgyhöz fűződnek olyan tervrajzok is, amelyeket csak papíron őriz az utókor, mint például az impozáns városháza, a Ferenc József Közkórház anya- és csecsemővédelmi pavilonja, a kereskedelmi iskola és bentlakás. Gaál Sándor országos cserkészvezető, a Kós-megemlékezés kezdeményezője személyes élményét mondta el Kós Károly 1977-es kolozsvári temetéséről, amikor tisztelői és a népviseletbe öltözött kalotaszegi tömeghullám úgy ellepte a kincses várost, hogy a néma tüntetésként ható felvonulással szemben a hatalom is tehetetlennek bizonyult. A több mint félszáz cserkész és csoportvezetőik megkoszorúzták a Kós Károly tervezte egykori református elemi népiskola falán 1990-ben elhelyezett emléktáblát, majd kis csoportokba szerveződve elindultak a szentgyörgyi Kós-épületek felfedezésére. /Fekete Réka: A megmaradásra biztató ember (125 éve született Kós Károly). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Szerencsések voltak, akik az október 6–8-án tartott Reneszánsz Konferencia keretében a tanácskozás utolsó napján meghallgathatták Rózsa Ferenc karnagy, muzikológus érdekfeszítő előadását a kolozsvári Magyar Operában bemutatandó Mattia Corvino című – sokáig elfeledett – operáról, felfedezése izgalmas történetéről. Rózsa Ferenc olasz zenei levéltárakban kutatva találta meg a Mattia Corvino opera partitúráját, amelynek szerzője, Ciro Pinsuti korának elismert zeneszerzője volt. Az operát az 1880-as években oly nagy sikerrel játszották a milanói Scalában, hogy túllépték a szerződésben megállapított 40 előadást. Mire 56 lett belőle, az illetékeseket felelősségre vonták, és azok ijedtükben elrejtették a partitúrát. Csupán Rózsa Ferenc nyomozása révén, mintegy 120 év után került elő. A négy és fél óra hosszúságúra operát meg kellett húznia, és ebben a műveletben Demény Attila zeneszerző-rendező-karnaggyal együttműködve tudták a darabot ma is előadható műalkotássá formálni. Kolozsvári bemutatóján, október 28-án, nagy sikert aratott az opera. /Gyimesi Éva: Mattia Corvino – utórezgés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Az alsólemhényi Gerontológiai és Rehabilitációs Központ egyik épületében nyílt meg december 20-án Székelyföld első patikamúzeuma. A maga nemében páratlan gyűjtemény létrehozását dr. Boga Olivér ny. főorvos, a Báró Szentkereszty Stephanie Alapítvány örökös elnöke kezdeményezte. Erdélyben csupán két patikamúzeum létezik: a nagyszebeni Bruckenthal Múzeumban 1972 óta működik patikamúzeum, a másik pedig a kolozsvári Gyógyszerésztörténeti Múzeum. Dr. Boga Olivér előadásában a kézdivásárhelyi patikákról is beszélt, és a céhes városban 1784-től napjainkig tevékenykedő patikusok névsorát is felolvasta. A most megnyílt patikamúzeum tárgyainak java része a 2007-ben megszűnt kézdivásárhelyi Aranykígyó Patikából került Lemhénybe, amiért köszönetet mondott az adományozóknak. /Iochom István: Lemhényben patikamúzeumot nyitottak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

December 21-én felavatták Bikfalván az emléktáblát. A míves szürkegránit lap /Kerezsi Nemere képzőművész emléktáblája/ a megújuló kultúrház – majdani művelődési központ – falát díszíti, s mementóként őrzi Bikfalvi Kóréh Zsigmond /1701-1793/ festő, rézkarcoló, műfordító és Bikfalvi Falka Sámuel /1766-1826/ betűmetsző, nyomdatechnikai újító, térképkészítő emlékét. A református gyülekezeti házban Kiss Jenő, a megyei könyvtár nyugalmazott igazgatója beszélt a két, alig ismert alkotóról. Kiss Jenő úgy véli, „a közösség kívánja, hogy emlékezzen elődeire, mert ebből merít erőt, ahhoz, hogy tovább éljen, illetve hitet ahhoz, hogy mindig ki tud magából termelni kiemelkedő személyiségeket”. /Mózes László: Emléktábla-avatás Bikfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Ünnepi istentisztelet keretében mutatták be december 21-én Biharszentjánoson a Biharszentjános. Hűség és helytállás című monográfiát, melyet Kupán Árpád történész írt, illetve állított össze. A monográfiát Dukrét Géza ismertette. A szerző is üdvözölte a jelenlévőket, és a munkája során kapott támogatást és biztatást is megköszönte. /Biharszentjánosi hűség és helytállás. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 22./

Czirják Árpád pápai prelátus Erdélyi Magyar Breviáriumának harmadik kötetét mutatták be december 19-én Kolozsváron. Az est házigazdája, Csép Sándor megnyitó beszédében hangsúlyozta: az Erdélyi Magyar Breviárium Czirják Árpád karácsonyi ajándéka az olvasóközönség számára. Az Erdélyi Magyar Breviárium három perces esszéket tartalmaz, amelynek minden egyes darabja egy-egy eseményhez, évfordulóhoz vagy személyhez fűződik. Az esten felolvasott részekből kitűnt, az írások az erdélyi magyarság aggodalomra okot adó helyzetét tükrözik. Azonban a szerző biztat is, hogy amíg van hit és remény, addig, Benedek Elek szavaival élve, voltunk, leszünk, vagyunk. A felolvasások mellett Bogdán Zsolt színművész személyes ajándékként elmondta Tompa László Lófürösztés című versét. /Kiss Gábor: Erdélyi Magyar Breviárium III. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Lenyűgöző a váradiak szolidaritása, az, hogy ennyien eljöttek a Törzsasztal évadzáró találkozójára – köszöntötte a hallgatóságot Kőrössi P. József, a rendezvény moderátora, miután az eseménynek otthont adó Ady Endre Emlékmúzeum vezetője, Tóth János a helyszínt mint a holnaposok egykori templomát mutatta be. A vendéglátó Várad folyóirat főszerkesztője, Szűcs László felidézte azokat a városban fellelhető nevezetes helyszíneket, ahol Ady megfordulhatott. Bemutatták A potrévá lett arc – Ady összes fényképe című kötetet, mely E. Csorba Csilla, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója gyűjtőmunkájának eredménye. /D. Mészáros Elek: Fotók Adyról a váradi Müllerájban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

December 19-én mutatták be Kolozsváron Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyben Murádin Jenő művészettörténész legújabb A megsebzett szobor /Kriterion, Kolozsvár/ című könyvét, melyen jelen volt H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, Vekov Károly, Gaal György és Murádin János Kristóf történészek, illetve Jancsó Miklós színművész is. Murádin Jenő kifejtette: A megsebzett szobor című könyv (a teljesség igénye nélkül) 120 olyan köztéri szobrot és emléktáblát mutat be (névsor szerint Alkenyértől Zsombolyáig) 1916-tól kezdődően, amelyek megsérültek, elpusztultak, vagy időközben más helyre kerültek. Úgy vélte, oda kell figyelni a belső terekben (iskolákban, kórházakban) állított emléktáblákra és domborművekre is, hiszen ezek főként egyháztörténeti emlékek. Vekov Károly véleménye szerint, a kissé provokatív kötetet román nyelvre is le kell fordítani, hiszen csak úgy lehetünk képesek szembenézni múltbeli sérelmeinkkel, ha vállaljuk is azokat. /Ferencz Zsolt: Köztéri szobrok sorsa Alkenyértől Zsombolyáig. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A 20. század magyar története sok-sok vándort, külföldre szakadt hazánkfiát tart számon. Nagy hazatérőt is jó néhányat – olyat azonban, mint Cs. Szabó László, aligha még egyet, mondta el Kántor Lajos december 20-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Magyar Örökség díj átadásakor. A Szabó családnév elé tett „Cs” betű a Székelyudvarhelyhez közeli, az egykori székelykeresztúri járáshoz tartozó Csekefalvára utal, apja családjára. Az író születési helye Budapest, viszont Homoródfürdőn keresztelték, és az életét-szemléletét meghatározó gyermekkor Kolozsvárhoz köti. Innen szakította ki a történelem, a szülői akarat, és megkezdődött Cs. Szabó László budapesti, majd Európát átcikázó élete. Róma, Firenze, Bázel, Stratford – a tartós emigrációs otthon pedig London. Cs. Szabó amikor tehette, meglátogatta a gyermekkor. A hazalátogatások leghíresebb őrzője, az Erdélyben című kis könyv, 1940-ből, lírai naplójegyzeteit tartalmazza. Cs. Szabó 1984-ben távozott az élők sorából. Nem térhetett haza a Házsongárdba, így hát a sárospataki temetőt, könyvtárnyi hagyatékának őrző helyéül ugyancsak Sárospatakot választotta. 2008 decemberében pedig, posztumusz, a Magyar Örökség-díj tulajdonosa lett. /Kántor Lajos: A hazatérő. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A kolozsvári Apáczai Csere János Líceum az egyedüli olyan iskola Közép-Erdélyben, ahol V. osztálytól kezdődően szakoktatói irányítás mellett magyar tannyelvű képzőművészeti tagozat működik. Ebből nyújt ízelítőt a líceum naptára. A naptárban megjelenő munkák jelentős részét különböző hazai és nemzetközi kiállításon, versenyen is díjazták. /Megjelent az Apáczai-líceum 2009-es naptára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Az 1841–43-as kolozsvári diétára több mint 300 küldött gyűlt össze. Közülük sokakat lerajzolt, majd litográfiát, kőnyomatot készített, készíttetett róluk a kolozsvári születésű festő-rajzoló és fotográfus Szathmári Pap Károly. Abban a reményben látott munkához, hogy arckép-megrögzítő vállalkozása sikeres lesz. Ám szorgalmas munkája nem hozta meg a remélt eredményt, s több okból kifolyólag 1843-ban elhagyta szülővárosát. A reformkori diétán rajzolt, majd litografált ma ismerhető arcképei száma közel hetven. Murádin Jenő képantológiává formálta – bevezetővel s a küldötteknek a diétán elhangzott jellemző, fontos fölszólalásaiból vett idézetekkel. Szathmári 1843-ban Bukarestben megtelepedve a festés, rajzolás, táj-felvételek mellett nagyszámú népviselet-képet is készített. Diétai arcképcsarnoka előzményeként tartjuk számon az 1825-36 közötti pozsonyi országgyűlés követeiről készült 50 litográfportrét, amely Magyar pantheon címmel jelent meg. /Sümegi György: Erdélyi országgyűlési arcképcsarnok 1842-ből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

December 20-án Resicabányán, a református Templom és Iskola istentiszteleti termében mutatták be Seres Adél tanárnő, kisebbségi tanfelügyelő Imádkozó kezek című verseskötetét. A húsz, mélyen vallásos verset tartalmazó füzet borítójára Dürer-féle Imádkozó kezek egyik változata került s így az egyik vers a kötet címadójává vált. A kötetet Makay Botond tiszteletes mutatta be. Seres Adél elmondta, vallásos családból származik, beszélt mély, Isten-kereső vallásosságáról, református hitéről. A verses kiadvány bevételéből az egyházközséget, illetve a szegény sorsú magyar iskolásokat kívánja a szerző támogatni. /Makay Botond: Költőavatás a Templom és Iskola épületében. Seres Adél könyvbemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), 2008. dec. 22./