Elsősorban kortárs írókkal fogunk foglalkozni – jelentette ki Hajdú Áron, a csíkszeredai Bookart könyvkiadó igazgatója. A könyvműhely bemutatkozó estet szervez Csíkszeredán. Hajdú Áron igazgató elmondta, számukra a legfontosabb a minőség, mind a kivitelezés, mind pedig a szerző és a téma tekintetében. A kiadó a kortárs irodalom mellett nagy figyelmet szentelne a fordításoknak is, de más nyelvű kiadványok megjelentetésének lehetőségétől sem zárkózik el. /Bemutatkozik a csíkszeredai Bookart Kiadó. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

Továbbra sincs egyezség a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata Liberális Párt (PD-L) között a kormányzás feltételeiről. A tárgyalások folytatódnak. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása még vitás kérdés. December 11-én Bukarestben ülésezett az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT). A tanácskozást követően Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta: a TEKT is megállapította, hogy a választók kormányzati szerepvállalással bízták meg az RMDSZ-t, így a szövetség területi elnökei egyhangúlag támogatják az RMDSZ-nek a koalícióalkotási törekvéseit. Markó hangsúlyozta: folytatják a demokratákkal a tárgyalást, de nem akarnak minden áron tagjai lenni az új kabinetnek. Az RMDSZ Szövetség Állandó Tanácsa is ülésezett, amely elfogadta a TEKT álláspontját. /B. T. : Elhúzódó koalíciós tárgyalások. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Emil Boc, a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) és Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is elismerte, hogy a két párt közötti tárgyalások az RMDSZ miatt akadtak el, a PSD elzárkózik a szövetség koalícióba vételétől, míg a PD-L folytatná a tárgyalásokat a magyar érdekvédelmi szervezettel. Közben olyan hírek keltek szárnyra, hogy PD-L-s politikusok megkeresték a PNL-t, hogy parlamenti együttműködést ajánljanak nekik, valamint támogatásukat kérték egy PD-L–RMDSZ alkotta kisebbségi kormányhoz, amennyiben nem sikerül megegyezniük a PSD-vel. Daniel Buda demokrata-liberális képviselő szerint pártja az RMDSZ-szel kíván kormányozni. „Azt sem rejtem véka alá, hogy a magyarok részvétele a kormányban nagyon jó jelzés a külföld felé” – magyarázta a politikus, aki korábban RMDSZ-ellenes kirohanásairól volt híres. /B. S. : Magyar akadály a tárgyalásokon. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Kedvezően fogadták bukaresti politikai elemzők Theodor Stolojan kormányfővé történt kinevezését, eltérnek azonban az álláspontok a bal- és a jobboldal alkotta nagykoalíció életképességéről. /Rostás Szabolcs: Beválhat Basescu kiszemeltje. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke szerint etnikai síkra terelődött a kormányalakítás. „Romániában ismét sikerült román–magyar kérdéssé tenni a kormányalakítást, ahelyett hogy arról vitatkoznánk, hogyan néz ki a kormányprogram. Számunkra fontos, hogy a néppárti és a szocialista európai parlamenti frakció egyértelműen úgy nyilatkozott, a magyaroknak kormányon kell lenniük” – jelentette ki Markó Béla december 11-én a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) ülése után Bukarestben. /Román–magyar kérdés? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Az RMDSZ, mint mindig, azt az egy dolgot veszi figyelembe, hogy a romániai magyarság ügyét könnyebb kormányban képviselni, mint csak a parlamentben – nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Elmondta, hogy két-három héttel ezelőtt Mircea Geoana PSD-elnök és kollégái naponta hívták az RMDSZ-es politikusokat, és különböző változatokat ajánlottak a kormányzásra. Azóta gyorsan meggondolták magukat. Basescu államfő viszont hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-t is a koalícióban szeretné látni. Kelemen Hunor úgy látja, hogy a választáson az RMDSZ hozta a négy évvel ezelőtti formáját, a kormányzás nem koptatta el olyan mértékben, hogy a választók elpártoltak volna tőle. Az RMDSZ-t vádolják legtöbbet azzal, hogy bármilyen koalícióban megpróbál benne lenni, hatalomközelben akar maradni. Kelemen ezt a vádat butaságnak tartja, mert az RMDSZ kipróbálta az ellenzéki szerepet is. /Vincze Lóránt: Nagyon nehéz lesz együtt dolgozni. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Meg kell tartania vezető szerepét az Európai Uniónak a kisebbségi jogok garantálásában és védelmében – hangoztatta Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főmegbízottja Brüsszelben. A nemzeti kisebbségek és a populizmus témakörében rendezett tanácskozáson Knut Vollebaek úgy vélte, hogy a közép- és kelet-európai országokban például a rendszerváltás utáni kiábrándultság is hozzájárult a populizmus emelkedéséhez. Méltatta ugyanakkor a másfél évtizede az EU-csatlakozás alapfeltételei közé tartozó, a kisebbségi jogok tiszteletben tartását kötelezően előíró koppenhágai kritériumok szerepét és eddigi eredményeit. A konferencián Konrád György író kiemelte ki, hogy miközben az európai uniós együttműködés megkönnyítette az országok közötti, transznacionális kapcsolatokat, friss ösztönzéseket nyújtott a nacionalizmusoknak is. /Az EBESZ-biztos elégedett a kisebbségvédelemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Az Európa Tanács kínzás elleni bizottsága élesen bírálta egy jelentésében a romániai pszichiátriai intézetekben uralkodó állapotokat. Egy nagyváradi klinikán például új pszichiátriai gyógyszereket próbáltak ki a pácienseken anélkül, hogy felvilágosították volna az érintetteket a lehetséges kockázatokról – olvasható a bizottság jelentésében. Gheorghe Oros, a nagyváradi pszichiátriai klinika igazgatója visszautasította a bírálatot. Valóban folytattak „klinikai tanulmányokat” a vezetése alatt álló gyógyintézményben, de csakis már engedélyezett gyógyszereket használtak fel ezekben a kísérletekben – állította. A nagyváradin kívül az erdélyi Diófás (Nucet) egyik klinikáját vizsgálták az ET szakértői Romániában. Az ottani intézmény „piszkos kórtermeit széklet és vizelet szaga lengi be” – írták, felszólítva a romániai hatóságokat a páciensek elhelyezési körülményeinek javítására. Aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az átlagnál jóval nagyobb az elhalálozási ráta a romániai pszichiátriai klinikákon. /ET-bírálat Romániának a kínzások miatt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Román prefektus kinevezését követeli az SZDP és a D-LP Kovászna megyei szervezete. Nem tudja még, milyen jövő vár rá, a kormányváltás után maradhat-e vagy sem a prefektusi székben – mondta György Ervin, aki négy éve tölti be a kormánybiztosi tisztséget Kovászna megyében. György Ervin közölte, nem vállal majd újabb teendőket, ha más megyében kap megbízatást, Tulceán vagy Máramarosban nem szeretne prefektus lenni. György Ervin prefektus tevékenységével sokan elégedettek voltak, igyekezett segíteni a hozzá forduló kisembereken, és nem voltak jelentős konfliktusai az önkormányzatokkal sem. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a napokban azt nyilatkozta, szeretné, ha György Ervin helyén maradhatna. /Farkas Réka: Helyén maradhat-e György Ervin? (Politikai alku tárgya a prefektusi szék). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Hivatalosan az európai oktatás alapértékévé kellene tenni a krisztusi szeretetet, mert jelenleg kevés a tolerancia és kevés a társadalmi párbeszéd az Európai Unióban – javasolta Tőkés László püspök, EP-képviselő az Európai Parlament brüsszeli épületében Kereszténység és Európa címmel tartott konferencián. A tanácskozáson EP-képviselők és erdélyi, valamint uniós egyházi személyiségek szólaltak fel. A résztvevők a zárónyilatkozatban állást foglaltak a keresztény értékrendszer térvesztésének megállítása mellett. A nyilatkozat szerint „Európa akkor lehet az, ami volt – egyike az emberiség jövőjét meghatározó nagyhatalmaknak –, ha visszatér keresztény gyökereihez”. Európa nemcsak gazdasági közösség, hanem szellemi és lelki egység is kell hogy legyen, máskülönben szét fog esni – tette hozzá Tőkés László. Állást foglalt a nyilatkozat az állam és egyházak közötti kapcsolatok átláthatósága, a felekezeteknek az államhoz viszonyított egyenjogúsága, a kisebbségi ingatlantulajdonok visszaszolgáltatása mellett, továbbá a kisebbségi egyházakat és etnikumokat érő gyűlöletbeszéd ellen. A sajtót tájékoztatva Tőkés László elmondta, hogy a konferencia része volt az általa kezdeményezett Keresztény Európát! elnevezésű programnak, melynek célja a keresztény hit és értékrend hangsúlyos megjelenítése az új, egységesülő Európában. A program keretébe illeszkedett egy korábbi nagyváradi tanácskozás, valamint az EP-ben nyílt bibliakiállítás. /Az európai oktatás részévé kell tenni a krisztusi szeretetet. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Több mint negyvenmillió lejt irányzott elő a kormány a tartalékalapból, hogy ki tudja fizetni a tanügyi alkalmazottak bérét. Több megye pedagógusai nem kapták meg időben e havi bérüket, egyes településeken pedig nem kapták meg a teljes fizetést. /Tanári bérek a tartalékalapból. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Teljes zűrzavar és fejetlenség jellemzi a nemrég beindított „Számítógépet minden diáknak” elnevezésű program gyakorlatba ültetését. A program keretében több mint 400 ezer, 9–10. osztályos diák kapna – egyenként 1600 lejt érő – új számítógépet, melyet ingyenesen használhatnak a középiskolai ciklus végéig. A program első szakaszában az év végéig csupán 30 ezer tanuló kapna számítógépet, az akciót jövő év elején folytatnák. /Lefagyott a rendszer. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

A választási győzelem után sem látszik csitulni a háromszéki RMDSZ-nek a Háromszék lappal szembeni gyűlölete. A voksolást követő napokban azt állították: azért volt alacsony a megyében a részvétel, mert a Háromszékben közölt cikkek távolmaradásra, függetlenekre szavazásra ösztönözték a polgárokat. Konkrétumot nem emlegettek. Sokan jelezték, nem tudják, mitévők legyenek, csak egyik vagy másik jelöltre szavaznának, így talán jobb lenne, ha el sem mennének. A Háromszék erre megírta, ilyen esetben is létezik megoldás, nem emelték ki, hogy független vagy RMDSZ-es legyen a kiválasztott. Kampánycsend lévén ez nem is lett volna helytálló. Márton Árpád azonban ezt az írást okolta a nagyarányú távolmaradásért. Albert Álmos a Székely Hírmondó legfrissebb számában azzal vádolta a Háromszéket, hogy ,,gusztustalan” módon a lap átírta a sajtótájékoztatókon mondottakat. Példákkal nem igazolta állítását. Egyetlen RMDSZ-szel kapcsolatos hírt sem közöltek a kampányban – állítja Albert Álmos, pedig ebben az időszakban is megjelent minden jelentős, kormányzattal, megyei vagy városi önkormányzatokkal kapcsolatos információ, szép számmal olyanok, melyeknek főszereplői RMDSZ-es tisztségviselők. Hat újságoldalon közölték a jelöltek kérdésekre adott válaszát. Az RMDSZ megyei vezetői nemcsak szóban mocskolják a Háromszéket. Albert Álmos már a választások után két nappal jelezte, a Háromszék napilap repül a székházból, és egy hétre rá megkapták a megyei tanácselnök újabb felszólítását: december 15-től ki kell költözniük. Bűnbakot keresnek, mert pártjuk vezetői számon kérik rajtuk, hogy az összes RMDSZ-es jelölt közül éppen Márton Árpádnak és Albert Álmosnak sikerült a magyar szavazók arányaihoz mérten legkevesebb voksot összesíteniük. /Farkas Réka: Továbbra is felelősséget hárít a háromszéki RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Az 1980 óta működő Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi, szellemi támogatásával, díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép- európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság magyarországi megismertetésében. A szervezet alapítója Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. A Bethlen Gábor Alapítvány szeretné elérni, hogy az EU keretében a magyarság ne csak a bajban, a vészben, hanem az értékőrző küzdelemben, a nemzet jó ügyeinek szolgálatában is legyen szolidáris nemzettársaival. A kuratórium idei ünnepségén tizenegy díjazott kapott Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, valamint Márton Áron- és Teleki Pál-emlékérmet. A díjátadó ünnepséget a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról szóló – eredménytelen – népszavazás évfordulóján tartották meg. Bethlen Gábor-díjban részesült Erdélyi Géza szlovákiai református püspök és Rózsás János író. Erdélyi Géza egyházi munkásságát és helytállását Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke méltatta. A második világháború után a kilencéves szovjet hadifogságot túlélő, az idén elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin orosz író rabtársa, Rózsás János életútját Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke ismertette. A Márton Áron-emlékérem (Szervátiusz Tibor alkotása) kitüntetettjei dr. Bábel Balázs kalocsai érsek, laudációját Lezsák Sándor országgyűlési képviselő tartotta; Kiss József, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum ny. természetrajztanára, munkásságát az alapítvány kurátora, dr. Németh Ágnes vegyész, Németh László író leánya méltatta, és Szente Imre Svédországban élő költő, műfordító, laudálta Gyurácz Ferenc, a Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetője. Tamási Áron-díjat kapott dr. Sipos Lajos irodalomtörténész, laudációját dr. Márkus Béla irodalomtörténész, egyetemi tanár mondta el. Teleki Pál-érdemérem kitüntetést kaptak: Makovecz Imre építész, dr. Papp Lajos szívgyó-gyász, Illyés Mária művészettörténész, alapító-kurátor és dr. Vekerdi László tudománytörténész, alapító-kurátor. Az ünnepségen közreműködött Écsi Gyöngyi felvidéki ref. lelkész, népdalénekes Hetényből. A díjazottak között Kiss József tanár az egyetlen erdélyi. Pedagógusi munkásságának koronája ez a díj, melyet személyesen vehetett át Budapesten. Kiss József tanár életfilozófiájában azt vallja, amit Márton Áron 1946. október 27-én, Kolozsvárott elhangzott prédikációjában tisztán és világosan megfogalmazott: „Csakis az erkölcsileg érett, lelkiismeretes és a felelősségük tudatában levő emberek tudják a köz javát őszintén és önzetlenül szolgálni, és csak az ilyen emberekből álló társadalom tudja az ember méltóságát és elidegeníthetetlen jogait tiszteletben tartani. A közösség ügye tehát a demokráciában a társadalom minden tagjának személyes ügye…” /Bölöni Domokos: Márton Áron-emlékérmes Kiss József ny. tanár. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

A sepsiszéki és a többi Kovászna megyei önkormányzat támogatásával a „székelyföldi termék” márkanév levédését kezdeményezi hamarosan a Magyar Polgári Párt. A kezdeményezés célja, hogy széles körű, öntudatos vásárlásra buzdító akciót indítsanak el. Hasonló akcióval korábban a sepsiszentgyörgyi Pro Régió Siculorum Egyesület is próbálkozott, amikor öntapadós matricákkal megjelölték azoknak a boltoknak a bejáratát, amelyek helyi termékeket forgalmaztak. A Székelyföld márkanév a térség fogyasztóinak figyelmét az ott előállított termékekre irányítaná. /Kovács Zsolt: Made in Székelyföld. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

A csíkszeredai Mikó-várban és környékén 2002-től zajlanak a régészeti feltárások. Egy 1752-es felmérés adatai alapján a mostani Csíki Székely Múzeum bejáratától balra levő termek alatt egy kút volt. A kutat legújabban 2005-ben tárták fel. A 17. században a Mikó-vár kútja volt, akkoriban az épületen kívül esett. A Csíki Székely Múzeum azt tervezi, hogy jövőre két új kiállítótermet nyit meg a látogatók előtt, ahol a Mikó-vár történetét mutatnák be. /Szabó Noémi: Kútba rejtett történelem. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

Incze László történész, a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum létrehozója és egykori vezetője december 14-én töltené 80. évét. 2007. április 2-án elhunyt. Pályája kezdetén tizennyolc évig a tanügyben, majd élete végéig, több mint 37 évig a múzeum kötelékében dolgozott. A múzeumi munka mellett is megmaradt pedagógusnak. Kézdivásárhely tárgyi és szellemi hagyatéka elsősorban Incze László pedagógiai ismereteinek és a történelem iránti elkötelezettségének köszönhetően vált népszerűvé. 2003-ban vonult nyugdíjba, de nem szakította meg kapcsolatát az intézménnyel. Amíg egészsége engedte, naponta bejárt, és segítette a féltve őrzött hagyatékban való eligazodást. Dimény Attila szerencsés, mert közel tizennégy évig dolgozhatott mellette. Tőle tanulta meg a múzeumi munka alapjait. A jövő évben kötetbe szerkesztik Incze László eddig megjelent írásait. /Dimény Attila muzeológus: Incze Lászlóra emlékezünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Kisebb fennakadásokkal és késésekkel, de a két napja tartó sztrájk ellenére üzemel a budapesti Ferihegyi Repülőtér. Továbbra is bizonytalan, meddig tart a sztrájk, mivel a munkáltatók és a szakszervezetek még az újabb tárgyalás időpontjában sem tudnak megegyezni. /Kánya Gyöngyvér: Ferihegy lassan éled. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

1868. december 5-én fogadták el az Eötvös József és Deák Ferenc által megalkotott első európai nemzetiségi törvényt: ennek jegyében kétnapos kisebbségtörténeti konferencia kezdődött Kolozsváron. A 140 év kisebbségi kormányzás Közép- és Kelet-Európában címmel rendezett előadássorozat résztvevői: a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a budapesti Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Kara. /(F. Zs): Kisebbségtörténeti konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Egyház- és iskolaépítő püspökként tartják számon a leköszönő Szabó Árpád erdélyi unitárius püspököt. Senkinek sem szabad elkallódnia, ebből indult ki, amikor végigjárta az Egyesült Államokat, hogy az iskolákhoz, a tervek megvalósításához pénzt gyűjtsön. Szabó Árpád /sz. Homoródszentpéter, 1935. ápr. 15./ vegyészmérnök szeretett volna lenni, végül mégis a teológiára ment. 1957-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1958–65-ig Kiss Elek püspök titkára, 1965–76-ig kolozsvári lelkész, közben 1968-tól teológiai óraadó, 1976-tól egyetemi tanár. 1977–78-ban a chicagói Meadville-Lombard Teológiai Főiskolán tanult. 1990–94-ig a kolozsvári teológiai intézet rektora. 1996 januárjától főjegyzője, 1996. július végétől megbízott, 1996. december 13-ától pedig 30. megválasztott püspöke az erdélyi unitárius egyháznak. Ő volt az első, akit az 1996-ban módosított alaptörvény szerint meghatározott időre választottak püspökké. Azelőtt életfogytiglan választottak püspököt. 1989 az újrakezdés volt az unitáriusoknak is, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Marosvásárhelyen, Erdőszentgyörgyön és Fehéregyházán építettek templomot, Nyárádszeredában most épül egy templom. Aztán épületeket vásároltak Nagyváradon, Csíkszeredában, Kőhalomban, ezeket átalakították templommá. Az udvarhelyszéki Lókodon ötven férőhelyes öregotthont hoztak létre. Az egyház célja, hogy iskolaépületeit úgy használja ki, ahogyan az építők eltervezték. Kolozsváron és Székelykeresztúron is tárgyaltak a világi iskolák vezetőivel, és Szabó Árpád felajánlotta: próbáljanak egyesülni. A gyermeklétszám csökken, ez komoly gondot okoz, valósággal kihúzzák egymás kezéből a gyermekeket. Az az iskola lesz életképes, amelyik minőségi oktatást tud biztosítani. Keresztúron megállapodtak, hogy a két iskola egyesülni fog, és kidolgozták az unitárius felekezeti oktatás középtávú stratégiáját, amelynek egyik fontos elve: egy épület, egy iskola. Hosszú távon a vita okafogyottá válik, mert nem lesz elég gyermek. A restitúció vontatottan valósul meg. Visszakapták az unitárius püspökség épületét, a székelykeresztúri iskolákat, és visszakapták, de még nem vehették át a régi kolozsvári kollégium épületét, amelyben ma a Victor Babes Iskolacsoport működik. – A nagyvárosi gyülekezetekből kisebb egyházközségeket hoztak létre. /Benkő Levente: Senkinek sem szabad elkallódnia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem szervezte Stúdió Fesztivál, valamint az Interkulturális dramaturgia címmel meghirdetett nemzetközi színháztudományi konferencia a közvélemény érdeklődésének központjába helyezte a hazai színészoktatást. Az erdélyi magyar színházak színész- és dramaturg utánpótlását két intézmény biztosítja: a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, valamint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Tanszéke. Ez évente megközelítőleg 25-30 frissen végzett színészt jelent, ez a szám pedig jóval meghaladja a színházak által versenyvizsgára meghirdetett helyek számát. Demeter András művelődési államtitkár határozottan kijelentette: szükség van Erdélyben két magyar nyelvű színészképző intézetre. Ma már külföldön is elhelyezkedhetnek, hiszen Magyarországon nagyra értékelik az Erdélyben végzett színészeket. A gyergyószentmiklósi társulat frissen végzett színésznője, Máthé Annamária szerint, semmi értelme a két színi egyetem fenntartásának, de lehetetlen lenne eldönteni, hogy melyik maradjon meg, hiszen különböző a profiljuk, különböző értékeket képviselnek. Áthidaló megoldás az lenne, ha csupán két- vagy háromévenként indulna színművészeti szak. Úgy tűnik, a színművészeti egyetemek végzettjei számára a színpadon kívül az elektronikus sajtó bizonyul vonzónak. A rádió és tévéadók több színészi diplomával rendelkező fiatalt is foglalkoztatnak. /Túltermelés vagy szükséglet? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

December 13-án a szatmárnémeti Ady Endre Baráti Társaság ünnepséget szervez Szatmárnémetiben Bem József és Teleki Sándor találkozásának 160. évfordulója alkalmából. A Kossuth-kertben a szentjobbi lovashuszárok és a Magyar Hagyományőr Világszövetség küldöttei felvonulnak. A rendezvény az ifjúsági táborban folytatódik a magyar nemzet megújulásáért mondott imával. Ezt követően történelmi konferenciát, majd „Fel a szívekkel” mottó alatt huszárnótákkal tűzdelt irodalmi műsort tartanak. Az irodalmi előadások után kézművessátor nyílik. A Bem-évforduló alkalmából a Szamoskrassói Református Egyházközség, a Szatmárnémeti Szent István Kör és a Nagykolcsi Polgármesteri Hivatal ünnepi istentisztelettel és koszorúzással egybekötött megemlékezést tart december 14-én, vasárnap Szamoskrassón. A református istentisztelet után „Mi ne győznénk? Hisz Bem a vezérünk” mottóval ünnepi beszédek hangzanak el. Erdei Dolóczki István parlamenti képviselő felszólalása után Thoroczkay Sándor történész, a Szatmárnémeti Szent István Kör tiszteletbeli elnöke tart előadást A szebeni csata hőse – Gróf Mikes Kelemen szabadságharcos tevékenysége címmel. Ezután a Darvay-kúriánál folytatódik az ünnepség, ahol megkoszorúzzák a Bem-emléktáblát. /Szombaton és vasárnap Bem-megemlékezés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 12./

November végén a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban Hermann Gyula festő és Kádár-Dombi Péter tanár agyagszobrász alkotásaiból, átfogó, gazdag kiállítást nyitottak meg. /László Miklós: A falu megörökítői. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12./

Egyfajta művészetközi kitekintésként is meghatározható Visky András A különbözőség vidékén /Vigilia Kiadó, Budapest, 2007/ című esszékötete, melyben irodalmi művekre, illetve színházi előadásokra reflektált. Visky András másik könyve, a Gyáva embert szeretsz /Jelenkor Kiadó, Pécs/ verseket, prózaverseket tartalmaz. Úgy érzi, egy olyan század után vagyunk, „amikor lépéselőnybe kerültünk Istennel szemben, és ha szabad így fogalmazni: a labda az ő térfelén van” –, magyarázta Visky András. A Jelenkor-könyvek nem kaphatók az erdélyi könyvesboltokban, és nem sikerült elérni az erdélyi terjesztőknél, hogy a kiadó által megjelentetett fontos könyvek elérhetők legyenek az erdélyi olvasó közönség számára. /Köllő Katalin: Kettős könyvbemutató a bölcsészkaron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Piacra került a Szabadság Évkönyv 2009 kötet, amely tartalom és változatosság tekintetében túltesz hat elődjén. Egyszerre irányítva a figyelmet az erdélyi múltra, jelenre és jövőre is. /Megjelent a Szabadság évkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Értelmiségiek számára nélkülözhetetlen könyveket mutatott be december 10-én a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Nyelvtudományi Szakbizottsága. A rendezvény egyúttal az új, Ion Ghica utcai székház felavatását is jelentette. A bemutatott kötetek mind az anyanyelvápolást szolgálják: Fazakas Emese: A magyar nyelv kis történeti nyelvtana, Benő Attila: Kontaktológia. A nyelvi kapcsolatok alapfogalmai, a Román-Magyar Közgazdasági Szótár Fazakas Emese és Somai József szerkesztette magyar-román változata. Dsida Jenő a Keleti Újságban megjelent nyelvművelő rovatáról szól Zsemlyei Borbála könyve, amely Dsida életművének kevésbé ismert részét ismerteti. Szintén ezen a rendezvényen mutatták be az Értékek, dimenziók a magyarságkutatásban című válogatáskötetet is. /Hideg Bernadette: Nemcsak nyelvészeknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Az ÚMSZ átvette és közölte Lengyel László Orbán Viktor-ellenes írását. Lengyel szerint Orbán: „Nyeregben van, de mögötte a halál ül. ” /Lengyel László: Orbán Viktor dilemmája, válság idején. Alternatívák nélkül?, hvg. hu. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

A novemberben megrendezett XIV. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár egyik legjelentősebb újdonsága volt Stefano Bottoninak Sztálin a székelyeknél című kötete. (Megjelent a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadónál a Múltunk könyvek sorozatban; sorozatszekesztő: Bárdi Nándor.) A kötet eligazító alcíme: A Magyar Autonóm Tartomány története (1952–1960). A fiatal olasz történész, Stefano Bottoni, aki 1977-ben született Bolognában, s az ottani egyetemen szerzett diplomát 2001-ben, majd doktori fokozatot 2005-ben, szülővárosában tanított megbízott előadóként; jelenleg a Kelet-Piemont Egyetem kutatója és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Pályájának kezdete óta lankadatlan érdeklődést tanúsít az erdélyi magyarság huszadik századi sorsa, s ezen belül különösképpen a székelység iránt. Véleménye szerint a MAT hajdani létrehozásáról, szűk nyolcesztendős történetéről, megszüntetésének körülményeiről eleddig magyar nyelven is csak elvétve születtek érdemleges tanulmányok, szükséges volt összegzés elkészítése. Könyve születéséről Bottoni így vall az Előszóban: „A kötet alapját egy 2002–2004 között elkészített olasz nyelvű disszertációm képezi, melyet a bolognai Egyetemen védtem meg 2005 májusában. 2007 őszén olasz nyelven jelent meg ennek meglehetősen átdolgozott változata (Transilvania rossa. Il comunismo romeno e la questione nationale. 1944–1965. Roma. Carocci Editore.) Az eredeti kézirat magyar nyelvre való átültetése során azonban kiderült, hogy az olaszból való visszafordítás nem elégítheti ki az olvasóit: új, adatokban gazdagabb és a magyar autonómia történetére fókuszáló kötetre van szükség. Hosszú és bonyolult folyamat eredményeként született meg az itt olvasható kötet. ”Nagy Pál nem történész, Stefano Bottoni könyvét a szóban forgó történések egy részének közvetlen ismerőjeként vizsgálta. Az Igaz Szó szerkesztőjeként 1956-ban egyike volt a szellemi forrongások résztvevőinek, többek között annak a megalázó kihívásnak is, hogy a magyarországi forradalmat elítélő nyilatkozat aláírására kényszerítették őket. (Később ezt az aláírást négyen visszavonták – számot vetve a legsúlyosabb következményekkel.) Érzékelhető volt a kommunista párt, a kormányzat nacionalista, beolvasztó célzatú politikája a MAT létezésének éveiben is. A kegyes „sztálini ajándék”, ahogyan Bottoni találóan jelezte a Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének lényegét, sokak számára olyan illúziókat szült, hogy ilyenképpen megoldódott Erdély földjén az úgynevezett nemzetiségi kérdés. Bottoni éveken át kutatott a romániai levéltárakban, gyűjtögette, tanulmányozta a Magyar Autonóm Tartományra vonatkozó dokumentumokat, megnézte a korabeli sajtókiadványokat. (Előre, Igaz Szó, Igazság, Korunk, Scinteia, Utunk, Vörös Zászló stb.) Hatalmas forrásanyag birtokában kereste a választ arra, hogy mi volt a Magyar Autonóm Tartomány, és milyen emlékezet maradt róla ötven év távlatából? Bottoni leszögezte, a sztálini autonómiát kirakatnak, magyar gettónak lehet tekintetni. Szerinte a MAT létrehozása teljesítette egy városnak, Marosvásárhelynek a kulturális-gazdasági központ szerep iránti vágyát. Bottoni tehát elsősorban a levéltárakban fellelhető dokumentumokra épített. Nagy Pál némiképpen mellőzöttnek érezte a korabeli emberi vonatkozások bemutatását, a székelyföldi autonómia mindennapi életének meghatározó jegyeire való utalásokat. A korszak szellemi életét, kulturális arculatát illetően körültekintőbb, árnyaltabb megközelítést igényelt volna ez a bonyolult kérdéskör. A fennmaradt dokumentumok egy részét csakis kellő kritikával, megfelelő tárgyismerettel lenne célszerű kézbe vennie, használnia egy történésznek. Bottoni közölte például annak a jegyzőkönyvnek levéltárban őrzött szövegét, amelyet a marosvásárhelyi írókkal, szerkesztőkkel 1956. október 24-én tartott gyűlésről vettek fel. Ebben olvasható, hogy a gyűlésen jelen volt – többek mellett – Tompa László és Tomcsa Sándor is Székelyudvarhelyről. Valójában sem Tompa, sem Tomcsa egyetlen alkalommal sem volt jelen azokon a gyűléseken, amelyeket ezekben a napokban tartottak Marosvásárhelyen. Mégis: a nevük is szerepel a második, november 4-i gyűlés után született, Lelkiismeretünk parancsszava címet viselő levéltári nyilatkozatban is. Azonban a jegyzőkönyv levéltári példányának élén kézírással ez a feljegyzés olvasható: „A jegyzőkönyvvezető hiányzott. ”Mennyiben lehet hitelesnek tekintetni egy olyan jegyzőkönyvet, amelyet utólag „valakik” fabrikáltak? Továbbá: a Lelkiismeretünk parancsszava című levél-nyilatkozat köztudomásúlag nem jelent meg a központi magyar napilap, az Előre hasábjain, amelynek akkori főszerkesztője, Robotos Imre – írja Bottoni – „állítólag megtagadta a nyilatkozat közlését, mivel az aláírók közül ketten, Sütő András és Gálfalvi Zsolt arra kérték, törölje nevüket, mert ők »szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal«. ”Ezzel szemben az az igazság, hogy a nyilatkozatról aláírásunkat négyen vonták vissza /köztük a cikkíró, Nagy Pál is/, s Robotos nem „állítólag”, hanem ténylegesen megtagadta a közlést. Ezt írta meg Sütő Andrást Szemet szóért című naplókötete Egy októberi éjszakának aknamezején című fejezetében: „Érthető, hogy ’56 októberének eseményei folytán a belügy megbízottai minden lépésemet figyelni kezdték. Ugyanúgy három barátomat is, akik közös szellemiségű politikai fellépésekben a következők voltak: Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Oláh Tibor. (…) A mi levelünk pedig jogos sérelmekből támadt, ám ellenforradalomba torkolló katasztrófát emlegetett többek között. – Négyen ültünk lakásomon a rádió előtt: Gálfalvi Zsolt, Oláh Tibor, Nagy Pál és jómagam. Késő este volt már. Azonnal fölhívtam telefonon Robotos Imrét, közöltem vele, hogy négyünk nevét törölje a levél aláíróinak névsorából. A levél nem a valót mondja, nem vállaljuk… (…). ”Bottoni nem vette figyelembe Sütő András hiteles emlékezését. Kár, hogy Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél című kötetében az úgynevezett Földes-ügy kapcsán ezúttal sem fogalmazott kellő körültekintéssel. (2005-ben A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma című tanulmánya erről az „ügyről” heves vitát váltott ki a sajtóban. Nincs jele annak, hogy ezúttal lényegbevágóan hasznosította volna az akkori helyreigazító, kritikai véleményeket.) 1958 őszén Földes Lászlót eltávolították az Utunk főszerkesztői székéből. Előzőleg tanulmányt közölt lapjában Irodalomunk eszmei tisztaságáért címmel, s ebben súlyosan elmarasztalta – pártos érveléssel – nem csak az Utunkat, de különösképpen az Igaz Szót, túlzott „liberalizmussal” és „nacionalizmussal” vádolva ezeket a kiadványokat. Erre a Földes-tanulmányra többen reagáltak; az Igaz Szó főszerkesztője, Hajdu Győző terjedelmes (25 gépelt oldalas) feljelentést küldött Bukarestbe 1958. augusztus 20-án a Román Munkáspárt Központi Bizottságához. (Hajdu feljelentésének teljes szövege megtalálható a marosvásárhelyi Állami Levéltárban. Bottoni nem vette figyelembe ezt a perdöntő jelentőségű dokumentumot.) Feljelentésében Hajdu Győző utal arra is, hogy 1956 őszén Marosvásárhelyen „Sütő András, Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Oláh Tibor, akik akkoriban Földes László közvetlen baráti köréhez tartoznak és ők is szembehelyezkedtek a marosvásárhelyi kommunista írók magatartásával” – épp úgy, mint Kolozsváron például Marosi Péter, Bajor Andor, Fodor Sándor, Kányádi Sándor és mások. Ennek ellenére a Sztálin és a székelyek című könyvében Bottoni így fogalmazott: „A marosvásárhelyiek, Hajdu Győző és a körülötte csoportosulók (Sütő András, Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Papp Ferenc, valamint az idősebb Kovács György), úgy gondolták, ha Bukarest mellé állnak a kolozsvári magyar elit elleni harcban, nemcsak egyéni pályafutásukat alapozzák meg, hanem az autonóm tartomány számára is erős politikai pozíciót biztosítanak. ”Hajdu Győző feljelentését azonnal eljuttatta a belügyi szervekhez, a Földes elleni hadjáratban tehát Hajdu Győző volt a fővezér, nem pedig Sütő András, vagy valaki más, ahogyan a 2005-ös vita némely hangadói (élükön épp Stefano Bottonival) ezt állították. A Hét hetilap berkeiben 2005-ben Sütő András lejáratása, rágalmazása volt a legfőbb szerkesztői célkitűzés. Most azonban itt lett volna az alkalom a valóságnak, a tényeknek megfelelő helyreigazításra. /Nagy Pál: Egy „ajándék” története. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12. / Emlékeztető: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17. / Parászka Boróka főszerkesztő: Fegyelmezett csend. = A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17. / Ezzel a két írással kezdődött az A Hétben zajló vita.

A magyarellenes kirohanásairól elhíresült Cristian Tudor Popescu a Gandul című lapban vezércikkében /2008. nov. 27./ felidézte Markó Béla, az RMDSZ elnöke köszönő szavait, aki fontosnak tartotta három évvel ezelőtt, hogy gratuláljon Popescunak az előző napi Marius Tuca show-műsorhoz! Markó kifejtette, hogy Raffay Ernő történész és Koltay Gábor rendező, a többrészes, megrendítő, felkavaró Trianon-dokumentumfilm alkotói, az Antena1 adón megrendezett vita résztvevői, NEM képviselik a magyar nemzetet, „szélsőséges alakok. ” Markó véleménye egybecseng C. T. Popescuéval: „két csúszós és egyben mérges fullánkú vén csataló, akik egyenesen Budapestről jöttek, hogy a románok szemébe köpjék Trianont”. Popescu megdicsérte Markó Bélát: nézzék csak uraim, ez az ember racionális, jóérzésű, képes túllépni a korlátain, pedig magyar politikus. Történt mindez 2005-ben… 2008. november 25-én pedig ugyanez a Markó Béla a marosvásárhelyi választási kampányzáró rendezvényen fájdalmas hangon mondta a mikrofonba, hogy „Fáj nekünk Trianon, fáj nekünk 1918, fáj, mert a történelem eme fordulata után 70 év agónia következett” (Nem 70, hanem 90 éve.) Raffay Ernőt és Koltay Gábort több száz székely ember vastapssal köszöntötte december 6-án a csíkszeredai református templomban a 2008-as évi Julianus-díj átadási ünnepségén. A díjat olyan személyiségeknek adományozzák, immáron 16 éve, akik önzetlenül szolgálják a magyar népet, akiknek nemzeti, erkölcsi helytállása erőt adó, szellemi értéke példamutató. /Papp Kincses Emese: Trianon: mikor fáj és mikor nem? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11., újraközölte: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./

Derűlátóan nyilatkozott mind a Szociáldemokrata Párt (PSD), mind a Demokrata Liberális Párt (PD-L) elnöke a két párt között zajló koalícióalkotási tárgyalások menetéről. Mircea Geoana PSD-elnök szerint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása már csak az utolsó akadály a tervezett nagykoalíció kormányprogramjának aláírásában. Geoana elmondta: a Partnerség Romániáért című kormányprogram tartalmát több mint 90 százalékban véglegesítették. PSD továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az RMDSZ-t ne vegyék be a kormányba. Emil Boc, a PD-L elnöke is megerősítette, hogy a két párt számos elvi kérdésben közös nevezőre jutott a kormányprogram tekintetében. Közölte: megegyeztek abban, hogy érvényben marad az egységes adókulcs, de a kiskeresetűekre is figyelni fognak. A demokraták tárgyalnak párton belül és az RMDSZ-el is arról, miként oldják fel a patthelyzetet. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője elmondta: az Európai Néppárt – amelynek a PD-L és az RMDSZ egyaránt tagja – határozottan szorgalmazza az RMDSZ kormányzati szerepvállalását. /B. T. : Tovább közeledett az egyezséghez a PD-L és a PSD. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./