Ötödik alkalommal szerveztek ökotábort augusztus 11-15-e között Magyarókeréken, az iskolakertben. A nemzetközivé bővült rendezvény a kalotaszentkirályi Silvanus Ökológiai Egyesület és a miskolci Holocén Természetvédelmi Egyesület közös szervezésében zajlott. A tábor során kalotaszegi, szilágysági és magyarországi általános iskolások ismerkedtek a természettel és annak védelmével. A természeti szépségeket – a havasrekettyei vízesést, a Fehér-sziklákat, víznyelőket – megcsodálhatták Péter György-Árpád földrajztanár, a Silvanus elnökének vezetésével. /Péter Mónika Mária: Nemzetközi ökotábor Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

A Bihar megyei Érsemjén és a Hajdú-Bihar megyei Bagamér község szervezett – immár negyedszer – határrandevút az ideiglenes határátkelőnél. A hagyományőrző néptánc- és íjászbemutató mellett, melyen a magyarországiak Mátyás fekete seregét idézték meg, rendhagyó fotótárlatra is sor került. Tóth István fotóművész, a nagyváradi Tavirózsa Fotóklub elnöke Bihari magyar néphagyományok című tárlatát tekinthették meg az országhatár két oldaláról érkezettek. /Fried Noémi Lujza: Fényképek a határsávban. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./

Az RMDSZ majláthfalvi szervezete a Pro Majlát Egyesülettel újra megszervezte a hagyományos Majláthfalvi Hétvégét. Augusztus 15-én a helybeli, Nagyboldogasszony katolikus templomban ünnepélyes szentmisével kezdődött. Az esti programot a közel 300 fiatal részvételével megtartott szabadtéri diszkó képezte. Augusztus 16-án az ötvenévesek hagyományos találkozójával, majd hajnalig tartó vidám mulatsággal folytatódott. Ezzel párhuzamosan, este a kultúrotthonban is bált szerveztek. Augusztus 17-én, vasárnap újra a templom volt az ünnep helyszíne, ahol a szentmisén 13 gyermek járult első szentáldozáshoz. Délután a futballpályán volt a Majláthfalva–Újpanád (Horia) labdarúgó-mérkőzés. A Majláthfalvi Hétvége minden alkalommal a megye és a környék egyik legrangosabb eseménye volt, hagyományteremtő elődje, a Majláthi Vasárnap a múlt rezsimben a megyebeli magyar kultúra, az akkor létező néptánccsoportok, -énekesek szinte egyetlen rangos seregszemléjét képezte. /Balta János: Rendhagyó Majláthfalvi Hétvége. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./

Augusztus 17-én Korodi Attila környezetvédelmi miniszter nyitotta meg a homoródfürdői Neumann tábort. 52 középiskolás – több mint 20 szervező és csoportvezető irányításával – vesz részt a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége és a Magyar Ifjúsági Értekezlet áltat szervezett Neumann informatikai és környezetvédelmi táborban. /Szőcs Csongor: „Legyetek minél zöldebbek!" = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./

Az 1981 óta nem létező Temes megyei falu, Bunyaszekszárd szülöttei, 1995 óta minden évben, augusztus második vasárnapján találkoznak szülőfalujuk helyén. Még 76–an élnek a környékbeli településeken és a nagyvilágban szétszóródott bunyaiak közül, de az idei falutalálkozón ennél sokkal többen, legalább 200–an vettek részt! A Bunyaszekszárdi Falunap résztvevői az új facsádi sportcsarnok bejáratánál felavatták a facsádi születésű Nagy Ernő, magyar olimpiai bajnok emléktábláját. Nagy Ernő a Los Angeles-ben olimpiai bajnoki címet szerzett, szekszárdi sportolókból verbuválódott magyar kardvívó csapat tagja volt. A Facsádtól mintegy 20 kilométerre, nehezen megközelíthető dombtetőn fekvő Bunyaszekszárd egykori templomának helyén emlékmű és harangláb, a temetőben kopjafa fogadja az évente egyszer ide zarándokoló bunyaiakat. A 1866–ban történt bunyai kirajzás történetét Kaczián János népművelő–levéltáros kezdte el kutatni. Ebből a kutatásból terebélyesedett ki Lugos és Szekszárd városok idén 15 éves tesvérkapcsolata, Facsád és Szekszárd tízéves múltra visszatekintő partneri kapcsolata, létrejött a Szekszárd – Lugos – Facsád Baráti Társaság, televíziós dokumentumfilm készült a ma már csak a Falunap alkalmából megelevenedő településről és a szétszóródott bunyaiakról. Nem tartanak bunyaszekszárdi falunapot a most 85 éves Ihász Teréz nélkül, aki 1981-ben utolsóként hagyta el szülőfaluját. „Amikor már költöztek el innen az emberek, minden lebontott házat egyenként megsirattam – idézte fel a szomorú időket Teréz néni – amikor kérdezték tőlünk, hogy mire várunk, miért nem költözünk mi is, azt feleltük hogy őrizzük a templomot. Végül a templomot is eladták az ötövösieknek, lebontották és elvitték…” Az alig 115 évig, 1866 – 1981 között létezett Bunyaszekszárd a két világháború között még virágzó település volt, saját templommal, paplakkal, magyar iskolájában 70 gyermekkel. /XIV. Bunyaszekszárdi Falunap. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./

A Studium Kiadó /Kolozsvár/ saját nyomdával dolgozik, nem igényel támogatásokat, igyekszik önálló lenni. Tőkés Elek, a kiadó igazgatója tájékoztatott: 1991-ben alakult a vállalkozás, nyelviskolával kezdték és az ebben forgatott pénzt fektették be a könyvkiadásba. Az első könyvet 1993-ban sikerült kiadniuk. Elsősorban didaktikai és akkreditált tudományos kiadó, de szépirodalmat és ismeretterjesztő jellegű munkákat is kiadnak. Az iskolai vagy egyetemi tankönyveket minden további nélkül kiadják, nem csak magyar nyelven, hanem románul is. A másik kategória az egyetemi tanárok tudományos munkáit, kutatásait foglalja magába. Egyik legnagyobb vállalkozásuk volt a négy kötetes Magyar irodalmi szöveggyűjtemény, amelyet még a Helikon közössége szerkesztett, de nem volt keretük a kiadásra. Egy sikeres Reményik Sándor monográfiát is kiadtak. – A kiadó gerince és legnagyobb bevétele a tankönyv. /Varga Réka: „Lehetőleg saját lábon” A könyvek útja. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

A kormány elindította a városi művelődési házak korszerűsítését célzó programját, közben az erdélyi falvakban megállni látszik a művelődési élet: a kultúrházak inkább csak közösségi rendezvények – keresztelők, lakodalmak, torok – helyszínei. Az elnéptelenedett településeken nincs igény kulturális rendezvényekre, pályázni sem lehet a művelődési házak korszerűsítésére. A kultúrházak állaga megromlott, némelyiküket már tatarozni sem érdemes. A legtöbb faluban arra törekednek, hogy a létesítményt főzőkonyhával, ebédlőkészlettel is ellássák, hogy a közösségi rendezvényeket itt rendezhessék. A községközpontokban kissé élénkebb a kulturális tevékenység, itt művelődésért felelős beosztottak szerveznek tánc- vagy színjátszó csoportokat, kórusokat, zenekarokat, melyek műsorait aztán bemutatják a község falvaiban is. Maros megyében várhatóan még a héten befejeződik a vidéki kultúrházak állapotának leltára, ennek alapján döntik majd el, hogyan lépnek tovább. A Szatmár megyei falusi kultúrházak állapota se nem jobb, se nem rosszabb, mint máshol – mondta el Günthner Tibor építész. Darócon például egy műemlékjellegű épületet, az úgynevezett Ember-kúriát hozott rendbe az önkormányzat. Mikolában nemcsak felújították, de bővítették is a kultúra házát. A falvak a 2006/116-os kormányrendelet értelmében művelődési házaik felújítására kizárólag a falufejlesztési alapból számíthatnak támogatásra – jelezte Para Lóránt, a fejlesztési és lakásügyi minisztérium illetékes igazgatója. /Lakodalomtól halotti torig. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

A tervek szerint október elsejétől rajtolna az adófizetők pénzéből működtetett Román Közszolgálati Televízió (TVR) legújabb adója, a TVR3 csatorna. A regionális problémákra koncentráló új adó műsoridejének nagy részét a területi stúdióktól kapott tudósítások töltik majd ki. A TVR3 román, magyar, roma és más nyelvű műsorait elsősorban a vidéki stúdiók biztosítják majd. Az adó napi 24 órában közvetítene elsősorban közérdekű regionális információkat. A magyar adásokra hétfőtől péntekig kerülne sor napi 48 percben. /O. M. : TVR3, a „multikulti” adó. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

Mátyás király kolozsvári szülőházán elhelyezett román feliratú tábla kegyeletsértő, ugyanakkor ízléstelennek és nevetséges. Egy jóérzésű román ember, Alexandru Iorga a Puntea című lapban, 1993-ban, Mathias Rex címmel megjelent írásában megállapította: „mind Bukarestben, mind Kolozsváron, de máshol is vannak emberek a parlamenttől a városházáig, akik nem tudják mit tegyenek, mit eszeljenek ki, hogy megzavarják a csendet és a lelkek békéjét. Egyének, akik azt gondolják, hogy sárgaságot kapnak, ha nem valósítják meg nálunk is a Bosznia–Hercegovina szörnyűségeit, amihez az első lépést már megtették Marosvásárhelyen. Ha csend van, ők idegesek lesznek... ” /Nagy Ernő: Levélbontó. Meddig olvashatunk téves feliratú táblákat? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

Mind Szent István, mind az új kenyér ünnepe újkori hagyomány Magyarországon – mondta az MTI-nek Tátrai Zsuzsanna néprajztudós, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének főmunkatársa. 1774. augusztus huszadikát, Szent István napját Mária Terézia (1717–1780) királynő tette országos ünneppé. Az 1840-es évekre augusztus 20. már népünnepély lett. 1948-ig egyházi ünnep volt, 1948–49 között egy évig nevezték új kenyér ünnepének, 1949 után alkotmány ünnepe, 1970-ben „visszaszivárgott" az alkotmány mellé István, 1989-től ismét Szent István került előtérbe, mellé rendelték a Magyar Köztársaság ünnepét, de nem veszett el a kenyérünnep jelleg sem. 1991-től hivatalos állami ünnep lett. /Szent István és az Új Kenyér ünnepe. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./

Szeretem olvasni Wass Albert könyveit, írta Plesa Vass Magda. Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa írta: „Aki szereti Wass Albert műveit, olvassa nyugodtan tovább azokat, végső soron nála rosszabb ponyvák is vezetik olykor az eladási listákat”. A „leponyvázás” érzékenyen érinti a Wass Albertet szerető, könyveit olvasó, szobrai mellett kiálló magyarságot. Megengedhetetlen, hogy Bogdán Tibor újságíró a Wass Albertről szóló vitában Vekov Károly professzort „pókerjátékosnak” meg blöffölőnek állítja be. Nagy szükség van Wass Alberthez hasonló írókra, mert kimondták az igazat. „Minket feldaraboltak, elnyomtak, a kommunizmus vérbe köpülte népünket, és ezek után érzékenynek sem szabad lennünk, mert mindig mások érzékenységét kell pátyolgatnunk. Így van ez a csonka Hazában, és az elszakított területeken élőkkel egyaránt”. /Plesa Vass Magda: Szeretem Wass Albert műveit. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

Augusztus 17-én, vasárnap véget ért Marosvásárhelyen a III. Klasszikusgitár-fesztivál. A fesztiválszervező Harmonia Cordis Egyesület vezetője, Beke István Ferenc gitárművész szerint nagy sikernek örvendett a fesztivál. A Kultúrpalota nagytermének földszintjét vették igénybe, és mindegyik koncert telt házas volt. Hét országából érkeztek meghívottak, a mesterkurzusokon az ország minden tájáról, sőt Magyarországról és Görögországból is voltak résztvevők. /Nagy Botond: Gitárországi utórezgések. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./

Kalmarban utcát neveznek el Pallay Józsefné, született Pálffy Gizella Ildikó asszonyról, a bevándorlóról Svédországban első ízben –, aki immár 40 éve él ebben a városban. A rendkívüli megtiszteltetést önfeláldozó munkájával érdemelte ki, amellyel Kalmar művelődési életét megszervezte. A Gyilkostó környékéről származik, erdőmérnök édesapjával járta pici korától az erdőt. Olyan kövületet talált, amely az ő adományaként került a kolozsvári egyetem geológiai gyűjteményébe. Tatabányáról az 1956-os forradalom után kényszerült távozni, két fiútestvérének élete forgott kockán. Évtizedekkel ezelőtt filmet készített a lappok vándorlásáról, nemrég mutatta be a Duna TV. Soha nem volt gazdag. Gondolkodás nélkül elzálogosította ékszereit, hogy anyagilag támogathassa egyik bevándorló társát, aki az első tánciskolát nyitotta meg a városban. Igazi mecénásként éli az életét. A 61 000 lakosú városban eddig összesen négy nagy koncertet tartottak. A harmadik költségeit teljes egészében ő fedezte és a rendezését is vállalta. Meghívta a marosvásárhelyi zenekart, és Stockholmban is felléptette őket. Házi koncerteket szervezett. 40–50 ismeretlen személyt fogadott, mindenkit vendégül látott. Rangot jelentett bejutni ezekre a koncertekre. Zongorát vásárolt, hogy a vajdasági háború egyik menekültje gyakorolhassa hivatását. A vendégek adományából helyi fiatal tehetségeket támogatott, illetve azokat a magyar zenészeket, akiket a menekülttáborok lakói közül választott ki. Legutóbb a csíkszeredai kamarazenekart látta vendégül, a szó szoros értelmében: saját házában szállásolta el a 24 zenészt. A fiatal muzsikusoknak nagy sikerük volt. Kalmar kitüntetettje magyar maradt! /Szőcs Judit: Magyarként Svédországban. Utcát neveztek el egy magyar bevándorlóról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

Huszonöt éve, 1983-ban mutatták be Budapesten, a Városligetben az István, a király című, mára klasszikussá lett rockoperát. A szerzőket – Boldizsár Miklós drámaírót, a zeneszerző Szörényi Leventét és a szövegíró Bródy Jánost – már a hetvenes évektől foglalkoztatta a magyar államalapítás kora. A történetet Nemeskürty Istvánnal, a Mafilm Budapest Stúdió akkori vezetőjével történt magállapodás értelmében filmen akarták feldolgozni. A városligeti bemutatót csak nyilvános forgatásnak szánták, de a hatalmas érdeklődés miatt ez lett az elsődleges produkció. Mivel augusztus 20. akkoriban hivatalosan az új kenyér ünnepe és az alkotmány napja volt, a darab rendezőjének, Koltay Gábornak kellett közbenjárnia Maróthy Lászlónál, az MSZMP budapesti bizottságának első titkáránál, hogy engedélyezzék az előadásokat. Végül 1983. augusztus 18. és 28. között hét alkalommal, összesen százezer néző előtt mutatták be a népzenei elemeket és az egyházi gregorián zenét a populáris zenével ötvöző művet. Az István, a király a magyarországi színházi gyakorlatban is áttörést jelentett, hiszen a színészek – Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter és Balázsovits Lajos – mellett főszerepet kaptak a rockélet nagyjai is: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák „Bill” Gyula, közülük akkor többen „lázadónak” számítottak. A bemutató helyszíne ekkor kapta a Királydomb nevet, és ma már hivatalosan is így nevezik. A rockoperát egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében a Dóm téren játszották, majd 1986-tól a Nemzeti Színházban, Kerényi Imre rendezésében került színre. Ez a változat 1989-ig 224 előadást ért meg és mintegy 180 ezer nézőt vonzott. A rendszerváltást követően, 1990-ben a Népstadionban mutatták be (a létesítményben ez volt az első magyar koncert), a két estére összesen 120 ezren váltottak jegyet. A darabot 1992-ben a sevillai Expón, majd Németországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában is játszották, húsz évvel az ősbemutató után, 2003-ban Erdélyben, Csíksomlyón 350 ezer néző előtt adták elő. A műből 1984-ben készült filmet rövid idő alatt másfél millióan látták, a hanganyag megjelent bakelit lemezen, kazettán és CD-n is, a film jubileumi, kétlemezes kiadása idén látott napvilágot. A bemutató negyedszázados évfordulóján a Magyar Televízió tehetségkutató műsorban válogatta ki a jubileumi előadás szereplőit, az újrafogalmazott produkciót júniusban mutatták be a Papp László Budapest Sportarénában, majd a Szegedi Szabadtéri Játékokon láthatta a közönség. /25 éves az István, a király. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

Nem mond le parlamenti képviselői helyéről, sőt mentelmi jogáról sem Adrian Nastase, mivel szerinte politikai célokra használják korrupciós dossziéit. A volt miniszterelnök ellentámadásba lendült, kijelentve: Traian Basescu államfő az, akinek le kellene mondania hivataláról, hogy folytatni lehessen a flotta- és a Mihaileanu-ügy kivizsgálását. /Szávuj Attila: Adrian Nastase nem mond le. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Augusztus 20-án a több mint ezerszáz éve hont foglaló magyarság államának megalapítóját, Szent Istvánt ünnepeljük. István uralkodása idején (1000–1038) augusztus közepén, Nagyboldogasszony napján törvénylátó napot tartottak. Ezt a napot a lovagkirály László idején augusztus 20-ra helyezték. 1083-ban ezen a napon avatták szentté I. István királyt. Ettől az időtől kezdve vallási ünneppé vált augusztus 20-a. Mária Terézia uralkodásától 1848-ig, a forradalom elbukásáig állami és egyházi ünnepként volt jelen a magyar történelemben. Az ünnep tiltása 1884-ig tartott. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján augusztus 20-át nemzeti ünneppé nyilvánították. A második világháború utáni kommunista rendszer, vallási és nemzeti tartalma miatt nem vállalta az ünnepet. Az új kenyér ünnepévé alakították, majd 1949-ben augusztus 20-ra időzítették az új alkotmány kikiáltását, s így augusztus 20-a az alkotmány ünnepeként szerepelt a naptárban. 1991. március 5-én az Országgyűlés, mint nemzeti ünnepet, államalapító Szent István királyunk ünnepét, hivatalos állami ünneppé nyilvánította. Ma a szentistváni Magyarország területén élő vagy onnan messzebbre sodródott magyarok megemlékeznek a korának követelményeit felismerő, az országát Európába integráló, a fiához intézett intelmeiben minden nemzet tiszteletben tartására, országa és vallása megtartására tanító szent királyukról. Ezer év távlatából is érvényes tanításait a szentisvániból mára miniatűrré zsugorodott Magyarországot irányító politikusoknak sem ártana megszívlelniük. /Figyelő. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

Szent István Imre hercegnek, de valójában az egész országnak címzett intelmei lényegében ma is érvényes, megszívlelendő tanítások. Amikor például az igaz ítélet és a türelem gyakorlására, az elődök szokásainak megtartására, az idősek tanácsa intelmeinek megfogadására vagy az országba beköltöző idegenek befogadására és oltalmazására szólított fel, nem álmodhatta, hogy a huszonegyedik század embere csak ímmel-ámmal kíván azonosulni a fenti gondolatokkal. Azoknak, akiknek ez az értékrend ma is fontos, augusztus 20-án leróják kegyeletüket nagy királyunk előtt. I. Istvánt 2000-ben, az 1054-es nagy egyházszakadás óta egyedüli esetként, az ortodox egyház is szentnek minősítette. Ez az elismerés sokat elárul az első keresztény magyar király érdemeiről. /Ördög I. Béla: Ország-világépítő koronás hős. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

Augusztus 20-ára, az államalapítás ünnepére szóló magyar karhatalmi intézkedés mögött álló számadatokból két következtetést von le, tetszés szerint az olvasó: a balatonőszödi beszédet kiváltó jobboldali tüntetéssorozatok, Budapest ismétlődő szélsőjobboldali felforgatása miatt jogos és természetes karhatalmi intézkedésnek vagy a Gyurcsány-kormány erőfitogtatásának, cinizmusának tekinti. Lokodi Imre, az ÚMSZ munkatársa, egyben a kormánypárti Népszavának tudósításokat küldő újságíró szerint a „rendszerváltás után az ünnep lényegi tartalma kiürült, anakronizmusként hangzik. ” Nemzeti konszenzus helyett az ellentétek szítása zajlik. A csörtetés, hangerő, helyett inkább a csöndes szó lenne alkalmasabb, a visszafogott kommunikáció. /Lokodi Imre: A zászlórúd hossza. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Augusztus 19-én tartott előadást Szatmárnémetiben, a Hám János Líceumban „Katolikus egyház és polgári átalakulás Európában, Magyarországon, és a Szatmári Egyházmegyében a 19. század végén” címmel dr. Fazekas Csaba, a Miskolci Tudományegyetem docense. Az előadás után bemutatták a „Meszlényi Gyula püspök” című könyvet. /Szent István király ünnepe. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 20./

Augusztus 20-a, Szent István király, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja megannyi tanulságot hordoz a Kárpát-medencében élő magyarság számára. Egyebek mellett az erdélyi magyarság vezetői is megszívlelhetik államalapító királyunk intelmei közül a politikai uralkodásra vonatkozót, miszerint „semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség”. Szent István egyik leglényegesebb üzenete az, hogy az Európában megtelepedett magyarság évszázadok megpróbáltatásai, határtologatásai közepette is képes megmaradni egységes nemzetként, ha összefog. /Rostás Szabolcs: Intelmek tanulságai. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./

Szent István kultusza a középkorban az egész Kárpát- medencében élt. A székely magyarok az ünnepet szűk baráti körben, esetleg a templomok hitvédő hajójának hűvösében élték meg. És negyedszázada jött a rockopera. Mint valami egyetemes szózatot dúdolta mindenki az István, a király számait. Erdélyben továbbra is féllegalitásban ünnepelhetnek. Volt szoboravatás is. Vidékünkön nagyobb ünnepségről nincs tudomásunk. Talán szabadságra ment a nemzeti tudat? – írta a lap munkatársa. /Karácsonyi Zsigmond: A tiltott mindig édesebb?! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

A „látóhegyeken” gyújtott őrtüzek lobognak a Szent István-napi ünnepség tiszteletére augusztus 20-án Háromszéken. Elsőként Maksa határában, az Óriáspince-tetőn gyújtják meg az őrtüzet, ahol tavaly augusztus 20-án avatták fel a Háromszékiek Emlékparkját. A sétányon 12 stilizáltan leegyszerűsített székely kapu, a 12 hónapot és stációt jelölő oszlop, küszöbkővel a székely nép életének 12 legfontosabb momentumát jelöli, a feliratokon a háromszéki települések nevei szerepelnek. Az Óriáspince-tető után a Perkőn, a Kézdialmás és Lemhény közti Szent Mihály-templom fölötti hegyen, a Zágon és Papolc közti Lahó-hegyen, a lécfalvi Székely támad dombján és Lisznyó fölött, a Bodoki-hegység kilátóhelyén, valamint több más helyen futtatják körbe a háromszéki rónán és hegykaréjban az együvé tartozás üzenetét. Az őrtüzek első alkalommal tavaly gyúltak ki, ugyancsak augusztus 20-án. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke szerint idén az őrtüzek arra emlékeztetnek, hogy az együvé tartozás szülőföldünk építő, hitet erősítő ereje Szent István napján a legnagyobb. /Bíró Blanka: Őrtüzeket gyújtanak Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./

Szent István, első királyunk a magyar nemzetet bevezette a kontinens konszolidáltabb népei sorába, s országából olyan modern államot formált, mely sikerrel kelhetett versenyre verseny- és vetélytársaival. Őt mindmáig a legnagyobb országvezetőként tiszteli a nemzeti köztudat. Minden magyar őrá gondol, őhozzá fohászkodik, ha gondban és bajban a nemzet, írta Magyari Lajos. Nevét számtalan település őrzi a Kárpát-medencében. Székelyföldön minden székely székben van Szentkirály nevű falu, község. Moldvai csángómagyarjaink körében tisztelete még ennél is nagyobb. Újra megteremtetett a lehetőség arra, hogy legalább a maradék államterületen egy új, valóban szuverén, gazdag, önérzetes és erős államot teremtsen a magyarság, de a széthúzás, a nyegleség, az idegen érdekek szolgai fölvállalása újra akadályozza a magyarságot ebben. /Magyari Lajos: Országalapítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

A Magyarország határain túl élő magyarság egy virtuális Magyarországon él, ez főként a tömbben élő magyarságra vonatkozik. Az olyan közösségek tagjaira, akik magyar közegben élnek, magyarul beszélnek a magánéletben és a hivatali kapcsolatokban egyaránt, magyar újságot olvasnak. Egyébként jobban érdekli a határon túli magyarságot az, hogy mit főzött Gáspár Laci, hogy érzi magát Rúzsa Magdi. Az idősebbek emellett megnéznek „a Dunán" egy-egy régi filmet, ami megboldogult ifjúságukra emlékezteti őket. Tehát a digitális világ által keltett képzeletbeli Magyarországon élünk, egy virtuális Magyarországon. Azaz egy olyan országban, amely nem létezik, csak a mi képzeletünkben. De ebben érezzük jól magunkat, írta Sarány István. E virtuális Magyarország képzetét erősítik ünnepeink, így a mai ünnep is, amikor országalapító királyunkra emlékezünk. Vajdasági barátainkat a szerb valóság veszi körül, minket a román valóság. Szellemünk azonban egy virtuális Magyarországon él. Ebben a kettősségben őrlődünk nap mint nap, éljük az élhetetlen kisebbségi létet. /Sarány István: Virtuális Magyarország. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 20./

Augusztus 20-án a marosvásárhelyi várban levő Yorick Stúdióban (Mészárosok bástyája) az Erdélyi Magyar Ifjak ünnepi előadást szerveznek Szent István napja alkalmából. A rendezvényen Szigeti Szenner Szilárd, az EMI helyi szervezetének elnöke beszél az ünnepről. A rendezvényen dokumentumfilmet vetítenek a Szent Korona történetéről. /Előadás a Szent Koronáról. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

A Marosvásárhelyi Televízió Érv-velő című műsorát augusztus 20-án államalapító István királyunknak szenteli. A délután 4 órakor kezdődő adásban Szucher Ervin műsorvezető vendégei Csintalan László római katolikus főesperes, Sebestyén Spielmann Mihály és Pál-Antal Sándor történészek lesznek, akik Szent István koráról, erdélyi hagyatékáról beszélgetnek. /Augusztus 20. a Marosvásárhelyi TV-ben Koronáról. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

„Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül!” – szól fiához Intelmeiben István, a magyarok első királya, akit (fiatalon elhalt gyermekével, Imrével és annak nevelőjével, Gellérttel együtt) László király 1083. augusztus 20-án, 45 évvel halála után pápai engedéllyel oltárra emeltetett, ami akkoriban a szentté avatással ért fel. Szent István napja nemzeti ünnep: a magyar katolikus egyház számára Magyarország fővédőszentje, de magáénak tekinti a világban bárhol szétszóródott magyarság nem csupán vallási alapon, hanem mint Magyarország tulajdonképpeni létrehozóját. A Szent István-i örökséghez – amelyet az anyaországtól elszakadtak is magukénak tekintenek – hozzátartozik a magyarság megőrzése is a Kárpát-medencében. S a „határon túliak” elvárják minden, magát a magyarság sorsáért felelősnek mondó politikustól, hogy cselekedjen is ennek érdekében. /Jámbor Gyula: Örökség. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 20./

Szent István napján háromszéki kulturális intézmények rangos rendezvényeken mutatkoznak be a magyarországi közönségnek. A Székely Nemzeti Múzeum a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban vesz részt az Ünnepek és találkozások II. című néprajzi ikerkiállításon. A sepsiszentgyörgyi és a veszprémi múzeum közös kiállításának különlegessége, hogy két tájegység, a Balaton-felvidék és Székelyföld szokáshagyományait hasonlítja össze. További program: Székely ízek – Incze Fejér Anikó irányításával gulyásfőzés és kürtőskalácssütés a sepsiszentiváni kürtőskalács-készítők részvételével, mesterségbemutatók és foglalkozások – Kecskés József kálnoki tojáspatkoló, Farkas Magda kézdivásárhelyi mézeskalácsos, Haszmann Gabriella csernátoni bútorfestő, Haszmann László csernátoni fafaragó, Vízi Jenő csíkdánfalvi fazekas. Az Ünnepek és találkozások néprajzi ikerkiállítást jövőre a sepsiszentgyörgyi múzeum látja vendégül. A veszprémi kiállítás kísérőrendezvénye az Európa kicsinyben program, melyen a Székely Nemzeti Múzeum kiadványaival könyvsátorban képviselteti magát. A rendezvényt táncbemutató zárja, amelyen a Veszprém Táncegyüttes, valamint Zabola táncosai és zenészei lépnek fel. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és az M-Stúdió augusztus 20-án Budapesten a Nemzeti Táncszínházban lép fel az Ölelésben ― Ady-szerelmek című közös táncszínházi produkcióval. /Páljános Mária: Háromszékiek Magyarországon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

Egy nemzetnek, ahhoz, hogy fennmaradhasson, intézményekre van szüksége, teljes társadalmat kell képeznie, s különösen fontos ez azoknak a nemzetrészeknek az esetében, amelyek Magyarország határain kívülre kerültek – hangoztatta augusztus 19-én Sólyom László államfő Beregszászon, a Szent István-napi ünnepségen tartott ünnepi beszédében. Az egynapos kárpátaljai látogatáson tartózkodó államfő azt követően beszélt a beregszászi Szent Kereszt katolikus templom előtt álló Szent István-szobornál összegyűlt tömeg előtt, hogy a három történelmi egyház püspökeivel és vezetőivel együtt istentiszteleten vett részt. A köztársasági elnök a többi között kiemelte: a határok változhatnak, a nemzet meg fog maradni, mert független a határoktól, amint azt az elmúlt nyolcvan év során több államalakulathoz tartozó Kárpátalja példája is mutatja. Kárpátaljai látogatásának legfontosabb üzeneteként a köztársasági elnök hangsúlyozta: „Ne legyünk kicsinyhitűek, legyen olyan öntudatunk, küldetéstudatunk, mint Szent Istvánnak volt, és akkor biztosak lehetünk abban, hogy száz, ötszáz vagy ezer év múlva is itt maradunk, ahol szent királyunk kora óta mindig is voltunk”. Az államfő beregszászi tartózkodása során felavatta, majd megtekintette a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola felújított, 1700 négyzetméter alapterületű épületszárnyát, amelyhez a költségek több mint felét az Apáczai Alapítvány biztosította. /Sólyom a nemzettudatról. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./

„Nehéz feladat elé állított bennünket az új választási törvény – nyilatkozta Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ-szervezet elnöke –, mert a magyarság részaránya a Temes megyei választási kerületek egyikében sem haladja meg a 8–9 százalékot. ” Legalább egy képviselőt szeretnének bejuttatni a parlamentbe. A szenátorjelöltek támogatására elképzelhető kisebbségi koalíció létrehozása vagy más pártokkal való választási együttműködés. /Pataki Zoltán: Halvány Temes megyei remény. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./