Gyakorlatilag az RMDSZ valamennyi jelöltlistája kevesebb szavazatot kapott az idei helyhatósági választások első fordulójában, mint a négy évvel ezelőtti önkormányzati megmérettetésen. Az RMDSZ a megyei tanácsosi listák esetében szenvedte el a legnagyobb érvágást. 2004-ben az RMDSZ megyei tanácsosi listáira összesen 513 165 választópolgár ütötte pecsétjét, idén már csak 425 216-an, ami 87 949 szavazatcsökkenést jelent. (Összehasonlításképpen: a Magyar Polgári Párt megyei listáira 84 620-an szavaztak.) A négy évvel ezelőtti szavazatszám 111 megyei tanácsosi mandátumot hozott a Markó Béla vezette alakulatnak, az idei választáson azonban már csak 89 fölött rendelkezik a szövetség. A polgármesteri tisztségek tekintetében mutatkozik a legkevésbé a térvesztés. 2004-ben az első fordulóban 148 elöljárói széket tudhatott magáénak az RMDSZ, és ezt a számot két héttel később sikerült feltornásznia 189-re, most vasárnap ugyancsak 148 RMDSZ-es polgármester folytatta/kezdte el munkáját, további 76 jelölt sorsa pedig a június 15-i második fordulóban dől el. 2004-ben összesen 385 835 szavazatot kaptak az RMDSZ-es polgármesterek, akikbe idén már 14 ezerrel kevesebben, 371 524-en fektették bizalmukat. (Az MPP polgármesterjelöltjei összesen 63 069 voksot gyűjtöttek.) A négy éve tartott választáson a szövetség helyi tanácsosi listáira 455 625-en ütötték a pecsétet, idén az össz-szavazatok száma közel 53 ezerrel kevesebb, vagyis 402 659. 2004-ben az RMDSZ-nek még 2488 tanácsosi mandátumot sikerült megszereznie, helyi önkormányzati képviselőinek száma idén 2195-re apadt. Első országos megmérettetésén az MPP jelöltlistáira 79 238-an szavaztak, ami 489 tanácsosi tisztséget hozott az MPP konyhájára. /Rostás Szabolcs: Kevesebb tulipán. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

A helyhatósági választások eredményeinek tükrében megkérdőjelezhetetlen, hogy az RMDSZ-nek és a Magyar Polgári Pártnak (MPP) nem sikerült mozgósítania a magyarságot az óhajtott mértékben. A magyarok részvétele megegyezett az országos részvételi aránnyal. Az RMDSZ megyei tanácsosi listája 425 216 szavazatot gyűjtött, az MPP-é pedig 84 620-at. A 2004-es helyhatósági választáson az egyedüli magyar szervezetként induló RMDSZ megyei tanácsosi listája 513 165 szavazatot gyűjtött. Most viszont az RMDSZ-nek és az MPP-nek együtt csak 509 836 szavazatot sikerült szereznie. Az RMDSZ-nek eddig 120 megyei tanácsosa volt. Most viszont csak 89-cel rendelkezik, az MPP pedig 19 megyei önkormányzati képviselői helyet szerzett. Az összesítés nyomán azonban csak 108 tanácsosi hely illeti meg a két szervezetet. Az RMDSZ megszerezte a magyarok voksainak a 83,40 százalékát, míg az MPP a voksok 16,59 százalékát kapta. /B. T. : A helyhatósági választások sarokszámai. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Markó Béla és Szász Jenő is győzelemnek tekinti a választások eredményeit, noha előbbinél tompítani, utóbbinál viszont cáfolni kellene a diadalt. Székelyföldön az MPP vereséget szenvedett. A káderpolitika az RMDSZ-nél is meghatározó volt. Szatmár és Maros megyében olyan jelöltekkel nyerték meg a tanácselnöki tisztségeket, akik személyesen több szavazatot szereztek, mint az RMDSZ megyei listája, azaz képesek voltak túllépni az etnikai szavazáson. Azonban a dél-erdélyi szórványban az RMDSZ többnyire vesztesként került ki. A legnagyobb kudarc Marosvásárhely. A felülről „hazaerőszakolt” pártpolitikus képtelen volt a másik oldalról voksokat szerezni, írta Borbély Lászlóról a lap munkatársa. /Chirmiciu András: Mérlegelés. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

A Temes Megyei Választási Iroda elutasította a helyi RMDSZ szervezet óvását, amelyben az érvénytelenített szavazatok újbóli ellenőrzését és újraszámlálását kérték négy település (Újszentes, Óbesenyő, Óbéb és Temesrékás) hét szavazókörzetében. „A Temes Megyei Választási Bizottság – ugyanaz, amelyik választási plakátügyben is elmarasztalta az RMDSZ-t – elutasította az óvásunkat” – nyilatkozta Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke. Bejelentette, hogy fellebbeztek a megyei választási bizottság döntése ellen a Központi Választási Irodánál. Ezúttal azt kérik, hogy a megyei tanácsosi listákra leadott valamennyi érvénytelen szavazatot ellenőrizzék és számlálják újra, mert Temes megyében feltűnően sok, 15387 érvénytelen szavazat volt. /Pataki Zoltán: Fellebbez az RMDSZ Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Dorin Florea Marosvásárhely újraválasztott polgármestere köszönetet mondott a város magyarságának, mivel annak egy része harmadszorra is neki szavazott bizalmat. Elítélően nyilatkozott a vesztes Borbély Lászlóról, aki véleménye szerint, ahelyett, hogy gratulált volna, ismét támadásba lendült. Szerinte az RMDSZ csak időt veszít az óvások benyújtásával. Florea reméli, hogy az RMDSZ Csegzi Sándort jelöli alpolgármesternek, vele ugyanis Csegzi hatékony és civilizált párbeszédet tud folytatni. /Szucher Ervin: Florea Csegzit választaná. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

Június 4-én visszakapta a rendőrségtől a kameráját Katyi Antal operatőr, akinek június 1-jén vette ki kezéből a felvevőkészüléket Sorin Terbea marosvásárhelyi üzletember. Katyi ugyanis éppen azt filmezte, amint a kampánycsendet megsértve egy autóból Dorin Florea demokrata-liberális polgármesterjelöltnek kampányolnak. Az operatőr a kamerát visszakapta, de a szalagot nem. Nem vonta vissza az üzletember ellen tett rendőrségi feljelentését, és abban bízik, hogy a vizsgálat folytatódik. /Film nélkül kapta vissza a kameráját Katyi. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

Tóth Csaba ügyvezető elnök bejutott Arad megye és Arad város önkormányzatában is. Tóth Csaba lemondott helyéről a városi önkormányzatban, helyét Pénzes Gyula foglalja majd el. Arad város önkormányzatában tehát Bognár Levente és Pénzes Gyula képviseli az RMDSZ-t. /Irházi János: Tóth lemondott Pénzes Gyula javára. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Murvai Miklós, az MPP aradi szervezetének alelnöke elmondta, Pécskán a magyar szavazók több mint 10%-a választotta az MPP-t. Tőzmiske iskolapéldája az agresszív, tettlegességig fajuló, zsaroló kampánytevékenységnek, amely megfosztotta a község magyar szavazóit a szabad választástól. A törvénysértő szavazat-vásárló kampánybulik – Vadászon kettő is volt belőle – a teherautóról osztogatott „önzetlen adományok”, a szavazás napján a „megvendégeltek” beterelése a szavazóhelységekbe, meghozta az RMDSZ által óhajtott végeredményt. A megyei RMDSZ vezetői tudtával végrehajtott akciók szervezőit azonban az MPP nem jelentette fel. /Irházi János: MPP-mérleg Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Sepsiszentgyörgyön az emberek többsége Antal Árpádra, az RMDSZ polgármester-jelöltére adta szavazatát – szögezte le sajtótájékoztatóján Antal Árpád. Szerinte esetében az emberek személyre szavaztak, miközben Csinta Samut, az MPP jelöltjét a pártja húzta maga után. Antal Árpád szerint Csinta Samu támadó kampányt folytatott. /Kovács Zsolt: Negatív kampány? = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

Ambrus Attila szerint röhejes Szász Jenő MPP-elnök győzelmi mámora, hogy a Magyar Polgári Párt színrelépésével megszűnt az egypártrendszer. Háromszéken és Hargita megyében soha ilyen kevés választó nem járult az urnákhoz, mint most. /Ambrus Attila: Távoltartás a miheztartásért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Káli Király István elkeseredett nyílt levelet írt azokhoz a marosvásárhelyi magyarokhoz, akik nem mentek el szavazni, akik nem bíztak Borbély László polgármester-jelölt erejében, hitében, holott ő egy országnak bizonyított. Ők mind cinkosok, nekik köszönhető, hogy nem lesz magyar polgármester. /Káli Király István: Nyílt levél a néma cinkosokhoz. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

Aki hűséges pártkatona volt annak idején, beleszokott a hajbókolásba, a hatalmat gyakorlók kritikátlan dicsőítésébe, összemossa Orbán Viktort az ortodox Selejan püspökkel és a magyargyűlölő Vadim Tudorral. „Nemcsak Selejan püspök úr, hanem Orbán Viktor úr is szereti a székelyeket!... Most már csak Vadim Tudor hiányzik” – írta Papp Kincses Emese. Orbán Viktor bizony szereti a székelyeket és az erdélyi magyarokat! Neki köszönhető, hogy ma Csíkszeredában létezik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a magyar pedagógusoknak nyújtott számos kedvezmény, a magyar nemzet egységét szimbolikus üzenetként hordozó „magyar igazolvány”, a magyarul tanuló diákok anyagi támogatása. Az utóbbit, a magyar kormány által folyósított 20 ezer forintnak megfelelő támogatást Kelemen Hunor képviselő, RMDSZ ügyvezető elnöke ügyes fogással az Iskola Alapítvány nevében hirdeti meg. Markó Béla az önkormányzati választások kapcsán széthúzást, megosztást, „magyar–magyar” háborút emlegetett, majd diadalmasan bejelentette: Visszafoglaltuk Udvarhelyt! Papp Kincses Emese megkérdezte, kitől: tatártól, töröktől, megszálló hadseregtől? „A magyar nem szereti, ha beleszólnak a dolgaiba. Anyaországi politikusok súlyosan beavatkoztak az erdélyi magyarság életébe” – háborgott Markó. Ez alatt az azonos jobboldali értékrendet valló, az autonómiát nem csupán kampányszlogenként felhasználó összmagyar nemzeti egyetértés és összefogás elutasítása értendő? /Papp Kincses Emese: Nem félünk a farkastól! = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

A választás eredménye miatt tiltakoztak a romák a Máramaros megyei Koltón. A helyszínre érkező rendőröknek elmondták, hogy pénzt és mezőgazdasági terményeket kaptak voksokért cserébe egy helyi lakostól. Elégedetlenségüket az váltotta ki, hogy a polgármesteri székért folyó küzdelemből nem az RMDSZ-es Incze Zoltán, hanem a függetlenként induló Csendes Lajos került ki győztesen. A rendőrség szóvivője elmondta, próbálják a leírások alapján azonosítani azt a személyt, akiről a romák azt állítják, hogy 50 lejt és egy láda paradicsomot kaptak volna szavazatukért cserében. /Voksvásár Koltón? = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia – EMTE), a Partiumi Keresztyén Egyetem (PKE), a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatási vonala, a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem (SZME) azzal a határozott kéréssel fordultak a politikai pártokhoz, minden közéleti szereplőhöz, hogy véleményük kifejezésében tartózkodjanak attól, hogy a romániai magyar felsőoktatást kiszolgáló intézeteket azok megkérdezése nélkül minősítsék, a nevükben – akár jóhiszeműen – különböző kampányokban szóljanak rájuk politikai hangulatkeltő szövegekben utaljanak, ellenük (vagy nevükben) fellépő önjelölt csoportosulásokat legitimáljanak. A politikai vita során „a már létező és működő intézeteket ne támadják, az ott folyó anyanyelvi oktatás rendezett voltát ne tagadják. Igényeljük, hogy tényfeltárás címén alaptalanul ne keltsék a közpénzekkel való rossz gazdálkodás hírét. Igényeljük, hogy a már működő erdélyi magyar felsőoktatási alternatívák elért eredményeit, fejlődését hazai és anyaországi politikai szereplők ne vonják kétségbe, de ne is sajátítsák ki” olvasható a Magyari Tivadar rektor-helyettes (BBTE), Dávid László rektor (Sapientia – EMTE), Geréb Zsolt rektor (PKE), Gáspárik Attila rektor (SZME), Nagy Örs rektor-helyettes (MOGYE) által aláírt közleményben. /Egyetemek felhívása a politikai pártokhoz. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Közös nyilatkozatban léptek fel az erdélyi magyar felsőoktatási intézetek vezetői a romániai és anyaországi politikai és közéleti szereplők részéről tapasztalt támadások ellen. Az elmúlt idő-szakban a Gyurcsány-kormány illetékesei vették össztűz alá a Sapientia Egyetemet. A Gyurcsány-kormány hevesen támadta az elmúlt időszakban a Sapientiát. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára nemrég elhibázott menedzsmenttel vádolta és szocialista nagyüzemnek nevezte az Orbán-kormány idején alapított EMTE-t, amelyről a Népszabadság romániai tudósítója a kolozsvári Szabadság hasábjain többek között azt állította, hogy „spekulált a Budapestről érkező pénzekkel, az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, és ötletszerűen, pályáztatás nélkül vásárolt ingatlanokat”. Eközben Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke a napokban Hágában tárgyalt Knut Vollebaekkel, az EBESZ kisebbségi főbiztosával az erdélyi magyar felsőoktatás bővítési lehetőségeiről. /Rostás Szabolcs (Kolozsvár): Erdélyi rektorok a támadások ellen. = Magyar Nemzet (Budapest), jún. 5./ Emlékeztető: Tibori Szabó Zoltán cikke:T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. máj. 3.

Nem egyszerű megemlékezés volt az Erdélyi Magyar Ifjak által a trianoni döntés 88. évfordulóján Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban szervezett június 4-i rendezvény. A múltba tekintés mellett – erről Rab Sándor történelemtanár gondoskodott – a fiatalok egyúttal jövőbeli célkitűzéseket is megfogalmaztak: Nemes Előd EMI-elnök például a Bolyai Egyetemért, az autonómiáért, a teljes körű anyanyelvhasználatért való harcról beszélt. Bemutatták a sepsiszentgyörgyi Történelmi Magazin legfrissebb számát, amely részletes Trianon-mellékletet tartalmazott. A fiatalok Wass Albert és Babits Mihály műveiből olvastak fel. Hasonló rendezvényeket szervezett az EMI június 4-én Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen is /Farcádi Botond: A trianoni döntésre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

A trianoni békediktátum egyik döntéshozója – David Lloyd George – a békeparancs utáni években megfogalmazta kritikát /a diplomáciatörténet legigazságtalanabb békéje/, ennek ellenére tabunak számít a trianoni döntés jogosságának kétségbe vonása. Nemcsak a politikusok hiányoznak, de a megfelelő jogi intézmények is, amelyek szakszerűen felülvizsgálhatnák az igazságtalan nemzetközi szerződéseket. A történelmi Magyarország szétverése nem volt jogos, mert nem egy összelopkodott, toldott osztrák császárság, török, szovjet stb. birodalom felosztásáról, nem a különböző kultúrájú népek leigázásából kialakított államközösségről, nem gyarmatbirodalomról, hanem nemzeti területről van szó, amely Európa legelső és leghosszabb ideig fennálló, egységes állama volt. Külön kellene vizsgálni, miért csökkent a magyarság létszáma a Kárpát-medencében, miért növekedett a beköltöző és az itt hazát nyerő közösségeké. Ki kellene már mondani, hogy csak a történelmi Magyarországon érvényesült a betelepedő közösségek autonóm önrendelkezési joga, és immár 440 éve a világon először Erdélyország törvényhozása mondta ki a vallásszabadságot, biztosította a vallási toleranciát. A betelepülők, a románok, a szerbek és más közösségek nem voltak kitéve a francia mintájú (1792) erőszakos beolvasztásnak, helyzetük össze sem hasonlítható a cári, az alig megalakult román fejedelemség (1859) nemzetiségellenes politikájával. A nemzetközi fórumokon nem ismerik a Kárpát-medence valós történelmét, etnikai helyzetét, a magyarsággal elkövetett igazságtalanságokat. Nem a mai politikai határokat kell szétbontani, hanem a két békediktátum – az 1920. június 4-i trianoni és az 1947. február 10-i párizsi – jogtalanságát kell feltárni, írta Kádár Gyula. Mivel a magyarság egyharmada akarata és megkérdezése nélkül került idegen uralmak alá, az utódállamokat nemzetközi szinten kell kötelezni arra, hogy a magyar nemzetrészek számára kollektív jogokat, különböző szintű autonómiákat biztosítsanak. /Kádár Gyula: A diplomáciatörténet legigazságtalanabb békéje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

A volt titkosrendőrségi, a Szekuritáté, a belügyis- vagy katonatisztek, illetve bírák és pártaktivisták nyugdíját a minimálnyugdíj szintjére csökkentené a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet törvénytervezete. A tervezetet előkészítő intézményvezető, Marius Oprea történész elmondta, nem tartja emberségesnek, hogy azok, akik az elnyomó gépezetben aktívan részt vettek, most hatalmas nyugdíjakkal rendelkeznek. Azok pedig, akik kiálltak a demokratikus értékek mellett, csupán havi kétmilliós járulékra jogosultak. A történész javaslata szerint a szekuritátés tisztek nyugdíjának csökkentéséből származó pénzből alapot kell létrehozni a kommunizmus áldozatainak megsegítésére. A tervezet ellenzői azzal érveltek, hogy nem lehet bizonyos kategóriák nyugdíját csökkenteni, csak ha a teljes rendszer átdolgozásra kerül. /Isán István Csongor: Minimálnyugdíj a szekusoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

A romániai mozikban ritkán láthatók magyar filmet, ezért különleges alkalom volt a nagyjátékfilmeket, közönségtalálkozót és koncertet kínáló magyar nap. A magyar film napja volt június 4-én a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon /TIFF-en/. Romániai premierként levetítették Mundruczó Kornél Delta című alkotását, amely a filmkritikusok Fipresci-díját kapta idén Cannes-ban. A Deltához hasonlóan Bollók Csaba Iszka utazása című filmjét is sikert aratott. A 2007-ben készült alkotás főszereplői utcagyerekek, akik nagyon kevés módosítással saját életüket vitték a filmvászonra. Paczolay Béla alkotása, a Kalandorok című film a TIFF-nagydíjáért verseng. Vetítették még Koltai Lajos Sorstalanságát, Forgács Péter Saját halál című alkotását, a Buharov-testvérek Lassú tükör című filmjét, Török Ferenc Overnightját, Goda Krisztina Szabadság, szerelem című alkotását és Fliegauf Benedek Tejútját. /Turós-Jakab László: TIFF: a magyar film napja. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

A sikeres Teológiai Napok után évzáróra készül két teológiai osztály Gyergyószentmiklóson. A két éve újraélesztett katolikus egyházi oktatás az egykori Zárdában, a Gépgyártó Iskolaközpontban zajlik, sikerességét pedig bizonyítja, hogy ősztől újabb osztály indul. András Szabolcs osztályfőnök elmondta, sok munkát takar az elmúlt időszak. Érdemes volt elindítani Gyergyószentmiklóson a katolikus oktatást. A két teológia osztályban tanuló negyven diák számára a teológiai oktatás számos előnyt adhat, ha élnek a lehetőséggel. Folyamatban van egy másodképzés beindítás: a végzettek az érettségi mellett levéltárosi oklevelet is fognak kapni. Innen bármely humán szakra lehet felvételizni, a tanárképzéstől a szociális munkásig. /Balázs Katalin: Katolikus oktatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

Miután a Legfelső Bíróság elutasította a Wass Albert-ügyre vonatkozó perújítási kérelmet, arra számított, írta Vekov Károly, hogy ennek az ítéletnek a kapcsán a magyar sajtóban felháborodott kommentárok fognak megjelenni. Ehelyett Wass Albertet elmarasztaló cikk jelent meg Ercsey-Ravasz Ferenc tollából (Szabadság, máj. 23.). Akarva-akaratlanul a cikk a bíróság álláspontját védi. A Wass Albert-ügy politikai eszközzé vált, főleg a politikailag megosztott Magyarországon, ahol szinte kampányszerűen havonta-másfél havonta jelenik meg egy-egy Wass Albert-ellenes cikk. Mivel magyarázható mindez? A válasz egyszerű: Wass Albert példátlan irodalmi sikerével. Miközben a mai magyar olvasók tömegei igénylik és élvezik Wass Albert műveinek üzenetét, ellenzői – egy-két regényét kivéve – továbbra is tagadják műveinek irodalmi értékét. Számukra sem az egykori irodalomkritikusok véleménye, sem a Babits nevével fémjelzett Baumgarten-díj, sem Wass Albert meghívása a marosvécsi Helikon-találkozókra, sem mai irodalomkritikusok pozitív véleménye nem számít. Ercsey-Ravasz Ferenc ugyanazokat a címkéket használja és ugyanazokat a módszereket, mint pesti társai, elhallgat tényeket, nevezetesen, hogy Wass Albert nem háborús bűnös, ugyanis éppen a romániai semmitőszék mellett működő főügyészség illetékese mondta ki még 2004-ben, hogy a mai törvények szerint az író nem háborús bűnös. Vekov több tanulmányában bemutatta érveit arra vonatkozóan, miért nem tartja Wass Albertet bűnösnek. Wass Albert élete végéig és újabb és újabb regényeket írt; a legkeményebben kiállt a kommunista rendszer és bűnei ellen, ugyanakkor kiállt az erdélyi magyarság érdekei mellett. E célból megpróbálta összefogni az emigrációban élő magyarságot az Erdélyi Szövetségben és a Magyar Szövetségben. Ercsey-Ravasz vádaskodásai sértőek. („Az erdélyi magyar tömegek rajongása annak a nemzeti érzelmi túlfűtöttségnek, Trianon-siratásnak szól, amely a köreinkben népszerű politikai jobboldalt jellemzi. ”) Az újságíró szerint az erdélyi magyarság előtt két út áll: 1. „vagy beépül a román többségi közösségbe, asszimilálódik, alkalmazkodik és magyarságát nem tartja fontos szempontnak” 2. „vagy... elzárkózik, nemzeti érzelmeit táplálja és – sajnos – kiszolgáltatja magát azoknak a tisztességtelen politikai erőknek, akik pontosan ebből kovácsolnak tőkét” Ezek a sorok a cikkíró pesszimizmusáról tanúskodnak. /Vekov Károly: Miről beszélünk? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Venczel Péter rockoperáját 1996 októberében mutatta be a Kolozsvári Magyar Opera óriási sikerrel. A reneszánsz év alkalmából, Mátyás király tiszteletére a társulat újra műsorra tűzi ezt a művet. A rockopera Csép Sándor Ne félj önmagadtól című drámájából ihletődött, a szövegkönyvet is ő írta. A dalszövegek Moravetz Levente tollából születtek. Rendező Vadas László, a rendező munkatársa Venczel Péter. /Turánitz J. Lajos: Mátyás a vérpadon – bemutató az operában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Nagyváradon a Nobilitas Egyesület tagjainak június 3-i találkozóján Széll Katalin a nagyváradi Fleischer család történetét mutatta be. /F. L. : Kik voltak a Fleischerek? = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 5./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa reagált Vekov Károly cikkére, aki az újságírói etika megsértésével vádolta őt. Végső soron az újságíró is azt akarja, hogy politikai töltet nélkül lehessen vitázni Wass Albert irodalmi munkásságáról. Nem jogász, így legfeljebb elhiszi Vekovnak, hogy az írót alaptalanul ítélték el, de ez még nem elég ahhoz hogy szobrot állítsanak neki. Az újságíró kötelessége, hogy eltüntesse a hamis mérleget. Elismerésre méltó mindazt, amit antikommunistaként és az összmagyarság érdekében kifejtett, de ez nem menti szélsőjobbos elkötelezettségét. Aki szereti Wass Albert műveit, olvassa tovább, végső soron nála sokkal rosszabb ponyvák is vezetik olykor az eladási listákat. Azonban a mai helyzetben nála jobb, példaképeket, szobormodelleket is lehetne találhatni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nincs jobb példaképünk? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./ Előzmény: Vekov Károly: Miről beszélünk? – Szabadság, jún. 5./

„Ha biztonságos Európát akarunk, rendezni kell a nemzeti kisebbségek jogait” – mondta Sógor Csaba EP-képviselő az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülése előtti felszólalásában, a trianoni békeszerződés 88. évfordulója alkalmával. „Ma éppen 88 éve annak, hogy az európai nagyhatalmak az első világháborút lezáró trianoni békeszerződésben olyan biztonságpolitikai döntéseket hoztak, amelyekben a nemzeti kisebbségek jogait semmibe vették, vagy csak papíron garantálták. A második világháború utáni párizsi békeszerződés sem oldotta meg a gondokat. A biztonságpolitikai kérdést a határok sérthetetlenségének garantálásává redukálták. Az akkor kialakult határok nagy része mára már megszűnt (Csehszlovákia és Jugoszlávia nem létezik). A kisebbségi kérdés maradt. Mi, magyarok, nyolc országba kerültünk, ezek közül egyelőre csak Szlovénia tudta megnyugtató módon, jogi úton rendezni a magyar közösség jogait. ” – hangzott el a felszólalásban. Jó lenne az EU-n belül is szorgalmazni azt, amit a Nyugat-Balkántól elvárunk. Ma, ha biztonságos Európát akarunk, rendezni kell a nemzeti kisebbségek jogait, az EU-n belül és kívül is, az Európa nyugati felében bevált, területi és kulturális autonómia eszközeivel – fejtette ki beszédében az europarlamenti képviselő. /Sógor: Rendezni kell a nemzeti kisebbségek jogait. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke nem érzi magát felelősnek amiatt, hogy a magyar tisztségviselők száma csökkent a helyhatósági választásokon. A képviselők száma azért is kisebb, mert kevesebben vagyunk, magyarázta. Amennyiben a Magyar Polgári Párt nem vett volna részt a mostani voksoláson, akkor további százezer magyar ember nem ment volna el szavazni. Százezer szavazatot szerzett, érvelt, olyan emberekét, akik amúgy nem mentek volna el szavazni. Azt ígérték, hogy ahol ez veszélyeztetné a magyar képviseletet, ott nem is indítanak jelöltet, mégis megtették ezt Szilágy megyében, ahol emiatt nem lett magyar tanácselnök, vetette fel az ÚMSZ. Utólag derült ki, hogy Csóka Tibornak van esélye, válaszolt Szász Jenő. Hozzátette, Nagyváradon, Marosvásárhelyen nem indítottak jelöltet, mégsem nyert az RMDSZ. Szatmár megyében pedig a Magyar Polgári Pártnak köszönhetően magyar tanácselnök lett, Szatmárnémetiben az MPP jóvoltából Ilyés Gyula újrázhat polgármesterként, Nagyszalontán Török László azért is nyerhetett, mert az MPP nem indított magyar jelöltet. Általános közöny jellemezte a választásokat, a magyarok esetében is. Az ÚMSZ szerint a magyar szavazói apátia a Magyar Polgári Párt kudarca is. Szász Jenő ezt nem fogadta el, mondván, az MPP-re szavazó százezer ember nem kudarc. Az MPP két és fél hónapos szervezet, az RMDSZ viszont tizennyolc éve működik. Nincs miért lemondania, jelezte Szász Jenő, bízik a magyar–magyar együttműködésben. /Salamon Márton László, Isán István Csongor: Szász Jenő „büntetése” = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

„Gyergyószentmiklós a hűség városa” – jelentette ki Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke az MPP gyergyószentmiklósi székházában. A pártelnök elismerő szavakkal illette a párt gyergyószentmiklósi szimpatizánsait, amiért Mezei János polgármester-jelöltet „esélyes induló helyzetbe” hozták a helyhatósági választások második fordulójára. Szász Jenő elítélte Markó Béla RMDSZ-elnök azon kijelentését, miszerint az MPP „elorozta” a szavazókat a szövetségtől. „Ne tolvajozza le azt a százezer embert, aki a június elsejei választásokon élt a demokrácia biztosította szabadságával és a választás lehetőségével” – hangoztatta Szász. Szász Jenő szerint elérhető, hogy a többségében magyarok lakta településeken az RMDSZ-es polgármesterek mellett MPP-s alpolgármesterek tevékenykedjenek, illetve fordítva. /Jánossy Alíz: Szász Jenő: Markó ne tolvajozzon. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./ Thamó Csaba Hargita megyei MPP elnök elmondta, valamennyi olyan Hargita megyei településen, ahol listát állított az MPP, sikerült bejuttatni képviselőit a helyi önkormányzatokba. A Magyar Polgári Párt öt községben nyerte el a polgármesteri széket: Derzsben, Bögözben, Szentábrahámon, Farkaslakán, illetve Kápolnásfaluban. A helyhatósági választások második fordulójában az MPP jelöltje versenyben van Gyergyószentmiklóson, Tusnádfürdőn, Gyergyóújfaluban, Kányádon és Fenyéden. /Szász Emese, Balázs Katalin: Együttműködést ajánl az MPP. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 6./

Nem tartja elfogadhatónak az eredményeket a Kolozs megyei tanácsosi lista esetében Máté András Levente RMDSZ-es képviselő. Az RMDSZ megyei tanácselnökjelöltje 13,05, míg a megyei tanácsosi jelöltlista 13,56 százalék szavazatot kapott a vasárnapi helyhatósági választásokon. Máté András emlékeztetett arra, hogy 2000–2004-ben az RMDSZ-nek 10, míg 2004–2008-ban 8 megyei tanácsosa volt, ehhez képest most csak 5 képviselőt sikerült bejuttatnia a megyei döntéshozó testületbe. Ez egyrészt demográfiai okoknak tulajdonítható, másrészt pedig a magyar választók távol maradásának. /P. A. M. : Máté András elégedetlen az eredménnyel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Az RMDSZ és az MPP sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltjei, Antal Árpád és Csinta Samu megígérték, megpróbálják megelőzni a kampány eldurvulását, a második forduló előtt személyeskedések jellemzik mindkét fél korteshadjáratát. Az RMDSZ a Háromszék napilap fejlécével ellátott kampányújságot jelentett meg. Farkas Árpád főszerkesztő tiltakozása után Csinta Samu is felhívta a figyelmet arra, hogy „az emberek szembehazudása ez a politikai kurzus”. Antal Árpád a www.zona.hu portálon megjelentetett cikkre hívta fel a figyelmet. Szerinte az említett írásból kiderült, hogy a sepsiszentgyörgyi MPP negatív kampányra készült az utolsó napon. Csinta Samu elhatárolódott az írástól és bejelentette, az MPP nevében pert indítanak a portál ellen. /Illyés Judit: Személyeskedő korteshadjárat. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

A mostani választáson az igazi gond nem az egyik magyar jelölt bukása volt másik magyar miatt, hanem a romániai magyarság körében eddig nem tapasztalt választói közömbösség. Marosvásárhely, a hajdani „Székelyvásárhely” jelenleg a hagymakupolás honfoglalás frontvárosa. Román és magyar oldalon itt (még) egyaránt bravúr a polgármesteri szék megszerzése, megtartása, visszaszerzése. Marosvásárhely egészen a közelmúltig Erdély egyetlen magyar többségű nagyvárosa, egy majdani székely autonóm közigazgatás esetleges székhelye lett volna. Marosvásárhely „elvesztése” (2000) nem is annyira az addigi (magyar) városvezetés gyengeségének, mint inkább kihívóik agresszivitásának tudható be. A régi-új polgármester, Dorin Florea akkori győzelmét vitatható módon érte el, idén is elszaporodtak a törvénytelen kampány-korzózások a szavazás napján. /LVR: Fél sikerélmény. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

2004 júniusában a romániai helyhatósági választásokon az RMDSZ mintegy ötszáztízezer szavazatot kapott. Az értékelések akkor úgy szóltak, az eredmény jobb, mint a négy évvel korábbiak. 2008-ban, június 1-jén az RMDSZ és az MPP által együttesen szerzett szavazatok száma – a megyei tanácsi listákra leadott voksok esetében – megközelítőleg ötszáztízezer. Összességében minden maradt a régiben. Szűcs László, a lap főmunkatársa szerint Nagyváradon közös lista esetében indíthattak volna egy tanácsosjelöltet befutó helyen, a Bihar Megyei Tanács esetében akár kettőt is. – A parlamenti választáson az RMDSZ-nek és az MPP-nek kompromisszumot kell kötni. /Szűcs László: Számolunk a helyzettel. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./