Szilágy megye végleges választási eredménye szerint az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének megyei tanácselnök-jelöltje, Csóka Tibor 1500 szavazattal maradt le arról, hogy megszerezze a tanácselnöki tisztséget. A Magyar Polgári Párt (MPP) jelöltje, Papp Lajos összesen 2200 szavazatot szerzett meg. Az RMDSZ Szilágy megyei listája összesen 22,1 százalékot szerzett meg a szavazatokból. A megyei tanácsba az eddigi 8 helyett ezentúl 9 tanácsosa lesz az RMDSZ-nek, Zilahon pedig az eddigi 3 helyett 4-en lesznek. Az első fordulóban kilenc község élére került RMDSZ-es polgármester (Kémer, Kárásztelek, Sarmaság, Szilágysámson, Szilágybagos, Debren, Szilágyperecsen, Varsolc, Kraszna), további kilenc községben pedig a második fordulóban fog megmérkőzni a vezető tisztségért. Az MPP megyei tanácselnök-jelöltje, Papp Lajos elmondta: az MPP mind országos, mind pedig helyi szinten együttműködést képzelt el az RMDSZ-szel, ez azonban nem valósulhatott meg, mivel az RMDSZ nem volt hajlandó tárgyalni velük. Papp Lajos. nehezményezte, hogy bizonyos településeken az RMDSZ nem engedte kampányolni az MPP-t, még a plakátjaikat is letépték. /S. B. Á. : Szilágy megye. Nem lesz magyar tanácselnök. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

A végleges adatok szerint az Arad megyei önkormányzatban három hely jut az RMDSZ-nek, 17 a PD-L-nek, 6 a PNL-PNTCD-nek, 4 a PSD-nek és 2 a PC-nek. /Három hely az RMDSZ-nek. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./

Krassó-Szörény megyében a választók 0,5 százaléka, Resicabányán pedig 0,4 százaléka szavazott az RMDSZ-jelöltekre. Megyei viszonylatban a PD-L győzött. /Makay Botond: (Vég)eredménytelenség Krassó-Szörényben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./

Az RMDSZ az MPP által elvont szavazatokra hivatkozott, amikor magyarázta, hogy nem sikerült megszerezni a Szilágy megyei tanácselnöki tisztséget, hogy kisebbségbe szorult az RMDSZ-frakció a Maros Megyei Tanácsban, hogy kevesebb képviselőt juttatott be a szövetség az aradi önkormányzatba. Úgy tekintik, hogy az MPP olyan valamit vett el tőlük, aminek a jogos tulajdonosai lettek volna. Ezen a szemüvegen át a választó csak eszköznek látszik. /Gazdag Árpád: A magyar szemüveg. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Elégedetten nyilatkozott a választásokon az RMDSZ által elért eredményekről sajtótájékoztatóján Markó Béla, a szövetség elnöke. „Annak ellenére, hogy verseny volt, és annak ellenére, hogy a Fidesz, Magyarország jelen pillanatban legerősebb politikai alakulata minden erejét és logisztikáját bevetve kampányolt az RMDSZ ellen és az MPP mellett, nem jártak sikerrel” – hangoztatta Markó. Markó arról is beszámolt, hogy az MPP fellépése miatt néhány tisztséget mégis elveszített az RMDSZ. Szintén az MPP-t okolta az elveszített mandátumokért sajtótájékoztatóján Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke. „Az MPP mintegy 10 ezer szavazatot vett el tőlünk, ami azzal járt, hogy elveszítettünk két megyei tanácsosi helyet. Eközben az MPP-sek nem jutottak be sem a Maros Megyei Tanácsba, sem a marosvásárhelyi önkormányzati testületbe. Ám néhány helyet sikerült elorozniuk a megye magyar közösségétől. ” – fogalmazott Kelemen Atilla. Hasonlóképpen a polgári pártot támadta Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke, aki szerint helyi szinten 3 ezer voksot „vett el” az MPP a szövetségtől. Hozzátette: az MPP-seknek most rá kell jönniük, hogy nincsenek támogatók mögöttük, és „hatalmas rosszat követtek el a magyarság ellen”. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke is a polgári pártot tartja felelősnek azért, hogy a szövetség tanácsosjelölt-listája a vártnál gyengébben szerepelt a választáson, és a korábbi nyolc helyett csak öt képviselőt tudott bejuttatni a megyei önkormányzatba. László Attila szerint a magyar választók 12 százaléka román pártokra szavazott, az MPP által elvitt 6–7 százaléknyi magyar szavazat is hozzájárult a magyar mandátumok számának csökkenéséhez. „Sajnálom, hogy román pártok is részesültek a mi szavazatainkból. Ebben nem az MPP a ludas. A mi 1,36 százalékunk annyira elenyésző, hogy nélkülünk is megtörténhetett volna a mostani visszaosztás. Az ilyen helyzet a két párt közötti választási koalíció megkötésével megelőzhető lett volna. A megegyezés nem rajtunk múlott, tehát a felelősség az RMDSZ oldalán keresendő” – reagált Sándor Krisztina, az MPP Kolozs megyei elnöke, valamint az alakulat kolozsvári vezetője, Gergely Balázs. Cáfolták, hogy az MPP az RMDSZ táborától vett volna el szavazatokat, mint mondták: az MPP-t olyan választók támogatták, akik amúgy sem adták volna voksukat az RMDSZ-re. /Össztűz az MPP-re. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

A sepsiszentgyörgyi tanács legnagyobb frakcióját képező Magyar Polgári Párt (MPP) Gazda Zoltánt, a tanácsosi lista vezetőjét, a párt megyei alelnökét jelölik alpolgármesternek. Csinta Samu, az MPP sepsiszentgyörgyi polgármesterjelölt kijelentette: amennyiben a második fordulóban elnyeri a polgármesteri tisztséget, akkor az egység jegyében a másik alpolgármesteri tisztségre RMDSZ-es személyt szeretne. Sepsiszentgyörgyön a végleges választási eredmények szerint az MPP 9 tanácstagot juttatott be a városi tanácsba, az RMDSZ 8-at, a Román Pártok Szövetsége 3-at, bejutott Madalin Guruianu független jelölt is. Az alpolgármester megválasztásához a tanács kétharmados döntésére van szükség, ezért a két magyar szervezet egymás támogatása nélkül nem állíthat alpolgármestereket. /Kovács Zsolt: Alpolgármesteri ajánlatok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Az RMDSZ Temes megyei szervezete hivatalos óvást nyújtott be a választási bizottsághoz a megyei tanácsosi listákra leadott szavazatok megszámlálásával kapcsolatos esetleges tévedésekre vonatkozóan. Toró T. Tibor parlamenti képviselő elmondta, hivatalos eredményhirdetés még nem volt, de tudomásukra jutott, hogy a szavazatok összesítése nyomán az RMDSZ-nek 19 szavazat hiányzik az 5%-os küszöb átlépéséhez. Az RMDSZ óvásunkban azt kéri, hogy Újszentesen, Óbében, Óbesenyőn és Temesrékáson ellenőrizzék és számlálják újra az érvénytelenített szavazatokat. Az RMDSZ-re Temes megyében több mint 11. 400 szavazatot adtak le, a küszöb teljesítéséhez hiányzó 19 szavazat kevesebb mint 1%-ot jelent. Négy évvel ezelőtt a temesvári tanácsba való bejutáshoz hiányzott 24 szavazat az RMDSZ-nek. Akkor is óvtak, de az óvást a választási iroda megalapozatlannak találta. /Pataki Zoltán: Megóvta a választások eredményét a temesi RMDSZ! = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./

A marosvásárhelyi választási események megerősítik azt, hogy Romániában még semmi sem visszafordíthatatlan. Milyen hitelességi ül vissza székébe a város polgármestere, akit dokumentálható választási csalással, megbotránkoztató visszaélésekkel azonosít egy fél város? Milyen hitelességgel beszélhet demokráciáról egy olyan ország politikai elitje, ahol a politika köztudomásúlag évtizedekig a merevség és a korrupció megtestesülése volt? /Lokodi Imre: Vásárhely – folyt. köv. ? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Marosvásárhelyen eddig nem igazán jeleskedtek a hatóságok a kampánycsend alatt történt sorozatos törvénysértések miatt benyújtott óvások ügyében. Különösen súlyos az, ami az egyik televíziótársaság operatőrével történt, és ami bűnügyi eljárást vonna maga után. A kampánycsend megsértését filmező operatőr elmondása szerint a kameráját a törvénytelenséget jegyzőkönyvelő rendőrök szeme láttára a Salubriserv tulajdonosa, Sorin Terbea erőszakkal elvette, majd autójába vágta magát és elhajtott. . A rendőrparancsnok arra hivatkozik, hogy nincs tudomása rendőrségi csoport helyszínen tartózkodásáról. Június 3-án a Népújság érdeklődésére a rendőrparancsnok azt mondta: folynak a vizsgálatok, de többet nem árulhat el, mivel az ügyészséggel együtt dolgoznak az ügyön. Közben a főügyész azt nyilatkozta, hogy ők egyelőre csak felügyelik a nyomozást, de a bűnügyi eljárás megkezdését a rendőrség még nem kérte! Milyen jogállam az, amelyben ilyen esetek történhetnek? /Antalfi Imola: Az illetékes szervek időhúzására játszanak! = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

A lap munkatársa, Székedi Ferenc elítélte a Magyar Polgári Párt elnökét, aki a választáson elbukott, de „biztosította magát, hogy legalább az olyannyira utált pártlistán bekerüljön a megyei tanácsba. ” A választás számarányai arra utalnak, hogy „az MPP-elnök demokratikus lepelbe burkolt zsarolási potenciálja nagymértékben csökkent”, a megújuló, korszerűsödő RMDSZ önmagában is átlépte „a parlamenti küszöböt, és megfelelőképpen képviselni az erdélyi magyarság sokszínűségét. ” /Székedi Ferenc: Kudarc vagy győzelem? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

A választások első fordulójában az MPP beváltotta első ígéretét, sikerült győztes csapatot állítania a sepsiszentgyörgyi helyi tanácsban – jelentette sajtótájékoztatóján Csinta Samu, az MPP sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje. A huszonegy fős testületben a legtöbb mandátumot, kilenc helyet szereztek meg, és megvan alpolgármester-jelöltjük is, Gazda Zoltánt javasolják erre a tisztségre. Csinta Samu szeretne megegyezni az RMDSZ-szel, hogy ők állítsák a másik alpolgármestert, ez jó alapja lenne az egység újrateremtésének. Csinta Samu az MPP értékrendjébe nem illeszkedő gesztusként említette az RMDSZ-nek a Háromszék fejlécével megjelentetett kampányújságát. – Ez az RMDSZ-es újság, az emberek szembehazudását célzó gesztus volt – fejtette ki. Antal Árpád, az RMDSZ jelöltje azt állította, hogy nincs köze az RMDSZ-es laphoz. Csinta Samu, kihívta egy nyilvános vitára ellenfelét, Antal Árpádot. /Farkas Réka: Vitára hívja ellenfelét (Csinta Samu kampányban) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

Az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás ügyének megoldatlanságára hívta fel hallgatósága figyelmét Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő június 3-án Brüsszelben, az erdélyi Sapientia egyetemi hálózat vezetőivel tartott sajtótájékoztatón. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dávid László, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Geréb Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Tolnay István, a Partiumi Keresztény Egyetem Vezető Tanácsának elnöke, valamint Farkas Emőd, a Sapientia Alapítvány irodavezetője volt jelen. Találkoztak Leonard Orbannal, az Európai Bizottság többnyelvűségért felelős –román állampolgárságú – biztosával. Támogatását kérték ahhoz, hogy Erdélyben érvényesüljön a többnyelvűség. Leonard Orban a találkozón azt hangsúlyozta, hogy az oktatáspolitika nem európai bizottsági hatáskörbe, hanem nemzeti hatáskörbe tartozik. Orban ugyanakkor támogatásáról biztosította a többnyelvűség előmozdítását célzó törekvéseket. A Bolyai Tudományegyetemet a román hatóságok még 1959-ben megszüntették. 1990 óta sem sikerült elérni, hogy önálló állami intézményként indulhasson újra. Tőkés elmondta, ezért választották a magánegyetemi utat. Az összesen négy helyszínen – Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon –, mintegy 3500 hallgatóval működő, egyházi alapítású Erdélyi Magyar Tudományegyetem, illetve Partiumi Keresztény Egyetem költségeinek nagy részét a magyar állam állja, a Sapientia Alapítványon keresztül. Ahhoz, hogy román állami támogatásban részesülhessenek, hivatalos akkreditációra lenne szükség. /Tőkés Brüsszelben az erdélyi magyar felsőoktatásért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Autonómiatörekvéseik támogatását kérték a vajdasági magyarok képviselői Budapesten az Országgyűlés június 3-án tartott szakbizottsági ülésén, ahol a testület a szerbiai helyzet értékeléséről hallgatta meg a korábban választási koalícióba tömörült magyar szervezetek vezetőit. Az ülésen a bizottság formálisan nem nyilvánította ki támogatását, de a meghallgatást követően Németh Zsolt, a testület fideszes elnöke és Szabó Vilmos szocialista alelnök is úgy nyilatkozott: nyitottak a vajdasági magyarok kérésére. A vajdasági magyar koalíció 5–7 parlamenti helyre számított, de csak négyet sikerült megnyernie. Németh Zsolt sikernek mondta, hogy a három párt összefogásával meg tudták őrizni a magyarság politikai képviseletét Szerbiában. /Támogatást kérnek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Ukrajna és Magyarország közjogi méltóságaihoz, valamint nemzetközi fórumokhoz fordul a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) az ukrán oktatási miniszter rendelete miatt, amely a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvének az államnyelvre történő cserélését készíti elő. A KMKSZ elnöksége Ungváron vitatta meg az ukrán oktatási miniszter május 25-én kelt, az ukrán nyelv oktatásának javításáról szóló rendeletét, amellyel kapcsolatban nyilatkozatot fogadott el. Közleményében a magyar szervezet megállapította: az ukrán nyelvoktatás javítását célzó „ágazati program alapelve a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvének ukrán nyelvre történő fokozatos lecserélése, amelyet egyes tantárgyak ukrán nyelven történő oktatásával, illetve más tantárgyak kétnyelvű oktatásával, az ukrán nyelvórák számának más tantárgyak rovására történő megnövelésével kívánnak biztosítani”. A KMKSZ az ukrán oktatási miniszter intézkedését alkotmányellenesnek, a hatályos ukrán törvényekkel és Ukrajna által aláírt nemzetközi megállapodásokkal ellentétesnek tartja. /Nemzetközi fórumokhoz fordul a KMKSZ. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

Számbelileg Arad megye magyarsága egyre vékonyodik, azonban erősödik benne a bizonyítás vágya. Mennyi szépirodalmi, helytörténeti, társadalomtudományi vagy más jellegű könyv bemutatója volt az utóbbi időben helyi magyar szerzők tollából. Mindezek ellenére az aradi magyar szerzők elszigetelten dolgoznak, publikálnak. Az Írószövetség temesvári fiókjának van magyar tagozata, de ők sem vetik „vigyázó szemüket” Aradra. A Román Írószövetség aradi csoportja alig tud valamit a magyar pályatársakról. Akkor mutatnak érdeklődést, ha műveik magyar tolmácsolásáról van szó. Pár évvel ezelőtt biztatóan indult meg a kapcsolatfelvétel. A közös irodalmi antológia, a Ponton, amelyben Békés megyei magyar és román, illetve az aradi román és magyar tollforgatók is publikáltak, egyetlen megjelenés után kifulladt. /Puskel Péter: A napfénytaksától az elszigeteltségig. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./

Elkezdődött az óvodába való beiratkozás, azonban nincs elegendő hely a gyermekek fogadására, nagyobb városokban a helyek már az első órában megteltek. Megoldást a magánóvodák jelenthetnek, amelyek száma az elmúlt években megduplázódott, de így sem fedezik a szükségleteket. A minisztérium a helyhiányt úgy oldja meg, hogy iskolákban nem használt termeket, illetve olyan helyiségeket, amelyeket most bútorraktáraknak használnak, átalakítanak óvodákká. A magánóvoda drága: az egy gyerekre eső havi díj akár 600 lej is lehet. Románia az egyetlen olyan ország, amely semmilyen támogatást nem ad a magán oktatási intézményeknek. Kovászna megyében 168 állami óvoda működik, támogatásukban a helyi tanácsok vállalnak szerepet, jelezte Keresztes Ildikó, a megyei tanfelügyelőség referense szerint a megyében egyetlen magánóvoda sem működik. Hargita megyében 13 300 helyet biztosítanak az állami óvodák, idén 17 ezer gyermek óvodaköteles a megyében. /Fleischer Hilda: Kaszálnak a magánóvodák. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

„Megvan a csodatétel is ahhoz, hogy az ötven éve elhunyt galántai gróf Esterházy Jánost, a felvidéki magyarság mártír politikusát boldoggá avassa a katolikus egyház” – fogalmazott Molnár Imre történész, aki a bukaresti Petőfi Társaság székhelyén június 2-án bemutatta az Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumaiból összeállított Kegyelem életfogytig /Budapest, 2008 /című kötetét. Az 1949-ben Csehszlovákiában „fasiszta bűnökért” halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Esterházy János boldoggá avatásáért közbenjáró történész elmondta a csoda körülményeit. „Az olomouci érseknek a csodatétel kapcsán elmondtuk, a mirovi börtönben, ahol elhunyt Esterházy János, szolgál egy pap, aki ha nehéz börtönviselteknek kell Isten igéjét hirdetnie, mindig Jánoshoz fohászkodik, mert úgy érzi, ilyenkor nincs számára lehetetlen. Az érsek, meghallgatva bennünket, szomorúan legyintett: a pap súlyos rákbeteg, az orvosok lemondtak róla, ha csodát akarunk, imádkozzunk a gyógyulásáért. Másnap az olomouci katedrálisban felkérték a híveket, fohászkodjanak Esterházy Jánoshoz a pap gyógyulásáért. Egy hónap múlva a tiszteletes teljesen meggyógyult” – mesélte Molnár Imre. Molnár Imre történész elmondta, miután sikerült kideríteni ötven évvel halála után Eszterházy nyughelyét, a Budapesten működő Esterházy-emlékbizottság közbenjárásával megpróbálják feltárni a közös sírhelyet, és azonosítani az elhamvasztott mártír politikus urnáját. „A Szlovákiában még mindig háborús bűnösként nyilvántartott Esterházy János hamvait, pontos nyughelyét nagyon sokáig, a családtagok többszöri kérésére sem adták ki a csehszlovák hatóságok, mondván, János még holtában is tud ártani” – fogalmazott Molnár. A mirovi börtönben a hamvaknak nyomuk veszett, később kiderült, hogy a prágai Pankrac börtönben helyezték el az elítéltek hamvait tartalmazó urnákat. Valamikor a 70-es évek végén hajigálták be egy közeli temetőben, egy gödörbe. Az információkkal teletűzdelt kötet Esterházy húgának, Máriának a feljegyzései alapján készült, melyet a felvidéki politikus halálának ötvenedik évfordulóján bocsátottak a történész rendelkezésére a hozzátartozók. Ezt az évet az Esterházy-emlékbizottság emlékévnek nyilvánította, amely számos lehetőséget biztosít Esterházy János nevének és életművének bemutatására. Esterházy János Nyitraújlakon született 1901-ben, 1957-ben halt meg Csehszlovákiában. 1931-ben a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, a csehszlovák parlamentben a magyar kisebbségek jogaiért harcolt, politikai célja a trianoni békeszerződés revíziója volt. 1938-ban megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. Ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. A szovjet hatóságok koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Szibériába hurcolták. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte fasizmussal való együttműködés vádjával. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák államnak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott – Szlovákia máig nem rehabilitálta. Földi maradványai egy prágai tömegsírban nyugszanak. /Oborocea Mónika: Kegyelem Esterházynak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

A Házsongárdi temetőbe belépő első pillantása bizonyára a múlt századforduló egymást követő három református püspökének az obeliszkjeire esik, majd balra Sigmond Elek (1810–1877) klasszicizáló mauzóleuma tűnik fel. Ez a mauzóleum az 1990-es években az összeomlás szélén állt. Az 1999-ben létrehozott Házsongárd Alapítvány első nagyobb munkája volt e művészi szempontból igényes síremlék helyrehozatala. Három év elteltével most csoda történt: elbontották a fölöslegessé vált ravatalozó színt. Újra láthatóvá vált a Sigmond-mauzóleum. /Gaal György, a Házsongárd Alapítvány üv. elnöke: Felszabadult a temető előtere. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Györfi Dénes Régi kéziratos kollégiumi diáklapok a Bethlen Könyvtárban címmel tartott előadást Nagyenyeden. A Bethlen Gábor Kollégiumban korán elkezdődtek az önképzőköri tevékenységek, már 1630–ból, a gyulafehérvári korszakból vannak adatokat az ilyen jellegű rendezvényekről, később, az Enyedre való áthelyezést követően egyre inkább virágzott ez a fajta tevékenység. 1791–től rendszeresen összegyűlt a Magyar Társaság, nyelvművelési kérdéseket megvitatni. A viták eredményeként jelent meg a Próba című kiadvány 1792–ben, 1837–ben a Virágkosár, 1847–ben pedig Korány címmel publikálták a diákok irodalmi jellegű próbálkozásait. A kiadványok között ritkaságnak számít az 1838-ban REG, azaz Reggel cím alatt megjelent kéziratos önképzőköri diáklap, amely egyetlen példányban lelhető fel a könyvtárban. Ez a folyóirat indította el a kritikus gondolkodást, amelynek eredményeként a következő évben Villám címmel egy kritikai lap is napvilágot látott. 1842-ben a kollégiumi önképzőkör már egy 276 oldalnyi kéziratos könyvet publikált Munkatár címmel. A szabadságharc okozta pusztítás után lehetetlen volt a tevékenység folytatása, de viszonylag hamar talpra álltak: tíz év múlva működött az önképzőkör. Ennek eredménye volt 1864–ben megjelent Jelszó: ELŐRE című gyűjtemény. A református teológia diáksága Theológiai Közlöny című kiadványának 1888-as második évfolyamából is fennmaradt néhány szám. 1892 decemberében indult be az Ifjúsági Közlöny. Az önképzőköri munka alkotásai díszes kötetben jelentek meg: Ifjúság 1916–1917. A háború utáni megváltozott helyzetben évfolyamonként alakultak önképzőkörök, a legtermékenyebb a korábban alakult, Kemény Zsigmond nevét viselő kör volt, amely a Haladjunk című lapban közölt. /Dvorácsek Ágoston: Aranylapok a Bethlen Könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Május 26-án egyéves születésnapját ünnepelte Gyergyóremete Képes Vagyok című, havonta megjelenő, községi lapja. A rendezvény családias hangulatban, igazi ünnepként telt el. Laczkó-Albert Elemér polgármester, a rendezvény házigazdája köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy Gyergyóremete történetében először egy helyi újság egy éven keresztül folyamatosan megjelent. Az olvasók részéről érkező visszajelzések mutatják, hogy a remeteiek olvassák, keresik, igénylik a lapot. /Barabás Zsófia, Gyergyóremete: Egyéves a Képes Vagyok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./

Újabb magyar miséről érkezett hír Moldvából. Június 1-jén, vasárnap délben került sor Salamon Antal kósteleki plébános aranymiséjére Lujzikalagorban. A helyi plébános csak sok közbenjárás után adta áldását arra, hogy a falu szülöttje a szentmisét magyar nyelven celebrálja. Az ünnepélyes templomi szertartáson a helybeli csángók is nagy számban vettek részt. /Röviden. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

Június 1-jén, vasárnap a budapesti Nemzeti Társaskör küldöttsége – lovag vitéz Erdős László ny. honvéd ezredes, a kör elnöke és Tarnóczy Balázs költő és képzőművész, a kör alelnöke – címeres nemzeti zászlót adományozott a kézdivásárhelyi református egyházközségnek. A Református Kollégium is kapott egy nemzeti lobogót. Kézdivásárhelyen az ünnepi istentiszteleten Dinnyés József daltulajdonos, előadóművész is közreműködött. /Iochom István: Címeres nemzeti zászló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

Június 2-án Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Körön Szántai János mutatkozott be. Szántai Jánosnak jelentős szerepe van a magyar kultúrában – mutatta be a meghívottat Bréda Ferenc író. Szántai készülő három kötetéből olvasott fel részleteket. /Varga Melinda: Könyvvel a klozettre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Szász István Tast, a 70 éves írót, költőt, egészségpolitikust, orvost köszöntötte az Erdélyi Napló, a lap állandó munkatársát. A kiváló orvos-író Kolozsváron született, jelenleg Leányfalun él. „Nagyon érzem annak igazságát, hogy a valódi gyökerek eltéphetetlenek” – írta legújabb kötetében. Írásainak legtöbbje a magyarságról, erdélyi magyar gondokról, magyar történelemi kérdőjelekről vagy tanulságokról szól. Újabb könyvei: az Egy haza két ország című sorozat X. kötete: Levelek Európából, az író 2004. május 1. és 2006. december 31. közötti, az Erdélyi Naplónak írott hasonló című rovatának anyagát tartalmazza. A másik az Egy haza két ország című sorozat XI. kötete. Alcíme: Keserves évszakok. Naplótöredékek, naplójegyzetek és egyéb írások 2004–2007. Ebben a könyvében a magyar gondokról így írt: „A lelki, szellemi pusztítás visszafordíthatóságának nagy kérdőjelei vagy netán visszafordíthatatlansága aggaszt. Ha egyáltalán lesz ilyen igény?... ”Az egészség nem ügy a címe a Szász István Tas említett sorozatában megjelent harmadik új könyvének. Az egészségpolitikai írások az érdeklődőt nem hagyják közönyösen. Szász István Tas a vele készült beszélgetésben kifejtette, az általa vezetett Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége koordinálta a Magyar Orvosi Kamarával egyetemben azt a küzdelmet, mely a magyar társadalom ébredésének első jele, a március 9-i szavazás után csúcsosodott ki. A vizitdíj rendelet visszavonása után sikerült elérni az előző elvonások részbeni kompenzációját. Szász István Tas Kolozsváron született 1938. július 15-én. A szülői házban szerkesztették az erdélyi értelmiség egyik jelentős teljesítményének számító Hitel című folyóiratot, erről a folyóiratról tavaly jelent meg könyve a Kriterionnál, és Boros Zoltán dokumentumfilmet is készített róla. A magyar tannyelvű marosvásárhelyi Orvosi Egyetem nagy korszakának lehetett diákja, és igazi orvos-óriások oktatták. Versenyvizsgával elmegyógyász szakvizsgára jelentkezhetett. Kolozsvárra került, sokat dolgozott. Az akkori megyei főorvos közölte, hogy nincs szükség ebben a városban magyar orvosokra. Emiatt kényszerült távozásra. 1977 óta él Magyarországon. Több országos orvosi lapot alapított, 13 könyvet írt. Szász István Tas vallja: „Az is érdekes kérdés, hogy miért elsődleges cél a közösségek felszámolása, a nemzetié, társadalmié, vallásié, le egészen a családig? Ha hirtelenjében visszapillantok generációm életére, az ennek jegyében zajlott véges-végig. Ezt akarta a szocializmus, ezt teszi a globalizmus s a fenti hasonlatosság alapján ez a liberalizmus célja is. ” /Jancsó Miklós: „Nincs önmegvalósítás a közösségbe való beágyazódás nélkül. ” = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 4./

Megjelent Berekméri Árpád-Róbert: Fegyver alatt (A marosvásárhelyi Magyar Királyi 27. székely könnyű hadosztály tisztikara 1940-1945) /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008/ című könyve. A szerző 2002-ben közzétette, hogy volt marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály történetével foglalkozik, tiszti adattár összeállításán dolgozik, információkat vár. A megjelent kötet egy bevezető hadosztálytörténet mellett 267 hivatásos és 579 tartalékos tiszt, illetve tisztjelölt katonai pályafutását kíséri végig, akik a székely seregtest közel ötéves fennállása alatt teljesítettek szolgálatot. A munkához Illésfalvi Péter budapesti hadtörténész írt ajánlást. Szerzőt avatunk! – köszöntötte Spielmann Mihály történész Berekméri Róbertet Marosvásárhelyen, a könyv bemutatóján. A szerző megtörte csendet, a nemzet önérzetét gyilkoló csendet. A székely hadosztály tisztikarának név szerinti felsorolása határkő a szakmában. Rehabilitálja a könyv az erdélyi magyarokat, eddig nem volt ildomos azt mondani, hogy katonák is voltak felmenők között, hanem csak gyilkosok, horthysta gazemberek, háborús bűnösök – ezekből áll a népünk... Az 1974-ben született levéltáros-kutató szerző elmondta, hogy könyve kiadását az anyaországból mindenhonnan visszautasították, végül a Mentor jóvoltából mégis az olvasó asztalára kerülhetett. /Bölöni Domokos: Egy könyvről, kissé rapszodikusan. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

Minimális különbség van a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyhatósági választási eredményei között az első forduló után, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megtartotta harmadik helyét. A június 1-jén tartott helyhatósági választásokon a szavazati joggal rendelkező állampolgárok 50,65 százaléka vett részt. A megyei önkormányzatokra adott voksok 99,99 százalékos összeszámlálása után a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) 28,38, a PSD 28,22, a PNL pedig 18,65 százalékot szerzett. Negyedik helyen áll az RMDSZ 5,43 százalékkal, utána következik a Nagy-Románia Párt (PRM) 3,65 százalékkal. A Magyar Polgári Párt (MPP) 1,08 százalékot szerzett. A megyeitanács-elnökök versenyében a PD-L 28,16, a PSD 28,05, a PNL 19,81, az RMDSZ pedig 5,26 százalékban nyerte meg jelöltje számára a választókat. Az MPP 0,99 százalékot szerzett. A megyei elnökök esetében a PSD – noha a szavazatok országos összegét illetően csak második helyen szerepel – a legtöbb mandátumot szerezte, a megyei tanácselnöki tisztségek közül 16-ot kapott. A PD-L 14 megyei önkormányzatnak ad elnököt, a PNL-nek 5, az RMDSZ-nek 4 megyeitanács-elnöke van. A helyi önkormányzatokban a PSD szerezte a legtöbb mandátumot, azaz 12 110-et (30,11 százalék). Utánuk következik a PD-L 11 096 (27,59 százalék), illetve a PNL 8 513 (21,16 százalék) önkormányzati hellyel. Az RMDSZ 2 195 helyet mondhat magáénak, ami 5,45 százaléknak felel meg. Ami a polgármesteri székeket illeti, azokból a PSD 662-t (az összes 38,73 százalékát), a PD–L 473-at (27,67 százalékot), a PNL pedig 355-öt (20,77 százalékot) foglalhat el. Az RMDSZ 148 polgármestert állíthat, az összes polgármesteri hely 8,66 százalékát. Az MPP 6 polgármesteri székkel, 0,35 százalékos aránnyal rendelkezik. A második fordulóban 1471 mandátum vár elosztásra. A pártok által elnyert helyhatósági mandátumok száma: TÁBLÁZAT. /PSD–PD-L: döntetlen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Az RMDSZ pozitív, nyílt, emberközeli és építő kampányt folytatott: ez jónak és eredményesnek bizonyult – nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, az országos kampánystáb vezetője. Pozitívumként értékelte, hogy a Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár megyei tanácsok élére az RMDSZ jelöltjei kerültek, de sajnálatosnak tartotta, hogy nem sikerült hasonló sikert Szilágy megyében is elérni. Szilágy megyében 1496 szavazat hiányzott, hogy magyar legyen a megyei tanács elnöke. Az MPP jelöltje 2200 szavazatot vitt el, valamivel többet tehát, mint amennyi a megyei elnökség megszerzéséhez volt szükséges. Hasonló példaként említette Máramaros megyét, ahol kb. 1200 szavazaton múlott, hogy a harmadik magyar jelölt is bejusson a megyei tanácsba. Az MPP kb. 1500 szavazatot vitt el, és megakadályozta, hogy a magyaroknak három képviselője legyen a megyei önkormányzatban. Kolozs megyében az MPP-nek köszönhetően egy tanácsossal kevesebb jutott be mind a megyei, mind a helyi tanácsba. /Kelemen az MPP-t okolja a mandátumok elvesztéséért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ „Tizennyolc éve ez volt a legkeményebb kampány” – összegezte Kolozsváron a választásokat Kelemen Hunor. Az első fordulóban az RMDSZ 148, míg az MPP 6 polgármesteri tisztséget szerzett meg. /Fleischer Hilda: Kelemen: ádáz kampányt vívtunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

„Nincs együttműködési stratégiánk, ha majd lesz, időben kiszivárogtatjuk a Krónikában, egyelőre a második fordulóra koncentrálunk” – válaszolt Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke arra a kérdésre, hogy a szövetség készen áll-e megalapozni az MPP-vel való együttműködést a helyi önkormányzatokban alpolgármesteri tisztségek felajánlásával. „Ha egy magyar jelölt van, nyerünk, de most külön gratulálunk Szász Jenőnek, az MPP elnökének, aki megígérte, nem indítanak jelöltet ott, ahol veszélyeztetik a magyar győzelmet, és Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének, hogy olyan jelöltet támogatott Szilágy megyében, aki többször is hangoztatta, hogy az autonómia csupán fantazmagória – miattuk vesztettünk” – mondta Kelemen Hunor. /Gyergyai Csaba: Egyelőre nem kollaborál az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

Az RMDSZ-re és az MPP-re összesen körülbelül ötszázezren voksoltak. Ilyen teljesítménnyel a törvényhozásban nem lesz képviselete a magyarságnak. Ezért kellene bölcsen és visszafogottan értékelni a szavazást: a győzelem–vereség paradigmája helyett inkább az együttműködés kereteiről kellene beszélni, írta a lap munkatársa. A közös fellépés elképzelhetetlen, ha megkérdőjelezik a másik szervezet létjogosultságát. /Farcádi Botond: A bölcsesség ideje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

Egy tanácselnökkel, négy megyei és három városi tanácsossal több tisztségviselő képviselné a magyar közösség érdekeit, ha nem alakul ki verseny a két politikai szervezet – az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) – között. Szilágy megyében megyei tanácselnököt, Maros megyében egy megyei és két helyi tanácsost, Kolozs megyében két megyei és egy helyi tanácsost, Máramaros megyében egy megyei tanácsost veszített el az erdélyi magyarság ott, ahol az MPP is indított jelölteket. Kelemen Hunor az MPP-t tette felelőssé a magyar képviselet gyengüléséért. Szilágy megyében 1496 szavazat hiányzott, hogy magyar – az RMDSZ-es Csóka Tibor – legyen a megyei tanács elnöke. Ha az MPP jelöltje, Papp Lajos Sándor több mint 2000 szavazatát az RMDSZ jelöltje kapta volna, Csóka legyőzte volna vetélytársát, a szociáldemokrata Tiberiu Marcot. Seres Dénes Szilágy megyei RMDSZ-elnök szerint ez nagy csalódás. Tőkés András, az MPP Maros megyei tanácselnök-jelöltje, a párt országos alelnöke nem kívánta kommentálni Kelemen utalásait. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke az MPP megjelenésének tulajdonítja az RMDSZ három mandátumának – két megyei és egy helyi tanácsos – elveszítését. „Az egyetlen megoldás a megegyezés lett volna, amit az MPP szorgalmazott is. Szerintem elég közel álltunk hozzá, de az RMDSZ elzárkózott ez elől, így a mandátumok elveszítésének felelőssége csakis őket terheli” – reagált László Attila szavaira Sándor Krisztina, az MPP Kolozs megyei szervezetének elnöke. /Darvas Beáta, Lokodi Imre, Kulcsár Mária: Veszteséget jelentett a magyar–magyar verseny. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./