Xantus Gábor rendező-operatőr és Bíró Ferenc fedőnevű ügynök írásának összevetését kérte Könczei Csilla a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságtól (CNSAS). Csendes László CNSAS-elnök szerint magánszemély még nem küldött grafológiai elemzés elkészítésére vonatkozó kérvényt a testülethez, ezért ez a döntés precedens értékű lesz. A grafológiai elemzést a Babes–Bolyai Tudományegyetemen oktató Könczei Csilla azért kérvényezte, mert azt gyanítja, hogy a Bíró Ferenc nem lehet más, mint Xantus Gábor. /Borbély Tamás: Könczei grafológiai vizsgálatot kért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Magyar népi díszítőművészeti kiállítás nyílt október 23-án az iskolában működő Nagybükki Néprajzi Társaság szervezésében a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskolában. Csiszer Imre fafaragó több mint 800 kidolgozott mintaváltozatból nyújtott ízelítőt rajzain keresztül, de a felsorakozatott faragott pásztorbotok, bunkósbotok, talpas guzsalyok és fejszék díszeit és ritmikus elemeit is megmutatta. /Díszítőművészeti motívumok. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

A közelmúltban zajlott le a Hargita megyei Vágásban a helyi Márton Áron Egyesület szervezésében a harmadik alkalommal megrendezett kapufaragó és szalmafonó tábor, melynek célja e hagyományos népi mesterségek iránti érdeklődés felkeltése. A rendezvény fő támogatói Hargita Megye Tanácsa, illetve a Communitas Alapítvány. Tematikus előadások hangzottak el, Benczédi László fafaragó közreműködésével négy kapuláb készült el, Szabó Zoltán irányításával pedig számos szép munka került ki a faragni tanulók keze alól. /Székely Zoltán, a Márton Áron Egyesület elnöke, Vágás: Munka és kiállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

Kolozsváron zajlik a kolozsvári Puck Bábszínház által szervezett 6. Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválja. Az első magyar nyelvű előadás október 23-án volt, Bálint Ágnes Egy egér naplója című produkciót a Budapest Bábszínház művészei adták elő. /Bábfesztivál Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Az 1949-ben létesített kolozsvári Folklórintézetbe Kodály Zoltán egyik tanítványát, Jagamas Jánost meghívták tudományos főmunkatársnak. Jagamas János irányította és hangolta össze valamennyi romániai magyar népdalgyűjtő tevékenységét. Ezt azért is tehette, mert intézeti feladatai mellett egyidejűleg a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola tanára is volt, ahol ő képezte a népzenekutatók újabb nemzedékét. Jagamas János /Dés, 1913. jún. 8. – Szamosújvár, 1997. szept. 15./ a középiskolát Kolozsváron végezte, majd beiratkozott az itteni konzervatóriumba. Rövid idő múltán kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait, és a Dés közelében levő Alőrben vállalt tanítói állást. Ebben a román lakosságú faluban gyűjtött először népdalokat. Nemsokára lehetővé vált, hogy a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanuljon, maga Kodály Zoltán avatta be a népzenetudomány kérdéseibe. A mesterétől kapott útmutatás szerint 1942 nyarán, majd 1943-ban nagyszabású népdalgyűjtést végzett. A háború miatt tanulmányait ismét megszakította, csak 1948-ban, harmincöt esztendős fővel nyerte el a zeneszerzői oklevelet Kolozsváron. Noha élete céljául a zeneszerzői pályát választotta, az első dalok, kórusművek, vonósnégyesek és zongoraszonáták megírása után szinte másfél évtizeden át teljesen abbahagyta a komponálást, hogy minden idejét a tanításnak és főleg zenefolklorisztikai kutatásainak szentelhesse. Megkezdte a korábban egyáltalán nem érintett, illetőleg a kellő mértékben még nem ismert vidékek népzenéjének kutatását. Páratlan szorgalommal nagyarányú gyűjtéseket végzett a Fekete-Körös völgyében, Kalotaszegen, a Mezőségen, a Nagy-Szamos és a Felső-Maros mentén, a Kis-Küküllő–Maros közén, az udvarhelyi, a gyergyói és a csíki székelyek, valamint a moldvai, a gyimesi és a barcasági csángók körében. Viszonylag rövid idő alatt több mint hatezer népi dallamot gyűjtött össze. A lejegyzett anyagot a Kolozsvári Folklórintézet népzenei archívuma őrzi. A gyűjtéssel és a lejegyzéssel párhuzamosan rendszerezte a dalanyagot. Nem kevesebb mint tizenkétezer dallamot elemzett és osztályozott, majd elkészítette az erdélyi és a moldvai magyar népdalok típuskatalógusát. Ezzel szilárd alapot biztosított tanulmányainak és köteteinek megszerkesztéséhez. Nevét legelőször Moldvai csángó népdalok és népballadák című, Faragó József és Szegő Júlia közreműködésével 1954-ben kiadott könyve tette ismertté. A Kolozsvári Folklórintézet népdalgyűjteménye alapján Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez című tanulmányában foglalta össze. Ötesztendei megfeszített munka árán 1958-ban fejezte be Jagamas János – Faragó József részvételével – Romániai magyar népdalok című gyűjteménye összeállítását. Munkája csak 1974-ben láthatott napvilágot. /Almási István: Jagamas János emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

A kézdivásárhelyi születésű Gazda József, aki életének java részét a szó fizikai értelmében és szellemi kötődésében is Kőrösi Csoma Sándor közelében és közelségében, a Csomakőrös melletti Kovásznán éli, az 1956-os forradalom évfordulóján kiadta A tűz októbere – 1956 magyar sorsokban /Püski Könyvkiadó, Budapest, 2006/ című 640 oldalas könyvét. A könyvben több mint háromszáz ember ‘56-os vagy a magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kötődő élő emlékeit Gazda egybeszedegette, időrendi és témakörök szerinti felosztásban széttördelte, majd egységes egésszé formálva könyvbe szerkesztette. A könyv adatközlői öt kontinens több tucat országában élnek. Beszélgetőtársait személyesen kereste fel. Gazda József kutatói elkötelezettségét mutatja, hogy immár tíz éve nyugdíjas vidéki magyartanár, akinek a könyv kiadásához szükséges összegeket adakozók perselypénzéből kellett előteremtenie. Miközben a képzőművészet, a néprajz, az irodalom és a történelem több pásztáját bevilágító könyvei sorjában megjelentek, az általa alapított és vezetett Kőrösi Csoma Sándor Alapítvány kovásznai-csomakőrösi, évenkénti rendezvénysorozatai a nemzetközileg is jegyzett világrendezvények sorába emelkedtek, írta Sylvester Lajos. Gazda József könyve nem összpontosít csupán ‘56-ra. Keresi és megtalálja az előzményeket. A könyv a magyar szenvedések és szenvedélyek könyve. /Sylvester Lajos: A tűz októbere – 1956 magyar sorsokban (Gazda József könyve). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Kádár bűnös címen jelent meg könyv a Magyarok Világszövetségének kiadásában. 2004. június 17-én, Kádár bűnös szalagcímmel számoltak be a napilapok arról a rendőrségi határozatról, amely Nagy Imre miniszterelnök és a vele együtt Romániába deportáltak ügyében indult nyomozást az elkövető halála miatt szüntette meg, mivel – mutatott rá a határozat indokolása – mind Kádár János, mind Münnich Ferenc már meghalt. Innen ered a könyv címe. 1996-ban megalakult az ‘56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (Deport – ‘56) és azt kutatta, hogy akiket 1956-ban a Szovjetunióba deportáltak, azok mind visszatértek-e, és ha nem, mi lett a sorsuk? Az egykori deportáltakkal, valamint szemtanúkkal készített harmincórás videofelvétel elkészítése után a bizottság felvetette, hogy az ‘56-os deportálások a genfi jog szerint háborús bűntettnek minősülnek. Ezért 2000. október 23-án feljelentést tett a Deport – 56, legalább 860 rendbéli, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésével megvalósított háborús bűntett alapos gyanúja miatt. A feljelentés kiterjedt Nagy Imre miniszterelnök és környezetének Romániába való deportálására is. A könyv egyrészt a tényfeltáró bizottság jelentése, másrészt dokumentumkötet, amely egyszerre szól 1956-ról és napjainkról. A könyv a feljelentést, valamint az arra született rendőrségi, ügyészségi határozatokat és a határozatokkal szembeni jogorvoslati kérelmeket, a nyomozati iratok részét képező szakértői véleményt mutatja be, és a tanúvallomások közül Biszku Béla, Gáspár Sándor, Nyers Rezső, Piros László vallomását tettei közzé. Az Országos Rendőr-főkapitányság tanúként hallgatta ki Szalma Józsefet, és Halustyák Mihályt is, akik a Nagy Imre és társai ellen folytatott törvénytelen büntetőeljárásban kihallgató tisztként vettek részt, az ő vallomásuk is megtalálható a könyvben. /Kádár bűnös. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 24./

Az alkotmányossági rend veszélyeztetése miatt büntetőjogi keresetet nyújtott be Románia főügyészénél a Nagy-Románia Párt (PRM) Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke ellen – jelentette be október 24-én Lucian Bolcas parlamenti képviselő, a PRM alelnöke. A kereset benyújtását Markónak október 20-án Marosvásárhelyen elhangzott beszédével indokolták. Markó beszédében hangsúlyozta, hogy a romániai magyarságnak vissza kell szereznie 1918–19-ben elvesztett hont, azaz anyagi javait, a jogait, a méltóságérzetét és az együttlétet a magyar nemzettel. Bolcas szerint Markó beszéde bujtogató jellegű, amivel szerinte az RMDSZ elnökének az volt a szándéka, hogy megteremtse „a román egységes nemzetállam elleni ellenséges akciók” előfeltételeit. A román sajtó is élesen bírálta az RMDSZ elnökét. /Markót feljelentették a főügyésznél. Az RMDSZ kizárását kéri a PRM. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

Ostobaságnak, de egyben veszélyes jelenségnek nevezte Markó Béla RMDSZ-elnök a szenátus állandó bürójának döntését, melynek értelmében a testület az RMDSZ elnökének kijelentéseit elítélő politikai nyilatkozatot kíván a szenátus elé terjeszteni. Több román párt is hevesen bírálta az elnököt a szövetség kampányindító rendezvényein tett azon kijelentései miatt, miszerint az RMDSZ kitartóan küzd Székelyföld területi autonómiájáért. A politikai nyilatkozat elfogadására vonatkozó javaslatot Adrian Paunescu, a Szociáldemokrata Párt szenátora kezdeményezte. – Engem már egyszer elítélt határozattal a szenátus, 1995-ben, szintén autonómia dolgában. Erre már kevesen emlékeznek, de ez a dokumentum létezik, és ez az újabb kezdeményezés azt jelenti, hogy legalább 12 esztendővel visszamentünk az időben. Ezt veszélyes jelenségnek tartom, mert azt mutatja, hogy Romániában és a román politikai életben erősödik egyfajta nacionalista hangulat és magyarellenesség – mutatott rá Markó Béla. /Akárcsak 12 évvel ezelőtt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Frunda György szenátor, az RMDSZ európai parlamenti listavezetője elmondta, az Európai Parlament képviselőinek legalább negyede korábban tagja volt az Európa Tanácsnak. Együtt dolgozott velük abban a strasbourgi intézményben, amely az európai politizálás komoly iskoláját jelentette. Az Európai Unió legfontosabb feladata a közeljövőben egy alapvető emberjogi egyezmény kidolgozása lesz. Európában tizennyolc féle autonómia létezik. Romániának, és ezen belül az erdélyi magyaroknak is ki kell dolgozni egy autonómiaformát. A kisebbségi jogokat egyelőre csak az Európa Tanács szintjén fogadták el. Az Európai Uniónak nincs ilyen jogi dokumentuma. /Az uniós kisebbségi jogok megteremtéséért fogok dolgozni Brüsszelben. Beszélgetés Frunda György szenátorral, az RMDSZ európai parlamenti listavezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

Az egész magyarság pártokon kívüli és felüli képviselője szeretne lenni az Európai Parlamentben Tőkés László királyhágómelléki református püspök, aki október 24-én sajtóértekezleten indokolta Budapesten, hogy miért indul egyéni jelöltként az európai parlamenti választáson. Tőkés László szerint az erdélyi magyaroknak olyan érdekképviseletre van szükségük, amely nincs alárendelve a román hatalmi érdekeknek. Mint mondta, megdőlt Markó Bélának, az RMDSZ elnökének az a tétele, hogy az erdélyi magyarok egyetlen képviselője az RMDSZ lenne. Szerinte az RMDSZ megosztotta a magyarságot, és sokan elfordultak tőle. A püspök alapvető tétnek nevezte, hogy az erdélyi magyarságnak mint autonóm közösségnek teremtsék meg a képviseletét nemzetközi szinten. Másik célként a határok feletti nemzeti érdekérvényesítést nevezte. „Drámai, hogy Európában gyakorlatilag nem létezik magyar kérdés” – fogalmazott, majd hozzáfűzte: kár volna csak nemzetállami mivoltában megjelennie Magyarországnak; a Kárpát-medencei magyarságnak kellene megjelennie. Utalt rá, hogy emiatt az egységes, nemzeti érdekeken alapuló stratégia miatt támogatja őt Orbán Viktor, valamint az Európai Néppárt elnöke. /Tőkés: a magyarságot képviselném. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

November 20-án Marosvásárhelyen, 21-én Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában, 22-én pedig Sepsiszentgyörgyön tart kampánygyűlést Tőkés László, az eseményeken részt vesz és beszédet mond Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is – jelentette be a független EP-jelölt Maros megyei kampánystábját vezető Tőkés András. Elmondta, a megye falvainak mintegy 60–70 százalékában sikerült eddig olyan önkéntes csoportokat szerveznie, amelyek segítségükre lesznek a kampányban. Tőkés András szerint Sógor Csaba bizonyult az RMDSZ „trójai falovának”, hisz beavatottként értesülhetett Tőkésék szándékairól. Egy nyilvánosságra került belső RMDSZ-es dokumentumra hivatkozva közölte: fennáll a veszélye annak, hogy a Fidesz elnökének látogatását az RMDSZ meg kívánja zavarni. Erről tájékoztatták Orbán Viktort is, aki nem mondta le útját. /Tőkés Orbánnal kampányol. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

Adorjáni Dezső Zoltán, az Erdélyi Evangélikus Egyházkerület püspöke a vele készült beszélgetésben rámutatott, az Erdélyi Evangélikus Egyházkerület és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kitűnő viszonyban egymással, ahogy két testvéri protestáns egyháznak lennie kell. Meglepte, hogy Csűry István lelkészi, illetve Tolnay István presbiteri főjegyző aláírásával közreadott KREK-állásfoglalás durva támadásnak minősítette az ő október 6-i évforduló kapcsán írt, a külön megemlékezéseket, a közösségvállalás megtagadását kritizáló nyílt levelét. Ugyanakkor szavait, szándékát félreértették. Ő arra akarta felhívni a figyelmet, hogy Erdélyben az összetartás létkérdés, és aki ez ellen tesz, az létében veszélyezteti a másfél milliósra apadt erdélyi magyar nemzetközösséget. Az egység visszaállítására kell koncentrálni, ő ezt nem tartja kivitelezhetetlennek. Mindkét fél, az RMDSZ és Tőkés László is ugyanazokat az értékeket képviselik: a kereszténydemokrata értékeket, a néppárti értékeket, ugyanakkor a magyar kisebbség értékeit és célkitűzéseit kívánják felvállalni. Az evangélikus egyház arra kéri a politikai elitet, hogy minden erejével próbálja keresni az együttműködés útját. Tőkés László tehetségére épp olyan szükség van, mint Markó Béla diplomatikus készségére vagy Sógor Csaba úgynevezett naivitására. /Csinta Samu: Utolérhető-e a vonat? = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

Sike Lajos, a lap munkatársa elmondta, Kőszegremetén van présháza, ahova meghívja barátait és ellenfeleit is, meginni egy-két pohár bort. Reizer Pál volt szatmári megyéspüspök mondta, hallotta, milyen régi présházak vannak arrafelé. Sike meghívta Reizer püspököt, aki tizennégy év alatt majdnem annyit épített egyházmegyéjének, mint amennyit a kommunizmus elvett tőlük. Reizer előre óvott minden felhajtástól. Nem sokra rá Tőkés püspök beszélt az újságíróval. Sike őt is meghívta, de a püspök jelezte, a presbitériummal jönne, hívja meg a presbitériumot is. Sike sietett elítélni a püspököt: Tőkés László szereti, ha tömeg vonul utána, de „hogy ez mindennél fontosabb neki, csak mostanában értettem meg. ” Az újságíró tovább támadott: hazugság, hogy az erdélyi magyarság EP-képviselője szeretne lenni, hiszen az lehetett volna, ha elfogadja az RMDSZ-listán felajánlott biztos befutó első két hely egyikét. „De nem fogadta el, mert számára nem Brüsszel a fő cél, hanem az egész erdélyi magyarságnak az ő háta mögé való sorakoztatása. ” „Ő megy elöl palástosan, és Erdély másfél milliós magyar népe (reformátusok, katolikusok, unitárusok, baptisták, evangélikusok, sőt magyar zsidók is) utána hömpölyög, halleluját és Tőkést skandálva. Mert ő a Megváltónk, bizony ő – s rohadt komcsi, aki nem így gondolja!” /Sike Lajos: Vonulunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

Nincs hajlandóság az 1956-os szabadságharc nyomán Romániában elítélt „szimpatizánsok” rehabilitálására. A bukaresti hatóságok az egyéni elbírálást tartják jónak, a kollektív felmentéstervezet pedig késik. Romániában 20 halálos ítéletet és 14 ezer évnyi börtönt szabtak ki ottani magyarokra ‘56 miatt – mondta Sólyom László köztársasági elnök október 23-i ünnepi beszédében. Az Új Magyar Szó úgy értesült, hogy a magyar államfő felvetette Traian Basescu elnöknek is a romániai ötvenhatosok rehabilitálásának kérdését idei bukaresti látogatásán, vendéglátója azonban azt válaszolta, hogy léteznek állami intézmények, amelyeknek feladata ezzel foglalkozni. Eckstein-Kovács Péter szenátor júliusban azt ígérte, hogy a nyár folyamán benyújt egy törvénytervezetet, amely érvénytelenítené az 1948 és 1963 közötti időszakban hozott politikai ítéleteket. A szenátor pontosította, hogy ez esetben nem rehabilitációról lenne szó: a jogszabály hivatalból eltörölné az adott időszakban hozott politikai ítéleteket. Néhány bíró külön megbízást kapna, hogy kikeresse az archívumokból az érintettek peranyagát. A szenátor szerint a törvénytervezet azért vonatkozna csupán az 1963-ig terjedő időszakra, mert az említett évben módosult a büntető törvénykönyv, amelyből törölték a politikai bűncselekmény fogalmát. Eckstein tervezete egyúttal rendelkezne a kártérítésről is, amelyre az áldozatok vagy örököseik jogosulnának. A törvénytervezetet azóta sem iktatták a parlamentben. Varga Andrea történész, a román kommunizmus történetének kutatója szerint nemzetközi támogatással lehetne változtatni a helyzeten, vagyis azon, hogy „Románia az egyetlen olyan ország, amelyben az 1945 és 1964 között hozott kommunista bírósági (politikai) ítéleteket nem semmisítették meg, kárvallottaikat nem rehabilitálták. /Késik az ‘56-sok rehabilitálása. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

A sokat emlegetett „Szent István-i” befogadó karakter, a „Kárpát-medencei” regionális küldetéstudat ma égetően szükséges. A „nemzeti méltóság erkölcsi tőkéjét, amelynek fedezetével a forradalom óta oly jó volt magyarnak lenni bárhol a világban, úgy tűnik, felélte a mai Magyarország. ” Az 1956-os forradalom évfordulóján Budapesten „nem minden esetben méltó pártrendezvények” voltak, továbbá „bősz honfiak és huligánszerű szellemi garázdák” voltak jelen. A „hitvány és szégyenletes megnyilatkozások” nem érdemlik meg, hogy a média bemutassa, írta Cs. Gyimesi Éva, hozzátéve, be kell látnia: „ilyenek vagyunk, ilyen a politikai elitünk is”. A megjelenített vágyak, az igények, az eszmények közül hiányzott a béke. „A kiengesztelődés, a megbocsátás, a nagyvonalúság, a kézfogás bátorsága” hiányzik. „Erdélyi magyarként én nyolcvankilencig büszke voltam, hogy a Partium és Brassó között, vagy Bukarestben élő nemzettársaimmal a Moldvába száműzött tanárokig és orvosokig, a szórványban is, mind felnézhettünk kultúránk fővárosára: a feltöltődés forrása volt. Manapság inkább szégyenkezem. ” /Cs. Gyimesi Éva: Képességvizsga. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

Csaknem 63 millió lejt juttat a kormány magyar és vegyes tannyelvű iskolák számára. A most elfogadott két kormányhatározat értelmében több mint 500 magyar érdekeltségű tanintézet részesül támogatásban. Egyes iskolák a javítási, felújítási munkálatok fedezésére, mások pedig hatástanulmány készítésre fordíthatják a kiutalt összeget. /Kormánytámogatás félezer magyar és vegyes tannyelvű tanintézetnek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Megfelelő támogatás mellett a Babes–Bolyai Tudományegyetemen van jövőjük a különböző szakmákban jártas erdélyi fiataloknak a tudományos kutatások területén – hangzott el október 23-án Kolozsváron a Jakabffy Elemér Alapítvány székhelyén. A Korunk kulturális lap októberi, illetve a ME.DOK médiával, sajtótörténettel és kommunikációval foglalkozó kiadvány idei második számának bemutatója kapcsán a jelenlévők a fiatalok kutatási kultúrájáról vitatkoztak. Magyari Tivadar szociológus, a BBTE magyar tagozat-vezető rektor-helyettese elmondta: a huszonéves kutatói mezőny egyre inkább kezd megerősödni. Veres Valér szociológus, egyetemi adjunktus szerint megfelelő háttérintézményekre szükség van – ilyen a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, vagy a Jakabffy Elemér Alapítvány. Dóczy Örs, a Hungarológiai Doktori Iskola hallgatója kiemelte: Erdély több városában vannak sikeres műhelyek, de a legtöbb ilyen iroda a pályázatokon alapszik. Soós Anna, a Matematika és Informatika kar docense a fenti intézmények szerepét a tehetség és az utánpótlás támogatásában tekinti fontosnak. Kádár Magor, a Politika- Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar oktatója Barabási László csíkszeredai származású professzor optimista gondolatát idézte: a nyugati országokba elvándorolt kutatók egy része visszajön, telve tapasztalatokkal, amelyeket itthon hasznosíthat. Szabó Zsolt egyetemi tanár, a Művelődés főszerkesztője a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet esetében az önerő és a saját kezdeményezés szerepét hangsúlyozta. Jakab-Benke Nándor a legfőbb célok között az akkreditációt nevezte meg. A beszélgetésen jelen volt Székely István, a Magyar Kisebbség felelős szerkesztője is. /Ferencz Zsolt: Fiatal kutatók provokációja. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

Romániában újdonságnak számító biotechnológiai kutatásokra kapott több mint egymillió eurós támogatást a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományok Tanszéke. Így a Sapientia kutatói az országos biotechnológiai kutatások közül háromnak a vezetői. Dr. Lányi Szabolcs, a tanszék professzora elmondta, az Országos Kutatási Programban (CNMP) meghirdetett tudományos pályázati kiírás teljes összegének 4 százalékát nyerték el. „Olyan labortechnikákat alkalmazunk a kutatás során, amely ez idáig egyedülálló Romániában, és külföldön is ritkaságnak számít” – magyarázta Ábrahám Beáta adjunktus, a projekt vezetője. „A pályázaton nyert pénz segítségével néhány százezer euró értékben műszereket és más szükséges anyagokat vásárolunk majd” – tette hozzá Lányi professzor. Olyan hároméves projektről van szó, amelynek során kutatásokat folytatnak enzimtervezés, irányított evolúció, talajfeljavítás terén. A tanszék a három új projekten kívül tíz másik országos kutatásban is partner. Nemcsak ez a projekt, hanem a tanszéken működtetett két szak, a környezetmérnöki és élelmiszermérnöki szakok is újdonságnak számítanak Romániában. A Sapientia 2002-ben célul tűzte ki, hogy a jövőt szolgáló, új piacot teremtő szakokat hoz létre. Lányi professzor szerint a biomérnöki szak a 21. század mestersége. Az ezelőtt hat évvel alapított környezetmérnöki és élelmiszermérnöki szaknak akkor még a román egyetemeken sem volt hagyománya. A két mérnöki szakot még nem akkreditálták, ugyanis ez csak nyolcéves működés után lehetséges. Végzett diákjaik a bukaresti műszaki egyetemen diplomáztak. A biomérnöki képzés eredményességét bizonyítja az is, hogy sikerült kinevelni már egy olyan szakembergárdát, akik képesek ilyen tudományos projekt lebonyolítására, mint amire most kaptak esélyt. /Székely Zita: Kutatásban vezetnek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

RMDSZ-es fórumon Halász Ferenc megyei főtanfelügyelő-helyettes tájékoztatta a közvéleményt az új helyzetről. A lugosi magyarok – főleg az idősebb generáció, amelynek tagjai az óvodától az érettségiig a mostani 5-ösben tanultak – érthetően ezer szállal kötődnek az épülethez, ennek hangot is adtak a találkozón. Halász azzal érvelt, hogy akkora épülettel nem tudnának mit kezdeni, egyre kevesebb a gyerek, emellett egy román középiskola könnyebben juthat hozzá az állami támogatáshoz felújításra, mint egy kisebbségi tanintézmény. Halász Ferenc szerint arra is gondolni kell, hogy a magyar tagozat jövőjét biztosítsák arra az esetre is, ha a jövőben nem lesz RMDSZ-es alpolgármester, főtanfelügyelő-helyettes stb. Király Rozália tanárnő hozzátette: a gyereklétszám-csökkenést az iskolában uralkodó körülmények is okozzák, mert a szülők nem szívesen íratják csemetéiket kevésbé jól felszerelt iskolába. /(pataky): Bizonytalanságban a lugosi magyar tagozat. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Erdély egyik legmodernebb könyvtárépületének bizonyulhat a nagyváradi Gheorghe Sincai Bihar Megyei Könyvtár új székhelye, melynek ünnepélyes megnyitóját október 25-én tartják. A könyvtárat ultramodern elektronikai felszereléssel is berendezték. Az igazgató sajnálattal említette, hogy bár a 300 ezer kötetes közgyűjtemény jelentős részét a magyar könyvek teszik ki, a magyar ajkú olvasók aránya még a 10 százalékot sem éri el. /Korszerű könyvtárépületet avatnak Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

Négy magyar előadás is jutott a kolozsvári 6. Puck – Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiváljának október 23-i napjára. A szemlén többségükben román nyelvű előadások szerepelnek. Az Egy egér naplója című Bálint Ágnes-mesét a Budapest Bábszínház adta elő, az Ördögűző tarisznyát pedig a Puck Bábszínház magyar tagozata, a magyarországi Rumi László rendezésében /első bemutatója 2001 decemberében volt/, ugyancsak ők mutatták be Ion Creanga Ivan Turbinca című meséjét Sütő András fordításában. A Puck Bábszínház különösen „ördögös évadot” kezdett, hiszen az Ördögűző tarisznyán kívül az Orbán János Dénes-regénye alapján készült Búbocska és az Ördögverő jóbarátok is szerepelt a repertoáron. Utóbbit az Insomnia kávéházban /nem a fesztiválon/ adta elő a társulat. Végül a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem bábszínész szakos hallgatói Molière nyomán született Szívek és szarvak című előadása szerepelt fesztiválon. /Rostás-Péter Emese: Egerek, macskák, ördögök. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

Ötödik alkalommal gyűlnek össze közös istentiszteletre a Csíki-medence protestánsai vasárnap. Hagyománnyá vált, hogy október utolsó vasárnapján a csíkszeredai református templomba hívják Csíkszereda és a környék református, unitárius és evangélikus híveit, hogy közös istentiszteleten emlékezzenek a reformáció emlékünnepére. Szintén hagyománnyá vált, hogy ezeken az istentiszteleteken felváltva hirdetnek igén az érintett felekezetek esperesei. Az előző évek tapasztalatai szerint 400–500 résztvevőre számítanak, ebből vidékiek mintegy 100–110-en lesznek. /Takács Éva: Protestáns nap Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

Szent Erzsébet-ereklyét, valamint a nyírbátori hívek által a templom javítására összegyűjtött adományt adott át a nyírbátori plébános Székelylengyelfalva plébánosának, Hajdó István ny. főesperesnek. /Bajna György: Ajándék a székelylengyelfalvi templomnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

Nemrég Komáromban tartották a Kárpát-medencei Háló (katolikus) közösségek találkozóját. Az előadások alatt, miközben a felnőttek komoly témákat hallgattak komoly előadóktól, senkit nem zavart, hogy az előadóterem hátsó részében egy kisgyerek négykézláb mászkál a földön. A találkozó óta azzal erősíti magát a cikkíró: hogyha vannak olyan édesanyák, akik öt-hat gyermeket nevelnek, és még közösségi munkára is futja nekik, akkor én miért siránkoznék? /Józsa Zsuzsanna: Miért is siránkoznék? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Az eltelt évek alatt több hasznos témájú és közérdekű könyv gyűlt össze Sepsimagyarós falucska református egyházánál. Mintegy háromszáz kötetet a Marosvásárhelyen élő Fodor Sándor nyugalmazott tanár adományozott még 2003-ban. Ugyancsak az ő szerkesztésében jelent meg egy Sepsimagyarósról szóló falufüzet, ebben az évben pedig Marosvásárhely város turistakalauza. A falu olvasni szerető és érdeklődő emberei a falufüzetből ingyenes példányt kaptak. A szeptember végén megtartott falutalálkozó alkalmával Fodor Sándor, akinek gyermekkori évei kötődnek ehhez a faluhoz, újabb könyveket adományozott. Így Szász Csaba református lelkész kezdeményezésére megalakították, és ünnepélyes keretek között felavatták Sepsimagyarós református egyházi könyvtárat. A könyvtárnyitás napján ezer kötetet tartottak számon. Nevet is kapott a kis téka, az egyházához mindig hű, néhai id. Kese Kálmán (1921–2007) kántor nevét viseli, aki hosszú időn át volt a kis falucska közművelődési életének mozgatója, a helyi vegyes kórus karmestere. /Kisgyörgy Zoltán: Református egyházi könyvtár Sepsimagyaróson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Egyre több település készíttet bemutatkozó füzetet. Hol a falutalálkozó, hol pedig a falunapok alkalmával mutatták be ezeket, mások a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára időzítették megjelenését. Két erdővidéki község rukkolt ki hasonló kiadvánnyal: Nagyajta és Bölön, bár mindkettőről jelent meg eddig is bővebb, átfogó kiadvány. Nagyajta könnyen áttekinthető füzetben mutatja be mindazt, amit a két Ajtáról tudnia kell a látogatónak: a jeles szülöttekkel kezdik a sort, ezt követi a rövid társadalmi és néprajzi fejezet, a történelem, a földrajz, a látnivalók, a szálláslehetőségek, majd az elérhetőségek. A frissen megjelenő bölöni falufüzet fejezetei: földrajz és történelem-helytörténet, mai kultúra, épített örökség, turizmus és vendéglátás, oktatás, sport és egészségügy. Kár, hogy egyiken sem szerepel a nyomdai kivitelező és a kiadás éve, mert évtizedek múltán ezek is dokumentumértékű kiadványokká öregednek. A Sepsikőröspatakhoz tartozó Kálnok hasonló jellegű ünnepi különkiadványát József Álmos, a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium tanára, helytörténész állította össze. /Kisgyörgy Zoltán: Sokasodnak a falufüzetek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Ráduly János, kibédi rovásírás- és népköltészet-kutató negyvenegy megjelent könyvét állítják ki Erdőszentgyörgyön, az információs és dokumentációs központban abból az alkalomból, hogy a szerző október 27-én tölti 70. életévét. A egy héten át meg lehet tekinteni. /Kiállítás Ráduly János könyveiből. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Kettő híján 300, a Kárpát-medencei magyarság szállásterületén még élő, avagy már feledésbe merült gyermekdal kottáját és a hozzá fűződő játékleírásokat gyűjtött össze Petres Csaba gyergyóditrói zenetanár a Tücsök koma, gyere ki /Ábel Kiadó, Kolozsvár/ című könyvében. Petres Csaba kiváló zenetanár, fúvószenekari karmester. /Kristó Tibor: Hiánypótló (tan)könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

Tiszteli és csodálja azokat az embereket, akik a nemzetiségi szórványok gondjait magukra vállalják, akik elhagyatott gyerekeket szednek össze, írta Szőcs István, ugyanakkor belé hasít a félelem is, mert eszébe jut például a kolozsvári magyar színház sorsa. Mindjárt tizenöt éve tudatosult a végzetes helyzet: „e színház vezetése, nyíltan és bevallottan megtagadja a magyar irodalom – és egyáltalán az irodalom – szolgálatát”, lemondott népszínházi jellegéről, és valamilyen zsebszínház vagy klubszínházféle lett belőle, „Stúdiószínpad címen, olyan léket vágott az egész romániai magyar művelődés hajóján, amit semmiféle szórványmisszióval, szoborállítással, újabb és újabb díjelnevezésekkel sem lehet befoltozni. ” Érdemes megnézni az ünnepségi előadás-sorozat és az egész évad műsorát! Eszükbe sem jutott, hogy tavaly ünnepelhették volna kerek háromszáztizedik évfordulóját annak, hogy Lipót király engedélyt adott Felvinczi György kolozsvári költőnek színelőadások tartására Erdély-szerte. Ugyanúgy a közeli években a hatvanhat kolozsvári, illetve erdélyi magyar könyvkiadó, nyomda, s kapcsolt részeik sem voltak hajlandóak vállalni a „hazai magyar”, illetve egyáltalán a hazai könyvkiadás kerek, 450-es évfordulóit! Sem a kolozsvári Magyar Opera, sem a számos dalegylet, együttes sem vállalt egyetlen estét Tinódi Lantos Sebestyén 450 év előtti kolozsvári megidézésére, amikor krónikájának itteni kinyomtatása történt. /Szőcs István: Jegyzetek – Minél kisebbségi gondolatok. = Helikon (Kolozsvár), okt. 25., 20. sz. /