Rekordrészvételt jegyeztek idén a kisiskolások Kurutty általános műveltségi vetélkedőjén. Kilenc megye 198 csapata nevezett be a körzeti szakaszokra, hogy az állatvilág, matematika, anyanyelv, idegen nyelv, Európai Unió országai, művészetek, híres emberek, honismeret témakörökben, továbbá ügyességi próbákon és gyakorlati ismeretekből bizonyítsák tudásukat. Április 21-én a Hargita megyei szakaszra továbbjutott tíz csapat a Márton Áron Gimnázium dísztermében mérkőzött meg az országos döntőbe való jutásért. Végül eldőlt: Hargita megyét a kolozsvári döntőn a csíkszentsimoni Endes József Általános Iskola Ugrándozó Mókusok elnevezésű csapata képviseli majd. /Takács Éva: Jó hangulatban kuruttyoltak. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 23./

A kolozsvári Házsongárdi temetőből és Székelyudvarhelyről származó földben, illetve a Hargita megyei Zetelakán faragott kopjafa alatt alussza örök álmát Méhes György a budapesti Farkasréti temetőben. A 91 éves korában elhunyt erdélyi írót pálya- és nemzedéktársak, valamint tisztelői – köztük Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Lezsák Sándor parlamenti képviselő – április 20-án kísérték utolsó útjára. A Székelyudvarhelyen született Méhes Györgyöt Tőkés László királyhágómelléki püspök búcsúztatta a református egyház szertartása szerint. Orbán János Dénes, Méhes György monográfusa, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának nevében búcsúztatva az írót kiemelte, hogy szomorú csillaghullásnak lehettünk tanúi az elmúlt fél esztendőben: irodalmunk nagy veteránjai, Faludy György, Sütő András, Határ Győző, Lázár Ervin, Nagy Gáspár, most pedig Méhes György hagyott el bennünket. /Csinta Samu: Kopjafa alatt, hazai földben. Örök nyugalomra helyezték Méhes Györgyöt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

Április 20-án a magyar származású, argentin, de Kanadában élő Pablo Urbányi volt a vendége Nagyváradon a Várad folyóiratnak. Urbányi legújabb magyarul megjelent könyvét, az Isten állatkertjét /Noran, Budapest/ mutatta be a szerző és a kiadó vezetője, Kőrössi P. József. Urbányinak eddig két regénye – a Silver és a Naplemente szimptóma – jelent meg magyarul. Pablo Urbányi 1939-ben született a felvidéki Ipolyságon, és a háború után szüleivel kivándorolt Argentínába. Ott nőtt fel, alapított családot, majd 1977-ben életét mentve el kellett hagynia Buenos Airest, és Kanadába emigrált. /Both Abigél: Prérikről jött író Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

Megjelent Kántor Lajos: Reményik Sándor – a mítosz és az erdélyi valóság /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 23./

Április 23-án felkerült a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem homlokzatára a háromnyelvű felirat. Amint a renoválási munkálatok az épület belsejében is befejeződnek, minden fontosabb helyre – tanszékek, dékáni hivatal, szenátusi szoba, rektori hivatal, adminisztráció – kiteszik a háromnyelvű feliratokat. /B. A. : Kitették a háromnyelvű feliratot. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24/

Néprajzi kiállítás nyílt április 23-án Sepsiszentgyörgyön Bálinth Zoltán amatőr néptárgy-gyűjtő szervezésében. Bálinth Zoltán első ízben a 2004-es évi Szent György Napok alkalmával tette közszemlére gyűjteményének egy részét. Tavaly öntöttvasból készült tárgyakat állított ki. Tizennégy éve kezdte gyűjteni leendő árkosi kiállítását alkotó népi tárgyakat. A 29 éves fiatalember falujában öntöttvas, konyhaeszköz, fonás-szövés részlegből álló kismúzeumot gondoz. Nyolcvan százalékban saját pénzén vásárolja, további 20 százalékban pedig adományként jut hozzá a néprajzi darabokhoz. /Domokos Péter: Szent György-napi ízelítő falusi tárgyakból. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24/

Április 22-én tartották Kolozsváron a Magyar Operában a Humorfeszt gáláját. A 4. Humorfeszt nagydíját Tóth Zsombor, alias Béla nyerte. Az erdélyi humor ünnepén, telt ház volt, bemutatkoztak a fiatal erdélyi magyar humoristák. Az egyéni produkciók között a Szomszédnéni Produkciós Iroda szórakoztatta a közönséget. /Stanik Bence: Támad az új nemzedék. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24/

Külföldiek a hazai állampolgárokkal azonos feltételek mellett szerezhetnek tulajdonjogot épületek felett Romániában, földterülethez csak 2007. január 1-jétől, az ország európai uniós (EU) csatlakozása után juthatnak. A 2003-ban módosított román alkotmány szerint a külföldiek a román EU-csatlakozás nyomán vagy a kölcsönösségen alapuló nemzetközi szerződések feltételei között szerezhetnek földterületek feletti tulajdonjogot. Az EU tagállamainak állampolgárai, valamint a tagországokban bejegyzett jogi személyek, amelyek Romániában nem rendelkeznek lakhellyel, illetve székhellyel, 2012-től szerezhetnek tulajdonjogot építési telek felett. Mezőgazdasági földterületeket, valamint erdőket a külföldi állampolgárok csak 2014-től vehetnek tulajdonukba. Ez a korlátozás nem vonatkozik a független tevékenységet folytató termelőkre. Számos külföldi Romániában bejegyeztetett jogi személy előtt – amely így hazainak számított – elhárult az ingatlanszerzési tilalom. Ezt a kiskaput kihasználva külföldi állampolgárok elsősorban a Bánságban vásároltak jelentős méretű földterületeket 2007 előtt. /Barta Zoltán: Korlátozások még hét évig. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

A romániai politikai harcoknak eddig nem volt sok közük a másutt megszokott jobb/bal ellentéthez. Iliescu elnök mellett vagy ellen, Cioran és Noica mellett vagy ellen, Hohenzollern-Sigmaringen Mihály vagy Antonescu marsall mellett, Basescu elnök mellett vagy ellen. Mindez csak értelmiségi pozícióharc. Közben Romániában a piaci fundamentalizmus, a neokonzervatív elkötelezettség és az atlanti lojalitás elképesztő egységét senki nem vonta kétségbe, csak a fasiszták, írta Tamás Gáspár Miklós. Kifejtette, az új román fasizmust az állítólag „kommunista” állambiztonsági apparátusok teremtették meg (s az ő informális hálózataik tartják fönn). Az internacionalista-leninistának beállított, szerintük KGB-s Iliescu-garnitúra áll itt szemben a nacionalista-sztálinista szekusokkal (a Nagy-Románia Párt, a PRM vezetőivel), a haza őrzőivel. Ugyanakkor csak a szélsőjobboldal értett szót a munkásokkal, Miron Cozma szélsőjobboldali bányászvezér. Romániát a csődtől nem a helyi komprádor burzsoázia, nem a multinacionális nagyvállalati szféra menti meg, hanem a parasztproletárok, proletárok és lumpenproletárok. Így válik Temesvár Délkelet-Európa gazdasági fővárosává (maga alá temetve Debrecent, Szegedet, Belgrádot, Újvidéket). Miközben a liberális-demokratikus értelmiség az ügynökdossziékkal, az 1947 és 1989 közötti korszak megtorlásaival, a romániai holokauszt végre-valahára bekövetkezett föltárásával van elfoglalva, a hajmeresztő társadalmi igazságtalanságok említést sem érdemelnek. TGM szerint Románia semmivel se korruptabb, mint szomszédai. A különféle angol-amerikai agressziókban való részvétel, a támaszpontok fölajánlása, a Nastase-korszakhoz képest érzékelhető visszalépés a magyarkérdésben, mindez az uralmon lévő politikai osztály tökéletes közönye a romániai nép érdekeivel szemben. Ilyen körülmények között kellene megteremteni a romániai baloldalt – a semmiből, írta TGM. Az eljövendő romániai baloldalnak világossá kell tennie, hogy a dolgozók oldalán áll, mindent meg kell tennie a Nyugaton dolgozó vendégmunkásokért, a közszolgálatok privatizálása ellen, az etnikai kisebbségek, elsősorban a cigányok diszkriminációja és szegregációja ellen. A modern baloldal csakis feminista lehet, a melegeknek, leszbikusoknak minden tekintetben egyenlő jogokat kell biztosítani. A romániai baloldal csakis ökoszocialista és antiglobalista lehet és az ún. „kommunista” rendszerből (1917–1989) nem lelhet inspirációt. Megjelent a bukaresti Observatorul Cultural-ban (ápr. 19.), Anamaria Pop fordításában. /Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./

A magyar kisebbségek számára létfontosságú területekre nincs pályázati lehetőség a Szülőföld Alap programjában – hívja fel a figyelmet a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) április 23-i állásfoglalása. Az MCSZESZ igazgató tanácsa a Szülőföld Alap új pályázati rendszerének tematikáját, illetve az elnyerhető összegek elosztását elemezte. Többek között az ifjúsági, illetve a szakkönyveken kívül más kötetek kiadását is támogató pályázatokat hiányolják az alapítvány programjából. A tudományos és szociális területre vonatkozó támogatások is szűk sávban mozognak. „Az ifjúsági szervezetek támogatása jövőnk támogatása. A könyvkiadás kisebbségi körülmények között támogatás nélkül beszűkül, lassan felszámolódik” – fogalmaznak az MCSZESZ vezetői. Azt is kifogásolják, hogy a Szülőföld Alap többé nem nyújt támogatást a nyertes európai uniós pályázatok esetében, a szükséges önrész biztosításával vagy kiegészítésével. A tízezer eurós nagyságrendű önrészt ugyanis az erdélyi szervezetek 95 százaléka nem tudja vállalni, áll a nyilatkozatban. Hiányzik az új pályázati stratégiából a kis összegekből megvalósított, helyi rendezvények támogatása is, amelyek a nyilatkozat szerint a kisebbségi lét megtartó rendszerét alkották. A szövetség vezetői felhívják a figyelmet az egyes kollégiumok keretében meghirdetett pályázható összegek aránytalanságára is: szerintük az alap elfogadhatatlanul csekély összeget irányoz elő a kultúra és az egyházak támogatására. „Az MCSZESZ semmilyen egyeztető-konzultációs fórumról nem tud, ilyenre nem kapott meghívást a támogatott területek kijelölését és az ezek mellé rendelt összegek nagyságát illetően” – szól az állásfoglalás. A szövetség vezetői ezért tavasszal újabb konzultációs tárgyalásokat javasolnak az érdekelt civil szervezetek képviselőivel. Kérik azt is, hogy az ott megfogalmazódó igények alapján kerüljön sor újabb, a jelzett hiányosságokat orvosoló pályázati kiírásra. /Fülöp Noémi: Civil hiányjegyzék. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Huszonhat civil szervezet mutatkozott be április 23-án a kolozsvári Sétatéren a VI. Országos Önkéntességi Hét keretében. A cél az volt, hogy a város lakossága jobban megismerkedjen az önkéntes szervezetek munkájával, és új tagokat toborozzon. A vásáron jelen voltak többek között a Prison Fellowship Alapítvány, a Gyermekvédelmi Egyesület, valamint a Gyermekekért, Családért és Közösségért Alapítvány önkéntesei is. /VI. Önkéntesek Vására Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./

Huszonnyolc önkéntes házibeteg-gondozó könnyíti meg ezentúl a Szatmár megyei idős, beteg személyek mindennapjait. A megyei Caritas-szervezet az elmúlt egy évben vállalkozó szellemű, segítőkész önkénteseket toborzott az önkormányzatok, illetve az egyházak segítségével. A Caritasnak öt településen működik beteggondozó szolgálata, mostantól az önkéntesek is besegítenek: kiváltják a gyógyszereket, elintézik a házból kimozdulni nem tudó betegek hivatali ügyeit, főként társaságot biztosítanak a többnyire magányos, idős személyek számára. Az akciónak sokkal nagyobb sikere volt vidéken, mint Szatmárnémetiben. Szatmárnémetiben sok esetben maguk a rászorulók ellenezték, hogy önkéntes beteggondozó járjon hozzájuk, mivel féltek attól, hogy idegent beengedjenek a lakásukba. /Babos Krisztina: Vidéken könnyebb a Caritas dolga. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Péntek János nyelvész, kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) elnöke azzal a javaslattal lépett a szövetség elnöksége elé, hogy a néhány évvel ezelőtt létesített Nyelvőrzés Díjának elnevezését egészítsék ki Sütő András nevével, a díj neve legyen: Sütő András-díj – A Nyelvőrzés Díja. A javaslatot az elnökség elfogadta. A díjat minden évben A magyar nyelv napjai elnevezésű AESZ-rendezvény ünnepélyes megnyitóján szokták átadni. Péntek János úgy gondolta, ezt a díjat erkölcsi súlyában megemeli Sütő András neve és személyisége, hiszen köztudomású, hogy a Kárpát-medencében senki nem volt a 20. században, akit annyira foglalkoztatott volna, mint őt a nyelvben való megmaradás, saját közössége megmaradása. Egy magyarországi statisztika szerint az iskolások anyanyelvi versenyén Sütő András az egyik legtöbbet idézett szerző. /(Komoróczy György): Sütő András-díj nyelvőrzésért. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./

Április 23-a a Könyvtárosok Napja és a Szerzői Jogok Napja is. A Hargita Megyei Könyvtár olvasótermében ez alkalommal a könyvtárosok kedvenc olvasmányaiból és alkotásaiból nyílt kiállítás Olvasó és alkotó könyvtárosok címmel. A könyvek mellett látható kézművesmunkák – gyöngyök, szalvétatechnikával készült kancsók, tálak, könyvjelzők – a könyvtárosok alkotókedvét, tehetségét dicsérik. A kiállítás a 2007-es Könyvtári Napok zárórendezvénye – adta hírül Kelemen Katalin, a Hargita Megyei Könyvtár munkatársa. /Olvasó és alkotó könyvtárosok. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./

Nincs előrelépés a Mátyás-szoborcsoport restaurálásnak ügyében. Néhány nappal ezelőtt a szobor egyik hátsó oszlopfőjéről levált és a földre zuhant egy jókora darab. A műemlék állapota folyamatosan romlik. Kolozsi Tibor szobrász megállapította: a talapzat több részébe is beszivárog a víz, a repedésekben kinő a fű. /Sándor Boglárka Ágnes: Folyamatosan romlik a Mátyás-szoborcsoport állapota. Gyűjtést is indíthatnak a restaurálás érdekében. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./

Köteles Pál /Nagyvárad, 1927. ápr. 24. – Budapest, 1991. dec. 13./ emberjogi harcos volt, a nyolcvanas évek egyik markáns publicistája, a diktatúrával szembehelyezkedő, egyszersmind előle menekülni kényszerülő erdélyi írók (mint Beke György, Páskándi Géza) szellemi és politikai fegyvertársa. Ma is időszerű gondolata: „A politika-csinálók önmagukat is megbecsülnék azzal, ha azokra is odafigyelnének, akik alkalmatlanok ugyan pártfegyelemre s aláíró gyakorlatozásra, de gondolkodásukkal a nemzet jövőjéért felelősséget éreznek, s cselekvésüket a jövő szükséglete határozza meg. Ez a csöndes küzdelem néha szélmalom elleni harcnak tűnhet. ” „A nemzet jövőjének elkötelezettjei. Itthoni, s határon túli magyarokért. ” Köteles Pál Nagyváradon tanult, Kolozsváron három félévet hallgatott a Bolyai Tudományegyetem filozófia-lélektan szakán, 1946-tól már újságíróként dolgozott (Új Élet, Fáklya), 1950-ben letartóztatták, s hamis politikai vádak alapján elítélték. Volt azután segédmunkás Vajdahunyadon, építésztechnikus Váradon, ismét újságíró a Munkáséletnél. 1977-ben áttelepült Magyarországra, s az Alföld /Debrecen/ folyóirat szerkesztőségében helyezkedett el. 1988-ban jelent meg Búcsú Erdélytől című regénye. Az „erdélyi kérdést” megpróbálta a steril magyar közélet középpontjába állítani, és ezt az 1990-ben indult Erdélyi Magyarság című, általa főszerkesztett folyóirat jórészt erdélyi munkatársi körének segítségével sikerült is ideig-óráig fenntartania. /(bd): Eljött-e már az értés szabadsága? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 24./

Beresztelkéhez közigazgatásilag még két falu tartozik, Kisfülpös és Magyarfülpös (Nagyfülpös). Az önkormányzat tervei között szerepel az ivóvíz bevezetése a községbe. Kisfülpösről 15 gyerek ingázik naponta a községközponti általános iskolába. Szórványvidéken és nehéz anyagi körülmények között élő gyerekeket toboroztak Magyarfülpösre, a Szivárvány Alapítvány által működtetett állami iskolába, amelynek a hasonló nevű ház ad otthont. Magyarfülpösön 2003-ig csak román tagozaton tanulhattak a magyar gyerekek. A Szivárvány Házban hét más településről érkezett és hat helybeli gyerek tanul az összevont I-IV. osztályban. A hét gyereket magánházban szállásolták el, anyagi nehézségek miatt az évekkel ezelőtt tervezett bentlakást nem sikerült felépíteniük. A bentlakó gyerekek étkeztetését holland támogatással az alapítvány finanszírozza. A Szivárvány Házban működő magyar óvodában, ahol 12 fülpösit oktatnak. A holland támogató jóvoltából 2003-tól minden évben megszervezik a magyarfülpösi sátortábort. A magyarfülpösi református templom javításra szorul, mivel a domb, amelyen áll, folyamatosan süllyed. A 274 lelket számláló gyülekezet adakozásából nehéz lenne a szükséges pénzalapot előteremteni. /Berekméri Ildikó: Beresztelki vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 24./

A Nyugati Jelen napilap olvasótalálkozót szervezett Pécskán. Ritkán adódik alkalom arra, hogy a pécskaiak kibeszéljék gondjaikat. A problémák: infrastruktúra, városgazdálkodás-környezetvédelem és kultúra. A vízelvezető árkokat bővíteni kellene, “egy nagyobb esőzés után Pécska úszik”. Szóba került a település történetének feldolgozatlan anyaga, egy tájház vagy helytörténeti múzeum szükségessége. A kulturális műsorokon csak a Búzavirág néptáncegyüttes lép fel, holott szívesen néznének meg színdarabot, operett-előadást. A színjátszó csoport szervezése lelkes embert igényelne. /Irházi János: Olvasótalálkozó Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./

Dettán hét gyermek jár a magyar szórványiskolába, köztük vegyes házasságból származó, magyarul gyengén tudó gyerekek is. Az V–XII. osztályokból huszonhaton járnak fakultatív magyar órára, Gyéren pedig harmincnégyen. Gyérig hetente megteszi Borsos Éva tanárnő a huszonkét kilométert, felkéredzkedik egy-egy arra haladó autóra. Nem ő az első, akinek rámegy a családi élete a kétlakiságra, a távolságra. Hogyan is lehetne tartósan megosztva, kétfelé élni, hétfőtől szombatig Dettán, szolgálati lakásban, és csak hét végén hazautazni a családhoz. Tanítványai szeretete naponta megtermi számára az örömet és az elégtételt. /Mint a fűszál... = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./

Színpompás felvonulás után szép műsorral mutatkoztak be április 22-én, vasárnap a Remetei Ifjúsági Napok kiemelt rendezvénye keretében a III. Gyergyó Vidéki Ifjúsági Nép- tánctalálkozó résztvevői Gyergyóremetén. A 373 táncos és zenész a kultúrházba vonult, a 35 tagú lövétei ifjúsági fúvószenekar muzsikájának ütemére. Sorra léptek színre az 50 tagú gyergyószárhegyi Cika együttes fellépése után a csoportok: a gyergyóremeteiek (70 tag), a gyergyóditróiak (50 tag), a gyergyóalfalviak (40 tag), a marosfőiek (30 tag), a Sapientia–EMTE Harmat néptánccsoportja (25 tag), az orotvaiak (18 tag), a csomafalviak, a borszékiek és a gyergyószentmiklósiak 15-15 taggal. A csoportoknak a helyi Szabó Attila szobrászművész készített emlékplakettet. A résztvevők szabadtéri táncházzal búcsúztak a rendezvénytől, miután a magyarországi testvértelepülés, Biatorbágy fiataljaival elfogyasztották a bográcsgulyást. /Bajna György: Ifjú néptáncosok Remetén. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./

A Bánsági Magyar Napok idei rendezvénysorozata április 25-én kezdődik és május 13-ig tart. A Temesvári Magyar Nőszövetség által immár 12. alkalommal rendezett szórakoztató és hagyományőrző rendezvénysorozat Temesvártól Aradig, Ópusztaszertől Igazfalváig kínál programokat. A Bánsági Magyar Napok idei főrendezvényének az István a király! című rockopera május 4-i bemutatója ígérkezik a Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásában. /Holnap kezdődnek a Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./

Erdély egyik legkorszerűbb strandján pusztított a tűz Székelykeresztúron a Sóskút Motelben, tájékoztatott Simó Csaba, a szórakozóhely tulajdonosa. A Székelykeresztúrtól három kilométerre elhelyezkedő strandon április 21-én éjszaka leégett a Sóskút Motel. Simó Csaba székelykeresztúri vállalkozó és családja a Németországban ledolgozott évek alatt megspórolt pénzét fektette be a Sóskút Motelbe. Simó Csaba aktív szabadfogású birkózóként 1988-ban disszidált Magyarországon keresztül Németországba, és 2003-ban tért haza családjával, korszerű strandot hozva létre. A vizet számítógépes vezérlésű berendezéssel szűrik, két csúszda és sátorozóhely is készült. A strand megmaradt, azonban a háromszáz férőhelyes fedett terasz, a vendéglő, illetve a diszkóhelyiség leégett. Újjáépítik a strandot, jelezte a vállalkozó. /Benkő Levente, Kovács Csaba: Újraépítik a sóskúti panziót. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Április csaknem mindegyik napjára időzített előadást a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a Háromszék Táncegyüttes mellett működő mozgásszínházi műhely. A fiatal színészekből álló csapat április 24-25-én Budapesten lép fel a Dokk, a Párcipő és az Éden című produkciókkal, hazatérve pedig több előadást mutatnak be a Szent György Napok közönségének, szabadtéren is. A hónapot Kolozsváron zárja az M Stúdió. Az M Stúdió erdélyi turnéról tért haza nemrég legújabb előadásával, Örkény István Tóték című abszurd drámáját Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben is telt ház előtt játszották. Az M Stúdió május elején Gyergyószentmiklóson is bemutatja az előadást, a Kisebbségi Színházak Kollokviumán. /Kovács Zsolt: Egy tragikusabb Tóték. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

A pécsi Szélkiáltó együttes erdélyi koncertkörútjának első helyszíne Székelyudvarhely. Az együttes több mint két évtizede alakult, azóta körbejárta Európa kis- és nagyvárosait, és a dalok által élőbbé tette a magyar költők verseit. További helyszínek: Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Déva. /(bb): Udvarhelyen zenél ma a Szélkiáltó együttes. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./

1998-ban alakult meg a Székelyudvarhelyi MADISZ /SZ-MADISZ/, célkitűzései között szerepel a civil szféra fejlesztése, az ifjúsági kezdeményezések támogatása, a politikai kultúra terjesztése, kulturális és sporttevékenységek szervezése, „otthonteremtés” egyetemet végzett fiatalok számára. Legsikeresebb rendezvényei között van a TUDÁSZ általános műveltségi vetélkedő, az Erdélyi Magyar Diák Kosárlabda Kupa, az Erdélyi Magyar Véndiák Labdarúgó Kupa, valamint a városi asztalitenisz- és kosárlabda-bajnokságok szervezése. Az elmúlt év óta felkarolják a Suli-sokk című diákújságot is. Javasolják, hogy a két százalékot szervezetüknek ajánlják fel, a kampányban segít az Agora Munkacsoport és az Udvarhelyi Fiatal Fórum. /Udvarhelynek a két százalékot! – Székelyudvarhelyi MADISZ. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./

Kilencven éves a székelyudvarhelyi Orbán Gabriella, aki egész életében énekelt, műkedvelőként operettet is, kórusokban szerepelt. Játszott színdarabokban, állandóan hívták előadásokra. /Kiss Edit: Aki mindig énekelt: Orbán Gabriella. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./

A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, társzervezésben a gyergyószentmiklósi városi könyvtárral, a Gyilkos-tónál tartotta a Könyvtárosok Napját, ahol az év könyvtárosának Szabó Károlyt választották. Közel harminc erdélyi, környékbeli magyar könyvtár képviseltette magát az eseményen. Szabó az elismerés elsősorban a Látvány- és hangzóanyagtár létrehozásáért, a filmklub működtetéséért kapta. /B. B. : Az év könyvtárosa: Szabó Károly. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./

Negyedévente jelentkezik a jövőben egy új ismeretterjesztő, társadalomtudományokkal, néprajzzal, néphagyománnyal foglalkozó folyóirat, az Örökségünk, melyet a Hargita megyei Hagyományőrzési Forrásközpont fog elindítani. A kiadvány udvarhelyszéki neves személyiségek megszólaltatását, néphagyományok őrzését, kiadatlan történelmi forrásokhoz való hozzáférését tűzte ki célul. A lap főszerkesztője, Kolumbán Zsuzsánna udvarhelyi történész közölte, az Örökségünk székelyföldi súlypontú, történelmi-néprajzi tematikájú lap lesz. A lapot szakemberek, történészek és néprajzosok írják. A Tárgyi örökségünk rovatban művészettörténeti ismertetők lesznek, a Históriában helyismeret, helytörténet, a Népi Kultúrában a székely néprajzról lehet olvasni, a Megkérdeztük című rovat udvarhelyszéki ismert személyiségekkel, jeles kutatókkal közöl interjút, a Forrásközelben történelmi dokumentumokat hoz, a Lábjegyzet pedig helyismereti munkák recenzióit tartalmazza, A kiadványt május 21-én mutatják be. /Barabás Blanka: Örökségünk: helyismeret, székely néprajz, néphagyomány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./

Irodalmi kört szerveznek a Gróf Majláth Gusztáv Károly római katolikus szemináriumban Gyulafehérváron, havonta egyszer, Dimén Erika magyartanár irányításával. Az április 20-i könyvbemutatón az irodalmi kör résztvevői vendégül látták Szabó Zsoltot, a kolozsvári Művelődés folyóirat főszerkesztőjét és meghívottját, Skultéty Csabát, a Szabad Európa Rádió (SZER) hajdani politikai kommentátorát. Akik annak idején suttyomban a SZER sugárzását fogták, Ambrus Márton álnéven ismerhették őt meg. Skultéty Csaba Csehszlovákiában született /Nagykapos, 1920. dec. 3./, tanulmányait szülőhelyén és a késmárki német gimnáziumban végezte, majd Ungvárott érettségizett. Huszonöt évesen a szovjet csapatok hadifogolyként elhurcolták, ahonnan megszökött és visszament Magyarországra. Nyugatra távozott, 1947-től Párizsban nemzetközi jogot tanult. 1951-től 1983-ig a SZER munkatársa. 1985–1990 között a Pax Romana Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom elnöke. Gazdag publicisztikai tevékenységének legfőbb témája a szórványvidékeken élő magyarság sorsa, küszködése. Életéről, tanulmányairól, börtönemlékeiről, a rádiónál folytatott tevékenységéről írt Vasfüggönyökön át – A Szabad Európa Rádió mikrofonjánál – előtte és utána – című könyvében. /Fullajtár Attila: Skultéty Csaba Gyulafehérváron. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./

A magyarországi és határain túli egyházüldözésekről szóló, dr. Tímár Ágnes és Szabó Gyula szerzőpáros Utak és útvesztők című könyvét április 24-én Csíkszeredában mutatják be. /Utak és útvesztők. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./; Kiegészítés: a könyv a 18 évet börtönben töltött Lénárd Ödön katolikus pap írásait tartalmazza a kommunista diktatúra alatti egyházüldözésről. Ezt kiegészítették dr. Tímár Ágnes, Szabó Gyula és Soós Viktor Attila történész. A pontos cím: Lénárd Ödön, Tímár Ágnes, Szabó Gyula, Soós Viktor Attila: Utak és útvesztők. Kairosz Kiadó, Budapest, 2006.