Tizenhat évi viszontagságos, de sikeres pályaszakasz után felavathatta első cserkészparkját az erdélyi magyar ifjúsági mozgalom. A háromszéki Kőröspatak fölötti Vadas-tetőn álló egykori utászházat több hónapos felkészülés és tatarozás után június 17-én vették birtokukba a Romániai Magyar Cserkészszövetség nevében itt táborozó, illetve egynapos túrára kivonuló sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, kovásznai, ozsdolai és kézdialmási cserkészcsapatok. /Felavatták az első hazai magyar cserkészparkot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Temes megyében Perjámos községben a referendum hivatalos eredménye: az 5499 szavazásra jogosult személy közül 2986-an jelentek meg az urnáknál, és majdnem száz százalékban arra voksoltak, hogy Pészak falu váljon le a községközponttól, Perjámostól. Az önálló közigazgatásra még várni kell, a népszavazás eredménye alapján a parlamentnek kell törvényt alkotnia az új község létrehozásáról. /(P. L. Zs.): /Új község születőben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./

Június 18-án, vasárnap Magyarkapuson felavatták a nemrég restaurált templom kazettás mennyezetét, amelyek a XVIII. század elejéről maradtak fenn. /Török Á. Rebeka: Magyarkapus. Restaurálták a templom kazettás mennyezetét. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Jókedvet, mosolyt varázsoltak az utolsó iskolai héten a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport aulájába a Sosekacagó király, azaz Hajós János és Juhász István Géza fiatal kolozsvári bábművészek, akik közel nyolc esztendeje “sétálnak”, Erdély-szerte. “Többnyire vidéken tartunk előadásokat. Ha sikerül 70-80 gyermeket összegyűjteni valahol, akkor már elmegyünk. Ez persze még nem éri meg nekünk, de az útiköltséget már fedezni lehet ennyi pénzből, és az élmény, amely a gyermekek arcán tükröződik, az nekünk nagyon sokat ér” – jelentette ki Hajós János. A két fiatal művész maga készíti kedves figuráit, és szívesen vállalnak bábkészítés-tanítást, sőt papírhajtogató-oktatást és számos más kézműves foglalkozást. /Gáspár-Barra Réka: Sétáló bábszínház. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./

Június 19-én megnyílt Burján Gál Enikő, a Képzőművészeti Egyetem festészet szakos végzős diákjának olajfestmény kiállítása Kolozsváron a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. /D. I.: Képzőművészeti kiállítás a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Laczkó Aranka naiv művész festményeiből, rongyszőnyegből készült faliszőnyegeiből nyílt kiállítás Marosvásárhelyen, a Tholdalagi-palotában, a múzeumban. Itt az üzenet a fontos, a veleszületett, pozitív értelmű önkifejezés vágya. Bónis Johanna, a Maros Megyei Múzeum igazgatója üdvözölte az alkotót és tárlatát. A megnyitón az igazgató szavain kívül magyar szakember méltató beszéde nem hangzott el, román szakemberek románul szóltak. /Nagy Botond: A naiv művész üzenete. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

A székelyudvarhelyi Eszterlánc Egyesület idén is megszervezte hagyományőrző néptánc- és népdaltáborát Hargita megye tanácsa anyagi támogatásával. Az ötnapos programban dalok és táncok tanítása mellett sok érdekes foglalkozás várta az apróságokat. Both Aranka táncoktató foglalkozott velük. /Eszterláncos hagyományápolás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 21./

Közel negyven gyerek vett részt Székelyudvarhelyen a Művelődési Ház által szervezett – társszervezésben a Kuckó és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesülettel – Vakációs kézműves foglalkozás elnevezésű egyhetes rendezvényen. /Barabás Blanka: Fő, hogy dolgozzanak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 21./

Június 19-én a Kolozsvár Társaság főtéri székhelyén bemutatták Dr. László Ferenc zeneakadémiai tanár újabb, Bartókról szóló, a Polis Kiadónál megjelentetett, Bartók markában című könyvét. Demény Péter, a könyv szerkesztője, majd dr. Almási István népzenekutató méltatta a könyvet. László Ferenc több évtizeden át tanulmányozta Bartókot. /Nagy-Hintós Diana: Bartók markában. Könyvbemutató a Kolozsvár Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Dr. Vofkori László Románia turizmusföldrajza című könyvét mutatták be június 21-én a csíkszeredai Sapientia – EMTE épületében. A kötet elsősorban a földrajztudományi, közgazdasági és a turizmus egyetemi képzésében részt vevő hallgatóknak nyújt eligazító alapfokú ismereteket. /Könyvbemutató a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./

A nemzetféltés és pusztuló tárgyi-szellemi értékek mentésének s a hit jegyében született a Fényhozók – székelyföldi fal- és mennyezetképek az igazság napjának megvilágításában című kötet, melynek szerkesztője Pap Gábor művészettörténész. A kiadó magyarországi Sárosi Kft., a szerzők és a terjesztő a könyvből származó teljes bevételt a hányatott sorsú székelydályai református templom helyreállítására ajánlják fel. ,,Minden lehulló, kallódni hagyott kő vagy más emlék egy-egy rég elköltözött drága léleknek újbóli és végleges halálát, és minden pusztulásra hagyott, tudatlanságból, álszentségből halálra ítélt épület lebontása, nyom nélküli eltüntetése kultúránk egy-egy gyökérszálának elvágását jelenti, s egy-egy lassú, de biztos lépés az öngyilkosság felé.” – idézte Debrecze­ni Lászlót tanulmányának mottójában a kötet háromszéki szerzője, Juhász Judit. Az uzoni-kökösi magyar-néprajz szakos tanárnő Ég és Föld találkozása Szacsván című tanulmánya a mennyezet festett kazettáinak motívumkincsét tárja fel. Fülöp Szabolcs székelydályai lelkipásztor a dályai műemléktemplom középkori falképeinek, a meghurcolt mennyezetkazettáknak a teremtési képleteit értelmezi (Székelydálya – vallomás három tételben). Pap Gábor művészettörténész tanulmányában a székelydályainál szerencsésebb székelyderzsi templomban fennmaradt Szent László-legenda falképrészletekbe rejtett üzenetét tárja fel és értelmezi. Szántai Lajos művelődéstörténész Ítélet és szabadulás Bögöz falképein címen írt. Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti lelkipásztor – A nő megkoronázódása Nagyga­lambfalván – az 1970-es években feltárt falké­peket írja le. A székelydályai templomban, melynek megmentése, szakszerű helyreállítása érdekében született ez a kötet, két évtizeden át jóformán csak rombolás történt. A szétdúlt templomban omladozó vakolat, feltárt falképmaradványok, mennyezeti kazetták – megannyi üzenet egy korról és embereiről. /Incze Ibolya: A szent hely rendező ereje (A székelydályai templomért). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Nagykárolyban a közép-és szakiskolákban összesen 19 osztályból választhatnak a végzősök, amelyekből mindössze 7 indul a magyar tagozaton. /Ráduly Andrea: Az utolsó vizsga után – válaszút előtt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 22

Visszavonta a képviselőház Állandó Bizottsága (ÁB) a szakbizottságokból a kisebbségi törvénytervezetet, amelyet jövő héttől a plénum kezd el tárgyalni. Lehetőség van arra, hogy egy törvénytervezet szakbizottsági véleményezés nélkül kerüljön a plénum elé, de erre a román parlamentben azért még nem volt példa. Az ÁB precedens értékű döntését az immár fél éves huzavona indokolja, a bizottságok minden határidőt meghaladtak. A javaslat az RMDSZ-től származik, az előterjesztő, Márton Árpád képviselő azzal érvelt: a három bizottság, amely együttes ülésén vitatta a tervezetet, hónapok óta döntésképtelen, és kevés a valószínűsége annak, hogy ez a továbbiakban másként lesz. Victor Ponta, az ÁB szociáldemokrata tagja cinikusan megjegyezte: a plénumban gyakorlatilag elölről kell kezdeni mind a 800 módosító indítványnak a megvitatását, ami első ránézésre is legalább 8 év. /Székely Kriszta: Visszavonták a szakbizottságokból a kisebbségi törvényt. Folytatódik az időhúzás a képviselőház plénumában? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Traian Basescu államfő együttműködött az egykori Szekuritáté katonai titkosszolgálatával, jelentette ki Emil Constantinescu ex-államelnök. Emellett a politikus azzal vádolta meg a Román Hírszerző Szolgálatot (RHSZ), hogy az a jelenlegi államfő állítólagos szekus múltjára vonatkozó iratokat titkolt el, illetve semmisített meg. Emil Constantinescu azért jelent meg június 21-én az átvilágító bizottság előtt, hogy tájékozódjon a 2005. decemberében általa benyújtott azon dokumentumokról, amelyek állítólag Basescu titkosszolgálatokkal való együttműködését bizonyítják. /Constantinescu: Basescu is együttműködött a Szekuritátéval. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (KP) elnöke elképzelhetőnek tartja, hogy az általa vezetett politikai alakulat támogassa a kormány megbuktatására irányuló szociáldemokrata bizalmatlansági indítványt. A konzervatívok Monica Macovei igazságügyi miniszter menesztését is követelik, és a kormánykoalícióból való kilépéssel fenyegetőznek. /Voiculescu és Geoana megbuktatná a kormányt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Hat halottja van a június 20-i Cibles-völgyi áradásnak Felsőilosván, kilenc személyt eltűntnek nyilvánítottak – közölte a Beszterce-Naszód megyei katasztrófalehárítási felügyelőség. A felhőszakadás 53 települést érintett 8 megyében. 549 személyt kellett kitelepíteni, ebből 400-at Beszterce-Naszód megyében. A hegyekről lezúduló víz 1183 lakást károsított: 84-et teljesen elmosott. Fehér megyében majdnem 350 házat és gazdaságot árasztott el a víz, 230 személy pedig elszigetelődött a vihar miatt. Leginkább Nagyenyed érintett, ahol több mint 100 házat és a hozzá tartozó épületeket árasztotta el a víz, s közel négy kilométernyi utca állt víz alatt. /Emberéleteket követelt az ár. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./ A levonuló ár komoly károkat okozott Felenyeden és több mint 150 nagyenyedi lakóházban, gazdaságban. Nagyenyeden ismét vízben állt az ősszel felújított Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház. /Ismét kiöntött az Enyed-patak. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 22./

Kolozsvár lakosságának etnikumközi viszonyaiban javulás mutatható ki, a kincses város pedig jó esélyekkel pályázik arra, hogy nemzetközileg is a multikulturalitás modelljévé váljon – így összegezhető a Friedrich Ebert Alapítvány megbízásából a kolozsvári székhelyű Kulturális Sokszínűség Központja közvélemény-kutatásának eredménye, amely magyar és román alanyok megkérdezésével készült. Salat Levente, az intézet ügyvezető igazgatója elmondta, a felmérés egy nagyobb projekt keretében készült el, az alapítvány Dél-Kelet Európa több városában vizsgálja az etnikumközi viszonyokat. A magyar lakosok válaszaiban tapasztalható sérelmekről Salat úgy vélekedik, hogy ezekben nem tények tükröződnek, hanem a kisebbségi léttel együtt járó marginalizáltság és az ebből fakadó frusztráltság. A helyi magyarság a város magyar múltjának megjelenítését hiányolja. Salat szerint nagy az esélye annak, hogy Kolozsvár a multikulturalitás szempontjából Dél-Kelet Európa modelljévé váljon. /B. T.: Javuló kolozsvári etnikumközi viszonyok. Erdély fővárosa a multikulturalitás modelljévé válhat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

A most éppen megszűnőfélben levő HTMH-nál létezett egy sürgősségi alap. Ez az alap arra szolgált, hogy gyorsan kapjon egy kis pénzmagot akinél vagy amely intézménynél éppen nagyon szorult a kapca. Simon Judit, a lap főmunkatársa már mondja is, mi történt a pénzalappal. Valaki hosszasan kunyerált a szocialistáknál, az MSZP-nél, adnának némi támogatást egy magyar rendezvényre. Kapott is valamicskét, de kiderült, kellene még pénz. Az illető az a HTMH-hoz fordult, kapott támogatást. A rendezvényre meghívták a HTMH elnökét. Az illető dörgedelmes hangon szólt a közönséghez: a szocialista-liberális kormány rá se hederít a határon túli magyarokra, bezzeg az ellenzék vezére… Simon Judit ezzel védelmezi Gyurcsány új nemzetstratégiát: ezentúl csak zsebre, nem a magyar adófizetők pénzén lehet majd szidni a kormányt. Még a HTMH-tól sem lehet egy kis aprót kunyerálni. /Simon Judit: Búcsú a HTMH-tól. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

Sokáig abban reménykedtek, „hogy bennünket a dolog nem érint.” Nem így történt. Velünk tizenhat-hét éve egy egész apparátus, hivatal foglalkozott, ahol ismerték ügyeinket, ismertek minket, a hivatal velünk bajlódott, írta Sebestyén Mihály. Most ennek vége. „Anyánk összehúzta a függönyt a szobában, csak egy résnyi világosság jő be hozzánk.” „Nem lesz állandó értekezlet. Nem lesz pénz.” A magyar kormány szerencsésen megszabadult egy költséges hivataltól. „Hurrá, megint spóroltunk harminc ezüstöt!” Sebestyén Mihály sietett hozzátenni: narancsosék ugyanezt tették volna. „Ha már nem lesz HTMH, akkor bizonyos, hogy lesz UBHBMH.” Unión Bévül Határokon Bévüli Magyarok Hivatala. A nem magyarországi magyar kultúra segélyezését fogják csonkolni. A könyvkiadás, a művészetek, az anyai nyelv ápolása a hivatal nélkül még nehezebb lesz, még rosszabb, még távolabbi. „A miniszterelnöki hivatal mellett fog működni valószínűleg a csöppnyi új hivatal. Mint egy fakabát a posztoló rendőrrel, akár egy trafik.” /Sebestyén Mihály: A nemzet trafikja. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

A második Gyurcsány-kormány, miután elhatározta, hogy alaposan megzsarolja az anyaországi lakosságot, kisepri a padlásokat is a maradék civil tartalékoktól, figyelő tekintetét a határon túli magyarságnak juttatott morzsákra vetette, s tekintve, hogy éppen e ,,külhoni magyaroktól” fél leginkább, határozott: nincs szükség a HTMH-ra (Határon Túli Magyarok Hivatala), nincs szükség közalapítványokra, de a magyar–magyar értekezleteket is felesleges összehívni, hiszen a Máért voltaképpen terméketlen és haszontalan, tekintve, hogy gyűléseit nem előzi meg ,,előzetes egyetértés”. Gyurcsányék szerint a Máért-zárónyilatkozatokat előre, biankóban kell elkészíteni, s utána esetleg jöhetne valamilyen szócséplés. Példátlan cinizmus és felelőtlenség váltotta fel az eddig is botladozó, félszárnyú nemzetpolitikát, s ha így haladunk tovább, a szoclib magyar kormány egyszerűen letagadja, hogy az anyaország határain kívül ötmilliónyi magyar él, írta Magyari Lajos költő, a lap főmunkatársa. Gyurcsány Ferenc majd kézi vezérléssel intézi az összmagyarság gondjait, hiszen ő mondta, ,,tizenötmillió magyar érdekében fogok politizálni”. Gyurcsánynak egyelőre a tízmilliónyival is erősen meggyűlt a baja. A rendszerváltást követően sok hiba, sok mulasztás, kétbalkezesség történt Magyarországon: Antall József nem mert igazán, erős kézzel belenyúlni a megörökölt darázsfészekbe, ezt Boross sem kockáztatta, Orbán Viktor elfelejtette megregulázni az agymosó, nemzetellenes médiacézárokat, Horn Gyula és Medgyessy Péter mondott néhány igen populista balraátot, de ezek sem mozdítottak igazán az ország szekerén. Ám amit Gyurcsány és csapata művelt, az tényleg példátlan a magyar históriában. /Magyari Lajos: Amikor már semmi nem kell. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

A gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés két helyi szervezőjét, Árus Zsoltot, a Gyergyószéki Székely Tanács elnökét és Simon Sándort, a Ditrói Székely Tanács elnökét, egyenként tízmillió lejre (1 000 új lej) büntette a csíkszeredai csendőrség. Csapó József, az SZNT elnöke közleményében kifejtette, jegyzőkönyv szerint a büntetés indoklása, hogy a nyilvános gyűlés 15.00 órakor ért véget a polgármesternek benyújtott bejelentésben feltüntetett 14.20 óra helyett. „Tehát a csendőrség képviselői szerint a Székely Nemzetgyűlés helyi szervezői kihágást követtek el, mert szerintük a gyűlés 40 perccel hosszabb ideig tartott! Azt azonban nem vették figyelembe, hogy a székelyföldi esőzések miatt a résztvevők nagy része nem tudott idejében megérkezni Ditróba, így a Nemzetgyűlés is 15 perc késéssel kezdhette el munkálatait!” – hangsúlyozza Csapó. „Tiltakozunk a hatósági fellépés ellen, amelyet indokolatlannak tekintünk, hiszen a tervezett programidő 25 perccel való túllépése egy népközösség érdekében tanácskozó közképviselet fegyelmezett munkálatain, semmiképpen nem tekinthető büntetendő kihágásnak! A büntetés ellen a helyi szervezők fellebbezni fognak” – hangsúlyozta az SZNT vezetősége. Ugyanakkor határozottan tiltakoznak az ellen is, hogy a nemzetgyűlést megelőző éjjel az egyik gyergyószentmiklósi szórakozóhelyen civil ruhás csendőrök magyar fiatalokra támadtak, négy fiún a törvényszéki orvos 5 napnál később gyógyuló sérüléseket állapított meg. A helyi csendőrség parancsnoka szerint „a szolgálaton kívül levő csendőrök nem a gyergyószentmiklósi alakulathoz tartoztak”. „Mivel a rend fenntartásért felelős karhatalmiak a ditrói székely nemzetgyűlés előtt követték el tettüket, brutális fellépésükkel könnyen egy etnikai konfliktus kirobbanását idézhették volna elő.” – olvasható a közleményben. Ez okból az SZNT vezetősége követeli a jogállamban megengedhetetlen magyar verés körülményeinek azonnali kivizsgálását. /25 percért 20 milliós büntetés. A SZNT tiltakozik a hatósági fellépés ellen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

Markó Béla RMDSZ-elnök a Gyergyóditróban lezajlott Székely Nemzetgyűlés kapcsán megjegyezte: nevetséges, hogy egyesek ezentúl negyedévente ki kívánják kiáltani a területi autonómiát. Markó politikai célzattal csúsztat. A Székely Nemzeti Tanács az általa szervezett gyűléseken még egyetlenegyszer sem kívánta kikiáltani a területi autonómiát, mindig csak a területi autonómia iránti igényét nyilvánította ki, írta Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője. Nincs abban semmi nevetséges, hogy az, aki valaminek a hiányát érzi – akár naponta, akár negyedévente -, kinyilvánítja igényét a hiány pótlására. /Dénes László: A nevünkben. Nem értünk? = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 22./

Hosszú szünet után Borbély László miniszter, valamint Tamás Sándor parlamenti képviselő szorgalmazására a közelmúltban a vasúti társaság Maksá­tól Berec­kig felszerelte a kétnyelvű helységtáblákat a vasútállomások homlokzatára. 2003-ban indult meg a kétnyelvű táblák felszerelése azon településeken, ahol a lakosság számaránya eléri a húsz százalékot. Összesen háromszáz állomásra szerelnek román–magyar helységnévtáblát.  Kézdi­vá­sárhelyen is van már kétnyelvű tábla. /Iochom István: Kétnyelvű vasúti táblák Maksától Bereckig. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

Június 21-én először tartottak lelkészszentelést Sepsiszentgyörgyön: huszonegy fiatal lelkészhez szólt Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke: Legyetek a mi református anyaszentegyházunknak hűséges szolgái.  A vártemplomban tartották a hatéves választási ciklus utolsó kerületi közgyűlését, amelynek fénypontja a lelkészszentelés volt. Forró László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület és személyesen Tőkés László püspök üzenetét hozta. Pap Géza püspök áldását adta a huszonegy fiatal lelkészre, akik ezt követően fogadalmat tettek, elhangzott a lelkészi eskü. /Fekete Réka: Legyetek egyházunknak hűséges szolgái (Első lelkészszentelés Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

A X. Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat keretében június 21-én a Kultúrpalotában adták át a díszpolgári címeket és a Pro urbe-kitüntetéseket. Idén a díszpolgári címet két magyar /Szalman Lóránt, Kiss Elemér/ és két román, illetve post mortem Szabó György Pálnak és egy románnak adományozták, Pro urbe-kitüntetést Sepp Rieder, Eric Hayes és dr. Gyimesi Endre vehetett át. Szalman Lóránt /sz. Kolozsvár, 1929. szept. 11./ Kolozsváron végezte a zenekonzervatóriumot. Marosvásárhelyen kezdetben kórusvezető, majd a Marosvásárhelyi Székely Ének- és Táncegyüttes igazgatója. Karvezetőként folytatta tevékenységét, majd a marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója, számos hazai és külföldi turnén vett részt zenekarával. 1989. december 1-től nyugdíjas, megalapította a Musica Humana női kórust. Kiss Elemér Kolozsváron végzett matematika-fizika szakon, 1974-ben doktorált matematikából. 1951-1961 között a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára, 1961-1978 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet tanára, 1978-1990 között a marosvásárhelyi almérnöki intézet előadótanára, 1990-1999 között pedig a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem professzora. 2001-től a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Tudományegyetemen előadótanár, jelenleg is itt tanít. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több könyvet és egyetemi jegyzetet adott ki. Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-fizikát végezte el. 1952-1955 között a bukaresti Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd hazatért, általános iskolákban tanított. Nyugdíjazása után gazdag szociális és kulturális tevékenységet fejtett ki, tíz éven át töltötte be az EMKE elnöki tisztségét, 2001-től az EMKE tiszteletbeli elnöke. A népzene- és néptáncmozgalom kezdeményezője Maros megyében. 1995-ben Kun Kocsárd-kitüntetést kapott. Dr. Gyimesi Endre /Keszthely, 1952. okt. 20./ az ELTE irodalom szakán doktorált, Keszthelyen a könyvtár igazgatója, 1988-tól pedig a megyei levéltár igazgatója. 1994-ben választották a Marosvásárhellyel testvérváros Zalaegerszeg polgármesterévé, majd országgyűlési képviselővé. /Antalfi Imola: X. Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárok és Pro urbe-kitüntetettek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

Kommandón megalakult a Horn Dávid Néprajzi, Természet- és Műemlékvédelmi Egyesület, amely a térség sajátosságainak megőrzését tűzte ki célul.   A húsz alapító tagot számláló egyesület elnöke, Szabó Mária kommandói monográfiaíró elmondta: azon dolgoznak, hogy az évek óta üresen álló, ,,kiskastélyként” emlegetett épületben falumúzeumot hozzanak létre. Elképzeléseik szerint a falumúzeumot október 17-én avatnák, akkor hármas évfordulót ülnek a hegyvidéki faluban: 1888-ban e napon indították a gyulafalvi fűrészgyárat, majd 1889-ben a kommandóit, mely 1999-ben zárta be kapuit. /(mózes): Értékvédő egyesület (Kommandó). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

Nagyszabású átépítések foglalkoztatják a szatmárnémeti katolikus egyházat, a terv a székesegyház melletti Nyári Színházat és a környező területeket érinti. A templomra törvénytelenül „ráépült” Nyári Színház a szertartásokat félbeszakította hangzavarával. „A román törvények szerint egy templomhoz közelebb, mint 300 méterre semmiféle nyilvános szórakoztató intézmény nem működhet, ezt a törvényt a katolikus egyházzal kapcsolatban mégis semmibe vették: meg lehet nézni, a szatmárnémeti Nyári Színház nemhogy ennél jóval kisebb távolságot sem tart, de egyenesen ráépült a püspöki székesegyházra!” – mondta Schupler Tibor atya, a szatmári római katolikus püspökség gazdasági igazgatója. Idén a már lekötött koncerteket még megtarthatják. Schupler szerint kidolgozott tervük van a hasznosításra. Lesznek lakások, irodák, üzletek és konferenciaterem, ahol esetenként még koncerteket is tarthatnak. Ilyés Gyula polgármester közölte, a városvezetés az ilyen kulturált, minden körülményt figyelembe vevő megoldásokat támogatja. Az építkezést már a jövő tavaszon megkezdenék. /Sike Lajos: „Megtér” a Nyári Színház. Irodát, üzleteket, konferenciatermet épít Szatmáron a katolikus egyház. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényét az a soproni születésű Mora Terézia fordította németre, aki Németország ünnepelt írójaként látogatott vissza szülőhazájába. Esterházy Péter Harmonia caelestis-ét is Mora Terézia ültette át németre, az ő regényeit viszont Nádori Lídia és Rácz Erzsébet fordította magyarra, mert az 1971-ben született, de 1990 óta Berlinben élő hölgy anyanyelvéről csak fordít, de szépirodalmat németül alkot. Nagyjából minden harmadik magyar hazánk határain kívül él. Közülük a tollforgatók vagy nyelvet váltottak idegenben (mint például Arthur Koestler, Arnóthy Kriszta, Mikes György, Ephraim Kishont, azaz Kishont Ferenc vagy Sebestyén György, aki a Magyar Nemzet cikkírójából lett az osztrákok legolvasottabb írója s a bécsi PEN főtitkára), avagy megőrizték anyanyelvüket s magyarul alkottak, mint Márai Sándor, Cs. Szabó László, Kabdebó Tamás, Határ Győző, Gömöri György és még annyian mások. Lénárd Sándor csak nyolc esztendőt élt Magyarországon (latinra fordította a Micimackót), németül írott verseit Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor, a római konyháról írott szakácskönyvét pedig Tandori Dezső és Tandori Ágnes terelte vissza a fogantató anyanyelvhez. Az oslói Sulyok Vince norvégra fordította többek között Csoóri Sándor írásait Mennesker, grener (Emberek, ágak) címmel. A legutóbb Széchenyiről írott könyvével feltűnt Oplatka András németül írja cikkeit (Andreas Oplatka néven) a Neue Züricher Zeitung hasábjain, akárcsak Georg Paul Hefty (Hefty György) a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, de ha egy sajtótájékoztatón találkoznak, anyanyelvükön érintkeznek egymással. /Juhani Nagy János: Magyar fordít magyart. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

A második székelykaput állították fel a múlt héten Törökországban, az Antalya melletti Macarköy városban. A kezdeményező Beder Tibor csíkszeredai tanár szerint „az Északi- és Déli-sarkot kivéve nincs a világnak olyan része, ahol ne élnének magyarok. Macarköy, azaz Magyarfalu lakóiban már csak az emlékezés mély rétegeiben sejlik fel a magyarsághoz való tartozás tudata”. Az első székelykaput Rodostóban állították fel tavaly, idén Csíkszentdomokos ajándékozott egy másikat, felkérve Macarköyt, legyen testvértelepülése a csíki nagyközségnek. A török város lakói úgy tartják, őseik négyszáz évvel ezelőtt érkeztek a vidékre, a magyar motívumokat pedig a kopjafa-motívumú sírkövek is őrzik. /Székelykapu Törökországban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

XVI. Benedek pápa nemrég aláírta azt a dekrétumot, amely kihirdeti Salkaházi Sára szociális testvér hősi fokon gyakorolt szeretetáldozatát, azaz a vértanúságot /”az 1899 május 11-én Kassán született és 1944 decemberében Budapesten meghalt Isten Szolgája, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúságát.”/. Salkaházi Sára 1943 őszén felajánló imádságot tett, amelyben hangsúlyozta, az egyházüldözés esetére Isten fogadja el az ő halálát, kímélje meg a többi testvért. A szociális testvérek Budapesten, a Bokréta utcai zárdájukban rejtegették az üldözött zsidókat. Ezért a nyilasok 1944. december 27-én Salkaházi Sárát hatodmagával elhurcolták és aznap este valamennyiüket agyonlőtték a Duna-parton. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása elmondta, hogy a Szabadság-híd hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. „Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. (...) A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek.” Salkaházi Sára bejárta és szerette Erdélyt, Márton Áron püspök is jól ismerte értékes újságírói, írói, kulturális munkásságát. 1943 márciusában a szatmári Irgalmas Nővérek iskolájában tartott előadást, majd ugyanazon év decemberében Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. 1944. májusában Nagyváradon vett részt lelkigyakorlaton. Az 1989-es rendszerváltás után Romániában immár nyilvánosan működik, a többi szerzetesrendi intézménnyel együtt erőszakosan megszüntetett Szociális Testvérek Társasága. A köztudatban „szürke nővérekként” megmaradt testvérek jelenleg Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszeredában, Désen, Marosvásárhelyen és a Neamt megyei Romanban fejtik ki tevékenységüket. /Fodor György, piarista confrater: Újabb magyar vértanú boldoggá avatása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./