A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) levelet intézett Sólyom Lászlóhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz:A romániai magyar közvélemény aggodalommal értesült a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetéséről, az MTV műsorainak drasztikus csonkolásáról, a határon túli magyarok irányába történő támogatások csökkentéséről. Ezért, mint a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelősei, kérjük Önöket, hogy a végleges és Kárpát-medencei magyarságunk szempontjából végzetes döntések előtt vegyék figyelembe a következő tényeket: 1. A Határon Túli Magyarok Hivatala fennállásának egész ideje alatt, de főként az utóbbi hónapokban, jelentősen hozzájárult a magyar–magyar párbeszéd eredményességéhez, az anyaország és a határon túli magyarság közötti pragmatikus, partneri viszony kialakításához. A HTMH megszüntetését semmilyen takarékossági szempont nem indokolja. Amennyiben a Hivatal mégis megszűnik, reméljük, hogy a kancellária részeként működő igazgatóság súlya megmarad, az anyaország és a határon túli magyarok közti kommunikáció közege, katalizátora marad. 2. Fontosnak és kívánatosnak tartjuk, hogy az elmúlt hónapokban kezdeményezett, a civil és szakmai szervezetek bevonásával megtartott tanácskozások az anyaországi és határon túli magyarok közt folytatódjanak. A Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója, amely az anyaországon kívüli magyar újságíró egyesületeket tömöríti, ezt a célt eredményesen szolgálja. Megbeszélései a Magyar Országgyűlés és a HTMH vezetőivel a magyar–magyar párbeszéd elősegítését célozták. 3. A határon túli magyarok számára eddig biztosított támogatások az országos költségvetésnek a 0,02%-át jelentik. Egy ekkora összeg megtakarítása nem biztosíthatja az államháztartás egyensúlyát. Mi, a határon túli magyarok – Széchenyi kifejezésével élve – kiművelt emberfők tízezreit adtuk az anyaországnak, akiknek képzését mi biztosítottuk szülőkként és adófizetőkként. Az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, a Szülőföld Alap által visszajuttatott támogatások értéke, illetve a Sapientia Tudományegyetem működtetése csak parányi töredéke az általunk vállalt áldozatnak. Az anyaország támogatása nélkül a határon túli magyar kultúra károkat szenved, sőt a magyar közösségeknek a léte, megmaradása is kétségessé válhat. 4. Egyszerű számítással is kimutatható, hogy nem ablakon kidobott pénz az, amit határon túliakra költ a magyar állam, hiszen még ma is jelentős az anyaország irányába történő beáramlás. Bízunk abban, hogy átgondolva döntésük fontosságát, olyan határozatot hoznak, amely a Kárpát-medence egész magyarságának jövőjét, a magyar–magyar partnerség lehetőségét megalapozza. Remélve, hogy érveink hozzájárulnak közös céljaink megvalósításához, maradunk tisztelettel a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében: Ambrus Attila elnök, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, Csép Sándor alelnök, Szűcs László alelnök. Brassó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, 2006. június 20. /MÚRE-levél Magyarország vezetőihez. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23., Levelek itthonról haza. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 23., Népújság (Marosvásárhely), jún. 24., Ne a határon túli magyarokon takarékoskodjanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Újabb erős esőzések voltak Beszterce-Naszód megyében. Az árvízsújtott területeket még nem sikerült megtisztítani a fa- és építkezési törmelékektől, de a sártól sem. A megyében az áradások 890 házat és 617 gazdaságot öntöttek el, további 26 házat teljesen tönkretettek. Újabb árvízveszély fenyegeti az országot. /Árvíz: súlyosbodik a helyzet Beszterce-Naszód megyében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Az RMDSZ egyetért a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) a Miniszterelnöki Hivatalhoz (MeH) való áthelyezésével, ugyanakkor ellenzi a hivatal jelentőségének kisebbítését – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A hivatal főosztályként folytatja majd tevékenységét. Markó ezt a döntést a hivatal jelentőségének kisebbítéseként értékeli. Hangsúlyozta, a HTMH önállóságának elveszítésével nem érthetnek egyet, még akkor sem, ha ez nem az ő döntésük. A magyarországi költségvetési megszigorítások kapcsán kifejtette: sokkal többet nem tudnak annál, ami a sajtóban megjelent, éppen ezért tájékozódni kívánnak arról, milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban a magyar kormánynak. Az RMDSZ arra kér majd választ Budapesttől, hogy mi történik a közalapítványokkal, hogyan működik tovább a Szülőföld Alap, mennyi pénzt költhetnek majd a szaktárcák a határon túli magyar közösségek intézményes támogatására. Az MTI idézte Lábody Lászlót, az Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriumi elnökét, aki szerint célszerű lenne, ha a határon túli magyarság támogatásával foglalkozó három közalapítványnak közös apparátusa és irodája lenne, mert ez hatékonyabban szolgálná a határon túliak ügyeit. Lábody „szigorúan magánemberként” nyilatkozva elmondta: jelenleg 22 csatornán keresztül történik a határon túli magyarok anyagi támogatása. Lábody László /korábban a HTMH elnöke volt/, arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi struktúrát rengeteg felesleges párhuzamosság jellemzi. – A közös hivatali apparátus hatékonyabb lehetne, és megfelelő színvonalú, naprakész nyilvántartással, monitoringgal a kitűzött célokat is jobban szolgálná – mondta. Emlékeztetett arra, hogy a támogatási rendszer „csírájaként” 1989-ben hozták létre az Illyés Alapítványt a határon túli magyar kultúra, a civil társadalom és az egyházak támogatására. Az alapítványból vált ki 1993-ban a gazdaságfejlesztéssel foglalkozó Kézfogás Alapítvány, majd 1995-ben a közalapítványi forma létrehozásakor alakították meg az ösztöndíjakkal, oktatással foglalkozó Apáczai Közalapítványt. Lábody szerint a határon túli magyarok támogatására fordított állami pénz ugyan évről évre folyamatosan nő, de arányaiban csökkennek a közalapítványokon keresztül folyósított összegek – a rendszer egyre nehezebben áttekinthető. Felhívta a figyelmet arra, hogy a változtatás során a több évre szóló finanszírozási programok miatt csak „megfelelő óvatossággal” szabad a jelenlegi struktúrához nyúlni. Azt, hogy a HTMH július 1-jével a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerül, jó megoldásnak találja. Ez hasonlít arra az állapotra, amikor az Antall-kormány idején – 1990 és 1992 között – a HTMH még nem volt önálló hivatal. Végezetül elmondta, hogy a hivatalnak alapvetően két feladata van: egyrészt a határon túli szervezetekkel kell kapcsolatot tartania, másrészt a kormányzati koordinációért felel. A kormányzati koordinációt hatékonyabban lehet művelni a MeH égisze alatt, mint egy „ég és föld között lebegő” önálló intézményben. /B.T.: Egyetért az RMDSZ a HTMH áthelyezésével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

A Székely Nemzeti Tanács vezetősége tiltakozó levelet küldött Vasile Blaga belügyminiszterhez, amelyben követelték a jogállamban megengedhetetlen magyarverés körülményeinek azonnali kivizsgálását, és az ellen tiltakoztak, hogy megbírságolták a Székely Nemzetgyűlés két szervezőjét. A levél szerint a nemzetgyűlést megelőző éjjel az egyik gyergyószentmiklósi szórakozóhelyen civil ruhás csendőrök magyar fiatalokra támadtak, négy fiún a törvényszéki orvos 5 napnál később gyógyuló sérüléseket állapított meg. Mivel a karhatalmiak a ditrói székely nemzetgyűlés előtt követték el tettüket, brutális fellépésükkel könnyen etnikai konfliktus kirobbanását idézhették volna elő – olvasható a belügyminiszternek címzett tiltakozásban. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./

Lassan kilencven éve állandó a kérdés, hogy egységes-e a világ magyarsága? Hogyan lehet megőrizni a nemzet egységét? Hogyan viszonyul a magyar állam az önmagukat magyarnak valló, szomszédos utódállamokban élő polgárokhoz? A második világháborút követően nem beszéltek a testvéri szocialista államokban élő magyarokról, azok sorsáról, helyzetéről az anyaországban, az utódállamokban pedig akár az életével is játszott az, aki nemzeti egységről mert beszélni, netán tenni. A rendszerváltás után Magyarország intézményes kapcsolatot létesített az anyaország és a más államokban élő magyarság között. Nagy vihart kavart akkoriban Antall József néhai magyar kormányfő kijelentése, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. A baloldali kormányzatok nem kívánták ezt nyíltan felvállalni. Tizenöt év alatt kialakult a támogatási rendszer. Pályázati rendszerben szigorú elszámolási feltételeket szabtak, hogy az áttekinthetőséget biztosítsák. Aztán jött másfél évvel ezelőtt az a bizonyos december 5. A pozitív gesztusok – koronás magyarigazolvány és a kedvezménytörvény biztosította jogok – után a határon túli magyarok azzal a ténnyel kellett szembesülhettek, hogy a magyar társadalom jelentős hányada nem kíván véleményt nyilvánítani a kettős állampolgárság biztosításának lehetősége kérdésében, és nagyon sokan a határon túl úgy érezték, hogy az anyaország eltaszította őket. Aztán jött a Gyurcsány-kormány új változata a megszorításokkal, és felröppent a hír, hogy megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala. A nemzeti ellenzék felhördült, Németh Zsolt kijelentette, hogy „Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szemmel láthatóan nem számít a határon túli magyarokra kormányzása során”. A határon túli magyar politikai és szakmai szervezetek egy része is zokon vette a bejelentést és tiltakozik a tervezett lépés ellen. A világon szétszóródott más népeket nemzettudatuk tartja egyben, még akkor is, ha nyelvileg már közösségekhez asszimilálódtak. A magyarságban egyelőre a széthúzás az összetartó erő. /Sarány István: Nemzeti egység? = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 24./

Felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, magyarországi, valamint hazai szervezetek részvételével, kétnapos műhelymunka ért véget július 23-án Székelyudvarhelyen. A Békéscsabai Regionális Képző Központ által kezdeményezett találkozó résztvevői a Norvég Alap pályázatát előkészítő cél és tevékenységrendszert dolgozták ki. A projekt megvalósítására 1 millió eurós támogatást igényelnek. Molnár György, a Pannon Forrás Kárpát-medencei Felnőttképzési és Szolgáltatási Hálózat szenátusának elnöke elmondta, céljuk egy egységes magyar nyelvű, azonos színvonalú felnőttképzési rendszer létrehozása, mely a Kárpát medence valamennyi területén élő magyarság számára egyaránt elérhetővé válik. Amennyiben a tervezett forrásokat sikerül megszerezni, első lépésként egységes gazdasági, számítógép felhasználói, és idegen nyelvi kurzusok válnak elérhetővé a célközösség számára. A kezdeményezők szerint a két éve, Székelyudvarhelyen elindított folyamat, egy magyar nyelvű felnőttképzési hálózat létrehozása az előkészítésből immár a megvalósítás szakaszába lépett. Öt ország tizenöt magyarlakta régiója szövetkezik arra, hogy európai szinten élvonalbeli, a munkaerő piacon és a vállalkozási szférában egyaránt fenntartható, gazdasági versenyelőnyt biztosító felnőttképzést valósítson meg. Az anyaországi képzési központnak három székelyföldi megyében, Maros, Kovászna, és Hargita megyékben vannak partnerei. /Szász Emese: Felnőttképzési hálózatot építenek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 24./

A romániai magyarságnak olyan önálló magyar tannyelű oktatási intézményekre van szüksége, amelyekben minden tantárgyat anyanyelven tanulhatnak a diákok, és a román nyelvet sajátos tantervek szerint sajátíthatják el – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke június 23-án Kolozsváron azon a konferencián, amelyen az RMDSZ oktatási szakpolitikusai, egyetemi oktatókkal, tanfelügyelőkkel és román nyelvet tanító pedagógusokkal vitatták meg a romániai magyar gyerekek román nyelvtanulási problémáit. Asztalos Ferenc, a román képviselőház oktatási szakbizottságának a tagja emlékeztetett: a kisebbségi törvénytervezet lehetővé teszi, hogy a romániai magyar gyerekek anyanyelvükön tanulhassák a történelmet és földrajzot. A tanácskozó testület egy olyan, négy-öt személyből álló munkabizottság létrehozását tartja fontosnak, amelyek a közoktatás minden szintjén kidolgozzák a ma még hiányzó, új szempontokat figyelembe vevő tanterveket. /B. T.: Sajátos tankönyvek alapján kell tanítani a román nyelvet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Kolozsvár országosan a második helyen áll a magánszférában felépült ingatlanok számát illetően – közölte Emil Boc polgármester, aki két éve vette át a városgazdai teendőket. /Kolozsvár az egyik leggyorsabban fejlődő város. Emil Boc beszámolt kétéves polgármesteri tevékenységéről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Június 24-én ballagnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzősei. Idén az Általános Orvosi Karon 222-en végeznek, ebből 103 a magyar tagozaton. Az Általános Orvosi Kollégiumot idén 83-an végezték el. A Fogorvosi Karon 69 végzős búcsúzik, míg a Fogtechnikusi Kollégiumon 37-en. A Gyógyszerészeti Karon a 60 végzősből 32-en végeztek magyar tagozaton. /Ballagnak a MOGYE végzősei. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

Ötvenöt végzős ballagott június 23-án a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem közigazgatási és politikatudományi karának kihelyezett sepsiszentgyörgyi főiskoláján. Harmincan a magyar, huszonöten a román tagozatról, utóbbiak zöme hivatásos rendőr.  Cziprián Kovács Loránd tanulmányi igazgató búcsúztatója után Antal Árpád András parlamenti képviselő, a főiskola volt oktatója mondott ünnepi beszédet. /Szekeres Attila:   Elballagtak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Ez a fesztivál nem csak városunk, hanem mindannyiunk, a magyar nemzet közös ügye, hangzott el Dr. Oláh Albert Kisvárda város polgármesterének köszöntő beszédében június 22-én, amikor megnyitotta a Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiválját. Felolvasták Sólyom László köztársasági elnök üdvözlő beszédét, amelyben az államfő leszögezte: meggyőződése, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitika újragondolása elodázhatatlan. „A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja a magyar önazonosság ünnepe, amelynek tíz napja alatt – immár tizennyolcadik alkalommal, évről évre visszatérően – jelenvalóvá és átélhetővé válik a magyar kultúra közössége” – hangzott a levélben. Sólyom László szerint a magyar nyelv ismerete és használata önmagában nem biztosít igazi nemzettudatot, ahhoz a nemzeti műveltség ismerete és az azzal való azonosulás is hozzátartozik. Hangsúlyozta: „külön öröm, hogy a Fesztiválon résztvevő – négy szomszédos ország – 16 színtársulata nem elégszik meg a hagyományőrzés missziójával”. A Csíki Játékszín Barta Lajos Szerelem című előadásával nyitott a fesztivál, majd az Újvidéki Színház Szép új világ című produkciója következett a Várszínpadon. /Köllő Katalin: Kisvárda: Ismétlődő varázslat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

A kolozsvári etnikumközi viszonyokról készített A multikulturális Kolozsvár címmel közvélemény-kutatást az Etnokulturális Sokszínűség Központja. A felmérés szerint az etnikumközi viszonyok tekintetében javult a helyzet. A kolozsváriak és a kolozsvári magyarok egyaránt 53,5–54 százaléka bízik a más nemzetiségű társában, 25,5 százaléka viszont kevésbé. Az etnikumok közötti viszony tekintetében a kolozsvári lakosok 45 százaléka egy ötlépcsős skálán a második legjobb fokozattal jelölte meg a románok és a magyarok közötti viszonyt. A magyarok nem tartják olyan felhőtlennek a román–magyar kapcsolatokat, mint ahogy azt a romántöbbségű városi minta tükrözi. Más a helyzet a romák és a többi etnikumok esetében. Ezt a viszonyt románok és magyarok egyformán konfliktusosabbnak látják. A kolozsváriak 57,4 százaléka szerint a kisebbségek jogait teljes mértékben tiszteletben tartják a városban, 24 százalékuk szerint pedig ezeknek csak részlegesen szereznek érvényt. A többségiek 63,4 százaléka gondolja úgy, hogy a kisebbségek jogai egyáltalán nem sérülnek. A magyaroknak mindössze 22,3 százalékuk gondolja úgy, hogy nem sérülnek ezek a jogok, és 53,9 százalékuk beszél az ellenkezőjéről. A kolozsváriak 78,9 százaléka állítja azt, hogy nem ismer olyan esetet, amikor nemzeti kisebbséghez tartozó személy jogait megsértették volna. A magyarok 28,8 százalékuk válaszolt igennel erre a kérdésre, és 63,5 százalék választotta a „nem” válaszlehetőséget. A magyarok 78,9 százaléka nem fordult sehova, hogy jogait megvédje, mert többségük nem bízik a helyi hatóságokban. A munkahelyi diszkriminációt illetően a románoknál ez az arány 13,3 százalék, addig a magyarok 27,1 százaléka szenvedett el hátrányos megkülönböztetést a munkavállalásban. A magyarok 22,6 százalékának van tudomása arról, hogy a helyi közigazgatási szervek diszkriminálták a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket. /Borbély Tamás: Közvélemény-kutatás a kolozsvári etnikumközi viszonyokról. A magyarok nem látják olyan rózsásan a kisebbségek helyzetét, mint a románok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Az évente megrendezett Lármafa találkozó a közönybe süppedt magyarság felrázását, fellármázását tűzte ki célul. A Szent László-kultuszt éltető, a magyar identitást védelmező lármafások idei Kárpát-medencei találkozója Belényesen kezdődött június 21-én. Az elszakított területekről származó több mint száz résztvevő június 23-án érkezett Hargita megyébe, Székelykeresztúr, Székelyderzs, Székelyudvarhely érintésével. Ma Csíksomlyó, Csíkszépvíz, Csíkszentmihály, Gyergyószentmiklós a célpont. A programban a csíksomlyói kegytemplom és a csíkszépvízi Szent László-emlékhely meglátogatása, a csíkszentmihályi templom és Szent László-freskó megtekintése szerepel. Június 25-én a rendezvény Cegőtelkén folytatódik, majd június 26-án a dési református templomban lesz a Lármafa-találkozó záróünnepsége. /Lármafa-találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 24./

A XI. Duna Karnevál keretében nem csak a Budapesten, a Vörösmarty téren, a Margitszigeten és a Duna Palotában, hanem Budakalászon, Dunakeszin és Ürömön is megcsodálhatták a néptánc kedvelői a Háromszék Táncegyüttes, a sepsiszentgyörgyi hivatásos táncegyüttes műsorát Ivácson László koreográfus összeállításában, melyet Molnár Szabolcs zenekara kísért. /Záhonyi András: A Háromszék Táncegyüttes Budapesten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Magyar rendőraltiszt volt alig két hónapig Kézdiszék egyik községében. A megyei rendőrség által meghirdetett versenyvizsgán ötvenketten jelentkeztek, de csak kettőnek sikerült továbbjutnia. Eltelt két hónap, s már nem rendőr az illető. Június 18-án vasárnap szülőfalujában ittas állapotban cirkuszt rendezett, csendháborítást követett el. A megyei rendőrség azonnal intézkedett: villámgyorsan elbocsátotta őt a rendőrség kötelékéből. Az eset kapcsán az áramtolvaj rendőrök jutnak az újságíró eszébe, akiknek a példás büntetése csupán az áthelyezés volt. A megyei rendőrség tehát nem egyforma mércét használ, amikor magyar vagy román rendőr vét a törvény ellen. /Iochom István: Mit ér a rend őre, ha magyar?! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Aradon a szervezőkön és a médián kívül csupán négyen jöttek el az RMDSZ-székházban rendezett fórumra. Megoldásokat kerestek az InfoTV tulajdonosa által az adás továbbéltetése érdekében kért pénz előteremtésére. Király András képviselő, RMDSZ megyei elnök kijelentette: “felelősen nem tudjuk felvállalni, hogy a kért összeget havonta kifizessük”. Bognár Levente alpolgármester a gyűjtést vagy a pályáztatást javasolta, ugyanakkor elmondta, jó volna tudni, hány néző figyeli rendszeresen az InfoTV magyar adását. /(Irházi): Fórum a magyar adásról. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./

Június 18-án, vasárnap ünnepe volt a petrozsényi kis unitárius közösségnek: vendégként fogadták Horváth Ferenc építészmérnököt és nejét, akik az Ártér Nagykörűi Kulturális és Művészeti Egyesület képviseletében jöttek, kifejezve együttműködési szándékukat. Petrozsény unitárius egyházközségének eddig kizárólag észak-amerikai kapcsolatai voltak, elsőnek jelentkeztek anyaországiak. A vendégek címeres nemzeti zászlót adtak át az egyházközségnek. A zászló nemsokára elfoglalja méltó helyét a templomban. /Kádár Attila unitárius lelkész: Zászlót kaptak a petrozsényi unitáriusok. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése által kiadott, Tőkés László püspök és Kovács Zoltán főgondnok által aláírt körlevél a nándorfehérvári diadal (1456) és a Bécsi Béke (1606) megünneplése kapcsán fordul a református egyházközségekhez. “Június 4-én a Trianoni Békediktátumra (1920) emlékeztünk. Gyászos évfordulóink sorát ez alkalommal hadd váltsa fel az öröm és a hálaadás ünnepe. Június 29-én lesz az 550. évfordulója annak, hogy III. Callixtus pápa az Imádságok Bullájában (Bulla Oratorium) közzétette a déli harangszóra való felhívását. A törökök feletti győzelemért szóló imádságokat meghallgatta az Isten, és az 1456. július 22-i, győztes nándorfehérvári csata nyomán a déli harangszó az Istenbe vetett hit és a hálaadás jelképévé vált nemzetünk életében. Június 23-án 400 éve annak, hogy a Habsburg-hatalom elleni győztes szabadságharc lezárásaképpen megkötötték a Bécsi Békét. Ezen a jeles évfordulón, amikor a déli harangszó megkondul, szava nemzeti és vallásszabadságunk ügyének győzelmét is fennen hirdesse!” A körlevél kérte, hogy június 25-én, vasárnap a délelőtti istentiszteletek keretében valamennyi gyülekezetben tartsanak hálaadást, a jövendőre nézve pedig – a nemzeti ökumenikus imaév keretében – tartsanak könyörgéseket a nemzet lelki megújulásáért. /Nándorfehérvár, Bécsi Béke. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./

A budapesti Kós Károly Egyesülés, a sepsiszentgyörgyi Országépítő Kós Károly Egyesület és a nagyszebeni HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete szervezésében nemrég Kós Károly Építészeti Konferenciát tartottak Nagyszebenben. Több mint hatvan magyarországi és romániai építész jött el, Guttmann Szabolcs nagyszebeni főépítész nyitotta meg június 17-én a konferenciát, majd előadást tartott az organikus építészet nagyszebeni gyökereiről. Gerle János építész, a magyarországi Országépítő szakfolyóirat főszerkesztője mutatta be Kós Károly munkásságát, Szabó Bálint professzor, kolozsvári statikus szakértő, a kolozsvári Brétfű utcai Kós-ház felújításának szakaszairól beszélt. A Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda előadói következtek. Takács Gyöngyi különleges vizuális összeállítást készített Kós Károly munkásságáról, majd Serfőző Levente irodavezető, a HÍD egyesület elnöke, az Ars Hungaricáról, vagyis a Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa rendezvényeibe illeszkedő 2007-es magyar vonatkozású programtervezetről beszélt. Ezután a konferencia kapcsán meghirdetett képzőművészeti pályázatra és építészeti tervpályázatra beérkezett pályamunkák elbírálása következett. Augusztus 27-ére, a magyar hét végére tervezik Nagyszebenben emléktábla elhelyezését Kós Károly egykori lakóházának homlokzatán. A pályázati kiírásra 12 terv érkezett be magyarországi és erdélyi építészektől. A pályázat a nagyszebeni Petőfi Park organikus rendezését tűzte ki célul úgy, hogy lehetőség nyíljon itt egy Magyar Pavilon felépítésére. A nagyszebeni park és lépcsősor elnevezését Petőfi Sándorról a Nagyszebeni Magyar Polgári Egyesület kérésére, Guttmann Szabolcs főépítész javaslatára 2001-ben hagyta jóvá a helyi tanács. /S. L.: Nagyszeben. Nemzetközi Kós Károly Konferenciát szerveztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Csoportosan Marosvásárhelyen első ízben állítottak ki tordai képzőművészek: Deleanu Márta, Labancz Lóránt, Nagy Annamária és Suba László, tordai, illetve aranyosgyéresi kiállítók munkái láthatók a Bernády Házba. Deleanu Márta festményeiben Horvátország tájait, városait mutatta be. Labancz Lóránt – aki a tárlatnyitón rokkantsága miatt nem lehetett jelen – elküldte faliszőnyegeit, textíliáit. Nagy Annamária iparművész, most ,,üvegművészként”‘ mutatkozott be, formabontó üvegszobraival. Suba László keramikus, szobrász, fafaragó is jelen volt alkotásaival. Nagy Miklós Kund elmondta, négyük egy csapat. Tordán aránylag sok művész él, de a magyarok aránya most már csak olyan jó tíz százalék. /Nagy Botond: Üvegszobrok, álomvárosok. Tordai képzőművészek tárlata. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

Soó Zöld Margit festő- és grafikusművészt köszöntötték közelgő születésnapja alkalmából a Napsugár kolozsvári gyermeklap szerkesztőségében. A rövidesen ötvenéves Napsugár első képszerkesztőjét a gyermekek énekszóval, muzsikával fogadták, majd az ugyancsak alapítótagoknak számító Fodor Sándor és Kányádi Sándor, továbbá a lap főszerkesztője, Zsigmond Emese köszöntötte az ünnepeltet. /Németh Júlia: Napsugaras, szivárványos illusztrációk. Soó Zöld Margitot köszöntötték közelgő születésnapja alkalmából a gyermeklap szerkesztőségében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban Vetró András szobrász és Weisz Attila, Kolozsváron élő kézdivásárhelyi művészettörténész, egyetemi tanár nyitotta meg az UdvARTér művészeti csoportosulás által rendezett Tanár-diák (tanítvány) kiállítást, mely rendhagyó és példaértékű a maga nemében. Kosztándi Jenő, Kosztándi B. Katalin, Vetró András, Vetró Bodoni Zsuzsa, Bartos Gabriella és Sárosi Csaba művésztanárok mellett az Amerikai Egyesült Államokban, Írországban, Magyarországon és romániai városokban élő és alkotó tanítványaik közül huszonnégyen állítottak ki egykori tanáraikkal együtt. Sepsiszentgyörgyről B. Hajdú Enikő és Vargha Mihály, Kézdi­vásárhelyről Ráduly Imre, Lázár Levente, Szabó Kriszta, Zöldes Sándor és Vetró Bo­doni Barnabás, Brassóból Olsefszkyné Jakabos Imola és Vetró Bodoni Sebestyén András munkái láthatók. /Iochom István: Tanár-tanítvány kiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Marosvásárhelyen a Mikszáth Kálmán (ma Artei) utca 4. szám alatt van Izsák Márton, nemrég elhunyt szobrászművész műterme. Itt készültek azok a köztéri szobrok, melyek ma Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós és Dés tereit díszítik. Izsák Márton /Galócás, 1913. ápr. 12. – Marosvásárhely, 2004. febr. 1./ családtagjait, rokonait a vészkorszakban vesztette el. Szerette Marosvásárhelyt és óva intette környezetét a gyűlölködéstől, az egymás ellen irányuló rosszindulattól. Budapesten végezte az iparművészeti főiskolát. Diplomamunkája a volt Ludovika parkját díszíti. Később több kis szobra került a bukaresti román királyi palotába is. 1945-ben az ő javaslatára és közbenjárására nyílt meg a marosvásárhelyi magyar tannyelvű Művészeti Líceum, mely román tagozattal is bővült, ennek 1945-től 1974-ig volt az igazgatója, ugyanakkor mint szobrászművész megalkotta Szentgyörgyi István, Mihai Eminescu, Bartók Béla, a Deportáltak és az Ismeretlen katona marosvásárhelyi, Salamon Ernő gyergyószentmiklósi és a Deportáltak dési szobrát. A legsikerültebb művének a Csorvássy Istvánnal 1956-ban készített Bolyaiak szobrát tartotta. A legnagyobb élményt Márton Áron szobrának a megmintázása jelentette számára. 2000. június 24-én került sor Marosvásárhelyen az 1996-ban megmintázott szobor felállítására a Keresztelő Szent János Plébánia udvarán. „Ez volt az utolsó szobrom, amit egy áldott emlékű, bátor, népét szerető emberről megmintáztam” – nyilatkozta Izsák Márton. /Fodor Sándor (S.): A művészeti iskola megálmodója. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

Júniusban lesz tíz éve, hogy elhunyt Balogh Edgár. Nagyon sokat írt: lapokba, folyóiratokba, különböző kötetekbe. Beszélt egyetemi katedrán, a Kolozsvári Rádió mikrofonja előtt. Írásainak egy részét a Korunk belső munkatársa (ma főszerkesztője), Kántor Lajos állította össze 1974-ben, és az megjelent a Kriterion kiadásában Mesterek és kortársak címmel. Tanulmányokat, jegyzeteket, emlékezéseket tartalmaz. A kötetet összeállító Kántor Lajos szerint: „Balogh Edgár majdani életrajzírója, aki egyúttal egész életművének felmérésére fog vállalkozni, zavarban lesz, legalábbis a tekintetben, hogy az ő felmérő munkája tulajdonképpen kinek és minek a hatáskörébe tartozik. Mást ne mondjunk, vitatkozhat rajta a politikatörténet, a szociológia, a történelemtudomány, az irodalomtörténet, a stilisztika, sőt az etnográfia is, s a komparatistáknak egy-egy tudományágon belül ugyancsak érdekes anyagot kínál ez a szabálytalan, mégis a korra és megszületésének helyére annyira jellemző, oly sokféle »konkordanciába« illeszkedő életmű.” Balogh Edgár Temesváron született, Pozsonyban végezte el középiskoláit, majd a prágai német egyetemre iratokozott be. Publicisztikai munkásságát a Prágai Magyar Hírlapban kezdte, és kommunistának vallotta magát. 1935-ben kiutasították Csehszlovákiából, és visszatért szülőföldjére. Előbb Kolozsváron, majd Brassóban telepedett le, és a Brassói Lapokba, meg a Korunkba írt. Mikó Imre, a kortárs írta: „Kevés embernek adatott meg, hogy neve már életében fogalommá váljék. Ilyen fogalom romániai magyar közéletünk rezervátumában a Balogh Edgár neve.” Munkáját népszolgálatnak nevezte. Neve bebörtönzése után vált fogalommá. Börtönbe került Kurkó Gyárfással, Jordáky Lajossal, Lakatos Istvánnal, Márton Áron püspökkel és másokkal együtt. /Kovács Ferenc: Balogh Edgár ma is velünk van! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Jancsó Benedek /Gelence, 1854. nov. 19. – Budapest, 1930. június 27./ egyetemi képesítést az 1872-ben felállított kolozsvári, majd a bécsi tudományegyetemen szerzett. Volt főreáliskolai tanár Pancsován, Aradon, nevéhez fűződik az 1882-ben elindított Középiskolai Szemle című tanügy-politikai folyóirat létrehozása és szerkesztése 1893-ig. Közben Budapestre került, 1892-ben pedig fél évig Bukarestben élt, tanulmányozta a román tanügyi és közművelődési viszonyokat is, ezeket a magyar kormány közoktatási miniszterének figyelmébe ajánlotta, A Daco-Romanizmus és a magyar külpolitika címmel. Elsőként hívta fel a magyar politika figyelmét a román politikai törekvésekre, a dák-román elmélet térhódítására, a vele kapcsolatos román propaganda befolyására a nemzetközi köztudatban. Figyelmeztette a korabeli magyar külpolitikát és közvéleményt, hogy mennyire ártalmas lehet a román politikai törekvések lebecsülése. Jelezte ezt 1894-ben kiadott Román politikai történelmi tanulmányok című könyve Szabadságharcok és a dákoromán törekvések, valamint A román nemzetiségi törekvések története című tanulmányaiban. 1896 és 1900 között jelentek meg legfontosabb művei, köztük A román nemzeti törekvések története című összefoglaló munkája. 1900-ban tette közzé a Századokban tanulmányát az erdélyi románság legrégebbi hiteles statisztikájáról, melyet a román szakemberek is méltányoltak és felhasználtak. Pozitív visszhangja volt Bánffy Dezső miniszterelnök nemzetiségi politikáját elemző, 1899-ben kiadott könyvének is. Jancsó halála után a Jancsó Benedek emlékkönyvben (1931) elemezték és egyértelműen pozitívan értékelték munkásságát. A székelyekről írt tanulmánya 1921-ben jelent meg Budapesten, egyidejűleg magyar és francia nyelven (bizonyára a szerző fordításában). A szerző előszavában kiemelte, hogy a munka születését a békediktátum igazságtalanságai által kiváltott elkeseredés, felháborodás határozta meg. Ezt a kötetet új, nem éppen hasonmás kötetben a magyar eredeti és a francia szöveg mellett román nyelven is kiadták. (Jancsó Benedek: A székelyek. Történeti és néprajzi tanulmány. Secuii. Studiu istoric si etnografic de Benedict Jancsó. Les Sicules. Étude historique et ethnographique par Benoit de Jancsó. Felelős szerkesztő Murányi János, előszó és lektorálás dr. Demény Lajos, románra fordította Murányi János, Litera-Veres Kiadó, Székelyudvarhely, 2006) /B.D.: Könyv a székelyekről– három nyelven. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

Háromszék és annak szívében Sepsiszentgyörgy magyarságának utolsó nyolc évtizedét jobbára a kisebbségi sorsban va­ló tengődés jellemezte. Ez a témája a lap mun­katársának, B. Kovács Andrásnak Szétszabdalt Székelyföld című új könyvében szereplő írásoknak. /Megjelent! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

A berecki művelődési központ kiadásában, Balogh András igazgató szerkesztésében fotóalbumot jelentetett meg a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó. Balogh András a már nem létező Ojtoz-völgyi keskenyvágányú iparvasút képeit mutatta be. A fotóalbum rövid bevezetőjét Balogh András írta, román nyelvre pedig Ferentzi László tanár, iskolaigazgató fordította le. /(Iochom): Volt egyszer egy kisvasút. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

A kolozsvári Polis Könyvkiadó 2004-ben új sorozatot indított Prospero Könyvei címen, melyekben színészportrékat, életinterjúkat adott közre. Az első szám a rangidős, akkor 90 éves jeles kolozsvári művészt, Senkálszky Endrét tisztelte meg. Ezt követte 2005-ben Orosz Lujza, akit Köllő Katalin szólaltatott meg, és akinek kötetét a budapesti színikritkus, Nánay István ajánlotta az olvasóknak. Az idei évben ugyancsak két kolozsvári színész kapott teret a sorozatban, László Gerő, majd Vitályos Ildikó. László Gerő –nem élhette meg a könyv megjelenését – Hegyi Réka kérdéseire válaszolva idézte fel életét.  Botházi Mária Vitályos Ildikó-kötete kerül a legközelebb a sepsiszentgyörgyi nézőkhöz/olvasókhoz, hiszen Vitályos Ildikó annak idején itt volt mikós diáklány, majd évtizedekkel később két darabban is vendégszerepelt a városban. Vitályos Ildikó, aki Nagyvárad, majd Kolozsvár vezető színésznője volt, Móricz-darabban búcsúzott a pályától, de nem Kolozsváron, hanem Székelyud­varhelyen vendégként 1996-ban, az akkor induló Tomcsa Sándor Színház első előadásában. /Kudelász Ildikó: Két új színházi kiadvány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Tizenkettőre emelkedett az elmúlt napokbeli áradások halálos áldozatainak száma. A mentőalakulatok folytatták a kutatást további három személy után a Beszterce-Naszód megyei Felsőilosvánál. A felhőszakadások újabb áradásokat okoztak. Fehér megyében több száz háztartásban keletkeztek károk. A Hargita megyei Csíkszentkirályon negyedórás felhőszakadást követően öntött ki két patak, száznál több háztartásban okozva károkat, Kovászna megyében is több mint hatmillió lejnyi árvízkár keletkezett. Máramaros megyében Nagybányát és a Gutin túloldalán lévő Deszefalvát érintették leginkább a hétvégi áradások. /Árvíz: egyre több az áldozat. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

A romániai magyar sajtónak távolságtartással kell szemlélnie a magyarországi politikai eseményeket, megfigyelőként, nem pedig politikai cselekvőként kell viszonyulnia ezekhez – olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet a romániai magyar újságírók egy csoportja hozott vasárnap nyilvánosságra. Az aláírók (Balázsi Pál Előd, Borbély Tamás, Cseke Péter Tamás, Debreczeni Hajnal, Parászka Boróka, Kelemen Attila Ármin, Rostás-Péter István, Salamon Márton László, Simon Judit, Stanik István, Szőcs Levente) a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) vezetőinek minapi – a magyar állam- és kormányfőhöz intézett – nyílt levelére reagáltak, amelyben a romániai újságíró társadalom nevében tiltakoztak „a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelőseiként” a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszüntetése ellen. Az állásfoglalás aláírói indokolatlannak tartják, hogy egy szakmai szervezet nem szakmai jellegű kérdésben foglal állást. /Állásfoglalás a MÚRE nyílt levelére. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./ Az aláírók elsősorban az Új Magyar Szó munkatársai.