A kormány az év elején elfogadott egy olyan határozatot, amelynek az a célja, hogy elejét vegye a kalózmásolatok terjedésének, illetve, hogy szabályozza a szerzői joggal kapcsolatos kérdések egy részét. A jogszabály szigorú kitételeket fogalmaz meg a CD-lemezek gyártásával, forgalmazásával kapcsolatosan. Az egyik cikkely olyan rendelkezést tartalmaz, amely ellehetetleníti a magyar zene, illetve a rétegzene kiadóit és terjesztőit. Kimondja ugyanis, hogy a CD-lemezekre ezentúl nem szabad a szokásos módon – CD-íróval – rögzíteni az információt, hanem nyomtató-fröccsentő berendezést kell használni. Az eljárás rendkívül drága, és alkalmazása valójában csak nagyon nagy – 10 000 fölötti példányszámnál kifizetődő. 500 és 1000 példány között az előállítási költségek megduplázódnak, de 1000 felett is olyan nagy a költségtöbblet, hogy a kiadóknak már nem éri meg a befektetést. Az egyik kiadó, a Sendus Music Production munkatársa, Papp Levente elmondta: a kormányhatározat hatására két erdélyi magyar kiadó, a Sendus és az Euromusic már be is szüntette tevékenységét, alkalmazottait pedig elbocsátotta. A jogszabályt a képviselőháznak is jóvá kell hagynia, a magyar kiadók az RMDSZ-hez fordultak, segítséget kértek. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Pácban az erdélyi magyar kiadók. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Berekméri D. István történelemtanár, Sáromberke szülötte. A falu neve összeforrt a Telekiek, a könyvtáralapító gróf Teleki Sámuel (1739-1822) és dédunokája, az Afrika-utazó gróf Teleki Samu (1845-1916) nevével. A tanár a helytörténetnek ritka változatát választotta: rigmusos formában írt Sáromberkéről és a Telekiekről (Berekméri D. István: Sáromberke és a Telekiek. Verses helytörténeti kismonográfia, Hoppá! Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006), úgy találva, hogy a nebulók így könnyebben „veszik észbe”. A szerző verses rövidmonográfiának minősítette munkáját. A „verses rövidmonográfia” versesnek ugyan nem verses, monográfiának sem monográfia, szépirodalomhoz szokott olvasónak különösen mulattató, viszont tartalmaz csaknem kilencven fényképet. /B.D.: Ragrímel, de igaz Egy mulatságos „kismonográfia”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

„Nem tartom igazán európai eljárásnak, hogy néhányan úgy vádaskodnak és ítélkeznek, hogy nem teszik lehetővé a nyílt vitát „ – így reagált a Hírszerző.hu határon túli magyar politika átszervezéséről szóló, tíz nappal ezelőtti írására az egyik „érintett”, Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő. A Hírszerző a nyílt vita híve: íme az állítások és a képviselő reagálása. „A külügy bevétele után a kormányfő jelentős átszervezéseket helyezett kilátásba a Határon Túli Magyarok Hivatalában is. A külhoni támogatásokat, pályázati pénzeket kezelő intézmény visszakerül a Miniszterelnöki Hivatalba, felügyelője a külügy jelenlegi helyettes államtitkára, Gémesi Ferenc lesz” – írta június 12-i Hírszerző-cikkében M. László Ferenc, aki azt a kérdést járta körül, hogy „a bürokrácia karcsúsítása együtt jár-e majd szemléletváltással, a magyar-magyar kapcsolatrendszer átrendeződésével”.”Most kell lépni, mert a nép-nemzeti szociknál teljes a pozícióvesztés, a Fidesz pedig meg van zavarodva, így a nemzeti kártyával nem tudják sarokba szorítani Gyurcsányt” – fogalmazott akkor egy liberális szakpolitikus. „Információink szerint a kormányalakítás során felmerült Komlós Attila, a januárban kinevezett HTMH-elnök távozásának szükségessége is, akiről köztudott, hogy a ‘népi szocialista’ Tabajdi Csaba támogatottja” – írta M. László Ferenc. „A strasbourgi képviselő az MSZP korábbi kisebbségpolitikai koncepciójának kidolgozója, és bár komoly eredmények fűződnek a nevéhez, sokan őt hibáztatják a kijárásos támogatáspolitika kialakulásáért, ráadásul a nemzeti kérdésről alkotott felfogását Gyurcsány környezetében többen korszerűtlennek tartják.” Erre reagált Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő, aki egy Népszavának adott, 2005. karácsonyi Gyurcsány-interjú részletével kezdte levelét: „...December 4-én tanácskozást tartottak a népi baloldalhoz sorolt személyiségek és körök, amelyen részt vettek olyanok is, akiket hagyományosan a párt belső világában nem feltétlenül így tartanak nyilván. És kiderült, hogy Tabajdi Csaba, Kósa Ferenc és jómagam egyet tudunk érteni abban, hogyan értelmezzük a nemzeti felelősséget közösen.” A szocialista EP-képviselő levele teljes terjedelmében: „A kijárásos politika értelmezhetetlen” „Ennek fényében a cikk írója, de főképp forrásai megkérdőjelezik, ‘korszerűtlennek’ ítélik Gyurcsány Ferenc nemzetpolitikai felfogását is? Mit jelent Gyurcsány Ferenc köreinek lenni? Az MSZP Európai Parlamenti Delegációjának vezetőjeként én is oda sorolom magam. Nem ismerek olyan hozzá közel álló embert, és olyan – a cikk írója által a miniszterelnök köreinek nevezett – csoportot sem, akik korszerűtlennek nevezték volna a nemzetről alkotott felfogásomat. Nem tartom igazán európai eljárásnak, hogy néhányan úgy nyilvánítanak véleményt, hogy nem merik vállalni nevüket, úgy vádaskodnak, és ítélkeznek, hogy nem teszik lehetővé a nyílt vitát. Politikai pályám, tapasztalatom alapján erre az egyeztetésre bármikor készen állok. Érthetetlennek és méltánytalannak tartom az arra való utalásokat, hogy a kijárásos politikát én honosítottam volna meg. A névtelenségbe burkolózó ítélkezők csak a tényeket nem ismerik. Az Országgyűlés pártjait a nemzeti kérdés is megosztja l994-98 között államtitkárságom idején minden felügyeletem alá tartozó alapítványt közalapítvánnyá alakítottunk át, a szükséges átláthatóságot biztosítva. A kuratóriumokban helyet kaptak a kormánypárt és az ellenzék képviselői, valamint a szakértők egyaránt. A határokon túl olyan alkuratóriumi rendszert szerveztünk, amely nem tette lehetővé, hogy egyes erők hegemón helyzetet teremtsenek (ilyen egymással vitatkozó szervezetek voltak Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban és mára már Erdélyben is). Mellesleg a kijárásos politika értelmezhetetlen, hiszen a szabályozott keretek között történő lobbizás uniós gyakorlat. A cikk szerzője talán a klientúraépítésre gondolhatott, ami viszont 1998-2002 között, a Fidesz-kormány regnálása idején volt gyakorlat. Erről az a régi vicc jut eszembe, mely szerint a hír igaz, csak nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Azoknak pedig, akik úgy érzik, hogy eljött az ő idejük, mert a ‘népi-szocialista’ baloldal romokban hever, csak egy üzenetem van: egy sor évtizedek óta nehezen megoldható, sőt megoldhatatlan feladat áll előttünk a nemzetpolitikában a határon túliak vonatkozásában, amelyekre bizony megfelelő kezelési módot kell találnunk. Ez az igazi kihívás. A kormányokat nem szándékaik, hanem tetteik alapján ítélik meg! A névtelen nyilatkozók ideje lejárt. Én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrral értek egyet, és hiszek az őszinteség, a nyíltság erejében. Európai módon, baloldali értékek alapján, európai szocialistaként teszem a dolgom tovább” – írta a Hírszerzőnek Tabajdi Csaba /”Úgy nyilvánítanak véleményt, hogy nem merik vállalni a nevüket.” – Hírszerző.hu, jún. 22./

Június 30-án megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), az intézmény összes dolgozójának felmondtak. Új főosztály jön létre a Miniszterelnöki Hivatalban, mintegy húsz fővel, onnan koordinálják majd a határon túli magyarsággal kapcsolatos ügyeket. A HTMH-t nem átalakítják, hanem megszüntetik, hiszen az új főosztály nem országos határkörű szerv. Gyurcsány Ferenc ezt a lépését senkivel sem vitatta meg. A HTMH megszűnését nem egyeztette a határon túli vezetőkkel tartott vacsoráján. Egy főosztálynak a magyar közigazgatásban kisebb az érdekérvényesítési képessége, mint egy országos hatáskörű szervnek. Németh Zsolt szerinte a magyar állampolgárok veszítenek az oly kevés határon túli magyar ügyhöz értő köztisztviselő elvesztésével. A HTMH megszüntetése egyértelmű üzenet: Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnökeként nem számít a határon túli magyarokra, lemond arról a tartalékról és lehetőségről, ami a határon túli magyarság létében rejlik. A nyilvánosság kizárásával, külön-külön egyezkednek majd a politikai elittel. Mi lesz a szociológiai és demográfiai elemzésekkel, a magyarság sorsát előtérbe helyező politikai és gazdasági stratégiákkal, az oktatási-kulturális intézmények létrehozásáért és fenntartásáért folyó küzdelemmel, a törvényalkotásban a többi szervezeti egységgel szemben megjelenített sajátos nézőponttal, a támogatások koordinálásával és elszámoltatásával? A HTMH egyik legfontosabb feladata a Magyar Állandó Értekezlet működtetése lenne. De már Máért sem lesz. Hogyan szól a kormányzati érvelés: kompromisszumképtelen Máértre nincs szükség. /Németh Zsolt, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke: Volt egyszer egy HTMH. = Magyar Hírlap, 2006. június 22., átvette: Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Törzsök Erika, a HTMH volt elnöke, az SZDSZ kisebbségpolitikai szakértője szerint meg kell szüntetni az „anya-gyermek”, az „elosztó-eltartott” viszonyt, ehelyett az együttműködés és közös felelősségvállalás szükséges. Törzsök Erika szerint reneszánsza van a két világháború közötti időszakban kialakult felfogásnak (újkonzervativizmus), amelyben a múlt hamisítható, a kollektív nemzeti lét felülírja az egyéni érdeket, és ellenségképek fogalmazódnak meg. Törzsök Erika elítéli a sérelmi politizálást, hiányzik a valós együttműködés szándék, ehelyett a bezárkózó, kitartásra támogatást kérő nemzeti kisebbség fenntartása folyik. Politikai, filozófiai és szemléletbeli váltásra van tehát szükség. Maholnap a magyarság több mint 95 százaléka azonos gazdasági és politikai keretek közé kerül. Ez a megközelítés a kormányoknak – magyarnak, szlováknak, románnak – politikai stabilitást is kínálhat. A magyarlakta térségeket kell fejleszteni. Törzsök szerint nem a régiót kell etnicizálni, hanem az etnikumot regionalizálni. Olyan közös grémiumokat kell létrehozni – határon túli és magyarországi szakemberek részvételével –, ahol nem pénzt osztogatnak, hanem egyeztetni tudnak az egyes szakterületek stratégiai céljáról. A rezervátumpolitikának, vége. Törzsök elveti a továbbképzést is: „A matematika vagy a magyar irodalom tanára Sepsiszentgyörgyön és Kassán is a matematika, illetve a magyar irodalom tanára, miért kellene külön továbbképezni? Miért kell külön határon túli színházi fesztivál stb. A mentális határokat nem a bezárkózás és elkülönülés bontja le. A fizikai határokon pedig utakat kell építeni, ezekhez kevesebb bürokrácia, szimbólum és több aszfalt kell.” /Törzsök Erika kisebbségpolitikai szakértő: Ki foglalkozzék a határon túliakkal? – Mítoszok és szimbólumok nélkül. = Magyar Hírlap, 2006. június 22., átvette: Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Eddig hét ember vesztette életét, öt személy pedig eltűnt a heves esőzések miatt keletkezett áradásokban – jelentette be Vasile Blaga belügyminiszter. Eddig 626 embert kellett kiköltöztetni otthonából. Hat halott és közel ezer ház víz alatt, ez a mérlege a Beszterce-Naszód megyei árvíznek. Az áradások tönkretették a villamoshálózatot, a telefonhálózat sem működött hosszú ideig, 11 falu teljesen elszigetelt. /Áradás: újabb halálos áldozatok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Temeti halottait a Beszterce-Naszód megyei Felsőilosva, miután a községen pusztító árvíz vonult végig. Eddig a tizenegy eltűnt személy közül négyet holtan találtak. A községben szinte mindent víz és iszap borít, az iszapos ár betódult a házakba, felforgatta és széttörte a. Az emberek: vízre, kenyérre segítségre vártak, nincs hol lakniuk. /Mayla Júlia: Sorra temeti halottait Felsőilosva. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Világos és egyértelmű törvények szükségesek ahhoz, hogy bekövetkezzen a társadalom erkölcsi megtisztulása a kommunista rendszer „maradványaitól” – jelentette ki Marius Oprea történész, a kormányfő biztonsági tanácsadója. A kommunizmust kutató történész a Nemzeti Liberális Párt (NLP) meghívására érkezett Kolozsvárra, és vett részt azon az értekezleten, amelynek témája az elmúlt rendszer elemzése volt. A történész az erkölcsi megtisztulás első lépésének tekinti a Ticu-törvény módosítását, amely arra kényszeríti a titkosszolgálatokat, hogy azok átadják az átvilágító bizottságnak archívumaikat. Tájékoztatása szerint 1989-ben, a „rendszerváltás” évében 136 ezer besúgó tevékenykedett az országban, összességében pedig számuk mintegy 400 ezerre tehető. Oprea hangsúlyozta: az egykori besúgók egy része jelenleg is aktív, a rájuk vonatkozó iratcsomókat pedig nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosították. Oprea elfogadhatatlannak tartja azt, hogy mindmáig nem történt meg az egykori politikai elítéltek hivatalos rehabilitálása. Köztudott, hogy jelenleg is vannak olyan aktív ügyészek és bírók, akiknek a kezéhez vér tapad. /P. A. M.: Erkölcsi megtisztulást sürget Oprea. Gyilkos rendszer volt a kommunizmus. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök interjút adott az A Hét hetilapnak. Kérdezett: Parászka Boróka főszerkesztő. Gyurcsány Ferenc kifejtette, úgy tudja, hogy nyolcvanan foglalkoznak a határon túli ügyek bonyolításával. „Amikor én ezt megtudtam, nem akartam hinni a szememnek. Mi a csuda van ott nyolcvan embernek való munka? A határon túli magyarokkal való kapcsolattartás nem elvont hivatali feladat. Ezek oktatási, művelődési, informatikai ügyek. Ezekben él a kapcsolat. Ezt koordinálni kell és lehet, nagyjából egy tucat emberrel. És innen kell, a miniszterelnök környékéről, mert innen lehet ezt a koordinációt elvégezni.” „Ezért jött át ez az ügy a Miniszterelnöki Hivatalba.” Spórolnak vagy van e mögött valami koncepció, stratégia is? Gyurcsány válasza: Az elmúlt napokban volt egy informális esti beszélgetése a határon túli vezetőkkel. Ezt az intenzív kapcsolatot fogja folytatni a következő hónapokban. Ehhez töredéknyi ember elég. – A magyar államnak jelentős befektetései vannak. Itt van például a Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Duna Televízió működtetése. Minden marad a régiben? – Erről a magyar miniszterelnök egymaga, a határon túli partnereivel való konzultáció nélkül nem nyilatkozhat. „Ezeket az intézményeket mentesíteni kell az ideológiai elfogultság és a középszer alól.” Gyurcsány tudja, hogy hűvösek a magyar–magyar kapcsolatok, „és azt is tudom, hogy minden bizonnyal sokunknak, nekem is a felelősségem ez. Mindenkinek önvizsgálatot kell tartania. Elhangzott, hogy a kettős állampolgársághoz való viszonyunk elvi tartalmában nem következik be változás. De kimondtuk, hogy az a mód, ahogy az akkori kampányban részt vettünk, és az az érvelés, amit használtunk, az okkal keltett sokakban rossz érzést. Indokolatlanul bántott meg sokakat. Kimondódott, hogy meg kell teremteni a be nem avatkozás politikáját kölcsönösen.” „A magyar nemzet egyik részközössége sem avatkozik bele a másik belső, politikai ügyeibe.” A kormányfő szerint „rendbe kell tenni a finanszírozási rendszert.” (Részletek a magyar kormányfő A Hét hetilapnak adott interjújából) /Érteni a két országot. Gyurcsány Ferenc kormánya külpolitikájáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Jó néhány hete, a magyarországi választások végeredményének kihirdetése óta folynak a találgatások Erdélyben a régi-új Gyurcsány-kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos politikájáról. Átalakul-e a HTMH? Átcsoportosítás jön vagy megszüntetés? Elsorvad-e a MÁÉRT? Szőcs Levente, a lap munkatársa szerint a folytonos Budapest felé tekintgetésnek megvan az a káros hatása, hogy idehaza „az erdélyi magyarság képtelen rendezni a létét valóban befolyásoló dolgait. A magyar egyetem ügye is bizonyára előbbre tartana, ha nem Budapestről várnánk a kétmilliárd forintokat. Igaz, hogy e nélkül nem létezne Sapientia, és feltehetőleg Bolyai sem.” Az újságíró szerint az állam se rázná le olyan könnyen a követelést, amelyet a Sapientiával félig megelégedett oktatói és diákgárda terjeszt elő. „A Magyarországról folyó – Erdélyből nézve csordogáló – támogatások, miközben számos területet eltartanak, fenntartanak egy skizofrén állapotot. Ha Budapesten a csapot elzárnák, az – a tünetek rövid távú akuttá válása után – a gyógyulást hozná. Bizonytalanná válna az alapítványok helyzete – mondanák erre egyesek, megfeledkezve arról, hogy a jelentősebb költségvetésű erdélyi szervezetek csak azért léteznek, hogy a magyar állami támogatásokat szétosszák.” „A jó kérdés az, hogy miért bízná az erdélyi magyarság másra a közösség helyett való gondolkodást?” „A fenti kérdésre pedig – tizenhat évvel a rendszerváltás után – egyetlen válasz lehetséges: el kell vágni a köldökzsinórt!” /Szőcs Levente: Elvágni a köldökzsinórt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Sólyom László magyar állam- és Gyurcsány Ferenc kormányfőnek küldött nyílt levelet, amelyben a szervezet vezetői aggodalmuknak adnak hangot azzal kapcsolatban, hogy megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala, illetve hogy a Magyar Televízió határon túli műsorait a nyáron „drasztikusan csonkítják”. Az RMDSZ külső ellenzékéhez közel álló Magyar Ifjúsági Tanács pedig az Illyés Közalapítvány Kuratóriumát kereste meg szintén nyílt levélben. A romániai ifjúsági egyesületeket tömörítő ernyőszervezet azzal vádolta az alapítvány erdélyi ifjúsági szaktestületét, hogy az az RMDSZ-szel együttműködő MIÉRT tagszervezeteinek nagyságrenddel több forintot ítélt meg pályázat útján, mint a MIT egyesületeinek. Az ifjúsági tanács adatai szerint az általuk leadott 99 pályázatra 2 millió 250 ezer forintot kaptak, az RMDSZ-közeli ernyőszervezetnek pedig körülbelül 85 pályázatra 5 millió 365 ezer forintot ítéltek meg. /Erdélyi nyílt levelek Magyarországnak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

A Magyar Polgári Szövetség erdélyi tiltakozásokkal fenyegetőzik, ha a magyar kormány nem változtat politikáján a határon túli magyarokkal szemben. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke elmondta, hogy a széki szervezet a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a magyar kormány felszámolja a Határon Túli Magyarok Hivatalát, mivel ezáltal elhanyagolandónak tekinti a magyar nemzet egyharmadát. “A Gyurcsány kormány elnemzetietlenítő törekvése számunkra az előző mandátumból is közismert, de azt a kijelentést, hogy a határon túli magyarságnak semmi köze a magyarországi átalakításhoz, határozottan visszautasítjuk. Ugyanis egy nemzet fogalma a miniszterelnök szűkös látószögén is túlterjed, annak tagjai a határokon túl is élnek, s ezt még a román sajtó is jobban tudja, mint a magyar kommunista és sikkasztásokkal gyanúsított miniszterelnök” – mondta. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

Kása Zoltán nem talált mentséget arra, hogy miért írta Cs. Gyimesi Éva cikkét az Élet és Irodalomban (Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről, 2006/22.). „Megtehetem, mert csak úgy vagyok jelen, mint az egyszeri játékos a kispadon” – írta Cs. Gyimesi. Azonban a kispadon ülő játékos nem szurkol az ellenfélnek, nem szidja csapattársait. Már az első mondat hamis: „Az Egyetem, írom nagybetűvel, minthogy nálunk, Erdélyben, ez mitikus és részben tabusított fogalmat jelöl...”. Sem nem mitikus, sem nem tabu, szögezte le Kása Zoltán professzor. Tizenhat éve nyíltan beszélnek róla. Cs. Gyimesi Éva pedig ellenszervez! „Mi, magyarok, itt és most – mint annyiszor a történelemben – egymással szembe megyünk.” Ki akadályozta meg Cs. Gyimesi Évát, hogy ne szembe menjen a magyarokkal? – kérdezte Kása. Elmondhatta volna véleményét a Bolyai-estéken, amelyeket a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szervezett. A szakmaiság és az akkreditáció terén nem állnak olyan rosszul, mint azt a cikk sugalmazza. Cs. Gyimesi Éva szerint: „Ez az öngettósítás ma időszerűtlen. Bezárkózunk vagy felzárkózunk?” Ez bizony demagóg szöveg! „Bolyai János sem magyarul osztotta meg Gauss-szal, amit felfedezett.” Eltekintve attól az „apróságtól”, hogy Bolyai János soha semmilyen felfedezést nem osztott meg Gauss-szal semmilyen nyelven (azért ma már nem illik összekeverni apát a fiával!). „A BKB szakmailag inkompetens ágensek gyülekezete, nincs mögöttük professzionális tudásgyakorlat...”. Honnan veszi Cs. Gyimesi Éva a bátorságot, hogy más szakmabelieket értékeljen? Csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a BKB szóvivője fiatalsága ellenére tavaly nemzetközi díjat nyert egy találmányával, jegyzete meg Kása Zoltán. „Csináljuk meg a karokat, vagyis az önállóan kezelhető pénzalapokból léptessük elő magunkat professzorrá ott is, ahol még csupán adjunktusok lehetünk...” Újabb félrevezetése a gyanútlan magyarországi olvasónak, aki azt képzelheti, hogy itt nálunk saját magunkat léptetjük elő professzorokká, csak pénz kell hozzá, és nem létezik országos értékelő bizottság – írta a professzor. /Kása Zoltán: Ellendrukker a kispadon? = Élet és Irodalom (Budapest), 2006. jún. 23., 25. sz./

Budapesti látogatásra érkezett június 21-én este George W. Bush amerikai elnök. Látogatásának elsődleges célja a tiszteletadás 1956 előtt, de az egynapos vizit során sok más kérdésről is szó esett. Június 22-én Busht és feleségét a magyar köztársasági elnöki hivatalnak otthont adó Sándor-palota előtt fogadta Sólyom László. A rövid tárgyalás után Bush a parlamentbe hajtott, ahol Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, Szili Katalin házelnökkel, és a parlamenti pártok vezetőivel találkozott. Magyar részről felhozták a vízumproblémát, Bush kérte, a magyarok értsék meg, hogy az amerikai törvényeknek eleget kell tenni. Egy kézzel fogható megállapodás is született. Hamarosan a magyar állam tulajdonába kerül az egykori Táncsics-börtön épülete. A Budai Várban, a Táncsics utca 9. szám alatti kétszintes épületet az 1948. évi háborús jóvátétel értelmében bocsátotta az amerikai nagykövetség rendelkezésére a magyar állam. Gyurcsány bemutatta az amerikai elnöknek az Országház Kupolatermében elhelyezett koronázási ékszereket, a Szent Koronát. Ismeretes, 1944 novemberében a nyilasok kivitték a koronát az országból, s más ereklyékkel együtt az ausztriai Mattsee-ben, az Attersee partján ásatták el. A koronaőrök az amerikai hadsereg fogságába kerülve elárulták a rejtekhelyet, így kerültek az Egyesült Államokba a koronázási ékszerek, amelyeket csak az enyhülés éveiben, 1978. január 6-án adtak vissza Magyarországnak. Jimmy Carter elnök döntése alapján Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hozta vissza Budapestre a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. George Bush virágot helyezett el az 1956-os hősök Kossuth téri emlékművénélA Bush-vizit rendkívüli biztonsági intézkedések közepette zajlott, Budapest belvárosának nagyrészét lezárták, az Országházat villamoskordon vette körül. /Budapestre látogatott George W. Bush. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./ Dávid Ibolya, az MDF elnöke kérte az amerikai külügyminisztert, legyen érzékeny a más országokban élő kisebbségek önrendelkezési törekvései iránt. Condoleezza Rice nagy egyetértéssel fogadta ezt, és megemlékezett az Amerikában nevet szerzett magyarokról. A határon túli magyarok helyzetét vetette fel Bush amerikai elnöknek Semjén Zsolt. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke az MTI-nek elmondta, hogy a kérdést szóba hozta Condoleezza Rice külügyminiszternek is, aki „megértéséről és támogatásáról biztosította” őt. Az amerikai külügyminiszter megemlítette, hogy az USA-ban is számos nemzetiség él egymás mellett, ezért az Egyesült Államok támogatja a nemzetiségi jogok biztosítását. /Budapestre látogatott az amerikai elnök. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Megdöbbentő Markó Bélának a székely nagygyűlést elítélő nyilatkozata – mondta sajtótájékoztatóján Szilágyi Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség országos választmányi elnöke. A politikus úgy vélte: a román hatóságok viszonyulása a ditrói, valamint a gyergyószentmiklósi történésekhez ismét bebizonyította, Romániában nincsen igazi demokrácia. A hatalom, a többség erejének reprezentánsai fellépésükkel az erdélyi magyarság egészét megsértették. Kifejtette: az MPSZ üdvözli a székelyföldi kezdeményezést, és fenntartja: a Ditróban megjelentek által képviselt ügyet, a területi és kulturális önrendelkezést minden szinten támogatni kell. A nagyváradi művészeti gimnáziumból kiszorított magyar osztályokat illetően hangsúlyozta: esetükben egyértelmű a diszkrimináció. /G. K. E.: A székely nagygyűlés és a román demokrácia. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 23./

A gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés előestéjén egy gyergyószentmiklósi diszkóban a helyi televízió szerint négy gyergyószentmiklósi fiatalt vertek meg. „A verekedés pillanatokon belül kitört, a közel 30 csendőr ellen még védekezni sem tudtunk” – állította egyikük, M. V. „A fiúkat a földre rúgták, de egy-két pofon a lányoknak is jutott. L. E. eszméletét vesztette, A. J.-nek két fogát is kiverték, mire sikerült kihívni a mentőket” – állította az Objektív TV híradójának M. V. Az Új Magyar Szónak névtelenül nyilatkozó szemtanú másként beszélt erről. Szerinte mindkét bandában voltak részegek. Ők összekaptak, a többiek védték a saját fajtájukat. A csendőrök erősebbek voltak. /Barabás Márti: Kocsmai verekedés politikai felhanggal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Romániát nemzetközi egyezmények kötelezik arra, hogy a kibocsátott útlevelekben kizárólag a latin ábécét betűi szerepeljenek. „A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (OACI) előírásai ránk is érvényesek” – jelentette ki Mariana Alexandreanu, az Országos Útlevél-igazgatóság szóvivője. Tud olyan esetről is, amikor kérésre egy Müller nevű polgár nevét az útlevelében „Muller”-ről, „Mueller”-re változtatták. „Ennél többet nem tehetünk” – magyarázta. A magyar nevek ékezet nélkül maradnak a csatlakozás után is – jelezték az Országos Útlevél-igazgatóságon. Az ÚMSZ által megkérdezett személyek közül többen nem is tudták, hogy az okmányban megjelenő nevek ékezetek nélkül szerepelnek. A sepsiszentgyörgyi útlevélosztály vezetője, Eugeniu Constantinescu elmondta, az ékezetek kimaradása a számítógépes programnak tulajdonítható. A 2007. január elsejétől bevezetésre váró, úgynevezett biometrikus útlevelek esetében sem lesz ez másként. /Ékezetek nélkül a magyar nevek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Néhány évvel ezelőtt a román és a magyar állam egyezményt kötött a hadisírok gondozásáról, a megállapodásnak azonban Románia területén máig nincsenek látható nyomai – közölte Szilágyi Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) országos választmányának elnöke. Úgy vélte, ha a felszámolt sírok vissza már nem is állíthatók, egykori helyüket legalább egy-egy emlékművel kellene jelezni. Magyar katonasírok a nagyváradi Rulikowszky temetőben is voltak, de a hetvenes években a kommunista hatóságok ezeket megsemmisítették. Péter I. Zoltán helytörténésztől elmondta: az első világháborúban elesett katonák sírjainak a helyén jelenleg román katonák hantjai magasodnak, a második világháborúban meghalt magyar és német bakák holttesteit pedig a városi ravatalozó mellett földelték el a negyvenes években. A nagyváradi köztemetőben már egyetlen magyar honvédsír sincs, van viszont több román hősnek síremléke, a legérdekesebb közülük az, amit egy 1950-ben született (!?) háborús veteránnak emeltek. /Gurzó K. Enikő: Emlékművet a volt hadisírok helyére! = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 23./

A napokban az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) mezőgazdasági tudományok osztályának meghívására válaszolva a gazdaképzésről tartott előadást dr. Szabó Zoltán Magyarország Európa parlamenti képviselője és Magócs Krisztina EU-szakértő. Erdélyben, az Új Kézfogás Alapítványnak köszönhetően, összesen 16, magyarok által is lakott megyében mintegy 1500 felnőtt gazda képzését tervezik. A képzéssorozatot a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete tartja. Eddig 7 megyében sikerült elkezdeni a háromnapos tanfolyamot, korábban a vendégek többek között Aradon, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Szatmárnémetiben, Máramarosszigeten és Borsán tartottak előadásokat. Ugyanakkor Vajdaságban, Kárpátalján és Horvátországban is felkeresik a magyarlakta településeket. /Barazsuly Emil: Gazdaképzés a Kárpát-medencében. Felkészítés az EU-s követelményekre. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Korond önkormányzata 2002-ben pályázott a Sapard-program keretében a község csatornahálózatának kiépítésére. Egy év alatt – tavaly nyáron kezdett hozzá a kivitelező román–magyar cég a munkálatokhoz – modern számítógép vezérlésű ülepítőrendszer készült el, melyet június 22-én adtak át rendeltetésének. A következő folyamat a hálózatra való rácsatlakozás, ami családonként 6–7 millió lejes hozzájárulást jelent. A lakosság zöme örömmel tesz eleget e vállalásnak. /Kristó Tibor: Korondon átadták a csatornahálózatot. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./

A Bakonyi Poroszkáló Túra Klub – Katonai hagyományőrző sportegyesület hat tagja közel tíz órát rostokolt Halminál, az ukrán-román határon, ahol a román vámosok nem akarták beengedni az országba a huszárruhába öltözött, és lóháton közlekedő hagyományőrzőket. A hatóság képviselői nem indokolták meg konkrétan a belépési engedély elutasítását. „A vám állatorvosa folyton bukaresti felettesére hivatkozott, aztán azt mondta, nincsenek teljesen rendben az irataink, végül pedig azzal érvelt, hogy nem biztosított a lovak elszállásolása” – tájékoztatott Eördög András, miután jelezték, hajlandóak anyagi áldozatot hozni, a vámhatóság rendezte ügyüket. A kis csapat a 3500 kilométeres zarándoklat részeként már végigjárta Szlovákiát és Ukrajnát, a terv szerint pedig a Székelyföldön áthaladva érnének el Nándorfehérvárra (ma Belgrád). Az 1997-ben létrejött egyesület haditornákon, hagyományőrző rendezvényeken igyekszik minél hitelesebben bemutatni a XVI. századi végvári vitézi életmódot. Az egyesület emellett iskolák számára tart „élő történelemórákat”, szintén végvári vitézi öltözetben, fegyverzettel. /Debreczeni Hajnal, Gujdár Gabriella: Magyar huszárok kényszerpihenője. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Kormányhatározat vetett véget annak a több éve húzódó konfliktusnak, mely a fürdővállalat és a helyi tanács között az után robbant ki, hogy a magyarországi Danubius-csoporthoz tartozó Fürdővállalat Rt. vitatni kezdte a szovátai városi tanácsnak a Medve-tó feletti tulajdonosi minőségét. A kormányhatározat megerősíti a szovátai fürdővállalat illetékességét a Medve-tó iszapkitermelésében és annak gyógykezelésre való használatában. /Bögözi Attila: Szenzonkezdetre eldőlt a szovátai vita. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Corneliu Vadim Tudor Nagy-Románia Párt elnöke letette az alapkövét egy 2000 férőhelyes börtönnek. Megesküdött: két év múlva, pontosabban 2008. július elsején ünnepélyesen fogja felavatni a Maffiózók Börtönét, de akkor már Románia államfőjének minőségében. Romániában törvény tiltja a privát büntetés-végrehajtási intézmények, fogdák, fegyházak, börtönök működtetését, de ez őt nem zavarja. Megnevezte a leendő börtön első lakóit, köztük van Emil Constantinescu volt államfő és Verestóy Attila szenátor. /Kilin Sándor: Börtönmese. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

Ötvenöt évvel ezelőtt indultak az első vonatok a bánsági deportáltakkal a rettegett hírű Baraganba. A hatalom urai azzal indokolták a kitelepítést, hogy az országot bármikor megtámadhatja Jugoszlávia. Elővigyázatossági okokból az “ütköző zónából” el kell távolítani a megbízhatatlan elemeket: az osztályellenséget, és azokat, akik egy lehetséges konfliktus esetén árulókká válhatnak. Ez utóbbiak közé azok tartoztak, akiknek volt rokonuk a határ túloldalán. Szalmatetős földbeásott kunyhó volt a kényszertelepesek első menedéke Vincze András, akit Torontálkeresztesről deportáltak, elmondta, annyi volt a bűnük, hogy a család egyik ága a határ túloldalán lévő Torontálszécsányon vagy Káptalanfalván élt. Miért kellett ezt felróni nekik, a második, harmadik nemzedéknek, akik már Romániában születtek? Hajnali háromkor ütöttek rajtuk, három órát engedélyeztek a készülődésre. Ez idő alatt kocsira kellett rakni az ingóságot, az aprójószágot és lábasállatot, amit magukkal vihettek, és fegyveres kísérettel elindították őket a tehervonathoz. Torontálkeresztes falunkból tizenhat családot deportáltak, másolat a szomszédos településekről vittek el. Hét napig tartott az út, és eközben az állatok majd szomjan vesztek, mert lakott helyektől távol vesztegeltek, ahol kút sem volt. A füves térség kellős közepén megállt a szerelvény, és két órát engedélyeztek a lepakolásra. Étlen-szomjan nekivágtak a mezőnek, hogy elfoglalják a számukra kijelölt lakhelyet. Földbevert számozott cölöpök határolták be a portákat, amit a kísérő hatóság osztott ki névsor szerint. A földön aludtak, épület nem volt. Először nekifogtak egy közkút ásásához, majd kunyhót ástak a földbe, föléje tetőt eszkábáltak szalmából. Az elmúlt hét végén emlékeztek az átélt megpróbáltatásokra, a szenvedésre a temesvári emlékműnél a baragáni deportáltak, akik szinte a világ minden tájáról eljöttek, hogy találkozhassanak sorstársaikkal. Az egybegyűlteket Fischer Ignác, az Oroszországba Deportáltak Egyesületének elnöke, Teofil Botlung, a Volt Politikai Üldözöttek Egyesületének elnöke és Karl Zinger, a Német Fórum elnöke köszöntötte. /Sipos János: Emlékezés a deportálás évfordulóján. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

Másfél évtizednek is el kellett telnie az 1989-es romániai fordulat után, hogy a megfélemlített közemberek elő merjék venni azokat a családi dokumentumokat, ereklyéket, amelyek magyarságra, kommunistaellenességre vonatkoznak. Sylvester Lajos személyes tapasztalataiból merítve mondta, hogy az 1944-es Úz-völgyi szovjet betöréssel és ennek megtorpantásával kapcsolatos új adatok az 1996-os könyve és dokumentumfilmje, valamint az évenként ismétlődő Úz-völgyi táborozások, augusztus 26-i megemlékezések hatására évtized múltán is felbukkannak. A múlt év nyarán Chicagóban a kovásznai/brassói származású Zágoni Rezső szolgáltatott az úzi eseményeket illetően perdöntő adatokat, és ma már a még élő emlékezők közül azok is elzarándokolnak az Úz-völgyébe, akik múltjuk eme szeletét annak idején nem tartották biztonságosnak a közvélemény elé tárni. József Álmos sepsiszentgyörgyi tanár, aki több sikeres könyve-kiadványa után a magyar országzászlók után kutat, még most is találkozik bizalmatlankodókkal.  /(sylvester): Múltunk téglái. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 23./

Június 21-én Lippán, a katolikus parókia hittantermében a helybeli Degré Alajos Olvasókör megtartotta évadzáró ülését. A résztvevők megállapították: a rendezvénysorozat hasznos, közösségépítő, megtartó jellegű volt, amit nem szabad abbahagyni. Köszönetet mondtak Simó Lucának, aki az elmúlt tanévben ingyen végzett fakultatív magyar nyelvű oktatást 6 kisdiák számára. /(b): Folytatás szeptemberben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

Június 18-24-e között zajlanak a Marosvásárhelyi Katolikus Napok, „Életünk árnyoldalai Isten szeretetének fényében” mottó alatt. A rendezvénysorozat a belvárosi Keresztelő Szent János Plébánián kisgyerekek zenés műsorával folytatódik. /Marosvásárhelyi Katolikus Napok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

A marosvásárhelyi Népi Egyetem magyar néprajzi tanfolyama népművészeti és népi iparművészeti kiállítást rendez a marosvásárhelyi várban, a hallgatók gyűjtéseit, saját kézimunkáit láthatja a közönség. Ugyanitt a csittszentiváni faragókör és iskola diákjainak alkotásai is megtekinthetők. /Népművészeti kiállítás a várban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Magyarországon Nagykovácsiban megnyílt a 12. alkalommal megrendezett műfordító tábor, a József Attila Kör (JAK) rendezésében. „Kapóra jött a tábor tematikus programján belül a bukaresti Odeon Színházban is bemutatott Thuróczy Katalin-darab sikertörténete” – mondta Dánél Móna, a tábor csíki származású vezetője. Thuróczy Katalin darabjának fordítója, Annamaria Pop is jelen volt. – Ez ösztönzést ad a fordítóknak is: érdemes magyar kortárs drámát fordítani – mutatott rá a Kolozsváron és Budapesten egyszerre doktoráló Dánél Móna táborvezető. A JAK-táborban idén udmurt, német, flamand, török, francia, orosz, szerb, román, lengyel és osztrák fordítók ismerkedhetnek meg a legújabb magyar irodalommal, az idősebb és fiatalabb szerzőkkel, irodalomtörténészekkel, kritikusokkal. /G. E.: A fordító JAK öröme. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Megjelent az 1989-es fordulat óta a Bányavidéki Új Szó hetilap ezredik száma. Voltak, akik félreálltak, de a maradék kis konok csapat csekély anyagi önerőből, támogatás nélkül létrehozta a Genius Kiadót, hogy a máramarosi magyar újság hagyományait új szellemben vigye tovább. Ennek tizenöt éve. Ez alatt a másfél évtized alatt sok viszontagság nehezítette a lapkihozatalt, főleg a pénz hiányzott. /Szilveszter Mária: Az ezredik! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 23./