Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2006. június 27.
A 2004. december 5-én történt népszavazás után a világ nyugtázhatta: lélekben is szétszaggatva már a magyar! S most bejelentették Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetését. Tiltakozni kell a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése ellen, a trianoni szerződés ellen, a mohácsi vész ellen, írta Salamon Márton László, a lap főmunkatársa. Amíg mi tiltakoztunk, Székelyföld indián rezervációvá válik, maga mögött hagy életszínvonalban, tájékozottságban, mobilitásban, az új iránti fogékonyságban Románia vagy Szlovákia többségi lakossága. /Salamon Márton László: Amíg mi tiltakoztunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./
2006. június 27.
Magyarország feladata az, hogy kétéves uniós tagságának tapasztalatait felhasználva újrafogalmazza külpolitikai stratégiáját – jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Az ellenzék a nemzeti érdekek képviseletét kérte számon a miniszterelnökön, míg a kormányoldal pártjai az új külpolitika szükségességére hívták fel a figyelmet. Navracsics Tibor (Fidesz) kijelentette: a nemzeti érdekeket kell képviselni a külpolitikában, elsősorban az Európai Unióban is. Semjén Zsolt (KDNP) szerint az állampolgárságról szóló népszavazás óta Gyurcsány Ferenc az utolsó a parlament üléstermében, aki a magyar nemzet vonatkozásában a történelmi felelősség szót kiejtheti a száján. Dávid Ibolya (MDF) sikeresnek nevezte Gyurcsány Ferenc külpolitikáját, ugyanakkor megjegyezte: az mindaddig kirakatpolitizálásnak minősül, amíg nem párosul a magyar nemzet előnyökhöz jutásával. Kuncze Gábor (SZDSZ) kifejtette: az euroatlanti csatlakozáshoz kell hozzásegíteni azokat az országokat, amelyekben határon túli magyarok élnek, s ezáltal javítani helyzetükön. /Vita a magyar külpolitikai stratégiáról. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
Az erdélyi magyar média keveset írt vagy félretájékoztatással élt a június 17-ről 18-ra virradó éjszaka Gyergyószentmiklóson történt súlyos csendőri visszaélés ügyében. A csendőrök az éjszaka folyamán beállítottak a diszkóba, s ott azt követelték, hogy a szervezők állítsák le a magyar zenét, és helyette kizárólag román zene szóljon. A magyar fiatalok kérdésére, hogy ezt milyen jogon követelik, záporozni kezdtek a pofonok. Tucatnyi agyba-főbe vert sebesültet szállítottak a helyi kórház sürgősségi osztályára. A lapokban megjelent tudósítások (Hargita Népe, Új Magyar Szó és mások) megpróbálták szépíteni a történteket. A Hargita megyei csendőrség cáfolt, úgy tett, mintha nem tudna az ügyről semmit. Ezzel a magyarellenes cselekmény akár feledésbe is merült volna, ha Garda Dezső, az RMDSZ gyergyói képviselője nem interpellál a román parlamentben a történtekről. Parlamenti felszólalása előtt a nevük elhallgatását kérő helyi magyar és román rendőrök erősítették meg, hogy valóban a nagygyűlésre idecsődített csendőrök ütötték agyba-főbe a helyi magyar fiatalokat. Garda Dezső a történtekről érdemben tájékoztatta a magyar újságírókat, ennek mégis kevés nyoma van a lapokban. A sajtó képviselőinek egy része betegesen fél etnikai színezetről beszélni. Garda Dezső Markóék megkerülésével tudott felszólalni a parlamentben, hiszen ha előzőleg a frakcióvezető Márton Árpádnak vagy más RMDSZ-vezetőnek szól, aligha övezi egyetértés szándékát. A csendőrségi magyarverés, illetve az SZNT vezetőinek megbírságolása mutatja, hogy távol van még a jogállamiság, amely a kisebbségek alapvető jogait garantálná. Az RMDSZ vezetőinek elhatárolódása az autonómiarendezvényektől, illetve cinkos hallgatása a már felsorolt jogsértésekről még nehezebb helyzetbe hozza az erdélyi magyarságot. /Makkay József: Magyarverések Erdélyben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./
2006. június 27.
Erdély-szerte tiltakozó megmozdulásokat fog rendezni a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Sepsi széki szervezete, ha a magyar kormány nem változtat a határon túli magyarság iránti politikáján. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszentgyörgyi elnöke szerint a Határon Túli Magyarok Hivatalának felszámolásával a magyar kormány úgy döntött: a magyar nemzet egyharmada elhanyagolható tényező. Gazda Zoltán hozzátette: határozottan visszautasítják a magyar miniszterelnök azon kijelentését, hogy a határon túli magyarságnak semmi köze a magyarországi átalakításhoz, így a hivatal felszámolásához. „Egy nemzet fogalma a miniszterelnök szűkös látószögén is túlterjed, tagjai a határokon túl is élnek, s ezt még a román sajtó is jobban tudja, mint a kommunista és sikkasztásokkal gyanúsított magyar miniszterelnök” – szögezte le az MPSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. /Gyurcsány-ellenes tüntetések várhatók. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./
2006. június 27.
A Házsongárd Alapítvány, melynek Gergelyné Tőkés Erzsébet az igazgatója, a legrégebbi magyar vonatkozású sírköveket menti meg a híres kolozsvári műemléktemetőben. 2003-ban a Hungaria Nostra Alapítvány támogatta a Házsongárd Alapítványt a határon túli magyar műemlékek megmentésében. Az adományból sikerült 12 síremléket helyreállítani. Gergelyné Tőkés Erzsébet a híres kolozsvári Házsongárdi temető síremlékeinek restaurálásáról tartott előadást május 30-án Budapesten, a Magyar Nemzeti Galéria előadótermében. A földbe süppedt XVII–XVIII. századi tumbák közül öt darabot felszínre hoztak, elvégezték kőrestaurálásukat. Az iktári Bethlen kripta kertjében megkezdték a kőtár kialakítását. A többéves munka, melyet nagylelkű amerikai pártfogóik segítségével ez évben befejeztek, több mint restaurálás. Amikor egyre fogyó magyar közösségünk emlékeit mentjük, a mai nemzedék történelmi tudatát, nemzeti önbecsülését is erősítjük – hangoztatta Gergelyné Tőkés Erzsébet. A Hungaria Nostra Alapítványt dr. Vécsey Eszter művészettörténész alapította 1991-ben a magyar műemlékvédelem céljainak támogatására. Vécsey Eszter, Vécsey Károly aradi vértanú leszármazottja, Los Angeles-i lakását eladva hozta létre nemes célú Alapítványát. A Házsongárd Alapítványt 1999-ben hozták létre. Az alapítvány célkitűzése magánszemélyek adományait, alapítványok támogatását felhasználva, évente néhány síremlék helyreállítása, mások folyamatos gondozása. A kuratórium 11 tagja között található dr. Sipos Gábor elnök, főlevéltáros, dr. Gaal György ügyvezető elnök, várostörténész, Kovács Sándor titkár, unitárius teológiai tanár, valamint igazgatói tisztségben Gergelyné Tőkés Erzsébet. A több mint négyszáz éves Házsongárdi temetőben a magyar történelem és művelődéstörténet híres személyiségei nyugszanak. /Frigyesy Ágnes: Nemzeti kincsünk, a Házsongárdi temető. Gergelyné Tőkés Erzsébet előadása Budapesten. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./
2006. június 27.
Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában megnyílt a toronymúzeum, amely az egyedi panoráma mellett az épületet és a korszerű Vásárhelyt megálmodó dr. Bernády György polgármesternek állít emléket. A tárlat Bónis Johanna múzeum-igazgató és csapatának munkáját dicséri. A felújított toronyban a jegy mellé a jövőben egy ismertetőt is kap a látogató a kiállított képekről, tárgyakról. A szecessziós, eklektikus stílusban 1907-re elkészült Városházát Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte. A torony óráját Müller János, a harangokat Thúri Ferenc készítette. /(bodolai): Bernády a toronyban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
Cs. Gyimesi Éva úgy látja, hogy újra nagyra nyílt az olló a médiában forgalmazott valóságkép és a civilnek tekinthető magyarság tagoltságának és rétegzettségének megfelelő valóságképek között. Hol vannak a civil magyarok? Ahhoz, hogy ilyen (civil) személyekkel találkozzon, ki kell lépnie az elitnek nevezett mai magyar értelmiségből. Az egyesületek, testületek, alapítványok stb. „felülről” szervezettek. Anyaországi pénzekből élvén, szükségszerűen alakultak pártcsatolmánnyá. Cs. Gyimesi Éva szerint az igazi civilek túlnyomó többsége nem tagja az egyesületeknek, hanem elszegényedett proletár, kiöregedett falusi ember, kisiparos, cégvezető, munkanélküli lumpen. Ők a létszám-magyarok, akikre képviselők hivatkoznak. Aztán vannak többé-kevésbé gazdag polgárok is, sikeres vállalkozók, akiknek gazdagodása jó alap lenne arra, hogy az erdélyi magyar társadalom saját eltartsa önmagát. Ám ők, maga a társadalom, annak egyedi arcai az írott és elektronikus sajtóban úgyszólván soha nincsenek jelen. /Cs. Gyimesi Éva: Háttérben a civil. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./
2006. június 27.
Együttműködési megállapodást kötött a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi Illyés Gyula Főiskolai Kara. Az erről szóló dokumentumot június 26-án írta alá Nagyváradon Geréb Zsolt, a PKE rektora és Horváth Béla, a szekszárdi főiskola főigazgatója. Ez a tizennegyedik egyetem, amellyel együttműködési egyezményt kötött a PKE. A program fő célja a diák- és oktatócsere, az oktatás, a kultúra, a tudományok, a kutatások területén való együttműködés, továbbá közös pályázatok készítése, a különféle európai projektekben való részvétel, konferenciák szervezése stb. /T. H.: Tartalmas kapcsolatban reménykednek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 27./
2006. június 27.
Az Illyés Közalapítványnak (IKA) írt nyílt levélben tiltakozik az erdélyi országos ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) az IKA Romániai Alkuratóriuma Ifjúsági szaktestületében történt pályázati elbírálások módszere és eredménye miatt. Mint írják, közismert tény, hogy a hazai alkuratórium, illetve a szaktestületek többségében az RMDSZ iránt elkötelezett személyekből állnak. Aki jártas a hazai magyar köz- és politikai életben, arról is tud, hogy a MIT és az RMDSZ országos vezetősége között kialakult lehetetlen állapot immár több mint öt éve tart. Az RMDSZ vezetése az elhallgatás és a gazdasági ellehetetlenítés minden eszközét kihasználva továbbra is ellenségesen viszonyul a MIT-hez, és ez tükröződik a szaktestület döntésében is. Az Ifjúsági Szaktestületben hozott döntések módszertana minden szakmaiságot nélkülöz. A beérkezett 531 pályázatból 124 nyert, ebből a MIT és tagszervezetei (hét országos ifjúsági szervezet, valamint azok helyi fiókjai, illetve szervezetei) a leadott 99 pályázatra összesen 2 250 000 forintot, míg az RMDSZ-szel együttműködő MIÉRT és tagszervezetei a leadott 85 pályázatra 5 365 000 forintot kaptak. Az egyik csoportosuláshoz sem sorolható szervezetek kb. 3 165 000 forintban részelültek. (Százalékban kifejezve a MIT 21, a MIÉRT 50 százalékot kapott.) A szaktestületi ülésen 50 perc alatt döntöttek, a tagok többsége ugyanis előre egyeztetett döntéssel érkezett, így csak felsorolásszerűen vették át a pályázatok listáját. E döntés alapján a MIT két országos ifjúsági szervezete, a MISZSZ és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) egyetlen pályázatára sem kapott támogatást, ezzel szemben a MIÉRT-nek ernyőszervezetként 700 ezer forintot ítéltek meg. A kép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem különböző karain működő hallgatói önkormányzatok támogatását sem tartotta szükségesnek az Ifjúsági Szaktestület. A MIT június 17-i küldöttgyűlésén több országos tagszervezet szorgalmazta a tanács két szaktestületi tagjának azonnali visszahívását, mivel értelmetlennek látják a szaktestület ülésein folytatott szélmalomharcot. Ezek ismeretében a Magyar Ifjúsági Tanács elnöksége nevében Sándor Krisztina, a MIT elnöke, Somogyi Attila, a MISZSZ elnöke, Nagy Tibor, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület elnöke, Gaál Sándor, a Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke, Szabó László, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke, Kis Zoltán, az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetségének elnöke kéri a kuratóriumot, hogy: ,,1. Vizsgálják felül a Romániai Alkuratórium Ifjúsági Szaktestületében hozott döntéseket, és adjanak nyilvános magyarázatot a szaktestületi döntésekre és annak módszertanára. 2. Az őszre tervezett szaktestületi tisztújítások során vegyék figyelembe mindenekelőtt az Illyés Közalapítvány vonatkozó okiratát. Idézet a 21. fejezetből: A Kuratórium a határon túli magyar közösségek demokratikusan megválasztott vezetőséggel rendelkező, országos hatáskörű képviseleti és szakmai szerveit a Kuratórium munkáját segítő testületek (alkuratóriumok) létrehozásával bízhatja meg. Az elmúlt években többször is kértük, hogy a pénzalapok szétosztásában a politikai tényezők mellett a civil szervezetek és egyházaink is beleszólási joggal rendelkezzenek. Az erdélyi magyar civilszférában az elmúlt években az IKA Romániai Alkuratóriuma igen sokat veszített hiteléből. Immár az RMDSZ elnöke részéről is érkeztek olyan jelzések, miszerint a jelenlegi támogatási rendszer nem működhet így tovább. Bízunk abban, hogy a közeljövőben a politikum részéről valóban lesz kellő akarat arra, hogy a jelenlegi rendszert közösen megváltoztassuk.” /Meg kell változtatni a jelenlegi rendszert (Nyílt levél az Illyés Közalapítvány kuratóriumához). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./
2006. június 27.
„Arra kell gondolnunk: mi lesz öt, tíz, vagy akár negyven év múlva” – szólította fel a közös jövőbe tekintésre a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja hogyan továbbjáról vitázókat egy erdélyi színidirektor. A tervezés – rövid, közép- és hosszú távon is – egészséges dolog. Azonban a tervezgetés és változtatás rugalmasságához szükséges, hogy ne csupán azért változtassunk, mert illik. A színházi vezetők közül néhányan nemcsak hogy az utánuk következő nemzedékek esetleges opcióira, hanem az általuk vezetett jelenlegi társulatokra sem gondolnak tervezgetés közben. Ellenben ők azok, akik szívesen meghatároznák, mi történjen a fesztivállal. /Bartha Réka: Felekirályságok felelőssége. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./
2006. június 27.
Harminc erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyar pedagógus egy hetes nyári továbbképzése kezdődött meg június 26-án Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzőn. A határon túli magyar tanítók legnépszerűbb képzésére az idén olyan fiatal pedagógusok érkeztek, akik eddig még nem vettek részt a már 17 éve tartó debreceni kurzuson. A idei képzés témája a sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelése. /Határon túli magyar tanítók Debrecenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
A zágoni Mikes Kelemen Vegyeskar június 24-én ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját, ugyanakkor megtartották a 37. Zágoni Kórustalálkozót is, amelyen az ünnepelt házigazda mellett fellépett a baróti Rozmaring Női Kar, a papolci református vegyeskar, a sepsiszentgyörgyi Pro Musica Kamarakórus és a Kriza János Unitárius Vegyes Dalárda és egy magyarországi kórus. A rendezvény a kórusok felvonulásával kezdődött, majd a református templom melletti parkban koszorúkat helyeztek el a mindenkori zágoni dalosok emlékére állított kopjafánál. A kultúrotthonban a Romániai Magyar Dalos Szövetség nevében Kelemen Antal vezetőségi tag köszöntötte a 125 éves zágoni kórust, Bokor Gábor szerkesztő bemutatta az évfordulóra kiadott emlékfüzetet a zágoni dalosok múltjáról és jelenéről. /Bodor János: Dalos ünnep Zágonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./
2006. június 27.
Negyven erdélyi árva gyermeket nyaraltat a dévai gyermekotthon lakói közül a magyarországi Karitász. A gyermekotthon megsegítésére jótékonysági koncertet, egész napos kulturális programot, illetve adománygyűjtést is szerveznek. /Erdélyi árva gyermekeket nyaraltatnak. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
Június 26-án, szokásos heti sajtótájékoztatóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere megdicsérte a Marosvásárhelyi Napok rendezvényét, kijelentette: ha tőle függne, kitiltaná a Félsziget-rendezvényt a városból, mert az az RMDSZ-propaganda rendezvénye. A polgármester jelezte, referendumot szeretne szervezni, amelyben a lakosság véleményét kérné ki a Tudor negyedet az 1989. December 22. úttal összekötő, a Somostetőn átvezető út megépítésével kapcsolatosan. A megyei környezetvédelmi hivatalt beperelték, mert az nem támogatja az út megépítését. /Vajda György: Ismételt polgármesteri kirohanások. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
Jubileuminak kellett volna lennie, de megújulásra képtelen, silány rendezvény színvonalát nyújtotta a X. Marosvásárhelyi Napok. Magyar identitása pedig ma már köszönő viszonyban sincs Mátyás király 1482-ben kelt kiváltságlevelével, melyre alapozva tíz évvel ezelőtt felújították az ötszázéves hagyományt. Nem ártana – akár RMDSZ-kezdeményezésként – valami nemeset, hagyományőrző rendezvényt szervezni. /Bögözi Attila: Városnap-kesergő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./
2006. június 27.
Június 22-én Szombathelyen, másnap Gödöllőn zajlott Wass Albert-szoboravatás. Mindkét ünnepen képviseltette magát Wass Albert családja. Wass Albert mellszobrát Gödöllőn közvetlenül a művelődési ház mellett avatták fel, a város polgármestere, Gémesi György, volt országgyűlési képviselő védnökségével. Beszédet mondott Tőkés László püspök és Bartha József holtmarosi lelkész. /Lukácsi Éva: Új Wass Albert-szobrok Magyarországon. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
Asztalos Enikő tanárnő „nagydiákjai”, a Marosvásárhelyi Népi Egyetem keretében működő néprajzi tanfolyam 1977-től végzett hallgatói találkoztak június 24-én, főleg azok, akik részt vettek az országos magyar néprajzi pályázaton. A dolgozatokat az ELTE BTK Folklór Tanszéke, az MTA Kutatóintézete, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársai bírálták el. A dolgozatok szerzői a találkozón kis kollokvium keretében beszámoltak egymásnak munkásságukról. Asztalos Enikő tanárnő ismertette a pályázat eredményét. A gyűjtőpályázatra 207 dolgozat érkezett Budapestre, az anyaország határain túlról 39 pályamunkát küldtek be. Pótolhatatlan az iskolai szintű néprajzi oktatás. /Bölöni Domokos: Kis néprajzi kollokvium. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
Szőcs Lajos 1996 óta a 700 éves Székelyvécke község polgármestere. Behatóan ismeri a hozzá tartozó települések –, Székelyszállás és Magyarzsákod – gondjait. A község, amelynek jelenleg 862 lakója van, évről évre kisebb költségvetésből gazdálkodik. A község legnagyobb gondja az elöregedés, a lakosság 70 százaléka 55 éven felüli. A községben 86 gyermek van, Véckén I-VIII. osztályos iskola és óvoda, Szálláson és Zsákodon I-IV. osztály és óvoda működik. Véckén az I-IV. osztályban csupán 9 gyerek tanul, egy tanítónővel. A francia Teloché településsel 1990 óta tart a kapcsolatuk. A franciák minden évben ellátogatnak ide, a polgármesteri hivatal vendégház-épületének felújításához járultak hozzá. Bevezették a vizet, fürdőt, konyhát alakítottak ki, elkészült két vendégszoba. Az iskolában korszerűsítették a mosdót, most alakítják át az igazgatói szobát. Segítségükkel az orvosi rendelőbe is bevezetik a vizet. Másik testvértelepülési kapcsolatuk a magyarországi Zamárdi, ők a volt kollektív gazdaság épületének átalakítására több mint félmillió forinttal járultak hozzá. Itt alakítják ki a magyar vendégházat. /Mezey Sarolta: Öregedő falu, szűkös költségvetés. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
A múlt héten, a Szatmári Magyar Hírlap megjelenésének egy éves évfordulója alkalmából emléklappal jutalmazták a jobbára már nyugdíjas újságíró kollégákat és nyomdászokat. Örömmel köszönte meg ezt a figyelmességet Mandula Tibor, jó volt újra találkozni az egykori harcostársakkal, írta. Több mint harminc év telt el, s azóta nem csak a világ, hanem az egykori kollégák is sokat változtak, emlékezett. Az áttelepült kollégák ottani életükről ejtettek szót, mindig szívesen térnek vissza. /Mandula Tibor: Köszönet az emléklapért! = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 27./
2006. június 27.
Megjelent a Tirgu-Mures oras al artelor (Marosvásárhely, a művészetek városa) című kötet, szép, igényes kiadvány. A polgármesteri hivatal és a Vatra folyóirat közös munkája közel félszáz tanulmányt, szakdolgozatot, esszét foglal magába több mint háromszáz oldalon. A könyv Marosvásárhely művelődési létesítményeit, művészeti jelenségeit felmutatja, a múltat is érintve. Magyar szerzők dolgozatai is olvashatók a kötetben. A bemutatón elhangzott, hogy előkészületben van a könyv magyar és angol nyelvű változata. Rövidített tartalmi kivonat a cikkekből angolul már ebben a változatban is van. Az lenne helyes, ha a várható magyar kötetben a város múltját, az itteni magyarság szellemiségét, annak alakulását nem a most közölt tanulmányok egyszerű fordításával tükröznék, hanem a témában szakosodott, éveken át elmélyült helyi magyar kutatók írásaival rajzolnák ki. A román nyelvű könyvből ugyanis hiányoznak a város meghatározó kulturális értékei, mint például az Aranka György-féle Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, a Kemény Zsigmond Társaság, a Székely Színház, a Színművészeti Egyetem, a művészeti középiskola által létrehozottak, többek között. /( nk ): A művészetek városa. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 28.
A képviselők június 27-én elfogadták a diszkrimináció megelőzéséről és megfékezéséről szóló törvénytervezetet, amely meghatározza a hátrányos megkülönböztetés formáit, ugyanakkor bünteti az ilyen viselkedést. /Diszkriminációellenes törvényt fogadtak el. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
Előzetes letartóztatásban van a terrorizmussal vádolt Florin Les, akinek két állítólagos cinkostársát is elfogták. Lest azzal gyanúsítják, hogy autóban elhelyezett bombát akart robbantani Temesvár forgalmas belvárosában, amiért a román állam szövetkezett az amerikaiakkal Irak ellen. /Terrorizmussal vádolt férfit fogtak el. Florin Les Temesváron akart robbantani. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem etikai bizottsága elé citálták a magyar tagozat három oktatóját. Mára sokat változott a társadalom. Kicserélődtek az erdélyi magyar újságírók, a vezető politikusok egy része, de jelentős személyi összetétel-változáson esett át az oktatói gárda is. Azonban az erdélyi magyar felsőoktatás stratégiáját mai napig sem sikerült megbeszélni. Tavaly novemberben szervezte a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azt a tüntetéssorozatot, amellyel a szervezet az egyetemvita homlokterébe került. Több mint fél év telt el, és azóta sem sikerült ésszerű keretek közé szorítani az eszmecserét. A magyarországi lapokban zajló értelmetlen vagdalkozás is bizonyítja, hogy a párbeszéd lebonyolítása ellehetetlenült. Aggasztó, hogy a magyar oktatók közül kevesen vállalják a nyilvános megszólalás bátorságát, holott az etikai bizottság elé idézett három oktató ezt megérdemelné. A mai „elidegenedett” világban luxuscikknek számít a szolidaritás. A március 2-i megbeszélés óta a magyar tagozat vezető tanácsát nem hívták össze. Ötven év kommunizmus és tizenhat év felemás demokrácia után „elfelejtettünk” őszinték lenni, állapította meg Borbély Tamás, a Szabadság munkatársa. Nagy mulasztás, hogy a már létező magyar tagozat jó működtetéséért kevés erőfeszítés történik. Az egyetem román vezetőségére jellemző a szűklátókörűség. Semmi szükség nem volt arra, hogy Hantzékat az etikai bizottság elé idézzék. /Borbély Tamás: Mutyizás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
A szlovákiai, csehországi, magyarországi, azt megelőzően pedig a lengyelországi választások és azok kampányai arról tanúskodtak, hogy a gazdaságilag prosperáló közép-európai társadalmak elfáradtak a liberális politikától – véli Jacques Rupnik, a párizsi Politikai Tudományok Nemzetközi Kutatóintézetének (CERI-Sciences Po) szakértője a Le Monde című francia napilapnak adott interjújában. A választások azt bizonyították, hogy a választók szeretnék megváltoztatni az elmúlt évtized liberális politikáját. Ez Lengyelországban a leginkább egyértelmű. A szociáldemokrata Smer-párt is a liberális reformok kritizálásával nyerte meg a múlt hétvégén a választásokat Szlovákiában. Magyarországon áprilisban a jobbközép Orbán Viktor hasonló vonalat követett, amelyet egy sokáig bizonytalan kimenetelű, a költségvetési hiányt növelő, erősen szociális hangvételű kampánnyal végül legyőzött Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. /Közép-Európa választásai antiliberális fordulat iránti igényt fejeznek ki? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
Gheorghe Funar a legaktívabb szenátor: ő használta leggyakrabban a szavazókártyáját, a törvények tárgyalásakor neki volt a legtöbb beavatkozása, és övé a legtöbb törvénykezdeményezés. Az amerikai nagykövetség által finanszírozott és frissített adatbázis a honatyák ülésszakokon való részvételét, törvénykezdeményezéseit, felszólalásait összegzi. Az adatok szerint Gheorghe Funar, a demokrata párti Alexandru Peres és a liberális Mihai Tabuleac szavazott a legtöbbször, a listát pedig Mircea Geoana, Sorin Oprescu és Corneliu Vadim Tudor zárja. A felszólalásokat illetően Funart Nicolae Vacaroiu és Eckstein-Kovács Péter követi, Vacaroiu emellett három, Eckstein-Kovács pedig egyetlen törvénykezdeményezési javaslatot nyújtott be. /M. L.: A szenátorok sem úszták meg. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. június 28.
Az Európa Tanács működését megreformáló indítványt nyújtott be Frunda György a Parlamenti Közgyűlésen. Frunda javaslata az ET monitoring-rendszerét új alapokra helyezné, mert szerinte a jelenlegi rendszer diszkriminatív, ugyanis az ET előírásai szerint csak az új tagországokat kell ellenőrizni, a régiek ez alól a procedúra alól mentesek.. Frunda javaslata szerint a régi tagországokból ábécé sorrendben kiválasztott évi tizenegyet. Ezenkívül ha valamely tagországból olyan jelzések érkeznek, hogy megsértik az emberi jogokat, a javaslatnak megfelelően a panaszok kivizsgálására azonnal adódik mód. A régi tagállamok közül Franciaország az iskolapéldája az ET előírások be nem tartásának. Nem ismerik el például a kisebbségek létét jogi szempontból. Oroszország egyike a legbíráltabb országoknak a tanácsban. /Isán István Csongor: Frunda-reform az Európa Tanácsban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. június 28.
Elméleti megalapozás nélkül sem a Határon Túli Magyarok Hivatalának /HTMH/ létrehozása, sem megszüntetése nem változtat a helyzeten. A HTMH megszüntetése, éles vitákat váltott ki. A felek morális és politikai vétségekkel vádolják egymást. Éppen csak arról nem esik szó, ami miatt az intézmény eredetileg létrejött, azaz a határon túli kisebbségek kérdéséről, írta Bíró Béla. Az a magyar kisebbségpolitika azonban, amely Gyurcsány Ferenc irányítása alatt most kezdetét veszi, nem a kérdéskör következetes áttekintését, hanem magának a problémának a szőnyeg alá söprését célozza. Ez a magyar politikai közösségen belüli feszültségeket fokozhatja. A határon túli magyarság problémáinak az átruházása – a szomszédos államokra – is csak akkor lenne ésszerűnek tekinthető, ha ezek hajlandóságot mutatnának arra, hogy tényleges megoldásokkal segítsék a kisebbségek politikai integrációját. Ennek azonban egyelőre nem sok jele van. Romániában a legmagasabb kormányzati szinteken tovább érvényesül a nemzetállami nacionalizmus. /Bíró Béla egyetemi tanár: Gondolkodás nélkül. = Magyar Hírlap (Budapest), jún. 28./
2006. június 28.
A magyar OTP bankcsoport a tulajdonában lévő OTP Bank Romania (OBR) jegyzett tőkéjét 20 millió euróval, 73,7 millió euróra emelte. A tőkeemelés a fiókhálózat-, valamint az IT-fejlesztéseken túl a közlemény szerint a tőke-megfelelési mutató törvényi előírásoknak megfelelő szinten tartását is szolgálja. Az OBR 2005-ben 2,122 milliárd forintos veszteséget könyvelt el a jelentős hálózat- és létszámbővítés miatt, az idei első negyedévben pedig 583 millió forintot. Csányi Sándor elnök-vezérigazgató azt mondta: az OBR a következő években is veszteséges lesz a fejlesztések miatt. A költségek Csányi szerint meg fognak térülni, mert a román gazdaság nagy növekedés előtt áll. /Tőkeemelés az OTP Bank Romaniában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
Provokáció zavarta meg június 25-én, vasárnap a szatmári katolikus egyházmegye legnagyobb ünnepét, a Jézus Szíve búcsút. Mikor a sok ezer hívőből – köztük avasi román katolikusokból – álló körmenet a Dacia (volt Pannónia) szálló közelébe ért, mit sem törődve a vallási szertartással, népesebb csoportok jelentek, hangoskodva, sőt kurjongatva adták hírül, hogy megérkeztek Avram Iancu fiai, miközben a hangosbeszélőt is mind sűrűbben próbálgatták. Szándékosságról volt szó, a polgármesteri hivatal egy későbbi időpontra adott engedélyt az Avram Iancu Társaságnak a rendezvény megtartására. Mindez pár percig tartott, aztán a rend fenntartói közbeléptek. Pallai Kristóf, a búcsú főszervezője ugyanis azonnal megkereste a rendőrséget. Valószínűleg az ilyen esetek nem tűnnek el Románia EU-s csatlakozásával sem. Amit korábban a Vatra Romaneasca művelt, most az Avam Iancu Társaság csinálja. Ők az utóbbi években egyre aktívabbak Szatmárnémetiben, szokásos nyári összejövetelükön mind több a kirekesztő és megbélyegző hangos ordítozás. /Sike Lajos: Új tűzhelyesek? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. június 28.
Varga Andrea tíz évi levéltári kutatásai során, főképpen az elmúlt három évben olyan okiratokra bukkant, amelyek a romániai katolicizmus történetét új adalékokkal gazdagítják. A moldvai katolicizmust három különböző szakaszra osztható. Az első időszak a Vatikán itteni hittérítőinek megjelenésével kezdődött, és tartott az 1848-as forradalomig. Nehéz, küzdelmes szakasz volt ez, az oszmán és egyéb birodalmak fennhatósága alatt álló Moldva trónján egymást sűrűn váltó uralkodók tovább nehezítették a missziós tevékenységet. A második időszak kezdete az 1848-at követő évtizedekre tehető, és a romániai kommunizmus hatalomra jutásával ért véget. Ebben az időszakban a moldvai misszió minorita rendje volt meghatározó tényező. A csángókat sokan azonosítják a katolikusokkal. A valóság az, hogy Moldvában létezik ugyan egy katolikus misszió, de a csángó hívősereg ennek csak egyik összetevője. Több mint kétszáz évvel ezelőtt Románia mai területén megtelepedett egy vallási közösség, amely elszakadt az orosz ortodox egyháztól, a lipovánokról van szó. A román ortodox nem kísérelte meg asszimilálni a lipovánokat. Mikor ide menekültek, 15 200-an voltak, jelenleg pedig csaknem 50 000-re tehető a számuk. Ezzel szemben a csángók, akik egy régi magyar nyelvjárást beszélnek, a XIX. század elején 18 ezren voltak az akkor Moldvában élő 32-33 ezer katolikus között. A moldvai katolikus közösség jelenleg több mint 250 ezer főt számlál, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint ebből mintegy 1500 a csángó. Ennek ellenére, a katolikus egyház nyilatkozatai szerint Moldvában 250 ezer katolikus él és valamennyien románok. Tanúi lehetünk a csángók elrománosításának. A moldvai katolikusok történetének második szakaszát a romániai felekezeteknek a második helyért vívott szüntelen vetélkedése határozta meg. Az 1918. évi egyesülés, majd különösen az 1929. évi konkordátum aláírása után a katolikus egyház beilleszkedett a két világháború közötti korszak román ultranacionalista áramlataiba, amit egész sor okirat, valamint a Presa Buna Kiadó (1928) könyvei tanúsítanak. A harmadik szakasz meghatározó volt az asszimilációs folyamatban, amelynek célja a magyar nyelvet beszélők elszigetelése volt. Tíz-tizenkét nehéz éven át a moldvai katolikusok felekezeti üldöztetésnek voltak kitéve, utána valamelyes javulás állt be a kommunista hatóságokkal kialakult kapcsolataikban. A harmadik szakasz dokumentumaiból kiderül, hogy a katolikus egyház jelenlegi helyzetét három körülmény befolyásolta: a Vatikán, általában a romániai, ezen belül különösképpen a moldvai katolikus klérus, valamint a Securitatetól támogatott kommunista hatóságok. Romániában, miután Bukarest egyoldalúan felmondta a konkordátumot, törvényen kívül helyezték a görög katolikus egyházat és több száz katolikus papot börtönbe vetettek. A Vatikán, hogy a feszültségen enyhítsen, kénytelen volt engedményeket tenni Románia és a szovjet befolyás alatt álló többi ország számára. Fenyegetően lépett fel az ortodox egyház is, mert zavarónak érezte a „katolikus enklávét”. Miután a Román Ortodox Egyház megkaparintott több mint 800 görög katolikus templomot, doktrínájában újraéledt a katolikusok elleni harc, amiben segítséget kapott a hatóságoktól is. A Securitate szemmel tartotta az egész klérust, úgyszintén a hívő közösségeket is. A megfigyelés kiterjedt az egyház egész tevékenységére, kezdve a vallási szertartásoktól, egészen a Vatikánnal fenntartott kapcsolatokig. A Securitate aktív, jól szervezett hálózatot épített ki besúgókból, akik közül többet a klérus soraiból toborozott. Ez a rendszer behálózta mind az ortodox mind a katolikus klérust, beleértve az erdélyi magyar vagy román papokat is. Varga Andrea kutatásai során a moldvai csángók eltűnését vizsgálta. A moldvai katolikus egyház, amely az utóbbi 150 év alatt a csángók közösségének is pásztora volt, hibás ezért. A moldvai katolikus egyháznak a csángók eredetére vonatkozó alapmunkáit könnyen lehet cáfolni. Érvényes ez Palra a moldvai katolicizmus főművére (Iosif M. Pal: A moldvai katolikusok eredete) épp úgy, mint Dumitru Martinasra is. Martinas csángó monográfiája /román nyelvű, címe magyarul: A moldvai csángók eredete, Bukarest, 1985/, a Securitate műve (UM 0544 és D – dezinformáló – ügyosztály). Egy „forrás” besúgói jelentése szerint Gherghel (iasi-i püspök) azt állította Martinas könyvének egyik kiadójáról, hogy ezredes. A Securitate tevékenysége kiterjedt a belső helyzetre, de a külsőre is, ami főképpen a Nyugat és a Vatikán félretájékoztatására összpontosult, például a „montázs” akcióban közreműködött a Securitate minden ügyosztálya, a kultusz-főigazgatóság, valamint 15 magas rangú egyházi személyiség. Egy különösképpen kétes, ugyanakkor rejtélyes alak az ultranacionalista Josif Constantin Dragan: beleavatkozott a Vatikán, a romániai katolikus klérus és a kultusz-főigazgatóság (Securitate) kapcsolataiba. Az 1970-es évektől kezdődően lépett fel mint közvetítő, ettől kezdődően a Securitate jobban be tudott épülni a romániai katolikus egyház életébe. A Securitate-jelentésekből megállapítható: 1. Azért, hogy megmenthesse romániai enklávéját, a Vatikán sorsára hagyta a görög katolikus egyházat és a moldvai csángókat, ez utóbbiakat a magyar nyelvű istentiszteletekre vonatkozó óhajukkal együtt. 2. A kommunista hatóságok a Securitate segítségével, különösen 1976 után új nacionál-kommunista vonalat követve, megtagadták a csángók minden kérését, és határozottan visszautasították, hogy a görög katolikus felekezet elismeréséről a Vatikánnal tárgyalásokat folytassanak. 3. Bukarest és Moldva érseksége továbbra is asszimilálja a csángókat épp úgy, ahogy tette a kommunista rendszert megelőzően is, a kommunista rendszer idején pedig új jelenség volt: a klérus jelentős része a Securitate kollaboránsa lett, sokan közülük ma is aktívak. Sajnálatos, hogy ez a mentalitás 1989 után sem változott, annak ellenére sem, hogy hatályos az 1521/2001. sz. Ajánlás, a Tytti Maria Isohookane-Asuma, az Európai Parlament finn tagjának abszolút semleges jelentése, amelyet 2001. május 4-én 9078-as számmal a csángók helyzetével kapcsolatban terjesztett elő. /Fordította: Barabás István./ /Varga Andrea: Egyedüli vesztes a csángók közössége? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./