Kolozsváron a városi tanács egyhangúan jóváhagyta azt a javaslatot, hogy mostantól kezdve a törvénytelenül felépített ingatlanokat bontsák le. Ha egy ilyen építményért már indult korábban valamilyen eljárás, a bontási rendelet már nem alkalmazható. A tervezők és a műépítészek régóta kárhoztatják a városházi hivatalnokok túl merev magatartását. Úgy vélik: a polgármesteri hivatalban sokszor mondvacsinált okok miatt tagadják meg az építkezési engedélyt. Egész utcákat nyilvánítanak lezártnak azért, mert korábban a lakosok közül néhányan meghaladták a terület elfoglalására és a magasságra kiszabott értékeket. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Zöld jelzés a buldózerakciónak. A kolozsvári városi tanács egyhangúan döntött. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Romániának vissza kell szolgáltnia a Retyezát Nemzeti Park jelentős részét a Kendeffy magyar nemesi családnak. Az erről szóló határozatot már aláírta a Hunyad megyei prefektúra. A prefektúra és a nemzeti park igazgatósága között azonban vita van a visszaszolgáltatásról, a park vezetése ugyanis az ökológiai egyensúly megbomlásától fél. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

Életének hetvenedik évében elhunyt Bartis Ferenc költő, író, újságíró, a Magyar Írószövetség tagja. Bartis Ferenc /Gyergyószárhegy, 1936. júl. 4. – Budapest, 2006. jún. 9./ újságíró-szerkesztő volt a Bukarestben megjelenő Falvak Népénél, a marosvásárhelyi Új Életnél és a Csíkszeredában kiadott Hargitánál. Tíz évet ült román börtönökben, 1984-ben megfosztották román állampolgárságától, azóta Budapesten élt, 1988 és 1989 között a Magyarok, 1990-től A Céh című folyóiratok főszerkesztője, a Ring munkatársa volt, az Összmagyar Testület elnöke. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és az ’56-os Forradalom Hőse kitüntetéssel is elismerték. Főbb művei: Konok szeretet (1970), Kegyetlen szépség (1975), Fohászok és titkok föltámadás előtt (1996), Ellopták a világ lelkét (1998), Rovások az idő mestergerendáján (1998), Akarjatok élni szabadon (1999), Fekete tűzijáték (2003), A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete (1994), Az összmagyar eszme (2005). /Elhunyt Bartis Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Balázs Imre József Mint egy úszó színház (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005.) című kötetében kritikák, vélemények az elmúlt öt évben napilapok, irodalmi folyóiratok hasábjain láttak napvilágot. A kötet széles perspektívát nyújt erdélyi magyar írókról, egyaránt beszél a két világháború közti és a kortárs magyar irodalomról, de a román memoárirodalomról is. /Vetési Júlia: Az erdélyiségről, kicsit másképp…= Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Románia és Bulgária jelentős haladást ért el, azonban haladéktalanul lépéseket kell tenniük a hiányosságok kijavítására, hogy 2007. január 1-jén csatlakozhassanak az Unióhoz – olvasható az Európai Parlament (EP) elfogadott állásfoglalásában. Az EP a következő területeken vár előrelépést Bukaresttől és Szófiától: az igazságügyi rendszer reformjának megszilárdítása, az igazságszolgáltatás átláthatóságának, hatékonyságának előmozdítása, a korrupció elleni küzdelem, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az emberkereskedelem elleni küzdelem és roma közösségek társadalmi integrációjának előmozdítása. /Román–bolgár reformokat kér az EP. Haladéktalan lépéseket a csatlakozási dátum fenntartásáért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Száfta Szende hangsúlyozta, hogy az általa két héttel ezelőtt megjelentetett cikk csupán egy szubjektív véleményt tükröz. Álláspontja nem beszervezett, avagy megrendelt. Nem tartja megoldásnak sem a román szakra való átiratkozás, sem az önálló magyar szak megszüntetését, hanem a két tagozat egy szintre hozását. /Száfta Szende: Válasz – vitatkozást mellőzve. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./ Előzmény: Száfta Szende: Bolyai? Bezzeg. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7. Muzsnay Csaba kutató vegyész, ny. egyetemi előadótanár: Bezzeg a Babes. Száfta Szendével vitatkozva. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14.

Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke szerint elindult egy új illeszkedési, és új lojalitási folyamat, amely valószínűleg hozzá fogja segíteni a jelenlegi magyar kormányt ahhoz, hogy simábban tudja szétverni azt, amit nagy nehezen éveken keresztül felépítettek. Ha másért nem, hát azért kellene összehívni a miniszterelnöknek a Magyar Állandó Értekezletet, hogy megfogalmazzák az új, az 1996-ban kialakított össznemzeti egyetértést felváltó konszenzust. Tíz évvel ezelőtt abból indultak ki, hogy a nemzetpolitika legfontosabb kérdéseiben a határon túli és a magyarországi politikai képviseletnek közös nevezőre kell jutnia – mondta Duray Miklós, az Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke, a Magyar Állandó Értekezlet egyik szellemi atyja. – A magyar kormány részéről van egy eltökéltség, hogy azt, ami eddig volt, azt teljesen átalakítják – mondta Duray Miklós. Átalakítják az intézményi szerkezetet, pontosabban az intézményeket megszüntetik. Teljesen át akarják alakítani az eddig kialakult támogatási rendszert, amin ugyan lehet vitatkozni, csak amikor ilyen jellegű átalakítás elé nézünk, mint a mostani, akkor inkább azt lehet sejteni, hogy leépítés lesz, és nem újra gondolása a dolgoknak. (Vajdaság.ma, jún. 15,/

Kiderült, hogy Razvan Teodorescu, Iliescu elnök kultúrembere, volt RTV-elnök, a Nastase-kabinet művelődési minisztere a Szekuritáté besúgója volt. Iratcsomóját 1989 decemberében elégették, de megmaradt az a jegyzőkönyv, mely ezt rögzítette. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./

Július 1-től megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), az intézmény által ellátott hatáskörök pedig átkerülnek a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Június 14-én Komlós Attila, a HTMH elnöke 85 alkalmazott előtt bejelentette: a határon túli magyarokkal foglalkozó intézmény megszűnik hivatalként létezni. A bejelentés azt követően hangzott el, hogy június 12-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a határon túli magyar vezetőkkel találkozott. /Megszűnik a HTMH. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ A Miniszterelnöki Hivatalon belül főosztályként vagy osztályként működhet a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó apparátus. Komlós Attila szerint hízelgő lett volna a HTMH főigazgatósággá való átalakulása, de szó sincs erről. Megszűnik mint kormányhivatal, és vitatható, hogy ez le- vagy felértékelést jelent. Mostani helyétől, a Bérc utcától is búcsút kell mondania, a MeH épületében kap majd helyet a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó szervezeti egység, aminek egyelőre még neve sincs. A hírek szerint megfeleződik a jelenlegi személyi állomány, de az sem kizárt, hogy egyharmadára csökken. A személyi kérdésekről július elsejéig fognak dönteni. Komlós Attila arra a kérdésre, hogy a továbbiakban vállal-e szerepet a létrejövő szervezeti egységben, kijelentette: „Én 2006. január 1-jén a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetését vállaltam el, ennek az intézménynek minden velejáróval együtt, azzal is, hogy ez egy szimbólum értékű intézmény. Ez most megszűnik, átalakul, én már az új struktúra vezetésében nem veszek részt”. Kifejtette, azért nem kíván ebben a struktúrában szerepet vállalni, mert élete 36 esztendeje összekötődött a határon túli magyar ügyekkel, több évtizedes tapasztalatait HTMH-elnöki feladatkörében hasznosítani tudta. Még nem tudni, hogy a minisztériumokon – és ezek némelyikének háttérintézményein – belüli, a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó szervezeti egységek sorsa mi lesz. Ezeket az Orbán-kormány idején erősítették meg, viszont már az előző Gyurcsány-kormány idején szóba került a felszámolásuk. /Guther M. Ilona: Megszűnik a HTMH – két hete van hátra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Június 12-én Budapesten Gyurcsány kormányfő vendégeként találkoztak olyan kárpát-medencei magyar politikai vezetők is, akik a lehető legritkábban szoktak találkozni, például a vajdasági és kárpátaljai szembenállók. A nemzetpolitikai hírekből „a Határon Túli Magyarok Hivatalának kiváló sajtószemléje csupán tegnap 31 témába vágó friss anyaggal örvendeztette meg a nemzetpolitikai információkra kiéhezett címzettjeit. A kötetre rúgó szöveghalmazból csupán két apróságot nem tud kihámozni az olvasó: milyen intézkedésekre készül a múlt pénteken hivatalba lépett kabinet a magyar-magyar kapcsolatrendszer intézményi átalakítását célozva, illetve a nyilatkozataikban szereplő általánosságokon túl milyen elvárásokat fogalmaztak meg a magyar fővárosban vizitelő határon túli elnökök” – írta Szőcs László. A határon túli vezetőknek nem marad egyéb mozgásterük, mint tudomásul venni a Gyurcsány-Szilvásy-Gémesi csapat előbb-utóbb megfogalmazódó javaslatait, vagy duzzogva visszautasítani azokat. Gyurcsány arról is beszélt, hogy a Máért helyett szükség szerinti gyakorisággal és formában egyeztet majd a határon túli vezetőkkel, akár külön-külön. A kormányfői elvárás: ne szóljanak bele egymás dolgába határon innen és túl. A hangulat javítása érdekében Gyurcsány a népszavazás kérdésében módosított eddigi álláspontján, elismerve, hogy a kettős állampolgárság elutasítása érdekében folytatott kampányuk nem volt elegáns. /Szőcs László: Egy vacsora morzsái. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

A második Gyurcsány-kormány működésének egyik bejelentett vezérszólama az „új egyensúly”. Új egyensúlyt kívánnak teremteni a magyar–magyar kapcsolatokban is. Gyurcsány Ferenc kijelentette, nem kíván a parttalan jó magyar – rossz magyar vitában elmerülni, inkább szót értésre törekvő fórummá alakítaná a kapcsolatrendszert. A lap munkatársa, Mózes Edith átvéve az A Hét hetilap által bevezetett HTM határon túli magyar rövidítést, a Gyurcsány kormánnyal azonosulva jelezte, a HTM-vezetők számára újdonságszámba ment a kertelés nélküli egyenes beszéd. Az „azt tesszük, amit a határon túli magyarok kívánnak” séma lekerült a napirendről, és feltehetően majd azt teszik, amit lehet. A romániai, szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai magyar szervezetek vezetői ráébredtek: ezután nem ők diktálják az „ütemet”, különböző kívánságlistákkal előállva. A Gyurcsány-kormány tényleges partneri viszonyra törekszik, magyarázta a lap munkatársa. A HTM-vezetőket erősen foglalkoztatja a támogatások ugyancsak várható változása. A magyar költségvetés közismert állapota szűkíteni lesz kénytelen a forrásokat. /Mózes Edith: Új egyensúly. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

Gyurcsány Ferenc, elődpártjának hagyományaira támaszkodva, mindent el akar törölni a magyar és Kárpát-medencei közéletből, ami a Fideszre emlékeztet, ezért nem hívta össze több mint két esztendeig a Magyar Állandó Értekezletet (Máért), és ezért jelentette ki hogy ezt a kompromisszumképtelen intézmény szükségtelen. A határon túli magyar szervezetek zöme nem tudott együttműködni a szocialista kormánnyal, s a 2004-es népszavazás után, illetve azt megelőzően, amikor Gyurcsány irányításával az egész magyar kormány a kettős állam­polgárság megadása ellen lobbizott, s úgy állította be az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és délvidéki magyarságot, mintha életében más célja, dolga nem lenne, mint tönkretenni Magyarország nyugdíjasait, a munkaképes lakosság elől jóval árán aluli bérért elszipkázni a pénzkereseti lehetőséget. Azt állították, hogy az országra ráomlani készülő 3–3,5 millió határon inneni tönkreteszi a társadalombiztosítást és az egészségügyet, az országot.     A Gyurcsány-blog tanúsítja, a magyar miniszterelnök nem fogta fel, hogy nem létezhet olyan ,,elvi ok”, ami miatt a tízmilliós népnek meg kell tagadnia államhatárokon kívül került testvéreit. Más kelet-európai kis népek nem foglalkoznak ,,elvi kérdésekkel”, hanem vérségi alapon igyekeznek nemzetük egységét megteremteni.   Gyurcsány a himnuszt, Clinton elnököt utánozva, szívére tett kézzel énekli. Senki nem vette komolyan Gyurcsánynak a választások után tett kijelentését, miszerint tízmillió magyar miniszterelnökeként tizenötmillió magyar érdekében fog munkálkodni. /Simó Erzsébet: Minek is Máért? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök együtt vacsorázott a határon túli magyar szervezetek vezetőivel, s ezzel eleget is tett a határon túli magyarsággal szembeni kötelességének. Kiderült: nem hívja össze a Máért-et, s némely határon túli hangok szerint nincs is rá szükség. A nemzet is egy közösség. Az egyik, erkölcsi parancsként is felfogható gondolat a nemzettel kapcsolatban az, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Hát ez az, ami nem működik, írta Veres István, a lap munkatársa. Szép csendesen korszerűtlen lett a nemzet fogalma is, tagjai nem éreznek felelősséget nemzettársaikért, sem határon belül, sem azon túl. A magyar tőke nem szolidaritásból jön Erdélybe, a magyarok közé, hanem a profitért. Hogy a magyar–magyar kapcsolatokkal mi lesz? Hagyományos formájukban alighanem kiürülnek, esetleg üzleti kapcsolatokká válnak. /Veres István: Üresedő magyar–magyar kapcsolatok? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 15./

Júliustól Gémesi Ferenc a határon túli magyar ügyek felelőse a Gyurcsány-kormányban. Gémesi Ferenc, a Külügyminisztérium jelenlegi helyettes államtitkára fogja irányítani a Miniszterelnöki Hivatalnak azt a főosztályát vagy osztályát, mely a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozik. /Bejelentették a HTMH megszűnését. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

A kisebbségi kérdést rendező, átfogó közösségi jogszabály alapja lehet az a dokumentum, amit június 14-i ülésén fogadott el az Európai Parlament A Megkülönböztetés-mentesség és esélyegyenlőség mindenki számára című jelentést a lettországi orosz kisebbséghez tartozó, zöldpárti Tatjana Zsdanoka készítette. Eszerint „a hagyományosan jelen lévő nemzeti kisebbségeknek sürgősen szükségük van olyan normatív keretekre, amelyek lehetővé teszik részvételüket az identitásukat érintő döntések meghozatalában, továbbá védelmet kell kapniuk az önrendelkezés vagy autonómia különböző formái révén”. Kónya-Hamar Sándor EP-megfigyelő az ÚMSZ-nek úgy értékelte: a jelentés stratégiai irányelve lehet a majdani kisebbségvédelmi közösségi jogszabálynak. /Cs. P. T.: EP: stratégiai irányelv a kisebbségvédelemben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

A román–ukrán viszonyban 1997 óta függőben van a Duna-határ kérdése, illetve a Kígyó-sziget és a körülötte levő gazdasági terület hovatartozása. Idén februárban Ukrajna újra bejelentette a Duna–Fekete-tenger csatorna építésével kapcsolatos munkálatok folytatását a Duna-deltában, melyet az UNESCO védett területnek nyilvánított. A nézeteltérésekre a legutóbbi ukrán–román elnöki találkozó sem hozott megoldást. Románia és Ukrajna 1997-ben írta alá a jó szomszédsági szerződést (alapszerződést) úgy, hogy nem sikerült megállapodniuk a határkérdésről. Ennek megoldását külön szerződésbe utalták. 2001-ben a két ország elfogadta a határfolyók közös használatára vonatkozó nyilatkozatot. Ukrajna más szemszögből közelíti meg ezt a problémát, hiszen határai a szovjet időszakban mesterségesen lettek kialakítva. A Kígyó-sziget egy 17 hektáros földdarab a Duna-deltától 45 km-re. Nem a sziget hovatartozása képezi a vita tárgyát, hanem az, hogy ki kapja meg a körülötte levő kőolaj- és földgázlelőhelyek hasznosításának jogát. Románia a közös hasznosítás mellett érvel, míg Ukrajna a sziget kontinentális talapzatának figyelembevételét követeli. Megegyezés hiányában Románia a kérdést 2004 szeptemberében a Hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte. A Kígyó-szigetet 1948-ban engedte át Románia a Szovjetuniónak. A Szovjetunió felbomlása után a sziget Ukrajnához került. Az ukrán álláspont az, hogy a sziget lakott, ami a nemzetközi jog szerint megadja Ukrajnának a jogot a kontinentális talapzathoz, Románia fő törekvése, hogy bebizonyítsa, a sziget lakatlan terület, s így nincs kontinentális talapzata sem. A Duna északi Kilija ágából a tengerbe leágazó Bistroe-csatornát az ukrán állam két részletben szándékozik megépíteni. Az első szakaszban – amely már befejeződött – a csatorna bejáratának kiszélesítését, illetve mélyítését végezték el. Ukrajna örökölte a Szovjetunió Fekete-tengeri flottáját, de nem rendelkezik saját dunai kijárattal, tehát kénytelen jelentős összegeket fizetni a román államnak a román tulajdonban lévő hajózható csatorna használatáért. Emiatt a csatorna megépítése Ukrajna számára gazdasági érdek. Románia kihasználta a környezetvédő civil szervezetek támogatását és NATO-s kapcsolatait, hiszen a csatorna kérdésében az Amerikai Egyesült Államok is Románia mellett foglalt állást. /(Budapest Analyses): A Fekete-tenger és környéke a román–ukrán viszonyban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

A Székely Nemzeti Tanács június 18-án Székely Nemzetgyűlést szervez Gyergyóditróban. A Székely Nemzetgyűlés tárgya kinyilvánítani a székely nép önrendelkezéshez való jogát, ezen jog alapján Székelyföld államon belüli önkormányzásának alapelveit. A Székely Nemzetgyűlés nem pártpolitikai megnyilvánulás, hanem a székely nép akaratát kifejező közképviseleti megmozdulás. Mindenkit meghívnak, aki felelősséget érez Székelyföld jövője, Székelyföld magyar népének, a székelységnek a sorsa, nemzeti önazonosságának megőrzése, szülőföldön való megmaradása iránt. /Meghívó. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

A gyergyóditrói lakosok a székely nagygyűlés ellen tiltakoznak – adta hírül június 14-i számában az Adevarul bukaresti napilap, a helyi lakosok egy csoportja, köztük két helyi tanácsos által fogalmazott levél kemény szavakkal kelt ki a rendezvény ellen. „A ditrói közösség elkötelezett híve a demokráciának és a szólásszabadság gyakorlásának, amellyel szöges ellentétben áll a falunkban tervezett elnemzetlenítő gyűlések elvével” – olvasható az említett levélben, amelynek címzettjei között szerepel a magyar kormány, a katolikus egyház, az RMDSZ, az MPSZ, az SZNT és az EMNT. „Tiltakozunk magyar közösségünk önjelölt képviselőinek azon szándéka ellen, hogy a ditrói napok szellemiségét bármiféle Székely Gyülevész célokra kisajátítsák” – folytatódik a levél. Az Adevarul szerint a tiltakozást két helyi tanácsos, Bajkó Imre és Fülöp Sándor is aláírta. A levéllel kapcsolatban a Hargita Népe felhívta a két tanácsost. Mindketten megdöbbentek. Bajkó Imre felháborodott a román lapban közöltek miatt, nemhogy tiltakozott, de ő vezette azt a tanácsülést, amikor megszavazták, hogy népszavazást írnak ki a helyi autonómia ügyében. Ő éppen a határozat elfogadása érdekében dolgozott, hogyan írhatott volna alá ilyesmit, fakadt ki Bajkó. Hasonlóképpen megdöbbent Fülöp Sándor is: Hogy merik a nevemet ilyesmihez felhasználni? Igaz, hogy ő nem támogatja a nagygyűlést, de ilyesmit soha sem írna alá. /Szüszer-Nagy Róbert: Székely nagygyűlés. Megint diverzió előzi meg... = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./

Nem megy Gyergyóditróba Albert Álmos, alsó-háromszéki RMDSZ-elnök, szerinte a Székely Nemzetgyűlés és a hasonló akciók, bár szépen hangzanak, nem vezetnek eredményre, egyedüli céljuk, hogy a Magyar Polgári Szövetség szavazótáborát gyarapítsák. Hiába, hogy mindenki akarja a Székelyföld autonómiáját, azt nem ilyképp lehet elérni, mondta. Az elkövetkezőkben még megjelennek az autonóm térségek – jelentette ki Albert Álmos, de nem tudja, hány év alatt valósulhat meg a székelyföldi területi önrendelkezés. Annyi bizonyos, autonómia csak ott valósulhatott meg, ahol az ország kormánya ezt elfogadja, tette hozzá. /(vop): Sok munkával érhető el, nem nyilatkozatokkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./

A Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzését Erdővidéken kevesebben támogatták, mint előző alkalmakkor, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) erdővidéki szervezete elnökének, Hoffmann Istvánnak a véleménye szerint a megszerzett 828 aláírás így is jelentős fegyvertény. Legtöbben Miklósvárról és Bibarcfalváról támogatták az MPP bejegyzését. /(hecser): Összegyűjtötték az aláírásokat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./

A román belügyminisztérium két képviselője is részt vett azon az egyeztetésen, amelyiken a hét végi ditrói Székely Nemzetgyűlés engedélyezési kérését tárgyalták. A Krónika június 14-i számában Bardocz Ferenc ditrói polgármestert idézte, aki elmondta: a törvény szerint a tömeges gyülekezést egy olyan bizottságnak kell láttamoznia, melyben a polgármester, a jegyző, a helyi rendőrparancsnok, valamint a megyei rendőrség és a körzeti csendőrség megbízottja is részt vesz. E bizottság tanácskozásán jelentek meg a Belügyminisztérium képviselői. „Azt kérték, román nyelven is fogalmazzák meg a nagygyűlés engedélyezési kérvényét, és ezt a rendőrség és a csendőrség illetékeseihez is juttassák el” – jelentette ki a polgármester. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke szerint arra kérték a belügyminisztériumi képviselők, hogy figyeljenek, ne legyen rendbontás a rendezvényen. Fazakas Szilárd, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke szerint „a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem tudott világos célokat megfogalmazni, nem leszünk társszervezői a rendezvénynek. Nem tiltjuk és nem támogatjuk a tagság és az RMDSZ-tisztségviselők részvételét az eseményen”. /Erdély.ma, jún. 15./

Indokoljátok meg röviden, hogy etnikai szempontból miért tekinthető igazságtalannak a békeszerződés azon része, amely meghatározta Magyarország új határait – így hangzik az a kérdés, melyet a magyarországi érettségi román nyelvű történelem írásbeli vizsgáján adták fel a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban. Ettől egyes román szervezetek kiborultak. A Romanian Global News névre hallgató hírügynökség világgá kürtölte, a magyarországi román diákokat ért brutális témafelvetés miatt a román civil szervezetek arra a következtetésre jutottak, hogy a kérdés provokatív. A tendenciózus megfogalmazás azt szuggerálja, hogy az említett békeszerződés igazságtalan lett volna. A romániai tanügyi rendszer már évek óta nagy hangsúlyt helyez a nemzeti kisebbségek érzékenységére és méltóságára. Ennek jegyében az ország hivatalos nyelvén tanítják meg nekik, hogy minő nagy örömet jelentett ősei számára, hogy az első világháború után az egész Erdélyt Romániához csatolták. Nem beszélve arról, hogy a román nyelv és irodalom tankönyvekben már ötödik osztályban megkezdik a magyar, német, tatár satöbbi gyerek nemzeti öntudatának románra hangolását. Továbbá Magyarországon a román gyerekeket anyanyelvükön vizsgáztatják történelemből. Romániában viszont kötelezően románul tanítják a történelmet. /Szüszer-Nagy Róbert: Hogy mik vannak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./

Az RMDSZ Szövetségi Operatív Tanács (SZOT) döntése értelmében Kötő József oktatásügyi államtitkár, illetve Szabó Sámuel, a SAPARD-ügynökség elnöke megválik posztjától. Kötő József államtitkár maga kérte felmentését a tisztség alól, mert szeretne nyugdíjba vonulni. „Megfáradtam, megöregedtem, sokat voltam a barikádokon. Nem szeretném, ha hordággyal vinnének le onnan. Megértést kérek” – fogalmazott. Egy-két héten belül az RMDSZ új jelöltet javasol oktatásügyi államtitkárnak. Szabó Sámuelnek „kommunikációs problémák” miatt kell távoznia posztjáról. Az ÚMSZ-nek elmondta: csak a sajtóból értesült arról, hogy az ő neve is szerepel a SZOT által összeállított „távozók listáján”. Tájékoztatása szerint az RMDSZ kormány-tisztségviselőinek szokásos találkozóján senki sem közölte vele a döntést. Sérelmezi, hogy a sajtóból kellett értesülnie a menesztéséről. /Cseke Péter Tamás: Kötő József és Szabó Sámuel távozik. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Szakemberek szerint legkésőbb július közepéig sikerül felszámolni az összes gócot. Országos szinten 127 madárinfluenza-gócot jegyeztek, számuk nem növekszik. /I. I. Cs.: Nem nőtt tovább a H5-gócok száma. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

A kultusztörvénynek szabályoznia kell az agresszív hittérítés kérdését, jelezte Varga Attila képviselő, az emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság tagja. Az amerikai Helsinki Bizottság aggodalmát fejezte ki a készülő romániai kultusztörvény tervezettel kapcsolatban. Az amerikaiak mindenekelőtt azt kifogásolják, hogy a jogszabály pénzbírsággal és börtönbüntetéssel sújtja az agresszív hittérítést. A jogszabály nem állapítja meg pontosan, hogy mi tekinthető agresszív hittérítésnek, és mi nem. /P. A. M.: Vita az erőszakos hittérítésről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Június 14-én leleplezték az első kolozsvári egyetem, a Báthory István fejedelem által alapított jezsuita kollégium megalapítására emlékeztető táblát. A táblán a Báthory-ediktum latin szövege mellett csak román felirat szerepel. A magyar fordítást az Erdélyi Magyar Ifjak sokszorosította és az éjszaka folyamán több helyre – köztük az emléktáblára is – kiragasztotta, de ezt órák alatt eltüntették a falakról, oszlopokról. A leleplezés után a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) jelen levő rektor-helyettese, Nagy László elmondta: már huzamosabb ideje kérik az egyetem vezetőségétől azt, hogy – amint egy multikulturális egyetemen szokás – valamennyi felirat jelenjen meg magyar nyelven is. Örült volna annak, ha ezen a táblán is megjelenik a magyar nyelv, különös tekintettel arra, hogy Báthory István a magyar nemzetet képviselte – fogalmazott a rektor-helyettes. /E.-R. F.: Magyar tiltakozás és bíborosi diplomácia. Báthoryra is románul emlékezik a BBTE. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke elmondta: céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet: a multikulturalizmus elvét csak hangoztatja, nem gyakorolja a BBTE. Az emléktáblát Andrei Marga, az Akadémiai Tanács elnöke, és Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa, a Gergely Pápa Egyetem nagykancelláriája leplezte le. A magas rangú vatikáni méltóság Jean-Claude Périsset bukaresti apostoli nuncius és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kíséretében érkezett Kolozsvárra, felkereste a görög katolikus és az ortodox teológiát is. Andrei Marga visszautasította, hogy válaszoljon a sajtó kérdéseire. Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője az ÚMSZ-nek kifejtette, nem akartak senkit megsérteni azzal, hogy az állam hivatalos nyelvén és latinul feliratozták az emléktáblát. /Debreczeni Hajnal: Magyarul nem emlékeznek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Temesvár, Újvidék, Arad és Szeged önkormányzata közös eurorégiós fejlesztéseket tervez. Európai business, leadership és hosszútávú fejlesztések a Temesvár-Újvidék-Arad-Szeged eurorégióban címmel rendeztek háromnapos nemzetközi fórumot június 12-14-e között Temesváron. Az egyik legnagyobb vidéki adóbefizetőként számon tartott Temesváron gyakorlatilag végig politikai ellenszélben kellett a városfejlesztést megvalósítani, szegényes költségvetési forrásokkal, ezt az olasz és német partnerek, illetve a BERD támogatásával sikerült áthidalni. Gheorghe Falca aradi polgármester „Temesvár-Arad tengely” elképzelés lényegét mutatta be: a robbanásszerűen fejlődő szomszédvárakat a közeljövőben autópálya köti majd össze és ezek mentén olyan ipari fejlődés mehet végbe, hogy a jövőben érdemes lesz közös infrastrukturális fejlesztésekben gondolkodni. Szeged már nem is metropoliszban, inkább biopoliszban gondolkodik, a hangsúly nem a nagyiparra, hanem az „egészségiparra”, a biológiai kutatásokra, a környezetvédelemre, az orvosi felszerelések iparára és a humán egészségügyre kerül, amelynek központjává a Szegedi Egyetem orvostudományi kara válik. A konferencia részvevői Verespatakra látogattak el az ottani aranybánya-projektet finanszírozó kanadai befektető meghívására, ahol a sok vitát kavaró nagyszabású nemesfém-kitermelés lehetséges következményeivel, a régió és a szomszédos országokra kiható környezeti hatásaival ismerkedhettek meg. /Pataki Zoltán: Fejlesztések a hármashatár térségében. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban 46 év után ismét tiszta magyar évfolyam ballagott június 14-én, a Bolyai és a Református Kollégium 245 végzőse mondott búcsút középiskolai éveinek. A diákokat és szülőket Bálint István igazgató és Székely Emese, a Református Kollégium igazgatója köszöntötte. Szalkay József a Bolyai Kollégium Alapítvány részéről köszöntötte a diákokat: „Megvalósulni látjuk azt, amiről két évtizede álmodni sem volt szabad, ma újra színmagyar az iskolánk.” /Menyhárt Borbála: A Bolyaiban 46 év után ismét tiszta magyar évfolyam ballagott. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

Az Apáczai Közalapítvány visszautasította – pontosabban nem hívta meg a kiírás második fordulójába – a temesvári szórványkollégium létrehozására benyújtott pályázatot. A döntésről írásban tájékoztatták a pályázó Szórvány Alapítványt és a projekt kidolgozásában egyaránt részt vállaló civilszervezeti vezetőket, politikusokat. Az indoklás szerint formai okok miatt nem fogadták el Budapesten a terveket, de a temesváriak csak kifogásnak tartják a magyarázatot. “Azt mondták, hogy hiányzik az aláírási színpéldány, amit egy korábbi pályázatunkhoz elfelejtettünk csatolni. Mi akkor ezt pótoltuk, de az Apáczainál azt állítják, hogy nem. Ezen kár vitázni, mert mi akkor sem tartjuk helyesnek, hogy egy vétségért háromszor büntessenek” – mondta Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke. A szórványkollégium létrehozására kiírt 15 millió forint (600 ezer euró) elnyerésére két pályázatot nyújtottak be Temesvárról: az egyik verzió szerint a római katolikus egyháznak visszaítélt egykori józsefvárosi Ferenc-rendi árvaház átépítésével alakították volna ki a kollégiumot, a másik változat egy négyszintes ingatlan építéséről szólt a Kós Károly Közösségi Központ udvarán. Az Apáczai Közalapítvány küldöttsége (Kőnig Sándor elnök, Bálint-Pataki József kurátor és Csete Örs igazgató) április 27-én terepszemlét tartott Temesváron, és akkor pozitívan nyilatkoztak a látottakról, most mégis elutasították a pályázatot. A hét pályázat közül a kuratórium végül csak a kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet és a Maradéki Református Egyházközség (Szerbia) pályázatát fogadta be a második fordulóba. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő, a Magyar Kollégium egyik megálmodója aláhúzta, hogy nem szociális intézményről van szó, hanem elitképzésről; hatvan bentlakó, illetve harminc külső hallgató élvezhetné az intézet szolgáltatásait. Toró közölte: megóvják az Apáczai döntését. /(pataky): Elutasították a Magyar Kollégiumra benyújtott pályázatot. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 15./

A Ünnepi Könyvhét Budapesten részt vevő Romániai Magyar Könyves Céhnek újabb megmutatkozásra nyílt lehetősége a bukaresti Bookfesten, mely június 14-től várja az érdeklődőket. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke, a Mentor Kiadó igazgatója elmondta, a 77. Ünnepi Könyvhét budapesti főrendezvényén az erdélyi kiadók, a Romániai Magyar Könyves Céh tagjai az idén négy standot béreltek, lassan már ez is elégtelennek bizonyul ahhoz, hogy valamennyi könyv – közel 500 cím – az érdeklődők elé kerüljön. A határon túli magyar kiadók nagy többsége könyvei jelentős részét támogatások igénybevételével jelenteti meg. Közös gondjuk a saját folyamatosan beszűkülő könyvpiac és emiatt a forgatható tőke hiánya. Kivételt a felvidéki kiadók képeznek, ahol a kormányzati támogatás régebbi keletű, így hamarabb jelen tudtak lenni a magyarországi piacon. A pozsonyi Kalligram jobbára Magyarországon működik, könnyebben bekerült a köztudatba. A bukaresti Bookfesten a Bukarestben élő magyaroknak is lehetőségük van, hogy rátekinthessenek a hazai magyar könyvtermésre. A vásáron az Erdélyi Gondolat, a Komp-press, a Kriterion, a Mentor, a Pallas-Akadémia, a Polis és a Pro-Print legújabb kiadványai vásárolhatók meg. /Osváth Annamária: Könyvhétről Bookfestre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./