A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem néhány éve hivatalos iratokban is vállalja Kolozsvár felsőoktatási múltját, amely több mint 400 évre nyúlik vissza. Június 14-től román és latin nyelvű tábla hirdeti majd az Egyetemiek Házának bejáratánál a Báthory István által alapított első erdélyi egyetemet. Rövid kolozsvári látogatásra érkezik Rómából Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa, a Gergely Pápa Egyetem nagykancellárja. A magas rangú vatikáni méltóság dr. Jean-Claude Périsset bukaresti apostoli nuncius és dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kíséretében érkezik Kolozsvárra. Amint dr. Nóda Mózes, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Vallástanárképző Kar dékánhelyettese, kancellárja és tanszékvezető professzora – a látogatás egyik szervezője – elmondta, a bíboros rövid, néhány órás ittléte alatt felkeresi a görög katolikus és az ortodox teológiát is. Ugyanezen a napon leleplezik a Farkas utcai Egyetemiek Házának bejáratánál azt a táblát, amely a Báthory István által 1581-ben alapított Erdély első felsőoktatási intézményének állít emléket. A kétnyelvű – román és latin – tábláról hiányzik a magyar nyelvű felirat. Mihail Hardau oktatási miniszter bejelentette, hogy a Vatikán jelenleg tanulmányozza egy romániai katolikus egyetem létrehozásának indokoltságát. /B. T., F. GY.: Kolozsváron a Vatikán „tanügyminisztere”. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen ismét sérült a multikulturalizmus elve. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartotta jubileumi ülését május 10-én az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága abból az alkalomból, hogy tíz éve kezdte meg működését. Az ülésen részt vett dr. Fazakas József professzor, a sepsiszentgyörgyi üzleti tanszék vezetője is. Az anyaországgal szomszédos államok magyar egyetemeinek képviselői Erdélyből, Újvidékről, Felvidékről, Szlovéniából, Horvátországból, Kárpátaljából, valamint a nyugati magyarság egyetemi képviselői Ausztriából, Belgiumból és Kanadából beszámoltak eredményeikről, melyek nem valósulhattak volna meg a MTA határon túli programjai: a Domus, Arany János, Bolyai, valamint a Szülőföldprogram segítsége nélkül. A MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter akadémikus kiemelte, hogy az Akadémiának több mint ezer köztestületi tagja van a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Közülük hárman a sepsiszentgyörgyi egyetemi tagozat oktatói. A tudományos ülésen akadémiai ezüstérmet vehetett át Berényi Dénes, aki tíz éven át vezette a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságot, helyét szeptemberben Görömbei András irodalomtörténész veszi át. A rendezvényen Arany János-életműdíjban részesült Egyed Ákos erdélyi professzor. Bíró A. Zoltán csíkszeredai szociológus Arany János-díjat, Balázs Imre József erdélyi irodalomtörténész és kritikus Arany János Fiatal Kutatói Díjat kapott. A tudományos ülésen ismertették a Beregszászon működő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jogi és anyagi helyzetét. A főiskola az egyetlen államilag elismert, akkreditált ukrajnai magyar felsőfokú iskola, 562 hallgatója van. Tanárokat, tanítókat, óvodai pedagógusokat, valamint kertészmérnököket és közgazdászokat képez. Az alaptevékenységen kívül fejlesztést, tudományos kutatást és szaktanácsadást végeznek. Az intézmény a fenntartáshoz szükséges anyagi támogatást az anyaországi oktatási minisztériumtól kapja, amit pályázati úton egészít ki. Teljes infrastruktúrával működik, amit a beregszászi ukrán helyhatóság bocsátott a rendelkezésére, bentlakásokkal, menzával, kulturális és sporttevékenységekhez szükséges helyiségekkel, pályákkal. Ez a felsőfokú tanintézmény, a sepsiszentgyörgyi tagozathoz hasonlóan, a bolognai folyamat keretében most alakul át egyetemmé. Fazakas professzor elmondta, ha sikerül a beiskolázási tervet teljesíteniük, majdnem 1500 hallgató kezdi meg az új egyetemi tanévet Sepsiszentgyörgyön. Az intézmény infrastrukturális gondjai még megoldatlanok. Czompó János: Szűkölködik a sepsiszentgyörgyi egyetem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./

Már hagyománnyá vált, hogy az 1989-es fordulat után, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum ballagási ünnepségén három Győrffy Zoltán-díjat osztanak ki a végzős diákok között. A kiosztásra kerülő 600 dollárt minden évben a Washingtonban élő egykori bolyais diákok, a Győrffy házaspár (dr. Győrffy Péter és Puskás Ilona) biztosítják. Ettől az évtől kezdve, az előbb említett mellett, egy újabb díj is lesz. Ezt a Kanadában élő Katonai Éva orvosnő létesítette fiatalon elhunyt férje, Szabó Jenő emlékére. Szabó Jenő tanári tevékenysége alatt az egyik legjobb és legtehetségesebb tanítványa volt, emlékezett rá Weszely Tibor. 1967-ben Bukarestben elektronikamérnöki diplomát szerzett. 1987-ben feleségével és gyermekeivel Torontóba emigráltak, ahol Jenő bio- és elektromérnökként dolgozott 1996. július 5-én tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig. /Weszely Tibor: Győrffy Zoltán- és Szabó Jenő-díjas diákok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

Kárp György színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház gazdasági igazgatója elmondta, hogy új központifűtés-rendszerrel, fejlett színpad-, fény– és hangtechnikával gazdagodik a színház. Nehéz a magyar és a román társulat előadásait, próbáit összehangolni. Az átalakítás idejére az előadásokat a Stúdió Színházba és az Ifjúsági Házba költöztetik át. /Nagy Botond: Évadok, termek, pénz és decentralizáció. Beszélgetés Kárp György színművésszel, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház gazdasági igazgatójával. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

Díjátadással zárult a hét végén Nagyváradon a III. Partiumi Írótábor, mely az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának jegyében zajlott. A háromnapos találkozó utolsó napján Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész A magyarok vére című előadásában a forradalom erdélyi vonatkozásairól beszélt, majd Ködöböcz Gábor egri irodalomtörténész a Nagy Imre személyével foglalkozó irodalmi alkotásokról szólt a partiumi és külföldi résztvevőknek. Ezt követően a kolozsvári Balázs Sándor Kiáltó Szó – volt egyszer egy szamizdat című kötetét mutatta be, s szót ejtett az 1988-89-ben megjelent illegális kiadvány megszületésének körülményeiről is. A rendezvény záróakkordja a Partiumi Írótábor díjának átadása volt, melyben idén négyen részesültek. Az Ady Endrét ábrázoló bronzplakettet Sulyok Vince Norvégiában élő költő, Dávid Gyula irodalomtörténész, Székelyhídi Ágoston debreceni író és Pomogáts Béla irodalomtörténész kapta. /Nagyváradon átadták az írótábor díjait. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet képviselői adták át június 12-én a tavalyi árvíz miatt súlyos károkat szenvedett Óteleken a helybeli általános iskola felújított és új épületrésszel kiegészített épületét. Az eseményen részt vett Lévai Anikó jószolgálati nagykövet, Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Lehel László, a Segélyszervezet igazgatója, Toró T. Tibor parlamenti képviselő, a Temes megyei prefektúra, a helyi önkormányzat és a helyi egyházak képviselői. Lehel László elmondta: a Segélyszervezet, miután a román kormány vállalta a magánházak újjáépítését, közösségi segítségnyújtásban gondolkodott, konkrétan a helyi magyar iskola korszerűsítésében. A kezdeményezést támogatta a Kossuth Rádió „Erőnk szerint a legnemesbekért!” ékszer- és érmegyűjtő akciója, a felajánlott tárgyakat a Nemzeti Múzeum és a Nagyházi Galéria közreműködésével árverésen értékesítették, ennek bevételét utalták át a segélyszervezetnek. Kilencmillió forint értékű adományból készítették el az óteleki iskola központifűtés-rendszerét. Az új épületrészben a kazánház és mellékhelyiségek kaptak helyet. Az iskola falán leleplezték a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Kossuth Rádió főszerkesztősége közös segélyakciójának emléktábláját. /Pataki Zoltán: Felújított iskolát adtak át Óteleken. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

Cs. Gyimesi Éva megtudta, hogy ősztől nem lesz ötödik osztály abban a közeli iskolában, ahova ő járt nyolcadikig. Nem érti, miért kell Kolozsváron a Horea úti 14-es iskola magyar tagozatát, amelyik fél évszázada még önálló, és nagyon színvonalas volt, s ma is jó tanárai vannak, felszámolni? Szerinte ezt a szülőkkel kellene megvitatni. Talán itt is a magyar-magyar párbeszéden múlik a jövő. /Cs. Gyimesi Éva: Házi feladat. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

Népviseletbe öltözött lányok fogadták a vendégeket június 11-én Ottományban. A felújított kultúrházban. Darabont Tibor lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez, s a közösségi tudat, az együvé tartozás helyszíneként definiálta a kultúrházat. – Hálával tartozunk mindenkinek, aki támogatta a munkálatokat, de mindenekelőtt Istennek – hangsúlyozta Darabont. Porsztner Sarolta Melinda polgármester elmondta, az egymilliárd régi lejre rúgó költségek kilencven százalékát a Bihar megyei tanács fedezte. 1960-ban, amikor építették, még 1243 lakosa volt Ottománynak, ma ez a szám nyolcszáz alatt van. /D. Mészáros Elek: Ünnepélyes kultúrházavató volt Ottományban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 13./

Több mint fél évszázad  távlatából idézi fel életének jelentős eseményeit a lugosi Fülöp Lídia Szemben a sodrással /Nagard Könyvkiadó, Lugos, 2006/ című, nemrég megjelent kötetében. 1945 és 1982 között “utazhat” az olvasó egy ellentmondásokkal, tragikus megpróbáltatásokkal teli korban. A küzdő szellemű, vasakaratú asszony győztesen került ki a harcból. A legjobban sikerült részletekben az őszinteséggel megvallott “bűnök”, az alkalmazkodás, főhajtás vétségei kerülnek előtérbe. A faluról városba került asszony erős egyéniségére, munkabírására nem véletlenül figyelnek Előbb utcafelelősnek választják, majd meggyőzik, hogy lépjen be a pártba. Megkéri az illetékeseket, hogy “neveljék át”, mert vallásos ember, s messze áll tőle a politika. Az irodalomért rajongó asszony verseket ír a pártgyűléseken, majd pedig fővárosi kiküldetései alkalmával első kötetének megjelentetését rendezi. Majd harminc esztendeje lépett be az irodalomba, az 1977-ben megjelent Az én ibolyáim c. verseskötetével. Túl a nyolcvanadik életévén adta közre emlékezését. /Pongrácz P. Mária: Életregény. Fülöp Lídia vallomásai. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

Vita Zsigmond száz éve, 1906. június 16-án született Nagyenyeden. Élete és munkássága összefonódott iskolájával, a Bethlen Gábor Kollégiummal. Gyermekként élte át az első világháborút, a trianoni nemzeti tragédiát, átvészelte a dél-erdélyi magyar sorsot, részt vett a második világháborúban, magyar értelmiségiként megjárta a Targu Jiu-i láger poklát. Származása miatt megfosztották katedrájától, de megtörni nem tudták. 1928 őszétől mintegy két és fél évtizedig volt a Bethlen Gábor Kollégium magyar–francia szakos tanára. Ő figyelt fel elsőnek Sütő András tanítóképzős diák különleges írói tehetségére. Miután megfosztották katedrájától, az iskola könyvtárában élte át a diktatúra évtizedeit nyugalomba vonulásáig. A könyvtár gazdag kéziratanyagából sok dolgot nyilvánosságra hozott. Több mint ezer folyóirat- és lapközleménye, tanulmánya, önálló kötete az erdélyi művelődési örökség széles skáláját öleli fel. Ő lett Erdély, Nagyenyed és kollégiuma hűséges és legmegbízhatóbb krónikása. Legjelentősebb  munkái a Tudománnyal és cselekedettel, a Művelődés és népszolgálat, Az enyedi kohó című tanulmánykötetek, az Áprily Lajosról, az emberről és a költőről írt monográfia, a Jókai Erdélyben c. összeállítás. Népmesegyűjteményekkel, tankönyvekkel, Gyulai Pál, Pósa Lajos és Gáspár János gyermekirodalmi munkásságának válogatásaival szolgálta a gyermekek nevelését. Vita Zsigmond 1998. január 1-jén halt meg Kolozsvárt, de halála után visszatért szülővárosába, az Őrhegy alji református temetőbe, felesége, szülei, szeretett iskolája mellé. /Józsa Miklós: Vita Zsigmond születésnapjára. Erdély és Nagyenyed krónikása. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

Bardócz Ferenc gyergyóditrói polgármester a június 18-án, vasárnap megrendezendő Székely Nemzetgyűlés kapcsán kijelentette, ha polgármesterként nem is adhatja áldását a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által a községben tervezett, az autonómia igényét kinyilatkoztató tömegrendezvényére, magánszemélyként egyetért annak megszervezésével. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek viszont nem engedélyezi a templom kertjének igénybevételét a nemzetgyűlés céljára. „Egyházunk igyekszik minden politikai kezdeményezéssel szemben a maga függetlenségét megőrizni. Krisztusi rendeltetésénél fogva küldetése van minden emberhez. Lélekmentő küldetését csak úgy tudja hathatósan betölteni, ha semmilyen csoportosulással nem kötelezi el magát. Ebből az következik, hogy politikai rendezvényeknek mi nem lehetünk házigazdái.... Kérésüket nem tudjuk teljesíteni, és nem engedélyezzük egyházi területen a politikai rendezvényt.” Árus Zsolt a GYSZT elnöke közölte: a Székely Nemzetgyűlést a gyergyóditrói futballpályán tartják meg. /Érseki válasz az SZNT-nek: „egyházi területen nem engedélyezzük”. = Erdély.ma, jún. 13./

Montenegró lakossága feladta a leckét Európának. Amikor a május 21-én megtartott népszavazáson arra szavaztak, hogy Montenegró az 1918 óta fennálló nemzetközi jogi helyzetét rúgja fel, lépjen ki a Szerbiával alkotott államközösségből, és váljon függetlenné, még nem tudták, hogy ez milyen hatást gyakorol majd a kontinens keleti része és a kaukázusi térség szeparatista törekvésű térségeinek lakóira. Vlagyimir Putyin orosz elnök arra figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy a montenegrói függetlenségi népszavazás eredménye, valamint Koszovó esetleges függetlenségének elfogadása rendkívül veszélyes precedenst teremt. Őt „a volt Szovjetunió szeparatista enklávéinak”, Abháziának, Dél-Oszétiának és Transznisztriának a sorsa foglalkoztatja, de ezúttal tovább ment. Felhívta a figyelmet, hogy a crnagorecek önállóságának nemzetközi elismerése az európai földrész nyugati részét is destabilizálhatja, hiszen a montenegrói referendum „katasztrofális következményekkel járhat olyan országokra nézve is, mint Spanyolország, Franciaország vagy Olaszország”. A montenegrói népszavazás utáni napokban az ún. Transznisztriai Moldovai Köztársaság vezetői hasonló referendum kiírását helyezték kilátásba. Igor Szmirnov, a szakadár Dnyeszter-vidéki térség elnöke bejelentette: legkésőbb szeptemberben feltétlenül népszavazást rendeznek a Moldovától való függetlenségről. Ezzel egyidejűleg Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter leszögezte: az orosz katonai jelenlétet a szakadár térségben Moszkva továbbra is fent kívánja tartani. A szeparatista akció miatt Moldova és Transznisztria között 1992-ben kisebb háborús konfliktusra is sor került. A Dnyeszteren túliak az „ott felejtett” 14. szovjet hadsereg pártfogásával győztek, az orosz haderő azóta is a térségben maradt, „vigyázni a szovjet fegyverraktárakra”, amelyek elszállításához több mint kétszáz tehervonatra lenne szükség. Tyiraszpol külön parlamentet és külön kormányt hozott létre, s bár függetlenségét senki nem ismerte el, ma is önálló pénze van. Az Európai Unió és az Egyesült Államok is azt szeretné, ha az oroszok Transznisztriából kivonulnának, s ha a Dnyeszter-melléki térség ugyanolyan széles autonómiát kapna Kisinyovtól, amilyent a moldovai törvényhozás a kilencvenes évek közepén a szintén kiszakadással fenyegető dél-moldovai gagaúzoknak biztosított. /Tibori Szabó Zoltán: A függetlenedés szelleme kísérti Európát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13., folyt. 14./

Megállapodásokat felmutatni képtelen Magyar Állandó Értekezletet (Máért) nem hív össze Gyurcsány Ferenc – jelentette be a kormányszóvivő a miniszterelnöknek a határon túli vezetőkkel rendezett június 13-i munkavacsorája után. A Fidesz szerint nem a Máért, hanem a két kormányzó párt kompromisszumképtelen. László Boglár, a magyar kormányfő szóvivője megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, miszerint szó volt a Máért sorsáról is, amelyet egyes információk szerint Gyurcsány Ferenc legszívesebben megszüntetne. Hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy semmiképpen nem lesz Máért. A bejelentésre a Fidesz reagált. – Értetlenül állunk a Máért megszüntetésére vonatkozó nyilatkozat előtt, a testület összehívására politikai megállapodás kötelez, amit a kormánynak, a szocialista pártnak is be kell tartania – mondta Németh Zsolt, a parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke. A politikus szerint, ha valakire érvényes a kompromisszumképtelenség vádja, akkor az a két kormányzó pártra – az MSZP-re és az SZDSZ-re – alkalmazható, hiszen miattuk zárult közös nyilatkozat nélkül a Máért utolsó, 2004. novemberi ülése. Az RMDSZ továbbra is hasznosnak tartaná a Máért által biztosított együttműködési keretet, de csak akkor, ha ez a fórum nem válik a magyarországi pártok egymás elleni politikai küzdelmének a terepévé. Akkor ugyanis valóban ellehetetlenül ez a fórum, az elmúlt időszakban ezt lehetett is tapasztalni – nyilatkozott Markó Béla. A budapesti találkozó résztvevői abban is megegyeztek: a jövőben több konzultációra is sor kerül különböző formákban, hogy megállapíthassák az együttműködés különböző prioritásait – mondta Markó. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) frakcióvezetője, Bárdos Gyula elmondta: az eddigi hűvös viszony feloldását előrevetítő, barátságos beszélgetésen vettek részt. – Egyetértettünk abban, hogy minden számításba vehető változásról velünk, az érintettekkel minden esetben konzultáljon a magyar kormány – mondotta. A frakcióvezető szerint a határon túli magyaroknak juttatandó támogatások összegéről, „bőkezűbb, vagy szűkmarkúbb juttatásokról” annak ellenére sem esett szó, hogy ezzel kapcsolatosan azonnal különféle híresztelések keltek szárnyra. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke azt reméli, hogy a Gyurcsány Ferenc által javasolt változások révén átláthatóbb lesz a határon túli magyarok támogatási rendszere. Véleménye szerint a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) várható átalakítása, létszámcsökkentése is ennek a célnak lesz alárendelve. Megjegyezte, hogy „az elmúlt időben annyira elburjánzott a határon túli magyarokkal foglalkozó magyarországi adminisztráció, hogy a bábák között elveszett a gyerek, az intézményvezetők kiskirályoknak érezték magukat, és úgy is viselkedtek”. /Függőben a Máért sorsa. Budapesti munkavacsorán a határon túli vezetők. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./ Vacsorán fogadta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a határon túli szervezetek képviselőit. A találkozón tárgyaltak a magyar-magyar kapcsolatokról, de konkrétumokról nem lehet beszélni. Gyurcsány Ferenc annyit azonban leszögezett, hogy „kompromisszumképtelen Máértot nem fog összehívni. Markó Béla ezzel szemben úgy gondolja, hogy a Máértra szükség van, és ha lemondanak a Máért végén megszokott közös állásfoglalások kiadásáról, akkor ezek a találkozók „még hasznosak is lehetnek.” A miniszterelnöki javaslatokra reagálva Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: „a kormányfő egyes javaslataival egyetértek, másokkal nem; ami biztos, az az, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a magyar kormány és a határon túli kisebbségi érdekvédelmi szervezetek közötti kapcsolat javítására.” Ezt a kapcsolattartást a miniszterelnök a Máérttól különböző egyeztetési fórumokon képzeli el. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint a találkozón „nagyjából mindannyian pozitívan értékelték és fogadták” a Gyurcsány által ismertetett változásokat. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) részéről Bugár Béla MKP-elnök és Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes vettek részt a tanácskozáson. Bugár Béla szerint arról, hogy Gyurcsány elképzeléseiről mikor fognak konkrétan tárgyalni, nem lehet semmit sem tudni. Kasza szerint a HTMH „elbürokratizálódott”, ezért megérett már az átszervezésre. /Gujdár Gabriella, Isán István Csongor: Vacsoraasztaltól a tárgyalóasztalig. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel „csevegtek” a határon túli vezetők. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./ A találkozón mások mellett Szlovákiából Bugár Béla, Romániából Markó Béla, Szerbiából Kasza József és Ágoston András, Ukrajnából Kovács Miklós és Gajdos István, Horvátországból Pasza Árpád vett részt. „Sokunknak van abban felelőssége, hogy a magyar-magyar kapcsolatok sok esetben inkább hűvösek, és hogy érdemes ezért önvizsgálatot tartani” – olvasható Gyurcsány Ferenc internetes naplójában. A miniszterelnök kiemelte, hogy újra és újra előjön 2004. december 5-e kérdése. „Azt mondtam tegnap (...), hogy másfél év távlatából is azt gondolom, nekünk elvi okok miatt kellett nemet mondanunk a népszavazási kezdeményezésre”. Hozzátette: „ugyanakkor azt is gondolom, az akkor használt érvelés nem volt elegáns, és okkal sérthette a határon túli magyarság önérzetét. És talán azzal együtt is kerülni kellett volna a szociális érvelés rendszerét, hogy egyébként azok az elvi okok és indokok, amik miatt nekünk komoly ellenvetésünk van a második állampolgárság automatikus és tömeges megadásával szemben, nehezen elmagyarázható államjogi, történelem- filozófiai összefüggésekből és megfontolásokból erednek.” Markó Béla, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: tisztáztak, illetve megerősítettek bizonyos, eddig is érvényes alapelveket, például azt, hogy a határon túli magyar közösségeket a szülőföldjükön kell megerősíteni, önállóságukat kell támogatni. A találkozó a sajtó mellőzésével zajlott, Ágoston András nem kívánt részleteket elárulni róla. /Keresztúton a magyar–magyar kapcsolatok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

Az Új Magyar Szó átvette Füzes Oszkár cikkét a Népszabadságból. Már nem lehet alanyi vagy visszamenőleges jogon „külhoni” magyar állampolgárságot adni a szomszédos országban élő magyaroknak. Füzes indokolta: az elszakított területeken élő magyarok más államokba szakadtak, „ha minden jól megy, ott töltenek be magas közjogi-hatalmi tisztségeket. És ez így van jól.” Az újságíró szerint a MÁÉRT-zsákutcából ki kell hátrálni. Az első az, hogy az uniós pénzekből, fejlesztési lehetőségekből minél több jusson olyan régiós projektekre, ahol történetesen magyarok is laknak. E régiókban legyen EU-konform közigazgatás, önszolgáltató önigazgatás. Szükséges a magyar-magyar viszony érzelmi újrarendezése. (Füzes Oszkár, Népszabadság) /Hol a kiút a MÁÉRT-zsákutcából? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Nem hivatalos egyezetésre hívta össze Gyurcsány Ferenc a határon túli magyar szervezetek vezetőit. A megbeszélés részleteiről hivatalosan nem adtak információt. A találkozó részleteiről azt ott elhangzottakról a valós, de nem hivatalos tényeket Duray Miklós közölte. Az MKP ügyvezető alelnöke elmondta: a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) mint önálló intézmény megszűnik, a jövőben a Miniszterelnöki Hivatal alá lesz besorolva, korlátozott jogkörrel. A hivatal a kancelláriaminiszter mellett működő szakállamtitkárság alá lesz rendelve, Gémesi Ferenc lesz a szakállamtitkár, Komlós Attila pedig a hivatal igazgatója. Valószínű, hogy az alkalmazottak kétharmadát elbocsátják. Duray Miklós szerint most ad hoc egyezetések kezdődnek majd arról, hogy a miniszterelnök mit szándékozik tenni. Ez egyébként már az elmúlt két évben is így zajlott, szakmai tanácskozások köpenyébe bújtatva, ahol párbeszédre soha sem került sor, pusztán információközlésre szorítkoztak, és nem közös gondolkozásra. Azt a konszenzusos politikát, amely 1996-2002 között kialakult, biztosan nem kívánja a kormányfő folytatni, a megbeszélés célja azt volt, hogy a kormányfő visszaférkőzzön a határon túli magyarok bizalmába – vélte Duray Miklós. Simon János politológus szerint a szocialista kormányok külpolitikája eddig sem állt a helyzet magaslatán, a mostani intézkedések pedig egyértelműen a külügy leértékeléséről szólnak, hiszen harmadrendű minisztériumot csináltak a külügyi tárcából. „Ennek hátterében az állhat, hogy a miniszterelnök a külpolitikát is a saját kezébe akarja vonni, erre utalhat Göncz Kinga személye is, aki eddig is jellegtelen volt előző tárcája élén” – mondta a politológus. A MÁÉRT megszűnését így kommentálta: kérdéses, hogy lesz-e helyette bármi, bár nem valószínű, „az elkövetkező időkben a határon túli magyarok is háttérbe fognak szorulni, az egész szocialista-liberális kormányzás úgy néz ki, mintha a piacgazdasági tényezők kerülnének előtérbe a politika helyett” – tette hozzá Simon. /Duray Miklós a HTMH jövőjéről – Végleg megszűnhet a Határon Túli Magyarok Hivatala. = Felvidék.ma 2006-06-14./

Az amerikai Bechtel társaság képviselői szerint legkésőbb tíz napon belül újrakezdik az észak-erdélyi autópálya építését. Idén a II B útszakaszon folytatják a munkát Aranyosgyéres–Gyalu között. Mint ismeretes, az észak-erdélyi autópálya építési munkálatait tavaly nyáron állították le pénz hiányában, 2005 augusztusában több mint hatszáz alkalmazottat küldtek munkanélküli szabadságra, utólag pedig elbocsátották őket. /Közel ezer embert alkalmaz a Bechtel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

A képviselőház szakbizottságainak a kisebbségi törvénytervezet kapcsán folytatott vitájában a törvényhozók megszavazták azt a szakaszt, amely előírja, hogy magyarul is lehet tanítani a földrajzot és a történelmet. Az RMDSZ Operatív Tanács június 13-án megerősítette, hogy ez a törvény továbbra is az RMDSZ prioritása, amelyet a szeptemberi országjelentésig el kell fogadtatni a képviselőházzal. /Magyarul a földrajzot és történelmet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője a vele készített interjúban kifejtette, ha egyezség születik a kisebbségi törvényről, akkor sikerül elfogadtatni a tervezetet. Az RMDSZ-frakció „hihetetlen erőfeszítést” tesz ezért, azonban az RMDSZ – és általában a magyarság – a teljes román politikum ellenszenvét „élvezi”. Az RMDSZ kész kompromisszumra, például az államalkotó nemzet fogalmánál így került be a törvénybe a „constitutiv” („államlétrehozó”) helyett a „component” („államösszetevő”), amit végül a román fél elfogadott. Az igazán kemény dió a kulturális autonómia. /Cseke Péter Tamás: „Sürgető helyzet segíthet” Interjú Márton Árpáddal, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

A kisebbségi törvény tervezetéből hét hónap leforgása alatt mindössze 17 cikkelyt sikerült elfogadniuk a képviselőház illetékes szakbizottságainak a 78 paragrafusból. A három szaktestület már tizenötödször tárgyalt a jogszabályról, a vita megkezdése – 2005. december 14-e – óta különböző okokból összesen ötször maradt el az ülés, hét esetben pedig a hiányzások miatt idő előtt fel kellett függeszteni. A kisebbségi törvény azután került az alsóházba, hogy a szenátus 2005. október 24-én leszavazta a tervezetet. Korábban példátlan támogatást kapott a törvény az Európai Uniótól is. A tervezet legnagyobb ellenzői az ellenzéki Nagy-Románia Párt (PRM) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusai. A koalíciós partnerek közül eddig csak a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem emelt jelentős akadályokat a bizottsági viták során. A Konzervatív Párt (PNL) többször is a törvény elgáncsolásával fenyegetett, kifogásokkal él már egy jó ideje a Demokrata Párt (PD). A kisebbségi törvény sorsa a képviselőházban 2005. október 26. a képviselőház vezetősége elutasítja a gyorsított eljárást 2005. november 1. a képviselőház vezetősége elnapolja a vitát a gyorsított eljárásról 2005. november 7. a képviselőház vezetősége ismét elutasítja a gyorsított eljárást 2005. december 7. külön-külön zajlik a törvény vitája a három bizottságban 2005. december 14. együttes ülésen kezdődik meg a vita a három bizottságban 2006. január 30. a bizottsági munkát idő előtt berekesztették a liberálisok hiányzása miatt 2006. február 14. elfogadják a törvény címét és első cikkelyét 2006. február 21. meddő vita a második cikkelyről 2006. február 28. késések miatt az ellenzék kivonul, az ülést felfüggesztik 2006. március 7. az ülést – ismét a hiányzások miatt – még elkezdése előtt felfüggesztik 2006. március 14. az ülést – ismét a hiányzások miatt – még elkezdése előtt felfüggesztik 2006. március 21. elfogadják a 2. cikkelyt, ám utána az ülés határozatképtelenné vált 2006. március 28. elfogadják a 3-11. cikkelyt 2006. április 4. elfogadják a 12-14. cikkelyt, de az ülést idő előtt felfüggesztik 2006. április 11. elfogadják a 15. cikkelyt, és megkezdik a 16. cikkely vitáját 2006. április 18. a katolikus húsvét miatt elmarad az ülés 2006. április 25. az ortodox húsvét miatt elmarad az ülés 2006. május 2. a május elsejei ünnep miatt elmarad az ülés 2006. május 9. a két ház együttes ülésének előkészítése miatt elmarad az ülés 2006. május 16. az ellenzék kivonul, az ülést felfüggesztik 2006. május 23. a Btk. bizottsági vitája miatt elmarad az ülés 2006. május 30. elfogadnak két bekezdést a 16. cikkelyből 2006. június 6. határozatképtelenné vált az ülés, ezért felfüggesztik /Cseke Péter Tamás: Cikkelyenként araszolgat a kisebbségi törvénytervezet. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Az RMDSZ a Demokrata Párt (PD) döntésétől függetlenül továbbra sem hívja vissza államminiszteri tisztségéből Markó Béla RMDSZ-elnököt. Az RMDSZ vezetése már összeállította a távozásra ítéltek listáját, a döntés véglegesítéséig a neveket nem hozzák nyilvánosságra. Az információk szerint Szabó Sámuel, a SAPARD-ügynökség elnöke is azok között van, akiknek le kell mondaniuk tisztségükről. Az RMDSZ-nek jelenleg egy teljes tárcás minisztere, két megbízott minisztere és kilenc államtitkára van a kormányban. /Gujdár Gabriella: Marad államminiszter Markó Béla. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Az 1990-es júniusi bányászjárás 16. évfordulójára emlékeztek június 13-án Bukarestben. A résztvevők hatalmas karót hoztak magukkal, amelyre „felhúzták” a bányászjárásokért felelősnek tartott személyek nevét. Az első Ion Iliescu, őt Petre Roman volt miniszterelnök, Miron Cozma és Virgil Magureanu, a titkosszolgálat akkori vezetője követi. Viorel Ene, a Bányászjárások Áldozatai Szövetségének elnöke szerint a bűnlista sokkal hosszabb, mint ahogy az áldozatoké is: bár a hivatalos adatok szerint az 1990-es véres eseményeknek „csupán” 6 halottja volt és 560 sebesültje, értesüléseik szerint közel 160 áldozatot hantoltak el. A katonai ügyészek megállapították: az eseményekért elsősorban azokat a tiszteket terheli a felelősség, akik akkor a belügyminisztérium élén voltak, nevezetesen Mihai Chitac tábornokot, volt belügyminisztert, helyettesét, Gheorghe Andrita tábornokot, Calin Traian Stefan, Costea Dumitru és Constantin Vasile ezredeseket. A Cotidianul című napilap szerint napok kérdése Ion Iliescu volt elnök vád alá helyezése. A konfliktus 1990. június 13-án robbant ki, amikor a rendfenntartók erőszakosan léptek fel az Egyetem téri éhségsztrájkolókkal szemben. Komoly összecsapásokra került sor a hetek óta a kommunizmus visszaállítása ellen tüntető „golánok” és a rendőrök között, több rendőrautót, a rendőrség épületét felgyújtották. Az éj folyamán a katonaság helyreállította a rendet. Másnap két, bányászokkal tele vonat érkezett a Zsil-völgyéből, akiket Ion Iliescu a kormányépület erkélyéről arra biztatott, hogy „tisztogassanak” az Egyetem téren. Többen a bányászok közül behatoltak a műegyetemre, ahol bestiálisan elverték az útjukba akadó diákokat, a tantermeket, laboratóriumokat pedig tönkretették. A téren maradt „bajtársak” mindenkinek ellenőrizték a személyazonosságát, és akik „értelmiség-gyanúsak” voltak, azokat megverték. Közel kétszázra tehető azoknak a száma, akiket a bányászok „utasítására” letartóztattak. Este a bányászokat a bukaresti kiállító csarnokba hívták, ahol Ion Iliescu személyesen köszönte meg nekik a rendcsinálást. Az atrocitások másnap is folytatódtak. Éppen június 13-án, a véres események évfordulóján tárgyalta az ügyészség Miron Cozma bányászvezér feltételes szabadlábra helyezésének kérését. Ezt a bírók elutasították, így Cozma továbbra is börtönben marad. Cozma az 1991-es és az 1999-es bányászjárások miatt bűnhődik, az előbbiért 7 év és 11 hónapot kapott, amit már letöltött, az utóbbiért 10 évet. /Bukaresti megemlékezés a ’90-es bányászjárásra. Napok kérdése Iliescu vád alá helyezése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

A rendőrség inkompetenciájáról és visszaéléseiről a sepsiszentgyörgyi Európai Idő című hetilap elkobzása kapcsán a Pro Európa Liga PEL a nemzetközi intézményekhez fordul – jelentette ki a Smaranda Enache, a PEL társelnöke és Haller István, a szervezet emberjogi irodájának vezetője. Köztudott, hogy a hetilap összes aznapi számát összeszedte március 8-án a rendőrség. A Liga azonnal értesítette a sajtót és a Sajtómonitorizáló Ügynökséget, amely közleményt adott ki az ügyben. Erre, ugyanaznap délután a megyei rendőrség alkalmazottjai visszavitték az újságárusokhoz a korábban elkobzott lapokat. A PEL magyarázatot kért a megyei rendőrségtől, amelyre az egy keltezés és iktatószám nélküli választ küldött március 21-én, de a PEL által felvetett problémákra nem adott választ. A megyei rendőrparancsnok azt válaszolta, hogy azért volt szükség az összes lapszám begyűjtésére, mert „a sajtóterméket bizonyítéknak akarták felhasználni egy bűnügyi perben” A rendőrség precedens nélküli akcióját visszaélésnek, cenzúrának nevezték, amely ártott a rendőrség imázsának. A Liga felkérte a Közigazgatási és Belügyminisztériumot, indítson kivizsgálást az ügyben, ez azonban ahelyett, hogy elindította volna a kivizsgálást, a PEL kérését az Országos Rendőrparancsnoksághoz továbbította. A rendőrség válaszában a megyei rendőrség válaszát kiegészítette: azért szedték össze az újságokat, hogy „lássák mekkora a terjesztettsége”. Ez a válasz, jelentette ki Smaranda Enache, újabb bizonyítéka a rendőrség inkompetenciájának. /(mózes): A Pro Európa Liga tájékoztatja a nemzetközi intézményeket. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

Parászka Boróka, az A Hét főszerkesztője lelkesedéssel írta, hogy a magyar-magyar viszonyok változnak, véget ér a magyar kisebbségpolitika egy meghatározó időszaka, és újra rendeződik Románia és Magyarország viszonya is. A gyorsan fejlődő huszonhárommilliós Románia „kinövi” magát. „Magyarország egy kis ország, öregedő népességgel.” Parászka szerint Románián keresztül is vezethet az út Magyarország gyarapodáshoz. Kimondta: Értelmetlen minden monomán „magyar-magyar” kapcsolat. Minden olyan magyar-magyar kapcsolat, amelybe a román partner nincs bevonva, céltalan és felesleges. A magyar-magyar kulturális kapcsolatok kifulladtak és érdektelenné váltak. Értelmetlen minden olyan magyar-román kapcsolat, amely sérelmi politikán alapszik. Parászka szerint Románián belül a romák jogai sérülnek botrányosan, és látványosan, a magyaroké nem. „Értelmetlen, és káros (!) minden olyan Erdélynek szánt, magyarországi befektetés, amely az erdélyi magyar kisebbség bezárkózását, a „monománnak” nevezett magyar-magyar kapcsolatokat erősíti.” Parászka szerint a magyar nemzeti közösség széttartó fejlődésen megy keresztül, ezt jónak tartja. Felteszi a kérdést: van-e értelme egyetemet fenntartani pusztán magyar állami támogatással Erdélyben? „Az erdélyi magyar tudományegyetem, jelenlegi formájában, egy délibáb, amely egy nem létező közösségi igényre épít, egy elavult kisebbségpolitikai rögeszmét követ” – írta. Továbbá: szerinte nem kell Duna TV, az egy fiktív közösséget céloz meg, a „kárpát-medencei magyarságot”. Szerinte nincs szükség könyvtámogatásra, fenntartott könyvkiadókra, „amelyek mögött nincs sem teljesítmény” /!/. A magyar támogatáspolitika gettósítja az erdélyi magyar közösség működését. Magyarországnak Romániában együttműködő partnert kell látnia, közös külügyi-gazdasági-foglalkoztatáspolitikai – és kultúrpolitikai stratégiát kell kidogozniuk. /Parászka Boróka: Nagy Románia, kis Magyarország. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 14./

Az idén az érettségi előtt álló magyar diákokat Margittán többször megszégyenítették fényes nappal a városban velük együtt élő román nemzetiségűek. Megalázták a szerenádozni járó diákokat. Megdobálták őket zöld szilvával, lakások ablakaiból szidalmazták őket. Legutóbb egy autó felhajtott a járdára, és útjukat állta. A sofőr felhangosította autójában a mánélét és szidalmazta őket. Volt rá eset, amikor egy autó a gyalogátjárón egész közel állt meg mellettük, és azt kiabálta, hogy menjenek és énekeljenek Magyarországon. /Demian Zsolt: Margittai intolerancia. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 14./

Holt lelkekkel kereskednek a Pruton túli bűnözők, a kisinyovi rendőrség sajátos bűntársulást leplezett le. Volt már hasonló máshol is. Néhány szélhámos a nácik által meggyilkolt zsidók rokonainak nevére állított ki hamis dokumentumokat, és azokkal házalt. Hamis papírokkal könnyűszerrel jutottak hozzá az arra vágyók németországi letelepedési engedélyhez, sőt, aki ezt megkapta, a német kormány kompenzációjaként még jelentős pénzbeli támogatáshoz is jutott. /Lokodi Attila: Holt lelkek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

A múlt héten Debrecenben megtartották a kistérségek együttműködéséről rendezett magyar–román konferenciát. – Mindenekelőtt a fejlesztésekben kell együttműködniük a kistérségekhez tartozó településeknek, de a közszolgáltatások, így az egészségügy, az oktatás, a kultúra szervezése is hatékonyabb, ha azt összehangolják – mutatott rá Tóth József MSZP-s országgyűlési képviselő, a hajdú-bihari közgyűlés alelnöke. Stefan Seremi, a Bihar megyei tanács elnöke fontosnak nevezte a mikrorégiók fejlesztését. /Magyar–román kistérségi konferencia Debrecenben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Június 11-én zenés áhítat keretében tartották meg művészi gyakorlatuk záró-koncertjét a Partiumi Keresztény Egyetem zene szakos hallgatói Nagyváradon, az újvárosi református templomban. Molnár Tünde marosvásárhelyi orgonaművész elmondta, ezt a tantárgyat ebben a tanévben kezdték oktatni a PKE-n, és elsődleges célja az, hogy valamilyen módon azok is megismerkedhessenek egy hangszerrel, akiknek eddig nem volt erre lehetőségük, hiszen az egyetemen nincsen hangszer főszak. /T. G.: Művészi gyakorlat zene szakos diákokkal. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 14./

A Szabadság június 7-i számában Száfta Szende I. éves magyarul tanuló egyetemista Bolyai? Bezzeg címmel felvette a kérdést, miért is kell külön egyetem. Muzsnay Csaba ny. egyetemi előadótanárnak az az érzése, hogy a cikk célzatosan a „Bolyai” ellen íródott. A cikkíró nem nevezte meg a tantárgyat, a kart, az előadókat. Első éven az alapokat, elméleteket kell megismerni és elsajátítani. Magasabb évfolyamokon előtérbe kerülnek a közvetlen gyakorlati felhasználást sugalló tantárgyak is. Éppen azért kell létre hozni a független államilag támogatott magyar nyelvű egyetemi oktatást, hogy biztosítani lehessen a képzés magasabb szakmai színvonalát. /Muzsnay Csaba kutató vegyész, ny. egyetemi előadótanár: Bezzeg a Babes. Száfta Szendével vitatkozva. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

A budapesti Evangélium Színház Nyírő József A próféta című színművét mutatta be a váradi színházban. A társulat az erdélyi író drámájának ősbemutatóját 2005-ben tartotta Budapesten. A szerző egyetlen színművét az Evangélium Színház tagjai Nagyváradon két alkalommal játszották. Az Udvaros Béla rendezte kétrészes színművet az emigrációba vonult szerző 1949-ben írta. A dráma cselekménye azokban az időkben játszódik, amikor Jézus először lép az emberek elé. /Gálovits Zoltán: Kevés híve akadt A prófétának. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 14./

Június 17-én Marosvásárhelyen ismét fellép Bicskei Daróczi Zsuzsa. A Poór Lili-díjas sepsiszentgyörgyi színművésznő Asszonytánc című egyéni műsorát adja elő. A művésznő 30 éve végezte a ma már egyetemként ismert Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Hamar népszerű lett, énekesként is megismerhette a sikert, majd házassága révén a Vajdaságba távozott. Az ottani rangos színházi élet egyik legszínesebb, többszörösen díjazott egyéniségévé vált. Fellépett hírneves táncszínházi művészekkel is. Tavaly az EMKE kuratóriuma őt találta a Poór Lili-díjra érdemesnek, laudációját egykori vásárhelyi tanára, dr. Kovács Levente, a Színművészeti Egyetem tanszékvezetője vállalta el. /(nk): Bicskei Daróczi Zsuzsa Asszonytánca Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./