Kolozsvár egykori polgármestere, Gheorghe Funar, aki most a Nagy-Románia Párt szenátora, Bukarestben számos törvénykezdeményezésével szinte teljesen megbénítja a román felsőház munkáját. E téren Funar komoly tapasztalatra tett szert a kolozsvári közigazgatásban. 1992 és 2004 között „Erdély fővárosának” vezetőjeként Funar szinte teljesen megbénította a helyi közigazgatást. Politikai színezetre való tekintet nélkül háborút indított a bíróságon kormánymegbízottak, városi tanácsosok ellen, az így keletkezett többezer per pedig valóságos közigazgatási iszapbirkózáshoz vezetett. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor, a román felsőház jogi bizottságának elnöke szerint a román törvényhozók egyre türelmetlenebbek nagy-romániás kollégájuk akadékoskodásával szemben. Funar a nyilvános terek román nemzeti lobogóval való díszítéséről sem mondott le, továbbá javaslatot tett minden emlékmű kötelező felzászlózására. Úgy tűnik, az akadályozás taktikájával nem csak Funar, hanem a Corneliu Vadim Tudor által vezetett teljes frakció él. Eckstein-Kovács szerint a nagy-romániások heti 8–10 kezdeményezésükkel uralják a parlamenti vitát, ezért nem kapnak kellő hangsúlyt a vita során a kormány által benyújtott tervezetek. /B. T.: A túlbuzgó Funar. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Fokozódik a tanügyi szakszervezetisek elégedetlensége. A kormány azt állítja, hogy teljesítette a tavaly novemberben megkötött egyezséget, a szakszervezetisek szerint viszont ez nem igaz. A kisérettségi bojkottálása mellett az idei tanév kimenetele is kérdésessé vált. Június 9-én a Spiru Haret Szakszervezet vezetői és tagjai a kormány épülete előtt álltak sztrájkőrséget. Tavaly az államfő közbelépésére sikerült megoldani a több mint egy hónapig húzódó tanügyi sztrájkot. A tavalyi egyezség értelmében a tanárok és az iskolai kisegítő személyzet fizetését 12 százalékkal növelik, 2006 január 1-től 5,5 százalékkal, szeptember 1-től pedig hat százalékkal. /”Megbuktatták” a tanügyisek Tariceanut, Vladescut és Markót. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Június 9-én letette hivatali esküjét az új magyar kormány, a második Gyurcsány-kabinet. A kisebbségi helyzetbe kényszerült magyarok tisztességes nemzetpolitikát várnak el a mindenkori magyar kormánytól. Nincs fájdalmasabb érzés egy kisebbségi sorsba kényszerített magyar ember számára, mint amikor a saját vérei bántják meg. A kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás idején a jelenleg is kormányt alakító pártok a nemmel való szavazásra buzdítottak. A kormányprogram szerint: „A Magyar Köztársaságban és a Kárpát-medence más államaiban élő magyarok újra egyazon politikai és gazdasági érdekközösség tagjaiként, a többségi nemzet demokratikus erőivel szövetségben, magyarságukat megőrizve lehetnek sikeresek szülőföldjükön.” Továbbá kimondják, hogy „a határokon túli magyarok érdekeit is figyelembe vevő nemzetpolitikát” kívánnak folytatni azok képviselőivel, s kezdeményezni fogják „az ennek megfelelő szervezeti és intézményi feltételek közös akarattal történő létrehozását”. Ugyanakkor ígérik, hogy támogatni fogják a határon túli magyarság autonómia-igényeit, az európai elvekkel és gyakorlattal összhangban. Nem biztató, hogy a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) nem hívják többet össze. Göncz Kinga külügyminiszter kijelentette: a MÁÉRT valóban nagyon fontos történelmi testület volt, de nem biztos, hogy ez az egyetlen együttműködési fórum. Szinte biztosra vehető, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatal (HTMH) sem marad meg a jelenlegi formában. Sólyom László köztársasági elnök fogalmazta meg a leghitelesebben a magyar kormány eddigi nemzetpolitikáját: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún kifejtette, véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Papp Annamária: A nemzet lelke. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

A trianoni szerződés felülvizsgálatát kéri a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), ha nem sikerül kivívniuk Székelyföld területi autonómiáját – jelentette ki Gazda Zoltán, a háromszéki MPSZ vezetője. A felülvizsgálatot Gazda úgy képzeli el, hogy a trianoni szerződést aláíró összes állam elnökéhez levelet intéz, ebben fogalmazza meg az említett kérést. Hangsúlyozta, az MPSZ nem akarja felülvizsgálni Románia határait, mindössze Székelyföld autonómiáját szeretné biztosítottnak látni. /Felülvizsgáltatná Trianont az MPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Ballagtak a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem első környezettudomány szakos végzősei a Sapientia székhelyén, Kolozsváron, a Bocskai-házban. Szilágyi Pál rektor beszédében kifejtette: a környezettudományi szak végzősei jó képzésben részesültek egy fontos tudományágban, amely az EU-csatlakozás után is nagy népszerűségnek és keresettségnek örvend. Szilágyi köszönetet mondott a mindenkori magyar kormánynak és a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) az egyetem működtetése érdekében tett anyagi erőfeszítésért. Mócsy Ildikó tanszékvezető a kezdeti időszak nehézségeit és a diákok eddig elért eredményeit ismertette. /Nagy-Hintós Diana: Ballagás a Sapientián. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

A Teleki László Alapítvány Bákóban és Pusztinán szervezett csángókonferenciát. Az a tény is sokatmondó, hogy ilyen szervezésben és ott, a helyszínen kerülhetett sor erre a konferenciára. A külső szemlélő számára meglepetésszerűen hatott a fiatal csángómagyar értelmiségiek és a vélük társuló erdélyi, magyarhoni fiatalok tudományos felkészültsége. A  résztvevők a konferencia idején és utána a közvélemény ítélőszéke elé vitték a moldvai magyarok román eredetével kapcsolatos tévhiteket, a Ceausescu-rezsim alatt megrendelésre gyártott ,,elméleteket”. Ezek közül a legismertebb Dumitru Martinas hírhedt, szekuritátés megrendelésre újra kiadott könyve, amelyet egy magyar- és csángóellenes mozgalom ideológiai alapjává emeltek. Azonban a bákói értekezletre azok a fiatal román kutatók sem mentek el, akik más alkalmakkor kritikával illették Martinas könyvét. A félelem, a tudományos életből való kiközösítés veszélye tartja távol őket, hisz Martinas ,,elméletének” tagadása ahhoz hasonlatos, mintha valaki a dákoromán kontinuitás elméletét kérdőjelezné meg. A Martinas-féle elméletre egész mozgalom épült. Ennek lényege az, hogy ,,a csángó néven ismert lakosság székely környezetben elmagyarosított és katolizált románokból áll, akiknek többsége a 18. században emigrált Moldvába, és ott a magyarok által kirendelt papok folytatták elmagyarosításukat”. A könyvet, mint annyi más áltudományos fércművet, nyugati nyelveken is megjelentették, diplomáciai úton is terjesztették. A ,,tudósok” egész serege munkálkodott azon, hogy Martinas könyvének állításait aládúcolják. Jellemző, hogy az egyik ilyen tartalmú, háromezer példányban kiadott brosúrát 1998-ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök jelenlé­tében mutatták be. A kutatók – elsősorban Varga Andrea történész – kiderítették és levéltári okmányokkal bizonyították, hogy Martinas könyvének újrakiadása körül a Szekuritáté szorgoskodott, olyan illusztris személyiségekkel egyetemben, mint Constantin Dragan, Ion Coja és az állambiztonságiakkal kapcsolatot tartó társaik. Moldvában minden negyedik pap együttműködött a Szekuritátéval. /Sylvester Lajos: Hamis mítoszok sárkányfeje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

Háromszéken 1975 végzős ballag a megye tizennyolc középiskolájából, 1212 a magyar tagozatról, 478 a román osztályokból, 285 az estiből. A szakiskolákban egyszerre két nemzedék lép tovább: fokozatot váltanak a X. osztály végzősei, és ballag a három esztendeje indult, 2+1+2 év szerkezetű ipariskola első III. éves évfolyama. Az 1080, illetve 749 tanulónak lehetősége van arra, hogy beiratkozzék a kiegészítő, vagyis III. évre, illetve a kétéves középiskolai szint első esztendejére, vagyis a IV. évre. A technikumi osztályokban 126-an végeznek. /(fekete): Kicsengetnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

A Virtuális Bolyai Egyetem előadás-sorozatának keretén belül dr. Borcsa János irodalomtörténész tartott előadást Tendenciák a romániai magyar irodalomban címmel június 8-án Kolozsváron. Felvázolta az irodalom fejlődését a valóságirodalomtól a szövegirodalomig az 1950-es évektől egészen a ’90-es évekig. Szerinte négy irodalmi csomópontról beszélhetünk a vizsgált időszakban. Az első az 1950-1960-as évek fordulópontja, a második az 1960-as évek második fele, a harmadik az 1970-es évek közepe, a negyedik pedig az 1980–’90-es évek. Az első korszakra jellemző a dogmák szerinti irodalom közvetítése és a sematizmus. A ’60-as évek irodalmárai már hitelesen, sematikusmentesen szólalnak meg. Meghitt, személyes viszonyt alakítottak ki a történelemmel. A mikro- és makrokozmosz összességében látására tettnek kísérletet. Megjelentek az ön- és korkritikák, valamint a memoárok. Irányzati sokszínűség vált uralkodóvá. A korszak jellegzetességeként kiemelhető a narráció megújítása. A hit kérdése és motívuma közös tényező a Forrás első és második nemzedékénél. Megjelenik a kisebbségi lét mitizálása. A ’70-es évek elejét értékválság jellemzi. Az 1971-es év az ideológiai kultúra jégkorszakát jelentette, ideológiákat rombolt le a politikai helyzet. Átértékelődik a költőszerep, a lírai én rejtőzködik, és szokatlan nézőpontok is megjelennek. A ’70-es évek végére a szellemi kultúra színvonala felemelkedik. Az 1980–’90-es években maga az alkotás is új értelmet nyer. Nagy hangsúlyt kap az érzelmek ébresztése. /D. I.: A valóságirodalomtól a szövegirodalomig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Demény Piroska aligazgatónő, szervező Nagyenyeden az Irodalmi Kávéház évzáró összejövetelén üdvözölte a megjelenteket. A kollégium két jeles tanáráról volt szó: Hegedűs Sámuel híres erdélyi hitszónokról, aki 225 éve és Vita Zsigmond nagyenyedi íróról, aki 100 éve született. Győrfi Dénes a Bethlen Dokumentációs Könyvtár könyvtárosa előadását Hegedűs Sámuel életének ismertetésével kezdte. Hegedűs Sámuelnek a könyvtárban áll bronzszobra. Leánya jóvoltából Vita Zsigmond hagyatéka a Bethlen Dokumentációs Könyvtárban található. /Bakó Botond: Évzáró Irodalmi Kávéház Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Magyar nyelvű sajtófigyelő rajtol Erdélyben. A TransObserver – az első erdélyi magyar sajtófigyelő néven induló szolgáltatás elsősorban a romániai magyar médiatermékek szemlézésével kíván foglalkozni, jelenleg hét magyar napilappal van szerződése. Barna Gergő kolozsvári szociológus, a TransObserver vezetője szerint a figyelt médiatermékek köre júniusban kiegészülhet további három napilappal, illetve a fontosabb magyar nyelvű hetilapok és rádióműsorok tartalma is nagyító alá kerülhet. A sajtófigyelő szolgáltatás elsődleges célcsoportjait a vállalatok, cégek vezetői és PR-részlegei, a politikai pártok és politikusok, kormányzati és önkormányzati hivatalok, valamint a Romániát, Erdélyt monitorizáló határon túli intézmények képezik. Az első erdélyi magyar sajtófigyelőről a www.transobserver.ro című honlapon lehet tájékozódni. /Erdélyi sajtófigyelő szolgáltatás indult. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./

Június 9-én Aradon az arad-belvárosi református imaházban egybegyűltek az irodalombarát aradiak. Ilona János, az aradi Szövétnek főszerkesztője köszöntötte a kaposvári Búvópatak folyóirat munkatársait: Csernák Árpádot, az alapító főszerkesztő, Gera Katalint és Sarusi Mihályt. Csernák elmondta, a Búvópatak 2002-ben, a jobboldal által elveszített választások utáni letargikus lelkiállapot szüleménye. A főszerkesztő szobrászművész felesége, több mint 40 köztéri szobor megalkotója, Gera Katalin. Sarusi Mihály író három legújabb művét ismertette. A Túl a gulág a kommunista diktatúrában való túlélésnek, az Alföldi képek az országhatár két oldalán élő nyelvjárások hasonlóságának, míg a Körmendi és Sarusi szabad csapat című kisregénye az elhunyt barátnak, Körmendi Lajosnak állít emléket. /(balta): Egymásra talált a Búvópatak és a Szövétnek. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./

Tíz éves a dévai Szent Antal Ház. A Szent Antal Ház beindításának ötlete közel 11 esztendeje fogalmazódott meg – mesélte Fidélisz ferences nővér, aki Böjte Mihály ferences atyával közösen indította el a keresztény szellemiségű napközit a plébánia környéki gyermekek számára. Olyan itt, mint egy nagy családban. Nyaranta táborba is elmennek, mesélik a gyerekek. 1996 óta 55-60 gyermek jár be minden hétköznap délutánján a Szent Antal Házba. Meleg ebéd várja őket, majd pihenés (alvás vagy játék), kora délután pedig röpke ima és tanulás. A házi feladatok elvégzése, kikérdezése után általában marad idő egy kis játékra, éneklésre, kézimunkára. A napközis foglalkozás célja a közösségteremtés. A plébánia és a Mallersdorfi Nővérek Rendje, illetve néhány lelkes támogató által fenntartott Szent Antal Házba minden anyanyelvén tanuló kisdiákot befogadnak, függetlenül a felekezeti hovatartozásától. A tíz éve beiratkozott kisgyermekek ma középiskolásként, egyetemistaként is összejárnak, együtt zenélnek, szórakoznak és imádkoznak. /Közösségépítés és keresztény értékek. 10 éves a dévai Szent Antal Ház. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./

Dezméri István Petrillán az egyetlen magyar tanácsos, aki mindent megtesz a magyar közösség támogatásáért. A magyar egyházaknak sikerült 90 millió régi lejt elkülöníteni a helyi költségvetésből és 20 számítógéppel szerelték fel a magyar tagozatos iskolát. Az 5–8. osztályos petrillai magyar gyermekek Petrozsényban tanulnak, a Jézus Szíve Iskolában, emiatt a petrozsényi önkormányzat nem támogatja az iskolát, a petrillai meg azért nem, mert az épület más városban van. Dezméri elhamarkodott lépésnek tartja, hogy a petrillai V–VIII.  osztályt beköltöztették Petrozsényba. Ráadásul a petrillai közösség sokkal életképesebb. Itt önerőből sikerült fenntartani a magyar oktatást, mert házról házra járnak minden évben gyereket toborozni. Most már, sajnos, tényleg nincs magyar gyermek. De Petrozsényban három és félszer több a magyar lakosság, mégis csak külső segítséggel sikerült újraindítani a tavalyelőttre teljesen leépült iskolát. /A cél az életképes közösség megtartása. Beszélgetés Dezméri István petrillai RMDSZ-tanácsossal. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./

Alig több mint egy évvel ezelőtt a Bánságban romboló árvíz próbára tette Szigetfalu gyülekezetének tagjait, nem kímélve a templomot és parókiát sem. 2005. május 5-én, a katasztrófa helyszínén kiáltottak segítségért az Úrhoz. Az azonnali gyűjtés elrendelése, a gyülekezetek adakozó lelkülete, intézmények, szervezetek támogatása ismételten igazolta, hogy „a megpróbáltatás idején egyek tudunk lenni a segítségnyújtásban” – írta Fazakas Csaba esperes. A templomot is megviselte a tavalyi árvíz. Idén június 13-án a felújított templom és az átépített parókia nyújt alkalmat a hálaadásra és a Nemzeti Imaév keretében meghirdetett állhatatos fohászkodásra Szigetfalun. /Fazakas Csaba esperes: Megemlékezés és hálaadás Gátalja-Szigetfalun. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./

Bölöni Domokos emlékezett Kövesdi Kiss Ferencre, a szórványmagyarság apostolára, fáradhatatlan harcosára, aki az utcán is megállította ismerőseit, és előadást tartott a szórvány helyzetéről. Járdaszéli prédikátorként is meggyőző tudott lenni. Az egyik faluban csaknem minden nőtlen férfi iszákos volt és agglegény. Kiss Feri bácsi találkozókat szervezett az ilyen magányos magyaroknak. Később ujjongva mutogatta az egymásra talált párokat, mintha saját teremtményei volnának. A Mezőségünk apostola, „népünk szent megszállottja” volt. Meghalt, de egy-két könyvében mégis megmaradt. /Bölöni Domokos: Kié a jövendő? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./

A Csíki Játékszín Kolozsváron vendégszerepelt május 27-én, Barta Lajos Szerelem című művével, Keresztes Attila rendezésében. /Száfta Szende: Csíki Játékszín: Szerelem. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Csíkszentdomokoson az utolsó simításokat is elvégezték azon a törökországi Macarköy (Magyarfalu) községnek ajándékba szánt székely kapun, amely jún. 11-én indul útjára. Kis-Ázsia területén, az Égei-tenger partján található falu lakói bár nem beszélik már a magyar nyelvet, magukat mégis magyar eredetűnek tartják. Ez késztette Beder Tibor nyugalmazott főtanfelügyelőt, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnökét arra, hogy a település származási tudatukhoz ragaszkodó lakóit a felcsíki nagyközség barátságát jelképező székely kapuval ajándékozzák meg. Áprilisban tanácsülésen döntöttek arról, hogy egy székely kaput készíttetnek a csíkszentdomokosi Kosza Endre faragómesterrel, s ezt viszik ajándékba Macarköybe a két község barátsága és testvéri kapcsolata szimbólumaként. A törökországi település főterén felállítandó kapu fejfáján a következő felirat olvasható magyar és török nyelven: Csíkszentdomokos – Macarköy, testvérek vagyunk. A Beder Tibor vezette küldöttség viszi a székely kaput. /Kristó Tibor: Törökországba. Útra készen a székely kapu. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

Tóth Andrea a kézdivá­sár­helyi Petőfi Sándor Általános Iskola egyik pályakezdő tanára, a színjátszás szerelmese, a Maskara Színjátszó Kör rendezője. A színház iránti szeretetét kívánja átadni hatodik osztályos tanulóinak. Az iskola színjátszó csoportjával a munkát a múlt évben kezdte el. Bemutatták Tamási Áron három­felvonásos mesejátékát, a Búbos vitézt. /(Iochom): Bemutatkozott a Maskara Színjátszó Kör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

A 80. életévét decemberben betöltő alkotó, Albert László egyéni tárlata látható Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. A Mentor Kiadó erre az alkalomra jelentette meg a festőművész életművének összegzését, Banner Zoltán munkáját, a Művészeti Monográfiák sorozat 11. kiadványát. /N.M.K.: Felülnézetből a világ. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./

Varga Patrícia Minerva hű marad a festészet hagyományaihoz, festményi bár tájasszociációkat keltenek, de valójában nonfiguratív képek. Most nyílt kiállítása Kézdivásárhelyen. /Szemadam György: Varga Patrícia Minerva kiállítása Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

A Csíki Székely Múzeumban, meghitt hangulatú ünnepség keretében volt és jelenlegi munkatársak, múzeumbarátok köszöntötték az intézmény egykori igazgatóját, János Pált 85. születésnapja alkalmából. János Pál 30 szénrajzát állította ki, ezzel kedveskedve tisztelői előtt. Utóda, az intézmény mostani igazgatója, Gyarmati Zsolt méltatta elődje közel negyedszázados múzeumi tevékenységét. A Mikó-vár „bevétele”– a múzeum ide átköltöztetése (is) az ő nevéhez fűződik. Ezért János Pált barátai találó kifejezéssel várkapitányként is emlegették abban az időben. Szőcs János történész egy időszakban mint intézményvezető, de főleg az ünnepelt egyik legközvetlenebb munkatársa, János Pál gazdag pályáját vázolta fel. A néprajzi gyűjteményt kitevő tárgyak száma ma megközelíti a 8000-et, ennek 80, a régészeti tárgyak és töredékek 70 százaléka az ő idejében került a múzeumba, nemkülönben számos felbecsülhetetlen értékű régi kéziratos anyag. János Pál részt vett a csíksomlyói könyvlelet feltárásában. Munkabírásához legendák fűződnek. Tanulmányokat, kiadványokat jelentetett meg, felsorolni is nehéz lenne ezek számát. /Kristó Tibor: A 85 éves János Pál köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

Herrmann Antal /Brassó, 1851. júl. 30. – Szeged, 1926. ápr. 15./ a néprajzoktatás kezdeményezője. 1875-ben a Budapesten középiskolai tanári és levéltárnoki oklevelet, majd ugyanebben az évben egyetemi doktori címet szerzett. 1898-ban néprajz tárgykörből, a kolozsvári tudományegyetemen habilitált. 1886-tól két éven át az erdélyi letelepült és sátoros cigányság népköltészetét, szokásait és hiedelemvilágát tanulmányozta. 1887-ben a magyarországi néprajzkutatás nemzetközi elismertetése érdekében elindította és szerkesztette az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn című folyóiratot. A kiadvány rövidesen a cigánykutatók nemzetközi társaságának (Gypsy Lore Society) hivatalos folyóiratává vált, őt magát pedig e társaság főtitkárává választották. Figyelemmel kísérte a cigányságra vonatkozó intézkedéseket, a cigány gyermekek iskolába járását szorgalmazta. Cigánykutatásaira felfigyelt József Károly királyi herceg. Együtt dolgozták ki a cigány nyelvtant, amelynek német nyelvű fordítását Herrmann végezte el. Időközben, 1887-ben, felkérést kapott az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadvány néprajzi vonatkozású fejezeteinek szerkesztésére. 1889. január 27-én megalakult a Néprajzi Társaság, első közgyűlésükön (1889. október 27.) a társaság titkárává választották. A társaság 1890-ben elindította önálló folyóiratát az Ethnographiat, amely napjainkig a néprajzi tárgyú közlések legrangosabb fóruma maradt. Herrmann Antal részt vett a Magyar Zenetudomány, Kalotaszeg és Armenia című lapok szerkesztésében és/vagy nyomtatásában, valamint a budapesti néprajzi szervezetek megalakulása mellett a kolozsvári Erdélyrészi Kárpát-Egyesület (EKE) létrehozásában is. 1892-ben elindították az egyesület hivatalos lapját, az Erdély című honismertető folyóiratot, amely az EKE „turistai, fürdőügyi és néprajzi” értesítője lett, majd megalakították a néprajzi bizottságot, amelynek előadójává Herrmannt választották. Az EKE megalakulásakor annak alapszabályában megfogalmazta egy erdélyi néprajzi múzeum létrehozását. Az 1902 októberében rendezett ünnepség alkalmával az Erdélyi Kárpát Múzeum – amelyet értékes szakkönyvtárral gazdagított – Mátyás király szülőházában kapott helyet. A további vidéki múzeumok szervezésében Herrmann maga is tevékenyen kivette a részét, közreműködve a kalotaszegi, a szamosújvári örmény, a brassói szász, a dévai, a tordai és a dési történeti múzeumok életre hívásában. Herrmann a magyar nyelvű néprajzi képzés elindítója. Az 1897–98-as tanévben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karon az általános és hazai etnográfia magántanára lett. Egyetemi előadói tevékenysége Erdély néprajzát és a néprajztudomány általános kérdéseit ölelte fel. Az ő tanítványai voltak a magyar néprajztudomány későbbi nagy egyéniségei: Visky Károly, Györffy István, Szendrey Zsigmond, Seprődi János és Biró Lajos. A pályatársai közül Vikár Béla, Jankó János és Sztripszky Hiador is látogatta előadásait. Herrmann Antal a román megszállásig 21 és fél tanévet töltött a kolozsvári egyetemen. A kényszerű távozását követően, 1921-ben a Szegeden létesített Ferenc József Tudományegyetemen folytatta oktató munkáját. A szegedi egyetemen eltöltött néhány év alatt megalapozta a néprajztudomány iránti érdeklődést, tevékenységének hatására Magyarországon elsőként (1929-ben) itt létesült néprajzi tanszék. /Czégényi Dóra: A néprajzoktatás kezdeményezője. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Arad és Orosháza kortárs művészetét ötvözi fényképes leírásokkal az a három kötet, amelyet – Orosházát követően – június 9-én Aradon is bemutattak a polgármesteri hivatalban. A Művészet határtalanul PHARE-CBC-program keretében zajló kezdeményezés gyümölcse, a két település legjobb, legértékesebb művészeit, alkotásait gyűjtötték egybe a magyar, román és angol nyelven kinyomtatott könyvekben. A projekt fő szervezői, Gonda Géza, az orosházi közhasznú Kulturális Kapcsolatok Egyesületének elnöke, valamint két aradi képzőművész, Onisim Colta és Kett Groza János fejtette ki véleményét a programról. A megjelent könyvek közül az első a két helyszínen kiállító festő- és szobrászművészeket, a második a fotóművészeket mutatja be, a harmadik a konferenciák anyagát tartalmazza az “átjárások” Arad és Békés megye értékei között, illetve fotóművészet művészeti kapcsolatai témakörben. /Sólya R. Emília: Művészetek sávja Orosháza és Arad között. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./

Majnek Antal munkácsi püspök Budapesten született, 1977-ben belépett a ferences rendbe. Közben elvégezett néhány egyetemet, diplomát szerzett pedagógiából, technika szakból. Pappá szentelése után a Szentendrei Ferences Gimnáziumban tanított, majd 1989-ben jött a felkérés, hogy néhány évre el kell menni Kárpátaljára, kisegíteni az ottani egyházat, a magyarokat, mert nagyon kevés papjuk van. 1989 júliusa óta él Kárpátalján. Majnek Antalt 1995 novemberében kérte fel a szentatya a nunciuson keresztül, hogy vállalja el a püspökséget. Kárpátalján a hívek 80-85 százaléka magyar, a többiek németek és szlovákok. Újabban az elukránosodott német és magyar fiatalok is kérik az ukrán nyelvű katekézist, illetve liturgiát. Azonban ha olyan ütemben mennek el a magyarok is, mint a németek, akkor a nemzetiségi eltolódás magától megtörténik, pedig nagyon sokat tesznek a papok azért, hogy a tradíciókat tartsák, a nyelvet tanítsák. Nagy a népfogyás, a gyermekvállalás is csökken, Kárpátalján a kivándorlás egyre erősödik Magyarországra, illetve Nyugatra. Pedig helyzet gazdaságilag javul, a magyarok jobban élnek, mint például bent Ukrajnában, a falvakban az ukránok. Kárpátalján harmincöt pap van, ebből tíz más egyházmegyés, vannak még szerzetesek is: ferencesek, lazaristák, egy-két domonkos és jezsuita. Öt kispapjuk tanul Egerben. Nagyon sok katekétájuk van, 13 éve indították el ugyanis a teológia hároméves levelezői tagozatát. Nehéz Kárpátalján kisebbségiként élni, többszörös kisebbséget jelent: római katolikusként negyedikek az ortodoxok, a görög katolikusok és a reformátusok után. Nemzetiségi szempontból is hasonló a helyzet: az ukránok és az oroszok után jönnek harmadikként a magyarok. /Jakab Gábor: Erősnek maradni a hitben. Interjú Majnek püspökkel. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 11./

Basescu államfőnek el kellett viselnie a Fekete-tengeri Fórum kudarcát, nem sikerült az a terve, hogy a Fórum amolyan békéltető helyi hatalomként ismerje el Romániát. A térség két legfontosabb állama, Oroszország és Törökország csak nagyköveti, illetve kormányfő-helyettesi szinten volt jelen. Moszkva korábban túlburjánzónak nevezte a helyi kezdeményezéseket, Konstancán nem írta alá a régiós együttműködési értekezlet nyilatkozatát, majd a már meglévő Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet megkettőzésének, azaz fölöslegesnek mondotta magát a Fekete-tengeri Fórumot is. Basescunak be kellett látnia: Oroszország nélkül semmiről sem lehet határozni a térségben. Nem esett szó a találkozón Transznisztriáról, a Kászpi-tengeri földgázt Nyugat-Európába szállító Nabucco-vezetékről. /Bogdán Tibor: Cotroceni-i hajótörött. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Már csak idő kérdése, hogy kiderüljön: melyik román politikus számlájára folyt be a hétmillió font, amelyet BAE System, a legnagyobb brit hadiipari vállalat fizetett egy 2003-as, 116 millió fontos ügylet fejében. A hétmillió font jócskán megtérült a BAE Systemnek: a cég 116 millió fontért adta tovább Romániának a brit védelmi minisztériumtól 200 ezer fontért vásárolt két fregattot. Az ügylettel kapcsolatban a brit sajtó azt írta, hogy lebonyolításakor Románia „kétségbeesetten kereste Nagy-Britannia támogatását a NATO-csatlakozáshoz”. Elsőként a galaci Sidex acélipari kombináttal kapcsolatban merült fel hasonló gyanú. Szintén a brit nyomozóknak köszönhetően derült fény arra, hogy a Nastase-kormány Tony Blair miniszterelnök „sugallatára” adta el potom áron a kombinátot. Utólag kiderült, hogy az indiai származású tulajdonos, Laksmi Mittal pénzzel támogatta Blair pártját a választási kampányban. Az ügynek Bukarestben csak sajtóvisszhangja volt, büntetőjogi következményekkel nem járt. /Szőcs Levente: Fregatt-ügy: lefizettük a Nyugatot? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Nem a kormányátalakítás, hanem a Brüsszel által is sürgetett törvények elfogadása a prioritása Romániának – fejtette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Az Erkölcsi Feddhetetlenségi Ügynökség megalakítására, a politikai pártok finanszírozására, illetve a nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó jogszabályt Markó szerint legkésőbb júliusban, a parlament rendkívüli ülésszakának munkálatain el kell fogadni. Júliusban rendkívüli ülésszak összehívását fogja javasolni, hogy elfogadhassák a csatlakozásig szükséges jogszabályokat, jelentette be bukaresti sajtóértekezletén Markó Béla. Abban bízik, hogy a kisebbségi törvényt szeptemberig megszavazza a parlament. A kisebbségi törvény kormány által jóváhagyott formában történő elfogadása ellen továbbra is leginkább a Demokrata Párt (PD) tiltakozik. Emil Boc PD-elnök azt nyilatkozta: „Ha nem kérnek olyan túlzásokat, mint a Kulturális Autonómia Tanács, vagy ezen tanács által gyakorolt vétójog, a tervezet mehet tovább”. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése nyilatkozatában, „megdöbbenésének ad hangot” amiatt, hogy a 2006. május 16-i jelentés készítői „teljességgel megfeledkeztek” a romániai magyarságról. A Tőkés László püspök-elnök által aláírt dokumentum szerint megütközéssel fogadták Olli Rehn bővítési biztos magyarázatát, amely szerint: „a magyar kisebbség feltételei javultak, amióta az RMDSZ tagja a kormánynak”. Markó Béla RMDSZ-elnök a nyilatkozatot nem kívánta részleteiben kommentálni. „Nem kell ezzel foglalkozni – mondta Markó. – Az elmúlt években a hazai magyarság helyzete természetesen javult, és Olli Rehn bővítési biztos sem azt mondta, hogy minden tökéletes”. /Gujdár Gabriella: Rendkívüli parlamenti ülésszak összehívását javasolja Markó Béla RMDSZ-elnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Az Új Magyar Szó értesülései szerint a második Gyurcsány-kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát; az intézmény várhatóan nevet is változtat, és a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatóságává alakul Komlós Attila vezetésével. Meg nem erősített hírek szerint a MeH határon túli magyarok ügyével megbízott politikai államtitkára Gémesi Ferenc lesz. „Menni vagy maradni? Haladás vagy maradás? Ez a nagy dilemma” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc a kormányprogram vitáját lezáró beszédében, melyet követően az Országgyűlés elfogadta – 206 igen és 159 nem vokssal – a szociálliberális koalíció Új Magyarország programját, és másodszor is megválasztotta Gyurcsány Ferencet az ország miniszterelnökének. Az új kormány megalakult, a kinevezett miniszterek letették az esküt. A régi-új kormányfő beszédében többször is hangsúlyozta az együttműködés szükségességét. A kormány megalakulását követően együtt tartott sajtótájékoztatót a leköszönő és az új külügyminiszter. Somogyi Ferenc szerint sikerült az elmúlt másfél évben kiegyensúlyozottá tenni a magyar külpolitikát. „Ily módon tudtunk segíteni abban is – hangsúlyozta Somogyi -, hogy egy korábbi, elsősorban feszültségeket gerjesztő légkör és politika helyett együttműködésen alapuló és mindenki számára előnyöket kínáló kapcsolatrendszer alakuljon ki a szomszédainkkal, hogy segítsük azokat a törekvéseket, amelyek a mi szempontunkból már realizálódtak.” Új külügyminiszteri minőségében Göncz Kinga kijelentette, nincs nehéz dolga, mert nagyon jó az az alap, amiről el tud indulni. „Jók a kapcsolatok a szomszédos országokkal, aminek kiemelt jelentősége van a határon túli magyar kisebbségek szempontjából” – tette hozzá. Göncz Kinga megerősítette, hogy a Külügyminisztériumnak továbbra is lesznek teendői a határon túli magyarok vonatkozásában: kishatár-átlépési ügyek, vízumkérdések – különösen a schengeni csatlakozás után. „Valóban újra kell gondolni a kapcsolatok struktúráját, de ez nem a MÁÉRT felszámolását jelenti – szögezte le -, hanem sokkal inkább azt, hogy a kapcsolatok itt is sokszálúak lettek.” Hangsúlyozta: nagy lehetőségek nyílnak azzal, hogy a 2007-2013 közötti európai uniós költségvetés nagyon sok forrást hoz be Magyarországra, és ebből viszonylag sokat lehet fordítani határon átnyúló projektek támogatására. /Guther M. Ilona: Megszűnik a HTMH? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Miután a választási kampányban Gyurcsány Ferenc és az MSZP, a szocialista párt emberei nagyon pozitív képet festettek Magyarország gazdasági állapotáról, a múlt hét végén ütött az igazság órája: a kormányfő egy megszorító, pénzelvonó elképzelésekből álló csomagot mutatott be. Emelkednek az adók, emelkednek a járulékok, drágul az áram és a gáz, kevesebb állami támogatásra számíthatnak azok, akik lakásvásárlásra adják a fejüket. Az államháztartást rendbe kell tenni, mert túlköltekezett, de hogy ennek a költségeit miért a kisember kell hogy viselje csak, az már érthetetlen. /Veres István: Megvan a Gyurcsány–csomag is. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 12./

Gyurcsány Ferenc Budapesten összehozott egy kormányt, úgy tűnik, hogy a fő kritérium a miniszterelnök melletti statisztaszerepre való alkalmasság volt, írta Sylvester Lajos.  Az új magyar honvédelmi miniszter nem volt katona. A külügyminiszter a pszichológus Göncz Kinga. Megmondta, hogy továbbra sem folytatnak ,,sérelmi politikát. Néhány hónappal ezelőtt még választást lehetett nyerni a ,,dübörög a gazdaság”, ,,a nagy a jólét”, ,,az irigyelnek bennünket a spanyolok, franciák” táncos-komikus jelenetekkel, emlékeztetett Sylvester Lajos. Ahol a hazugság kultusza dívik, ahol az adott és írott szó becsülete elillan, s ahol a ,,nem lesz gázáremelés”, ,,van gázáremelés”, ,,lesz gázáremelés” örvényében hánykolódva megfeledkeznek arról, hogy az erősen nacionalista nemzetállami gyűrűbe fogott, biológiailag is aláhulló népesség sorsáért kik a felelősök. /Sylvester Lajos: Kormány és annak programja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 12./