„Az eddigieknél jobban kell figyelnünk egymásra, és szorosabban fogjuk egymás kezét. Ezt szolgálja azon elhatározásunk, hogy szélesebben nyitunk a civil szervezetek felé, és több anyagi támogatást biztosítunk számukra, mert ők képviselik a nagyobb tömeget” – hangsúlyozta Komlós Attila a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) nemrég kinevezett elnöke a hét végén Sátoraljaújhelyen megrendezett Dialógusok-2006 régiós konferencián. A HTMH új vezetője szerint elsősorban a Szülőföld Alapítvány kínál az eddigieknél nagyobb lehetőséget a határon túli civil szervezetek támogatására. A meghívott előadók közt volt Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke, Katona Tamás történész, Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, Kocsis Károly, a Miskolci Egyetem tanszékvezetője és Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke. A határon túli szervezetek részéről Muzsnay Árpád, az EMKE partiumi alelnöke, Dupka György, a kárpátaljai magyarság kulturális életének ismert vezetője és Boda Ferenc, a Csemadok Kassa és környéke szervezetének elnöke tartott beszámolót. Mindhárman megfogalmazták azt az igényt, hogy az összetartozás érzését tovább kell erősíteni. Szarka László az elmúlt évek kisebbségi kutatásainak eredményeiről beszélt. Szerinte téves az a felfogás, mely szerint a magyar nemzetet igazolványokkal egyesíteni lehet. Úgy vélte, csak a kultúra képes összetartani, de még sok a tennivaló. Elmondta, hogy a Magyarországon működő multinacionális cégek naponta 25-30 ezer szlovákiai magyart mozgatnak meg, visznek át a Duna egyik oldaláról a másikra. Szerinte hasonlóan kellene eljárniuk a magyar kulturális és oktatási intézményeknek, színházaknak, iskoláknak, egyetemeknek, kultúrházaknak, könyvtáraknak, múzeumoknak is. Szarka különösen rossznak tartja a könyvtárak helyzetét, melyek vagy nem működnek, vagy hiányoznak belőlük az új tudáshoz, a modernizációhoz szükséges könyvek. Meglátása szerint az erdélyi sajtó az egyik legnagyobb tudásbázissal rendelkezik. A konferencia keretében az anyaországi és a határon túli szervezetek bemutatták egymásnak idei programjaikat. /Sike Lajos: Nyitás a civilek felé. Dialógusok-2006 régiós konferencia Sátoraljaújhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Ismét felkavarta a kedélyeket Kovászna fürdőváros nemrég elfogadott címerterve, melynek ügyében a település önkormányzatának szociáldemokrata (PSD) tanácsosai tiltakozással fordultak Traian Basescu államfőhöz és Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnökhöz. Szerintük a tervezetben kizárólag székely elemek szerepelnek, ráadásul a városcímerben található Tátra, Mátra és Fátra hármashalom révén emlékeztetnek Nagy-Magyarország címerére. „Úgy véljük, hogy ezzel megsértették a nemzetbiztonsági törvény, miszerint Románia nemzetbiztonságát veszélyezteti a kommunista, fasiszta, vasgárdista vagy bármilyen egyéb színezetű totalitárius vagy szélsőséges akciók kezdeményezése, szervezése, elkövetése vagy bármilyen módon történő támogatása; a Románia egységét és területi épségét bármilyen formában veszélyeztető fajgyűlölő, zsidóellenes, revíziós, szeparatista megnyilvánulások” – állítják. Zsuffa Levente polgármester szerint a pajzson látható, a tiltakozók olvasatában székelynek tekintett elemek megtalálhatók az ország más vidékeinek címerében is. /Domokos Péter: Nemzetbiztonsági veszély a címer? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

A hét végén rendezték meg Zilahon a Nők a Nőkért Szövetség első országos konferenciáját „A nők szerepe az Európai Unióban” témakörrel, ugyanakkor áttekintették a hazai helyzetet is. A szövetséget civil szervezetként 2004-ben jegyezték be a marosvásárhelyi bíróságon, elnöke Böndi Gyöngyike, Máramaros megyei prefektus. A szervezetet Szabó Annamária irányítja Marosvásárhelyről, alelnökei segítik tevékenységét azokban a megyékben, ahol már működik a szervezet. A konferencián Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei RMDSZ-szenátor tartott előadást az európai uniós helyzetről és gyakorlatról. Az RMDSZ 110 tagú Szövetségi Képviselők Tanácsában (SZKT) mindössze két nő van. /Józsa László: Nők a nőkért – első országos konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

Gyűlnek a Magyar Polgári Párt bejegyzéséhez szükséges aláírások, de továbbra is tisztázatlan: kik, hogyan írhatják alá a listákat, és mit vállalnak ezzel. Az RMDSZ képviselői kitartanak álláspontjuk mellett, hogy tagjaik nem támogathatják az új párt bejegyzését, Gazda Zoltán ellenben továbbra is úgy véli, az RMDSZ nem párt, így a tagok nyugodtan aláírhatják a listákat. Márton Árpád elismerte, az RMDSZ alapszabályzata nem tiltja, hogy tagjai más pártok tagjaivá váljanak, de azt is, hogy az RMDSZ-tagság nem tekinthető párttagságnak. Számára érthetetlen, az MPSZ aláírásgyűjtő ívein miért kell bevallaniuk a csatlakozóknak, hogy tagjai-e más pártnak. ,,Az új párt megjelenése veszélyes, ha nem jön létre együttműködés a két szervezet között, veszélybe kerül a magyarság parlamenti képviselete” – hangsúlyozta Puskás Bálint szenátor. Hasonlóan vélekedik Márton Árpád képviselő is. /(-kas): Ki írhat alá? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./

„Fejlett demokráciákban is a legtermészetesebb dolog, hogy aki a pénzt adja, beleszólhat annak felhasználásába, véleményt mondhat, milyen színvonalú művekre, előadásokra költhetik azt: tehát mi is szóljunk bele!” – mutatott rá Muzsnay Árpád. Kifejtette, hogy Háy János budapesti szerző trágárságokkal teli darabjára /A Senák/ gondol, amely Szatmárnémetiben a magyar tagozat műsorán szerepel. Nem azt mondja, hogy nem kell kísérletezni, de ne a nagyszínpadon, ahová a gyermekek és diákok is járnak. Nem cenzúrát, több felelősséget és színvonalasabb előadásokat akarnak, továbbá nem támogathatnak közpénzekkel olyasmit, ami a közízlést semmibe veszi – összegezte Muzsnay. A lap munkatársa megkérdezett erről ismert személyiségeket. „A trágárság nem tesz kíváncsivá, bármi van mögötte: amit hallottam róla, az bőven elég, hogy ne nézzem meg és másnak se ajánljam!” – nyilatkozta Kónya László tanár, megyei főtanfelügyelő-helyettes. Erdei D. István parlamenti képviselő: „Lesújtó a véleményem!” „Az meg egyenesen felháborító, hogy diákbérletes előadásként is megnézhető.” Szabó István, a megyei tanács elnöke: „Nem érdekelnek az ilyen előadások, nem láttam és nem is fogom megnézni!” Riedl Rudolf alprefektus: „Nem járok mostanában arrafelé, mert ez a színház már nem Ács Alajos színháza. Szomorú vagyok, hogy mostanában mik történnek ott.” Muzsnay Árpád javaslatával a megyei tanács minden tagja egyetértett, ami azt jelenti, hogy az önkormányzat ezután jobban beleszólhat, mire költik a közpénzekből adott támogatást a művelődési intézmények. Lőrincz Ágnes színművésznő, a Harag György Társulat igazgatója elmondta, jogosnak tartja a határozatot. „Jöjjenek csak a tanácsbeliek, és lássák, hogy az adott lehetőségeken belül milyen nehéz összeállítani a műsort, kiválasztani egy-egy darabot, s rendezőt találni hozzá” – fogalmazott a társulatvezető. A Senák a budapesti Nemzeti Színház 2003. évi drámapályázatának díjazott darabja. A darabot a Színházi Dramaturgok Céhe a 2003/2004-es évad legjobb magyar drámája díjjal tüntette ki. Ősbemutatója 2004. május 2-án volt a Nemzeti Színház stúdiószínpadán. /Sike Lajos: Kultúrkontroll a trágárság ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Százéves a romániai szabadalmi rendszer. Varga Gábor, az Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal /OSIM/ vezérigazgatója kifejtette, hogy az uniós csatlakozás küszöbén a román iparjogvédelemben és szabadalmi rendszerben a szükséges jogharmonizáció már majdnem teljesen lezajlott. Azonban baj van ezeknek a törvényeknek a betartásával. Romániának már sikerült egyedüliként a térségben kidolgozni erre vonatkozóan egy nemzeti stratégiát, azonban a gyakorlati alkalmazás terén eddig még nem tudtak lépni. Varga Gábor két évvel ezelőtt megjelent tanulmányában felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában főleg a magyarlakta területek állnak nagyon rosszul az oltalom- és védjegyigénylések terén. Varga Gábor nyolc éve vezérigazgató, egyedüli magyarként helyt tudott állni egy bukaresti kormányhivatalban, és el tudta fogadtatni magát. Nagy sikere, hogy az OSIM-ot be tudta vinni az európai szabadalmi hivatalok szervezetébe. Január 18-án fogja átvenni Románia elnökétől a Kulturális Érdemrend parancsnoki fokozatát. Varga Gábor, az író, drámaíró közhivatalnokként végzi a munkáját, nem jut ideje az írásra. /Králik Lóránd: Százéves a romániai szabadalmi rendszer. Interjú Varga Gáborral, az Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal vezérigazgatójával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

A budapesti Falvak Kultúrájáért Alapítvány ez alkalommal Tatár Zoltán nyugalmazott tanárnak, közírónak adományozta a Magyar Kultúra Lovagja címet, amelyet január 15-én Kolozsváron, a Pata utcai református templomban dr. Gaal György, a Házsongárd Alapítvány elnöke nyújtott át. Laudációjában kifejtette: Tatár Zoltán írásai néprajzi, helytörténeti és irodalmi szempontból egyaránt nagy jelentőségűek. Páratlan szerepet töltenek be a kolozsvári emlékirodalomban. Megelevenedik az egykori Hóstát, Kolozsvár egy része az Attila utcától a Magyar utcáig. /Vetési Júlia: A múlt jövője. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

Kilátástalannak látszik a Kovászna városi önkormányzatnak az a terve, hogy rehabilitálja a tündérvölgyi kisvasutat, illetve azt a kommandói résszel összekapcsolva fellendíthesse az idegenforgalmat, miután a torjai Apor-család visszaköveteli a keskenyvasút két kilométernyi részét. Műemléknek nyilvánították a kisvasutat, ezért sem Apor Csaba báró, sem az önkormányzat nem kaphatja meg azt. 1997 májusában tűzvész pusztította el a vasúti síneket, a traverzeket, és nem utolsó sorban a műemlék jellegű, megmaradt századfordulós, technikai unikumnak számító berendezéseket. /Domokos Péter: Harc a pusztuló műemlékért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Aradon a tanács ülésén elfogadták a Csiky Gergely Iskolacsoport leltár szerinti átadásáról szóló határozatot. A római katolikus egyház már korábban visszakapta az 1948-ban államosított ingatlant, most azonban az iskola, amely jelenleg Arad köztulajdonát képezi, a gyakorlatban is jogos tulajdonosához kerül. – Végre igazságszolgáltatás történt – nyilatkozta Cziszter Kálmán RMDSZ-es tanácsos. A törvény értelmében az egyház köteles lesz öt évre bérbe adni a városnak az épületet, amiért az önkormányzat, Cziszter elmondása szerint évi 250-300 millió régi lejnyi díjat fog fizetni. Gond azonban, hogy az ötéves bérleti szerződés ideje alatt a város egyetlen lejt sem költhet a Csikyre, mivel az ingatlan nincs a tulajdonában. A Csiky mellett a temesvári római katolikus püspökség az aradi Eminescu Általános Iskolát (volt Zárda), az A. M. Guttenbrunn iskolát és a 26-os óvodát kapja vissza. /(Irházi): Átadják a Csikyt a római katolikus egyháznak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./

Tőkés Elek, a Báthory István Gimnázium igazgatója felhívta a figyelmet az iskola két kiadványára. Az örök iskola c. kötet Lapok a kolozsvári Báthory István Gimnázium történetéből alcímmel olyan szövegeket gyűjtött össze, amelyeket a cenzúra évtizedeiben nem lehetett kiadni. Az Évgyűrűk c. kötet a Báthory múltját ismerteti, pontosabban az 1773–1914 közötti időszakot, a piarista korszakot. Az iskola rendezvényén a szülői szövetség képviseletében Kocsis Görög Júlia köszöntötte az egybegyűlteket. Orbán István, az iskola rajztanára bevallotta: a 210 gyerekrajzot egybegyűjtő naptár igen régi terve, amit végre sikerült kivitelezni. Magyar és székely népmeséket tartalmaz a bemutatott CD, az iskola diákjainak előadásában. Egy sorozat első darabját hallgathatják meg az érdeklődők. /(f): Főszerepben a kreativitás a Báthory-líceum rendezvényén. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

Bikfalvi György alig volt 14 éves, amikor tagja lett a nagyváradi székhelyű Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének, amelynek az volt a fő célja, hogy az 1956–os magyarországi forradalmat Erdélyre és a Partiumra is kiterjessze. A szervezet leleplezése, illetve a szálak felgöngyölítése után a tasnádi Bikfalvi Györgyöt is letartóztatták. Tasnádon tíz tagja volt a titkos csoportnak, és a koordinátor szerepét Bikfalvi György töltötte be. Annyira óvatosak voltak, hogy a tagok egy részének nem is volt tudomása egymásról. A társaság a tanácskozások, pár fős ülések mellett plakátragasztással is foglalkozott. Például akkor, amikor megszűnt az esti líceumban a magyar nyelvű oktatás, egy éjjel maga Bikfalvi György ragasztotta tele a várost a „Tanulni akar a magyar ifjúság” feliratot tartalmazó röpirattal. 1960 novemberében aztán a Szekuritáté lecsapott, elkezdődtek a letartóztatások. Érte 1961. január 13–án jött a hatóság. Elkezdődött a házkutatás: felforgatták a házat, a legaljasabb módon. A szekrényből mindent kihajigáltak, sáros lábbal végigtapostak a vasalt ruhákon, a szalmazsákból a földre szórták a szalmát. Már az autóban verni kezdték a fiút. Nyolc hónapig volt letartóztatva, és, amikor Bikfalvi beöltötte a tizennyolc évet, a bíróság ötvenkilencüket ítélte el. A szervezetben körülbelül ötszázan voltak, kétszázkilenc embert letartóztattak: összesen ötszáznegyven évet sózott ki rájuk Macskási, a katonai törvényszék suszterből lett elnöke. A tizenöt év kényszermunkából négy évet húzott le Románia legkomolyabb politikai börtöneiben, végül az 1964-es amnesztiával szabadult. Nagyvárad, Kolozsvár, Enyed mellett a hírhedt zsilavai börtönben is megfordult, majd Galac, a Duna egy szigetén lévő, gradinai munkatábor, aztán Szamosújvár jött a sorban. A börtönökben az őrök durvalelkű, kegyetlen gazemberek voltak. A politikai elítéltek különleges bánásmódban részesültek: sokkal kevesebb ennivalót kaptak, mint a köztörvényes bűnözők. A folyosón a takarítást és az ételosztást a köztörvényesek végezték, viszont, ha egy politikai elítélt kiment a cellából, szemmel a fal felé kellett fordulnia, ne lássák a társak az arcát. Rabruhájukra a CR felirat volt ráírva, ami az ellenforradalmár szó rövidítése. A szülők egyáltalán nem tudtak semmit Bikfalvi Györgyről: a tárgyaláson látták utoljára. Egy alkalommal azonban megengedték neki, hogy levelezőlapot küldjön, amelyre az alábbi szabványszöveget kellett ráírnia: „Kedvesem! Egészséges vagyok. Kérlek benneteket, küldjetek egy öt kilogramm élelmiszert tartalmazó csomagot. Kérem, ezentúl több csomagot ne küldjetek.” /Fodor István: Fejezetek Tasnád történelméből. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 16./

Hunyadi János-évnek deklarálták 2006-ot, hiszen a híres erdélyi történelmi személyiség 550 évvel ezelőtt, 1456-ban Nándorfehérvárnál (Belgrádnál) világraszóló diadalt aratott II. Mahomed török szultán serege fölött. Az a nap az egyetemes keresztény világ nagy ünnepe volt, s 550 éve minden délben megkondulnak a templomok harangjai az esemény emlékére. Déván a Történelmi és Régészeti Kör múlt heti összejövetelén az EMKE Hunyad megyei szervezete megnyitotta a Hunyadi János-évet a megye területén. Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke tartott előadást törökverő Hunyadi János vitatott eredetéről. Hunyadi Jánost a magyarok, románok, szlovákok és szerbek is magukénak tekintik, két főbb vélemény tűnik valószínűbbnek. A tizennyolcadik századig szinte egyeduralkodó volt az a nézet, miszerint a híres erdélyi hadvezér Luxemburgi Zsigmond magyar királynak törvénytelen fia volt. Később teret nyert az a nézet, miszerint Hunyadi János a havasalföldi eredetű Wayk Buthi fia volt. Az 1993-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában Budapesten megjelent Erdély rövid története így foglalt állást: “Wayk Buthi, Hunyadi János apja, valószínűleg havaselvi bojár eredetű volt, udvari vitézként szolgált Zsigmond királynak, aki 1409-ben Hunyad várát és uradalmát adományozta /Chirmiciu András: 2006 – Hunyadi János-év. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./

Ezen a héten ismét Arad megyében fog turnézni a közkedvelt nagyváradi Matyi Műhely Bábszínház társulata. Műsorukon ezúttal Andersen A hókirálynő című meséjének zenés bábjátékváltozata szerepel Meleg Attila dramatizálásában és rendezésében. Zenéjét Dankó János szerezte, tervezte Nagy Emília, előadja az egész társulat. /A Matyi Műhely turnéja. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./

Koltay Gábor rendezésében idén is rockopera ősbemutatójával zárul az Ezer Székely Leány Napja, jelezte Süket Levente, a rendezvényt szervező alapítvány titkára. A most készülő rockopera a csíksomlyói Szűz Máriához kapcsolódó történetet dolgoz fel. Az Ezer Székely Leány Napja tavalyi rendezvényén szintén Koltay Gábor rendezte, A Megfeszített című rockoperát mutatták be. Koltay Gábor reméli, hogy a rockopera nemcsak a múltat eleveníti fel – a helytállás, a hit, az összefogás története ma is aktuális üzenetet hordoz. A most készülő mű zeneszerzője Koltay Gergely, a Kormorán együttes vezetője. /D. Balázs Ildikó, Rostás-Péter Emese: Babba Mária csodája akkor és most. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

Január 14-én a negyedik osztályosok mérték össze anyanyelvi tudásukat megyeszerte. Mezőpaniton a Kádár Márton Általános Iskolában hét csapat versengett, a helybeliek mellett egy-egy Bergenyéből, Mezőcsávásról, négy pedig Marosvásárhelyről. A gyerekeket Keresztes Ida tanítónő, a mezőpaniti tanítók módszertani körének elnöke, illetve Deák János iskolaigazgató köszöntötte. /(bodolai): Ízlelgetve az anyanyelvet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./

Marosvásárhelyen a vártemplomi esperesi hivatal tanácstermének falain január 15-től a csittszentiváni faragókör tagjainak munkái díszelegnek. Szőttesek és fafaragványok, ősmagyar motívumok, életfák, holdak és csodaszarvasok. A hangulatos tárlatnyitón Székely Erzsébet mutatta be a csittszentiváni gyerekfaragók munkáit. A faragókört Székely Lajos élesztette fel négy évvel ezelőtt. Azóta megjárták a nyári faragótáborokat. Asztalos Enikő néprajzos szemmel értékelte és munkáról munkára járva elemezte a tárlatot, emlékezve Bandi Dezsőre, a néhai köralapítóra. /Nagy Botond: Fába vésett múlt, biztos jövendő. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./

Január 13-án nyílt meg Marosvásárhelyen, a Bernády Házban Balázs József, Gyergyóalfalu festőjének kiállítása. A házigazda Nagy Miklós Kund volt. /(nk): A hideg pólus lélekmelege. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./

Gagyi József szerint a gettó, autó, sofőr, alku, üvegház szavakkal körvonalazható az egykori Magyar Autonóm Tartomány (MAT) meghatározása. Mindezt Az autonóm magyarok – Székelyföld változása az ötvenes években című tanulmánykötet Sepsiszentgyörgyön tartott bemutatóján fejtegette, mint a könyv egyik szerzője. Az autonóm magyarok kötet a marosvásárhelyi levéltárakban található, az 1950-1968-as korszakot felölelő dokumentumok alapján készült, Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet munkatársának szerkesztésében, valamint tíz társszerző közreműködésével, akik közül hatan 2000-2003-ban szereztek történettudományi oklevelet. Az 1956-1957 táján a kommunista pártvezetésben történt és az 1965 utáni személyi kultusz irányába bekövetkezett fordulatra vall az alku, melynek során a magyar kisebbségi, baloldali érzelmű elit azt vallotta: bizalmat kell adni a román államnak. „A MAT elnevezésű képződmény markáns politikai valóság volt, pontja annak a folyamatnak, melyet Trianon, a bécsi döntés, a párizsi béke jelzett” – véli Boér Hunor társszerző. /Domokos Péter: A magyar valóság gettója és üvegháza. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Felfüggesztette a Szociáldemokrata Pártban (SZDP) betöltött ügyvezető elnöki tisztségét Adrian Nastase, a képviselőház elnöke, a vagyonnyilatkozata kapcsán kirobbant botrány miatt. A politikus ügyészségi vizsgálatot kért. Ezzel egyidőben az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály bejelentette a Nastase-dosszié kivizsgálásának kiterjesztését a bukaresti Zambaccian utcai ingatlan és földterület kapcsán. Nastase leszögezte, hogy esze ágában sincs kilépni az SZDP-ből, és a politikai élet porondjáról sem kíván távozni. A képviselőházi elnök „lejáratási kampány” áldozatának nevezte magát. /Felfüggesztette ügyvezető elnöki tisztségét Nastase. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

A megyei szervezetek felvetései alapján elkészítik az RMDSZ idei, megyei szintű célkitűzéseket is magában foglaló országos cselekvési tervét. A döntést a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) a Szeben megyei Báznán tartott ülésén hozták. Markó Béla szövetségi elnök elmondta, az idei teendők felleltározása mellett az RMDSZ-vezetők feltérképezték azt is, miként lehet a szövetség kormányzati és önkormányzati eszközeit az erdélyi magyarság érdekében a leghatékonyabb módon kamatoztatni. Jelentős hangsúllyal került szóba az oktatási rendszer, különösen az anyanyelvű oktatás kérdése, valamint a kisebbségi törvény, ezen belül pedig a kulturális autonómia kérdése is. /Országos cselekvési tervet készítenek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Romániában, a számos törvényes rendelkezés ellenére, mind a közigazgatásban, mind az igazságszolgáltatásban, az oktatásban és a munkapiacon még jelentős megkülönböztetéseket lehet tapasztalni a nemzeti kisebbségekkel szemben. A sztereotípiák elsősorban a romákat érintik, de az ukránok, tatárok és a magyarok esetében is kimutatható a hátrányos nézőpont – derült ki azon a kerekasztal-megbeszélésen, amelyet január 16-án szervezett Kolozsváron a Román Akadémiai Társaság, illetve a marosvásárhelyi Pro Európa Liga. Eckstein-Kovács Péter szenátor a kisebbségi törvény megszületését és szenátusi vesszőfutását ecsetelte, utalva annak várható jövőjére is. A Pro Európa Ligát képviselő Haller István a romániai kisebbségek helyzetéről, a megkülönböztetésekről szóló legutóbbi tanulmányok eredményét foglalta össze. Az oktatásban, hiába ad a törvény lehetőséget az anyanyelvi oktatásra, ha mind a tanerő, mind a tankönyvek tekintetében jelentős a hiány. Ennek hatása kimutatható a felsőfokú oktatásban részesült kisebbségiek csökkent részarányában. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Még mindig erőteljes a diszkrimináció. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Kisjenőben találkoztak a lap munkatársai olvasóikkal. Elmondták, hogy három éve várják a városi közintézmények magyar nyelvű feltüntetését. Törvény írja elő, hogy ott, ahol a lakosságnak legkevesebb 20 százaléka magyar ajkú, az iskolákra, óvodákra, a polgármesteri hivatal épületére stb. magyarul is ki kell írni az intézmény nevét. Gondot jelent, hogy a helyi magyar lakosságot nehéz összehozni kulturális rendezvényekre. Az ágyai műkedvelő színjátszók előadására félszázan, ha kíváncsiak voltak. A városi könyvtárat a réginél jóval kisebb helyiségbe költöztették, ott a magyar könyveknek már nem jutott hely. Joó László tanácsos kapta a megbízatást, hogy vegye leltárba a pincében, zsákokban, dobozokban tárolt könyveket, és szállítsa azokat az erdőhegyi iskolába. 1200 kötetet vett leltárba és vitt el Erdőhegyre. Kisjenőben a városi könyvtárban emiatt jó éve nincs magyar nyelvű könyv. /Balázs Katalin: A kisjenőiek aggódnak városukért. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./

Magyarország új nemzeti tartózkodási vízumot vezetett be, amely többszöri beutazásra és három hónapot meghaladó magyarországi tartózkodásra jogosít. Ne magyarkodjunk, írta Asztalos Lajos, ne siránkozzunk a támogatásért. A magyar kormány így öleli magához a határon túli magyarságot. Ölelés helyett újabb eltaszítás. Kettős állampolgárság helyett bezárkózás, a határon túliaktól való elzárkózás, a kirekesztés törvénye. Ne hangoskodjunk, mert a végén a magyar igazolványt is szépen kibelezik mostani illetékesék. Kiderült, a MÁV január elsejétől a nemzetközi vonatokon megszüntette a magyar igazolvány érvényességét. Ezentúl tehát jegyet kell váltani, egészen Budapestig. /Asztalos Lajos: Izé vízum, mint nemzeti összetartozás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

A Malév január 16-án megnyitotta marosvásárhelyi menetrend szerinti járatát, amely a Malév ötödik romániai célállomása. Gilyán György, a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közigazgatási államtitkára hangsúlyozta, hogy az új járat erősíti a nemzetpolitikai, külpolitikai és gazdasági-üzleti kapcsolatokat, és „azokat az érzelmi szálakat, amelyek az erdélyi magyarsággal összekötnek bennünket”. A Malév repülőgépei heti három alkalommal közlekednek Budapest és Marosvásárhely között. /Marosvásárhely is a Malév célállomása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Érdektelenség övezi az RMDSZ részéről a csíkszeredai Bokor Márton Endre helyzetét, akit immáron nyolc hónapja tartanak előzetes letartóztatásban a román hatóságok kábítószer-kereskedelem vádjával, bizonyítékok nélkül. A fiút brutálisan megverték, anyanyelvét nem használhatja, szüleivel is csak románul beszélhet. A kétségbeesett szülők az RMDSZ több vezetőjét is megkeresték, segítséget nem kaptak. Dr. Bokor Márton, az apa, a nyilvánosság elé tárja kálváriájukat. 2005. május 5-én letartóztattak Kolozsváron öt fiatalt kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem gyanújával. Az itt tanuló magyar egyetemisták körében terjed a könnyűdrogok fogyasztása. Amikor a szülők először meglátogatták fiukat, figyelmeztették őket, hogy csak románul beszélhetnek, és nem érinthetik Endre letartóztatásának okait, de körülményeit sem. A szülők verés nyomait fedezték fel fiukon, a történtekről azonban nem tudta őket Endre tájékoztatni. Miután füvezés közben tetten érték Bokor Márton Endre néhány barátját, az ő bevonásukkal akarták Endrét is tetten érni: egyikükkel felhívatták telefonon, hogy menjen le a tömbház elé, mert át kell adniuk neki valamit, a fiú azonban elhárította a kérést, mivel vizsgára kellett készülnie. Ekkor a türelmüket vesztett rendőrök berontottak a lakására, rögtönzött házkutatást tartottak, majd bilincsben vonszolták el Endrét. Házkutatási vagy letartóztatási parancs nélkül. A szülők megtudták, hogy fiukat éppen az ügyész irodájában verték meg. Bizonyíték híján a másik négy letartóztatott fiú vallomásai alapján folyik Bokor Márton Endre ellen az eljárás. Mivel a fogyasztók csak pénzbüntetésben részesülnek, az ügyész viszont mindenáron börtönbüntetést akar kiszabni, meggyőzték Endre társait, módosítsanak vallomásaikon, mondván, ha azt állítják, ő foglalkozott kábítószer-kereskedelemmel, a többiek büntetésének időtartamát jelentősen csökkentik. Fia megveretésének hírére Bokor Márton feljelentést tett. Válaszképpen Endrét több napra egy cellába zárták egy életveszélyes pszichopatával, aki azért ült, mert hidegvérrel megölt egy öregasszonyt. Az üzenet félreérthetetlen: „véletlen balesetek” bármikor előadódhatnak. Az apát közvetlenül a letartóztatás után figyelmeztette több ügyvéd, hogy Kolozs megyében a jogrendszert az ügyészek uralják, nekik engedelmeskednek nemcsak a rendőrök, de még a bírák is. A Bokor Endre esetével foglalkozó ügyész a Gandul című román napilapnak 2005. május 21-én adott nyilatkozatában nagy kábítószer-forgalmazó hálózat leleplezését adta hírül, azt állítva, hogy „a kábítószer Magyarországról származik (akárcsak a Sapientia Egyetem támogatása, ennek hallgatói az ifjú letartóztatottak)”. Valójában a fiatalok – bár mindannyian magyar nemzetiségűek – nem a Sapientián, hanem a Babes–Bolyai Tudományegyetemen folytatják tanulmányaikat, méghozzá román nyelven, és ezt az ügyész, Mircea Hrudel tudja. Romániáról időközben megállapították, hogy – bár akad még tennivaló – az országban jelentős mértékben visszaszorult már a korrupció, a kisebbségek egyre jobban érzik magukat. Az RMDSZ ismét a fő stabilizátor terhét vállalta magára. Bokor Endre helyzete is „stabil”, jóllehet édesapja, a Hargita megyei kórház igazgatója, az RMDSZ színeiben megyei tanácsos, a fiú továbbra is előzetes letartóztatásban van Szamosújváron, bizonyíték nélkül. A verőlegény szerepét betöltő rendőr elleni feljelentés nyomán belekezdtek két tárgyalásba, de az első (októberben) elmaradt, mivel a vádlott nem jelent meg, a másodikon most januárban nem találták az iratcsomóját. /Bagoly Zsolt: Magyar kálvária a szamosújvári börtönben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./

„Segítségnyújtás a legkisebb testvérnek” – ezzel a mottóval indította útjára az Amerikába elszármazott magyarokat tömörítő Hagyaték Őrzői Egyesület és a New York-i Polgári Kör azt a kezdeményezést, amely a számbelileg legkisebb, de hűségében ma is példát mutató elszakított nemzetrész, a kárpátaljai magyarság támogatását célozza. Az akcióhoz azonnal csatlakozott a kárpát-medencei hatókörrel működő Egyesült Magyar Ifjúság, s testvérszervezete, az Erdélyi Magyar Ifjak. A közös felhívás hatására mintegy tucatnyi nemzeti szalagos-matricás járműből álló kocsikaraván – benne az EMI-s négykerekű – sorakozott fel Budapesten, a Hősök terén, majd Kárpátaljának vette az irányt 2005. december 22-én. Az emigrációban összegyűjtött háromezer dollár mellett további pénzadományok, könyvek, mesekazetták, ruhák voltak a csomagtartókban. A kárpátaljai magyar nemzetrész híreivel alig lehet találkozni a sajtóban. Nagy a szegénység, e tájon a legalacsonyabbak a fizetések. A pedagógusoknak hosszú hónapokig egyáltalán nem folyósították csekély bérüket. Mégis, egyedül a kárpátaljai magyarok mondhatják el magukról, hogy számuk az elmúlt évtizedben sem fogyatkozott. Beregszászon a református egyház által működtetett diakóniai otthonban Nagy Béla református lelkész meghatottan köszönte meg a testvéri segítségnyújtást. Az otthonban több mint hatvan árvát nevelnek, emellett rokkant, mozgássérült emberekről is gondoskodnak. A nyugdíjas-otthonban pedig Beregszászi Olga zenés műsorral kedveskedett az időseknek. /Strahl Zoltán: Autóskaraván Kárpátaljáért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./

2005-ben volt tizenöt éves az erdélyi egyházi rádiómisszió. Adorján László lelkész a református műsorokat készítette hosszú időn át. Az első lépés a református rádiózás terén a Kolozsvári Rádióban történt, emlékezett a kezdetre. A rádió akkori vezetősége, élén Csép Sándorral, rendelkezésükre bocsátott heti két, akkor még 30-40 perc között mozgó adásidőt. 1992-től sikerült megfelelő stúdiót berendezniük, a svájci „Glaube in der 2 Welt” jóvoltából. Azután már ezzel a felszereléssel készültek a katolikus, evangélikus és unitárius félórák is. A stúdió 1996-ban költözött át a Bethlen Kata Diakóniai Központba. A hollandiai Emission Egyesület műsoridőt vásárolt a Kolozsvári Rádióban, Nagyváradon, és Marosvásárhelyen. Azóta Váradon és Vásárhelyen már külön csapat készíti az adásokat. Az utóbbi években Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is rendszeresen megszólal az evangélium a helyi rádiókban. Nagy rá az igény. Brassóban is szeretnének református adásokat készíteni. Most karácsonykor volt hároméves a kolozsvári egyházi-közösségi rádió, az Agnus. Amikor 2002-ben megindult Kolozsváron az Agnus Rádió, az ortodox és a szabad egyházak már országos hálózattal rendelkeztek. Az Agnus Rádió úgy indult, hogy 1997-ben a bukaresti Audiovizuális Tanács felajánlotta az egyházi adók számára fenntartott kolozsvári frekvenciát. Azon akkor már napi 6 órát az evangéliumi egyházak szövetsége sugárzott. A történelmi egyházak képviselői megpályázták a fennmaradt 18 órát. Végül a frekvenciát három részre osztotta az Audiovizuális Tanács, 8 órát kapott mindegyik pályázó: az Evangélium Hangja (szabad egyházak), a Reménység Hangja (adventista egyház) és az Agnus Rádió. A misszió a cél, a másik cél a közösségépítés. Az Agnus Rádiót a megszűnés fenyegeti. Szeretnének egy internetes rádiót létrehozni. Megindult már az Erdélyben munkálkodó többi kis csapattal a tervezés, hogy a műsorokat egy közös honlapon tegyék elérhetővé mindenki számára. /Fábián Tibor: A keresztyénség nem templomba száműzött világ. Adorján László református lelkipásztor az erdélyi egyházi rádiómisszióról és a rádiós közösségépítésről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./

Magyarországon a Magyar Vizsla ingyen van, gyengébb minőségű papíron és jóval rövidebb. Kende Péter legújabb könyve, Az igazi Orbán esetében az MSZP valamivel óvatosabban járt el, Kendét és könyvét nem lehet olyan könnyen hozzájuk kötni, mint a Vizslát a Fideszhez. A Magyar Vizsla csupán korruptnak állítja be Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, míg Kende pszichopata diktátorként festi le Orbánt. Mindkettő alapjában véve újságcikkekből összefércelt mű, amelynek feladata, hogy lejárassa az ellenfél vezető politikusát. (Álláspont, Magyar Hírlap) /Magyar kommentár. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Félreértés vagy szándékos félrevezetés történt, egyetlen szervezet sem jelölte küldöttnek a Háromszéki Képviselők Tanácsába – pontosított Gazda Zoltán. A múlt héten telefonon kereste meg Albert Álmos, az RMDSZ területi elnöke őt, és felajánlotta, hogy az SZNT és az MPSZ háromszéki szervezetei mint magyar civil szervezetek delegáljanak egy-egy képviselőt a HKT-ba. ,,Elmondtam neki, az SZNT-nek nincs háromszéki szervezete, a négy széki elnök dönthet arról, hogy képviselje-e őket valaki a HKT-ban. Nemes Előd, EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) a szervezet egyik vezetőjét szintén telefonon keresték meg. Túl rövid volt az idő, nem tudtak egyeztetni a tagsággal, ezért nem válaszoltak, és nem küldtek senkit a HKT-ülésre. ,,Az EMI semmiképpen nem válhat az RMDSZ társult szervezetévé, nem lehet tagja a HKT-nak. Szívesen konzultálunk ifjúságot érintő kérdésekben, de nem kívánunk részt venni a szövetség tevékenységében” – szögezte le Nemes Előd. A HKT ülését követően Albert Álmos elmondta, az új szervezetek meghívásával nyitási készségükről akartak tanúbizonyságot tenni, szándékuk volt felhívni a figyelmet, hogy mindenki számára van hely a RMDSZ-ben. ,,Ha nem jönnek, hát nem jönnek” – mondta tömören a területi elnök. /(-kas): Hívták, de nem mennek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./

Az utóbbi évtizedekben központba került a kollektív és individuális életpályák, valamint az életpályák narratív reprezentációjának vizsgálata. Alig van olyan tudományterület, amely a maga terminológiájával ne definiálta volna újra az élettörténetet, a biografikus történetet, annak műfaji, ontológiai és pragmatikai specifikumait. A kolozsvári BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke január 20-án tart konferenciát erről a kérdésről. Néhány cím az előadásokból: Niedermüller Péter (Humboldt Egyetem, Berlin): Élettörténet, emlékezet, emlékezetpolitika; Tóth Zsombor (BBTE, Kolozsvár): Homo scribens. Megjegyzések a kora újkori magyar és latin élettörténetekhez; Keszeg Anna (ELTE, Budapest): Az irodalmi jelenség és az önéletírás a kortárs franciaországi történeti kutatásokban; Szabó Levente (BBTE, Kolozsvár): Az irodalmi élettörténetek piacosítása és a vizualitás piacszerző ereje a XIX. század közepének magyar irodalmában; Mohay Tamás (ELTE, Budapest): Egyének és életutak; Keszeg Vilmos (BBTE, Kolozsvár): Biografikus narratívumok populáris regiszterekben. /Emberek, életpályák, élettörténetek. Mire használható az élettörténet? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./