Magyarországon a rendszerváltozás sikeres befejezéséhez kormányváltásra van szükség – mondta Jeszenszky Géza, az Antall-kormány volt külügyminisztere Budapesten. „Antall József ma csodálkozna azon, hogy olyan emberek, akik őt, őszintén hiszem, hogy tisztelik, és az ő tanításait, politikáját szeretnék folytatni, azok nem látják azt, hogy igazából Magyarországon a rendszerváltozás sikeres befejezéséhez arra van szükség, hogy kormányváltás legyen” – mondta Jeszenszky Géza. Dávid Ibolya „megosztó mesterkedése” ellen tiltakoznak az ’56-osok is, akik nyílt levelében fordultak az MDF elnökéhez. „Mi, az 1956-os elítéltek képviselői, akik a bolsevisták által több száz évre voltunk elítélve, a leghatározottabban tiltakozunk Dávid Ibolya és holdudvara jobboldalt megosztó mesterkedése ellen. Elvárjuk a hazafias érzületű polgártársainktól is, hogy ne engedjük a választásokat megnyerni a bolsevisták utódjainak és azok kollaboránsainak” – írták közleményükben. /Jeszenszky: kormányváltásra van szükség. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Az MDF-nek sikerült elárulnia mindazt, ami kormányváltást jelenthetett volna, ugyanis Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnök asszonya a nyilvánosság előtt is kijelentette, hogy immár kőbe vésték Orbán Viktor támogatásának megtagadását. Azzal, hogy nem hajlandó a Fidesszel koalícióba lépni, éppen a szocialista baloldalt juttatja erőhöz, amely ellen harcolnia kellene. Tény, hogy nem egy partnere lépett ki a pártból, s hagyta magára a kedves elnök-asszonyt, mert nem tartotta helyénvalónak a demokrácia elleni merényletét. /Enyedi Sarolta: Hajrá, MDF! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Székedi Ferenc leszögezte, hogy Dávid Ibolya mellett áll. Szerinte őt ugyanúgy tisztelik Erdélyben és a Székelyföldön, mint bármikor. /Székedi Ferenc: A kőbe vésett fogadalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Van egy párt Magyarországon, amelyik nem akarja a politikai hatalmat. Közben a politikai pártok célja éppen a hatalom megszerzése. Hatalom nélkül nincs programvégrehajtás. Dávid Ibolya kimondta, hogy majd a második forduló után – ha olyan az eredmény – még lehet szó tárgyalásokról. Ez mutatja, hogy „MDF-es, nagyon kifinomult hatalommegszerzési praktikákról van szó. Főként, hogy a hatalmat mások szereznék meg nekik (esetleg).” /Isán István Csongor: Nő(i) praktikák. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Dél-Tirolban lobbizott a székelyföldi autonómiáért Csapó József, az SZNT elnöke. Csapó Michl Ebner EP-képviselő meghívására utazott az olaszországi autonóm régióba. Az SZNT elnöke megismerte az olaszországi német lakosság területi önkormányzásának elméletét és gyakorlatát, majd tájékoztatást adott a székelyföldi autonómiatörekvések helyzetéről, a székely nagygyűlés kiáltványáról. Csapó kifogásolta az Európai Bizottság bővítési biztosa, Olli Rehn legutóbbi megállapítását, mely szerint az országjelentésben nem merülnek fel problémák a romániai magyarsággal kapcsolatosan. Ebner képviselőt felkérte, támogassa a továbbiakban is az EP-ben Székelyföld autonómiáját. /(-kas): A székelyföldi autonómia támogatását kérte (Csapó Dél-Tirolban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 19./

Április 16-án, húsvétvasárnap Arad megyében, Vadásziban, a közelmúltban felújított kultúrotthonban a helybeli műkedvelő együttes bemutatta Török Rezső Péntek Rézi című regényének Matyelka Mária által színpadra írt változatát. Több évtizedes szünet után olyan műkedvelő együttes alakult, amely a valamikor színmagyar, manapság azonban a romákkal szemben erősen kisebbségi helyzetbe szorult magyarságot a kultúrotthonba tudta csábítani. Matyelka Mária élete első darabjának a szövegkönyvét írta, illetve rendezte. A közel 30 fellépő mindegyike dicséretes teljesítményt nyújtott. /(balta): Vadászon siker volt a Péntek Rézi. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

Százakat csábítottak hangulatos együttlétre a húsvéti magyar bálok Temesváron. Két teltházas rendezvény is volt. A legtöbb gondot az alkalmas terem megszerzése okozza, mert a bálozók száma folyton nő, a tágas nagy helyiségek bérét meg nehéz megfizetni, mesélte két táncszám között Keresztes István, a 4+2 Asszinkron együttes tagja. – Bizony nagy szükség lenne a Magyar Házra. /Sipos János: Vonzerő a magyar bál. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

Ha a magyarországi parlamenti választások nyomán ismét Gyurcsány Ferenc lesz a miniszterelnök, óhatatlanul változtatnia kell majd a határon túli magyar közösségeket érintő politikáján – hangoztatta Pozsonyban Bugár Béla. A szlovák kormányhoz tartozó Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke kijelentette: tapasztalatai szerint a Gyurcsány vezette kormány és az egykori Orbán-kormány határon túli magyarokhoz viszonyuló politikája között „különbség volt”. – Konkrét tapasztalataink vannak, milyen volt akkor, amikor Orbán volt, s milyen most, amikor Gyurcsány a miniszterelnök. Ha ez a kormány marad, akkor igencsak újra kell gondolnunk a minket érintő határon túli politikát, hiszen épp a Gyurcsány-kormány alatt alakult ki az a gyakorlat, hogy a megkérdezésünk nélkül alkottak meg minket érintő törvényeket, márpedig mi ezt a módszert nem tudjuk méltányolni – fogalmazott Bugár. /Bugár: Ha Gyurcsány győz, változtatnia kell a határon túli magyarokat érintő politikáján. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

A szerbiai parlament elfogadta április 17-én a politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvényt, ennek révén megszabadulhatnak a háborús bűnösség bélyegétől a délvidéki Csurog, Zsablya és Mozsor magyar lakói, akiket 1944-45-ben ártatlanul kivégeztek, illetve vagyonelkobzással sújtva örökre elüldöztek otthonukból. A szerb kormány által előterjesztett jogszabályra csak az úgynevezett „demokrata tömb” kormánypárti és ellenzéki képviselői adták voksukat. A törvény rehabilitálja azokat a személyeket, akiket bírósági döntéssel vagy e nélkül, politikai vagy ideológiai indíttatásból kivégeztek, megfosztottak szabadságától vagy más jogaitól 1941. április 6., a náci megszállás után. A jogszabály értelmében külön törvény rendezi majd az anyagi jóvátételt, és külön a nem anyagi jellegű kárpótlást, továbbá a vagyon- visszaszármaztatást. Ispánovics István, a G17 Plus nevű párt képviselője közölte, hogy javaslatára a parlament három módosítást hajtott végre a törvénytervezetben. A rehabilitálás iránti kérelmet magán- vagy jogi személy nyújthat be, de az eredeti törvénytervezettel ellentétben nem kizárólag a belgrádi kerületi bíróság, hanem az ország minden kerületi bírósága elbírálhatja a folyamodványt. Az is fontos módosítás, hogy a kérelmezőnek a kérelem benyújtásakor nem kell birtokolnia azokat a dokumentumokat, amelyekkel bíróságon kétséget kizáróan bizonyítani lehet az üldöztetés tényét. A vajdasági magyarság szempontjából rendkívül fontos jogszabályról van szó. A Délvidéken 1942 január-februárjában a horthysta honvédségi és csendőralakulatok partizánvadász razziáiban közel háromezer polgári lakos – jobbára szerb és zsidó – vesztette életét. Két és fél évre rá, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó titói katonai közigazgatás idején következett a megtorlás, amelyben becslések szerint 20-40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. A Temerin melletti Csurog, Zsablya és Mozsor megmaradt teljes magyar lakosságát – azokat, akik túlélték a vérengzést – kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, kilakoltatták, és gyalogmenetben koncentrációs táborba hajtották. A gyűjtőtáborban 6500-an életüket vesztették, közöttük többszáz gyermek. /A szerb parlament elfogadta a rehabilitációs törvényt. A magyarok mentesülnek a kollektív bűnösség vádjától. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./

Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) elnöke a vele készített interjúban kitért arra, hogy a működő RMGE-szervezetek aktivitása területenként változik. A tevékeny udvarhelyi szervezethez képest gyengén működik a csíki és gyergyói. Az elején főleg a nosztalgia vezette az idősebb embereket arra, hogy az RMGE tagjai legyenek. Elkezdték a tanfolyamok, magyarországi tapasztalatcserék szervezését. Most szükségszerű a tagság, ehhez kapcsolódik számos uniós támogatás megszerzése. Az RMGE a törvényalkotásban vagy megyei igazgatóságokon ott van, civil kontrollként. Az RMGE eddig körülbelül hat-nyolcezer gazdát készített fel Ezüstkalászos tanfolyamokon. Az RMGE 14 személyt javasolt az RMDSZ számára, nem gondolták volna, hogy két államtitkára, vagy államtitkári rangú képviselője van az RMDSZ-nek a mezőgazdaságban, de egyik sem az ő emberük. Többet vártak az RMDSZ-től, mint bármely más politikai alakulattól Sebestyén Csaba nem hiszi, hogy Románia, főleg Erdély mezőgazdasága versenyképes lehet az EU-ban. Inkább a falu- és tájturizmusban, az erre épülő ágazatokban lehet valamelyest bizakodni. Tejkvótát kellett (volna) igényelni, záros határidővel. A tejtermelők jó háromnegyed része ezt nem tette meg. Miből fognak megélni, ha nem tudják majd értékesíteni a megtermelt tejet? A területalapú támogatáshoz szükség lesz a farmok bejegyzésére. Azonban támogatást csak a 0,3 hektár fölötti parcellák kapnak. Ugyanakkor nagyon sok nadrágszíjparcella van. /Bokor Gábor: „Nem hiszem, hogy Erdély mezőgazdasága versenyképes lehet” Interjú Sebestyén Csabával, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Az aradi tévések egy kis csoportja évente házi ünnepségen emlékezik meg arról a napról, amikor először látták viszont műsorukat a képernyőn. „Ennek éppen tizenhat éve – mesélte Puskel Tünde Emese, a magyar adás elindítója és első felelős szerkesztője, az RTV és a Duna TV aradi tudósítója. Kezdetben mindössze egy bérelt kamerájuk és egy videómagnójuk volt. Menet közben tanulták meg a tévézést. A magyar adás munkatársai négy évig fizetés nélkül, társadalmi munkában dolgoztak. Rövid időre többször is szünetelt a heti egyórás magyar jelentkezés, de mindig újból indultak. Tavaly ősz óta a szociológus végzettségű Pálfi Kinga a stúdió szerkesztő-riportere. /P. P.: „Menet közbeni” tévéábécé. Tizenhat éves az aradi magyar műsorkészítés. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Három évvel ezelőtt rendhagyó kezdeményezést valósított meg a történelmi Ugocsa vármegye területén található református egyházközség. Halmi, Túrterebes, Dabolc, Kisbábony, Tamásváralja, Nagytarna, Túrterebeshegy gyülekezetei létrehozták azt az egyesületet, amely az Ugocsai Hegyi Traktus nevet viseli, és amelynek célja a vidék lelkipásztorai, gyülekezeti, presbiterei közötti viszony elmélyítése. Az egyesület kezdeményezésére húsvét előtt jelent meg a Református Ugocsa című gyülekezetei lap második száma, amelyben a halmi református templom történetéről is szó esik. A lap a helytörténetre is nagy hangsúlyt kíván fektetni: az első számban például a túrterebesi református templom története volt olvasható. /fi): Református Ugocsa. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 19./

A nemzetbiztonsági törvénycsomag rendelkezései szerint akár bíróság elé is kerülhet az az RMDSZ-es politikus, aki Románia területi-közigazgatási rendszerének módosítását javasolja, új régiók létrehozását szorgalmazza. Toró T. Tibor, a képviselőház védelmi bizottságának tagja szerint így is értelmezhető a hírszerzési-kémelhárítási kerettörvény egyik passzusa, miszerint: a nemzetbiztonságot veszélyezteti az összes olyan „szeparatista” törekvés, amely az ország területi egységét és feloszthatatlanságát érinti. Ezt a szövegváltozatot a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) szakértői dolgozták ki. /Cseke Péter Tamás: Szájkosár a régiók híveinek? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Traian Basescu államelnök nem tartotta be arra vonatkozó ígéretét, hogy a szekusdossziékat vizsgáló bizottságnak átadják a kartotékokat is. Ehelyett azokat a mágneses lemezeket kapták meg, melyek az iratok számítógépes nyilvántartását tartalmazzák. A kartotékok nélkül az irattárak tanulmányozása csaknem lehetetlen, írta a Cotidianul című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./

Kihallgatásra hívták be április 19-én a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (SZITOB) Sógor Csaba RMDSZ-es szenátort. A politikus korábban dossziéjának megtekintését kérvényezte. Most faggatták őt, mert felmerült annak a gyanúja, hogy együttműködött volna az egykori Szekuritátéval. Sógor Csaba emlékeztetett: még 2000-ben kérte, hogy megtekinthesse édesapja és a saját dossziéját, akkor azt a választ kapta, hogy nem találtak a Sógor családra vonatkozó anyagot. Nemrég azonban szóltak, megkerült az iratcsomó. Ebben egymás mellett állt egyrészt az ellenállás egyik jelképének számító Tőkés Lászlóval folytatott beszélgetésekről szóló, Sógor által írt beszámoló, másrészt a teológiahallgatókról szóló jelentések. Előbbi megírására Sógort a Szekuritáté kényszerítette. Sógor szerint azonban egyértelmű, hogy nem jelenthette fel teológus társait, hiszen sokan közülük nála négy évvel idősebbek. Ez azt jelenti, amikor Sógor első éves hallgató volt, a megfigyelések tárgyát képező kollégái negyedévre jártak. A testület közleményében leszögezte: csak a végleges döntésüket hozzák nyilvánosságra. /B. T.: Kihallgatta Sógort a SZITOB. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./ Sógor Csaba szenátor kifejtette, milyen szinten állt „kapcsolatban” a volt titkosszolgálattal. „Életemben háromszor találkoztam velük: egyszer amikor ifjúsági elnök voltam, egyszer az írógépes történet miatt, harmadszor pedig 1989-ben. Ekkor írtam ugyanis egy levelet Ceausescunak, magyarul, hogy hagyjon békét Tőkésnek.” /Mihály László: Behívatta Sógort a CNSAS. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Válságos helyzet alakult ki a dunai árvíz miatt Dolj megyében, ahol eddig már több mint hatezer embert kellett kitelepíteni, s félő, hogy a víz hatalmas területeket áraszthat el. Konstanca, Braila, Galac és Tulcea megyékben egész város- és falurészeket öntött el a gátakon átszivárgó víz. Erdélyben elsősorban Beszterce-Naszód megyét érintették a nagy esőzések. A jelenlegi árvízi helyzetről és áradásokkal szembeni közös fellépésről tárgyalt április 19-én Újvidéken a magyar, román és szerbia-montenegrói külügyminiszter. Somogyi Ferenc, Mihai-Razvan Ungureanu és Vuk Draskovics megállapodott arról, hogy a három ország az eddigieknél is szervezettebben és hatékonyabban fog együttműködni a természeti katasztrófák kezelésében. /Vészhelyzet Dolj megyében és a Duna alsó folyásánál. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

Egymás után öt alkalommal került víz alá a Kovászna megyei Nagyborosnyó településnek a Kovászna-patak árterületére eső része. A Kovászna-patak medre erőteljesen feltöltődött hordalékkal. Az önkormányzat minden lehető hivatalos fórumot megkeresett azért, hogy kezdjék meg a Kovászna-patak medrének mélyítését. Válasz nem érkezett. /Kisgyörgy Réka: Ha ismét jön az ár... = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Traian Basescu a Szerbiában élő románok összefogását sürgette, hogy megvédjék jogaikat, és a román állam támogathassa őket. Az államfő találkozott a szerbiai románokkal. Elmondta, hogy a román állam ismeri az ottani román kisebbség gondjait. – Nem teszek szemrehányást senkinek, de megállapítom, hogy sikerült két román szervezetre szakadni – mondta Basescu. Hozzátette: a román állam akkor csak védheti a szerbiai kisebbségek érdekeit, ha egy reprezentatív szervezettel folytathat párbeszédet. Traian Basescu példaként a romániai magyar kisebbség egységét említette. Annak ellenére, hogy belső viták emésztik, a romániai magyarság a hatóságok előtt egyetlen szervezet által van képviselve. Hozzátette: így tudják megfelelően védeni jogaikat, amelyet Románia „az európai standardoknak megfelelően” biztosít. /Basescu szerint példaértékű a romániai magyarság egysége. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint „komoly párbeszéd” kezdődött pártja és a legnagyobb szerbiai kormánypárt, Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök vezette Szerbiai Demokrata Párt között a vajdasági magyar autonómia kidolgozásáról. Hamarosan tárgyalni fog erről a témáról a demokrata tömb legnagyobb ellenzéki pártjával, a Boris Tadics szerb elnök vezette Demokrata Párttal is. Kasza szerint csak konszenzussal lehet tartós, pozitív megoldást találni erre a problémára. /Komoly párbeszéd kezdődött a magyar autonómiáról Vajdaságban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

Az Evenimentul Zilei című bukaresti lap azt állította, hogy a Külügyminisztérium hivatalos átiratot küldött a CNCAN-hoz, amelyben – a feszült nemzetközi helyzetre hivatkozva – nem javasolta Lucian Biro kiutazását. Zsombori Vilmos, a Nukleáris Tevékenységeket Ellenőrző Országos Bizottság (CNCAN) elnöke cáfolta a vádakat, nem kapott átiratot. Zsombori vállalja a felelősséget döntéséért. /Gujdár Gabriella: Atomvitát dúsít Zsombori döntése. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Április 19-én rendezték meg A kommunizmus pere – az elhalasztott ítélet című konferenciát. A Horia Rusu Alapítvány rendezte megbeszélésen neves kutatók, történészek és volt politikai elítéltek vettek részt. „A bűnösöket elő kell állítani, felelniük kell tetteikért, de hol vannak a főbűnösök?” – tette fel a kérdést Doina Cornea. Traian Basescu elnök kibúvókat keres annak elkerülésére, hogy elítélje a kommunizmust, állította Doina Cornea. Szerinte a kommunizmus legnagyobb vétke, hogy még mindig befolyásolja az emberek gondolkodásmódját, mind az áldozatokét, mind a hóhérokét. Emil Constantinescu volt államfő szerint a Szekuritaté emberei ott vannak a politikai életben, és megakadályoznak minden ilyen irányú kezdeményezést. „Meg kell rendezni a román kommunizmus Nürnbergjét, akkor mondhatjuk, hogy a múltat lezártuk, amikor minden vonatkozásban feltártuk a kommunista diktatúrák részleteit” – jelentette ki Vladimir Tismaneanu politológus, történész, az Elnöki Hivatal által létrehozott a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Bizottság elnöke. A bizottság munkája arra is szolgál, hogy visszaszorítsa a revizionista elemeket. /Isán István Csongor: Ítéletre várva a kommunizmus perében. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./ Emil Constantinescu volt államfő kijelentette a Horia Rusu Alapítvány által szervezett vitán, hogy Románia az egyetlen olyan ország, amelyik „alázatosan” várja a kommunizmus elítélését egy olyan elnök által, aki a nómenklatúra tagja volt és együttműködött a Szekuritátéval. Constantinescu kifejtette, véleménye szerint azok, akik kétségbe vonják Basescu együttműködését a volt Szekuritátéval, semmivel sem különbek, mint maga az elnök, aki bizonyítékokat kér a kommunizmus elítélésére. Úgy értékelte, hogy a bizonyítékok nyilvánvalóak, de nem akarnak beszélni róla. /Constantinescu: Basescu együttműködött a Szekuritátéval. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 20./

„Magyar lobbival” vádolt Szatmárnémetiben George Vulturescu megyei művelődési igazgató. Etnikai megkülönböztetés érte a többséget, a románokat, amikor a megyei tanács nem szavazta meg a Poesis által igényelt 50 ezer lej támogatást” – nyilatkozta George Vulturescu költő, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság igazgatója. Valójában a jelentős román (párt)többséggel rendelkező megyei tanács szavazta le a tervezetet, nem „a magyarok”. „Magukra vessenek azok, akik ellenőrizhetetlen dolgokra kértek pénzt, vagy elvetették a sulykot, és olyan összeget igényeltek, amivel eleve nem lehetett egyetérteni. Ilyen túlzás a Poesis félmilliárdja is” – kommentálta a botrányt Muzsnay Árpád, a megyei tanács kulturális bizottságának elnöke. „George Vulturescu költőként megengedheti magának, hogy az olyan román népszokások ünnepét, mint az avasi Simbra Oiilor vagy a bükkvidéki folklórfesztivál »multikulturális rendezvénynek« nevezze, de művelődési igazgatóként már aligha. Legyünk komolyak, ezek célja a többségi és nem a kisebbségi kultúra támogatása!” – méltatlankodott Muzsnay. Megkérdezték Vulturescu igazgatót, hogy intézményénél hány magyar dolgozik. Egy a tíz-tizenkét alkalmazottból, ez elenyésző Szatmár megye 35 vagy Szatmárnémeti 39 százaléknyi magyar lakosságához képest. Arra a kérdésre, hogy az igazgatóság évi költségvetéséből mennyit fordítanak a magyar lakosság művelődésére, legalább 40 százalékot jelölt meg. Mikor arra kérték, hogy nevezzen meg néhány támogatást, ígérte: ennek majd utánanéz. /Sike Lajos: Etnikai diszkrimináció? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

„A bihariak pénze maradjon Biharban”, „Hol van az útadó?”, „Diszkriminálnak, mert kisebbségben vagyunk” – ilyen és hasonló feliratú transzparensekkel vonultak ki április 19-én a Nagyváradot Szatmárnémetivel összekötő 19-es számú országútra az érmelléki gépkocsivezetők. Több helyen veszteglő autósorral hívták fel a figyelmet a Bihar megyei utak siralmas állapotára. Azt szeretnénk, hogy az illetékesek jobban figyeljenek a Bihar megyei utak állapotára, mert nálunk vannak a legrosszabb utak az országban – mondta Gavrucza Tibor székelyhídi lelkipásztor, a tiltakozó akció egyik szervezője. A mintegy 64 ezer lakosú, többségében magyarlakta kistérség polgármesterei egy hatpontos beadványt is aláírtak, melyet a prefektúrán keresztül eljuttatnak a bukaresti illetékesekhez. Az érmelléki gépkocsivezetők felháborodását az váltotta ki, hogy a 19-es országút régóta ígért korszerűsítését jövőre halasztották az illetékesek. Kiss Sándor Bihar megyei tanácselnök elmondta: Borbély László minisztert látogatásakor „az összes gödörbe bevitte”, mégsem kaptak pénzt útjavításra. /Pap Melinda: Érmellékiek a gödrök között. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Cs. Gyimesi Éva ironikusan ír a tipikus erdélyi történelembúvárról, az igazi transsylvanicumról, aki évtizedek óta kutat a levéltárban. „Mesterétől, aki egész életében ugyancsak okleveleket másolt kézzel, megtanulta, hogy az a megbízható adat, amit kalligrafikusan vet papírra az ember.” Most van a restitúció ideje. „Az elvett hegyeket ki tudja, mikor fogják ezek visszaadni, addig is konzerválni kell minden magyar dokumentumot, amivel bizonyíthatjuk a tulajdonjogot.” „A múltat feltárni és megtisztítva tartósítani: nincs ennél nemesebb és nemzetibb mesterség az egész világon – gondolja a történettudós”. A tudóst nem érdekli a mozgás, az élet, a ma szelleme, a cselekvő emberi társadalom. „Ő csak a múlt szövegforrásairól tudósít, a történelemről nem.” /Cs. Gyimesi Éva: A perc maga. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./ Cs. Gyimesi Éva talán Jakó Zsigmondra és a többi magyar történészre gondol, akik a meghamisított, letagadott magyar jelenlétet bizonyítják?

Az ÚMSZ átvette Kis Tibor cikkét a Népszabadságból. A cikkíró szerint erdélyiek kérték, Dávid Ibolya fogjon össze Orbán Viktorral. Kezdeményezésük elszigetelődni látszik. Az újságíró szerint 1998 óta a határon túli magyar közösségekben Orbánék megosztó politikája, a Fidesz-klientúrát díjazó támogatási rendszere súlyos károkat okozott. A kisebbségi vezetők zömmel felsorakoztak a Fidesz mögé az előző országgyűlési kampányban, majd pedig a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazáson. Duray Miklós, Bugár Béla, Kasza József, Tőkés László és a többiek fenntartás nélkül tették le a garast négy évvel ezelőtt Orbán további kormányzása mellett. Az anyaországi támogatás normális körülmények között nem pártfüggő. A kisebbségi közösségekben felismerik, hogy az anyaországi választás nem az ő kompetenciájuk. Ez a magyar-magyar viszony újragondolásában is mérföldkő lehet. /(Kis Tibor, Népszabadság): Lehetőség a magyar-magyar viszony újragondolására. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Demény Péter, az Erdélyi Riport munkatársa kiállt Dávid Ibolya mellett, hasonlóan a Népszabadsághoz és a többi baloldali laphoz. /Demény Péter: A rokonszenves államnő. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 20./

A románok 42 százaléka úgy véli, a nemzeti kisebbségek elegendő jogot élveznek – derült ki a Nyílt Társadalomért Alapítvány megrendelésére, a falusi lakosság körében készített felmérésből, 23 százalék szerint máris túl sok joguk van Romániában. A falun élő románok 65 százaléka nem tartja szükségesnek, hogy az állam támogatást, illetve pénzbeli szubvenciókat folyósítson a romáknak. Negyvenhat százalék szerint hatóságilag kell szabályozni a romák szaporodását. /Sz. L.: Toleranciából elégtelen. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Románia lakosságának nagy része úgy véli, a nemzeti kisebbségek minden elképzelhető jogot megkaptak már Romániában. Sőt – a felmérések szerint – még többet is annál, mint amennyi megilletné őket. A többségi nemzethez tartozó egyén egy kisebbségitől elvárja a lojalitást. Ez akkor lenne érthető, ha a kisebbség a jövőjét illetően biztonságban érezhetné magát, ha az országhatár nem szakítaná meg a kulturális-emberi kapcsolatokat. Ezek a feltételek azonban nem teljesülnek. A többség hajlamos megtagadni bizonyos jogokat a kisebbségtől. A „többségi” állam a megalkuvó, alárendelt kisebbséget nézi jó szemmel. /Salamon Márton László: Lojalitás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Április 16-án Görgényszentimrén a demokráciának kellett volna helyrehoznia azt, amit egyetlen tollvonással diktatórikusan szüntettek meg: a többségében magyarok lakta Görgényüvegcsűr leválásáról és önálló községgé alakulásáról kellett szavaznia a tíz faluból álló település több mint ötezer lakosának. Üvegcsűr a hatvanas években veszítette el függetlenségét. Szavazni mindössze 1.334-en mentek el, akik közül 347-en a különválás ellen voksoltak, a többi szavazat pedig alig több mint a fele volt a szükségesnek. A különválás ellen agitáló Nagy-Románia Párt győzelemként könyvelte el a referendum eredményét. /Bodolai Gyöngyi: Visszaköszön a diktatúra. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 20./

Az Autonómia TV elleni cikket közölt a lap: „Húsvétra az urbi et orbi mellé nem kaptunk tehát Autonómiát, csak nyilatkozatokat, ismertetőket.” Gáspárik Attila, az Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke szerint nem valószínű, hogy bekerül az Autonómia az alapcsomagba. Éppen ő tette fel a kérdést: Mit tett a Duna az elmúlt években a kábelrendszerbe való jutásért? /B. D.: A láthatatlan Autonómia. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 20./