Markó Attila államtitkár azt állította: szervezett akció volt az, hogy március 15-én kifütyülték Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzentét. Szerinte elegendő volt egy telefonhívás. Így működött ez az átkosban és a 30-as évek Németországában is, tette hozzá. Szerinte most is agitátorok voltak, „a mi népünk: szereti, ha valaki vezényli, tereli őket”. Markó Attila figyelmeztetett, „téved, aki azt hiszi, hogy Magyarország bármelyik miniszterelnöke többet tesz majd értünk, ha kifütyöljük.” Megállapította: „az anyaország ide vetített képe a magyar nemzet egészének céljaihoz és törekvéseihez képest súlyosan eltorzult.” /Markó Attila: Húúúú... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

Az egyik román hírtelevízió Vadim Tudor visszavonulását kommentálva Tőkés László lemondását is hírül adta, másnapra kiderül, a viták folynak ugyan az Erdélyi Nemzeti Tanácsban, de Tőkés nem mond le. Budapesten a gazdák felbőszülve Gyurcsány miniszterelnök arrogáns nyilatkozatán, azzal fenyegetőztek, hogy visszatérnek. Erdélyben Gyurcsány Ferenc üzenetét mindenütt kifütyülték, míg Tariceanu román miniszterelnök üzenetét megtapsolták. Aki azt állítja, hogy az erdélyi és a felvidéki, vajdasági megemlékezéseken azért fütyülték ki a magyar miniszterelnök üzenetét, mert átgyűrűztek a magyarországi pártpolitikai ellentétek, valamit végérvényesen nem ért. Túlságosan elevenek még a december 5-i népszavazás feltépte sebek, s erre emlékezni igazán nem kellenek fideszes agitátorok, hangsúlyozta Bogdán László. Bakk Miklós találóan írta a Krónikában: itt még él a közösségélmény iránti igény, s ezt ott túl nem akarják megérteni. /Bogdán László: Márciusi kaleidoszkóp. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

Értékénél nagyobb sajtót kapott, s a természetesnél több vitát, aláírásgyűjtést, ellen-aláírásgyűjtési akciót eredményezett Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő március eleji kolozsvári látogatása. Valójában azért érkezett, hogy kitapintsa, milyen fogadtatásban részesülnének a szocialista/liberális politikusok, esetleg Gyurcsány Ferenc, megtisztelnék jelenlétükkel a március 15-i ünnepségeinket. Megtudták. A határon túli ügyekben magát járatosnak tartó politikus egy március 16-i televízióműsorban két szarvashibát is elkövetett. Eörsi ugyanis szemrebbenés nélkül állította, az erdélyi magyarság kivívta a kulturális autonómiáját. Hol, mikor, hogyan? – kérdezte a Háromszék munkatársa. Ezután Eörsi Mátyás cinikusan kijelentette: miért vár támogatást az anyaországtól a határon túli magyarság, amikor Sepsiszentgyörgyön például nemzetiszínű lobogót égetnek? Ez nem igaz. Nem égetett sem itt, sem máshol Erdélyben magyar zászlót senki. /(simó): Eörsi, hazudj, csak rajt’ ne fogjanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

Többen is visszautasították a Magyar Polgári Szövetség által létrehozott Wass Albert-díjat. Gazda Zoltán tájékoztatása szerint Ilkei Ferenc, Vargyas polgármestere, valamint két községi tanácsos, Dimény Ferenc és Soós Béla is. A díjat az MPSZ azért alapította, hogy az autonómia megteremtéséért folytatott tevékenységet jutalmazza. Az MPSZ úgy értékeli, hogy bár mindenkinek jogában áll egy díjat visszautasítani, az elismerő és bátorító oklevelet pártfüggőség miatt elhárítani sajnálatos. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

A brassói táblabíróság március 17-én tárgyalta középfokon az illyefalviak autonómia-népszavazás perét. Ítéletet egy hét múlva hirdetnek, de a helyi önkormányzatot képviselő Benedek Huszár János polgármester fontosnak tartja, hogy ,,85 év óta először az autonómia nem koncepciós peren jut el a román igazságszolgáltatás felső fórumaira, polgári peren, tágyilagos érvelések hangozhattak el”. Benedek Huszár János érveivel arra világított rá, hogy a prefektúra indokai nem helytállóak, a helyi határozatnak van törvényes alapja. Egyrészt a közigazgatási törvény, amely arról rendelkezik, hogy a helyi tanács dönthet a település határairól, másrészt a refe­rendum­törvény, amely előírja, különleges fontosságú helyi ügyekben népszavazás szervezhető. /Farkas Réka: Érdemi tárgyalás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

Kitüntették New Yorkban Szász Jenőt, Szé­kelyudvarhely polgármesterét, aki a Magyar Szabadságharcosok legnagyobb elismerését vette át, és tiszteletbeli tagjává fogadta őt a New York-i Magyar Polgári Kör. (erdely.ma) /Hírsaláta rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

Nemzeti Szabadelvű Kör néven új platform alakult a Háromszéki RMDSZ-ben, Császár Miklós vezetésével. A platform a polgári szervezetek, a szabadelvű vállalkozók érdekeit tömöríti, azokét, akiknek nem sikerült megvalósítaniuk különböző projekteket. A Nemzeti Szabadelvű Kör részt vesz a Háromszéki RMDSZ áprilisi belső választásain és jelöltet is állít a területi szervezet elnöki tisztségének betöltésére. Dénes István, a Nemzeti Szabadelvű Kör területielnök-jelöltje elmondta: a platform nyitott az együttműködésre az MPSZ-szel és az SZNT-vel. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

Gáspárik Attila az Erdélyi Riport /Nagyvárad/ március 10-i számában azt állította, hogy a romániai magyar lapokat vagy egyáltalán nem, vagy igen kis mértékben érdekelte a Duna Televízió új elnöke. Azt írta, a Háromszék az esemény után hat nappal, a Hírsalátában közöl valamit a változásokról, ugyanakkor ,,hosszan éljenzi a Hír TV megjelenését”. Gáspárik Attila nem olvasta a Háromszék február 12-i számát, de még a címeket sem: Merre, merre, Duna Televízió?, illetve, Mikor lesz elnök? –, továbbá a február 18-i lapszám fényképes írását (Cselényi László a Duna TV új elnöke), február 19-én pedig annyira elvakult a Hír TV-t beharangozó pár sortól, hogy nem látta meg Sylvester Lajos Hogy feljöjjön a Duna TV napja című, lényegesen hosszabb jegyzetét. /Demeter J. Ildikó: Ne csak nézzünk, lássunk is! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

Székelyudvarhelyen a református kollégium épületét visszakapta a református egyházkerület, a tanítóképző épületét is ideértve. Az egyház szép gesztusa volt, hogy közölte: a városnak csak a tanítóképző költségvetését kell fedeznie, mert a kollégium kiadásait az egyházkerület állja. A kollégium épületének egyik részében berendezett könyvesbolttól és egy fiókirodától kapott bérleti díjat szintén az iskola fenntartására fordítják. /(Oláh István): Egyházi ingatlan-restitúció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

1990. március 16–17-án véres tüntetések zajlottak Marosvásárhelyen. Egy gyógyszertár bejáratára kétnyelvű feliratot függesztettek ki, emiatt a román tömegek több embert megvertek. A Vatra Romaneasca magyarellenes tüntetést szervezett, és a felheccelt tömeg magyar vért követelt: kötelet Sütő Andrásnak, Király Károlynak, Tőkés Lászlónak és Kincses Elődnek. Március 19–21. Román buszok a környező falvakból újabb tömegeket hoztak Marosvásárhelyre, akik az RMDSZ székházát fejszékkel és dorongokkal ostromolták meg. Mintegy 75 ember maradt az épületben, akiknek a később megérkező katonaság szabad elvonulást ígért, ám amikor kijöttek, az indulatoktól elvadult tömeg láncokkal és botokkal ütlegelni kezdte őket. A katonaság tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő András súlyosan megsérült, fél szemére megvakult, és több bordája eltörött. A román kormány nyilatkozatában Magyarországot vádolta a marosvásárhelyi vérengzésért. Király Károly visszautasította ezt a megállapítást. 1991. január 19. Előzetes letartóztatásba helyezték Cseresznyés Pál marosvásárhelyi lakost, akit a tüntetések idején készült filmfelvétel alapján azonosítottak azzal, aki belerúgott Mihail Cofariu román tüntetőbe. A perben Cseresznyés Pál egyetlen rúgásért 10 év börtönre ítélték, ebből hat évet letöltött, végül a nemzetközi nyomásnak engedve, 1996 karácsonyán szabadon engedték. /Emlékeztető 1990. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

A Krónika napilapban Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatban az A Hét hetilapban közölteket /Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy/, emellett Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. /A Krónikának ez a száma nem jelent meg az interneten/ Az eddigiekhez képest új megvilágítás ad a vitának egy kortársnak és a vita szemtanújának, a tavaly elhunyt Izsák József irodalomtörténésznek a vallomása, melyet 1985-ben írt. a/ Földes László polgári származású kritikus és esszéíró már diákkorában hangadója volt a kommunista ifjúsági mozgalomnak. Hűséggel szolgálta korát így került Gaál Gábor bukása után az Utunk irodalmi hetilap főszerkesztői tisztébe. Hajszálra sem tért el a hatalom, a diktatúra előírásaitól. Jócskán túlteljesítette az elvárásokat, karrierizmusában osztozott nemzedéktársaival – mindent a hatalomban való részvételért – ez volt az ő jelszava is. Ebbeli mohósága idézte elő meghurcoltatását. Az ügy körül sok a legenda meg a torzítás. Izsák József felidézte a történteket. 1958-ban a Román Munkáspárt határozatban elítélte a revizionizmust, célozva az 1956-os magyarországi eseményekre. Földes László az Utunkban sietett támogatni a határozatot, példákkal bizonyítva, hogy a revizionizmus a romániai magyar irodalomban is felütötte a fejét. A támadás az Igaz Szó folyóirat és főszerkesztője, Hajdu Győző ellen irányult. Mindketten kiszolgálták a hatalmat, csak más iskolát jártak végig. Hajdu Győző a református kollégiumból indult hagyománynak tekintette a népi mozgalmat. Nem szerették egymást. Hajdu Földest kozmopolitának tekintette, Földes Hajdut narodnyiknak, népinek, aki a magyar nemzeti hagyományokat többre tartja a szocialista realizmusnál. Földes Utunkban közölt cikksorozatára válaszként Hajdu Győző egy leleplező beadványt készített a Román Munkáspárt Központi Bizottsága részére, ebben leírta, hogy a Földes László Rákosi Mátyás menesztése után előtte és Sütő András előtt kijelentette, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dejt is el kell mozdítani a párt éléről, mert ő is kiszolgálta a személyi kultuszt. Beadványát aláíratta Sütő Andrással is. Hajdu Győző behívatta Izsák Józsefet és elolvastatta vele beadványát, véleményét kérve. A szobában ott ült némán Sütő András is. Izsák József megpróbálta lebeszélni Hajdu Győzőt a beadvány elküldéséről, de hiába, nem hallgatott rá. A beadványt Kovács György író, központi bizottsági tag juttatta el az illetékesekhez. Ezután Kolozsváron pártgyűlést hívtak össze, ahol Földest leleplezték és kizárták a pártból. Marosvásárhelyen is összehívtak egy Földest leleplező gyűlést. A gyűlésen Hajdu Győző közölte, itt is van egy Földes-bérenc, mégpedig Izsák József. Izsák az ülésen nem válaszolt a vádaskodásra. Földes Lászlóval nagy tragédia nem történt, megmaradt főiskolai állásában, rövid ideig nem közölhetett. Utolérte a karrieristák végzete. Rehabilitálása után próbáltak mártírkoszorút vonni a feje köré. Valójában nem mártírja volt ő a hatalomnak, hanem pallosa. Nemsokára, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála előtt újból közölhetett, visszavették a pártba, a bukaresti A Hét főszerkesztő-helyettese lett. A Földes-ügy minden ódiuma Kovács Györgyre hullott, valósággal kiközösítették az irodalomból. Izsák többször kérte őt, írja meg az utókor számára a történteket. Kovács György Izsák Józsefnek Sütő András szerepéről elmondta, hogy Sütő András 1956 őszén megtagadta a magyar forradalmat „ellenforradalomként” elítélni, több írótársával együtt. Végül bizonyos szervek nyomására aláírta, de ezt az ellenállást a felettes szervek nem bocsátották meg. Kolozsváron 1956-ban Földes László is „ingadozott”. Példát kellett statuálni, állította Kovács György, egy írót fel kellett áldozni. Ki legyen az? Sütő vagy Földes? 1958-ban úgy döntöttek, hogy Sütő a nagyobb író, őt kell menteni, és felvonultatják éppen Földes ellen. – Végülis Földest nem érte végzetes csapás. /Izsák József: Földes László meghurcolásának történetéhez. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ b/ Stefano Bottoni a Krónika napilap kérésére reflektált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. A Földes-ügy szereplői mindannyian magyarok voltak, az akkori baloldal, a hatalmon levő értelmiség legismertebb alakjai. Bottoni a hozzászólások többségéből azt érzi, hogy az ügy résztvevőit még mindig összetartja egy képzeletbeli kötelék. Mai ködösítésre készteti őket. Bottoni döbbenettel olvasta, hogy Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője hozzászólását azzal zárta, „a múlt sokkal bonyolultabb, mint azt Sipos Géza véli” /A megszakított csendről, A Hét, márc. 3./ Bottoni megállapította, hogy K. Lengyel Zsolt, Bárdi Nándor és Vincze Gábor alapkutatásai nem épültek be az erdélyi értelmiség önismeretébe. A közelmúlt feltárásában Romániában óriási változások indultak el az utóbbi 8-10 évben. Van azonban egy terület, ahova a román történészek nemigen hatoltak be: az erdélyi magyar társadalom működési zónájába. Nem írtak arról, „hogy kik juttatták börtönbe magyar szekustiszteknek tett jelentéseikkel a Bolyai Tudományegyetem diákjait, tanárait 1956 után, vagy arról, miként hálózta be az állambiztonság szívélyes magyar emberekkel/ügynökökkel a magyar kulturális intézményeket.” /Stefano Bottoni: Akarják-e tudni? = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ c/ Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatos vitát. Stefano Bottoni Olaszországban élő történész a magyarországi Korall társadalomtörténeti folyóirat 2004 decemberi számában közölte A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányát. Ennek akkor nem volt nagyobb visszhangja. Salamon Márton László összegzése kiegészíthető azzal, hogy az A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17-i száma újraközölte Bottoni tanulmányát azután indult meg a vita. A vitacikkek eddig az A Hét hasábjain láttak napvilágot, most adott hírt a vitáról a Krónika. Salamon Márton László szerint a vita két romániai magyar szereplőt hoz kínos helyzetbe, Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, a Magyar Pen Klub elnökét és Sütő András írót. Sütő András „légből kapott és gyalázatosságában bíróságért kiáltó” állításnak nevezte Traumát oldó emlék címmel megjelent írásában Stefano Bottoni azon állítását, miszerint „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő”. Sütő András a feljelentő levelek kapcsán azzal védekezett, hogy Hajdu csak véleményeket kért az Igaz Szó Földes által elmarasztalt szerkesztőiről. Gálfavi Zsolt ugyanebben a számban csapdahelyzetekre hivatkozott. /Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

Március 15-én Szamosújváron a helyi RMDSZ és a Téka Művelődési Alapítvány által szervezett ünnepi előadáson mintegy 150 gyerek és fiatal fellépett. Török Bálint alpolgármester beszéde után Wass Albert még ki nem adott kéziratából olvasták fel az író március 15-i üzenetét. Az előadáson felléptek az óvodások, majd az iskolások. /Fodor Emőke: Tánccal és Wass Albert üzenetével ünnepeltek. Szamosújvár. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Március 16-án Kolozsváron, a Tranzit Házban, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) rendezésében, megnyitották az Épített örökségünk művészi megközelítése című nemzetközi fényképkiállítást. Dr. Gaal György KLMT-elnök elmondta, 110 alkotást mutatnak be. A fotók a tavaly augusztusban meghirdetett pályázatra érkeztek be. A Veress Ferenc-díjat most nyújtották át. A 23 pályázó 178 munkájából a zsűri a székelyudvarhelyi Zepeczaner Jenő történész Kercen készült felvételét találta a legsikeresebbnek, neki ítélte oda az első helyet megillető emlékplakettet, albumot és oklevelet. A díjazott a Haaz Rezső Múzeum igazgatója. /Ö. I. B.: Fotókkal emlékműveink megmentéséért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

A XIII. Mátyás Napok keretében március 17-én Kolozsváron, a Magyar Opera előcsarnokában megnyílt a Hunyadi János és a déli harangszó című gyermekrajz kiállítás. A több mint 200 munka Erdély több településéről érkezett. /F. I.: Mátyás király emlékezete gyerekszemmel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Oroszhegy polgármestere, Bálint Elemér a községhez tartozó kis települések közül Fancsalt, a Geréb, a Sebestyén és Veres családok falujaként említi. Igyekvő emberek a fancsaliak, a 131 lelkes hangyaszorgalmú, többnyire katolikus faluközösség képes összefogni, egymást segíteni. Kalákáznak, ha építkezik valamelyik falubeli, bátorítják, támogatják akkor is, ha bajba jut. Kapufaragók, kádárok, asztalosok és egyéb kismesterségek melegágya ez a vidék. /Kristó Tibor: Iparkodó Fancsal. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 18./

Az 1848-49-es európai forradalmakról tartott előadást Székelyudvarhelyen Kolumbán Zsuzsanna történész. Az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport által működtetett Areopolisz Szabadegyetem előadásán újabb megközelítést hallhatott a közönség a történelmi eseményről. Az előadó történelem szakot végzett, jelenleg a könyvtár munkatársa, többéves kutatást szentelt a 48-as események erdélyi (főleg udvarhelyszéki) levéltári anyagának, dokumentumainak tanulmányozására. Az Areopolisz Szabadegyetem következő előadása áprilisban lesz, amikor a Csíki Székely Múzeum igazgatója, a székelyudvarhelyi Gyarmathy Zsolt Századforduló az emlékiratok tükrében címmel ismerteti a témában végzett kutatásait. /Katona Zoltán: 1848-49 forradalmai – más szemmel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./

Harmadik éve, hogy a székelyudvarhelyi Eszterlánc napközi és az azonos nevű egyesület népdaléneklésre hívja meg a város minden óvodáját. Még Felsőboldogfalváról és Patakfalváról is érkeztek énekesek március 16-ára. A szakma részéről Gyarmati Pál zenetanár és Szabó Zsuzsa tanítónő értékelte a Tavaszi szél vizet áraszt elnevezésű rendezvényt. /(pbá): Népdaléneklés az Eszterláncnál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./

Bokor Ferenc /Székelyudvarhely/ 63 éves, szívesen emlékszik életének népszínházas időszakára, amikor lelkes csapatukkal nagy sikereket arattak sok térségbeli településen, de még magyarországi, bukaresti színpadokon is, olyan körülmények között, hogy sokszor ők gyűjtötték össze az autóbusznak a gázolajat az útra. Bokor Ferenc 1967-ben szerepelt először a színjátszó csoportban, egy Balázs Imre által rendezett irodalmi montázsban. Ezzel az előadással elmentek Bukarestbe, az országos fesztiválra, és második díjat nyertek. Székely népviseletben Tomcsát, Tompát, Kányádit szavaltak. 1968-ban átment a Népszínházhoz – dr. Balogh József törvényszéki elnök rendezte általában a darabokat – és a Svejkben lépett fel először. Aztán 25 évig, 1993-ig szinte megszakítás nélkül a Népszínháznál tevékenykedett. A diktatúrában el tudott jönni egy temesvári, nagyváradi, szatmári színház egy-egy hetes turnéra Székelyudvarhelyre és vidékére. Ez már a múlté, a pénzhiány nem teszi lehetővé ezeket a turnékat. Annak idején, amikor ők kiszállásra mentek, otthonról vittek élelmet. A jéghideg kultúrházban próbáltak. Az ötvenes években a Csárdáskirálynő, a Víg özvegy, a Három a kislány, a Jézusfaragó ember mind színre kerültek. Bokor Ferenc nemcsak szerepelt, írt is kisebb jeleneteket. Azt először be kellett vinni Csíkszeredába, ott az elvtársak megnézték. Olyan is volt, hogy átjöttek Csíkból, és abba is belekötöttek, hogy véletlenül piros-fehér-zöld villanykörték égtek. Bokor Ferencet nagyon bántja, hogy nincs már műkedvelőkből álló Népszínház. /Kiss Edit: Azok a csodálatos népszínházas évek! = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./

Wass Albert első életrajza tavaly nyáron jelent meg Magyarországon, a Marosvásárhelyről elszármazott dunaújvárosi kutató, Szücsné Harkó Enikő tollából, Wass Albert írói pályaképe címmel. Nem sokkal később a kézdivásárhelyi Pro Press Egyesület megszerezte a romániai kiadás jogát. Március elején került piacra a kézdivásárhelyi Havas Kiadó jóvoltából. A könyv kivitelezése a kézdivásárhelyi Székely Nyomdát dicséri. /(Kocsis Károly): Megjelent az első Wass Albert-életrajz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

Megszületett végre a 80 000 címszavas Magyar-román szótár. Feleekkorák már voltak, de ez hiányzott. Kelemen Béla román-magyar nagyszótárának a magyar-román megfelelője. A szótáríró, Reinhart Erzsébet bedolgozó diákok segítségével készítette a szótárt. A finanszírozó Koncz Géza, egy magánvállalkozás sikeresnek bizonyult. /Zsehránszky István: Megszületett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

A Nagy-Románia Párt honatyái 50 ezer és 200 ezer euró közötti összegeket fizettek parlamenti mandátumaikért – jelentetett ki Mihai Lupoi Dolj megyei független képviselő, aki az év elején az NRP-ből kivált. A pénzeket Corneliu Ciontu gyűjtötte össze. /Pénzért vásárolt parlamenti helyek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Véglegesítették az RMDSZ szakemberei a kisebbségi törvénytervezetet, melyet széleskörű vitára kívánnak bocsátani, a Párbeszéd az autonómiáért című konzultáció-sorozat keretében. Ennek érdekében a törvénytervezet szövegét kézhez kapták az RMDSZ szenátorai, képviselői, kormányzati tisztségviselői. A Szövetség Elnöki Hivatala eljutatta a tervezet szövegét a magyar történelmi egyházakhoz, civil és ifjúsági szervezetekhez, valamint az RMDSZ platformjaihoz is. A kisebbségi törvénytervezet szövege megtalálható az RMDSZ honlapján is: www.rmdsz.ro. /Véglegesítették a kisebbségi törvénytervezetet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Az RMDSZ szakértői kidolgozták a kisebbségi törvény tervezetét. Ellenvetéseket szült a tervezet, főként az RMDSZ polgári szárnya berkeiben, illetve az RMDSZ-en kívüli magyar politikai körökben. A közvitára bocsátott dokumentum szerint egy kisebbségi szervezet bejegyzéséhez szükséges támogató aláírások száma nem lehet kisebb az adott kisebbség hivatalos népszámláláskor megállapított létszámának 15 százalékánál. Amennyiben ez a 15 százalékos arány 25 ezerrel egyenlő, vagy meghaladja azt, az alapító tagok listája legkevesebb 25 ezer támogató aláírást kell tartalmazzon, legkevesebb 15 megyéből, de nem kevesebbet, mint 300-at minden megyéből. A tervezet szerint újból be kell jegyeztetnie magát minden olyan nemzeti kisebbségi szervezetnek, amely nem tagja a Kisebbségi Tanácsnak, illetve nincs parlamenti képviselete. Gyakorlatilag a választási törvényekből ismert – és nemzetközi szinten is kritikákat kiváltó – rendelkezés továbbéltetéséről van szó, amelynek nem lehet más célja, mint megakadályozni újabb kisebbségi szervezetek megjelenését a politikai piacon – hangsúlyozzák a tervezet ellenzői. Külön fejezetet szentel a törvénytervezet a kulturális autonómia intézményének. A tervezet a Kulturális Autonómia Országos Tanácsa létrehozását írja elő. Ennek tagjait belső választások révén jelölnék ki. – Nem ártott volna szélesebb körben hozzáférhetővé tenni a tervezetet. /Sarány István: Vitára bocsátották a tervezetet. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 19./

Önnön hatalmának végleges megerősítése, minden döntési jog kisajátítása, a más hangok, vélemények, nézetek demokratikus köntösbe öltöztetett kirekesztése – erről szól az RMDSZ kisebbségi törvénye, állapította meg Farkas Réka, a lap munkatársa. A tartalommal kapcsolatban nagy volt a titkolózás. Mostanáig a szűk munkacsoporton és a legfelsőbb vezetésen kívül senki nem ismerhette meg a tervezet tartalmát. Markó Béla több ízben kifejtette, figyelembe veszik a módosító javaslatokat. A kisebbségi törvénytervezet a nemzeti kisebbségek jogállásának rendezése ürügyén teljhatalommal kívánja felruházni a parlamenti képviselethez jutott szervezeteket. Önrendelkezési jogosítványt nem az erdélyi magyarságnak, csak az RMDSZ-nek, és gondoskodik arról is, hogy senki másnak ne legyen esélye bekerülni a jelentős jogkörökkel felruházott Országos Kisebbségi Tanácsba, illetve az autonómiatanácsba. A jogalkotók a kisebbségi törvénybe szóról szóra átemelték a tavalyi választási törvény Velencei Bizottság, Európai Parlament és az Egyesült Államok külügyminisztériuma által elítélt cikkelyeit. Az RMDSZ nem szánt hosszú időt a vitára, március 23-ig tehetik meg módosító javaslataikat a megkérdezettek, az ütemterv szerint március 31-ig a kormány asztalán kell lennie a jogszabálynak. A háromszéki RMDSZ a történelmi egyházak képviselőit, civil szervezeteket hívott meg az első beszélgetésre. A sajtót és a Székely Nemzeti Tanács képviselőjét hívatlan vendégként nem engedték be a terembe. ,,Egy alkotási folyamat zajlik, nem tartozik a közvéleményre” – fejtette ki Márton Árpád képviselő. /Farkas Réka: Jogsértő kisebbségi törvénytervezet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./

Sütő András a vele készített beszélgetésben kitartott amellett, hogy az 1990 márciusi marosvásárhelyi események következetesen pogromnak nevezi. A román sajtó csak 20-ától számítja az eseményeket. Március 19-ről szeretnének megfeledkezni. Sütő András hangsúlyozta: „azt a vandál támadást, amelyet mindmáig felelősségre nem vont személyek 1990 márciusában Marosvásárhely magyar lakossága ellen szerveztek és több napon át elkövettek, valójában pogromnak nevezik.” A „város magyarsága ellen uszító, véres tettlegességre vetemedő személyek között számos katonatiszt és kriptoszekus vett részt”. A kétezer főnyi román tömeg kiáltozta, amikor az RMDSZ-székházba menekültek magyarok: „Hozzátok ki őket, hogy akasszuk fel őket”! Ezért kell pogromról beszélni, nem pedig „sajnálatos eseményekről”, „etnikai konfliktusról”, no meg „kölcsönös uszításuk következményéről”. A román sajtó – és természetesen a többségi közvélemény – mai napig sem ismerte be, hogy Marosvásárhelyt „katonai szervezettséggel” beszállított havasi és mezőségi (részint leitatott) parasztok vandál támadása és a város magyar lakosságának önvédelmi küzdelme zajlott le. Sütő a pogromot kiváltó okok közül a legfontosabbat említette: „a diktatúra több évtizedes nacionalista – s végül fasisztoid – kurzusának következményét, azt a lelki kútmérgezést”. Az akkori román politikai garnitúra rettegett, hogy a magyarok egyenjogúsági követelései miatt elveszítheti Trianon óta megszakítás nélkül gyakorolt „nagynemzeti előjogait”. Sütő hozzátette: „A marosvásárhelyi magyarellenes pogrom története valóban még nincs megírva. Tizenöt év alatt néhány személyes emlékirat jelent csak meg: szakszerű adatgyűjtés, kutatás még csak el sem kezdődött”. Előzőleg, február 10-én volt a gyertyás-könyves marosvásárhelyi tüntetés Sütő vezetésével, több mint százezer magyar gyűlt egybe. Az azóta eltelt időszakban jelentkezett csoportosulásokat elítélte Sütő András. Szerinte kárt okozhat „a kezdetben még „belső ellenzéknek” nevezett szakadár csoportosulások retorikai radikalizmusa és immár a gyűlöletkeltésben vétkes demagógiája.” Jól gondolják vajon, hogy Romániában románok nélkül is lehet politizálni? /Mózes Edith: Véres napok múltán – beszélgetés Sütő Andrással. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./

Mélyen érthető, ahogy a vajdasági és kárpátaljai magyarok reagáltak a kettős állampolgárság kérdésére vonatkozó magyarországi népszavazásra, hiszen „nekik nem babra ment a játék”, ellenben „az erdélyi és a felvidéki heveny túlreagálás egyenesen nevetséges” – írta a pozsonyi Új Szó március 18-i száma. A magyar napilap annak kapcsán foglalkozott a témával, hogy Erdélyi Géza felvidéki magyar református püspök nem fogadta el a március 15-én neki odaítélt magyar állami kitüntetést. A cikkíró, Molnár Norbert szerint a felvidéki „hisztériakeltéshez tevékenyen hozzájárultak a szlovákiai magyar politikusok is, pedig a szolidaritásnak semmi köze az érzelmi túlhevültséghez”. „Változott valami azáltal, hogy nem lettünk magyar állampolgárok?... Én ezt nem vettem észre.” – írta Molnár Norbert. /Nevetséges a felvidéki és az erdélyi reagálás a népszavazásra? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Még nem lehet tudni, hogy létrejön-e ma a Markó Béla RMDSZ elnök és Tőkés László református püspök közötti találkozó, amelynek helyszínéről napok óta vitatkoznak a felek. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla kitart a szövetség marosvásárhelyi elnöki hivatala mellett, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke pedig továbbra is ragaszkodik, hogy semleges helyszínen kerüljön sor a találkozóra. Tőkés László elmondta: az EMNT képviseletében március elsején kezdeményezte a tavaly októberben megszakadt párbeszéd folytatását, szem előtt tartva az autonómia témáját. „Ha tehát meghiúsul ez a találkozás, az nem miattunk történik”, összegezte véleményét Tőkés László. /Köllő Katalin: Köcsög utca kizárva? A helyszínen múlhat a Markó–Tőkés találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

A határ menti együttműködésről, az európai uniós közös pályázatok benyújtásához szükséges partnerségről rendeztek kétnapos magyar–román konferenciát az elmúlt napokban Debrecenben. A magyarországi Hajdú–Bihar megye és a romániai Bihar megyei önkormányzati képviselői vettek részt a megbeszélésen. /Szomszédsági partnerség Magyarországgal. Határ menti együttműködési konferencia Debrecenben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Az 1989-ben Kézdivásárhelyen történt rendőrlincselés miatt, bár nincsenek bizonyítékok bűnösségére, Reiner Antal életét az éveken át húzódó perek keserítették meg. Börtönben ült, amikor a végrehajtók szerény esztelneki házát a kártérítés fejében kiszemelték. Alig egy hete adományokból sikerült kifizetnie a 110 millió lejes kártérítést és a perköltségeket. Most útlevélügyben járt, mert Magyarországra szeretne utazni, a lányához. Hat éve nem látta gyermekeit. Az útlevelet azonban nem adták meg. Huszonhárom tárgyalást kellett végigszenvednie, 18 hónapot ült a börtönben, állítása szerint ártatlanul. Lelkileg összetört, megkeseredett ember. /Daczó Dénes: Megmentett ház, összetört lélek. Reiner Antal reméli, fény derül az igazságra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Kötő József oktatásügyi államtitkárnak tették fel a kérdést: a szórványtelepüléseken a gyermeklétszám szerinti, új állami támogatási rendszer bevezetése miatt egyes iskolákat a megszűnés veszélye fenyegeti. Mit tesznek ennek kivédésére? Azon dolgoznak, válaszolta, hogy megteremtsék a törvényes keretét annak, hogy a fejkvóta-rendszer miatt egyetlen magyar gyermek se kényszerüljön átiratkozni román iskolába. A törvénybe sikerült bevinni, hogy az anyanyelven, valamint az elszigetelt környezetben folyó oktatás más elbírálás alá essék. Ilyen esetekben az oktatási intézmények külön engedéllyel megőrizhetik jogi személyiségüket, és a finanszírozás kiszámításánál is kedvezőbb koefficienssel számolják a “fejpénzt”. A tankönyvhiányról és a rossz minőségű tankönyvfordításokról kifejtette: sikerült a III. osztálynál anyanyelven írt könyveket is pályáztatni. /(Szekernyés): Két kérdés Kötő József oktatásügyi államtitkárhoz. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 19./