A hágai Nemzetközi Bíróság Románia javára döntött Románia és Ukrajna Kígyó-szigettel kapcsolatos vitájában, ezzel 40 éves nézeteltérés végére tett pontot. Az ítélet a vitatott kontinentális talapzat 12 000 négyzetkilométeres területéből 9700 négyzetkilométer fölött ismerte el Románia szuverén jogait. Ebben a térségben, az eddigi kutatások szerint mintegy 70 milliárd köbméter földgáz és 12 millió tonna kőolaj található. Ezzel Románia megszerezte az általa óhajtott terület közel 80 százalékát. Bukarest a döntést egyértelműen román sikernek könyveli el. Románia számára előnyösebb annál, mint amit tárgyalásos úton elérhetett volna Ukrajnával. Ukrajna bukaresti nagykövete, Markian Kulik azt javasolta a román félnek, hogy az eddigi vita tárgyát képező övezetet változtassák az együttműködés térségévé. Mint mondta, a térség energetikai tartalékai iránt ukrán cégek is érdeklődnek. /Bogdán Tibor: Románia nyert Hágában. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

„Románia és Magyarország a maga módján megoldotta a kisebbségi kérdést” – jelentette ki magyarországi útjáról hazatérve a román államfő. Ezt megelőzően Traian Basescut hatalmas lelkesedéssel fogadta a gyulai román közösség. A magyarcsanádi ortodox pap azt nehezményezte, hogy Andrei Sagunának szerettek volna szobrot állítani a községben, de ezt nem engedélyezték. Kérte a román államfőt, járjon közben ez ügyben. Basescu szerint, ha a román állam Magyarország iránti tiszteletből engedélyezte az aradi Szabadság-szobor „felállítását” a tizenhárom vértanú emlékére, akkor egy olyan kultúrembernek, aki csak a románok jogait védte, igazán kell legyen szobra. „Megkérjük magyar partnereinket, ők is tiszteljenek meg minket azzal, hogy ezt engedélyezik” – mondta. /Both Abigél: Gyula: elnöki díszvacsora délben. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

„Annak ellenére, hogy a Nagy-Románia Párt (PRM) már nincs a parlamentben, bőven akadnak most is nacionalista politikusok, akik mindent meg fognak tenni, hogy lelassítsák a folyamatot, de mi ébren fogjuk tartani ezt a törvénytervezetet” – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök a kisebbségi törvény elfogadásáról, figyelembe véve Traian Basescu államfő Budapesten tett kijelentéseit, valamint az RMDSZ ellenzéki szerepvállalását. /M. L. : A PRM hiánya sem segít. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Nyersen támadta Tőkés Lászlót cikkében Székely Ervin, mondván, Tőkés László Markóval való sietős tárgyalása mögött Tőkés László kétségbeesettségét kell keresni, ugyanis biztosra akar menni az europarlamenti választásokon. Székely Ervin szerint „az elmúlt több mint egy év alatt a püspök-politikus semmit nem tett azokért, akiknek bizalmát elnyerte. ” Honlapjáról semmit sem lehet megtudni, milyen europarlamenti kezdeményezések fűződnek a nevéhez. Székely Ervin kifejtette, hogy a püspök „minden megnyilatkozása politikus, polemikus (és többnyire problematikus). ” /Székely Ervin: Kis erdélyi magyar megegyezés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Tiltakozó felvonulásra hívják híveiket a magyar intézményvezetők leváltása ellen a történelmi egyházak háromszéki vezetői. A felhívást hét református, római katolikus, unitárius és evangélikus egyházi elöljáró írta alá. Az állásfoglalásban kifejtették, meggyőződésük szerint a magyar nemzetiségű intézményvezetők eltávolítása mögött a régi időkre emlékeztető etnikai tisztogatás szándéka húzódik. „Nem mondunk le sem nemzeti méltóságunkról, sem a lakosság etnikai arányának megfelelő súlyú képviseletről” – olvasható az állásfoglalásban. A történelmi egyházak képviselői a február 8-án 13 órára, a sepsiszentgyörgyi prefektúra épülete elé, tiltakozó felvonulásra és nagygyűlésre hívják a városokban és a falvakban élő híveiket. /Bíró Blanka, Máthé Éva: Tiltakozni hívnak az egyházak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./

Gergely Balázs, a Magyar Polgári Párt kolozsvári polgármester-jelöltje választási programjának bemutatásakor kijelentette, célkitűzései nem csupán a magyarokat, hanem a románokat is érdekelni fogják. „Kolozsvár építészete, művészete összeköt minket, és én alapozok erre” – jelentette ki az MPP jelöltje. /Az MPP a románokat is megszólítja. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 4./ Nem értünk egyet azzal, hogy a Főtér felújítása során megszűnjön a zöldövezet, jelentette ki a Mátyás-szoborcsoportnál tartott kampányindító sajtótájékoztatóján Gergely Balázs, a Magyar Polgári Párt (MPP) kolozsvári polgármesterjelöltje, aki elégedetlenségét fejezte ki a Mátyás-szobor restaurálásának halogatása miatt is. /(pam): Rajtolt Gergely Balázs kampánya. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

Bár korábban román-magyar kormányközi megállapodás született a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport restaurálásának közös finanszírozásáról, a munkálatok elkezdését egyelőre a magyar fél anyagi hozzájárulásának hiánya akadályozza, közölte László Attila, Kolozsvár alpolgármestere. Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és egyházügyi főosztályának ügyvezető alelnöke tíz nappal ezelőtt találkozott a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkárával, Schneider Mártával, akitől megtudta, egyelőre a román nyelvű szerződés magyar fordításával akadtak gondok. A magyar és a román kormány 2006. november 16-i együttes ülésén egyezett meg: közösen állják a Mátyás-szobor helyreállítási költségeit. /Gyergyai Csaba: Tovább késhet a kolozsvári Mátyás-szobor felújítása. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./

A Teleki Téka – Marosvásárhely egyik büszkesége – messze földön híres könyvtára befejezetlenül áll. Elkezdték a műemlék épület felújítását, a munkálatok viszont félbemaradtak. A Téka igazgatója, Spielmann Mihály elmondta, a Teleki Téka teljes felújítását a tavalyi évben, 2008-ban kezdték el. Időközben szóltak a megyei önkormányzattól, hogy nincs elég pénz. A legutóbbi tanácsülésen Pokorny László tanácsos, a megyei tanács kulturális bizottságának tagja harcolta ki, hogy különítsenek el pénzalapot a Téka számára, abból finanszírozzák a felújítási munkák befejezését. Így ígéretük van arra, hogy az épület felújítására, tatarozására, belső terének teljes renoválására lesz pénz. Jelenleg az ígéret beteljesülésére várnak. /Nb. : Várakozás a bizonytalanságban. Leálltak a Teleki Téka felújításával. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./

Dolgavégezetlenül kellett távoznia a Kolozs megyei Kérőből annak a református egyházi küldöttségnek, amely a palástjogától megfosztott Szabó Csongor kérői lelkész hivatalának átvételére érkezett. Az elbocsátott lelkész a mellette felsorakozó hívek gyűrűjében elutasította a hivatal átadását. Szabó Csongort 2005-ben a kérői ifjúsági táborok sikere és a gyülekezet menedzserszellemű vezetése okán a Krónika is az év emberének jelölte. Azóta azonban paráznaság és sikkasztás ügyében is elmarasztalták az egyházi hatóságok. Szabó Csongor négy román televízió stábjának nyilatkozott, magyar újságírókat nem hívott a helyszínre, nem bízik bennük. Szabó Csongor úgy véli, Gudor Lajos dési esperesnek köszönheti, hogy 2006-ban több gyülekezeti tag is feljelentette őt az egyházi hivatalokban. „Családi problémáim voltak, bejelentettem, hogy el akarok válni, és ezen indokkal próbáltak engem professzionálisan is tönkretenni” – magyarázta. Gudor Lajos esperes nem örvend annak, hogy médiaeseménnyé dagadt az egyházi fegyelmi ügy, de elmondta az egyházi szervek álláspontját. Katona András, aki 17 évig volt az egyházközség gondnoka, elmondta, azzal vonta magára a lelkész haragját, hogy az Amerikából kapott támogatások felől kezdett érdeklődni. „Azt úgysem fogom maguknak megmondani soha” – idézte a lelkésztől kapott elutasító választ a volt gondnok. Szabó Csongor több mint 400 ezer dollárral nem tud elszámolni, és míg évente cserélgeti az autóit, a templomfelújításra már nem jutott elég pénz. Gudor Lajos esperes vaskos iratcsomót mutatott. Közölte, más gyülekezetek vagyonleltára vaskos dossziényi, Szabó Csongortól egyetlen lapot kaptak, amelyen csak néhány tétel szerepel. A lelkész a fegyelmi eljárás során sem bocsátotta a bizottságok rendelkezésére a kért dokumentumokat, megtagadta az együttműködést az ügyében eljáró hatóságokkal. /Gazda Árpád: Egy lelkész tündöklése és bukása. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./

Napjainkban a közösségi összetartozás alkalmait a különböző klubok igyekeznek megteremteni. Sepsiszentgyörgyön például a városi művelődési ház pincehelyiségében a hét különböző napjain különböző klubok tagjai találkoznak, a Huszárik filmklub, a Holló Ernő Sajtópince, a Terefereklub és a Dzsesszklub. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke mondta, hogy az országban a Holló Ernő Sajtópince az egyetlen, folyamatosan működő magyar sajtóklub. Az évek során számos szerkesztőség munkatársai fordultak meg itt; Kolozsvárról például öt szerkesztőséget láttak vendégül (Szabadság, Krónika, Művelődés, Korunk, Magyar Kisebbség), Csíkszeredából és Székelyudvarhelyről kettőt-kettőt (Hargita Népe, Csíki Hírlap, illetve Udvarhelyi Híradó és Polgári Élet). Kézdivásárhelyről már többször a sajtóklub vendége volt a Székely Hírmondó, és az új évadot ismét egy kézdivásárhelyi szerkesztőség meghívásával kezdik: február 4-én a tavaly új sorozatával induló, 105 éves Székely Újság a vendégük. A következő héten a könyve megjelenése előtt álló színművész, László Károly, majd a három sepsiszentgyörgyi rádióból a Sepsi Rádió, végül a Brassói Lapok szerkesztősége lesz a vendégük. /Matekovics János: Újra találkozunk! (Pinceklub Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Komoróczy György Székelyudvarhelyen élő nyelvész, nyelvművelő, több nyelvművelő könyv szerzője írta: „Ha Magyarország legfőbb ügyésze lennék, bűnvádi eljárást kezdeményeznék a rádióelnök ellen. A vádemelés tárgya: szellemi genocídium vagy nemzeti közösségünk kárára elkövetett agymosás. A bevádolás oka: a közszolgálati rádióadók hagyományos, jól bevált elnevezésének kártékony megváltoztatása. ” Kossuth, Petőfi és Bartók esetében nem kell a közszolgálatiságot megmagyarázni, írta Komoróczy. A rádióelnök szerint azért kellett megváltoztatni a rádióadók nevét, mert a régi elnevezés kommunista örökség (így!). Ezért lett MR 1 stb. A világhálón végre megjelent, hogy visszakapják eredeti nevüket az adók „ésszerű határidőn belül”. Az a kérdés, mikor lesz ez? Nagyon sok embert idegesített a torzszülött, az Emeregy Kossuth rádió elnevezés. Jó volna, ha a közkedvelt szignálok után hallató lenne újból: Kossuth, Petőfi, Bartók…rádió Budapest. /Komoróczy György: A Magyar Rádió elnökének. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 4./

Miközben az Európai Unió iskolának 96 százalékában van internetkapcsolat, a romániai iskolák felébe se jut el jelenleg a világháló – ahol pedig van internet, ott is csak a pedagógusok örülnek a vívmánynak. Az országban élen jár e tekintetben Hargita megye, szinte százszázalékos lefedettséggel. A leszakadást, pályázatok révén, uniós pénzekből szüntetné meg az informatikai minisztérium. A tárca a strukturális alapok révén összesen 16 megye oktatási intézményeinek biztosítana internetelérhetőséget – jelezte Somodi Zoltán volt informatikai államtitkár. /Sulinet gyerekcipőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Magyar műsorok esnek ki a nagyváradi TVS kábeltelevízió műsorrácsából, miután az adó vezetősége hat, többségében magyar alkalmazottja elbocsátásáról döntött. Szomoru Edina marad az egyetlen magyar szerkesztő. Korábban a helyi kábeltelevízió két külön szerkesztőséggel dolgozott, az egyik a román, a másik a magyar nyelvű műsorokat készítette. A stúdiónak azonban az utóbbi időben már különálló magyar szerkesztősége sem volt. /Fleischer Hilda: Leépít és átalakul a TVS. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Jövő héttől a Budapest körzetében sugárzó Radiocafe 98.6 hallgatóihoz is eljut a marosvásárhelyi Erdély Fm. Műsorcserében állapodtak meg. A Radiocafe 98.6 célcsoportja a 24-48 év közötti hallgatóság. Műsorainkkal olyan dinamikus, élő imázst igyekszünk kialakítani bennük az itteni magyarságról, amely ellenpontja a Duna Televízió által formált, dokumentum jellegű Erdély-képnek – mondta Kelemen Attila Ármin, az Erdély FM igazgatója. /Nagy Székely Ildikó: Randevú a hang hullámain. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./

Népi játékok és kismesterségek oktatására vállalkozik a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány. A már tízéves hagyománnyal rendelkező képzéssorozat idén február 13-án indul. Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány munkatársa elmondta, nagy népszerűségnek örvend a képzés, Erdély minden területéről érkeznek évről évre pedagógusok. /Hideg Bernadette: Képzés a hagyományokért. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Márton Béla ny. tanár Szovátán tartott néprajzi előadást, Tároló és ivóedények gyűjtőcímmel, a kulacs/csutora, a csobolyó meg az ivócsanak sajátosságairól beszélt. Márton Bélát sokáig foglalkoztatta a kovácsfújtató szerkezete, végül sikerült elkészítenie használható, jól működő fújtatót. Mostanában az ostorfonás technikája foglalkoztatja. Nem szabad hagyni, hogy feledésbe menjen a hajdanvolt szerszámok, eszközök, felszerelések készítési módja, vallja. Kiszely István régész, művelődéstörténész egyetemi előadásokban, népszerűsítő írásokban bizonyítja, hogy a magyar nép számos olyan fölszerelés birtokosa, amely két–három évezred alatt csiszolódott tökéletesre (gémeskút stb.). Szentes Tünde III. éves egyetemi hallgató 187 oldalas életútinterjút készített Márton Béla eddigi pályájáról. /Bölöni Domokos: „Lesz hozzá kitartásom” Friss közelkép Márton Béla ny. tanárról. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./

Kisgyörgy Zoltán szükségesnek tartja újrakezdeni a Mementó sorozat közlését, amelyben Háromszék megye azon szülötteit mutatják be (és azokat is, akik ugyan nem Háromszéken születtek, de munkásságuk ehhez a földhöz kötötte), akiknek 2009-ben ünnepelik születésük, haláluk kerek évfordulóját. A Mementó sorozat része annak az anyagnak, melyet Kisgyörgy Zoltán egy háromszéki életrajzi lexikon összeállítása céljából készített elő. Várkonyi Endre /Szekszárd, 1857 – Sepsiszentgyörgy, 1894/ nagy műveltségű, széles érdeklődési körű személyként érkezett Vác és Kolozsvár után Sepsiszentgyörgyre a Református Székely Mikó Kollégiumba, a görög nyelv és filológia főgimnáziumi tanárának. Rábízták a Székely Nemzeti Múzeum numizmatikai és negyvennyolcas tárának őrzését is. Fiatalon, 39 éves korában lesújtott rá a halál. Sírköve a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben még áll. /Kisgyörgy Zoltán: Mementó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Lassan a fősodratú magyarországi média sem hagyhatja figyelmen kívül az IMF (Nemzetközi Valutaalap) szerződés ügyét. Az, hogy megpróbálja elkenni a jelenleg regnáló kormány felelősségét a nyilvánosságra került törvénytelenségekben, ismerős reakció. Ezt tette az őszödi beszéd kapcsán, amikor egyetlen riporter sem szorongatta meg Gyurcsány Ferencet, midőn szembehazudta a magyar közvéleményt, amikor úgy igyekezett beállítani a beszédét, hogy nem az MSZP, hanem a rendszerváltás utáni kormányok hazugságaira gondolt. Ugyanakkor senki nem vetette fel a ballib riporterek közül, hogy a közvéleményt megtévesztő „trükkök százai” bizony a büntetőjogba ütköző cselekedeteket takarnak. Ugyanezt tette a ballib média a 2006. október 23-i rendőrterror idején is, amikor a békés civil lakosság szisztematikus brutalizálását, a szemkilövést, a rendőrcsapatok azonosító jel nélküli fékevesztett tombolását, békés emberek étteremből való kirángatását és összeverését, csontok szándékos eltörését, földön fekvő magatehetetlen emberek brutális rugdosását „túlkapásoknak” állította be majd nem harsogott a felháborodástól, amikor Demszky Gábor kitüntette a rendőrterror fő felelősét, Gergényi Pétert – írta Borbély Zsolt Attila. A kormány úgy vette fel az IMF-hitelt, hogy a törlesztés megkezdése a következő kormányra hárul. Maga a hitelfelvétel törvénytelen – ezt Balsai István igazolta a sajtó előtt: „a magyar kormány és az Európai Unió között megkötött hitelszerződés a nemzetközi szerződésekről szóló törvény értelmében egyértelműen nemzetközi szerződésnek minősül, s így a megkötése előtt felhatalmazást kellett volna kérnie a kormánynak az országgyűléstől. Azonban nem hogy nem kért felhatalmazást a kormány – holott enélkül nem állt volna módjában ebben a kérdésben dönteni –, hanem egyáltalán nem is tájékoztatta a szerződés feltételeiről és körülményeiről a törvényhozást. Ez pedig alkotmány- és törvényellenes. ” Balsai hangsúlyozta, hogy a hitelezőknek semmilyen tiltó rendelkezésre, védelmező jogszabályra, nemzeti ereklyére nem kell tekintettel lennie abban az esetben, ha az ország nem tudja visszafizetni a felvett kölcsönt. Magyarán akár a Szent Koronát – ami egyébként is szálka Gyurcsány szemében – lefoglalhatják, ha Magyarország fizetésképtelenné válik. /Borbély Zsolt Attila: El a kezekkel a Szent Koronától! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 4./

1940 őszén bekövetkezett a titokban mindig remélt fordulat: Nagyvárad az Észak-Erdélynek nevezett területtel együtt újból Magyarország része lett. 1940. szeptember 6-án Nagyváradon kezdődött a nevezetes bécsi döntés végrehajtása, a magyar közhatalom visszaállítása, a megkapott területek visszacsatolása. Erről a történelmi fordulatról, és a Nagyváradon akkor lezajlott eseményekről szól Jósa Piroska, Virágszőnyeg a váradi utcaköveken című könyve. Dr. Jósa Piroska nyugdíjas orvos, népszerű közíró, több, Nagyvárad közelmúltjáról szóló kötet szerzője. A még ma is veszélyes témájúnak minősített könyvet az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete adta ki 2007 őszén, háromszáz példányban. A könyv hatalmas sikert aratott Erdély-szerte, sőt Magyarországon is. Az alacsony példányszám ellenére a könyv híre sok helyre eljutott, s még két utánnyomásra is sor került, s azt is hamar elkapkodták. A szerző az anyaggyűjtés során mintegy ötven kortárs szemtanút hallgatott meg, kérdezett ki, akik közül 23-an vállalták nevük, foglalkozásuk, születési évük megjelölésével megemlékezésük szövegének közzétételét. A magyar asszonyok és lányok elővették díszmagyarjaikat. Megérkezett Magyarország kormányzója, nagybányai vitéz Horthy Miklós hófehér lován a Szent László térre, ott kezdődött a fogadtatás, az ünneplés. /Kupán Árpád: A nagyváradi „verőfényes magyar ünnep” (Gondolatok Jósa Piroska: Virágszőnyeg a váradi utcaköveken című könyvéről) = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 4./

Iancu Laurát alig harminc esztendős korára a magyar kultúra és a csángó magyar folklórkutatás nagy ígéreteként tarják számon. A csángó magyar községben, Magyarfalun született, a Csíkszeredában, majd Budapesten diákoskodó, jelenleg is ott élő költőnő eddig három néprajzi könyvet (Johófiú Jankó, Magyarfalusi emlékek, Aranyréce), s két verseskötetet (Pár csángó szó, Karmaiból kihullajt) jelentetett meg. Iancu Laura szüntelenül kutatja Magyarfalu néprajzát és készül egy prózakötet kiadására is. /Pósa Zoltán: A magyar líra és a csángó-magyar kultúra nagy ígérete. Magyar Nemzet Online. – Erdély. ma, febr. 4./

Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője mutatta be február 2-án Váradi Nagy Pál költőt, a Látó szépirodalmi folyóirat debüt nívódíjasát Kolozsváron, a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. Váradi Nagy Pál nagyváradi, a Másnapos Irodalmi Kör (MIK) megalapítója és szerkesztője, illetve a kolozsvári Echinox folyóirat magyar oldalainak társszerkesztője volt. A 23 éves költő tavaly a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar–finn szakán szerzett diplomát. Versei eddig Erdély különböző pontjain jelentek meg, de a kecskeméti székhelyű Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóiratban is publikált már. /Ferencz Zsolt: Kevésbé pályakezdő fiatal költő a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

Az Európai Bizottságnak (EB) nincs hatásköre arra, hogy átfogó kisebbségvédelmi politikát érvényesítsen a tagországok tekintetében, de a hátrányos megkülönböztetéssel szemben fel tud lépni – hangsúlyozta Jacques Barrot, az EU igazságügyi biztosa február 3-án Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) vitájában. A vitát Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője, az EP-n belül működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke kezdeményezte. A nemzeti kisebbségek, a romák és a bevándorló közösségek európai szintű védelméről folytatott eszmecsere több résztvevője sajnálattal állapította meg, hogy határozathozatalra ezúttal nem kerül sor, a problémákat nem állásfoglalás-tervezet, hanem csak az EB-hez intézett kérdések sora veti fel. A témában pártpolitikai csatározásokon felülemelkedő összefogás alakult ki a magyar EP-képviselők között. A fideszes Gál Kinga, az SZDSZ-es Szent-Iványi István, a szlovákiai néppárti Bauer Edit, a néppárti Sógor Csaba, valamint Tőkés László egyaránt felszólalt a vitában. Több román és néhány más országbeli EP-képviselő ellenezte a területi autonómia gondolatának felvetését. A románok különösen nagy számban méltatták saját országuk kisebbségi politikáját. Egy szlovák képviselő arra utalt, hogy Szlovákiában éppen ezen a napon fogadtak el törvényt a földrajzi neveknek a tankönyvekben kisebbségi nyelven történő feltüntetéséről. Egy másik azt panaszolta fel, hogy a magyarországi szlovákoknak sokkal kevesebb a joguk, mint a szlovákiai magyaroknak. A kisebbségi jogok szorgalmazói szerint a szubszidiaritás elvét követve –mód nyílhat az autonómiatörekvések teljesítésére. Mások ebben az állami egység felbomlásának veszélyét látták, elzárkóztak a kisebbségi kollektív jogok érvényesítésétől. /Háttér. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./ A vitában a magyar felszólalóknál is többen kértek szót a román képviselők sorából. A magyar képviselők a kisebbségi kollektív jogok, illetve az autonómia ügye mellett foglaltak állást. Gál Kinga (FIDESZ) rámutatott, hogy a kisebbségi közösségi problémák pusztán emberi jogi és diszkrimináció-ellenes intézkedésekkel nem rendezhetők – ennél többre van szükség. Winkler Gyula (RMDSZ) „a többségi és kisebbségi konszenzuson alapuló autonómia-formákat” nevezte a legjobb útnak a kisebbségi kérdés megoldása irányába. A román felszólalások többségi értetlenségről és előítéletes elfogultságról, nem egy esetben pedig kifejezetten rosszindulatról árulkodtak. Dragos Florin David képviselő azzal érvelt a magyar autonómia ellen, hogy: „hova jutnánk, hogyha az egy milliónyi román munkavállaló autonómiát igényelne magának Spanyolországban?” (sic!). Adrian Severin volt román külügyminiszter szerint „az Európa Tanács, valamint az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének megkettőzése káros volna, és konfúziót okozna” (sic!). A román képviselők tudatták, Románia „példa- és modellértékű módon” megoldotta a kisebbségi kérdést, és ezen a téren túlszárnyalta Európát. Jacques Barrot jogi főbiztos ismételgette, hogy az EU kizárólag a diszkrimináció ellenében léphet fel, és nincsenek jogi eszközei a kisebbségi nemzeti közösségek védelmére. Tőkés László felszólalásában kifejtette, fájdalmas, hogy kellő frakció-támogatás hiányában a közvita határozathozatal nélkül végződik, és továbbra sem nyílik lehetőség egy EU-kisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadására. Tőkés László a nacionál-kommunista időkre emlékeztető, diktatórikus álláspontnak és Európától idegen, demokrácia-ellenes megnyilatkozásnak tartja Traian Basescu román államelnöknek az erdélyi magyarok kollektív jogok és autonómia iránti jogos igényét visszautasító budapesti kijelentéseit. /Kisebbségi vita az EP-ben. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 5./ A vitában Gál Kinga az Európai Néppárt fideszes képviselője is felemelte szavát az autonómia ügyében. Hangsúlyozta, ameddig bármilyen más – a diszkrimináció tilalma által védett, a társadalomban kisebbségben élők – esetében erőteljes az érdekérvényesítés, addig a hagyományos nemzeti kisebbségek esetében szégyenlős az európai jogvédelem, és még szégyenlősebb a politikai akarat. Pedig e közösségek léte az Unióban nem politikai, hanem ténykérdés. Milliók élnek az Unióban, akik nem bevándorlók. Úgy élnek itt Európa tagállamaiban, hogy, egy tapodtat sem mozdultak őseik földjéről – csak éppen a XX. századi történések folytán az országaik határai vonultak el fölöttük, mint a másfél milliós lelket számláló erdélyi magyarság esetében Romániában. Ki kell mondani, hogy ezen közösségek problémái nem rendezhetőek csupán általános emberi jogi, vagy diszkriminációt tiltó rendelkezésekkel. Ezek a közösségek joggal tartanak igényt mindarra, amit hasonló lélekszám esetén az Unió jogosnak tart a többségben élők számára. Jogosan gondolják ezek a közösségek, hogy az az autonómia, ami az olaszországi dél tiroli kisebbségi közösség számára prosperitást és fejlődést hozott – számukra is kívánatos megoldást hozna. Igenis pozitív és vállalható jövőt adhatnak e közösségeknek a különböző autonómiaformák, köztük akár a területi autonómia. /Gál Kinga: beszélni kell a területi autonómiáról. = Erdely. ma, febr. 4./ A vitában Sógor Csaba és Winkler Gyula europarlamenti RMDSZ-képviselők a nemzeti kisebbségek védelme ügyében közös állásfoglalással éltek: Sajnálattal vették tudomásul, hogy az Európai Unióban is vannak olyan képviselők, akik korszerűtlen eszmékre alapozott érveléssel, nacionalista retorikával próbálják bebizonyítani, hogy nincs szükség kisebbségvédelemre uniós szinten. /Sógor Csaba és Winkler Gyula a nemzeti kisebbségek védelme ügyében. = Erdely. ma, febr. 4./

Marosvásárhelyen az ARTeast Alapítvány által működtetett Bolyai utcai B5 Stúdióban megnyílt Irsai Zsolt marosvásárhelyivé lett képzőművész, több szépirodalmi lap – köztük A Hét, illetve a Látó – egykori, illetve mai külső munkatársa tárlata. A művész három évtizede nem jelentkezett egyéni kiállítással. /Nagy Botond: Interaktív tárlatnyitó avagy egyéni kiállítás harminc év után. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./

Senkinek sincs szándékában megtörni a tömbmagyar vidékeket a Romániában tervezett közigazgatási reform keretében – szögezte le a Magyar Nemzetnek adott exkluzív interjúban Traian Basescu államfő. Az elnök úgy fogalmazott: elképzelése szerint – amennyiben lehet – tiszteletben kell tartani a történelmi régiók határait. „Egészen konkrétan: nem fogjuk szétválasztani a jelenlegi Maros, Hargita és Kovászna megyét. Ez egy tiszteletbeli ügy is a romániai magyar kisebbség irányában. Nem fogunk ilyet tenni” – állapította meg Basescu az újságíró arra irányuló kérdésére, hogy az erdélyi magyarság körében sokan attól tartanak, a tervezett közigazgatási reform hátrányosan érinti majd a székelyföldi magyarlakta területet. A köztársasági elnök szerint a román állam modernizálásra szorul, s ennek részeként az alkotmány módosítására és a közigazgatási reformra egyaránt szükség van. Basescu rámutatott, a román kormány által támogatott projekteknek a bankok nem hajlandók kölcsönöket adni. „Azért nem, mert ezen pénzintézmények tulajdonosait nem Romániában kell keresni, nagy nyugati bankok helyi leányvállalatairól van szó. Miután a már említett európai bankoknak pénzügyi nehézségei támadtak, eltekintenek leányvállalataik finanszírozásától. Ami Románia szemszögéből annyit jelent, hogy pénzügyi támogatás nélkül maradnak olyan tervek, amelyek munkahelyeket teremtettek. Uniós csatlakozásunk előtt a Világbank és az EU egyaránt szorgalmazta a bankprivatizációt, ami megtörtént. És most hogyan támogatják ezek a bankok a román gazdaságot? Az eurózónában részt vevő államok megtalálták a támogatás módját, Románia azonban nem hajlandó kölcsönt felvenni azért, hogy olyan, korábban privatizált bankokat megsegítsen, amelyek tulajdonosai Franciaországban, Németországban, Ausztriában vannak” – szögezte le az államfő, aki szerint ezeknek a bankoknak kötelességük a román gazdaság finanszírozása. /”Nem osztjuk fel a tömbmagyarságot” = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./ Pataky István: Energiaügyben nem jó a kettős játék. Traian Basescu román elnök a kommunista múltról a magyarlakta régióról és a privatizált bankok kötelességeiről. = Magyar Nemzet (Budapest), febr. 4.

Traian Basescu kijelentésének, hogy Romániában soha nem lesz területi autonómia, van egy komoly és üdvözlendő hozadéka. Ennek hallatán Sólyom László magyar államfőnek alkalma kínálkozott, hogy megfogalmazza országa álláspontját, miszerint a kisebbségek e törekvéseit, alkotmányos keretek közt zajló tisztázás esetén, állama igenis, támogatja. Ezzel Magyarország arra vett irányt, hogy hosszú ódzkodás után leszögezze, kiáll az utódállamokba szorult magyar kisebbségek egyenjogúsítása mellett. Sólyom László mandátumának egyik legfontosabb üzenete ez. A védhatalmi státus körül évtizedekig tartó méltatlan bújócska zajlott a magyar közéletben. Basescu félreérthetetlenné tette Budapesten: országa csak a románoknak édeshazája, a többieket, akik pedig még mindig sokan vannak, amolyan másodrendű polgároknak tekinti. /B. Kovács András: Ha végre védhatalom is akadna... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./

Basescu államfő megtette bölcs kijelentését Budapesten, hogy soha nem lesz autonómiája Romániában a székelységnek, a magyarságnak, mert az alkotmányellenes. Mert Románia nemzetállam, és a nemzetállamban csak egy nemzet van, a román nemzet, a magyarok csak egyének, nem nemzet, sem kollektívum – ezért nem illetik meg őket kollektív jogok. És nem lesz magyar állami egyetem sem, nem lesz állami támogatása a magánegyetemnek sem. A magyaroknak közösséggé kell szerveződniük végre, az államelnök szavait biztatásnak kell tekinteni. Ki kell nyilvánítani, „hogy igenis, vagyunk!” – írta Gazda József. Ahol még nem alakultak meg, sürgősen meg kell alakítani a helyi székely tanácsokat. S tiltakozó akciókkal kell tudomására hozni az államfőnek, „hogy igenis, vagyunk! Igenis, közösség vagyunk!” Minden önkormányzat sürgősen szavazza meg azt, hogy népszavazást ír ki a Székelyföld státusát illetően. /Gazda József: Basescu Budán: Soha! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./

Ami megismétlődhet, az, úgy látszik, megismétlődik, ha magyar–román viszonyról van szó. Jelesen a mesterségesen táplált kisebbrendűségi érzés (,,Merjünk nagyon kicsik lenni!”), a túllihegett jószomszédi viszony egyoldalú (!) fenntartása, akár Románia és Magyarország, akár Szlovákia és Magyarország, akár Szerbia és Magyarország, akár Ukrajna és Magyarország viszonyáról van szó (,,Ne sértsük meg a szomszédok érzékenységét!”). Hát mi nem is sértjük, 1945 óta pedig különösképpen nem. Ez már a ,,dicsőséges” szocializmus és internacionalizmus kora volt a Kárpát-medencében is, a becstelen nemzetárulás után Kádár János Marosvásárhelyre ment, hogy kimondja: Magyarországnak semmiféle területi igénye nincs Romániával szemben, hozzátette, hogy pártja és kormánya semmilyen módon nem kíván beavatkozni a szomszédos baráti ország belügyeibe, az erdélyi magyarsággal szembeni román bánásmódba. Következhettek az erdélyi magyarokkal szembeni megtorlások, a Bolyai Egyetem felszámolása, az iskolák ,,eltagozatosítása”, a mértéktelen román betelepítések erdélyi városokba (később már falvakba is!). Kádár elvtársnál csak utóda, Grósz Károly viselkedett ostobábban, aki besétált Ceausescu csapdájába. Kádár szellemi örökösei csak gumilövedékekkel lövetik nemzettársaikat, véresre veretik őket, s nincs következmény a nagy magyar demokráciában. Kifelé pedig folytatódik a gazsulálás, Medgyessy Péter Adrian Nastase társaságában az Erdély elszakítását ünneplő ,,nagy egyesülés” évfordulóját a budapesti Kempinski Szállodában ünnepelte /2002-ben/, s hallgatta megilletődve: ,,Ébredj, román... vége a barbárok (magyarok) uralmának. ” Ezt folytatja Gyurcsány Ferenc kormányfő, s hiába mondja a magáét egyedül és igazi döntési jogkörök nélkül Sólyom László köztársasági elnök, az ő szavára nevetgélnek a ,,baráti” szomszédok. Basescu államfő budapesti hivatalos látogatásán kimondta: Romániában soha semmiféle kollektív jog és autonómia nem biztosíttatik a magyarok számára. /Magyari Lajos: A Kempinski-szindróma (Kárpát-medence) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./

Heves indulatokat váltott ki a román néppárti delegációban Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő e heti egyperces felszólalása Strasbourgban. Sógor Csaba arra figyelmeztetett, hogy az Unióhoz újonnan csatlakozott tagállamok közül sokaknak nincs kisebbségi törvénye, majd utalt a közelmúltban Szlovákiában elkövetett, kisebbségi közösség civil tagjai ellen irányuló rendőri túlkapásra, valamint a Romániában – az új kormány hivatalba lépése óta – történt kisebbségi szimbólumok használatának korlátozására. A képviselő beszámolt a több száz erdélyi magyar gyereket érintő beiskoláztatási terv visszaéléseiről is. – Ezért tartjuk nagyon fontosnak azt, hogy az Európai Parlamentben szülessen egy olyan határozat, amely szavatolja a kisebbségek, a hagyományos nemzeti kisebbségek védelmét – hangsúlyozta Sógor Csaba. A román EP-képviselők nehezményezték, miért beszélt Sógor Csaba magyarul. Sógor felszólalásában kifejtette, az Európai Unióban élő hagyományos nemzeti kisebbségek békés úton, parlamenti eszközökkel próbálják rávenni a többséget arra, hogy ami Európa 14 országában megfelel, az jó lesz az Unió egész területén. Azzal érvelt, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek önhibájukon kívül kerültek új országba, anélkül, hogy valaha is elköltöztek volna évszázados vagy évezredes lakóhelyükről. Sógor Csaba hangoztatta: – Románia mai területe 1920 óta létezik ebben a formában. Ezen a területen 28 százalék nem-román lakosság élt 1930-ban. Ma ez a szám 10,5 százalékra csökkent. (A 2002-es népszámlálás alapján.) A nyelvi, etnikai, regionális sokszínűség olyan európai érték, melyet meg kell őriznünk. A képviselő ismételten leszögezte, hogy az Unióban használatos önrendelkezések különböző formái, területi vagy kulturális autonómia, amely a többség és kisebbség konszenzusos politikájának az eredménye, nem gyengítette sem az EU, sem az illető ország gazdasági, politikai, társadalmi erejét. /Terítéken a hagyományos nemzeti kisebbségek kérdése az Európai Parlamentben. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 5./

Éles hangvételű közleményben reagált Corina Cretu szociáldemokrata európai parlamenti képviselő az ellen a konferencia ellen, amelyet Sógor Csaba RMDSZ-es és Gál Kinga fideszes EP-képviselő szervez február 11-én a kolozsvári Bolyai János és a Victor Babes tudományegyetemek 1959-es összeolvasztásának 50. évfordulója alkalmából, ami az önálló magyar állami egyetem felszámolását jelentette. Corina Cretu kirohanásában úgy véli, a két magyar képviselő az etnikai szeparatizmust támogatja, ami „támadás a Babes–Bolyai Tudományegyetem európai és multikulturális jellege ellen, ami a magyar–román megbékélés jelképe is. ” A román képviselőnő szerint a konferencia, amely a romániai magyarok egyik legnagyobb drámájaként mutatja be az eseményt, azon folyamatba illeszkedik, amely a magyarok szegregációját célozza. /Corina Cretu agresszív kirohanása Sógor és Gál ellen. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./

A Maros megyei tanfelügyelőség visszavonná javaslatát, mellyel korábban a magyar nyolcadikosok csupán kétharmada számára biztosította volna az anyanyelvű továbbtanulást. Ez több kérdést vet fel. Rávilágít arra, milyen törékeny, amit az érdekérvényesítésben úgymond „elértünk”, „kivívtunk” az utóbbi két évtizedben, ha ilyesmi előfordulhat. Milyen tanfelügyelőség az, ahol ilyesmire sor kerülhet, és milyen befolyása van ott a magyarság képviselőinek? A kisebbségellenesség évszázados múltra tekint vissza Romániában. Az oktatás területén egypár tanfelügyelő és egy helyettes vezető képtelen ellátni a hatékony érdekérvényesítés feladatát. Hibás az egész rendszer, s ha egy felerészben székely megyében ilyesmi megtörténhet, mit mondjunk a szórványvidékeken, ahonnan jajkiáltás sem hallatszik? A tanfelügyelőségek dolgában az erdélyi múlt már kitermelte a megoldást: külön magyar iskolahálózat és külön tankerületek, megyei tanfelügyelőségek álltak fenn a második világháború után évekig. Két egyenrangú tanfelügyelőséget kell egymás mellé rendelni. /B. Kovács András: Mellérendelt, egyenrangú tanfelügyelőségekért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./