Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, Olaszország soha nem jelezte, hogy igényt tartana a romák integrálását elősegítő európai forrásokra, miközben a szóban forgó emigránsok elképesztő szociális körülmények között élnek. Barroso ezzel reagált arra, hogy Romano Prodi olasz és Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnökök Barrosohoz fordultak, nagyobb erőfeszítést sürgetve az Európai Bizottságtól a romák integrálására. „Az Európai Unió szociális alapja a romák integrálására szánt specifikus forrásokkal rendelkezik, összesen 275 millió eurót már folyósítottunk is Románia, Bulgária, Spanyolország, Lengyelország, Magyarország és Csehország számára” – jelentette ki Barroso, aki bírálta az olasz kormányt a nagyvárosok perifériáin uralkodó viszonyok, leginkább a roma táborok miatt. /Barroso Prodiéknak: nem kértetek pénzt. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

Meddig mehet el a politikai szerepvállalásban az egyház? Letér-e a bibliai tanítás útjáról, aki lelkészi hivatásának határait a közélet, a politika irányába is kiterjeszti? Ha az ellenzék táborába tartozunk, megengedhetőnek tekintjük a szószéki politizálást, ha az RMDSZ-szel tartunk, a bibliai tanítás közélettől való teljes elszakításának a helyességét hirdetjük. A kérdés 1989-ben, Tőkés temesvári szereplése körül is felmerült. A lelkész akkor Papp László nagyváradi püspökkel, az elnyomó hatalom kiszolgálójával került szembe. A történelem Tőkést igazolta. Márton Áront, Erdély római katolikus püspökét sem illik lehurrogni azért, mert egykor szót emelt a zsidók deportálása ellen, vagy az erdélyi magyarság sorskérdései ügyében. A kor azonban, amelyben megszólaltak, alapjaiban más volt. Nyilatkozataikban a kisemmizettek pártján, a zsarnokság ellen foglaltak állást. A kép ma már árnyaltabb. Talán azoknak van igazuk, akik – ha nem is tiltanák meg egészen az egyház, a papok közéleti szerepvállalását, de – szabályoznák a viszonyokat. /Gazda Árpád: Egyház és politika. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

A Kormányőrség (SPP) nevű titkosszolgálat védelmét kéri Tánczos Barna, a Szállításügyi Minisztérium államtitkára családja és saját maga számára, miután múlt héten a törvényszék szabadlábra helyezte Alecu Chitarut, Tánczos egykori támadóját. Tánczost, aki akkoriban az Állami Birtokok Ügynökségének elnöke volt, 2006. március 23-án egy bajonettel szúrta meg a iasi-i üzletember, aki többször járt már a hivatalban föld-visszaigénylési ügyben, és nem kapott számára kedvező választ. Másnap Chitaru ellen, aki magát szívesen nevezte a cotnari-i parasztok vezetőjének, 29 napos előzetes letartóztatási parancsot rendeltek el, valamint megállapították róla, hogy tudatában volt tettének. Chitaru azt állította, a nevére kiállított letartóztatási parancs semmis, mivel az azonosító adatok nem az övéi, hanem egy Vrancea megyei másik személyé. „Nincs semmi közöm az esethez. Én barátomnak tartom Tánczos Barnát. Elmondtam az ügyésznek is, még 2006. júniusában, hogy a letartóztatási parancsban szereplő adatok hibásak” – mondta Alecu Chitaru. Tánczost felháborítja, hogy gyilkossági kísérlet ellen szabadlábon védekezhet egy visszaeső bűnöző. A támadást követően Tánczos Barna két műtéten esett át, ugyanis megsérült a rekeszizma, valamint a kés átvágta egyik bordáját. /Horváth István, Mihály László: Szabadlábon Tánczos késelője. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

A Krónika 8. születésnapja alkalmával szervezett olvasótalálkozó gyergyószentmiklósi állomásán Petres Sándor, a Hargita Megyei Tanács alelnöke kijelentette: a három héttel ezelőtti Tőkés László-találkozó helyszíne – eredetileg a Salamon Ernő Gimnázium díszterme – azért változott az utolsó percben, mert az RMDSZ részéről valaki „leszólt” az iskolaigazgatónak. Petres sajnálatosnak nevezte a történteket, annál is inkább, mivel az RMDSZ tarthatott a gimnáziumban kampányülést. Csíkdánfalván az olvasók javasolták, jobban figyeljenek a vidéki értelmiségre, az iskolákra. Csíkkarcfalván és Csíkszentkirályon elsősorban azt latolgatták hogyan lehetne mozgósítani az otthonmaradókat. /Krónika-karaván: Hazaépítésre van szükség. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

Sorozatos, egyre kínosabb magyarázkodásra kényszerül az RMDSZ, mert számos erdélyi magyar értelmiségi megkérdőjelezte az újabb kampányszlogent, az „új honfoglalást”. Az „új honfoglalás” azt sugallja, hogy az RMDSZ gyakorlatilag megkérdőjelezi az elmúlt több mint ezer évet. A Kárpát-medencében azóta megszakítás nélkül élő, azt soha önszántából el nem hagyó magyarság nemzetrészekre történő csonkolása után sem kényszerült új hont foglalni magának. Ez a kampányszlogen sérti azokat, akik eddig is helytálltak, a legsúlyosabb történelmi helyzetekben is. A kampánykörutakon az RMDSZ-es politikusok igyekeznek pozitív kicsengésű olvasatot adni ennek. Winkler Gyula miniszter, EP-képviselőjelölt a hét végén Vajdahunyadon azt magyarázta, hogy az új honfoglalás a szórványban a közösség egységének kinyilvánítását jelenti. „Temesvártól Máramarossszigetig és Nagyváradtól Medgyesig az RMDSZ által meghirdetett új honfoglalás nem egyéb, mint az erdélyi magyar nemzeti közösség jövőépítő akaratának megnyilvánulása” – mondotta. /Magyarázzák az „új honfoglalást”. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 12./

A rendszerváltás óta a nemzetpolitika folyamatos illúzióvesztésének vagyunk tanúi, és ebben az EU-s csatlakozás sem segített – jelentette ki Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke. „Sohasem gondoltuk volna, hogy az Európai Unió keretei közé beengedett Szlovákia félfasiszta kormányzattal fog dicsekedni, és ezen félfasiszta kormányzat intézkedéseit az Európai Unió cinkos hallgatása övezi” – mondta. A politikus szerint az államigazgatásban új alapokról kellene újjáépíteni a nemzetpolitikát. A rendezvény végén elfogadott zárónyilatkozatban a Fidelitas a határon túli magyar oktatás, valamint a vajdasági és a kárpátaljai magyarok könnyített határátlépése érdekében való kiállásra szólította fel a budapesti kormányt. A nyilatkozatban felkérték a kormányt, hogy hívja össze a Magyar Ifjúsági Konferenciát, valamint kérték a Magyar Állandó Értekezlet összehívását. Emellett szorgalmazzák, hogy a magyar diplomácia a 2010-es EU-s elnökség egyik célkitűzéseként fogalmazza meg a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó uniós szabályozás megalkotását. /Kövér László: új nemzetpolitikát! = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

Tüntetés volt Bukarestben a diszkrimináció ellen, annak kapcsán, hogy Olaszországban és Spanyolországban az ott élő románok, illetve romániai romákkal szemben intézkedéseket foganatosítanak. A cikkírót meglepte a tüntetők jelmeze. Elfedett arccal vonultak a fiatalok. A diszkriminációt elítélő fiatalok azért fedték el arcukat, hogy a felismerhetlenségig elkendőzzék demokratikus vonásaikat. Kitől tartanak? Miért bujkálnak, ha egyszer protestálnak az emberek közötti különbségtevés ellen? A romániai cigányság dolga azóta megoldatlan, amióta felszabadultak félrabszolgaságukból a 19. század derekán. Ettől kezdve nem tudnak integrálódni. A fasizmus és szocializmus fegyelmezni akarta, erőszakot alkalmazott velük szemben, a polgári balkán-liberalizmus sorsára hagyta őket. /Sebestyén Mihály: A rosszul elfogott hír. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./ Cuza fejedelem 1865-ben eltörölte el a cigányrabszolgaságot.

Romániában egyértelművé kell tenni a nemzetépítés jegyében elkövetett jogtalanságok erkölcsi és jogi elfogadhatatlanságát. A román állampolgárok által elkövetett bűnesetek sem függetleníthetők az idegengyűlölettől. A román nyilvánosságnak nem szabadna megfeledkeznie arról, hogy a román állam román nemzetiségű polgárai a nemzetépítés hevében közel egy évszázadon át legalizálhatták az idegengyűlöletet. A magyar-, német-, zsidó-, cigányellenes kitételek a romániai nyilvánosságban a legutóbbi időkig bocsánatos bűnöknek, ha nem éppen nemzeti erényeknek számítottak. A kisebbségekhez tartozó családokat legálisan meg lehetett fosztani egzisztenciájuktól, anyagi és erkölcsi javaiktól. /Bíró Béla: Xenofóbiák. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

Rangos európai építészek segítségével térképezik fel, és rehabilitálják Háromszék épített örökségét. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta: az Európai Régiók Közgyűlése Kovászna megyét bízza meg, legyen vezetője annak a 10 európai megyét összefogó projektnek, amely a műemléképületek rehabilitálását és népszerűsítését szolgálja. A hamarosan induló Interreg IV C nevű program keretében 1,5 millió euró hívható le. A pénzt Kovászna megye a magyarországi Baranya, Heves és Veszprém és más megyéivel közösen költheti el. A társaság a következő időszakban több szakmai tanácskozást szervez, majd feltérképezi a részt vevő megyék épített örökségét: a műemléképületeket, vártemplomokat, kastélyokat, kúriákat és várromokat. Közösen készítik el ezek rehabilitálási terveit is. A Kovászna Megyei Tanács múlt héten konferenciát szervezett a megye egykori és jelenlegi főépítésze, az építészeti felügyelőség vezetője, műemlékvédelmi szakemberek, civil szervezetek és a történelmi egyházak vezetőinek a részvételével. A találkozón bemutattak egy listát Háromszék 82 rehabilitálásra szoruló műemléktemplomáról. Műemlékvédelmi szakemberek év végéig ennek alapján összeállítják annak a 10–15 ingatlannak a listáját, amelyek felújítását kezdeményezik. /Kovács Zsolt: Az épített örökségért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

Taroltak a háromszékiek az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) által szervezett Kriza János Országos Balladamondó Versenyen, az első hat díjazott közül négyen sepsiszentgyörgyiek, illetve kézdivásárhelyiek. Az AESZ immár hagyományossá vált versenye 73 középiskolást toborzott Sepsiszentgyörgyre hét erdélyi megyéből. A diákok november 9-én Székely Nemzeti Múzeumban mutatták be produkciójukat, másnap díjkiosztás előtt kirándultak, este pedig a néptánctalálkozó gálaelőadására, illetve táncházba mehettek el.,,Nagyon szép balladákat hoztak a gyerekek, olyan változatokat is, amelyeket még egy magyar tanár sem ismer” – összegezte élményeit Demeter Ignác, aki az egyik támogatót, az Oktatási Minisztériumot képviselte a versenyen. Az AESZ bevallott céllal indította útjára 12 évvel ezelőtt a balladamondó versenyeket: a népköltészet igazi értékeinek megismertetését, ápolását, továbbéltetését kívánták elérni. /Farkas Réka: Balladák ünnepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

Kétévi kiesés után a következő tanévtől ismét választható református osztály Sepsiszentgyörgyön a Váradi József-iskolában: az új igazgató, Fekécs Károly aláírta az együttműködési megállapodást az Incze Zsolt lelkész által vezetett szemerjai egyházközséggel. Nem felekezeti tagozatról van szó, hiszen ilyent a törvény értelmében csak középiskolákban lehet létrehozni, hanem a keresztény értékrend fokozottabb felvállalásáról, bármilyen vallású gyermeket befogadnak. A Mikóban működő Református Kollégium ötödiktől tizenkettedikig fogadja a diákokat. /Demeter J. Ildikó: Újraindul a református elemi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

Meglehet, hogy utoljára állnak itt e cella előtt, mert a Déva várában tervezett átalakítások során Dávid Ferenc emlékoszlopát máshová fogják áthelyezni. Az oszlop 97 év óta áll itt és ez idő alatt hatszor kellett újraállítani. Reméli, hogy olyan kor jön, amikor nem kell emléktábláinkat 20-30 évente újraállítani, mondta november 10-én köszöntőbeszédében dr. Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök, a Dávid Ferenc egyházalapító emlékére szervezett hagyományos Déva vári zarándoklat alkalmával. /Gáspár-Barra Réka: Utolsó megemlékezés Dávid Ferenc közel száz éves emlékcellája előtt. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

November 11-én tartották meg Feltorján a templombúcsút. A búcsús misét Tamás József segédpüspök celebrálta – aki most tölti be 63. életévét – a környékbeli papság részvételével. A nagyszámú hívő jelenlétében helyezték el a templomkertben az újonnan építendő templom alapkövét. Az ünnepi misén közreműködött a kézdivásárhelyi Cantus kamarakórus. A rendszerváltás után Kézdiszéken egyetlen római katolikus templom sem épült, a mostani lesz az első. A jelenlegi kis templom már szűknek bizonyult, ezért szükséges új templom felépítése. /Iochom István: Feltorján lerakták a római katolikus templom alapkövét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, valamint az Aeropolisz Egyesület közös szervezésében első alkalommal ülték meg a Magyar Tudomány Napját Székelyudvarhelyen. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére 1997 óta a magyar tudomány napjaként tartják nyilván november 3-át. A rendezvényen a székelyföldi tudományos műhelyek kaptak teret a bemutatkozásra. Tudományos konferenciát, illetve műsoros ünnepséget tartottak. A konferencia nyitányaként a jelen lévő sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, marosvásárhelyi, kolozsvári, baróti, valamint székelyudvarhelyi különböző szakterületek, múzeumok, alapítványok képviselői kutatásaik eredményeiről tartottak előadást. A rendezvény második felében az utóbbi években megjelent tudományos kiadványaikat, tanulmányköteteiket ismertették. Hermann Gusztáv Mihály, a Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója elmondta, a rendezvény elérte célját, hiszen sikerült felleltározni és összefogni a Székelyföldön működő tudományos műhelyeket. Az alkotóműhelyek többsége társadalomtudományokkal foglalkozik. A rendezvény keretében első alkalommal adták át az Udvarhelyszéki Tudományért díjat. A díjazott, Dávid László művészet- és egyháztörténész már nem vehette át a kitüntetéssel járó díjat, Sánta Csaba szobrászművész alkotását a kitüntetett hozzátartozóinak adták át a szervezők. Dávid László életének és tudományos munkásságának egy kisfilm segítségével adóztak. A záróünnepséget a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákjainak zenés műsora színesítette. /Szász Emese: A Tudomány Napja Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 12./

A moldvai csángó falvak gazdasági fellendülését tej- és fafeldolgozó üzem létesítése segíthetné elő. Nyisztor Mihály, a Csángómagyarok Szövetségének onesti-i alelnöke szerint „a tej folyik el az utcán”. Ugyanakkor a faiparba való befektetés révén elérhetnék, hogy a helybéliek itthon maradjanak, ha megélhetésüket biztosítani tudnák. A hét végén zajlott gyergyócsomafalvi fórumon Nyisztor Ilona moldvai csángómagyar énekesnő arról beszélt, hogy a személyes és testvérvárosi kapcsolatok kialakításában látja a moldvai csángóközösség felemelkedésének egyik lehetőségét. /Jánossy Alíz: Csángóföld lehetőségei. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

Anyagi támogatás hiányában kétéves kihagyás után tartották ismét meg – immár harmadszor – a gyergyócsomafalvi csángó találkozót. Frumószáról 27 diák, Máthé Kriszta, 190 magyarul tanuló frumószai gyermek anyanyelvtanára, illetve Nyisztor Ilona és Nyisztor Mihály érkezett november 10-én Csomafalvára. A műsoros délutánt követően köszöntötte Antal Teréz iskolaigazgató a moldvai vendégeket. A népviseletbe öltözött gyermekek büszkén jelezték, valahányszor Lakatos Demeter-verset vagy -mesét mondtak – kórusban –, hogy „Lakatos Demeter csángó költő verse”. Nem maradt el a táncház sem. A találkozó a Csomafalvi Értelmiségi Fórum (CSÉF) egyik kísérőrendezvényének is tekinthető, mert a székely települések és a moldvai magyar települések közötti kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeiről is szó esett a Borsos Miklós Emlékházban, a CSÉF tanácskozásán. Egyszer olyan székelyföldi csángó találkozó kellene, ahova az ide telepedett vagy itt dolgozó csángó magyarokat is meghívják a szervezők, hogy a műsor végén ők is énekelhessék a szereplőkkel: „Moldováról, édes hazánkról, / Ne feledkezzél el, csángó magyarokról. ” /Bajna György: Moldováról, édes hazánkról… = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 12./

A hét végén ünnepelték Nagykárolyban a színház fennállásának századik évfordulóját. A nagykárolyi színház épületét Kopecsek György tervei alapján, Bede Antal építőmester irányítása alatt, 1907-ben építették fel. Az ünnepélyes megnyitóra október 5-én került sor, a bemutató Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című énekes korrajza volt. A színház 1919-ig, a helyi születésű költő – drámaíró, Gáll József nevét viselte. 1920-tól az épületet Nagykárolyi Színház – Mozgó névre keresztelték, és a némafilmek korszakával elkezdődött a filmvetítés. 1926-ig csak elvétve kaptak a vándortársulatok engedélyt a színház épületének használatára, majd ez is megszűnt. A második világháború alatt minden előadást jótékony céllal rendeztek, elsősorban a Vöröskereszt javára. Az ‘50-es években a szövetkezeti kultúrcsoportok előadásai jelentették elsősorban a színházi szórakozást. 1953-ban került sor a színház épületének úgynevezett felújítására, melynek során lebontották az alsó páholysort, az emeleti részen levőket pedig befalazták. Az átépítéseknek köszönhetően a színpad és a terem addigi jó akusztikája valósággal megszűnt. A nagykárolyiak számára a színházi élményt a helyi műkedvelő csoportok és a vendégtársulatok előadásai jelentik. A mostani ünnepi előadás is a művelődési otthon műkedvelő csoportjainak a repertoárjából tevődött össze. /(ra): Évszázados ünnepség a Nagykárolyi Városi Színházban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 12./

Az elhunyt Csiha Kálmán püspöktől Erdély és a világ reformátusságának kiválóságától búcsúztak november 10-én Marosvásárhelyen családtagjai, egyháza képviselői, tisztelői. Az gyászszertartáson több ezren vettek részt. Ötvös József, esperes gyászbeszédében kiemelte: a XX. század a magyarság számára a tatárjárás utáni legnagyobb megpróbáltatásokat jelentette, s hogy az erdélyi magyarság ezt túlélte, túlélhette, abban fontos szerepük volt az egyházaknak, de annak az egyháznak is, amelynek egyik legrátermettebb vezetője volt Csiha Kálmán. Bustya Dezső nyugalmazott egyházkerületi főjegyző az elhunytról szólva kiemelte, a legnagyobb megpróbáltatások idején sem feledte küldetését: „Igazi építő volt, templomok sora s gyülekezetek sokasága termett az Úr által rászabott idő alatt, annak ellenére, hogy rácsokat, akadályokat is gördített eléje, amelyeken mindig áthatott az Isten igéje, s erőt adott neki a folytatáshoz. ” Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, majd Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mondott még beszédet. /Király K. László: Elbúcsúztak Csiha Kálmántól. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

A Borbély Zsolt Attila vezette temesvári borklub vendégei voltak november 10-én dr. Csávossy György és Győrffy Jenő nagyenyedi borászok. Csávossy György, a mezőgazdasági tudományok doktora, aki hazajött szülővárosába, Temesvárra, irodalmi borkóstolóra invitálta a rendhagyó rendezvény résztvevőit. Erdély első számú borásza arra hívta fel a figyelmet, hogy igazán minőségi magyar bort a három “hegyalja”: Tokaj-hegyalja, Arad-hegyalja és Erdély-hegyalja szőlőiből préselnek, a nagy történelmi borvidékek közül kettő itt van Erdélyben. /Pataki Zoltán: Irodalmi borkóstoló dr. Csávossy Györggyel. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Hatodik alkalommal tartották meg Pécskán az Arad Megyei Kisebbségi Néptánccsoportok Találkozóját. A színvonalas műsorban felléptek a kisiratosi és majláthfalvi magyar csoportok, a vingai bolgárok, a nagylaki szlovákok táncosai, és természetesen a házigazda Búzavirág “apraja-nagyja”. /(ij): Folklórfesztivál Pécskán Utolsó megemlékezés Dávid Ferenc közel száz éves emlékcellája előtt. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

A hagyományőrzés és az anyanyelvápolás szempontjából kiemelkedő rendezvénynek nevezte a november 10-én tartott újszentesi népdalvetélkedőt a kolozsvári Guttmann Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, a verseny zsűrijének tagja. A Temesvár melletti nagyközségben nyolcadik alkalommal rendezték meg a népdalvetélkedőt, amelyre Temesvárról, Végvárról, Újmosnicáról, valamint Magyarországról jelentkeztek. /P. L. Zs. : Zengett a népdal Újszentesen. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Marosludason november 10-én ötödik alkalommal szervezték meg a Gyöngykoszorú találkozót, ahol nyolc együttes lépett fel. A népi táncosok és énekesek seregszemléjén a városban működő Hajdina együttes megalakulásának nyolcadik évfordulóját ünnepelte. A találkozók erősítik magyar közösségünket, ébren tartják nemzeti öntudatunkat, hangsúlyozta Ferenczi Levente, a város alpolgármestere. A nyolcéves a Hajdina néptánccsoport az egyetlen, amely a helyi és a környező falvakbeli ifjaknak értelmes kikapcsolódást és szórakozást tud nyújtani. /Mezey Sarolta: Gyöngykoszorús faültetők. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./

Gyergyószentmiklóson immár tizennegyedik alkalommal szervezték meg találkozót: a Műszit (Műkedvelő Színjátszók Találkozója) egymás megismerésén, az előadások megtekintésén és megbeszélésén, az eszmecserén alapul, mondta Danaliszyn József házigazda. Az idei összejövetelen még hangsúlyosabb volt a tanulás, a Figura Stúdió Színház színészei tartottak workshopokat, a Műszit kiértékelését pedig a Figura igazgatójára, Béres László rendezőre bízták. A november 10-én tartott műkedvelők bálja után másnap, vasárnap kellett a szovátai, szászrégeni, kovásznai és helybéli csoportnak szembenéznie a kritikával, és ekkor mondták el, hogyan élnek, milyen nehézségekkel küzdenek. A szovátai Gong diákszínjátszó csoport is fellépett. /Balázs Katalin: Hitelesen játszani. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 12./

„Ha nincs is túl nagy érdeklődés a műkedvelő színjátszók találkozója iránt, mégis fontos megszervezni a fórumot: számos olyan település van, ahol nem működik, illetve ahová nem jut el hivatásos társulat” – jelentette ki Kolcsár Béla, a gyergyószentmiklósi Művelődési Központ művészeti igazgatója a 14. Műkedvelő Színjátszók Találkozóján. Az idei találkozón minél több diákszínjátszó csoportot igyekeztek vendégül látni, és kihasználták a Figura Stúdió Színház felajánlotta képzési lehetőséget. A hétvégi háromnapos rendezvény résztvevői számára hasznosnak bizonyultak a Figura rendező-igazgatója, Béres László, valamint a Barabás Árpád színművész vezette műhelyek. Az amatőr színjátszó csoportok közös gondja az anyagiak hiánya és az, hogy négyévente mindig elölről kell kezdeni a munkát. A találkozón szovátai, kovásznai és szászrégeni csoportok vettek részt a házigazda Fábián Ferenc Színjátszó Csoport mellett. /Jánossy Alíz: Műkedvelők műhelyei. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

A Berlinben élő Balla Bálint szociológus professzor, nyugalmazott egyetemi által szerkesztett 50 év (1956–2006) című kötetet Kolozsváron mutatták be. A Kolozsvár Társaság székhelyén tartott előadásában elmondta: a forradalom annak idején világesemény volt, és a magyarság XX. századi képét nagymértékben formálta és meghatározta. A könyv átfogóan vizsgálta a forradalom kisugárzását az egész Kárpát-medencére. Az előadás után az érdeklődők a Gond és hitvallás 1956 című emlékkiállítás megnyitóján vehettek részt a Korunk Galériában. Benkő Andrea, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, a kiállítás szervezője elmondta: a tavalyi, fél évszázados évfordulóra készült kiállítás kisebbített változatát hozták Kolozsvárra. A korabeli újságok reprodukcióitól a börtönökben írt versek másolatán keresztül, az ötvenedik évfordulón megjelent írásokig a kiállítás igen átfogó képet nyújt a korszak eseményeiről. /Nánó Csaba: Elbukás, morális győzelem. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

November 11-én véget ért 13. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Az egyik magyarországi vendég, Závada Pál író, a Jadviga párnája szerzője készülő, a 20. századi magyar történelem fontosabb pillanatait megrajzoló regényéből olvasott fel részletet. Az irodalmi esten jelen volt még Szabó T. Anna kolozsvári származású költő, valamint Várady Szabolcs, aki a 60. születésnapjára összegyűjtött írásait tartalmazó kötetéről beszélt. A könyvvásáron a Pallas Akadémia idei terméséből mutatták be Mircea Dinescu Szegek, ebek és szúró darazsak című politikai szatíra-kötetét Váli Éva fordításában. Ugyanott jelent meg Benkő Levente és Papp Annamária Magyar fogolysors a második világháborúban című nagyszabású munkája. A Kriterionnál látott napvilágot Szász István Tas Beszédes hallgatás című kötete, az egykori kolozsvári Hitel folyóiratról. A Mentor Kiadó többek közt Kincses Elemér Soha című regényével, Nagy Attila Café Flamingo és Fazakas Attila Őszi halrajok című versesköteteivel mutatkozott be. A Tamási Áron születésének 110. évfordulójára szervezett felolvasó maraton már az első napon érdektelenségbe fulladt. /Antal Erika: Könyvek és szerzőik. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

Filmfesztivál zajlott az utóbbi napokban Sepsiszentgyörgyön a volt Művész moziban, az érdeklődők 8 nagyjátékfilmet és 16 rövidfilmet tekinthettek meg. A KortARS Filmnapokat hagyományteremtő jelleggel hozta létre a Huszárik Filmklub és a sepsiszentgyörgyi Városi Művelődési Ház. Bár a KortARS Filmnapokat naponta alig kéttucat érdeklődő látogatta, Lázár Prezsmer Endre szerint a fesztivál kellemes hangulatban zajlott. /Kovács Zsolt: Lelkes producerek, lusta nézők. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

A marosvásárhelyi Vártemplomban tartották meg hét végén a magyarországi Kráter Műhely Egyesület által meghirdetett Wass Albert-emlékév nyitóünnepségét. A rendezvényen Wass Albert a magyar jövő iránytűje címmel Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke, továbbá Szakács István Péter irodalomtörténész és Ötvös József, a marosi egyházmegye esperese tartott előadást, illetve mondott beszédet. A Wass Albert Védnöki Kör megalakulásával – 2007. november 15-én Budapesten – a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában folytatódik az emlékév programsorozata. A Wass Albert Védnöki Kör tagjai között szerepel Gál Kinga európai parlamenti képviselő, Kondor Katalin, a Magyar Rádió volt elnöke, Jankovics Marcell Kossuth-díjas könyvillusztrátor, Szörényi László irodalomtörténész, az MTA tagja és Bánffy György színművész. A jövő év februárjában kerül a könyvesboltokba Turcsány Péter tollából a Boldog szomorú ember című Wass Albert-monográfia. /Wass Albert-centenárium. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

November 11-én, vasárnap nyílt kiállítás Kolozsváron a Reményik Galériában, a debreceni kortárs grafikusművészek mutatkoztak be. Essigné Kacsó Klára elmondta: a debreceni művészekkel való kapcsolat nem új keletű. Szilágyi Imre debreceni grafikusművész Rembrandt Debrecenben elnevezésű nagyméretű alkotását a kolozsvári lutheránus egyházközségnek adományozta. /N. -H. D. : Debreceni művészvendégek városunkban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Vásárral egybekötött régi könyvek kiállítását tartották november 10-én Kolozsváron. Romániában ez az első szerény próbálkozás. A rendezvényen több megyéből jöttek magánszemélyek és antikváriumok képviselői, az 1947 előtt megjelent köteteket állították ki, nagy részüket meg is lehetett vásárolni. A magyar nyelvű kiadványokat két kis stand kínálta. /Régi könyvek kiállítása és vására. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./