Sepsiszentgyörgyön a Gyárfás Jenő Képtárban az anyaországból Bráda Tibor, Dréher János, Szotyori László, Váli Dezső, Sepsiszentgyörgyről Miklóssy Mária, Péter Alpár, M. Péter János, Ütő Gusztáv és Vinczeffy László négy-négy festménnyel szerepelt. A budapesti kezdeményezésű magyar festészet napja ünneplését határokon túlra terjesztették. Most számos magyarországi város mellé Lendva, Csíkszereda, Dunaszerdahely és Sepsiszentgyörgy is felzárkózott. /Albert Levente: Összmagyar festészet napja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Sok még a bepótolnivaló a Batizon született sokoldalú személyiség, Batizi András emlékének ápolása terén. Ezt szolgálja az az október 13-án útjára indított rendezvény, amelynek lényege az új és régi egyházi énekek megismertetése a fiatalokkal. A Batizi András Énekverseny egyedülálló a maga nemében. Király Lajos lelkész, a rendezvény egyik fő szervezője elmondta: Batizi Andrásról, amellett, hogy a kilencvenes évek végén emléktáblát állítottak a tiszteletére, igen keveset hallani. Ennek az egyik oka az, hogy kevés adat maradt fenn az életéről és a tevékenységéről. Batizon született 1510-ben; halálának pontos dátumát nem ismerjük. Batizi András nem csak reformátor, de egyházi énekszerző és költő is volt. /Fodor I. : Batizi András Énekverseny, első alkalommal. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 15./

Október 15–én Szatmárnémetiben a Németi református templom közösségi termében könyvbemutató lesz. Dr. Sasi Nagy Béla Egy szatmári emlékei /Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Közművelődési Társaság, Szatmárnémeti, Otthonom Szatmár megye helytörténeti sorozat 27. kötete/ című könyvét mutatják be. Dr. Sasi Nagy Béla kitűnő tollforgató, több verses- és novelláskötete, egy újságcikk-gyűjteménye látott napvilágot. Fiatalkorától a képzőművészet állt legközelebb hozzá. Sasi Nagy Béla nemcsak orvos, nemcsak költő és író, nemcsak képzőművész, hanem nemzetközi szinten elismert éremgyűjtő is. 2500 darabból álló, egészségüggyel kapcsolatos éremgyűjteménye egyedülálló a világon. /Csirák Csaba: Sasi Nagy Béla könyvének bemutatója. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 15./ Cikkgyűjteménye: Szélmalomharc – válogatás a Bányavidéki Új Szóban 2000 és 2005 között megjelent írásokból /Nagybánya, 2005/

Traian Basescu államfő október 15-én nyílt levelet intézett a parlament két házelnökéhez: amennyiben október 22-ig a törvényhozás nem fogadja el az egyéni választókerületek bevezetéséről szóló törvényt, referendumot rendel el. /Ultimátumot adott Basescu a parlamentnek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Élesen bírálta a román sajtó a bukaresti diplomáciát, mert nem tiltakozott a „moldován” nyelvnek egy, az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság között megkötött megállapodásban való megemlítése miatt. A lapok emlékeztettek arra, hogy az Európai Bizottság (EB) a múlt héten kötötte meg a jelentős román kisebbséget is magába foglaló, egykor Romániához tartozó Moldovai Köztársasággal a rövid idejű tartózkodást lehetővé tevő vízum kibocsátásáról szóló megállapodást. Ennek lábjegyzetében szerepel, hogy a dokumentumot „moldován” és román nyelvre is lefordították. A sajtó azért bírálja a román diplomáciát, mert nem emelt kifogást a szóban forgó dokumentummal szemben. Bukarest és Chisinau között régi vitát képez, hogy a Románia keleti szomszédjának mi a hivatalos nyelve. A chisinaui vezetés szerint a „moldován” különálló nyelv, Bukarest szerint viszont Moldovában a lakosság körülbelül 60 százaléka valójában a románt beszéli. /Hivatalos lett a „moldován” nyelv. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Frunda György RMDSZ-es szenátor október 13-án Marosvásárhelyen kijelentette, hogy az EP-választások után a Demokrata Párt (DP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) is beléphetne a kormányba. Hozzátette, az SZDP és a DP tagjai alkalmasak erre. Emil Boc PD-elnök kijelentette, Frunda György szenátor nem tudja, mit beszél, mivel az RMDSZ kormányon van, a DP pedig ellenzékben, és nem is fog az SZDP-vel kormányra lépni, mivel politikai programja ezt tiltja. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Traian Basescu államfő nem részesítette hátrányos megkülönböztetésben egyik korábbi kijelentésével a romániai örmény közösséget – foglalt állást az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD). A testületnél azt követően jelentette fel az államfőt az örmények egyesülete, hogy Basescu sikeres szeptemberi pajzsmirigyműtéte után a beavatkozást végrehajtó orvost méltatva kijelentette, „végre találkoztam egy jó örménnyel”, majd azonnal kijavította magát: „hozzáértő örménnyel”. A CNCD felhívást intézett a politikai osztályhoz és a véleményformálókhoz, hogy mellőzzék a hátrányos megkülönböztetést a politikai vitákban is, és lépjenek fel az esélyegyenlőség elvét megsértő megnyilvánulások ellen. /CNCD: Basescu nem diszkriminált. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Az RMDSZ konferenciáján a jelenlegi fejlesztési régiók átrajzolásáról tanácskoztak, Arra aligha van esély, hogy az elkövetkező hónapokban – de akár középtávon is – támogatásra leljen a román pártok körében az a régióátrajzolási terv, úgy, hogy a székelyföldi területi entitást is létrehozzák. Üdvözlendő, hogy az RMDSZ konkrét tervekkel, térképekkel is előállt, még akkor is, ha az”alternatív” régiók felvetését jórészt kampánycélból időzítették a mostani időszakra. A Demokrata Párt már meg is adta az alaphangot, amikor Emil Boc, a párt elnöke leszögezte: nem enged az „egységes nemzetállam” elvéből. Holott épp a demokraták szorgalmazták a közelmúltban, hogy akár alkotmánymódosítás révén is biztosítsanak bizonyos szintű önkormányzatiságot a régióknak. /Balogh Levente: Álmok álmodói. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

A Demokrata Párt (PD) nem fogadja el az etnikai alapú régiók létrehozását, az RMDSZ-nek pedig föl kell fognia, hogy a PD-nél a hasonló tervek nem találnak támogatásra – jelentette ki Emil Boc, a párt elnöke. A politikus leszögezte, minden, az ország régióit érintő egyeztetésnek abból kell kiindulnia, hogy Románia egységes nemzetállam. /Balogh Levente: Boc elutasítja az etnikai régiókat. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Háromszék saját standdal szerepelt a múlt héten, az európai régiók és városok hetén Brüsszelben szervezett nyílt napokon. Demeter János elnök vezette megyei önkormányzati küldöttséget, a megyét reklámozták, nemcsak turisztikai szempontból, hanem befektetési lehetőségekre is rámutattak. Az elnök igen sikeresnek nevezte a részvételt. A megyeházán fontolóra veszik, hogy a megye saját képviseletet nyisson Brüsszelben. /Szekeres Attila: Brüsszelben reklámozni a megyét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

A tiszai ciánszennyezés miatt indított kártérítési per október 15-i tárgyalási fordulóján most sem jelent meg a romániai alperes. A bíró január 21-re tűzte ki a következő tárgyalást. A hat éve tartó polgári perben a környezeti katasztrófáért felelős Transgold Rt. bányavállalat már az előző két alkalommal sem képviseltette magát. A bíróság a perben az azóta már felszámolás alatt álló cég felelősségét 2005-ben már megállapította, sőt közbenső ítélet formájában biztonsági intézkedéseket is kötelezővé tett. Azóta a kártérítés jogalapjának és összegszerűségének megállapítása zajlik. Császár P. Emőke bíró a tárgyaláson elmondta, hogy az alperes megszüntette korábbi ügyvédjének megbízását, azóta az okiratok kézbesítésével nehézségek vannak. /Ciánper-forduló alperes nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

Az SZDSZ arra kéri az MSZP-t, vonják vissza az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslataikat; a liberális párt koalíciós egyeztetést tart célszerűnek a közélet tisztaságát célzó törvénycsomagról. Eörsi Mátyás, a kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ frakcióvezetője bírálta a szocialistákat azért is, mert pártpolitikai célokra használják a népszavazás intézményét. Eörsi Mátyás szerint nincs koalíciós válság, a helyzet súlyos, de nem reménytelen. /Az SZDSZ bírálja az MSZP-t. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

„Létre fogunk hozni egy országos természetvédelmi hálózatot, brassói központtal, egy erdészeti hivataloktól független intézményrendszert, ahol az ügykezelést saját kezünkben tartjuk” – tájékoztatott Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. Az Antal Árpád és Tamás Sándor háromszéki képviselők kezdeményezésére létrejött, Milyen székelyföldet akarunk? című konzultációsorozat negyedik része zajlott október 15-én Sepsiszentgyörgyön. A fórum résztvevői zömmel Hargita és Kovászna megye erdőgazdálkodással foglalkozó szakemberei, valamint a környező falvak polgármesteri hivatalainak képviselői voltak. /Illyés Judit: Milyen Székelyföldet akarunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

Évente kétszer, tavasszal és ősszel orvoscsapat vizsgálja százával Hargita megye településeinek gyermekeit. Legutóbb a múlt héten nagy hajcihő árán, de mégis elengedték egy napra az iskolából a magyarfalusi és pusztinai csángó gyermekeket, hogy Gyimesbükkön vizsgálják meg őket a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat orvosai. Amióta Solomon Mária a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének szociális felelőse, annyi minden történt a csángó falvakban egészségügyi szűrés, illetve a súlyos esetek ellátása terén, amit az országos egészségfelmérő program sem ér utol. A gyermekmentő szolgálat segítségével tavaly nyitott hátgerincű lábnyiki kisfiút műtöttek sikeresen Debrecenben, hallássérült gyermeket irányítottak a kolozsvári speciális iskolába, saját kezdeményezésre Lujzikalagorban és Magyarfaluban mértek ingyen vércukrot, vérnyomást és koleszterinszintet. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvoscsapata Magyarországon és a határokon túl ezrével végzi a szűrést, segít a bajban. /Fekete Réka: Az egészség megszállottai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

Romániában több mint ötezer oktatási intézmény működik egészségügyi engedély nélkül, mivel nincs ivóvíz- és csatornahálózatuk, valamint megfelelő mellékhelyiségük, jelentette ki Cristian Adomnitei oktatási miniszter. /Engedély nélkül működő iskolák. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Egyre kevesebben érdeklődnek a római katolikus papképzés iránt. A gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola keretében működő diáklétszáma mutatja: a papszentelések száma felére csökkent a nyolcvanas évekhez viszonyítva, és hasonló arányban fogyott a plébánosi pálya iránt érdeklődők száma is. A hallgatók közül sokan abbahagyják a tanulást Gyulafehérváron, jó aránynak számít, ha a végzősök 45–50 százalékát pappá szentelik. „Négy éve vezetem az intézményt, s már az elmúlt öt évben is folyamatosan csökkent a felvételizők és a végzősök száma” – mondta Oláh Zoltán rektor. Valószínűleg a hivatástudattal van baj. A papneveldében – amely idén október elsejétől a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) keretében működik – 88 kispap kezdte meg az új tanévet. Első éven 22, hatodéven 12 hallgató tanul, hatan gyakorlaton vannak. A 88 diákból 53-an a gyulafehérvári főegyházmegyéből, 13-an a temesvári egyházmegyéből, 12-en a szatmáriból, 5-en a váradiból érkeztek az új tanévre, öten pedig a ferences szerzetesrend tagjai. A szeminaristák hétéves képzést kapnak, majd a 25. életév betöltése után pappá szentelik őket. A gyulafehérvári papneveldét Sztojka Zsigmond Antal püspök 1753-ban alapította. Batthyány Ignác püspöknek 1792-ben sikerült megszereznie a volt trinitárius rendházat és a hozzá tartozó templomot. Csillagvizsgálót és a világhírű Batthyaneum könyvtárat rendezték be, a zárdai részbe pedig beköltözött a papnevelde. Az 1970-es években megtervezett új teológiai intézet felépítése az állami hatóságok részéről állított akadályok miatt elmaradt, ezért a szeminaristák jelenleg is használatos kollégiuma régi egyházi épületek tatarozásával alakult ki. /Gyergyai Csaba: Válságban a hivatástudat? = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Újraavatták az 1944 őszén a tordatúri csatákban elesett 52 magyar katona nevét jelző emléktáblát, amelynek mostantól a tordatúri unitárius templomkert ad otthont. „Az emberi gonoszság elől kellett idemenekítenünk ezt az emlékhelyet, mert amíg a római katolikus-ortodox közös temetőben a második világháborúban Tordatúr térségében elesett magyar, román és szovjet katonák békésen alusszák egymás mellett örök álmukat, ártó kezek rendszeresen meggyalázzák a honvédek emlékét őrző magyar feliratokat” – magyarázta Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke. 2002 novemberében helybeliek segítségével elkezdték a térségben elesett honvédek sírjainak a felkutatását, és meglátták a meggyalázott emléktáblát, az unitárius gyülekezettel elhatározták, hogy a templomkertben hoznak létre kegyhelyet. Így jött létre a második világháborús magyar honvédek és hadifoglyok emlékére állított 32. emlékhely. 1961-ben jöttek el ide először az emlékezők. Akkor az erdész nem ajánlotta, hogy a sírokat meglátogassák, mivel azokat buldózerrel tették a földdel egyenlővé, és libalegelő volt a helyén. /Benkő Levente: Elmenekített emlékhely. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Az uniós csatlakozással egyidejűleg varázsszóként használjuk a multikulturalitás fogalmát. Arad etnikai sokszínűségének hangoztatása már régebben elfogadott evidencia. A múzeum idei nemzetközi szimpóziumának témája az identitások Európája. A napokban Puskel Pétert is meghívták a kisebbség több más képviselőjével együtt, hogy elmondja gondolatait a város jövőjéről. Az etnikai konzultáció egyik kulcsmondatát a németség képviselője fogalmazta meg: addig kérjék ki a véleményünket, amíg még vagyunk és hogy meg kell ismertetni a mai nemzedékkel azokat az embereket, akik sokat tettek a város felemelkedéséért. Ebben a megközelítésben gyakorlati szinten még mindig nagyon kevés történt Aradon. A többség még mindig édeskeveset tud a kisebbségről. A szerbek például évek óta a várban szeretnének emléket állítani az első világháborúban ezrével elpusztult fogolytábor áldozatainak. A város egykor tízezret meghaladó ma maroknyira fogyatkozott zsidósága szintén megérdemelne egy köztéri emlékművet. Az aradi magyarokat csak úgy ismerik, hogy iskolát, szobrokat kérnek és állítanak vissza, néhány utcanevet is kiharcoltak. Időszerű felvetni, hogy mi lesz a legsötétebb időkben a múzeum raktárába száműzött és mindmáig ott hányódó 1848-as ereklyegyűjtemény sorsa. /Puskel Péter: Szó és tett. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

A trianoni döntés után új román telepes falvakat hoztak létre a frissen felskiccelt magyar–román határzónában. Ioan Gherman, Szatmár megye korabeli főispánja a nagykárolyi járásról készült monográfiájában nemzeti érdekkel magyarázta a telepes falvak létesítését, tekintve, hogy a környéken „túlnyomó többségben” voltak a magyarok és a svábok. A falvakat magyar vagy sváb községekhez, illetve városokhoz csatolták. A telepesek fejenként öt és fél hektár földet kaptak a magyar mágnások birtokaiból, de a hatóságok egyéb jellegű, többszintű támogatását is élvezhették. Ezeknek a mesterséges módon létrehozott településeknek a lakói lényegében csak a rendszerváltás után kezdtek nyitni a környék „őslakói” irányába. Ezekben a falvakban ugyanis 1989 előtt folyamatosan erősítették a nemzettudatot, akik évtizedeken át abban a tudatban éltek: egy tartalékos hadsereg tagjai, akiket bármikor mozgósíthatnak, ha jön a magyar veszedelem. „Ezek a falvak mindig kivételezett helyzetben voltak, közpénzen kaptak templomot, iskolát, kultúrházat, utakat – állapította meg Boros Ernő nagykárolyi újságíró. – Ma is érkeznek felcímkézett pénzek a megyétől, amelyeket a polgármesteri hivataloknak a telepes falvaknak kell továbbutalniuk, különben meg sem kapnák. ” Az állami hivataloknál is sűrűn szerepelt egyetlen alkalmazási kritériumként: kell ide egy „jó román ember”. A kilencvenes évek óta – az etnikai üldözöttek kárpótlását célzó törvényt kihasználva – a román telepesek jelentős összegeket kapnak olyan jogcímen, hogy 1940 és 1944 között Romániába száműzték őket – ahol amúgy szintén támogatásban részesültek. Az üldözötti státussal rendelkezők a havi 220 lejes járandóság mellett egyéb előnyöket is élveznek. Tény, hogy az 1925–26-ban betelepített románokat a magyar hatóságok 1940-ben felszólították, hogy költözzenek át Romániába. Lényegében békésen zajlott a kitelepítés. A háború után visszatértek, az államtól ingyen kaptak építőanyagot. A román hatóságok 1944-ben nem mulasztottak el revánsot venni: száz börvelyi férfit hurcoltak el hat hónapra a barcaföldvári haláltáborba, közülük 12-en odavesztek. Az életben maradt meghurcoltaknak mindössze 7-8 lejes nyugdíjemelés járt. Jelen időre már csökkennek az etnikai ellentétek. Egy telepes faluból származó román fiatalember kijelentette: „Itt Románia van, beszéljen mindenki románul! Ki nem állhatom a magyarokat, mert évszázadokig kizsákmányolták és nyomorgatták az őseimet, és most is csak azon jár az eszük, hogy visszafoglalják Erdélyt. ” /Babos Krisztina: „Leszerelő” határvédők. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Ma Romániában könyvtárról, illetve könyvtárügyről csak tisztelettel lehet beszélni. Tekintetbe véve a könyvtárosoknak a bérezés, az ellátás és az infrastrukturális fejlesztés alacsony szintje ellenére végzett igényes munkáját, el kell ismernünk, hogy különleges elhivatottsággal, kötelességtudattal és szakmaszeretettel állunk szemben – fogalmazott Korodi Attila környezetvédelmi miniszter október 12-én, Csíkszeredában, az Erdélyi Magyar Könyvtárosok IV. Vándorgyűlésének megnyitóján. A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének 320 bejegyzett tagja van. /Erdélyi magyar könyvtárosok vándorgyűlése. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./

Végleges ítéletet hozott a brassói bíróság: Szotyori Nagy Áron tízéves pereskedés után visszakapja a nagyapjától, dr. Fogolyán Kristóftól törvénytelenül, jogcím nélkül kisajátított ingatlant. A kommunista rendszer 1948-ban államosította azt a többszintes épületet, amelyet szanatóriumnak építtetett a neves sepsiszentgyörgyi orvos, és amely az akkori elkobzási dokumentumokban dr. Fogolyán ,,szülészházaként” szerepelt. Később a megyei pártbizottság, majd a megyei tanács irodái működtek benne. Szotyori Nagy Áron tíz évvel ezelőtt kezdte el harcát a családi vagyon visszaszerzéséért. Sorra nyerte a pereket, de a prefektúra és a megyei önkormányzat újra és újra megtámadta a bírósági határozatokat, a legfelsőbb bíróságról pedig visszautalták alapfokra, és kezdődött elölről a hercehurca. Visszakapta az épületet, amelyben egy kisebb lakást alakít ki magának, az eddig is ott működő irodák, intézmények méltányos bérleti díj ellenében maradhatnak. /Farkas Réka: Pert nyert a Fogolyán örökös. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

Id. Biró Gábor nyugdíjas építész mindössze egy éve él Háromszéken, Marosvásárhelyről költöztek ide. 89 éves kora ellenére sem tétlenkedik, hanem rajzol, tervez, közösségi kérdések foglalkoztatják. Egyebek mellett faluház-elképzelésének jövője, sorsa. Kiállításra készül, életművének egy töredékét szeretné közszemlére állítani Sepsiszentgyörgyön, hogy megismertesse Erdély épített örökségét. Nagyobbik fia ― Biró Gábor követte apja szakmáját, és építészmérnökként sikeres vállalkozó ― kérésére költöztek Sepsiszentgyörgyre. Szívesen mutatja meg erdélyi középkori templomokról készült rajzait, városrendezési elgondolásait, közben megjelent, építészeti tárgyú köteteiről (Sóvidék népi építészete, Szentendre, 1992, Középkori templomok, Impress, Marosvásárhely, 1998.; Erdélyi magyar népi építészet és hagyományainak továbbéltetése, Impress, Marosvásárhely, 1999) is beszél. „Az erdélyi magyarság népi építészetének emlékeiről sok fényképes kiállítást rendeztem, ugyanezt tettem az erdélyi középkori templomokról készített rajzos gyűjteményemmel. Műemlékeink, váraink, népi építészeti emlékeink, középkori templomaink sokasága bizonyítja, hogy már a középkorban európai volt itt a kultúra. Mostanság újabb veszély fenyegeti nemzetünket, mégpedig a globalizmus, mely megsemmisíti a kis népek kultúráját…” – írta levelében. Id. Bíró Gábor Kolozsváron született 1919-ben, ott is érettségizett, majd Budapesten szerezte meg a mérnöki diplomát. Munkához jutott Marosvásárhelyen, az akkor létrehozott Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben, majd a vásárhelyi tervezőintézetben dolgozott. Érett építészként, 35–40 éves korban kezdte gyűjteni a népi építészeti emlékeket, több kiállítást rendezett ebben a témakörben. Évtizedek óta foglalkoztatja a faluház gondolata.,,Meg kell teremtenünk a lehetőséget, hogy olyan közösségi életformát tudjunk élni, hogy hazánknak érezzük szülőföldünket” – mondta. /Mózes László: Faluházak megálmodója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

Most ért véget a Biennálé, mely a határon túli magyar kultúrát igyekezett bemutatni a magyarországiaknak Budapesten és több vidéki városban, a szervezőkhöz már most érkeznek a megkeresések 2009-re. „Az előzetes elképzeléseinket is felülmúlta a Biennále – Külhoni Magyar Kortárs Művészeti Fesztivál sikere. Bevallom, féltünk egy kicsit attól, hogy mennyire és milyen hamar fogja befogadni a magyar közönség a rendezvényt, hiszen a határon túli színházakat bemutató sorozatnak négy-öt év kellett ahhoz, amire nekünk három hetünk volt” – nyilatkozta Goldschmied József, a programot szervező Égtájak Iroda igazgatója. Erdély a fesztiválon helyet kapó összes műfajban – képzőművészet, film, zene, színház, tánc, opera, irodalom – képviseltette magát, legnagyobb sikere pedig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának volt. „A Társulat Budapesten három helyszínen, három különböző műsort mutatott be, minden este más közönség előtt, de mindig telt házzal. A Biennále egyik vidéki helyszíne, Gyula is határozott érdeklődéssel fogadta a vásárhelyiek által előadott Alvajáró románcot. „Igény van erre a fesztiválra itthon és a határon túl egyaránt” – mondta tapasztalatait összegezve Goldschmied. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Magamutogatás, égtájalva. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

Háromhetes szünet után ismét “üzemel” az Aradi Kamaraszínház, október 20-án lesz előadás az aradi Bábszínházban. A Kolozsvári Állami Magyar Színház két művésze, Bíró József és Hatházi András játssza Keresztes Attila rendezésében és díszleteivel Marie Jones Kövekkel a zsebében c. komédiáját. /Aradi Kamaraszínház. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Október 13-án mutatta be Pécsett a Marmeladov című egyéni előadóestjét Kocsárdi Levente, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze. Az egyszemélyes darabra a bánsági közönség is emlékezhet, hiszen néhány évadon át a teátrum repertoárjában is szerepelt. Kocsárdi Levente utolsó éves színjátszó egyetemistaként határozta el, hogy átdolgozza Dosztojevszkij regényét monodrámává. /P. L. Zs. : Kocsárdi Levente pécsi vendégjátéka. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Október 15-én volt száz éve, hogy az első színielőadást bemutatták a nagykárolyi színházban, Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című énekes korrajzát. A 200 ülőhellyel és 26 páhollyal rendelkező épület 1919-ig a helyi születésű költő-drámaíró, Gáll József nevét viselte. Az 1920-as évek elején a városvezetőség bérbe adta az épületet mozifilmek vetítésére, az állandó társulat szerződését felbontották. Azóta a városban helyi kultúrcsoportok, amatőr társulatok működnek. A színháztermet az 1950-es években átépítették. /Babos Krisztina: Ünnep, romokban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Tucatnyi hímzőasszony ülte körül az asztalokat a gyergyószentmiklósi Delta Oktatási Központ egyik termében, a harmadik alkalommal megszervezett Gránátalma úrihímzés-tábor október 15-i megnyitóján. Kisné Portik Irén főszervező, a gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont néprajzi referense szerint az idei, illetve a jövő évi tábor különös fontosságot nyer, hiszen 2008 a magyar reneszánsz éve lesz. A Gránátalma kézművestábor fő célkitűzése a reneszánsz kori nagyasszonyok – Károlyi Zsuzsanna, Lorántffy Zsuzsanna és Brandenburgi Katalin – hagyatékából származó, „páncélszekrényben őrzött” kézimunkák hasonmásainak elkészítése. Hosszú távon az itt készülő kézimunkákból egy reneszánsz szobát akarnak berendezni a Lázár-kastélyban, de amíg elkészül az összes hasonmás, addig vándortárlat keretében népszerűsítik a gyergyói, csíki és székelyszentkirályi asszonyok készítette kézimunkákat. /Jánossy Alíz: Nemes asszonyok nemes hagyatéka. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Negyedik alkalommal rendezték meg október 12–14-e között a Fehér megyei Magyarlapádon a hagyományőrző tánctáborral egybekötött szüreti mulatságot, melyen a szervezők meghívására részt vett a budapesti Kertészeti Egyetem mintegy 50 fős néptánccsoportja is. A vendégeket a helybeliek szállásolták el magánházaknál, A mulatságon a Rojtos és a lapádi Pirospántlikás együttesek szolgáltatták a talpalávalót majdnem hajnalig. Az esemény főszervezője, br. Bánffy Farkas a rendezvénnyel kapcsolatban elmondta: a helységben szervezett nyári tánctábor népszerűsége és sikerei adták az ötletet ahhoz, hogy csak kimondottan népzenés és néptáncos bált szervezzenek. Magyarlapádon a kilencvenes évek elején sikerült újraindítani az addig elhanyagolt hagyományápolást. /Szakács Bálint: Hagyományos őszi mulatság Magyarlapádon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Október 15-én kezdődött Kolozsváron a negyedik alkalommal sorra kerülő Meleg Filmek Fesztiválja, amely az azonos neműek kapcsolatát feldolgozó filmekkel, rövidfilmekkel, fotókiállításokkal, nyilvános vitákkal, jótékonysági színházi előadással, könnyűzenei koncertekkel várja az érdeklődőket. /Dézsi Ildikó: Meleg Filmek Fesztiválja zajlik a héten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

A megnyitása óta eltelt három nap alatt 200 ezren, vagyis Kolozsvár lakosságának mintegy fele látogatta meg a TriGránit első romániai beruházását, a Polus Centert. A lakosság nagyfokú érdeklődése érthető, hiszen a Polus Center az első, Kolozsváron épült pláza. /Kolozsvár lakosságának fele járt a Polusban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./