A kolozsvári Ion Andreescu Vizuális Akadémiát 2003-ban végző Szabó Attila a kutakodó, kereső művészek közé sorolandó. Érettségit követően szinte azonnal bekapcsolódott szülővárosa, Zilah képzőművészeti életébe. Édesapja Szabó Vilmos képzőművész, az IPP Art alkotói tábor megálmodója és fő szervezője. Szabó Attila grafikáit Kolozsváron a Korunk Galériában állították ki. /Heim András: A kísérletező ember. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában nyitották meg október 12-én az idei sólyomkővári alkotótábor résztvevőinek munkáiból álló tárlatot. A megnyitón Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője elevenítette fel a tábor történetét, a résztvevő művészek közül Starmüller Katalin, Starmüller Géza és Székely Géza volt jelen a megnyitón. Augusztusban Sólyomkőváron már a 11. Ipp Art táborra került sor, ezúttal mintegy tizenöt résztvevő művésszel. A tábor ötlete 1997-ben született meg, egy ippi házaspár kezdeményezésére. Hagyományszerűen Ippen van a táborzáró kiállítás. /-f-: Ipp Art 2007. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

A 85 éves Jánosházy György költő, műfordító, kritikus, szerkesztő, színházi rendező sokrétű tevékenységét a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével ismerte el Sólyom László köztársasági elnök. A kitüntetést Szabó Béla főkonzul adta át Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Csegzi Sándor alpolgármester üdvözölte a megjelenteket, majd Gálfalvi György értékelte Jánosházy György munkásságát. Huszonkét évig dolgoztak együtt a Látó folyóirat szerkesztőségben, emlékezett Gálfalvi György. Az irodalomban olykor névsorolvasásokat tartanak, Jánosházy György általában nem szerepelt ezekben. De nem is törekedett erre soha. Jánosházy nem csak költő. Kritikai véleménye fontos volt a színháziak, a szerkesztők és a folyóiratok számára egyaránt. Egyike volt azoknak a romániai magyar képzőművészeti kritikusoknak, akik valóban értettek hozzá. /Nagy Botond: Mert „a nem-listák is ugyanolyan fontosak…” Kitüntették Jánosházy Györgyöt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./

Napvilágot látott a Székelyudvarhelyen megjelenő Erdélyi Művészet folyóirat 26. száma. Ebben interjú olvasható Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas festőművésszel, a Barabás Miklós Céh elnökével. Lőrincz Ildikó a Minimum Party alkotótáborok célkitűzéséről fejtette ki nézetét. Közli a lap Bölöni Domokos és Németh Júlia Murádin Jenő Olasz földön című könyvével kapcsolatos gondolatait. /Erdélyi Művészet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

A temesvári Római Katolikus Püspökség havonta három nyelven megjelenő folyóirata a Vita Catholica Banatus. Októberi számában kiemelkedő helyet szentelt a Nagyszebenben megtartott 3. Ökumenikus Európai Találkozónak. A folyóirat vezércikkében az új tanévnyitáshoz fűződő gondolatait osztotta meg Pál József Csaba főesperes, a kiadvány főszerkesztője, és hangsúlyozza: “A társadalom három alappillére a család, a hit és az iskola. Ha közülük egyik hiányzik, a társadalom meginog. ” A magyar nyelvű oldalakon beszélgetés olvasható Szilvágyi Zsolt egyházmegyei ifjúsági lelkésszel, továbbá tudósítás a temesvári Gerhardinum Katolikus Líceum tanévnyitójáról és a Millenniumi templomban /Temesvár/ szervezett orgonafesztivál eseményeiről. /S. E. : Vita Catholica Banatus. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Kováts József író, a fametsző Buday György, Kolozsvári Grandpierre Emil és Wass Albert osztálytársak voltak a kolozsvári Református Kollégiumban. Ebben a kollégiumban az energiák, az elmének és a léleknek és a jellemnek az erőfeszítései összeadódva, összefonódva a magyar identitás egyik pillérévé váltak Erdély történelmében. Amikor jó idők jártak, ez az intézmény képes volt elraktározni, felhalmozni, az értékeket. Amikor rossz idők jöttek, képes volt a tartalékokból okosan gazdálkodni. Mindezt bemutatta Kolozsvári József: A Világítótorony – A Kolozsvári Református Kollégium és Leánygimnázium története. (Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 2007) című könyvében. /A Református Kollégium félezredik éve fele tart. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

A Romániai Írók Szövetsége temesvári szervezetének székhelyén október 12-én mutatták be Eszteró István és Serban Foarta közös román–magyar nyelvű verseskötetét, az aradi Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent Concertinót. A két temesvári szerző (a nyugalmazott magyar irodalomtanár, illetve a költő, esszéíró, műfordító) méltatásán kívül külön köszöntötték az idén 65 éves Foartát, illetve – épp 50. születésnapján – feleségét, Gábos Ildikót, aki fordítóként gondozta a Concertino szövegeit. A Foarta–Gábos művészházaspár fordította le Böszörményi Zoltán (a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője) A szerelem illata című szonett-koszorúját, amely a temesvári Brumar Kiadónál jelent meg O suma de sonete címmel. Gábos Ildikó ezenkívül más magyar és német szerzők műveit is fordította románra. /P. L. Zs. : Születésnapi könyvbemutató. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./

Borcsa János őrzésre és ébresztésre vállalkozott, ezt mutatja most megjelent könyvében /Őrzők és ébresztők. Ambrózia Könyvkiadó, Kézdivásárhely, 2007/ közölt, 1974-ben napvilágot látott legelső írásától kezdve. Megőrizni mindazt, ami érték a múltból, és felébreszteni az újabb nemzedékekben, az utánunk jövőkben a kíváncsiságot a múlt és jelen emberei, eseményei iránt. Borcsa János nemcsak a legnagyobbakra koncentrál, hanem kistérsége értékei, jeles emberei népszerűsítésére (is) vállalkozik. /Fekete Vince: Múzsák széljárta tájon. Borcsa János új könyve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./

Október 11-én a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó Kolozsváron a Gaudeamus Könyvesboltban író-olvasó találkozót rendezett, bemutatták Fazakas István: Erdély nagy pedagógusai. Neveléstörténeti antológia és Dézsi Zoltán: A tehetség nyomában. Pszichopedagógia című munkákat. Fazakas István kötetében olyan pedagógus személyiségeket sorakoztat fel, akik erdélyi emberekként itthon szolgálták hivatásukat, és ma is használható módon vázolták fel nevelési credójukat. Dézsi Zoltán egy tizenhét éves kutatói program eredményeit vetette papírra, amelynek során csapatmunkában azt keresték, miként kell az iskolában a tehetséget felfedezni, helyes mederbe terelni, a fejlődő személyiséget megerősíteni. /Ö. I. B. : Nevelési reformra várakozva. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója Sepsiszentgyörgyön élő ismert szobrászművész, számtalan köztéri szobra áll a tereken. Elmondta, hogy évek óta az Üregek című kisplasztikai sorozatán dolgozik. Ezek antropológiai jegyeket hordozó absztrakt alkotások. A cím kiüresedésre utal. Nemrég avatták Sepsiszentgyörgyön Arany János-szobrát, most László Ferenc, a nagy múzeumőr plakettje foglalkoztatja. Évtizedekig nem volt szabad magyar történelmi alakokról készült szobrokat közterekre kiállítani. Most lehet, be kell pótolni a hiányokat. Szomorú tény, hogy Sepsiszentgyörgynek nincs elég kiállítóterme. A képtár önmagában nem pótolhatja a hiányt. Műtermeket kell létrehozni, hogy a fiatalokat hazacsalogassák. Baász Imre bevallotta annak idején, azért jött ide, mert műtermet kapott, de ezért jött Hideg Margit, Koppándi és Tornai Endre is. Vargha Mihály /sz. Kézdivásárhely, 1961/ 1988-ban Iasi-ban diplomázott a Képzőművészeti Akadémia szobrászati szakán, számtalan csoportos és egyéni kiállítása volt itthon és külföldön. Köztéri alkotásai Sepsiszentgyörgyön: In memoriam 1956 – térplasztika, kő, bronz, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Szent István, Csereyné Zathureczky Emília, Arany János, Kós Károly – bronz mellszobrok, Jókai Mór, Málik József, Puskás Tivadar, Bartók Béla, Berde Áron – bronz domborművek. Szárazajtán: Mártírok emlékműve – kő. Bereckben: Gábor Áron, egész alakos bronzszobor, Csernátonban: Zámbler János, monumentális kőportré. Kovásznán: Ignácz Rózsa, bronz mellszobor, Gazdáné Olosz Ella, bronz dombormű, Sepsiillyefalván: Szabó Dezső, bronz mellszobor, Royal Oak, Detroit (USA): Együttes Lény. In memoriam Baász Imre – faplasztikák. Nagyatád (Magyarország): Halmok – faplasztika. Hojer (Dánia): Apa és fia – festett fa. Morges (Svájc): Fej – kő. Ószandec (Lengyelország): Szent Kinga – fa. Buenos Aires (Argentína): Czetz János – fa. /Bogdán László: Mindig is a fa izgatott. Beszélgetés Vargha Mihállyal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./

Szentjobbon a Szent István Szociális Központ 2002-ben kezdte el működését: az elhagyatott, szegény sorsú gyerekek felkarolását, s most újabb fejlesztési szakaszba lépett. 2007. október 2-án ünnepélyes keretek között megkezdték a mezőgazdasági géppark építését. Az ünnepségre Ausztriából eljött a szociális központ fővédnöke, Georg Wilfinger melki apát, akinek a kezdeményezésére jött létre az Auro-Danubia Egyesület, amely felvállalta a szentjobbi központban nevelkedő gyerekek támogatását. Jelen volt dr. Földes Béla, a szentjobbi Szent István Szociális Központ Alapítvány alelnöke és Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármester asszonya is. /Szerafina nővér: A szentjobbi Szent István Szociális Központ ünnepsége. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 14./

Három, a chisinau-i városnapokra meghívott romániai delegációt fordítottak vissza a moldovai hatóságok a román–moldáv határról, annak ellenére, hogy az érvényben lévő törvények értelmében az uniós állampolgároknak nincs szükségük vízumra a Moldova Köztársaságba való belépéshez. Sőt, Bukarest és Chisinau kétoldalú megállapodást is kötött, hogy előbbi – EU-s tagállamként – csak útlevelet kér a moldovai állampolgároktól, ha azok Romániába akarnak lépni. Traian Basescu államfő „elfogadhatatlannak” nevezte az incidenst, Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök pedig sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Moldova távolodik az európai értékektől. /M. L. : Csak a Prutig mehettek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./

Romániának a jelenleginél kisebb méretű, működőképesebb fejlesztési régiókra van szüksége, olyanokra, amelyek versenyképesek a többi régióhoz viszonyítva, meghatározott identitással és hagyományokkal rendelkeznek – hangsúlyozták október 13-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ által szervezett konferencián. A szervezet vezetői bemutatták a sajtónak az új fejlesztési régiókról szóló elképzelésüket. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette: a jövő Európájában már nincs helye a „nemzetállami” gondolkodásmódnak, egyre inkább érvényesülnie kell a decentralizáció, az önkormányzatiság, a szubszidiaritás elvének. Statisztikai adatokra alapozva rajzolták meg a hivatalosan elfogadott nyolc régiót, így például ugyanahhoz a régióhoz tartozik Csíkszereda és Gyulafehérvár. Hasonlóképpen „közösködik” egy régión belül Fehér és Kovászna megye, holott semmiféle hagyományos együttműködési tapasztalatuk nincsen. Egyazon régióban van a Fekete-tenger partján fekvő Konstanca megye a Kárpátok túlsó felén lévő Vrancea megyével. Borbély László felvázolta, hogy az RMDSZ a jelenleginél kisebb méretű, működőképesebb régiókat szeretne. Csutak István volt integrációs államtitkár, Winkler Gyula miniszter tanácsosa grafikonokkal illusztrált előadásában mutatott rá arra, hogy a mostani heterogén régiókon belül tapasztalható gazdasági, környezeti, méretbeli és kulturális különbözőségek lehetetlenné teszik a következetes fejlesztési elképzelések kidolgozását. /Kisebb, működőképesebb, saját identitású régiókat! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./ A múlt rendszerből a kommunista hatalom homogenizációs politikájának szemléletét viszi tovább a jelenlegi régiófelosztás, amely a társadalom kulturális, nyelvi elkeverésére törekszik, fogalmazták meg a szakemberek Marosvásárhelyen. Hagyományos történelmi régiókat szakítottak ketté. A folyamat megállítására létre kell hozni az önálló székelyföldi régiót, amelynek racionalitása, egységes kulturális, etnikai és gazdasági vonása van. Tisztában kell lenni azzal is, jelentette ki Markó, hogy a jelenlegi közigazgatási egységekre nagyon nehéz lesz fejlesztési régiót építeni. /Lokodi Imre: Régióátrajzolási offenzíva. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ Az RMDSZ az eddigi nyolc helyett tizenöt fejlesztési régióba sorolná Románia megyéit. A tervezetben a három székelyföldi megye önálló entitásként szerepel. /Tizenöt fejlesztési régiót javasol az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Megkezdődött a szavazatokért folyó harc. Október 13-án Marosvásárhelyen az RMDSZ bemutatta Románia regionális átszervezéséről készített tanulmányát. Markó Béla elnök a zárt ülést követő sajtótájékoztatóján nem is tagadta, kampánycéllal kezdeményezték a regionális újrafelosztást, amely az önálló Székelyföldi Fejlesztési Régió hivatalos elfogadtatásához vezethet. Kiemelte: az RMDSZ régi célkitűzését fogalmazták újra, gazdasági, földrajzi történelmi érvekkel alátámasztva igyekeznek elfogadtatni koncepciójukat. Markó hozzátette: az új felosztásnak nincs köze Székelyföld területi autonómiájához, de hosszabb távon elképzelhető a regionális parlamentek létrehozása is. Markó igen bátor kijelentéseit a kampány teszi hiteltelenné, írta Farkas Réka, a lap munkatársa. Volt már hasonló radikális beszéde a választások előtt, bukaresti román partnereik ilyenkor elnézőek, hisz ők is tudják, miről szól a játék. Egy nappal a jelentős RMDSZ-tervek bejelentése után egyetlen román reakciót sem lehetett hallani. Úgy látszik, az RMDSZ-vezető kijelentéseit senki sem veszi komolyan. /Farkas Réka: Esélytelen kampányötlet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

A korrupció-ellenes ügyészség (DNA) beidézte Szőke Domokos csíkszeredai alpolgármestert. Kérésére szembesítették a feljelentőjével. Az utóbbi azt vallotta, félreértette a helyzetet. Előzőleg a DNA bűnvádi eljárást indított az elöljáró ellen hatalommal való üzérkedés gyanújával. A szembesítésen a feljelentő elmondta, alkalma sem adódott, hogy pénzt adjon, mert Szőke Domokos nem reagált a megkeresésére. /Szüszer-Nagy Róbert: Szőke Domokos a DNA-nál. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./

Csíkszépvízen hívta össze tisztújításra tagszervezeteit a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) október 12-én. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter megnyitója után csapatépítő játékokat szerveztek, az est folyamán pedig a csíkszentimrei és csíkkozmási néptánccsoportok előadását tekinthették meg a résztvevők. Október 13-án szakmai előadások után az elnökség eddigi tevékenységét Lőrincz Csilla leköszönő elnök értékelte. A tisztújítás eredményeként Szabó Kázmér lett a CSTIT új elnöke. /Új elnök a CSTIT élén. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./

Október 13-án Székelyudvarhelyen, a Városháza Szent István-dísztermében tartotta hagyományos évi díjátadó ünnepségét az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA). A hetvenéves írók köszöntése mellett átadták a hídverő és az életműdíjakat is. Egyed Péter egyetemi tanár értékelte az alapítvány által korábban kiírt irodalom- és internetpályázatot. Az EMIA életműdíjjal tüntette ki Dávid Gyula szerkesztőt, irodalomtörténészt, akinek életművéről Gálfalvi Zsolt tartott laudációt. Dávid Gyula meghatottan köszönte meg az elismerést, egyfajta adósságként említette a Romániai Magyar Lexikon befejezését, ígérete szerint az utolsó kötet jövőre jelenik meg. Gálfalvi Zsolt a hetvenedik születésnapját idén ünneplő Kántor Lajost, a Korunk folyóirat szerkesztőjét köszöntötte. Hídverő díjat adtak át Szakolcay Lajosnak, akinek életművét Gálfalvi György méltatta: „Egyike azoknak, akik életművet szenteltek annak, hogy másokra figyeljenek, olyanokra, akiket a határok elszakítottak egymástól, de mégis összetartoznak”. Az EMIA egyik díjazottja, a hetvenedik életévét idén ünneplő Lászlóffy Aladár betegsége miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. Búcsúzásként az est házigazdája, a szervező alapítvány elnöke, Lőrincz György író köszönte meg a hallgatóságnak, hogy jelenlétükkel megtisztelték a díjátadást. /Szász Emese: Akik tettek az irodalomért. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./

Október 13-án az utolsó erdélyi magyar polihisztor születésének 210. és halálának 110. évfordulója alkalmából Brassai Sámuel Emléknapot rendeztek Kolozsváron az Unitárius Kollégiumban. Az emléknap előzeteseként október 12-én tartották az „Erdélyi magyar gazdasági gondolkodás a 19–20. században” című vetélkedőt. Október 13-án az emlékgyűlést Szabó Árpád unitárius püspök nyitotta meg. A püspök szerint megérett az idő arra, hogy kolozsvári köztéri szobor hirdesse Brassai nagyságát. Péntek János professzor Brassai nyelvészeti munkásságának eredményeit vette számba. Többek között neki is köszönhető, hogy 1841-ben a magyart fogadták el az addigi latin nyelv helyébe a hivatalos fórumokon. Somai József az erdélyi magyar közgazdaságtan előfutárának nevezte Brassai Sámuelt, neki köszönhetően jutottak el a köztudatba a közgazdasági kifejezések. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), elnöke Brassainak az intézmény 1859-es megalapításában vállalt szerepét emelte ki. Brassainak az EMÉ-val való együttműködése azután is folytatódott, hogy átment az 1872-ben megalapított egyetemre. Az emléknap a Házsongárdi temetőben Brassai Sámuel síremlékének megkoszorúzásával zárult. /Ö. I. B. : Brassai Sámuelre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

Istentisztelettel és osztálytalálkozókkal folytatódott október 13-án a kolozsvári Református Kollégium alapításának 450. évfordulója alkalmával szervezett ünnepség. Székely Árpád igazgató leleplezte a kollégium udvarán lévő emléktáblát, amely a református oktatás 450. évfordulóját hirdeti. Ezt követően került sor a kollégium dísztermében a kiadványok bemutatására. Péntek János akadémikus, nyelvész az Apáczai Csere János Baráti Társaság emlékkönyvét ismertette. „Az emlékkönyv nem csak a társaság munkásságát, hanem a Kolozsvári Református Kollégium, az Apáczai Csere János Líceum, valamint az apácai (Brassó megye) általános iskola életébe nyújt betekintést”, hangsúlyozta a professzor. A kolozsvári Apáczai-líceum már régóta az anyanyelvi mozgalom erdélyi bázisának tekinthető. Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka Kolozsvári József: Litteris et pietati sacrum című munkáját mutatta be, amely a kollégium történetét tárja fel olvasmányos formában. Ezt az első kötetet még további kettő követi. A kolozsvári Szabó Dezső Egyesület második évkönyvének bemutatását Molnos Lajos vállalta. „Ez az évkönyv nem csak Szabó Dezsőről szól, hanem magáról a városról és a kollégiumról is” emelte ki Molnos. A kollégium évkönyvét Rácz Melinda magyartanár ismertette, Sipos Gábor levéltáros pedig Benkő Samunak Nagy Géza egykori kollégiumi tanárról írt kiadványáról értekezett. Szőcs Ráchel tanár Kolozsvári József: A világítótorony című munkájáról szólt, majd felolvasta fiának, Szőcs Géza költőnek Zürichben kelt, az ünnepi eseményhez kapcsolódó levelét. A kiadványok bemutatása után a díszteremben további három tanárportrét lepleztek le. Lőrinczy Ferenc torna-, Balázs János magyartanár és Kovács Dezső egykori igazgató arcképe Opra-Tompos Ágota munkáját dicséri. /Nagy-Hintós Diana: Közel fél évezredes áldozatos iskolaépítő munka. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

„Nem ünnepelni jöttünk ide, hanem kegyelettételre, adósságot törleszteni azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivatarában kötelességüknek tekintették katonai esküjüket, és a hon érdekében a legtöbbet: életüket adták” – jelentette ki Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke október 13-án Tordatúron, ahol a település határában 1944 őszén eltemetett, hősi halált halt honvédek emlékére állítottak kopjafát. Ezúttal a szokásostól eltérő kopjafaavatásra került sor, ugyanis az 52, hősi halált halt honvéd emlékét egy, a kommunizmus alatt emelt obeliszk jelzi. Az emlékoszlopon orosz, román és magyar felirat található, utóbbit azonban sírgyalázók olajjal bemázolták, így született meg az ötlet, hogy a magyar katonáknak olyan helyen állítsanak emléket, ahol nyugodtan elhelyezhetők az emlékezés virágai, és mécsest, gyertyát lehet gyújtani. Az unitárius templom kertjében elhelyezett kopjafa a település magyarságának és a magyar történelmi egyházak összefogásának köszönhetően készülhetett el. A bukaresti magyar nagykövetség és a magyar Honvédelmi Minisztérium nevében Kisvári Tamás szólt a jelenlévőkhöz, köszönetét fejezvén ki, hogy újabb emlékművet állítottak Erdély területén azoknak a tiszteletére, akik életüket adták Magyarországért. Emlékeztetett: az erdélyi hadszíntéren a tordai csatában vesztette életét a legtöbb magyar katona. A kopjafa leleplezése után Pataky József okleveleket adott át mindazoknak, akik valamilyen módon segítséget nyújtottak az emlékmű megvalósításában. Pataky József bejelentette, jövőre Tordaszentlászlón és Bonchidán szeretnének emlékművet állítani az ott hősi halált halt magyar honvédek emlékére. /P. A. M. : Újabb kopjafa magyar honvédek emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

Megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte az egykori marosvásárhelyi Székely Népi Gyermekegyüttes. A Maros Művészegyüttes terme zsúfolásig telt, a földrész minden sarkából hazatértek a hajdani együttes ma nagyszülő korú tagjai. Akkor, az ötvenes-hatvanas években a népi hagyományok és a nemzeti identitás őrzői voltak. A gyermekcsoportból számos táncos, énekes került ki, továbbá író vagy költő, mérnök vagy orvos. Az ünnepélyre kiadott Gyöngyvirágtól lombhullatásig című emlékkönyvbe 385 tag neve került be. „Amikor begyűlt a száztagú kórus, és próba közben elvették a villanyt, senki nem akart hazamenni. Ekkor az egyik gyereknek adtam néhány lejt, hogy rohanjon el gyertyáért. Több évtized távlatából most is azt vallom, hogy életem legszebb, legmeghatóbb kóruspróbája volt az, amikor gyertyafény mellett olvastam a kottát” – emlékezett vissza a hatvanas évek viszontagságaira a 80 éves Birtalan József karmester. A Magyarországra áttelepült kórusvezető úgy érzi, a marosvásárhelyi táncos és dalos fiataloknak csodálatos gyermekkoruk volt. /Szucher Ervin: Gyertyafényes virágkor. = Krónika (Kolozsvár), okt. 15./

Temesváron az Integratio Alapítvány Szakszerűen, magyarul! címmel anyanyelvi e-tanulásos képzéseket hirdet azoknak, akik a jogi, közgazdasági és európai uniós alapfogalmak román terminológiája mellett meg szeretnék ismerni a magyar szaknyelvet is. Az e-tanulás (e-learning) a jelenkor egyik legmodernebb továbbképzési lehetősége. A tananyagfejlesztésben helyi magyar szakértőkkel dolgozik együtt a temesvári Integratio Alapítvány. /P. L. Zs. : E-learning képzések. Szakszerűen, magyarul! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Temesvár egykoron többnyire munkások lakta negyedében, a Gyárvárosban emelkedik a Millenniumi templom, a katolikus magyarság vallási gyújtópontja. Alapkövét a magyar honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából helyezték el, védőszentje a Magyarok Nagyasszonya, főoltárán Szent István és Szent László király, valamint Szent Imre herceg szobra látható. A templom felszentelésének évfordulója mindig kiemelkedő ünnep, amelyre a távolabbi vidékekről és a határon túlról is eljönnek a hívek. A régi hagyományt követve az idei templombúcsút is október hónap második vasárnapján, 14-én tartották. Dr. Diósi Dávid plébános meghívására az ünnepi szentmisét Oláh Zoltán, a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola rektora celebrálta, aki tizenkét teológiai hallgató kíséretében érkezett a városba. A búcsú alkalmából kolozsvári és osztrák vendégeket is fogadott a gyárvárosi plébánia. A templomban zajló nemzetközi orgonafesztivál keretében a szentmisén a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Zenepedagógia Tanszékének kórusa Geréd Erzsébet bécsi karmester vezetésével több zeneművet szólaltatta meg. A templom előtti téren a temesvári Eszterlánc és a dettai Búzavirág néptáncegyüttes kedveskedett rövid programmal az egybegyűlteknek. /Sipos Enikő: Búcsú a Millenniumi templomban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Kálmány Lajos /1852–1919/ talán legjobb ismerője, a szegedi Péter László professzor kiadós pécskai séta után tartotta meg előadását Kálmány Lajos népköltési gyűjtőről. Kálmány Lajos egy ideig Pécskán volt káplán. Az előadó bemutatta és értékelte tudományos munkásságát, a magyar népköltészet-kutatásban betöltött szerepét, jelentőségét. A pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület gondozásában meg kellene jelentetni Péter László Kálmány Lajosról 1947 óta írt tanulmányait. /Nagy István, a KLKE elnöke: Előadás az utolsó magyar mágusról. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Az Arad megyei Vadászon három évvel ezelőtt lendült fel a közművelődési élet, amikor Kovács Ferenc községi tanácsost kultúrigazgatóvá nevezték ki. Azóta rendszeresen farsangi, szüreti bálokat, műkedvelő színházi előadásokat szerveznek. Az október 13-án tartott szüreti mulatság is jól sikerült. Fellépett a simonyifalvi Leveles néptánc együttes, majd a Roller zenekar. Többen vettek részt a mulatságon, mint a vadászi magyarság lélekszáma. Ekkora sikerrel kevés magyar közösség büszkélkedhet. /(balta): Vadászon újra kitettek magukért. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Nagyzerinden a kultúrotthon kifestése óta először rendeztek szüreti bált október 13-án. Bemutatkozott a környékbeli lelkes fiatalokból verbuválódott Hobbi zenekar. Simándi Sándor polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Éjfél után a polgármester felügyelete mellett kisorsolták a polgármesteri hivatal és a Pro Zerind Egyesület által felajánlott nyereményeket. /(balta): Kettős avatás Nagyzerinden. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Október 14-én hármas ünnepséget tartottak Sárközújlakon: a templom építésének 550. évfordulóját, Nagy Erika lelkész beiktatását, valamint a templom felújított tetőzetének a felavatását. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében kiemelte, nagy kérdés az, milyen utat válasszunk ahhoz, hogy előbbre lépjünk, hogy eljussunk a Kánaán földjére: akár egyházi, akár politikai vonatkozásban, akár az erdélyi magyarság szempontjából. A Nyugat válsága abban rejlik, hogy alkotmányába nem akarja belefoglalni a gyökereit, a keresztyén értékrendet. Nagy Erika lelkészt Sipos Miklós esperes iktatta be tisztségébe, A hagyománynak megfelelően az esperes átadta Nagy Erikának a Bibliát, az 550 éves sárközújlaki templom kulcsát, illetve az egyházközség pecsétjét. /Lelkészbeiktatás, templomi évforduló. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 15./

Október 14-én szabadtéri köszönő, hálaadó szentmisét celebrált Tamás József püspök, és megáldotta a székelyudvarhelyi Szent György-plébániatemplom szomszédságában épült Közösségi Házat. László Attila, a 2003-tól újjáalakult szombatfalvi egyházközség plébánosa emlékezett az első előadásra, amelyet a régi hittanteremben tartottak, olyan sokan érkeztek, hogy ki kellett hordani a padokat is. Látták, hogy a közösségnek szüksége van saját lakra. Simó Zsuzsa felkért gondnok, immár az ünnepélyesen átvett kulcsok birtokában, nyitott ajtajúvá teszi a megáldott közösségi hajlékot. /A Népháztól a Közösségi Házig. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 15./

Az elmúlt hét végén az agyagfalvi emlékműhöz vonultak a huszárok, ahol a helybéliekkel ünnepi műsor keretében az 1848-as októberi eseményeket idézték fel. Székelyudvarhelyen a szombatfalvi kultúrotthonban Miholcsa József, a marossárpataki huszáregylet kapitánya tartott előadást a székely ló sajátosságairól. Az előadás után a székelyudvarhelyi huszárok 2003-tól napjainkig kifejtett tevékenységét mutatták be képekben. Agyagfalva irányába október 14-én, vasárnap reggel indultak, jelen voltak a gyergyószentmiklósi, marossárpataki, szovátai, szentegyházi, kápolnásfalusi, valamint székelyudvarhelyi csoportok. Az útvonalat 42 huszár és az őket kísérő szekerek járták be. Agyagfalván a délelőtti istentiszteletet követően az emlékműnél folytatódott a program. Kulturális műsor keretében az agyagfalvi iskolások énekeltek, majd a helyi fúvószenekar műsora következett. Végül lovasbemutatót tartottak a huszárok, akik este vacsorával és huszárbállal zárták az ünnepnapot. A székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred 2003 januárja óta hivatalosan bejegyeztetett egyesületként működik, amely immár negyedik éve van jelen az agyagfalvi megemlékezésen. Az egyenruhát történelmi leírások alapján készítették, és a legapróbb részletekre is odafigyeltek. /Bálint István: Huszárbemutatós emlékünnep. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 15./

Telt házas előadást tartott október 13-án Sepsiszentgyörgyön Romsics Ignác magyarországi történész, egyetemi tanár. A Trianonhoz vezető útról, az akkori politikai helyzetről, a következő évekről szóló történelmi visszatekintő megvilágította azokat az eseményeket, amelyek jelentős változásokat hoztak, és elvezettek a jelenkori Magyarország kialakulásához. A történész célja a téveszmék lebontása volt.,,Mint minden nagy történelmi átalakulást, a trianoni békeszerződést sem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni, különösen nem a meseszerű véletlenre” – hangsúlyozta Romsics. Érvelése szerint négy alapvető tényező találkozása vezetett egy vesztes háború végén a trianoni békeszerződéshez. Ezek közül a legmélyebben fekvő ok az Osztrák–Magyar Monarchia soknemzetiségű összetétele volt, az a tény, hogy ez a nagyhatalom nem tudta megfelelően kezelni az itt élő népek jogait és követeléseit. Második okként sorolta a környező kisállamok – Románia, Szerbia – egyre tágabb teret nyerő irredenta törekvéseit, harmadikként pedig, hogy kialakult a nagyhatalmak két, egymással szemben levő frontja. A háborúban részt vevő államok, nemzetiségi csoportok területi célokat fogalmaznak meg, és ezek a célok már pontosan előrevetítik azt, ami a világháború végén Magyarországgal történik – fejtette ki a történész. Romsics Ignác előadása a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja által Történetek Magyarországról címmel kezdeményezett előadás-sorozat első állomása volt. /Farkas Réka: Történelem és téveszmék (Romsics Ignác Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./