Ismét művészekkel népesült be a gyergyószárhegyi Lázár-kastély udvara. „A 33. KorKép alkotótáborba azokat a művészeket hívtuk meg, akik tevékenységüket az 1980-as években kezdték” – tájékoztatott Siklodi Zsolt grafikus, a gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont művészeti vezetője. Az elmúlt három év alatt sikerült néhány erdélyi művésznek – többek közt Újvárossy Lászlónak, Siklódy Ferencnek és Botár Lászlónak – kiállítást szervezni távol-keleti országokban. /Jánossy Alíz: Zenélő szobor készül. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete hagyományos, szeptember eleji gyergyószárhegyi tábora idéntől újabb ünnepi pillanattal gazdagodik. A MÚRE nívódíjai és az évről évre szaporodó különdíjak mellett idéntől Oltyán László-emlékdíjat is osztanak. Oltyán László /Marosvásárhely, 1935. aug. 19. – Marosvásárhely, 1990. nov. 16./ szerszámlakatosként kezdte pályafutását, majd 1958-tól a helyi napilap, a Vörös Zászló munkatársa, 1959-től a bukaresti Ifjúmunkás riportere lett. 1962-től 1988-ig ismét a Vörös Zászlónál dolgozott. Irodalmi igényű, színes riportjaiban akár a teljhatalmú hatóságokkal dacolva mindig a kisember pártjára állt. Amikor úgy érezte, hogy semmiként nem állhat be a rendszert és annak vezetőjét dicsőítők sorába, 1988-ban kilépett a sajtóból, elment segédmunkásnak a gyárba. Bátor gesztusával a többség tiszteletét és a hatalom ellenszenvét vívta ki. Csak jó két hónappal a ‘89-es fordulat után térhetett vissza a helyi napilaphoz, miután annak olvasói nyílt levélben kérték Oltyán László újraalkalmazását. Halála után 15 évvel a Pro Novum Kulturális Egyesület a Népújság támogatásával, a MÚRE és a Marosvásárhelyi Írói Egyesület közreműködésével emléktáblát állíttatott a szerkesztőség Dózsa György utcai székházában. A kétnyelvű márványtáblára rögzített bronzplakett Puskás Sándor szobrászművész alkotása. /Barabás Blanka: Oltyán László-emlékdíj. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 23./

Székelyszentmihály leányegyházközsége, Bencéd egy éve önállósodott. Unitárius lelkésze a vargyasi születésű Makkai-Ilkei Ildikó minden lehetséges módon igyekszik megerősíteni maroknyi közösségét. A 151 lélekszámú faluban száz évvel ezelőtt még 400 főnyien éltek. Elöregedő egyházközség, de elszármazottai szeretik. Hétvégenként, aki csak teheti, hazamegy, rendben tartja háztáji örökségét, és bekapcsolódik az induló gyülekezet életébe is. A falu unitárius. Bencéd történetéről, hagyományairól, gyülekezeti és mindennapi életéről Makkai-Ilkei Ildikó előbb szakdolgozatot írt, majd munkája könyv formájában is megjelent a napokban /A Bencédi Unitárius Egyházközség rövid története/. Ünnepélyesen bemutatják augusztus 26-án, az első Bencédi Falunap keretében. /Molnár Melinda: Kismonográfia Bencédről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 23./

Két évvel ezelőtt került a budapesti piacra Tisza Kata Pesti Kínálat című könyve. Novelláknak talán nem nevezhető írásokból, karcolatokból épül fel a könyv, Tisza Kata érzésmozaikoknak, másutt novelláknak nevezi írásait. Elment ez a fiatal leány Erdélyből, Marosvásárhelyről a magyar fővárosba, és huszonévesen írt olyasmit, ami, bár utal a tehetségre, mégis a szókimondással, az erotikával vívta ki a népszerűséget. /bb: Pesti Kínálat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 23./

Augusztus 23-án este Budapestre utazott Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke. Az ellenzéki párt vezetője aradi sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökével fog tárgyalni. /Gyurcsánnyal tárgyal ma Geoana Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

Kóka János SZDSZ-es pártelnök kijelentette a minap, hogy az erdélyi magyarság autonómiájának és kollektív jogai biztosításának kérdése ,,nem aktuális”. Érdekes, hogy egyetlen román politikai erő sem háborodott fel, nem emlegetett a belügyekbe való beavatkozást. /Magyari Lajos: Az utószezon ,,örömei”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) arra fogja kérni Sólyom László magyar köztársasági elnököt, hogy minden alkotmányos lehetőségét kihasználva kezdeményezzen olyan törvénymódosításokat, amelyek végeredményeképpen az Országgyűlés megalkotja a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló törvényt – jelentette be Pásztor István, a VMSZ elnöke. A kérést szeptember 13-án Szabadkán adják át a magyar államfőnek, aki a VMSZ meghívására egynapos, magánjellegű látogatást tesz a Vajdaságban, s egyebek mellett találkozik a délvidéki magyar pártok vezetőivel, a magyar kisebbségi önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács irányítóival. Pásztor szerint szükséges, hogy a hátralévő nagyon rövid időben Budapest végre konkrét intézkedéseket dolgozzon ki. Lehetőségként vetette fel – amennyiben nem jön létre a kettős állampolgárság –, hogy találjanak megoldást az ingyenes schengeni vízum biztosítására, vagy térítsék vissza a vajdasági magyarok többsége számára kifizethetetlenül magas, 35 eurós vízumdíjat; hasonlóan ahhoz, ahogy annak idején Németország tette a keletnémetek esetében. /A kettős állampolgárságért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./

Semmisnek nyilváníthatják az 1945. március 6. és 1989. december 22. közötti politikai jellegű bírósági ítéletek következményeit. Az erre vonatkozó törvénytervezetet sajtótájékoztatón mutatták be, és hamarosan a kormány, majd a parlament elé kerül. Az RMDSZ már tavaly kezdeményezte egy olyan jogszabály elfogadását, amely biztosítaná az 1956-os események kapcsán meghurcoltak rehabilitációját, éppen ezért támogatja a törvénytervezet elfogadását. A jogszabály-tervezet szerint az említett periódusban politikai jellegűnek minősülnek azok a végleges bírósági ítéletek, amelyeket a totalitarizmussal szembeni ellenállás miatt hoztak. Más ítéletek, jogtalan intézkedések bírósági úton nyilváníthatók politikai jellegűnek. Ilyenek azok az intézkedések, amelyeket a rendőrség és a Szekuritáté hozott, és amelyek révén az állandó lakhelyükről elmozdítottak, kényszerlakhelyre vagy munkatáborba internáltak embereket, illetve kötelező munkahelyet jelöltek ki számukra. Az ilyen esetekben a szükséges bírósági eljárást kezdeményezhetik az elítéltek, a rokonaik negyedfokig, vagy bármely szervezet, amely bebizonyítja a személyhez fűződő jogos érdekeltségét. Az eljárás bármikor kérvényezhető. A politikai elítéltek vagy politikai jellegű intézkedés által sértettek, házastársuk, másodrangú leszármazottaik a törvény elfogadásától számított három évben bírósági úton erkölcsi és anyagi kártérítést is kérhetnek az államtól. /Cél: rehabilitálni a kommunizmus elítéltjeit. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

Románia és Olaszország oktatási miniszterei alá fognak írni egy szándéknyilatkozatot a román nyelv, kultúra és civilizáció tanításáról az olaszországi iskolákban, miután egy hónappal korábban hasonló dokumentum született Spanyolországgal. Cristian Adomnitei miniszter augusztus 22-24-e között munkalátogatást tesz Ausztriában és Olaszországban. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./

Elnapolták a kisebbségi oktatásra vonatkozó törvénytervezet napirendjét az Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium, valamint a szakszervezetek képviselői között zajló találkozón. A kisebbségi ügyekért felelős főosztály az anyanyelv olyan speciális oktatására nyújtott be törvénytervezetet, amely nem csak az elemi oktatásban alkalmazott módszerekre vonatkozna, hanem a gimnáziumi oktatásra is. /Illyés Judit: Lebegtetik a kisebbségeket? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Független jelöltként nincsen esélye az Európai Parlamentbe való bejutásra Tőkés Lászlónak – mondta augusztus 23-án Nagyszebenben Markó Béla, hozzátéve: a református püspök számára továbbra is nyitott az a lehetőség, hogy az RMDSZ választási listáján szerepeljen. “Ha megegyezünk Tőkéssel, a listánk változni fog – változásra akkor is van esély, ha nem születik egyezség” – jelentette ki Markó. /Egyelőre patthelyzet. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./

Augusztus 24-én folytatják a tárgyalást az RMDSZ, illetve a Tőkés László EP-jelöltségét támogató szervezetek képviselői. Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök, Farkas Csaba SZNT-alelnök, Tőkés András MPSZ-alelnök közleménye szerint – bár komoly fenntartásaik vannak – folytatni kívánják a párbeszédet „az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújításáért egy minél erősebb brüsszeli, bukaresti és önkormányzati képviselet kialakításáért”. „Mindeddig az RMDSZ nem adta bizonyságát annak, hogy konkrétan és tevőlegesen megtesz az erdélyi magyarság sorskérdéseit döntő módon befolyásoló olyan politikai lépéseket, mint az SZNT autonómia-statútumának felvállalása és parlamenti beterjesztése, önálló állami magyar egyetem megalapításának politikai koncepciója, az erdélyi magyar politikai rendszer megváltoztatása, az egyházak függetlenségének és pénzügyi autonómiájának tiszteletben tartása stb. ” – áll a közleményben. /Folytatódnak a tárgyalások az RMDSZ és a Tőkést támogató szervezetek között. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

Az itt élő magyarság és románság barátsága, békés egymás mellett élése jegyében javasolta az egyik sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő, hogy az Erzsébet-parkot kereszteljék át Egyetértés névre. Hamisan hangzik mindez annak a szájából, aki a Kovászna megyei román civil szervezetek fejeként maga gyártott az elmúlt évek során nem egy olyan beadványt, mely az itteni románság elnyomatását, hátrányos megkülönböztetését és hasonlókat ,,tárt fel”. 2004. november 23-án, a Magyar Tudomány Napjának tartott ünnepen Sepsiszentgyörgyön Lósy Schmidt Ede hajdani mikós diák, későbbi technikatörténész, a budapesti Magyar Műszaki Múzeum alapítója és első igazgatója, az első magyar nyelvű műszaki szótár szerkesztője tiszteletére emléktáblát szándékoztak elhelyezni Sepsiszentgyörgy e jeles fiának szülőházán, a mai Constantin Brancusi-iskola falán. Ezt az ünnepséget megakadályozta az iskola igazgatója, majd rá néhány napra, mikor a táblaavatóra mégis sor kerülhetett, az igazgató tiltakozást szervezett, kivezényelve a tanoda diákjait azzal, hogy az emlékállítás elmagyarosítási kísérlet lenne. Másik példa. Évekkel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön a Váradi József utcai ortodox templom falára a pópa hangszórókat szereltetett, melyekből vasárnaponként s messzire hangzóan szól a prédikáció. A környék lakói szóvá tették a pópának, miért van ez a kihangosítás, hiszen annyi híve sincs, hogy a templomot megtöltse. Azóta az istentiszteletek alatt csendőrök ácsorognak a templom előtt. /Váry O. Péter: Erzsébet vagy Egyetértés? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./

Augusztus 23-án Marosvásárhelyre és Dédára látogatott Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök, akit Maros megyei útján elkísért Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, Borbély László területrendezési miniszter és Ciprian Dobre prefektus. A megyelátogatást követően a kormányfő beszámolt arról, hogy kedvező benyomást tett rá a dinamikusan fejlődő város. Marosvásárhelyen a miniszterelnök első útja az Útlevél- és Járműnyilvántatrási Hivatalba vezetett, ahol személyesen meggyőződött arról a civilizált európai nívóról. Tariceanu úgy értesült, hogy a vásárhelyi útlevélosztályhoz fogható intézmény csak Bihar megyében van, jelezte, erőfeszítéseket tesznek, hogy az ország más városaiban is hasonló körülmények között fogadják a polgárokat. A miniszterelnök Dédára ment, ahol új óvodát adtak át. A 4000 lakosú nagyközségben tett látogatás is azt a célt szolgálta, hogy tájékozódjanak, „mire költötte el Maros megye azt a közel 1. 500 milliárd régi lejt, amit a kormány és a helyhatóságok által megállapított projektek keretében terveztünk befektetni” – fogalmazott a kormányfő. Tariceanu szerint az iskolák felújítására és építésére kiutalt tavalyi összeg elérte a 210 milliárd régi lejt, szemben a 2005-ös évi 5,8 milliárddal. Tariceanu emlékeztetett, hogy szeptember elsejétől 5 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, és ennek keretébe tudta be a mezőgazdasági nyugdíjak duplájára emelését. Tariceanu meglátogatta a megyei kórházat és a dr. Raed Arafat nevével fémjelzett marosvásárhelyi SMURD–Rohammentő Szolgálatot, amelyet – Nicolaescu miniszter javaslatára – országos szinten szélesíteni kívánnak. Tariceanu azt is megemlítette, hogy a SMURD helyére a közeljövőben egy regionális kórház építésébe kezdenek, annak az országos programnak a keretében, amelynek alapján 20 kórházat terveznek építeni. /Lokodi Imre: Kormányfő vizitben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Sandu bá, az apácai romák vezetője elmondta, hogy a faluban a romák sokan vannak és nincstelenek. A férfiak nem családfenntartók, mert más jövedelmük a társadalmi segélyen kívül nincs. Elismerte, hogy lopás is előfordul. Felzárkóztatási programokkal próbálkozott a polgármester. Az ezerhétszáz romának öt évvel ezelőtt még kútja sem volt a dombon. A községháza bevezette a vizet. Villanyt is vezettek a falu költségén. Európai Uniós pénzeket pályáztak meg, hogy iskolát építsenek a nagy számú roma gyereknek. Képviselőjüket továbbra is RMDSZ-listán juttatták be a tanácsba. A román sokszor elvitték szekereiken az apácai gazdák földjein termett burgonyát, kukoricát, kaszálták a herét, lucernát. Sandu bá szerint a roma közösségben ez nem számít bűnnek. Apácán a rendőrök is szemet hunytak a lopások fölött. /Ambrus Attila: Baj, nagyon nagy baj! = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

A gazdák panaszkodnak: ellopják terményeiket. Megvárták, míg megnő a sarjú, amíg a gazda lekaszálja, megszárítja, boglyába rakja, a beszállítás előtti éjszakán azután ellopják. A krumpliföldeken is lopják krumplit. Idős ember mesélte el, nem tűrte tovább ezt, kiment őrséget állni. Jöttek a tolvajok, megverték a gazdát. Előfordult már, hogy a mezőőröket is megtámadták. Egyikük ma is őriz egy négyágú villát, amit felé dobtak a tolvajok menekülés közben. Figyelni kell, nehogy bekövetkezzen itt is az, ami Apácán megtörtént. /Balázs Katalin: „Önkéntes” terménybegyűjtők. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

Haller István, a Diszkriminációellenes Tanács tagja, romaszakértő emlékeztetett, a miniszterelnök kimondta, hogy a romák bűnözők. A romák jó ideje a hazai és nemzetközi figyelem középpontjában állnak. Szófiában roma rendbontó csapatok szálltak szembe a lakosokkal és a karhatalommal. Véletlenek egybeeséséről van szó, mondta Haller, a felsorolt eseményekhez hasonlóak előfordultak korábban is. Mintegy két évvel ezelőtt volt egy roma-felkelés Szlovákiában. A hetvenes évektől ismeretesek azok a németországi esetek, amelyekben török bevándorlókat gyújtottak fel, az utóbbi években Franciaországban arabok estek lángok áldozatává. Romániában 1989. decemberétől 1993. szeptemberéig – a hatóságok cinkosságával – több mint harminc településen lincseltek meg romákat és gyújtották fel házaikat. Székelyföld sem volt kivétel. Augusztus 23-án reggel az egyik demokratikus hangvételű tévéadóban húsz percen át csak roma bűnözésről beszéltek. Romániát romaügyben nem csak a pogromok miatt ítélte el többször is a strasbourgi székhelyű Európai Emberjogi Bíróság, hanem egy ügyben azért is, mert egy roma fiatalt bűnözőként mutattak be a televízióban, pedig ártatlanul tartotta fogva a rendőrség. A romák nem vádolhatók amiatt, hogy meglincselik vagy felgyújtják őket. Egy bűncselekmény elkövetésével csak azok vádolhatók, akik azt elkövették, illetőleg a hatóságok, ha szemet hunynak és nem oldják meg a jelentett bűncselekményeket. Haller István Apácáról kifejtette: vannak személyek, akik loptak a mezőn. Ez bűncselekmény. Másrészt vannak, akik önmaguk próbáltak igazságot szolgáltatni. Ez is bűncselekmény. A román nyelvű sajtó igazolásként tekint erre az ügyre. Az eset azt mutatja, hogy nem csak román intoleranciáról lehet beszélni. /Ágoston Hugó: Hatósági közöny és önbíráskodás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Nem etnikumközi konfliktusként kell a közvélemény előtt kezelni a Brassó megyei Apácán történteket – szögezte le sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Mint mondta a helyi közösség tagjainak esélyük van arra, hogy megoldják a kérdést. Markó szerint a romakérdés nem csupán szociális, hanem kulturális és etnikai kérdés. /Nem etnikai ügy. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

Nem fogadhatja el a külügyminisztérium a román–moldávai kapcsolatok Chisinau által bemutatott „tendenciózus” részleteit – jelentette ki sajtótájékoztatóján Ilie Banica, a külügyi tárca szóvivője. Szerinte a Moldovai Köztársaság hatóságai csupán a vízumok kiállításának nehézkes folyamatára hivatkoztak. Vasile Tarlev moldovai kormányfő tagadta a diplomáciai válság létezését, és burkolt utalásokat tett arra, hogy a román politika egyes szereplői igyekeznek politikai színezetet adni az ügynek. /K. A. : Nem „üzen” megfelelően Chisinau Bukarestnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

A Fidesz Sólyom László köztársasági elnök közbenjárását kéri annak érdekében, hogy az egészségügy eddig elért színvonaláról ne lehessen visszalépni, mondta el Mikola István, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának fideszes alelnöke. A kormány állítsa le az egészségbiztosítás jövőjéről a kulisszák mögött folyó tárgyalásokat! – tette hozzá. A politikus úgy vélte, az egészségbiztosítás, a társadalombiztosítás átalakítása nem lehet a koalíciós partnerek közötti, színfalak mögötti alkudozás eredménye. Közölte: a társadalombiztosítás tízmillió ember és a mindenkori hatalom között kötött megállapodás. /Az államfőhöz fordul a Fidesz. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

1983-ban volt Budapesten az István, a király első bemutatása. A kádári Magyarországon afféle nemzeti zendülésnek számított ez a rockopera, elfojtott érzések szabadultak fel a nézők tízezreiből. Az István, a király ma, 24 év után is hatni tud, mára a magyar kultúra alapjává vált. Aligha akad olyan 12 és hatvan év közötti magyar, aki ne ismerné, aki ne tudná eldúdolni vagy elénekelni egyik-másik dalát. /Gazda Árpád: Az Istvánakirály a király. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

Magyarország mára eljutott a totális szétesés és lezüllés szélére – jelentette ki Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke augusztus 23-án Szentendrén egy, a határon túli fiatalok számára rendezett találkozón. Nincs olyan szelete a magyar életnek, ami optimizmusra adna okot, nem pedig totális elkeseredésre és kétségbeesésre – mondta a Fidesz választmányi elnöke. A politikus szerint például szándékosan rohasztják le a hazai egészségügyi rendszert, ezzel ugyanis az önkormányzatokat rákényszerítik arra, hogy a tulajdonukban lévő intézményeket, kórházakat a versenyszférának adják át. Magának az államnak is minden funkciója szétporlad, jellemzőbb példa erre, hogy a honvédség épületeit civil őrző szervezetek védik. „Akik ma Magyarországot kormányozzák, azok azt vallják, hogy amit csak lehet, mindent el kell lopni” – szögezte le Kövér László. Holott az államnak az lenne a feladata, hogy megvédje polgárait az erőfölényben lévő érdekcsoportoktól a világból érkező külső hatásokkal szemben – fejtette ki. A választmányi elnök fontosnak nevezte a civil szervezetek erősödését, amelyeknek a változások esetén lehet szerepük, mert normális társadalmi támogatottság nélkül egyetlen politikai erő sem képes hosszú távon sikeresen kormányozni. /Kövér László: Az ország eljutott a totális lezüllés szélére. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

Moszkovits János, a Magyar Rádió volt bukaresti tudósítója elmondta, hogy be kellett zárni az irodát, mert költségtakarékossági megfontolásokból a Kossuth Rádió felszámolta a bukaresti tudósítói posztot. Moszkovits hiába próbálta meggyőzni a feletteseit az iroda fontosságáról. Felmérések is igazolják, a Kossuth rádió erdélyi hallgatottsága magas. Ez lesz az első év, amikor a romániai nemzeti össztermék nagyobb lesz, mint a magyarországi. Moszkovits Erdélyben született, itt tanult, de Budapestről, magyar állampolgárként került Bukarestbe, 2001 májusától volt a rádió tudósítója. A romániai magyar sajtóról elmondta, látszik, hogy egy-egy szerkesztőség honnan kapja a pénzt. A román sajtó érdekcsoportokhoz kötődik. Mára már világosan látszik, hogy melyik lap melyik érdekcsoportnak a szócsöve /Gazda Árpád: A hírek kásahegye. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

Augusztus 20-án, a nemzeti ünnepen osztják ki az állami kitüntetéseket. Megszokott, hogy a Heti Hetes nevű tévéműsor „sztárjai” valamiféle kitüntetésben részesülnek, idén ketten is, „aligha van még ennek a kulturális szennyezőbrigádnak olyan tagja”, akit az elmúlt években ne tüntettek volna ki. Minden kormányzat igyekszik valamilyen szinten megjutalmazni a lakájait – ha lehet, minél feltűnésmentesebben. Azonban például Dévényi Tibor, a botcsinálta bulvárműsor-vezető és lemezlovas lovagkeresztet kapott. „Az erkölcsösséget legalább mímelő magatartás nyílt arculköpésének kell továbbá értékelnünk Kunczéné Fellegi Katalin (a névazonosság nem véletlen) magas állami kiplecsnizését – ha már ismert kormánypárti politikusokat, az államfő kellemetlenkedései miatt, nem sikerül kitüntetni, jöhetnek a feleségek; legalábbis ez lehet a kultúrtárca logikája. ” Hogy mi késztethette Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt arra, hogy ócsárolni kezdje az általa vezetett ország egyik nemzeti szimbólumát, az igazi rejtély. A Szent Korona nem a monarchikus államforma, hanem a magyar állami folytonosság, a nemzeti szuverenitás jelképe. Nem tudom, mondta-e valaki e derék úriembernek, hogy a legnagyobb magyar állami ünnepnek sincs túl sok köze republikánus hagyományainkhoz, ilyenkor ugyanis egy királyra emlékezünk. /Papp Attila Zsolt: Az ünnep diszkrét bája. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

Fehér megyében, Felvincen egy fogyatkozó református gyülekezet gyülekezeti házának építését segítik egy hollandiai alapítvány önkéntes fiataljai. A kapcsolat immár három eredményes évet tarthat számon. 2005-ben a holland és felvinci ifjak közös erővel bontották le a megrozzant gyülekezeti házat. 2006-ban a felvinci ifjak látogattak Hollandiába. Idén 17 tagú hollandiai csoport érkezett Felvincre, folytatni a munkát. Segítségük nélkül valószínűleg el sem kezdődött volna az építkezés az öregedő gyülekezetben. /Takács Ildikó: Holland segítséggel épül az új gyülekezeti ház Felvincen. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./

Az 1920–30-as évtized fordulóján induló fiatal írónemzedék tagjaiban Magyarország trianoni tragédiája és kétségbeejtő szociális állapota ébresztette föl a nemzeti és szociális felelősségtudatot. Végveszélyben látták az országot nemzeti és társadalmi szempontból egyaránt. Ezért azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy társadalmi egyenlőségen és nemzeti függetlenségen alapuló új magyar nemzetet teremtsenek. A népi mozgalom tagjai a demokratikus átalakulást halaszthatatlannak ítélték a magyarság megmaradása szempontjából. A nemzetből korábban kihagyott néposztályok felszabadítása útján akartak demokratikus magyar nemzetet formálni. A népi írók legfontosabb törekvése az új, európai mintájú nemzettudat megteremtése volt. Ez a program fogta egységbe a különféle származású, különféle műveltségű, különféle esztétikai ízlésű írókat. Származásukat tekintve a népi írók közül legtöbben a parasztságból jöttek. Ezek egy része magasabb iskolái révén már fiatalon értelmiségivé és városivá lett, mint Erdélyi József, Illyés Gyula, Tamási Áron, Kovács Imre, Darvas József vagy Juhász Géza. Másik része pedig magasabb iskolák nélkül, önművelés révén vált íróvá, mint Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál, Nagy Imre és Sértő Kálmán. És voltak, akik a középosztályból, többnyire vidéki értelmiségi családból származtak, értelmiségiként mégis szívügyüknek tekintették az alulsó Magyarország felszabadítását, nemzetbe emelését: ilyen volt Németh László, Kodolányi János, Féja Géza, Gombos Gyula, Gulyás Pál, valamint a budapesti születésű Szabó Zoltán. A népi írók ideológiai tekintetben is meglehetősen heterogén csoportot alkottak. A közös célt eltérő utakon, módokon keresték. Ebből következett az is, hogy egymás között is éles vitáik voltak sok-sok kérdésben. Az akkori fogalmak szerint baloldali, középen lévő és jobboldali egyaránt volt köztük. A népi írók számára a nép az egész nemzetet jelentette, nemcsak a parasztságot. A nép fogalmának ezt a tág, a nemzetével azonos értelmezését a népi írók világosan kifejtették. Németh László számára Homérosz, Dante, Shakespeare, Goethe, Petőfi volt a példa arra, hogy az irodalom a nép legmélyebb megnyilatkozása. Illyés Gyula szerint a népi irodalomban az egész magyar irodalom érkezett el fejlődésének egy régóta esedékes szakaszába, hogy azonosuljon az egész nemzettel. A népi írók a magyar társadalmat úgy akarták megváltoztatni, szociálisan igazságossá tenni, hogy közben nem feledkeztek meg a magyarság súlyos nemzeti problémáiról. Ezért volt a népi irodalomnak az erős társadalmi érdeklődése mellett határozott nemzeti jellege. A népi írók a magyar nemzet boldogulását a kelet-közép-európai népek közösségében keresték. Illyés a maga patriotizmusát is az egyetemes emberi értékekhez és jogokhoz való mély kapcsolódásával magyarázta. Valamennyien úgy érezték, hogy az író felelős népe sorsáért. Nyíltan megvallották, hogy irodalmi munkásságukkal a nemzet megújulását, igazságosabb életét akarják szolgálni. Tamási Áron szerint „nemzet- és sorstársaival egyetemben az író nemcsak azért felelős, amit írásban és szóban hirdet, hanem azért is, amit mások az ő hallgatása fölött a népével cselekednek. ” A népben-nemzetben gondolkodó Veres Péter is a cselekvő történelmi jelenlétet tekintette az író küldetésének. A népi író elnevezés Németh Lászlótól származik. A népi irodalom és a nyomában kibontakozó népi mozgalom jellegadó vonása az volt, hogy összekapcsolta a társadalmi és a nemzeti szempontokat. A nemzet felemelkedése érdekében akarta megszüntetni a társadalmi igazságtalanságokat. Éppen ez különböztette meg a népi írókat a baloldali radikalizmus képviselőitől. Ez volt a gyökere a népi-urbánus ellentétnek. A népiek is alapvető társadalmi változásokat sürgettek, de nem fogadták el a baloldali radikalizmusnak a nemzeti szempontokat mellőző ideológiáját. A népi-urbánus vitában a baloldali radikalizmus és a nemzeti radikalizmus ellentéte nyilatkozott meg. Később azonban sokféle ellentétnek lett fedőneve a népi-urbánus szembeállítás. A népi írók történelemszemléletének fontos eleme volt az a felismerés, hogy történelmünk során valamely külső és idegen hatalomra való támaszkodás sohasem segítette elő a nemzeti fejlődést. Ez a történelmi tapasztalat vezette a népi írókat, mindenekelőtt Németh Lászlót arra, hogy a magyarság saját útját keressék. Ezt a saját utat nevezte Németh László a harmadik útnak. A harmadik út a magyar radikalizmus igénye és programja volt. Németh László a fasizmussal és a szovjet rendszerrel egyformán szemben állva megfogalmazta a harmadik út programját. Ezt hirdette meg 1943-ban a második szárszói konferencián elmondott előadásában is. A reálpolitikus Bibó István is a harmadik út lehetőségéhez fellebbezett, amikor 1945-ben nagy tanulmányban mérte fel a magyar demokrácia válságát: „aki Magyarországból szovjet tagállamot akar csinálni, az hazaáruló, aki Magyarországon Habsburgot akar restaurálni, az is hazaáruló, aki pedig Magyarországot az elé a hamis alternatíva elé próbálja állítani, hogy csak e kettő között választhat, az kétszeresen hazaáruló, mert e kettő között ott van a harmadik, egyedül helyes út, a belsőleg egyensúlyozott, de radikális reformpolitikát folytató, demokratikus, független, szabad Magyarország lehetősége”. Az adott történelmi körülmények között a harmadik út eszméje nem juthatott többre, minthogy megfogalmazza egy független, szabad Magyarország igényét, melynek gyakorlati megvalósítására azonban akkor a történelem semmiféle lehetőséget nem adott. Mint eszmény mégis megmaradt a magyarságban. (A Mindentudás Egyetemén elhangzott előadás részlete/szerkesztett változata) /Görömbei András: A magyar népi irodalom. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

A 2005. augusztus 23-án bekövetkezett udvarhelyszéki árvíz áldozataira emlékeztek augusztus 23-án Székelyszentléleken. A tizenhat emberéletet követelő tragikus események második évfordulóján istentiszteletre, megemlékező beszédekre, kulturális műsorra egyaránt sor került a Nyikó-menti településen. Székelyszentlélek és Malomfalva határában egy évvel ezelőtt emelt emlékművet az áldozatok, valamint a páratlan összefogás emlékének Hargita Megye Tanácsa. Zavaczky Walter szobrászművész impozáns alkotása előtt ismét lerótták kegyeletüket a jelenlévők. Constantin Strujan, Hargita megye prefektusa magyarul is köszöntötte az egybegyűlteket, majd részvétét fejezte ki a hozzátartozóknak. Augusztus 23-án valamennyi udvarhelyszéki árvíz sújtotta településen templomi szertartással, valamint harangszóval emlékeztek a két évvel ezelőtti tragikus eseményekre. /Szász Emese: Az árvíz áldozataira emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

Nagy sikernek örvendett a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója, amelynek eredményeképpen a több ezer résztvevő megértette: nagyon komoly összefogás szükséges ahhoz, hogy a székelyföldi magyarság megfelelő életminőséget teremtsen magának. Az eseményre a világ számos országából hazalátogattak a történelmi Háromszékről elszármazott székelyek, akik az otthon maradottakkal együtt, az esemény záróakkordjaként látványosan fejezték ki összetartozásukat: a hajdani lármafák mintájára láncban gyújtottak tüzet, amely körülbelül ötven településen égett egyszerre. A legalább 425 programot felsorakoztató rendezvény csúcspontjának bizonyult a háromszéki magyarok emlékparkjának a felavatása, illetve az azt követő színpadi bemutató: Szörényi Levente Egy a nép, egy a magyar című rockoperája, amelyet több mint százezren tekintettek meg. /Nagy sikernek örvendett a háromszéki magyarok világtalálkozója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

A mezőmadarasi származású Szekeres Szabolcs és Szekeres Zsolt Budapesten élő cégvezető augusztus 24-én a helybeli gazdakörrel, a református egyház presbitériumával és a Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület kuratóriumával találkoznak. A megbeszélésen áttekintik az utóbbi tíz év sikereit, ezenkívül az újabb EU-s pályázati lehetőségekről is tájékoztatják a jelenlevőket. A Szekeres család tagjai tíz éve dolgoznak a falu gazdasági fellendüléséért. /10 év a fejlődés útján. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

Az Aradi Napok első napján átadták a Kiválósági oklevelet. A magyar kitüntetettek: Nagy Etelka, a városi önkormányzat osztályvezetője, Török Zsolt hegymászó, Lovas Zoltán színművész, Bíró Gábor egykori labdarúgó és post mortem dr. Kovách Géza történész. /J. Gy. : Kitüntetések az Aradi Napokon. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./