Augusztus 20-án zárult a IX. Szent István-napi Nemzetközi Néptánctalálkozó Kalotaszentkirályon, ahol államalapító királyunkra emlékeztek. A messziről érkező huszárcsapat felvonulása a rendezvény egyik fénypontját jelentette. Közös felvonulással indult az ünnep, amelyen részt vett a néptánctalálkozó minden vendégcsoportja, valamint a Kalotaszeg Gyöngye nevet viselő helyi néptánccsoport is, a népviseletbe öltözött táncosokat a Szent Imre millenniumi emléktúrán résztvevő huszárok vezették. A felvonulás első állomása a Szent István parkban elhelyezett Szent István szobornál volt. A Szentkirály Szövetség magyarországi, szlovákiai és erdélyi tagjainak támogatásával emelt szobor ünnepélyes megkoszorúzása a Szózat meghallgatásával indult, majd Péter György Árpád alpolgármester mondott ünnepi beszédet, amelyben a nagy király intelmeiből a türelem, tolerancia fontosságát emelte ki. A helyi iskola udvarán Póka András György emlékeztetett a nap jelentőségére. Csontos János az Együtt Határok Nélkül Egyesület nevében mutatta be a huszárcsapatot, akik augusztus elseje óta járják lóháton Erdélyt. Cseh Áron Gusztáv kolozsvári főkonzul ünnepi beszédében rámutatott: Szent Istvánnak köszönhetjük európai létünket, aki a soknyelvű, erős hazát vallotta. – Egyik erősségünk a magyar néptánc, amely a magyar lélekből fakad, és ősi mozdulatokat idéz – a táncból megérezzük, kik vagyunk, honnan jöttünk és hova tartunk – fogalmazott. /F. I. : Látványos ünnepség Kalotaszentkirályon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Augusztus 20-án Kalotaszentkirályra érkeztek az Együtt Határok Nélkül Szent Imre Millenniumi Emléktúra résztvevői: a lovasok augusztus elsején kezdték meg az egy hónapon át tartó 500 kilométeres túrájukat, amelyből eddig már több mint 300 kilométert tettek meg lóháton Erdélyben. Csontos János magyar országgyűlési képviselő, a túra szervezőjének tájékoztatása szerint a rendezvénnyel Szent István király fiának, az ezer évvel ezelőtt született Szent Imre hercegnek állítanak emléket. A túra ötnapos kiképzéssel kezdődött Szentegyházán, az ottani huszárbandérium vendégszeretetében. Ez idő alatt megkoszorúzták a csíkszeredai Petőfi-szobrot, és a székelyek szent hegyére, az 1801 méter magas Madarasi Hargitára is felmentek lovaikkal. Útjuk során a helyi huszárbandériumok is csatlakoztak hozzájuk. A túra ünnepélyes indulása augusztus 6-án volt Csíkszentimre-Büdösfürdőn, ahol többek között Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke indította el a csapatot. Ünnepségen vettek részt Zetelakán, Farkaslakán megkoszorúzták Tamási Áron sírhelyét, majd Korondon és Parajdon is tiszteletünket tették. Szovátán részt vettek a helyi huszárok zászlóavató ünnepségén, majd Sóvárad, Nyárádszentimre, Marossárpatak, Mezőpanit, Kolozs, Tordaszentlászló érintésével Kalotaszentkirályra érkeztek, ahol részt vettek az augusztus 20-i ünnepségen, majd a Szilágyságba indultak tovább. Augusztus végén érkeznek Szentjobb településre, ahol 31-én az I. Partiumi Huszártalálkozóra egész napos programmal és huszárbállal várják az érdeklődőket a határ mindkét oldaláról. Imre herceg a legenda szerint Hegyközszentimrén vesztette életét: 1031. szeptember 2-án egy vadkan áldozata lett – szeptember elsején egész napos ünnepi programmal ott ér véget az emléktúra. /Lovas huszárok Kalotaszegen. 500 kilométeres erdélyi túra Szent Imre herceg emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Augusztus 20-án a búcsús szentmise a Perkőre vezető úton székelykapu-avatással kezdődött. A kapu a gelencei Both fivérek, László és Imre műhelyében készült. A zarándokok egyházi zászlók alatt Szent István-énekeket énekelve a kézdiszentléleki erődtemplom elől indultak a Perkőre. A zarándokok zöme a Szentföld, azaz a vidék falvaiból érkezett, de Magyarországról és az elszakított területekről is jöttek szép számban. Ez volt a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának záró rendezvénye. A kápolnát és a szabadtéri oltárt a hagyományokhoz híven a kiskászoni ifjak díszítették fel. A kánikula ellenére többezres tömeg vonult a szabadtéri oltár elé az ünnepi szentmisére. Vargha Béla kézdi-orbaiszéki főesperes köszöntötte a jeles vendégeket. Elmondta: a háromszéki papság és a hívek elítélnek minden olyan próbálkozást, amely az egyház és a főpásztor lejáratását célozza. A szentmisét Tamás József segédpüspök celebrálta. Este a baróti TransylMania etno-rockegyüttes Mert tudnom kell... című produkcióját mutatta be. Közreműködött a kolozsvári Ördögtérgye Néptánccsoport, a sepsiszentgyörgyi Belice Néptánccsoport és a kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes. Ezt követően 23 órakor a perkői kereszt közelében fellángolt az első őrtűz. /Iochom István: Székely kaput avattak (Szent István-búcsú a Perkőn). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Sokan eljöttek a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára, és sokan nem. Sokan önhibájukon kívül nem jöttek, mert nem jöhettek: azok utódai, akiket a tatárok rabszíjra fűzve elvittek. Azok leszármazottai sem, akiket a törökök janicsárnak vittek. Azok unokái sem, akik a századfordulón kitántorogtak Amerikába. Aztán a két világháború közt Bukarestben szolgálók és mesteremberek azon örökösei sem, akik közben románok lettek. Nem jönnek azok sem, akik most éppen szezonmunkára mentek el, mert most van a szezon. Nem jönnek azok sem, akik itthon nagy magyarok voltak. Akik viszont ‘89 körül mentek ki, azok közül jöttek, de jöttek Ausztráliától Kanadáig, Magyarországról, Nyugat-Európából vagy Skandináviából. Jöttek haza az írók. Hazajött az innen elment magyar orvos, aki Magyarországon azóta is a román orvos. Hazajött a színész, aki Nyugaton sofőrködik. És hazajöttek, akik Háromszékről kirajzottak a környező megyékbe. Majdnem mindenki örül az innen elszármazottak világtalálkozójának. Kivéve azokat, akik az elszármazottak helyébe, máshonnan származtak ide. Pedig ők is szervezhetnének maguknak találkozókat. /Kuti János: Világtalálkoztunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./ A háromszékiek szétszórattak a nagyvilágban az idők hullámverésében. A nagy kitántorgások, kivándorlások és kitelepedések idején sokszor úgy ötlött fel bennünk a Tamási-gondolat, hogy mi, székelyek azért vagyunk a világon, hogy lassan kiűzessünk belőle, írta Simó Edmund. Itt vagyunk, itthon vagyunk ismét, hogy sok tízezren összegyűlhettünk áldott szülőföldünkön. És daloltunk, és nótáztunk, és táncoltunk, és Szózatot mondtunk, Himnuszt énekeltünk Háromszék falvaiban, városaiban, lankáin és Pincetetőin pergethettük dobjainkat, lobogtathattuk zászlainkat a Perkőn államalapító nagy királyunk, Szent Istvánunk emlékére. /Simó Edmund: Összegyűltünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Erdővidék Múzeuma alapgyűjteményének adományozójára, Kászoni Gáspárra (1896–1989) emlékeztek a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára hazatérő barótiak. A hétköznapi használati tárgyaitól a céhes hagyományokat őrző felszereléseken át mindent megőrző órásmester emléktábláját Éltes Barna képzőművész készítette. A múzeum vezetője, Demeter László Kászoni Gáspárt a megye múzeumalapítói közé sorolta, még akkor is, ha az intézmény megnyitóját nem érhette meg. /Hecser László: A múzeumalapító emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

A felsorolások mindig veszélyesek, valakik kimaradnak. Sepsiszentgyörgyre gondolva emlékezni kell Balogh Lászlóra /1946-2003/, akinek regényírói munkássága a kilencvenes években teljesedett ki. Jánó Mihály művészettörténész munkássága többirányú, a múlt feltárása éppúgy foglalkoztatja, mint a jelen képzőművészete. Nem hiányozhat Zágoni Attila humorista neve sem. Fontos könyvet adott ki Gocz József (3006 év hadifogságban), s több kötetet is megjelentetett Szonda Szabolcs, akit már igazán nem lehet az ,,induló tehetségek” közé sorolni… És fontos tanulmányokat írt a történész és régész Székely Zoltán /1912-2000/, remélhetőleg ezek is megjelennek egyszer könyv alakban. /Bogdán László: Adalék a városhoz és irodalmához. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Nagyszebenben az Ars Hungarica augusztus 19-i megnyitóját a Budapest Barokk Együttes hangversenye előzte meg. A megnyitó a Szentegyházi Gyermekfilharmónia Örömódájával kezdődött. Serfőző Levente, a HÍD – Nagyszebeni Magyarok Egyesületének elnöke hangsúlyozta: az itt élő magyar közösség számára történelmi ez a pillanat, hiszen nem szerveztek még ilyen nagy horderejű rendezvényt Nagyszebenben, amióta a vidéket magyarok lakják. Sebestyén Márta és meghívottjai Rákóczi-dalokkal, csángó és román népdalokkal örvendeztették meg a közönséget. A székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes az Együttélésben című műsorát adta elő. Augusztus 20-án Szent István király napját ünnepelték Nagyszebenben is. Reggel ünnepi szentmise kezdődött a Szentháromság római-katolikus templomban Szent István király emlékére Sebestyén Márta közreműködésével. Az előző este az 1792 óta működő kolozsvári Állami Magyar Opera 120 művészének előadásában hangzottak el opera és operett részletek a város Nagypiacterén. /Dézsi Ildikó: Színvonalas rendezvények a kultúra szerelmeseinek Nagyszebenben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Schönberger Jenő megyéspüspök celebrálta augusztus 20-án Szatmárnémetiben, a római katolikus székesegyházban az ünnepi szentmisét, amelyet államalapító királyunk, Szent István tiszteletére tartottak. A zsúfolásig megtelt templomban ott voltak a többi történelmi egyházak, valamint az RMDSZ és a civil szervezetek képviselői is. /Ünnepi szentmise Szatmárnémetiben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Szent István, ünnepét a Gyulafehérvár közeli Boroskrakkón ünnepelte a Fehér megyei magyarság. Bárócz Huba református esperes igehirdetése mellett Gál Alajos c. kanonok, a gyulafehérvári Szent István székesegyház plébánosa, Veres Ferenc bethlenszentmiklósi unitárius lelkipásztor, valamint RMDSZ részről Bakó Botond, választmányi tag, nyugdíjas pedagógus mondott beszédet. A történelmi emlékekkel telített, egykoron virágzó Hegyalja mindennapjairól, a templomok helyzetéről Gudor Botond magyarigeni lelkipásztor emlékezett. /Boroskrakkói emlékezések. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Sólyom László köztársasági elnök – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök előterjesztésére – augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspökének a hitélet magyarságmegtartó erejének ápolása, a magyar kisebbség jogai melletti következetes kiállás, valamint a magyarság határok feletti összetartozásának erősítése érdekében végzett tevékenysége, életútja elismeréseként. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megbízásából Hiller István oktatási miniszter a Népművészet Mestere-díj kormánykitüntetést adott át Tankó Fülöp erdélyi mesemondónak és Tímár Viktor erdélyi népzenésznek. Továbbá Wlassics Gyula-díjat adományozott azoknak a közművelődésben dolgozó szakembereknek, akik az iskolán kívüli művelődésben elméleti tevékenységükkel, új módszerek kidolgozásával szolgálták a korszerű művelődést és a művészi ízlés fejlesztését. Ezek közt van Pillich László, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány igazgatója is. Hiller István miniszter Csángó Kultúráért-díjat adományozott a csángó magyarok ügyében kifejtett tevékenységéért dr. Tánczos Vilmosnak, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanárának, illetve Benczédi László székelyudvarhelyi faragónak. Móra Ferenc-díjban részesültek azok a muzeológusok, akik jelentős teljesítményükkel szakterületük fejlődését és előrehaladását szolgálták. Az egyik közülük az erdélyi származású Banner Zoltán, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum nyugalmazott művészettörténésze. /Magyar állami kitüntetések erdélyieknek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Egyszerre szerveztek világtalálkozót a románok és a háromszékiek. Előbbiek marosfői összejövetelén bőven hangzott el utalás a szomszédos megyében zajló rendezvényekre, elsősorban a Székelyföld feliratú reklámtáblára, illetve a Hargita és Kovászna megyei románok hátrányos megkülönböztetésére. A magyarok 500 évre előre terveznek, miközben a román kormánynak nemcsak semmiféle stratégiája nincs a határon túli románokat illetően, de teljes mértékben semmibe veszi őket – a kritika a románok marosfői világtalálkozóján hangzott el. Magunkra hagytak bennünket – panaszkodtak a románság különböző szervezeteinek képviselői. A találkozóra ugyanis hiába hívták meg a kormány és más állami intézmények képviselőit. A legmagasabb rangú vendég az államfő egyik tanácsadója volt, rajta kívül a demokraták (PD), illetve a nagy-romániások (PRM) egy-egy képviselője utazott Marosfőre. Dan Vasiliu, a Határon Túli Románok Alapítvány alelnöke és Daniela Soros, a szervezők egyike a külképviseletek személyzetének magatartására panaszkodott, arra, hogy nem tartják a kapcsolatot a diaszpórával. Az elfogadott nyilatkozatok egyike kérte, hogy a határon túli románok ügyeinek kezelése kerüljön át a külügyminisztériumtól az államfői hivatalhoz. Daniela Soros szerint a kormány képviselői előzőleg fedezetlenül ígérgettek, ezért kerülték el most Marosfőt. A marosfői összejövetel résztvevői nyilatkozatban ítélték el a Brassó és Kovászna megye határán felállított táblát – a négynyelvű Székelyföld felirattal -, amelyet a román állam területi egysége elleni merényletként értékeltek. Kérték, hogy üljön össze a Legfelsőbb Védelmi Tanács, és „állítsa meg a magyar szervezek provokatív, az alkotmányos rendet és nemzetbiztonságot fenyegető szélsőséges-szeparatista akcióinak elterjedését”. Hosszú távú stratégia kidolgozását is igényelték, hogy biztosítsák Hargita, Kovászna és Maros megye megmaradását a román állam keretein belül. Felhívták a figyelmet, hogy a kistérségi társulások révén a területi autonómia előkészítése folyik, ezért ezeket be kell tiltani. A mintegy száz résztvevő nagyobbrészt az anyaországból érkezett a Hargita megyében évente megrendezett összejövetelre, holott például a Határon Túli Románok Alapítvány elnevezés ennek az ellenkezőjére utalna. Ezzel magyarázható, miért nem veszi komolyan a rendezvényt a kormány. A határon túli románok gyakran panaszkodnak arra, hogy román diaszpóra gyakorlatilag nem létezik. A különböző szervezeteket összefogni próbáló, Los Angeles-i Románok Világtanácsa (Consiliul Mondial Roman – CMR) valójában egy bukaresti alapítvány, s mindössze egy fiókintézményt működtet az Egyesült Államokban. Kéttucatnyi egyéni tagja, valamint – saját nyilvántartásuk alapján – 11 tagszervezete. Ezek közül kettő Amerikában, hét Romániában, a többi a Moldovai Köztársaságban működik. A Románok Világtanácsa a májusi referendumot megelőző kampányban „10–12 millió határon túli román nevében” Traian Basescu elnök mellé állt. /Szőcs Levente: Világtalálkozók párbaja. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója rendezvénysorozatának keretein belül tartották a Szörényi–Bródy alkotópáros Egy a nép, egy a magyar című, négy korábbi rockoperájából készült műsort az Óriáspince-tetőn. A táncosok produkciójára nem lehetett panasz, a színészekére sem. Az előadás végén Szörényi Levente és Bródy János is megjelent a színpadon, a produkcióban közreműködőkkel együtt énekelték el az Egy a nép, egy a magyar című dal néhány sorát. Ezután következett a Transylmania zenekar Kárpát-medencei magyarság sorsát bemutató előadása. /Erdős Zsófia: Dombtetői rockopera. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Több tízezer ember – talán még a százezret is elérte a létszám – népesítette be az Óriáspince-tetőt, hogy az Egy a nép, egy a magyar című rockoperát láthassa, halhassa. A látványos, nagy történelmi képekben, pazar díszletben, ruhában és fényben színpadra állított produkció sikeres volt. Az előadás végén a tömeg kezdeményezésére a magyar és a székely himnusz is felcsendült. /Ferencz Csaba: Tánc-, ének- és fényparádé (Világtalálkozó). = Népújság (Marosvásárhely), aug. 21./

Augusztus 20-a összmagyar ünnep, államalapító Szent István király ünnepe. A Duna TV közvetítette a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója keretében az Óriáspincetetőről élő adásban az Egy a nép, egy a magyar című Szörényi-Bródy produkciót. A lap munkatársa, Köllő Katalin kirohant az előadás ellen: színvonaltalan, igénytelen. Szörényi Levente történelmi rockoperáiból /Atilla – Isten kardja, István, a király, Veled, Uram! és Árpád Népe/ összeállított részletekből állt. A cikkíró reméli, Sólyom László köztársasági elnöknek a felvidéki Deákin mondott beszédét kevesen hallgatták meg, ugyanis „teljes zagyvasággá változott” az ünnepi beszéd. „Igyekszünk megérteni, hogy milyen kisebbségben élni. Mi, akik soha nem éltünk kisebbségben, nem is tudják, milyen nehéz nekünk megérteni az önök helyzetét”, körülbelül így hangzott az rész, amelyre az újságíró kimondta: igen, ez látszik, tisztelt elnök úr, hogy nem értik, nem is igyekeznek megérteni. „Talán ezért tetszettek találni széles Erdélyországban csupán öt (és fél) embert, akit érdemes volt kitüntetni (össz)nemzeti ünnepünk alkalmával, mert nem tetszik érteni a helyzetünket. A „fél” az úgy értendő, hogy a kitüntetett erdélyi származású ugyan, de már rég odaát él. Vagyis kicsit még spórolni is tetszett. ” /Köllő Katalin: Ünnepi hangulat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Dr. Sólyom László köztársasági elnök a felvidéki Deákiban ünnepelt együtt a szlovákiai magyarokkal, s a Szent István-i államalapítás nagy ünnepének előestéjén alighanem itt mondta el elnöki mandátumának legjelentősebb beszédét, a legnagyobb ívet vázoló üzenetét egy új Kárpát-medencei megbékélés és összefogás szükségességéről, írta Magyari Lajos. Deáki nagyközségben íródott le az első föllelt összefüggő magyar nyelvemlék, a méltán híres Halotti beszéd, mely perdöntően bizonyítja, hogy már a korai magyar középkorban a magyar nyelvű írásbeliség is polgárjogot nyert a latin mellett. Sólyom László kijelentette, hogy egy mai magyar államfő számára nem csupán természetes a határon túli magyar közösségekkel való ünnepi együttlét, de kitüntetés is egyben, hiszen magyarságból, az értékek, az identitás megőrzéséből éppen ezek a kollektívumok mutattak és mutatnak példát, s ez olyan érték, melyre nyugodtan lehet alapozni a 21. század új magyar nemzetstratégiáját. A történelmi feltételek ehhez ma a leginkább kedvezőek, s e feltételek között végre cselekedni kell. Önmagunk megbecsülésével, a másság tiszteletével, de határozottan elvárva és igényelve azt is, hogy a mi természetes jogainkat és méltóságunkat mások is tiszteljék, sőt, garantálják. Magyarán: a magyar közösségek kollektív jogait, az önrendelkezéshez, az identitás valódi megőrzéséhez való jussát. /Magyari Lajos: Sólyom László Deákiban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Az ünnep előestéjén Sólyom László köztársasági elnök a nemzeti egység szükségességére hívta fel a figyelmet. Az elnök – aki a magyar politikai színtér talán leghitelesebb figurája – a nemzeti ünnepek alkalmával személyes jelenlétével is igyekszik kifejezni az egység elvont eszméjét, amikor erdélyi vagy felvidéki nemzettársai körében ünnepel. Az ésszerű vitakultúra egy olyan közös, a politikai közösség többsége számára hasonlóképpen érthető nyelv meglétét feltételezi, amely egy minimális – a társadalom alapértékeit illető – konszenzus kifejezője. A „morális válság” – amelyről Sólyom több ízben beszélt –a legitimitási válságot (illetve annak színlelt hiányát) is jelenti; vagyis azt, hogy a kormányfő a „hazugságspirál” utólagos legitimálásával radikálisan értelmezte át mindazt, amit a politikában a normakövető magatartásról gondoltunk. Hogy ez a kormány – mindannak ellenére, ami történt – hivatalban van: botrány. És az is botrány, hogy ez a kormány az államalapítás ünnepén elképesztő biztonsági intézkedésekkel igyekszik távol tartani magától saját népét, miközben felelőtlen ifjoncok félkatonásdit játszanak. Ha van aktuális üzenete a Szent István-i műnek, akkor az a politikai közösség „újraépítésének” – végső soron egy új honalapításnak – a halaszthatatlansága. /Papp Attila Zsolt: Új honalapítás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

Az elmúlt évszázadokban sokan próbálták lerombolni a magyarok által megteremtett hazát, itt, a Kárpát-medencében, itt, a Székelyföldön, de ezt a tartós államberendezkedést a valóságban, a lelkünkben, a szellemünkben sohasem sikerült lerombolni, és ezután sem fog sikerülni – hangsúlyozta Markó Béla RMDSZ-elnök augusztus 19-én, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának központi rendezvényén, az Óriáspince-tetőn, az emlékműavatáson. Az elmúlt napok eseményeire utalva Markó kijelentette: egy ártatlan táblát tettünk fel, és rögtön ellenkezők serege támadt ránk, tagadva azt, amit nem lehet, a tényt, a valóságot, hogy ez a föld, ahol élünk, ez a Székelyföld. „Szükségesek a szimbólumok, de nekünk a valóságot kell olyanná tennünk, hogy a következő évszázadokban is tartós otthonunk legyen ez a föld” – hangsúlyozta Markó Béla. /Markó: Tartós otthonunk legyen ez a föld! = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

Mintha a szimbolikus „státusegyetem” fontosabb lenne, mint a kellő figyelem azok iránt, akikért létezik az intézmény. A romániai magyarok viszonylag szűköcske értelmiségi rétege, amikor az RMDSZ a programpontjait fogalmazni kezdte, az egyetem szót főként olyan politikai stratégiai összefüggésben forgalmazta, amelyben ez a tudományos és oktatási intézményfogalom elvesztette eredeti jelentését, az „universitas” szóban rejtezőt, és az erdélyi magyarság autonómiájának folyamatosan üresedő jelképévé vált. Szakmai-funkcionális értelemben nagyon felhígult ennek a szónak az eredeti értelme, írta Cs. Gyimesi Éva. A magyar költségvetési támogatással viszonylag korán megalakult a Partiumi Keresztény Egyetemnek, majd a Sapientiának (EMTE) a diplomák állami elismertetésének nehézségeivel kell folyton szembenézniük. A Babes-Bolyain nyolcezer hallgató tanulhat magyarul (az idéntől hatvan szakon), és csupán ez utóbbi létszám is az egykori Bolyain évente tanuló hallgatóknak több, mint a négyszerese. Ennek örülni kellene, azonban a nyilvánosságban még mindig az egyetem jelképértékét részesítik előnyben a valóságos feladatokkal szemben. Foglalkozni kellene a kolozsvári diáknyomorral, a tanár–diák viszony romlásának okaival, a tanári felületességből és olykor korrupcióból is adódó igazságtalanságokkal. Kevés az érdeklődés az iránt, hogy mennyire hatékony a területileg kiterjedt magyar „egyetemi” oktatás. „Mekkora lehet itthon a munkapiacuk azoknak, akik például a Székelyföldön nem tanulhattak meg románul, s az egyetemen azt is elfelejtik, ami esetleg grammatikai ismeretként még megmaradt?” – minősítette a Sapientia Egyetemet a cikkíró. /Cs. Gyimesi Éva: „Státusegyetem” = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Augusztus 20-án a brassói regionális útügyi hatóság munkatársai eltávolították azt a plakátot, amely Székelyföld határát jelezte Kökösnél. Ludovic Orban közlekedési miniszter elmondta: a hétvégén rendezett Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára és a rendezvény mintegy 700 meghívottjára való tekintettel, a magyarországi televíziók stábjának jelenléte miatt döntött úgy, hogy az útügyi igazgatóság munkásai csak augusztus 20-án lépjenek közbe. Előzőleg a Belügyminisztérium a legfőbb ügyészséghez fordult, hogy vizsgálják meg, nem sérti-e a tábla az alkotmányos rendet. Vajda Lajos, a tábla kihelyezését kezdeményező Kovászna Megyei Tanács alelnöke úgy nyilatkozott, hogy újra felállítják a táblát, miután ismét beszerzik a szükséges engedélyeket. /Eltávolították a Székelyföld-táblát. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./ Eltávolították a Székelyföld– Tinutul Secuiesc–Szeklerland feliratú pannót, lángvágóval. A levágott nagytáblát Brassóba szállították. Demeter János, Kovászna megye tanácsának elnöke elmondta, hamarosan visszaállítják a pannót, az útügyesek nemcsak elköltöztették, hanem meg is rongálták a létesítményt. Vajda Lajos megyeitanács-alelnök szerint a rétyi útkereszteződésénél két kőolajtársaság hasonló pannója is képezhetné a törvényességi vizsgálat tárgyát. /Domokos Péter: Lángvágóval a Székelyföld-pannó ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

A román nacionalisták mindig a szívükhöz kapnak, ha a Székelyföldön valami történik. Elszakadás lesz, mondták – hogy ez itt, az ország közepén miként volna lehetséges, nem lehet elképzelni, de népbutításra alkalmas. Olguta Vasilescu nagy-romániás képviselő asszony harsogta: akár háromszáz feldühített emberrel is érkezhetett volna, mert a románok nagyon nem szeretik a magyarok effajta megnyilatkozásait. Hátuk mögött állnak a hatalmas erőszakszervezetek, rendőrség, csendőrség, titkosszolgálatok. Sokat tenni-venni a szómenésben szenvedő többségi politikusok viselkedését nem érdemes. Amíg tartott a világtalálkozó, míg féltek a nagyvilágba kivitt rossz hírüktől, vártak. Hazudtak, csaltak most is. A táblát eltávolította a szélsőséges román politikusok nyomására a jelenlegi liberális kormány, ez komoly kételyeket ébreszt politikai hovatartozásukat illetően. Ráadásul gyávák, semmibe veszik koalíciós partnereiket, mert most végül is az RMDSZ-t döngölték a földbe, s gondolkodhatnak Markóék, érdemes volt-e oly hűséges odaadással szolgálni, írta a lap munkatársa. Meddig kell még ezt a primitív, durva, önérzetünket, múltunkat, jelenkori életünket sárba taposó román politikát elviselnünk? /Simó Erzsébet: Még meddig? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Helyes és jó ötlettől vezérelve, az RMDSZ kezdeményezésére, Székelyföld határát hirdető pannót helyeztek el Kökösnél, Kovászna és Brassó megye határánál. Az eseményről az RMDSZ elnöke, Markó Béla kijelentette: „Itt az ideje, hogy ilyen szimbolikus eszközökkel is kifejezést adjunk annak, hogy Székelyföld hagyományos egység. Én magam javasoltam, hogy Székelyföldön – Kovászna, Hargita és Maros megyében – ilyen közös szimbólumokkal is kifejezzük, ez a régió összetartozik. Ha valaki belép Székelyföldre, lássa, hogy egy sajátos régióban van”. Az acsarkodókat országos, sőt európai hírűvé avatta ezt az eseményt. Olguta Vasilescu nagy-romániás képviselő képes volt Olténiából Kovásznára utazni, hogy megkérdezhesse Markó Bélától, mi a jó a többnyelvű pannóban, mert ő nem érti. Miután a Hargita Megyei Románok Civil Fóruma drámai hangon ecsetelte a veszélyt, maga a belügyminisztérium rendelt el kivizsgálást az ügyben. Még sincs olyan ideális harmónia azon a tájékon a románok és magyarok között, mint amit egy héttel korábban Traian Basescu próbált bebeszélni a közvéleménynek, miközben ígéretekkel ámította a „tekintélytől félájult székely imádóit”. /Mózes Edith: Székelykapu. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 21./

Augusztus 19-én nagyszámú helybeli, kézdiszéki és távolabbról hazalátogató vendég, valamint az anyaországi testvértelepülések képviselőinek jelenlétében tartották a kézdiszéki írók, költők felolvasóestjét Kézdiszentlélek művelődési házában. A rendezvényt Borcsa István, a művelődési ház igazgatója nyitotta meg, ezt követően pedig Kanabé Erzsébet a falu közművelődési múltjáról szólt. Dr. Borcsa János irodalomkritikus bemutatta Áros Károly sportújságírót, a Háromszék belső munkatársát, Bakk Pál szentkatolnai nyugalmazott tanítót, helytörténészt, Beke Ernő kézdivásárhelyi képeslapgyűjtőt, Fekete Vince kézdivásárhelyi költőt, írót, a Székelyföld főszerkesztő-helyettesét, Gáll Attila Kolozsváron élő költőt és szerkesztőt, Muszka Sándor Kolozsváron élő költőt, Sántha Attila kézdivásárhelyi költőt, a Moldvai Magyarság felelős szerkesztőjét, valamint Ráduly Béla kézdiszentléleki népi emlékírót, valamennyien felolvastak munkáikból. Közreműködött a kantai egyházi kórus, fellépett a Gergely Zoltán vezette helybeli Perkő és Borsika népi táncegyüttes. A művelődési ház felvette Petőfi Sándor nevét, nagytermében alkalmi kiállítás nyílt népművészeti alkotásokból, régi képeslapokból és amatőr alkotók festményeiből. /Dévai István: Felolvasóest Kézdiszentléleken (Kistérségek Napja). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Több időszakos tárlatot nyitottak meg Kézdivásárhelyen a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmával a Vigadó Művelődési Házban. Kakas Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója Esztelnekkel kapcsolatos fotóit állították ki. A Kézdiszéken élő, illetve onnan elszármazott képzőművészek impozáns tárlatán – amelyen a helybeli Vetró, Kosztándi és Sárosi művészcsaládokat többen is képviselik – festményeket, grafikákat, szobrokat és számítógépes grafikai programmal készült kompozíciókat lehet megtekinteni. A műalkotások zöme a magyarsághoz, a találkozóhoz kötődik: Vetró Bodoni Zsuzsa pasztellképein a perkői búcsú összetartó erejét érzékelteti, Kosztándi Jenő festményén a széttöredező harangokból ágyú körvonalazódik. A tárlat megnyitóján a Fórika Balázs által vezetett kantai kórus lépett fel. A földszinti kiállítóteremben a csernátoni népművészek munkáiból nyílt tárlat, a pincében pedig a Beke Ernő vezette Hobby cserebere-klub rendezett tárlatot. /Bartos Lóránt: A pincétől a padlásig. Kiállítások nyara Kézdivásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

Idős embernek nehezére esik belátnia: tévedett, rosszul választott, elhibázta életét. Ez történt azokkal, akik fiatalon a kommunizmust választották. A 22 című hetilap Andrei Plesu előadásának szövegét közölte a kommunizmusról. Fogasabb kérdés, vélte A. P., miért hódít a tévesnek bizonyult tanítás napjainkban is. Hibát követ el például az, aki a világ megváltoztatását választja célul, amikor valójában saját személyének megalkotása a feladata. Az ideológiák pedig épp ezzel a kísértéssel nyernek maguknak lelkes ifjú híveket. /Horváth Andor: A kudarc után. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Idén negyedik alkalommal gyűltek össze a természetjárók Sztánán, hogy részt vegyenek a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrán. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Kolozsvári Osztálya, a Szentimrei Alapítvány és a Kós Károly Kulturális Egyesület idei rendezvénye csaknem félszáz kirándulót vonzott. /Félszáz kiránduló a Kós Károly teljesítménytúrán. Sztána. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Sokan emlékeznek még a tavaly tragikusan végződött budapesti tűzijátékra. Idén sem kímélte az időjárás a magyar fővárost: az eső miatt elmaradt a Szent István bazilika körüli, augusztus 20-i Szent Jobb körmenet. Heves eső, helyenként jégeső zúdult Budapestre. Sokáig kérdéses volt a tűzijáték sorsa is, melyet megtartottak. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszédében Magyarország kötelességének nevezte a segítségnyújtást a határon túli közösségek számára. /Budapesten ismét eső áztatta az ünnepségeket. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

A kilencvenes években a Szabó Albert-féle „Világnemzeti Népuralmista Párt” vörös lobogójának közepén fehér körben a fekete fogaskerék volt látható. A tisztázatlan forrásokból finanszírozott, karszalagos egyenruhában parádézó, néhány tucat főből álló társaság a német nemzetiszocialista mozgalom „utánérzése”. 1998 után azonban Szabó Albert – a bíróság elmarasztaló ítéletét követően – eltűnt, a mozgalmával és provokáló lobogójával együtt. Csurka István is nyilvánosan megbélyegezte őt, mint provokátort. Ahhoz, hogy az Árpád-sávos zászló visszakerüljön oda, ahová való, a nemzeti relikviák közé, Magyarország mindkét politikai táborának gesztust kellene gyakorolnia. Megjegyzendő, a Fidesz március 15-i gyűlésén ez meg is történt, a moderátor felszólította a közönséget, hogy csak a magyar nemzeti színű zászlót emeljenek a magasba. Ugyanakkor a baloldalnak is fel kellene hagynia a különböző jelképek kapcsán a hisztériakeltéssel, el kellene fogadni a „megterhelt” nemzeti szimbólumokat, ugyanúgy, ahogy a valódi Árpád-sávos zászló elemeit tartalmazó koronás címerrel tette, az Antall-kormány idején. /Pelle János (HVG): Árpádsáv, kettős kereszt, piros-fehér kockák. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Sólyom László államfőnek és a Nagycsaládosok Országos Egyesületének a meghívására erdélyi nagycsaládosok látogattak Magyarországra. A Szabó Endre orvos által vezetett, – idén fennállásának huszadik évét ünneplő civil szervezet képviselői – már tavaly is a köztársasági elnök mellett mentek a körmeneten. Ebben az évben – a legnagyobb magyarhoni civil szervezetként számon tartott NOE vezetői – úgy gondolták, hogy a környező országokba szakadt, magyar nagycsaládosok képviselőinek is helye van a Bazilikában tartott szentmisén, majd az azt követő szertartáson. Ezért Felvidékről, Vajdaságból és Erdélyországból is hívtak ebben az évben vendégeket. Az erdélyi nagycsaládosokat Csíki Sándor, nyárádszeredai négygyermekes apa, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke, valamint Dánél Sándor, hétgyermekes csíkszeredai apa, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének alelnöke képviselhették feleségeikkel és egy-egy gyermekükkel. A nagy eső miatt a körmenet elmaradt. A szentmise végeztével Sólyom László sajnálatát fejezte ki az elmaradt körmenet miatt, majd személyesen üdvözölte a nagycsaládosokat, akiknek megköszönte azt, hogy hívására eljöttek, és vállalva az anyagi költségeket megjelentek ezen a találkozón. /Erdélyi nagycsaládosok Sólyomnál. = Erdély. ma, aug. 21./

Magánúton címmel megjelent Aradon Hevesi József interjúkötete. Hevesi Mónár József kötete megszólaltatott írót, költőt, képzőművészt, pártelnököt, minisztert. Faggatott főszerkesztőt, újságírót eseményről, az interjúalany véleményéről, személyiségéről, munkájának lényegéről. Interjúkötete értékes kordokumentum. /Új magyar könyv Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 21./

„Csak középiskolánk van, sajnos Bukarestben nem hagyták jóvá, sem az ötödik sem az első osztályt annak ellenére, hogy a szülők igényelnék az egyházi oktatatást, és ötödik osztályba a szórványból is tudnánk hozni gyereket mivel rendelkezünk bentlakással” – nyilatkozta a Paprika Rádiónak dr. Székely Árpád a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója. A kollégium ebben az iskolai évben három kilencedik osztály indítására kapott engedélyt. Három szakiskolai osztály indítására is kértek engedély, de nem kapták meg. /Akkreditációs gondok a Református Kollégiumban. = Erdély. Ma, aug. 21./