A trianoni békeszerződés aláírásának 87. évfordulója alkalmából koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott június 3-án a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Budapesten. A megemlékezést követően a két csoport az Erzsébet térre vonult rendőri biztosítás mellett, majd nyolcvanan továbbindultak a Hősök terére. Közben ütemesen azt skandálták: „Vesszen Trianon!”, „Vesszen a kormány!”. A Hősök terén rövid beszédek hangzottak el. Új választást, új alkotmányt és „egy nemzetileg elkötelezett politikai elitet” szorgalmaztak. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke szónoklatában a 60 évvel ezelőtt megkötött párizsi békeszerződésről mint a magyarság „második Trianonjáról” szólt. Korábban Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke bejelentette: a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója törvényjavaslatot nyújt be június 4-én az Országgyűlésben arról, hogy június 4-e legyen a magyar összetartozás napja. „A trianoni béke igazságtalan volt, s azok is tudták, akik tető alá hozták” – hangsúlyozta a Trianon-emlékműnél. Németh szerint „nagyon is jól tudták azok is, akik haszonélvezői voltak; a szlovákok, a románok, a szerbek és a többiek”. Németh Zsolt kifejtette, már a kortársak is azon a véleményen voltak, hogy Magyarországot Trianonban „nem megbüntették, hanem kivégezték”. Véleménye szerint az utódállamokban a magyarok „másodrendű állampolgároknak érzik ma is magukat”, Magyarországon pedig „másodrendű magyarnak”, sőt 2004. december 5-e óta „nemcsak másodrendűnek, hanem egyenesen feleslegesnek is érezhetik magukat”. A külügyi bizottság elnöke szerint Magyarországnak nem lenne más teendője, mint hogy a nemzetközi és európai fórumokon, a kétoldalú viszonylatokban minden erejével támogassa a határon túli magyarok autonómiatörekvését. /Fidesz-törvényjavaslat a nemzeti összetartozásról. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Az 1920-as trianoni békediktátumra emlékszik június 4-én a világ magyarsága. Az első világháborút lezáró békeszerződés következményeként Magyarország területének mintegy kétharmadát elveszítette, és 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain. Ennek a történelmi eseménynek állít emléket a magyarországi Szarvas városában lévő Országközép elnevezésű szélmalomemlékmű, illetve az odavezető egy kilométeres út. Szarvas a Trianon előtti Magyarország középpontja. A szarvasiak egy szélmalommal jelölték meg a Kárpát-medence földrajzi közepét. A környékbeliek és a távolabbról érkezők a székely kapukkal övezett parkban, az ország valamikori közepén emlékeznek meg minden évben a trianoni csonkításról. Idén kettős megemlékezést tartottak Szarvason: a trianoni békeszerződés aláírásának 87. és a felvidéki magyarság elüldöztetésének 60. évfordulójára emlékeztek. A megemlékezések már június 3-án megkezdődtek Magyarország több városában. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom idén is megtartotta hagyományos trianoni felvonulását Budapesten, a kommunisták által lerombolt Regnum Marianum templom helyét jelölő keresztnél. Az Erdélyi Magyar Ifjak elnevezésű szervezet június 4-én Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön szervez emlékrendezvényeket. /Országközép Szarvason. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

A Trianon-évforduló előtti napokban végigböngészve a világhálón a téma jelenlétét, az erdélyi magyarság számára két figyelemre méltó pozitív jelenség található. Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagyváradon az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezésében ,,rendhagyó történelemórát” tartottak, fényképkiállítást rendeztek. Jó dolog az, ha azok, akik hatvan-hetven esztendővel Trianon után születtek, átveszik az emlékezés stafétáját. A másik az, hogy a többnyire Trianon közvetlen vagy közvetett következményeként szétszóródott magyarság jeles képviselői ma is vállalják az ébresztőóra szerepét. A legmarkánsabb Trianon-írás az Ausztráliában élő Csapó Endrétől származik. Ennek Kárpát-medencei társa a Duray Miklósé (Szlovákia, azaz Felvidék), és az Ágoston Andrásé (Szerbia, azaz Délvidék). Az utóbbi állapítja meg, hogy ha az unióban minden hetedik lakos valamelyik kisebbségi közösséghez tartozik, akkor a demokratikus kisebbségi autonómiák létrehozása olyan cél lehet, amelynek megvalósításában minden európai nemzet, így a magyarországi magyarok is érdekeltek. Azonban a mai magyar vezetés képtelen az uniós együttlét nemzetegyesítési lehetőségeivel élni. Ezt a felelőtlenséget ellensúlyozandó kiemelhető az erdélyi magyar fiatalok kezdeményezése: egy uniós parlamenti képviselőt, Gál Kingát kérték fel a témát Kolozsváron körbejáró rendezvény fővédnökségére. /Sylvester Lajos: Nyolcvanhét év porlasztásban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

Nem az erdélyi magyarok tolonganak magyarországi munkahelyekért, hanem egyre több magyar állampolgár próbál szerencsét elsősorban a Partiumban – derül ki a budapesti Népszabadság riportjából, amelyet a Gandul bukaresti lap is átvett. Az év első harmadában 12. 600 munkavállalási kérvényt iktattak, ami 4000-rel kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Ezek közül mindössze 4. 520 a romániai kérvényező, ami fele annyi, mint a 2006-os év ezen periódusában. Arad és Temes megyében ma gyakorlatilag munkaerőhiány van, annyi külföldi befektető települt be, hogy a regisztrált munkanélküliség két százalékra süllyedt. Közben Battonyán például ma is 22 százalék körül van a munkanélküliségi ráta, csaknem ötszázan kapnak rendszeresen szociális segélyt. A pécskai ipari park Battonyától 11-12 kilométerre van. /Csökkent az érdeklődés a magyarországi munkahelyek iránt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Szent Imre herceg élete erkölcsi mértékként szolgálhat a ma emberének ebben az elanyagiasodott világban, ahol csak a pénz számít mércének – mondta Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke június 3-án, vasárnap Tiszaszentimrén, az ezer éve született Árpád-házi királyfi szobrának avatóünnepségén. Lezsák Sándor (Fidesz) parlamenti alelnök, a Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság elnöke arról beszélt, hogy a herceg születésének ezredik évfordulója alkalmából az idén a Kárpát-medencében 11, a nevét viselő településen avatják fel mellszobrát. Így lesz erős ez a föld, amelyet többek között „Trianon (is) meggyötört” – mondta a politikus. Reményét fejezte ki, hogy a szoboravatók hozzájárulnak majd ezeknek a kistelepüléseknek az összefogásához. /Ezer éve született Szent Imre herceg. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

Az RMDSZ Szabadelvű Köre június 1-jén Csíkszeredában kerekasztal-beszélgetést rendezett. A liberális platform vezetője, Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor élesen bírálta a szervezet vezetését. Magyari Nándor szociológus ismertette egy telefonon végzett felmérés eredményeit hangsúlyozva: ha az RMDSZ nem kezd tárgyalásokat Tőkés Lászlóval, valószínűleg az erdélyi magyarságnak nem lesz európa parlamenti képviselője. /Orbán Ferenc: Útkeresés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete kezdeményezésére Székesen a faluból származó gróf Bercsényi Miklósra és fiára, Bercsényi Lászlóra emlékeztek. A református templomban tartott ünnepségen jelen voltak Székes és a szomszédos Csejd testvérgyülekezetei is. A közel háromszáz lelket számláló falu életében rendkívüli esemény ez, hiszen kevésszer adatik meg, hogy a Kárpát-medence három országából öt református gyülekezet találkozzon itt. Az istentiszteletet követő előadásokban – dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke, László Márton történész, Miholcsa József szobrászművész, Bíró László helybeli lelkész – a két Bercsényi nagyságát méltatták. A család legkiemelkedőbb alakja, Miklós, II. Rákóczi Ferenc főtábornoka, számos katonai hadműveletben vett részt. /Mezey Sarolta: Székes nagy ünnepén a Bercsényiekre emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

Június 2-án székelyudvarhelyi ülésén az SZNT ÁB értékelte az autonómia-népszavazás eddigi eredményeit. 160 ezer szavazatot gyűjtött eddig össze a szervezet, 98 százalékban az autonómia létrehozására adták szavazatukat a megkérdezettek. A szavazást folytatják, főként Maros megyében, de vannak elmaradások Csík- és Orbaiszékben is. Az SZNT értékelése szerint 250 ezer szavazat összegyűjtése után tekinthetik lezártnak a voksolást. Döntés született arról, hogy támogatják Tőkés László jelöltségét az európai parlamenti választásokon. /Kovács Csaba: Tőkést támogatja az SZNT. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

A falunapok keretében elhelyezték Rugonfalva református templomában ereklyeként a falu fél évszázada rejtegetett országzászlóját. A falu piros-fehér-zöld, koronás címeres zászlóját 1945-ben két helybéli férfi rejtette el a román hatóságok elől. Kérésükre 1971-ben dr. Rugonfalvi Kiss Csaba Budapestre menekítette tovább a zászlót, mert a helybéliek már nem tudták biztosítani a megőrzését. Hazahozatalát már 1990 januárjában, közvetlenül a rendszerváltás után kezdeményezte a két, azóta elhunyt rugonfalvi zászlóőrző férfi, a marosvásárhelyi fekete március miatt azonban akkor lemondtak róla. A zászlóátadás ünnepi istentiszteletének meghívott szónoka dr. Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke volt. A falunapokon a helyi műkedvelők mellett a székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes is fellépett, majd Papp László 2003-ban elhunyt többszörös ökölvívó olimpiai bajnokra emlékeztek, akinek édesanyja rugonfalvi származású volt. /Kovács Csaba: Ismét Rugonfalván az országzászló. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Maksay Ágnes és Marius Tabacu a Film.dok fesztiválon vetített Az utolsó maszek című dokumentumfilmjét mutatták be a hét végén a kolozsvári Tranzit Házban. Stefano Bottoni történész tavaly szeptemberben ismertette Szilágyi Domokosnak a Szekuritátéval fenntartott kapcsolatáról szóló kutatását, melyből kiderül, a költő Balogh Ferenc fedőnéven jelentéseket írt a titkosrendőrségnek. A 70 perces film nem foglal állást a kérdésben, a döntést a nézőnek engedi át. A vetítést követő beszélgetésen elhangzott: eldöntetlen, hogy Szilágyi Domokos alku vagy kényszer hatására cselekedett-e, akár bizonyítékok hamisítása is előfordulhat. /Burus János Botond: Kulcs Szisz rejtélyéhez. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Életének 82. évében elhunyt Darvas Iván. A kétszeres Kossuth-díjas művész, a nemzet színészének temetését szűk családi körben tartják. Az elmúlt több mint ötven év egyik legnépszerűbb magyar színésze Darvas Szilárd néven született a felvidéki Belyén. Szinte minden nagy szerepet eljátszhatott a színészálmok közül, amit csak egy művész megkaphat. Néhány éve rendezőként is nagy sikerrel mutatkozott be, grafikáiból pedig kiállításokat rendeztek. /Elhunyt Darvas Iván. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Székelykeresztúron 37. alkalommal rendezték meg június 3-án az évtizedek folyamán nevezetessé vált Nemzetközi Sóskúti Fesztivált. 1970-ben a fesztivált azzal a céllal szervezték meg, hogy lehetőséget biztosítsanak az iskolák műkedvelő hagyományőrző csoportjainak a bemutatkozásra. Az utóbbi tíz évben nemzetközi rendezvénnyé nőtte ki magát, az erdélyiek mellett magyarországi csoportok is felléptek. Eddig a fesztivál főszervezője minden évben a helyi tanulók klubja volt, idén társrendező lett a székelyudvarhelyi székhelyű Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Szitakötő Egyesület. Idén 15 műkedvelő csoport vett részt a rendezvényen. A fesztivál színpadán nagyközönség előtt több mint 400 gyermek szerepelt. /László Miklós: 37. Nemzetközi Sóskúti Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./

Június 3-án értek véget Baróton az idei városnapok. A hivatalos megnyitón a testvérvárosok küldöttségeinek üdvözletét záporok szakították félbe. Könyvtáravató is volt. Véget ért a baróti téka ötéves kálváriája. 2002 óta ugyanis a városi könyvtár egyetlen szobányi felületre zsugorodott, a közel hatvanezres könyvállománynak több mint felét zsákokba csomagolva tárolták. A most felavatott tékában szabadpolcok, olvasó- és kutatóterem, világhálós hozzáférés várja az olvasókat. Beteljesült a tavaly nyáron 93 éves korában elhunyt Bodosi Dániel baróti festőművész álma: Barót festőjének a lánya, Darvas Annamária tanárnő összeállította édesapja több évtizedes munkásságát bemutató, Bodosi Dániel című albumot, amelyet most bemutattak Baróton, az Erdővidék Múzeumban. /Benkő Levente: Barót Napok: borúra derű. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Régi álma vált valóra a nagyszalontai lakosságnak, amikor a városnapok keretében a helyi gimnázium – hosszú szünet után – visszakapta az Arany János nevet, sőt a tanintézetet főgimnáziumi rangra emelték. Az iskola névadó ünnepségét Dánielisz Endre helytörténész, az iskola egykori diákja kötetének bemutatója nyitotta meg, amely az ősi iskola történetét dolgozza fel. Beszédet mondott többek között Kötő József egykori, valamint Pásztor Gabriella jelenlegi oktatásügyi államtitkár, akiknek oroszlánrészük volt abban, hogy az iskola visszanyerte régi nevét és rangját. Ezt követően Fábián Boglárka, az Arany János Főgimnázium aligazgatója és Török László nagyszalontai polgármester a gimnázium központi bejáratánál leleplezte Arany János mellszobrát, amelyet Varga Ferenc szobrászművész özvegye ajándékozott az iskolának. A részvevők megcsodálhatták, hogy a főgimnázium frissen felújított homlokzatán magyar nyelvű felirat is hirdeti a gimnázium nevét. Nagyszalontán a városházán fotókiállítás nyílt az Alfa Fotóklub tagjainak munkáiból. A rendezvényen bemutatták Nagyszalonta várossá válásának 400. évfordulóján, tavaly szervezett jubileumi tárlat anyagából készült albumot is. Június 3-án a nagyszalontai önkormányzat, a helyi civil szervezetek képviselői a testvérvárosokból érkezett vendégekkel megkoszorúzták a hajdútelepítés tiszteletére tavaly felállított emlékművet. A tavalyi jubileumi rendezvénysorozatot C. Patócs Júlia szalontai újságíró, városi tanácsos könyv formájában is megörökítette. Az Arany János Múzeum nagygalériájában megnyílt Dávid Júlia szegedi festőművész „A bennünk élő múlt” című, ősi magyar motívumokban gazdag üvegfestményeket felsorakoztató tárlata. /”Bearanyozott” városnapok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

A nagy előd, a Római Katolikus Főgimnázium alapításának 170. évfordulóját ünnepelte az elmúlt hét végén Brassóban az Áprily Lajos Főgimnázium. A Felfalusi Kovács Antal katolikus lelkész, esperes által alapított iskola 1837-ben azzal a céllal kezdte tevékenységét, hogy tanulási és művelődési lehetőséget biztosítva esélyt nyújtson a brassói magyarságnak a fennmaradáshoz a brassói „szász tengerben”. Ma szinte változatlan célt fogalmazhat meg – csak a „tenger” más. A Petki Pál igazgató által vezetett tantestület a teljes oktatási spektrumú intézményben hétszáz barcasági gyerek anyanyelvi tanításáról gondoskodik. A háromnapos iskolaünnep emléktábla-avatástól ünnepi előadásig, véndiák-találkozóig, a névadó Áprily Lajos életművének méltatásáig, iskolatörténeti előadásokig, illetve különböző vetélkedőkig sok mindent kínált. /Csinta Samu: Bástya a Barcaságban. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Petru Ghergel iasi-i római katolikus püspökkel találkozott június 1-jén kerékpáros zarándoklatán Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke. A moldvai csángók magyar nyelvű misézéséért bicikliző Ferkót Nyisztor Tinka csángóföldi néprajzkutató, Istók Bálint, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSSZ) ügyintézője, Benke Pál, az MCSSZ alelnöke, valamint Duma Dániel, a Szeret-Klézse Alapítvány kuratóriumi tagja is elkísérte. A tárgyaláson az anyanyelvű misézés volt a téma. A beszélgetés során kiderült, hogy a magyar misét ellenzők érvrendszere új elemmel bővül. A püspök kijelentette: egységre kell törekedni. Ő nem szeretné, ha a falvakban pártokra szakadjanak az emberek, s békétlenség alakuljon ki. Erre Ferkó Zoltán megjegyezte, a pap feladata, hogy békét teremtsen, a szeretet révén – számolt be a találkozóról internetes naplójában Ferkó Zoltán. A püspök kijelentette, akkor lesznek magyar nyelvű misék a Csángóföldön, ha kerül 2–300 olyan személy, aki nem érti a román nyelvet. Petru Ghergel továbbá azt hozta fel, hogy megoldást jelent majd a problémára, hogy hamarosan Moldva területén is foghatóvá válik a Mária Rádió, amely magyar nyelvű katolikus egyházi adó. A püspök szerint a magyar nyelvű misézés iránti igénynek nem kívülről, hanem belülről, a csángók közösségéből kell jönnie. /Bálint B. Eszter: Megoldás: Mária Rádió. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Nagy István karnagyra emlékezett a kolozsvári zeneszerető közönség egy része június 2-án. Jelen volt a karnagy Németországban élő fia, Nagy István is családjával. A Házsongárdi temetőben a Romániai Magyar Dalosszövetség nevében Tóth-Guttman Emese és Kállay-Miklós Tünde, az EMKE nevében pedig Dáné Tibor-Kálmán helyezte el a kegyelet virágait. A Marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyeskar és Kovács András együttesvezető énekkel és virággal áldozott a híres karnagy emlékének. A Báthory István Líceumban hangversenyre került sor. Guttman Mihály bevezetőjében vázolta Nagy István életútját. /Nagy-Hintós Diana: Nagy Istvánra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Budapesten az ünnepi könyvhéten a legkeresettebb kiadvány Nagy Gáspár összes versei című kötet volt. Idén 93 magyarországi és 13 határon túli magyar kiadó művei között lehetett válogatni. /Könyvtárbusszal a kultúráért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Marosvásárhelyen bemutatták a Búcsú és nem vég című könyvet. Szerzője Helmut Seiler író, költő szász származású. Felesége, Iszlai-Seiler Éva erdélyi magyar fotóművész. A házaspár a nyolcvanas években hagyta el a diktatúrát és telepedett le Németországban. Előbbi verseivel, utóbbi képeivel ismerkedhetett a marosvásárhelyi közönség. A könyvben a nyolcvanas évek romániai cenzúrájában született versek, aforizmák, karcolatok is olvashatók. A fotóalbumban erdélyi épületek, templomok, romok láthatók. Német és román eredeti szövegek, erdélyi szász és magyar fordítások. /Nagy Botond: Búcsú és nem vég. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

Megjelent Páll Lajos: A csodák házában Válogatott versek /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című kötete. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./

Június 4-én az 1920-as trianoni békediktátumra emlékezett a világ magyarsága. Erdély-szerte az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) rendezvényeket szervezett annak a köztudatban tartására, hogy 1920. június 4-én az első világháború győztes nagyhatalmai milyen méltánytalanul bántak el nemzetünkkel: Magyarország elveszítette területének kétharmadát, és több mint 3 millió magyar került az anyaország határain kívül kisebbségi sorsba. Június 4-én a Protestáns Teológiai Intézetben a magyar Kolozsvárra emlékeztek. Fényképkiállítás volt látható a „magyar világbeli” utcákról, továbbá előadást tartott Asztalos Lajos helytörténész (a kolozsvári utcanevek jelképeiről és azok sorsáról), Fülöp Sándor ny. tanár és vitéz Szabó Károly (a honvédség 1940-beli kolozsvári és észak-erdélyi bevonulásáról). A Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója törvényjavaslatban kezdeményezte, hogy június 4-e legyen a Nemzeti Összetartozás Napja. /Trianonra emlékezett a világ magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Nagy Mihály történész úgy véli: külön kellene választani a Trianonnal kapcsolatos közgondolkodást, a szaktörténészek munkáját és az évforduló kapcsán elő-előbukkanó politikai visszhangokat. Nagy Mihály szerint a közgondolkodás egyik meghatározó eleme az, hogy a magukat magyarnak valló személyek fejében Nagy-Magyarország tudat él. Trianon a közgondolkodásban traumát, küzdelmet teremtett, amely a nemzeti és a politikai határok összeegyeztetésére irányult – sikertelenül. Az akkori eseményeket a magyar történetírás objektíven felvállalta, a kérdéseket megválaszolta, a román történetírók legfeljebb csak próbálkoztak ezzel. Magyarországon a közvélemény elfogadja a szaktörténészek álláspontját, Romániában viszont a közgondolkodás felülírja és elutasítja azt. A romániai magyarság tudatában, ameddig a jövőkép rejtett, ameddig az integrálódás célpontja Magyarország marad, addig Trianon fontos hivatkozási alap lesz. Nagy Mihály szerint beszélni kell arról, hogy mi vezetett a jelenlegi határokhoz. Néhány évvel ezelőtt az emberek féltek nyilvánosan beszélni Trianonról – emlékezett Nagy Mihály. Tény, hogy a Magyar Királyság nemzetpolitikája 1868-1869-ben, a vonatkozó törvények létrejöttekor korszerű volt. Azonban ezt helyi szinten nem mindig alkalmazták megfelelő módon. Nagy Mihály rámutatott: immár a román szakemberek között is akadnak olyanok – például Lucian Leostean, akik igyekeznek objektíven foglalkozni a kérdéssel. Fontos lenne, hogy a román–magyar történész vegyes bizottság végre foglalkozzon azokkal a kényes kérdésekkel, amelyeket egyelőre elkerül. Az értelmiségiek felelőssége, hogy ezt a kérdést felvállalják. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Beszéljünk objektíven Trianonról Interjú Nagy Mihály történésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Bíró Béla politológus kifejtette, a Gyulafehérvári Kiáltvány korszerű volt. Szerinte ha Erdély autonómiát kapott volna, az erdélyi magyarság elnyerte volna azokat a jogokat, amelyeket a románság is követelt magának, akkor minden másképpen alakult volna. Bíró Béla véleménye: „Ha az elcsatolt területeket az autonómia, a kisebbségi jogok nélkül olvasztották be Romániába, akkor miért lenne kisebb disznóság, hogy Erdélyt annak idején ugyanilyen módon Magyarországba próbálták olvasztani. Ha feldolgoztuk volna ezeket a kérdéseket, akkor mindannyiunk számára nyilvánvaló lenne, hogy mi sem voltunk teljesen ártatlanok. ” /Lokodi Imre: „Mi sem voltunk teljesen ártatlanok” = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Június 4-én a Kárpát-medencében meg kell szólalniuk a magyar történelmi egyházak templomai harangjainak. A határokon kívüli magyar közösségek erősen megfogyatkoztak, a szórvány sok-sok helységében elapadtak, nem lehet tudni, van-e még valaki, aki a harangokat megkongassa? Vajon van-e a mai Magyarország regnáló kormányában és kormánypártjában annyi nemzeti tartás, hogy kinyilvánítsa – a Fidesz javaslatára – hogy ez a nap legyen a nemzeti összetartozás napja. Fiatal baloldali magyar politikusok nyilatkoztak a televízióban: nem szabad a múltba révülni, hanem a jelenre és a jövőre kell figyelni. Melyik jelenre? Arra, amely az anyaországot nap mint nap Európa szégyenpadjára ülteti? Melyik jövőre? Arra, ami a most regnálók szerint a teljes globalizálódás a nemzet egyetlen járható útja? – kérdezte Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Összetartozunk? (Jegyzet). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

A trianoni döntésre emlékeztek június 4-én Sepsiszentgyörgyön, az egykori országzászló helyénél. – Egy nemzet testét csonkította meg a trianoni döntés, és fájdalmunk, hiányérzetünk a 87 év alatt sem csappant – hangsúlyozta Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke. Tamás Simon Lehel az Erdélyi Magyar Ifjak nevében szólt: a múltat elfelejteni nem szabad, és azoknak megbocsátani, akik egy nemzetet próbáltak és próbálnak megsemmisíteni, nem lehet. A civil Magyarország üzenetét hozta el Éhn József, a Társaság a Kárpát-medencei Magyarokért elnöke, aki szerint a magyarországi civilek jövőjüket csakis velünk együtt képzelik el, a határokon kívül élőket a magyarság védőbástyáinak tekintik.,,Ha ezek a védőbástyák elesnek, a magyarság sokkal gyengébb lesz. Ha megmaradtok, akkor mi is megmaradunk, és a nemzet is meg fog maradni. Ez a tét” – hangsúlyozta Éhn József. Bayer Zsolt újságíró beszédét a 2004. december 5-i népszavazáson történtek köré építette. Minden nemzetet annyira fognak becsülni, amennyi tiszteletet kiharcol magának. A románság most jobban áll nemzeti lét dolgában, mint mi, magyarok – idézte fel egy román barátja szavait. Kovács István unitárius lelkész a magyarság felépüléséért mondott imát. /Farkas Réka: Jövőt építeni a múltból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

A trianoni békeszerződés 87. évfordulóján, június 4-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek megemlékezést. Az elcsatolt területeken a magyar emlékeket megpróbálták megsemmisíteni. Felrobbantották, vonattal húzatták el, kalapáccsal verték szét, megrongálták, megcsonkították, eltüntették azokat a szobrokat, millenniumi, egyházi emlékműveket, amelyek a hajdani Magyarországra emlékeztettek Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben. Ez lett az érsekújvári Czuczor Gergely-, a rimaszombati Tompa Mihály-, a pozsonyi Mária Terézia-, az eperjesi Szentháromság-, a nagybecskereki Kiss Ernő-, a munkácsi emlékoszlop, a brassói Millenniumi emlékmű, a kolozsvári Rákóczi-emlékmű, a nagykárolyi Kossuth-szobor, a nagyenyedi kuruc emlékmű, a piski Bem-szobor és mások sorsa. Marosvásárhely főterén három szobrot döntöttek le egyetlen éjszaka, az egész alakos Kossuth- és Bem- valamint a II. Rákóczi Ferenc-mellszobrot. Az eltüntetett, megrongált, szerencsés esetben visszaállított szobroknak, emlékműveknek állít mementót a Marosvásárhelyen megnyílt kiállítás, amely Fodor András képeslapjaiból álló gyűjtemény alapján készült fénymásolatokból áll. A megnyitón a Trianon című filmet vetítették, június 4-én pedig Hajdú Zoltán és Kálmán Attila történelemtanárok tartottak előadást a versailles-i békerendszerről. /(b. gy.): Szobrok emléke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

Több mint százan gyűltek össze június 4-én Gyergyószentmiklóson a római katolikus temetőben található hősök emlékművénél. Római katolikus és református egyházi személyiségek, történészek beszéltek a békediktátum hatásáról, majd az emlékezés koszorúit helyezték el az emlékműnél. /Trianonra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

Június 4-én Székelyudvarhelyen a városháza Szent István-termében a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom székelyudvarhelyi tagszervezete és a Magyar Polgári Szövetség a Trianonban hozott békediktátumra emlékezett kiállítással és filmvetítéssel egybekötött nyilvános rendezvényén. „Szomorú ünnepet ülünk, egy nagy ország megcsonkítására emlékezünk” – mondta megnyitóbeszédében Vajna Imre, az MPSZ udvarhelyi elnöke. Az emlékezők este gyertyával kezükben a Márton Áron téri Vasszékely szobrához vonultak. /(bágyi): Trianonra emlékeztek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

Az első világháború végén a békeszerződés feltételeit Magyarország nélkül állapították meg. A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A magyarság egyharmada, mintegy 3,2 millió magyar nemzetiségű polgár is az új határokon túlra került. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló rendelkezések papíron maradtak. /Veres István: A kiegyezéstől Trianonig, s onnan a máig. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 5./

Az elmúlt héten rendezték meg „Szejke” Néptánc- és Népzenefesztivált. A Műtermek, amatőr fényképészek és filmesek szerepe a népi örökség megmentésében című előadás után a Kováts fényképész-dinasztia több száz darabot számláló fotóanyagából láthattak kisfilmet az érdeklődők. A film dr. Fogarasi Klára, a budapesti Néprajzi Múzeum fotótörténésze kezdeményezésére készült. A néptáncegyüttesek fellépése sikeres volt. Magyarországi együtteseket is vártak, de azok anyaországi támogatás nélkül nem tudtak eljönni. /Barabás Blanka: A Szejke-fesztivál legkiválóbb pillanata. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./