Szubjektív sorok arról, ami örök
Soó Zöld Margit munkái a kolozsvári Művészeti Múzeumban
Ismét itthon. Nyár eleji kiruccanásom élményeivel gazdagabban, de egy kiállítás megnyitóval szegényebben.
A veszteség pótolhatatlan. Az ünnepi percek hangulata, amelyet a művész jelenléte tett még ünnepélyesebbé, a pillanattal együtt elszállt – mondhatnám, ha nem Soó Zöld Margitról lenne szó. Az Ő esetében viszont csínján kell bánni a szavakkal. Hiszen Soó Zöld Margit úgy is ünnepélyessé tudja tenni a pillanatot, a pillanatokat, a mindenkoriakat, hogy belopja személyét, mondjam hát ki bátran, varázslatos lényét munkáiba. A Bánffy-palota földszinti termeinek hűvösében bóklászva ezért éreztem úgy, hogy ott van mellettem. Hogy együtt gyönyörködünk Gilovics mester „egyszer volt, hol nem volt” Petőfi utcai házának mosolyában (az utca neve sem a régi már), szívjuk magunkba a dobrudzsai ősz illatát-zamatát, raktározzuk el egy füzesmikolai alkony emlékét, teszünk kitérőt a még érintetlen szépsége teljében pompázó Dubrovnikban, pihenünk meg egy halásztanyán vagy éppen Jozefa néni öreg házának környékén, hogy aztán egy hűvösen ziháló nádasmenti ösvényről eljussunk az aranyló dombok alján megbúvó aprócska házakig miközben évtizedek súlyát nyögő göcsörtös fák, szilárd talajért epedező gyökerek szegélyezik utunkat. A csíkdelnei télből egy óriáslépéssel pedig már a jászdózsai perzselő nyárban oldjuk szorongásainkat, beleveszünk a végeláthatatlan sík mezők levegőegébe, s „a felhők honából, ég guzsalyából” merítünk erőt a továbblépéshez.
NÉMETH JÚLIA
Szabadság (Kolozsvár)

Trunkon jártunk a IV. Tánc és Hujjogató Találkozón
Negyedik alkalommal szerveztek Tánc és Hujjogató Találkozót június 11-én, szombaton a Bákó megyei Trunkon. A Bákótól 15 km-re, a Szeret folyó partján fekvő csángó településen több környező csángó faluból érkeztek hagyományőrző csoportok a rendezvényre. Délelőtt gyerekfoglalkozásokat tartottak (kézművesség, furulyaoktatás, moldvai táncok oktatása, hujjogatás oktatás), majd a közös ebéd után az általános iskolások mutathatták be tánc- és hujjogató tudásukat a hatalmas sátorban felállított színpadon. Este a felnőtteké volt a terep, a közös vacsora után ők léptek színpadra (ezt sajnos már nem várhattuk meg). A trunki hagyományőrző csoport, a trunki magyar oktatás (Botezatu Franciska tanító néni), a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és Dobozi Róbert falugazda által szervezett rendezvényen a következő településekről érkeztek csoportok: Forrófalva, Buda, Diószén, Diószeg, Lészped, Dumbravén, Gajdár, Külsőrekecsin, Lábnyik, Somoska, Pusztina, Rácsila, Pokolpatak, Nagypatak, Lujzikalagor, Magyarfalu, Máriafalva, Klézse. A helyi hagyományőrző csoport mellett fellépett még a Csángó Továbbtanulók közössége is. Néhány gyerek betegsége miatt a frumószaiak ezúttal „igazoltan” hiányoztak, Máthé Krisztával és Neagu Adriánnal viszont nagy öröm volt találkozni. Köszönettel tartozom László Juditnak, az ő segítségével vehettem részt a rendezvényen.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély elmúlt 100 éve – Bemutatták Kántor Lajos és Poszler György köteteit
Bemutatták Kántor Lajos irodalomtörténész, a 90 éve indult kolozsvári Korunk című folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke és a tavaly elhunyt Poszler György akadémikus, irodalomtörténész Erdély elmúlt 100 évéről szóló könyveit Budapesten, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában pénteken.
Csapody Miklós irodalomtörténész a bemutatón nyugalmas könyvként jellemezte Poszler György Az erdélyi magyarság száz évéről – Bizonytalan remények és tétova kételyek című kötetét és Kántor Lajos Fehér kakas, vörösbor – avagy a nagy Házsongárd című könyvét.
Kántor Lajos könyve az életrajz keretei között művészettörténeti, irodalomtörténeti intermezzókkal idézi meg a kort – mondta Csapody Miklós. Poszler György kötete Bibó István írásainak és Szűcs Jenő Vázlat Európa három történeti régiójáról című esszéjének hagyományait követve vázolja fel Erdély történetét, az ottani közösségek, intézmények és nagy egyéniségek sorsát Trianontól 2010-ig. „Ami Nyugaton abszurditás, az Közép-Európában normalitás" – fogalmazott a régió sajátosságairól szólva Csapody Miklós.
Hozzátette: Poszler György egyik fontos megállapítása, hogy Erdélyben ideig-óráig még az olyan, második világháborút követő hamis ígéretek nyomán létrejött nemzeti intézmények is szolgálhatták a magyarság ügyét, mint például a Bolyai-egyetem, a marosvásárhelyi székely színház vagy az autonóm magyar tartomány. „Bár felvetődik az is: talán jobb lett volna nem hinni hazugságokban!?" – jegyezte meg Csapody Miklós, aki szerint azonban mégis „van hagyomány és lesz folytatás. Gyűlölködés helyett írni kell!"
Markó Béla költő, az RMDSZ korábbi elnöke felszólalásában azt hangsúlyozta: az „Erdély-projekt" csak a régió nemzeteinek együttéléséről szólhat, beleértve a jogi és közigazgatási autonómiát, szemben állva mindenféle asszimilációs törekvéssel. Markó szerint azonban ma sem kerülhető meg a kérdés, hogy „valahol utat tévesztettünk-e".
Például az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésnél, amelynek megkötésekor figyelmen kívül hagyták, hogy Erdély egy „másik ország", vagy ahogy azt már a 19. században többen is megfogalmazták: egy nemzet él két hazában. Szász Zoltán történész arra hívta fel a figyelmet: vajon egy, a külső hatalmak által annyira befolyásolt régióban mint Közép-Európa, van-e egyáltalán értelme annak a felvetésnek, hogy mi utat tévesztettünk, illetve van-e értelme az önmarcangolásnak egy olyan közegben, ahol mások nem elsősorban a saját felelősségükkel vannak elfoglalva.
Kántor Lajos 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, most bemutatott 300 oldalas könyvét Tettamanti Béla rajzai díszítik. A szintén Kolozsváron született, 1945-ben Magyarországra települő Poszler György mintegy 100 oldalas, most megjelent esszéjét a kötet utószava szerint a szerző néhány héttel halála előtt, 2015 nyarán küldte el a kiadónak. Mindkét kötet a Korunk – Komp-Press Kiadó gondozásában jelent meg.
Krónika (Kolozsvár)

Főszervező: egy erdélyi gróf
Korabeli fotókon, albumokon, plakátokon, grafikákon és festményeken keresztül elevenedik meg IV. Károly 1916-os koronázási ünnepsége, valamint az esemény főrendezőjének, Bánffy Miklósnak a szerepe azon a kamarakiállításon, amely csütörtök este nyílt meg Budapesten az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben (OSZMI).
A borvörös bársonytól a csukaszürke posztóig – gróf Bánffy Miklós az 1916-os koronázási ünnepség rendezője című tárlaton a koronázás centenáriumi évére is emlékezve idézik fel IV. Károly koronázási ünnepségét, amelynek kormánybiztosa és tervezője Bánffy volt. Ő álmodta meg, vonta be és jelölte ki a közreműködőket, a művészeket és határozta meg az eseménysorozat kulcsmozzanatait.
Prőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár a megnyitón hangsúlyozta, hogy a kiállításon sajátos módon vág egybe Bánffy Miklós színházi tevékenysége és annak politikai jelentősége. Felhívta a figyelmet arra, hogy december 30-án méltó megemlékezésekkel készülnek az utolsó magyar király, IV. Károly megkoronázásának századik évfordulójára. Mint mondta, a mostani kiállítás méltó nyitánya az idei centenáriumi rendezvénysorozatnak, amelyen konferenciát és ceremoniális megemlékezéseket is tartanak.
„Egy olyan személyiség koronázásáról van szó, akinek ugyan az I. világháború folyamatában a hadi dicsőséget kellett valamilyen módon megjelenítenie, de akiről tudjuk, hogy nagyon is békepárti volt, amelyet minden gesztusában, politikai nyilatkozatában próbált hangsúlyozni” – fogalmazott Prőhle Gergely. Emlékeztetett arra, hogy IV. Károly politikai tevékenysége nyomán elindult az a folyamat, amelynek végső állomásaként boldoggá avatták őt. Az államtitkár-helyettes felhívta a figyelmet arra is, hogy december 30-án lesz Bánffy Miklós születésének 143-ik évfordulója.
Ács Piroska, az OSZMI igazgatója felidézte, hogy 2010 októberében, a Bánffy Miklós-emlékév keretében indult útjára az OSZMI emlékkiállítása, hogy Bánffy nevét visszahozzák a köztudatba. A kiállítás az elmúlt években számos magyarországi és határon túli helyszínen mutatkozott be, jelenleg a 38. helyszínen jár – tette hozzá. Mint mondta, a megnyílt tárlaton Bánffy Miklóst egy nagyszabású esemény rendezőjeként mutatják be. A Szebeni Zsuzsa kurátor által összeállított anyag párhuzamot von az 1867-es koronázási eseményekkel – hangsúlyozta az igazgató. A tárlat augusztus 21-éig látható.
Krónika (Kolozsvár)

Festőtábor a hit témájában
Vasárnap szentmisével zárult Marosszentgyörgyön a Szent Lukács festőtábor. A harmadik alkalommal megszervezett rendezvény témája ez alkalommal a hit volt, illetve Márton Áron püspök életútja – mondta Czirjék Lajos, a tábor művészeti vezetője.
A legtöbben Márton Áronról festettek portrét. Az alkotókat a szervezők egy tematikus kirándulással is meglepték: a Márton Áron-év jegyében a nagy hatású püspök szülőfalujába, Csíkszentdomokosra látogattak, ahol a püspök emlékházát tekintették meg, de Gyergyószentmiklósra, Ditróba, Gyergyóalfaluba, Csíksomlyóra, Csíkszeredába is eljutottak az egynapos út során, ahol elsősorban azokat a helyszíneket nézték meg, amelyek Márton Áron nevéhez, illetve életéhez szorosan kötődnek. A festőket így a püspök szülőháza, szülőfalujának és környékének tájai is megihlették.
Marosszentgyörgyön ez volt a harmadik alkalommal megszervezett alkotótábor. Első évben egyházi jelképeket, a következő esztendőben a község területén, a környező falvakban található egyházi épületeket örökítették meg a résztvevők. Az idén a hit, jövőre a remény, míg azt követően a szeretet lesz a központi téma. Természetesen lehet mást is festeni a vallásos témák mellett, például a helyszín, a környék, egy-egy életesemény is ihletően hat a résztvevőkre – magyarázta Czirjék Lajos, aki elmondta, idén a dokumentálódás után az alkotók inkább bent dolgoztak, a látottakat és hallottakat a műteremben dolgozták fel.
A tábor záróeseményét a vasárnap délelőtti szentmisét követően tartották a marosszentgyörgyi plébánia tanácstermében, ahol Czirjék Lajos és Baricz Lajos plébános nyitotta meg a kiállítást házigazdaként. Közreműködött az egyházközség énekkara, citerán Orbán Balázs és Vass Lajos kísérte a kórust. Az idei Szent Lukács Alkotótábor résztvevői Abonyi Mária, Albert Katalin, Takács Judit, Balázs Krisztina, Czirjék Lajos, Kelemen Tibor, Ana-Maria Crișan, Dávid Gyöngyvér, Pădurean Klára, Kovács Ágnes, Fábián Margit, Kakasi Irén, Gheorghe Pădurean, Mózes Katalin, Gáspár Mária, Kárp Klára, Neagoi Zsófia, Sándor Ovidia és Soós Emma voltak. A tárlat egy hónapon át látogatható
Antal Erika |
Krónika (Kolozsvár)

Elítélték a diszkrimináló kolozsvári orvost
Csúszópénz elfogadása miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték azt a kolozsvári orvost, aki februárban megalázott egy olaszteleki kislányt.
Alapfokon három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a kolozsvári gyermekkórházban dolgozó Ioan Dobrescu sebészorvost, akinek neve februárban vált ismertté, amikor ügyeletesként durván megalázott egy olaszteleki kislányt és családját, mert nem beszéltek jól románul. A Kolozs megyei törvényszék csúszópénz elfogadása miatt ítélte három év felfüggesztett börtönre, illetve további négyéves próbaidőre.
Ha a következő hat évben bűncselekményt követ el, azonnal börtönbe zárják. Az igazságügyi minisztérium honlapján közzétettek szerint az ítélet ellen 10 napon belül lehet fellebbezni.
Az ügyet korábban már tárgyalták alapfokon: a kolozsvári bíróság évekkel ezelőtt felmentette az akkor még jogtalan haszonszerzéssel vádolt Dobrescut, a táblabíróság azonban 2014 decemberében semmissé nyilvánította az ítéletet, és újabb alapfokú tárgyalást rendelt el, ezúttal pedig csúszópénz elfogadására változtatták a vádat. Az újabb per tavaly augusztusban kezdődött el. A törvényszék arról is döntött, hogy az elítélttől egyrészt elkobozzák a csúszópénzként kért 500 lejt, Dobrescunak ugyanakkor további 3000 lejes perköltséget kell fizetnie.
Az orvost négy évvel ezelőtt érték tetten, amint egy műtétre váró kislány nagymamájától átvette a csúszópénzt. A sebésznek nem ez volt az első pere hasonló bűncselekmény miatt: évekkel ezelőtt azzal vádolták, hogy 100 angol fontot fogadott el ugyancsak azért, hogy elvégezzen egy műtétet. A kolozsvári bíróság azonban abban az ügyben is felmentette 2011-ben, ugyanis akkor nem tudták egyértelműen bizonyítani, hogy Dobrescu az operáció elvégzését kizárólagosan a csúszópénzadáshoz kötötte.
Úgy tűnik, hogy az olaszteleki kislánnyal és családjával szembeni diszkriminatív viselkedésének sem lesz komolyabb következménye. Mint ismeretes, a lány azért került a gyermekkórházba, mert elütötte egy autóbusz, az ügyeletes Dobrescu azonban ahelyett, hogy azonnal ellátta volna, megalázóan viselkedett vele, amiért nem tud jól románul, másnap pedig szüleit is megrótta ugyanezért. A sérültet végül másik kórházba vitték.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Több EMNP-s képviselő van Udvarhelyszéken
Összesen három önkormányzati képviselőt vesztettek Udvarhelyszéken az önkormányzati választásokon a magyar jobboldali pártok; miközben a Magyar Polgári Párt (MPP) gyengült, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megerősödött.
Az MPP-nek 2012-höz viszonyítva tizenöttel kevesebb tanácsosa lesz az önkormányzatokban, 49 helyett 34. Kápolnásfaluban viszont sikerült két tanácsossal növelni jelenlétét – elnyerve a döntő többséget a testületben, és Szentegyházán is nőtt a polgári városatyák száma. Utóbbi településen az EMNP-vel koalícióban nyerték a mandátumokat, ahogy Udvarhelyen is, ahol az előző ciklushoz képest eggyel több képviselőjük van. Székelykeresztúrt ellenben elveszítette az MPP, noha korábban három képviselője is volt az önkormányzatban, idén nem is indítottak jelölteket.
Az EMNP-s önkormányzati képviselők száma ellenben növekedett Udvarhelyszéken, míg 2012-ben 36-an nyertek mandátumot, most 48 helyet szereztek. Olyan településeken is tanácsosi mandátumhoz jutottak, ahol eddig nem voltak jelen, például Korondon (4), Szentábrahámban (3), Oroszhegyen (1), Homoródalmáson (2), Újszékelyen (2). Újabb két képviselővel erősödött a párt Székelykeresztúron is, és eggyel több tanácsosa lesz Siménfalván.
Az udvarhelyi képviselő-testületben az MPP–EMNP koalíció révén háromról ötre nőtt a néppártosok száma. A székelyvarsági az egyetlen testület, ahol elvesztette képviseletét a párt, holott korábban három tanácsosa volt, de csökkent a jelenlétük Parajdon, Bögözben, Homoródszentmártonban és Felsőboldogfalván is.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)

Keretszerződés: türelmetlenek a háziorvosok
Nem történt még érdemi előrelépés az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) és a háziorvosok közötti új keretszerződés ügyében, holott a jelenleg érvényes megállapodás június 30-án lejár, július elsejétől pedig már az újnak kellene hatályba lépnie.
Szabó Soós Klára, a háziorvosok szövetségének Hargita megyei elnöke rámutatott: csak akkor fogadhatnak el, illetve írhatnak alá egy szerződést, ha azt előzetesen alaposan áttanulmányozzák, adott esetben pedig jogi és pénzügyi szakemberek véleményét is kikérik, de egyelőre nem ismertették velük a megállapodás végleges formáját és az alkalmazási módszertant sem.
Az új szerződések kidolgozása elsősorban a biztosítási pénztár felelőssége, hiszen ennek az intézménynek fizetnek hozzájárulást az állampolgárok. Az orvosnak pedig jogában áll elfogadni vagy visszautasítani a feltételeket, mint minden más megállapodás esetében. Érvényes szerződés nélkül azonban nem működhet a rendszer, a páciens ugyanis nem igényelhet ingyenes vagy ártámogatott recepteket, illetve bizonyos szolgáltatásokat.
Szabó Soós Klára hangsúlyozta: egyszerűen nem tudják látatlanban vállalni a leendő dokumentumba foglaltakat. A csíkszeredai háziorvos a francia egészségügyi rendszert hozta fel pozitív példaként, ahol a szerződések lejárta előtt már hat hónappal elkezdenek tárgyalni a biztosító és az orvosok képviselői. A hazai szakemberek számos javaslatot, indítványt, szaktanulmányt mutattak be az illetékeseknek, de nem kaptak érdemi választ. Szabó Soós Klára rámutatott: ha július elsejétől nem lép hatályba új szerződés, hivatali mulasztásért vonható felelősségre a biztosító.
Duda Tihamér, az egészségbiztosítási pénztár Hargita megyei elnöke elmondta: mindenképp értesítik az egészségügyi szolgáltatókat a szerződéskötéssel kapcsolatban. Rámutatott: elképzelhető, hogy meghosszabbítják az év eleje óta már kétszer megújított szerződést, vagy újat fognak aláírni, ez az országos biztosítótól függ.
Dávid Anna Júlia |
Krónika (Kolozsvár)

Folytatódik a Com’on Kolozsvár
Folytatják ebben az évben a kolozsvári fiatalok ötleteit felkaroló, költségvetés-támogatást nyújtó Com’on Kolozsvár (Gyerünk Kolozsvár) programot, amelynek anyagi forrásait ezúttal is a helyi önkormányzat biztosítja – jelentették be hétfőn a kezdeményező PONT Csoport és a Kolozsvári Közösségi Alapítvány képviselői.
Farkas András, a PONT Csoport vezetője lapunknak elmondta: a polgármesteri hivatal és a többi partner is úgy ítélte meg, hogy a tavaly, a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 projekt keretében létrehozott program nem egyszeri alkalom volt, hanem folytatni kell. Az idei támogatási kiírás újdonsága, hogy külön kategóriában pályázhatnak a hátrányos helyzetűek, például a Pataréten élő vagy a látás- és hallássérült fiatalok, hogy még nagyobb esélyük legyen ötletük finanszírozásának megszerzésére.
Az érdeklődők július 23-áig pályázhatnak, az ezt lehetővé tevő online rendszer június 23-ától lesz elérhető. A közönségszavazás augusztus közepétől szeptember elejéig tart, a civil kezdeményezéseket pedig a szeptember–novemberi időszakban kell megvalósítani. A tervek szerint legalább 60 projektet támogatnak a rendelkezésre álló 325 ezer lejből.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Két elit, két világ
Elképesztő adat került napvilágra nemrég. Az ország mezőgazdasági területeinek 40 százaléka már idegen kezekben van. A dolog ismét a román politikai elit működésére irányítja a figyelmet.
A magyar közéletet is figyelő ember egy idő után nyugodtan kijelentheti, minőségi különbség áll fenn a két ország politikai elitjei között. A magyar kormányzó pártok nagy hangsúlyt fektetnek az autósztráda-építésre, a térképen ellenőrizhető, hogy annak hálózata maholnap mintaszerűnek nevezhető. A nyugati tőkebefektetők oda mennek, ahol a szállítás nem ütközik akadályokba, nem egy beruházó mondott már le Romániáról ez okból. A Renault cég is kivonulással fenyegetőzött már nem egyszer, ugyanis évtized sem volt elég ahhoz, hogy Pitești-et az országhatárral végre összekössék. Autósztráda-szakaszaink amolyan mutatóba készültek csupán el eddig, s csatlakoztatásukat a határon túli hálózatokkal mintha szánt szándékkal késleltetnék. De ténylegesen is késleltetik, hiszen a román gazdasági elit retteg a nyugati tőke versenyétől, s különben sem akarja beengedni, amíg maga a szabadrablás rendszerében gazdagodhat.
A korrupcióellenes perek feltárták a nyílt titkot, hogy valóságos párhuzamos államként az államban működik a feketegazdaság építménye a törvényesen adózó mellett, s ennek kísérőjeként az illegális szolgáltatások és egy külön társadalom egész rendszere, mely mindent befon, és melynek a keze mindenhova elér. Megvesztegetés, csúszópénz fejében minden minőségi árut meg lehet kapni, miközben a kórházakban hígított fertőtlenítők, gyógyszerhiány s egyebek miatt halomra halnak a betegek, az iskolákban butulnak a gyerekek.
A földek harmadánál több külföldiek birtokában van, miközben a parlament a legvadabb nacionalista jelszavaktól hangos, a nemzetközi üzletláncokat csak most köteleznék arra, hogy hazai termékeket is áruljanak. Másutt ezen és a nemzetközi tőke, bankok külön megadóztatásán már évek, évtized óta dolgoznak, a hazai föld védelmén is, mert a méltányosság megköveteli. Aki kizárólag az éhbérekkel akar befektetőt bevonzani, az vajon mit árul el hivatástudatáról, hogy most a hazaszeretetet ne is említsük!
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Cozma, a látszatlázadó
Besúgó állt a vájárok élén az 1990-es bányászjáráskor
Miron Cozma egykori bányászvezér 1977-től hat éven át Paul fedőnéven jelentett Ceauşescu titkosrendőrségének, a Szekuritáténak, derül ki az átvilágító testület (CNSAS) irattárában található dossziéjából, írja az Adevărul és a foter.ro.
Az Adevărul című napilap szerint Miron Cozma sokat és részletesen jelentett munkatársairól. Cozma a múlt héten ugyancsak az Adevărulnak adott interjújában keményen ostorozta szekusmúltja miatt Marian Munteanut, az 1990. júniusi Egyetem-téri diákdemonstrációk vezéralakját. Munteanuról szintén mostanában derült ki, hogy évtizedekkel ezelőtt beszervezte a Szekuritáté. Cozma a múlt heti interjúban azzal dicsekedett, hogy szekusokat és párttitkárokat vert meg, a kommunista rendszerben lázadó volt, rocker, akinek összetűzései voltak az államhatalommal.
A dossziéban levő iratok szerint a Szekuritáté valóban tudta, hogy Cozma nehéz természetű, önfejű és lázadó jellem, ezért úgy döntöttek, ha a beszervezése nem sikerül, vagyis Cozma ellenszegül, akkor nem erőltetik a dolgot. De az akkor 23 éves, Zsil-völgyi bányaipari almérnök készséggel vállalta, hogy jelentéseket ír kollégáiról és a munkahelyén tapasztaltakról. Besúgói pályafutása azzal ért véget, hogy 1983-ban belépett a Román Kommunista Pártba, a Szekuritáté pedig leszállt róla. Az illetékes szekus jelentésében azt írja, hogy Cozma igen hasznos forrás volt, a Szekuritáténak nagy hasznára voltak az információk. Az Adevărul a leleplező anyag publikálása előtt is megkereste Cozmát, aki továbbra is határozottan tagadta, hogy együttműködött volna a Szekuritátéval.
„Halál az értelmiségre!”
Miron Cozma vezette a Zsil-völgyi bányászokat 1990 júniusában Bukarestbe, akik Ion Iliescu akkori államelnök hívására több ezren érkeztek vonatokkal a fővárosba, hogy szétoszlassák a PNL és a PNŢCD által az Egyetem-téren április végétől szervezett kommunistaellenes demonstrációkat. A feltüzelt Zsil-völgyi bányászok brutálisan szétverték az Egyetem-téri tüntetést és a két történelmi román párt székházát, valamint független lapok szerkesztőségeit. Nagyon megverték Marian Munteanut is. A hivatalos mérleg szerint hatan meghaltak, több százan megsebesültek az agresszióban, de bántalmazottak egyesületei szerint mintegy száz személy halt meg a bányászjárásban. Ion Iliescu utólag megköszönte a bányászoknak, hogy rendet tettek Bukarestben.
Miron Cozma 1990 óta öt bányászjárást vezetett Bukarestbe. 1999-ben 18 év szabadságvesztésre ítélték. Ion Iliescu 2004-ben elnöki kegyelemben részesítette, de a döntést később visszavonták. Cozma többszörös büntetéscsökkentés nyomán végül 2007 végén szabadult a börtönből. Jelenleg Temesváron él.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Grafikai kiállítás a képtárban
„A gyökereimet nem vesztettem el”
Csütörtök este a Kosztándi Képtárban számos érdeklődő jelenlétében nyílt meg a szászsebesi születésű, ám huszonnyolc éve a magyarországi Tiszakécskén élő Bardócz Lajos grafikus egyéni tárlata.
Az esemény nyitóakkordjaként a Molnár Józsiás-iskola zenetagozatos tanulói népdalokat játszottak, Dimény Kata énekelt. Ezt követően a jelenlévőket Hegedűs Ferenc házigazda üdvözölte, majd arról a többéves hagyományról szólt, amelynek megfelelően a bálványosi Art Camp művésztábor ideje alatt egy-egy alkotó egyéni tárlattal mutatkozik be a céhes városban. „Most egy olyan művész kiállítása látható, aki hét éve a bálványosi művésztábor alapító tagja volt, és akit nem barátunknak, hanem testvérünknek fogadtunk”, mondta.
A tárlat anyagát Banner Zoltán művészettörténész és Deák Ferenc magyartanár méltatta. Deák Ferenc kiemelte, Bardócz Lajos kiállítóterét bejárva az egyszerű nagyság, tiszta értékrend felemelő végtelen szabadságát, a mértéktartás bölcsességét és a létezés küldetésszerű magaslatát ismerhetjük fel. Felemelkedő és ereszkedő mozgásban lévő alakjai kimozdítanak rutinos tétlenségünkből, kollektív jelképei személyes víziókban kelnek életre, lendületes ecset- és szénvonásai feltörő energiákat, drámai élethelyzeteket és férfias karaktereket teremtenek. „Lovas képein a tiszta ösztönt egy magasabb szellemi világ szolgálatába állítja, és sorsvállalássá nemesíti. A képek figurái egymagukban érzékeltetik, hogy az állásfoglalás tett értékű és visszafordíthatatlan”, hangzott el.
Banner Zoltán, a készülő Bardócz Lajos-monográfia szerzője a kiállító művészt az egyik legnagyobb élő erdélyi magyar grafikusművésznek nevezte, aki „szívvel-lélekkel ragaszkodik szülőföldjéhez, székely gyökereihez.” Felidézte az ötven évvel ezelőtti első találkozásukat, majd tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy 1920 és 1990 között Erdélyben száztíz grafikus alkotott, illetve vett részt kiállításokon, ami a lakosságszámhoz viszonyítva igencsak nagy szám, és rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen „1920 után az emlékiratok helyét a grafika vette át”.
Végül az októberben 80. életévét betöltő Bardócz Lajos hangsúlyozta: „a gyökereimet nem vesztettem el, és erre büszke vagyok, sosem érdekelt semmiféle trend.” Ugyanakkor személyes felindultságának adott hangot amiatt, hogy például „a Krakkói Grafikai Biennálén hagyományos grafikákat nem fogadnak el, ott már a számítógép-grafika dominál. Hol van az ember keze? A gépben?”, tette fel a kérdést.
D. Hodor Andrea
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az együttzenélés öröme
XV. Ifjúsági Kamaraegyüttesek Fesztiválja
Pénteken délelőtt, a Plugor Sándor Művészeti Líceum dísztermében tartották a 15. Ifjúsági Kamaraegyüttesek Fesztiváljának nyitóhangversenyét.
Tizenöt évvel ezelőtt a kezdeményezők azért indították útjára ezt a fesztivált, hogy alkalmat teremtsenek a kis zenekaroknak a fellépésre.
Ez nem egy egyszerű meghallgatás – amilyent az iskola keretében szoktakt tartani –, hanem ünnepélyes koncertsorozat, amelyre rendszerint más intézményekből is érkeznek fiatalok: idén a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás-iskola küldte el zenészeit.
– Ez jó alkalom arra, hogy a diákok ismerkedjenek, egymástól is tanuljanak. A fesztivál nyitott, mindenki figyelemmel kísérheti a kis zenészeket. A közönség jelentős részét általában a szülők alkotják – részletezte érdeklődésünkre Sipos Zoltán, az eseményt szervező Eufónia Kulturális Egyesület elnöke.
Sebestyén Lajos, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum tanára figyelemmel kísérte az általa vezetett együttesek bemelegítését, miközben érdeklődésünkre kifejtette, a kamarazene csak líceumban szerepel tantárgyként, ám az együttzenélés, egymásra figyelés nagyon fontos egy pályakezdő zenész fejlődésében.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kiállítások is lesznek, de kiáltások is
A nagyváradi Szent László Napokat megelőző keddi, utolsó sajtótájékoztatón főleg a rendezvénysorozaton belül megnyíló tárlatokról számoltak be a szervezők, de egyéb tudnivalókról is szó esett. A rendezvénysorozaton 10, 20 és 30 lejes támogatói karkötőket lehet majd vásárolni.
Zatykó Gyula főszervező köszöntötte az egybegyűlteket, s szólt az idén különösen időszerű Márton Áron szabadtéri kiállításról, melynek megnyitója június 20-án 17.30-tól lesz, a vár udvarán. 120 éve született mártírpüspökünk, s 2016 Márton Áron emlékév – ezért a magyarországi nemzetpolitikai titkárság úgy gondolta, Márton Áron életéről, munkásságáról, eszmerendszeréről szóló kiállítást mutat be a Kárpát-medencében. Erdély kiemelkedő püspökének életszakaszai nyolc, román és magyar felirattal ellátott maketten láthatók, a kiállítás egész héten megtekinthető lesz.
Átfogó tárlat
Retrospektív címmel a Nagyváradról elszármazott Munkácsy-díjas Molnár László József grafikusművész munkáiból nyílik kiállítás június 21-én 18 órától, a várban kialakított galériában. A részletekről Holló Barna képzőművész, egyetemi tanár, a kiállítás kurátora számolt be. Mint mondta, kolozsvári egyetemi éveik során találkoztak, s bár a grafikusművész a nyolcvanas években kiköltözött Magyarországra, szíve mindig hazavágyott. Őszinte művész, aki nem vágyik feltűnésre, s jellemző rá az alázatos odafigyelés, mellyel a művészethez viszonyul. A várban bemutatandó kiállítás során a korai, egyetemi évek alatti munkái éppúgy megtekinthetők lesznek, mint a néhány évvel ezelőttiek. Harminc-negyven alkotás tekinthető majd meg, a megnyitót követően a tárlatot június 23-ig 15-től 18 óráig, június 24 és 26 között pedig 11-től 18 óráig lehet látogatni.
Bár úgy volt, hogy Zórád Ernő, a híres magyarországi illusztrátor családtagjai is jelen lesznek a sajtótájékoztatón, végül betegség miatt nem jöttek el, s Zatykó Gyula szólt a június 19-én 18 órától megnyíló tárlatról. A képíró Zórád – Kiállítás a művész irodalmi illusztrációból című tárlat többek között a Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond műveihez készített illusztrációkat mutatja be. A művészt a képregényt szeretőknek nem kell bemutatni, a „precíz bohém” egyszerre volt képregény készítő, festő, grafikus, illusztrátor és iparművész. Első képregényének – melyet amúgy nem tartott sokra – Winnetou volt a főszereplője és 1957-ben jelent meg, a hetvenes-nyolcvanas években megjelent képregényei a gyűjtők féltve őrzött kincsei – hangzott el. De a festészetnek sem fordított hátat, akvarelljeiből többször nyílt kiállítás Magyarországon és külföldön egyaránt. A tárlat megnyitóján Ramona Novicov műkritikus szól majd az alkotásokról.
Design-kiállítás
Balázs Zoltán, a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti tanszékének oktatója a Sepsiszentgyörgyben 2015-ben megszervezett Design-hetet bemutató, június 22-én 19 órától megnyíló tárlatról szólt. A képzőművészeti műhelyek mögötti kazamatában megszervezett tárlaton többek között az erdélyi designerek munkái, valamint a design-versenyen résztvevők munkái láthatók majd. A megnyitót követően kerekasztal beszélgetés lesz, melyen részt vesz majd Bogár Róbert budapesti belsőépítész is. Árgenerátor – művészet mint erőforrás 2 címmel, június 21-én 16 órától szintén a Szent László Napok keretén belül, a Partiumi Keresztény Egyetem Mihai Viteazul u. 3. sz. alatti pincegalériájában a képzőművészeti tanszék hallgatóinak munkáiból nyílik kiállítás, Antik Sándor professzor irányításával.
Kíméletlenül őszintén hozza felszínre a a családokat és fiatalokat érintő fontos kérdéseket a Kontrasztkiállítás, melyről Tussay Szilárd, az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúségi referense számolt be. 2010-ben, kisvárdai református gyülekezetbe járó fiatalok álmodták meg a tárlatot, mely az egyház és a magyar rendőrség együttműködése nyomán született meg. A tárlat valójában „kiáltás, sikoly, mely felráz”, s hét témát – családon belüli erőszak, példaképek, válás, abortusz, függőségek, öngyilkosság, megváltás – ölel fel megdöbbentő képek, videók segítségével. Első sorban a családokat, valamint a tizennégy éven felüli fiatalokat szeretnék megszólítani. Fontos részlet, hogy a tárlat megtekintését követően a látottakat feldolgozását segítő kiscsoportos beszélgetések lesznek lelki gondozók, önkéntesek közreműködésével, de egyéni beszélgetéseken is részt lehet venni. Az önkéntesek és lelki gondozók a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Bihar megyei Egyesületének tagjai.
A sajtótájékoztató végén Zatykó Gyula köszönetet mondott legfőbb támogatóiknak.
Tudnivalók, érdekességek
A rendezvénysorozaton 10, 20 és 30 lejes támogatói karkötőket lehet majd vásárolni, melyekkel – értéküktől függően – kerékpárt, wellness-hétvégét, vagy a kolozsvári Untold fesztivál csütörtöki napjára kétszemélyes belépőt lehet nyerni. Újdonság, hogy a Szent László Napok programjai mobilalkalmazáson is elérhetők lesznek, az alkalmazás lehetővé teszi a szűrést, a navigációt az egyes helyszínekhez és értesítést is küld a bejelölt rendezvények időpontjáról, az esetleges változásokról.
Neumann Andrea
erdon.ro

A reformáció sasfészkében fejezte be zarándokútját a Refi-karaván
Felemelő esemény részese volt Erdőd református gyülekezete. Utolsó állomásához érkezett a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjainak imaheti zarándokútja, a reformáció bölcsője volt az utolsó célpontja a remek csapatnak.
Vasárnap délelőtt 11 órától az erdődi református templomban Rácz Ervin házigazda lelkipásztor hirdette Isten szavát: „Mi pedig az imádkozás és az igehirdetés szolgálatát végezzük." (ApCsel 6,4) Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv az egyháztörténelemmel és velünk, mai keresztyénekkel folytatódik. Ha a Szentlélek vezetésére bízzuk magunkat, Isten általunk is tud nagy dolgokat tenni. Már az első keresztyének alapvető megnyilvánulása a diakónia, a szeretetszolgálat volt, jó lenne, ha mi is fel tudnánk ismerni: Isten nem mindent nekünk adott, csak nálunk tette le. Ezt a szolgálatot, az imádság és az igehirdetés gyakorlati megnyilvánulását Isten eszközeként tudjuk a leghitelesebben végezni. - mondta a lelkipásztor.
A Szatmárnémeti Református Gimnázium gyökerében kapcsolódik Erdődhöz, ugyanis Drágffy Gáspár főúrnak és Kopácsi István reformátornak, iskolaalapítónak köszönhetően a Bükk-aljai településen még lelkészképzést is tartanak, voltaképpen a környékbeli református oktatás Erdődön kezdődött.
Póti Eduárd a Református Gimnázium történelemtanára tartott előadást az erdődi zsinatokról. Akié a föld, azé a vallás elvén Kraszna- és Közép- Szolnok vármegye főispánja meggyőződésből vette át az új hitet és adta át az alattvalóinak. Az első erdődi zsinatot (1545) ő már nem éli meg, de feleségének, Báthori Annának köszönhetően mégis megtartják azt. Kopácsi István akkori erdődi lelkipásztor elnökletével 29 lelkipásztor állapította meg tizenkét pontban a reformált hitet, szentírási alapokra helyezve. A második erdődi zsinat (1555) már inkább egyházszervezeti dolgokkal foglalkozik. Erdőd nemcsak bölcsője, hanem sasfészke is a reformációnak, hiszen a zsinatok után több egyházi vezető is innen indul, - mondta Póti Eduárd, aki nemcsak történelmi előadást, hanem mai üzenetekkel teletűzdelt, mondhatni igehirdetést is tartott a gyülekezetnek.
Ezt követően Mátyás Erika zenetanárnő irányításával értékes, csodálatos, színvonalas, lélekemelő verses-zenés összeállítást adott elő a Refi csapata. Az életillatú előadásra talán a legmegfelelőbb válaszként egy pici gyermeket kereszteltek meg, Sulyok Dávid szülei, keresztszülei és nagyszülei örömében osztozott a gyülekezet.
Egyébként a refis diákok az elmúlt fél évben meglátogatták Szamár megye többi reformációs emlékhelyét: Szatmárnémeti-Németi, Batiz, Szárazberek, Óvári, Nagykároly. A program annyira vonzó volt, hogy csatlakozott a megnevezettekhez Milota, Pusztadaróc és Sándorhomok is, sőt a Refi Iskola Másként programját is ez a műsor nyitotta. Vasárnap zárult a karaván Erdődön. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Reformáció Emlékbizottságon keresztül támogatta a programot, melynek hozadéka a lelkiek és szellemiek mellett, a gimnázium zenekabinetjének a felszerelése is.
szatmar.ro

Az utolsó szász – Eginald Schlattner az üres templomban prédikál
Európai rangú és hírű regényíró, mégis visszahúzódó, szerény életet él egy főleg cigányok lakta Szeben megyei faluban. Hívek híján Eginald Schlattner hétről-hétre az üres templomban prédikál.
A Fogarasi-havasok csúcsai még hóval borítottan fehérlenek, de a Hortobágy völgyében izzasztóan tűz a májusi nap, szellő sem rezdül. A lutheránus templomban semmi sem érződik a korán jött kánikulából, mintha az öles kőfalak évszázadok hidegét árasztanák magukból.
Az oltárnál szemmel láthatóan idős, de egyenes tartású, dús ősz hajú lelkész celebrálja a német nyelvű istentiszteletet. A prédikáció témája az Isten, illetve az embertársaink iránti szeretet a protestáns- és az ortodox teológia megközelítésében, valamint a hitelvi különbségek lecsapódása a hívek életében és társadalmi szinten. Tudja, hogy nem értek németül, ezért a kedvemért románul beszél. Megtisztelve érzem magam, úgy, ahogy templomban még sosem, az egész történés személyes jelleget kap, tudom, hogy a lelkész nekem prédikál.
Ketten vagyunk a templomban, a padokban rajtam kívül senki sem ül, a porlepte énekeskönyveket nem üti fel egyetlen hívő sem. A helyzet csak nekem rendkívüli, a lelkipásztor, Eginald Schlattner számára megszokott, hogy hétről-hétre üresen kongó templomban szolgáljon, úgy tartson istentiszteletet, hogy annak egyetlen résztvevője sincs, talán csak a fennvaló. Néha azért költözik egy kis élet a középkori falak közé, a húsvéti istentiszteletre például egy amerikai, két magyar, négy cigány és egy román ült be.
700-ból 4 maradt
A Szeben megyei veresmarti evangélikus templom nem a szekularizáció miatt néptelenedett el, a gyülekezet kivándorolt Németországba, lényegében felszámolta önmagát. A faluban, a lelkészen kívül már csak négy, aggastyánkorú, ágyhoz kötött szász él. Keresztelő évtizedek óta nem volt, az utóbbi években már temetés se nagyon.
Nem volt ez mindig így, 1978-ban, amikor Eginald Schlattnert Rothbergbe (Roșia) helyezték, a faluban még 700 szász élt, 1000 cigány és 200 román mellett.
„A gyülekezet megosztott, a helyi románok meg olyan soviniszták, hogy kővel beverik a szász lelkész ablakát. Egy évnél többet nem fogsz ott kibírni, mondták nekem a püspökségen” – eleveníti fel a majd négy évtizeddel korábban történteket magyarul, miközben a templomból a lelkészi lak felé ballagunk. Gyerekkorában néhány évig Szentkeresztbányán élt a szüleivel, ott tanult meg magyarul, s bár csak hébe-hóba használja a nyelvet, akcentussal s furcsa szórenddel ugyan, de jól érthetően beszéli.
Szásznak vallja magát, de felmenői között egy magyar arisztokrata is van, nagyanyja a Budapesten született Sebes Zilahi Berta volt, ezért tagja az erdélyi magyar nemesi családok tagjait tömörítő Castellum Alapítványnak. „El szoktam menni a Castellum összejöveteleire, ahol mindig azt mondom: Az év 365 napján 100 százalékig szász vagyok, de ez alatt a pár nap alatt 25 százalékig magyar” – meséli mosolyogva Eginald Schlattner.
Felolvadva a közösségben
A veresmarti szászok exodusára a rendszerváltást követően került sor. Húsvétkor még tele volt a templom, karácsonykor már alig akadt, aki eljöjjön az istentiszteletre, emlékszik vissza vendéglátóm a 25 évvel ezelőtt történtekre. Ebből a keserű élményből született első regénye, a Fejvesztett kakas. „A kétségbeesés késztetett írásra. Felolvadtam ebben a közösségben, amely néhány hónap alatt megszűnt. Úgy éreztem, hogy két lehetőségem van, felakasztom magam vagy írok” – mondja Eginald Schlattner.
Szerencsére az utóbbi opció mellett döntött, az eredmény pedig egy olyan mű lett, amiről a Frankfurter Rundschau kritikusa azt írta, hogy az erdélyi német regény általa emelkedett ismét európai színvonalra. Az önéletrajzi ihletésű, Fogarason, 1944 augusztus 23-án, a román kiugrás napján játszódó történet német nyelven 13 kiadást ért meg, lefordították románra és magyarra is, ez utóbbi a kolozsvári Koinónia Kiadó érdeme.
Eginald Schlattner írta
„A nők meztelensége bölcsebb a filozófusok tanainál”.
„Ez az örök élet...szóval ez egy bajos dolog...Mindenek előtt a krumpli kellene tető alá kerüljön, és a kukorica”. „Minden ideológia arra irányuló próbálkozás, hogy egy részigazságból abszolút igazságot csináljunk” „Amikor az ideológia (...) szövetkezik a politikai hatalommal, megszületik a terror”.
Második regénye, a Vörös kesztyű, szintén önéletrajzi ihletésű. Eginald Schlattnert 1957-ben, kolozsvári egyetemi hallgató korában letartóztatta a Szekuritáté. Két évig és két napig Brassóban, az akkori Sztálinvárosban tartották fogva, mely idő alatt a cellát kizárólag akkor hagyhatta el, amikor kihallgatásra vitték, mindig bekötött szemmel. Az erdélyi német írók 1959-es perében egy személyben volt vádlott és tanú, hazaárulás feljelentésének elmulasztása miatt ítélték el. Bár Schlattner csak egy volt a vád tanúi közül, egyes elítéltek elsősorban neki tulajdonították az elmarasztaló ítéletet, neve a mai napig indulatokat kavar.
A Szekuritáté irattárának hozzáférhetővé tétele után egyértelműen kiderült, hogy Schlattner sem a pert megelőzően, sem pedig utána nem volt a titkosszolgálat besúgója. A Vörös kesztyű a Fejvesztett kakasnál is sikeresebb lett, spanyol, portugál, lengyel, román és magyar nyelven is megjelent. Mindkét regényből Radu Gabrea, neves román rendező készített játékfilmet. “Azért írtam meg, mert el akartam számolni azzal, ami ott és akkor történt. Nem kíméltem magam benne, ezért lett annyira sikeres” – véli a szerző.
Legkedvesebb számára mégis a harmadik regénye, a Fejvesztett kakas és a Vörös kesztyű közötti időszakban játszódó Das Klavier im Nebel. Románul Clavir în ceață címmel jelent meg, magyar fordítása egyelőre nincs. „Meg lehet ismerni belőle azt az etnikai sokszínűséget, amit Erdély jelentett” – mondja a könyvről Schlattner, aki irodalmi sikerei ellenére is elsősorban lelkésznek, nem pedig írónak tartja magát. Hivatalos fellépéseket írói minőségében már nem vállal, de német nyelvterületről rendszeresen jönnek hozzá olvasók, egyszer Otto Schily német belügyminiszter is felkereste.
Kompromisszumok nélkül
A felesége, a lánya, családjának minden tagja kivándorolt Németországba. „Erdélyben rokonaim már csak a temetőben vannak” – közli tárgyilagosan. Nem áll szándékában követni őket, elmondása szerint azért, mert vannak emberek, akiknek itt van szükségük rá. Bár már 83 éves, több erdélyi fegyintézetben börtönlelkészként szolgál, a legkülönbözőbb felekezetű rabok fordulnak hozzá lelki támaszért. Azt állítja, ő az egyetlen erdélyi szász lelkipásztor, akinek nincs német állampolgársága.
„A testvérem javasolta, hogy igényeljem a német állampolgárságot, mert akkor jogosulttá válnék az ottani egészségügyi ellátásra. Nem vettem tettem, nem kötöttem kompromisszumot. A kettős állampolgárság számomra Isten egyfajta megtagadását jelentené. Ha Ő vigyáz rám, akkor teszi azt itt is, ha úgy alakul, a romániai kórházban is. Így hitelesebb vagyok” – jelenti ki meggyőződéssel.
A lelkészi lak kertre néző teraszán, tea mellett beszélgetünk, zenei aláfestésként manele bömböl a szomszédból. Reggel 7-kor kapcsolták be, azóta szünet nélkül szól, mondja a vendéglátóm. Bármi kerül szóba átéléssel, széles gesztusokkal beszél, néha fellapozza a szótárat, ha egy-egy német szónak nem jut eszébe a román megfelelője. Van a lényében valami rendíthetetlenül és megkérdőjelezhetetlenül arisztokratikus. Hajóskapitányra emlékeztet, a veresmarti evangélikus paplak pedig egy letűnt világ süllyedő zászlóshajójára. Az elmúlás zavaros, sötét vize már a parancsnoki hidat nyaldossa, de a kapitány, illúziók nélkül, elfogadva az elkerülhetetlent, áll rendületlen. A hajó az élete értelme, együtt szállnak a hullámsírba.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Hogy ne felejtsük el, milyen országban élünk
Jogerős bírósági végzés nyomán több olyan forgalmi táblát cserélnek le Csíkszeredában, amelyeken elöl szerepelt a magyar és csak utána a román nyelvű felirat. Ezek miatt korábban a prefektusi hivatal perelt, és nyert, idén pedig a Dan Tanasă vezette egyesület is pert indított a város ellen.
Az elmúlt napokban a Márton Áron, Nagyrét, Szék és Taploca utcák kereszteződésénél helyettesítettek újakkal két régi, megfakult forgalmi táblát, amelyeken már az is nehezen volt kivehető, hogy elsőként magyarul, majd utána románul tüntették fel az információkat. Két másik még a helyén van, és több ugyanilyen tábla található az Igazságügyi Palotához közeli körforgalom környékén, amelyeken viszont jól látszik, hogy elöl van a magyar és utána a román felirat.
A táblákon levő nyelvi sorrend miatt először 2010-ben bírságolta meg két alkalommal a közlekedésrendészet a polgármesteri hivatalt, de a jegyzőkönyveket bíróságon támadták meg, és keresetüket elfogadták. A prefektusi hivatal 2012-ben szólította fel a polgármestert és a helyi önkormányzatot a táblák eltávolítására. Ez nem történt meg, a pert követően a Hargita Megyei Törvényszék 2013 júliusában döntött arról, hogy ez a fajta kétnyelvűség nem megengedett, és ezek a táblák nem maradhatnak az említett két útkereszteződésnél. A város vezetősége a Marosvásárhelyi Ítélőtáblánál fellebbezett, amely ezt elfogadta, és az ügyet újratárgyalásra visszautalta a Hargita Megyei Törvényszékre, amely elfogadta a prefektus keresetét. „Jogerős bírósági végzésnek teszünk eleget a táblák cseréjével, ez a Márton Áron, Nagyrét, Szék és Taploca utcák, illetve a Vártér, Zöld Péter és Szász Endre utcák és a Testvériség sugárút kereszteződéseinél történik meg” – tájékoztatott kérdésünkre Szőke Domokos, Csíkszereda alpolgármestere.
Idén áprilisban a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) is beperelte Csíkszereda polgármesterét és helyi önkormányzati képviselő-testületét, azt kérve a Hargita Megyei Törvényszéktől, hogy kötelezze őket az összes olyan forgalmi tábla cseréjére a megyeszékhelyen, amelyeken a magyar feliratok megelőzik a román nyelvűeket, helyettük pedig a törvénynek megfelelően olyanokat helyezzenek ki, amelyeken a román megnevezések szerepelnek elöl. A dokumentumnak a Hargita Megyei Törvényszék által rendelkezésünkre bocsátott másolata szerint a panaszos az alkotmányra és a helyi közigazgatásról szóló 2001. évi 2001-es törvény előírásaira hivatkozik.
„Azok a személyek, akik egymást követték a csíkszeredai polgármesteri hivatal vezetésében, revizionista, sovén és egyértelműen románellenes eszméktől vezérelve sok éve próbálják elfogadtatni hivatalos nyelvként a magyar nyelvet Romániában” – írja az ADEC törvényszékhez eljuttatott keresetlevele, amely szerint az említett vezetők és helyi önkormányzati képviselők nem riadtak vissza az etnikumok közötti gyűlöletre való uszítástól és a románok elleni erőszaktól sem, hogy a magyar nyelv hivatalos nyelvként történő elfogadását kierőszakolják.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Összegezték a gyergyószéki árvízkárokat
Nagy károkat okozott az utóbbi időben lehullott csapadék Gyergyószék több településén is. A kárigények korántsem mutatják a reális képet. Segítség azonban sok helyről, sokféleképpen érkezett a bajbajutottaknak.
A Gyergyói-medencében csupán Szárhegy és Ditró vezetői jelenthetik ki: az esőzések nem okoztak károkat a településen. A térség többi falva ázott, veteményeseket tett tönkre, házakba folyt be a víz, hidakat kellett felszedni, kutakat fertőtleníteni, miután levonult az ár. Még tartanak a kárbecslések, a bejelentett adatok ellenőrzései és összegzések, így sorban közöljük a településeket.
Gyergyóremetén harminckét lakóházba ment be a víz, 161 telket, kertet, udvart árasztott el, az árvíz sújtotta beltelkek összesen 363 hektárt tesznek ki. A kárfelmérési adatokban még szerepel 215 kút, melyeket fertőtleníteni kellett, a csatornahálózat nyolc kilométeres szakasza és 400 méter megrongált községi út. „Nagyon szerény becslés szerint ez 275 ezer lejes kárt jelent” – mondta Laczkó-Albert Elemér polgármester. A községi költségvetésben nincs keret erre, állami kártérítésben nem reménykednek. Azért sem, mert hasonló esetekben soha még egy lejt sem kaptak a községlakók. Azt viszont kiemelte a községvezető, hogy segítségben nem volt hiány. „Soha ennyi segítség nem érkezett vízügytől, polgárvédelemtől és tűzoltóktól. Emberi és gépi erővel, homokkal, zsákokkal segítettek. Ha egyéb kártérítés nem is lesz, de ezt jó volt megtapasztalni.”
Alfaluban és a hozzá tartozó Borzonton összesen 45 hektár szántó, 75 hektár kaszáló lett árvíztől sújtott. Két házba befolyt, számos udvart lepett el a víz, 160 pincéből kellett kiszivattyúzni. A Maros megnövekedett szintjét csak úgy lehetett kordában tartani, hogy a derítőállomáshoz be ne folyjon, hogy háromezer homokzsákot helyeztek el a partján. Segítségük is volt, még Keresztúrról, Farkaslakáról és Oroszhegyről is érkeztek önkéntes tűzoltók.
A legnagyobb problémát azon 37 híd rendbetétele jelenti, melyeket az ár idején kellett felszedni, hogy a víznek szabad utat engedjenek. A kapubejáróként szolgáló, régi kőhidakat kell mihamarabb kicserélni, hisz az emberek csak gyalog, ideiglenes pallón juthatnak be udvarukra. Gáll Szabolcs polgármester elmondta, 30 ezer lej van a község tartalékalapjában, reménykednek, hogy érkezik állami alap is a helyreállításra. „1900 lejbe kerül egy híd helyreállítása, így több mint bizonyos, hogy a gazdáknak is pótolniuk kell” – jelentette ki a polgármester. Becslése szerint 500-600 lej lesz az egyes családokra háruló kiadás.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Bokáig ért a víz Szenterzsébeten
Kilépett medréből Székelyszenterzsébeten a Mocsom-árok vize, és bokáig érő árhullámként zúdúlt végig a település Lugos nevű részén hétfőn. Negyven ház udvarát és kertjét árasztotta el a víz.
Egy egész utcasoron végigzúdult hétfő délután a helybéliek által Mocsom-ároknak nevezett kisebb hegyi patak megáradt vize Szenterzsébeten, mintegy negyven háztartást árasztva el – mondta Balló Zoltán, Újszékely községvezetője, aki kedden is a helyszínen tartózkodott.
Az árok korábban ki volt pucolva, de a hirtelen lehullott nagy mennyiségű csapadékot már nem tudta elvezetni. A hegyoldalról érkező, bokáig érő víz nemcsak az utcát mosta végig, elárasztotta a házak udvarait, a veteményeseket, és megtöltötte a pincéket.
„A nemrégiben leaszfaltozott megyei útból mintegy kétszáz métert rongált meg az árhullám, a falu közti útból pedig mintegy ötven méter szakadt le” – sorolta a problémákat a polgármester. Ő egyébként úgy véli, hogy nem nagyok az anyagi károk, és hasonlóan vélekedik Péter Levente, a keresztúri tűzoltó-alakulat vezetője is. A keresztúri egység a helyi önkéntes tűzoltókkal együtt segített kedden a falubelieknek a kutak kiszivattyúzásában.
Legutóbb 2010-ben volt árvíz Székelyszenterzsébeten, ám akkor sokkal nagyobb károkat okozott a heves esőzések miatt lezúduló árhullám, nemcsak kerteket, hanem több házat is súlyosan megrongált.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Borbolyék pere: folytatás ősszel
Ha elfogadják Borboly Csaba ügyvédjének hivatali visszaélés meghatározásával kapcsolatos alkotmányossági kifogását, a megyei tanács elnöke és tizenkét másik személy ellen folyamatban levő büntetőperben akár meg is szűnhet a hivatali visszaélés vádja.
A perben magánfélként részt vevő Hargita megyei önkormányzatot a Hargita Megyei Törvényszéken kedden tartott tárgyaláson már választott ügyvéd képviselte, akárcsak a csíkszentmihályi helyi önkormányzatot. Előbbi közölte, a megyei tanács által is elfogadott kárigényt tartja irányadónak a károkozásért felelősnek tekintett félként a perbe bevont cégekkel szemben.
A csíkszentmihályi önkormányzati képviselő-testület ugyanakkor hétfőn döntött arról, hogy a községet ért vagyoni kár miatti felelősséget és a kárigényt a Bridge Road Construct cég mellett kiterjeszti több másik vádlottra, köztük Borbolyra, illetve Kósa Péter leköszönő polgármesterre is – jelezte a megbízott ügyvéd.
A másik felelősnek tekintett cég, a Stravia Group ügyvédje azt kifogásolta, hogy olyan személyeket tekint felelősnek a megyei önkormányzat a vagyoni kár miatt, akiknek nincs közük a céghez, ezért pontosításokat kérnek.
Elhúzódó per
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) 2013-ban azért emelt vádat Borboly és társai ellen, mert álláspontja szerint a Hargita megyei önkormányzat elnöke indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket két cégnek. Ezzel a vádhatóság szerint ő és feltételezett bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak a román államnak. A per három vádlottja 2015 októberében beismerő vallomást tett, őket első fokon felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. A perben magánfélként vesz részt Hargita Megye Tanácsa és Csíkszentmihály Polgármesteri Hivatala, az érintett cégeket pedig a károkozásért felelősnek tekintett félként vonták be a bírósági eljárásba.
A tárgyalást vezető Vlad Neagoe bíró megjegyezte, továbbra is lehetőség van bármely vádlott részéről a beismerésen alapuló egyszerűsített eljárás kérvényezésére. A per tárgyalását szeptemberben folytatják.
Borboly ügyvédje, Sergiu Bogdan bejelentette, kérték a hivatali visszaélés büntető törvénykönyv általi meghatározásával kapcsolatos alkotmányossági kifogásra vonatkozó, szerdán várható alkotmánybírósági döntés alkalmazását a folyamatban levő perben is. Mint a tárgyalás után elmondta, a hivatali visszaélés meghatározása a büntető törvénykönyvben pontatlan.
„1948-ból származó módosított meghatározás, amelyet a kommunisták változtattak meg, és mindenre lehetőséget ad. Így jutottunk el oda, hogy ahelyett, hogy korrupcióellenes ügyek legyenek, hivatali visszaélés-ellenes ügyek vannak. Ebben az ügyben az egyik vád az, hogy megfelelő dokumentumok hiányában kifizetések történtek, és ezt a számvevőszék jelezte – a számvevőszékre vonatkozó törvény szerint ez kihágás, nem bűncselekmény. Ez egy példája annak, hogy miért van szükség a pontosításokra a hivatali visszaélést illetően” – magyarázta az ügyvéd. Amennyiben a vonatkozó törvénycikket alkotmányellenesnek minősítik, akkor ebben az ügyben a vádak közül eltűnik a hivatali visszaélés.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Áradás Tekerőpatakon
Miközben a hónap első napjaiban lezúdult csapadék okozta árvízkárokat összegezték a gyergyószéki falvakban, újabb esőzések voltak. Kedden délután Tekerőpatakon a zápor miatt újból kiöntött a patak.
A kárösszegzések még nem fejeződtek be Újfalu községben, amikor az ide tartozó településen, Tekerőpatakon újabb károk keletkeztek. A keddi felhőszakadás „hozadékát” még nem tudja pontosan az önkormányzat, a bejelentésekre a napokban számítanak.
„Délután 5–6 óra között érkezett a zuhatag, este kilencig pumpáltuk a vizet” – számolt be a keddi felhőszakadásról Gál István, a Tekerőpataki Önkéntes Tűzoltók parancsnoka. Az ár a felszegi és pérási részen okozott gondokat, három pincébe és egy házba folyt be a víz, kisállatokat kellett kimenteni és öt bejárati hidat felszedni. Csapatából hatan voltak a helyszínen, az alszegiek otthon, készenlétben várták a fejleményeket, hogy hol lesz szükség beavatkozásukra.
A templomba nem ment be a víz – ez jó hír Tekerőpatakon, 2005-ben ugyanis a nagy esőzések miatt a víz az istenházában kötött ki a korábbiaknál jóval nagyobb károkat okozva. Akkor kezdődtek azok a munkálatok, amelyek ma már biztonságot nyújtanak az ingatlannak, a vízelvezető sáncokon kívül ülepítőt is kiképeztek, pumpát szereltek fel. A biztonsági berendezések állapotát a tűzoltók is nyomon követik.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Akik elsőként fújták a rezet
Elsőként alakult meg Alcsíkon a Csíkszentkirályi Fúvószenekar 2001-ben, amely jelenleg 21 taggal működik. A zenekar évi 30–50 felkérést is kap.
„A Csíkszentkirályi Fúvószenekar története három részre, generációra bontható: az első helyi rezesbanda 1884-ben alakult, a csíki vármegyében elsőként. Az akkori csíkszentkirályi plébános, Hosszú Ferenc kezdeményezésére jött létre – erről írásos bizonyíték is van az egyház tulajdonában lévő Historia Domusban. Ez a zenekar valószínűleg az első világháború alatt bomlott fel. A két világháború közt nem működik zenekar a településen, majd 1943-ban alakul meg a második társaság. Ők 2001-ig zenéltek együtt, ekkor szükségessé vált a harmadik generáció belépése, ugyanis a régi zenekari tagok 70–80 év körüliek voltak” – ismertette Ravasz Ákos.
A fúvószenekar egyik tagja továbbá azt is elmondta, hogy 2001-ben Székely Ernő polgármester kezdeményezésére szerveződik újjá a csapat – Alcsíkon elsőként. Ekkorra már szükségessé vált egy szakember bevonása, hogy a zenészek hozzáértőbbekké válhassanak. Karmesternek 2002-ben Urszuly Árpádot kérik fel, ő egészen 2009-ig segíti a fúvósokat, azt követően 2012-ig Domahidi-Vaszi Zalán kántor vezeti a zenekart. Azóta pedig vendég-karmesterekkel dolgoznak együtt.
Repertoárjukon hagyományos magyar, székely népi énekek, keringők, tangók szerepelnek. Nem utasítják el az újat, csupán jobban ragaszkodnak a sajátjukhoz. Ingyenesen lépnek fel a helyi kortárstalálkozókon, búcsús ünnepeken, falunapokon, faluébresztésen, de akár temetéseken, lakodalmakon is. A szomszédos településeken való zenélésért azonban elkérnek egy szimbolikus összeget – számolt be Ravasz Ákos. Hozzátette, évente 30–50 fellépésen vesznek részt. Az elmúlt esztendőkben a helyi és szomszédos falvak eseményei mellett felléptek Barátoson, Bárdudvarnokon, Berekfürdőn, Zalakomáron, Kaposváron, Krasznahorkaváralján, Igal városában.
Megjegyezte azt is a zenész, hogy a jelenleg 21 tagú zenekart a tavaly augusztus huszadikai ünnepkor két részre osztották, míg az zenészek egyik része a magyar nemzeti ünnepen vett részt Igalon, addig a többiek településükön zenéltek a falu ünnepén. Érdeklődésünkre elmondta, ez azért volt kivitelezhető, mert a zenekar pár tagja több hangszeren is játszik, s mivel kellő számú hangszerük is van, így megfelelő elosztásban tudtak itt és ott is helyt állni.
Elsősorban a fellépésekből befolyt összegekből boldogulnak, törekednek önfenntartóak lenni, de elfogadják a felajánlásokat is. Például a 2005-ben készült fellépőruhájukat a helyi vállalkozók és a polgármesteri hivatal segítsége révén vásárolták meg. Rendszeres bevételt jelent továbbá a karácsonyi előadásukkal egybekötött bál is, amelynek bevételét kiadásaikra fordítják. Emellett a közbirtokosság pár éve vásárolt számukra öt hangszert, 2015-ben pedig az önkormányzat közreműködésével sikerült megnyerniük egy Csík LEADER Egyesülethez leadott pályázatot, amely révén egy rend új egyenruhával és egy rend új hangszerrel bővült az eszközkészletük – tájékoztatott Ravasz Ákos.
Beszámolt továbbá arról is, hogy 15–70 év közöttiek a zenészeik, csapatukba bármikor jó szívvel fogadják a zenélni akaró helyieket.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Lehet-e valós rendszerváltozás?
Lehangoló, szinte hihetetlen, de igen sokat elárul Románia jelenlegi helyzetéről, hogy 2016 nyarán annak kell örülnünk: a legfelsőbb bíróság jóváhagyta az 1989-es forradalom dossziéjának újranyitását.
Magyarán: 26 évvel az 1989-es események után ott tartunk, hogy a bíróság engedélyezi a történtek kivizsgálását. Amihez egyébként a legfőbb ügyész nagy reményeket nem fűz: szerinte a vádhatóság újabb adatokat nem talált azóta, hogy egyszer már lezárták az ügyet, most is inkább csak a nemzetközi nyomás hatására kezdik el a történtek tisztázását. Pontosabban annak mímelését, mert mi egyéb, mint kirakatintézkedés az, amiben maguk a nyomozók, a legfőbb illetékesek sem bíznak, és ezt nyilvánosan elismerik?
A forradalom aktáinak újbóli megnyitásáról szóló hír egybeesett azon információk nyilvánosságra kerülésével, amelyek szerint Miron Cozma egykori bányászvezér és Marian Munteanu egykori diákvezér is szekusbesúgó volt. A 90-es évek elejének két meghatározó figurája tehát – a valódi rendszerváltozást sürgető, azért tüntető diákok egyik vezére, illetve a tüntetéseket Ion Iliescu akkori államelnök utasítására szétverő bányászvezér – a volt titkosrendőrség fizetett ügynöke volt. Mennyire más fényben tűnik fel ezen információk birtokában a nem is oly távoli múlt egynéhány eseménye! Az Emil Constantinescu elnöksége idején történt bányászjárás például, amely hozzájárult a kommunista Ion Iliescu ellenében megválasztott első antikommunista államfő népszerűségvesztéséhez, majd a szocialisták újbóli hatalomátvételéhez. És mennyire jelen van, mennyire átszövi mindmáig a romániai politikai életet a Securitate öröksége: mindenik román alakulat az egykori Nemzeti Megmentési Frontból nőtte ki magát, ma sem tudjuk, hány szekus tevékenykedik köreikben. S itt az alig pár hetes történet: csak az igen erőteljes civil tiltakozás tántorította el a liberális pártot attól, hogy Marian Munteanut indítsa a választásokon bukaresti főpolgármesteri tisztségért.
A forradalom idején történtek feltárása, az ártatlan áldozatok halálát okozó gyilkosok felelősségre vonása, a mindenre és mindenkire kiterjedő átvilágítás tehát továbbra is sürgető parancs Románia számára, hiszen a múlttal való őszinte szembenézés a legkevesebb, ami elvárható egy magát jogállamnak nevező, európaiságával kérkedő országtól. Nemcsak az 1989 decemberében elhunyt áldozatok emléke iránti tisztelet miatt, nemcsak az ország nemzetközi megítélése miatt – hanem azért is, mert annak hiányában továbbra is képmutatásra, hazugságra építik az ország jövőjét.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székely zászló ellen (Támad a prefektus)
A Kovászna Megye Tanácsának adományozott székely zászló kapcsán perel Sebastian Cucu prefektus. Az adományozó Kulcsár-Terza József tegnap postán kapta meg a Kovászna Megyei Törvényszéktől a keresetet. Lapunknak elmondta, a Kovászna megyei kormánymegbízott a törvényszék közigazgatási részlegén kérte egyrészt az adományozási szerződés, másrészt az adományt elfogadó tanácsi határozat megsemmisítését, továbbá kéri, kötelezzék a tanácselnököt a zászlónak a tanácsteremből való eltávolítására, és perbe fogta személy szerint Kulcsár-Terzát.
Kovászna Megye Tanácsának februári soros ülésére Kulcsár-Terza József székely zászlóval vonult be a tanácsterembe, és Tamás Sándor elnök jóváhagyásával kitűzte azt az Európai Unió, Románia és Kovászna megye zászlaja mellé. A Magyar Polgári Párt megyei önkormányzati képviselője kérte, hogy az adományt tanácsi határozattal fogadják el, és iktassák be azt a megye ingó vagyonába, mert fél, hogy eltűnik, ugyanis erre utalnak az utóbbi időszakban Székelyföldön történtek. A határozat védeni fogja a zászlót, mondotta, és reményét fejezte ki: a hatóságok felnőnek oda, hogy ne üldözzék jelképeinket, anyanyelvünket. Az adományt a márciusi soros ülésén egyöntetű szavazattal határozatban fogadta el a közgyűlés. (Úgy adódott, hogy akkor csak a magyar pártok képviselői voltak jelen.)
Sebastian Cucu áprilisban felszólította a megyei önkormányzatot az adományt elfogadó tanácsi határozat visszavonására. Szerinte törvénytelen az „úgynevezett székelyföld” zászlajának kitűzése. A levélben hétszer fordul elő a Székelyföld kifejezés, mindannyiszor kisbetűvel, idézőjelbe téve, és megbélyegző jelzővel: úgynevezett. A kormánymegbízott elmélete szerint a szóban forgó zászlót Hargita Megye Tanácsa saját megyezászlóként fogadta el, ezért nem lehet az Székelyföld zászlaja. Későbbi magyarázkodásában jelzi, hogy nem hivatalos Hargita megye zászlaja, mert az ottani prefektus megtámadta a határozatot. Amennyiben mégsem Hargita megye zászlajáról, hanem Székelyföld zászlajáról lenne szó, annak az ülésteremben való kitűzése a Románia nemzeti jelképeit szabályozó törvénybe ütközne – érvel a prefektus.
Különben is, Románia és az Európai Unió zászlaján kívül bármely más jelkép kitűzése tilos – teszi hozzá a kormánymegbízott. Igaz ugyan, hogy a kisebbségi nemzeti közösségek kitűzhetik saját lobogóikat, de azt is csupán bizonyos rendezvények idejére, semmiképpen sem állandó jelleggel – folytatja Cucu.
A megyei tanács többségi szavazattal áprilisban visszautasította az adományt elfogadó tanácsi határozat visszavonását. Ezek után lépett a prefektus, a közigazgatási bíróságon támadta meg a határozatot, és kéri a zászló eltávolítását. Kulcsár-Terza József felháborítónak nevezi a prefektus támadását.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismét indul az Ötletből építs közösséget program ( Háromszéki Közösségi Alapítvány)
Ismét útjára indítja a korábbi években népszerű pályázatát a (HKA). Az Ötletből építs közösséget névre keresztelt programra 25 ezer lejes keretösszeget szánnak – jelentette be Bereczki Kinga igazgató –, és olyan elképzelések megvalósítására kínálnak anyagi alapot, amelyek egy közösség mindennapjait teszik értékesebbé, összetartóbbá.
Az eddigi sikeres projekteket is felelevenítve 2011 és 2013 között 53 ezer lej értékben 28 programot támogattak, egyebek mellett film készült a fülei kopjafákról, hagyományos csernátoni receptkönyvet adtak ki, cserkészmúzeum létesült, Bodoson játszótér valósult meg, kiadták az Autonómia kiskátét, őshonos gyümölcsfacsemetéket telepítettek vissza Magyarhermányba, Kisborosnyón Ifjúsági Ház jött létre, Pákén pedig közmunkával park létesült – most újabb támogatható ötleteket várnak. A május utolsó napján induló fordulóra június 20-ig lehet leadni a pályázatokat (papíron két példányban vagy elektronikusan a szervezet e-mail-címére), a támogatás mértéke 1500 és 2500 lej között lehet. Rövid lejáratú pályázatokról van szó, hiszen július elején már a nyerteseket is kihirdetik, szeptember végére a célkitűzést meg kell valósítaniuk a nyerteseknek, az elszámolást pedig legkésőbb október 17-ig kell leadni. Bereczki Kinga beszámolt a 2015 szeptemberében indult YouthBank program eredményeiről is, amelyben tizenkét IX–X. osztályos önkéntes diák vett részt: a Mikes Kelemen Líceum, a Székely Mikó Kollégium, a Református Kollégium, a Berde Áron Közgazdasági Szaklíceum tanulói. A fiatalok bevonása a program legfontosabb eleme – véli az igazgató. Négy hónap alatt négy akciót szerveztek – Kapcsolódj ki, kapcsolódj be karaoke est a Bisztróban, karácsonyi vásár a főtéren, Mikóban, jégkarnevál a központi korcsolyapályán, japán est a Székely Mikó Kollégiumban –, ezekből 1800 lej bevétel valósult meg, további ezer lej a Bertis üzletekben felállított gyűjtődobozokban gyűlt be, Fleckhammer Ottó 4000, a Bicon 1000 és a MultiNumber Kft. 1800 lejjel járult hozzá az alaphoz. A kihirdetésre hat pályázat érkezett, négy esetben kötöttek szerződést.
(fer-)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Még egy kudarc Diaconunak
A képviselőház jogi bizottsága elutasította tegnap azt a Bogdan Diaconu független képviselő által kezdeményezett törvénytervezetet, amely az RMDSZ alkotmányon és törvényen kívüli helyezését írta volna elő, valamint terrorista szervezetekkel hozta volna összefüggésbe a szövetséget.
A döntésről a szövetség hírlevele számolt be. Máté András, az RMDSZ bizottságbeli tagja, Kolozs megyei honatya szerint a nacionalista nézeteiről híres képviselő a főként magyarok ellen irányuló jogszabályjavaslatokkal minden bizonnyal népszerűségre kíván szert tenni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mennyi ’48 dicsősége? (Szabadságharc a csaták tükrében)
Miért is egyedülálló jelentőségű a magyar hadtörténetben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, az események láncolata hogyan is vezetett az áprilisi törvényektől a közel másfél évvel később bekövetkezett világosi (valójában szöllősi) fegyverletételig, illetve milyen szerepük volt mind a hadvezéreknek, mind a politikai vezetőknek a végkifejletben? – egyebek mellett ezekre a kérdésekre adott válaszokat Herman Róbert egyetemi tanár egy hete tartott előadása Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban.
A Sukorótól Világosig: az 1848–49-es szabadságharc hadtörténete címmel meghirdetett előadás a Kós Károly Akadémia rendezvényeinek részeként zajlott. A Károli Gáspár Tudományegyetem oktatója, a korszakkal kapcsolatos több tudományos munka szerzője igen színvonalas, alaposan adatolt, mégis fogyasztható előadást hozott Sepsiszentgyörgyre. A pátoszt és mitizálást mellőző előadásból kétségtelenül kiderült egyebek mellett: a ’48–49-es események egyedülállóak a magyar és az európai történelemben, hiszen sem ezt megelőzően, sem ezt követően nem fordult elő olyan, hogy egy nagyhatalom nem érezte eléggé erősnek magát ahhoz, hogy egy belső lázadásnak tekintett konfliktust egyedül legyen képes rendezni, és egy másik nagyhatalomhoz forduljon segítségért. Mátyás király korát, valamint a mohácsi csatát követően a forradalom és szabadságharc másfél évében rendelkezett a magyar nemzet újból európai szintű ütőképes hadsereggel. Herman Róbert ezt szemléltetendő a közel másfél évszázaddal korábban lezárult – igen hosszas, 1703 és 1711 között lezajlott – Rákóczi-szabadságharcot hozta fel példaként, amelynek gyakorlatilag veszteségként könyvelhették el majd minden jelentős hadi eseményét a magyar seregek. „Voltak sikeres rajtaütéseink, sikeres összecsapásaink, de nyertes csatánk egy sem. Ezzel szemben a ’48–49-es szabadságharc során vívott tizenegy jelentős csatából ötöt kétségkívül a magyar seregek nyertek meg, míg a fennmaradó hatból mindössze egy vesztett csata volt, amely egyben a szabadságharc végét is jelentette” – magyarázta Herman Róbert.
A hadtörténeti események sorát lehetetlen átlátni és megérteni a polgári, politikai történések nélkül, és ezt a tényt tökéletesen szemléltette előadásában Herman Róbert is, könnyedén vezetve át mondandóját a felelős magyar kormány létrejöttének, az úgynevezett áprilisi törvények hatásainak (a honvédség elődje, a nemzetőrség létrehozása), illetve a bécsi udvar – élén V. Ferdinánd császárral és magyar királlyal – döntéseinek ténykörét az 1848 szeptemberében bekövetkező Josip Jelačić horvát bán színre lépése és a magyar győzelemmel végződött pákozdi csata irányába. Utóbbi esemény noha hadászati szempontból nem volt jelentős – hacsak a csatát megelőző mozgósítás, népfelkelés folyamatát nem vesszük annak –, egyben a honvédő háború kezdetének is tekinthető. Az események ettől a pillanattól gyorsulnak fel, a hadiszerencse pedig igencsak változékonynak bizonyul, sok esetben a magyar hadvezetés hibás döntéseinek hatására is, de például Alfred Windisch-Grätz herceg, főparancsnok alkalmatlansága is jelentős segítség volt Görgey Artúr számára a téli hadjárat során. Az 1848-as hadi történések fontos színtere volt Erdély is, noha magyar szempontból kevés sikert hoztak. Háromszék ellenállásának jelentősége nem maradt ki Herman Róbert előadásából, amint az erdélyi románság ellenforradalmának viszonylag alapos ismertetése sem, annak visszásságaival, vérengzéseivel egyetemben. Az elmondottakból az is kiderült: Erdélyben, a Bánságban és Délvidéken is csak rövid ideig élhetett a magyar hadiszerencse, hiszen mind román, mind szerb részről állandó hadiállapot alakult ki, illetve a szász városok gyakorlatilag végig ellenségesen viszonyultak a magyar szabadságharchoz, Bem József vitatható erdélyi hadjáratának időszakát leszámítva mondhatni a császári csapatok bázisául szolgáltak. A magyar sikereket nagymértékben akadályozta az is, hogy mindvégig osztrák kézen maradt több lényeges stratégiai erődítmény – Arad, Temesvár, illetve Gyulafehérvár –, hasonló jelentőségű katonai objektumokat csak a Felvidéken ( Komárom), illetve az ország délnyugati részén tudtak elfoglalni és több alkalommal ostrom alól felmenteni a magyar seregek. Herman Róbert a sokak által felemásan megítélt Görgey Artúr egyfajta rehabilitációjára is kísérletet tett. Hadvezéri képességei méltatásaként s Buda felszabadításával végződő 1849. április 2.–május 21. közötti tavaszi hadjáratot, illetve a nyári, a világosi fegyverletétellel végződő orosz intervenciót követő taktikázását (mellyel 120 ezer ellenséges katonát sikerült a Felvidéken tartani) említette. Előadása zárásaként Herman Róbert a forrásokra is kitért, elmondva: noha igen sok ábrázolása fennmaradt a szabadságharc különböző eseményeinek, ezeket kritikusan kell kezelni, sok esetben ugyanis utólag készült festményekről, rajzokról van szó, amelyek torzított, hamis információkat közvetítenek.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A pálos rendről
Ifjúi éveimben, amikor gyakrabban utazgattam vonattal Brassó és Segesvár között, Páloson áthaladva tűnődtem azon, vajon létezik-e még a monostor, ahol megalapították az első magyar eredetű szerzetesrendet.
Sok év távlatából akkori valláskultúrámat magam is megmosolygom. Utólag elismerem óriási naivitásomat, hogy a Kaca és Bene közti falucskát – ahol néhai Brók Géza apósomat mint kitűnő ácsmestert oly szívesen dolgoztatták lakó- és gazdasági épületeik építésekor a helyi módosabb román gazdaemberek – tudatlanul összekevertem a pálosok, fehér barátok, Remete Szent Pál Testvéreinek nevével. A nyugati keresztény világ a VI. századtól ismerkedett meg a szerzetesrendekkel, miután Nursiai (Szent) Benedek megalapította a bencés rendet. A bencések hamarosan az egész nyugati keresztény világot behálózták, és ötszáz évig egyedüli ilyen jellegű közösségként folytatták nemes tevékenységüket. Kezdetben Magyarországon is a bencések hódítottak teret, majd közel 200 évvel később terjedtek el más rendek, mint a ciszterciták, premontreiek stb. A XIII. század derekán Boldog Özséb esztergomi kanonok belső késztetésre úgy határozott, hogy remeteként folytatja további életét a Pilis-hegységbe visszavonulva. Egy csodás látomása hatására határozza el magát egy új szerzetesrend megalapítására, melyet Szent Pálnak ajánlott fel, s amelyre hamarosan a pápai engedély is megérkezett. Az 1308-tól hivatalosan működő rend hamar népszerű lett. Nem meglepő, hogy az ország minden részében épültek kolostorok, összesen harminc. A rend központja a mai Hárs-hegyen volt, az itt felépített monostorban tartották évente gyűléseiket a közösség vezetői. A XV. században voltak már pálosok Lengyelországban, a Német Császárság területén, Itáliában, de még a Szentföldön is. A közösség megőrizte remete jellegét. A bencésekkel ellentétben csekély birtokkal rendelkeztek, ami csupán a szerzetesek megélhetését biztosította. A tagok elmélkedéssel, imádkozással és fizikai munkával egyaránt foglalkoztak.
A fellendülésnek a török terjeszkedés, Buda elfoglalása, valamint az ország három részre szakadása vetett véget. Mohács után a török seregek tizenegy pálos monostort kifosztottak és több tucat szerzetest kivégeztek. A Hódoltság területén a csökkenő létszámuk ellenére a rend tagjai igyekeztek lelki támaszt nyújtani a magyar lakosságnak. A török kiűzését követően a rend újra megerősödött. Komoly tanítói tevékenységet is végeztek, iskoláikban magas szintű filozófiai oktatás folyt, a magyar szellemiség képviselete is meghatározóvá vált. A közel száz évig tartó virágzásnak II. József intézkedése vetett végett. Önkényesen feloszlatott minden olyan szerzetesrendet, amely szerinte nem végzett hasznos tevékenységet.
A Szapolyai János halála utáni zavaros időszak kiemelkedő politikusa, Fráter György a pálos rend tagja volt, és az ország három részre szakadása után tíz éven keresztül az Erdélyi Fejedelemség tényleges irányítója. Ányos Pál István, a fiatalon elhunyt szerzetes a szentimentalizmus hazai képviselőjeként írta be magát a magyar történelembe. Versegh Ferenc polihisztor az irodalmi életben alkotott maradandót. A XVIII. században élt Eszterházy Imre pálos szerzetesként nyerte el a legnagyobb hazai méltóságot, az esztergomi érseki címet. Ebben a minőségében 1741-ben ő helyezte a Szent Koronát Mária Terézia fejére a koronázási szertartáson.
De ki volt Remete Szent Pál, akiről a rendet elnevezték? A III. században élt gazdag családból származott. A keresztény hitre áttért Pál a keresztényüldözések miatt (testvére jelentette fel) menekülésre kényszerült. Egy barlangban húzódott meg, és itt döntötte el, hogy életét teljesen Istennek szenteli. Híre akkorra már bejárta az egész keresztény világot. Az V. században szentté avatták. Teljesen épen maradt holttestét előbb Konstantinápolyba, majd Velencébe szállították, ahol nagy becsben őrizték. I. Lajos magyar király a pálosok kérésére sikeres velencei hadjárata után a remete földi maradványait mint ereklyét Magyarországra hozatta. Az ereklye 1527-ben égett el Trencsén török ostroma során. Ma a csonka hazában négy, míg Erdélyben egy kolostor viszi tovább a pálos rend hagyományait, értékeit. De nem a románul Paloş, németül Königsdorfnak nevezett településen – hanem Hargitafürdőn.
Ferenczy L. Tibor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Címeres Háromszék
Háromszéken minden ezer lakosra jut egy címer, és ezzel a címerekkel legsűrűbben ellátott megye Romániában – ez csak egy érdekes következtetés, amit dr. Szekeres Attila István levont a megye címerkincsét feldolgozó doktori disszertációjának olvasóbarát könyvváltoztában, melyet hétfő este mutatott be a szerző Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében. Több száz éves jelképeinkre, címereinkre méltán lehetünk büszkék, ám mai ábrázolásuk sok esetben hagy kívánnivalót maga után – ez már nem annyira érdekes, mint lehangoló következtetése a heraldikusnak. Szekeres Attila István doktori disszertációját 2013-ban védte meg, a Kovászna megyében elérhető címereket feldolgozó szakmunka valósággal kívánkozott a kiadásra, a tágabb közönség számára is elérhető könyvváltozat elkészítésére. Az átdolgozás könnyűnek bizonyult, a kiadás azonban már kevésbé: a heraldikus ugyanis román nyelven doktorált, mivel erre magyarul nincs lehetőség Romániában. Ami „nem baj, a testvérek is lássák, milyen kincsünk, milyen múltunk van”, jegyezte meg a könyvbemutatón. Következésképp doktori szakdolgozata is román nyelven készült, kiadásában épp ez okozott nehézséget: magyar kiadók ugyanis nem nagyon adnak ki román könyveket, viszont román kiadók sem szívesen jelentetnek meg magyar témájú kiadványokat. Így hát maradt a támogatók felkutatása, ami végül sikerült is, a kilencvenoldalnyi színes fényképet, reprodukciót, ábrát tartalmazó vaskos kötet nagyon is zsebbarát áron kerülhet az érdeklődő olvasókhoz – egyelőre román nyelven, de készül magyar nyelvű változata is, ígérte a szerző.
A háromszéki címerkincs feldolgozása tizenegy esztendei kutatás eredménye, ám a munka közel sem tekinthető lezártnak, hiszen mai nap is kerülnek elő hosszú évek-évtizedek óta rejtegetett nemeslevelek, olyanok is akár, amelyekről az örökösöknek tudomásuk sem volt – mondta el Szekeres Attila István. És temetőink is hálás terepnek bizonyulnak, régi sírköveken még fentmaradtak többé-kevésbé jó állapotban levő címerek. Hasonlóképp templomainkban is, bár sokban a jelképábrázolások 1990 utániak, hiszen akkortól vált lehetségessé ezek megjelenítése.
A mai címerkészítők azonban nem minden esetben a szakma ismerői, így lehetséges, hogy sok helyütt – a heraldikus szavaival – karikatúra címerek díszítik kívül-belül templomainkat (ami azért is szégyen ránk nézve, mert itt él Háromszéken a címertan egyik legjobb ismerője, szaktudására azonban igen ritkán tartanak igényt az egyébként jót tenni akaró megrendelők – szerk. megj.). Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Leváltották a képviselőház elnökét
A képviselőház megfosztotta házelnöki tisztségétől hétfőn Valeriu Zgoneát, miután a politikust áprilisban kizárták a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező PSD- ből.
A pártban addig ügyvezető elnöki tisztséget betöltő Zgonea volt a PSD egyetlen vezetője, aki a pártelnök lemondását szorgalmazta, miután Liviu Dragneát jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték választási csalásra való felbujtás és befolyással való üzérkedés miatt.
A PSD-ben árulásnak minősítették azt, hogy Zgonea az önkormányzati választások előtt megkérdőjelezte a pártelnök alkalmasságát a nyilvánosság előtt, és kizárták a pártból. Zgonea azt állította, azért akarják őt eltávolítani a képviselőház éléről is, mert a PSD az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvények megváltoztatására készül, hogy megakadályozza a korrupt politikusok elszámoltatását.
Zgonea nem volt hajlandó önként lemondani a tisztségről, ezért eltávolításához a PSD körül tömörülő parlamenti többségnek előbb módosítania kellett a házszabályt. Erre csak a választási kampány után, múlt szerdán került sor, amikor elfogadták, hogy a házelnök mandátuma automatikusan megszűnik, ha az őt a tisztségre jelölő frakció megvonja tőle támogatását. Ennek alapján hétfőn a képviselőház 167 vokssal 32 ellenében határozatban rögzítette, hogy a házelnöki tisztség megüresedett.
Victor Ponta volt miniszterelnök hétfőn közölte, hogy megpályázza a képviselőház elnöki tisztségét, Liviu Dragnea pártelnök azonban nehezményezte, hogy Ponta nem a párt belső fórumain, hanem a nyilvánosság előtt beszélt házelnöki ambícióiról.
A képviselői mandátummal rendelkező Dragnea leszögezte, hogy őt személy szerint nem érdekli a házelnöki tisztség, mert nem akarja "ügyrendi vitákkal" tölteni idejét: neki győzelemre kell vinnie a PSD-t az őszi parlamenti választásokon, hogy végre olyan kormányt alakíthassanak, "amely a választókat szolgálja". Szerinte azonban az lett volna a természetes, hogy a párton belül és nem a sajtó nyilvánossága előtt vitassák meg, kire bízzák a tisztséget.
A sajtó másfél hónapja tényként kezeli, hogy a képviselőház elnökének menesztését akarja felhasználni a visszatérésre a kormány éléről fél éve lemondott, korrupció miatt bíróság elé állított Victor Ponta, de az is nyílt titok, hogy nem éppen súrlódásmentes a viszony a PSD korábbi és mostani elnöke között.
Egyelőre nem lesz képviselőházi elnök Pontából
Az őszi parlamenti választások utánig Florin Iordache PSD-s képviselő marad a képviselőház ideiglenes elnöke – tudta meg a Mediafax PSD-s forrásokból.
A párt a leváltott Valeriu Zgonea helyének betöltésére hívta össze keddre a végrehajtó bizottságot, amely viszont csupán egy órát ülésezett, és úgy döntött, nem váltják még le az ideiglenes ház-elnököt.
Népújság (Marosvásárhely)