Maros megyében is kiküldött a hadsereg behívó parancsokat
Nem csak Hargita megyében, Maros megyében is kaptak behívó parancsot a katonai központtól a férfiak. Közéjük tartozik J. T. gépipari mérnök, aki a napokban már jelentkezett is a katonai központnál.
„Kaptam levélben a katonai központtól egy számítógépen megszerkesztett értesítést, amelyben felszólítottak, hogy a megadott időpontban jelenjek meg náluk. Jelentkeztem is. Azzal fogadtak, hogy ne ijedjek meg, ez az nem az, aminek tűnik” – mondta a maszol.ro-nak az 50 éves magyar férfi.
Tájékoztatása szerint a katonai központban különböző személyes adatokat kértek tőle, és ezeket nyilvántartásba vették. „Elég nagy káosz fogadott. Az egyik tiszt az irataimat kérte, a másik más adatokra volt kíváncsi, egy harmadik újabb információkat kért” – mesélte.
A katonai központban tudomásukra hozták, hogy a 60 éven felülieket nem kéretik be. A behívottakkal ugyanakkor aláírattak egy nyilatkozatot, amelyben vállalják, hogy ha szükség van rá és újból szólítják őket, jelentkezni fognak.
J. T. elmondta, amióta az egyetemet elvégezte, számára ez volt az első behívó. Ám tudomása van arról, hogy a korosztályából többen öt-hat évvel ezelőtt is kaptak értesítést és nyilvántartásba vették őket. Behívásakor vele egy időben más 40-50 évesek is jelentkeztek a katonai központban.
„Nem gondolom azt, hogy csak a magyarokat vagy a székelyföldieket hívják be, néhány román szomszédommal is találkoztam a katonai központban. Többségében románok voltak a velem egyszerre behívottak” – magyarázta a maszol.ro-nak a magyar férfi.
Lapunk csütörtökön írásban kért választ a védelmi minisztériumtól arra a kérdésre, hogy mi a célja a hadseregnek a behívó parancsokkal, és kik azok, akik számíthatnak értesítő levelekre. Constantin Spânu minisztériumi szóvivő gyors választ ígért lapunknak, ám ez még nem érkezett meg.
Antal Erika. maszol.ro

Rasmussen Bukarestben: a NATO nem hagyja magára Romániát
Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára pénteken arról biztosította Romániát, hogy „nincs egyedül" a térségben kialakult komoly válsággal szemben, hiszen tagja a NATO-nak, amelyben mindegyik szövetséges élvezi a NATO teljes védelmét. Ugyanakkor hangsúlyozta: Ukrajna jövőjéről nem Oroszországnak és nem a NATO-nak, hanem Ukrajnának kell döntenie. Ugyanez érvényes Moldovára is, a NATO pedig elvárja Oroszországtól: tartsa tiszteletben Ukrajna és Moldova szuverenitását és ne próbálja destabilizálni se Ukrajnát, se Moldovát – mondta Rasmussen, miután a térségben kialakult helyzetről egyeztetett Traian Băsescu román államfővel Bukarestben.
„Azok után, amit Ukrajnában láttunk, senki sem bízhat abban, ha Oroszország garantálja valamely állam szuverenitását és területi egységét" – fogalmazott a NATO-főtitkár, hozzátéve, hogy miután Oroszország 1994-ben garanciát vállalt Ukrajna területi épségére, most „illegális katonai műveletekkel, erővel elveszi területét".
Kifejtette: az orosz agresszió aláaknázza azokat az elveket, amelyekre a béke és jólét épül, a népek önrendelkezésének elvét és ismét a már elvetett „befolyási övezetek" elvét helyezi előtérbe. Úgy értékelte: most bebizonyosodott, milyen fontos a közös védelem, amelynek „Európa és Észak-Amerika erős kapcsolata képezi a szilárd alapját".
Băsescu köszönetet mondott Rasmussennek, hogy a Krím orosz annektálásával megnövekedett instabilitásra a tagállamok szolidárisan reagáltak: az Egyesült Államok, Franciaország és Kanada harci repülőket küldött Lengyelországba és Romániába, illetve hadihajókat a Fekete-tengerre. A NATO mint szövetség is a legmagasabb szinten, a főtitkár jelenléte által fejezi ki eltökéltségét, hogy komolyan veszi a kollektív védelmet - hangsúlyozta Băsescu a NATO-főtitkárral közösen tartott bukaresti sajtóértekezletén.
Közös sajtóértekezletükön Băsescu arról beszélt, hogy Románia a NATO keleti szárnyának megerősítését szorgalmazza. Úgy vélekedett: a Fekete-tenger lett a térség „legsérülékenyebb" pontja és emiatt is szükség van a felborult stratégiai egyensúly helyreállítására. maszol.ro

Románia megkétszerezi a katonai kiadásait
A hazai bruttó termék (GDP) két százalékát kapja majd meg a költségvetésből 2017-ben a védelmi minisztérium, ez a tavaly előirányzott összeg kétszerese – nyilatkozta az Agerpresnek pénteken Victor Ponta kormányfő, miután tárgyalt Andreas Fogh Rasmussen NATO-főtitkárral.
A miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy idén eredetileg a GDP 1,1 százalékát fordította volna Románia a védelmi kiadásokra, ám ezt azt arány egy költségvetés-kiegészítéssel 1,5 százalékra növelték. Tájékoztatása szerint a következő években 0,2 százalékponttal növelnék évente a védelmi minisztérium részesedését a GDP-ből, amíg el nem érik a NATO által kért 2 százalékos arányt.
A hírtelevíziók szerint a védelmi kiadások növelésével az államfő is egyetért. Traian Băsescu pénteken, a déli órákban fogadta hivatalában a NATO-főtikárt. maszol.ro

Sógor Csaba: erős gyülekezetekre van szükség a szórványban
„A szórványmagyar közösségekben felerősödik az egyházak szerepe, hiszen számos olyan település van, ahol a templom a magyar emberek számára a legfontosabb közösségi teret jelenti” – hangsúlyozta Sógor Csaba Bethlenben, ahol május 15-én egyházi vezetőkkel találkozott.
Az RMDSZ EP-képviselőjelöltje elmondta: az egyházi vezetőknek mindig jelentős küldetésük volt, nem csupán lelki, hanem közösségi szolgálatot is végezniük kell. Különösen igaz ez, azokra a vidékekre, ahol a magyar identitás megőrzése mindennapos küzdelmet jelent. „Ha egy közösség feladja az önszerveződés mindenféle formáját, akkor a saját létére mond nemet. Nem létezik egyetlen olyan rövid vagy hosszútávú stratégia sem, amely ezt a helyzetet meg tudja menteni. Ilyenkor egyetlen gyógymód segíthet, mégpedig a közösségi erő és akarat megőrzése” – hangsúlyozta Sógor Csaba, aki szerint ebben rejlik a lelkészek igen fontos szerepe is. Az EP-képviselőjelölt szerint, ahol erős közösségek vannak, oda a civil szféra és a politikum támogatása is célzottabban eljut.
Sógor Csaba azt is hangsúlyozta, hogy az Európai Unióban is az erős, önszerveződő közösségeknek van jövője, hiszen a támogatáspolitika egésze a közös tervezésen és együttműködésen alapszik. „Nem az a legfontosabb, hogy hányan élünk egy-egy településen, hanem az, hogy képesek legyünk összefogni, együtt dolgozni, mert akkor tudunk erősödni és gyarapodni is” – magyarázta az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, aki elmondta, a következő alkalom május 25-e lesz, amikor az erdélyi magyarságnak fel kell mutatnia erejét és bizonyítania kell összetartását. maszol.ro

Borbély a behívókról: ilyen helyzetben mindenki körülnéz a saját háza táján
Aggodalmat keltett a lakosság körében a hadügyminisztériumnak az elmúlt időszakban néhány olyan intézkedése, amelyeket a katonai készültséggel hoztak összefüggésbe: Marosvásárhely egyik sugárútján harckocsik vonultak végig, a sorkatonai szolgálatot teljesített férfiak egy része a katonai státuszuk tisztázására vonatkozó behívókat kapott, és eltörölték a hadiipari vállalatok államadósságát. Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét, a képviselőház külügyi bizottságának elnökét arról kérdeztük, hogy külügyi viszonylatban miként kell értelmezni ezeket az intézkedéseket.
"Ukrajnában küszöbön van egy polgárháború. Az, ami most Ukrajnában történik, sajnos, kihatással van a teljes régióra. Ilyenkor nyilvánvalóan mindenki körülnéz a saját háza táján" - mondta el a külügyi bizottság elnöke, hozzátéve, hogy aggasztják az ukrajnai történések. Elmondta, a hadügyminisztérium intézkedései egyenes következményei annak, hogy Románia NATO-tagállam.
"A hadügyminiszterrel személyesen tisztáztam a behívók kérdését, elmondta, nem a tartalékosok fogják megoldani a helyzetet, a behívókat úgy kell értelmezni, hogy azok egy rutin-ellenőrzés részei. NATO-tagállam vagyunk, bízzunk abban, hogy nem fogunk oda eljutni, de ha valami probléma lesz, akkor a NATO megvédi minden tagországát. Ezért van itt Rasmussen NATO-főtitkár, ezért lesz itt jövő héten Joe Biden alelnök az Amerikai Egyesült Államokból. Ilyenkor természetes, hogy oda kell figyelni a hadtechnikára, és az ezzel kapcsolatos dolgokra. Sajnos ilyen helyzetben vagyunk, hogy Ukrajnában naponta halnak meg emberek, felfegyverzett illegális csapatok állnak szemben az ukrán hatóságokkal" - nyilatkozta Borbély László.
Elmondta, minden azon múlik, hogy a felek le tudnak-e ülni egymással tárgyalni, azonban nem tudni, hogy milyen következményekkel kell számolni, a hadügyminisztérium intézkedéseit is ennek a bizonytalan helyzetnek a jegyében foganatosította. (hírszerk.) Transindex.ro

Védekezünk
Megemelte a védelmi minisztérium költségvetését a kormány, így már a nemzeti össztermék 1,5 százalékát fordíthatja fegyverkezésre Románia, de három éven belül a NATO-tagországokban szokásos 2 százalékig növeli katonai kiadásait, mert jelenleg a csőd szélén áll a hadiipar, és nem eléggé ütőképes a hadsereg – nyilatkozta a kormányfő derűsen mosolyogva. Kiemelte, hogy ezért az erőfeszítésért az észak-atlanti küldött is megdicsérte, ám arról nem számolt be, hogy az orosz vezetőket ingerlő román csúcsvezetői megnyilvánulásokról mi a nyugati szövetségesek véleménye, csak a látogatás hirtelenségéből sejthetjük.
A miniszterelnök azonban tréfálkozik, még a háború lehetőségéről is. Közben újabb árvizek öntötték el az ország jelentős részét, pár héttel a húsvéti áradások után. A gond azonnali, a kár jelentős, az okok ismertek: a klímaváltozás mellett a lassan huszonöt éve folyó nyaklótlan és büntetlen erdőirtás, a faültetés és a vízügyi védekezési rendszerek elhanyagolása, az ellenőrizetlen út- és házépítések vezettek oda, hogy lassan a fél ország retteg a valamikor aranyat érő májusi esőtől, hiszen az új évezredben két-három évenként beköszönt egy-egy özönvíz. A kivédésére hivatott minisztériumok – a víz- és erdőügyi mellett a mezőgazdasági, környezetvédelmi, szállítási, fejlesztési, közigazgatási tárca is érdekelt a megelőzésben, kárpótlásban, helyreállításban – költségvetésének emeléséről mégsem hallani.
Még rosszabb, hogy az oktatás és az egészségügy számára kiutalt pénzek az uniós szint és még a román törvények betartásától is távol állnak, noha e területek felzárkóztatásához nem a vállalt (de nem teljesített) minimumot, hanem ennek kétszeresét kellene biztosítani, legalább annyi éven keresztül, amennyi ideig következetesen lefaragták a keretet, noha ennek a takarékosságnak hosszú távon sokkal nagyobb ára van. Lehetetlen, hogy ezt Bukarestben ne tudnák, mégsem változtatnak az eddigi hibás gyakorlaton, noha a gazdaság megint dübörög, illetve ezt állítják a hivatalos források. A lakosság ugyan nem ezt érzi, talán mert nem a megfelelő oldalon áll, ahogy a víz sem onnan jött és nem ott pusztított, ahol az eurómilliókból nemrég elkészült kockázati térképek szerint várták. Ezek után egészen hihető, hogy a honvédelem sem áll jobban, bár ezen a tárcán soha nem spóroltak. Az erős katonai szövetségben szerencsére bízhatunk – de ki véd meg minket a kormánytól? Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árvák könnyeit letörölni - Báró Szentkereszty Stefánia, a székelyek Nagyasszonya (1842. február 5.–1906. május 26.)
1842 februárjában az égiek bizonyosan jókedvükben voltak, amikor báró Szentkereszty Istvánt és feleségét, vargyasi Daniel Annát kolozsvári házukban leánygyermekkel ajándékozták meg.
A család meglehet, jobban örvendett volna egy címet-rangot, hagyományt továbbvivő fiúnak, de belenyugodva Isten akaratába, keresztvíz alá tartva leánygyermeküket, Szent Istvántól kölcsönözve a nevét, Stefánia keresztnévvel illették.
A szülők leányuknak, valószínű, csendes családi tűzhelyet kívántak, ahol férje árnyékában, gyarapodó családja körében biztonságban élheti majd életét. De ember tervez, Isten végez. A gyermeknek más utat kellett járnia. Nem követte a hagyományos etikettek irányította úri életmódot, ahol még a szórakozásnak módját is előírták.
Születésekor nem is sejtették, hogy e kis csecsemő majd Szent István-i szellemben éli életét, s egykoron a szegények gyámolítójaként az „árvák könnyeit letörlő” Nagyasszonyaik közé sorolják a székelyek. Hogy vezér lesz belőle, aki maga köré gyűjti a szunnyadó tehetségeket, irányt és célt ad minden adakozó szívű embernek, kézfogásra bírja a közösség elheverő erőit. Előkelő, módos házba született, de kisgyermekkora és ifjúsága „édes örömek, de leginkább égető fájdalmak” között telt. Édesanyja korán elhunyt. Nemsokára szeretett jó apja, akinek mindent köszönhetett, szintén a fellegajtó nyitogatók közé szólíttatott. Ezek után sokan belerokkantak volna az élet nyomorába, de nem Ő. Nagy családot alapított: anyja lett a leányárváknak, és viselte gondjukat felnőtt korukig. Mivel szüleit nem támogathatta, hiszen azok korán elhunytak, kárpótlásként sok idős embernek nyújtott gyermeki gondoskodást. Andor testvérének élete, aki szomorú megpróbáltatásban, egy svájci intézetben éldegélte napjait, nem hagyta érzéketlenül a Nagyasszonyt. Az elesettek iránti érzületét a város szegényeire és elhagyott, magára maradt betegeire testálta, azoknak öregotthont, kórházat létesítve. Otthont az elesetteknek
Eszes, művelt emberhez méltóan mérlegelni és dönteni számára pillanat műve volt. Első ízben 1872 októberében emeli fel szavát egy megyei árvaház alapítása érdekében Sepsiszentgyörgy vagy Kézdivásárhely központtal. A két város közötti versengésre sok idő nem maradt. Kézdivásárhely telket ajánlott fel e nemes ügy érdekében, a városi polgárok pedig az első tíz árva gondozását vállalták magukra. A legfontosabb még hátra volt: az anyagi háttér megteremtése épp azokban az esztendőkben, amikor a nagy gazdasági válság egy évtizedre megbénítja az országot. A bárónő viszont útnak indult postakocsin, váltott lovakkal, hiszen akkor még errefelé nem vezetett vasútvonal. Személyes varázsával, szívhez szóló szavaival kérte és bírta adakozásra, akikhez bekopogott, Erdély és Magyarország törvényhatóságait. Egy esztendő leforgása alatt annyi pénzt sikerült egybegyűjtenie, hogy megnyithatta kapuját az Erzsébet királyné nevét viselő Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet 1873. október 12-én.
A bárónő saját adománya, valamint a város nagylelkű pártfogása mellé sorakoztatta fel Széchényi Pál ipari és kereskedelmi, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi, Bethlen András földművelés- és iparügyi minisztereket, Budapest városát, Bihar, Nyitra és Gömör vármegyét. Itthon pedig Isten tudja, hányszor hangoztak el segélykérő szavai: „Felkérem ezen gyűlést és nemes Háromszék lakosait”, karolják fel e szent ügyet. A háromszékiek nem késlekedtek, hiszen maradt még egy tál étel minden asztalnál, egy váltás fehérnemű, egy rend ruha vagy egy pár lábbeli egy árva gyermek részére. De perdült táncra a város és a környék lakossága bál idején, nyitottak tárlatot, hallgattak úgymond hangversenyt, helyeztek perselyt a templomokba, szántak árverésre vitrinből kivett dísztárgyakat, almáriumból kiemelt értékes tárgyakat, amelyek követték útját a bárónő ama gyönyörű antik művű legyezőjének, melynek bevétele az árvaleány intézetet támogatta. Ezúton vált hasznossá minden jóindulatú gondolat, tettrekészség, tánclépés és dísztárgy, s vált hasznára a közösségnek, de főképpen a 19 év alatt felnevelt 110 árva leánynak. Az intézetnek rendszere, célja volt: értelmet művelni, kézügyességet fejleszteni, hogy a munkában az ott nevelkedők örömüket megtalálják. Ezáltal vált a szülők nélküli, vagyontalan árvából szakácsnő, tanítónő, gondozó, szobaleány vagy önbizalmát visszanyerő, székely lelkiségét, szellemiségét továbbadó anyja gyermekeinek. Öregeknek menedék
Egy alkalommal Pap András kézdivásárhelyi városi tanácsos neje, Nagy Karolina a bárónő jelenlétében felvetette: szánandóbbak azok az emberek, akik család nélkül maradva öregségben, gyógyíthatatlan betegségben nyomorognak, s még koldulni sem tudnak. A bárónő azonnal felkarolta az ügyet, s 1874 őszén a városi képviselő bizottság elé írásbeli indítványt terjesztett egy menedékház létrehozására. A város támogatta. Megfelelő helyiséget biztosított örök időre annak létesítéséhez. Két hónap elteltével már tudott erről a vállalkozásról is Erdély és Magyarország, s nyílt meg a szíve császári és apostoli királyi fenségnek, Rudolf főherceg trónörökösnek, aki magánpénztárából jelentős összeget utalt a Stefánia Menedékház számlájára.
Azt azonban szükséges hangsúlyozni, hogy királyi fenség ide, főherceg oda, a város polgárai, a környékbeli községek lakói támogatása nélkül aligha működhetett volna bármelyik báró Szentkereszty Stefánia-intézet. A város elöljárósága ismét vállalkozott, biztosítva 12 szegény beteg egy-egy heti élelmezését, s gyűjtöttek össze kegyes adakozásból csaknem 5000 forintot. Jancsó Géza gyógyszerész pedig megígérte, míg ő Kézdivásárhely polgára, ingyenes gyógyszerellátást biztosít az intézetben lakóknak. Jól szervezett, részleteiben is kidolgozott menet szerint gyűlt a vegyes adomány a menedékház részére. A megnyitáskor rendezett bál alkalmával a kegyes adományok közé írtak szalonnát, bélhúst, csirke- és pulykahúst, skatulya szardíniát, kenyeret, befőttet, bort és borvizet, skatulya bonbont, süteményt, „lemonadet”. Felszerelésére adakoztak „laskaserítőt”, guzsalyt, ágylepedőt, rokolyát és levesmerőt, imakönyvet és tormástálat, keszkenőt, herbateát és számos más hasznos dolgot. A menedékházban lévő öregeknek reggeli, ebéd és vacsora is kitellett a jóakaratú emberek konyhájáról. Ezek mellett a kézdivásárhelyi asszonyok külön gyűjtést is felvállaltak. Így gyarapodott a menedékház éléstára több véka pityókával, kupa fuszulykával, köböl búzával, rakás murokkal, számos koszorú hagymával, különböző bútorokkal, lábbelikkel, ruhaneművel s egyéb hasznos dologgal.
Betegeknek kórház
Elképzelhető, ennyi vállalkozás, adakozás után a város és környéke már jócskán kimerült, de a bárónő tovább vitte a fáklyát. 1877 ősszén megalakította Kézdivásárhely városi és vidéki Rudolf Kórházát akkor, amikor még alig működött ilyen intézmény, s az egészségügy fejlettségét is szinte csak a nagyvárosok lakói élvezhették. Az újabb alaptőke előteremtése újabb nehézségekbe ütközött. A bárónő ismét útnak indult, s „a trón zsámolyától a kunyhókig mindenütt” hallatta hangját. A ház védnökségét a trónörökös Rudolf főherceg vállalta, aki a bárónő kérésére magánpénztárából 200 forintot adományozott.
Igaz, ezúttal hosszabb időbe telt, míg kapuit az intézmény megnyithatta, de 1884-ben ennek is eljött az ideje. Örvendetes tény: szaporodott a tőke, de sajnos, ugyanakkor a betegek száma is. 1892-ig összesen 2056 beteget ápoltak az intézetben. S ne feledjük, egy esztendő múltán is Erdély-szerte még igen kevés kórházat, pontosabban 29 működő egységet tartottak nyilván. Amikor a nehézségek mellé a közösség részéről lassacskán az unalom, a megszokás is felzárkózott, és lanyhult az adakozás népszerűsége, a jó barátok ismét az ügy mellé álltak. Ezúttal gróf Mikes Benedekné Moser Sofie rendezett zabolai kastélyában fényes estélyt, ahová annyian érkeztek, hogy adakozásukkal ismét kihúzták a kátyúba ragadt szekeret.
Templom és nőegylet
A ország szükségére az Úrnak szolgálatát teljesítő „földön megtestesült angyal, Zágoni báró Szentkereszty Stephanie úrhölgy”, ahogyan kortársai nevezték, már mindenre odafigyelt. Látván, hogy Székelyföld templomai, mint egyedüli s igazi őrtornyai a keresztényi gondolatnak és művelődésnek, mily szegények, az általa eddig létrehozott intézetek áldásos tevékenységének köszöneteként maga köré gyűjtötte a kézdivásárhelyi-kantai római katolikus iskolába a papokat és híveiket, s „az úrnak 1876-ik évében létrehozták a »kézdi-vásárhelyi Oltáregyletet« november hó 19-én árpádházi szent Erzsébet napján, Erzsébet felséges királyné dicső névünnepén”. A bárónő kedvenc évszaka kezdeményező készségét illetően az ősz lehetett, ugyanis 1871 szeptemberében felhívására megalakult a 16 tagból álló Zágoni Jótékony Nőegylet. Ezen újabb alapítvány már követte útját a jól bejáratott rituáléknak: dalra fakadtak a kórusok, megszólaltak a hegedűk egy-egy háromszéki udvarház vastag falai mögött tartott koncerten. Hat esztendő múltán, 1878-ban, amikor befejeződött Bosznia elfoglalása, a Monarchiából származó halottak száma meghaladta a 7000 főt, s ki tudja, hányan maradtak árván, család nélkül vagy sebesülten. A falu akkor is gyűjtést rendezett. A megsebesült katonák s az árvák segélyezésére a pénz mellett 7 kiló tépést és sebkötőt, 7 láda húskivonatot küldtek az arra szorultaknak. Éberen figyelték a világ eseményeit, nemzettársaik sorsát. 1879 tavaszán, amikor a megáradt Tisza egyik éjjelen átszakította a gátat, romba döntve Szeged városát, annak hírét véve, a zágoniak máris útnak indították a segélyt. Más alkalommal a bárónő arra kérte embertársait, hogy akik családjukban örömteljes eseményt ünnepelnek, gondoljanak a szegényekre, elesettekre, az őket felkaroló intézetre is, és küldjenek élelmet számukra. Jó példával ismét ő járt az élen, minden év augusztus 20-án édesapja és az ő neve napján egyheti élelmet küldött intézete részére.
Működött is megszakítás nélkül e szeretet lánca hosszú időkig. Hatékonyságát a szabad kezdeményezés biztosította abban a korban, amikor az egyik dualista vezető politikus arról szólt, hogy „olyan messze vannak innét a jó székelyek, hogy mire óhajtásuk idáig” ,azaz Budapestig ér, akkorra már idejét veszíti a kérelem, megbukik az eszme és javaslat. Végezetül: ennyi munka láttán kinek van bátorsága nagyságát mérlegelni báró Szentkereszty Stefániának? Hiszen ő egyike volt azoknak a géniuszoknak, akik jól tudták, a fennkölt eszmék, a veretes szavak elszállnak, mint a pillanat, ha nem fogja szolgálatra őket az ember. Halálának évfordulójához kapcsolódóan csupán egy rövid idézetet emelünk ki gyászjelentéséből: „zágoni br. Szentkereszty Stefánia úrhölgy az Erzsébet-rend és a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, tiszteletbeli alapítványi hölgy, Kézdivásárhely díszpolgára stb. stb. f. hó 26-án este 10 órakor, Budapesten, hosszú ideig tartó súlyos szenvedések után, angyali lelkét visszaadta Teremtőjének”. A gyászjelentő pontosan fogalmaz, hiszen a Nagyasszony a lelkét adta vissza Teremtőjének, de szellemiségét örökre nekünk hagyta, amikor 64 éves korában eltávozott az élők sorából. Örök mécsest hagyott számunkra, hogy világítson utunkon a nehéz időkben. Megemlékező sorainkat végezetül zárja Nagyasszonyunk gondolata: „Noha ezennel távozom körükből, de szememmel hű kísérőjük leszek ezentúl is.”
Úgy legyen.
Tüdős S. Kinga. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy politikai kalandor (4.)
Şaguna püspöki méltósága miatt kénytelen elvállalni a balázsfalvi nemzetgyűlés elnöki feladatkörét és a Nemzeti Komité elnöki tisztségét. A 25 tagú Komité feladata a román érdekek védelme. A román követelések képviseletére két küldöttséget szerveznek, egyet a bécsi udvarba és egyet a kolozsvári országgyűlésre.
A gyűlésen megszerkesztett petíciót gyorsan szeretnék eljuttatni a császárhoz, mielőtt a május 29-re összehívott erdélyi országgyűlés kimondaná Erdély unióját Magyarországgal. Rendelkezésükre kevés idő áll, sietniük kell Bécsbe. A bécsi küldöttség egy része már május 18. és 20. között elindul, csupán a küldöttség vezetője, elnöke, Şaguna az, akit nem tudnak rábírni, hogy velük együtt menjen. Neki most fontosabb feladatai akadnak, mint hogy a román ügyet Bécsben képviselje. Kolozsvárra utazik, és a főkormányzót tájékoztatja a kialakult helyzetről.
Úgy tűnik, Şaguna kivár, nem tudja elkötelezni magát az osztrákok mellett, mert még nem tudja, a mérleg nyelve hol állapodik meg. Nem tudja, hogy a küzdelemből a magyar forradalom vagy az osztrák reakció kerül-e ki győztesen, de azt sem, hogy a magyarok és az osztrákok nem kötnek-e egyezséget. A balázsfalvi gyűlés bécsi küldöttsége nélküle kénytelen boldogulni. Ő ekkor nem vállalja fel a román érdekek védelmét, de megpróbálja elhitetni a románokkal, hogy őket képviseli. Amíg teheti, húzza-halasztja az indulást. A 120 tagú, Balázsfalván választott küldöttséggel együtt Kolozsváron tartózkodik. Ez idő tájt Şaguna még mindig a magyar egyezkedés híve. Liviu Maior kolozsvári román történész úgy értékeli, hogy Şaguna ekkor mérsékelt álláspontot képvisel, a tömegek mozgósítását ellenzi.
Fő feladatának a románság és a magyar hatóságok közti közvetítést tartja, gondosan ügyel arra, hogy megfelelő gesztusokat, kijelentéseket tegyen az osztrák udvar felé is.
Képviselőségéről Alsó-Fehér megye főispánja és a megyei vezetés 1848. május 13-án arra kéri a Főkormányszéket, hogy a május 29-én kezdődő erdélyi diétán (országgyűlésen) Şaguna mint regalista, azaz királyi meghívott képviselhesse a románokat.
Igaz ugyan, hogy ez a hagyományos erdélyi jogrend alapján szabálytalan, mert Erdélyben a görögkeleti vallás csak megtűrt, így a püspök hivatalból való képviselői kinevezése jogtalan. Az erdélyi főkormányzó arról tájékoztatja a Bécsbe utazó gróf Mikó Imrét, hogy a magyar forradalom ügyének szolgálatáért jó lenne, ha a püspök ott lehetne az erdélyi diétán.
Szabó József és báró Bánffy Miklós, a balázsfalvi nemzetgyűlés kormányszéki biztosai szintén javasolják a Főkormányszék közbelépését azért, hogy Şaguna püspök részt vegyen az erdélyi országgyűlésen. Papiu Ilarian úgy véli, hogy a püspöknek regalistává való kinevezése nem szolgálja a románok érdekeit, a püspök hírének is „inkább kárára” van.
Román–magyar együttműködés
Báró Wesselényi Miklós a kolozsvári országgyűlés munkálatairól készített beszámolójában – melyet a belügyminiszternek állít össze – ismerteti a kolozsvári magyar és román képviselők közti tárgyalásokat. Elmondja, hogy sikerült megegyezni az oláhok (románok) jelentősebb vezetőivel, köztük az óhitű (görögkeleti) Şaguna püspökkel. A románok megnyugszanak, ha az országgyűlés kimondja Erdély népeinek egyenlőségét, az egyenlő jogokat és kötelezettségeket. Wesselényi Miklós megjegyzi, hogy az Erdély unióját kimondó első cikkely is ennek szellemiségében készült. A román történészek és politikusok állításaival szemben a kolozsvári országgyűlésen részt vevő románok megszavazták Erdély unióját Magyarországgal. E szavazás nem egyéni döntésként, hanem a városban tartózkodó, 120 tagot számláló balázsfalvi küldöttség tudtával, közös akaratából történt.
A szászok országgyűlési jegyzőkönyve is tud arról, hogy a román képviselők a szavazás előtt egyeztettek a román küldöttséggel. Feljegyzik, hogy Şaguna is „sokszor tárgyalt a magyarok képviselőivel”. Úgy tűnik, ekkor Erdélyben még megvolt az esély arra, hogy a románok ne az osztrák reakció csatlósai legyenek. A román–magyar együttműködés a Bánságban és a Partiumban megvalósult. A románság vezetői – köztük Emil Gojdu, Ioan Dragoş és Eftimie Murgu – az erdélyi románokat a magyarokkal való együttműködésre ösztönzik.
A püspök Bécsben
A bécsi román küldöttség 1848. június 5-én Noptsa László alelnök vezetésével császári kihallgatásra jelentkezik. Nem fogadják őket, fagyos légkörben hozzák tudomásukra, hogy a benyújtott balázsfalvi petícióra az uralkodó írásban fog válaszolni. A választ június 7-én keltezik, miután a kolozsvári országgyűlés a románokra vonatkozó törvényeket már megszavazta. Eszerint a román követelések tárgytalanok, mivel azokat az erdélyi diéta törvényekkel garantálja.
A román küldöttség június 16-án újabb petíciót terjeszt a császár elé. A válaszért Innsbruckba kénytelenek utazni, mert a forradalmi események miatt a császár székhelyét ideiglenesen áthelyezik a biztonságosabbnak vélt városba. Időközben Şaguna püspök is megérkezik, és kihallgatásra jelentkezik V. Ferdinándnál. A második petícióra június 23-án adott újabb válasz a korábbi ismétlését jelenti, vagyis azt, hogy a magyar törvények már elismerték a románok jogait. A császár Şagunát Pestre küldi, hogy bekapcsolódjon a pesti országgyűlés munkájába. Pesten nem kötelezi el magát, és semmilyen érdemleges feladatot nem vállal. Találkozik a Magyar kormány jeles képviselőivel, köztük Kossuth Lajossal. A püspök bizonyára jól forgatja a szavakat, mert elnyeri Kossuth bizalmát akkor, amikor a nagyszebeni Román Komité szélsőséges tagjainak magyarellenessége egyre nyilvánvalóbb.
1848. október derekáig a magyar forradalom vezetői támogatják Şagunát, mert még hisznek magyarhűségében. Batthyány Lajos magyar miniszterelnök 1848 októberében ezért is szólítja fel Şagunát – mint a magyar országgyűlés tagját is –, hogy segítse a kormányzatot a békesség helyreállításában. Bizalmatlanság Pesten
Miután Pesten az a lejárató jellegű hír kapott lábra, miszerint Şaguna még áprilisban „muszka zászlót” vitt Karlócáról az erdélyi románoknak, a püspök úgy érzi, hogy két szék között a földre esett, mert nem bíznak benne. Titokban hagyja el Pestet, és Nagyszebenbe megy, de itt sem fogadják kitörő lelkesedéssel, az osztrákok is gyanakvással figyelik.
A magyar politikusok közül id. gróf Bethlen János – az erdélyi liberálisok egyik vezetője – már 1848. május 20-án felfigyel a püspök kétkulacsos politikai viselkedésére. Azt írja a magyar minisztertanácsnak, hogy Şaguna nemrég még Bécsben járt, de Karlócát érintve tért Erdélybe. Olyan vélemény is van, amely arról tud, hogy a püspök kapcsolatban áll a délszláv mozgalommal, az illír párttal is. Jakab Elek történész a püspök jellemére utalva megjegyzi: „ment nép-békítni Hunyad vármegyébe, esküdni Karlovicra, informálni Pestre s a királyi kegyelmet megköszönni Bécsbe”. (folytatjuk) Kádár Gyula
Háromszék. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
BEHÍVÓLEVÉL VAGY RUTINELLENŐRZÉS? Több magyar és román nyelvű sajtóorgánum is foglalkozik a katonai központok által kézbesített behívólevelekkel. Traian Băsescu államfő a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy az ukrajnai helyzetre való tekintettel szükségessé válhat a romániai hadkötelezettek mozgósítása. Az elnök hangot adott aggodalmának, miszerint Románia nem rendelkezik megfelelő számú tartalékossal, ráadásul a magas munkanélküliség miatt a lakosság közel egyötöde külföldön él. Az elmúlt napokban több román nyelvű napilap is napirenden tartotta a tartalékosok behívásának kérdését, arra utalva, hogy országos szinten történik a hadköteles fiatalok megkeresése.
CSÚSZIK AZ AUTÓPÁLYA. Nem állapítanak meg több határidőt a Brassó–Comarnic autópálya építésére – jelentette be Dan Şova szállításügyi miniszter. Szerinte a munkát már áprilisban el kellett volna kezdeni, de a nemzetközi bankok, amelyek a befektetéseket állnák, még nem döntöttek. Előzőleg a kormány úgy tervezte, hogy az autópálya legkésőbb 2017-ig elkészül, de a 60 kilométeres sztrádára nincs meg a szükséges 1,8 milliárd euró. TENGER HELYETT A FÖLD LETT A SZENVEDÉLYE. Nemcsak államfőként, hanem gazdaként is vett részt Traian Băsescu a gazdák országos konferenciáján. Mi több, be akar iratkozni a LAPAR gazdaszervezetbe, ha lejár államfői mandátuma, mert ő már úgy érzi, az életben két fontos dolog van: hogy legyen gyereked és földed. (Vocea Transilvaniei) TÚLSZABÁLYOZTÁK A GYERMEKTÁBOROZÁST. Ellehetetleníti az osztálykirándulások, táborozások szervezését az oktatási minisztérium erre vonatkozó új rendelete a pedagógusok szerint. A miniszteri rendelet értelmében ugyanis a szervező pedagógusnak dossziét kell összeállítania, amelynek tartalmaznia kell a részt vevő gyerekek nevét, szüleik írásbeli beleegyezését, háziorvosi igazolást, miszerint a programon részt vevő diákok egészségesek, a szállításra, szállásra, étkezésre vonatkozó megrendelőlapokat, a díjszabásokat, a körülményekre, szolgáltatások minőségére vonatkozó adatokat és az előleg kifizetését igazoló számlát. Az iratcsomót a tanintézet vezetőségével, illetve a tanfelügyelőséggel is láttamoztatni kell. Emellett a szervezőnek a területi fogyasztóvédelmi hivatalt is értesítenie kell a kirándulás helyszínéről és időtartamáról. A tanítónak, osztályfőnöknek arról is gondoskodnia kell, hogy a tábor időtartama alatt minden tíz gyerekre jusson egy szakképzett pedagógus, és ha a tábor helyszínén nincs egészségügyi ellátás, a csoportot elsősegélynyújtásban képzett szakembernek is el kell kísérnie. (EuroCom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kányádi Sándor 85
Az idén 85 esztendős Kossuth-díjas költőt barátai, pályatársai és tisztelői ünnepelték a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).
Az ünnepségen Kányádi Sándor verseit Havas Judit előadóművész és Őze Áron színművész, a megzenésített költeményeket a Kaláka együttes adta elő.
Kányádi Sándor az ünnepségen elmondta: az ő Magyarországa addig terjed, ameddig a magyar nyelv, és ezt az általa nagyon szeretett országot addig szolgálja, ameddig csak tudja. „Minden művészetek közül a magyar költészetet tartom a legszebbnek, a legfontosabbnak” – hangsúlyozta Melocco Miklós szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja köszöntőbeszédében. Hozzátette, hogy hiába tud fejből egy verset, elmondani képtelen, mert meghatódik a szavak, a gondolatok szépségétől. Úgy fogalmazott, hogy ők Kányádi Sándorral barátok, és sok időt töltenek együtt, verseit olvasva mégis gyakran megdöbben, hogy ismeri annak ma élő szerzőjét.
Kányádi Sándort hite és vallomása szerint az a cél vezeti egész életében, hogy a Kárpát-medencében és mindenhol, ahol magyarok éltek és élnek, a magyar költészetet közelebb vigye kicsikhez és nagyokhoz egyaránt – mondta E. Csorba Csilla irodalomtörténész, a PIM főigazgatója. Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke arról szólt, hogy Kányádi Sándor „két lábon járó eleven példája annak, amikor a szó és a tett, a költészet és az élet egy és oszthatatlan”. Áder János köztársasági elnök születésnapi üdvözletét Gróh Gáspár olvasta fel. Az estet az MMA, a PIM, a Magyar Írószövetség és a Digitális Irodalmi Akadémia szervezte. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vizitáció Maros megyei egyházközségekben
A héten három Maros megyei településre – Székesre, Székelykálba és Udvarfalvára – látogatott el az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációs Bizottsága, melyet Kató Béla püspök vezetett. A többtagú bizottságban jelen volt Kántor Csaba főjegyző, Szegedi László generális direktor is.
A generális vizitációk újdonsága, hogy a pénzügyi ellenőrzés a vizitáció előtti napokban megtörténik, így az egyházfők a gyülekezettel való találkozásra helyezhetik a hangsúlyt. Udvarfalván – ahová mi is meghívást kaptunk – a Maros- mezőségi Egyházmegye lelkipásztorai is részt vettek azon az istentiszteleten, amelyen ismertették a vizitáció eredményét. A küldöttséget és a vendéglelkészeket Jakab István, a Maros-mezőségi Egyházmegye esperese, Szabó Árpád helyi lelkész és a főgondnok köszöntötte, igét hirdetett Szegedi László generális direktor, fellépett a Hozsánna ifjúsági kórus, amely, az igehirdető szavaival élve, igazi ajtónyitó, a lélek húrjait pengető együttes.
– Mi a célja az Erdélyi Református Egyházkerület generális vizitációjának? – tettük fel a kérdést Kató Bélának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének.
– Egyházi rendünk és törvényünk szerint az egyházkerület püspökeinek évente tíz gyülekezetet kell meglátogatniuk. Mivel az egyházkerülethez tizenöt egyházmegye tartozik, minden egyházmegyéből egy gyülekezetet választunk ki. Egy kicsit rendhagyó módon végezzük a vizitációkat, nem csak arra a szigorú előírásra összpontosítunk, hogy megvizsgáljuk a könyveket, és ami az egyházközségben történik, hanem szélesebb körben szeretnénk azon a napon az egyházközség, a település életét megismerni, az örömökkel, gondokkal együtt. Maros megyében most két egyházközséget látogattunk meg, szerdán a Marosi Egyházmegyéhez tartozó Székesen és Székelykálban, most Udvarfalván voltunk. A településeket szubjektív módon választottam ki, olyan helyekre voltam kíváncsi, ahol eddig nem jártam. Ilyen alkalmakkor egyházi életünk keresztmetszetét is látjuk, hiszen azonos méretű gyülekezetekből nagyon sok van a közösségben. Az egyedi esetekből olyan általános következtetéseket vonhatunk le, amelyek segítségével szabályokat állíthatunk fel vagy projektet készíthetünk az általános problémák megoldására. Elbeszélgettünk a nőszövetséggel, a presbitériummal, a gyerekekkel, az ifjakkal, ők mutatták be saját egyházi életüket. Az is újítás, hogy elmentünk a község polgármesteréhez is. Ez fontos dolog, hiszen úgy gondoljuk, hogy egy falu életében a lelkipásztornak és az önkormányzat vezetőjének együtt kell működnie, s ha nem tudnak együttműködni, és nem segítik kölcsönösen egymást, akkor amiatt előbb-utóbb kárt szenved a közösség. Tudunk olyan helyekről, ahol rivalizálás van, és ez árt a közösségnek. Arra buzdítunk mindenkit, hogy próbálják megtalálni a módját a gyülekezet felemelésének.
Ma Udvarfalváról pozitív élménnyel megyünk el. Egy több mint hétszáz lelkes gyülekezetnek Marosvásárhely tövében van jövője, hiszen a fiatalok nem olyan mértékben mentek el, mint máshonnan. Habár 10 százalékkal csökkent a lélekszám, mégsem olyan drasztikus az apadás. A város közelsége és a munkahelyek viszonylagos megléte arra enged következtetni, hogy a jövőben is megmarad ez a közösség. Ez a lényeg, mert gyülekezeti életünk csakis emberekkel, fiatalokkal képzelhető el. Akármit tehetünk, akármilyen csodálatos projekteket kivitelezhetünk, ha nincsenek fiatalok, nincsenek örököseink, az egész fölösleges, és kárba vész. Itt ifjúságot is találtunk, és reménykedünk abban, hogy nem kell majd arról számot adnunk, hogy folyamatosan fogyunk, és kiszámítható, mikor kell az utolsó embernek megásni a sírját. Pozitív látogatás volt, amiből mi is erőt merítettünk. Továbbvisszük, amit itt hallottunk. Javaslatokat is tettünk, mit lehet még jobbá tenni, buzdítjuk az itt lévőket, hogy ehhez tartsák magukat.
– A székesi egyházközségben mit talált a vizitáció?
– Székes 152 lelkes gyülekezet, Kálban 70 lélek van. Székesen egész más a helyzet. Hét gyerek van az iskolában. Ez nem jó előjel. Arra mutattunk rá, hogy az a hét gyerek is fontos, azzal a hét gyerekkel is törődni kell. Meglátogattuk őket, és olyan csillogó szemű gyermekekkel találkoztunk, akik bármivé válhatnak még az életben, csak el ne kallódjanak. Segíteni kell őket ott, ahol lehet. Számtalan példa van rá, hogy a lelkipásztorok voltak azok, akik a gyerekeket jó útra vezették, taníttatták, befolyásolták őket. Ma sem lehet ez másképp, hiszen ezt a feladatot kaptuk!
– Marosvásárhelyen a Szabadi úti gyülekezetből a lelkésznek távoznia kellett. Mi a helyzet ebben a gyülekezetben? Indult-e fegyelmi eljárás Szász Zoltán lelkipásztor ellen?
– Az előző lelkipásztor lemondott. A presbitérium a lelkész hivatali hanyagságát fedte fel. Ennek következtében ő is, a gyülekezet is úgy látta jobbnak, ha eltávozik. Önként mondott le az állásáról, a gyülekezetnek új lelkipásztort kell választania. Egy olyan lelkészt szerettek volna megválasztani, akinek még nem volt meg a kellő hivatali éve. Egy városi gyülekezetbe csak úgy lehet jelentkezni, ha két év segédlelkészség után még az öt év régisége is megvan. A gyülekezet tájékozódott, és végül, tudomásom szerint, Bárócz Huba felvinci lelkipásztort, az Enyedi Egyházmegye korábbi esperesét hívta meg, most következik a bemutatkozó szolgálat, és utána dönt a közgyűlés. Mivel a presbitérium egyhangúlag hívta meg, valószínűleg egyértelmű lesz a döntés. Ezzel lezárul a folyamat, új lelkipásztora lesz a gyülekezetnek, és ettől kezdve új gyülekezeti élet kezdődik.
Szász Zoltán önként tette le a hivatalát, a presbitérium elfogadta, s úgy gondolták, nem indítanak fegyelmi eljárást ellene. Ezzel a problémát lezárták – tájékoztatott Kató Béla püspök.
Mezey Sarolta. Népújság (Marosvásárhely)

Az idei első Erdélyi Toll színei
A székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Kiadó gondozásában negyedévente megszülető irodalmi- művelődési folyóirat, az Erdélyi Toll idei első számában is bőkezűen ajándékozza meg a szépirodalom kedvelőit. A Múzsa és lant rovatban ezúttal csaknem 30 alkotói világ villan fel, megjelenési sorrendben Buksa Éva- Mária, Kiss Székely Zoltán, Ferenczi Enikő, Tar Károly, Pálffy Tamás Szabolcs, Jancsik Pál, Balázs Tibor, Csontos Márta, Nagy József Levente, T. Ágoston László, Hadnagy József, Elekes Ferenc, Beke Sándor, P. Buzogány Árpád, Albert-Lőrincz Márton, Csávossy György, Komán János, Mester Györgyi, Csire Gabriella, Kiss Lehel verse, Benke Júlia, Fülöp Kálmán, Mészely József, Ráduly János, Bartus Rozi, Bodó Márta, Szente B. Levente, Kozma László, illetve Farkas Szabolcs hangján szólnak a múzsák. Amint az várható volt, folytatódnak az olvasót ismerős tájakra kísérő sorozatok. Az Írók a szülőföldről című rovatban Nagy Irén Nyikó mente című szonettkoszorúját találjuk, Mester-szonettjének sorai mintha az Erdélyi Toll szervezőelvére rímelnének:"Helyén van itt minden, mind, ami van,/ Ima vagy ének, mit dúdol a folyó". Az irodalomtörténeti fejezet színvonalát Pomogáts Béla a "továbbélő" erdélyiségről, Bertha Zoltán Lászlóffy Aladár írásművészetéről értekezve biztosítja, folytatódik Beke Sándornak a Székely Útkeresőt levelezés és dokumentumok tükrében bemutató sajtótörténeti munkája, illetve az Anyanyelvünk épségéért című rovat, amelyben Málnási Ferenc erdélyi anyanyelvoktatásról szóló műve a XVI. fejezethez érkezik. A megemlékezések a 185 éve született Orbán Balázshoz kötődnek, akinek szellemét Tompa László, Józan Miklós, Málnási Ferenc, Beke Sándor alkotása idézi meg. A filozófiáról szóló rovatban Balázs Sándor Köznapi filozófia című munkája folytatódik, ma is élő néphagyományokkal Ráduly János és Szőcs Katalin színesíti a Tollat. A Maradandó művészet rovatban Kedei Zoltán festőművész osztja meg tavaszt idéző műtermi gondolatait az olvasóval, a hit üzenetét T. Ágoston László és Kozma László tolmácsolja. Az idei első Erdélyi Toll izgalmas színfoltja a Kultúr-térkép rovat, amelyben Csontos Márta az erdélyi multikultúra fényében értekezik Octavian Goga románságtudatáról és irodalomszemléletéről. Ugyanitt Szilágyi Józsa Mária nyelvész édesapjára, Józsa Jánosra, a Bolyai Tudományegyetem néhai neves tanárára emlékezik, illetve az egykori tanár székelyekről szóló, 1934-ben az Új Cimborában megjelent írása is elolvasható, melynek zárómondata: "A székelyek az országnak legvallásosabb, legbecsületesebb és legmunkásabb népe". Az udvarhelyi lap az elmúlt fél évtized gyakorlatához híven utolsó oldalain a jövendő, illetve az egészen új olvasókhoz szól. A gyermekek Tollát a jól ismert szerzőcsapat, Beke Sándor, Bölöni Domokos, Csatáné Bartha Irénke, Kiss Lehel, Mészely József, Nagy Irén, Ráduly János és P. Buzogány Árpád teszi ezúttal is színessé és könnyű röptűvé.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Kilyén Ilka kiáltó szava a megmaradásunkért
Igazfalva és Lugos után, a XIX. Bánsági Magyar Napok keretében csütörtök este a temesvári evangélikus templomban is előadta TŰZ – kiáltó szó a megmaradásért című egyéni műsorát Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő. A temesvári magyar színház társulata egykori tagjának költeményekből, prózai szövegrészletekből és mezőségi népdalokból összeállított, magas művészi színvonalon előadott egyéni estje mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelt volna a temesvári magyar közönség részéről.
„Ez a tűz a lélek tüze, amely forradalmak, bukások, de látványos talpra állások közepette is hirdeti a magyar nép élni akarását, jövőt és életet ad” – mondta a bevezetőben Kilyén Ilka művésznő. Az előadó hol parázsló, hol fel-fel lobbanó, hol mindent felemésztő tűzzel szavalta el (többek között) Nagy László, Utassy József, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Farkas Árpád, Márai Sándor, Fáy Ferenc költeményeit, mondta el Kós Károly Kiáltó Szó Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságához! című 1921évi röpiratának szövegét, amelynél azóta sem született jobb, minden szavában máig érvényes autonómia-kiáltvány Erdélyben. A szavalatok közé beékelt ősi, pentaton népdalokat is mesteri módon szólaltatta meg az előadó. A közönség vastapssal köszönte meg Kilyén Ilkának a megmaradásunkért felemelt szavát. A művésznő egyéni műsorát péntek este a nagyszentmiklósi közönség is megtapsolhatta, a Nákó-kastélyban.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Brassai sírjától felfelé legyen védett a Házsongárd!
Spanyolok, portugálok, amerikaiak, osztrákok a temetőszemináriumon
A János Zsigmond Unitárius Kollégium ad otthont annak a háromnapos nagyszabású nemzetközi tanácskozásnak, amelyet a budapesti Teleki László Alapítvány és a Házsongárd Alapítvány szervezett.
A mulandóság emlékkövei – A történeti temetők örökségi értékeinek megőrzése. A Házsongárdi temető 429 éve címmel. A rendezvényen, a hazaiakon kívül Magyarországról, Ausztriából, Olaszországból, Portugáliából, Spanyolországból, Angliából és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek szakemberek, felelős tisztségviselők, hogy megosszák a történeti temetők irányításában, megőrzésében, népszerűsítésében, gondozásában szerzett tapasztalataikat egymással, a politikummal, a civil szervezetekkel és – közvetve – a lakossággal. A pénteki megnyitón, többek között, jelen volt Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, művelődésügyi miniszter, Emil Boc polgármester, Magdó János Magyarország kolozsvári főkonzulja.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Bemutatták az Erdély 2020 második változatát
Az RMDSZ által kidolgozott, Románia 2014–2020-as európai költségvetési ciklusban megvalósítandó célkitűzéseiről értekezett pénteken, Kolozsváron Winkler Gyula EP-képviselő, aki az első helyen szerepel a szövetség EP-listáján, valamint Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke. Borbély nehezményezte, hogy Románia a Brüsszelben márciusban benyújtott partneri szerződésjavaslatában kétmilliárd euróval kevesebbet irányoz elő környezetvédelemre, mint a korábbi ciklusban. Az Erdély 2020 dokumentum idei, frissített változatát bemutatva a két politikus vázolta az Erdély érdekeit szem előtt tartó célkitűzéseket.
Borbély László szerint a román politikai életben még kampánykor sem beszélnek arról, hogy mire várhat Románia az elkövetkező hétéves ciklusban, és a politikai pártok sem közöltek az átlagember felé semmi olyat, amelyből ez kitűnne, habár 2020–2040 között az ország 41 milliárd euró uniós forrást hívhat le. Borbély emlékeztette a sajtót, hogy az RMDSZ hat hónapon át tartó lakossági konzultáció következményeként már 2012-ben létrehozta Erdély 2020 elnevezésű dokumentumát, amelyben az erdélyi prioritásokat térképezték fel. Ezt átadták az európai ügyekért felelős tárcavezetőnek, ám választ a mai napig sem kaptak. Most kidolgoztak egy újabb változatot, amelyet május végén továbbítanak a szaktárcának, és kormánypártként ősszel kívánnak tárgyalni a koalíciós partnerrel erről a témáról.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Interjú – Szilágyi Júlia Álmatlan könyv című kötete elé
Hogyan befolyásolták az utóbbi félévszázad történelmi eseményei az erdélyi magyar alkotó életét, munkáját? Szilágyi Júlia irodalomkritikus, esszéíró, egyetemi tanár a kolozsvári egyetem Bölcsészkarának diákjaival beszélget.
Szilágyi Júlia történetet mond – és ez a történet nemcsak egy személyes sors elbeszélése. Hangja olykor elcsuklott, szeme a múltba révedt, ruháját igazgatta, mintha a múlt dolgait akarta volna rendbe hozni. Tragédiát élt át, azok mégsem ültettek el benne, se bosszúvágyat, se önsajnálatot, hanem egy hatalmas kíváncsiságot a történelem és a másik ember iránt – mondja.
– Meglehetősen drámai körülmények között váltam  koraérett gyermekké, egyszerre találkoztam azzal, ami az emberekben a legrosszabb, és azzal is, ami a legjobb. Az emberek egy része el akart pusztítani, és a másik része megmentett. Van egy zsidó mondás: aki megment egy embert, az megmenti az egész emberiséget. Az eszméről van szó, az elvről, ami egy alapvető keresztény tanítás is, hogy szeresd a felebarátodat. Minden vallásban létezik ez a törvény. A világon sehol nem tartják be, még a saját fajtájukkal sem. Valahogy olyan pokoli, váratlan dolog volt… azelőtt úgy éreztük, hogy normálisan élünk, normális emberek között, és azok az emberek ugyanazok voltak, és mi is ugyanazok voltunk, és hirtelen az egész, addig számomra nyugodt gyermekkor, valamilyen pokollá változott. Sárga csillagot kellett a kabátomra varrni, hogy megkülönböztessenek a többi gyerektől.
Március 15-én, minthogy osztályelső voltam és jó szavalónak tartott a tanító néni, rám bízta, hogy elmondjam a Talpra magyart. Amikor aznap hazafelé indultam, a sarkon néhány fiú alaposan elagyabugyált, és azt mondták, hogy büdös zsidó vagyok, semmi közöm Petőfihez, hogy is merem a számra venni a nevét és mondani a versét. Véresen érkeztem haza, le volt tépve az iskolatáskám… Én tudtam, hogy zsidó vagyok, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy magyar is vagyok. Ez a kettős identitás elkísért az egész életemben. Magyar szakot végeztem, nem véletlenül. Nem válogathattam… nekem ez a nyelv a hazám, és nem értettem, valószínűleg ők sem értették, hogy mit tesznek, és azt sem, hogy miért. De van olyan, hogy korszellem, és vannak periódusok, amikor valahol ott van a levegőbe valami, ott volt a levegőbe: a gyűlölet… Szabadság (Kolozsvár)

Hiánypótló kötet Janovics Jenőről, Kolozsvár jeles személyiségéről
Egy minden új iránt nyitott rendkívüli egyéniségről, sokoldalú művészről, színházépítő és – fenntartó személyiségről, a kolozsvári filmgyártás megteremtőjéről, Janovics Jenőről jelent meg háromnyelvű – magyar, román, angol – kiadvány, amelynek bemutatóját a héten tartották meg Kolozsváron, az Egyetem utcai TIFF-házban. Zakariás Erzsébet Janovics – az erdélyi Hollywood megteremtője című kötete a bukaresti Tracus Arte Kiadó gondozásában jelent meg, szerkesztője és ötletgazdája Andreea Iacob rendező, a SHIFT Egyesület elnöke. Szabadság (Kolozsvár)

Háromszáz erdélyi vállalkozó okulhat Japánban
„Két hozadéka lesz annak a körútnak, amelyet – az MPP /Magyar Polgári Párt/ közvetítésével – nemrég Erdélyben tett meg a Japán Gazdasági Kamara elnöke” – újságolta lapunknak Keizer Róbert megyei elnök. Az egyik az, hogy Kolozsváron a Mócok úti japán teázóban meg fog nyílni a Japán Gazdasági Tanácsadói Központi Iroda. A másik: Keitaro Ohne, a Marugame régióbeli kormányzó demokratapárti parlamenti képviselő támogatásával 2020-ig háromszáz erdélyi vállalkozót várnak Japánba tapasztalatgyűjtésre, teljes ellátásukat a japán kormány állja. Az első tízes csoport még ebben az évben indulhat. Az MPP civil szervezetekkel veszi fel a kapcsolatot, amelyek megszólítják majd a potenciális utazókat. A vendéglátók szigorú feltétele, hogy a projektben részvevő vállalkozók ne legyenek kezdők és adósok. Elismerésképpen az MPP Kolozs megyei szervezete és az RMDSZ közösen erdélyi látogatásra hívta meg Ohno képviselő urat. Szabadság (Kolozsvár)

Hivatkozási alap a Kalmár-jelentés
Kalmár Ferenc magyar keresztény-demokrata politikus volt a vendége csütörtökön, Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Műhelynek. A Kalmár által összeállított és az európai nemzeti kisebbségekre vonatkozó jelentést idén áprilisban fogadta el az Európa Tanács (ET) 71 igen szavazattal, 11-11 tartózkodással, illetve nemleges vokssal. A rendezvény másik vendége Korodi Attila RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter és Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke volt.
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök házigazdai minőségben köszöntötte az egybegyűlteket. Csinta Samu újságíró, az esemény moderátora a jelentés előzményeiről faggatta először a magyar politikust.
– Az Európa Tanácsban akkor születtek meg a nemzeti kisebbségek kérdéskörével foglalkozó dokumentumok, amikor Európában krízishelyzet volt ilyen téren. Az 1990-es évek elején szavazták meg a kisebbségvédelmi keretegyezményt, 2003-ban pedig a Gross-jelentést, amely az autonómiákról szól. Kovács Elvira vajdasági képviselő asszonnyal közösen kezdeményeztem, hogy készüljön jelentés a kisebbségekről. Mivel összegyűjtöttük a kellő számú aláírást, a tanács rábólintott az elkészítésére. A raportőri tisztséggel eredetileg egy görög képviselőt akartak megbízni. Elképzelhetik, milyen lett volna ez a jelentés, ha egy olyan politikus készíti el, amelynek országa nem írta alá és nem ratifikálta az 1990-es évekbeli kisebbségi keretegyezményt, és ahol az alkotmány nem ismeri el a nemzeti kisebbségek létét – magyarázta Kalmár Ferenc. Szabadság (Kolozsvár)

A váradi vár építészettörténetéről
Nagyvárad- Péntek délután a XXIII. Festum Varadinum keretében mutatták be a Lorántffy Központban Péter I. Zoltán A nagyváradi vár építészettörténete című kötetét, a Partiumi füzetek 78. számát.
A szép számú érdeklődőt a szervező Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság nevében Kupán Árpád köszöntötte, ünnepi alkalomnak nevezve az eseményt.
A bemutatott könyvet alaposan és szakszerűen ismertető Dukrét Géza, a PBMET elnöke arra hívta fel a figyelmet: Péter I. Zoltán az egyik legtermékenyebb kutatója, tagja az egyesületnek, hiszen 30 önálló kötete jelent meg eddig, 12 esetében működött közre társszerzőként, és 20 tanulmányt is közölt gyűjteményes kiadványokban. A Bihar Megyei Tanács és az RMDSZ Bihar megyei szervezete támogatásával, a Partiumi füzetek sorozat 78. darabjaként napvilágot látott mostani kötettel a nagyváradi vár építészettörténetén keresztül kalauzol végig bennünket, bemutatva a különböző korszakokban bekövetkezett változásokat. Ennek megfelelően a román kori várról szóló fejezetben olvashatunk a váradi prépostság és püspökség megalapításáról, a vár kezdeteiről, a román kori székesegyházról, és egyéb várbeli építményekről. Ezután a gótika korával ismerkedhetünk meg, a püspökvár védőművével, a csúcsíves székesegyházzal, a gótikus püspöki palotával és egyéb várbeli épületekkel, valamint a királyszobrokkal.
Az építkezések a reneszánsz című rész arról szól: milyen volt a vár védőműve a kor elején, az ötszögű, ötbástyás külső vár, a püspöki palota és az újkori belső vár. Ismereteket szerezhetünk a török kori várról is, majd megtudhatjuk, mi történt a barokk korban (az ostromkár felszámolása, a külső vár korszerűsítési terve, a belső vár átépítése a 18. század derekától, a belső vár 19. század végi átépítése).
A kiadványt az idézet művek rövidítésjegyzéke, a könyvészet és színes képmelléklet gazdagítják. „Dióhéjban ennyi a vár építészettörténete, rengeteget el lehetne még mondani erről, de akit érdekel, olvassa el ezt az érdekes és izgalmas könyvet”- mondta Dukrét Géza.
Folytatás
Péter I. Zoltán megjegyezte: több mint tíz évvel ezelőtt kezdte őt noszogatni azzal Jakabffy László mérnök, műemlékvédő, hogy írja meg a vár építészettörténetet, de ő két okból kifolyólag nehezen szánta rá erre magát: egyrészt inkább a város a szívügye, mint a vár, másfelől pedig várt, hátha megírja helyette egy szakavatott személy, például egy hadtörténész. Látta azonban, hogy hiába számít erre. Időközben gazdag bibliográfiához jutott, és az internet is nagy segítségére volt. Hangsúlyozta: nem volt egyszerű dolga, hiszen főleg az Árpád-kori résznél egymásnak ellentmondó nézeteket kellett puzzle-darabokhoz hasonlóan egymáshoz illesztenie, különböző feltételezések közül a leglogikusabbnak tűnőket kiválasztania. Úgy fogalmazott: ezeket a hipotéziseket aztán majd az utókor, a régészeti eredmények igazolják vagy sem, kiderül majd az igazság, például ha Mihálka Nándor régész befejezi az ásatásokat. Ez tehát csak a kezdet, kíváncsian várja ő is a folytatást… Hozzátette azonban: a vélekedések csak a könyv elenyésző részét képezik, döntő többségében hiteles dokumentumokra, valós tényekre alapozza ismereteit.
Lovasszobor
A rendezvényen fellépett Thurzó Sándor-József brácsa- és Thurzó Zoltán zongoraművész. A könyvismertető után a megszólítottak- Jakabffy László és Mihálka Nándor- reagáltak az elhangzottakra. Biró Rozália RMDSZ-es szenátor azon meggyőződésének adott hangot: a váradi várban csak akkor lesz újra például Szent László-lovasszobor, ha valamilyen civil szervezet, vagy önkormányzat kifejezetten erre a célra, és ezzel a kikötéssel ajánl fel egy műalkotást. Halovány reménysugár, amibe talán lehet kapaszkodni, most feltűnt, ugyanis pénteken itt járt egy székesfehérvári küldöttség, és Cser-Palkovics András polgármester említette, hogy létezik náluk egy úgynevezett Árpád-ház program, mely erre is alkalmas lenne.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Basescu: néha zavar, ahogy a magyarok a nemzeti ünnepeiket ülik
Nem lehet párhuzamot vonni Románia és Moldova közeledése, illetve egyes magyar politikusok „szeparatista törekvései" között – vélekedett Traian Basescu államfő vasárnap egy közéleti fórumon egy Székelyfölddel kapcsolatos kérdésre válaszolva.
Az Agerpres hírügynökség szerint Basescut a védnökségével alakult Népi Mozgalom Alapítvány egy jászvásári rendezvényén kérdezték arról, hogy az általa „második román államként" emlegetett Moldova és Románia közeledése nem erősíti-e fel a székelyföldi autonómiaköveteléseket.
Hozzátette: Ukrajnában – a volt Jugoszláviához hasonlóan – a nacionalizmus és a korrupció vezetett oda, hogy polgárai egymást gyilkolják, de Székelyföldön szerinte nincs ok aggodalomra.
„Elég gyakran járok Kovászna és Hargita megyébe: az embereknek semmi kedvük a civakodásra, szeparatizmusra, elszigetelődésre. Ezt csak egyes politikusok erőltetik. Ez engem kevésbé aggaszt, azzal együtt, hogy néha zavarni szokott minket az, ahogyan a magyarok nemzeti ünnepeiket ülik" – mutatott rá Basescu.
A román elnök ezzel szemben Moldováért aggódott, ugyanis szerinte fennáll a veszélye annak, hogy június 27-éig, az Európai Unió és Moldova társulási, illetve szabadkereskedelmi egyezményének megkötéséig Moldova orosz többségű Dnyeszter-menti szakadár területén, vagy a gagauzok (egy török nyelvjárást beszélő ortodox népesség) lakta déli térségében instabillá válik a helyzet. A gagauzok február elején egy Moldova által illegálisnak minősített népszavazáson elutasították az ország európai uniós csatlakozását, és önrendelkezést követeltek maguknak arra az esetre, ha Moldova egyesülne Romániával.
A referendum kiírását Mihail Formuzal, a gagauz autonóm kormányzója egy interjúban azzal indokolta: a gagauzok nem szeretnék, hogy az ő autonómiájuk is eltűnjön, miként „eltűnt" a romániai magyaroknak 1918-ban megígért autonómia. Formuzal arra utalt, hogy az Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés autonómiát ígért Erdély nemzeti közösségeinek, amit a későbbi román alkotmányok nem szentesítettek.
MTI. Erdély.ma

Kiképzésen is részt vesznek a tartalékosok
Több román tartalékos kapott behívóparancsot a megyei katonai központoktól, vagy a védelmi és külügyminisztériumhoz tartozó szervektől.
A realitatea.net hírportál szerint a behívót kapott Botoșani megyei tartalékosoknak egészségügyi igazolást is fel kell mutatniuk majd.
„Én is kaptam behívót június 2-3-4-ére, ha nem tévedek, akkor kiképzésen kell részt vennem. Azt akarják tudni a mozgósítási gyakorlaton, hogy mennyi idő alatt jelentkeznek a tartalékosok, valószínű, hogy azokat is behívják, akik nem teljesítettek katonai szolgálatot. Mozgósíthatnak cégvezetőket is, akiknek olyan járművük van, amit rendelkezésre bocsáthatnak. Bukarestből 20 tiszt jön, ők tartják a kiképzést" – nyilatkozta Costică Macaleți, Botoșani megye prefektusa.
A hivatalos álláspont szerint a behívók célja a tartalékosok katonai helyzetének tisztázása. A tartalékosok nyilvántartását a megyei katonai központok végzik, innen küldték ki a behívóparancsokat is.
Első nap eligazítást tartanak a prefektúrán, amelyen az országos védelmi rendszerhez tartozó személyek mellett a rendőrség, a titkosszolgálat (SRI), Különleges Távközlési Szolgálat (STS) és a határőrség munkatársai is részt vesznek – nyilatkozta Iulian Sandu, a 01251 számú katonai alakulat őrnagya. Április végén a hírtelevíziók háborúra történő készülődésnek értelmezték, hogy megjelent a Hivatalos Közlönyben annak az orvosi igazolásnak az új típusnyomtatványa, amellyel mozgósításkor jelentkezniük kell a hadköteleseknek a sorozóközpontoknál.
Később a védelmi minisztérium határozottan cáfolta azt a sajtótalálgatást, miszerint tartalékosok mozgósítására készülne az Ukrajnában kialakult helyzet miatt.
A törvény szerint Romániában háború esetén a 20 és 35 év közötti férfiak hadkötelesek. Behívásukkor a sorozóközpontoknál történő jelentkezés előtt kötelesek elvégezni a háziorvosuknál egy sor vizsgálatot.
Az új orvosi igazolás előírja a hepatitiszvizsgálatot is, ezt a korábbi típusnyomtatvány szerint nem kellett elvégezni.
A típusnyomtatványt szabályozó védelmi miniszteri rendeletet nem csak Mircea Duşa védelmi miniszter írta alá, hanem a belügyi, az egészségügyi és az igazságügyi tárca vezetője, illetve a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója is.
uh.ro / realitatea.net. Erdély.ma

Székely veteránok meséltek emlékeikről a honvédtalálkozón Székelyudvarhelyen
dén először szerveztek honvédtalálkozót az egykori székely határvadászok ma is élő tagjainak. Az 1940 és 1944 között a magyar honvédség kötelékében szolgálatot teljesítő székely veteránok meséltek a világháborús emlékeikről. Az egykor a szovjet csapatok ellen harcoló székely honvédekről, hősi áldozatukról a kommunista diktatúrában évtizedekig még csak beszélni sem volt szabad, emléküket mélyen eltemette a Kádár-rendszer.
Könnyes szemmel nézték a ma már 80-90 éves udvarhelyszéki veteránok a Kereszthegy című dokumentumfilmet. Az alkotás a magyar királyi 65. székely honvéd határvadászokról szól, amelyet a HM Zrínyi Nonprofit Kft. Katonai Filmstúdiója készített.
A határvadászok 1944-ben a Gyergyó vidéken a szovjet csapatok ellen harcoltak, sok székely apa és fia halt hősi halált. A mesterségesen írt történelem azonban évtizedekig elfeledte őket, beszélni sem volt szabad róluk, emlékművük sem épülhetett. Most először szerveztek tiszteletükre honvédtalálkozót Székelyudvarhelyen, ahová a még életben lévő veteránok többsége eljött.
A udvarhelyszéki veteránok többnyire a Keleti Kárpátok ormain, völgyeiben harcoltak, a Gyimesi szorostól egészen le az Ojtuz, Uz völgyéig. Jelen pillanatban Székelyudvarhely környékén 120 veteránról van tudomásunk – mondta a Híradónak Gidó Csaba történész.
Szinte mindegyik egykori székely honvédnak van egy megindító története a háborúból és a hadifogságból. Többen csak évekkel a háború után tértek haza. Az átélt borzalmak és megpróbáltatások ellenére a legtöbben még mindig, 70 év távlatából is büszkék arra, hogy egykor magyar honvédként szolgáltak.
hirado.hu / Duna Tv, Híradó. Erdély.ma

Kisebbségek kultúrája virágzott Szejkefürdőn
Tarka, táncos kedvű forgataggá vált vasárnap a szejkefürdői rét a negyvennyolcadik alkalommal megrendezett Szejke Népzene- és Néptáncfesztiválon. A sokszínűség jegyében zajlott rendezvény gálaműsorán napsugarak koronázták meg az országban élő kisebbségektől virágzó tömeget.
A háromnapos rendezvény a Fabatka zenekar koncertjével kezdődött pénteken este a Művelődési Házban, ahol moldvai és csángó dalokra táncolhattak az érdeklődők. A környékbeli településeket bemutató Régiók találkozóján, szombaton délután Lövétével ismerkedhettek meg jobban a fesztiválra érkezők, nemcsak népzenei és táncelőadások nyújtottak ízelítőt a község hagyományaiból, hanem Egyed József kortárs, valamint a régi Lövétéről készült felvételei is. Parádéval mutatkozott be vasárnap délelőtt a néptáncosok forgataga a székelyudvarhelyieknek: mielőtt a szejkefürdői színpadon léptek volna fel, a táncosok kedvcsinálóként a város utcáin és a Művelődési Ház előtt is táncot roptak.
A tét nélküli, Európai étkek a hagyomány jegyében főzőverseny kuktacsapatai ismét ínycsiklandozó illatokkal gazdagították a fesztivált: pörkölt, gulyás fortyogott az üstökben, és húsok sercegtek a grillrácsokon, míg a négyszázhat fellépő előadása tartott. Tizenhét együttes mutatkozott be idén a szejkefürdői színpadon, a jelenlévők közelebb kerülhettek a szerb, ukrán, török-tatár, horvát, szász, orosz-lipován, görög, örmény, rutén, bolgár, csángó és roma hagyományokhoz, hiszen lépten-nyomon pompásan díszített népviseleteket hordó, különböző anyanyelven társalgó csoportok tarkították a közönséget. Nemcsak az udvarhelyszéki közönség, hanem a fellépő csoportok is ismerkedhettek új hagyományokkal, sokan a fesztivál alatt szereztek tudomást egymás szokásairól, emellett többen most érkeztek első alkalommal Székelyföldre is.
Szejkefürdő – a szép emlékek
Először a Szejkefürdőn mutatkozott be hivatalosan néptánccsoportunk 2005-ben, tulajdonképpen ez volt az első Bánságon kívűli meghívás, melynek során komolyabban kezdtünk el foglalkozni a hagyományőrzéssel – mesélte lapunknak a kezdetekről Șehabi Nadia, a bolgár Brest néptánccsoport tagja. Korábban csak helyi ünnepségeken léptek fel, mára már közel ötvenen öltik fel rendszeresen az aranyfonalakkal díszített viseletet. Közösségük legfiatalabbjai is táncra perdülnek, hiszen az ötévesek már külön csoportot alakítottak, de vannak tíz és tizenöv év közöttiek, valamint húszonévesek is. Nálunk mindenki tudja, hogy nagyon fontos a hagyományok őrzése, családjaink fiatal korunktól ebbe a hitbe és hagyományba nevelnek, ezért mindenki kötelességének is érzi, hogy csatlakozzon a csoporthoz – magyarázta Nadia.
Otthon bolgárul beszélünk, viszont az iskolában románul tanulunk, talán ezért is érezzük annyira fontosnak, hogy őrizzük meg őseink hagyatékát. Mára már nagyon kevesen értenek a népviselet varrásához, csupán néhány idősebb asszony ismeri az időigényes technika titkait, sajnos a hozzá szükséges anyagot sem lehet már beszerezni. A rajtunk lévő ruhákat mind felmenőinktől örököltük – részletezte a Bresteáról érkezett bánsági bolgár aranyfonalakkal díszített ruháik történetét. Mint kiderült, korábban hétköznap is ezekben a többnyire ékszínkék ruhákban jártak őseik, amint ritkábban öltötték fel a viseletet, a díszítés is összetettebbé vált.
A szivárványcsoport
A szivárvány színeit idézi a lányok viselete – magyarázták térdig érő selyemruháikról Claudia Grigorii és Neculai Macari, a Jászvásárról érkezett orosz-lipován Raduga néptánccsoport tagjai. 2004-ben alakult csoportjuk, azóta több fesztiválon is felléptek, nevük, Raduga is annyit tesz, mint szivárvány, ezért a csapat lány tagjai igyekeztek mindig különböző színű viseletet hordani, sok tűzvörös gyönggyel és aranyfonalakkal díszítve. Mintegy kétszáz éve érkeztek a lipovánok Romániába, ma is igyekszünk hitünkhőz és hagyományainkhoz hűek maradni dalainkon és táncainkon keresztül – részletezte Claudia a csoport tevékenységét, amely a háromszáz családból álló jászvásári közösséget képviseli országszerte.
Nagyon érdekes érzés ilyen sokszínű fesztiválon fellépni, hiszen ilyenkor döbbenünk rá, hogy milyen változatos kultúrák, kisebbségek élnek együtt békésen egy országban. Az évek során nagyon sok, különböző etnikumokhoz tartozó néptáncossal barátkoztunk össze, és sokszor a két-három perces konferálásokból ismerjük meg mi is szokásaikat, hogy azok mit jelentenek számukra – tette hozzá Neculai. A többnyire húsz és harmincöt év közöttiekből összeállt csoport saját maga állítja össze a lépéseket és a zenét, amire fellép. Bár ragaszkodnak a hagyományokhoz, mégis igyekeznek az újat is beleékelni.
Meggyőződtek, vendégszeretők a székelyek
A kilencvenes években kezdtünk el fellépni, főként ősi, hagyományos dalokat adunk elő, ezzel támogatva kultúránkat – mutatta be a Tulcsea megyei Jurilovcából érkezett orosz-lipován Reabinuska népdalcsoportot Simion Larion bácsi, a legidősebb tag. Mi Oroszországból érkeztünk ezelőtt néhány évszázaddal, bár el voltunk szakítva, tiszta lélekből őriztük meg hagyományainkat, kultúránkat és vallásunkat. Hiszen mi tulajdonképpen hitünk miatt hagytuk el az óhazát – folytatta Simion bácsi, hangsúlyozva, hogya a lipovánok ma is ragaszkodnak vallási hagyományaikhoz, amelyek az orosz ortodox egyház reformja előtti állapotot tükrözik. Dalaik rendszerint az emberi élet fő eseményeihez köthetők.
Kétnapos volt régebben nálunk az esküvő, az első napon vidám dalokkal köszöntötték a fiatal párt, míg a második nap, amikor már jobban megismerték egymást a fiatalok, pimaszabb, csipkelődőbb szövegű dalokat is lehetett énekelni nekik – magyarázták az égszínkék és arany ruhákba öltözött idős hölgyek, akik főként esküvői, ünnepi dalokat adnak elő. A mai fiatalok eltévednek sokszor a világ forgatagában, mi meg próbáljuk emlékeztetni őket, átadni a hagyományainkat – fejtette ki Simion bácsi, akinek szívéhez nőtt a székely táj. Bevallotta, első alkalommal van itt, jól érzi magát, itt szerzett élményei szerinte teljes mértékben ellentmondanak a románok előítéleteinek: nemcsak ő, hanem mindannyian meggyőződtek arról, hogy a székelyek barátságosak és vendégszeretők.
Veres Réka. Székelyhon.ro

Darvas: nem egyezkedünk!
Hétfőn kell átadja a visszaigényelt csíkszeredai Csipak-féle házat a római katolikus egyháznak az állami erdészet. Az intézménynek az április közepén lezajlott végrehajtói látogatás nyomán kellett elhagynia az ingatlant. Az egyház azonban továbbra is igényt tart a 24 áras telek egészére, területcserébe nem egyeznek bele, így további jogi vita van kilátásban a két intézmény között.
„Az egyik részt átvesszük, területcserébe azonban nem megyünk bele” – fejtette ki határozottan Darvas Kozma József. A csíkszeredai Szent Keresz Plébánia esperese kiemelte, az erdészet úgy építkezett a kilencvenes évek derekán a szóban forgó területre, hogy az illetékesek tudatában voltak annak, a telek nem az ő tulajdonuk, így az előbb-utóbb vissza lesz igényelve. Darvas szerint szintén az intézmény hozzáállását tanúsítja, hogy tavaly úgy ruháztak be az általuk épített ingatlanba, hogy az év január 17-én megszületett a telek visszaszolgáltatását kimondó jogerős ítélet.
„Úgy gondolom, ezek az események nem az intézmény vezetőinek jóhiszeműségét bizonyítják. Bontsák le az épületüket, vagy megfelelő vételárat kínáljanak fel érte” – hangsúlyozta az esperes. Ugyanakkor érthetetlennek nevezte, hogy míg az általa képviselt egyház kizárólag a törvény betartását kéri, addig éppen egy állami intézmény az, amely nem tartja tiszteletben azt. „Ez az utolsó szavunk, nem egyezkedünk” – mondta határozottan Darvas, aki akár további jogi lépések megtételét is kilátásba helyezte annak érdekében, hogy teljes mértékben érvényt szerezzenek a törvényszéki döntésnek.
Másfél évtizede kezdődött a történet
Mint arról már beszámoltunk, a Csipak Lajos címzetes kanonok, az egykori csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium latin és magyar szakos tanára által 1932 körül épített ingatlannal kapcsolatos végrendelet – melyben a kanonok az egyházra hagyta az ingatlan – 2001-ben került elő a megyeszékhelyi Szent Kereszt plébánián. Ennek alapján lefolytatták a hagyatéki tárgyalást, majd felszólították az erdészeti hivatalt, hogy ürítse ki az épületet, vagy kössenek bérleti szerződést.
Az erdészeti hivatal nem volt hajlandó tárgyalni, a peres ügy pedig öt éven át húzódott, a jogerős ítéletet tavaly január 17-én mondta ki a legfelsőbb bíróság. Darvas Kozma József esperes korábbi nyilatkozata szerint azóta várakozó állásponton volt az egyház. Így egy tavaly szeptemberi sikertelen egyeztetést követően idén április 14-én végrehajtó és ügyvéd jelenlétében folytattak újabb tárgyalásokat. A két félnek végül sikerült megegyeznie, így az erdészet vállalta, hogy május 19-éig felszabadítja az ingatlant.
Ragaszkodik épületéhez az erdészet
A kilencvenes évek derekán a 24 áras telken az igazgatóság a Csipak-féle ház mögött egy újabb, kétszintes ingatlant is felépített. Az egyház erre az épületre is igényt tartana, az erdészet viszont nem hajlandó feladni az általa felhúzott irodaházat. Mint azt Cătălin Mutică, a Hargita Megyei Erdészeti Igazgatóság vezetője korábban már kifejtette, a törvény őket is védi, így senki nem tudja kirakni az intézményt az általuk épített ingatlanból. Éppen ezért területcserét ajánlottak fel az egyháznak, a Merkúr nagyáruház környékén található területet kínálva fel. Az igazgató azt is elmondta, a végrehajtó által megszabott határidőt betartják, így hétfőig elhagyják a Csipak-féle ingatlant.
Rédai Botond. Székelyhon.ro

F.J. KEREKASZTAL A kérdés: beszállunk-e egy bombázóba, amelynek a pilótafülkéjében Putyin is ott van?
A kettős állampolgárságról tartott kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen sziporkázott egy történész, egy szociológus és egy sor politológus.
- az az antinacionalista beszédmód és az az alkotmányos patriotizmus, amit a magyarországi mainstream baloldal a nyolcvanas-kilencvenes években útként kijelölt magának, az eleve kulturális és nyelvi alapon szerveződő kisebbségi közösségek számára eredendően idegen és egy más entitást képvisel - attól, hogy 2010-ben létrejön a honosítási törvény, a magyarországi társadalomnak a határon túli magyarokkal kapcsolatos kérdésékben alkotott véleménye nem változott meg - a 2004-es, kettős állampolgárság-ellenes kampánnyal, a modernizációs retorika és a jóléti sovinizmus összecsúsztatása révén lényegében a bal-liberális értelmiség nyitotta meg az utat a szélsőjobb narratívák kibontakozása előtt - az kisebbségi magyar elitek kilencven éve nem voltak ilyen legitimációs válságban - az RMDSZ-nek nem sikerült a román nemzetépítéssel szemben doktrínát megalkotnia - gyakorlatilag az RMDSZ-ből és az RMDSZ körül eltűnt az etnikai identitás tőkésítése, az azt szervező réteg; hiányoznak azok a hajszálerek, amelyek a szakmát összekötnék egy intézményi rendszerrel - a Fidesz folyamatos erdélyi térfoglalása és a magyar állampolgárság kiterjesztése eljuttatott oda, hogy gyakorlatilag a kisebbségi elitek, mint önálló politikai entitás, nem jelennek meg a magyar kormányzati politikában, funkciótlanná váltak: nem részesei ennek a dolgok, a magyar állam a fejük fölött építette ki a politikáját.
Ezek voltak a legfontosabb megállapításai Kiss Tamás szociológusnak a Magyar Kisebbség nemzetpolitikával és a kettős állampolgárság kérdésével foglalkozó új számában megjelent írásában. Az írást röviden méltató Bárdi Nándor történész még Korhecz Tamás állítását emelte ki: a kettős állampolgárság megadása révén a kisebbségvédelem helyett a magyar pártpolitikai küzdelmek kihelyezése történt a kisebbségi magyar közösségekbe, és a kisebbségvédelmet, a kisebbségi társadalomépítést nem pótolhatja a kettős állampolgárság kérdése.
Az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) keretében, a Sapientia EMTE épületében pénteken, Állampolgárság téma a Magyar Kisebbség új számában címmel megszervezett kerekasztal-beszélgetést Bárdi Nándor történész moderálta. Meghívottjai Bakk Miklós, Bodó Barna, Kántor Zoltán, Salat Levente és Toró Tibor politológusok, valamint Kiss Tamás szociológus voltak.
Ezek voltak a legfontosabb megállapításai Kiss Tamás szociológusnak a Magyar Kisebbség nemzetpolitikával és a kettős állampolgárság kérdésével foglalkozó új számában megjelent írásában. Az írást röviden méltató Bárdi Nándor történész még Korhecz Tamás állítását emelte ki: a kettős állampolgárság megadása révén a kisebbségvédelem helyett a magyar pártpolitikai küzdelmek kihelyezése történt a kisebbségi magyar közösségekbe, és a kisebbségvédelmet, a kisebbségi társadalomépítést nem pótolhatja a kettős állampolgárság kérdése.
Az alábbiakban kivonatolva közöljük a beszélgetés során elhangzott lényeges megállapítások egy részét: Bakk Miklós
- a nacionalizmus-elméletek mentén a román-magyar történelmet újra kell gondolni, és azt is, hogy hogyan játszik a magyar és a román politika a határon-túliság kérdésével és, hogyan teszi át ezt taktikai regiszterbe
- a magyar politikában a leszakadt részek kérdésében a meghatározó az, hogy az akkor következett be, amikor a magyar nemzetépítés éppen csúcsra volt járatva. Éppen ezért a magyar nemzetpolitika a mai napig nem tud differenciáltan tekinteni erre, hanem ennek az egységeszménynek az újraértelmezését próbálja megvalósítani .
- a román államépítés és a határon túli románok viszonya ettől különböző, ugyanis az akkor még nem országrészek közösségei nagyon különbözőképpen kapcsolódtak be a nemzetépítésbe. Így a bukovinai és az erdélyi kicsit másképp valósult meg, a moldáv pedig egy alternatív nemzetépítés volt, sőt vannak olyan román tömbök, amelyek soha nem voltak részei a román nemzetépítésnek (pl. a Timok völgye)
- ha a kettőt szembeállítjuk, akkor azt látjuk, hogy az utóbbi nemzetépítési koncepció jóval nagyobb politikai és taktikai mozgásteret ad a kisebbségi közösségeknek
Kántor Zoltán
- nem egyetlen nemzetkoncepció van, hanem egy homályos nemzetkoncepció, amire az emberek hivatkoznak, (azt gondolnánk, hogy a politikusok többsége alapos olvasottság után tesz így, de ez nem így van). A nemzetépítés olyan, mint a La Sagrada Familia templom, épül, de nem tudjuk, hogy milyen lesz, nem látjuk a végpontját a folyamatnak, folyamatosan változik, alakul
- az egyének véleménye nagyon sokat számít: 500-600 ezernél tart a kettős állampolgárságot felvevők száma, de meg lesz az egymillió is. Persze van, akinek a magyar állampolgárság igénylése túl sok, van aki feleslegesnek érzi és van olyan is, aki protesztből nem teszi meg ezt.
Kiss Tamás
- egy olyan nyelvet próbál keresni, amelyen elmondhatóak olyan jelenségek, amelyekről nehéz beszélni, mert rájuk van telepedve egy „máz, kulimász”. Ilyen például a kettős állampolgárság kérdése, de az RMDSZ klientúraépítése is.
- a kettős állampolgárság megadásával nem zárult le semmi, a kategorizációs küzdelem folyik tovább
Salat Levente
- kérdés az, hogy a szakembereket, akik a kérdéssel hivatásukból adódóan foglalkoznak, mentesíti-e valami az alól a felelősség alul, hogy próbáljanak értékelni, állást foglalni a várható következményeket illetően
Kitérő
Salat feltette a kérdést, hogy van-e esély arra, hogy a politikai döntésekről, opciókról tudományos igényű megállapításokat tegyünk és, hogy van-e tudományos alapja annak, hogy a nagy horderejű politikai döntéseket illetően nyíltan állást foglaljanak és ítélkezzenek azok helyességéről. Két példával árnyalta a kérdést.
1. Pólya György pályafüggőség modellje: adott egy urna, benne egy piros és egy fehér golyó. Két játékos, egy-egy urnával, amelyekben csak piros és a másikban csak fehér golyó van. A játék: szerre kivesznek egyet és visszatesznek egy ugyanolyant. Mi lesz ennek a kimenetele? Azt gondolhatnánk, hogy fele-fele arány lesz a végén, de nem, az esetek nagy többségében ez 90 %-os eltolódást fog mutatni ide vagy oda. Ez egy olyan kumulatív logika a kétesélyes kérdések esetében, ami azt mutatja, hogy nem lehet tudni, hogy merre fog hangsúlyosan eltolódni az esélyek közül a végeredmény. 2. Egy elmélet szerint sündisznó és róka típusú elemzők vannak. A sündisznó típusú nagy rendszerekbe, összefüggésekben lát, míg a róka kis és ellentmondó részletekbe. Az érdekes tapasztalat ezekkel az, hogy a rókának nagyobb az esélye, hogy megjósolja a rövidebb távú politikát. Salat szerint ő sündisznó típusú kutató és a kettős állampolgárság kérdéskörében csak olyan információk állnak a rendelkezésére, amelyek a rókáknak játszanak a kezére.
- szerinte a kettős állampolgárság története röviden: a Fidesz és Orbán Viktor úgy dicsőült meg, hogy a történet kezdetén nagyon határozottan ellenezte az állampolgárság kiterjesztését, majd 2004-ben a „nagyon szerencsétlen” népszavazást követő politikai hisztériában - nem utolsó sorban választói megfontolásból -, felállt a kettős állampolgárságot követelő hullám tetejére. Majd amikor megnyerte a 2010-es választást, abban a helyzetben találta magát, hogy nem maradt más választása: annak ellenére, hogy nem tudhatta, mi lesz belőle, tovább kellett menjen a vállalással. Ettől a pillanattól kezdve létrejött egy olyan helyzet, ahol a szereplők sodródnak ezzel a jelenséggel, létrehozták ezt a Pólya logikájához hasonló eseményt, attól függetlenül, hogy mit gondolnak erről az egészről.
- szerinte azt képzelhetnénk, hogy az RMDSZ-nek volt elképzelése arról, hogy mi lesz ennek a következménye. Habár Kiss Tamás a szövegében utal rá, hogy az RMDSZ-ben volt egy törésvonal ennek az értékelésével kapcsolatban, Salat úgy véli, hogy a nagy törésvonal nem Markó Béla, illetve Antal Árpád és Tamás Sándor között van (eredetileg Antal-Tamás formában hangzott el, a szövegben először tévesen Antal Attila neve szerepelt, javítottuk - szerk. megj.) Szerinte annak vagyunk a szemtanúi, ahogy az RMDSZ-nek, annak ellenére, hogy látja, hogy rossz vége is lehet a dolognak, nincs ereje szembefordulni az áramlattal és ő is felül erre a vonatra.
- Salat úgy véli, hogy ezzel ellentétben az EMNP, meg a holdudvarához tartozó szervezetek részéről azt látjuk, hogy amellett, hogy közvetlen haszonélvezői az eseményeknek, szerintük az autonómia és a kettős állampolgárság kérdése nem összeegyezhetetlen. Azonban arra, hogy miért, nincs válaszuk vagy érvük.
- Salat beszélt Borbély Zsolt Attilának a kötetben megjelent szövegéről is, amelyben az egyik elképzelés az, hogy meg kell győzni a románokat arról, hogy legyen autonómia, de akár rá is lehet kényszeríteni őket az autonómia megadására. Salat szerint ez rég ott lebeg a nyilvánosság előtt és szerinte annak, aki ezt képviseli, ezt előbb-utóbb fel kell vállalnia. Ez a kérdés szerinte azért érdekes, mert nem világos, hogy ezt akkor is beszabad-e vagy érdemes-e vállalni, ha már nem egy vonatról van szó, hanem "arról a bombázóról, amelynek a pilótafülkéjében Putyin is ott ül."
- Salat ugyanakkor kijelentette, hogy ez nem a végkövetkeztetés, ugyanis nem tudja, hogy mire lehet számítani a kérdésben
Bárdi Nándor
- Bárdi elmondta, hogy ő, mint történész, a nemzetiesítést egy társadalomtörténeti jelenségként gondolja el. Szerinte Magyarországról nézve a kérdés úgy tevődik fel, hogy egy nemzetiesítési folyamat mikor torzul el.
Két példa
Bárdi két példával illusztrálta, hogy mit ért ez alatt. Szerinte a „Fölszállott a páva” hihetetlen sikere a politikai támogatásra gyakorolt szakmai szűrőnek is köszönhető, valamint annak, hogy mindezek mellett valamire építkezett (táncház-mozgalom).
Ezzel szemben a „Szeretünk Magyarország” program ott bukott el Bárdi szerint, hogy nem ment át szakmai szűrőn és éppen ezért nem épült a valóságra. A kormány által meghirdetett program nem tudott versenyezni a falu hagyományos ünnepeivel, és hiába lehetett pályázni rá 250 000 forintnyi összeget, a program összeomlott, vagy nem lett belőle semmi vagy egy giccsé vált
szerinte az a kérdés, hogy egy döntéshez van-e olyan szakpolitikai háttér, ahol kontrollálható? Bárdi szerint Magyarországon sokszor mindent felülír a pártpolitikai megfontolás.
- Magyarország megértésére a plebejus nemzet fogalmat hozta fel, amelyet a Kádár-korszak felfogásával illusztrált: az életszínvonal a nemzeti érdek és a feszültség elkerülése a cél. Ezenkívül a Kádár-rendszer lényegéhez tartozik a jóléti sovinizmus is.
- szerinte ki kell mondania azt, hogy történészként úgy látja, hogy a kettős állampolgárság esetében a párhuzamos nemzetépítések felszámolásáról van szó, amihez az is hozzájárul, hogy a négy nagy magyar kisebbségi közösségben a helyi nemzetépítő elitek nem tudták a maguk önálló politikai közösségét intézményesíteni
- szerinte történelmi perspektívából nézve teljesen világos, hogy Magyarországról szemlélve a jelenségeket a népességáramlás a Kárpát-medence közepébe folyik. Bárdi szerint ezért 1918-ban azt gondolták, hogy még ötven év és mindenki magyar identitású lesz, az alapján, hogy mi történt 1880-1918 között. Akkor az a vélemény uralkodott, hogy az iparosítás ezt meg fogja oldani. Tudjuk, hogy teljesen más történt és végül a szocialista iparosítás révén fordult a kocka. Bárdi szerint a politikusok 2010-ben megnyitották a kapukat, azt üzenve, hogy a magyar elitek most vannak szinkronban és ezáltal „a nyűglődés helyett van egy kapu”, amit ki lehet használni. - ha túl sokat foglalkozunk a következményekkel, akkor elsiklunk az egyik lényeges kérdés fölött: „Miért van az, hogy a lövétei bácsika Zsoltikát, Viktort emleget? Miért van ez a megszólíttatási igény?” - Bárdi elmondta, hogy ő úgy gondolja, hogy azt a diszkrepanciát, hogy a külhoni magyarok a 2004-es népszavazás után nagyon kritikusak voltak a magyarországiakkal szemben, az emberek úgy dolgozzák fel, hogy úgy kezelik, mintha személyesen Orbán Viktortól kapták volna meg ezeket a jogokat, ő lenne személyesen az, aki ilyen értelemben emancipálta őket.
- Bárdi szerint ezzel az a probléma, hogy a romániai magyar kisebbségi elit ehhez képest nem sokat tesz a megszólításért, a kisebbségi hálózatok üzemeltetéséért. „És ez azért megkerülhetetlen kérdés, mert létfontosságú az otthon maradó közösség megerősítése.”
- Bárdi kérdése az volt, hogy a székely vezetők az autonomista retorika közben vajon hányszor ültek le megbeszélni a dolgaikat? Bárdi egy kérdést felvetve illusztrálta ezt: "vajon miért nem áll a marosvásárhelyi reptéren egy busz, ami elvinné az embereket Csíkszeredába, amikor tudjuk, hogy hasonlókból áll össze egy kisebbségi hálózat?". Transindex.ro

Magyarellenes feliratok a fehéregyházi Petőfi-emlékműn
Magyarellenes feliratokat festettek a fehéregyházi Ispánkúton lévő Petőfi domborműre. Az emlékművet az elmúlt években több alkalommal is megrongálták. A múlt évben az emlékmű talapzatára rögzített három bronztáblából kettőt vágtak ki. Szabó József, a Petőfi Sándor Egyesület elnöke értesítette az illetékes hatóságokat.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete aggodalommal veszi tudomásul, hogy ismét megrongálták az ispánkúti Petőfi domborművet. A Szövetség elítéli a szélsőséges nemzetellenes megnyilvánulást és felkéri az illetékes hatóságokat tegyék meg a szükséges lépéseket a tettesek megtalálása érdekében.
RMDSZ Maros megyei szervezetének közleménye. Erdély.ma

Az autonómia sírásói
A bizakodásra okot adó megélénkülés után ismét félresiklani látszik a székelyföldi autonómia ügye, és bármennyire próbálják némelyek ezt az ukrán helyzettel, a külpolitikai feszültségekkel magyarázni, sajnos úgy tűnik, mi, magyarok vagyunk önrendelkezési küzdelmünk legjelentősebb akadályozói. Pedig törvénytervezet immár annyi van, hogy Dunát, Oltot vagy akár Dâmboviţát lehet velük lassan rekeszteni. S talán épp ez a bökkenő...
Több hónapos késedelem után kiszivárgott az RMDSZ várva várt autonómiastatútuma, amelyről az első magyarázkodások során az is kiderült, hogy létezik legalább négy változata, most próbálják összehangolni, a legkedvezőbb, legjobb megoldást kidolgozni. Hogy a titkos háromban mi lehet, nem tudni, de a nyilvánosságra került, munkaanyagnak hívott tervezet bizony „öszvérmegoldás”, amint ezt az elemzéssel megbízott Mensura Transylvanica szakértői is megfogalmazták, és még radikálisabban jellemezte Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki szerint távol áll a valós autonómiától, elfogadhatatlan, és visszalépést jelentene a tízéves küzdelmük során kialakult jelenlegi helyzethez képest is. Nem véletlen, hogy húzták-halasztották a jogszabály nyilvánosságra hozatalát az RMDSZ korifeusai, időt akartak nyerni bár az EP-választásokig. Gúzsba köti őket a kormányzati szerepvállalás, de a kampány is, ahol konkrétumok nélkül lehet hangzatos, szép előadásokat tartani Dél-Tirol Székelyföldre álmodásáról. Minden bizonnyal május 25. után rukkoltak volna elő a javaslattal, mely indulásból kompromisszumoktól terhes, ugyanarra a kis lépések politikájára alapozott, amely 25 évet már elvitt életünkből. Az RMDSZ első perctől, az autonómiastatútum kidolgozásának egy évvel ezelőtti bejelentése óta elzárkózott a közös munkától más politikai szervezetekkel, autonómia iránt elkötelezett közképviseletekkel. Elutasították az SZNT, az EMNT ilyen irányú ajánlatát, de ígérték, figyelembe vesznek minden véleményt a véglegesítés előtt, a közvita során. Úgy tűnik, most eme „közvita” hitelesítésében jó eszköz számukra a félig-meddig már bekebelezett MPP. Titkos tárgyalásokon titkos bizottságok hoznak majd titkos döntéseket, a lényegen keveset változtatva. Pedig a Dél-Tirollal előszeretettel példálózó RMDSZ-nek pontosan tudnia kellene, hogy sikerre csak konszenzussal kidolgozott, minden székelyföldi magyar erő által elfogadott és támogatott törvénytervezet vihető. Amíg még a majdani autonómia területéről, hatásköreiről sincs egységes álláspont, nem is remélhetjük, hogy komolyan vesz bennünket a román többség. Politikai egyensúlyozással, kint is vagyok, bent is vagyok hatalmi bújócskázással ez nem megvalósítható. Így sokkal inkább sírásói és nem megteremtői lesznek Székelyföld területi autonómiájának.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely Nemzeti Tanács: Vállalhatatlan ez az autonómiatervezet
Bár az RMDSZ már egy évvel ezelőtt bejelentette, hogy új székelyföldi autonómiatervezetet szándékszik készíteni, s azt 2013 végén nyilvánosságra hozza és közvitára bocsátja, majd benyújtják a parlamentben, a munkáról hivatalosan igen keveset tudni, mi több, a titkolózás és ködösítés változatlanul folyik.
Miután az RMDSZ az MPP-vel összeborult, az új szövetséges kérte az autonómiatervezetet, meg is kapta, ki is szivárogtatta. Így derült ki, hogy mind az EMNP, mind az SZNT autonómiastatútumát az RMDSZ Márton Árpád vezette munkacsoportja figyelmen kívül hagyta. Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint az RMDSZ autonómiatervezete nem Székelyföldre vonatkozik, „köszönő viszonyban sincs” az autonómiával, és nem törvénytervezet, hanem mindössze egy „ötlethalmaz”. Izsák szerint a dolgozat egyik nagy hibája, hogy az RMDSZ nem csak a történelmi Székelyföld jól behatárolható nyelvi, kulturális határai mentén kívánja kialakítani az autonóm régiót, hanem 300 ezer egy tömbben élő mezőségi románt is arra akarnak kényszeríteni, hogy az autonóm Székelyföldhöz tartozzék. Ráadásul az RMDSZ autonómiatervezetében nyoma sincs a központi hatalom átruházásának. Székelyföld úgy jelenne meg, mint egy magánjogi társulás három megye között. Ráadásul – állítja Izsák – azokat az SZNT által képviselt minimális elveket sem veszi figyelembe, melyeket a nemzeti tanács tízéves munkája során megfogalmazott. Izsák Balázs szerint az RMDSZ tervezete vállalhatatlan.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor: Legyen Európa hatásköre a magyar ügy
Beléptünk az európai parlamenti választási kampányunk utolsó hetébe, amikor erős üzeneteket kell megfogalmaznunk annak érdekében, hogy mozgósítsuk választóinkat, mert május 25-én annyian leszünk, ahányan szavazunk.
Meg kell mutatnunk közösségünk erejét, hogy képviselőink révén Európa számára is fontossá tegyük a magyar ügyet – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vasárnap nagyváradi sajtótájékoztatóján. A szövetségi elnök elmondta, az elmúlt három hét kampánytapasztalatai azt mutatják, hogy az erdélyi magyarok körében nőtt az európai intézményekbe vetett bizalom, annak ellenére, hogy a megvalósítások nem minden esetben látszanak egyértelműen, és a tagállamok többségében megnövekedett az euroszkepticizmus. ,,Közvélemény-kutatásaink megmutatták, hogy az emberek érdeklődnek az Európai Unió, az európai témák iránt, hiszen sokan emlékeznek arra az időre, amikor elvették a földeket, az állatokat, az ingatlanokat. Most végre nem elvesznek, hanem adnak az embereknek: a mezőgazdasági vagy infrastruktúra kiépítésére irányuló támogatások révén sokan fejlesztették gazdaságukat, települések újultak meg” – magyarázta. Kelemen Hunor kijelentette: „ahogy eddig gondoskodott a biztonság, a béke és a viszonylagos jólét megteremtéséről, Európának ezt továbbra is vállalnia kell, hiszen az emberek Nyugat felé fordulnak gondjaikkal. Azt is el kell magyaráznunk partnereinknek, hogy „nem lehet előbbre való az uborka hajlatának vagy a disznóvágás mikéntjének a szabályozása az őshonos kisebbségek helyzeténél: legyen Európa hatásköre a magyar ügy, legyen Európa hatásköre a kisebbségek problémáinak rendezése”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)