Kétnyelvű utcanévtáblák – a döntés már megvolt, következik a kivitelezés!
A kétnyelvű utcanévtáblák ügye, hasonlóan a többi, magyar közösséget érintő, meghatározó célkitűzéshez, állandóan és következetesen az RMDSZ programjában szerepel. Marosvásárhely, hagyományaihoz, történelméhez híven, multikulturális város, ahol a különböző nemzetiségek és felekezetek egymást tisztelték és megbecsülték. A másságot mint értéket, a kulturális és nyelvi sokszínűséget mint gazdagságot, a nemzetiségek közötti békés együttélést a társadalmi jólét zálogának tekintik.
Az elmúlt 25 évben az RMDSZ pragmatikus, célratörő és eredményes politikát folytatott mind az országos, mind a helyi politikában, kizárólag a magyar közösség érdekeinek figyelembevételével. A nagy magyar ügyekben mindig olyan többségi partnert kerestünk, aki el tudta fogadni a fent említett értékrendet, nem utolsósorban az európai szellemiséget.
Marosvásárhelyen mindig is voltak kétnyelvű táblák. Jelen pillanatban is számos ingatlanon ott vannak, erre álljon itt néhány példa: Padurii – Nagyerdő utca, Verde – Zöld utca, Florilor – Virág utca, Muncitorilor – Munkás utca, Podeni – Hídvég utca, Zidarilor – Kőműves utca stb. Ezenfelül több mint 30 utca magyar személyiségek nevét viseli.
A kétnyelvű utcanévtáblák tekintetében a városi tanács meghozta a szükséges döntéseket. Két tanácsi határozat is szabályozza a kérdést, az egyik a külalakot, a tartalmat, a méreteket stb., az alábbiak szerint (érvényes határozat hivatalos melléklete – fotó).
A második tanácsi határozat pedig tartalmazza az utcák lajstromát és a hivatalos fordításokat. Semmilyen jogi akadály nem létezik, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák kikerüljenek a közterekre, belakják Marosvásárhelyt. Az RMDSZ mindig olyan politikai partnerrel fog egyezségre jutni, amelyik felvállalja a magyar ügyek megvalósítását. Úgy volt ez a múltban, és így lesz a jövőben is! Meggyőződésünk, hogy Marosvásárhelyen hamarosan mindenhol láthatók lesznek a kétnyelvű utcanévtáblák!
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének sajtóirodája, Peti András elnök. Népújság (Marosvásárhely)

Az új generációba vetett bizalom jele
Arany János-díjjal tüntették ki a Téka vezetőjét
A külhoni magyar tudósok munkájáért járó Arany János-díjjal tüntették ki Lázok Klárát, a marosvásárhelyi Teleki Téka vezetőjét a Magyar Tudományos Akadémia 185. közgyűléséhez kapcsolódó külső tagok fórumán. A díjazottal a rangos elismerésről, illetve közelebbi és távolabbi Téka-terveiről beszélgettünk.
– Mit jelent számodra ez az elismerés, számítottál-e rá?
– Nagyon meglepett, hisz az ember, bár jólesik, ha elismerik, nem díjakért dolgozik, és hát belülről én mindig úgy érzem, hogy sokkal többet kellene, lehetne tenni. De az első feszélyezettség után rájöttem, hogy ennek szimbolikus jelentősége van, és nemcsak nekem, hanem az egész csapatnak szól az érem. Ez tulajdonképpen egy útrabocsátó értékelés, ami az elkezdett irányok helyességét igazolja, azt, hogy a szakmai és tudományos közéletnek tetszik az, amit most 2014- ben a Teleki Téka jelent. Ebből a perspektívából nézve nagyon sokat jelent számomra ez a kitüntetés.
– Milyen élményekkel, tapasztalatokkal tértél haza a díjátadásról?
– Nagyon feltöltődve tértem haza, hisz a beszélgetések, amelyeket az MTA Magyar tudományosság külföldön elnöki bizottsága tagjaival folytattam, tele voltak biztatással. Úgy látom, ez a kitüntetés valahol a Teleki Téka 2012-es Magyar Örökség díjának szerves kiegészítése, amaz visszamenőleges elismerése volt a Téka könyvtárosainak, főhajtás a nagy elődök előtt, az én díjam pedig a tudományos közélet bizalmát jelzi az új generáció felé, felénk, akiknek a 21. század kihívásaival szemben kell az intézmény hírnevét öregbíteni.
– Hogyan látod a Téka közeli és távolabbi jövőjét, milyen terveid vannak?
– A könyvtár fejlesztését öt fő pillér köré csoportosítottuk az elmúlt három évben, ezt a munkát szeretnénk folytatni a továbbiakban is. Mivel a Teleki Téka alaprendeltetéseként kutatókönyvtár, elsősorban az olvasóterem szolgáltatásait igyekeztünk minél inkább kibővíteni, hozzáférést teremtve a legfrissebb szakfolyóiratokhoz, online szakadatbázisokhoz, folyamatosan építve saját elektronikus katalógusunkat is, amelyhez a megyei könyvtár honlapján keresztül lehet hozzáférni. 2014-től mindezek mellett elkezdtük állományunk szakszerű digitalizálását is, nyilván ez a munka még nagyon kezdeti fázisban van. Első körben a marosvásárhelyi 19. század végi, illetve 20. század eleji hírlapjaink elektronikus változatát szeretnénk elkészíteni, mivel ezeket igényelik jelenleg a legtöbben, s ezért veszélyeztetettek, majd az unikumaink kerülnek sorra. Másik fontos célkitűzésünk az állománymegőrzés, a Tékában található, nem csak papíralapú kulturális örökség védelme. Az elmúlt években elkezdtük a könyvek konzerválásának széles körű programja mellett a 19. század eleji ásványgyűjtemény szakszerű felleltározását, feldolgozását Szakáll Sándor miskolci geológusprofesszor vezetésével, illetve a teremkönyvtár festményeinek restauráltatását. A rövid távú tervek közé tartozik még ezen a téren a freskós terem falfestményének restauráltatása is. Bár ennek költségei hatalmasak, a terem egyedülálló érték Vásárhelyen, hisz az 1804-ben készült freskó az egyetlen nem egyházi épületben található 19. század eleji falfestmény a városban. Ezt a termet bármikor megnézheti az érdeklődő jelenleg is, hisz itt tartjuk Beszélő könyvek című, talk-show-szerű előadásainkat.
– Beszéljünk egy kicsit a múzeumi tevékenységekről is.
– A Teleki Téka értékeinek láttatása szintén alaptevékenységeink közé tartozik. A könyvtár kapuja alatt felállított háromnyelvű érintőképernyős infóterminál, a szintén háromnyelvű tárlatvezető kártyácskák, a turistaszezonban működő multimédiaterem, az egyre színesebb időszakos kiállításaink azt célozzák, hogy a múzeumi látogatás valóban a könyvekkel való átütő, interaktív találkozás legyen. Ugyanakkor az intézmény stratégiájának egyik legfontosabb pontja a Teleki Téka közösségi helyként való meghatározása. Az elmúlt években elkezdett folyamatos közösségi programok (múzeumpedagógiai tevékenységek, nyári udvari rendezvények, történelmi könyvek vására) 2013 végétől kiegészültek a fent említett könyvtörténeti előadás-sorozattal (Beszélő könyvek), amelynek célja egyrészt a Téka gyűjteményének interiorizálása a vásárhelyi–erdélyi közönség körében, másrészt új kutatási irányokat szeretne felvillantani a kutatók számára. A történelmi könyvek vásárát a Forgatag alatt (augusztus 27–30.) ismét megszervezzük, és reményeim szerint kiegészítjük több más programmal is, mindenkit szeretettel várunk a Téka udvarára.
– Bizonyára a stratégiában a Téka nemzetközi fórumokon való megjelenítése is szerepel.
– Ez egy nagyon fontos irány, amelyre sajnos a napi munkák miatt nem mindig van lehetőség, de 2014-től nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni a munkatársak helyi és magyarországi régikönyves szakmai projektekben való részvételére, hisz mind szakmailag, mind a közéletben vállalt szerep szempontjából fontos, hogy ez az intézmény egy nemzetközi szakmai láncba is bekerüljön. Ezért idéntől tagjai vagyunk a mainzi székhelyű Gutenberg Gesellschaftnak, illetve a Society for the History of Authorship, Reading and Publishingnek, és többen is részt veszünk az ez évi nemzetközi konferenciákon, forráskiadványok szerkesztésében, Teleki tékás állományok szakfolyóiratokban való ismertetésében. Jómagam augusztusban a Lyonban megrendezett IFLA-konferencián beszélek a Téka közösségi szerepvállalásáról, szeptemberben pedig a SHARP antwerpeni éves konferenciáján adok elő.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Elkezdődött a Határon Túli Magyar Színházak Szemléje
Szerdán kezdődött a Határon Túli Magyar Színházak Szemlején a budapesti Thália Színházban, ahol tíz előadást láthatott, illetve láthat a közönség vasárnap estig.
Öt nagyszínpadi és öt stúdióelőadás szerepel a programban, minden előadást közönségtalálkozó követ, amelyen a produkciók alkotóival találkozhatnak az érdeklődők.
A nagyszínpadon először a kassai Thália Színház mutatkozott be Egressy Zoltán Portugál című darabjával, amely palóc tájszólásban látható Dudás Péter rendezésében. Csütörtökön a Komáromi Jókai Színház előadása, Az arany ára című darab, Bereményi Géza Eldorádó című filmjének színpadi adaptációja volt látható Bagó Bertalan rendezésében. Pénteken a marosvásárhelyi Spectrum Színház előadását, Tamási Áron Vitéz lélek című művét Török Viola rendezésében a Bekecs néptáncegyüttes közreműködésével tűzték műsorra. Ma a Csíki Játékszín előadását, Gogol A revizor című komédiáját láthatja a közönség Parászka Miklós rendezésében. A szemlét a nagyszínpadon az Újvidéki Színház zárja Henrik Ibsen Rosmersholm című drámájával, amelyet Anca Bradu rendezett.
Az Arizona Stúdióban az Aradi Kamaraszínház produkciója, Alina Nelega Rudolf Hess tízparancsolata című darabja, Tapasztó Ernő rendezése kezdte a programot. Ezt követte a nagyváradi Szigligeti Színház Forgách András A fiú című darabjával az író rendezésében. Pénteken ismét marosvásárhelyi előadást láthatott a budapesti közönség: a Yorick Stúdió produkciója, Székely Csaba Szeretik a banánt, elvtársak? című monodrámája volt látható Sebestyén Aba előadásában, Sorin Militaru rendezésében. Szombaton a Zentai Magyar Kamaraszínház adja elő Bertolt Brecht Koldusoperáját László Sándor és Balázs Áron rendezésében. A szemle utolsó stúdióelőadása a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház produkciója, Martin McDonagh Leenane szépe című tragikomédiája, a darabot Upor László állította színpadra. Népújság (Marosvásárhely)

Nagyobb a Vörös Hadsereg második világháborús vesztesége a korábban tudottnál
A Vörös Hadsereg másfél millióval több katonát veszített a II. világháborúban, mint amiről korábban tudtak – derült ki az orosz védelmi minisztérium által csütörtökön, a győzelem napjának alkalmából közzétett adataiból.
Alekszandr Kanysin, a végrehajtó hatalom tevékenységének ellenőrzésére létrehozott orosz Társadalmi Kamara nemzetbiztonsági bizottságának elnöke elmondta, hogy a minisztériumtól kapott információk szerint a Szovjetunió 8 millió 668 ezer 400 katonát veszített a nagy honvédő háborúban, 1941 és 1945 között. Ennyi ember halt meg a harcmezőn vagy az ott szerzett sebesülés következtében, illetve nem tért vissza fogolytáborokból.
A háborúból a szovjet hadsereg és a flotta több mint 8,5 millió katonája, a KGB-hez tartozó határőrség 61,4 ezer katonája, valamint a belügyi csapatok 97,7 ezer embere nem tért haza soha.
A korábbi hivatalos adatok arról szóltak, hogy az egykori Szovjetunió területén és azon kívül több mint 7 millió szovjet katona esett el.
Kanysin arról is beszélt, hogy 68 szovjet tábornok esett a második világháború során német fogságba. Közülük húszat kivégeztek, vagy meghaltak a fogságban, és 41-en tértek vissza onnan, a többiek sorsáról nincs tudomásuk. További 30 szovjet tábornok eltűnt. Azt valószínűsítik, hogy ők csapataik bekerítésekor halhattak meg. Oroszországban és a volt Szovjetunió más területein továbbra is keresik azokat a katonákat, akik a háború viharában nyom nélkül tűntek el. Így mára "csak" 4 millió 559 ezer ember maradt a korábbi 5 millióból, akiről még mindig nem tudják, hol esett el és hol nyugszik. Alekszandr Kanysin hangsúlyozta, hogy a hazájuk védelmében elesettek emlékének megőrzése, nyughelyük felkutatása, a háborúban eltűntek sorsának felderítése valamennyi orosz állami szervezet, főként a védelmi tárca elsődleges feladata.
Jelenlegi tudomásuk szerint az Oroszországi Föderáció területén 30,5 ezer temetkezési hely van, ahol több mint 7 millió embert temettek el. Közülük 4,5 millióan még mindig ismeretlen katonaként fekszenek a sírban. A Vörös Hadsereg létszáma a honvédő háború kezdetén meghaladta a 4,8 milliót. A háború alatt összesen több mint 29,5 millió embert mozgósítottak. 1945. július 1-jén a szovjet hadseregben több mint 12,8 millióan szolgáltak. Népújság (Marosvásárhely)

Az Ormós Zsigmond-szoboravató nyitotta meg a XIX. Bánsági Magyar Napokat
Magyar személyiség szobrát leplezték le Európa napján
Az Európa-napi ünnepségek alkalmából május 9-én, pénteken a temesvári Személyiségek Sétányán felavatták Ormós Zsigmond, a XIX. századi Bánság legkimagaslóbb magyar személyiségének köztéri szobrát. A Központi Parkban sorra került szoboravatáson részt vett Nicolae Robu temesvári polgármester, Titu Bojin Temes megyei elnök, Eugen Dogariu temesi prefektus, Marossy Zoltán alprefektus, Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő, Temes megyei RMDSZ-elnök, Molnár Zsolt parlamenti képviselő, valamint Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselőjelöltje. Az avató ünnepség szép számú résztvevőjét a szoborállítás kezdeményezője, Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke köszöntötte, hangsúlyozva, hogy régi álma valósult meg a bánsági magyarságnak a Városháza és Nicolae Robu polgármester támogatásával. Szakács Béla temesvári szobrászművész alkotásának felavatása egyszersmind a XIX. Bánsági Magyar Napok nyitórendezvénye, amelynek célja felmutatni a magyarság értékeit, hozzájárulását a térség szellemi életéhez. Nicolae Robu polgármester elismerő szavakkal méltatta Ormós Zsigmond, a kiemelkedő bánsági kulturális és közéleti személyiség, szép-, köz- és művészeti író, műgyűjtő, a Bánság Múzeum történelmi és művészeti részlegének alapítója tevékenységét, aki teljes mértékben megérdemli a város elismerését. „A szoboravatásra kiváló alkalom, hogy 2013. február 20-án volt Ormós Zsigmond születésének 200., 2014. november 17-én lesz halálának 120. évfordulója” – mondta a temesvári polgármester. Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök üdvözölte azt a tényt, hogy ha egyéves késéssel is – hiszen születésének 200. évfordulójára tervezték a szoborállítást –, de Ormós Zsigmond végre elfoglalhatta méltó helyét a Személyiségek Sétányán, Hunyadi János, Török János, Küttel Károly és Telbisz Károly egykori temesvári polgármesterek és Bartók Béla zeneszerző szobrainak társaságában. „A szoborállítás Európa napján, a polgármesteri hivatal és az önkormányzat közvetlen támogatásával történt, ami azt jelenti, hogy ők is elismerik azokat az európai értékeket, amelyeket Ormós Zsigmond képviselt a XIX. században” – mondta Halász Ferenc, aki hozzátette: nem csak a temesvári magyar közösség és képviselői által a román közösség hajt most fejet Ormós Zsigmond emléke előtt, hanem Sógor Csaba EP-képviselő jelenlétének köszönhetően fejet hajt most egész Európa! A szoboravató ünnepség befejező részében Szekernyés János helytörténész emelt ki néhány meghatározó mozzanatot a pécskai születésű Ormós Zsigmond életrajzából, hangsúlyozva, hogy „a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat 1872-es megalapításában és felvirágoztatásában oroszlánrészt vállalt. Szellemi, munkatársi és anyagi hozzájárulásával jelent meg 1872. május 1-jétől a tájegység első magyar nyelvű napilapja, a Temesi Lapok”. Szekernyés János azt is megemlítette, hogy „nyomtatásban megjelent regényei, színművei, útleírásai és művészettörténeti tanulmányai gazdag és változatos tárából kiemelkedik A banya sziklája /Piatra babi/ című korrajza”, amelyet román vonatkozásai miatt érdemes lenne román nyelvre is lefordítani. A helytörténész végezetül jóvátételnek nevezte a szoborállítást, hiszen Ormós Zsigmond csontjait 1982-ben kegyeletsértő módon kidobálták a várostól örökbe kapott díszsírhelyből és obeliszkjéről levésték, lecsiszolták a nevét. Ormós Béla bronzból készült mellszobrát, Szakács Béla temesvári szobrászművész mesteri alkotását Szász Enikő TMNSZ-elnök és Nicolae Robu polgármester leplezték le, majd Sógor Csaba EP-képviselő koszorút helyezett el a szobor talapzatánál. A szoboravató ünnepséget a Bartók Béla Elméleti Líceum diákjainak műsora színesítette: Stan Lilla és a Bokréta csoport citerásai népdalokat adtak elő, Szabó Ferenc oktató irányításával.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Az arad-gáji katolikus templomban
Gizelláért elkezdődött a 48 órás felolvasás
Amint azt előzetesen hírül adtuk, péntek 12 órától vasárnap 12 óráig maratoni felolvasást szerveznek az arad-gáji, Boldog Gizella nevére felszentelt katolikus templomban, ahol felolvassák Kovácsné Faltin Erzsébet, a Királyné című monumentális művét. Nos, pénteken a helybeli templomban 11 órától megtartott szentmise végén ft. Sándor Tivadar plébános köszöntet mondott Brittich Erzsébet képzőművésznek a Gizella-szobor elkészítéséért, dr. Faltin Erzsébetnek A királyné című könyvnek a megírásáért. A jelen lévő Bognár Levente RMDSZ-megyei elnöknek, aradi alpolgármesternek a templom támogatása ügyében folyamatosan kifejtett munkájáért, a Simon családnak a templomot, illetve Boldog Gizellának a szentté nyilvánítását népszerűsítő szórólapoknak az elkészítéséért, mindazoknak, akik a maratoni felolvasásban részt vesznek, illetve bármit is tettek Boldog Gizella szentté avatásának az érdekében. A továbbiakban felkérte a szerzőt, dr. Faltin Erzsébetet könyvének a bemutatására, aki nagy megtiszteltetésnek érzete a meghívást, a maratoni felolvasásban való részvételt. Miután a monumentális munka elkészítésének a motivációiról, illetve körülményeiről beszélt, maga kezdte el a 48 órás felolvasást, amiben követték mezőhegyesi kolléganői, majd Bognár Levente alpolgármester, illetve a névsorra feliratkozott, közel 100 személy, akik negyedóránként váltva egymást, az írás megjelenésekor is – némelyek többször is – folyamatosan olvasnak, a vasárnap 12 órakor kezdődő templombúcsúi szentmiséig.
Balta János
Kovácsné dr. Faltin Erzsébet Mezőhegyes polgármestere. Történelmi regénye 2008-ban jelent meg
Elisabeth Faltin: Királyné - a német Novum Verlag adta ki. Nyugati Jelen (Arad)

V. Hunyad Megyei Magyar Napok
Vígjáték és komolyzene
Nagy sikert aratott Szászvároson és Vajdahunyadon Kulcsár-Székely Attila Halhatatlan élet című egyszemélyes vígjátékával. Piski után a székelyudvarhelyi művész ezen városok magyarsága előtt lépett fel csütörtökön Hunyad megyei turnéja második napján, majd pénteken a Zsil-völgyében, Aninószán és Lupényban tartott előadást.
Szászvároson és Vajdahunyadon is szép számban gyűlt össze a helyi magyarság a Nyirő József regényéből készült előadásra. Fiatalok és idősebbek, mindenki nagyon élvezte az előadást, sokán utána még külön le is fényképezték magukat a székelyföldi művésszel.
Mindkét előadás előtt egy kis politikára is sor került, Sógor Csaba EP-képviselőjelölt ugyanis a szászvárosi és vajdahunyadi magyarságot is meglátogatta erdélyi kampánykörútja során.
Déva ezúttal sem maradt ki a magyar napok programjából, csütörtök este a dévai Nagyboldogasszony római katolikus templomban koncertezett a Juventa kamarazenekar, vonós hangszereken: hegedűn, brácsán, csellón szólaltatva meg Locatelli, Vivaldi és Mozart műveit. – A zenekart tulajdonképpen a dévai Művészeti iskola tanárai alapították, és mindig meghívják soraikba néhány tehetséges tanítványukat is. Ez alkalommal is több diák, köztük a Téglás iskolaközpontban tanuló Fodor Orsolya is aktívan részt vett a koncerten – ismertette a vegyes összetételű zenekart Varga Csaba gitárművész, aki egy Vivaldi-darab erejéig lépett be a műsorba, szólistaként.
A koncert nagy sikernek örvendett a szépszámú közönség körében. A fiatal zenészeknek, pedig amolyan főpróba volt a május végére tervezett németországi turnéjuk előtt.
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Egészségügyi adattömörítés: elektronikus dossziéba gyűjtik a betegek adatait
Háromszázezer elektronikus egészségügyi dossziét (DES) készített el az a háromezernél több orvos, aki részt vesz az európai uniós alapokból finanszírozott, a rendszer informatizálását célzó projektben – derült ki ma Kolozsváron, a helyi orvosoknak tartott felvilágosító kampány keretében.
A DES a www.des-cnas.ro honlapon hozzáférhető betegek – annak biztosított státuszától függetlenül – és kezelőorvosuk számára egyaránt. Legfőbb előnye, hogy egy helyre gyűjti össze a betegekre vonatkozó orvosi adatokat, így az aktuális kezelőorvos a rendszerbe belépve azonnal tájékozódhat annak kórtanáról. A vizsgálatok eredményeinek számítógépes tárolásával pedig kiküszöbölik azok esetleges elvesztését, és elkerülik, hogy a beteg minden szaktanácsadásra magával hordozza a papírokat.
A számítógépes program olyan szempontból is előnyös, hogy a hazánkban élő kisebbségek anyanyelvükön használhatják. A program minden nyelvre való lefordíthatósága pedig olyankor is hasznos, ha külföldi kezelést veszünk igénybe. Szabadság (Kolozsvár)

Hitélet - Egy kényes esemény tisztázása: miért csak Bukarestbe látogatott 15 évvel ezelőtt a római pápa?
Az idén 15 esztendeje annak a történelmi látogatásnak, amelyet immár Szent II. János Pál pápa tett 1999. május 7. és 9. között Romániában. Személyében első ízben látogatott el Krisztus földi helytartója, a Katolikus Egyház feje egy többségében ortodox vallású országba.
Az elmúlt évek folyamán, és hangsúlyozottabban az április 27-én történt szentté avatás előtt és után több esetben lehettem fültanúja „ürömcseppeknek”, a nagy öröm és lelkesedés közepette. Mint annyiszor, ismét elhangzott – a magyar (és nem csak) hívek részéről jogosan –, hogy miért csak Bukarestre szorítkozott a Szentatya látogatása, miért nem kereste fel az erdélyi, partiumi római katolikus egyházmegyéket is, illetve programjában okvetlenül szerepelnie kellett volna a csíksomlyói Szűzanya kegyhelyének is.
Szerény írásommal „tiszta vizet” szeretnék önteni a pohárba, s megbízható források, valamint a római Apostoli Szentszék akkori Romániába akkreditált nagykövetével, Msgr. Jean-Claude Périsset nuncius érsekkel (jelenleg a Vatikán nyugalmazott berlini nunciusa – a szerző pontosítása) – akinek meghatározó szerepe volt a romániai pápalátogatást megelőző tárgyalásokon és annak megszervezésében – történt beszélgetéseim alapján, objektíven közelítem meg a mindmáig kényesnek számító esemény témáját, amelyen személyesen is részt vettem Bukarestben. Tizenöt esztendő eltelte, s az akkori ortodox egyházfő elhunyta után nyíltabban lehet elemezni a történteket.
FODOR GYÖRGY. Szabadság (Kolozsvár)

„Vershitet nem cseréltem soha…”
Köszöntjük a 85 éves Kányádi Sándort
Kányádi Sándor Herder- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító ma nyolcvanöt éves. Generációk nőttek fel versein.
Kolozsvárról Budapestre kényszerült – hát Budai otthonában kerestük meg. Életművéről, a megélt történelmi korszakváltásokról, gyermekverseiről, illetve további terveiről beszélgettünk. Kányádi Sándor történetekből kifogyhatatlan és fiatalos lendülettel beszél: „Nyilvánvaló, hogy különböző történelmi fordulók meglátszanak az írásaimon, de egy dolgot mondhatok: én vershitet nem cseréltem soha. Ez az, amit én fiatal koromban a magyar költészetben láttam”, vallja.
– Hogyan befolyásolták a történelmi korszakváltások költészetét, költői magatartását?
– Általában dátumozni szoktam az írásaimat, ezeket el kell olvasni és abból kiderül. Babits Mihály azt mondja, hogy a vers három részből áll (úgy, mint a bogártanban): a címéből, a törzséből és az aláírásból. Hozzátenném – nem azért, mert én bölcsebb lennék, mint Babits Mihály –, hogy a dátumából is. Erre példaként egy olasz verset szoktam felhozni: a Nobel-díjas, keveset író és nagyon „gazdaságosan” fogalmazó költő, Ungaretti versét, amelynek címe: Katonák. „Állnak, mint ősszel a levelek a fákon.” Ennyi a vers. Ha nem volna alatta, hogy 1918, akkor nem is értenénk, hogy mi ez. Akkor volt ugyanis vége a háborúnak, és mint ősszel a lombját hullató fa, a lerongyolódott fa, úgy álltak a katonák is. Nyilvánvaló, hogy különböző történelmi fordulók meglátszanak az írásaimon, de egy dolgot mondhatok: én vershitet nem cseréltem soha. Ez az, amit én fiatalkoromban a magyar költészetben láttam – például Petőfi Sándornál, ő sem cserélt… nem is volt ideje. Nekem lett volna. (nevet) De Arany János sem cserélt. És ezért irányadó az, amit Petőfi mondott: „Az utókor elmondhatja, hogy gyönge poéta voltam, de azt is el fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű férfi valék.” Ezek voltak az én iránytűim, nem pedig a nagy politikai beszédek és fordulatok. Én igaz híve voltam – hiszen mi más is lehetett az ember, amikor fiatal volt – a szocializmusnak, mert az emberségesnek ígérte magát. Aztán lassan, már az ’50-es évek legelején kezdtem észrevenni, hogy amit az egyetemen tanulunk, az nincs azsúrban, nem talál azzal, ami otthon történik édesapámmal, a gazdasággal, egyáltalán a politikai életben.
Amikor ’46-ban a szlovákiai magyarokat kezdték kitelepíteni, a nagyhatalmak belementek volna, hogy minket is kitelepítsenek, esetleg még a Partiumból adtak volna egy darabot Magyarországnak, és odahozták volna mondjuk a székelyeket, a több száz éves templomaikkal, temetőikkel – ugye, hát hogy van ez? Azt mondta Groza Péter, aki mindmáig az egyik legtisztességesebb politikusnak számít, hogy ha a magyarok nem akarnak kitelepedni, akkor a lenini alkotmányt alkalmazzák. Ettől mindenki megijedt. A lenini alkotmányról egy Svájcba emigrált magyartól hallottam, akivel ’68-ban, Zürichben találkoztam: „Fiam, nézze azt a szállodát, abban lakott Lenin, ott van az a könyvtár, oda járt, és ott másolta le a Svájci Alkotmányt, ami szó szerint megegyezik a Szovjet Alkotmánnyal, azzal a különbséggel, hogy ahol magántulajdon volt, ő közösségi tulajdont írt be, és ahol kanton volt, oda autonómiát.” És ez így is volt.
A mi nyelvrokonaink például, a vogulok, ötezren voltak csak, 500 km-es körzetben laktak Szibériában, ismertem néhányat személyesen is közülük, iskolájuk volt, anyanyelvükön tanultak, központokat építettek, ahol tanultak. Bár kétnyelvűek voltak, az anyanyelvüket megtanulhatták. A II. világháborúban aztán több veszteség a nemzetiségekből volt, mert azokat küldték az első vonalba. Ez is hozzátartozik a dologhoz. Az a terület, ahol a mi nyelvrokonaink laktak, azok a Gulág legszomorúbb helyei voltak. De én voltam például Izsevszkben, ahol a votjákok, az udmurtok laktak, és ott, az izsevszki egyetemen, a finnugor tanszéken magyarul tartottam több mint 50 hallgatónak és diáknak előadást. És egy szép udmurt–magyar szakos orosz kislány mondta nekem, hogy „Sándor bácsi, tessék még szép magyar verseket mondani.”
Tankó Anna, Csősz Enikő, Józsa István. Szabadság (Kolozsvár)

Ante festum
Átfutva az idei Varadinum programját, elsőre az tűnt fel, hogy a szervezők megpróbálták „felrázni” az elmúlt években kissé mintha leülepedett, ellaposodott, kötelező penzummá szürkült, egykoron egyházi háttérrel elindított, majd némileg pártosan elvilágiasított rendezvénysorozatot. A hagyományápolás és közművelődés szándéka mindvégig szerencsésen kidomborodott a fesztivál bő két évtizede alatt, de akár bevallottuk, akár nem, a Varadinumnak egy jó értelemben vett, pozitív irányultságú magyar erő- és értékdemonstrációnak is lennie kellett volna – hogy mikor mennyire volt az vagy sem, ezt ki-ki maga megítélheti. Szinte-szinte egy emberöltőnyi ideje zajlik le minden év májusában az önnön eredeti kereteit néha szétfeszítő, változó színvonalú programokat kínáló Festum Varadinum, és ahogy nincs két egyforma év a történelem folyásában, úgy az epizódok megítélése sem lehet sematikus. Már csak azért sem, mert – ahogy mondani szokták – tempora mutantur et nos mutamur in illis, vagyis az idők változnak, és mi változunk velük.
Tehát a tervezett program olvastán egyből a finomvegyes jelző jutott eszembe: a szervezők próbálják ugyan kielégíteni a változatos „fogyasztói” igényeket, próbálnak megfelelni a legkülönbözőbb ízléseknek, de idén is tesznek különféle engedményeket. Részben elfáradt „népművelők” avítt programjainak, részben bóvlival haknizó fellépőknek. Az elmaradhatatlan etetés-itatás-táncikálás-danolászás is nehezen illeszthető az értékfelmutatás kategóriába, de a szűk szakmai rétegek vagy hobbitársaságok nyomulása sem különösebben érdekes. Az meg egyenesen kínos, hogy ifjúsági rendezvényként hirdetik a hatvan-hetvenéves „sztárok” nosztalgiaműsorait…
Nyilvánvalóan abból a megfontolásból lett finomvegyes a kínálat, hogy hátha sikerül minél több embert megmozgatni, kicsalni a házából, a tévéfotelből, elvinni a különböző helyszínekre, alkalmakra – már csak azért is, mert véletlenül épp egy választási kampány kellős közepén „varadinumozunk” az idén. Nagyon meg lennék lepve, ha nem telepedne rá az egész fesztiválra a pártpropaganda. Ha nem próbálna meg egy bizonyos politikai alakulat voksközösséget szervezni magának az EP-választásokra a Varadinum örve alatt, amelyet pedig meg kellene hagyni a nemzetiségi hagyományok és kulturális értékek alapján történő közösségépítés eszközének.
Dénes László. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Közigazgatás-tudományi konferencia
Tegnap a Babeș–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának szervezésében megkezdődött Árkoson és Sepsiszentgyörgyön a XVI. Országos Közigazgatás-tudományi Diákköri Konferencia. Ma és holnap délelőtt az árkosi Európai Tanulmányi Központban és az egyetem sepsiszentgyörgyi székhelyén, a közigazgatási tanszéken zajlik az értekezlet: negyven diák mutatja be, és vitatja meg az értékelő bizottságokat alkotó egyetemi oktatókkal a közigazgatás modernizálását vagy az európai reformtörekvéseket elemző dolgozatait. A dolgozatok értékelését és a díjátadást a tanulmányi központban tartják szombaton 19 órától. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A román ellenségkép
Az európai parlamenti választás nem a román-magyar kérdésről szól – gondoltuk mindeddig, amíg a román politikusok és a hűséges sajtó elő nem rángatták a jól bevált tételt: a magyarok Románia ellenségei. Sőt már európai szinten is, összefogva mind ahányan vannak (és bosszúságukra jó pár országból összeverbuválódtak az Európai Parlamentbe) aláássák Románia érdekeit, hiszen már az autonómia gondolata is a román állam területi egységére tör.
Koalíciós partner ide, közös kormányzás oda, Victor Ponta kormányfő úgy kampányol egy Szatmár megyei időközi választáson, hogy csak a román pártok összefogásával akadályozhatják meg az RMDSZ-t abban, hogy mandátumot szerezzen. Az már a román politizálás veleje, hogy olyan jelöltet ölelnek keblükre, aki a liberális pártban szerzett mandátumát cserélte szociáldemokratára, dobbantva a román parlamentből az európaiba. De hát az ideológiai köntöscsere nem okoz különösebb lelki megrázkódtatást ebben a politikai kultúrában.
A magyar ellenségkép sajátosan jelenik meg a román sajtó egy részében, amely nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy rossz színben tüntesse fel Magyarországot. Mit olvas, lát hírügynökségi hírekben, közszolgálati médiában és a szélsőséges nacionalista sajtóban a román médiafogyasztó: következetesen átvesznek minden nyugat-európai, Magyarországot becsmérlő írást; az utóbbi időben látott hírek között volt zsidó temetők sírgyalázása, fasizálódás, jobbikos Magyarország, skinhead képviselő, és folytathatnánk a sort.
Az új Országgyűlés megalakulásának egyetlen eseménye a román médiában a jobbikos képviselő bőrfejű múltja, de a szocialista képviselő bőrfejű múltjáról szóló híreket, akár a cáfolatokat, már nem tartják fontosnak közölni. Miután évekig az volt a perdöntő érv kisebbségi kérdésben, hogy lám, Magyarországon a kisebbségeknek nincs képviselőjük az Országgyűlésben, most szó sem esik arról, hogy mit képvisel a nemzetiségi szószóló, aki anyanyelvén emelhet szót saját érdekében az országgyűlésen.
A szintén koalíciós partner, Bogdan Diaconu internetes naplóbejegyzéseiben sommásan fogalmaz: Magyarország Románia legnagyobb ellensége. A magyar képviselők azzal, hogy sürgetik az EU-ban és parlamentjében, hogy minden tagállamra érvényes normát dolgozzon ki az őshonos kisebbségek kérdésének megoldására, szerinte románellenesek, mert a játék az autonómiára megy ki. Ez pedig vörös posztó, történelmi ígéreteikre emlékezteti. A rossz lelkiismeret miatt szorul a kapca, és immár nemcsak Székelyföldet törölnék a térképről, hanem az egész magyarságot a Kárpát-medencéből. Ezek után ne is csodálkozzunk, ha egy közvélemény-kutatás szerint a románok közel fele Magyarországot tekinti Románia legnagyobb ellenségének, az erdélyi magyarokat pedig belső ellenségnek.
Oláh-Gál Elvira. Székelyhon.ro

Magyarázatot követel Bukarest Oroszországtól
A román külügyminisztérium nyilvános magyarázatot kér a moszkvai hatóságoktól arról, hogy az orosz kormány hivatalos álláspontját képviselte-e Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes a NATO- és EU-tag Romániával szemben, amikor azzal fenyegetőzött, hogy „legközelebb TU-160-as típusú hadászati bombázóval utazik” a térségbe.
A szombati bukaresti külügyi közleményben Rogozin Twitter-üzenetére reagáltak, amelyben az orosz miniszterelnök-helyettes arról számolt be, hogy Románia – az Amerikai Egyesült Államok követelésére – lezárta légterét repülőgépe előtt, amellyel a Dnyeszter menti Köztársaságból Moszkvába akart utazni.
A román külügyminisztérium szerint a hadászati bombázóval való fenyegetőzés nagyon súlyos kijelentés olyan körülmények között, amikor „Oroszország megsértette Ukrajna területi épségét és szuverenitását, az oroszbarát szeparatisták pedig súlyosan megsértik a (Romániával) szomszédos állam közrendjét”.
A bukaresti külügyminisztérium rámutatott: Románia szigorúan betartja az Európai Unió által életbe léptetett szankciókat azokkal szemben, akik aláássák Ukrajna függetlenségét, területi épségét és szuverenitását. Rogozin szerepel az EU szankciós listáján.
Az orosz miniszterelnök-helyettes a május 9-i, győzelem napi katonai parádé alkalmából látogatott a Moldovából „kiszakadt”, csak Oroszország által elismert Dnyeszter menti Köztársaság fővárosába, Tiraszpolba. Az oda vezető légi úton a kijevi hatóságok nem engedték átrepülni gépét Ukrajna légterén, így Bulgárián és Románián keresztül érkezett a helyszínre. Tiraszpoli látogatása ellen a moldovai kormány egyébként tiltakozott.
Dmitrij Rogozin pénteken Tiraszpolban azt szorgalmazta: Moldova halassza el az EU-val kötendő társulási megállapodásának aláírását az év végi parlamenti választásokig. Hozzátette: Moldova szívesen látott tagja lenne a tervezett orosz-fehérorosz-kazah vámuniónak.
Bukarest viszont elkötelezett híve annak, hogy a „második román államként” emlegetett Moldova mielőbb csatlakozzék az Európai Unióhoz. A román hatóságok több ízben kifejezték aggodalmukat, hogy a Krím elcsatolásának mintájára Oroszország a Dnyeszter-mentét is annektálni akarja.
MTI. Székelyhon.ro

Borbély: bele akarunk szólni a magyar közösséget érintő kérdésekbe
A Brassói Magyar Evangélikus Egyházközség által szervezett Szórványnapokon vett részt vasárnap, május 11-én Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke. Az eseményen Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök, Dr. Raffay Ernő magyarországi történész, Magdó János Magyarország kolozsvári külképviseletének főkonzulja, Géczi Gellért, Négyfalu alpolgármestere, valamint Fülöp Károly brassói egyházmegyei felügyelő is jelen voltak.
„Amíg a romániai magyarság ennyire összetartó és erős szórványközösséggel rendelkezik, mint a Brassó megyei közösség, ki lehet jelenteni, hogy erősek vagyunk. Számomra egy ilyen nap azt sugallja, hogy a kedvezőtlen demográfiai folyamatok ellenére, együttes erőfeszítéssel és töretlen kitartással, minden esélyünk meg van arra, hogy a sorsunkat befolyásoló döntésekbe beleszóljunk, mind itthon, mind pedig Brüsszelben. Sokat beszélünk mostanában az Európai Unióról, illetve arról, hogy hogyan képzeljük el a jövőnket az unión belül. Tudnunk kell, hogy az EU-ban, mivel annyira sokszínű és összetett az Uniós-család, gyakorlatilag mindenki szórványban él, és mégis sikerül megtalálniuk az egységet ebben a sokféleségben” - nyilatkozta Brassóban Borbély László.
Elmondta, pontosan e gazdag kisebbségi kavalkádnak köszönhetően fordult az RMDSZ polgári kezdeményezésével az Európai Unióhoz, mert meggyőződésük, hogy az uniónak kötelessége lenne törvényes keretet biztosítani a kisebbségi jogok tiszteletben tartására.
„Láthattuk, hogy Ukrajnában, bár létezett egy erős nyelvi törvény – amely lehetővé tette, hogy az ott élő kisebbségek anyanyelvüket használhatták, mint regionális nyelvet –, a legutolsó politikai váltás alkalmával el akarták törülni azt. Nem lehet párhuzamot vonni Ukrajna és Románia között, de azt üzenjük a román többségnek, hogy mi ma is azt valljuk, amit 1989 decemberében: a demokratikus eszközökkel kivívott kisebbségi jogokat tiszteletben kell tartani, a még meg nem valósítottakról pedig, politikai tárgyalások során kell egyeztetni. Hallottam, hogy az elmúlt napokban, az EP-kampány során, egyes politikusok azzal a szlogennel kampányolnak, hogy a román közösség össze kell fogjon a magyarokkal szemben. Ezzel mi nem tudunk egyetérteni, hiszen mi mindig is kihangsúlyoztuk azt, hogy a romániai magyar közösség nem valami ellen, nem a többségi román közösség ellen küzd, hanem saját érdekei, jogai érvényesítése mellett” - hangsúlyozta Borbély.
Hozzátette, a május a 25-i EP-választások alkalmából ezt a szándékot a magyar közösség ismét feltudja mutatni, állampolgári jogával élve bebizonyítva azt is, hogy valóban bele akar szólni a sorsát érintő döntésekbe. maszol.ro

Vasárnaptól Erdélyben gyógyítanak a magyarországi önkéntes orvosok
Vasárnap már Székelyudvarhelyen végeznek gyermekgyógyászati, neurológiai, fül-orr-gégészeti és audiológiai vizsgálatokat a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) önkéntes orvosai.
Az orvosok a következő napokban Lövétére, Kápolnásfaluba, Szentegyházára, Csíkszentimrére, Csíkmenaságra, Homoródalmásra, Homoródszentmártonba, Oklándra, Csíkszentmártonba és Csíkszeredába látogatnak el, ahol a megyei kórházban, iskolákban, óvodákban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógykezelik a rászoruló gyermekeket. Az intézményeket gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel, illetve szakmai továbbképzéssel is segítik. Indokolt esetben a beteg gyerekeket Magyarországra hozatják műtétre, kezelésre - közölte a szervezet az MTI-vel.
A gyógyító körúton 29 orvos és egészségügyi szakember - csecsemő- és gyermekgyógyászok, gyermekneurológus, gyermek fül-orr-gégészek, gyermek szemész, fogorvosok, szülész-nőgyógyász, pedoaudiológus, hallásakusztikus, gyermek aneszteziológus, ortopéd műszerész mester mentőápolók és szakorvosjelöltek - vesznek részt. A korábbi évekhez hasonlóan a szervezet mozgó fogászati busza és nőgyógyászati szűrőkamionja is csatlakozik az úthoz.
A programban szerepel a csíkszentdomokosi Erdélyi Gyermek és Ifjúsági Focikupa május 16-án, amelyet az Aranycsapat tagja, a Gyermekmentő Szolgálat Sport Bizottságának elnöke, Buzánszky Jenő vezet. Május 12-13-án pedig Csíkszeredában megrendezik a Sapientia EMTE és az NGYSZ közös médiakonferenciáját, amelyre hat szakember érkezik Magyarországról.
A múlt évben az önkéntes orvosok több mint 10 ezer vizsgálatot végeztek Erdélyben. Az NGYSZ szakmai támogatásával létrehozott csíkszentmártoni Korai Fejlesztő és Rehabilitációs Központot (amely ugyancsak az NGYSZ által felújított volt Gyermekközpontban működik) a szervezet magyarországi gyermek-neurológusa is folyamatosan támogatja a munkájával. (mti) Transindex.ro

"Magyarságteljesítmény" - Pestről nézve
Néhány napig Szatmárnémetiben jártam egy tudományos konferencián, ezt az EMKE (az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) rendezte meg a Dózsa György által vezetett 1514-es parasztfelkelés ötszázadik évfordulója alkalmából. A parasztvezér alakja körül mostanság vagy nagy csend, vagy a csendet alig megtörő vita tapasztalható: hallok hangokat, miszerint a parasztháború korábbi egyértelműen pozitív megítélése alighanem revízióra szorul. Ezt a vitát most nem szeretném érdemben érinteni.
A valamikor szinte teljesen magyar lakosságú városban szerzett friss tapasztalataimat adnám elő. Vagy két évtizede járok oda, különféle történelemtudományi, irodalomtörténeti előadás-sorozatok vendégeként, ismerem a várost, számos barátot szereztem a múló évek során. Néhány esztendeje Szatmárnémetinek még magyar polgármestere volt, és a városi képviselőtestületben is tekintélyes számban foglaltak helyet magyarok.
Mára a helyzet megváltozott. Korábban ugyanis a magyar választópolgárok egyként a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) mögött sorakoztak fel, a román választók pedig három vagy négy román párt körül tömörültek. Mára (nem kis részben a budapesti politizálásnak köszönhetően) három politikai erő verseng a magyar választók kegyeiért, a román pártok pedig összefogtak, így nem csoda, hogy a magyarokat szinte teljesen sikerült a városvezetésből kiszorítani.
Mindezzel együtt a város fejlődése is megakadt, a valamikor túlnyomó, majd relatív többségben (a huszadik század elején 98 százalékban, a trianoni békeszerződés után 66 százalékban, Észak-Erdély és a Székelyföld visszacsatolása után 92 százalékban, majd a kilencvenes években már csak 41 százalékban) magyar lakosságú város mára nemcsak a magyar városvezetését veszítette el, hanem korábbi történelmi karaktere is erősen megkopott.
A hajdan legendás szépségű főtér látványosan elhanyagolt, például a magyar szecesszió építészetének egykori remekműve: a Dacia szálloda már évek óta lakatlan és szinte romhalmazzá vált. Szatmárnémeti, mint magyar politikai és kulturális központ mára másodrendű helyzetbe került, a hazai politikai érdeklődés a Székelyföldet, Kolozsvárt, Nagyváradot célozza meg, és olyan egykor magyar történelmi és kulturális központok, mint Arad, Temesvár, Zilah és Szatmárnémeti tulajdonképpen kívül esnek a budapesti érdeklődés körén.
Közismert, hogy viszonylag jelentős támogatásban részesülnek bizonyos erdélyi szervezetek és programok, mindenekelőtt azok, amelyeket a budapesti hatalom a saját szövetségesének tekint. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely (leszámítva a kommunista uralom több mint égy évtizedét) 1885-ös alapítása óta folyamatosan és igen eredményesen működött, és a nyolcvankilences rendszerváltozás óta az erdélyi magyarság leginkább hatékony kulturális szervezete, sajnos nem tartozik ezek közé. Csak egyetlen fájdalmas példát említek meg: Muzsnay Árpád, az EMKE partiumi elnöke, több mint két évtized óta úgyszólván "társadalmi munkában" végzi feladatait, így a Szatmárnémetiben rendezett összejövetelek szervezését.
Évek óta tapasztalom, hogy egy régi belvárosi épületben lévő első emeleti lakását, minthogy az épület lépcsőháza egy korábbi földrengés következtében leomlott, csak egy "tyúklétrán" lehet megközelíteni. Nincs arra támogatás, hogy az erdélyi magyar művelődés egyik leginkább önzetlen és eredményes munkása emberi módon jusson el lakhelyére. Most meg arról szereztem tudomást, hogy a mögöttünk lévő télen (szerencsére ez Erdélyben is enyhének bizonyult) Muzsnaynak arra sem volt pénze, hogy kifizesse fűtési számláját, így aztán hónapokig fagyoskodott.
Eltűnődtem azon, hogy miközben csak úgy repkednek a milliók a kisebbségi világban élő familiárisok kezébe, miért kell a nemzeti kultúra és az erdélyi magyar identitás ügyének elkötelezett és bizonyítható módon hatékony intézményeknek és értelmiségieknek megalázó körülmények közepette dolgozniok.
A mögöttünk maradt évtizedekben igen sokszor került a közbeszéd terébe az a fogalom, amelyet használói "magyarságteljesítményként" értelmeztek. Valóban, szükség van ilyen "teljesítményre", nevezetesen arra, hogy kisebbségi magyarok és magyar intézmények, szervezetek őszinte elkötelezettséggel szolgálják a Kárpát-medencei magyar élet és megmaradás ügyét. (Ámbár ezt nem nevezném "magyarságteljesítménynek", ez a kifejezés idétlen és félrevezető lehet.)
Tapasztalataim szerint azonban nem mindig ez a teljesítmény részesül elismerésben és támogatásban, gyakran az összeköttetések, a retorikai teljesítmények szabják meg azt, hogy Budapest kinek a "magyarságteljesítményét" díjazza és ismeri el. Holott a kisebbségi magyar közösségek és kultúrájuk megmaradását nem a hangos retorika és nem az ügyes helyezkedés szolgálja, hanem a mindennapi szívós munka. Az a munka, amelyet a Muzsnay Árpádok végeznek, mindig személyes erőfeszítéseikkel, szorgalmukkal, áldozatvállalásukkal szolgálván a nemzeti-nemzetiségi megmaradást.
Az igazi "magyarságteljesítmény", legalábbis az én meggyőződésem szerint, nem a pártpolitikai felszínen, hanem a hétköznapok mélyebb (és emberpróbálóbb) világában található.
Pomogáts Béla. Népszava

Az SZNT felhívása a gondolkodó székelyekhez
Február tizenkettedikén felhívásban kértük Székelyföld önkormányzatait, hogy egy határozat elfogadásával egységesen nyilvánítsák ki az általuk képviselt közösségek autonómia iránti igényét, és tegyék láthatóvá „a nagyvilág számára, amit a prefektusi önkény a népszavazások meggátolásával el akar rejteni: a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni.” Az elkészített tervezet arra is kitér, hogy „ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, egy szerves törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos nyelv a magyar.”
A nyilvánosságra hozott határozattervezet voltaképpen egy folyamodványt tartalmaz Románia kormányához, amelyben az önkormányzat a helyi közösség nevében kéri a fentieket. A felkérésnek eddig négy önkormányzat tett eleget: Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy és Makfalva. Elhangzottak elhárító kifogások, ezekre adunk választ az alábbiakban, és kérünk minden érintettet, Székelyföld lakóit elsősorban, gondolkozzanak el a kifogásokon és a válaszokon.
1. Egy székelyföldi önkormányzati vezető szerint fölösleges kinyilvánítani újra és újra a közakaratot, hiszen mindenki tudja, mit akarunk. Hamis. A közakarat kinyilvánításának leghitelesebb módja a népszavazás. Hivatalos népszavazás a felsorolt célok mellett nem történt, ezt a prefektusok megakadályozták. Még az RMDSZ által kezdeményezett népszavazást is megakadályozták, pedig az csak annyit javasolt, hogy Kovászna, Hargita és Maros tartozzon egy fejlesztési régióba. Székelyföld bedarálásának veszélye nem múlt el, és vele szemben nincs hivatalos hivatkozási alapunk, a kormány, a törvényhozás, és a nagyvilág előtt!
2. Gyakran elhangzik az is, a prefektusok ezeket a határozatokat is meg fogják támadni a közigazgatási bíróságon, tehát értelmetlen ezeket elfogadni. Hamis. Míg a népszavazásra vonatkozó határozatokhoz volt egy hozzárendelt feladat, maga a népszavazás, amely nélkül a határozat önmagában semmit nem ér, a folyamodvány elfogadására vonatkozó határozat önmaga a végcél: a választottak nyilatkoznak a választók nevében. Másfélszáz önkormányzati határozat ugyanazt fejezi ki, mint a népszavazás. Ezt a prefektusok, vagy a bíróság minősítheti, meg nem történtté azonban nem tehetik.
3. Mások azt mondják, nem jó ezt a kérdést a kampányban felvetni. Hamis. A kampányban, amikor a közfigyelem a közéletre irányul, a határozatok egyöntetű elfogadása mozgósítani képes a választókat. Csak abban az esetben nem felel meg ez az időszak, ha nincs meg a határozatok elfogadásához szükséges politikai akarat, hiszen ez demobilizálja a választókat, mert politikai akarat hiányában a képviselet öncélú, értelmetlen.
4. Volt, aki azzal érvelt, hogy a székelyföldi önrendelkezésre vonatkozó szerves törvényt csak a parlament fogadhatja el. Válasz: aki ilyent mond, az nem olvasta el a tervezetet, hiszen annak nem is tárgya a törvény elfogadása. Az valóban a parlament hatásköre, ám erre vonatkozó kérést, a közösség nevében bátran megfogalmazhat a helyi tanács.
5. Végül: a polgármesterek nem tudják pontosan, mit kell tenni. Válasz: Akár rendkívüli tanácsülésen elfogadni a Székely Nemzeti Tanács honlapján elérhető minta szerint a határozatot (a nyitó oldalon az „Önkormányzatok az autonóm Székelyföldért feliratra kell kattintani). Ez kimondottan csak akarat kérdése.
Meggyőződésünk, hogy minden székelyföldi önkormányzat jóhiszeműen közelíti meg a kérdést, és amint sikerült eloszlatni a félreértéseket, ezek a határozatok megszületnek és eljutnak a határozat 3. pontjában megjelölt címzettekhez.
Marosvásárhely, 2014. 05. 10.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Erdély.ma

Érmihályfalván rajtolt a Néppárt autonómiakaravánja
Az Erdélyi Magyar Néppárt több erdélyi település érintésével autonómiakaravánt indított, amelynek keretében vezetői és szakértői ismertetik a korábban közvitára bocsátott néppárti autonómiakoncepciót. A körút első állomása Érmihályfalván volt, ahol Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár az önrendelkezés és a föderális államberendezkedés előnyeiről tartott előadást.
Csomortányi István, a Partiumi Autonómia Tanács elnöke, a Néppárt Bihar megyei szervezete elnökének köszöntője után Tőkés László szólalt fel elsőként. Mint mondotta, egyházi emberként, európai parlamenti képviselőként, illetve a több mint tíz évvel ezelőtt alakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként mindhárom területen – az egyházban, az EP-ben és Erdélyben egyaránt – szükségesnek tartja az önrendelkezésre való törekvést.
A hit fontosságát emelte ki az autonómiaküzdelemben, amelyet egy futballmérkőzéshez hasonlított: az a csapat, amely a meccs elvesztésének gondolatával lép a pályára, az bizonyára veszíteni is fog. „Ha valaki kételkedne harcunk sikerében, az gondoljon a huszonöt évvel ezelőtti Temesvárra, ahol egy sokszorosan megalázott, lenézett, elnyomott gyülekezet vívta ki szabadságát” – hangsúlyozta. Megítélése szerint felértékelődött az autonómia „árfolyama”, megnőtt az ázsiója, immár nem kerülheti el Európa sem, hogy szembenézzen a kollektív kisebbségi jogokkal. Tőkés László úgy vélekedett, hogy döntő fordulat érlelődik e tekintetben.
Az autonómiafórumon részt vevő Nyíri Béla, Nyírábrány polgármestere a demokrácia fokmérőjének nevezte az autonómiát, amelyért küzdeni kell. A fideszes elöljáró sok sikert kívánt a küzdelemhez az erdélyi magyar közösségnek.
Bakk Miklós előadását az autonómia fogalmának meghatározásával kezdte, mondván: az autonómia az eszköz, mely lehetővé teszi, hogy a magunk dolgában mi magunk döntsünk. A Néppárt autonómia-csomagtervéről elmondta: ez nemcsak a székelyeknek vagy a partiumiaknak, hanem az ország minden területi közösségének önrendelkezést adna. Hangsúlyozta: a területi közösségeket nem Bukarestből irányítva megrajzolni, hanem elismerni kell, hiszen ezek eleve léteznek. A Néppárt javaslatcsomagja több elemet tartalmaz, mint például egy általános szabályozást a területi-regionális közösségekre nézve, a régiók létrehozásának törvényeit, illetve a régiók közösségének alapján készült statútumot.
Az előadó felhívta a figyelmet: Románia mostani államberendezkedése nem felel meg az uniós térség kihívásainak, számos anomália tapasztalható, ezért elkerülhetetlen a régiók újragondolása. Az előadást követően Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke összegezte az autonómiaküzdelem múltját, és jelenét. Mintegy tíz évvel ezelőtt vált nyilvánvalóvá, hogy kettészakad az erdélyi magyar érdekképviselet. Ennek oka az volt, hogy különböztek a vélemények a bukaresti hatalomhoz és az autonómiához való viszonyulást illetően. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tíz évvel ezelőtti megalakulásával, illetve a 2011-ben alakult Néppárt megjelenésével esély nyílott arra, hogy az autonómia párti, „kuruc” politikát folytató tábor megerősödjön.
A legfőbb feladat a 2016-os választásokon való sikeres szereplés, annak érdekében, hogy a jelenlegi „labanc” hatalommal szemben átütő sikert érjen el a Néppárt. Ezzel pedig egy olyan alkupozíció teremtene, amelyben lehet beszélni az autonómiáról – vélekedett Toró T. Tibor. A partiumi autonómiára vonatkozóan kifejtette: többletfeladatok előtt áll a Partiumi Autonómia Tanács, hiszen a régió identitása nem olyan erős, mint Székelyföld esetében. Ehhez egy erős, elkötelezett, harcra elszánt munkára van szükség – szögezte le a pártelnök.
Az autonómiafórumot az elkövetkező hetekben több erdélyi és partiumi helyszínen megszervezik, legközelebb Gyergyószentmiklóson.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Erdély.ma

Hegedüs: nem volt örömfakasztó, amit a kulturális minisztériumban találtunk
„Történelmet írtunk Bukarestben, a kulturális tárcánál, hiszen a magyarságnak először van egyszerre minisztere és örökségvédelmi államtitkára. Nem volt örömfakasztó az, amit találtunk ott márciusi visszatértünkkor. Az előző miniszterek egyfelől leállították az általunk helyreállításra felterjesztett magyar műemlékek munkálatainak finanszírozását, másfelől meg olyan Országos Műemlék Helyreállítási Tervet állítottak össze, amelyben kevés magyar műemlék szerepel. Ez történik akkor, amikor mi magunk nem gondoskodhatunk ezekről, amikor az RMDSZ nincs ott, ahol megvédheti a magyar örökséget” – mondta Hegedüs Csilla örökségvédelmi államtitkár Nagyváradon, a középkori várban megtartott, műemlékvédelemről szóló beszélgetésen, amelyen Pásztor Sándor államtitkárral közösen vett részt.
Az EP-képviselőjelölt azt is hangsúlyozta, Nagyváradon az uniós tagság pozitív hozadékait, a műemlékvédelemre lehívható európai uniós források hasznát éppen a középkori várban jelenleg folyamatban lévő munkálatok szemléltetik. Azért fontos a magyarság brüsszeli jelenléte, hogy szakemberei folyamatosan tudjanak az ilyen lehetőségekről.
„Az előző RMDSZ-kormányzás idején igyekeztünk a műemlékvédelem támogatási rendszerén javítani és száz magyar műemlék került fel a tárca helyreállítási listájára. Kelemen Hunor első kulturális miniszteri mandátuma idején 55 millió lejt szánt a helyreállításokra. Ehhez képest, visszatértünkkor kiderült, hogy évente legföljebb 13 millió lejt költenek az épített örökség felújítására és elhanyagolták a magyar műemlékeket. Ezen a helyzeten szeretnénk javítani a jelenlegi mandátumban” – tette hozzá az örökségvédelmi államtitkár és azt is hangsúlyozta, hogy nemrég még olyan emberek is döntöttek az épített örökség helyreállításáról, akik csupán hallomásból ismerik a szakterületet, az országos szaktestületekből pedig hiányoztak a magyar szakemberek. „Azért kérjük az önök bizalmát, szakvéleményét és bátorítását, hogy folytathassuk az érdekvédelmi munkát itthon és Brüsszelben. Május 25-én szavazatunkkal azt is elmondjuk: nem hagyjuk, hogy elhanyagolják a mi ügyeinket” – összegzett az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, aki a szakmai beszélgetést megelőzően a Bihar megyei Réven Biró Rozália szenátorral, országos nőszervezeti elnökkel együtt köszöntötte a szavalóverseny résztvevőit, majd a nagyváradi Minden magyar majálisán beszélgetett a választókkal. (rmdsz tájékoztató) Transindex.ro

Bürök-díjjal tüntetik ki Peti Andrást, Marosvásárhely alpolgármesterét
Bürök-díjjal tüntetik ki Peti Andrást Marosvásárhely alpolgármesterét a „Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen” civil érdekérvényesítő ügy kezdeményezői.
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen ügy akciócsoportja létrehozott két díjat, a Bürök-, illetve a Kakukkfű-kitüntetést. A bürök egy mérgező növény, az antik görögök halálbüntetések során használták, innen ered a „bürök pohár” kifejezés. A kakukkfű a görög thymon – bátorság – szóból ered: a növényt több nép hagyománya társította ezzel az erénnyel.
A Bürök-díjat, a hamis tényeket, a közösséget megtévesztő (mérgező), cinikus, arrogáns hangnemet, hamis információkat tartalmazó politikai állásfoglalások megfogalmazói kapják, egy virtuális bürök (kép) társaságában.
A Kakukkfű-díjat azok a személyek kapják majd, akik bátran felvállalják az igazságot, még abban az esetben is ha időszakosan kudarcokat, eredménytelenségeket kell bemutassanak. Reméljük lesznek bátor, igazmondó politikusok, akiknek majd átadhatjuk a Kakukkfű-díjat.
Csoportunk egyöntetű véleménye alapján Peti András 2013. május 9-én megjelent politikai állásfoglalása – Kétnyelvű utcanévtáblák: a döntés már megvolt, következik a kivitelezés! – nyomán méltóvá vált arra, hogy átvehesse tőlünk az első Bürök-díjat. Az alpolgármester úr, sajnos még mindig úgy gondolja, hogy az utcanévtábla ügyben a legjobb megoldás tovább hazudozni a város magyar közösségének, amely 25 éve türelemmel és alázattal várja (mindhiába) a kétnyelvű utcanévtáblákat. Mindazonáltal szívből reméljük, hogy Önt rövidesen Kakukkfű-díjjal tüntethetjük ki, amelynek elnyeréséért nem kell semmit tennie, csak őszintén bemutatni az üggyel kapcsolatos érdekvédelmi lépéseket, valamint a kétnyelvű utcanévtáblák megvalósításához kötődő konkrét határidőket. A „Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen” civil csoport. Erdély.ma

Ukrán válság – Románia elítélte a kelet-ukrajnai szakadár népszavazásokat
A román külügyminisztérium törvénytelennek tartja és elítéli a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyék önállóságáról vasárnap rendezett népszavazásokat, és Oroszországot is felszólítja, hogy ne ismerje el azok eredményét.
A bukaresti külügyi közlemény szerint az „úgynevezett referendumok" ellentétesek az ukrán alkotmánnyal és a nemzetközi joggal, ilyenként nem mérvadóak és nem járnak jogi következménnyel. „Megszervezésük egy újabb provokáció azon cselekmények sorában, amelyek Ukrajna területi épsége és szuverenitása ellen irányulnak, beleértve a Krím félszigetnek az Orosz Föderáció általi 2014 március 21-i törvénytelen elcsatolását" – olvasható a kommünikében.
Bukarest kiáll Ukrajna területi épsége és szuverenitása megőrzéséért, amelyeket a térség biztonsága és stabilitása alapfeltételeinek tekint, ugyanakkor aggasztják a szakadár törekvések, amelyek megítélése szerint elhúzódó „konfliktusívet" rajzolnak ki a Fekete-tenger térségében, súlyos biztonsági kockázatot idézve elő.
A román külügyminisztérium felhívást intézett Oroszországhoz, hogy ne ismerje el a május 11-i kelet-ukrajnai népszavazásokat, tartsa tiszteletben Ukrajna területi épségét és szuverenitását, továbbá „térjen vissza" a nemzetközi jog keretei közém, beértve a Krímből való haladéktalan kivonulást". Vasárnap az oroszbarát szeparatisták rendeztek népszavazást a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyében a két régió önállóságáról. A Nyugat jelezte, hogy nem fogadja el a referendumot. MTI. Erdély.ma

Kampány, még mindig lefelé
Az állami intézmények politikamentesítését szorgalmazta tegnap Traian Băsescu államfő, aki olyan lazán kampányol legújabb pártjának, mintha már rég nem lenne hivatalban. Azt ugyanis már az első, 1991-ben elfogadott posztkommunista alkotmány kimondta, hogy a román állam elnöke nem lehet egyetlen párt tagja sem, sőt, kötelessége a pártok között közvetítői, egyensúlyozó szerepet játszani, ha a helyzet úgy kívánja. Igaz, ezt eddig sem vették komolyan: a megengedettnél eggyel több mandátumot végigvivő Ion Iliescu is nyíltan az általa létrehozott szociáldemokrata párthoz húzott, és méltó utóda sem csinál titkot abból, hogy neki viszont a jobboldal tetszik. Már az a része, amit ő irányít.
Hogy hova, az kevésbé számít.
A ’89-es fordulat után minden párt egyetértett abban, hogy a szakértelemnek kell előnyt adni, de ez a kézenfekvő és gazdaságszilárdító elv elsikkadt az átmeneti zavarosban. Pár éve próbálkoztak a prefektusi tisztség pártsemlegesítésével, van rá máig érvényes törvény, szakképzést is szereztek az akkori megbízottak, aztán mégis lecserélték őket a következő kormányváltáskor. A miniszteri és igazgatói székekben még gyakoribb a váltás, és a legtöbb esetben botrányhoz kötött. Ilyenkor sokat beszélnek az illető magánéletéről is, még az államfő sem átall pletykálni, holott a polgárt az az egy csalás érdekli igazán, amit ellene követnek el a jog és demokrácia hirdetői. Mert munkahelyet, adócsökkentést, jólétet, korszerű egészségügyet, hasznos tudást nyújtó oktatást, utakat, biztonságot ígértek neki. Most azzal kampányolnak – igaz, nagyon langyosan –, hogy az uniós pénzek majd megoldják a gondokat. Ideje lenne, mert a munkanélküliség másfél éve növekszik, és ezreket készülnek elbocsátani a vasúttársaságtól (a Nemzetközi Valutaalapra hivatkozva, mintha ők vitték volna csődbe), miközben újabb adókat vezetnek be. Csakhogy ezek elvesznek valahol, a kórházak, iskolák, utak nem javulnak, és ráadásul itt az orosz–ukrán konfliktus, amit nem szakértő vezetőink ugyanúgy félvállról vesznek, mint minden mást: az államfő alpári sértéseket vág az orosz miniszterelnök-helyetteshez, a kormányfő nekimegy az értelmiségnek, majd nemzetközi könnyűzene-fesztiválra látogat, és pénzt is visz „Románia népszerűsítésére”. Nos, legalább abban jók, hogy mindegyre képesek alulmúlni önmagukat...
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sajtónk jövőjéről
Tatrangon tartotta tavaszi közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete az elmúlt hét végén. Egyúttal köszöntötték a szervező Brassói Lapokat, mely idén ünnepli létesítésének 165. évfordulóját.
A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának tervezett tanácskozása elmaradt, mivel többen nem tehettek eleget a meghívásnak, a kárpátaljaiak az ukrajnai válság okán maradtak otthon. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének küldöttsége bemutatta a tavaly a Bánságban szervezett riporttábor eredményeit tartalmazó, Szigetlét című kötetet, melyben Ferencz Csaba, lapunk munkatársa két írással jelentkezik. A találkozón főleg szakmai kérdésekről, az erdélyi magyar sajtó jövőjéről folyt a vita. A közszolgálati rádiózás témakörének vitaindítóját Szász Attila, a marosvásárhelyi rádió főszerkesztő-helyettese, a nyomtatott sajtóét Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője tartotta. (Szekeres) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

FUEN: követeljük, hogy az EU foglalja az európai szerződésbe a kisebbségvédelmet
,,Irányváltásra van szükség az EU-ban, értékként kell az etnikai és nyelvi sokféleségre tekinteni, és védeni ezt az értéket, biztosítani az őshonos közösségeket, hogy meglévő jogaikat európai szintű szabályozás és ellenőrzési mechanizmus védi, amelyet a jó gyakorlatok és megoldások kölcsönös megosztása egészít ki"– fogalmazott Vincze Lóránt a FUEN flensburgi kongresszusán. Az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, a FUEN alelnöke mutatta be a kongresszus kisebbségi kiáltványát, amely az új európai mandátumban nyitott, és közvetlen párbeszédet kér az Európai Bizottság, az Európai Parlament, valamint a FUEN-ben tömörülő kisebbségi közösségek között. Azt kérik az EU-tól, hogy állapítson meg ütemtervet a kiáltványban foglaltak életbe ültetésére, és az új EB egyik biztosának hatásköre terjedjen ki a kisebbségvédelemre is.
Az európai kisebbségi szervezetek május 7–10. között a németországi Flensburgban vettek részt az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója 65. kongresszusán. A szombaton délelőtt tartott éves közgyűlés kisebbségi kiáltványt fogadott el, amely elfogadhatatlannak nevezi, hogy az EB sorozatosan utasít el minden kisebbségvédelemre vonatkozó javaslatot és felvetést, ugyanakkor a dokumentum méltányolja azokat az ajánlás jellegű jelentéseket és határozatokat, amelyeket az Európa Tanács vagy az Európai Parlament fogadott el ebben a témában.
A flensburgi kisebbségi kiáltvány leszögezi: az európai kisebbségek nem jelentenek fenyegetést Európa és a tagállamok kohéziója szempontjából, ellenkezőleg, sokszínűségükkel a társadalmat gazdagítják. ,,A nemzeti kisebbségek a kiáltványban követelik, hogy az EU egyértelműen foglalja az európai szerződésekbe az őshonos közösségek és nyelvi kisebbségek védelmét. A dokumentum külön kitér az európai jó megoldások gyakorlatba ültetésére más tagállamokban, olyan intézkedések révén, amelyeket maguk az ott élő közösségek is kielégítőnek találnak, beleértve az önrendelkezések és autonómiák rendszerét" – fogalmazott a FUEN alelnöke. A tízpontos határozat bírálja a koppenhágai kritériumrendszer kettős mércéjét, és kéri, hogy az EU valamennyi tagállamán kérje számon a kisebbségi jogok kidolgozását és alkalmazását.
,,A flensburgi FUEN-kiáltvány újrafogalmazza az európai kisebbségvédelem legfontosabb tennivalóit, és nyilvánvalóvá teszi, hogy az Európai Uniónak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, mégpedig úgy, hogy hatáskörébe emeli a szabadságjogok ezen területét" – hangsúlyozta a FUEN kongresszusán Vincze Lóránt.
FUEN-tag lett a Magyar Polgári Párt
A Magyar Polgári Párt sikerként értékeli, hogy egy olyan rangos nemzetközi szervezet soraiban tudhatja magát, mint az európai nemzeti közösségeket és kisebbségeket tömörítő FUEN. A május 10-i közgyűlésen hivatalosan is bejelentették, hogy támogatói tagságot szerzett a Magyar Polgári Párt. Az MPP célja, hogy a nemzetközi porondon is hallassa hangját, felhívja a figyelmet az erdélyi és székelyföldi magyarság helyzetére. "A romániai magyarság lélekszámából kiindulva természetes, hogy ezt a régiót, illetve az itt élő magyar közösséget több szervezet is képviselje. Az MPP régi törekvése, hogy tagfelvételt nyerjen, és örülünk, hogy ezt most, a szervezet 65. kongresszusa alkalmával sikerült elérnünk, külön örülünk annak, hogy most azok is támogatták kérésünket, akik eddig esetleg ellenezték azt" – értékelte az eseményt Biró Zsolt pártelnök. Népújság (Marosvásárhely)

Rekordszámú részvétel a magyar középiskolák tantárgyvetélkedőjén
"Mikor egy csúcsot megmásztál..."
Reál és humán tárgyakból jeleskedő tizenévesek népesítették be szombat reggel a Bolyai líceum dísztermét. A magyar tannyelvű középiskolák kilencedik alkalommal megszervezett országos tantárgyvetélkedőjének résztvevőit a házigazda szerepében Láday Zoltán tanár köszöntötte. 251 diák, 32 iskola, 21 város – sorolta a megnyitót moderáló pedagógus a verseny paramétereit, majd azt is hangsúlyozta, hogy a jelzésértékű létszámnövekedésnél még fontosabb, hogy a diákok felkészültsége, illetve a tanárok igényessége, és ennek következtében a teljesítmény is évről évre nő.
Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója köszöntőjében kiemelte, az a tény, hogy sikerült a hazai magyar oktatást biztosító egyetemeket a verseny köré csoportosítani, a vetélkedőn elért eredmény ugyanis a felsőoktatásban való továbbtanulás biztosítéka lehet, a rendezvény színvonalát emeli, ugyanakkor lehetőséget kínál azoknak a tehetséges diákoknak a felismerésére, akik anyanyelvükön nem tudnak nemzeti olimpiákon bizonyítani. Az intézményvezető a tanügy-minisztériumnak, illetve a megyei tanfelügyelőségnek is köszönetet mondott a támogatásért, majd így biztatta a diákokat: – A legjobbak között a legjobbak vagytok.
A továbbiakban Bakos Levente egyetemi adjunktus üdvözölte a verseny szereplőit, majd Markó Béla szenátor a vetélkedő megszületésének előzményeit idézte fel, amikor Bálint István igazgatóval leültek megbeszélni az ötlet kivitelezésének részleteit.
– Ahhoz, hogy bármilyen elképzelés megvalósulhasson, és a szó legnemesebb értelmében nyerni tudjunk, elengedhetetlen a jövőbe vetett bizalom, a hit, hogy képesek vagyunk teljesíteni mindazt, amit elterveztünk – tette hozzá Markó Béla.
Szabó Csilla a tanügy-minisztérium képviselőjeként köszönetet mondott azért, hogy a tavalyi ötletet sikerült valóra váltani, és a verseny a fizikavetélkedővel bővült, majd az újoncokat üdvözölte.
– Idén rekordszámú részvétellel zajlik a verseny, és ez azt bizonyítja, hogy vannak diákok és tanárok, akik úgy gondolják, hogy minden külső látszat ellenére érdemes tanulni – mondta, majd Pascalt idézte a szaktárca illetékese: "mikor egy csúcsot megmásztál, akkor veszed észre, hogy a hátad mögött egy sokkal magasabb csúcs van, és arra vár, hogy meghódítsd".
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes azt emelte ki, hogy a Bolyai líceum az évek során igazi versenyközponttá alakult, hiszen nincs még egy olyan romániai középiskola, ahol szinte minden héten valamilyen országos verseny zajlana. A tanintézethez kapcsolódtak Peti András alpolgármester gondolatai is:
– Soha nem fogom tudni törleszteni mindazt, amit diákként ez az iskola adott nekem. Bízom benne, hogy az új generáció a jövő tudományos társadalmának alapjait teszi le – mondta az alpolgármester.
Oláh-Gál Róbert, a vetélkedő elnöke 210 évvel pergette vissza az időt, amikor is Bolyai Farkast meghívták tanárnak a Református Kollégiumba. A nagy matematikus 1804. május 4-én tartotta székfoglaló beszédét, amely így kezdődött: "az igazságot jöttem tanítani".
A megnyitó végén Láday Zoltán a vetélkedők egyetemi és középiskolai tanárokból álló zsűrijének, illetve a támogatóknak mondott köszönetet, aztán a diáktömeg a tudásmérés helyszínei felé indult. A verseny előtti percekben pár résztvevőnek arra is volt lélekjelenléte, hogy kérdéseinkre válaszoljon.
– A Kalkulusz programozói versenyre jöttem. Jakab Tünde tanárnő ajánlott nekem feladatokat a felkészüléshez – mondta Barabási Csongor, a Bolyai líceum tizedikes diákja. A szintén tizedikes bolyais Gyéresi Ibolya Kreszcencia a Fabinyi Rudolf kémiavetélkedőre jelentkezett, szerves kémiából kellett tudását bizonyítania.
– Nem izgulok különösebben, mert elég sok versenyen részt vettem már. Folyamatosan tanulok ezekre a megmérettetésekre, így nem jelentett különösebb erőfeszítést a mostanira való felkészülés – összegzett a diáklány. Szabó Barna, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium tizenegyedikese szintén a programozói vetélkedőre érkezett.
– Erre a versenyre nem lehet előzetesen felkészülni, minden a logikán alapszik – mondta, majd azt is elárulta, hogy a vetélkedőn elért siker a Sapientia egyetemre biztos bejutást, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem informatika szakán szervezendő felvételin pluszpontokat jelentene. A vetélkedők eredményeire keddi lapszámunkban térünk vissza.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Hegedüs Csilla örökségvédelmi államtitkár, EP-képviselőjelölt Bihar megyei műemlékvédő szakemberekkel találkozott
Elhanyagolják épített örökségünk, ha nem vagyunk ott, ahol megvédhetjük
„Történelmet írtunk Bukarestben, a kulturális tárcánál, hiszen a magyarságnak először van egyszerre minisztere és örökségvédelmi államtitkára. Nem volt örömfakasztó az, amit találtunk ott márciusi visszatértünkkor. Az előző miniszterek egyfelől leállították az általunk helyreálltásra felterjesztett magyar műemlékek munkálatainak finanszírozását, másfelől meg olyan Országos Műemlék Helyreállítási Tervet állítottak össze, amelyben kevés magyar műemlék szerepel. Ez történik akkor, amikor mi magunk nem gondoskodhatunk ezekről, amikor az RMDSZ nincs ott, ahol megvédheti a magyar örökséget” – mondta Hegedüs Csilla örökségvédelmi államtitkár Nagyváradon, a középkori várban megtartott, műemlékvédelemről szóló beszélgetésen, amelyen Pásztor Sándor államtitkárral közösen vett részt.
Az EP-képviselőjelölt azt is hangsúlyozta, Nagyváradon az uniós tagság pozitív hozadékait, a műemlékvédelemre lehívható európai uniós források hasznát éppen a középkori várban jelenleg folyamatban lévő munkálatok szemléltetik. Azért fontos a magyarság brüsszeli jelenléte, hogy szakemberei folyamatosan tudjanak az ilyen lehetőségekről. „Az előző RMDSZ-kormányzás idején igyekeztünk a műemlékvédelem támogatási rendszerén javítani és száz magyar műemlék került fel a tárca helyreállítási listájára. Kelemen Hunor első kulturális miniszteri mandátuma idején 55 millió lejt szánt a helyreállításokra. Ehhez képest, visszatértünkkor kiderült, hogy évente legföljebb 13 millió lejt költenek az épített örökség felújítására és elhanyagolták a magyar műemlékeket. Ezen a helyzeten szeretnénk javítani a jelenlegi mandátumban” – tette hozzá az örökségvédelmi államtitkár és azt is hangsúlyozta, hogy nemrég még olyan emberek is döntöttek az épített örökség helyreállításáról, akik csupán hallomásból ismerik a szakterületet, az országos szaktestületekből pedig hiányoztak a magyar szakemberek. „Azért kérjük az önök bizalmát, szakvéleményét és bátorítását, hogy folytathassuk az érdekvédelmi munkát itthon és Brüsszelben. Május 25-én szavazatunkkal azt is elmondjuk: nem hagyjuk, hogy elhanyagolják a mi ügyeinket” – összegzett az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, aki a szakmai beszélgetést megelőzően a Bihar megyei Réven Biró Rozália szenátorral, országos nőszervezeti elnökkel együtt köszöntötte a szavalóverseny résztvevőit, majd a nagyváradi Minden magyar majálisán beszélgetett a választókkal. Nyugati Jelen (Arad)

„Naponta tennünk kell azért, hogy valóban keresztények és európaiak legyünk!”
Kampánykörútja során éppen május 9-én, Európa-napon érkezett Temesvárra Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, aki péntek délelőtt részt vett a jelentős közéleti és kulturális személyiség, a múzeumalapító Ormós Zsigmond mellszobrának avatóünnepségén. A szobor felavatása után Sógor Csaba rögtönzött sajtótájékoztatót tartott a Központi Parkban, amelynek során az alábbiakat nyilatkozta a magyar sajtónak: „Végre Ormós Zsigmondnak is áll a köztéri szobra, de azért még sok tennivalója akad Temesvárnak és Romániának is. Remélem, visszahívnak majd, amikor a román szöveg mellett magyar és német, esetleg angol nyelvű felirat is lesz ezen a szobron. Úgy vagyunk európaiságunkkal is, mint kereszténységünkkel: naponta tenni kell azért, hogy valóban keresztények és európaiak legyünk! Országjáró körutunk éppen erről szól: bejárjuk négy jelölttársammal az országot és mindenkit arra bíztatunk, hogy május 25-én a szavazatával, a jelenlétével erősítse meg ezt az országot, benne az erdélyi és a bánsági magyarságot. Hogy valóban európaiak és keresztények legyünk minden nap és ebben legyünk segítségére a velünk együtt élő románoknak is. Május 25-én Európa parlamenti választások lesznek, és egy pecséttel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Ormós Zsigmond szobrára később a magyar és a német felirat is felkerüljön! Ez is nagy eredmény, hogy végre a város román vezetősége is magáénak vallja azt az embert, aki nagyon sokat tett ezért a városért, ezért a megyéért és a népek közti megbékélésért!” Sógor Csaba a sajtónak eredeti csángó tarisznyáját is megmutatta, amelybe az emberek minden magyar településen beleteszik nem csak az értékeket, amelyek a magyarságot képviselik és ezt az országot is európaivá teszik, de a panaszaikat és az észrevételeiket is. „Ebben a tarisznyában van egy notesz, amelybe feljegyzek minden panaszt, de van egy elektronikus notesz, egy táblagép is – mondta Sógor Csaba –, erre most feltesszük Ormós Zsigmond szobrát, hogy mások is lássák, olvassanak róla, tanulmányozzák az életét, és utána erőt merítsenek, mint ahogyan mi is erőt merítünk ebből az országjáró körútból. Másokat is arra bíztatunk, hogy ne szégyelljék európaiságukat és kereszténységüket, de magyarságukat sem. Tegyünk mindannyian valamit, elsősorban május 25-én, de utána is, azért, hogy Románia velünk együtt még európaibb ország legyen.”
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Verespatak – színvallásra szólított fel a Néppárt
Színvallásra szólította fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a román pártokat a verespataki aranybánya-terv ügyében.
A két alakulat szimpatizánsai tegnap Verespatakon tartottak tiltakozó megmozdulást a ciántechnológiás bányászat ellen. Közös nyilatkozatukban kijelentették, „a bányanyitás merénylet Erdély és az erdélyiek ellen”. Úgy értékelték, a verespataki bányaberuházás „Románia eddigi történetének a legnagyobb léptékű korrupciós ügye”.
Felkérték ugyanakkor a választások után megalakuló Európai Bizottság elnökét és környezetvédelmi biztosát, hogy tartsák tiszteletben az Európai Parlament (EP) éppen négy évvel ezelőtt hozott határozatát, amelyben Áder János és Tőkés László kezdeményezésére a testület a cianidos bányászat betiltását határozta el. Szabadság (Kolozsvár)

Történelem-hamisítások
Kolozsvár belvárosában, mostanában, az EP-választási kampány csúcsán, az egyik párt utcai standjánál a járókelők jókora pannóra kanyaríthatják rá filctollal gondolataikat, a jelölteknek szánt javaslataikat.
Természetesen a szabadosságig terjedő szólásszabadság szellemében. Az egyik ilyen iromány azt tanácsolja a leendő EU-atyáknak, hogy tegyenek meg mindent az RMDSZ politikai holtvágányra futtatása érdekében, mert az horthysta alakulat, amely mindig saját céljai elérésével csapolja meg az ország kasszáját. Nagyon veszélyes, mivel horthysta, tehát fasiszta! Ki tudná összeszámlálni, hány román nemzedék nőtt fel ilyen propagandatanokon okítva, a kollektív bűnösség sablonos vádját vonva a magyarságra. Szabadság (Kolozsvár)