Az elutasításból merítkezne az EMNT és az EMNP
Az Európai Bizottság orientatív szakvéleménye ugyan elutasította az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) európai polgári kezdeményezésének első változatát, a kapott indoklás azonban hasznos jogi támpontokat ad a végleges beadványuk kidolgozásához – közölte Nagyváradon Szilágyi Zsolt, a néppárt alelnöke (képünkön).
Tapasztalata szerint a bizottság hajlamos elhárítani az őshonos kisebbség védelmének problematikáját, azt regionális, országos kérdésnek tekinti, és bár polgári kezdeményezésük semmire sem fogja kötelezni őket, reményeik szerint kimozdítja majd a testületet az etnikum iránti közönyéből. Az ENMT és az EMNP pedig éppen az európai őshonos egyének identitásának, illetve a kisebbségi közösségek hagyatékának védelmére szeretne törvényes keretet.
„Ez európai ügy" – szögezte le Szilágyi Zsolt, aki megjegyezte, hasonló kezdeményezéseket nagyon nehéz keresztülvinni a bizottságon. Mint mondta, tavaly október óta például 25 javaslatból csak tizenötöt regisztráltak, abból pedig csak egy tudta összegyűjteni egy év alatt a meghallgatáshoz szükséges egymillió aláírást. Ők azonban támogatnak minden olyan javaslatot, amely átjut a jogi regisztráció szűrőjén, és az európai őshonos közösségek jogainak törvényi biztosítását szolgálják, ezt nem tekintik politikai versengésnek.
Ennek szellemében például a bizottság elővéleményezését átadták annak az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEN), amelynek az RMDSZ is tagja, s ugyancsak kisebbségvédelmi javaslaton dolgozik. A FUEN kezdeményezésének szövege még nem ismert, Szilágyi szerint azért, mert még nem véglegesítették. A harmadik ilyen jellegű kezdeményezést a Székely Nemzeti Tanács terjesztette elő, de még nem kapott választ az Európai Bizottságtól.
Szilágyi kérdésünkre elmondta, amennyiben javaslatukat sikerül regisztráltatni, úgy kilenc-tíz tagállam támogatására számítanak, többek között Belgium, Németország, Horvátország, Franciaország és Anglia lehet partnerük az aláírás-gyűjtési kampányban, amely várhatóan épp a jövő évi EP-választásokkal egy időben fog zajlani. Mint beszámoltunk, az Európai Unió több mint egy éve lehetőséget ad polgárainak arra, hogy legalább hét tagállamból, arányosan összegyűjtött egymillió aláírással támogatott javaslatot terjesszen elő EU-konform jogszabály megalkotására.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

SZNT: egységes fellépés szükséges
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is mozgósítja híveit arra a demonstrációra, amelyet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) július 20-ra hirdetett állást foglalni a romániai régióátalakítási tervek ellen, az autonómia mellett.
Tegnapi közleményben az SZNT ismételten hangsúlyozta: Románia közigazgatási átszervezésekor figyelembe kell venni, hogy „Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható”. A régió „csakis természetes, történelmileg kialakult határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként” képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. „Székelyföld közigazgatási integritása ma az egész romániai magyar társadalom elsődleges célja, feldarabolásának vagy beolvasztásának megakadályozása minden magyar feladata és kötelessége” – áll az Izsák Balázs elnök által jegyzett közleményben. Az SZNT ugyanakkor arra is figyelmeztetett, a régióátszervezés ellen szervezett valamennyi megmozdulásnak széles körű támogatottságot kell élveznie „minden erdélyi magyar politikai párt, a magyar önkormányzatok és civil szervezetek bevonásával”. A Székelyföld autonómiájáért küzdő szervezet szerint „a politikai haszonszerzés” szándéka – jöjjön az bármelyik párt részéről – a tiltakozási folyamat hitelességét veszélyezteti. Az SZNT közölte, a települési székely tanácsok mozgósításával csatlakozik a július 20-ra tervezett székelyföldi megmozdulásokhoz, ugyanakkor szorgalmazza az általa már megfogalmazott, a polgári engedetlenség különböző formáit is magába foglaló akciósorozat tervének elfogadását, amely lehetővé teszi a széles körű és egységes fellépést.
RMDSZ: különutas politika
,,Különutas politikát folytat az EMNP az autonómia és a regionális átszervezés témájában megszervezett tüntetés kapcsán, hiszen a párt vezetői tisztában vannak azzal, hogy az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács jó ideje egyeztet egy ősszel sorra kerülő nagyméretű utcai demonstrációról” – nyilatkozta Kovács Péter tegnap a Marosfőn megszervezett EU-táborban. ,,Sajnálatos, hogy az EMNP egyszerű kampányeseménnyé degradálja az autonómia és a regionális átszervezés témáját” – mondta az RMDSZ főtitkára, hozzátéve: ,,nem ismerik fel, hogy nem egy újabb magyar–magyar egymásnak feszülésről van szó, hanem a román politikumot, a román társadalmat kell meggyőznünk az igazunkról, illetve azokról az elképzeléseinkről, amelyek közép- és hosszú távon meghatározó fontossággal bírnak a romániai magyar nemzetközösség szempontjából.” Mint fogalmazott: „az EMNP sok kicsi vízipisztollyal megy a háborúba, pedig most a nagyágyúra van szükség, hiszen csak egy több tízezres nagyságú utcai megmozdulás tud megfelelő súlyt adni a követeléseinknek”. Kovács Péter továbbá elmondta: az RMDSZ álláspontja szerint az ősz folyamán nagyméretű, az emberek összefogásán alapuló tiltakozást kell szervezni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Júliusban iktatják az RMDSZ kezdeményezését
Az RMDSZ és partnerei júliusban iktatják az Európai Bizottságnál az Európai Unió őshonos kisebbségeinek védelmét szolgáló polgári kezdeményezésüket – nyilatkozta tegnap Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára.
A politikus – aki két hete az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) alelnöki tisztségét is betölti – elmondta: a kezdeményezést ugyan június 21-én Brixenben, a FUEN kongresszusa keretében indították hivatalosan útjára, még az elmúlt napokban is kisebb stiláris igazításokat hajtottak végre a szövegen. Vincze Loránt ezzel magyarázta, hogy mindeddig még nem tették nyilvánossá a Minority Safepack Initiative elnevezésű európai polgári kezdeményezésük szövegét. „Alapos munkát szeretnénk végezni” – magyarázta a késlekedést Vincze Loránt.
A politikus elmondta, nem vették hasznát annak a válasznak, amelyet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kapott az Európai Bizottsághoz véleményezésre beadott saját polgári kezdeményezésére. Az EMNP korábban közölte, a brüsszeli negatív választ a FUEN rendelkezésére bocsátotta, hogy annak tanulságai valamennyi kezdeményezés számára hasznosíthatók legyenek. Vincze Loránt nem találta meglepőnek, hogy az Európai Bizottság kedvezőtlenül véleményezte az EMNP–EMNT kezdeményezését arra hivatkozva, hogy a kisebbségi jog nem uniós hatáskör. „Számunkra is a legfontosabb kihívás az volt, hogy megtaláljuk a kapcsolódási pontokat az EU kompetenciáival” – magyarázta a FUEN alelnöke.
Vincze Loránt azt is elmondta, a két hete történt megválasztásával először van erdélyi magyar alelnöke a FUEN-nek. A kilencvenes években a svájci magyar Komlóssy József töltött be alelnöki tisztséget a kisebbségi szervezetben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiss Tamás: Kevés köze van a valósághoz a népszámlálási adatoknak
Nem Románia lenne az első ország Kelet-Európában, ahol kozmetikázzák a népszámlálási adatokat – nyilatkozta a Szabadságnak Kiss Tamás szociológus. A szakember a 2011-es népszámlálás végleges adatait értékelte, amelyet tegnap tett közzé az Országos statisztikai hivatal, és amely a korábban ismertetett előzetes eredményekhez képest lényegesen magasabb lakosságszámot állapít meg.
– A népszámlálás módszertanát tekintve 2011-ben a kérdőíveket személyes lekérdezés alapján töltötték ki, nem volt szó regiszter alapú népszámlálásról. A személyes összeírás 19 milliós lakosságszámot eredményezett, ezt egészítették ki több mint 1,2 millió személlyel, akiknek az adatait különböző nyilvántartásokból vették át, például a pénzügy, a munkaügy, a nyugdíjosztály, vagy épp az egészségügyi minisztérium adatbázisaiból – magyarázta Kiss Tamás, aki szerint óriási a különbség az előzetes és a végleges adatok között.
A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint egyértelmű, hogy a 20 millió fölötti lakosságszám „felmutatása” volt e manőver célja. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy az ország lakossága meghaladja ezt a számot, vagy alatta marad, még ha kevéssel is. Hogy a „nagy” vagy a „kis” népességű országok kategóriájába tartozik Románia. Az Európai Unióban például bizonyos források, vagy épp az europarlamenti képviselői mandátumok száma függ az illető ország lakosságának számától.
– Úgy tűnik, hogy a népszámlálás folyamán, amely eléggé kaotikussá sikeredett, nem sikerült kellőképpen csalni, és végül ehhez a módszerhez folyamodtak – hangoztatta a szakember. – Az persze kérdéses, hogy mennyire számítanak majd hiteleseknek ezek a mutatók, hogy az Eurostat elfogadja-e például ezeket az adatokat, tette hozzá Kiss Tamás.
– Románia különben nem az egyetlen Kelet-Európában, ahol a népszámlálási eredményeknek egyre kevesebb közük van a társadalmi valósághoz, Szlovákiában és Bulgáriában is kozmetikázták az adatokat. A regiszterek alapján fel lehetett volna vinni akár 23 millióra is, hiszen a lakosságnyilvántartóban még mindig 23 millió fölött van a román állampolgárok száma – vélekedett.
Kiss Tamás szerint még a 19 milliós lakosságszám is nagyon optimista becslésnek számít, hiszen a nyugat-európai országokban a hivatalosan nyilvántartott román állampolgárok száma most már 3 millió fölött van, és folyamatosan nő.
A szakértő szerint azoknak a személynek a nagy száma, akik nem vallottak nemzeti hovatartozásukról, szintén arra vezethető vissza, hogy a különböző regiszterekből egészítették ki az adatokat, ilyenformán nem volt lehetőség rákérdezni erre. Kiss Tamás szerint fontos odafigyelni, hogy mihez viszonyítva fogják megállapítani ezentúl a nemzetiségi arányokat. Az RMDSZ-nek következetesen képviselnie kell azt az elvet, hogy az etnikai arány megállapításakor ne vegyék figyelembe azokat, akik nem nyilatkoztak a nemzetiségükről, hiszen nem is volt alkalmuk erre. A szakértő elmondta: a statisztikai hivatal közleményéből egyelőre arra lehet következtetni, hogy viszonylag korrekt módon járnak el, mivel a 19 millióból számítják a nemzetiségi arányokat.
Szabadság (Kolozsvár)

Egymillió „bónuszpolgár”
Mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lélekszáma – legalábbis ezt rögzíti a 2011 őszi népszámlálás végeredménye, amelyet csütörtökön tett közzé az Országos statisztikai intézet (INS).
Romániában lélektani szerepe van a húszmilliós küszöbnek, a 2011-es népszámlálási adatokat ezért felduzzasztották – jelentette ki a Krónika megkeresésére Székely István. Az RMDSZ főtitkárhelyettese, aki a szövetség népszámlálási bizottságának vezetője volt, elmondta, az Európai Unió által javallt módszertan alapján 19 millió személyt regisztráltak, aztán a 2011-ben felvett adatokat kiegészítették az államigazgatási szinten található adatbázisokkal, a lakossági nyilvántartások, a munkaügy, az adóhivatal adatbázisaival, arra hivatkozva, hogy voltak, akik nem tartózkodtak otthon, nem nyitottak ajtót, tehát nem sikerült őket 2011-ben megszámolni.
Sok aggályt vet fel a szakember szerint, hogy ezeket a nyilvántartásokat átemelték a népszámlálás hivatalos adatai közé, mert ezek az adatbázisok nincsenek megtisztítva, az ezekben szereplő polgárok száma közelíti a 23 milliót. Például nem jelentik a lakossági nyilvántartásokba, ha valaki elment, majd elhunyt Ausztráliában, másrészt szerinte az is kérdéses, hogy mi alapján döntötték el, mit vesznek át ezekből az adatbázisokból, és mit nem.
„Tény, hogy 1,1 millió személy adataival növelték meg a 2011-es népszámlálási regisztrációkat, ám ennek az 1,1 millió személynek nincs nemzetisége. Az adóhivatalban vagy a munkaügynél nem a nemzetiségük alapján tartják nyilván az állampolgárokat" – szögezte le Székely István. A politológus szerint az is aggodalomra ad okot, hogy a nemzetiségek arányát ehhez az 1,1 millióval megnövelt számhoz viszonyították, holott azoknak a számához kellett volna, akik nyilatkoztak a népszámlálás során a nemzetiségükről. Ez azért jelenthet gondot, mert lehetnek olyan települések, ahol éppen ezért 20 százalék alá csökken a magyarság aránya, és nem érvényesíthetők a közigazgatási törvény által szavatolt jogok, magyarázta Székely István.
Ugyanakkor a hivatalos eredmény szerinti 6,5 százalékos magyarság az 1,1 millió személylyel felduzzasztott végösszeghez viszonyítva azt igazolja, hogy a magyarság száma stagnál, a magyarság fogyásához arányaiban felzárkózott a román nemzetiségűek fogyása. A kilencvenes évekhez képest a különbség kiegyenlítődött, akkor a magyarok száma arányaiban gyorsabban csökkent, ám a 2007-es EU-s csatlakozás után a románok tömegesen megindultak munkát vállalni külföldre.
A szakértő fontosnak tartotta kiemelni, hogy a módszer alkalmatlan a pontos helyzet feltérképezésére. Az EU-s ajánlás szerint aki az egy évnél hosszabb ideig életvitelszerűen külföldön tartózkodik, nem kell hozzáadni az ország stabil lakosságához, ám úgy is értelmezték, hogy aki egy éven belül hazalátogatott már megszámolható, és még így se sikerült a 19 milliót első körben meghaladni.
A romákra vonatkozó népszámlálási adatokról Székely István megállapította, hogy valójában azt tükrözi, hol vállalják a cigányok az identitásukat. „A romák esetében a nemzeti identitás vállalása alacsony fokú. Ha megnézzük a népszámlálási eredmények térképét, azt látjuk, hogy Maros megyében, a Nyárádmentén él sok cigány nemzetiségű. Ez nem azt jelenti, hogy például Craiován kevesebben vannak, hanem azt, hogy a nyárádmentiek elérték azt a szintet, hogy hivatalosan vállalják az identitásukat. Ha a kolozsvári Pataréten mindenki román nemzetiségűnek vallja megát, senkinek nem áll jogában ezt felülírni" – magyarázta Székely István.
Sok a hiányosság a rendszerben
Szintén a módszer hiányosságaira világított rá Horváth István szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének docense. Mint rámutatott, a lakossági nyilvántartóból csak akkor törölhetnek valakit, ha hivatalosan emigrál vagy ha elhalálozik, a népszámlálás során 400 ezer személyről nyilatkozták a családtagjaik, hogy külföldön vannak, a többiekről nem tudunk semmit. Horváth István szerint a népszámlálás nem a valóságról szól, nagyon általános. „A népszámlálás csak zárt rendszerben működik, mint amilyen a kommunista Románia volt. A polgárok szabad mozgása megnehezíti a nyilvántartást, a nyílt, szinte felszámolt határokon keresztül, mozgásban levő népességeket nehéz megszámolni. A népszámlálás igénye és a valóság nehezen egyeztethető össze" – vallja Horváth István.
A szociológus szerint ha egy román állampolgár már két éve Németországban él, ott nyilvántartják, mint emigránst, de Romániában sem került ki a lakossági nyilvántartókból, és lehet, hogy családtagja sem maradt itthon, aki a népszámlálás során nyilatkozhatott volna. „Lehet, hogy hazajön, s a gyereke már Romániában születik meg, de az is lehet, hogy soha nem tér haza, megszerzi a német állampolgárságot, ám a romániai regiszterekből mégsem kerül ki" – ecsetelte Horváth István.
Bíró Blanka
Szabadság (Kolozsvár)

Egymillióan a cilinderből
Biztosan fellélegeztek a bukaresti illetékesek annak nyomán, hogy mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lakossága. Így nem csökken az ország súlya az EU-n belül, nem kap kevesebb támogatást a közös kasszából, és nem csökken az országnak jutó európai parlamenti képviselők száma.
Most már csak annak kell a végére járni, hogyan sikerült a statisztikai hivatal illetékeseinek alig másfél év alatt egymillió polgárt úgy elővarázsolniuk, ahogy a bűvész szokta a nyulat a cilinderből? A tavalyi év elején közzétett előzetes eredmények szerint ugyanis az ország stabil lakossága 19 millió főre csökkent. A most nyilvánosságra hozott hivatalos végeredmény szerint viszont a lakosság 20,1 millió fő.
Ekkorát azért elég durva lenne tévedni. Talán nem gondolja senki azt, hogy rosszindulatúak vagyunk, ha azt feltételezzük: itt bizony kikozmetikázták az adatokat, nem is kicsit, hogy jobban mutassanak, és az ország uniós szavazatának súlya se szenvedjen csorbát. Erre enged következtetni az az adat, miszerint alig valamivel több mint 700 ezer román állampolgár él egy évnél hosszabb ideje külföldön. A spanyol kormány által nemrég nyilvánosságra hozott bevándorlási adatok szerint ugyanis csak az ibériai országban ennél több román él hivatalosan, és akkor még a mintegy egymilliósra becsült olaszországi, valamint a több százezres franciaországi román kolóniáról nem is beszéltünk.
Mindez sajnálatos módon beárnyékolja a népszámlálás eredményét, mint ahogy a végeredmény közzétételének késlekedése is – meglehetősen durva, hogy közel két évnek kellett eltelnie a népszámlálás óta ahhoz, hogy végre megtudjuk, mi a helyzet az országban. A népesedés csökkenő tendenciája ugyanakkor a mostani adatokból is egyértelmű, hiszen még így is másfél millió fővel csökkent az ország lakossága. Számunkra pedig az a legsúlyosabb, hogy immár bizonyos: a magyarok száma közel 200 ezerrel csökkent tíz év alatt. Most az illetékes magyar szakértőkön, politikusokon, civileken a sor, hogy végiggondolják: mi a teendő a fogyás megállítása érdekében. Már ha egyáltalán lehet valamit az európai trendek ellenében tenni.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Székely zászlók: ki levette, ki nem
Úgy tűnik, féligazságokkat nyilatkozott Dumitru Marinescu háromszéki prefektus, ugyanis az önkormányzatok csak egy része távolította el a székely zászlót a polgármesteri hivatalokról, és nem feltétlenül a felszólításai miatt.
Dumitru Marinescu szerdán jelentette be, pert kezdeményez öt háromszéki önkormányzat ellen, mivel az előzetes felszólításnak nem engedelmeskedtek, és nem távolították el az önkormányzat épületéről az arany-kék lobogót. A bejelentés ugyanakkor tartalmazta azt a közlést is, miszerint a csernátoni, a gelencei, az ozsdolai, a vargyasi és a kovásznai önkormányzat eltávolította a zászlót a kormányhivatal felszólítása nyomán. Csütörtökön portálunk érdeklődésére viszont kiderült, hogy a prefektus által állítottak csak részben igazak, mivel például Csernáton község polgármesteri hivatalának épületén ott lobog a zászló, az ozsdolain pedig azért nem látható, mert az ingatlan homlokzatát felújították, és az időre lekerült onnan minden, a román címert és zászlót és a feliratokat is odaértve.
Brânduș Dendyuk Szilveszter ozsdolai előljáró érdeklődésünkre hangsúlyozta, hogy mind a EU, mind a román és a székely zászló is visszakerül a helyére, ez nem kérdéses, és nem is szándékoztak eleget tenni Marinescu felkérésének. Gelence MPP-s elöljárójával Cseh Józseffel nem sikerült felvennünk a kapcsolatot, viszont a polgári alakulat megyei vezetőinek nincs tudomása arról, hogy engedelmeskedett volna a prefektusi elvárásnak. Vargyas község polgármestere Ilkei Ferenc megkeresésünkre elmondta, hogy ők kifejezetten eltávolították a lobogót, és a hivatal közelében, egy hat méter magas oszlopon helyezték el, de hamarosan visszahelyezik a községháza homlokzatára. Ilkei szerint nem rendelkeznek megfelelő apparátussal, így nincs jogászuk, és emiatt most el akarták kerülni a pert. A művelődési ház homlokzatán viszont továbbra is ott van a zászló. A kovásznai városházáról a lobogó már korábban lekerült, még a Kőrösi Csoma Sándor középiskolában kirobbant hajpántos-cirkusz idején. Thiesz János akkor azzal érvelt, hogy nem akarták tovább borzolni a kedélyeket.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke egyszerűen félretájékoztatásnak minősítette a prefektus kijelentését, Csernátont hozva fel példaként, ahol mint a helyszínen is kiderült, valóban a helyén van a zászló. A megyei önkormányzat vezetője úgy vélte, a kormánybiztos így próbál nyomást gyakorolni a közvéleményre, viszont sem az említett önkormányzatok, sem azok, amelyek ellen pert indított nem fogják eltávolítani a lobogót.
Marinescu egyébként márciusban azon jogszabályok alapján kérte a zászlók levételét, melyek szerint a polgármesteri hivatalokra az ország és az Európai Unió zászlaja mellett a területi egységek saját – hivatalosan elfogadott – jelképei tűzhetők ki. Mivel Székelyföld nem tekinthető önálló egységnek, a zászló pedig nem volt elfogadva a megye jelképének, így kitűzése közintézményre törvénybe ütköző.
Egyébként a perbe fogott önkormányzatok, mint például a baróti, vagy az árkosi a homlokzaton hagyják a lobogót a bírósági ítélet megszületéséig, mivel felfogásukban nem követtek el törvénytelenséget.
Nagy D. István
Székelyhon.ro

Régiók bizottsága: Lehet etnikai autonómia
Az etnikai autonómia nincs ellentmondásban a jogállamisággal – mutatott rá Bukarestben tegnap Ramón Luis Valcárcel Siso, a Régiók Bizottságának elnöke.
Az Európai Unió regionális ügyekben illetékes konzultatív testületének Romániában tartózkodó elnökét egy sajtóértekezleten kérdezték meg, mi a véleménye arról, hogy a romániai magyarok etnikai alapon akarnak területi autonómiát a Székelyföldön. „Nem kell problémát csinálni egy régió autonómiájából. Az etnikai autonómia összhangban van azzal, illetve nem mond ellent annak, hogy jogállamban élünk” – válaszolta Valcárcel. Hozzátette, hogy hazájában, Spanyolországban tizenhét autonóm régió van, némelyek ezek közül sajátos etnikai jelleggel rendelkező történelmi régiók, de attól még Spanyolország részei, és azok maradnak a jövőben is.
Valcárcel másfelől üdvözölte azt, hogy a bukaresti kormány közigazgatási régiókat akar létrehozni, és a Régiók Bizottságának támogatásáról biztosította a román vezetőket. Rámutatott: a decentralizáció a legjobb módszer a bürokrácia csökkentésére és a jólét növelésére. Az uniós tisztségviselő Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettessel együtt vett részt tegnap a román régióalakítási tervekről szóló bukaresti fórumon. A romániai magyar politikai szervezetek ellenzik a Dragnea által javasolt nyolcrégiós felosztást, amely román többségű térségekbe olvasztaná a magyarlakta vidékeket. Ehelyett kisebb, a történelmi és kulturális sajátosságokat figyelembe vevő, sajátos jogállású régiókat javasolnak, de az „etnikai elkülönülést” minden román parlamenti párt ellenzi.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Arad megye a 2011-es népszámlálási statisztikában
Csökkent a lakosság, több a városi
Az országos adatok közzététele után tegnap a prefektúrán – Cosmin Pribac prefektus jelenlétében – az Arad megyei adatokat ismertette Florica Grec, az Arad Megyei Statisztikai Hivatal igazgatója. A kimutatások tengeréből választottuk ki a szerintünk legfontosabbakat.
Stabil lakosság
2011. október 20-án – az Európai Unióba való belépés utáni első népszámlálás napján – Arad megye stabil lakossága 430 629 fő volt, ebből nő 223 121 (51,8%). Az előző, 2002-es népszámláláshoz képest a megye lakossága 31,2 ezer személlyel csökkent.
A megyeközpont, Arad város lakossága 159,1 ezer fő. A megye legnépesebb városai: Pécska (12,8 ezer), Szentanna (11,4 ezer) és Lippa (10,3 ezer). A legnagyobb lakosságú községek Vladimirescu (10 710), Világos (8103) és Vinga (6150), a legkisebbek Sistarovác (358 fő), Igneşti (679) és Menyháza (864).
Város, falu
A municípiumban és a városokban 238 600 személy lakik, az összlakosság 55,4%-a. Az utolsó előtti népszámláláshoz viszonyítva a városi lakosság száma 4,7%-kal nőtt a falusi lakosság rovására.
Kormegoszlás
2011. okt. 20-án a gyerekek (0–14 év) aránya az összlakosságban 15,5%, a fiataloké (15–24 év) 11,9%, a felnőtteké (25–64 év) 56,5%, az időseké (65 év és fölött) 16,1%.
A 85 éven felüliek aránya a lakosság 1,3%-át teszi ki.
Etnikum és anyanyelv
A népszámláláson az etnikum, az anyanyelv és a vallás jegyzékbe vétele a nyilatkozók szabad akarata szerint történt, azaz mindenki azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban, amit jónak látott. Voltak olyan személyek, akik ebben a kérdésben nem nyilatkoztak, továbbá olyanok, akiket a népszámlálók (esetleg többszöri felkeresésre) nem találtak otthon, ezek adatait adminisztratív forrásokból jegyezték be.
Az etnikumra vonatkozó adatok 404,8 ezer személy tekintetében hozzáférhetőek (ami azt jelenti, hogy mintegy 26 ezren nem kerültek be ebbe a kategóriába).
340,7 ezer személy vallotta magát románnak (84,2%), 36 568 magyarnak (9,0%), 16,5 ezer romának (4,1%). Az ezer főt meghaladó kisebbségek: 4,5 ezer szlovák, 2,9 ezer német, 1,3 ezer ukrán. Vannak Arad megyében továbbá szerbek (849), bolgárok (549), olaszok (291), csehek (118), zsidók (116), törökök (48), oroszok-lipovánok (33), görögök (14), horvátok (10), tatárok (3), kínaiak (21), lengyelek (32), sőt, 19-en csángónak vallották magukat.
A 404,9 ezer, anyanyelvétszabad akarata szerint kinyilvánító személy közül 86,7% azt mondta, hogy gyermekkorában az első beszélt nyelv a családban a román volt, 9,1% esetében a magyar, 1,8%-nál a romani, 1,1%-nál a szlovák. A német nyelv ezer közül 6, az ukrán ezer közül 3 ember gyermekkori anyanyelve.
Más, a fentiektől különböző anyanyelveket a stabil lakosság 0,5%-a vallott magáénak.
Vallás
404,2 ezer ember nyilatkozott vallásáról. (26 469 személy esetében nincs információ.) 298 252 (73,8%) ortodox (közülük 682 személy szerb ortodox), 35 623 (8,8%) római katolikus, 28 922 (7,2%) pünkösdista, 14 700 (3,6%) baptista, 9811 (2,4 százalék) református, 1,1% görög katolikus, 1,1% hetednapos adventista vallásúnak mondotta magát. A fentiektől eltérő vallású 1,7%, vallás nélküli vagy ateista 562 személy, a lakosság 0,2%-a
A valamikor igen jelentős zsidó lakosságú Aradon mindössze 132 személy vallotta magát zsidó vallásúnak, náluk még a muzulmánok (146 fő) is többen vannak.
Házasok, elváltak, özvegyek
A megye lakosságának 46,7 százaléka házasságban él. Házasságban élt 100,0 ezer férfi és 101,1 ezer nő. Soha nem volt házas a lakosság 38%-a, az özvegyek aránya 10,3% a stabil lakosságban, az elváltak aránya pedig 5 százalék.
A népszámlálás adatai szerint 20,5 ezer ember él élettársi kapcsolatban.
Iskolázottság
A 10 éves és azon felüli lakosság 46,1%-nak alacsony az iskolai végzettsége (elemi vagy általános, illetve be nem fejezett tanulmányok), 40,2%-nak középfokú (középiskola, posztliceális iskola, szakiskola, technikum), 13,7 százalékának felsőfokú végzettsége van.
A népszámláláskor 3920 személyt találtak analfabétának.
Hosszabb időre külföldre távozottak
A külföldre hosszabb időre (legalább egy évre) távozott, a stabil lakosságba be nem számolt személyek száma 11,5 ezer, és nyilvánvalóan csak a külföldi emigránsok egy részét tartalmazza.
A statisztikai hivatal elnökének véleményes szerint is jelentős alul-regisztráció oka az volt, hogy a népszámlálás pillanatában a szóban forgó személyek nagy része családjával együtt külföldön tartózkodott, és nem is voltak olyan személyek, akik a megfelelő információt tudták volna róluk szolgáltatni.
Arad megye magyar lakosságát (36 568 fő) illetően még néhány információ.
A megyében 22 220 magyar Aradon és a városokban, 14 348 vidéken él.
A legtöbb a magyar Aradon (15 396), Pécskán (3316), Zimándon (1539), Kisiratoson (1429), Tőzmiskén (1331), Nagyszintyén (1226), Vingán (1211), Nagyzerinden (1152) Nagyiratoson (1070).
Az Arad megyei helyzetet ismerők észrevették: több ízben a községközpontokat említettük (ezekre szólnak az adatok), nem a magyarlakta helységeket.
Némiképp meglepő módon a 78 közigazgatási egység között mindössze két olyat sorol fel a népszámlálási statisztika Arad megyében (Dieci és Archiş), ahol senki sem vallotta magát magyarnak, 11-ben pedig a magyarok száma 3 alatti.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Népszámlálás: a hargitaiak 85 százaléka magyar
A 2011-es népszámlálás és lakásösszeírás hivatalos adatai szerint Hargita megye lakossága 310 867 fő volt a cenzus időszakában. A magyarság számaránya 85,21 százalék, a románságé pedig 12,96%.
Hargita megyében 310 ezren laknak, 42,6 százalékuk városon
Bemutatták pénteken a 2011-es népszámlálás hivatalos Hargita megyei adatait. Mint kiderült, a két évvel ezelőtt közölt részeredményekkel ellentétben nem 304 765-en laknak a megyében, hanem 6102 személlyel többen. Abos Maria Elena, a Hargita Megyei Statisztikai Hivatal vezetője szerint abból adódik a különbség, hogy az Európai Unió által előírt módszer alapján zajlott a tavalyelőtti összeírás, így nemcsak a számlálóbiztosok által összegyűjtött adatokra támaszkodtak, hanem egyéb, hivatalos regiszterekben összesített adatokat is felhasználtak. Az alább közölt adatok véglegesnek – és hivatalosnak – tekinthetők, és a 2011. október 20-ai helyzetet tükrözik.
Legnépesebb települések
A népszámlálás időszakában Hargita megye lakossága 310 867 főt számlált, közülük 157 295 (50,6 százalék) volt nő. A 2002-es népszámláláshoz képest a megye lakossága 15 355-tel csökkent. A legnépesebb települések: Csíkszereda (38 966 fő), Székelyudvarhely (34 257), Gyergyószentmiklós (18 377). A községek tekintetében a legtöbben Parajdon (6502), Gyergyóremetén (6165), Korondon (6135), Csíkszentdomokoson (6110), a legkevesebben pedig Székelyderzsen (1036) és Kányádon (1193) laknak. A hargitaiak 42,6 százalék városokban él.
Öregedő lakosság
Korcsoportonkénti eloszlás szerint a megye lakosságának 17,07 százaléka 0-14 év közötti, 12,24 százaléka 15-24 éves, 55,28 százaléka 25 és 64 év közötti, 15,41 százaléka pedig betöltötte 65. életévét. A teljes lakosság 1,24 százaléka 85 évnél idősebb. Összehasonlítva a rendszerváltozást követő első, 1992-es összeírás adataival, kitűnik, hogy drasztikusan öregszik a lakosság: 1992-ben a lakosság 37,4%-a volt 24-55 év között, 2001-ben pedig már 42,5%-a. A 75. életévüket betöltők számaránya a következőképpen alakult: 1992-ben 4,36%, 2011-ben pedig 6,42%.
Nemzetiség, anyanyelv, vallás
Mivel a 2011-es összeíráson a nemzetiségről, a felekezeti hovatartozásról és az anyanyelvről nem volt kötelező nyilatkozni, ezért csak azok adatait összesítették, akik válaszoltak az összeírók által feltett három kérdésre.
A nemzetiségi kérdésre 302 435-en válaszoltak, közülük 85,21% magyarnak (257 707), 12,96% románnak (39 196), 1,76% (5326) pedig cigánynak vallotta magát. A 2002-es cenzushoz képest növekedett a roma lakosság aránya (1,18%-ról 1,76%-ra), csökkent viszont a románok számaránya (14,06%-ról 12,96%-ra).
Az anyanyelvre vonatkozó kérdésre 302 448-an válaszoltak, közülük 86,43%-a magyar, 13,15%-a román anyanyelvűnek vallotta magát. A felekezeti hovatartozásról szóló kérdésre 302 144-en válaszoltak: 66,41% római katolikus, 12,71% református, 6,96% unitárius, 12,47 %ortodox, 0,57% Jehova tanúja, 0,27% baptista, 0,19% pünkösdista.
Oktatási szint, külföldön tartózkodás
Hargita megyében 3228 személy írástudatlan. A teljes lakosság 43,94 százaláka alapfokú képzésben részesült, 46,45 százalékának középszintű képesítése van, 9,61 százaléka pedig egyetemet végzett.
3445 olyan személyről tudnak, aki a népszámlálás időpontjában legalább egy esztendeje külföldön tartózkodott.
Kozán István
Székelyhon.ro

A Velencei Bizottság képviseletével találkozott az RMDSZ
A Velencei Bizottság, az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szervének hat bizottsági tagjával találkozott az RMDSZ küldöttsége csütörtökön Bukarestben. A Romániába látogató hatfős bizottsági képviselet minden politikai párttal konzultációt folytatott az alkotmánymódosító javaslatokat illetően.
Biró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Bihar megyei szenátor a találkozót követően elmondta, hogy a tárgyaláson ismertette az RMDSZ álláspontját azokban a nagy horderejű témákban, amelyeket a szövetség által benyújtott alkotmánymódosító javaslatokban megfogalmaztak.
"Az RMDSZ nem ért egyet azzal, hogy a jelenlegi közigazgatási rendszerben egy újabb szintet hozzanak létre, hiszen a régiók bevezetése során az Európai Unió által biztosított pénzforrások lehívása nem lesz hatékonyabb, a sokat hangoztatott decentralizációt sem segíti elő, hanem inkább a recentralizáció fele vezet, amely a bürokrácia növelését vonja maga után" – hangsúlyozta Biró Rozália. A Bihar megyei szenátor kifejtette, tekintettel arra, hogy az RMDSZ által benyújtott, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó alkotmánymódosító javaslatokból csak hármat fogadtak el, a Velencei Bizottság képviseletével folytatott párbeszédben a legnagyobb hangsúlyt a nemzeti kisebbségek jogait erősítő és bővítő elutasított javaslatok elfogadásának szükségessége jelentette.
"Az RMDSZ alkotmánymódosító javaslatai teljes mértékben megegyeztek azokkal a jogokkal, amelyeket a Románia által ratifikált különböző keretegyezmények és nemzetközi egyezmények tartalmaznak, ezért javaslataink elfogadását normálisnak és szükségszerűnek véljük" – fejtette ki Biró, majd kiemelt néhány rendkívül fontos és az alkotmánymódosító bizottság által elutasított, nemzeti kisebbségekre vonatkozó javaslatot: "Nem került bele a módosító csomagba az a szabályozás, amely alapján az állam nem fog olyan intézkedéseket hozni, amelyek a lakosság etnikai arányát módosíthatják, és ezáltal már az eddig elfogadott nemzeti kisebbségi jogokat csorbíthatják, az érintett kisebbséggel történő egyeztetés nélkül. Továbbá egy másik nagyon fontos javaslatunk a regionális nyelv elfogadásának a szükségessége azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek aránya jelentős, valamint javasoltuk, hogy ne minősülhessenek diszkriminatívnak azok az intézkedések, amelyek csak a kisebbség védelmét szolgálják. Kértük a történelmi régiók speciális státusának elismerését. Ugyanakkor az általunk megfogalmazott javaslatcsomagban kitértünk annak szükségességére is, hogy változtatni lehessen Románia nemzetállami meghatározásán".
Biró Rozália a továbbiakban taglalta azokat a szövetség által benyújtott alkotmánymódosító javaslatokat is, amelyeket a szakbizottság elfogadott.
– Bár fontos lépést jelentenek azok a módosító javaslatok is, amelyeket sorozatos egyeztetések után elfogadott az alkotmánymódosító bizottság az itt élő nemzeti kisebbségek jogainak garantálása terén, mint például a nemzeti szimbólumok szabad használata a köz- és magánterületeken, saját döntéshozó és végrehajtó testületek létrehozásának lehetősége, valamint az, hogy a nemzeti kisebbségekre vonatkozó döntéseket csak a közösség képviselőivel történő egyeztetés után hozhatják meg, mégis szükségesnek tartjuk a fentebb felsorolt és jelenleg elutasított alkotmánymódosító javaslataink elfogadását.
A találkozó során a Velencei Bizottság képviselői arra kérték az RMDSZ képviseletét, hogy írásban nyújtsák be elutasított módosító javaslataikat annak érdekében, hogy a Velencei Bizottság ezeket minél pontosabban kiértékelhesse.
Népújság (Marosvásárhely)

Velencei Bizottság–RMDSZ találkozó
A Velencei Bizottság, az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szervének 6 bizottsági tagjával találkozott az RMDSZ küldöttsége, 2013. július 4-én Bukarestben.
A Romániába látogató 6 fős bizottsági képviselet minden politikai párttal konzultációt folytatott az Alkotmánymódosító javaslatokat illetően.
Biró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Bihar megyei szenátor a találkozót követően elmondta, hogy a tárgyaláson ismertette az RMDSZ álláspontját azokban a nagy horderejű témákban, amelyeket a Szövetség által benyújtott alkotmánymódosító javaslatokban megfogalmaztak.
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem ért egyet azzal, hogy a jelenlegi közigazgatási rendszerbe egy újabb szintet hozzanak létre, hiszen a régiók bevezetése során az Európai Unió által biztosított pénzforrások lehívása nem lesz hatékonyabb, valamint a sokat hangoztatott decentralizációt sem segíti elő, hanem inkább a recentralizáció fele vezet, amely a bürokrácia növelését vonja maga után” – hangsúlyozta Biró Rozália SZKT elnök. A Bihar megyei szenátor kifejtette: tekintettel arra, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által benyújtott, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó alkotmánymódosító javaslatokból csak hármat fogadtak el, a Velencei Bizottság képviseletével folytatott párbeszéd során a legnagyobb hangsúlyt a nemzeti kisebbségek jogait erősítő és bővítő elutasított javaslatok elfogadásának szükségessége jelentette.
„Az RMDSZ alkotmánymódosító javaslatai teljes mértékben megegyeztek azokkal a jogokkal, amelyeket a Románia által ratifikált különböző keretegyezmények és nemzetközi egyezmények tartalmaznak, ezért a javaslataink elfogadását normálisnak és szükségszerűnek véljük” – fejtette ki Biró, majd kiemelt néhány rendkívül fontos és az alkotmánymódosító bizottság által elutasított nemzeti kisebbségekre vonatkozó javaslatot: „Nem került bele a módosító csomagba az a szabályozás, amely alapján az állam nem fog olyan intézkedéseket hozni, amelyek a lakosság etnikai arányát módosíthatják és ezáltal már az eddig elfogadott nemzeti kisebbségi jogokat csorbíthatják az érintett kisebbséggel történő egyeztetés nélkül. Továbbá egy másik nagyon fontos javaslatunk a regionális nyelv elfogadásának a szükségessége volt azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek aránya jelentős, valamint javasoltuk, hogy ne minősülhessenek diszkriminatívnak azok az intézkedések, amelyek csak a kisebbség védelmét szolgálják. Kértük ezentúl a történelmi régiók speciális státusának elismerését. Ugyanakkor az általunk megfogalmazott javaslatcsomagban kitértünk annak szükségességére is, hogy változtatni lehessen Románia nemzetállami meghatározásán”.
Biró Rozália a továbbiakban taglalta azokat a Szövetség által benyújtott alkotmánymódosító javaslatokra is, amelyeket a szakbizottság elfogadott. „Bár fontos lépést jelentenek azok a módosító javaslatok is, amelyek sorozatos egyeztetések után elfogadott az Alkotmánymódosító Bizottság az itt élő nemzeti kisebbségek jogainak garantálása terén, mint például a nemzeti szimbólumok szabad használata a köz- és magánterületeken, saját döntéshozó és végrehajtó testületek létrehozásának lehetősége, valamint az, hogy a nemzeti kisebbségekre vonatkozó döntéseket csak a közösség képviselőivel történő egyeztetés után hozhatnak meg. Azonban mégis szükségszerűnek tartjuk a fentebb felsorolt és jelenleg elutasított alkotmánymódosító javaslataink elfogadását”.
A találkozó során a Velencei Bizottság képviselői arra kérték az RMDSZ képviseletét, hogy írásban nyújtsák be az elutasított módosító javaslataikat annak érdekében, hogy minél pontosabban történhessen a Velencei Bizottság részéről ezek kiértékelése.
Nyugati Jelen (Arad)

MOGYE-ügy – Vizsgálatot indított a CNCD a magyar orvosképzés ügyében
A felek meghallgatásával kezdődött hétfőn a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vizsgálata a magyar tannyelvű orvosképzés ügyében: a panaszosok azt kifogásolták, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tanuló magyar hallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel.
„A zajt csapok, tehát létezem című szappanopera újabb részének voltam ma a tanúja. Az egyik oldalon az egyetem áll, a másikon olyanok, akiknek semmi közük az egyetemhez, de szeretnék felhívni magukra a figyelmet" – mondta az MTI-nek Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora a meghallgatás után.
A diszkriminációellenes hatóságnál a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) tett panaszt, amelyhez múlt héten a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is csatlakozott.
A bukaresti székhelyű hatóság elé beidézett rektor kifejtette: Marosvásárhelyen létezik és továbbra is létezni fog magyar tannyelvű orvosképzés, a román tannyelvű gyakorlatok pedig azért szükségesek, hogy a magyar hallgatók is megtanulják a szakterminológiát az állam hivatalos nyelvén. Kincses Előd, a RMOGYKE ügyvédje rámutatott: nem igaz, hogy a magyar tagozat előadásain nem tanítanák a román szakterminológiát. Szerinte a MOGYE román többségű szenátusa a magyar orvosképzés elsorvasztása érdekében gátolja a magyar gyakorlati oktatás újraindítását és a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását, amit egyébként az oktatási törvény is előír. „Ha nincs magyar gyakorlat, akkor nincs elegendő magyar tanársegéd, és nem lesz elegendő professzor sem" – magyarázta az MTI-nek az ügyvéd. Hozzátette: mind a politikai, mind a jogi eszközök hatástalannak bizonyultak a MOGYE-ügyben. Az ügyvéd azt reméli, a CNCD legalább erkölcsi téren igazságot szolgáltat és kimondja: diszkrimináció megtiltani a magyar orvostanhallgatóknak, hogy anyanyelvükön szóljanak a magyar betegekhez. Múlt héten az RMDSZ is panaszt emelt a MOGYE és a – romániai egyetemeket akkreditáló – Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) ellen, amiért előírták az orvostanhallgatóknak, hogy a páciensekkel románul kommunikáljanak. Asztalos Csaba, a CNCD elnöke az MTI-nek elmondta: az ARACIS egy Európai Uniós irányelvre hivatkozott, amely szerint a befogadó ország nyelvét kell ismerni, ha valaki egy szakmát akar gyakorolni valamely uniós tagállamban. A hatóság vezetője úgy vélekedett: a CNCD augusztus második felében hozza meg döntését a magyar orvosképzéssel kapcsolatos panaszok ügyében.
MTI
Erdély.ma

Tagadja a diszkriminációt a MOGYE rektora
Akkor diszkriminálnák a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar diákokat, ha lehetővé tennék az anyanyelvű gyakorlati oktatást – jelentette ki hétfőn Bukarestben Leonard Azamfirei.
A rektor az Országos Diszkrimációellenes Tanács (CNCD) tagjai előtt azzal érvelt, hogy ily módon a magyar végzősök csak Hargita és Kovászna megyében vagy az anyaországban tudnának elhelyezkedni, ami óriási hátrányt jelentene számukra.
Amikor az anyanyelvű gyakorlati oktatás ellen szólt, a rektor egy példát is felhozott. Mint mondta, az ő ötödéves magyar diákjai közül egyesek még mindig nem beszélik jól az állam nyelvét. Azamfireit (pénteken) a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) valamint az RMDSZ feljelentése kapcsán hallgatta meg a CNCD. A tavasszal a civil szervezet, a hétvégén az érdekvédelmi szövetség panaszolta be az egyetemeket akkreditáló Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóságot (ARACIS), mivel az – a vásárhelyi egyetem vezetőinek kérésére – írásban rögzítette, hogy a kórházakban az orvostanhallgatók csakis románul kommunikálhatnak a páciensekkel.
Noha Leonard Azamfirei elmondta, hogy semmi ellenvetése az ellen, hogy a magyar diákok magyarul beszéljenek a magyar betegekkel, mind az ARACIS, mind a MOGYE képviselője a beadvány elutasítását kérte. A minőségbiztosítási hatóság egy uniós irányelvre hivatkozott, amely szerint a befogadó ország nyelvét ismerni kell, ha valaki egy szakmát akar gyakorolni valamely EU-tagállamban.
Azamfirei szerint az újabb összecsapás „a zajt csapok, tehát létezem" címet viselő szappanopera újabb része volt, melyben az egyik oldalon az egyetem áll, a másikon meg olyanok, akiknek semmi közük az egyetemhez, de szeretnék felhívni magukra a figyelmet. Azontúl, hogy a marosvásárhelyi egyetem rektora megkérdőjelezte az RMOGYKE perképességét, és azt állította, hogy a panaszosok kifutottak az egyéves határidőből, leszögezte, hogy ő a magyar diákok érdekeit képviseli, amikor a román nyelvű gyakorlati oktatáshoz ragaszkodik.
Ezzel szemben az államnyelv kizárólagossá tételét a panaszosok a magyarsággal szembeni diszkriminációnak tekintik. Ugyanakkor úgy vélik, az ARACIS határozata nemcsak a magyar nyelvű orvosi képzést lehetetleníti el, de a magyar betegek helyzetét is nehezíti, illetve jogaikat csorbítja. Az anyanyelvű képzésért küzdő marosvásárhelyi egyesület jogi képviselője, Kincses Előd elmondta, az a 14 ezer romániai orvos, aki az utóbbi években elhagyta az országot és a világ különböző tájain érvényesül, és elismerésnek örvend, nem az egyetemen tanulta meg a befogadó országának a nyelvét. Viszont, ha anyanyelvén elsajátította a tananyagot, utólag sokkal könnyebben megtanulhatta az adott nyelv szakterminológiáját.
Az RMOGYKE ügyvédje hozzátette: nem igaz, hogy a magyar tagozat előadásain nem tanítanák a román szakterminológiát. Szerinte az egyetem román többségű szenátusa a magyar orvosképzés elsorvasztása érdekében gátolja a magyar gyakorlati oktatás újraindítását és a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását, amit egyébként az oktatási törvény is előír. „Ha nincs magyar gyakorlat, akkor nincs elegendő magyar tanársegéd, és nem lesz elegendő professzor sem. Ha meg nincs elegendő magyar professzor, egy idő után a teljes magyar tagozat eltűnik" – magyarázta Kincses.
A marosvásárhelyi ügyvéd szerint eddig mind a politikai, mind a jogi eszközök hatástalannak bizonyultak a MOGYE-ügyben. Most már csak azt lehet remélni, hogy a CNCD legalább erkölcsi téren igazságot szolgáltat, és kimondja: diszkrimináció megtiltani a magyar orvostanhallgatóknak, hogy anyanyelvükön szóljanak a magyar betegekhez.
A másfél órás meghallgatást követően Asztalos Csaba, az Országos Diszkrimációellenes Tanács elnöke a Krónikának elmondta, hogy az ügy bonyolultságára való tekintettel a CNCD döntése csak augusztus második felére várható. Asztalos azt szeretné, ha a testület mind a kilenc tagja visszatérne szabadságáról, és a jelentés alapos áttanulmányozása után szavazna.
Amint arról tegnap beszámoltunk, az RMDSZ pénteken közleményben tudatta, hogy lakossági panasz nyomán a szövetség is feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál szintén amiatt, hogy az orvostanhallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Nép, számlálás és… gyanú
20 millióan vagyunk, kürtölte a sajtó múlt héten, a 2011-es népszámlálás végleges eredményei ismertetésénél. Pontosabban, 20,12 millióan, noha tavaly csak 19,04 millióan voltunk, legalábbis ugyanannak az országos statisztikai hivatalnak az előzetes eredményei szerint.
Egy év alatt ilyen-olyan egyéb nyilvántartásokból (lakossági nyilvántartó, nyugdíjalap, szociális nyilvántartás, iskolai regisztrációk stb.) valahogy sikerült összeszedni még 1,08 millió embert országos szinten. Nem 108 000-t, hanem annak tízszeresét, 1,08 milliót!
Nem semmi „teljesítmény”, nyilvántartásokból összeszedni egymillió olyan embert, akit a népszámlálók fizikailag nem találtak meg. Kétségtelen, 2011 őszén a népszámlálók nem jutottak el mindenkihez, maradtak olyanok is, akiket nem számláltak meg. Az előzetes adatokat szinte minden országban korrigálják az egyéb nyilvántartásokkal, az előzetes és a végleges eredmények között szinte mindig van némi eltérés. De ekkora, több mint egymilliós? Plusz vagy mínusz 100-200 ezer még belefér a hibahatárba, az egymillió azonban gyanús.
A demográfiai tendenciák nem igazán támasztják alá a 20,12 milliós végső számot. 1992 és 2002 között Románia lakossága 22,81 millióról 21,68-ra csökkent, vagyis 1,13 millióval, 2002 óta viszont „csak” további 1,56 millióval. A tavaly közölt előzetes eredmények szerint az apadás 2,64 milliós volt 2002-höz képest.
Holott az utóbbi évtizedben a negatív népszaporulat felerősödött az előzőhöz képest, a születések és elhalálozások közötti különbég egyre nagyobb az utóbbi javára, aminek a népesség csökkenésének fokozott mivoltában kellene tükröződnie.
Ennél még jelentősebb tétel a kivándorlás, e téren összehasonlíthatatlanul nagyobb a különbség a két évtized között, hiszen a tömeges kivándorlás jóformán 2002 után indult be, amikor az EU országai törölték a vízumkötelességet Romániával szemben. A jelentős adminisztratív akadályok révén azelőtt jóval kevesebben vándoroltak ki, elsősorban a nemzeti kisebbségek és a tanultabb réteg, 2002 óta viszont az egyszerű nép, az „ország talpa” hagyta el az országot tömegesen, az előző évtizednél összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben. Mindezek ellenére a hivatalos végeredmények szerint a népesség csökkenése alig haladná meg az előző évtized szintjét.
Nemcsak a lakosság abszolút számának „gyors” statisztikai szaporulata 19,04-ről 20,12 millióra röpke egy év alatt gyanús, hanem az összetétele is.
A tavalyi előzetes adatok szerint a magyarság száma 1,238 millió volt országosan, most viszont csak 1,227 millió. Hová tűnt el 11 000 magyar a statisztikából, úgy, hogy az 1,08 millió fölfelé való korrigálás nem a megkérdezettek személyes nemzetiségvállalása alapján történt, hanem papírok alapján, vagyis etnikai, nyelvi és vallási információk nélkül!
Ez csupán egy olyan furcsaság, ami szembetűnő a tavalyi előzetes és a múlt heti végleges adatok összevetésénél, a magyarság aránya mindkét esetben 6,5%, egy árnyalatnyival kisebb a 2002-ben regisztrált 6,6%-hoz képest.
Az ortodoxok aránya viszont jóformán változatlan maradt (pontosabban 86,8-ról 86,5-re csökkent) a statisztika szerint, holott az utóbbi évtizedben gomba módra szaporodtak el a neoprotestáns gyülekezetek, s szinte minden román falúban találni baptista, pünkösdi, vagy egyéb neoprotestáns imaházat, ami egy évtizeddel ezelőtt inkább a városokra és a nagyobb községekre volt jellemző. Az ortodoxok száma mégis csak minimálisan csökkent. Hogyan lehetséges?
Olyankor, amikor az ortodox egyház nem győzi magát román nemzeti egyháznak nyilvánítani – még a készülő alkotmányba is így vétetné be magát –, és az állami (azaz köz)pénzekből építené meg a nemzet katedrálisát – az egyház adómentessége ellenére! –, aligha jön rosszul a 86,5%-os statisztika!
Akárcsak a 20,12 milliós össznépesség Románia EU-s céljaihoz. Hiszen az EU-s pénzalapokat és az Európai Parlamenti helyeket lakosságarányosan osztják el.
Vonalat húzva, mekkora is valójában Románia állandó lakossága?
19 vagy (egy híján) 20 millió?
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Verespatak kiemelt beruházás
A verespataki aranybánya-beruházás is része annak az országos beruházás-fejlesztési tervnek, amelyet csütörtökön mutatott be Victor Ponta miniszterelnök. Ennek révén az év végéig legalább tízmilliárd euró értékű befektetést szeretne öt stratégiai területen, az energetikai, a bányászati, a mezőgazdasági, az ipari és az infrastrukturális ágazatba vonzani, valamint 50 ezer új munkahelyet hozna létre.
A legfőbb célok között szerepel az energetikai függőség csökkentése, az energiaárak csökkentése, új energiaforrások fölfedezése fokozott környezetvédelmi intézkedések mellett, a vidékfejlesztés, valamint a gazdák helyzetét javító beruházások és támogatások. Az ipar területén növelni kívánják a versenyképességet, további ipari parkokat kívánnak fejleszteni, és támogatásokat ígérnek a kis- és középvállalkozásoknak. Emellett a vasúti és a közúti infrastruktúra fejlesztését is tervbe vették. A külföldi beruházók Romániába csábítása érdekében a kormány mind Európával, mind Ázsiával fejleszteni kívánja a gazdasági kapcsolatokat.
Verespatak: növelné részesedését az állam
A Verespatakkal kapcsolatos tervek között szerepel, hogy a környezetvédelmi viták miatt évekkel ezelőtt elakadt bányaberuházást új környezetvédelmi szabályokkal, a kulturális örökség megóvása mellett kívánják megvalósítani, emellett az állam részesedését 78 százalékra akarják növelni a nyereségből. Ponta csütörtökön közölte: a kormány várhatóan szeptemberig lezárja a verespataki aranybánya megnyitását tervező Rosia Montana Gold Corporation-nel (RMGC) a tárgyalásokat a beruházásról, amelynek sorsáról a parlament fog dönteni. Kijelentette: a kormány kimozdítaná a holtpontról a verespataki beruházást valamennyi környezetvédelmi szabvány betartása mellett, így várhatóan szeptemberig lezárják a tárgyalásokat a beruházóval, de a végső döntést a parlamentnek kell meghoznia.
Egy évvel ezelőtt Ponta a beruházás kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a verespataki kitermelésről szóló döntés három tényezőn múlik: a beruházónak garantálnia kell a környezet megóvását, újra kell tárgyalni a román állam részesedését a nyereségből, emellett a témából ki kell zárni a politikai lobbitevékenységet. Akkor azzal vádolta meg Traian Băsescu államfőt, aki támogatta a verespataki beruházást, hogy egy magáncég érdekében folytat politikai lobbit.
Idén tavasszal Rovana Plumb úgy nyilatkozott, hogy a verespataki beruházás tervét az illetékes minisztériumok vizsgálják, a végső szót pedig majd a kormány mondja ki. Április végén aztán a kormány egy olyan cég létrehozásáról döntött, amely kizárólag a verespataki projekttel foglalkozik, és az országos érdekeltségű beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter alárendeltségébe utalták.
Mint ismeretes, a verespataki bányaberuházást a Roşia Montană Gold Corporation szeretné megvalósítani, amely a kanadai Gabriel Resources tulajdonában áll. A cég szerezte meg a kitermelés koncessziós jogát a fehér megyei Verespatak mellett található lelőhelyen, amely a becslések szerint 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejt. Ezt az RMGC ciántechnológiás eljárással kívánja kitermelni.
A beruházási terv része egy 150 millió euróból megvalósuló gázelosztó központ megépítése a Maros megyei Gyulakután, amelyet a japán Marubeni cég kivitelezhet, valamint a Rovinari hőerőmű fejlesztése, amelyet a kínai China Huadian Engineering valósíthat meg.
Victor Ponta azt is elmondta, hogy várhatóan még idén elfogadják az új bányajáradék-törvényt, amelynek nyomán az országban bányászati tevékenységet kifejtő cégek az európai átlagnak megfelelő összeget fizetnek majd be az államkasszába. Azt is elmondta, hogy az OMV Petrom kőolaj- és földgázkitermelő cég egymilliárd euró értékben végez fejlesztéseket új lelőhelyeken, többek között a Bihar megyei Berettyószéplakon is belefogott egy 200 millió eurós projektbe.
Mezőgazdasági fejlesztéseket ígérnek
A terv bemutatóján Victor Ponta azt is elmondta, hogy a mezőgazdaságban idén hárommilliárd euró értékben valósítanak meg befektetéseket, ebből 2,8 milliárd eurót az Európai Unió finanszíroz. Mint kifejtette, az öntözőrendszer felújítására már el is különítettek 100 millió eurót, de a zöldség- és gyümölcsfélék begyűjtésére szolgáló központokat és a családi gazdaságokat is fejleszteni kívánják.
A beruházási terv azt is tartalmazza, hogy a kormány idén ősszel az összes politikai szereplővel egyeztetést kíván folytatni annak érdekében, hogy konszenzuson alapuló fejlesztési tervet dolgozzanak ki az ország számára a 2014 és 2018 közötti négyéves időszakra.
A tavalyi évben a külföldi beruházások értéke immár negyedik éve folyamatosan csökkent Romániában, az 1,6 milliárd eurós összeg 11 százalékkal volt kevesebb a 2011-ben jegyzett 1,8 milliárd eurónál. Az idei év első négy hónapjában az országban eszközölt külföldi beruházások összértéke 322 millió euró, ami közel 35 százalékos csökkenés az előző év azonos időszakához képest, amikor a befektetések összértéke elérte a 494 millió eurót.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Tusványos mottói mentén: erdélyi magyarság-tükör
Közeledik „a mi időnk”, nemsokára újra benépesedik Tusnádfürdőn az Olt partja. A legrégebbi romániai nyári egyetem nem véletlenül vált a fiatalság legkedveltebb diáktáborává: kezdetek óta a művelődés, a társadalomkutatás, a politika és a szórakozás találkozási pontja volt. Szerepéről mindent elárul, ha végigolvassuk a rendezvény mottóit 1990-től napjainkig: a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor tulajdonképpen egyfajta lázmérője a kommunizmus utáni romániai magyarságnak. Társadalmi, politikai, társadalom-politikai lázmérő, amely kimutatja, melyek voltak a 23 év legsúlyosabb betegségei. A diktatúrából a demokráciába való átmenettől egészen a mi időnkig fonjuk a tusványosi szálat, segítségünkre volt Bencze Tibor és Sándor Krisztina, korábbi főszervezők.
Akiknek nincs emlékük a kommunizmusról, azoknak valószínűleg arról sincs emlékük, hogy mi volt a nyári egyetem a bálványosfürdői első hét évben. Sőt, valószínűleg akad olyan, aki azon is meglepődik, hogy a mára „Tusnádfürdőhöz nőtt” fesztivál története nem az Olt partján kezdődött.
– A ’90-es években, amikor elkezdtük, a magyar–román párbeszéd egyik legfőbb helyszíne, alkalma volt a nyári egyetem – emlékezett vissza Bencze Tibor, aki a kezdetektől „része” a Tusványosnak, az ezredforduló előtti években főszervezője is volt a fesztiválnak. – Akkoriban három pillérre épült a szervezés: az anyaországra, az erdélyi magyarságra és a románságra.
Az első évek a diktatúrából való kilábalás, a „demokratizálódás” évei voltak. Ezt tükrözik a mottók is: Átmenet a diktatúrából a demokráciába (1990), Napforduló után (1991), Románia Kelet és Nyugat között (1993), A baloldali nosztalgia Közép- és Kelet-Európában (1994), Közös kihívások az átmenet során (1995), A posztkommunizmus nyomorúsága (1997). Az egymásra találás, az együttélés, az európaivá válás közös útkeresése nehezedett a három pillérre, majd éppen a Tusnádfürdőre való átköltözés után politikai fordulatok következtek – ezeket is nyilvánvalóan megüzenik a mottók.
Ami a jelmondatokból nem derül ki, arra Bencze Tibor hívta fel a figyelmünket:
– A ’90-es évek derekától a vége felé ez a háromlábú szék egyre sántább lett. Az Emil Constantinescu elnöksége előtt ellenzékben levő Román Demokratikus Konvenció egyre kevésbé érezte fontosnak a nyári egyetemet, és román szervező fél kikopott. Senki sem szorította ki őket, csak hatalmon már nem voltak annyira elhivatottak. Ez egyébként az RMDSZ-re is jellemző volt némileg a kormányba kerülése után.
A román fél csendes távozásával az erdélyi magyarság és az anyaországi magyarság közötti párbeszéd erősödött meg Tusnádfürdőn.
– Hozzájárult ehhez természetesen az is, hogy 1998-ban a Fidesz nyert Magyarországon, és az általuk képviselt új nemzetpolitika vált az elkövetkező évek nyári egyetemeinek a vezérfonalává. A Tusványos ennek a nemzetpolitikának vált az importőrévé – jegyezte meg Bencze Tibor.
Az első Orbán-kormány ideje alatt a polgári megerősödés műhelye volt a nyári egyetem: a mottók igazolják, hogy a kommunizmusból felocsúdva egyre inkább Európa felé tekint az erdélyi magyarság. Kelet-Közép-Európából Európa felé (1998); Közép-Európa? Kelet-Európa? Balkán? – regionalizmus és integráció (1999); Politikusok rövidnadrágban (2000); Tíz évvel a Napforduló után – kényszerek és lehetőségek (2001); A polgári kibontakozás Európában (2002).
Törésvonal áll be 2003-tól: a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) létrejöttével új kihívások elé néz az erdélyi magyarság.
– Ettől az évtől kezdve sokkal nagyobb hangsúly tevődik az erdélyi magyarság „belpolitikájára”. Egyre nagyobb szakadék képződik az erdélyi magyar bal- és jobboldal között, következnek azok az évek, amikor Markó Béla minden évben meghívást kap, és végig kérdéses, hogy megjelenik-e – nyilatkozta Sándor Krisztina, aki 2008-tól négy éven át főszervezője a tábornak. A 2003-as mottó: Együtt vagy külön utakon – Integráció és nemzeti érdek.
Egy év múlva már az Európai Unió az egyik központi téma. 2005-ben ismét felugrik a lázmérő csíkja: Összetartozunk ?! – Az Európai Unió kihívásai és lehetőségei – utal a mottó a kettős tematikára. Egyik a december 5-re való reakció, a másik továbbra is az EU felé való kacsintás.
– Tusványos hetét mindig is arra szánták a szervezők, hogy valamennyi politikai nézőpont találkozhasson itt. Rendkívül fontos elvi kérdéseket fogalmazott meg, és éppen a kérdésfelvetés az egyik legfőbb erőssége a Tusványosnak. Ugyanakkor ajánlott is egyfajta választ, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy a válaszok miatt első sorban a nemzeti liberális és a konzervatív érzelműeknek vált a kedvenc helyszínévé – mondta Sándor Krisztina.
Európa a központi téma 2006-ban és 2007-ben is: Így is lehet: Egy másik Románia, egy másik Magyarország, Vitán felül.
2008-ban gyökeres változás következik be: átveszi a főszervező szerepét a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), és elnöke, Sándor Krisztina. A mottó hosszú évek után először nem csak politikai: Más kép. És egyre „vidámabb” mottók jönnek: Húsz esztendőm hatalom (a 20., jubileumi kiadás jelmondata, 2009), Nyílt lapokkal (2010), Összenő, ami összetartozik (2011), Tusványos a világ közepe (2012), és eljutottunk A mi időnkig.
– Az idei mottó nagyban reflektál a Magyarország Unióban való helytállására, hiszen az utóbbi évben nagyon sok támadás érte Brüsszelből az Orbán-kormányt. De figyelmeztetés ez számunkra is az alkotmánymódosításhoz és a régióátszervezéshez hasonló fontos kérdések előtt, hogy itt és most kell cselekednünk – közölte Sándor Krisztina.
– Az utóbbi szűk 15 év sokkal több változást hozott, mint a diktatúra bukása utáni első 10 év. A kommunizmus jegyei még mindig visszaköszönnek olyan kérdésekben, mint például a tulajdon-visszaszolgáltatás vagy a szekus kérdés. De ma már nem annyira az elvárásokban való csalódás válsága, hanem az egész világot befolyásoló gazdasági válság, valamint a lelki válságunk okozza a legnagyobb fejtörést. Mivé lett az ember, mivé lettünk mi? Erre is választ keresnek a jelenkor tusványosai – fogalmazott Bencze Tibor.
A jelmondatok megfogalmazásakor – mint ahogy a MIT korábbi elnöke is megjegyezte – természetesen a figyelemfelkeltő jelleg is szerepet játszik. De így is jól tükrözik, hogy az erdélyi magyarság milyen főbb problémákkal ütközött a rendszerváltás után: önmeghatározás, a diktatúra levetkőzése és a demokrácia ruhájának a felöltése, az anyaországgal való együttműködés, az erdélyi magyar „többpártrendszer” kialakulása és hatásai, politikai bal és jobb közötti különbségek, európai integráció.
Még az idei Tusványos el sem kezdődött, de Sándor Krisztina szerint is borítékolható, hogy a következő évi nyári egyetem mottóját nehéz lesz megfogalmazni:
– Túl leszünk az EP-választásokon, megismerjük az EU 2014–2020-as támogatási időszakának a költségvetéseit, parlamenti választások lesznek Magyarországon, elnökválasztás lesz Romániában, napirenden az alkotmánymódosítás és a régióátszervezés – sorolta azokat a témákat, amelyek nélkül nem szervezhetnek jövőre Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort.
Egyelőre azonban ne ugorjunk nagyon előre. A legfontosabb tudnivaló: július 23. és 28. között vita, tudomány, művészet, szórakozás Tusnádfürdőn. Legyen a mi időnk!
Kovács Hont Imre
morfondir.ro
Erdély.ma

EU-tagság – csak előnyök?
2007-ben Románia is csatlakozott az Európai Unióhoz. Sokan nagy reményeket fűztek a tagsághoz, mert azt hitték, ez a tejjel-mézzel folyó Kánaánnal, a gondtalan élettel lesz egyenlő. Magam is abban reménykedtem, hogy sok minden jóra fordul. Az úgynevezett sokoldalúan fejlett szocializmus után, ha lassan is, de közeledünk a nyugat-európai fejlett országokhoz.
A kilencvenes meg a kétezres évek elején többször is alkalmam volt a két ibériai országba utazni. Amit ott láttam, hallottam annak alapján bizonyos kétségeim támadtak a fényes jövőt illetően. De azért úgy tűnt, EU-s jövőnk mégis szép lesz. Az elmúlt években tapasztaltak azonban mindinkább ráébresztenek, hogy korábbi tapasztalataim nem ezt igazolták. Az újak meg különösen nem.
Mentségemre legyen mondva, elkápráztatott az Atlanti-óceán és a Vizcayai-öböl partján fekvő Galicia. Lakói, a galegók szerint ez Spanyolhon egyik elmaradott tartománya. Természetesen Katalóniához és Baszkföldhöz viszonyítva. Az egykori „szocializmus” országából érkezvén, ezt merőben másként láttam. Annyira, hogy nem kívántam magunknak csak azt, bár mi is olyan fejletlenek lennénk, mint ők.
Pedig aggasztó adatok is tudomásomra jutottak. A mintegy 30 000 km2 területű, 2 850 000 lakosú tartományban több virágzó ipari központ van, mint a hajógyárral, halfeldolgozó iparral, a Citroën leányvállalata révén gépkocsi-iparral is rendelkező nagy kikötő, Vigo, a másik nagy kikötő, A Coruńa, a tengerparttól távolabb Ourense és Lugo. A legnagyobb hajógyár Ferrolban működik. Mielőtt Spanyolország az akkor még Közös Piac tagja lett volna, e gyárban több mint 12 000 ember dolgozott. Spanyolországnak az 1986. évi Közös Piacba lépése után ezek számát néhány év alatt háromezerre csökkentették. A brüsszeli előírásoknak megfelelően. Azért, mert csökkenteni kellett a termelést és korszerűsítették a gyárat.
Az új, korszerű létesítmények telepítése ellenére Galiciában több a munkanélküli, mint például az erősen iparosodott Baszkföldön és Katalóniában. Különösen a fiatal értelmiségiek sorában. Nem egy egyetemet végzett élettan, földrajz-, történelem- stb. tanár állástalan.
A közműrendszer fejlődött: műutak, autópályák épültek, a távbeszélő-hálózatot korszerűsítették. Az utcák gödörmentesek, simák, tiszták. Éjjel, de nappal is, porverés nélkül, utcaseprő-gépek szorgoskodnak. Akár egy heti járkálás után sem lesz poros az ember cipője.
A galego mezőgazdaság a kisgazdák által törleszthető bankkölcsönök felvételével a gabonatermesztésről áttért a legelőgazdálkodásra – a tél enyhe, esős, az állatokat télen is a legelőn lehet tartani. Így Galicia Spanyolország egyik legnagyobb tejtermelője. De sokat adnak a szőlőtermesztésre is.
Az 1960-as évektől mind több külföldi keresi föl Spanyolországot. A Közös Piachoz való csatlakozás után rohamosan emelkedő számuk mára mintegy évi 70 millióra nőtt. Az idegenforgalom Galiciának is jelentős jövedelemforrása. Santiago de Compostelában bankkölcsön felvételével sok tulajdonos 4–5–6 kis szobára alakíttatta lakását. A kispénzű külföldi itt kényelmes, viszonylag olcsó, egy-két ágyas szobához juthat.
Az idegenforgalom növelése érdekében központi, helyi kormány egyaránt tesz: az eldugott kis településeken is idegenforgalmi iroda áll az utazó rendelkezésére, ahol térképes, a helységet, nevezetességeit, a környéket ismertető kis füzeteket kap. Díjmentesen.
Asztúria a spanyolországi kohászat és szénbányászat egyik központja. A Közös Piachoz csatlakozás után az asztúriai kohászatot és szénbányászatot leépítették. Így sok fiatal nem folytathatja apja mesterségét, egyetlen napot sem volt lehetősége dolgozni. Más vidéken talán találnának munkát, de nem hagyják szüleik lakását, házát, kocsiját, hogy elölről kezdjék.
Ezek után mi értelme volt a Közös Piacba lépésnek? – kérdeztem. Ha nem lépünk be, előbb-utóbb súlyos helyzetbe kerülünk. A fejlett közös piaci államokhoz viszonyítva elmaradottabb technológiájú ipar, bányászat, halászat, mezőgazdaság nem bírta volna a versenyt, a drágábban előállított termékeket csak veszteséggel értékesíthetné, s a vállalatok csődbe jutnának, jött a felelet.
Az Európai Unió akkoriban jelentős, évi 35–40 milliárd dollár vissza nem térítendő segítséget nyújtott az országnak, amiből a közműrendszert fejlesztették: autópályák épültek, a vasutat, a távbeszélő-hálózatot korszerűsítették. Továbbá a legkorszerűbb technológiájú vállalatok épültek, a mezőgazdaság a legfejlettebb eljárásokat alkalmazhatja. De a kilencvenes évek elején négy, ma mintegy hatmillió munkanélküli számára a közös piaci, illetőleg most az európai unióbeli tagság semmi jót nem jelent.
José Antonio Barrena bizkaiai (Baszkföld) állattenyésztő 1984-ig kohász volt. Jól keresett. 1955-ben, mikor Andalúziában egy szakmunkásnak 25, neki 425 peseta volt a havi fizetése. Miután Spanyolország a Közös Piac tagja lett, elbocsátották állásából. Felesége az idő tájt 60 hektár földet örökölt. A kis birtokra 23 millió peseta kölcsönt vett föl. Legelővé alakította és a kiváló tejelő kanadai fajtából vásárolt húszat. Ezek napi 50–60 liter tejet adnak. A gazdaságot korszerű fejőgépekkel, két, több ezer literes rozsdamentes tartállyal szerelte föl.
Mikor 60 tehene lett, az EU Spanyolország tejtermelését az évi 7,5 millió tonnáról 5,2 millióra csökkentette. Annak ellenére, hogy ez nem fedezte az ország szükségletét. A különbözetet Franciaországból hozták be, 50 pesetáért literét. J. A. Barrenát értesítették, hogy évi 420 000 literes tejtermelését 302 357-re kell csökkentenie. Ha megteszi, nem tudja törleszteni a kölcsönt. Ha nem, a fölös tejet nem tudja eladni. Bár a kormány kártérítésként minden meg nem termelt literért 9 pesetát fizetett, komoly veszteség érte, mert a megtermelt tej literéért 33 pesetát kapott. Végül föl kellett számolnia gazdaságát.
Portugália az EU fejlett tagállamaihoz viszonyítva elmaradott. A magát szociáldemokratának nevező, valójában a félszázados fasizmus szelíd örökösének mutatkozó párt kormánya az Uniótól kapott hathatós segítség legnagyobb részét a közműrendszer fejlesztésére fordította. E téren az ország látványos sikereket ért el: kitűnő utak, autópályák épültek.
A vissza nem térítendő támogatások jelentős részét arra használták, hogy jó fizetése legyen mindenkinek, gépkocsira, többre is, meg lakásra jusson. Iparfejlesztésre kevés pénz maradt. Az oktatásra is. Nyugat-Európához viszonyítva még mindig sok az írástudatlan.
2006-ban a támogatások megszűntek volna, de a portugál miniszterelnökből lett Európai Bizottság-i elnök, José Manuel Barroso elintézte, hogy a gazdasági összeomlást elkerülendő, Portugália ezekhez még néhány évig hozzájusson. A válság mégsem maradt el, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bank kölcsönét követő megszorítások, majd emiatt a sztrájkok sem.
Romániát is a kölcsönök mentették meg az összeomlástól. Törlesztésüket pedig mi, és még ki tudja, hány nemzedék nyögi majd. Mert a kamat a kelet-európaiak számára magasabb, mint a nyugatiak számára. Tőke itt alig termelődik. Pedig nagy szükség volna rá.
Emiatt korszerűsítés helyett az ipar leépül. Kolozsvárt jó néhány gyár, üzem, vállalat szűnt meg. Fölszántott helyükön bevásárlóközpontok, irodaházak épültek, épülnek. Ha jön is külföldi befektető, amint valahol olcsóbb munkaerőt talál, gyorsan továbbáll. Lásd Nokia.
A mieink szaktudását csak összeszerelésre használják. A tervezés, az előállítás mondhatni kizárólag a fejlett Nyugat feladata. Mi csak piac vagyunk. Ez a helyzet egyetlen szóval illethető: jelenkori gyarmatosítás. A tehén itt legel, de nyugaton adja le a tejet.
Reméltük, hogy a nemzetiségi kérdésben előrelépés következik. Az EU azonban nem szól bele a tagországok belügyeibe. Az egyházi ingatlanokat egy nap alatt elorozták, huszonhárom év alatt csak egy részét adták vissza. Marosvásárhelyt az orvosin tilos a magyar nyelvű kórházi gyakorlat. A megyéket, így a magyar többségűeket is, föl akarják számolni, hogy a magyarság számarányát az újonnan létrehozandó tartományokban minél alacsonyabbra csökkentsék. Nesze neked nyelvi jogok, nesze neked kisebbségi jogok.
Miközben az EU fő gondja az, hogy az uborka nem lehet görbe. Hogy a disznónak labdát kell biztosítani az ólban, legyen mivel játszania. Meg ehhez hasonló „alapvető kérdések”.
Fölmerül tehát: miután mindezt köszönjük szépen, nem lenne jobb az EU-n kívül? Igen, de akkor sok fejlesztési támogatástól esnénk el. Mint mondják. Szóval nem lehet.
Vagyis: se veled, se nélküled. De akkor hogyan fejlődünk? Vagy ezzel a kutya sem törődik?
Asztalos Lajos
Szabadság (Kolozsvár)

Semjén: a végsőkig kitartunk Székelyföld mellett
A székelység és a magyarság soha nem kért olyat, ami ne lenne általános az Európai Unióban – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes a Kossuth Rádióban.
A Parlament 7-es, legforgalmasabb kapuja fölött leng a székelyzászló. Semjén Zsolt a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában hangsúlyozta: fontos, hogy a Székelyföldön élők ezt tudják, amikor azért üldözik őket a saját szülőföldjükön, mert kiállnak a szimbólumaik mellett. A magyar olyan sajátos nemzet, amely három részből áll: van az anyaországi, a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarság, de ez a három nemzetrész egyetlen nemzetet alkot, s maga a nemzet kerül veszélybe, ha bármelyik ezek közül eltűnik. Ezért minden nemzetrésznek éreznie kell, hogy a magyar állam mögöttük áll, magyarázta a miniszterelnök-helyettes.
A székelység egysége történelmi, kulturális adottság függetlenül attól, hogy a politika Trianontól a mostani regionalizálásig hogyan akarja közigazgatási szétszabdalni Székelyföldet. Akárhogy szabdalgatják azonban, Székelyföld egy valóság, ugyanakkor a megmaradásunkat nagyban segíti, ha egy régióhoz tartozik a tömb-magyarság, fogalmazott Semjén. Hozzátette: ez a Partium tekintetében ugyanígy van, Szatmár, Bihar és Szilágy megyének egyben kell lennie.
Semjén Zsolt hangsúlyozta: a kormány a végsőkig kiáll Székelyföld mellett, minden segítséget megad a székelyeknek, hogy – élve természetes szabadságukkal, állampolgári jogaikkal – akik együtt akarnak lenni, azok együtt lehessenek, és ne kényszerítsék bele őket olyan hatalmas, román közigazgatási megyékbe, ahol a többségből kisebbség lesz, és nehezen tudják érvényesíteni az identitásához fűződő jogaikat.
A miniszterelnök-helyettes kiemelte: a székelység és a magyarság soha nem kért olyat, ami ne lenne általános az Európai Unióban.
Semjén Zsolt különösen fontosnak nevezte a nemzet közjogi egyesítését, vagyis, hogy a világon bárhol élő magyar megkaphatja az állampolgárságot. Az igazi erő az asszimiláció megfordítására az állampolgárság megadása: útlevél és szavazati jog, mondta a miniszterelnök-helyettes. Ennek érdekében küldött ki a kormány a nyugati diaszpórába 50 konzult és a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében 50 „népművelőt”, akik magyar nyelv, népdal, néptánc, történelem tanítással erősítik meg az identitásukban a magyarságot.
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma

Bejegyezték az EB-nél a Minority SafePack kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezést
A polgári kezdeményező bizottság tagjai: Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Anke Spoorendonk, Schleswig-Holstein tartomány kormányának minisztere, Jannewietske de Vries frízföldi miniszter, Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi német ajkú közösség miniszterelnöke, Valentine Inzko, az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselője és Luis Durnwalder, Dél- Tirol autonóm tartomány kormányzója 2013. július 15-én regisztrálták az Európai Bizottság online platformján a Minority SafePack kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezést (EPK).
A FUEN, az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Ifjúsági Szervezete által kezdeményezett indítvány mottója: "Nem vagy egyedül. Egymillió aláírás az európai sokszínűségért." A kezdeményezők ezzel fel kívánják hívni az Európai Unió figyelmét az európai kisebbségek és etnikai csoportok, valamint regionális és kisebbségi nyelvek problémakörére, ezek megoldása érdekében intézkedési javaslatokat fogalmaztak meg.
Kelemen Hunor: Az EB-nek most alkalma lesz bizonyítani
A regisztrációt követően Kelemen Hunor szövetségi elnök kijelentette: az Európai Bizottságnak most alkalma lesz bizonyítani, hogy az Európai Unió alapját jelentő értékközösség, a kisebbségek támogatása és védelme több tartalommal tölthető meg annál, amit az Európai Szerződés egy fél sora tartalmaz. – Mi, Európa őshonos nemzeti kisebbségei, összesítettük az EU-s keretbe illeszthető kisebbségvédelmi intézkedéseket, és partnerként fordulunk az Európai Bizottsághoz, hogy regisztrálja kezdeményezésünket. Ezt követően egy év alatt egymillió aláírást kell összegyűjtenünk, ezekkel felvértezve szólítjuk majd fel jogalkotásra az Európai Uniót. Bízom abban, hogy felhívásunk, amely mögött az európai őshonos kisebbségek állnak, meghallgatásra talál Brüsszelben – nyilatkozta az RMDSZ elnöke.
Hansen: Az EU csak a régiók és polgárok Európájaként lehet sikeres
Hans Heinrich Hansen szerint a kezdeményező bizottság azt szeretné, hogy az Európai Unió kezdjen párbeszédet velük.
– A 2014-ben megválasztandó új Európai Parlamenttel közösen meg kívánjuk erősíteni az európai kisebbségeket és az unió kulturális és nyelvi sokszínűségét. A siker érdekében minden érdekelt fél párbeszédére és együttműködésére szükség van. Egymillió polgár támogatása nagyon erős tárgyalási alapot jelent majd számunkra. Az Európai Unió csupán a régiók Európája és a polgárok Európája révén lehet sikeres – jelentette ki Hansen.
Vincze: Reméljük, partneri ajánlatunk meghallgatásra talál
Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke, az RMDSZ nemzetközi ügyekért felelős titkára lapunk kérdésére kijelentette: – Végül is ez egy technikai lépés. Az előkészítő munka befejeztével, utolsó lépésként bejegyeztük az Európai Bizottságnál a kezdeményezést. Az Európai Bizottságnak két hónapja van arra, hogy reagáljon. Szeptember 16-án jár le a határidő, akkor kapunk választ. Hivatalos levelet kaptunk a bejegyzésről, reméljük, minden rendben lesz.
– Mi a következő lépés, ha az EB zöldutat ad a kezdeményezésnek?
– Akkor elkezdődhet az egyéves aláírásgyűjtési időszak. Egymillió aláírást kell összegyűjteni. Tehát ha szeptember 16-án pozitív választ kapunk, onnantól kezdve 2014 szeptemberéig lesz lehetőségünk összegyűjteni az egymillió aláírást.
– És ha mégsem fogadja el a Bizottság?
– Ez az a forgatókönyv, amelyről egyelőre nem szeretnék nyilatkozni. Mi optimisták vagyunk, és reméljük, hogy az a partneri ajánlat, amelyet az európai kisebbségek az Európai Bizottság asztalára tettek, kellő érdeklődésre tarthat számot az Európai Bizottságban, és elfogadják.
Amennyiben mégsem, akkor van egy jogorvoslati lehetőségünk: a luxemburgi Európai Bíróságnál lehet benyújtani fellebbezést a kezdeményezés érdekében, és akkor majd az Európai Bíróság dönt arról, hogy megalapozott-e és az európai szerződésekhez kapcsolható-e az általunk megfogalmazott kezdeményezés. De ismétlem, ez egy nagyon negativista forgatókönyv lenne, és mindazok az emberek, akikkel az elmúlt évben egyeztettünk, arról biztosítottak, hogy olyan formája született most a kezdeményezésnek a hat szakpolitikai területtel, a benne foglalt intézkedési javaslatokkal, hogy azokat nyugodtan elfogadhatja az Európai Bizottság, hiszen illeszkednek az európai szerződésekbe foglalt kompetenciákhoz.
Európában 100 millió, a 340 őshonos nemzeti kisebbség valamelyikéhez tartozó polgár él, összesen 47 államban. Minden hetedik európai egy őshonos nemzeti kisebbséghez vagy etnikai csoporthoz tartozik. Az Európai Uniónak 23 hivatalos nyelve van, és további, mintegy 60 kisebbségi és regionális nyelvet beszél összesen 40 millió, kisebbségben élő uniós polgár. Ezen társadalmi csoport nagy részének nincsen politikai képviselete – ezen is változtatni szeretne a kisebbségi EPK. A szakértők bevonásával elkészült Minority SafePack kisebbségvédelmi csomag egy sor intézkedést javasol az európai őshonos nemzeti és etnikai kisebbségek támogatása és védelme érdekében.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Băsescu Moldovában: ha kérik, egyesülünk
Csak kérjék, és megvalósítjuk – így reagált szerdán este Traian Băsescu Chişinăuban egy fórumon az egyik résztvevő felvetésére, hogy előbb Románia és Moldova egyesülését kellene megvalósítani, csak aztán Moldova európai uniós integrációját.
Traian Băsescu A román államfő egynapos moldovai látogatása egyik utolsó programpontjaként találkozott a helyi civil szféra képviselőivel, az egyesülés ötletét pedig egy lány vetette fel, aki szerint országa számára túlságosan hosszú az EU-csatlakozás időpontjáig becsült 10–15 évet kivárni. Băsescu Moldova uniós integrációja kapcsán kifejtette: annak révén a két ország ugyanúgy találkozik majd, mint az 1918-as egyesüléskor.
Az ország uniós csatlakozásának időpontja kapcsán ugyanakkor mérsékeltebb hangnemet ütött meg: leszögezte, hogy ahhoz előbb le kell zárni a transznisztriai konfliktust. Mint ismeretes, a szakadár Dnyeszter menti köztársaság nem ismeri el Chişinău fennhatóságát, és a tiraszpoli rezsimet Moszkva is támogatja – igaz, hasonlóan a világ többi országához, Oroszország sem ismerte el független államként Transznisztriát.
Băsescu szerint Chişinău öt-hat év múlva kezdheti meg a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. „A csatlakozási tárgyalásokat azonban a transznisztriai konfliktus megoldásáig nem lehet lezárni. Az EU már megtanulta a ciprusi leckét. Keserű leckéről van szó, hiszen egy területi problémákkal küzdő ország lett uniós tag, ami rengeteg kellemetlenséget okozott a Törökországgal ápolt viszonyban és a görög-török kapcsolatokban” – jelentette ki az államfő.
Băsescu kitért Szerbia helyzetére is, amelynek engednie kellett Koszovó ügyében, és normalizálnia kell a viszonyt Pristinával annak érdekében, hogy megkezdhesse a csatlakozási tárgyalásokat. Rámutatott: Moldovának kezdeményeznie kell a konfliktus megoldását, Románia pedig nem alakít ki saját álláspontot, hanem Chişinău álláspontját támogatja majd. Leszögezte ugyanakkor: abból kell kiindulni, hogy Moldova egy talpalatnyi területéről sem mond le. Băsescu megjegyezte: az a tény, hogy novemberben Vilniusban aláírják a társulási és szabadkereskedelmi szerződést az EU és Moldova között, visszafordíthatatlanná teszi a Pruton túli ország európai irányultságát.
A nap folyamán egyébként a román államfő tárgyalt Dorin Chirtoacă chişinăui polgármesterrel is, aki félig-meddig viccesen azt javasolta neki, hogy vegye föl a moldovai állampolgárságot, és induljon el az ottani választásokon. Băsescu egy későbbi interjúban nem zárta ki, hogy az ország iránti tiszteletből mandátuma jövő év végi lejártát követően moldovai állampolgárságért folyamodik. Chirtoacă egyébként azt kérte Bukaresttől, hogy minden moldovai önkormányzatnak folyósítson évi 50 ezer eurós vissza nem térítendő támogatást infrastruktúra-fejlesztésre. Szerinte ez az összeg nem nagy, csupán az ország költségvetésének 0,1 százaléka.
Balogh Levente
Székelyhon.ro,

Uniós kezdeményezés a nemzeti kisebbségek védelmében
A magyarországi nemzetiségek és a FUEN is támogatja a nemzeti kisebbségek védelmét célzó uniós kezdeményezést, amelyet a romániai magyar érdekképviseleti szervek indítottak.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) honlapján nyilvánosságra hozott uniós kezdeményezés történelmi jelentőségű, hiszen a FUEN 2006 óta dolgozik azon, hogy európai szinten is egy egységes kisebbségi jogrendszert alakítson ki, ilyen ugyanis nem létezik az Európai Bizottságnál – fejtette ki Brenner Kolomann a Kossuth Rádióban szerdán.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója alelnöke a 180 percben hozzátette: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kezdeményezése után a Lisszaboni Szerződés alapján a FUEN összeállított egy állampolgársági kezdeményezést, amelyben a főbb európai kisebbségi jogokat foglalták össze. Ezt július 15-én nyújtotta be hivatalosan a FUEN az Európai Bizottságnak (EB) – fűzte hozzá.
Brenner Kolomann szerint nagy probléma, hogy az Európai Unión belül nincs jogszabályi háttere a kisebbségi jogoknak, kizárólag az Európa Tanács rendelkezik két dokumentummal: az egyik az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája, a másik pedig a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről.
A kisebbségi jogok rendszere eddig tagállami hatáskör alá tartozott – folytatta, a Magyarországot is érintő felvételi folyamatban azonban az úgynevezett „koppenhágai kritériumokat” érvényesítették a tíz új tagállammal szemben, a régebbi tagok viszont ezeket nem teljesítették. „Itt is lehetett látni a kettős mércét, amelyet azóta is elég sokszor érzékelünk” – fogalmazott.
Az alelnök a kezdeményezés részleteire rátérve elmondta: mivel az előterjesztés arról szól, hogy ha egymillió aláírás összegyűlik az EU hét tagállamában, akkor az EB-nek hivatalból foglalkoznia kell vele, így ez az első olyan lépés, amikor az európai nemzetiségek közösen állnak ki amellett, hogy egyértelműen definiált kisebbségi jogok legyenek Európában. A kezdeményezéshez a többi között csatlakozott az RMDSZ, a dél-tiroli néppárt és a FUEN ifjúsági szervezete is, tehát erős támogatottságot sikerült bevonni – húzta alá.
Brenner Kolomann véleménye szerint Magyarország számára azért lenne fontos, hogy sikeresnek bizonyuljon a kezdeményezés, mert a kisebbségi jogokat európai szinten lehetne számon kérni, amelyeket minden tagállamban egységesen bírálnának el.
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma

Román lapok: nem kizárt a moldovai-román egyesülés a Dnyeszter-mellék nélkül
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülésének lehetőségével foglalkoztak a – Traian Basescu román államfő chisinaui látogatásáról beszámoló – csütörtöki román lapok, és több szerző arra a következtetésre jutott, hogy Nagy-Románia újraalakulása csak a Dnyeszter menti szakadár köztársaság nélkül, az Európai Unión belül jöhet szóba.
Basescu szerdán hivatalos látogatást tett a Moldovai Köztársaságban, ahol mások mellett Nicolae Timofti moldovai elnökkel és Iurie Leanca kormányfővel találkozott.
A beszámolók szerint a román elnök kijelentette: feltétel nélkül támogatja Moldova csatlakozását az Európai Unióhoz, a – területén kikiáltott, nemzetközileg el nem ismert – szakadár köztársaság ügyében pedig azt tanácsolta Chisinaunak: az eredménytelen nemzetközi tárgyalások folytatása helyett forduljon egyenesen Moszkvához.
Szavait a jobboldali Romania Libera vezércikkírója úgy értelmezte: a Moldovai Köztársaság uniós csatlakozását és Romániával való egyesülését Basescu az oroszbarát szakadár terület feladásával látná megvalósíthatónak. A szerző szerint gyanús az, hogy Basescu mostanában „megértő" hangnemre váltott a korábban élesen bírált Moszkvával kapcsolatban, és magabiztosan beszél az EU és Chisinau társulási szerződésének novemberben esedékes parafálásáról, holott ez „nyilvánvaló kudarc" lenne Moszkva számára, amit nem biztos, hogy egykönnyen elfogad.
A cikk azt sugallja: nem véletlen, hogy egy hónapja egymásnak adta a kilincset Bukarestben az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára és az amerikai hírszerzés igazgatója, majd a román külügyminiszter moszkvai látogatásának napján a moldovai miniszterelnök egy be nem jelentett látogatásra Bukarestbe érkezett. A Romania Libera valószínűsíti: az élénk diplomáciai tevékenység az Oroszországi Föderáció „megvigasztalásáról" szól, ami csakis a Dnyeszter-mellék jövőjével állhat összefüggésben.
A liberális Cotidianulban Igor Dodon, a moldovai szocialisták vezetője szintén arra a következtetésre jutott, hogy Basescu látogatása egy nemzetközi lobbizás része, amely a Dnyeszteren túli terület feladását sugallja Chisinaunak az uniós csatlakozásért cserébe. A moldovai ellenzéki politikus szerint ezzel szemben Chisinaunak nem szabad lemondania a Dnyeszteren túli területekről, amelyek megőrzése csak úgy képzelhető el, ha a Moldovai Köztársaság szövetségi állammá alakul.
A román lapok arról is beszámoltak, hogy a helyi civil szervezetekkel rendezett követségi találkozón egy résztvevő túl távolinak nevezte Moldova uniós csatlakozásának több mint tíz évre becsült perspektíváját, és azt kérdezte Basescutól, nem egyesülhetnének-e előbb, és úgy váljanak az Unió részévé. „Kérjék, és megoldjuk" – válaszolta erre Traian Basescu román államfő.
MTI
Erdély.ma

Erdély-szerte egyedi szoborpark Marossárpatakon
Miholcsa József szobrászművésznek köszönhetően tizenegyedik éve, hogy folyamatosan új műalkotásokkal bővül a marossárpataki szoborpark. A 2002-ben felavatott Szent István király szobor köré 18 erdélyi fejedelem kőmását állították ki eddig. A szobrász évente két alkotást adományoz a helyi közösségnek, tervei szerint 2014-ben mind a 20 választott erdélyi fejedelem szobra állni fog a település központjában.
Miholcsa József 1953-ban született Marosvásárhelyen, ahol a Művészeti Líceumban végzett, majd Kolozsváron a Képzőművészeti Főiskolán szobrászatot tanult. Legjelentősebb munkái közé tartozik a Nagyernyében felállított egész alakos Apafi Mihály fejedelemszobor, a gyergyószentmiklósi Kossuth Lajos és a torjai Árpád szobrok. A művész 2000-ben költözött Marossárpatakra, és vált rövid időn belül az itteni művelődési élet mozgatórugójává. Ő a helyi ünnepi rendezvények egyik főszervezője, és a hagyományőrző huszárcsapat alapítója.
Évente két műalkotást adományoz abrakért cserébe
2002-ben Miholcsa József felajánlotta a marossárpataki önkormányzatnak, hogy egy olyan erdélyi fejedelmekből álló szoborcsoportot ajándékoz a településnek, amilyen nincs még a Kárpát-medencében. Ehhez az önkormányzat és a falu lakosságának támogatását kérte, de nem pénzben, hanem a lovai tartásához szükséges abrakban. Az elmúlt bő egy évtized alatt ez a szoborpark már részben meg is valósult, mert ma már több mint 20 szobor ékesíti a református templom szomszédságában és a Teleki-kastéllyal átellenben levő zöldövezetet. A mester évente két szobrot készít el és adományoz a községnek.
A megyei rendőrség kezdetben akadályozta a szobrok kihelyezését
Az első fejedelemszobor János Zsigmondnak állított emléket. Rövid idővel az alkotás elhelyezése után, a megyei rendőrség egyik vezetője utasította a helyi önkormányzatot a műalkotás eltávolítására, nagy összegű pénzbüntetéssel fenyegetőzve. Az első felszólításra még nem távolították el a szobrot, a másodikra viszont Miholcsa József műtermébe költöztették vissza azt. De nemsokára elkészült a második fejedelemszobor, Bocskai István kőmása, s a sárpataki önkormányzat elhatározta, hogy vállalva a kockázatot, mindkettőt elhelyezteti a kastéllyal szemben lévő zöldövezetben.
Az a mentőötlet támadt, hogy ne leplezzék le a szobrokat, s akkor azzal magyarázkodhatnak, hogy csak kiállítva vannak, nem végleges az elhelyezésük. Egy idő után viszont a sajtó is foglalkozni kezdett a dologgal, s talán részben ennek köszönhetően megszűntek a fenyegetőzések. 2011 októberében kezdték a parkosítást
Kezdetben a szobrok fatalapzatra kerültek. Ez azon időszak a szoborpark történetében, amelyre kevésbé büszkék a helyiek. Előfordult, hogy a parkot gaz nőtte be, a kerítése rozsdás volt és düledező. II. Rákóczi fejedelem szobra kétszer is ledőlt a földre. Később összefogott néhány lelkes asszony, akik felvállalták a park gondozását, s virágágyásokat hoztak létre a talapzatok körül. 2011. október 1-jén aztán hozzákezdtek Marossárpatakon környezetvédelmi alapból az Európai Unió által finanszírozott parkosítási projekt kivitelezéséhez.
A munkálatokkal egy időben, önkormányzati alapból, betontalapzatra került az addig elkészített erdélyi fejedelmek és Szent István király kőmása, s átköltöztették a korábban a kultúrotthon előtt elhelyezett Sebesült huszár-szobrot is. Mint ismeretes, a szobor a levert szabadságharcot jelképezi, s ugyanakkor emlékeztet az 1848-as szabadságharc első győztes csatájára is, ami a falu határában zajlott.
A szoborparkban az eredeti helyén maradt a falu I. és II. világháborúban elesett halottainak emlékére és tiszteletére emelt Hősök Emlékműve, amelyet 1999-ben állítottak a lakosság hozzájárulásával. A fejedelemszobrok nem időrendi sorrendben kerültek felavatásra
A fejedelemszobrok nem időrendi sorrendben, hanem születési vagy elhalálozási évfordulókhoz kötve készültek el, kerültek talapzatra és felavatásra. A Szent István királyunkról készített szobor után, következtek az évek során: János Zsigmond, Bocskai István, Báthory Zsigmond, Báthory András, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor, Bethlen István, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, I. Rákóczi Ferenc, II. Rákóczi Ferenc, Rhédei Ferenc, Barcsai Ákos, Kemény János, Thököly Imre, Bethlen Gábor, Báthory István, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelmek, illetve Szent László magyar király kőmásai.
A 2013. július 20-ra, szombatra tervezett VI. Marossárpataki Tánc- és Huszárfesztivál programjában egy újabb szobor felavatása is szerepel. Ezennel Miholcsa József szobrászművész II. Apafi Mihály szomorú sorsú erdélyi fejedelem kőmását készítette el.
Nemes Gyula
kozpont.ro
Erdély.ma

Improvizált a statisztikai intézet”
Honnan került elő az 1,2 millió ember, akikkel felduzzasztották a romániai népszámlálás hivatalos eredményét? Hogyan hat ez a hivatalos etnikai arányokra? Cseke Péter Tamás a kolozsvári BBTE docensét, Veres Valér szociológust kérdezte.
A végleges adatokat vizsgálva szembeszökő, hogy Románia népességszáma már nem 19 millió, mint a tavaly közölt előzetes adat, hanem több mint 20 millió. Honnan került elő egy év alatt 1,183 millió ember?
Már az előzetes eredmények közzétételekor lehetett tudni, hogy a 2011-es népszámlálásból sokan kimaradtak, különböző okokból. Azt is lehetett tudni, hogy olyanokat is hozzászámoltak az állandó népességhez, akiket a módszertan szerint elvándoroltként kellett volna nyilvántartásba venni. Most az történt, hogy különböző okokból az állam eldöntötte: ezt a számot meg kellene növelni annyival, hogy az állandó népességszám haladja meg a 20 milliót. Elővettek különböző hivatalos nyilvántartásokat, ezeket összevetették a személyi szám alapján a népszámlálási adatbázissal. Utána az állandó romániai népességhez sorolták azokat, akik benne voltak e nyilvántartásokban, ám a népszámlálási adatbázisban nem.
Milyen nyilvántartásokról van szó?
A legtöbb adatot a D112-es nyilatkozat alapján készült adóhatósági (ANF) nyilvántartásból vették. Ez a társadalombiztosítás és a jövedelemadó befizetésére vonatkozó adatbázis. Innen került elő az előzetes adat szerinti népességszámhoz hozzáadott személyek 65 százaléka. A másik fontos forrás az úgynevezett D70-es nyilatkozat alapján készült adatbázis volt. Ez a szabadfoglalkozásúakat és magánvállalkozói engedéllyel (PFA) rendelkező személyeket összesíti. A pótlás módját leíró statisztikai intézeti közlemény szerint olyanok is szerepelnek ezekben a nyilvántartásokban, akiket nem sikerült ugyan megkeresni a népszámláláskor, ám bizonyítottan Romániában éltek a népszámlálás pillanatában, mert a cenzus időpontja előtt 12 hónapig adót fizettek az országban végzett jövedelemszerző tevékenységért.
Említette, hogy az „állam” döntött a számok felduzzasztásáról. Pontosan kik határozták el, hogy ezt a számot meg kellene növelni?
Nyilván a kormány a statisztikai intézettel karöltve. Hogy a kormányból ki, melyik miniszter, azt pontosan nem tudom. Az is lehet, hogy a statisztikai intézet ötlete volt, a kormány pedig rábólintott.
Mi kifogásolható ebben az eljárásban?
Szakmailag elsősorban az, hogy a népszámlálás eredeti – lekérdezéses – módszertana nem erről szólt. Ez most csak improvizáció. A súlyosabb kifogások legfontosabbika az, hogy a nyilvántartásokból kivett emberekről nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Legfeljebb az életkorukat, állandó lakhelyüket ismerjük, de azokat az adatokat már nem, amelyekre a kérdezőbiztos a népszámláláskor rákérdezett. Nem ismerjük az úgynevezett kulturális adataikat, nemzetiségüket, vallásukat, az iskolázottságukat, lakáshelyzetüket. Ha nőről van szó, nem derül ki, hány gyereke van. Ezek fontos adatok, mert segítségükkel rekonstruálni lehet a termékenységet. Ez nehéz helyzetbe állítja a népszámlálási adatokból következtetéseket levonni kívánó szakembereket. Számunkra, a magyar nemzetiségűekre vonatkozó adatok lennének a legérdekesebbek. Ám ennek az 1,183 millió embernek a nemzetiségét sem ismerjük.
Miért volt fontos a számok felduzzasztása?
Két fő okát látom ennek. Az egyik uniós vonatkozású. Románia súlya, mint minden tagállamé, a népességszámtól függ az Európai Unióban. Ez jelentkezik az Európai Parlamentben, a szavazatszámban, befolyásolja a politikai algoritmust az EP szakbizottsági helyeinek elosztásánál. Emellett befolyásolja azt is, hogy mekkora Románia részesedése az EU költségvetéséből. A másik ok pszichológiai: elmondhatják az ország vezetői, hogy a népességszám „mégsem apadt olyan rettentő nagyot”.
És miért van az, hogy egy-két kivételtől eltekintve a román szakma hallgat, nem kifogásolja a statisztikai intézetnek ezt az eljárását?
Mert nagyon kevés demográfus van Romániában.
A hivatalos eredmény szerint a lakosság 6 százalékának nemzetisége ismeretlen. Hogyan hatott a számok felduzzasztása a hivatalos etnikai arányokra?
A nemzetiségi arányokat a megkérdezett lakosságtól kapott adatok alapján számolták ki. Egyébként a megkérdezettek között is voltak, akik nem vallották be a nemzetiségüket, ha jól tudom 54 ezren, érdekes módon a legtöbben Bihar megyében. Önmagában most nem jelent gondot, hogy a lakosság 6 százalékának a nemzetisége ismeretlen. Inkább csak kényelmetlen az adatfeldolgozás szempontjából, mert újszerűen kell foglalkoznunk a népszámlálási adatokkal. Eddig ezeket a számokat majdhogynem szentírásnak tekinthettük statisztikai szempontból, most legfennebb csak jó minőségű felmérésnek.
Ez a szakmának jelent tehát problémát. Nem érintheti negatívan az erdélyi magyar közösséget, hogy a pontos lélekszáma nem ismert?
A közigazgatási törvény alkalmazásakor ez valóban gondot jelenthet. A jogszabály ugyanis csak húsz százalékos etnikai arány felett biztosít különböző nyelvi jogokat a kisebbségi közösségeknek, akár egy megye, akár egy település szintjén. Kérdés, hogy helyi szinten hogyan számolják ki az etnikai arányokat: annak a népességnek az alapján, amelyet népszámláláskor megkérdeztek, vagy a felduzzasztott népességszám alapján? Itt már lehetnek visszaélések. Ha az etnikai arányokat az össznépességre vetítik, akkor azokon a településeken, ahol a magyarok aránya 20-25 százalék között van, könnyen 20 százalék alá csökkenhet ez az arány.
Mit lehet tenni, hogy ez ne fordulhasson elő?
Az érdekképviseletnek kérnie kellene egy kormányhatározatot, amely szerint az etnikai arányokat az ország településein az arról nyilatkozók nemzetisége alapján számolják ki, ha ez az adat valamelyik törvény alkalmazásához szükséges.
A hivatalos népszámlálási adatok szerint a romák aránya 3,1 százalékos Romániában. Ez mennyire reális?
Nyilvánvalóan alulszámlált a roma népesség. Az önbevalláson alapuló adatok velejárója ez a jelenség, és nem csak Romániára jellemző.
Egy hatékony romaintegrációs politikának nem valós adatokra kellene támaszkodnia?
Ebben az esetben meghatározható a deprivált, leszakadt népesség aránya egy adott országban. Ha valaki nem akarja magát valamely nemzeti közösséghez sorolni, akkor nem lehet erőltetni. Egyébként az egymást követő népszámlálásokon folyamatosan növekedett az önmagukat romának valló személyek száma. Ennek egyik oka a természetes szaporulat, ám hozzájárul az is, hogy egyre több roma vállalja fel az identitását. Már nem érzik annyira megbélyegzett közösségnek magukat. Egyébként a román hatóságoknak volt már próbálkozása arra, hogy pontosan felmérjék, hány roma élhet az országban. A „romának minősíthető életmód szerint” élő népességet mérték. Az így kapott adat egymillió fő. Ám vannak olyan romák is, aki nem ilyen életmódot választanak, vagy nem ebbe születnek.
A hivatalos adatok szerint csupán 40 ezer ember (0,2 százalék) ateista vagy nem tartozik egyetlen felekezethez sem. Ez meglepő adat egy szakembernek?
Romániában kulturális hagyomány, hogy az emberek valamilyen felekezethez tartozónak vallják magukat. Ez nem jelenti azt, hogy különösképpen betartanák a vallási előírásokat. Egyes romániai mutatók szerint a vallás befolyása egyenesen kisebb Romániában, mint más országokban.
Már az előzetes eredmények alapján kiolvasható volt a romániai magyar népesség alakulásának trendje. Merre tart most népesedés szempontjából az erdélyi magyar közösség?
Akárcsak Közép-Kelet-Európa más országaiban, Romániában is csökken a népesség, ezen belül az erdélyi magyarok lélekszáma. Románia szintjén a csökkenés a migrációval magyarázható, az erdélyi magyarság szintjén azonban ez az apadás a természetes szaporulat alakulására vezethető vissza. Nagyobb arányban fogyunk természetes okokból, mint az ország. Tíz év alatt 200 ezres fogyásról beszélhetünk, ám a százalékarányunk nem változott, ami azt jelenti, hogy az országos átlagnál nem csökkenünk gyorsabban. A magyarság fogyása elsősorban a szórványban ijesztő. Van olyan megye, ahol 25 százaléka tűnt el tíz év alatt a magyar népességnek. Így ha nem is változik országosan a magyarság aránya, nem dőlhetünk elégedetten hátra.
Hat százaléknak nem ismert a nemzetisége
Az ország lakossága több mint hat százalékának (1 millió 237 ezer embernek) nem ismerik a nemzetiségét. Románia állandó lakossága a népszámlálás idején 20,1 millió volt, ebből 1 millió 227 ezer (6,1 százalék) vallotta magát magyarnak. A cenzuson kevesebb mint 19 millió lakos nemzetiségét jegyezték fel: ehhez a számhoz képest a magyarság részaránya 6,5 százalék, alig kisebb, mint a tíz éve regisztrált 6,6. A magyarság két megyében alkot többséget: Hargita megyében a lakosság 82,9 százalékát, Kovászna megyében 71,6 százalékát teszik ki. Jelentős magyar nemzetiségű lakossággal rendelkezik még Maros (36,5 százalék), Szatmár (32,7 százalék), Bihar (24 százalék) és Szilágy (22,4 százalék) megye. Hargita megyében él a legtöbb magyar (257 707 fő), a második legnagyobb magyar lakossággal rendelkező megye Maros (200 858), a harmadik Kovászna (150 468). Ezek után következik Bihar (138 213), Szatmár (112 580), Kolozs (103 457) és Szilágy megye (50 177).
A vallást firtató kérdésre válaszolók 86,5 százaléka (16 millió 307 ezer fő) ortodoxnak, 4,62 százaléka (871 ezer fő) római katolikusnak, 3,19 százaléka (601 ezer fő) reformátusnak vallotta magát, 58 ezren unitáriusnak, 20 ezren evangélikusnak mondták magukat. A magyar történelmi egyházak híveinek aránya néhány tized százalékkal csökkent az utóbbi évtizedben. A magukat izraelitáknak vallók száma tíz év alatt megfeleződött: 6200-ról 3500-ra csökkent Romániában.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Beiktatta polgári kezdeményezését az RMDSZ
Beiktatták az RMDSZ által is támogatott kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezést hétfő délután Brüsszelben – jelentette be kedden Nagyváradon Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
"Eljött az ideje annak, hogy az őshonos kissebségek védelmével is foglalkozzon az Európai Unió" – jelentette ki tegnap a szövetségi elnök. Emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió több mint egy éve lehetőséget ad polgárainak arra, hogy legalább hét tagállamból, arányosan összegyűjtött egymillió aláírással támogatott javaslatot terjesszen elő EU-konform jogszabály megalkotására. Ezen lehetőséggel élve szeretnék most elérni, hogy egyéb területekhez hasonlóan kisebbségi problémákra is hozzanak egységes, uniós rendelkezést, partnereikkel többek között kulturális-, tanügyi- vagy éppen régiófejlesztési szegmensekre kiterjedő jogrendszer megalkotását szorgalmazzák. Kelemen szerint, ha az unió "foglalkozik a piacra kerülő uborka méretével, akkor a száz millió fős kisebbség is megérdemli a figyelmet."
A Minority SafePack nevű indítványt a szövetség vezetője mellett Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke, Anke Spoorendonk, Schleswig-Holstein tartomány kormányának minisztere, Jannewietske de Vries, frízföldi miniszter, Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi német ajkú közösség miniszterelnöke, Valentine Inzko, az ENSZ Bosznia Hercegovinai főképviselője, valamint Luis Durnwalder, Dél Tirol autonóm tartomány kormányzója írta alá, az Európai Bizottságnak pedig szeptember 16-ig kell döntsön annak regisztrációjáról.
Az RMSZ mellett, mint ismert, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt is dolgozik egy hasonló beadványon, de elővéleményezésre leadott tervezetük korábban negatív fogadtatásra lelt. A néppárt alelnöke, Szilágyi Zsolt néhány hete jelezte, a bizottságtól kapott orientatív jellegű bírálatot megosztották a FUEN illetékeseivel is, Kelemen Hunor viszont lapunk érdeklődésére tegnap kijelentette: ő személyesen nem kapott semmit, a néppártosok vele erről nem tárgyaltak, az RMDSZ által támogatott kezdeményest pedig olyan nemzetközi szakemberek fogalmazták meg, akik nem engedhetik meg maguknak azt, hogy ne alapos munkát végezzenek, ezért nagyon bízik a pozitív elbírálásban.
Amennyiben reményei beigazolódnak, úgy egy évük lesz arra, hogy legalább hét tagállamban arányosan összegyűjtsék az egymillió támogató aláírást. Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke, egyben a kezdeményező bizottság képviselője optimista ezen a téren, közleményben jelezte: "Azt szeretnénk, hogy az Európai Unió kezdjen párbeszédet velünk. A 2014-ben megválasztandó új Európai Parlamenttel közösen, meg kívánjuk erősíteni az európai kisebbségeket és az EU kulturális és nyelvi sokszínűségét. A siker érdekében minden érdekelt fél párbeszédére és együttműködésére szükség van. Egy millió polgár támogatása nagyon erős tárgyalási alapot jelent majd a számunkra. Az Európai Unió csupán a régiók Európája és a polgárok Európája révén lehet sikeres." Az RMDSZ különben negyedmillió aláírás összegyűjtését vállalta, különben a szabály szerint országonként legalább 750-szer annyi szignót kell összegyűjteni, mint amennyi európai parlamenti képviselője van az illető államnak.
Az RMDSZ által támogatott polgári kezdeményezés mellett tehát már két erdélyi érdekeltségű beadvány vár elbírálásra, korábban, mint ismert, a Székely Nemzeti Tanács is javaslatot tett kisebbséget érintő törvényalkotásra. Utóbbiak azt javasolják a dokumentumban, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Indítványukra augusztus 18-ig kell választ kapjanak Brüsszelből és Kelemen Hunor szerint az lenne az ideális, ha mindkét kezdeményezés bejegyzésre kerülne és akkor kölcsönösen támogatnák egymást az aláírásgyűjtésben.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Közel húsz új román–magyar határátkelő
A magyar–román határon EU-támogatásból kiépített 18 határátkelő megnyitásának felgyorsításáról és az EU 2014-2020 közötti időszakának közös fejlesztéseiről egyeztettek az Interparlamentáris Unió (IPU) magyar–román tagozatának országgyűlési képviselői szerdán Gyulán – közölte Simonka György magyar országgyűlési képviselő, a Magyar–Román IPU tagozat elnöke az egyeztetés után.
Tájékoztatása szerint Békés megyében Gyulán, Dombegyházán, Eleken és Körösnagyharsányban épültek ki határátkelők hatmillió euró támogatásból, és hasonló beruházások valósultak meg a romániai oldalon is. Jelezte: a schengeni előírások szerint a határnyitáshoz nemzetközi megállapodás szükséges, ennek felgyorsításában akar segítséget nyújtani az IPU magyar-román tagozata, azzal is, hogy a képviselők javaslataikkal megkeresik saját kormányukat. Van esély arra, hogy december 31-éig megnyílik a 18 határátkelőhely Magyarország és Románia között – jelentette ki.
Mint arról korábban több ízben is írtunk, Magyarország és Románia határ menti megyéiben 2007 és 2013 között 211 millió euró forrás állt rendelkezésre, ebből számos beruházás történt a határ két oldalán. A 2014 és 2020 közötti EU költségvetési időszakra a két ország IPU-képviselői hasonló nagyságrendű támogatási összeg elkülönítését javasolják nemzeti kormányaiknak.
Az IPU romániai tagozatának elnöke, Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő elmondta: a sikeres forráslehívás érdekében javasolják a határon átívelő közös fejlesztések szakmai titkárságának bővítését, valamint képviseletek nyitását mind a két ország számára a határ másik oldalán. Romániában és Magyarországon most készülnek a 2014 és 2020 között megvalósuló uniós ágazati fejlesztési programok. Az IPU román–magyar tagozata javasolja a két kormánynak a határ menti térségeket érintő nagy projektek harmonizációját – ilyen például a Békéscsaba–Arad és a Debrecen–Nagyvárad közötti vasútvonal fejlesztése.
Szabó Ödön ugyanakkor közölte: a magyar képviselők augusztus végén, szeptember elején Nagyváradon egyeztetnek, majd a bukaresti parlamentbe látogatnak. „A kormányközi diplomácián túl ugyanis a parlamenti diplomácia eszköztárát is alkalmazni kell a két ország közötti jó kapcsolat elmélyítése érdekében" – jegyezte meg.
Krónika (Kolozsvár)

Pofon
Újabb pofont kapott a kormány Brüsszeltől, miután csütörtökön az Európai Bizottság immár másodszor elfogadhatatlannak minősítette a Pontáék által küldött dokumentációt a 2014–2020-as EU-s pénzalapok felhasználására.
Április végén a brüsszeli bizottság a Ponta-kormány első okmány-csomagjáról megállapította, hogy még a minimális minőségi elvárásoknak sem felel meg, most pedig inkoherensnek és konkrét prioritásokat nélkülözőnek minősítette a másodikat. Winkler Gyula EP-képviselő szerint még a tárcák között sem egyeztettek, az egyik minisztérium dokumentumai ellentmondanak egy másikéinak.
A bizottság mindenesetre felszólította a kormányt, hogy szeptemberig készítse el a szükséges fejlesztési stratégiát: megalapozott fejlesztési elképzeléseket, konkrét irányelveket, hosszú távú prioritásokat. . Különben Románia elveszítheti a kialkudott kb. 39 milliárd eurót.
Mekkora hisztit csapott Ponta a februári csúcs után, mert Băsescu „csak” annyit alkudott ki a 2014–2020-as időszakra!
Az államfő a források lehívásával kapcsolatos aggodalmai megalapozottnak bizonyultak, az Európai Bizottság újabb figyelmeztetése egyértelműen rávilágít az USL-s kormány inkompetenciájára.
Míg eddig inkább politikai téren és a korrupcióhoz való viszonyulás kapcsán botránkoztatta meg Brüsszelt a romániai hatalom, most gazdasági-kormányzási téren is „sikerült” csapnivaló teljesítményt produkálnia. Vajon külön igyekeztek, vagy ez a megszokott USL-s színvonal?
Sikerül-e szeptemberig valós fejlesztési stratégiát kidolgozni, hogy az EU-s pénzalapok ne ússzanak el? Az eddigiek alapján fölöttébb kétséges. Ami hatalmas veszteség lenne Romániának. Bár a kudarc egyértelműen az USL-s kormányé, annak következményeit az egész ország viseli.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Minden eddiginél nagyobb erővel startol Tusványos
Idén immár 24. alkalommal rendezik meg a tusványosi szabadegyetemet, amely mára egyfajta kultikus, több nemzedéket megszólító találkozóvá nőtte ki magát Erdélyben. A színes eseménysorozat már a keddi indulás előtt több szempontból rekordokat könyvelhet el. A magyar-magyar és magyar-román párbeszéd jelentős fórumán terítékre kerülnek az örökzöld témák, de az is kiderül, mit gondol Orbán Viktor miniszterelnök a 2013-as szlogenről, a „Mi időnk”-ről.
„Mindannyiunknak szüksége van szilárd pontra vagy pontokra az életben, és egy olyan világban élünk, amikor egyre kevesebb szilárd pontot találunk. Olyan szilárd pontot, ahol megbízható találkozóhelyek jöhetnek létre, és ezeknek örülhetünk” – mondta még 2011-ben Orbán Viktor miniszterelnök a tusványosi szabadegyetemen elhangzott beszédében. A kormányfő szerint Tusványos minden Magyarországról érkezett számára különleges alkalom, és mint azt elmondta, a szabadegyetem időpontja jó előre bekerül az ő naptárába is. Orbán Viktor az idei rendezvényen is előad, és a „Mi időnk” szlogenhez kapcsolódva Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökével fog beszélgetést folytatni, a moderátor pedig Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára lesz.
Markáns témák
A „Mi időnk” a július 23-ától 28-áig Tusnádfürdőn zajló rendezvénysorozat központi jelmondata. Mint azt Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: ez „egy tettre sarkalló, cselekvésre késztető jelszó, ami arról szól, hogy itt a mi időnk”, és hangot kell adni az egész magyar nemzeti közösség véleményének. Ez vonatkozik a romániai régiók átszervezésére irányuló tervekre, de arra is, hogy a jövő évi magyarországi választásokon is cselekvő részvételre van szükség.
Az autonómia kérdése, a kisebbségek helyzete és a nemzetpolitika eddig is slágertémának számítottak Tusványoson, ahol az együttműködés szorgalmazása mindig kiemelt helyet kapott. Mint ahogy azt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a soron következő alkalomról kifejtette: „Úgy lehetünk sikeresek, ha a magyar politika szereplői Erdélyben és a Kárpát-medencében valamilyen közös nevezőt alakítanak ki”. Ennek szellemében lesznek beszélgetések – ahogy korábban is többször – a Közép-Európa előtt álló lehetőségekről, az Európai Unió jelenéről és jövőjéről, vagy épp az állam és az egyház viszonyáról, valamint a magyar-román kapcsolatról. Idén például minden korábbinál több külföldi autonómia-szakértő lesz a tábor vendége. Számítanak Tarlós István, Budapest főpolgármesterének részvételére is. Eszmecserét folytat egymással a jövő évi választások tétjéről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Schöpflin György európai parlamenti képviselő és Schiffer András LMP-s politikus.
Már most rekordot döntöttek
A rendezvénysorozat kedd este a Semi Holsen és Magna Cum Laude koncertjével kezdődik. A koncertszínpad láthatóságát idén nagyméretű kivetítővel növelik. A táborozók biztonsága érdekében idén is vadőrök járőröznek majd a környező erdőben, így remélhető, hogy medvét csak a Tusványos plakátján székely zászlót lengető kabalaállat, Csürdörmögő képében látnak majd a résztvevők – tájékoztatott korábban Vadász-Szatmári Huba táborigazgató. Fazekas Imola sajtófelelős pedig azt emelte ki: a magyar és a román sajtó több mint kétszáz munkatársa jelentkezett be a szabadegyetemre, ami rekordnak számít. Ezt azzal magyarázta, hogy a laza környezetben a politikusok is nyíltabban beszélnek, markáns kijelentéseket fogalmaznak meg fontos közéleti témákban.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 1990-ben azzal a céllal valósult meg, hogy a magyar-román történelmi megbékélést segítse. Az eseményt a Pro Minoritate Alapítvány, a romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), a marosvásárhelyi székhelyű Pro Europa Liga, valamint más romániai és magyarországi társadalmi csoportok kezdeményezték. A hely és az időpont tudatos választás volt, hiszen az 1970–80-as években a Kovászna megyei Bálványosfürdőn rendezett nyári búcsú a romániai magyarság egyfajta tiltakozása volt az akkori bukaresti vezetéssel szemben. A tábor 1997-ben átköltözött a közeli Tusnádfürdőre, s a két helységnév összevonásából a rendezvényt azóta Tusványosnak is hívják.
A szabadegyetem a ’90-es évek végére a magyar-magyar és a magyar–román politikai párbeszéd jelentős, nem hivatalos fórumává vált. Általa olyan fogalmak kerültek be a köztudatba, a politikai közbeszédbe, mint a 2001-ben elfogadott státustörvény, és az annak megalkotásában jelentős szerepet játszó Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), de említhetjük még a magyar igazolványt és a magyar–magyar összefogást általában.
Az érdeklődés évről évre növekszik, az idén mintegy 40 ezer résztvevőre számítanak, ezzel Jakab Attila főszervező szerint Tusványos elérte a befogadóképesség határát. Több mint húsz rendezvénysátorban zajlanak egész nap közéleti és szórakoztató programok, így a markáns közéleti témák mellett rendkívül sokszínű kulturális kínálatból is csemegézhetnek a résztvevők.
Utazás Weöressel Tusványosra
A Weöres Sándor-centenáriumhoz (a költő születésének századik évfordulója) kapcsolódva hétfő délután a Keleti pályaudvarról vonat indult Tusnádfürdőre. Mint azt Balatoni Mónika, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára az MNO-nak elmondta: amikor az anyanyelvi kultúráról beszélünk – nemcsak az elszakított országrészekben, de a Washingtonban élő magyarok is beletartoznak –, akkor Weöres Sándor életműve megkerülhetetlen. Azt szeretnék, ha egy élményteli, s egyben inspiratív hangulatú utazásban lenne része a vonaton utazóknak. A megérkezés után pedig a Magyar Teátrum színházi sátrában található olvasósarok a teljes életműsorozattal, valamint Weöres Sándor kortársait bemutató és Weöres Sándor színházi írásait összegyűjtő válogatással várja az olvasni vágyókat.
Európai kérdések
Tusványos kapcsán Németh Zsolt államtitkár is a sokszínűséget emelte ki, szerinte ez adja a rendezvény igazi erejét. „A mi időnk azt is jelenti, hogy az autonómia esélyei növekednek” – jelentette ki a szabadegyetem egykori ötletgazdája, hozzátéve, hogy a résztvevők tanácskoznak majd arról a három európai polgári kezdeményezésről is, melyek sikeres aláírásgyűjtés után az Európai Parlament elé vihetik az unióban élő kisebbségek védelmének ügyét.
Orbán Viktor tavalyi beszédében hosszan foglalkozott az Európai Unió helyzetével. Mint azt elmondta: korábban nem gondoltuk, hogy az európai egység furkósbottá válik. Európa tévútra tért, azt gondolja, hogy gazdasági sikerek útján megoldhatóak a politikai problémák. Az európai – főleg a nyugati – világ elhitte, hogy fölényben van a Kelettel szemben. Nem értette meg, hogy az európai nemzetekkel szemben az uniót nem lehet sikerre vinni. A realitások helyett bizonyos dogmákhoz ragaszkodnak – hangsúlyozta 2012-ben a miniszterelnök.
Azóta túl vagyunk több uniós eljáráson és egy Tavares-jelentésen is, a nemzeti függetlenség és az autonómia iránti igény közben továbbra is él a magyarságban. Ahogy Tusványos szlogenje közvetíti: itt a mi időnk, és július 27-én az is kiderül, hogyan vélekedik erről most a magyar kormányfő.
Pálffy Renáta
Forrás: MTI, MNO
MNO

Bálványosi Szabadegyetem: 24 év találkozói és témái
A Fidesz Pro Minoritate Alapítványa, a romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), a marosvásárhelyi székhelyű Pro Europa Liga, valamint más romániai és magyarországi társadalmi csoportok által kezdeményezett tanácskozás a román–magyar történelmi megbékélést kereső folyamat részeként indult. A szervezők összetétele az idők során több ízben módosult, a rendezvény az 1990-es évek végére a román–magyar politikai párbeszéd jelentős, nem hivatalos fórumává vált. A hely és az időpont tudatos választás volt, hiszen az 1970–80-as években a Kovászna megyei Bálványosfürdőn rendezett nyári búcsú a magyarság egyfajta tiltakozása volt az akkori bukaresti vezetéssel szemben. A tábor 1997-ben átköltözött a közeli Tusnádfürdőre, s a két helységnév összevonásából a rendezvényt azóta Tusványosnak is hívják. Az eddigi találkozók és tematikájuk:
1990. július 21–29. – Az 1. Bálványosi Nemzetközi Ifjúsági Tábort fiatal romániai politikusok és a Fidesz vezetői – köztük Orbán Viktor és Németh Zsolt – részvételével rendezték meg, és a régió politikai szereplőit leginkább izgató kérdések szerepeltek a napirenden
1991. július 20–27. – A fiatalok 2. bálványosi összejövetelén a román és más közép-kelet-európai társadalmakat foglalkoztató kérdések lehetséges megoldása állt a középpontban.
1992. július 19–26. – A 3. szabadegyetem résztvevői a privatizáció, a jogbiztonság, az igazságtétel, a kisebbségvédelem, az oktatáspolitika, az állam–egyház viszonyának és az átmenetben a média szerepének kérdéseit vitatták meg.
1993. július 20–24. – A 4. találkozó fő témái: Románia Kelet és Nyugat között; a Demokratikus Konvenció és az RMDSZ; Közép- és Kelet-Európa gazdasága; prioritások Magyarország külpolitikájában.
1994. július 20–24. – Az 5. nyári egyetem napirendjén a privatizáció, a helyi közigazgatás és önkormányzat, az oktatás, a kultúra, valamint az egyház és a vallás kérdései szerepeltek.
1995. július 16–23. – A 6. rendezvény kiemelt témaköre „A baloldali nosztalgia Közép- és Kelet-Európában” volt.
1996. július 21–28. – A 7. bálványosi szabadegyetemen több előadás hangzott el a román–magyar kapcsolatok az euroatlanti integráció nézőpontjából, valamint a román és a magyar jogrendszer az emberi jogok szemszögéből témákban.
1997. július 21–25. – Tusnádfürdőre költözött a szabadegyetem, de a nevében megtartotta a bálványosi jelzőt. A 8. összejövetelen „A posztkommunizmus nyomorúsága” gyűjtőcím alatt terítékre került a NATO-bővítés, a romániai és a magyarországi polgárosodás, az oktatási reform és a kisebbségi oktatás témaköre.
1998. július 20–25. – „Kelet-Közép-Európából Európa felé” címmel tartották meg a 9. szabadegyetemet.
1999. július 19–24. – A 10. rendezvény központi kérdése a regionalizmus és az integráció volt.
2000. július 23–29. – A 11. nyári egyetemen a résztvevők a térség centrumpártjainak együttműködési lehetőségeiről, a román-magyar kapcsolatok időszerű kérdéseiről, a moldvai csángók helyzetéről tanácskoztak.
2001. július 23–28. – A 12. találkozó a „Kényszerek és lehetőségek” átfogó címet viselte. A schengeni határ problémaköre, a státustörvény kérdése állt többek között a viták középpontjában.
2002. július 22–28. – A 13. összejövetel fő témája „A polgári kibontakozás Európában” volt.
2003. július 20–27. – A 14. Szabadegyetem és Diáktábor résztvevői az európai integráció világpolitikai vetületeit elemezték.
2004. július 18–25. – „Kelet-Közép-Európa az EU-bővítés után – országok, nemzetek, régiók Európája” volt a 15. összejövetel kiemelt témája.
2005. július 17–24. – A 16. találkozót „Összetartozunk – Az Európai Unió kihívása és lehetősége” címmel rendezték meg.
2006. július 18–23. – A 17. szabadegyetem fő témája a rendszerváltozás, mottója „Így is lehet – Egy másik Románia, egy másik Magyarország” volt.
2007. július 17–22. – A 18. rendezvénysorozat központi témájaként előadások hangzottak el Koszovó helyzetéről, továbbá az erdélyi magyar-magyar párbeszédről, valamint a regionalizmus politikájáról.
2008. július 15–20. – A 19. Tusványos főbb témái a nemzeti és társadalmi szolidaritás, emberi jogok és kisebbségvédelem Európában, gazdaságpolitikai és nemzetpolitikai kérdések voltak.
2009. július 14–18. – A 20. évfordulóját ünneplő nyári szabadegyetemen a leghangsúlyosabban a gazdasági válság kérdése volt napirenden, de emellett tanácskoztak az energiabiztonságról, az EU jövőjéről, valamint az autonómia megvalósíthatóságáról is.
2010. július 21–24. – A Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok megszilárdítása jegyében tartották a 21. Tusványost.
2011. július 20–23. – A 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort a magyar–magyar párbeszéd és a megújuló magyar nemzetpolitika jegyében rendezték meg.
2012. július 24–29. – „Tusványos a világ közepe” címmel rendezték meg a 23. szabadegyetemet, amelynek hangsúlyos témája volt Magyarország és Közép-Európa megújulása.
2013. július 23-28. – Az idei rendezvény mottója „A mi időnk!”, az előadások témái a régióátszervezésről, honosításról, autonómiáról szólnak.
(Forrás: MTI)
Szabadság (Kolozsvár)