Uram, ez csak üres beszéd – fogalmazott az Új Magyar Szó megkeresésére Ioan Duma, az Aranyszarvas Fesztivál producere annak kapcsán, hogy Dancs Annamari sepsiszentgyörgyi énekesnő – versenyzőként – a fesztivál elődöntőjének tisztességességét kérdőjelezte meg. Dancs Annamari nem szerezte meg a két bejutó hely egyikét, hanem a harmadik helyen végzett, annak ellenére, hogy a közönségszavazatokat megnyerte. „Egyedül kaptam annyi sms-szavazatot, mint a többi hat versenyző összesen, de sajnos ez nem volt elég, mert a zsűri visszahúzott!” – panaszolta az énekesnő. A brassói Aranyszarvas Fesztiválon először vett részt romániai magyar szólista. Dancs Annamari szerint a verseny tisztaságával kapcsolatban sok a kérdőjel, az interneten még a román nézők is igazságtalannak tartják a zsűri döntését. „Érdekes, hogy a próbákon többször lepróbált, digitálisan lementett jó beállítás a második dalomnál hirtelen elromlott, a hangomból pedig szinte semmi sem hallatszott” – sorolta panaszait Dancs Annamari. Az énekesnő szerint a számítógépes rendszer állítólagos elromlása csak ürügy volt az időszerzésre és az eredeti eredmények kulisszák mögötti megváltoztatására. /S. M. L. : Bunda az Aranyszarvason? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Az Új Magyar Szó interjúsorozatban hetente bemutatja az erdélyi magyar könyvkiadókat. Elsőként, a kolozsvári Koinónia igazgatója, Visky András beszélt kiadójukról. Az 1993 óta létező kiadó megalakulásakor teológiai, egyháztörténeti tárgyú köteteket hozott napvilágra, majd úgy gondolták, a kortárs irodalom sem maradhat ki, emellett a kortárs európai és a román szerzőkre is gondoltak. Jelenleg húsz könyvet adnak ki évente. Nem csak a román és a magyar alapítványok támogatását használják ki: brit, ír, holland források segítségét is igénybe veszik. Szép sikere volt Zágoni Balázs meseregényének, Selyem Zsuzsa prózáinak, valamint a Kolozsvár dísztörténetét feldolgozó, gyerekeknek szóló kötetnek. /Varga Melinda: A modernitás színeiben. Beszélgetés Visky Andrással, a Koinónia kiadó igazgatójával. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./

Augusztus 20-ára, az államalapítás ünnepére szóló magyar karhatalmi intézkedés mögött álló számadatokból két következtetést von le, tetszés szerint az olvasó: a balatonőszödi beszédet kiváltó jobboldali tüntetéssorozatok, Budapest ismétlődő szélsőjobboldali felforgatása miatt jogos és természetes karhatalmi intézkedésnek vagy a Gyurcsány-kormány erőfitogtatásának, cinizmusának tekinti. Lokodi Imre, az ÚMSZ munkatársa, egyben a kormánypárti Népszavának tudósításokat küldő újságíró szerint a „rendszerváltás után az ünnep lényegi tartalma kiürült, anakronizmusként hangzik. ” Nemzeti konszenzus helyett az ellentétek szítása zajlik. A csörtetés, hangerő, helyett inkább a csöndes szó lenne alkalmasabb, a visszafogott kommunikáció. /Lokodi Imre: A zászlórúd hossza. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Budapesten tartott VII. Világkongresszusának augusztus 20-i zárónapján a felszólalók többsége a magyar hírügynökségek által idézett, főleg romániai magyar lapokban – köztük az Új Magyar Szóban – az esemény kapcsán megjelent írásokat, kommentárokat ítélték el. Patrubány Miklós, az MVSZ újraválasztott elnöke sem tért napirendre a Világszövetséget „dilettánsok gyülekezetének” tituláló erdélyi lapkommentárok miatt, ezért a beharangozott sajtótájékoztató – két órás késés után – végül elmaradt. Az MVSZ felelősségre kívánja vonni a magyar államot az államadósságok ügyében, negyvenmilliárd euró összegű jóvátételt akar követelni Oroszországtól az 1956-os szovjet beavatkozás miatt, valamint felülvizsgáltatná a finnugor származáselméletet. Az MVSZ küldöttgyűlése elnökhelyettesnek az addigi alelnök L. Német Erzsébetet választotta újra. Megmaradt tisztségében András Imre, az MVSZ Kárpát-medencei régióelnöke is. /Salamon Márton László: A sajtót „büntette” az MVSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Az RMDSZ szeptember 15-ig készíti el, és várhatóan szeptember 20-án fogadja el a 2008-as parlamenti választási programját. Erről a Szövetségi Állandó Tanács hét végi ülése döntött, melyen elfogadták a Takács Csaba kampányfőnök által javasolt 10 tagú kampánystáb összetételét is. /Gazda Árpád: RMDSZ-es kampányelőkészületek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./ Nem esett szó az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) folytatandó tárgyalások lehetőségéről és az esetleges választási együttműködésről az RMDSZ SZÁT-ülésén. A Szövetségi Állandó Tanács elfogadta az RMDSZ-kampánystáb összetételét és szeptember 20-ára javasolta az Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) soron levő ülésének összehívását, amelyen az RMDSZ választási programját el kell fogadni. „Még nincs hivatalos álláspontja az RMDSZ-nek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórummal kapcsolatban” – jelentette ki az Új Magyar Szónak Kovács Péter, aki személy szerint elképzelhetőnek tartja ennek létrehozását. Arra a tőkési kritikára reagálva, hogy „pártjaink vezetői képtelenek felülemelkedni szűk pártpolitikai érdekeiken”, az ügyvezető alelnök úgy véli, a püspök szereti magát a romániai magyar politikai alakulatok között „lebegő grémiumnak” beállítani, azonban Kovács szerint egyértelmű, hogy Tőkés nem középen áll, hiszen az előző választási kampányban a Magyar Polgári Párt mellé állt, és ma is azon az oldalon áll. /Benedek Sándor: Magyar–magyar dialógus: az utolsó utáni pillanat? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

Kozán István újságíró váltja szeptember 1-jétől – egyelőre ideiglenesen – Sarány István megbízott felelős szerkesztőt a csíkszeredai Hargita Népe napilapnál. A kiadó döntésével kapcsolatban Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke sms-ben jelezte az ÚMSZ-nek elégedetlenségét, amiért a felelős kiadó, Karda Emese minderről nem egyeztetett felettesével, vagyis vele. Karda Emese nem kívánta kommentálni a döntést. Annyit elmondott, Borboly Csabával azért nem egyeztetett, mert a megyei tanácselnök szabadságát töltötte. Sarány István sem kívánt semmit hozzáfűzni leváltásához. /Horváth István: Botrányszagú főszerk-váltás. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

Elhagyja a Kolozsváron megjelenő Krónika napilapot egyik alapító szerkesztője, Gazda Árpád eddigi vezető szerkesztő. Gazda a közszolgálati televízió kolozsvári területi stúdiójánál riporterként folytatja majd újságírói pályafutását. Gazda Árpád elmondta, a Krónika napilaptól nem válik meg végleg, a továbbiakban mint főmunkatárs megmarad a lap közelében, de „elérkezettnek látta az időt arra, hogy kilenc év után területet váltson, és az audiovizuális médiában is kipróbálja magát”. Az ÚMSZ információi szerint Gazda Árpád vezető szerkesztői munkája végét az erdélyi magyar napilap magyarországi tulajdonosaival való konfliktusa eredményezte, de ezt Gazda cáfolta. /F. H. : Elhagyja a lapot a Krónika alapító vezető szerkesztője. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./

Akár három év börtönbüntetést is kaphat Mona Musca amiatt, hogy 2004-ben, képviselői jelölésekor letagadta besúgói múltját. Hasonló sors várhat Dan Voiculescura is, ha jogerős bírósági ítélet megerősíti, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Mona Musca az első olyan román politikus, akinek a besúgói múltjáéért nem csak a közvélemény, hanem az ügyészség előtt is felelnie kell. A vádhatóság közölte: bűnvádi eljárást indít a volt liberális képviselő és miniszter ellen, amiért hivatalos okiratban korábban letagadta, hogy együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel. A besúgó honatyák büntetőjogi felelőssége 2006-ban megosztotta a jogászokat. Az ÚMSZ-nek akkor Frunda György jogász-szenátor azt nyilatkozta, az érintetteknek csupán a politikai felelősséget kell vállalniuk tettükért, bűncselekménnyel nem vádolhatók. -Nem derülhet fény a magas rangú egyházi méltóságok esetleges besúgói múltjára – döntötte el a szenátus jogi bizottsága. A testület a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) működését szabályozó törvényt módosította úgy, hogy az egyházak vezetői kikerültek a testület által kötelező módon átvilágított tisztségviselők listájáról. A módosítás ellen csupán két szenátor – egyikük az RMDSZ-es Eckstein Kovács Péter – szavazott. /Cs. P. T. : Börtön jár a besúgó honatyáknak? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Írásban is találkozót kezdeményezett Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke Markó Béla RMDSZ-elnökkel a november 30-i romániai parlamenti választásokkal kapcsolatban, javasolva, hogy szeptember 12-én a Budapesten zajló Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának keretében találjanak alkalmat a beszélgetésre. Tőkés László azt is indítványozta, hogy ugyanaznap este a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában együtt jelenjenek meg, és folytassanak nyilvános beszélgetést az őszi parlamenti megmérettetés tárgyában. A református püspök pontosította a Krónika szeptember 9-i számában megjelent nyilatkozatát, és elmondta: a Markó Bélával folytatott telefonbeszélgetése során nem újabb tárgyalásokat kezdeményezett a választási együttműködésről, hanem jelezte, a budapesti tanácskozás alkalmával „jó volna elbeszélgetni” a megmérettetésről. A cikk nyomán Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Új Magyar Szó című napilapban cáfolta, hogy Tőkés László azzal a szándékkal kereste meg, hogy újabb tárgyalásokat kezdeményezzen a választási együttműködésről. Markó ugyanakkor megerősítette, hogy találkozni fognak a KMKF alkalmával. /Rostás Szabolcs: Tőkés tévébe hívja Markót. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

Nem kívánta kommentálni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára az Új Magyar Szó megkeresésre azokat a vádakat, melyek Erdő Péter bíborost, prímást, esztergom-budapesti érseket érték az elmúlt napokban Budapesten zajlott román–magyar püspöki találkozó után. A román és magyar püspöki konferenciák delegációi Erdő Péter bíboros és Ioan Robu bukaresti érsek, a Román Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vezetésével szeptember 16-án találkoztak Budapesten. A tanácskozást követően közleményt adtak ki, melyben megemlítik, hogy szó esett a nemzeti kisebbségek anyanyelvi lelkipásztori gondozásáról is, a Szatmári Egyházmegyéről, ahol „a katolikusok többsége magyar nemzetiségű, de a román és német ajkú híveknek is biztosítják az anyanyelvi lelki gondozást”. Megemlítették a iasi-i egyházmegyét is, ahol „a különböző anyanyelvű hívek lelkipásztori ellátása különböző feladatokat jelent, keresik a megoldás lehetőségeit”. Ennek érdekében két fiatal csángó papot küldött a megyéspüspök Budapestre, tanulmányaik folytatására. Erdő Péter bíborost olyan vádak érték, miszerint nem állt ki a csángók anyanyelvi misézése mellett, magukra hagyta őket. A következő találkozóra jövőre Bukarestben kerül sor. Schönberger Jenő szatmári katolikus püspök elmondta, a csángók anyanyelvi lelkipásztori gondozása kapcsán a találkozón elhangzott, a kurzív magyar nyelvet nem beszélő közösségnek igencsak nehéz lelkipásztort biztosítani. „A második vatikáni zsinat előírja, hogy a híveknek jogában áll saját anyanyelvűkön imádkozni, és ezt az egyháznak biztosítani kell” – nyilatkozta lapunknak a püspök. Petru Gherghel iasi-i püspök úgy fogalmazott: „szívesen együtt dolgozik a magyar püspöki karral mindaddig, amíg nem csinálnak a felekezeti problémákból politikai ügyet, és amíg nem cselekednek ellene”. /Fleischer Hilda, Kánya Gyöngyvér: Magyar–román püspökterefere. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

1989 után nem nagyon lehet találkozni a cenzúra nyílt formáival, írta Sebestyén Mihály. Marosvásárhely főterén egy újságpavilon-tulajdonos, egy szélsőséges erdélyi lap marosvásárhelyi tudósítója nem árul Új Magyar Szót. Ez az ember soha kulturális rendezvényekre nem megy, csak megosztó tüntetésekre meg vidéki rendezvényekre, „töltöttpityóka fesztiváltól Maros-Tiszatúráig és könyvbemutatótól Szent Koronáig. ” /Sebestyén Mihály: Magáncenzor. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Salamon Márton László főszerkesztő lapjában leszögezte, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) „a tagdíjak és egyéb pénzforrások sikeres közös elköltésére szakosodott, szakmailag teljesen steril újságíró-szervezet”, továbbá a MÚRE éves közgyűlésein kiosztott szakmai díj odaítélésének módját szégyenteljesnek nevezte. A szégyenteljes esetek: a pályakezdő-díjas kitüntetett bevallotta, hogy sok évvel ezelőtt már megkapta az e kategóriában járó díjat. A másik a tényfeltáró riport-kategóriában jeleskedett. Az illető négy évvel ezelőtt szintén megkapta az év legjobb tényfeltáró írásaiért járó kitüntetést. Abban az évben, amikor az Új Magyar Szóban Barabás Márti riporter „berobbant az országos napisajtóba”. /Salamon Márton László: Csak a szégyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Salamon Márton László, az ÚMSZ főszerkesztője élesen elítélte a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét /MÚRE/, Sike Lajos, a lap főmunkatársa csatlakozott ehhez, kifejtve, a MÚRE gittegylet, brancs, ahol az egyik jó barát kitünteti a másikat. Régebben a MÚRE etikai bizottsága megtámadta Sike Lajos egyik cikkét, erre válaszolt, de a választ sokáig nem akarták lehozni. /Sike Lajos: Semmit nem vártam a MÚRE-től. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./ Előzmény: Salamon Márton László: Csak a szégyen, Új Magyar Szó, szept. 24./

Szeptember 15-től készíti próbaadásait a Marosvásárhelyen működő Erdély TV. Naponta fél héttől 23-25 perces, élő híradóval jelentkezik a csatorna, egyelőre földi sugárzásban. Erről csak úgy szerzett tudomást a közvélemény, hogy a tévé forgatócsoportjai meg-megjelennek az erdélyi rendezvényeken. Féltik Marosvásárhelyen a vadonatúj épületben induló az Erdély Tévét a sajtótól, ezt tapasztalta az Új Magyar Szó riportere, amikor az Erdély TV szerkesztőségébe próbált bejutni, itt székel az Erdély FM rádió is. A szerkesztőség a legkorszerűbb körülmények között működik. Nagy Zsoltnak, a tévét működtető Janovics Jenő Alapítvány elnökének az engedélyére volt szükség ahhoz, hogy a lap munkatársa Szepessy Előd igazgatóval beszélgethessen. Hat szerkesztő-riporter és nyolc operatőr az Erdély TV jelenlegi csapata, a stúdió felszerelése is teljes, valamennyi műszaki feltétel adott ahhoz, hogy indulhasson az adás. Nagy Zsolt elmondta, hátra van még a kábeltársaságokkal és a helyi stúdiókkal való egyeztetés. Tibori Szabó Zoltán, a kuratórium tagja szerint félreértésről van szó, nincs titkolnivalójuk. A televíziót működtető alapítvány kuratóriumi tagja, Kovács András Ferenc költő, a Látó folyóirat főszerkesztője nem tud arról, hogyan halad a televízió „beüzemelése”. Az erdélyi magyar televízió létrehozásáról 2003. november 14-én, Budapesten született megállapodás Markó Béla RMDSZ-elnök és Medgyessy Péter akkori miniszterelnök között. /Antal Erika: Szupertitkos Erdély TV? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Elnöki mandátumának jövő februári lejárta után további négy évig irányíthatja a Duna Televíziót Cselényi László, erről döntött a köztelevíziót felügyelő közalapítvány kuratóriuma. A hivatalban lévő elnök egy vokssal kapott többet az újrázáshoz szükséges 24-nél, egy szavazat érvénytelen volt, míg nyolcan amellett foglaltak állást, hogy ne hosszabbítsanak. Veres László, a közalapítvány ellenőrző testületének elnöke közölte, hogy az ülésen incidens történt. Az ÚMSZ megkeresésére Cselényi László tagadta, hogy botrány lett volna a kuratóriumi ülésen. A tévéelnök nem kívánta kommentálni azt, hogy a Fidesz kurátorai nem rá adták voksukat. Szőcs Géza kurátor is Cselényi ellen, vagyis a pályáztatás mellett szavazott. /Lokodi Imre: Duna Televízió: elnök marad Cselényi László. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

Az RMDSZ hosszú időn keresztül takargatta a magyarországi baloldalhoz fűződő kapcsolatait. Ezzel párhuzamosan a szervezet sajtóholdudvara egyfajta konszolidált, finoman nemzeti hangvételt ütött meg. Az RMDSZ szemérmeskedése megszűnőfélben van. A választók nagy részét csak az olyan direkt kitételek sokkolják, mint Szent István jobbjának tetemcafatként való említése, vagy esetleg a Szent Korona tökfödőnek csúfolása. (Majsai Tamás írása a Magyar Narancsban). Másrészt egyre kevesebben olvasnak írott sajtót. E helyzetben az Erdélyi Riport, az Új Magyar Szó nem egy esetben az Élet és Irodalomra, Mozgó Világra vagy a 168 Órára emlékeztető balos szövegei a jövendő elit ideológiai indoktrinációját szolgálják. Kinevelnek sok kis Czika Tihamért, akik már függetlenek a magyar nemzeti értékrendtől. Mindeközben az RMDSZ egyre nyíltabban kokettál az SZDSZ-szel és az MSZP-vel, írta Borbély Zsolt Attila. Ide illeszkedik az is, hogy Markó Béla az Élet és Irodalomban írta meg vallomását az RMDSZ és az MPP viszonyrendszeréről. Ebben Markó kifejtette, hogy Tőkés Lászlóval azért nem jött létre a megegyezés, mert az ő lételeme az ellenkezés. Borbély Zsolt Attila emlékeztetett: mindaddig, amíg az RMDSZ az autonómia építésének útján haladt, addig Tőkés László és Markó Béla együttműködése kifogástalan volt. A Neptun ügyben sem ők feszültek egymásnak, Azután jött Nagy Benedek támadása a tiszteletbeli elnök ellen, amit a hivatalos vezetés hátulról fedezett, majd Markóék balfordulata. Tőkés László az autonómia markói tagadására mondott csak mindenkoron nemet, éppen az autonómia igenlésének jegyében, hangsúlyozta a cikkíró. Markó azt akarja igazolni, hogy Orbán Viktor nem is a magyar egységet, hanem valójában a magyar széthúzást kívánta elősegíteni. Ez a belemagyarázás arra a kérdésre is választ ad, hogy Markó Béla miért az Élet és Irodalomban s nem a Heti Válaszban közölte pamfletjét. /Borbély Zsolt Attila: A sapka. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1./ Majsai írása: „El lehet temetni példának okáért a náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatját és soha nem használt tökfödőjét, kongatni lehet a vészharangot különféle nemzetszaporulati ügyekben vagy mondjuk eutanázia- /veszélyben az utolsó kenet!/ és hálószobakérdésekben. ” /Majsai Tamás: Dávid és Jonatán. Egyházak, keresztények, Biblia és homoszexualitás, Magyar Narancs, 2001. aug. 30./ Előzmény: Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom, 38. sz. 2008. szept. 19.

Markó Béla RMDSZ-elnök Egy elmaradt egyezség története címmel hosszabb írást jelentetett meg a magyarországi Élet és Irodalom című hetilapban, megpróbálta a magyarországi olvasó számára is értelmezni azokat a folyamatokat, amelyek a romániai magyar politizálásban az utóbbi közel két évtizedben végbementek. Markó felvázolta a magukat racionálisnak tartó politizálók és a nemzeti retorikájú radikálisok közötti véleménykülönbségeket. Markó úgy látja, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő az örök ellenzéki szerepében érzi magát a legjobban, Orbán Viktor Fidesz-elnök legfontosabb érdekének pedig azt tartja, hogy „az erdélyi MPP-nek RMDSZ-ernyő alatti parlamentbe juttatásával saját politizálása számára barkácsolhatna össze olyan eszközt, amellyel esetleg még az ágakat is el lehetne fűrészelni az RMDSZ alatt. ” Markó azt mondta ezzel, hogy az RMDSZ-t egyik magyarországi párt sem tudta becsábítani kizárólag a saját holdudvarába. Erdélyben elsősorban az MPP-tábor próbálta ízekre szedni az RMDSZ-elnök írását. Az Erdélyi Riport hetilap sorra vette és elítélte azokat, akik Markó írását támadták. Papp Kincses Emese szerint, ha a szellemi és anyagi kultúrjavak elosztási szintjén keressük az erdélyi magyar egységet, csalódni kell, hiszen szakadék tátong a szűk gazdasági és politikai elit és a nemzeti közösség többi része között. Papp Kincses Emese pedig olyan társadalmi egység, egyenlőség, illetve egyenlőtlenség nevében írta sorait, amelyen a különbségek megszüntetését célzó diktatórikus és utópisztikus társadalmi berendezkedés sem tudott segíteni, írta az Erdélyi Riport. Az erdélyi magyar politikai, gazdasági és társadalmi elit azonban nem csupán kiváltságosabb helyzetbe került RMDSZ-es tisztségviselőkből áll, hanem legalább ugyanilyen arányban találni magas polcra került személyeket a másik oldalon is, érvelt a hetilap. Érdekcsoportok szövetkeznek egymással, „befolyásukat a közpénzekről döntéseket hozó országos és helyi vezetőségekre már nem is tagadja senki”, olvasható az Erdélyi Riportban. Papp Kincses Emese szerint az RMDSZ nem foglalkozik az autonómiával, illetve ha igen, akkor demagóg célokból. Az Erdélyi Riport szerint a dr. Csapó József-féle autonómia tervezet „központosított, diktatórikus rendszert, egyfajta nemzetállamot szeretne meghonosítani egy olyan országban, amely ha lassan is, de demokratizálódik”. Vannak azután olyan cikkek, amelyek Markó Bélát személyesen támadják. Az egyik írás szerint „Be akarja csapni az erdélyi magyar szavazókat. ” Egy másik, Markó írásának ürügyén, bizonyos erdélyi magyar lapokat vádol: „…az Erdélyi Riport, az Új Magyar Szó vagy a nagy múltú, de szellemileg teljesen lepusztított A Hét nem egy esetben az Élet és Irodalomra, Mozgó Világra vagy a 168 Órára emlékeztető balos szövegei a jövendő elit ideológiai indoktrinációját szolgálják. A majdani vélemény-multiplikátorokét. Kinevelnek sok kis Czika Tihamért, akik már csak merő véletlenségből beszélnek magyarul, primer értékiránytűik teljesen függetlenek a magyar nemzeti értékrendtől. ” Az Erdélyi Riport válaszol erre: „Alighanem a szerző úgy gondolja: a magyar nemzeti értékrendbe nem fér bele a nyitott, európai, a más népeket is megbecsülő gondolkodás, ahogyan az erdélyi fiatalok jelentős része teszi, hanem csak az ős- vagy a búsmagyarkodás. ” /Székedi Ferenc: Elvek és elvtelenségek. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), okt. 9. Papp Kincses Emese: Erdélyi kecske és káposzta – Reflexió Markó Béla helyzetelemzésére. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. szept. 26., 27. Székedi Ferenc nem nevezte meg, milyen cikkeket ítélt el, ezek között van: Román Győző: Csúsztatásos közelmúlt, hazug jelen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1. Borbély Zsolt Attila: A sapka. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1.

Háromszéken az RMDSZ támogatja az MPP által kezdeményezett autonómiareferendum kiírását, közben a baróti Benkő Emőke, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottságának egyik tagja nyílt levélben szólította fel az MPP vezetőit: ismerjék el „a referendum haszontalan voltát”. Az ÚMSZ-nek nem sikerült elérnie Benkő Emőkét, hogy megerősítse, valóban ő írta a levelet. Közben Sepsiszék önkormányzatainak java része közvitára bocsátotta az MPP által benyújtott határozattervezetet, amely alapján november 30-án, a parlamenti választásokkal egy napon kerülne sor az autonómia- népszavazásra. Csinta Samu, az MPP ügyvezető elnöke szerint az SZNT és az MPP feladata közérthetővé tenni az autonómia fogalmát. A kezdeményezést támogatja az RMDSZ alsóháromszéki szervezete is, mondta Albert Álmos. /Benedek Sándor, Kovács Zsolt: Referendum pró és kontra. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Az Új Magyar Szó Verespatak: az egyház bort iszik és vizet prédikál címmel ismertette a kolozsvári Szabadság című napilapban megjelent cikket. A címmel az ÚMSZ elítéli az erdélyi magyar római katolikus egyházat. /Verespatak: az egyház bort iszik és vizet prédikál. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./ Előzmény: Tibori Szabó Zoltán: Ki tart ki melletted, Verespatak? Egyházi kereskedelem az arany árnyékában – ingatlanokkal, lelkekkel. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. okt. 7./

Győrffy Gábor /sz. Nagybánya, 1971. szept. 22./ a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán tanít, amellett fordító. Az egyetemen a fizika szakot végezte, még mesterizett is. Az üvegek mágnesességével kísérletezett. Úgy érezte, szüksége van valamilyen humán tárgyra is, ezért magyar-angol szakot is elvégezte, akkor lett fordító. Elmente fél évre Budapestre fizikai kutató munkára, a Magyar Tudományos Akadémia intézetébe. Az újságírói szakon való tanulása úgy adódott, hogy Cseke Péter szólt 2003-ban: vannak doktori helyek, nem érdekli-e. Ez is érdekelte, doktori disszertációjának témája: Cenzúra és propaganda a kommunista Romániában. A romániai magyar nyilvánosság korlátozása a kommunista diktatúra időszakában. Győrffy Gábor jelenleg tanít az egyetemen sajtótörténetet, műfajismeretet és politikai újságírást. Emellett ír az Új Magyar Szónak, továbbá tudományos cikkeket a Korunkba, a Székelyföldbe és a Me.Dokba, de a szépirodalomról sem mondott le. /Románszki Zsuzsa: Mont Blanc, fizika és tanári pálya. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./ ME. DOK: a Babes-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció szakos hallgatónak lapja.

A rendszerváltás egyik nagy ígérete volt a kelet-európai és kelet-közép-európai nemzetiségek, nemzeti kisebbségek problémáinak enyhülése, jogaik bővülése. Ehelyett más forgatókönyv érvényesült. A már létező föderációk (a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) fölbomlottak, a valaha domináns nemzetek (orosz, szerb) határon kívül rekedt nemzetrészeivel szemben – Horvátországban, a balti államokban – a legkeményebb diszkriminációt léptették életbe. Az Európai Unió kisebbségvédelmi struktúrái tehetetlennek bizonyultak, írta Tamás Gáspár Miklós. Ebben a kontextusban a kelet-közép-európai magyar kisebbségek a többiekétől kedvezően különböző státuszt vívtak ki maguknak egy időre. Emil Constantinescu elnöksége, Adrian Nastase miniszterelnöksége idején a magyarság pozíciója számottevően javult, s ezen olyan /Tamás Gáspár Miklós szerint abszurd/ magyarországi akciók se rontottak sokat, mint a „magyarigazolvány” és a népszavazási kezdeményezés a kettős állampolgárságról. A romániai magyar politika egyik alapvető dilemmája az, hogy az adott keretben sokkal többet már nem lehet elérni. Tamás Gáspár Miklós szerint a magyar politikai etikett azt követeli, hogy semminek se örüljünk, ami „a határokon túl rekedt, elszakadt nemzetrészeink, magyar véreink” körében történik. Az erdélyi magyarság problémái elsősorban nem közjogi, hanem gazdasági, mobilitási, demográfiai (népességfogyás, spontán asszimiláció) és kulturális természetűek, ezekre az aggodalmakra „az ottani értelmiség egy része intenzív wassalbertezéssel, árpádsávozással, turulozással és kopjafázással felel, ami bájos, de aligha célravezető. ”Szlovákiában, Ukrajnában, Szerbiában a fő probléma a nemzetállami-többségi sovinizmus félelmetes fölerősödése. Szlovákia a legföltűnőbb példa. A Fico-Slota-Meciar koalíció a legelvadultabb és magyarellenes rohamba kezdett. A magára hagyott kisebbség fenyegetve érzi magát. Teljesen közömbös, hogy a magyar politika képviselői, például Szili Katalin magyarországi parlamenti elnök milyen hibákat követtek el a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma ügyében (vö. Hegedűs Dániel: „A Nagymagyar Játszótér és következményei”, Élet és Irodalom, 2008. október 3.), a szlovák sovinizmus offenzívája a felvidéki magyarokat sújtja. TGM nem ért egyet Hushegyi Gáborral, aki egyformán „hibásnak” tarja a magyar és a szlovák „felet”, s azt tanácsolja, hogy ne törődjünk Ján Slotával /H. G. : „Csak fekete vagy fehér” , Magyar Narancs, 2008. október 9./ A cikkíró szerint „a magyarországi Jobbik (parlamenten kívüli fasiszta párt) és rohamosztaga, a Magyar Gárda uszító performanszai során komikus módon épp olyan kettős kereszteket állít föl mindenfelé, mint pár száz méterrel odább Ján Slota”. TGM állítja, „az Egyesült Államok, a NATO és az EU rosszhiszemű, könnyelmű, tudatlan és buta oroszellenes politikai fordulata – amelynek fő magyarországi élharcosa Orbán Viktor országgyűlési képviselő, neokonzervatív politikus (Fidesz-KDNP) – annyira fölbátorította az ukrán nacionalizmust, hogy a zűrzavarba süllyedt ukrajnai kormányzat megpróbálja egyszerűen betiltani a nemzetiségi oktatást és nyilvános nyelvhasználatot, az ungvári egyetem magyar oktatási nyelvű kara veszélybe került”. A kelet-közép-európai magyar kisebbségek védelme egyre nehezebb. /Tamás Gáspár Miklós: Golyózáporban a magyar kisebbségek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14. – egyidejűleg közölte a pozsonyi Új Szó és a bukaresti Új Magyar Szó, továbbá részletesen ismertette a pozsonyi Sme. – Nem jelezték, hogy a cikket a szerző először a Népszava október 13-i számában közölte. / A cikkíró állításával szemben a kettős állampolgárság megadása nem abszurd magyar kezdeményezés, Románia is megadta a határom túli románoknak. Hegedűs Dániel A Nagymagyar Játszótér és következményei című cikkében kikelt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma ellen, azt feleslegesnek és értelmetlennek mondta, továbbá következmények nélküli eszem-iszomnak, némi szolid magyarkodással. A cikkíró szerint házelnök nemzetpolitikai tevékenysége kártékony.

„Ez egy terrorista támadás volt” – ismételte meg Andrei Schwartz, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének alelnöke azt a megfogalmazást, amellyel Aurel Vainer parlamenti képviselő, a szervezet elnöke minősítette korábban a bukaresti, Giurgiului úti zsidó temető meggyalázását. Mintegy 130 felbecsülhetetlen értékű, évszázados sírkő esett teljesen a vandalizmus áldozatául, további mintegy száz sírkő pedig még helyrehozható módon rongálódott meg. A zsidó közösségi vezetők elítélik a fővárosi rendőrség szóvivőjének nyilatkozatát: Christian Ciocan úgy vélekedett, nem minősíthető antiszemitának a cselekedet, vagy legalábbis „a vizsgálat első eredményei nem utalnak erre”. Az elmúlt években több zsidó temetőt gyaláztak meg Romániában, de Bukarestben ez az első jelentősebb eset. A bukaresti temetőgyalázás egybeesett egy, az antiszemitizmusról szóló bukaresti konferenciával, amelyet a hétvégén tartottak a helyi Zsidó Közösségi Központban. Az Antiszemitizmus a romániai sajtóban című kerekasztalon Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője és meghívottja, Asztalos Csaba – az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke – felidézte Molnár József, a Székely Nemzeti Tanács erdőszentgyörgyi küldöttjének esetét. Molnár József kijelentette, Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy „egy második Izraellé válik”. A CNCD akkor ötmillió régi lejes pénzbírsággal sújtotta Molnárt, aki azonban ügyvédje, Kincses Előd révén megóvta a marosvásárhelyi bíróságon a döntést, amelyet érvénytelentettek. /Vandálok garázdálkodtak a bukaresti zsidó temetőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Lelia Munteanunak a bukaresti Gandul napilapban megjelent cikkét közölte fordításban az ÚMSZ. Romániában jelenleg körülbelül 6000 zsidó él. A második világháború előtt 850 ezren – 900 ezren voltak. 1945-re 470 ezren maradtak, közülük 1952-ig mintegy 130 ezren kivándoroltak Izraelbe. Ceuasescu idején 300 ezer zsidó kivándorlását súlyos pénzekkel váltották meg. 1989-re maradtak még Romániában vagy ötvenezren. 1996-ban már csak tizenötezren voltak. Azon a napon, amikor a bukaresti zsidó temetőt meggyalázták, az emberek a zsinagógában vigadtak, táncoltak a Tórával. Nem tudták, hogy mi történik a temetőben. /Tánc a Halállal. Mítoszok és rítusok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Olvassuk újra címmel sorozatot indít az ÚMSZ. A sorozatot Cs. Gyimesi Éva kezdi, Magyarságképek az erdélyi irodalomban címmel. Az erdélyi magyar irodalomban Trianon óta nagy feszültség alakult ki a politikai helyzet- és az identitástudat között, amelyet legfőképpen az alkotó értelmiség tudatosít. Cs. Gyimesi Éva ez alatt azt érti, hogy a kisebbségi lét mint történelmi-társadalmi adottság politikai korlátot, határt állított az erdélyi magyarok és a magyar nemzet egésze közé. Mindez enyhült az 1989-es fordulat óta, hiszen az anyanemzetbe történő szimbolikus és mindennapi nyelvi-kulturális integrálódás, az erdélyi kultúra betagolódása a magyar kultúra egészébe egyre fokozottabb mértékben valósul meg. Az itthon élő fiatalabb írók körében újra élni kezdett az egyik, közvetlenül Trianon utáni gondolat: „Erdély az én hazám”. Gyakran felmerül ma is, hogy a magyarországi irodalomtörténészek, kritikusok az erdélyi magyar irodalmi munkák értékelésénél, kanonizálásánál nem alkalmaznak azonos mércét. Legújabban az is megütközést kelthetett, hogy a három kötetes, referenciamunkának ígérkező A magyar irodalom történetei (2007) a transzilvanizmus témáját egy teljes avatatlanságról és tájékozatlanságról árulkodó fejezetben „intézi el”. (Még Dsida Jenő és Wass Albert neve sem fordul elő benne.) Ebből fakad újra az erdélyi érzékenység, sértettség. Ez a kitaszító, vállveregető magatartás új erdélyi önérzetet alakít ki: egyik-másik erdélyi írástudó ismét külön erdélyi azonosságtudatot tesz magáévá. Cs. Gyimesi Éva szerint erdélyi irodalmi körökben mintha „a bezárkózottság, a gőg, az agresszivitás nyelve, a Wass-kultusz aratott volna inkább”. Hozzátette: „megújult irodalmunk sem tudta immunissá tenni ebben az irányban az erdélyi olvasókat. ”A cikkíró szerint az „anyaországban kultúrpolitikai nagyhatalommá lett az a kiadó, amelyik a kárpát-medencei magyar dominanciát, a magyar nemzeti szupremációt sugalló Erdély-képek forgalmazója. ” Közben Erdélyben a másságok együttléte minden itt élő ember számára nyitott. Ámde egymás elfogadása nem védekezési, hanem elfogadási reflexet feltételezne. „Ilyen reflexünk pedig már avagy még nincsen. ” /Cs. Gyimesi Éva: Magyarságképek az erdélyi irodalomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

A magyar külügyminisztérium jelenleg nem tehet mást, mint várja, hogy egy-két héten belül megérkezzenek a dunaszerdahelyi esettel kapcsolatos további információk, bizonyítékok és a videofelvétel – tájékoztatta az ÚMSZ-t Szelestey Lajos külügyminisztériumi szóvivő a Magyarország és Szlovákia között kialakult diplomáciai feszültségekkel kapcsolatban. Gyurcsány Ferenc kormányfő bejelentette, hogy bármikor kész tárgyalni szlovák kollégájával a kialakult helyzetről. Gyurcsány a nacionalizmus elleni közös fellépés érdekében ötpárti megbeszélésre hívta a parlamenti pártok elnökeit. A pártok képviselői egyetértettek abban, hogy szükség van a Fidesz által kezdeményezett Szlovákiában tapasztalható, magyar vonatkozású, aggodalomra okot adó eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatra. Ebben felszólítják a Szlovák Köztársaság illetékes szerveit, hogy a 2008. november 1-jei dunaszerdahelyi futballmérkőzésen történt eseményeket hitelt érdemlően vizsgálják ki, és foganatosítsanak intézkedéseket a bántalmazottak kártalanítására. /Kánya Gyöngyvér: Útlezárás a magyar– szlovák határon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere szerint talán nem fajulnak el ennyire a dolgok a Felvidéken, ha a Magyar Koalíció Pártja felkészül a várható fejleményekre /a magyarellenes akciókra/, és súlyuknak megfelelően kezeli azokat. A magyar kormány puhány magatartása nem ösztönözte határozottabb ellenlépésre az ottani magyarság vezetőit. Emlékezetes az első visszhangosabb pozsonyi magyarügy: a koronázó dómból a rendőrségre kísérnek egy csoport pesti diákot és a velük lévő tanárt, mert úgymond megszegték a helyi törvényeket, amikor nem szlovák (hanem magyar!) nyelven ismerkedtek a templom történetével. Mit tett volna a francia, angol vagy lengyel kormány, ha állampolgárait így megalázzák! Gyurcsányéknak viszont elég volt két ejnye-bejnye! Innen vezetett az út a dunaszerdahelyi meccs magyarveréséig. Az ÚMSZ munkatársa szerint ha a magyarok nem lesznek súlyunknak megfelelően a román parlamentben, s hagyják magunkat a „nemzetmentő” függetlenek által szétforgácsolódni, azt kaphatják, amit Fico és Slota adott az ottani magyaroknak. Az utóbbi időben a határon túliak közül az erdélyi magyarok helyzete elfogadható, ami jórészt az RMDSZ kormányzati jelenlétének köszönhető. Azonban a „választók nagyon jól tudják: a különutasok nem annyira az RMDSZ-nek, mint az erdélyi magyarságnak ártanak. Kincses nevük sem téveszti meg őket!” /Sike Lajos: Előszél. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Az Academia Catavencu című román lap nyilvánosságra hozta a kétes hírű képviselő-, illetve szenátorjelöltek lajstromát. A listán szerepel Borbély László, mert nem hozta nyilvánosságra, ki mindenki kapott állami lakásokat, s emlékeztet arra, hogy jó két évvel ezelőtt veje, Kovács Attila (ugyancsak az RMDSZ képviselőjelöltje Brassó megyében) protekciót keresett feleségének a Transilvania Egyetem egyik vizsgáztató tanáránál. A lap szerint Boros János, Kolozs megye egyik képviselőjelötje, jelenleg alpolgármester több korrupciógyanús ügyben főszereplő, Riedl Rudolf volt Szatmár megyei alprefektust, jelenlegi képviselőjelöltet pedig azzal vádolták meg annak idején, hogy csakis RMDSZ-es polgármestereknek juttatott bizonyos állami pénzekből. A Catavencu azt írta, keveset tud a magyar jelöltek viselt dolgairól, mert a magyar nyelvű sajtó zöme a magyar politikusok tulajdonában van. Ide sorolta a Hargita Népét, is, emlékeztetve, hogy Verestóy Attila az Új Magyar Szó napilap és az Erdélyi Riport hetilap tulajdonosa, Kelemen Hunoré a Transindex internetes hírportál, irányítása alatt áll a Communitas Alapítvány által működtetett Erdély FM rádió is. A képviselői mandátumért száll versenybe Hodgyai Géza, az Új Kelet lap, valamint a FényTV, K-TV és az Extra Rádió tulajdonosa. A román lap kiegészíthető: Tamás Sándoré, a Székely Hírmondó hetilap, s Antal Árpáddal együtt birtokolják a Háromszék megyében működő rádiók zömét. Frunda György a Gaga Rádió résztulajdonosa, Eckstein-Kovács Péter szenátoré a Paprika Rádió. A Marosvásárhelyi (állami) Rádió magyar nyelvű műsorának főszerkesztője Borbély Melinda, Borbély László felesége, míg a bukaresti közszolgálati televízió munkatársa Kós Anna, Markó Béla felesége. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

Nincs információjuk a Magyarországon élő román állampolgároknak arról, hogy milyen okiratok birtokában szavazhatnak. Erre vonatkozó információt egyelőre a budapesti román nagykövetség sem adott, Ireny Comaroschi nagykövet asszony szerint erre még időre van szükségük. Niculescu Tóni külügyi államtitkár tájékoztatása szerint a Külügyminisztérium már hetekkel ezelőtt kiküldte a nagykövetségeknek a parlamenti választásokra vonatkozó valamennyi információt. „Éppen ezért furcsállom a budapesti nagykövetség tájékozatlanságát” – mondta az államtitkár. A Magyarországon tartózkodó román állampolgároknak csak alig több, mint harmada jogosult a szavazásra, ugyanis csak ennyien rendelkeznek az ehhez szükséges iratokkal. „Szűk két hét van a választásokig, és még nem lehet tudni pontosan, hogy milyen okmányokkal lehet majd elmenni szavazni, és főleg azt nem, hogy ezeket honnan lehet beszerezni” – mondta el Kis Béla, aki az RMDSZ színeiben az Európában élő román állampolgárok, elsősorban a magyarok szavazataiért száll versenybe képviselőjelöltként. „Sajnos, nekünk semmilyen információnk nincs arról, hogy összesen hány romániai magyar él Magyarország területén, eddig erről nem készült felmérés, így azt sem lehet tudni, hogy pontosan kik azok, akiket meg kellene fogni és szavazásra csábítani” – mondta Kis Béla. A választójogi törvény most először teszi lehetővé, hogy a külföldön élő román állampolgárok képviselőt küldjenek a bukaresti parlamentbe. Az ÚMSZ Budapesten a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól megtudta, Magyarországon a 2008. június 30-i adatok szerint 21. 017 román állampolgárságú személy rendelkezik bevándorlási, 18 221 letelepedési, 639 fő pedig tartózkodási engedéllyel. A Magyarországon elő 60–65 ezer román állampolgárból körülbelül 20–25 ezer fő adhatja le voksát. Ez azonban több, mint a rendelkezésre álló húszezer szavazócédula. A Külügyminisztérium tájékoztatása szerint külföldön csak azok a román állampolgárok szavaznak, akiknek útlevelük vagy (az EU tagállamai esetében) személyi igazolványuk felmutatása mellett azt is igazolni tudják, hogy állandó vagy ideiglenes lakhelyük van az adott országban. /Kánya Gyöngyvér: Tájékozatlan külhoniak. A Magyarországon élő román állampolgárok nem tudják, hogyan szavazhatnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./

Már több erdélyi közíró vázolta fel annak lehetőségét, hogy a rendelkezésre álló erőforrások fölötti egyeduralom egyfajta államon belüli diktatúrához vezethet az erdélyi magyar társadalomban, ezeket a jelzéseket azonban elsöpörte a bírálatok által érintett RMDSZ. Most azonban tekintélyes román civilszervezetek állítják ugyanezt. A Pro Democratia, a Sajtófigyelő Ügynökség (AMP), valamint a Központ a Román Oknyomozó Újságírásért (CRJI) az általános választásokra készülve országos listát készített azokról a jelöltekről, akik valamilyen okból (együttműködés a Szekuritátéval, gyanús meggazdagodás, satöbbi) nem teljesen megfelelők. 130 ilyen személy van, köztük több az RMDSZ színeiben indul. A lista készítői rácsodálkoztak: milyen kevés adat van a két székely megyéből. Ennek utánajárva készült el egy másik lista, melynek címe: „Hargita és Kovászna – fehér folt a korrupció arcán". E lista készítői hangsúlyozzák, hogy adataik jó része a helyi sajtóból származik, s utánajártak a magyar nyelvű sajtó tulajdonviszonyainak. A Transindex internetes portál egyik tulajdonosa Kelemen Hunor képviselő, RMDSZ-vezető, az Új Magyar Szót és az Erdélyi Riportot kiadó Scripta Kiadó tulajdonosa Verestóy Attila szenátor-milliárdos, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának főszerkesztője Borbély László miniszter felesége... A listában vannak hibák, a Hargita Népről pedig azt írták, hogy a csíkszeredai városi tanács adja ki, valójában a megyei tanács. Vannak kihagyások is, például Borbély László miniszter társtulajdonosa a Népújságnak is, igaz, az Maros megyében van. A jelentés és a lista elkészítőinek következtetése: „Az RMDSZ és a helyi önkormányzatok ilyen összpontosított tulajdonviszonya mellett világos, miért nem jutnak el a sajtóba bíráló információk a két megye RMDSZ-jelöltjeiről. Hargitát és Kovásznát gyakorlatilag RMDSZ tájékoztatási monopóliumra ítélték. A közérdekű információhoz való hozzáférés ilyen szintű ellenőrzése egy totalitárius társadalom előfutára. " /Szondy Zoltán: Saját diktatúránk felé. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./

Lemondott az Új Magyar Szó főszerkesztője. Salamon Márton László lemondását a Scripta Kiadó vezetősége elfogadta, ugyanakkor megbízott főszerkesztőnek nevezte ki Vincze Lóránt vezérigazgatót, aki a továbbiakban mindkét tisztséget ellátja. Salamon Márton László megbízott felelős szerkesztőként folytatja tevékenységét. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./ Salamon Márton László, az Új Magyar Szó volt főszerkesztő elmondta, személyes okok vezettek lemondásához, a részletekről nem kívánt szólni. A történtek kapcsán Vincze Lóránd kifejtette: „megrendült a bizalom a főszerkesztő és a kiadó között. Salamon Márton László megbízott felelős szerkesztőként folytatja tevékenységét, a laptartalommal kapcsolatos végső döntéseket rám ruházta a kiadó". /Lemondott az ÚMSZ főszerkesztője. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./