A Magyar Újságírók Szövetsége az idei Aranytoll díjának egyik határon túli kitüntetettje az aradi születésű Csép Sándor, a Nyugati Jelen külső munkatársa. Az Aranytoll amolyan életműdíjnak is felfogható, odaítélésének egyik feltétele, hogy a kitüntetett betöltse 62. életévét. Csép Sándor több évtizedes pályafutása során (dolgozott a Kolozsvári Rádiónál, a Bukaresti Televízió magyar adásánál, a Korunknál, főszerkesztője volt a Kolozsvári TV-nek, emellett évekig a Romániai Magyar Újságírók Szövetségének elnöke) mindenütt kiemelkedőt alkotott. Elég Egyetlenem (1975, 1979, 1992) c. dokumentumfilm-sorozatára, a Rhapsodia Demographicára (1996) és az Áldás népesség c. filmjeire gondolni. Írt két kiváló drámát – az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelentek meg. /Csép Sándor Aranytollas! = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./

Február 27-én este a Román Televízió Prim Plan című műsorában újabb, a magyar nyelvű állami egyetem körüli vitáról volt szó. Dan Cristian Turturica műsorvezető a román állami nacionalizmus és kizárólagosság védőügyvédjének szerepkörében kardoskodott. Varujan Vosganian szenátor, liberális párti szószóló szerint a jelenlegi román egyetemi rendszer a legtökéletesebbek közé tartozik. Eckstein Kovács Péter RMDSZ-szenátor szereplését Varujan Vosganian kollégája minősítette: ,,nyelvezete visszafogottabb, mint valaha”. A halasztás szándékát szolgálja a Markó Béla által kifejtett újabb álláspont is, miszerint nem feltétlenül most és nem különválással kell megoldani a kérdést. Eckstein Kovács Péter a vitában nem emelte ki, hogy a Babes–Bolyai multikulturalitása egy nagy román humbug. A magyar oktatási ,,vonalakat” nem lehet összetéveszteni az önállósággal.  Eckstein azt sem említette, hogy az elrabolt egyetemet kérik vissza. /Sylvester Lajos: Egyetemet, autonómiát! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 1./

Március idusa idén újraélesztette az autonómiába vetett hitet, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. A Székely Nemzeti Tanács Székelyudvarhelyen szervezett nagygyűlése lázba hozta az országot. Nem véletlen az RMDSZ háza táján a retorikaváltás. Frunda György marosvásárhelyi kiállása a Székelyföld területi autonómiája mellett, vagy Markó Béla miniszterelnök-helyettes szokásosnál keményebb ünnepi beszéde, amelyben a székelyföldi román köztisztviselőket a helyi többségi lakosság nyelvének elsajátítására szólítja fel, jelzésértékű. Azonban az RMDSZ csúcsvezetősége továbbra sem hajlandó az érdemi párbeszédre azokkal, akik az RMDSZ-ből kiválva új pártot alakítottak. Ma az első számú közellenség Szász Jenő. Nem véletlen az igazi RMDSZ-hatalmat megtestesítő Verestóy Attila SZKT utáni kétségbeesett nyilatkozata az RTV1 hírműsorának, hogy összeesküvést lát az RMDSZ ellen Basescu államelnök vezénylete alatt és a magyarországi jobboldal (értsd a Fidesz) asszisztálásával. Udvarhelyen totális háború folyik az RMDSZ, illetve az ellenzéki párt színeiben bejutott tanácsosok és a polgármester között, ami szintén akadályozza az MPSZ és az RMDSZ közötti közeledést. Az RMDSZ-ben a Markó Béla, Verestóy Attila, Borbély László és Frunda György alkotta csúcs elmozdításával és a hátukban szerveződő néhány agilisabb fiatal hatalmi helyzetbe jutásával egyből megváltozhat sok minden. /Makkay József: Esélylatolgatás március idusa után. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./

A román és magyar közszolgálati televízió közötti információcsere élénkítését, az együttműködés elmélyítését teszi lehetővé az a keret-megállapodás, amelyet március 23-án írt alá Bukarestben Rudi Zoltán, a Magyar Televízió (MTV) elnöke és Tudor Giurgiu, a Román Televízió (TVR) elnök-vezérigazgatója. Rudi Zoltán Kacsó Sándorral, a román televízió magyar szerkesztőségének vezetőjével is megbeszélést folytatott. /Együttműködik a román és a magyar televízió. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Civilek a médiában címmel tartott évi közgyűlést a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Szatmárnémetiben március 31.–április 2. között. A mintegy 1300 romániai magyar újságíró közül körülbelül 300-at tagjaként átfogó testület megvitatta, és elfogadta Ambrus Attila elnök, Csép Sándor audiovizuális alelnök, Szűcs László írott sajtó alelnök és Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök tevékenységi és pénzügyi beszámolóját, valamint a MÚRE 2006-os tevékenységi tervét és költségvetését. A közgyűlésen bejelentette Ágopcsa Mariann, a MÚRE Becsületbíróságának (BB) az elnöke, hogy tartós akadályoztatás miatt nem tudja ellátni többet tisztségét, ezért a BB alapszabálya szerint az egyik alelnököt, Vincze Lórántot jelölték ki az elnöki feladatok ellátására. /Balló Áron: Újságíróink Szatmárnémetiben – Civilek a médiában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ Elhangzott Ambrus Attila MÚRE-elnöknek a márciusi napi- és hetilapokról készített tükre, László Edit összefoglalója a közszolgálati rádió civil fórumairól és Simonffy Katalin vetítéssel illusztrált előadása Civil fórum az RTV magyar adásában címmel. A civil szervezetekkel kapcsolatban első helyen kapcsolattartási hiányosságok kaptak nagy teret – mindkét oldalról kölcsönösen elhangoztak elvárások, nem egyszer vádak is. Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) igazgatója és Csáki Rozália, az Alapítvány Civil Fórum című kiadványának a főszerkesztője az egyik részről, a jelenlévő újságírók, rádió- és tévériporterek a másik részről vetettek fel gyakran ellentmondásba torkolló igényeket. A végkövetkeztetés az volt, miszerint a sajtó nyitott az egyenlő partnerek szintjén történő együttműködésre. /Kiss Károly: A másik fejével gondolkodni. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 3./

Az aradi tévések egy kis csoportja évente házi ünnepségen emlékezik meg arról a napról, amikor először látták viszont műsorukat a képernyőn. „Ennek éppen tizenhat éve – mesélte Puskel Tünde Emese, a magyar adás elindítója és első felelős szerkesztője, az RTV és a Duna TV aradi tudósítója. Kezdetben mindössze egy bérelt kamerájuk és egy videómagnójuk volt. Menet közben tanulták meg a tévézést. A magyar adás munkatársai négy évig fizetés nélkül, társadalmi munkában dolgoztak. Rövid időre többször is szünetelt a heti egyórás magyar jelentkezés, de mindig újból indultak. Tavaly ősz óta a szociológus végzettségű Pálfi Kinga a stúdió szerkesztő-riportere. /P. P.: „Menet közbeni” tévéábécé. Tizenhat éves az aradi magyar műsorkészítés. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Zsigmond Dezső rendező, Bálint Arthur operatőr alkotása, a Józsi nővér és a sárga bicikli című filmje kapta a III. Film.dok fesztivál kétszázezer forintos nagydíját. Az alkotópáros filmjei sikerrel szerepeltek a legtöbb megmérettetésen, a Csigavár nemzetközi versenyekben is díjakat nyert. A filmben szereplő Székely József Kommandón teljesít egészségügyi, asszisztensi szolgálatot. Itt a világtól elzárva különösen egymásra szorulnak az emberek. Józsi nővér „mentőautója”, jellegzetes sárga biciklije a falu legkülönbözőbb pontjain tűnik fel: a betegek háza, a rendelő, a sportpálya, a kocsma előtt. A Román Televízió ezereurós díját a Zátonyon című, Száva Enikő rendező és Bálint Arthúr operatőr alkotta film érdemelte ki, a Duna Televízió háromszázezer forintos díját a 12 voltam 56-ban című Edvy Boglárka és Silló Sándor rendező, illetve Halász Gábor operatőr filmje kapta. Az RMDSZ 10 millió lejes díját a Kinda Lázár és a Csíki Traktor kapta, Daczó Katalin és Berszán-Árus György, illetve Elekes György filmje. Csíkszereda önkormányzata Lakatos Róbert Moszny c. filmjét díjazta, a Megyei Kulturális Központ díját a Síró ponyva című alkotás, Vizi Mária és Szepesi Dávid filmje érdemelte. /Farkas Imola: Díjözön a III. Film.dok-on. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

Kiderült, hogy Razvan Teodorescu, Iliescu elnök kultúrembere, volt RTV-elnök, a Nastase-kabinet művelődési minisztere a Szekuritáté besúgója volt. Iratcsomóját 1989 decemberében elégették, de megmaradt az a jegyzőkönyv, mely ezt rögzítette. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./

„A kisebbségi sajtóra nézve sértő az, amit a közszolgálati televízió elnök-vezérigazgatója, Tudor Giurgiu által aláírt levélben a TVR a médiafelügyeletnek válaszként megfogalmazott. Eszerint az elmúlt 16 évben nem létezett egyetlen magyar nyelvű cikk sem, amely méltó lett volna arra, hogy bekerüljön a román sajtószemlékbe. Micsoda cinizmus” – méltatlankodott Gáspárik Attila alelnök az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) július 20-án tartott ülésén. A CNA most tárgyalta a TVR által adott választ a médiafelügyelet körlevelére, amelyben felszólítja a televízió- és rádióadókat: magyar és német lapokat is szemlézzenek sajtószemle-műsoraikban. A CNA az ÚMSZ igénylése nyomán hozta ezt a döntését, július 13-i ülésén; az ÚMSZ tartalomkivonatát naponta a maszol.ro internetes honlapon románul is megjeleníti, továbbá októberi indulásától elektronikus hírlevélben is közli a román médiával. Gáspárik Attila hangsúlyozta, elfogadhatatlan a TVR médiafelügyelethez intézett levelének azon érvelése is, miszerint a magyar és német lapok szemléjére „ott van vannak a kisebbségi műsorok”. Ralu Filip CNA-elnök szerint ennek a lapszemlének éppen azt kell szolgálnia, hogy a románok is megismerjék a magyar sajtó témáit. „A magyarok el tudják olvasni, mi van a román sajtóban, fordítva viszont nem. Ezen változtatni kell” – fejtette ki Filip. A médiafelügyelet ülését követően a CNA újabb felszólítást küldött a TVR-nek, amelyben ragaszkodott ahhoz, hogy a közszolgálati televízió belefoglalja szemleműsoraiba a kisebbségi lapokat. /Gáspárik: cinikus a TVR. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

Első ízben készült román nyelvű dokumentumfilm a magyarországi 1956-os forradalomról és romániai hatásáról, lecsapódásáról. „Szerintem a román közönség számára, román nyelven ilyen igazmondó, mítoszromboló film még nem készült. De a romániai magyarok is sokat tanulhatnak belőle, mert a történelmi igazságot reális alapokra helyezi” – fogalmazott az RTV csatornán november 4-én és 11-én vetítendő film egyik készítője, Vígh Emese, az RTV Kolozsvári Stúdiójának munkatársa. Az alapszándék az 1956-os forradalom bemutatása volt, „de a romániai események tükrében, hogy megértse a román közönség is, hogy 1956-ban Romániában sem a lakosság, sem a megtorló hatalom nem várta ölbe tett kézzel, hogy hogyan végződnek a budapesti harcok”. A dokumentumfilm két egyórás részből épül fel. A Bukott forradalmak (Revolutii esuate) az október 23. – november 4. közti időszakot mutatja be. A Nagy Imre-ügyről (Afacerea Imre Nagy) és a forradalom leverése után következő időszakról szól a második rész. „Hangsúlyozom, a film történetének nagy része Romániában zajlik: a nézők megtudhatják, hogyan reagáltak a román hatóságok a forradalom hírére, mi történt a román lakosság körében, hogyan játszotta ki a Szekuritáté a lakosság jóhiszeműségét, mondván, hogy a magyar forradalmárok Erdélyt akarják megszerezni, és ezáltal a románok nagy része elvetette a forradalom ötletét. Mítoszokat rombol le a film, és előítéletek nélkül feszegeti ezeket a kényes kérdéseket” – mondta Vígh Emese. A második rész Nagy Imre snagovi fogságának a történetét meséli el. Hogyan játszottak össze a szovjet, a román és a magyar titkosszolgálatok azért, hogy Nagy Imrét eltávolítsák Magyarországról. Az összeesküvésnek az egyik kulcsfigurája nem más, mint Walter Roman, Petre Roman volt miniszterelnök édesapja. A filmben Petre Roman elmondta, hogy az édesapja mit mesélt neki erről a történetről. A szupertitkos akció, az összeesküvés iratai fennmaradtak a SRI levéltárában, és Varga Andrea történész segítségével sikerült ezeket lefilmezni. „Hátborzongató azt látni, hogy mindent följegyeztek Nagy Imréről. Mennyit evett és mit, mikor mit mondott, mikor volt jókedvű, mikor volt kétségbeesett”. A film legfontosabb szereplői között van Vladimir Tismaneanu, Varga Andrea, Stefano Bottoni történész, Gheorghe Apostol, az RKP KB egykori tagja, Gheorghiu-Dej jobbkeze, Ileana Ioanid, aki a Nagy Imre történetét román nyelven megjelentette, továbbá Nagy Imre Budapesten élő unokái. /Debreczeni Hajnal: ’56-ról TVR-s filmpremier. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

„1956” címmel vetít a magyar forradalomról készült kétrészes dokumentumfilmet a Román Televízió, első részét november 4-én, második részét pedig november 11-én. A dokumentumfilm készítője Alin Gelmarean, a Kolozsvári Televízió munkatársa, akit Vígh Emese, a televízió magyar adásának munkatársa segített munkájában. A film első része 1956: elbukott forradalmak. A Szekuritáté gyökereiben fojtotta el a kezdeményezést, több mint 10 ezer embert ítéltek el súlyos börtönévekre. Túlélők megrázó vallomásai hangzanak el. A második rész 1956: a Nagy Imre ügy. Nagy Imrét Romániába hozták, és Snagovon szobafogságban tartották. Mintegy 50 személlyel voltak itt 1957 áprilisáig. /Rendkívüli 1956-os műsor a Román Televízióban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Magyarország méltóképpen fejet hajtott az 1956-os magyar forradalom erdélyi áldozatai előtt az évfordulós megemlékezésekkel, illetve az október 20-i ünnepséggel, amelyen hét állami kitüntetést vehettek át az áldozatok Szili Katalintól, a magyar Országgyűlés elnökétől, emlékeztetett Cseh Áron főkonzul november 3-án, amikor Koczka Györgynek nyújtotta át a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét. Koczka György /sz. Karánsebes, 1938. júl. 28./ dramaturg, műfordító egy évig volt a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója. 1956. november 17-én, tartóztatták le az első Bolyai egyetemi csoportban, Várhegyi István társaként. A forradalom napjaiban kidolgozott egyetemi diákszövetségi reformprogram-tervezetért három évre ítélték. Börtönbüntetését Szamosújváron töltötte, majd amikor 1959-ben szabadult volna, még két évre kényszerlakhelyre száműzték a Baraganba, Satul Nou faluba. Később levelező tagozaton elvégezte a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán a magyar–román szakot. 1969-től a Temesvári Állami Magyar Színház kellékese, majd ügyelője, 1970-től irodalmi titkára. 1989 decemberében Fall Ilona színésznővel megindította, s pár hónapon át vezette a Temesvári Rádió magyar nyelvű egyórás műsorát. A Csiky Gergely nevét felvevő temesvári Állami Magyar Színház élén 1990 elején az átmeneti „igazgatói triumvirátus” tagja. 1990 őszétől a Román Televízió magyar nyelvű adásának tudósító-szerkesztője, irodalmi rovatának vezetője. 1991 nyarától a Temesvári Állami Német Színház irodalmi referense is. Román színműírók darabjait fordította magyarra. /-f-: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt Koczka Györgynek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Évforduló közeleg: az erdélyi püspökséget egy évezrede alapította Szent István király. A Román Televízió magyar adása által készített filmsorozat célja nyomon követni, felvázolni, mit jelentett a kereszténység felvétele, illetve a katolicizmus fennmaradása Erdélyben, a kezdetektől napjainkig. Az erdélyi püspökség tíz évszázada címen adásba kerülő öt részes dokumentumfim-sorozat dr. Marton József egyetemi tanár közreműködésével készült. Rendezte és filmezte Sánta Ádám, szerkesztője Balázs János. /Az erdélyi püspökség tíz évszázada. A Román Televízió magyar adásának filmsorozata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./

Hogyan lehetne javítani a nemzeti kisebbségek megítélésén a többségi írott sajtóban? Erre kereste a választ a Project on Ethnic Relations (PER) november 22-i rendezvényén, a civil szervezet bukaresti székházában. A központi román sajtókiadványok vezetői, – bár elfogadták a meghívást – nem jelentek meg a rendezvényen. „A román nyelvű sajtó felületesen kezeli a magyar kisebbséggel kapcsolatos kérdéseket” – fejtette ki a PER-kerekasztalon Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője. „Bár napi rendszerességgel lefordítottuk románra a lap tartalmát, hozzáférhetővé téve a román nyelvű szöveget honlapunkon, és hírlevélben el is juttattuk több száz címre, a központi román sajtó teljes érdektelenségébe ütköztünk” – összegezte Salamon. A lap az Országos Audiovizuális Tanácshoz (CNA) is fordult annak érdekében, hogy a bírja rá a közszolgálati televíziót: az audiovizuális törvénynek megfelelően lapszemléjébe vegye be a magyar sajtótermékeket is. Annak ellenére, hogy a médiafelügyelet írásban szólította fel a TVR-t a szemlézésre, ez máig nem történt meg. /Érdektelenség övezi a központi román sajtóban a kisebbségeket. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

Tizenegy éve, minden decemberben átadásra kerül a Kisebbségekért Díj, amelyet a magyar miniszterelnök alapított a Kisebbségek napja alkalmából. Az elismerést olyan magyarországi és határon túli személyek és szervezetek kapják, akik, illetve amelyek a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, az egyházi életben, a tudományban, tömegtájékoztatásban és a gazdaság területén kiemelkedő tevékenységet végeztek a kisebbségek érdekében. Az idei díjat december 19-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök adta át a parlamentben. Megalapítása óta ez az első év, amikor a kitüntetettek között nincs erdélyi. Korábbi Kisebbségekért díjasok: Sütő András (1995), Gabriel Andreescu (1995), Kató Béla (1995), Böjte Csaba (1996), EMKE (1996), Csibész Alapítvány (1997), Domokos Géza (1997), Smaranda Enache (1997), Kallós Zoltán (1997), Molnár János és Molnár Jánosné zsoboki református lelkészházaspár (1998), Aradi Minorita Rendház (1999), Hegyi István református lelkész (1999), Szilágyi Pál (2000), Lászlóffy Pál (2001), az RTV magyar szerkesztősége (2001), Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkaközössége (2002), Vetési László (2003), EME (2004), Guttman Mihály (2005). /Kisebbségekért Díj, 2006 – nincs erdélyi kitüntetett. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

A Országos Audiovizuális Tanács (CNA) legutóbbi ülésén műholdas sugárzásra adott engedélyt a Román Televízió területi – kolozsvári, temesvári, craiovai és iasi-i – stúdióinak, továbbá a közszolgálati rádió George Enescu zenei csatornájának és a Temesvári Rádiónak. A kolozsvári televízió műsora az eddigi földi sugárzással nyolc, a temesvári stúdió adása pedig négy megyében volt elérhető. Bardocz Sándor, a kolozsvári stúdió magyar szerkesztőségének vezetője elmondta, hetente továbbra is kétórás magyar nyelvű adással jelentkeznek, azonban attól tart, hogy a műholdas szórás valójában nem feltételez nagyobb lefedettséget. A regionális stúdiók adásait ugyanis a kábelszolgáltatóknak nem kötelességük felvenni a kínálatukba. Ugyanez érvényes a temesvári stúdió esetében is – erősítette meg Gáspárik Attila, a CNA alelnöke. /Rostás-Péter Emese: Regionális műsorok műholdon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

Az újságírók átvilágítását szorgalmazó civil szervezet, a Civic Media azzal a kéréssel fordult az átvilágító bizottsághoz /CNSAS/, hogy vizsgálja meg a román közszolgálati televízió hírosztálya igazgatójának, Rodica Culcernak a múltját. Állításuk szerint a közismert újságíró alezredesi rangot töltött be az egykori Szekuritáté keretében abban az időszakban, amikor az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársa volt. /Rodica Culcer a Szekuritáté alezredese volt? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

A marosvásárhelyi Gruppen Hecc társulat hetek óta pótszékes előadásokon mutatja be szilveszteri kabaré-előadását. A szövegíró és rendező Nagy István színművész elmondta, hogy tizenhat esztendeje létezik politikai kabaréjuk. Először Gáspárik Attilával léptek fel 1991-ben a bukaresti televízió magyar adásában. Akkor született meg a kabaréjuk két őstípusa: a Pityu és a botcsinálta politikus, akik kisebb-nagyobb kihagyásokkal vissza-visszatértek különböző előadásaikban. Ezt követte 1991-ben az első szilveszteri rádiókabaré-felvétel, akkor állt össze a csapat magja, az alapemberekkel /Szélyes Ferenc, Biluska Annamária, Hunyadi László, Gáspárik Attila és Nagy István, később Kilyén László/. Azután jöttek a többiek a csapatba: Fodor Piroska, Fülöp Bea, Somody Hajnal és legutóbb Henn János. Sok helyen felléptek, többször Bécsben. Egy színész barátjuk, Székely Szabó Zoltán, oda telepedett ki a nyolcvanas években, ő hívta meg a Gruppen Heccet. Voltak már Svájcban, Németországban, Svédországban, Norvégiában, illetve a régi Csehszlovákiában is. A társulat négy tagja eljutott Kanadába is. Azonban a törzshelyük Erdély. Egyik legsikeresebb jelenetük a Gyurcsány naplója volt. A Gruppen Heccet évente 30-40 alkalommal szerepel, ideje lenne már helyet találni egy állandó kabarétársulatnak Marosvásárhelyen. /Karácsonyi Zsigmond: Vidám kesergő a polkáért. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./

A Basescu államfő és Tariceanu miniszterelnök között majdnem két éve nyíltan tomboló hatalmi harc legutóbbi fejezete február 20-án zajlott a közszolgálati televízió kamerái előtt: kölcsönösen hazugsággal vádolták egymást. /Borbély Tamás: Túltengő cirkusz. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

Egyre többen ítélik el az utca emberei közül az államfő és a miniszterelnök szócsatáját, amelyek nagy része a tévében főműsoridőben zajlik. Erre érezhetett rá a február 23-án még Japánban tartózkodó Tariceanu miniszterelnök, aki távol-keleti sajtótájékoztatóján kijelentette: kötelességének érzi, hogy bocsánatot kérjen a közszolgálati televízió nézőitől. A kormányfő azt állította: kénytelen volt válaszolni az államfőnek, hiszen elmúlt már az az időszak, amikor azt hitte, hogy jól cselekszik, ha nem replikázik Basescu támadásaira. /Borbély Tamás: Tariceanu bocsánatot kért „szánalmas” tévészerepléséért. Az államfő népszerűsége sem kikezdhetetlen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Az 1989-es rendszerváltás után a romániai polgári titkosszolgálat folyamatosan követte az erdélyi magyar közösség megnyilvánulásait. Jelentéseiben visszatérő motívum a helyi radikális csoportok külföldről történő támogatása és irányítása. Ezen a héten mutatják be a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székelyföldi jelentését a bukaresti törvényhozásban, Nicolae Popa konzervatív párti (PC) honatya kezdeményezésére. Tavaly december második felében kezdte meg az autonómiaigénylést felmérni szándékozó belső népszavazását a Székely Nemzeti Tanács. Hasonló alkalmat adott a SRI elszámoltatására idén március elején az ezúttal az RMDSZ nevéhez kötődő Szövetség Székelyföldért Egyesület megalakulása Gheorghe Funar Nagy-Románia párti (PRM) főtitkárnak. Az SRI közvetlenül az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi véres események után alakult meg hivatalosan. Addig nyílt titok volt, hogy nem hivatalosan ugyan, de már három hónapja működik a belföldi polgári hírszerzés a bukaresti Turisztikai Minisztérium egyik irodájában. Erről írt Radu Portocala, Franciaországban élő román származású újságíró Egy palotaforradalom anatómiája című könyvében a kilencvenes évek elején. Nicolae Ceausescu államfő és kommunista pártfőtitkár menekülése után négy nappal a Belügyminisztérium keretében működő Állambiztonsági Főosztályt (DSS) megszüntették, majd állományát és infrastruktúráját rendelettel átvette a Honvédelmi Minisztérium. Hivatalosan az állam és kormány vezetőit 1989. december 26-tól 1990. március 20-ig a belföldi katonai hírszerzés tájékoztatta az országban zajló eseményekről. A rendszerváltás utáni években a polgári titkosszolgálat arról számolt be a törvényhozásban ismertetett jelentéseiben, hogy idegen országok ügyködnek Románia területén. „A külföldi kémszolgálatok akcióinak célja volt a nemzeti kisebbségek körébe történő beszivárgás mesterséges feszültségek keltése céljából a kisebbségek és a többségi lakosság között” – olvasható az 1990. novemberi SRI-jelentésben. Egy évvel később, amikor a Katona Ádám nevéhez kötődő Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) nevű RMDSZ-platform székely népgyűlést hívott össze az autonómia kikiáltására a Hargita megyei Agyagfalvára, a honvédelmi tárca hadgyakorlatot tartott az októberre meghirdetett népgyűlés előtti hónapokban Székelyföld több településén. Stefan Gusa tábornok katonai vezérkari főnök 1991. július 18-án azt nyilatkozta a berepülések kapcsán a közszolgálati televízió Pro Patria című katonai műsorában, hogy a könnyen elzárható hágókat és szorosokat ismertették a parancsnokokkal. Egy nappal később a genfi nemzeti kisebbségi konferencia a záródokumentumában kiállt a nemzeti kisebbségek védelméért. Október 17-én a bukaresti parlament elfogadta a SRI működését szabályozó törvénytervezetet. 1993-as jelentésében a SRI az EMK-ról azt állította, hogy 1992-ben külföldről kapott anyagi támogatást és egyben „külföldi intézmények tisztségviselői koordinálják a romániai szélsőséges irányzatokat”. Iliescu elnök elsősorban az általa horthysta-nosztalgikus és újfasiszta köröknek nevezett nyugati magyar emigrációt bírálta a velük rokonszenvező erdélyi körök támogatásával. „Az egyik Romániában akkreditált külföldi képviselő az általa megfelelőnek talált személlyel igyekezett helyettesíteni a kisebbségi közösség vezetőjét” – olvasható továbbá a jelentésben. Nem változott a helyzet a kilencvenes évek derekán sem. Továbbra is külföldi ügynököket azonosított a SRI a „magyar autonomista-szeparatista és revizionista akciók” támogatásában. 1995 februárjában és márciusában ismét harci helikopterek és harci repülőgépek jelentek meg több székelyföldi település légterében. Az SRI részére készült katonai felderítési jelentés szerint „a magyar többségű településeken feszült hangulatot keltenek az RMDSZ-vezetők provokatív és agresszív nyilatkozataikkal”. Ion Iliescu államfő 1995. március 4-én elfogadhatatlannak nevezte „egyes magyarországi politikai erőknek azt az igényét, hogy ők irányítsák a más államok területén működő magyar kisebbségek politikai tevékenységét”. Kedvező konjunktúra esetén nyíltan veszélybe kerülne Románia területi épsége, ha a magyar és ukrán nemzeti kisebbségek szervezeteitől származó egyes akciók ellenőrizhetetlenné válnának – fogalmazott Ovidiu Soare, a SRI alkotmányvédelmi osztályának vezetője. Két hónappal korábban Constantin Degeratu dandártábornok, a védelmi miniszter első helyettese azután látogatott Székelyudvarhelyre, hogy véget ért a Kárpát-medencei térség magyar polgármestereinek konferenciája, illetve az előtt a polgári fórum előtt, melyen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Németh Zsolt alelnök jelenlétében mutatta be a Temesvár szelleme című kötetét Tőkés László nagyváradi református püspök. 1997. szeptemberében ismertette Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor Erdély militarizálási tervét, mellyel megelőzhető lenne a koszovóihoz hasonló helyzet megismétlődése. 1998 nyarán a román védelmi minisztérium fővezérkarának pszichológiai műveleti osztálya gyakorlatot tartott Kovászna és Hargita megye határában, Havasi Gyopár 98 elnevezéssel. A SRI 1999. évi jelentése megemlíti, hogy szélsőséges szervezetek és külföldi titkosszolgálatok arra tesznek kísérleteket, hogy alapítványok és egyesületek álcája alatt szélsőséges csoportokat alakítsanak, de nem nevesíti ezeket. A 2000. és 2001. évi összefoglalókban csak általánosságokban fogalmazza meg helyzetképét a SRI, a 2002. évi jelentésében már olyan régiós autonomista vagy föderalista műveletekről számol be, melyek a romániai gyakorlattól eltérő földrajzi, történelmi és felekezeti hagyományú modelleket vesznek alapul. Az SRI szerint külföldi támogatást élvező belföldi körök a Románia külföldi arculatát hátrányosan érintő megnyilvánulásokat próbáltak kezdeményezni. Autonomista-szeparatista műveletek megerősödéséről adott hírt a SRI 2003. évi beszámolója: „A romániai magyar radikális körök a szervezési, gyakorlatibb akciókra tették a hangsúlyt az etnikai alapú területi autonómia megszerzési folyamatában”. Az SRI szerint törvénytervezetek előterjesztésével igyekeznek legitimálni szeparatista és alkotmánysértő autonóm kormányzati szerkezeteket. Az etnikai alapú autonomista-szeparatista terveket támogató radikális csoportok agresszivitásáról számolt be 2004. évi jelentésében a SRI: „Propagandatevékenységükkel párhuzamosan az ügyben érdekelt, külföldi támogatást élvező radikális magyar körök biztosították a Székelyföld régió széles körű autonómiáját célzó szervezési formulák kikristályosodását és konszolidációját, és folytatták törvényhozási kezdeményezéseiket a kitűzött célok jogi feltételeinek elérésére. ” A 2005-ös és 2006-os évi jelentések még nem hozzáférhetők. Szinte minden évi dokumentumban az áll, hogy a csoportok nem élveznek tömegtámogatást, „ennek ellenére az autonómiaelvek radikális színezetű, következetes hangoztatása kockázatot jelent a társadalmi stabilitás rovására. ”A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 1992-ben elfogadott törvénye szerint /7. cikkely/: „A SRI célja a Románia területén kezdeményezett, szervezett vagy létrejött, nemzetbiztonsági vonzatú adatgyűjtési struktúráknak, illetve az ezekhez történő csatlakozásnak, valamint a távközlések törvénytelen vételét lehetővé tevő eszközök gyártásának, birtoklásának vagy használatának felderítése és elhárítása. ” /Domokos Péter: A román hírszerzés jelenléte a Székelyföldön 1990 után. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 22./

Elhunyt Jakabffy Attila /Marosvásárhely, 1955. nov. 2. – Marosvásárhely, 2007. ápr. 19./, az elmúlt tizenhét év marosvásárhelyi közéletének egyik jelentős alakja. Markóék idejében félreseperték őt. Jakabffy Attila azonban sohasem adta fel, mindig új utakat, új megoldásokat keresett a helyi magyar közösség szolgálatában. Ő volt az, aki 1989 forradalmi forgatagában először szólalt meg magyarul a bukaresti köztévében, miközben a tévé folyosóin még ropogtak a fegyverek. Szintén ő volt az egyik kezdeményezője a rendszerváltás utáni legszebb tüntetésnek, a feledhetetlen 1990. február 10-i könyves-gyertyás felvonulásnak, amely nyitánya volt az erdélyi magyarság békés jogköveteléseinek. Jakabffy Attila a Sorbonne-on szerzett politológusi diplomáját nemigen kamatoztathatta, az RMDSZ kiszorította őt a helyi politikai küzdelmek fő áramlatából. Nem akarták tanácsosként viszontlátni, mert túl radikális volt. Így történhetett meg, hogy a marosvásárhelyi tanácsban a tanácstagok nem mernek magyarul megszólalni. Radikálisnak számított, mert Kincses Elődnek nem fordított hátat. Amikor már leírták őt, bátor lépésre szánta el magát: fő mozgatórugója lett a Gherman-féle, Erdély autonómiáját elsőként meghirdető politikai csoportosulásnak. Az ügy ellen Markó Béla és társai tiltakoztak. Jakabffy Attila felismerte, hogy bármilyen autonómiatörekvés akkor lehet s eredményes, ha a románok egy részével közösen próbálják kiharcolni. Később társa, akiben annyira bízott, Sabin Gherman cserbenhagyta őt. /Fazekas Csaba: Búcsú egy igaz magyar embertől. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 25./

Szöveg és interpretáció a mass médiában címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a médiáról a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet, Nagy Éva romániai magyar újságíró azonos címmel megjelent tanulmánykötete kapcsán. A kerekasztalon elhangzott: ha már ilyen, Nagy Éváéhoz hasonló könyvek jelennek meg nyomtatásban, akkor véget ér az a korszak, amelyet a szakmai zsargon „Fiaim, csak énekeljetek!”-ként tart számon, azaz: a minőség korszaka köszönt be a hazai magyar újságírásban. A konferenciáról a Román Televízió magyar adása készített felvételt. /Minőségkorszak tör ránk? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26/

A nyolcvanegy éves korában elhunyt Octavian Paler múltjáról írt a lap munkatársa. Már Gheorghiu-Dej kommunista pártvezető nagyra tartotta Palert, 1956-ban, a svájci román nagykövetség ellen elkövetett merénylet tetteseinek perére őt küldte ki Bernbe, hogy riportokban leplezze le az angol-amerikai imperializmus bérenceit. Később, a Ceausescu-korszakban egy ideig Paler volt a Scanteia római tudósítója. Később Palert Olaszországból kiutasították, mert együttműködött a Szekuritátéval. Hazatérte után rendre a Rádió-Televízió, majd az Újságíró Szövetség elnöke, a párt központi bizottságának póttagja, nagy-nemzetgyűlési képviselő, a Romania Libera, végül a Romania Literara főszerkesztője lett. Ez utóbbi tisztségben érte meg az 1989. decemberi fordulatot, amikor a szerkesztőség egyhangú szavazattal menesztette. Ettől kezdve, haláláig, közíróként működött. Ilyen minőségében szerette függetlennek hirdetni magát, de a 2003-ban Ion Iliescu elnöktől kapott lovagi cím sokat mondott nézeteiről. Octavian Paler például Megbékélés, de kivel? című vezércikkében /Cotidianul 2004. ápr. 27,/ ellenségesen fogadta, hogy két nappal előbb Aradon visszaállították a Szabadság-emlékművet, így írt: „a 40 ezer románt – többségében gyermekeket, asszonyokat, öregeket – lemészároló, 300 román falut megsemmisítő 13 magyar tábornoknak emlékműve legyen román földön, és történik ez a román kormány, Arad városi tanácsának engedélyével!” „A 13 bűnöző tábornok népirtást végzett Erdély románsága körében, mégis emlékművet kapott Aradon. El tudja képzelni valaki, hogy Eichmannak szobra legyen izraeli parkban? És akkor Markó Béla hogyan merészeli nacionalistáknak bélyegezni azokat a románokat, akik nem értenek egyet holmi gyilkosok magasztalásával?!” /Barabás István: A másik Paler. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Május 14-től bővült a területi stúdiók műsorrácsa, jelezte Bardocz Sándor, a Román Televízió Kolozsvári Területi Stúdiója magyar adásának főszerkesztője. A kedd reggeli adás magyar nyelvű, műsorvezető Debreczeni Hajnal. Lesz benne sajtószemle, műsorajánló, telefonos bejelentkezés stb. – közölte a főszerkesztő. /N. -H. D. : Kedd reggeli magyar adás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

A politikai alapon történő pénzelosztás volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) tisztújítással egybekötött szovátai közgyűlésének visszatérő motívuma. A felszólalók közül többen is bizalmatlanságuknak adtak hangot az Erdély FM rádióadó létrehozásának és támogatásának körülményeivel kapcsolatban. Reagálásában Kelemen Hunor, a Communitas Alapítvány sajtó szaktestületének elnöke többnyire kitérő válaszokat adott. Ambrus Attila, a MÚRE újraválasztott elnöke szerint a médiaműhelyek képviseletét nem a MÚRE-nak, hanem a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületének (RMLE) kell ellátnia. Ambrus javasolni fogja, hogy a MÚRE lépjen ki a Communitas Alapítvány sajtó-szaktestületéből, és helyét adja át a lapkiadók egyesületének. /Szucher Ervin: A MÚRE kilépne a Communitasból. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./ Újabb három évre Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét választotta meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnökének a közgyűlés. A szovátai tisztújítás további eredménye: ügyvezető maradt Karácsonyi Zsigmond (Népújság), írott sajtóért felelős alelnök Makkay József (Erdélyi Napló), audiovizuális alelnök László Edit (Marosvásárhelyi Rádió) lett. A szakmai-oktatási szakbizottságot Simonffy Katalin (Román Televízió), a sajtójogi- és érdekvédelmi szakbizottságot Mózes Edit (Népújság), a gazdasági szakbizottságot Bálint Zsombor (Népújság), a médiapolitikai szakbizottságot Csép Sándor (nyugdíjas), a szociális és tagságkezelő szakbizottságot Vajda György (Népújság) vezeti a következő három évben. /P. L. Zs. : Részben új vezetőség az újságíró egyesületben. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./ Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője elmondta: áldatlan helyzet alakult ki a romániai magyar sajtó és az RMDSZ viszonyában. Az RMDSZ-t bíráló romániai magyar lapok kegyvesztetté válnak, sem közalapítványi támogatást nem kapnak, sem az RMDSZ-től függő reklámmegrendelésekhez nem jutnak hozzá. Csép Sándor szintén kritizálta az RMDSZ-nek az audiovizuális sajtót uralni próbáló törekvéseit. /MÚRE-közgyűlés Szovátán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 30./

A közszolgálati tévé vezető tanácsába az RMDSZ rendes tagként Stanik Istvánt, az Új Magyar Szó főmunkatársát jelölte, póttagnak pedig Salamon Márton Lászlót, az ÚMSZ főszerkesztőjét, jelezte Kelemen Hunor képviselő. /Hírek röviden. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

Szilágyi Domokosról, a Szekuritáté által beszervezett költőről készített Szemből, halál címmel készített filmet B. Nagy Veronika, a Román Televízió magyar adásának főmunkatársa. Elmondta, hogy a legnagyobb kortárs költőként tisztelte Szilágyi Domokost. Ezért is volt döbbenetes számára, amikor kiderült, hogy még diák korában beszervezte a Szekuritáté, és többek között az ő jelentéseit is felhasználták egyik diáktársa, Péterffy Irén elítélésekor. B. Nagy Veronika eredetileg nem is Szilágyi Domokosról akart filmet készíteni, hanem magáról Péterffy Irénről, akit tíz évre ítélték el 1959-ben – többek között azért -, mert nem volt hajlandó ellenforradalomnak nevezni az 56-os magyar forradalmat. Ebből öt évet börtönben is töltött. Az ő engedélyével elkezdte tanulmányozni a kikért dossziéját, amiben szerepeltek egy bizonyos Pavelnek és Balogh Ferencnek a jelentései is. Balogh Ferencről kiderült, hogy valójában Szilágyi Domokos. Ekkor megálltak a portréfilm munkálatai, hirtelen nem is tudta, hogy mit kezdhetne a történettel. Azután nyilvánosságra került minden. A költő volt élettársa a történésszel /Stefano Bottonival/ együtt kiadott közösen egy közleményt, melyben leírták, hogy Szilágyi Domokost valóban beszervezte a Szekuritáté. Péterffy Irén ekkor tudta meg, hogy ki valójában Balogh Ferenc. Épp ezért ez a dokumentumfilm B. Nagy Veronika számára egy életre szóló élmény, különleges emberekkel ismerkedhetett meg. Péterffy Irén, akit nem tudnak beszervezni, éveken át börtönben ül, ennek ellenére is azt mondja, hogy nem Szilágyit kell elítélni, hanem a főbűnösöket megkeresni: azokat, akik arra kényszerítették, hogy jelentéseket írjon róla. /Erdős Zsófia: Szemből, halálra. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

Magyar, baszk, cseh, ír, olasz, roma kisebbségi sajtósok találkoztak és beszélték meg közös gondjaikat a Bukarestben megrendezett Európai Újságírók Egyesületének kongresszusán. Kiss Olivér, a Szabadság napilap főszerkesztője – az erdélyi magyar írott sajtó képviselőjeként – beszédét az erdélyi magyarság problémáinak felsorolásával, nevezetesen az autonómia, az önálló állami magyar egyetem hiányával, a kétnyelvű feliratok helyzetének taglalásával kezdte. Ezután Lucian Ionica, a Román Televízió temesvári kirendeltségének elnöke pozitív képet mutatott be a bánáti kisebbségek békés együttéléséről. Az egyik román újságíró szóvá is tett: hogyan lehetséges, hogy Románia két régiójában, a Bánátban és Erdélyben lévő kisebbségek helyzete annyira különböző? Kiss Olivér válaszát, amelynek lényege a bánsági származású Gheorghe Funar egykori kolozsvári polgármester magyarellenes diszkriminatív tevékenységének kifejtése lett volna, az előadás moderátora megszakította – időhiányra hivatkozva. /Oborocea Mónika: Kisebbségi sajtósgondok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

Harmincéves születésnapját ünnepelte az erdélyi táncházmozgalom a hét végén Csíkszeredában. A hetvenes évekbeli indulás Kolozsvárhoz kötődik, aztán a hagyományos népzene és néptánc gyorsan elterjedt Erdély városaiban. Csíkszeredában szeptember 28-tól 30-ig, vasárnap hajnalig a programok mellett spontán táncházakban, együtténeklésekben találtak egymásra régi és újabb ismerősök, barátok. A jubileumi Barozda koncerttel a kezdetek felidézésére terelték a hangsúlyt. A táncházmozgalom Magyarországról érkező hulláma 1977-ben érte el Erdélyt, ahol városról városra terjedt, egymás után nyíltak meg a táncosklubok. Ennek hatására a népi kultúra gyűjtése és kutatása is új lendületet kapott. A Barozda együttes harmincadik születésnapi koncertjén Simó József nagybőgős múltidéző beszélgetésbe kezdett a neves meghívottakkal, köztük Kallós Zoltánnal. A mintegy tizenhatezer dallamot felgyűjtő néprajztudós a népdalok egyetemességére emlékeztetett „A népdal nem múzeumba való kacat, ma is mindenki megtalálhatja benne magát, mert az életről, a szerelemről vagy épp az elválásról szól. Kötelességünk megőrizni és átadni a következő nemzedékeknek” – mondta a Balladák könyve (1971) szerzője, Kallós Zoltán. A Román Televízió magyar adásának szerkesztője, Simonffy Katalin, a híres Kaláka műsorok egyik alapítója régi vágya szerint együtt énekelt a Barozdával, az első erdélyi táncházas zenekarral. Pávai István a Barozda alapítója elmondta, ma is van létjogosultságuk a városi táncházaknak. „Most ünnepeltük először az erdélyi táncházat, ez nem történt meg sem húszéves születésnapján, sem korábban” – mondta el Deák Gyula, a szervezés másik alapembere. „Volt táncház Kolozsváron, Temesváron, Besztercén, Csíkszeredában, de Jászvásáron és Bukarestben is. Mindegyikről próbáltunk megemlékezni most” – tette hozzá a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke. A fellépők sorát ördöngősfüzesi, visai idős táncosok nyitották meg, majd széki és Küküllő menti adatközlők következtek. A kivetítővel régi Kaláka-adásból idéztek fel, a felvételen Panek Kati színésznő leányként énekelt magyarózdi népdalokat, aki mai táncházasok szerint a találkozót megelőző szervezés motorja és lelke volt. A háromórás gálaműsor fináléjában több, mint száz székely ruhás fiú és leány özönlötte el a csarnok játékterét. Elől csíki és balánbányai gyermekek, mögöttük a hivatásos Háromszék táncegyüttes és a Hargita tagjai táncoltak. A hatóságok 1986-ban szüntették be a táncházat, a „rendszerellenes, nacionalista összejöveteleket”, ami a veszély ellenére még összetartóbbá kovácsolta az őstáncházasokat. /Horváth István, Stanik Bence: Három táncos évtized. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./