"Ion Iliescu államfő a közszolgálati televízióban dec. 18-án "elfogadhatatlannak" nevezte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megalakulását, és méltányolta az RMDSZ ezzel kapcsolatos álláspontját. "Számomra elfogadhatatlannak tűnik, és örültem, amikor az RMDSZ realista álláspontra helyezkedett. Az európai intézmények semmiképpen nem fogadnak el ilyesmit", fogalmazott Iliescu. Az államfő kijelentette, a Székelyföld létrehozását célzó törekvés "etnikai-területi autonómia eszméjére alapul", ez pedig egyáltalán nincs összhangban az európai szellemmel. Hozzáfűzte: "nálunk nincsenek tiszta etnikai enklávék, ez pedig az etnikai tisztogatás gondolata felé mutat. Székelyföldnek nevezik magukat, de az ottani románok kik és kihez tartoznak?" /Iliescu: Elfogadhatatlan az EMNT megalakulása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./"

Kudarcra van ítélve az erdélyi magyar történelmi egyházak egyezkedési kísérlete arra vonatkozóan, hogy megfelelő arányban vegyenek részt az erdélyi tévét működtető alapítványban. Nagy Zsolt az erdélyi tévét működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke, aki egyben az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke, elmondta, hogy az egyházak nem maradtak ki a kuratóriumból, hiszen Jakab Gábor római katolikus pápai káplán és Vetési László szórványmissziói lelkipásztor tagjai a testületnek. A Janovics Jenő Alapítvány az erdélyi magyar televízió létrehozására és működésének biztosítására hivatott. Az alapítvány létrehozói: Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, Gálfalvi Zsolt, a Román Televízió Igazgató Tanácsának tagja, a Romániai Magyar PEN Club elnöke, Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke, Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Az alapítvány vezetését a kuratórium látja el. A kuratóriumi tagjai: Béres András filozófus, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora, Bíró Zoltán szociológus, a Kulturális Antropológia Műhely vezetője, Hatházi András színművész, Jakab Gábor római katolikus pap, a Keresztény Szó folyóirat főszerkesztője, Kovács András Ferenc költő, Marosi Barna író, Márton Árpád RMDSZ-képviselő, Nagy Ágnes közgazdász, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja, Nagy Zsolt az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Tibori Szabó Zoltán újságíró, Varga Gábor, az Országos Szabadalmi Hivatal elnöke, Vetési László református lelkész, a Duna Televízió kuratóriumának tagja, Ungvári Zrínyi Imre filozófus, egyetemi adjunktus. A kuratórium elnöki tisztségére az alapítók Nagy Zsoltot nevezték ki. A kuratórium szakmai döntéseinek előkészítését szakmai tanácsadó testület segíti, amelynek tagjai: Barabási Győző, a Videoklip Stúdió igazgatója, Baranyi László televíziós szerkesztő, Bardócz Sándor a Román Televízió Kolozsvári Területi Stúdiója által sugárzott magyar adás főszerkesztője, Bartha Csaba, a Román Televízió Temesvári Területi Stúdiójának szerkesztőségi vezetője, Kacsó Sándor, a Román Televízió bukaresti magyar adásának főszerkesztője, Kádár Melinda televíziós szerkesztő, Maksay Ágnes televíziós szerkesztő, Székedi Ferenc a Csík Televízió főszerkesztője, Marius Tabacu, a Videopontes Stúdió igazgatója, valamint Xantus Gábor filmrendező. /Borbély Tamás: Összeállt az erdélyi magyar tévét létrehozók névsora. RMDSZ: Az egyházak nem maradtak ki a kuratóriumból. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Fehér megyében egyes templomokról már csak múlt időben lehet beszélni. Ilyen az orbói templomrom, a marosszentimrei templom, valamint az alvinci templom romos maradványa. Magyar lélekszám nélkül maradt továbbá Boroskrakkó impozáns temploma, az omladozó sárdi templom, s csekély lélekszámot fogad falai közé a magyarigeni és zalatnai református templom, az abrudbányai római katolikus és református templom, valamint a bizonytalan sorsú verespataki református, római katolikus és unitárius templom is. Mindezek mellett jelenleg Abrudbánya unitárius templomának sorsa a legtragikusabb. Az elmúlt évek során az RTV magyar adása is foglalkozott e templom áldatlan sorsával. Mugurel Sarbu Fehér megye prefektusa megállapította, hogy az életveszélyes főtéri épületet le kell bontani. Györfi Dénes ezért ismétli Reményik Sándor szavait: „Ne hagyjátok a templomot!", meg kell védeni mindazt, ami még talpon áll. /(Györfi Dénes): Egy unitárius templom végnapjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

Tófalvi Zoltán /sz. Korond, 1944. márc. 24./ Kolozsváron szerzett történelem-filozófia tanári képesítést. Éveken át szülőfalujában volt tanár, majd a Marosvásárhelyi Rádió riportere, később A Hét, az Erdélyi Napló munkatársa, jelenleg az RTV magyar adásának szerkesztője. Művei: Pogány fohászok faluja (riportok, 1979), Ceramica din Corund – A korondi kerámia (kétnyelvű monográfia Kardalus Jánossal, 1981), A Temesváron élő atyhai közösség (szociológiai tanulmányok, 1984), Ha egyszer egy ember támad (riportok, 1989), Kövek egy siratófalhoz (vallomások a kommunista diktatúra mártírjairól, Gazda Józseffel közösen, 1994), A sóvidéki népi fazekasság (monográfia, 1996), Északi változatok (Beszélgetések Dániában, Svédországban, Norvégiában, Finnországban élő jeles magyar értelmiségiekkel, 2000), Élet a föld alatt (Balaskó Vilmos református lelkipásztor 1983-ban papírra vetett emlékirata – felfedezte, sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel látta el T.Z., 2000), Fodor Pál és az erdélyi kérdés (tanulmány, Korunk, 2003), A Dunánál (sorozat az erdélyi ötvenhatosokról a Székelyföld c. folyóiratban). A hatvanéves Tófalvi Zoltán riporter, kutató, helytörténész, monográfus, író és 1956 kutatója. A történetkutatás mellett fontosnak tartja a néprajzi kutatást, doktori dolgozata témája is a sóvidéki fazekasság volt. Óriási anyagot kell átnézni 1956-ról is, például csak a Szoboszlay-per perirata több mint harmincezer oldalt tesz ki. Tófalvinak van szerepe abban, hogy a kiskunmajsai kápolna falára odakerültek az erdélyi magyar mártírok nevei is, és Budapesten a 301-es parcellában is ott olvashatóak ezek a nevek. /Bölöni Domokos: "A pászma, melyet vállaltam". = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./

Hétfőn van a Román Televízió magyar nyelvű adása, idén márc. 15-e hétfői napra esett. Ünnepi műsor, egyáltalán magyar nyelvű adás helyett futballmeccset közvetített a tévé! Nem nemzetközi labdarúgó-mérkőzést, hanem az országos bajnokság egyik találkozóját. Sokadjára történik meg, hogy ilyen-olyan okokból elmarad a magyar nyelvű adás. Elnézést senki nem kér. László Attila egyetemi tanár arra nem számított, hogy az Országos Audiovizuális Tanács fog tiltakozni, de várta, hogy a magyar nemzetiséget képviselni hivatott tisztségviselők közül valaki szóvá teszi a dolgot. Azonban nem történt semmi. A márc. 15-i ünnepségek alkalmából a magyar nemzetiségű román állampolgárokhoz intézett üzenetében Nastase miniszterelnök kiemelte, hogy „...módosítottuk Románia alkotmányát, amely jelentős mértékben kibővíti és megerősíti a kisebbségi jogok körét...", és hangoztatta, hogy „...a kormány továbbra is kitart saját programja mellett, és a kisebbségi jogok életbe ültetését változatlanul kiemelkedő feladatának tekinti". /László Attila egyetemi tanár: Ha hétfő – akkor magyar adás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Az MPSZ bukaresti aláírásgyűjtői három eurót kaptak kézjegyenként az Erdélyi Riport hetilap információi szerint. Nevük elhallgatását kérő egyetemisták elmondták a lapnak: valóban kaptak pénzt az aláírásokért, de hogy az összeg honnan származik, arról nincs tudomásuk. Rudolf Pufulete, a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója megtiltotta a diákoknak, hogy az iskola falai között bármilyen politikai jellegű tevékenységet folytassanak. Erre azért volt szükség, mert kiderült: az iskola egyik tanulója a tizennyolc évet betöltött diáktársaitól gyűjtött aláírásokat az MPSZ támogatására. Boros Zoltán, a Román Televízió magyar adásának volt főszerkesztője, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke úgy véli, a fővárosban kicsi a magyarok létszáma, ezért az aláírásgyűjtők ügyességén múlott, hogy ki mennyi kézjegyet képes összegyűjteni. /Pénzért gyűjtöttek MPSZ-aláírásokat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

Levélben tiltakozott Szilágyi Zsolt képviselő amiatt, hogy a román közszolgálati televízió magyar adásának vezetősége letiltotta egy olyan műsor sugárzását, amelyikben az autonómiáról beszélt. Az adás sugárzását arra hivatkozva tiltották le, hogy a másik meghívott, Székely Ervin képviselő az utolsó pillanatban lemondta a részvételt. Szilágyi Zsolt hangsúlyozta, az RMDSZ vezetői rendszerint ellenvélemény nélkül fejthetik ki nézeteiket az adásban. A képviselő a letűnt rendszer módszereit idéző eljárásnak tekintette, hogy a magyar adás vezetői megszakították az együttműködést Gazda Árpáddal, a Krónika vezető szerkesztőjével, aki A Hétnek adott interjúban politikai cenzúrának tekintette az adás letiltását. „Reménykedem abban, hogy Gazda Árpád eltávolítása, és a szovátai autonómiakonferenciáról szóló műsor letiltása nem annak a jele, hogy a szerkesztőség politikai ellenőrzés alá került” – áll a tiltakozásban. A magyar szerkesztőség vezetőségének eljárása ellen Gazda Árpád a Magyar Újságírók Romániai Egyesületénél (MÚRE) és több szólásszabadságot felügyelő szervezetnél tett panaszt. /L. J.: Tiltakozik a letiltott alany. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./

Szilágyi Zsolt képviselő a romám televízió magyar adása vezetőségéhez írt nyílt levelében tiltakozott az adása politikai cenzúrára emlékeztető módszerei ellen.  A tévé kolozsvári felvételre hívta Szilágyi Zsoltot egy olyan RMDSZ képviselő társaságában, aki az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket Hitler terveihez hasonlította. Az illető nem jelent meg, a műsort Gazda Árpád műsorvezetővel felvették. A műsor sugárzása előtt két nappal a magyar szerkesztőség megbízott vezetője arról értesítette Szilágyi Zsoltot, hogy a műsorban az említett RMDSZ képviselőnek feltétlenül szerepelnie kell, ezért a műsort Bukarestben újra kellene venni, mert így „túlságosan egyoldalú”. Előzőleg az adásban többször szerepelt egyedüli meghívottként az RMDSZ hivatalos vezetésének több tagja, akkor ez nem jelentett bajt, érvelt Szilágyi. A megbízott főszerkesztője erre a szovátai autonómiakonferenciáról szóló beszélgetést letiltotta. A szerkesztőség megszakította az együttműködést Gazda Árpáddal. Ez az eset azt bizonyítja, hogy a magyar szerkesztőség nem mentes a cenzúrától. /Tiltakozás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 25./

Eckstein-Kovács Péter szenátor és szenátorjelölt úgy látja, hogy az RMDSZ kampánya sikeres volt. Azt nehezményezte, hogy a helyi közszolgálati rádió és televízió magyar nyelvű adásából szinte teljes mértékben hiányoztak a választási anyagok. Az RMDSZ mindeddig valóban erdélyi magyar politikát folytatott. Együttműködik a kormánypárttal, a Szociáldemokrata Párttal, de amikor erdélyi érdekek megsértése merült fel, az RMDSZ saját hangon tudott megszólaltatni. Romániában pedig az RMDSZ parlamenti jelenléte a demokrácia létének a fokmérője. /Tibori Szabó Zoltán: A magyar érdekképviselet léte a tét. Interjú Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátorral. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

Gyergyószentmiklóson filmezett a bukaresti televízió magyar adása, föltérképezve az Objektív Televízió diszkriminált helyzetét. A 2004 februárjában beinduló gyergyószentmiklósi Objektív Televíziót a TVS Holding kábeltévé-társaság olyan sugárzási frekvencia-sávra helyezte, amely adásait a kábeltévé előfizetőinek csak mintegy 20%-a tudja fogni készülékével. Az antidemokratikus intézkedést, amely több törvénycikkelybe ütközik, azóta sem sikerült megszüntetni. 4000 lakossági aláírás is összegyűlt a diszkrimináció megszüntetése érdekében. A képviselőház korrupció-ellenes bizottsága is foglalkozott az esettel, de eddig minden hiábavalónak bizonyult. /Tv-riport az Objektív Televízió helyzetéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Új lendületet adhat az erdélyi magyar televíziózásnak az, hogy az RMDSZ kormányra került. Az új kabinet vállalta, hogy román költségvetési pénzforrásokból lehetővé teszi az egész napos erdélyi magyar televíziózást. Nagy Zsolt távközlési miniszter szerint ezt a tervet lépcsőzetesen lehetne kivitelezni. Elsősorban a meglévő területi stúdiók adásidejét növelnék, utána pedig az adás sugárzását lehetővé tevő adókat kell feljavítani, hogy nagyobb területre szórhassanak. A Román Televízió (RTV) bukaresti és kolozsvári szerkesztőségének kibővített adásideje kiegészülne a Marosvásárhelyen tervezett közszolgálati stúdió adásával. A magyar kormány által tervezett erdélyi magyar televízió ügye nem került sutba. Hasonlóképpen vélekedik Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács (OAT) alelnöke is. /Borbély Tamás: Új esély az erdélyi magyar televíziózásnak? Egyetlen csatornára terelnék a magyar adásokat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

Cselényi Lászlót, az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatóját választotta a Duna Televízió elnökévé február 17-én a közszolgálati médiumot felügyelő , Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma. Cselényi László televíziós rendező, szerkesztő 1951-ben született Kolozsváron, ahol a hetvenes években pszichológiát, majd Bukarestben rendezést tanult. A kolozsvári bábszínházban kreativitáskutató, irodalmi referens és rendező volt, majd 1977-től négy éven át Bukarestben, a román televízió magyar adásánál tevékenykedett rendezőként, szerkesztőként; ugyanilyen beosztásban dolgozott 1983-as áttelepülése után 13 esztendőn keresztül a Magyar Televízióban. 1996-tól a Duna Televízió szerkesztője, a Minoritates Mundi szerkesztőség vezetője, a millenniumi műsorok főrendezője, 2002 óta a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház Kht. ügyvezetője. /Cselényi László a Duna Tv új elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

A Krónika napilapban Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatban az A Hét hetilapban közölteket /Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy/, emellett Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. /A Krónikának ez a száma nem jelent meg az interneten/ Az eddigiekhez képest új megvilágítás ad a vitának egy kortársnak és a vita szemtanújának, a tavaly elhunyt Izsák József irodalomtörténésznek a vallomása, melyet 1985-ben írt. a/ Földes László polgári származású kritikus és esszéíró már diákkorában hangadója volt a kommunista ifjúsági mozgalomnak. Hűséggel szolgálta korát így került Gaál Gábor bukása után az Utunk irodalmi hetilap főszerkesztői tisztébe. Hajszálra sem tért el a hatalom, a diktatúra előírásaitól. Jócskán túlteljesítette az elvárásokat, karrierizmusában osztozott nemzedéktársaival – mindent a hatalomban való részvételért – ez volt az ő jelszava is. Ebbeli mohósága idézte elő meghurcoltatását. Az ügy körül sok a legenda meg a torzítás. Izsák József felidézte a történteket. 1958-ban a Román Munkáspárt határozatban elítélte a revizionizmust, célozva az 1956-os magyarországi eseményekre. Földes László az Utunkban sietett támogatni a határozatot, példákkal bizonyítva, hogy a revizionizmus a romániai magyar irodalomban is felütötte a fejét. A támadás az Igaz Szó folyóirat és főszerkesztője, Hajdu Győző ellen irányult. Mindketten kiszolgálták a hatalmat, csak más iskolát jártak végig. Hajdu Győző a református kollégiumból indult hagyománynak tekintette a népi mozgalmat. Nem szerették egymást. Hajdu Földest kozmopolitának tekintette, Földes Hajdut narodnyiknak, népinek, aki a magyar nemzeti hagyományokat többre tartja a szocialista realizmusnál. Földes Utunkban közölt cikksorozatára válaszként Hajdu Győző egy leleplező beadványt készített a Román Munkáspárt Központi Bizottsága részére, ebben leírta, hogy a Földes László Rákosi Mátyás menesztése után előtte és Sütő András előtt kijelentette, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dejt is el kell mozdítani a párt éléről, mert ő is kiszolgálta a személyi kultuszt. Beadványát aláíratta Sütő Andrással is. Hajdu Győző behívatta Izsák Józsefet és elolvastatta vele beadványát, véleményét kérve. A szobában ott ült némán Sütő András is. Izsák József megpróbálta lebeszélni Hajdu Győzőt a beadvány elküldéséről, de hiába, nem hallgatott rá. A beadványt Kovács György író, központi bizottsági tag juttatta el az illetékesekhez. Ezután Kolozsváron pártgyűlést hívtak össze, ahol Földest leleplezték és kizárták a pártból. Marosvásárhelyen is összehívtak egy Földest leleplező gyűlést. A gyűlésen Hajdu Győző közölte, itt is van egy Földes-bérenc, mégpedig Izsák József. Izsák az ülésen nem válaszolt a vádaskodásra. Földes Lászlóval nagy tragédia nem történt, megmaradt főiskolai állásában, rövid ideig nem közölhetett. Utolérte a karrieristák végzete. Rehabilitálása után próbáltak mártírkoszorút vonni a feje köré. Valójában nem mártírja volt ő a hatalomnak, hanem pallosa. Nemsokára, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála előtt újból közölhetett, visszavették a pártba, a bukaresti A Hét főszerkesztő-helyettese lett. A Földes-ügy minden ódiuma Kovács Györgyre hullott, valósággal kiközösítették az irodalomból. Izsák többször kérte őt, írja meg az utókor számára a történteket. Kovács György Izsák Józsefnek Sütő András szerepéről elmondta, hogy Sütő András 1956 őszén megtagadta a magyar forradalmat „ellenforradalomként” elítélni, több írótársával együtt. Végül bizonyos szervek nyomására aláírta, de ezt az ellenállást a felettes szervek nem bocsátották meg. Kolozsváron 1956-ban Földes László is „ingadozott”. Példát kellett statuálni, állította Kovács György, egy írót fel kellett áldozni. Ki legyen az? Sütő vagy Földes? 1958-ban úgy döntöttek, hogy Sütő a nagyobb író, őt kell menteni, és felvonultatják éppen Földes ellen. – Végülis Földest nem érte végzetes csapás. /Izsák József: Földes László meghurcolásának történetéhez. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ b/ Stefano Bottoni a Krónika napilap kérésére reflektált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. A Földes-ügy szereplői mindannyian magyarok voltak, az akkori baloldal, a hatalmon levő értelmiség legismertebb alakjai. Bottoni a hozzászólások többségéből azt érzi, hogy az ügy résztvevőit még mindig összetartja egy képzeletbeli kötelék. Mai ködösítésre készteti őket. Bottoni döbbenettel olvasta, hogy Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője hozzászólását azzal zárta, „a múlt sokkal bonyolultabb, mint azt Sipos Géza véli” /A megszakított csendről, A Hét, márc. 3./ Bottoni megállapította, hogy K. Lengyel Zsolt, Bárdi Nándor és Vincze Gábor alapkutatásai nem épültek be az erdélyi értelmiség önismeretébe. A közelmúlt feltárásában Romániában óriási változások indultak el az utóbbi 8-10 évben. Van azonban egy terület, ahova a román történészek nemigen hatoltak be: az erdélyi magyar társadalom működési zónájába. Nem írtak arról, „hogy kik juttatták börtönbe magyar szekustiszteknek tett jelentéseikkel a Bolyai Tudományegyetem diákjait, tanárait 1956 után, vagy arról, miként hálózta be az állambiztonság szívélyes magyar emberekkel/ügynökökkel a magyar kulturális intézményeket.” /Stefano Bottoni: Akarják-e tudni? = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ c/ Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatos vitát. Stefano Bottoni Olaszországban élő történész a magyarországi Korall társadalomtörténeti folyóirat 2004 decemberi számában közölte A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányát. Ennek akkor nem volt nagyobb visszhangja. Salamon Márton László összegzése kiegészíthető azzal, hogy az A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17-i száma újraközölte Bottoni tanulmányát azután indult meg a vita. A vitacikkek eddig az A Hét hasábjain láttak napvilágot, most adott hírt a vitáról a Krónika. Salamon Márton László szerint a vita két romániai magyar szereplőt hoz kínos helyzetbe, Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, a Magyar Pen Klub elnökét és Sütő András írót. Sütő András „légből kapott és gyalázatosságában bíróságért kiáltó” állításnak nevezte Traumát oldó emlék címmel megjelent írásában Stefano Bottoni azon állítását, miszerint „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő”. Sütő András a feljelentő levelek kapcsán azzal védekezett, hogy Hajdu csak véleményeket kért az Igaz Szó Földes által elmarasztalt szerkesztőiről. Gálfavi Zsolt ugyanebben a számban csapdahelyzetekre hivatkozott. /Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

A szakemberek számára nem volt kétséges, hogy háromszázmillió forintból nem lehet tévét alapítani. A tévé ígéretét az RMDSZ mégis felhasználta kampányában. Azután az év elején Markó Béla is kijelentette, egyelőre nincs realitása a magyar tévének, inkább a román közszolgálati tévé magyar adása bővítését kellene megcéloznia minden erőfeszítésnek. Felmerül a kérdés a háromszázmillió forint elköltésének módozatairól, vetette fel Csinta Samu. /Csinta Samu: Délibáb Tv. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

A Földes-ügyről eddig is sokan tudtak, legfeljebb hallgattak róla. Jött azonban egy Stefano Bottoni nevű polgár, és föllebbentette a fátylat az erdélyi közelmúltról. Lett erre nagy fejvakargatás. Pedig az ötvenes években csak annyi történt, hogy az egyik kommunista csoport leszámolt a másikkal. A román hatalom meg akarta szüntetni Kolozsvárnak az erdélyi magyar közművelődésben, irodalmi életben és tanügyben játszott központi szerepét. Erre jó volt első lépésként a marosvásárhelyi kártya. Marosvásárhelyre került a Bolyai Egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara, a színművészeti egyetem, megalakult a Filharmónia, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, Bukarestbe vitték a Magyar Népi Szövetséget, a Falvak Népét, létrehozták a Művelődést, a rádió magyar szerkesztőségét, a Romániai Magyar Szót, majd az Előrét. Sütő András pályája ekkor kezdett felívelni, és kinevezték (1950-ben) a Falvak Népe főszerkesztőjének. Ugyanakkor, amikor szülei kuláklistára kerülnek, a lapban megjelennek a kulákellenes írások. Amíg Sütőt menti tehetsége és későbbi tettei, addig a Földest feljelentő másik kettő – Hajdu Győző és Gálfalvi Zsolt – ezt nem hozhatja fel mentségéül. Hajdu Győző három évtizedre lett az Igaz Szó főszerkesztője, hosszú évekig a kommunista párt központi bizottságának tagja, majd a diktátor főmagasztalója. Gálfalvi pedig az Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója, az Előre főszerkesztő-helyettese, a Szocialista Művelődési Tanács nemzeti igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának tagja, a Hét főszerkesztője, az Írószövetség, majd a Román Televízió vezetőtanácsának tagja. Az 1989-es változás után Gálfalvi Zsolt továbbra is a magas hatalmi szférákban maradhatott. Közben Kolozsvárnak mint az erdélyi magyarság központjának a leépítése folytatódott a fordulat után is. A román hatalom továbbra sem engedélyezte a Bolyai Tudományegyetem újraindítását. Az RMDSZ vezetését pedig kezdetben a bukarestiek ragadták magukhoz. Ma már a döntéshozó kétségen kívül a bukaresti elnökség és a szövetség vezetőségében túlnyomó többségben lévő marosvásárhelyi csoport – Markó Béla, Frunda György, Borbély László, Kelemen Atilla. Kolozsvári nincs benne. /Román Győző: Az ellopott Kolozsvár. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

A közelmúltban jó néhány intézmény, jelentés elmarasztalta a román államot, illetve a politikumot a sajtót ért nyomásgyakorlások, és általában a sajtószabadságot korlátozó tényezők miatt: a Freedom House, Agentia de Monitorizarea Presei, a Román Akadémiai Társaság (SAR), az SEENPM (South Eastern European Network for the Professionalization of the Media) tanulmánya, de Pierre Moscovici EU raportőr jelentése is megemlíti e témát. Már az alkotmányban is van egy-két furcsaság. A 30. szakasz szerint: „A törvény tiltja az ország és a nemzet gyalázását, (…), a területi szeparatizmusra vagy a nyilvános erőszakra való uszítást, valamint a jó erkölccsel ellenkező obszcén megnyilvánulásokat.” Mi számít ország, illetve nemzet gyalázásnak, ki és mi alapján dönti el, hogy mi az obszcén megnyilvánulás? És ha valaki a szeparatizmus gondolatával ért egyet? Ez büntetendő? A román rádió és tévétársaságok szervezését és működését szabályozó törvény meghatározza a közszolgálatiság mibenlétét is: mutassa be a román nyelv értékeit, a nemzeti és egyetemes, illetve a nemzeti kisebbségek autentikus kulturális és tudományos alkotásait, „harcoljon az ország függetlenségéért és nemzeti egységéért (sic!-szerk.), az emberi méltóságért, igazságért és törvényességért.” Gyakori újságírói tapasztalat, hogy a közhivatalok megtagadják az igényelt adatokat, mivel a sok kétértelmű megfogalmazás kibúvókra, önkényes döntésekre ad lehetőséget. A televízió elfogult, ezt mutatta a Sajtómonitorizáló Ügynökség felmérése a kormánypárt választások előtti szerepeltetéséről. Az RTV1 a következő arányban szerepeltette képernyőjén a pártokat: kormánypárt 72%, ellenzéki 26%, RMDSZ 2%. A kilencvenes évek elején, bányaszjárás idején a „rendcsinálás céljából” Bukarestbe hívott bányászokkal, mint a „munkásosztály megbízható elemeivel”, szószerint szétverették nemcsak az ellenzéki megmozdulást, hanem az ellenzéki pártok székházait, az ellenzéki szerkesztőségeket. A közszolgálatinak nevezett tévé készségesen beszámolt az ott talált drogokról, dollárokról. A posztkommunista hatalom elsősorban ott vesztette el a ’96-os választásokat, ahol a kereskedelmi tévék (PRO TV és az Antena 1) elterjedtek. A törvények azon pontjai, amelyek kiszolgáltatják a sajtót a politikumnak, megmaradtak. A Capital gazdasági hetilapnak 13 városbeli 22 helyi tévéadó tavalyi monitorizálása nyomán tizenegyről sikerült beazonosítania, hogy az SZDP, öt pedig a NLP közvetett vagy közvetlen irányítása alatt áll. A többiről sem állították a szerzők, hogy függetlenek lennének a politikumtól. Nem sikerölt megtudni, hogy a román média híreit uraló Mediafax hírügynökségnek kik az igazi tulajdonosai. /Herédi Zsolt: Szabad sajtó? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3., folyt.: máj. 4., 5./

Mona Musca kulturális miniszter és az RMDSZ vezetői május 12-i találkozójukon megállapodtak a kisebbségi törvénytervezet kapcsán. Az RMDSZ képviselői beleegyeztek a kulturális miniszter által kért módosításokba. A módosítás az autonómiatanács hatáskörére vonatkozik, amelyről Mona Musca úgy értékelte, hogy „túl kedvező” az RMDSZ számára. A koalíció tagjai azonban még nem jutottak egyezségre. Eckstein-Kovács Péter szenátor cáfolta, hogy az RMDSZ cserében a közszolgálati televízió és rádió működéséről szóló jelentésnek a liberálisok és demokraták által óhajtott szövegváltozatát támogatja. A felelősségvállalás azt jelenti, hogy a parlamenti vitán az ellenzék nem módosíthat a szövegen. /Felelősségvállalással fogadtatná el a kisebbségi törvénytervezetet az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

A Román Televízióra gyakorolt politikai nyomással és a tévétársaság ügyeibe való beavatkozással vádolta meg nyílt levélben Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt a tévétársaság elnök-igazgatója, Valentin Nicolau. Szerinte a kormányfő megígért az RMDSZ-nek egy olyan kisebbségi törvényt, amilyent azok szeretnének, cserébe egy „ellene” szavazatot kért a vizsgálóbizottságban. A kormány szóvivője szerint Valentin Nicolau valótlanságokat állít. /Megvádolták a miniszterelnököt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Átfogalmazott néhány szövegrészt a készülő kisebbségi törvénytervezetben az RMDSZ azt követően, hogy múlt héten a szövetség vezetői Mona Musca művelődésügyi miniszterrel találkoztak. A szaktárca vezetője kifogásolta, hogy az autonómia tanácsok döntési jogkörrel rendelkezzenek a kultúra és az oktatás területén. Márton Árpád parlamenti képviselő elmondta: kidolgoztak egy újabb változatot a vitatott szakaszokról, de az autonómiatanácsok jogköre nem fog csorbulni, az oktatás és művelődés területén a hatóságoknak tudomásul kell venniük a testületek döntését. A folyamatos koalíciós egyeztetés tényét Markó Béla, az RMDSZ elnöke is megerősítette, aki azonban cáfolta, hogy pártközi megegyezés vagy más természetű alku létezne az RMDSZ és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) közötti törvénytervezetről. Több hírforrás ugyanis arról számolt be, hogy egyfajta „cserealku” jött létre az RMDSZ és a kormánykoalíció két pártja, az NLP és a Demokrata Párt (DP) között. Eszerint az NLP és a DP elfogadja a kisebbségi törvény-tervezet RMDSZ által benyújtott szövegét, cserében pedig az RMDSZ támogatja a másik két partner által kidolgozott formáját a közszolgálati rádió és televízió tevékenységéről szóló parlamenti jelentésnek. /Átfogalmazott szakaszok a kisebbségi törvénytervezetbe. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./

A jelenlegi magyar nyelvű adásidő kibővítése eshet a közszolgálati televízió vezetősége és a kormány közötti vita áldozatául. Valentin Nicolau, a Román Televízió igazgatója azzal vádolta a kormányt, hogy politikai nyomást gyakorol a tévé vezetőségére, ezt a kormányprogramból kimásolt azon szövegrészlettel igyekezett alátámasztani, amely éppen a magyar nyelvű adás kibővítésére vonatkozik. A kormányprogram szerint a következő négy évben bővíteni fogják a magyarul sugárzott adás idejét, hogy majd egész napos műsort tölthessen ez ki. – Megengedhetetlen, és természetesen törvénytelen, hogy a közszolgálati tévé műsorai politikai alkuk tárgyát képezzék. A tévé műsorait nem szabhatja meg a kormány, az adást nem lehet a kormánykoalíciós partnereket kielégítő árunak tekinteni – áll Nicolau közleményében. /A magyar adással kötekedik Valentin Nicolau. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./ Gálfalvi Zsolt, a televízió igazgatótanácsának tagja érthetetlennek nevezte Nicolau elnök-vezérigazgató vádjait. A magyar nyelven sugárzó területi közszolgálati adók műsoridejének kibővítését nemcsak az RMDSZ vagy a kormány szorgalmazza, hanem ez összhangban áll a tévé igazgatótanácsának véleményével is. /Cseke Péter Tamás: Nyilatkozatháború a kormányprogram szerinti magyar műsorszórás miatt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

A félretájékoztatás egy példája a román televízió egyes csatornáján. Wally Olins egyetemi tanár, világhírű szaktanácsadó a nemzeti identitás és a nemzetközi kommunikáció területén, a román tévében kifejtette, mire van szüksége Romániának, hogy a róla kialakult negatív képet megváltoztassa. Önbizalomra, folyamatos minőségi munkára, jó minőségű árukra, magas színvonalú kultúrára, hírességekre a sport, a zene, az irodalom terén. Romániának számos aduja között van a kultúrák különbözősége, kiemelte a magyar közösséget is (nem kisebbséget mondott). A feliratozásnál azonban a magyar közösségre való megjegyzése hiányzott. Wally Olins továbbra is beszélt a magyar közösségről, de fordítás továbbra sem történt. Ahányszor elhangzott a „hungarian community” kifejezés, annyiszor felejtették el lefordítani. Mindez 2005-ben, a román közszolgálati tévé egyes csatornáján, fő műsoridőben, a megbékélés jegyében. /Somogyi Botond: Médiadzsungel Kiloptak bennünket az adásból. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 2./

Markó Béla szeptember 9-én a Magyar Televízió vezetőivel találkozott, akik erdélyi körúton vettek részt. Markó Béla Rudi Zoltánnal, a Magyar Televízió elnökével és a Magyar Televízió munkáját felügyelő kuratórium tagjaival, Czeglédi László elnökkel és Kozma Huba alelnökkel tartott megbeszélést. Markó szerint ma már akadálytalanul lehet magyar televíziót nézni, és éppen a napokban lehetővé vált, hogy most már a legtöbb erdélyi településen a Magyar Televíziónak nemcsak a 2-es, de az 1-es műsorát is nézhetik az emberek. Tárgyaltak a Magyar Televízió és a Román Televízió együttműködési lehetőségeiről is. Rudi Zoltán tájékoztatott arról, hogy az 1995-ös megállapodást szeretnék megújítani és tartalommal megtölteni, kulturális műsorcserét szorgalmaznak. /Mózes Edith: Tartalmas együttműködést terveznek. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 10./

A Román Írószövetségben botrányt kavart, hogy Nicolae Manolescu, a Román Írószövetség elnöke, adminisztratív intézkedéseket foganatosított az ellen a szerkesztő ellen, aki az Írószövetség lapjában a Romania Literara-ban az ismert román disszidens, a Franciaországban élő Paul Goma egy antiszemitának minősíthető szövegét leadta. Az európai országokban az antiszemitizmusnak a közbeszédből való kirekesztése régóta senki által meg nem kérdőjelezett szabály. Romániában viszont bárki antiszemita és magyarellenes kijelentésekre ragadtathatja magát, akár a parlamentben is, állapította meg Bíró Béla. Manolescu a TVR Cultural műsorában is megismételte: amíg ő vezeti az Írószövetséget, a szövegségben és annak lapjában nincs helyük antiszemita és kisebbségellenes indulatoknak. Erre többen tiltakozó akciókba és aláírásgyűjtésekbe kezdtek. Voltak, akik Manolescut azzal vádolták meg, hogy a nemzetközi zsidó lobbi nyomására cselekedett. /Bíró Béla: A civilizáció folyamata. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./

Magyarország nem akarja Erdélyt, mert tudatában van a jelenlegi politikai realitásoknak és annak a ténynek, hogy a Trianonban elvesztett területek visszaszerzésére összpontosító XX. századi politika csak szenvedéseket okozott – jelentette ki október 20-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a román közszolgálati televízió egyik műsorának nyilatkozva. ,,A II. világháború végén kötött békét tíz magyarból kilenc elfogadja” – tette hozzá a magyar kormányfő, és hangsúlyozta: a magyar népnek és a magyar kormány politikájának nincsenek soviniszta törekvései. ,,Inkább a jelenre és a jövőre kell építenünk kétoldalú kapcsolatainkban, és magunk mögött kell hagynunk a múltat, amelyben az ellentétek motívumai lakoznak” – szögezte le a miniszterelnök. /Budapest karácsonyig kifizeti az oktatási támogatást (Magyar-román kormányülés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnökkel együtt szerepelt a román televízió politikai talkshow műsorában, amelyet a Magyar Televízió Este című műsora is sugárzott. „Ha azt kérdezi, hogy a magyarok többsége az első világháborút lezáró békét igazságosnak találja-e vagy sem, akkor azt tudom önnek mondani, hogy tízből kilenc azt mondja, hogy nem, és én is a kilenc között vagyok” – mondta Gyurcsány Ferenc a román televízió műsorvezetőjének arra a kérdésére, hogy Magyarország vissza akarja-e kapni Erdélyt. „Ha azt kérdezi, hogy a magyarok többsége tudomásul veszi-e megváltoztathatatlan realitásként ezt a békét és ennek következményeit, azt fogom mondani, hogy tízből kilenc igen, és a kilenc között vagyok én is” – mondta Gyurcsány Ferenc. Popescu Tariceanu kilátásba helyezte: a jövőben a bukaresti más szomszédos országok kormányával is tarthat együttes ülést. Ezek között nevezte meg Bulgáriát és – a moldovai demokratizálódási folyamat folytatásának függvényeként – a Moldovai Köztársaságot. /A közös kormányülés visszhangjából. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./

A román-magyar kormányülés után a bukaresti és a budapesti közszolgálati adó, az RTV és a Duna Televízió közös beszélgető műsort szervezett az eredmények kiértékelésére. A két csapatban közös az volt, hogy egyiknek sem hiányzott egy olyan személy, aki képviselné azokat, akiket a legjobban érint a román-magyar viszony. Vagyis az erdélyi magyarokat, vagy a magyarországi románokat. A kisebbség véleményét itt a többség képviseli. „Igazuk is van: lehet, hogy csak dadogtunk volna hibás román, illetve helytelen magyar beszédünkkel. Sértettük volna a két ország érzékenységét.” – írta Gáspárik Attila. Nagyon rosszul esett, hogy Bukarestben és Budapesten is másodrangúnak tekintenek, legalábbis bizonyos körökben, tette hozzá. A szerző cikkét az Új Magyar Szónak küldte, de ott visszautasították. /Gáspárik Attila (Transindex): Gondoskodó kezek. Közös kormányülés – tévé által homályosan. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 28./

A Román Televízió magyar adásának stábja portréfilmet forgatott Cári Tiborról, a temesvári Csiky Gergely Állami Színház volt főállású – jelenleg szabadúszó – zeneszerzőjéről, aki a Csikyn kívül többek között a helyi német, a targoviste-i és a nagyváradi román színház darabjaihoz írt zenét. A fiatal zongorista volt az első az Országos Színházi Fesztivál történetében, aki idén novemberben egyszerre három előadással volt érdekelt a bukaresti seregszemlén. A filmet a Körös-parti városban és Temesváron forgatták. Cári Tibor létrehozta a Hamulet nevű triót Balázs Attila és Ovidiu Mihaita színművészekkel. A Hamulet az ország egyetlen színházi zenét játszó truppja. /P. L. Zs.: Portréfilm Cári Tiborról. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 3./

A hivatalos program szerint Vlagyimir Voronin elnök elsősorban azért jött Bukarestbe, hogy megnyissa a moldvai borok fesztiválját. Alkalmat kerített arra, hogy román kollégájával a transznisztriai helyzetről – ezzel kapcsolatban az EBESZ külügyminiszteri értekezletének múlt heti sikertelenségéről, illetve a moldáv-ukrán határ nemzetközi felügyeletéről tárgyaljon. A két ország több mint egy évtizeden keresztül meglehetősen hideg, már-már ellenséges viszonyban volt. A moldáv-román viszont hanyatlása 2001-ben kezdődött el, azután, hogy Bukarestben és Chisinauban a volt kommunisták kerültek hatalomra. A lavinát a Tarlev-kormány igazságügyi minisztere indította el, amikor az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében expanziós politikával vádolta meg Romániát. Válaszként Adrian Nastase román miniszterelnök lemondta tervezett moldovai látogatását. Az újabb vitát az váltotta ki, hogy Bukarest nem volt hajlandó aláírni az alapszerződés-tervezetet, amelyet azonos formában román, illetve „moldovai” nyelven terjesztett elő Chisinau. Voronyin kezdeményezésére nyilvánították az oroszt második hivatalos nyelvvé, illetve tették kötelezővé a Moldova Köztársaság történelmének a román történelemtől független oktatását. 2002 második felében a Voronyin-adminisztráció beszüntette a bukaresti közszolgálati televízió adásainak sugárzását. A Tarlev-kormány felmondta a diákcsere-egyezményt, amelynek alapján évente 2000 moldovai fiatal tanulhatott ösztöndíjjal román egyetemeken. Románia időközben folytatta a „testvérállam” támogatását. Egyebek mellett, a Nastase-kormány egymillió dollárt utalt ki azoknak a moldovai polgároknak, akik saját erőből nem tudták előteremteni az útlevél kiváltásához szükséges összeget. Ugyanakkor, a román állami áramszolgáltató folytatta az energiaszállítást Moldovának annak ellenére, hogy Chisinau hatalmas hátralékot halmozott fel. A hét végén a román államfő arra biztatta moldáv kollégáját, hogy forduljon bizalommal Bukaresthez, ha nehézségekkel találja magát szemben, „legyen szó bármiről, beleértve a földgáz és a villanyáram árának túlzott növekedéséről”. Az oroszbarát Voronyin és a Kreml kapcsolatai időközben megromlottak. /Szőcs Levente: Moldáv-román viszony: elolvadt a jég? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Sergiu Nicolaescu filmrendező, volt szenátor testes könyve (Cartea revolutiei. Decembrie '89. Ion Cristoiu Kiadó, Bukarest, 1999.) már címében is azzal az igénnyel lépett fel, hogy végérvényesen tisztázza a történteket. Azt állította, hogy az eseményeket megelőzően, Magyarországról és más szomszéd országokból mintegy húszezer vendég érkezett az országba. Azt állította, hogy a temesvári megmozdulással egyidejűleg Magyarországról irányított „pszicho-elektronikus háború” keltett pánikot, hogy a román hadsereget megtévesztve a magyar revizionista tervek számára kedvező légkört teremtsen. Hat év múltán, december 22-én, ugyanez a Sergiu Nicolaescu a Román Televízió egyik meghívottjaként ismét hivatkozott a pszicho-elektronikus háború valós céljaira, hogy milyen veszélyben volt az ország területi integritása, majd másnap az OTV kereskedelmi adó évfordulós műsorában az álcázott külföldi „turisták” elméletét részletesebben is kifejtette. 1992-1996 között a parasztpárti Valentin Gabrielescu vezetésével parlamenti bizottság próbálta kivizsgálni, mi történt a forradalomban. Az összegyűjtött adatok annyira ellentmondásosak voltak, hogy végül nem készült jelentés. Sergiu Nicolaescu szenátor, a bizottság alelnöke azért megírta saját változatát, de azt a szenátus nem fogadta el. Ő ugyanis hiteles bizonyítékok nélkül beszélt külföldi beavatkozásról, terroristákról és Magyarországról irányított pszicho-elektronikus háborúról. Ennek ellenére Nicolaescu újra és újra mértékadó forrásként hivatkozik saját jelentésére. Nicolaescu könyvében, illetve minden eddigi nyilatkozatában Ion Iliescut a forradalom nemzetmentő, makulátlan hősének állította be. Azonban Dan Voinea tábornok, katonai ügyész szerint a romániai forradalomban nem volt sem külföldi beavatkozás, sem pszicho-elektronikus háború. Az ügyész a bukaresti események első óráiban hatalomra került érdekszövetség diverziójáról beszélt. Ennek célja szerinte az volt, hogy teljesen indokolatlan fegyveres beavatkozással – akár emberéletek árán is – elterelje a figyelmet az új vezetők kommunista múltjáról. „A kommunistaellenes felháborodás így változott terroristaellenes hangulattá” – mondta Dan Voinea tábornok, aki a Romania Libera december 22-i számában megjelent interjúban kijelentette: a halálos lövéseket nem terroristák, hanem a hadsereg, a Szekuritáté, a milícia, a hazafias gárda adta le, a vétkeseket tehát az akkori új hatalom köreiben kell keresni. A felelősség alól nem mentesül Ion Iliescu sem. Dan Voinea vélekedését alátámasztja az a tény is, hogy az idegen titkosügynökök és terroristák közül azóta sem került nyilvánosságra egyetlenegynek a neve sem. Ion Iliescu reagálása: kilátásba helyezte, hogy kérni fogja Dan Voinea katonai ügyész leváltását. Érdekes az is, hogy mindazok, akik a magyar beavatkozást, a terroristák szerepét, a pszicho-elektronikus háborút okolják az áldozatokért, egytől egyig Ion Iliescu szűk köréhez tartoznak: Sergiu Nicolaescu, Claudiu Iordache, Virgil Magureanu, Constantin Lucescu, Stanculescu tábornok stb. Iulian Topliceanu tábornok, a kolozsvári székhelyű erdélyi hadtest volt parancsnokának nyilatkozata (Ziua, 1999. október 19.): „1989 decemberében feletteseim tudomásomra hozták: ami Temesváron történik, az csak előkészület, hogy Magyarország megtámadja Romániát és elcsatolja Erdélyt. Ezt alátámasztotta, hogy Kolozsváron olyan gyanús civilek keltettek zavargásokat, akikről letartóztatásuk után megállapítottuk, hogy Magyarországon kiképzett terroristák. Mindezen fenyegető jelek következtében az erdélyi hadtest 90 százalékát mozgósítottuk, hogy az idegen invázió ellen megvédjük határainkat.” Természetesen Topliceanu tábornok sem nevezett nevén egyetlen magyar „terroristát” sem. /Barabás István: Magyar kísértetek a román forradalomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

Marosvásárhelyen az utóbbi években csak rövid időre találkozhattak magyar nyelvű helyi műsorokkal a tévénézők. Most bejelentették, hogy a Marosvásárhelyi Televízió két hét múlva indítja adását, amelyben a román nyelvű műsorok mellett magyar nyelvű híradó, illetve vitaműsorok is helyet kapnak. Simonffy Katalin, a Román Televízió magyar adásának szerkesztője szerint a Marosvásárhelyi Televízió leginkább párttévének minősíthető vállalkozás. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke kizárta ennek a lehetőségét. A Marosvásárhelyi Televízió szerkesztőségét Mugurel Gorea vezeti. A magyar szerkesztőket a helyi napilapok munkatársai, illetve a rádiós újságírók közül toborozták. Gálfalvi Zsolt, a Román Televízió kuratóriumi tagja szerint magánvállalkozásról van szó, amelynek semmi köze nincs a közszolgálati televízióhoz. Marosvásárhelyen saját tévéadó a rendszerváltást követő év, 1990 elején működött – mindössze néhány hétig. A műsorszórás jogát a nacionalista erők tiltatták be. A Pro TV, illetve az Antena 1 marosvásárhelyi stúdiói később próbálkoztak magyar nyelvű műsorok bevezetésével, de idővel megszüntették azokat. /Új jel a vásárhelyi képernyőn. Két hét múlva magyar nyelvű helyi műsorokat is nézhetnek a marosvásárhelyiek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./