Kakas Zoltán június 27-én megnyílt, Bao-Bao Kép-Táj című kiállításán a Székely Nemzeti Múzeumban negyven év fotográfiáiból ad ízelítőt. Kakas Zoltán fotós, néprajzi gyűjtő, muzeológus sejtette: mindez csak töredéke meglévő anyagának. Láthatóak különféle tárgyak is a baósok gyűjtéséből, a népi kultúra s a természet örökségéből. /Mózes László: Lélekbe írt képek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrász, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója és Vinczeffy László sepsiszentgyörgyi festőművész, a Gyárfás Jenő Képtár restaurátora Hidak címmel megrendezett, tíznapos nemzetközi szimpóziumon vett részt a Helsinki melletti Karjaaban augusztus 1–10. között. A Finnországba látogatott művészek finn, dán, svéd, litván és magyar kollégáikkal voltak jelen a mindennapos alkotómunkát, vetített előadásokat, vitákba torkolló bemutatkozásokat biztosító szimpóziumon. Két évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyiek voltak a rendezvény házigazdái Sugásfürdőn, és a tervek szerint a magyarországi Felsőörs és a svédországi Karlstadt után 2011-ben újra Sepsiszentgyörgy látja majd vendégül e rangos rendezvény résztvevőit. /Vendégségben Finnországban. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./ Vinczeffy László festőművész, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárának restaurátora Káplár Miklós-emlékéremben részesült a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen végzett kimagasló művészi munkájáért. Jövőre – a fődíjnak köszönhetően – egyéni kiállítást is szerveznek számára. /Káplár Miklós-emlékérem Vinczeffy Lászlónak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 14./

Szent István napján háromszéki kulturális intézmények rangos rendezvényeken mutatkoznak be a magyarországi közönségnek. A Székely Nemzeti Múzeum a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban vesz részt az Ünnepek és találkozások II. című néprajzi ikerkiállításon. A sepsiszentgyörgyi és a veszprémi múzeum közös kiállításának különlegessége, hogy két tájegység, a Balaton-felvidék és Székelyföld szokáshagyományait hasonlítja össze. További program: Székely ízek – Incze Fejér Anikó irányításával gulyásfőzés és kürtőskalácssütés a sepsiszentiváni kürtőskalács-készítők részvételével, mesterségbemutatók és foglalkozások – Kecskés József kálnoki tojáspatkoló, Farkas Magda kézdivásárhelyi mézeskalácsos, Haszmann Gabriella csernátoni bútorfestő, Haszmann László csernátoni fafaragó, Vízi Jenő csíkdánfalvi fazekas. Az Ünnepek és találkozások néprajzi ikerkiállítást jövőre a sepsiszentgyörgyi múzeum látja vendégül. A veszprémi kiállítás kísérőrendezvénye az Európa kicsinyben program, melyen a Székely Nemzeti Múzeum kiadványaival könyvsátorban képviselteti magát. A rendezvényt táncbemutató zárja, amelyen a Veszprém Táncegyüttes, valamint Zabola táncosai és zenészei lépnek fel. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és az M-Stúdió augusztus 20-án Budapesten a Nemzeti Táncszínházban lép fel az Ölelésben ― Ady-szerelmek című közös táncszínházi produkcióval. /Páljános Mária: Háromszékiek Magyarországon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum külső részlegeként működő zabolai Csángó Néprajzi Múzeum 2003. szeptember 14-én nyitotta meg kapuját, azóta kiállítások, néprajzi, helytörténeti szemináriumok helyszínévé vált, és évente eljönnek gyakorlatra a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének hallgatói, akik tanáraikkal együtt leltárba vették és restaurálták az intézmény egyre bővülő tárgyállományát. A gyűjtemény fenntartója a Pro Muzeum Egyesület. Kiadványaik között szerepel a település nevezetességeit bemutató füzet, a falu turisztikai térképe és Orbaiszék változó társadalmát és kultúráját ismertető tanulmánykötet. A múzeumban táborozó fiatal építészek megkezdték Zabola épített örökségének felmérését. A múzeum alapítója a zabolai Pozsony Ferenc néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár. /Fekete Réka: Ötéves a csángómúzeum. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./

Számos háromszéki műemlék épület látogatható ingyenesen a hétvégén a Kulturális Örökség Napjai elnevezésű kétnapos rendezvénysorozat alkalmából. Szeptember 20-án a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban felavatják az épületegyüttes tervezője, Kós Károly által megálmodott kovácsoltvas korlátot és a múzeum mozaikcímerét, majd cserkészek vezetik végig az érdeklődőket a város Kós Károly által tervezett épületein. A rendezvénysorozat részeként számos más háromszéki kastély, műemléképület nyílik meg a látogatók előtt, Torja, Gelence, Kézdivásárhely, Aldoboly és Illyefalva útvonalon szerveznek körutat. /Ingyenesen látogatható háromszéki műemlékek. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 20./

A Kós-emlékévben elkészítették két kis részletét Kós Károly kedvenc épületén, kivitelezésére a közel százesztendős Székely Nemzeti Múzeumnak mostanáig kellett várnia. A kovácsoltvas korlátot elkészítette az eredeti rajzok alapján egy kitűnő kovácsmester, az olaszteleki Nagy György. Elmaradt annak idején a bejárat fölé tervezett velencei mozaik múzeumi címer is. Makkai András szobrász jóvoltából ez ékesíti immár a Székely Nemzeti Múzeumot. /Váry O. Péter: Két apró virágocska. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Sokan nem is tudják, hogy ősük részt vett az 1848–49-es szabadságharcban – mondotta Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban szeptember 24-én Demeter Lajos sepsiszentgyörgyi történész, aki Demeter Lászlóval, Erdővidék Múzeumának vezetőjével közösen megjelentette a mai Sepsiszentgyörgy területéről származó szabadságharcosok életrajzi adatait tartalmazó Honvédnévkönyvet. /Honvédnévkönyv. Sepsiszentgyörgyiek 1848–1849-ben, Tortoma Könyvkiadó, Barót/ Demeter Lajos hangsúlyozta, Háromszék önvédelmi harca egyik legszebb mozzanata nemzeti történelmünknek. Hozzátette, olyan hatalmas munka az adatok összegyűjtése, hogy valószínűleg soha nem jutnak a végére, a jövőben székekre lebontva megjelentetik az onnan származó honvédek adatait. A hozzászólások során elhangzott: a honvédsírokat, a Székely Mikó Kollégium honvéd tanárainak sírjait nem gondozzák. /(Szekeres): Sepsiszentgyörgyi honvédek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 25./

A csernátoni Haszmann Pál Múzeum bérleti szerződése jövő év márciusában jár le, és azután nem tudni, mi lesz a Székely Nemzeti Múzeumnak alárendelt tájmúzeum sorsa. A Kovászna megyei önkormányzat székházvásárlással kívánja megoldani a csernátoni Haszmann Pál tájmúzeum sorsát. A csernátoni kulturális intézménynek otthont adó épületet mintegy hatévnyi pereskedés után 2006-ban kapta vissza a Damokos család. Haszmann Pál a pereskedés során mindvégig hangsúlyozta, hogy szeretné, ha a gyűjtemény helyben maradna. /Kovács Zsolt: Kilakoltatás fenyegeti a csernátoni tájmúzeumot. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Megerősítik és átalakítják Háromszék egyik jelképnek számító épületét, a Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot. Vargha Mihály múzeumigazgató szeretné, ha 2012-ig – a múzeum építésének 100. évfordulójáig – átadnák a felújított épületet. /Kovács Zsolt: Megújuló múzeum. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

Angyaloson a templom előtti téren van Háromszék megye egyik legszebb világháborús emlékműve, amelyet néhai Bene József tervezett, akit ezernyi szál fűzött Háromszékhez, a Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékozott mintegy félszáz festményt, grafikát. Az angyalosi emlékmű az első világháborús hősök emlékét megörökítő monumentális mű. Fő oldalán Magyarország patrónája, egy Máriát ábrázoló női alak védelmezően tartja kezét, leplét a fehér márványba vésett névsor felett. A második világháború után az angyalosi áldozatok névsora is felkerült az emlékműre. Amíg máshol, előfordult hogy magyar segédlettel zúzták tönkre, rombolták le az országzászlótartó, emlékműszerű alkotásokat, addig Angyalos népe – akárcsak a szomszédos Gidófalva – őrizte emlékművét a kommunizmus idején, a történelmi Magyarország 63 vármegyéjéből származó földdel a talapzatában. Azután a vidék villamosítása idején a falvakban minden kisebb tér közepébe becövekeltek egy-egy betonkolosszust, ez tartotta vezetéket. Székelyföldön alig lehet egy olyan látószöget találni, hogy műemléképületeket, templomokat, emlékműveket fényképezni lehessen ezektől az oszlopoktól. Az angyalosi emlékmű melletti dr.Imreh Barna Közösségi Ház jó ízléssel felújított épület. /Sylvester Lajos: Kegyelet és kegyeletsértés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 10./

Október 23-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban rendezték meg a Magyar Művészetért díj XXII. díjátadó gáláját. A Magyar Művészetért díjat 1987-ben alapították, ,,akkor sem volt könnyű, most sokkal nehezebb” – mondotta bevezetőjében Gubcsi Lajos író, költő, a díj kuratóriumának elnöke. Magyar Művészetért Díjban részesültek az évek során művészek és mecénások egyaránt, mindazok, kiknek szívügye a magyar művészet éltetése. A mostani díjátadó gála egészét 1956 töltötte ki, a díjazottak méltatását és az előadóművészek műsorát egyaránt ’56 szellemisége szőtte át, legyen szó a Háromszék szerkesztőségéről, arról a ,,szellemi műhelyről, mely nemzeti megmaradást és jövőépítő szellemiséget sugall” (Árpád fejedelem-díj), a csángókat megörökítő Ádám Gyula csíkszeredai fotós művészetéről vagy Benedikty Horváth Tamás budapesi írónak a Szuvenír című ’56-os nagyregényéről (Magyar Művészetért Díj), a ,,megcselekedni haza nélkül is azt, amit megkövetelt a haza” eszméért alapított alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumról (Bartók Béla-emlékdíj), illetve Kobzos Kiss Tamás alkalomhoz illesztett, sajátos előadásáról és Erdélyi Györgynek a Szuvenírből vett döbbenetes részletének előadásáról. Végezetül Gubcsi Lajos bejelentette, tárgyalni fog a Tamási Áron Színház vezetőségével, hogy a posztumusz Magyar Művészetért Díjat kapott, tragikus sorsú színművésznek, Visky Árpádnak szobrot, emlékművet állíthassanak a színházban, valamint, hogy Kós Károly posztumusz Árpád fejedelem-díját a Székely Nemzeti Múzeumban helyezhessék el. /Váry O. Péter: Magyar művészetért ’56 szellemében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Október 24-én este érkezett meg a Székely Nemzeti Múzeum elé Sólyom László köztársasági elnök, ahol Háromszék és Sepsiszentgyörgy elöljárói fogadták. A múzeumban Vargha Mihály, az intézmény vezetője kalauzolta teremről teremre a magas rangú vendéget, majd a küldöttség a Bod Péter Megyei Könyvtárba ment, ahol Sólyom László előbb a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központját kereste fel, majd értelmiségi fórumon vett részt. A Codex együttes rövid koncertje után Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője köszöntötte a jelen lévő, száznál több háromszéki értelmiségi nevében a köztársasági elnököt, majd zárt körben beszélgettek. /Mózes László: Múzeumi látogatás, értelmiségi fórum Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vezetője elmondta, az év legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik az erősdi ásatás centenáriumi kiállítása, ugyanis az erősdi anyaggal vált a Székely Nemzeti Múzeum világhírűvé, László Ferenc és Csutak Vilmos idejében. A múzeum néprajzi osztályának legnagyobb teljesítménye a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban rendezett Ünnepek és találkozások című kiállítás. A múzeumban Nagy György olaszteleki mester jóvoltából a mellvédre felkerült az oda megálmodott kovácsoltvas korlát, továbbá elkészíttették a Kós tervezte múzeumcímert velencei mozaikból. Jó a kapcsolatuk a többi székelyföldi múzeummal is. Nemrég nyílt a Térbe zárt pillanat című, háromdimenziós képekből álló kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeum anyaga ugyan, de a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum közvetítésével jutott el ide. A múzeum szakemberei számos külföldi és hazai konferencián tartottak előadást. Kocs Irén két tudományos ülésszakon, Sztáncsuly Sándor ifjú régész pedig Rómában tartott előadást, a néprajzosok jól együttműködnek a Kriza János Néprajzi Társasággal. Vinczeffy László a Munkácsy-díjat kapta meg. Évkönyvük, az Acta Siculica decemberben megjelenik. Hasonmás kiadványként megjelentették Kozma Ferencz A Székelyföld közigazgatási és közmívelődési állapota című reprezentatív könyvét, továbbá a Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesülettel közösen a Bortnyik György-fotóalbumot. Az Orbaiszék változó társadalma című konferenciakötet nem a múzeum kiadása, de a zabolai részlegben zajló munka eredménye. /Szekeres Attila: Életet vittek a Székely Nemzeti Múzeumba. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

Restaurálják az ötszáz éves Apor-kódexet, a negyedik legrégebbi magyar nyelvemléket, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum legbecsesebb darabját Székely az Országos Széchényi Könyvtár szakemberei fogják helyreállítani. Az Apor-kódex zsoltárokat, imákat tartalmaz. Az Apor-kódexet 1877-ben adományozta a Székely Nemzeti Múzeumnak báró Apor Zsuzsánna. Szövegét 1881-ben közölték, majd 1942-ben adták ki hasonmását Budapesten. Ott vészelte át a második világháború végét, majd 1953-ban visszakerült Sepsiszentgyörgyre. /Restaurálják az ötszáz éves Apor-kódexet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Tárgyak és életmódok témakörben tartottak néprajzi konferenciát Sepsiszentgyörgyön. A szakemberek közösen kívánnak fellépni a giccs ellen. Az elmúlt harminc év alatt felére csökkent a népi mesterek száma Háromszéken, jelenleg százötven mestert, kéttucat népművészt és hetvenhat kézművest tartanak számon, utóbbiaknak csupán fele készít hagyományos tárgyakat – ismertették a Kovászna Megyei Művelődési Központ felmérésének adatait. A megváltozott életmód és értékrend elsöpri a népi tárgyalkotás egy részét, ezért tudatosan védeni kell az őseinktől ránk maradt tárgyi örökséget és az annak előállításához szükséges tudást – hangsúlyozta Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. A háromnapos tanácskozás előadói erdélyi és magyarországi néprajzos műhelyekből, múzeumoktól érkeztek a Székely Nemzeti Múzeumba. /Fekete Réka: Tárgyi örökségünk védelméért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

Megnyílt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban a Vákár Tiborra /1908–2002/ emlékező kiállítás. A Gyergyószentmiklóson született, hosszú és tartalmas életpályát magáénak tudható Vákár Tibor építész munkásságát Hadik András művészettörténész méltatta, majd ifjabb Vákár Tibor beszélt Az elpattant láncszem… című, Vákár építészeti és képzőművészeti pályafutását bemutató, idén megjelent könyvről beszélt. /Erdős Zsófia: Vákár Tibor-kiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

A szecesszió korának legjelentősebb magyar üvegtervezője, a sepsibükszádi üveggyárban is dolgozó Sovánka István születésének 150. évfordulója alkalmából kiállítást tervez a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A műgyűjtők segítségét kéri a kiállítás anyagának összeállításában. Emellett szeretnék megismertetni a bükszádi üvegcsűr történetét. Sovánka István a ma már Szlovákiához tartozó Liptószentmiklóson született 1858-ban. A zayugróczi üveggyárban ismerkedett meg az üveges szakmával, és hamarosan az üveggyár tervezője lett. Munkáiban ötvözte a historizáló-magyaros stílust a szecesszió formajegyeivel. 1908-ban költözött Háromszékre, hat évig a sepsibükszádi gyárban dolgozott. 1944-ben a háromszéki Sepsibükszádon hunyt el. /Az üvegművesség nyomában. = Krónika (Kolozsvár), nov. 18./

Háromszék épített örökségének védelméről tanácskoztak Sepsiszentgyörgyön, a hét végén a hatodik Civil Napokon. „Meg kell akadályozni a székelyföldi régiségek, tárgyi értékek kihordását, kilopását az országból”, – hívta fel a figyelmet Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke, egyre több székelyföldi parasztbútort, értékes tárgyi emléket visznek külföldre. Tamás Sándor maga is régiséggyűjtő, a Civil Napok megnyitóján egy közel 100 oldalas, az 1848-as forradalom és szabadságharc előtti években kelt dokumentumcsomagot adott át a Székely Nemzeti Múzeumnak. Tamás Sándor kifejtette: „Vannak olyan emberek, akik erdélyi múzeumokból, levéltárakból kihordják az értékes dokumentumokat, és külföldön laponként 10 és 20 eurós összegért eladják”. A Székely Nemzeti Múzeumban a konferenciát bevezető kiállítás is a falusi épített értékek megmentését tükrözte, Varázslatos Bikfalva címmel. /Kovács Zsolt: Kicsempészett értékek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Elhunyt Kónya Ádám /Brassó. 1935. febr. 10. – Sepsiszentgyörgy, 2008. nov. 25./ tudós, helytörténész, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke. Pótolhatatlan veszteség érte a székelyföldi közéletet, a székelység autonómia törekvését is, amelyet hűséggel szolgált haláláig, olvasható a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága közleményében. Kónya Ádám tanári oklevelet 1956-ban szerzett a Bolyai Tudományegyetem földrajz–földtan szakán. Sepsiszentgyörgyön és Kökösön volt tanár, 1990-től a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. Tanácsaival, tudásával, tudománynépszerűsítő írásaival, szaktanulmányaival, előadásaival, közéleti szerepvállalásával, egész munkásságával népét, a székelységet szolgálta. /Búcsú Kónya Ádámtól. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./

Kós Károly 125 címmel emlékkönyv jelent meg az építész, író, grafikus, könyvkiadó, politikus születésének 125. évfordulója alkalmából; a budapesti Kós Károly Általános Iskola gondozásában napvilágot látott kiadványban versek, interjúk, rajzok, levelek, visszaemlékezések idézik fel a művész alakját. Nem tudományos munkáról van szó, inkább értékeket felmutató kiadványról. Kányádi Sándor Egy zarándok naplójából és Kós Károly arcképe alá című költeményei mellett az iskola tanítványai is tisztelegnek a névadó előtt verssel, a Kós Károly téren készült fotókkal és az általa tervezett épületeket megörökítő rajzokkal. Kós Károly /Temesvár, 1883. dec. 16. – Kolozsvár, 1977. aug. 25./ első munkái között szerepelt – más tervezőkkel közösen – az óbudai református parókia, a zebegényi katolikus templom és a budapesti állatkerti pavilonok tervezése. 1910-ben a kalotaszegi Sztánán felépítette Varjú-várnak nevezett nyaralóját, későbbi lakóházát, megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot és 1912-ben a „Kispesti munkásház és tisztviselőtelep” (Wekerle-telep) tervpályázaton az ő rendezési tervét fogadták el. /Kós Károly- emlékkönyv. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./

Törékeny haszontalanságok – egy üvegművész emlékére – címmel december 22-én megnyílt Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Sovánka István kiállítása. A szobrászatot, festészetet is tanult, de kiemelkedőt az üvegművészetben alkotó Sovánka István később Székelyföldre telepedett. Ezermester volt, játékgyártásba kezdett. Ezekből néhány rekonstrukcióját végezte el Szeles József, a múzeum restaurátora a gyerekek örömére. A ,,törékeny haszontalanságok” szókapcsolatot Barabás Hajnalka művészettörténész, a kiállítás megalkotója oldotta fel: fél százada még így nevezték a bükszádiak az üvegtárgyakat. /Váry O. Péter: A székellyé lett üvegművész. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

Megjelent az Acta Siculica, 2008, a Székely Nemzeti Múzeum kiadványsorozatának legújabb, hétszáz oldalas évkönyve. A fiatal kutatóknak végre lehetőségük nyílt arra, hogy eredményeikről beszámolhassanak. A múzeum színvonalas emlékkönyvvel köszöntötte az intézmény fennállásának fél évszázados évfordulóját (1929), de utána folyamatos évkönyvsorozatok nem jelenhettek meg. 1955-ben jött az első évkönyv, az 1879–1954-es időszakot átölelő, cenzúrázott anyag, két nyelven külön-külön kötetben. Csak 1969-től indulhatott útjára az Aluta-sorozat, amely később átadta helyét az Actának, majd pedig 2007-től a két Acta Siculicának. Utóbbi – a 2008. évi – vaskos kötetben érthető módon helyet kaptak a múzeum munkatársai. Az Acta Siculica szerkesztőbizottsága – Benkő Elek, Egyed Ákos, Kósa László, László Attila, Pozsony Ferenc és Sárkány-Kiss Endre – az erdélyi magyar tudományos élet ismert személyiségei. Az évkönyvben 45 tanulmány sorakozik. A múzeum régészei beszámolnak ásatási eredményeikről, a műemlék templomoknál végzett feltárásaikról. /Kisgyörgy Zoltán: Acta Siculica, 2008 (Múlt és jelen székelyföldi szórásban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./

A 84 éves, hányatott sorsú Hadik Gyula szobrász munkáiból, szobraiból, térplasztikáiból, festménybe átmenő rajzaiból, érméiből nyílt kiállítás január 27-én Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban. /(vop): Zárt tömbök nyíltsága. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

Kisgyörgy Zoltán szükségesnek tartja újrakezdeni a Mementó sorozat közlését, amelyben Háromszék megye azon szülötteit mutatják be (és azokat is, akik ugyan nem Háromszéken születtek, de munkásságuk ehhez a földhöz kötötte), akiknek 2009-ben ünnepelik születésük, haláluk kerek évfordulóját. A Mementó sorozat része annak az anyagnak, melyet Kisgyörgy Zoltán egy háromszéki életrajzi lexikon összeállítása céljából készített elő. Várkonyi Endre /Szekszárd, 1857 – Sepsiszentgyörgy, 1894/ nagy műveltségű, széles érdeklődési körű személyként érkezett Vác és Kolozsvár után Sepsiszentgyörgyre a Református Székely Mikó Kollégiumba, a görög nyelv és filológia főgimnáziumi tanárának. Rábízták a Székely Nemzeti Múzeum numizmatikai és negyvennyolcas tárának őrzését is. Fiatalon, 39 éves korában lesújtott rá a halál. Sírköve a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben még áll. /Kisgyörgy Zoltán: Mementó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

A párizsi Louvre, az amszterdami Rijksmuseum valamint a Brit Nemzeti Könyvtár mellett mostantól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származó tárgyak fotóit és leírását is megtalálhatják az érdeklődők az Európai Digitális Könyvtár adatbázisában, az europeana.eu portálon. /(vop): A Székely Nemzeti Múzeum az Európai Digitális Könyvtáron. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./ http://www.europeana.eu/portal/briefdoc.html?tart=1&view=table&query=muzeul+national+secuiesc

Az alig háromszáz lelket számláló Imecsfalva egyik legfontosabb idegenforgalmi látnivalója a XVIII. századi Cserey-kúria, a Székely Nemzeti Múzeum bölcsőhelye. Tizenöt évvel ezelőtt id. Turóczy Árpád nyugalmazott tanító kezdeményezésére alakult meg a múzeumalapító nagyasszony, Cserey Jánosné Zathureczky Emília emlékét megőrizni és ápolni hivatott baráti társaság. Ennek tagjai önerőből 1997-ben márvány emléklapot és a múzeumalapítót ábrázoló, Vetró András által készített domborművet helyeztek el az épület falán. /(Iochom): Tizenöt éves a Cserey Jánosné Baráti Társaság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 28./

Kápolnává varázsolták Sepsiszentgyörgy a Székely Nemzeti Múzeum Lovagtermét a bemutatóra, a falakon középkori Mária-képekről készült fényképfelvételek sorakoztak. Gombosi Beatrix művészettörténész ,,Köpönyegem pedig az én irgalmasságom” – Köpönyeges Mária-ábrázolások a középkori Magyarországon című könyvének bemutatóján, s a képekből kialakított tárlaton Jánó Mihály művészettörténész méltatta a kötetet és a kiállítást. /Szekeres Attila: Köpönyeges Mária Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

„Véget kell vetni annak, hogy a prefektus úgy érezze, ő a megyefőnök” – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke azon a kihelyezett frakcióülésen, amelyet az RMDSZ március 5-én tartott Kovászna megyében. Az árkosi találkozón tizenhat RMDSZ-es képviselő és hét szenátor vett részt. Markó szerint a kormányzati alárendeltségű intézményeknek nem a prefektúrához kellene tartozniuk. Az árkosi tanácskozást megelőző estén a honatyák Bodokon találkoztak több mint háromszáz polgármesterrel, alpolgármesterrel és tanácstaggal, számolt be a frakcióülés házigazdája, Tamás Sándor megyei tanácselnök. A frakcióülésen Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő azt a tízpontos dokumentumot mutatta be, amelyeket Ecaterina Andronescu oktatási miniszter tájékoztatására állított össze. Ezek közül a legfontosabb a román nyelv oktatásának kérdése. Keresztély Irma hangsúlyozta, a háromszéki falvak 50 százalékában csak magyarok laknak, az itt élő gyerekek az iskolában hallják először a román nyelvet, ezért az első osztálytól a tizenkettedikig speciális módszerrel kell tanítani a nem román anyanyelvű diákoknak. Markó emlékeztetett, hogy tíz éve, 1999-ben elérték, hogy az 1–4. osztályban speciális tankönyvekből, külön tanterv szerint tanítsák a kisebbségieknek a románt, de a nekik szánt tankönyv és a tanterv azóta is rossz, még nem javították ki. A tanácskozáson felvetették a helyi problémákat. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elmondta, az intézményben dolgozó szakemberek átlagéletkora hatvan év, de az alkalmazások leállításával nem tud fiatalítani. Kelemen Tibor a súlyos munkanélküliségről tájékoztatott, elmondása szerint a nyilvántartásokban csak az állástalanok egy része szerepel, hiszen a 90 ezer munkaképes háromszéki közül csak 49 ezernek van állása. A sajtótájékoztatón Kelemen Hunor ügyvezető elnök reagált Szász Jenő MPP-elnök nyilatkozatára, amelyben az Tőkés Lászlót javasolta az RMDSZ élére. Kelemen kifejtette: Szász Jenő „politikai sztriptízt” végez, de senki nem veszi komolyan. /Kovács Zsolt: Háromszéken a két frakció. A Kovászna megyei Árkoson üléseztek az RMDSZ honatyái. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Közel ezren ünnepeltek március 15-én Kovászna főterén, a helybeliekkel együtt a környező falvakból lovas fogatokkal érkezett csoportokkal együtt. A nemzetiszínű szalagokkal, zászlókkal feldíszített fogatok vonultak a központi színpad előtti térre, a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat és a Boldog Apor Vilmos gyermekotthon lakói gyalogszerrel jöttek. Balogh Zoltán református lelkész után Ambarus Andor, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákja mondta el ünnepi beszédét, amellyel első díjat nyert az idei szónokversenyen. Vargha Mihály képzőművész, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója ünnepi beszédében elmondta, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történelmünknek egy sziklára épített pontja, amelyben Háromszék nagyon fontos szerepet játszott. /Bodor János: Emlékezés Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Fodor Gábor SZDSZ-es képviselő napirend előtti parlamenti felszólalásában az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve Kállai Ernő és Daróczi Gábor után megismételte, hogy Gábor Áron cigány származású volt. Ennek hatására Székelyföldön többen felháborodtak, ugyanis Kállai Ernő és Daróczi Gábor állítása után a múlt évben többen kimutatták, hogy ez nem igaz, de a hazugságok és hamisítások makacs természetűek. Kállai Ernő megfogalmazása szerint a ,,Gábor cigányközösséghez tartozó ágyúkészítő...” Gábor Áron. Néhai Incze László, a kézdivásárhelyi Céhmúzeum volt igazgatóját írta (Székely Hírmondó, 2006. február 22.): ,,Egyszerűen felháborítónak tartom Daróczi Gábor kijelentését, aki magas fokú tudatlanságáról, a történelem nem ismeréséről tett ezúttal is tanúbizonyságot. Ennek a politikusnak – aki ráadásul még oktatásügyi minisztériumban is dolgozik – fogalma sincs arról, hogy kik a székelyek, vagy hogy egyáltalán hol élnek a Gábor cigányok Erdélyben. Daróczi egyszer már felháborított egy nyilatkozatával, akkor sem hagytam válasz nélkül, és úgy gondolom, hogy ezt követően is levelet fogok írni neki.” Khell Ödön, a berecki Gábor Áron Alapítvány elnöke ugyanabban a lapszámban: ,,Nemrégiben elkészítettük Gábor Áron családfáját is, akinek ősei tulajdonképpen Lemhényből származnak. Gábor Áron egyébként köztudottan székely ezermester volt, aki leginkább asztalossággal foglalkozott, semmiképpen sem a cigányokra jellemző kézműves-mesterségekkel. Kíváncsi vagyok, hogy Daróczi úr mivel tudná alátámasztani kijelentéseit.” Néhai Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója: ,,Egyáltalán azt kellene megvizsgálni, hogy a XIX. században léteztek-e Gábor cigányok Felső-Háromszéken, mert tudomásom szerint Maros és Hargita megyében telepedtek meg annak idején. Olvastam már olyant is, hogy Gábor Áront egy román mesterember tanította meg ágyút önteni, úgyhogy én már semmin sem csodálkozom. Szólásszabadság van, mondani bármit lehet. Az MSZP-SZDSZ irányította (sokak szerint inkább elzüllesztett) magyar oktatásban az illetékes szerint az a legfontosabb cél, hogy Gábor Áron cigány volta ki ne maradjon a tankönyvekből. /Sylvester Lajos: Gábor (egyszer) elszáll, s a hazugság marad? (Újra elcsórták Áron nevét). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./