Két nap alatt két bemutatón, összesen 3 kiadványt ismertettek Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. Az első, az Erdély–Székelyföld sorozatban, a Kovászna és vidéke című kiadvány, a második, Török Árpád tollából, az Olt és vidéke, s végül bemutatták a Kisgyörgy Benjamin által írt és szerkesztett kis füzetet, amelynek címe: Városom, Sepsiszentgyörgy. Ez utóbbi, a szerző Szentgyörgyhöz kötődő, válogatott írásait foglalja magában. A házigazda, Kónya Ádám, a múzeum nyugalmazott igazgatója volt. /Könyvismertetők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Fábián Ernő tanár és közíró idén töltötte volna 70. évét. Róla emlékeztek meg nov. 6-án Kovásznán családtagjai, volt kollégái, tanítványai és tisztelői. Az eseményen jelen volt Németh Zsolt magyarországi politikus, a Fidesz országgyűlési képviselője is. A családi ház udvarán kezdődött Fábián Márta asszony, Ernő bácsi özvegye és Németh Zsolt leleplezte Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész bronzplakettjét. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója Fábián Ernőhöz fűződő személyes élményeit osztotta meg az emlékezőkkel, akit a helytállásnak, a vidéken való értékalkotás apostolának nevezett. Németh Zsolt elmondta: 1986-ban szakdolgozatát Fábián Ernő A tudatosság fokozatai című tanulmányában megjelent nemzetpolitikai gondolatairól írta.  A városi művelődési házban tartott emlékkonferencián Németh Zsolt és Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, az MPSZ országos választmányának elnöke Fábián Ernő politikai örökségéről értekezett. Nemzetpolitikai gondolkodása kapcsán szó volt az autonómia és a kettős állampolgárság kérdésköréről is. Németh Zsolt elmondta: Magyarország lakosságának 45 százaléka rokoni szálakkal kötődik a határon túli magyarsághoz, ezért arra kéri a határon túli magyarságot: tekintsék sajátjuknak a referendumot, és hívják fel hozzátartozóikat, küldjenek egy képeslapot magyarországi rokonaiknak, és mondják meg nekik: vegyenek részt a referendumon, és szavazzanak igennel.  Molnár Gusztáv, Bíró Béla és Lőrincz Csaba politológusok a Limes Kör – melynek Fábián Ernő is tagja volt – örökségéről vitáztak. Molnár Gusztáv Fábián korábbi meglátásaira utalva elismerte, hogy tíz évvel ezelőtt Fábián Ernőnek igaza volt. Mint mondta, ő mindig azt vallotta, hogy a társadalom alfája és ómegája a pluralizmus. Az egységmítosznak vége. /Bodor János: A helytállás apostola. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

A Kriza János Országos Balladamondó Versenynek adott otthont hét végén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) a középiskolások számára évente megrendezi a nagy népdalgyűjtőről elnevezett balladamondó versenyt, amelyen idén első ízben szakiskolások is részt vettek. A diákokat Ördög-Gyárfás Lajos, az AESZ ügyvezető elnöke köszöntötte. A balladamondó verseny első díjazottja Kovács Réka, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző diákja lett. /Nagy Zsuzsanna: A szép magyar nyelv igazi forrásai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

Dr. Bárth János néprajzkutató a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója Úz-völgyi magyarok című kötetet mutatták be nov. 20-án Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. A szerzője negyedik erdélyi vonatkozású munkáját tette le az asztalra. Kató Zoltán múzeumigazgató elmondta, a gyimesi csángó eredetű magyarokat bemutató, településtörténeti és népesedési tanulmány az első önálló néprajzi kötet Úz völgye népéről. A kötet bemutatja, miként kovácsolódott közösségé a Gyimesekből a múlt század elején érkezett, majd szétszórtan letelepedett népcsoport. /Mózes László: Önszerveződés az Úz völgyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

Dec. 2-án köszöntötték a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban 75. születésnapján dr. Egyed Ákos történészt és bemutatták legújabb könyvét. Cserey Zoltán történész dr. Egyed Ákosnak Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című kétrészes tanulmánykötetét ismertette. A reformkor erdélyi kihatásairól, a magyar reformmozgalom, majd a forradalom vezéralakjairól szóló írások gyűjteményében helyet kap néhány vallomás értékű interjú is. /(fekete): Érzem eleink mondanivalóját. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

Várta, hogy az RMDSZ parlamenti képviselőik közül valaki végre interpellál a magyarság elleni atrocitások ügyében, írta Ujj János. Romániában is előfordulnak a vajdaságihoz hasonló esetek. Szerencsére, csak kisebb számban. Ilyen volt, amikor a magyar államelnök-jelöltnek aláírást gyűjtő helyi RMDSZ-elnököt súlyosan bántalmaztak. A hatóságok megindították ugyan az eljárást a tettesek ellen, azonban a sértettet bántalmazó, kezét eltörő három férfit csak magánlaksértéssel vádolja a hatóság. Egy nemzetiségi politikus bántalmazásának híre már más fényben tüntetné fel a nemzetközi porondon önmagát a kisebbségi kérdés megoldásának bajnokaként hirdető Romániát. Különösen, ha mindehhez hozzáadnák a sepsiszentgyörgyi városi tanácsos elleni megfélemlítési kampányt. A Székely Nemzeti Múzeum 70 éves igazgatója lakásának ablakait immár kétszer törték be kövekkel. /Ujj János: Ki interpellál? = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./

Megjelent Herepei János posztumusz munkája: Kolozsvár történeti helyrajza, Sas Péter szerkesztésében, a Művelődés kiadásában. Herepei János /Kolozsvár, 1891-Szeged, 1970/ Kolozsváron az egyetemen magyar-történelem-régészet szakot végzett. 1914-ben Pósta Béla egyetemi intézetében segédarcheológusként alkalmazta. A román egyetem kötelékében csak rövid ideig régészkedhetett, az Árpád-kori sírok azonosítása miatt eltávolították az egyetemtől. 1925-1938 között a Minerva nyomda könyvelője volt, emellett kutatott, az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumőri tisztségét is betöltötte. 1938-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lett. A világháború végén parancsot kapott, hogy a múzeum legértékesebb darabjait ládában menekítse. Az érkékes anyag 1945 márciusában az zalaegerszegi állomáson bombatalálat következtében elégett. Herepei hibásnak érezte magát a parancs végrehajtásáért, a háború után nem tért haza, három évig Keszthelyen nyomorgott. 1947-ben Bonyhádra költözött, hogy a hazatért bukovinai székelyek Székely Múzeum Egyesülete által felállítandó múzeumát vezesse. 1950-ben a hatóságok a múzeumot felszámolták. 1953-ban Kajdacsra költözött, itt kezdte meg jegyzeteit feldolgozni. 1957-től felfigyelt munkásságára a szegedi egyetem irodalmi tanszéke. Biztosították neki a kutatás feltételeit. 1961-ben családjával Szegedre költözött. A szegedi egyetem Adattár a XVII. Századi szellemi mozgalmaik történetéhez címmel három kötetben kiadta cikkeit, tanulmányait. Élete főműve soká váratott megjelenésére /A Házsongárdi temető régi sírkövei, Budapest, 1988/. Herepei kéziratos hagyatékában több kéziratos munka fennmaradt. Sas Péter Kolozsvár múltjának kutatására szakosodott. Neki köszönhető Herepei értékes munkájának kiadása. /Gaal György: Kolozsvári helynevek vallatója. = Helikon, dec. 25., 24. sz./ Előzőleg Herepei könyvéről: Farkas Imola: A valódi érték időtálló. Könyvbemutató a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), 2004. ápr. 3./ Megjegyzés: Meg kell említeni Asztalos Lajos hatalmas munkáját: a Szabadságban folytatásokban közli – betűrendbe rakva – Kolozsvár minden utcájának összes elnevezését, történelmi múltját, megemlítve az utcában található fontosabb épületeket, intézményeket, gyárakat is. 2004-ben egész évben folytatódtak közlései. A 2004. dec. 15.-i számnál a K betűnél tartott. Ízelítőül az alapos adattárból: „1497: Kysmesterwczaya [Kmk II. 159.]; 1570: "Janos deak Kismester vchay" [Élő 24.]; 1572: "Caspar ely fwtamot eleote az kismester vchara" [LvLtTörJk III/3. 13–63.]; 1589: kleyn meister gasse (’kismester utca’) [Gold 119.]; 1695: "a Széna Utczától Kis mester utczára által menő Sikátor" [Élő 24.]; 1696: "Platea angustae [...] qui [...] ex [...] Platea Széna Uccza in Plateam vulgo Kis Mester uccza nominatam ducit" (’a Széna utcából a közönségesen Kismester utcának nevezett utcába vezető szűk utca’) [Kvtel 67.]; …” /A Kismester utca leírása folytatódik, Asztalos idézett Felvinczi György Kolo’svár le-irása 1706-ban című verséből is, az utca eredetéről pedig ismertette Szabó T. Attila és Cholnoky Jenő véleményét.

A közép-európai kulturális örökség maradandó értékeit villantja fel a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban a múlt héten megnyílt tárlat. A Középkori falképek Európa szívében címet viselő tablókiállítás – az európai nagyvárosokat bejárva – most Háromszéken látható. Az európai kultúra nem ért véget Bécsnél – emelték ki büszkeséggel a szlovák és magyar szervezők, s egyben a tekintetben is példát nyújtanak, hogy két európai ország összefogva, együttműködve villantják fel a Kárpát-medence közös kulturális örökségét, a falképekben, templomi freskókban megelevenített Szent László legendát, a funkcionalitás szerepét is betöltő szentírás magyarázását. A tárlatmegnyitón jelen volt, a kiállítás védnökségét is ellátó Terényi János bukaresti és Jan Soth szlovák nagykövet. /Az európaiságot jelképezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./ Marosludas tánckedvelő magyarsága és románsága köszöntötte január 22-én a Hajdina néptánccsoportot fennállása ötödik évfordulóján. Kezdetben Tóth Sándor hittanár kezdte szervezni a csoportot. /Bölöni Domokos: Európa Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Kónya Ádám, az erdélyi magyar történelmi szálláshelyek és a mai magyar erdélyi mindentudás egyetemének megtestesítője február 10-én lesz hetvenéves. Kónya Ádám egészen nyugdíjazásáig volt a rendszerváltozás utáni Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. Azelőtt egyszemélyes intézményként a magyar művelődési és művészeti élet mindeneseként volt ismert. Enciklopédikus tudású, élő lexikon, kiváló előadó. /Sylvester Lajos: Háromszék Kuruc Kapitánya (Kónya Ádám hetvenéves). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./

Gazda Klára néprajzkutató hatvanadik születésnapján köszöntötték Kolozsváron. Keszeg Vilmos, a BBTE magyar néprajz és antropológia tanszékének vezetője mondott ünnepi beszédet Az ünnepelt 1968-1991 között Sepsiszentgyörgyön dolgozott a Székely Nemzeti Múzeumban, ahol rendezte a néprajzi anyagot, időszakos kiállításaival, tudománynépszerűsítő előadásaival és írásaival az intézmény kulturális központtá válásához járult hozzá. 1991 óta a néprajz tanszék adjunktusa, majd előadó tanára, ezzel párhuzamosan két évig a Folklór Intézet kutatója. Doktori disszertációjának továbbgondolt változata, a Gyermekvilág Esztelneken olyan kutatási területet határolt körül, amelynek legszakavatottabb ismerője a magyar, és nemcsak a magyar folklorisztikában Gazda Klára. Keszeg Vilmos kitért Gazda Klára néhány éve elhunyt férje, a hősepika elismert kutatója, Demény István Pál kutatási eredményeire is. A Kriza János Néprajzi Társaság évkönyve most Tanulmányok Gazda Klára 60. születésnapjára alcímet viseli. /(Rostás-Péter Emese): Gazda Klárát köszöntötték hatvanadik születésnapján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

Kollégái, diákjai köszöntötték a napokban a 60 éves Gazda Klárát. A Bölcsészkar néprajz szakának tanárnője különleges születésnapi ajándékot kapott: a Kriza János Néprajzi Társaság ebből az alkalomból adta ki 13. évkönyvét. A kötet szerkesztői, Keszeg Vilmos és Tötszegi Tekla, olyan írásokat válogattak, amelyek valamilyen módon kötődnek Gazda Klára munkásságához. Gazda Klára magyar szakon végzett. Sepsiszentgyörgyre került, a Székely Nemzeti Múzeumhoz. Budapesten 1977-ben doktorált. 1968-tól 1991-ig a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa volt. 1991-ben, amikor Péntek János kezdeményezésére létrejött a néprajz szak, Kolozsvárra jött. Gazda Klára gyűjtőmunkája alapozta meg a Székely Nemzeti Múzeum jelenlegi gyűjteményét. Országos pályázatok, versenyek keretében is gazdagodott a múzeum. Három témakör köré összpontosultak kutatásai: a múzeum gyűjteményének gondozása, a viseletanyag, a harmadik pedig a gyermekfolklór, gyermekélet, most pedig a gyermekfolklórnak a szimbolikus rétegei érdeklik. /Vincze Judit: Gazda Klára 60 éves. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

Április 22-én Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták Fejér Ákos posztumusz kötetét – Megnyitottam előttetek Európa kapuját! -, amelyet özvegye, Fejér Ella és egykori tanítványa, dr. Veres Ferenc fejezett be. Egyszerre korrajz, útikönyv és memoár ez a kötet – fogalmazott dr. Veres Ferenc, a nyíregyházi tanárképző főiskola adjunktusa, akinek mikóújfalusi gyermekkora kötődik Fejér Ákoshoz. Fejér Ákos ,,kerékpáros honfoglalása” nagy hatással volt a fiatalokra. /Ferencz Csaba: Szent György-napok: Utazás térben és időben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./ A Fejér Ákos által szervezett kerékpártúrákon tízezer kilométert pedáloztak le. Rodostó volt a legmaradandóbb célállomás. /Kaput nyitva Európába. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./

A brassói magyar evangélikus egyház megemlékezést tartott dr. Binder Pál történészről /Botfalu, 1935. márc. 15. – Brassó, 1995. jún. 9./. Megjelentek és emlékeztek a néhai barátra, iskolatársra, pályatársra többek között Raduch Zsolt evangélikus-lutheránus lelkész, dr. Magdó János a csángókról szóló írásai kapcsán, Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója pályatársként, Gerno Nussbacher nyugalmazott levéltáros szakmabeliként, a helytörténészt értékelve, Bódog Erzsébet pedig, mint a szabadegyetem egykori vezetője, Binder Pál előadásait felelevenítve. A díszpolgári oklevelet George Scripcaru brassói polgármester adta át Binder Pál hozzátartozóinak. Bemutatták a Brassói Lapok által szerkesztett Emlékkönyvet, melyben Binder Pálra emlékeztek. /Tóásó Áron Zoltán: Binder Pál Brassó díszpolgára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

Az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/ idei első számában Jánó Mihály Középkori falképek Európa szívében címmel a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban megrendezett dokumentációs kiállításról számolt be. Sóvidéki és egyetemes a címe Tibori Szabó Zoltán Kusztos Endrét méltató cikkének. Olvashatunk továbbá a lapban az erdélyi kastélyokról, Bíró József tollából. /Művészek, művészeti események. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

Megjelent a Csíki Székely Múzeum első önálló évkönyve. Az Acta Hargitaensia (1980), a múzeumi évkönyvek sorában csupán epizódnak bizonyult, a rendszerváltás után pedig a Székely Nemzeti Múzeummal közösen adták ki az ACTA évkönyvet. Az évkönyvben csíki szerzők mellett több magyarországi kutató tanulmánya is olvasható. A fiatal régészek a csíkszenttamási Csonkatorony környékén végzett kutatási eredményeiket közölték. A csíksomlyói könyvlelet feltárásáról, restaurálásáról, csíki falutörvényről, Csík vármegye társadalmi folyamatairól és a csíki bútorfestésről is szó van a tanulmányokban. /Kristó Tibor: A csíki múzeum első önálló évkönyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./

A hét végén Gyergyószentmiklóson újabb rangos történészkonferenciát rendezett Garda Dezső, az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi fiókja – amelynek vezetője is – támogatásával. Körmendi Tamás (ELTE) az erdélyi és magyarországi várak építésének okáról kialakult tévhitről beszélt. Tüdős Kinga főkutató (N. Iorga Történeti Intézet – Bukarest) Bekes Gáspár Báthory István elleni küzdelmét, majd a fejedelem és Lengyelország királya hadvezéreként kiérdemelt elismerésről tartott előadást Bekes végrendelete kapcsán. Horn Ildikó (ELTE) Bocskai István fejedelemről, Kármán Gábor (ELTE) II. Rákóczi Ferencről, Fogarassi Enikő (BBTE – Kolozsvár) az erdélyi fejedelemségek alatt kialakult szociális gondoskodásról, Plihál Katalin (Országos Széchényi Könyvtár) az erdélyi térképészetről beszélt, Demény Lajos tanulmányát pedig Gyergyószentmiklós katonáskodó lakosságáról az akadémikus távollétében Tüdős Kinga olvasta fel. Garda Dezső (BBTE – Gyergyószentmiklós) a gyergyószentmiklósi örmény kereskedőkről, Egyed Ákos pedig Mikó Imre életútjáról értekezett. Csapó Csaba (ELTE) a csendőrség történetét ismertette, Boér Hunor (Székely Nemzeti Múzeum) Orbán Balázsról szolgáltatott számos, eddig ismeretlen adatot. /Bajna György: Történészkonferencia Gyergyószentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./

Megnyílt Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a Mikes család képekben című tárlat. A családtörténeti tablókiállítást stílusosan a Mikes Kelemen Líceum kórusa nyitotta meg. Dr. Pozsony Ferenc, a kiállítás rendezője kiemelte, a most bemutatott anyag egy későbbi, Zabolán bemutatandó bővebb tárlat kivonata, jelzés arról, hogy a Mikesek milyen szerepet játszottak a vidék életében, de felhívás is, hogy történelmi meghatározó szerepüket folytatni kötelesség. /(vop): Az a negyven év nem számít… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke /sz. 1955/ első tudatosabb gyűjtéseit középiskolában kezdte, Kovásznán, a háromszéki népballadákkal kezdett foglalkozni. Személyes kapcsolatba került az erdélyi magyar néprajztudomány kiválóságaival. 1981 szeptemberében Kézdivásárhelyre helyezték ki tanárnak, akkor kezdett el foglalkozni az erdélyi szászokkal. 1990 után hirtelen megnyílt az erdélyi magyarság köré kiépített szigorú információs zárlat. Akkor kezdtek rádöbbenni, hogy amit addig tudománynak hittek, az mennyire messze áll attól, amit Közép- vagy Nyugat-Európában művelnek. Péntek János professzor őt és több fiatal kutatótársát visszahívta az egyetemre. Kolozsváron fokozatosan megalapozták az egyetemi fokú néprajzos oktatást. Ebből a műhelyből született meg előbb a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék, majd annak megfelezéséből a Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék. Ezenkívül nagy segítségükre volt a Kriza János Néprajzi Társaság, melynek keretében évente három-négy tematikus konferenciát szerveztek, ahová a magyar néprajztudomány legjobbjai jöttek el. A társaság fennállásának tizenöt éve alatt 10 ezer kötetes szakkönyvtárat, jelentős archívumot, adattárat hoztak létre, és ott helyezték el a moldvai csángósággal kapcsolatos adattárukat is. 1991-től kisebb-nagyobb rendszerességgel diákjaikkal Moldvában kutattak. Több kutatásukba bevontak román, magyarországi, olasz és német kollégákat is. A csángóság kérdéséről Pozsony Ferencnek román nyelvű kötete jelent meg három évvel ezelőtt. A könyvnek pozitív visszhangja volt, újabb kiadást is nyomtattak. Pozsony Ferenc Zabolán, szülőfalujában múzeumot alapított, ebben helyet kapott a moldvai csángó népművészeti kiállítás. Tavaly bejegyeztették a Pro Múzeum Zabola Egyesületet, amely szerződést kötött a Székely Nemzeti Múzeummal. Eszerint a gyűjtemény fokozatosan betagolódik a nagy múltú múzeum szerkezetébe, így állandó munkatársat is alkalmazhattak. Pozsony fontosnak tartotta a gyűjtést, a tárgyi kultúra őrzését, mert Moldvában nagyon gyors kultúraváltás indult meg. /Rostás-Péter Emese: Utak Moldva felé, szélesedő ösvényeken. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

Népzenés-táncos mulatsággal kezdődött június 19-én a Cimbora gyermeklap kis munkatársainak, levélíróknak, rejtvényfejtőknek a jutalomtábora a Sepsiszentgyörgy melletti Benedek-mezőn. Egyik nap a Székely Nemzeti Múzeumba, Csernátonba és a Szent Anna-tóhoz kirándultak a résztvevők, vendégük volt Márk Attila zenész, Farkas Árpád költő, Bogdán László író, és Kónya Ádám volt múzeumigazgató. /(demeter): Cimboratábor a tanyán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Csíkszeredában kiállítják a századfordulón készült miseruhákat. Várallyaly Réka művészettörténész elmondta, hogy 2002-ben Felső-Háromszék komplex település-felmérését végezték el. Ennek részeként ő az egyházi ingóságok számbavételével foglalkozott. Ekkor merült fel az ötlet, hogy megmutassák ezeket mindenkinek. 2004 októberében a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete és a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum közös szervezésében sor került a felső-háromszéki miseruhák kiállítására. Kézdivásárhely után Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson is kiállították az anyagot. Csíkban a gyulafehérvári érsekség végezte a felmérést, itt is nagyon gazdag anyag került elő. A XIX–XX. század fordulójának egyházművészete eddig feldolgozatlan terület. A II. Vatikáni Zsinat után ezek a miseruhák „kimentek divatból”. Ezért is lenne fontos egy egyházművészeti múzeum létrehozása, mondjuk Csíksomlyón. /Takács Éva: Egyházművészeti múzeumra lenne szükség. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Zágoni Jenő Válogatott írások /Budapest, 2004/ című, Honismeret, egyháztörténelem, életrajzok alcímű kötete a szerző munkásságáról ad képet. Zágoni Jenő Budapesten él, de Székelyföldről származik. Írásaiban jelen van ősei iránti tisztelete, a nagy elődök példaértékű munkássága. A könyv szerzője Kovásznán született 1937-ben. Bibliográfus, történész. Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum nagy tekintélyű könyvtárosa volt. Budapestre áttelepülése után könyvtáros volt, 1997-ről a Magyarországi Baptista Könyvtár igazgatója. Írásaiban a nagy elődöket idézte meg. Írt a baptista missziókról Székelyföldtől Bolíviáig, emlékezett Rákóczira, Bethlenre és Szentkatolnai Bálint Gáborra. Zágoni Jenő eszperantista is, a fordításokkal is foglalkozott. Székelyföldről indult és mindig hivatásának tekintette a székelyek, a csángók szolgálatát. /Haszmann Orsolya: Életmű hat fejezetben. = Csernátoni Füzetek (Csernáton, a csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület kiadványa), júl./

Múzeumok határok nélkül – természettudományos muzeológiai kapcsolatok a Kárpát-medencében címmel kezdődött meg augusztus 3-án Sepsiszentgyörgyön a természettudományos muzeológusok huszonharmadik, közel egyhetes találkozója. A Székely Nemzeti Múzeumban félszáznál több Kárpát-medencei magyar szakember gyűlt össze. – A rendezvény célja a közös kutatómunka újraindítása, mert már a XIX. század első felétől egészen az első világháborúig alapvető kutatás folyt Erdélyben, a Magyar Természettudományos Múzeum munkatársai és az erdélyi muzeológusok együttműködtek, magyarázta Kocs Irén sepsiszentgyörgyi muzeológus, a találkozó főszervezője. A Kárpát-medence-szerte pusztuló adatok megmentése érdekében fontos a közös pályázatokban való gondolkodás. El kellene készíteni a Kárpát-medencében található múzeumokról egy gyűjteményes kiadványt. /Mózes László: Székelyföldön mostohagyermek a természettudomány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./

Augusztus 20-án Felsőesztelneken, a borvízkútnál a keresztény államiság ezerszáz éves, valamint Szent István király emlékére kettős keresztet avattak. A kőből készített hármashalmon álló három méter magas emlékkeresztet a közbirtokosság és a Szacsvai János Alapítvány megbízásából Bíró Gyula helybeli faragómester készítette. A kis parkban díszőrséget álltak a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság gyalogos katonái. Szent István alakját és Háromszék megyei kultuszát Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója méltatta, külön kitérve arra, hogy Szent István napja a legrégebbi nemzeti ünnepünk, hiszen több mint kilencszáz éve ünneplik. /Iochom István: A Szent Királyra emlékeztek (Keresztállítás Esztelneken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./

Ezt a könyvet gróf Mikó Imre emlékének szenteljük – hangsúlyozta szeptember 3-án Lőwey Lilla Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a Sepsiszentgyörgy és vidéke című honismereti fotóalbum bemutatóján. A Székelyföldön jól ismert, Magyarországon élő Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla ezzel a most megjelent kiadvánnyal búcsúzik Háromszéktől, ez sorozatuk huszadik kötete. /mózes: Honismereti fotóalbum Mikó Imre emlékére. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

Népi vallásosság a Kárpát-medencében témával szeptember 20-21-én kétnapos konferenciát rendez Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum és a veszprémi Lackó Dezső Múzeum. Selmeczi Kovács Attila és Jánó Mihály tart összegző előadást A Magyarok Nagyasszonya, mint nemzeti jelkép a népművészetben, valamint Kire nyilaz a kun? Egy jelenet a Szent László-legenda falképeiről címmel. A konferencia munkálatai több szekció keretében folytatódnak. A vallási néprajz hazai és magyarországi szakemberei többek között az egyházművészetről, egyháztörténetről – kisegyházakról és vallásgyakorlásról, a vallási népszokásokról, népi erkölcsről és szent szövegekről, szakrális kommunikációról tartanak előadásokat. /R. P. E.: Vallási néprajzi fórum Szentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./

Tizenöt esztendeje Sepsiszentgyörgyön szervezték meg első alkalommal, s most, a hetedik konferenciával ismét visszatért a Székely Nemzeti Múzeumba a Népi vallásosság a Kárpát-medencében című értekezletsorozat. A Székely Nemzeti Múzeum és a veszprémi Lackó Dezső Múzeuma közös szervezésében zajló rendezvényen idén száznál több előadó vesz részt, néprajzosok mellett egyháztörténészek, művészettörténészek kapcsolódtak be. A szeptember 20-i megnyitón a házigazda Kató Zoltán kiemelte, e rendezvénnyel a Székely Nemzeti Múzeum visszakerült a magyar tudományosság vérkeringésében. Másfél évtizede Lackovits Emőke és Gazda Klára ötleteként vállalta fel a két intézmény a konferenciák váltóhelyszínes szervezését, azonban csupán az első értekezletnek adhatott otthont a Székely Nemzeti Múzeum, a többit Veszprémben szervezték meg. Mára a konferencia magyar nyelvterületen a legrangosabb ilyen jellegű rendezvénnyé vált, az előadások szövege kötetben jelenik meg. /Váry O. Péter: Népi vallásosság a Kárpát-medencében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./

,,Templom, ahol mód lesz elindulni az útra” – így nevezte Makovecz Imre magyarországi építész az általa tervezett, október 2-án Sepsiszentgyörgyön felavatott szemerjai ravatalozóházat. Sepsiszentgyörgyön, ahol reprezentatív épületnek tekinthető a Kós Károly által életre hívott Székely Nemzeti Múzeum, kell lennie egy épületnek, amelyet a Kós egyik legjelesebb utódjának tekintett Makovecz tervezett – ezzel a gondolattal kereste meg a neves építészt a szemerjai egyházkerület ma nyugalmazott lelkésze, Incze Sándor, és hét évnek kellett eltelnie, sokak áldozatos munkájára volt szükség, hogy álljon ,,a vigasztalás háza. /Farkas Réka: Felavatták a vigasztalás házát). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

Október 12-én az Őszi Művelődési Napok nyitórendezvényeként Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban Kúriák földje, Háromszék címmel nyílott fotókiállítás. A régi nemesi lakóházak megmentése mellett elkötelezett Nagy Balázs elmondta, Háromszéket feltérképezve közel kétszáz kúriáról gyűjtöttek már adatokat, a mostani kiállítás előhírnöke a decemberben megjelenő, tanulmányokkal, művészettörténeti leírásokkal is kibővített fotóalbumnak. Szerinte a megyének kellene tennie az épületek megmentéséért, bekapcsolni ezeket a megyei turisztikai hálózatba, kulturális rendezvények színhelyévé tenni. /(vop): Felkiáltójelek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./

Testvérmegyei kapcsolat létesítését ajánlotta fel a szlovákiai Nyitra megye Háromszéknek. Az első találkozásra október 14-én került sor, amikor a Nyitrai Kerületi Önkormányzat alelnöke, Fehér Miklós vezette felvidéki küldöttség Sepsiszentgyörgyön találkozott a Vajda Lajos alelnök vezette Háromszék megyei tárgyalóbizottsággal. A szálak korábbi eredetűek, hisz a Székely Nemzeti Múzeum és a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma jó éve testvéri kapcsolatban áll, közös rendezvényeket is szerveztek már, például a Komáromban tartott Székely Napok a Felvidéken, valamint a most, hét végén Sepsiszentgyörgyön zajló Felvidéki Napok Háromszéken. A Nyitra megyei közgyűlés tizenötezer eurót ajánlott fel a háromszéki árvízkárok enyhítésére. Ugyanakkor folyik a gyűjtés az erdélyi árvízkárosultaknak. /(sz.): Szlovákiában is lesz testvérmegyénk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Kevesen hallgatták meg Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma szakembereinek előadásait. A magyar honfoglalás fegyver- és viselettörténetéről, valamint a komáromi intézmény múzeumpedagógiájáról Kovács Csomor Endre tartott vetített képes beszámolót, Jókairól és szülővárosáról, Komáromról Mácza Mihály beszélt, a Zobor-vidék népviseletét Tóth Imre ismertette, és végül a felvidéki magyar történelem legsötétebb korszakáról, az 1945–1948 közötti deportálások és kitelepítések kálváriájáról, annak előtörténetéről Trianontól a kassai kormányprogramig és a Benes-dekrétumokig Fehér Csaba, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának igazgatója tartott előadást, megelőlegezve a korszakról készült dokumentumfilmben az események átélőinek vallomásait. Az előadások október 15-én Kézdivásárhelyen hangzanak el újra, a Céhtörténeti Múzeumban. /(vop): Felvidék bemutatkozása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./