Jún. 8-án Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban az intézmény fennállásának 30. évfordulójára emlékeztek, amit a Mezőváros és vidéke című tudományos konferencia követett. A rendezvényt Dimény Attila, a múzeum vezetője nyitotta meg. Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum ny. igazgatója, Cserey Zoltán, a múzeum aligazgatója, Haszmann Pál, a csernátoni múzeum vezetője, Jánó Mihály művészettörténész személyes emlékeit elevenítette fel. Haszmann Pál egy évig, Jánó Mihály pedig tizenegy évig volt a kézdivásárhelyi múzeum munkatársa. Incze László ny. főmuzeológus azt hangsúlyozta, hogy a múzeum megszületése nem az ő érdeme, az közös munkával született, a város akkori vezetői, néhai Márton Albert és Makó Árpád polgármesterek, Sylvester Lajos, a megyei művelődési tanács akkori elnöke, Király Károly megyei első titkár és sok névtelen adományozó nélkül a múzeum nem jöhetett volna létre. A Mezőváros és vidéke című tudományos ülésszakon dr. Vofkori László, dr. Pál Judit, Incze László, Beján András, Cserey Zoltán, Kónya Ádám, Haszmann Pál, Jánó Mihály, Róth András Lajos, Bakk Pál, Szabó Judit és Dimény Attila dolgozatai a mezőváros témára összpontosítottak. /Iochom István: A múzeum születésnapja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./ Török Sándor polgármester megköszönte Incze László muzeológusnak hagyományőrző és értékápoló tevékenységét. /(dimény): Mezőváros és vidéke tudományos konferencia. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jún. 7-15./

"Kakas Zoltán /sz. Maksa, 1942. aug. 2./ a Székely Nemzeti Múzeum néprajz részlegének konzervátora 1990 óta. Fiatal kora óta néprajzkutató, gyűjtő. A Securitate figyelte, többször volt nála házkutatás. Most készíti elő a Beszélő kövek című könyvét. /Némethi Katalin: Emberközelben Kakas Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum néprajz részlegének konzervátora. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 5./"

"László Dezső /Sepsiszentgyörgy, 1904. júl. 12. - Kolozsvár, 1973. nov. 15./ a Székely Mikó Kollégium természetrajz-földrajz szakos tanára, egyben a Székely Nemzeti Múzeum múzeumőre, református lelkész, teológiai professzor, 1941-44 között magyar országgyűlési képviselő volt. Koholt vádak alapján a Duna csatornához hurcolták, majd öt évet ült börtönben. "A kisebbségi élet ajándékai" című, hatvan értékes publicisztikai írását, tanulmányát tartalmazó kötetét 1997-ben adták ki. László Dezső és mások útmutatása szerint 1920-1940 között az erdélyi magyarság úgy szerveződött, hogy komoly sikereket mutathatott fel gazdasági, kulturális, szociális és politikai téren. /id. Markó Gábor: A kisebbségi élet ajándékai. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 2-8./"

"Huszonöt éve, 1977. aug. 25-én halt meg Kós Károly építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus.Kós Károly 1883. dec. 16-án született Temesváron. Nagyszebenben, Kolozsváron és a budapesti Műegyetemen végezte építészmérnöki. Még nem volt 30 éves, amikor a főváros őt és társát, Zrumeczky Dezsőt bízta meg az új állatkert pavilonjainak megtervezésével. 1910-ben építette sztánai házát, a híres Varjúvárat, és megírta A régi Kalotaszeg című könyvét. 1911-től adta ki Kalotaszeg című folyóiratát, és megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot. 1919 tavaszán megszervezte a Kalotaszegi Köztársaságot, amelynek címert, zászlót, pénzt és bélyeget tervezett. Tervezett templomokat, lakóházakat, restaurált középkori építményeket. Kós Károlyt a transzszilvanizmus atyjának szokták nevezni, munkásságának központjában a szülőföld értékeinek megbecsülése, a hagyományok továbbvitele, a kor kihívásainak megválaszolása állt. Főbb épületei: Budapesten a Városmajor utcai iskola (Györgyi Dénessel), az óbudai református parókia (Zrumeczky Dezsővel), a zebegényi templom (Jánszky Bélával), a sepsiszentgyörgyi Leánygimnázium és Székely Nemzeti Múzeum, Kolozsvárt a Műcsarnok, a Monostori úti református templom. Ő tervezte a kispesti Wekerle-telepet és két épületét a Főtéren, s számos értékes tanulmányt tett közzé a magyar művészetről. Jelentős szerepet vállalt az erdélyi magyar politikai élet megszervezésében. Paál Árpáddal és Zágoni Árpáddal röpiratokat adott ki Kiáltó szó címmel, részt vett a Magyar Néppárt és a Magyar Szövetség megalakításában, s szerkesztette Benedek Elek Vasárnap című politikai lapját. Sztánai nyomdájában elkészítette Erdély kövei és Attila királról ének című műveit, amelyeket maga illusztrált. 1924-ben alapította meg az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót, ott volt 1926-ban az Erdélyi Helikon magalapításánál, 1931-44 között ő szerkesztette a folyóiratot. Regényeinek tárgyát legtöbbször Erdély múltjából merítette, művei nagyban hozzájárultak a romániai magyarság nemzeti tudatának kialakításához. Első regénye, A Varjú nemzetség (1925) a Bethlen Gábor halála utáni kort, Az országépítő (1934) Szent István tragédiáját idézte fel. Budai Nagy Antal című drámája (1936) az 1437-es felkelés vezetőjének tragikus sorsát ábrázolta. 1940-44 között mezőgazdasági építészetet tanított Kolozsvárt. 1944-ben sztánai otthonát kifosztották, kéziratait elpusztították, Kolozsvárra kellett menekülnie. 1945-ben a Magyar Népi Szövetség vezetőségi tagja, a Romániai Magyar Képzőművész Szövetség elnöke, 1946-ban képviselő lett, 1952-től nyugdíjasként főleg irodalommal foglalkozott. 1937-65 között a református egyházmegye főgondnoka. Kolozsvári otthona 1977-ben bekövetkezett haláláig az erdélyi magyar szellemi élet egyik központja volt. /25 éve halt meg Kós Károly. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./"

"Hét végén zárta kapuit a III. Gyulai Hematológiai Napok elnevezésű tudományos kongresszus, melyen mintegy 70 magyarországi és erdélyi (Marosvásárhely) hematológus vett részt. Az értekezletet eddig a határközeli Gyula városában tartották, ez alkalommal Sepsiillyefalván a Keresztyén Ifjúsági Diakóniai Központ adott helyet a tanácskozásnak. Háromszék történelmi, irodalom- és építészettörténeti értékeit, érdekességeit-látnivalóit Kónya Ádám, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, valamint Kisgyörgy Zoltán ismertette a vendégekkel. /Kisgyörgy Zoltán: Magyar hematológusok Illyefalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./ "

"Kovászna megye tanácsa okt. 28-i ülésén jóváhagyta a Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), valamint a baróti önkormányzat és a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület (Barót) közötti társulási szerződést a baróti székhelyű Erdővidék Múzeuma létrehozására. Az új múzeum a Székely Nemzeti Múzeum részlegeként fog működni Baróton, a Baróti Szabó Dávid szülőháza helyén levő ingatlanban. /(sz.): Erdővidék múzeuma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./ "

"Elhunyt Balassa Iván professzor. Csűry Bálint tanítványaként nyelvészeti kutatást végzett, majd 1940-41 között Szabó T. Attila mellett dolgozott. Kolozsvári évei után Sepsiszentgyörgyre, a Székely Nemzeti Múzeumba nevezték ki. 1944 őszén került Budapestre, a Néprajzi Múzeumba. Hat éven át a Néprajzi Múzeum főigazgatója volt. 1956-1961 között a sárospataki Rákóczi Múzeumot igazgatta. Több könyve ennek az időszaknak a terméke, így a folklorisztikában is úttörőnek számító Karcsai Mondák vagy Bodrogköz lírai monográfiája a Lápok, falvak, emberek, vagy a Földművelés a Hegyközben, amely kötet már a Mezőgazdasági Múzeumban elkezdett szolgálatának kezdetét jelezte. 1969-től a Mezőgazdasági Múzeum mb. főigazgatója, majd tudományos főigazgató-helyettese. A rendszerváltás hajnalán jelent meg a híres, Határainkon túli magyarok néprajza c. kézikönyve, de monográfiát írt a magyar falusi temetőkről, a kolozsvári Házsongárdi temetőről, egyik tanítómestere, Herepey János kéziratát közreadva, valamint nyelvész mintaképeiről, Csűry Bálintról, Szabó T. Attiláról. A Magyar Néprajzi Társaság elnöke volt. Balassa Iván nyugdíjasan is aktív volt, a Györffy István Néprajzi Egyesületnek alapító társelnöke, az erdélyi néprajzkutatók felkérésére a Kriza János Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnöke. A rendszerváltozás után megszervezte a határon túli magyar néprajzosok továbbképzését. /In memoriam Balassa Iván (1917-2002). = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./"

"Kossuth születésének 200. évében a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület és a Székely Nemzeti Múzeum közös szervezésében nov. 22-én ünnepi megemlékezés lesz Sepsiszentgyörgyön. Ez alkalommal leplezik le a Kossuth Lajos utcában, a városi művelődési ház előtt, a Varga Mihály készítette Kossuth-mellszobrot, melyet a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület állíttatott. /Kossuth-szobrot avatnak Sepsiszentgyörgyön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./ "

"Nov. 22-én, a szoborállítás napján Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt a Kossuthról készült festmények, szobrok tárlata. A Kossuth-év alkalmával immár a második Kossuth-kiállítás nyílott a múzeumban, az előző Kossuth életútját elevenítette fel. A nov. 22-i Kossuth-ünnepség záró momentumaként a Megyei Könyvtárban Kossuth üzenete címmel tudományos emlékülésre került sor, Dávid Gyula irodalomtörténész előadása mellett a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakos hallgatóinak Kossuth Lajosról szóló szakdolgozatainak részleteit hallgathatták meg a megjelentek, végül Kónya Ádám tartott előadást. /Kossuth földi képmásai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 23./"

"Nov. 24-én Zabolán, a római katolikus templomban bemutatták Pozsony Ferencnek a Száz magyar falu könyvesháza sorozatban frissen megjelent Zabola című kötetét. Dr. Botlik József, a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem történelemprofesszora, a könyv szerkesztője a sorozat határon túli településeiről készült köteteinek történetéről, illetve kiadási szempontjairól beszélt. Mint elmondta: a száz magyar faluról szóló sorozatot a magyar állam millenniumára adták ki, és a trianoni szerződéssel elcsatolt részekről csupán hat település: Deáki (Felvidék), Gát (Kárpátalja), Szilágynagyfalu (Partium), Laskó (Drávaszög), Alsóőr (Burgenland) és Zabola (Erdély) került be a sorozatba. A Zabola-kötetet Csáky Árpád, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum történésze méltatta. Pozsony Ferenc hangsúlyozta: az embernek csak egy szülőfaluja van, és sok-sok kötelessége. Ezzel a könyvvel egyik kötelességének tett eleget. A rendezvény előtt Budapestről érkezett közel kétszáz kötet egytől egyig elkelt. /Bodor János: Könyvbemutató Zabolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./ "

"Gocz József /Sepsiszentgyörgy/ veterán frontharcos könyve /3006 év hadifogságban, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ alapmunkának számít, háromszéki viszonylatban mindenképpen. A szerző ugyanis Háromszék megye minden egyes településéről összesítette a második világháborúban frontot és hadifogságot megjárt háromszéki férfiak személyi adatait, mégpedig székenként, ezeken belül pedig helységenként. A magyar honvédség központi irattárának parancsnoka által közzétett adatok alapján összeállított munkájának eredeti iratanyagát pedig a Székely Nemzeti Múzeumban helyezte letétbe. 108 helységben 1544 nevet talált, olyanokat, akik összesen 3006 év hadifogságot szenvedtek. Innen a kötet címe. /(benkő): Könyvet vegyenek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./ "

"A múlt nyáron hunyt el Bálinth Gyula, gyászlobogót tűzött ki Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala és a megyeháza, a sajtóban eddig csupán a család gyászjelentése jelent meg. Szerény, visszavonult ember volt, tisztviselőként élte le életét, kevesen tudták, hogy autodidaktaként maradandó tudományos dolgozatokat írt. A Székelyföld népesedési viszonyaira, helynévtörténetére vonatkozó kutatásaiból született tanulmányait és gazdasági statisztikai elemzéseit anyaországi és erdélyi történészek méltatták, az Erdélyi Múzeum Egyesület 1993-as pályázatán dicséretben részesült. Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája című monumentális műve Háromszékre vonatkozó népszámlálási adatai részben tőle is származnak. Korábban a Korunk, a rendszerváltás után pedig a budapesti Statisztikai Szemle adta közre dolgozatait. Korábban már társszerzője volt Kovászna megye monográfiájának - megjelent 1969-ben magyarul, majd 1970-ben románul. Bálinth Gyula /sz. Sepsiszentgyörgy, 1925. szept. 25./ tisztviselő, majd a rajoni statisztikai felügyelőséget, illetve az ipari osztályt vezette. Tagja volt a Mikó Véndiák Társaságnak, a Mikó Imre-szoborbizottságnak. Júliusban halt meg rákban. Utolsó éveiben is intenzív levéltári kutatómunkát folytatott, külső munkatársa volt a Székely Nemzeti Múzeumnak, az ún. Délkeleti Intézetnek. Fiatalon hozzáfogott a történelmi Székelyföld helységei összeírásához, 462 falut írt össze. Feldolgozta az 1857-es népszámlálás adatait. A II. József-féle 1784-es összeírás dokumentációja megvan Sepsiszentgyörgyön, a levéltárban, azonban a határőrséghez tartozó katonákat és családtagjaikat külön űrlapokra vezették fel, s azokat Bécsben tárolják. Márpedig a becslés szerint a katonanépesség a székely nép 55-65 százalékát képezte. A kép teljessé tételéhez bécsi kutatásokra lenne szükség. A múlt századi népesedési viszonyokról megbízhatóbb adatokkal rendelkezik a levéltár, mint az 1956-os, 1966-os vagy az 1977-es népszámlálásokról. Nem elég, hogy az újabb statisztikai adatok nagyobb részét Bukarestben őrzik, ráadásul bizonyítható, hogy a nemzetiségi-vallási hovatartozás számait meghamisították. Bálinth Gyula az 1332-37-es pápai tizedjegyzékek alapján felbecsülte, hány lelket számlálhatott akkor a székelység és hányat korábban: ,A tizedjegyzékek korában tehát Háromszéknek 13 000 lakosa lehetett. Véleménye szerint Székelyföld egésze népessége az 1330-as években 27-30 000 fő körül lehetett. Egyes történészek vitába szálltak dolgozatával, mondván, hogy ez kevés. A Bach-korszakban az összlakosság a Székelyföldön már 407 00 főre rúgott Aranyosszékkel együtt, felekezetek szerint római katolikus 168 000, református 131 000, örmény katolikus 1730, görög katolikus 37 300, lutheránus 612, görögkeleti 30 937, unitárius pedig 36 000 volt, 2121 más vallású." A budapesti Statisztikai Szemle 1995. októberi száma közölte Bálinth Gyula Kovászna megye népessége a XVI. század közepén című dolgozatát. Ebben a szerző az 1562-es székely lázadás után adókivetés céljából készült kapuösszeírásból próbált meg következtetni a lélekszámra. A történelmi Háromszék, valamint Bardoc fiúszék adózó kapuinak száma 1567-ben 2687 volt. Az említett terület összesen 105 települést foglalt magában. A megyében azonban még tíz olyan helység van, amelyek kiestek az adózás alól, mivel közigazgatásilag nem a Székhez, hanem Felsőfehér vármegyéhez tartoztak. Minden adózó kapu átlagosan két háztartást foglalt magában. Ez esetben a 2687 adózó kapu 5374 háztartást jelent. A hiányzó tíz helység háztartásainak a számát becsülhetjük egy más időszakban végrehajtott számbavétel eredményével. Szerinte 21 496 lélekszámról lehet beszélni, a tíz helység további 2220-2280 főt jelent. A tárgyalt időszakban a tárgyalt területen körülbelül 130-150 főember és nemes volt (háztartás), akik adót nem fizettek, és körülbelül 50-60 olyan lófőcsalád, amely 2-3 jobbággyal rendelkezett, valamint 55-60 pap, főtisztviselő szintén kimaradt az adólistáról. Összesítve számításainak eredményeit, Háromszék megye lakossága az 1567. évben 28 400 fő volt. /B. Kovács András: Aki számba vette a Székelyföldet. Bálinth Gyula 1925-2002. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 11./ "

"Karácsony első napján indította be szolgáltatásait a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) erdélyi tükörszervere. Ettől a pillanattól kezdve az erdélyi olvasók nagy része könnyebben tudja elérni a MEK-et a következő címen: www.mek.ro. Azért volt szükség a tükörszereverre, mert az erdélyi felhasználók panaszkodtak: a gyengébb internet-vonalakon nehezen érik el a szolgáltatást. Kaptak már erdélyi anyagokat, ezeket is internetre tették, köztük például Székelyudvarhelyről az Aeropolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport tanulmánykötetét, Csíkszeredából a Székely Nemzeti Múzeum évkönyveit. Szeretnék kiterjeszteni elektronikus gyűjtőtevékenységüket a nonprofit tudományos, oktatási szférára. /Kiss Olivér: Szükség volt a tükörszerver telepítésére. E-mail interjú Moldován Istvánnal, az Országos Széchényi Könyvtár MEK-osztályának vezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./"

"A faipari vállalkozók febr. 1-jén hatodik alkalommal szervezték meg hagyományossá vált, Fabuli elnevezésű találkozójukat Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. A rendezvényt alkalmi bútortörténeti kiállítás egészítette ki. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató elmondta, a faiparban tevékenykedők 1929-ben az 50. évfordulóját ünneplő Székely Nemzeti Múzeumnak gazdasági kiállítással és kétszáz oldalas emlékkönyvvel tisztelegtek, ugyanakkor több ízben is támogatták az intézményt. A kommunista rendszerben az emberek sok értékes iratot megsemmisítettek. "Nem merték őrizni a koronás címert viselő dokumentumokat, ezért elégették például az iparosotthon tevékenységét bizonyító könyvtárnyi iratokat" - tette hozzá. /Domokos Péter: Faipari fórum. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./"

"Leomlott plafon, kitámasztott falak fogadják a Lábas Házba látogatót. Sepsiszentgyörgy nagy múltú történelmi épületének febr. 6-án először nyíltak meg a kapui, Albert Álmos polgármester szavaival a város "félhivatalosan" átvehette át az ingatlant, amely ötven évig az állami levéltárnak adott otthont. A Lábas Ház teljes mértékben el volt zárva a külvilágtól, ez alatt az idő alatt állaga annyira leromlott, hogy mára már használhatatlanná vált. A Lábas Ház körüli konfliktus 1999 őszén robbant ki. Ekkor egy kormányrendelet értelmében a Székely Nemzeti Múzeum román "ellenintézményét", a Keleti Kárpátok Múzeumát költöztették volna a magyar műemlék épületbe. A felháborodás és a tiltakozási hullám hatalmas volt, három év kellett ahhoz, hogy 2002 őszén megszülessen egy újabb kormányrendelet, amely a város tulajdonába adja a Lábas Házat, és ezért cserébe a megyei önkormányzat állami tulajdonba utalja a művelődési felügyelőségnek otthont adó villát, amelyben a jövőben berendezhetik a Keleti Kárpátok Múzeumát. Ez a kormányhatározat azonban a nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, így nem is lépett érvénybe. Febr. 3-án Sepsiszentgyörgyre érkeztek a belügyi és a művelődési tárca képviselői, hogy átadják, illetve átvegyék az épületet, az önkormányzat képviselőit nem értesítették az átadásról. Albert Álmos ezért Bukarestbe utazott, hogy Razvan Theodorescu miniszterrel tisztázta a kérdést. Kiderült, a miniszter számára egyértelmű, hogy a városé lesz a Lábas Ház. Nagy munka vár majd a szakemberekre, és nagy összegeket kell előteremteni. Ígéret van magyarországi támogatásra, és bíznak benne, hogy valamennyi pénzt a román állam is hajlandó lesz adni. /Farkas Réka: Ötven év után megnyílt a Lábas Ház. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./"

"Kató Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója tájékoztatott: a zágoni Kulturális Központ és a kovásznai kivált a múzeumból, az Erdővidék Múzeum pedig a Székely Nemzeti Múzeum baróti részlege lett. A zágoni Kulturális Központ 1997-ben lett az intézmény külső részlegévé. Mostantól Zágon felvállalja a központ finanszírozását. A kovásznai képtár a kovásznai származású, debreceni Kádár László földrajztudós adománya. /Váry O. Péter: Székely Nemzeti Múzeum. Kettővel kevesebb, eggyel több. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 8./ "

"Kós Károly születésének 120. évfordulóján Budapesten, a Petőfi Múzeumban kiállítás nyílt rendkívüli életművéről. A budapesti Állatkert pavilonjai, a zebegényi, az óbudai, a csucsai, a kolozsvári Monostor utcai templom, a kolozsvári magyar színház, számos sepsiszentgyörgyi épület, köztük a Székely Nemzeti Múzeum, a református iskola, a sztánai Varjúvár s még számtalan lakóház, középület tervrajza - hozzájuk a megvalósult építmények fényképe. Újság- és könyv-címlapok, plakátok, grafikák saját építész szakírói, művelődéstörténeti, szépirodalmi könyveihez és más szerzők: Nyírő József, Tamási Áron, Gulácsy Irén, Móricz Zsigmond, Áprily Lajos műveihez. Plasztikák, plakettek, levélpapírok, épület- berendezések, lapalapítások, művészcsoportok létrehozása... Szerteágazó életmű. Erdélyben csak a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őriz jelentősebb részt a hagyatékból. Innen eredeti anyagot nem sikerült szerezni, az ott készült fotókkal helyettesítik azokat. Amikor Kós Károly sztánai házát feldúlták (1944-ben), megsemmisült művészi munkásságának jelentős része. /K. M.: Az erdélyi polihisztor emlékkiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./ "

"75 éve született dr. Kovács Sándor muzeológus /Sepsiszentkirály, 1928. febr. 20. - Sepsiszentgyörgy, 1984. febr. 26./, a biológiai tudományok doktora, aki 1961-től a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ természettudományi részlegének első szakmuzeológusa lett. A múzeum ásvány- és kőzettani anyagának revideálására 1964-ben dr. Balogh Ernő egyetemi tanárt és Kónya Ádámot, később, 1969-ben pedig Mészáros Miklós kolozsvári geológust kérte fel. 1948-ban sikerült a múzeumba szállítani az Arad megyei Borosjenőről Diószeghy László már 1931-ben a múzeumnak adományozott lepkegyűjteményét, mely több mint 25 000 példányt foglalt magában. Dr. Kovács Sándor az új leltári jegyzék összeállításával párhuzamosan tudományos kutatómunkát is folytatott. 1981-ben Brassóban tartották az Európai Nemzetközi Paleontológiai Kongresszust. A szervezők dr. Kovács Sándort kérték fel A jégkorszak és állatvilága című kiállítás megrendezésére. Dr. Kovács Sándor tagja volt a Kovászna megyei környezetvédelmi bizottságnak. Ő állította össze elsőként a megye védett területeinek, növény- és állatfajainak, évszázados fáinak és dendrológiai parkjainak listáját. Többévi kutató- és megfigyelő munkát sűrített a részletes Rétyi Nyír-monográfiatanulmányba, ezzel a Rétyi Nyír fölkerült a védett területek országos listájára. Korai halálával nagy veszteség érte az erdélyi magyar tudományos társadalmat. /Kocs Irén muzeológus: 75 éve született dr. Kovács Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./ "

"Márc. 14-én zsúfolásig megtelt az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc győzelmének százötvenedik évfordulójára meghirdetett ökumenikus ünnepélyen a kolozsvári Szent Mihály templom. A gyülekezet jelentős részét a fiatalság tette ki. A rendezvényen szólásra emelkedtek az erdélyi történelmi egyházak az RMDSZ küldöttei. Az ökumenikus istentisztelet után a rendezvény a Farkas utcai református templomban folytatódott, ahol sor került a Márciusi Fórumra, amelyen megalakították az erdélyi magyar önkormányzati testületet Kezdeményező Bizottságot. A Szent Mihály templomban a házigazda, dr. Czirják Árpád római katolikus érseki helynök, pápai prelátus mondott liturgikus köszöntést. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta, hogy rendkívüli fontos a magyarság egységéért folytatott harc. Szabó Árpád unitárius püspök emlékeztetett arra, hogy 1848-at a történelem folyamán sokszor eltérő módon közelítették meg, pedig az "nemzeti önazonosságunk, kultúránk öröksége". Az evangélikus egyházat képviselő Kovács László Attila teológiai tanár után a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében Tőkés László püspök bibliai példával érzékeltette, hogy a körülmények fontosak, de nem meghatározóak. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke leszögezte, hogy az egység a közös cél hiányában nem jelent semmit. A közös cél az igazság kimondása. Ezután a gyülekezet átvonult a Farkas utcai református templomban tartott Márciusi Fórumra. A fórumot Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg. Mint mondotta, az a tény, hogy a mostani fórumra a református templomban került sor, nem azt jelenti, hogy a református egyház bevonult a politikába, hanem azt, hogy az egyház nem hajlandó a kispadon maradni. A megosztottsággal őszintén szembe kell nézni, orvosságot kell rá találni, amíg nem lesz túl késő, fogalmazott a püspök. Egyre többen hangoztatják, hogy az RMDSZ csúcsvezetői nem a nép érdekeit, hanem saját vagyonukat és hatalmukat védik, mondotta a püspök. Azt várják el az egyháztól, hogy álljon be a sorba, parancsra teljesítsen, mert ha nem, nem kap állami támogatást. A Márciusi Fórum elnökségi asztalánál Czirják Árpád kanonok, Kovács Zoltán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka, Tőkés László püspök, Szabó Árpád unitárius püspök, valamint Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója foglalt helyet. Tőkés László kiemelte Mózes Árpád evangélikus püspök hozzájárulását a fórum sikeréhez, aki betegsége miatt nem lehetett jelen. Tőkés László is kitért az egyház politikai szerepvállalásának kérdésére, példaként említve László Dezső egykori Farkas utcai lelkészt, az Erdélyi Fiatalok mozgalom egyik jeles képviselőjét és Márton Áron püspököt, aki mindig felemelte szavát az elnyomás ellen. Mint mondotta, nem az annyit hangoztatott széthúzás, megosztás a kulcsszó - nem kérünk a pártegységgé degradálódott nemzeti egységből. A püspök jelezte, hogy meghívták az összes RMDSZ-szervezetet. A püspök szerint a veszélyben levő egységet csak széles körű önkormányzati egységgel lehet megmenteni, és most ezt vállalták fel a történelmi magyar egyházak képviselői. Németh Zsoltnak, a Fidesz alelnökének a fórumhoz intézett üzenetét távollétében felolvasták. A magyar politikus a határon túli magyar kisebbségek autonómiatörekvésének fontosságát hangsúlyozta, illetve a státustörvény megmentéséért szállt síkra. Mint fogalmazott, ma már ott tartunk, hogy a kedvezménytörvényt egy magyar kormány ellenében kell megvédenie a Kárpát-medencei magyarságnak. A fórumon elsőként az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Közösség Önkormányzata kezdeményező testületének a megalakításáról szóló határozatot ismertették. Ennek a testületnek lenne a feladata összehangolni a különböző autonómiaformák alapján kialakuló nemzeti önrendelkezést. E tanácsba András Imre, Bodó Barna, Borsos Géza, dr. Csapó I. József, Fodor Imre, Gazda József, Katona Ádám, dr. Kincses Előd, Király Károly, Kónya Ádám, Kovács Zoltán, Nagy Pál, Pécsi Ferenc, Somai József, Szász Jenő, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Vanek Ferenc és Vekov Károly került be, a 19 tag mellé a későbbiek során további tizenkettőt javasolnak. A fórum tanácsadó testületről és aláírásgyűjtési akcióról is döntött. Dr. Csapó I. József részletesen ismertette a célkitűzéseik megvalósításához nélkülözhetetlen alkotmánymódosítási elképzeléseket. Ennek értelmében Románia jelenlegi alkotmányának első szakasza ez lenne: Románia szuverén, független, szociális és demokratikus jogállam, hasonlóan sok más nyugati állam alaptörvényéhez. A következő szakaszok módosításával kell törvényes lehetőséget teremteni a különböző autonómiaformák kivitelezésére. Csapó szerint az önrendelkezést külön kerettörvény-tervezetben is le szeretnék tenni a román törvényhozás asztalára. További határozatok születtek a státustörvény védelmében, a kettős állampolgárság megteremtése ügyében, erdélyi magyar nemzeti és egyházi figyelőszolgálat létrehozásáról, illetve arról is döntöttek a résztvevők, hogy a következő fórum színhelye Szász Jenő polgármester javaslatára Székelyudvarhely lesz. A több mint háromórás fórum a Farkas utcai templom dermesztő hidegében példamutató higgadtságban telt el. Amint Tőkés László fogalmazott, az ellentábor mindent elkövetett, hogy a mostani rendezvényt lejárassa, az embereket megfélemlítse, azonban a kezdet mégis megtörtént. /Makkay József, Ördög I. Béla: A szakadás emberi bűn, az egység Isten csodája. Népes márciusi Fórum Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./"

"Márc. 23-án kezdődött Tusnádfürdőn a XI. Épített Örökség-védelmi Nemzetközi Konferencia, amelynek témája ezúttal a Történeti épületek felújításának kompatibilitási kérdései. A hét országból érkezett résztvevők színvonalas előadásokat, illetve kerekasztal-beszélgetéseket követhetnek figyelemmel. Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg a magyarországi világörökségi helyszíneket bemutató kiállítás. A konferencia főszervezői a Transylvania Trust Alapítvány, az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesülete és a Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság. /Nemzetközi műemlékvédelmi konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 25./"

"Fél éve vette fel Kisborosnyó iskolája a falu nagy szülöttének, Nagy Károly erdélyi református püspöknek a nevét, aki a felekezeti oktatás megmentője volt, és máj. 11-én új névadásra került sor. Ez alkalommal a neves kisborosnyói Tompa család egyik tagjáról, Herszényiné Tompa Kláráról nevezték el a falu óvodáját. Tompa Klára (1883-1944) - miként az óvoda épületén elhelyezett emléktáblán is olvasható - ,,minden közjó támogatója", a falusi oktatás és az egyház állandó segítője-pártolója volt. A család ajándékozott telket az iskolának és az egyháznak. Damó Gyula nyugalmazott igazgatótanító ismertette életét az emléktábla leleplezése alkalmával. Az emléktáblán Tompa Miklós (1830-1901) neve is ott áll, aki Háromszék vármegye alispánjaként Kisboronyó közéletének pártolója-segítője volt, és nevét viseli a tavasz folyamán itt létrehozott Tompa Miklós Egyesület. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója tartott előadást A Tompák szerepe a magyar kultúrában címen. A Tompa rokonok megígérték, hogy játékokkal, felszerelésekkel és könyvekkel fogják segíteni a kis intézményt. /Kisgyörgy Zoltán: Faluvilág: Névadó ünnepség és Tompa-találkozó (Ünnep Kisborosnyón). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 15./"

"Megjelent Jakab Albert Zsolt Háromszék néprajzi és honismereti bibliográfiája (1844-2002) című munkája, több mint hatszáz szerzőtől önálló könyvben, tanulmánykötetben, évkönyvben, periodikában szétszórtan megjelent 1878 publikáció adatait tartalmazza. A bibliográfiát a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) munkatársai az MTA Arany János Közalapítvány segítségével állítottak össze és az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával adtak ki. A Kriza János Néprajzi Társaság értesítőinek sorozatában a XIII. évfolyam 1-2-es kiadványaként megjelent kötet az elmúlt másfél század háromszéki vonatkozású néprajzi és honismereti munkáinak jegyzékét tartalmazza Orbán Balázstól a jelenkori szerzőkig. A KJNT munkatársai a néprajzi jellegű közlemények mellett összegyűjtötték a vidék egyházi, iskolai, művelődési életével kapcsolatos publikációk szakirodalmi adatait, valamint összesítették a Háromszék múltjával, művészettörténeti emlékeivel, régészeti feltárásaival kapcsolatos irodalmat is. A bibliográfia sepsiszentgyörgyi bemutatóján Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke elmondta, e hasznos tényanyagot tartalmazó munka az eddig megjelent szakirodalom áttekintéséhez nyújt segítséget. Pozsony Ferenc szerint a Háromszékkel foglalkozó munkák nagy száma arra utal, hogy vidéken is lehet tudományt művelni, erre igen jó példa Gazda Klára több évtizedes munkája: ő volt az, aki a Székely Nemzeti Múzeumnak a háromszéki tárgyi kultúrát bemutató, a második világháborúban elpusztult gyűjteményét újrateremtette. /Fekete Réka: Háromszék néprajzi és honismereti bibliográfiája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./"

"Jövő év végére várhatóan látogathatóvá válik a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, a helyi önkormányzat, valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum által közösen tervezett Erdővidéki Múzeum. Az intézményt a forrásfeltárás, a tudományos kutatás és a közművelődési programok beindulása akár Erdővidék szellemi központjává is avathatja. Kató Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elmondta, hogy az Erdővidéki Múzeum beindításáért felelős intézmények együttműködési szerződést kötöttek, amely szerint a baróti önkormányzat az épület feljavítását és a működési költségeket biztosítja, a Székely Nemzeti Múzeum a tevékenység szakmai oldalát, az alkalmazottak bérezését vállalta fel, míg a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület szolgáltatja az épületet, fenntartva a jogot, hogy az épületben rendezze be székhelyét. Barót híres szülötteire emlékezve Baróti Szabó Dávid-Gaál Mózes emlékszobát rendeznek be, a másik két teremben állandó kiállítást lesz. A tetőteret időszakos kiállításoknak szánják. /Benedek Márta: Múzeum létesül Baróton. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./"

"Gyergyószentmiklóson véget ért az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-vándorgyűlése. A két nap alatt 42 tudományos dolgozat hangzott el. Garda Dezső kiemelte: "Nem csak az eddigi legnagyobb EME-vándorgyűlésen vagyunk túl, de az előadások minősége is kiemelkedő volt. Sikerült olyan történeti képet kialakítani, ami a székely civilizáció főbb alapelemeit domborította ki, emellett nagyon sok dolgozat a legújabb kutatások eredményeit mutatta be. Örvendetes volt a nagyszámú fiatal kutató jelentkezése és, hogy az összes székely térségből érkeztek kutatók, így Székelyföld tudományossága fel tudott zárkózni az ismert honi kutatók (Egyed Ákos, Magyari András, Péntek János, Kozma Dezső, Kötő József és mások) mellé. Ez annál is fontosabb, mert a tudományos munka megmaradásunk egyik feltétele." /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Véget ért az EME-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./Az Erdélyi Múzeum Egyesület A székelyföld történelme, kultúrája, földrajzi helyzete és néprajzi sajátosságai elnevezésű vándorgyűlése Gyergyószentmiklóson 1990 óta az egyesület legnagyobb rendezvényének számít: két nap alatt összesen 42 történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelv- és irodalomtudományi dolgozat hangzott el. Sipos Gábor (Sapientia) dolgozata az egyházak együttélését taglalta a XVII.-XVIII. századi Fogarasban. Egyed Ákos akadémikus, az EME-elnöke a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület 1875-ös megalakulásáról és működéséről szólt. Délutántól két helyszínen folytatódtak az előadások, a történelmi szakosztály a Székelyföldet járta körül: Vofkori László (Sapientia) a Székelyföld földrajzi határairól értekezett, Botár István (Csíki Székely Múzeum - CSSZM) Csíkszékről a X.-XIV. században; Tüdős S. Kinga (N. Iorga Intézet, Bukarest) I. Mikes Kelemen erdélyi főúr (a Törökországi levelek írójának nagybátyja) 1685. évi csíksomlyói temetését mutatta be, előkészületeivel, pompájával, korabeli szokásaival. Pál Antal Sándor (Marosvásárhely) Marosszék etnikai összetételének XVII.-XIX. század közötti alakulásáról értekezett: a románság nagy arányú betelepedése a XVII. század elején kezdődik, majd a XVIII. század elején megismétlődik, amikor a kuruc-labanc háború és a pestisjárványok miatt a telkek 31%-a válik lakatlanná, és a földesuraknak munkaerőre van szükségük. Szőcs János (CSSZM) három székely falutörvényt ismertetett: az elpusztult Monyasd, valamint Tusnád és Szépvíz falutörvényeit; Zepeczaner Jenő (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) Vargyas Dánielt és családját ismertette. A művelődési ház másik termében székelyföldi intézményeket, néprajzi és helytörténeti vonatkozásokat taglaló dolgozatok hangzottak el: Lukács Mária (Gyergyószentmiklós) a gyergyói múzeum megalakulásának folyamatáról tartott előadást; Balázs Lajos (Sapientia) a keresztnevek változásairól, Farkas Irén (CSSZM) a csíki népi mesterségekről értekezett; Kémenes Mónika (Gyergyószentmiklós) a Lázár-kastély kályháiról és kályhacsempéiről, Kiss Portik Irén a csángó és székely írott tojások motívumainak pogány üzenetéről, István Anikó (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) István Lajos néprajzosról tartott előadást, Szabó Judit (kézdivásárhelyi múzeum) a gyergyói tulajdonjegyekről. Szombaton a történelmi szakosztályon Magyari András professzor gyergyóiak részvételét követte nyomon a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, Garda Dezső a székely határezredekről, Cserey Zoltán Háromszék részvételéről az 1788-as osztrák-török háborúban, Albert Ernő az utolsó Gábor Áron által öntött ágyúkról, Demeter Lajos (Sepsiszentgyörgy) a határőrségi vagyon visszaszerzéséről tartott előadást; Demeter László (Barót) Horváth Ignácz és Balázs Konrád emlékiratait ismertette az 1848-49-es forradalomról; Roth András Lajos (Székelyudvarhely) Mezőgazdasági ismeretterjesztés a XX. század elején címmel tartott előadást, Bíró Rózsa (Sepsiszentgyörgy) a háromszéki határőrvagyon örökségéről és a Háromszéki Székely Tanalapról, Papucs András (Sepsiszentgyörgy) a székelyföldi erdei kisvasutakról, Tóth Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) a szentkereszthelyekről és szerepükről a múzeum történetében, míg Rokaly József (Gyergyószentmiklós) Gyergyócsomafalváról 1937-1946 között, az országos hatalmi változások tükrében. Az irodalmi-néprajzi szakosztályon Péntek János professzor (BBTE) a nyelvi regionalitás értékeiről tartott előadást, Olosz Katalin (Marosvásárhely) az 1849-es orosz intervenció emlékeiről a szájhagyományban, Márton László a vízimalmokról a Székelyföldön, míg Kozma Dezső (BBTE) Hagyomány és megújhodás Aranytól Adyig címmel tartott előadást. Nagy Mihály Zoltán (tudományos kutató, Kolozsvár) Háborús bűnös volt-e Wass Albert? című előadása kapcsán kérdésként fölmerült egy perújrafelvétel lehetősége és kimenetelének esélyei. Kötő József EMKE-elnök Senkálszky Endre színművész visszaemlékezése segítségével ismertette a Kolozsvári Nemzeti Színház történetét 1940-44 között, Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) Bod Péter Magyar Athenasát, az 1767-ben megjelent első magyar irodalomtörténeti lexikont ismertette, amely megjelent újrakiadásban; szintén ő olvasta fel Wolf Tamás budapesti szerkesztő dolgozatát az erdélyi tudományszervezésről a két világháború között. Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy) Benkő József esperes Filius posthumusát ismertette, amely másolatban maradt fenn, és átmenti az erdővidéki egyházmegye elveszett levéltárát. A kutatócsoport az egyházmegye 300. évfordulójára tervezi kiadását. Kocs Irén (Sepsiszentgyörgy) a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi tárgyi gyűjteményeinek fejlődéséről tartott előadást és a szervezett kutatóexpedíciókról a két világháború között, Garda Dezső pedig a gyergyói tutajozásról, amelynek kezdetei az 1600-as évek elejére tehetők, egy időben a Portik (parik) név megjelenésével. A vándorgyűlés végén Garda Dezső parlamenti képviselő, a rendezvén főszervezője megköszönte az előadóknak a részvételt. /Gál Éva Emese: Maratoni vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./"

"Rangos konferenciának ad otthont e héten Kovászna: az immár 37. kiadását megért régészeti ásatási beszámolók ülésszakát a kulturális és egyházügyi minisztérium, a Székely Nemzeti Múzeum, a Brassó megyei Történeti Múzeum, a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum és a Keleti-Kárpátok Múzeuma szervezi. Az egész hetes rendezvénynek jún. 2-án kezdődött.Az ülésszakhoz kapcsolódó, Új régészeti felfedezések Délkelet-Erdélyben című, az utóbbi öt évben Kovászna, Hargita és Brassó megyében végzett régészeti feltárásokat, fellelt tárgyakat bemutató időszakos kiállítás is nyílik. A tárlat anyagából azonos címmel magyar, román és angol nyelvű katalógus jelenik meg, a magyar nyelvű a Székely Nemzeti Múzeum saját kiadványaként, Bordi Zs. Loránd régész-muzeológus szerkesztésében. /Új régészeti felfedezések Délkelet-Erdélyben (Szakmai konferencia Kovásznán). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./"

"A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /Kolozsvár/ új számában olvasható tanulmányok között van Máthé Dénes: A költői kép strukturalista és generatív megközelítésének néhány sajátossága; Csomortáni Magdolna: A csíki víznevek nyelvi elemzése; Kádár Edit: Etnolingvisztikai vitalitás a szórványban (Oltszakadát) ; Murádin László: Az összefoglaló fogalmak megnevezéseinek hiánya a moldvai csángó nyelvjárásban. Az Adattár rovatban Sas Péter a Székely Nemzeti Múzeum történetéből közölt dokumentumokat, a folyóirat a nyolcvanéves Janitsek Jenőt köszöntötte. /A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XLIV. évfolyam 1-2. számának tartalmából. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./"

"Néhány hét alatt hárommillió lej gyűlt össze a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület (GMKE) téglajegyakcióján. A baróti egyesület júliusban kezdeményezte azt a közadakozást, amelynek célja Erdővidék tájmúzeumának létrehozása. A létesítményben dokumentációs könyvtár is helyet kap. Demeter László történész, a GMKE elnöke beszámolt arról, hogy 50, 100 és 500 ezer lejes téglajegyeket bocsátottak ki. A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal (SZNM), valamint Barót polgármesteri hivatalával kötött szerződésben vállalta Erdővidék Tájmúzeumának létrehozását és fenntartását költségvetési és pályázati forrásokból. Erdővidék tájmúzeumát azon a telken létesítik, amelyen Baróti Szabó Dávid (1739-1819, Virt) jezsuita pap, költő-műfordító és tanár szülőháza állt egykoron. Az egyesület 2002-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával megvásárolta a főépületet, a telket a Székely Nemzeti Múzeum kezeli. Baróton az 1980-as évek elején működött "múzeum". Néhai Kászoni Gáspár órásmester saját gyűjteményét ajándékozta az baróti állandó kiállításnak. A főleg ipar-, illetve céhtörténeti tárgyakból álló gyűjtemény 1981 és 1985 között volt látható, amikor a kiállítást bezárták, majd a gyűjteményt 1992-ben Sepsiszentgyörgyre szállították. Ez az anyag képezi majd az új tájmúzeum törzsanyagát; több erdővidéki magángyűjtő jelezte: szívesen adományoz saját készletéből a leendő múzeumnak. /Benkő Levente: Őszre kiállítást terveznek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./"

"Baróton a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület a háromhavonta megjelenő Erdővidéki Lapok után újabb művelődés- és tudománynépszerűsítő kiadványsorozatot bocsátott útjára Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár címmel. Az első szám a tavaly májusban Kossuth Lajos emlékére tartott tudományos ülésszakon Csikány Tamás hadtörténész, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára, Egyed Ákos történész, az MTA tagja, az EME elnöke és Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója előadásait foglalja magában. Legközelebb valószínűleg a tavasz folyamán sorra kerülő Nagybaczoni Nagy Vilmost méltató előadások (a célnak sikerült megnyerni négy budapesti szaktekintélyt) anyagát közlik. /(hecser): Új kiadvány Erdővidéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./"

"Elszigeteltséggel és szegénységgel küszködik a Homoródmente. Oklándon az 1998-as tűzvész után felújított községi könyvtár falán Beke Gyula Múzeum feliratú tábla árulkodik a kis néprajzi gyűjteményről, amelyet a kiállítás névadója hagyott hátra három évtizedes oklándi tanítóskodása után. Tette nem egyedüli magyar nyelvterületen, hiszen például Zathureczkyné Cserey Emília gyűjteményéből született a Székely Nemzeti Múzeum, a háromszéki Csernátonban idős Haszmann Pál kollekciójából jött létre a ma már híres falumúzeum, Baróton Kászoni Gáspár néhai órásmester adományából készül újraindulni az Erdővidéki Tájmúzeum. Gondot jelent, hogy tárlók és vegyszerek hiányában Oklándon a gyűjtemény faanyaga szemmel láthatóan pusztul. A valamikori 22 500 kötetből 2002. decemberére 10 004 maradt, miután több ezer könyvet kiselejteztek. A három faluból, Oklándból, Homoródújfaluból és Homoródkarácsonyfalvából álló 4000 lelkes községből főleg a gyermekek és fiatalok, télen inkább a felnőttek keresik fel a könyvtárat. Mostanában évente alig 1-1 millió lejből vásárolhatnak, ebből legfeljebb 4-5 kötetre futja. Legutóbb 2000 decemberében szereztek tekintélyesebb mennyiségű olvasnivalót, amikor a Pro Hungaris Alapítvány 200 kötettel ajándékozta meg az oklándi tékát. /Benkő Levente: Gondolatok az oklándi könyvtárban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./"

"Szept. 15-én Sepsiszentgyörgyben, a Székely Nemzeti Múzeumban dr. Szász István Tas Erdélyből elszármazott, Magyarországon élő, de gyökereihez hű író, költő, publicista, szakíró hétkötetes, Egy haza - két ország összefoglaló címmel megjelent könyveivel és egy rendhagyó személyiséggel ismerkedhetett meg a nagyszámú közönség. A szerző kolozsvári értelmiségi családból származik, orvostanhallgató volt, 1959-ben kirúgták az egyetemről, ólombányában dolgozott, mozaikos segédmunkás lett, visszakerült az egyetemre, aztán primitív körülmények közt kellett körorvosként dolgoznia, szakmai téren nem hagyták előrehaladni, s mikor szemébe mondták: Kolozsvárnak magyar orvosra nincs szüksége, aztán ,,mocskos munkára" akarták fogni - a kitelepedést választotta. Dr. Szász István Tas nem vallja magát sem írónak, sem költőnek, csupán erdélyi embernek, aki megörökíti gondolatait. Ezért publikálta az évek során született, az erdélyi, az Erdélytől elszakadni nem tudó ember tollával íródott írásait, s ezért készül a következő öt kötet kiadására is. /(vop): Erdélyből Erdélybe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./"