"Rövidesen bejegyzik a Székelyföld egységes fejlesztéséért létrehozott Prosperitas Egyesületet tájékoztatott Demeter János, a háromszéki önkormányzat elnöke. A hivatalos bejegyzés azért is sürgetővé vált, mivel várhatóan október második felében utaznak Budapestre a megyei önkormányzat vezetői, ekkor tárgyalnak a magyar kormány különböző minisztériumaitól remélt jövő évi támogatásokról. A Prosperitas alapcélkitűzéseként szerepel a Székelyföldi Fejlesztési és Kutatási Központ létrehozása, és az ígéretek értelmében ezt a tudományos intézményt támogatná a Magyar Tudományos Akadémia - fenntartási költségeihez pedig hozzájárulna a magyar állam is. "Az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatójához, Szarka Lászlóhoz eljuttatunk egy dokumentumot, amelyben közöltük, hogy nagyjából sikerült véglegesítenünk az intézet szerkezeti felépítését és a működési elképzeléseket. Ez képezi majd a magyarországi tárgyalások alapját." A központ ideiglenes székhelye a Székely Nemzeti Múzeumban lesz. A civil szervezetet április elején alapították meg Sepsiszentgyörgyön, a Maros, Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok elnökeinek kezdeményezésére. /Farkas Réka: Demeter János: fontos a forgatókönyv. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./"

"Okt. 15-én megnyitották a Csíki Székely Múzeum kápolnatermében azt a kiállítást, amely Erdély nagy püspöke, Márton Áron életútját kíséri végig. A most Csíkszeredában látható anyag - fényképek, festmények, írásos dokumentumok - ez év tavaszán a Terror Háza Múzeumban /Budapest/ időszakos kiállításként kapott helyet, tájékoztatott Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. Egy üzletember, Nyárádi István és Gergely István csíksomlyói plébános ötlete volt: az anyagot vándorkiállításként kell bemutatni a Székelyföldön. A kivitelezésben az egri Segít a Város Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány volt a partner. Két hónap múlva a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumba, onnan pedig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba viszik a kiállítást, hogy végül Márton Áron szülőfalujában, Csíkszentdomokoson kerüljön a közönség elé. A kiállított anyaghoz kapcsolódik egy film is, amelyet különböző régi filmrészletekből, bejátszásokból, interjúkból, emlékezésekből, a korabeli sajtóban megjelent részletekből állítottak össze. A kiállítás megnyitóján a Csíki Székely Múzeum udvarán egy fenyőfát ültettek el, ezzel is tisztelegve Márton Áron végakarata előtt, amely szerint temetésére nem virágot, hanem fenyőágat kért. A megnyitón Tamás József segédpüspök emlékezett a nagy elődre. /Takács Éva: Márton Áron emléke képeken, filmen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./"

"Az erdélyi közélet három nevezetes személyiségének tiszteletére nyílt kiállítás okt. 30-án a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Építkezők címmel Csutak Vilmos százhuszonötödik, Kós Károly százhuszadik, valamint Debreczeni László születésének századik évfordulóján a kiállítást Kató Zoltán jelenlegi és Kónya Ádám volt múzeumigazgató nyitotta meg. Csutak Vilmos történész, tanár, később iskolaigazgató 1923-tól kezdve haláláig a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Kós Károllyal közösen néprajzi tárgyú gyűjtéseket, felméréseket végzett, és a székelyföldi levéltárak egységesítésén fáradozott. Könyvillusztrációk, épületek és templomok rajzai, a sztánai ház tervei, vallomások, barátok méltatásai és egy kisfilm állít emléket Kós Károly maradandó munkásságának. Követője, Debreczeni László fáradhatatlanul kutatta fel Erdély mintegy félezer templomát és tornyát, felmérte, lerajzolta azokat. /Demeter Virág-Katalin: Építkezők öröksége. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./"

"Kisgyörgy Zoltán kimutatást vezet a háromszéki településekről készült, készülő, kéziratban vagy nyomtatásban megjelent-megjelenő falumonográfiákról. Most a Gáspár-féle köpeci monográfiáról adott hírt. Gáspár József (1899-1989) református kántortanító, helytörténész az 1960-as évek elején összegyűjtötte Köpec bányászfalu és a vele szomszédos Miklósvár történetére vonatkozó adatokat. A rendszerváltás után az unokák fénymásolatot készítettek nagyapjuk monográfiájáról, a vaskos kéziratot, a nagyapa szép gyöngybetűivel, hét kötetbe szerkesztették, helytörténeti bibliográfiaként megőrzés végett a köpeci református egyháznak és a falu iskolájának adták. Egy példányt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak, egyet pedig dr. Egyed Ákos történésznek ajándékoztak. A Gáspár unokák megmentették a kéziratot. Gáspár József kéziratban hagyta például Lisznyó monográfiáját, hisz ennek a falunak is tanítója volt. Tanulmányokat írt a tudós középajtai pap Benkő Józsefről, aki hat esztendeig Köpecen szolgált, az 1661-es csemeréti csatavesztésről, az író Ádám Éváról (Kamenitzky Etelkáról), a keresztúti emlékmű lerombolásáról stb. /Kisgyörgy Zoltán: Köpec históriája (Falumonográfiák sorsa). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./"

"Imecsfalva nevét 1561-ben említik első alkalommal írásban. A kis katolikus közösség lélekszáma a 300-at sem éri el. Kevés református is él a faluban. A katolikus templom 1805 és 1808 között épült, s rajta a késő barokk elemeit lehet felismerni. Volt a falunak egy nagyon régi temploma is, romjaira az út építésekor bukkantak rá. Idegenforgalmi látnivaló a ma iskolaként szolgáló, egykori Cserey-kúria XVIII. századi, kissé átalakított árkádos-tornácos épülete. Falán emléktábla, rajta ez a szöveg: "Ebben az udvarházban élt és / hozta létre a Székely Nemzeti Múzeum / alapját képező gyűjteményt / Cserey Jánosné / született Zathureczky Emillia 1824-1905 / Állíttatta Cserey Jánosné Baráti Társaság 1997-ben." A márvány emléklap fölött, Vetró András fémplakettjén a múzeumalapító arcmása és a kúria kicsinyített képe látható. Itt van a székhelye az említett baráti társaságnak, melynek elnöke Turóczy Árpád tanító. A falucska központjában áll egy millecentenáriumi kopja, melyet az esemény és a falu mindenkori hőseinek emlékére állíttatott Imecsfalva szülötte, Kicsid Béla. /(Kgy. Z.): Imecsfalva (Falulexikon). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./"

"A XI Erdővidéki Közművelődési Napok keretében a Kós Károly-emlékkiállítást Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója nyitotta meg. Dávid Gyula író, szerkesztő és Jánó Mihály művészettörténész tartott előadást. /(hecser): Kós Károly - az ember és a gondolkodó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./"

"Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke, Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Jánó Mihály művészettörténész és Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója Budapestre ment, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában felkeresték Hiller István tárcavezetőt, aki határozott ígéretet tett arra, hogy támogatja a jövő évben Sepsiszentgyörgyön megrendezendő Osstinato Kárpát-medencei Összművészeti Fesztivált.A háromszékiek 25 millió forintnyi támogatást kértek, s a tanácselnök reményei szerint meg is kapják. A szeptember végi, október eleji fesztivált a Székely Nemzeti Múzeum fennállásának 125. évfordulójára szervezendő rendezvények is gazdagítják. A miniszter támogatásáról biztosította a küldöttséget három, 48-as kötődésű háromszéki műemlék, a Lábas Ház, a bodvaji vashámor és a kézdivásárhelyi székely katonanevelde helyreállításában, ám kérte, mielőtt összegekről tárgyalnának, küldjék el az épületekkel kapcsolatos hasznosítási elképzeléseket. A Lábas Házban civil szervezetek székházát szeretnék berendezni, a vashámor környékén szabadtéri ipartörténeti emlékparkot alakítanának ki, a katonanevelde épületében művelődési központot szeretnének berendezni. Az erdélyi körútján tett szóbeli ígéretén túl Mádl Ferenc államfőt írásban is felkérték az Osstinato-fesztivál fővédnöki tisztségének elfogadására, s a levél átadását a tanácselnök a Határon Túli Magyarok Hivatalára bízta. A küldöttség találkozott Szabó Vilmossal, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkárával is, aki ígéretet tett a januárban induló Székelyföldi Fejlesztési Intézet támogatására. /(sz.): Támogat a művelődési miniszter. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./"

A múlt év végén a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadónál látott napvilágot a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Képtára alapkiállításának katalógusa, Panteon címen. Vargha Mihály, a képtár igazgatója, a kötet szerkesztője rámutatott, a Panteon az első kiadvány a 125 éve létező gyűjteményről. A képtár 2500 műtárggyal rendelkezik, az alapkiállításon viszont alig másfél százat tudnak bemutatni. /Demeter Virág-Katalin: Katalógus a múzeum gyűjteményéről. = Krónika (Kolozsvár), jan.13./

Megjelent a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /Kolozsvár/ XLV. évfolyama 1–2. száma. Az új számban tanulmány olvasható többek között Sas Pétertől /Herepei János tudományszervezői munkássága a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban/, Egyed Emesétől /Szent István alakja a XVIII. századi magyar irodalomban/ és Péntek Jánostól /A hiány tünetei a külső régiók magyar nyelvi változataiban/. Gaal György az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus munkálatairól számolt be. /A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XLV. évfolyama 1–2. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

Elkezdheti a munkát a Székelyföldi Fejlesztési Régió alapjául szolgáló civil szervezet. A Székelyföldi Fejlesztési és Kutatási Intézet létrehozását tűzte ki elsődleges célul a frissen bejegyzett Prosperitas Egyesület. A Székelyföldi Fejlesztési Régió alapjául szolgáló civil szervezet bejegyzéséhez szükséges minisztériumi engedélyekre több hónapon át vártak az alapítók. A Prosperitas Egyesületet tavaly tavasszal hozta létre Maros, Hargita és Kovászna megye önkormányzata közéleti személyiségek és a történelmi egyházak támogatásával, bejegyzését február 13-án hagyta jóvá a sepsiszentgyörgyi Városi Bíróság. – A munka neheze csak most kezdődik – fogalmazott a lebonyolítást vállaló Kovászna megyei tanács elnöke, Demeter János. Az első feladat a Prosperitas Egyesület közgyűlésének mielőbbi összehívása lesz, amelyen megválasztják majd a végleges vezetőséget, és döntenek a stratégiáról. A Székelyföldi Fejlesztési és Kutatási Intézet a Székely Nemzeti Múzeumban rendezi be sepsiszentgyörgyi irodáját, a Properitas háromszéki központja a megyei könyvtárban lesz. /Farkas Réka: Bejegyezték a Prosperitas Egyesületet. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./

Február 19-én Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták a sepsiszentgyörgyi Albert Kiadó két legújabb kötetét, Szabó Gyula kolozsvári író Kényszerpályák – emlékek egy letűnt írói idő elejéről és végéről, illetve Albert Ernő A halál völgye – a határőrség szervezése 1762–1765-ben című könyvet. Albert Ernő a bemutatón vallomással kezdte: tanárként jött fél évszázada Sepsiszentgyörgyre, de mindig is feladatának érezte, hogy az oktatásnál többet tegyen; és ajánlással végezte: legújabb könyve tisztelet azoknak a székelyeknek, akik halált megvetve küzdöttek szabadságért, függetlenségért, anyanyelvért. /(vop): Régibb s újabb történelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./

Kormányhatározat értelmében a Kovászna megyei önkormányzat megkapta a Román Nemzeti Bank egykori, sepsiszentgyörgyi kirendeltségét, ahol várhatóan Kortárs Képzőművészeti Galériát rendeznek be. Az új kiállítótermet a Székely Nemzet Múzeum mellett működő Képtár részeként képzelik el. /Farkas Réka: Művészeti galéria a bankban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./

Ápr. 25-én Sepsiszentgyörgy a Szent György-napok alkalmával átadták át az idei három Pro Urbe-díjat, valamint egy díszpolgári címet.  Vidor Alice nyugalmazott szerkesztő, műfordító a Talita Kumi gyermekvédő társaság mindenese, a Kincs nevű, gyermekeiket egyedül nevelő asszonyoknak menedéket nyújtó otthon megalapítója, Sztolyka Gábor, a Textil futballcsapat egykori játékosa kapott Pro Urbe-díjat és dr. István Tibort több mint hatvanéves orvosi tevékenységéért.   Sepsiszentgyörgy díszpolgára címet adományozta az önkormányzat a Budapesten élő, de háromszéki származású, életének 85. évét taposó dr. Kicsi Sándornak, a Magyar Tudományos Akadémia Lexikonszerkesztősége egykori igazgatójának. /(s): Átadták a Pro Urbe-díjakat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./ Kicsi Sándor /sz. Dálnok, 1919. márc. 4./ a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végzett 1938-ban. 1945-47 között a Székely Mikó Kollégium tanára volt, majd Magyarországra távozott. 1958–80 között a Magyar Tudományos Akadémia Lexikonszerkesztőségének igazgatójaként irányította a magyar enciklopédikus sorozatok megjelentetését (Magyar irodalmi lexikon, Atomfizikai lexikon, Magyar életrajzi lexikon, Magyar néprajzi lexikon stb.).  Az 1980-as években közreműködött a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 1929. évi emlékkönyvének újra megjelentetésében, egyben megírta a múzeum történetét. Ugyanabban az évtizedben készült el Erdély leírásával, amely a szintén háromszéki származású Szacsvay Imre fotóival az Erdélyi Utakon című monumentális három kötetben jelent meg.  /Kónya Ádám: : Dr. Kicsi Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./

Gelencén máj. 9-én, vasárnap szobrot avatnak, a nagyközség Bodor György emléke és életműve előtt tiszteleg. Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotása révén a székelység történetét kutató, a Bukovinába telepített, majd a Kárpát-medencében szétszóródott csoportok megmaradásáért és együtt tartásáért cselekvő személyiség szülőföldjén jut életművéhez méltó emlékhez. A Bodor György nevét viselő gelencei művelődési egyesület, a polgármesteri hivatal, az egyházi és az oktatási intézmények az újabb térplasztikai alkotás felavatásával Gelence Háromszék legelkötelezettebb emlékjelállító és műemlékmentő községei közé emelkedik, írta Sylvester Lajos. A település másik kiemelkedő személyiségének, Jancsó Benedeknek már van portrészobra. A műemlék templom, egy egész sor térplasztikai alkotás, a millenniumi, a világháborús és szabadságharcos emlékművek szerepet játszottak abban, hogy Gelence a múlt év legdinamikusabban fejlődő nagyközsége volt. Halász Péter néprajzkutatónak a Honismeret 2004/2. számában közölt esszéjéből vett részlettel emlékeztek dr. Bodor Györgyre. Kézdivásárhelyen született 1904-ben, de valójában mindig a vele szomszédos Gelencét tartotta otthonának, családja fészkének, s oda is tért meg halála után. A jogi egyetemet Budapesten végezte. Azok közé az emberek közé tartozott, akik soha nem nyugodtak bele Szent István országának szétdarabolásába. Fiatalon kapcsolódott Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjához, amelynek 1934-ben főtitkára lett. 1945-ben a Bácskából menekülő bukovinai székelyek letelepítését vállalta. Bonyhád székely szellemi központtá szervezését akarta elvégezni, de a kommunista hatalomátvétel keresztülhúzta terveit. A kecskeméti Forrás folyóirat közölte Bodor György Székely honfoglalás 1945-ben című visszaemlékezésének részleteit /1975/3-4/. A bukovinai székelyek 1764 óta idegenek között éltek. 1945 után Tevelen Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézetet alapítottak 12 székely pedagógussal. 1947-ben Németh Kálmánnal, a bukovinai Józseffalva legendás plébánosával Bonyhádra hívták Herepei Jánost, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatóját, s megteremtették a bonyhádi Székely Múzeum működéséhez szükséges feltételeket. Később Bodor György barátaival, az ország állapotán és jövőjén vitatkozva, lehetőség szerinti szellemi műhelyt teremtve találkozgattak, közben politikai ügynökök figyelték őket. Püski Sándorral együtt letartóztatták őket és 1962 júniusában Budapesten a bíróság Bodor Györgyöt is elítélte három és fél évre. Szabadulása után a székely falutörvényekről, heraldikai képletekről s a székely nemzetségi szervezetről szóló írásai különböző folyóiratokban jelentek meg. 1967-ben fejezte be, de 1976-ban bekövetkezett haláláig csiszolgatta nagyszabású történelmi munkáját, amely A székely nemzetségi szervezet /Pallas Akadémia Kiadó/ címmel 2003-ban jelent meg Csíkszeredában /(sylvester): Egy ,,izzó lelkű magyar” ember. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./ Németh Kálmán könyve a bukovinai székelyek hazatéréséről: Százezer szív sikolt /Bácsjózseffalva, 1941/

A háromszéki művelődési élet három személyiségét tüntette ki máj. 18-án Iliescu elnök. A kultúra területén kifejtett tevékenységéért, a művelődési örökség ápolásáért és népszerűsítéséért elismerésben részesült Haszmann Pál, a csernátoni múzeum igazgatója, Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa és Musát Gyula, a Kovászna megyei Művelődési Intézet munkatársa. Az érmet és a díszoklevelet Horia Grama prefektus adta át. /Államelnöki kitüntetések Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), máj. 19./

Tudományos kutatómunkája elismeréseként a kulturális érdemrend tisztikeresztjét adományozta Iliescu államfő Cserey Zoltán muzeológusnak. Bordi Zsigmond Loránd, szintén a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa, kultúrafejlesztésért harmadosztályú kulturális érdemrendet kapott. A díjakat Iliescu jelenlétében Razvan Theo­dorescu tárcavezető adta át Bukarestben. /Szekeres Attila: Tisztikereszt Háromszékre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./

Ferenczi Géza nyolcvanéves történész-régész húsz éven keresztül a székelyudvarhelyi múzeum igazgatója volt. 1954-ben került, Székelyudvarhelyre. 1943-ban érettségizett Kolozsváron, majd jelentkezett a Ludovika Akadémiára. Másfél éves nyugati hadifogságból 1946-ban tért haza Kolozsvárra testvérével Istvánnal együtt, aki – akárcsak édesapjuk – szintén régész-történész volt. Édesapja, Ferenczi Sándor régész szovjet hadifogságban halt meg. Ferenczi Géza 1947-ben beiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre, földrajz-földtan szakra, egy évig tanulta, de anyagilag nem bírta tovább. A református kollégium könyvtárában dolgozott, majd eltávolították "osztályellenségként". Később megkezdte egyetemi tanulmányait. Az egyetemről 1952 őszén kirúgták, mint "befurakodott osztályellenséget". Szakképzetlen munkásként dolgozott egy évet, Sztálin halála után enyhült a helyzet, visszakerült, és 54-ben végezte el az egyetemet. Akkor került Székelyudvarhelyre, a múzeumba. Megindították az ásatásokat, és kidolgozta testvérével az elméletét, miszerint az egykori, Szent László-korabeli határvédelemnek voltak az elemei az általuk föltárt Bud-, Tartód-, Rabsóné-, Firtos-vár és Oklánd határában Kustaly-vár. Azóta továbbiak kerültek elő Háromszéken is. Ferenczi Géza a megyei múzeum muzeológusa lett, ott dolgozott 1984-ig. Ezután a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár könyvtárosa volt 1987-ig, nyugdíjazásáig. Ferenczi Géza részt vett István bátyja ásatásain, folyamatosan közölte tudományos anyagait. Ezek közül az egyik legjelentősebb tartja az énlakai rovásírással kapcsolatos kiegészítéseket (Székely rovásírásos emlékek – 1997). Megírta A moldvai ősibb csángók /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1999/ című könyvét. Régebben megjelent, régészeti-történeti, valamint nyelvészeti tanulmányait adta ki Lapok Erdély múltjából címmel (2002), aztán a Székely rovásírás az idők sodrában (2002) címet viselő, az előzővel azonos jellegű kötetet, s 2001-ben került ki sajtó alól az Utazások Udvarhelyszéken című turisztikai kalauz. Jelenleg édesapja és bátyja tudományos hagyatékát, kéziratait, könyvtárát teszi rendbe. /Katona Zoltán: Nyugdíjasként Székelyudvarhelyen. Ferenczi Géza nyolcvanéves. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 9./

Élő néphagyományáról, viseletéről, zenéjéről, táncáról ismert inkább a Kolozs megyei Szék. A hagyományőrző falu jellegzetes népi építészetéről kevés szó esik, a Művelődés folyóirat áprilisi számában ezzel foglalkozott. ,,A nádfedeles, kékre meszelt, szabadkéményes házak, a jármos csűrök, a megannyi ól, gabonás, kas, a csoportos udvarelrendezés a Mezőség archaikus népi építészetére nagyon jellemző, kivételes értékeket hordozó emlék” – írta Furu Árpád műemlékvédő mérnök. Erről kaphat képet Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban júl. 19-én megnyíló kiállítás látogatója Wagner Péter Europa Nostra-díjas budapesti építész kiállításán. A tárlaton a széki népi műemlékek fotóit mutatják be. A tárlatot Benczédi Sándor, a népi építészet szakembere nyitja meg, széki tanítói élményeiből nyújt ízelítőt Nagy Olga néprajzkutató. /Sz. A.: Szék népi építészete (Kiállítás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./

Tavaly sikere volt a Székely Nemzeti Múzeumban Háromszék múlt századi fotótörténetét felelevenítő kiállításnak, akkor felvetették egy sepsiszentgyörgyi fotómúzeum létesítésének ötletét. A városban megalakult Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesület jó néhány kitűnő tárlattal állt elő, tagjai határon innen és túl minden pályázaton sikeresen szerepelnek. A július elején zajlott, Vendégségben Budapesten nevű rendezvény Határon Túli Magyar Fiatalok találkozójának erdélyi diákfotós csoportja megszervezésére a sepsiszentgyörgyi egyesületet kérték fel. Még most is megtekinthető, ugyancsak a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatott Bartha Árpád-emlékkiállítással még egy lépést tettek a fotómúzeum létesítésének érdekében. Sem erre a kiállításra, sem az album megjelentetésére a magyarországi alapítványok, minisztériumok egy fillérnyit sem adtak. Az album ennek ellenére megjelent, helyi támogatásoknak köszönhetően.  Több kiváló sepsiszentgyörgyi fotó hagyatéka még jórészt feldolgozatlan, rejtett kincs. Gere István felvételeinek jó része ismert, ő fotódokumentálta a múlt század eleji Sepsiszentgyörgyöt – Gödri Ferenc polgármester felkérésére. De az ő hagyatéka sincs még feldolgozva, mint ahogy a harctéri fotóriporter Incze Lajosé vagy az első háromszéki fotóművész Gáll Béláé sem. Mindez egy önálló, intézményes keretek közt működő fotómúzeum feladata lenne. /Váry O. Péter: Fotómúzeumot Szentgyörgynek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./

Idén másodjára ünnepelte Sepsiszentgyörgy Rákóczi Ferencet. Márc. 27-én, a Nagyságos Fejedelem születésnapján portrékiállítás elevenítette fel a nagy magyar államférfi személyét, júl. 10-én pedig, a gyulafehérvári országgyűlésen fejedelemmé választásának 300. évfordulóján újabb kiállítással és szoborállítással is tisztelgett a város II. Rákóczi Ferenc emléke előtt.  A Székely Nemzeti Múzeumban berendezett Pro Libertate – 1703–11 emlékkiállítást Már István tanár, a Rákóczi Szövetség háromszéki szervezetének elnöke nyitotta meg.  Sepsiszentgyörgyön, a Szent József-plébánia tőszomszédságában felavatták Vargha Mihály szobrász Rákóczi-mellszobrát.    Albert Álmos polgármester beszédében kiemelte, régi adósságát rója le a város a Rákóczi-szobor avatásával, ugyanis már próbált Sepsiszentgyörgy szobrot állítani. Sylvester Lajos, a szoborállítást kezdeményező Mikes Kelemen Közművelődési Alapítvány elnöke hazatérőnek, de mindig köztünk levőnek nevezte a fejedelmet. A két ünnepi szónok és a szobrász közösen leplezte le a szobrot, melyet Csintalan László főesperes szentelt fel és Kovács István unitárius lelkész áldott meg. /(vop): Sepsiszentgyörgyön a Nagyságos Fejedelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

Erősdön első alkalommal tartottak falutalálkozót. Bár Székföldje csak szomszédja a történelmi Székelyföldnek, ifjak és gyermekek, de még felnőttek is székely ruhában fogadták az érkezőket. A református templomban leleplezték és megáldották Erősd negyvennyolcas és világháborús hőseinek emlékművet. A festett emléktábla Benkő Erzsébet munkája. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója a falu híres régészeti leleteiről, Kisgyörgy Zoltán pedig Erősd értékesíthető idegenforgalmi értékeiről beszélt. Az ünnepségen a nap folyamán felléptek a kilyéni, a bölöni és a helybeli táncosok. /Első falutalálkozó Erősdön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

Uzonban a két világháborúban elesettekre emlékeztek. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója beszédében emlékeztetett, hogy Uzon egyike volt azon településeknek, ahol a legsötétebb időkben is állt a hősök emlékműve.  Hatvannyolc lelket követelt az első, ötvenötöt a második világháború. Az Emeld fel fejedet, büszke nép című műsort megelőzően Bodali Mihály a Don-kanyarból hazatért egykori bajtársának versét olvasta fel. /(kisgyörgy z.): Hőseire emlékezett Uzon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./

Az olaszteleki és száldobosi Kolumbán családról (1940), a Zathureczky és Dávid családokról (1942), a zágoni és kőrösi Csoma családról (1992), a sepsiszentgyörgyi Nagy nemzetségről (2000) megjelent értékes munkák után a váci Nyomdaipari Bt. kiadásában megjelent A Józsa család emlékkönyve (Budapest, 2004) az erdővidéki (eredetileg bodosi és szárazajtai) Zágoni Jenő, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum ma Budapesten élő, egykori bibliográfusa szerkesztésében. A 223 oldalas könyv család- és helytörténeti írásokat, dokumentumokat tartalmaz, s mint ilyen, szervesen illeszkedik az eddig megjelent háromszéki genealógiai munkák sorába. Zágoni Jenő rövid összefoglalót közöl a székelység eredetéről, értékes adatokat tár fel az erdélyi, székelyföldi, mi több, a háromszéki és az erdővidéki baptista misszió történetéről. /(kgy. z.): Egy hasznos könyv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./

Kakas Zoltán a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa elmondta, hogy 1971-ben indított néprajzi-környezetvédelmi tábort. Kezdetben az volt a céljuk, hogy Háromszék egy-egy jellegzetes falucsoportját bejárják évről-évre. Gyűjtöttek néphitre, népi vallásosságra vonatkozó anyagot. Fölkeresték például Magyarigent. Magyarigenben ma már csak két magyar ember jár a templomba, 1985-ben tízen ha lehettek, de már akkor a tiszteletest elparancsolták otthonról, hogy ne tudjon velük szóba állni. Azután elkezdték zavarni a táborozást. 1990-től újraindította a táborozást. Meglátogatták a lassúági csángókat. Kakas Zoltán a résztvevőkkel ellátogatott Klézsére és Lujzikalagorba, a csángólakta falvakba. Lujzikalagor magyarlakta falu, most mégis kimaradt a magyaroktatásból. Lujzikalagorban Kakas Zoltán téli tábort szervezett. /Krebsz János: Érzékeny társas utazások. I. Bao Bao. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Fennállásának 125 éves évfordulóját ünnepli idén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Kató Zoltán, a múzeum igazgatója jelezte, a Székely Nem­zeti Múzeum alapítástörténete jó példa az egyéni teljesítmény és akarat, illetve a közösségi összefogás eredményességére. A megözvegyült Csereyné Zathureczky Emília 1875-ben fiai mellé nevelőnek Vasady Nagy Gyulát hívta, aki engedélyt kért a kúriában fellelt gazdag, de szervezetlen családi gyűjtemény rendezésére. Cserey­né Zathureczky Emília 1877-ben megfogalmazta adományozó levelét, amelyben csa­ládi gyűjteményét felajánlja a köznek, hogy az a székelység közönségének közvagyonát képezze. Az alapítólevélben rendelkezett az intézmény nevéről (Székely Nemzeti Múzeum), szervezéséről és fenntartásáról. 1879. szeptember 15-én a Székely Mikó Kollégiumban a székely megyéket, illetve rendezett tanácsú városaikat képviselő elöljárói testület jegyző­könyvi­leg átvette Csereyné Zathu­reczky Emília megbízottaitól a 8779 tárgyat számláló gyűjteményt. A Székely Nemzeti Múzeum idén szeptember 15-én tölti közintézményi státusának 125. évét. A múzeum gyűjteményei nem egy alkalommal csorbultak (például a bukaresti Nemzeti Múzeum gyűjteményének más intézményektől, így tőlük is, rekvirálás­szerű elvételével a hetvenes évek elején), de a múzeum a legnagyobb érvágást a második világháború végén szenvedte el. Sepsiszentgyörgyről 1944 szeptemberében, a szovjet-román front előretörése miatt, budapesti felsőbb utasításra, 54 ládában legféltettebb kincseinket útnak indították, majd a szerelvény Zalaegerszegen szovjet bombázás áldozata lett. A pusztulást rendkívül kisszámú, sérült állapotú tárgy vészelte csak túl. Zalai küldöttség fogja elhozni az említett tárgyak szakmai dokumentációját. Hónapokon belül hazakerülnek a megmaradt tárgyak. /Váry O. Péter: A Székely Nemzeti Múzeum ünnepe: Egyszázados adósságtörlesztés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

A 125. évfordulóját ünneplő Székely Nemzeti Múzeum nevét az 1948-as államosítás utáni 42 évi tilalmas idő után, 1990 óta használhatja.    A Székely Nemzeti Múzeum Trianon után is – talán egyedi esetként Erdélyben – kivételes státusú intézményként működött, és a két világháború közötti erdélyi szellemi élet két meghatározó személyiségének, László Ferencnek és Csutak Vilmosnak köszönhetően folyamatosan gyarapodott és fejlődött. Különleges státusát annak köszönhette, hogy az első világháború előtt a múzeumi közgyűjtemény nem volt magyar állami tulajdonban, ennek következtében nem került a román hatalom birtokába. A mostani évforduló alkalmával több kiadvány is napvilágot látott. Ezek közül a sepsiszentgyörgyi Délkelet Intézet gondozásában megjelent kétkötetes Emlékkönyv /szerkesztette Boér Hunor és Wolf Tamás/ bizonyítja, hogy Székelyföld egészére – vagy egész Erdélyre, sőt, a moldvai csángókra is – kiterjedő tudományszervező munka bázishelye a Székely Nemzeti Múzeum.  1948 után kutatási területe beszűkült, Székelyföld egésze helyett Háromszékre korlátozódott. Az elmúlt évtizedekben a múzeum új részlegekkel bővült – Kézdivásárhely, Csernáton, Kisbacon, Nagybacon stb. –, jelentős képzőművészeti gyűjtemények kerültek birtokába, s a szó fizikai értelmében is tovább épült, új épületszárnyat, képzőművészeti galériát kapott. /Sylvester Lajos: Múzeumunk, az autonómia alapintézménye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./

Közintézménnyé válásának 125. évfordulóját ünnepelte szept. 16-án a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A háromszéki fővárosban találkozott az erdélyi és a magyarországi muzeológusszakma színe-java. Régi, vitathatatlan adósságát rótta le ma az intézmény: végre méltóképpen, szoborral is tiszteleg a múzeumalapító Csereyné Zathureczky Emília előtt, akit a székelység nagyasszonyának is neveztek – hangsúlyozta Kató Zoltán múzeumigazgató. Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) nevében üdvözölte az ünnepelt intézményt. Dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója együttműködési ajánlatában a szellemi régiókban rekonstruálható történelmi Magyarország újrateremtését célozta meg. Az ünnepi beszédek után a múzeumkertben leleplezték Csereyné Zathureczky Emília bronz mellszobrát, amelyet Vargha Mihály szobrászművész készített. A veszprémi múzeummal kötött tavalyi testvérszerződés folytatásaként együttműködési megállapodást írtak alá a komáromi (Szlovákia) Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeummal. Bemutatták az ez alkalomra kiadott Rákóczi Emlékkönyvet. /Farkas Réka: Leleplezték Csereyné mellszobrát. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./ A szakemberek számára is nehezen hozzáférhető forrásanyag közreadását vállalta a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A Kónya Ádám által szerkesztett Rákóczi-emlékkönyv /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ az egykori múzeumőr Csutak Vilmos – a Rákóczi-szabadságharc legismertebb háromszéki kutatója – két tanulmányát tartalmazza; helyet kapott a könyvben a Rákóczi és Bercsényi aláírásával ellátott, brezáni pátensként ismert kiáltvány és a barcasági hadak 1704. március 14-i kiáltványa; a Kuruc krónika (Dálnoki Veres Gerzson, 1722)és báró Vargyasi Dániel István önéletrajzi részlete.    /(fekete): 125 éves a Székely Nemzeti Múzeum: Rákóczi-emlékkönyv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./    

A hét végén az Illyefalvi KIDA központ adott otthont az erdélyi tájházak irányítóinak, illetve vezető néprajzgyűjtők szakmai tanácskozásának. A bevezető előadást Pozsony Ferenc tartotta. Előadást tartottak magyarországi vendégek is. A székelyudvarhelyi Szabó Sámuel a tájházakról és a népi építészetről tartott előadást, a csíkszeredai Mihály Zita a műemlékvédelem és a tájházak Hargita megyei tapasztalatairól számolt be, Hlavathy Izabella a kulturális örökség romániai védelméről nyújtott tájékoztatót, Gazda Enikő a Székely Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményéről tájékoztatott. /Néprajzi gyűjteményekről, tájházakról értekeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

A Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Megyei Könyvtár, a Székely Nemzeti Múzeum, a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház, valamint a Kovászna Megyei Tanács szervezésében megkezdődtek Sepsiszentgyörgy az Őszi Művelődési Napok. Az október 23-án záruló rendezvény nemcsak a megye városaira, de a falvakra is kiterjed. Sepsiszentgyörgyön Jánosi József Háromszéki táncok c. könyvbemutatója után az Eszterlánc táncegyüttes, majd a Háromszék Táncegyüttes lépett fel. Délután a Hajnal akar lenni népdalénekes vetélkedő helyi elődöntőjére került sor. Kézdivásárhelyen a Magyar Mise rockoratóriumot mutatta be Tolcsvay László és Tolcsvay Béla, Kovásznán Incitato képzőművészeti kiállítást nyitottak meg, Zabolán pedig Kovászna és vidéke című könyvet mutatta be a két szerző, Váradi Péter Pál és Löwey Lilla. A következő napok programja is gazdag. Lesznek kiállítások, könyvbemutatók, előadások, író-olvasó találkozók, koncertek. Ezeken a napokon a Kovászna megyei múzeumokba, képtárakba ingyenes a belépés. /(Éltes Enikő): Őszi Művelődési Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

A Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ társalapítója és első múzeumőre, Vasady Nagy Gyula emlékére szervezett ünnepséget okt. 29-én az intézmény, megjelölve egyúttal ez idáig jeltelen, sőt, nemrég még elveszettnek hitt sírhelyét. Az emlékünnepség része a múzeum 125. évfordulós ünnepségsorozatának.  Demeter Lajos az ünnepségen ismertette Vasady életútját, sokoldalú tevékenységét, a múzeumalapításban való részvételét. Az ünnepségen Kató Zoltán múzeumigazgató bejelentette, jövő év novemberében az addig felújítandó imecsfalvi Cse­rey-kúriában, a múzeum bölcsőjében alapkiállítás nyílik. /(vop): Obeliszk helyett kopjafa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./