Morvai Krisztina büntető jogász, a magyarországi Civil Jogász Bizottság társelnöke e vele készült beszélgetésben elmondta, a Civil Jogász Bizottság kezdetben csak a 2006. október 23-i eseményeket szerette volna kivizsgálni. Azonban gyorsan rájöttek: vissza kell menni szeptember 17-ig, Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének nyilvánosságra kerüléséig. Ugyanis szeptember 19-én és 20-án éjszaka már elkezdődött az emberek összeverése, a könnygáz- és gumilövedék használata, s már földön fekvő, védtelen embereket rugdostak, gumibotoztak a rendőrök. Erre a magatartásra mondta másnap Demszky Gábor polgármester, illetőleg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, hogy példamutatóan jártak el a rendőrök, és a továbbiakban ehhez hasonló viselkedést várnak el tőlük. Ezért viselkedtek október 23-án úgy a rendőrök. Október 23-án sokan megsérültek, még mindig nem tudják, mennyien. Folyamatosan derült ki: újabb és újabb emberek jelentkeztek, akik nem mertek kórházba menni, vagy nem mertek mentőt hívni, mert féltek a retorziótól. Morvai most találkozott valakivel, aki elmondta: a Madách térnél letérdelt a rendőr, és célzott gumilövedéket adott le egy hölgy mellébe, mely miatt mai napig rákellenőrzésekre kell járnia. A hölgy fiát hátba lőtte a rendőr. Elképesztő dolgok történtek. A rendőrök csupán egy szemkilövést vállaltak magukra, de ez egyszerűen nem igaz. Tizennégy szemsérülés keletkezett csak október 23-án! Legalább négy ember megvakult. A történések másik csoportja a koncepciós eljárások. Szeptember 19-én és 20-án éjszaka a Kossuth térről békésen hazafelé menő demonstrálókat összeverték, rabszállító autóba tették, beszállították a börtönbe, majd megkínozták, és eljárást indítottak ellenük. Ezek a bűnvádi eljárások hosszú hónapokon át folytak. A Civil Jogász Bizottság készíttetett egy DVD-felvételt a sértettek meghallgatásairól, ahol az emberek nagyobb csoportja megszólalt. Nevüket vállalták, arcukat adták a filmhez. Azokkal az emberekkel szemben, akik vállalták a nyilvánosságot, vállalták az arcukat, a nevüket, kénytelen volt a hatalom megszüntetni a koncepciós eljárásokat. Akiket viszont lebeszéltek arról, hogy vállalják a nyilvánosságot, ne legyenek bátrak, ellenük még mindig folyik az eljárás. Illetőleg már ítéletet hoztak velük szemben. A napokban szólalt meg Fodor Gábor bölcsészhallgató, akit két hetet kínoztak a börtönben. Két szép, szőke kislány, a 45 kilóikkal, most érettségiztek, elmondták, hogy ,,csoportosan felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal” vádolták őket. Őket is összeverték, megkínozták a Magyar Rádió udvarán. A 2006. október 23-i esemény első számú felelőse Gyurcsány Ferenc. Hozzá kell tenni, az őszödi beszédet egy szó nélkül az egész MSZP-frakció végighallgatta, és nem volt egyetlenegy parlamenti képviselő sem, aki tiltakozott volna. Október 23-ával kapcsolatban sem volt egyetlenegy kormánytag vagy kormánypárti országgyűlési képviselő, aki megkérdezte volna, mi történik itt? Egy jogállamban és demokráciában az emberi jogokat védeni kell! Minden áron akadályozták a kivizsgálási eljárásokat szeptember 19–20. között, pedig az akkor történt események feltárásával meg lehetett volna akadályozni az október 23-i tragédiát. Az országgyűlési képviselők, az Emberjogi Bizottság MSZP-s és SZDSZ-es tagjai obstruálták a gyűléseket. Gyurcsány felelőssége mellett megvan a felelsőssége a szemkilövető törpepártnak, az SZDSZ-nek, Demszky Gábornak, Budapest főpolgármesterének is. Az erőszak, a szeptember 18-i MTV-székház előtti ostrom azért tudta kinőni magát, mert nem avatkoztak be a hatalom részéről. Nem küldtek erősítést a helyszínre, hogy megvédjék a rendőrök a bajtársaikat, hanem ellenkezőleg, megakadályozták őket ebben. Azért volt akkora erőszak a rendőrökkel szemben az MTV-ostromnál, mert funkciója volt a hatalom számára. A másik nagy funkció a bűnös nemzet gondolatának újraépítése. Ha azt mondogathatják: Nézzétek, micsoda csőcselék, micsoda randalírozó nácik, fasiszták, antiszemiták, és ezt a külföldi hírügynökségeknek is nyomhatják, elérték céljukat. Morvai Krisztina azt tartja a legfontosabbnak az életben, hogy a küldetést, melyre az Isten szánta az embert a világra, be tudja teljesíteni. /Frigyesy Ágnes: Jogfosztottságtól legalább annyi ember szenved, mint a különböző betegségektől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

Aki beleszól az erdélyi magyarság dolgaiba, aki megosztja a magyarságot, az felelősséget is visel a közösségért – hangsúlyozta Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök november 12-én egy Kolozsváron tartott közéleti találkozón. A kolozsvári Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett rendezvényen Markó átfogó képet adott az erdélyi magyar politikáról. A találkozón jelen volt a kolozsvári magyar értelmiség számos képviselője, a magyar történelmi egyházak vezetői, köztük Adorjáni Dezső evangélikus, illetve Szabó Árpád unitárius püspök is. Markó felhívta a figyelmet, az erdélyi magyarságnak továbbra is egységben kell maradnia, hogy megvalósíthassa célkitűzéseit, az autonómia különböző formáinak megteremtését. Sohasem az együttműködésért, mindig csak a konfrontációért, a viszályért szálltak síkra a velünk ellenkezők – mutatott rá az RMDSZ elnöke. Markó Béla kitért Magyarország és a határon túli magyarság viszonyára is. Az MSZP és az SZDSZ nem tud mit kezdeni a határon túli magyarsággal, a Fidesz pedig „Erdélybe menekíti minden búját-baját, és legalább itt győzni szeretne”. Legyőzni az egyetlen magyar szervezetet, amelynek csak egy bűne van: megtartotta az önállóságát baloldallal, jobboldallal szemben egyaránt – hangsúlyozta Markó Béla. Leszögezte, a magyarországi politikai pártoknak nincs joga beleszólni az erdélyi magyarság dolgaiba. /Aki megosztja az erdélyi magyarságot, az felelős a közösség sorsáért! = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 14./

Dr. Kelemen Atilla európai parlamenti képviselő személyes meghívására került sor a múlt héten a romániai magyar sajtó képviselőinek és középiskolai diákok csoportjának brüsszeli látogatására. A csoport tagjai Szent-Iványi István magyarországi, Bauer Edit és Duka-Zólyomi Árpád felvidéki EP- képviselőkkel is találkoztak. Szent-Iványi István SZDSZ-képviselő szerint fontos, hogy a romániai magyarságnak képviselete legyen az Európai Parlamentben. Bauer Edit felvidéki képviselő hangsúlyozta: fontos a kisebbségi képviselet európai szinten is. „Nem a mi dolgunk megmondani, kit válasszanak, a legfontosabb, hogy képviseletük legyen” – mondta. Nem jött el az ideje a magyar–magyar versengésnek, nekünk nem egymással, hanem a románokkal kell megküzdenünk – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök a Kolozs megyei Széken. Szerinte Tőkés László hibázott, amikor nem fogadta el az RMDSZ által ajánlott közös listát. /Mózes Edith: Fontos az európai képviselet. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

Fennáll annak veszélye, hogy az erdélyi magyarság képviselet nélkül marad Brüsszelben – figyelmeztetett sajtótájékoztatóján Eörsi Mátyás, az SZDSZ frakcióvezetője, aki egyben felszólította a Fideszt, hogy ne törekedjen az erdélyi magyarság megosztására. Eörsi Mátyás kitért arra, hogy Tőkés László református püspöknek jogában áll indulni az európai parlamenti választásokon, de minden egyes rá leadott szavazattal romlik az esély, hogy az erdélyi magyarság képviselőt küldjön Brüsszelbe. A Fidesz továbbra is fenntartja véleményét, hogy a november 14-i magyar–román kormányülés kizárólag kampánycélokat szolgált. /Eörsi: politikai károkozás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Markó Béla terjedelmes összegzését a budapesti Élet és Irodalom hozta, újraközölte a Népújság napilap. 1989 végén a romániai magyarság létfontosságú döntéseket hozott: egységes politikai szervezetet alakít, politikai eszközöket használnak programjuk megvalósítására. A program: az autonómia különböző formáinak megteremtése, az anyanyelvű oktatás visszaállítása, a magyar nyelv nyilvános használatának elismertetése. Markó szerint ezen döntések jegyében politizáltak Erdélyben mindmáig. Néhány nap alatt a frissen megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetségbe több mint hatszázezren iratkoztak be, és a kezdeti lelkesedés lelohadása, Marosvásárhely véres márciusa után is négyszázezer körül stabilizálódott az aktív tagok száma. Ez volt Kelet-Közép-Európa legnagyobb taglétszámú politikai szervezete. Markó tizenhét esztendeje hiszi, hogy életre kelt egy egységes, kiegyensúlyozott, következetes politikai szövetség az egyéni és kollektív jogok kivívásáért. Tizenhét év: a lassú előrehaladás története, de a megosztó vitáké is. Markó tizennégy éve elnöke az RMDSZ-nek, át kell gondolnia a maga felelősségét. 1996-ban az RMDSZ a kormányra lépésről döntött. Árulást kiáltottak egyesek, akik mindig csak a konfrontációért – végül is: a viszályért – szálltak síkra. Megkezdődött az elállamosított erdők, földek, épületek visszaadása. 1999-ben elfogadták az új oktatási törvényt, 2001-ben törvény született a kétnyelvű feliratok kötelező használatáról, 2003-ban a módosított alkotmányba bekerült az anyanyelvhasználat joga a dekoncentrált intézményekben és az igazságszolgáltatásban. Magyar állami támogatásból létrejött a Sapientia Egyetem, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen pedig már több mint tízezer diák tanul magyar nyelven. Markó sorolta a kedvező változásokat. Van eredmény, van kudarc is. Markó hisz a magyar-magyar egyetértésben. Kritikus szavakat fogalmazott meg Gyurcsánnyal szemben, de sietett Orbánt is keményen elmarasztalni: „Gyurcsány Ferencék kiábrándult távolságtartással, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás óta folyamatosan értetlenkedve szemlélik, hogy mi van a határokon túli magyarsággal, Orbán Viktorék pedig két elvesztett választás után ugyancsak befelé figyelnek, hogy amit rólunk mondanak, annak milyen hatása van odahaza, hány szavazat lesz vagy nem lesz belőle. Eszköz vagyunk, nem cél, ezt látom, és ezt ma világosan ki kell mondani. Az MSZP és az SZDSZ nem tud mit kezdeni velünk, a Fidesz pedig Erdélybe menekíti minden búját-baját, és legalább itt győzni szeretne. Legyőzni az egyetlen magyar szervezetet, amelynek csak egy bűne van: megtartotta az önállóságát baloldallal, jobboldallal szemben egyaránt. ” „Magyarország ma egymagában nem tudja megoldani a szomszédos országokban élő magyar közösségek helyzetét. ” Markó kikelt Tőkés László független jelölt ellen, nevét ugyan nem írta ki. „…magyarországi politikusok segédletével szétverjük azt, amit eddig jól-rosszul felépítettünk?” „Egyetlen ember messianizmusával akarunk behelyettesíteni egy hatalmas – és megengedem: egyáltalán nem tökéletes – szervezetet?” Markó támadta azt, aki „minden akar lenni, püspök is, európai parlamenti képviselő is, de legfőképpen azt szeretné, hogy „dögöljön meg a szomszéd kecskéje is. ”„ /Markó Béla: Felelőtlen felelősök (Válaszúton az erdélyi magyar politika). = Élet és Irodalom (Budapest), nov. 16., újraközölte: Népújság (Marosvásárhely), nov. 20./

A magyar kormány és két magyarországi ellenzéki alakulat, a Fidesz és az MDF képviselője az Országgyűlés november 26-i ülésén napirend előtt gratulált a romániai választáson mandátumot nyert új magyar európai parlamenti (EP) képviselőknek. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke szerint az EP-választáson a nemzeti önbecsülés győzött a kishitűség és az ehhez kapcsolódó széles körű vádaskodás felett. Kóka János, a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) elnöke elmondta: a párt EP-delegációja kész folytatni és megerősíteni az eddig kialakult eredményes együttműködést az RMDSZ európai parlamenti képviselőivel, rámutatva: „egyedül az RMDSZ józan és kiegyensúlyozott politikája hozott eddig sikereket a romániai magyarok számára”. /Nagy B. István: Magyarországi üdvözlet. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

A liberális Kóka János nyilvánvalóan az MSZP klónja, amit a nagy ambíciókkal indult politikus nem tudott álcázni. Kóka János lemondott gazdasági miniszterségéről. Az SZDSZ ott van a mérhetőség mezsgyéjén, és csak idő kérdése, hogy a közvélemény-kutatók ne vegyék számba. Eörsi Mátyás frakcióvezetőt – az utolsó pártaktív ősliberálisoknak egyikét – hátrább léptette az alig három-négy éve liberálissá lett Kóka: Eörsi Mátyás lemondott frakcióvezetői tisztségéről, amit mostantól Kóka tölt be. Van okunk tisztelni Eörsi Mátyásban a következetes politikust, írta a lap munkatársa, Lokodi Imre, akkor is, ha az erdélyi többség nem így gondolja. Eörsi „nyíltan és őszintén megmondta, mit gondol rólunk, mit gondol úgy általában a határon túli magyarokról”. /Lokodi Imre: Az SZDSZ visszapillantó tükre. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./

Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetének nevezett Kft. a szomszéd országból importálja a szélsőségességet, írta Michael Shafir, Babes–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának professzora. A cikkíró 2005-ben hallott először róluk, a Koltai Gábor által rendezett Trianon dokumentumfilm kapcsán, amelynek alapjául „Raffay Ernő történész kétes tudományos értékkel rendelkező munkái szolgáltak”. A helyi hatóságok súlyos pénzbírságot róttak ki a szervezet tagjaira. Ezzel a szervezőket a szólásszabadság korlátozásának áldozataivá avatták. A cikkíró szerint az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ szervezete a magyarországi revizionista fiatalság egyik helyi nyúlványa (fiókszervezete). Az EMI 2005 októberében bejelentette: bojkottálni fogja az aradi megemlékezéseket. A bojkottra okot valószínűleg Hiller István magyar művelődésügyi miniszter jelenléte szolgáltatta. „Hillert akkor éles, antiszemita kijelentésekkel támadták. ” 2006 márciusában a szervezet néhány tagja megakadályozta Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, hogy megtartsa beszédét a Sapientia Egyetem kolozsvári tagozatán, azt hozva fel indokul, hogy annak pártja ellenezte a kettős állampolgárság megadását a Magyarország határain kívül rekedt magyaroknak. Szili Katalin házelnököt „hazaáruló” megbélyegzéssel illették. A „magyarországi szélsőségesség importálásával foglalkozó kft. csődbe menne a Fidesz, a Jobbik és a Magyar Gárda tőkebehozatala nélkül”, írta a professzor. /Michael Shafir: Szélsőségességek exportőrei és importőrei. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

Az SZDSZ-nek már régebben gondoskodnia kellett volna az önfelszámolásról, írta Lokodi Imre, a lap munkatársa. A kudarcosabb periódus, Kuncze Gábornak a párt éléről való távozása után fellépett bizonytalanság, káosz, vergődés befejezéséről van szó. Az SZDSZ jelenleg „látszatpárt, kvázipárt”. Az SZDSZ-t is elérte a korrumpálódás, a politikai elmocsarasodás. A párt nagy árat fizetett az MSZP feltétlen támogatásért. – Az SZDSZ ott tart, hogy a magyar bíróságnak kell kiderítenie, csalást követtek-e el egy évvel ezelőtt, vagy nem, amikor Kóka János vette át a párt vezetését. A „liberális pártot végképpen lezüllesztő Kókának mennie kell, feltételezhetően pártja szűkebb vezetéséből is”. /Lokodi Imre: A kvázipárt iszapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

Ismét elutasította a magyar nemzeti összefogást az SZDSZ. A kormánypárti frakcióval szemben azonban minden parlamenti párt támogatta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának intézményesítését. 275 igen, nyolc nem, két tartózkodás – ilyen arányban fogadta el az Országgyűlés a Szili Katalin (MSZP) házelnök által kezdeményezett országgyűlési határozati javaslatot. Eszerint a hat éve működő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma intézményesített formát kap: az Országgyűlésen belül jön létre a szervezet. Eörsi Mátyás (SZDSZ) frakciója elutasítását azzal indokolta, hogy jobb lenne, ha továbbra is szép csendben folytatná eddigi munkáját a fórum. Az ellenzéki pártok mindegyike támogatta a fórum intézményesítését. Az MDF, a KDNP és a Fidesz helytelenítette, hogy a magyar kormány megszüntette a Magyar Állandó Értekezletet, mert arra a tanácskozásra is szükség lenne. /Pindroch Tamás: Az SZDSZ csendbe folytatná a párbeszédet a határon túliakkal. = Magyar Hírlap (Budapest), márc. 4./

Intézményesült a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), ezt az SZDSZ kivételével, minden parlamenti párt megszavazta. Vezetője, Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke, tagjai: a Kárpát-medencei magyar és magyarországi honatyák és európai parlamenti (EP)-képviselők. A KMKF Szili Katalin országgyűlési elnök kezdeményezésére 2004. szeptember 10-én alakult meg a különböző Kárpát-medencei országok országos vagy tartományi, megyei szinten megválasztott képviselőinek és az EP-ben mandátummal rendelkező magyar képviselők egyeztető fórumaként. A MÁÉRT 1999. februárjában alakult meg. 2002-ig, amikor a szocialisták kerültek kormányra, teljes összhang uralkodott az értekezleten belül. 2004. novemberében a közös nyilatkozatot nem írta alá az MSZP és az SZDSZ. 2005. januárjában megalakult a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF). Tagjai a MÁÉRT határon túli szervezeteinek vezetői, képviselői lettek. Az ötlet Kasza Józseftől, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökétől származott. Minden évben legalább egyszer összeül a HTMSZF, elfogadnak egy közös nyilatkozatot. A Gyurcsány-kormány a teljes támogatási rendszert átalakította. Létrejött a Szülőföld Alap, megszűnt több alapítvány. 2007. februárjában megalakította a kormány a Szülőföld Alap Regionális Egyeztető Fórumát (REF). /Simon Judit: Összmagyar fórum – újratöltve. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Elsöprő többséggel győztek az „igenek” a vizitdíj, a kórházi napidíj és az egyetemi tandíj eltörléséről a Fidesz kezdeményezésére megtartott március 8-i népszavazáson Magyarországon: mindhárom kérdésre az eredményességhez szükséges kétmillió helyett több mint hárommillió „igen” voksot adtak le a választók, akiknek több mint 50 százaléka (50,33) jelent meg az urnáknál. A vizitdíj eltörlésére országosan a voksolók 82,42, a kórházi napidíj ellen 84,08, a tandíj megszüntetésére pedig 82,22 százalék szavazott. Sólyom László köztársasági elnök a szavazatok összesítését követően kijelentette: a magyar választók kinyilvánították akaratukat, az eredmény egyértelmű. Most a törvényhozókon és a politikusokon a sor. Jelezte ugyanakkor, hogy a szükséges lépések meghozatala, illetve a következtetések levonása nem néhány nap kérdése, de elodázni nem lehet. A referendum lezárulta után a kormánykoalíciót alkotó pártok bejelentették, elfogadják a polgárok döntését. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke azt mondta: a népszavazás politikai célját tekintve vereséget szenvedett, mert a kormányt nem tudta megbuktatni. A kormányfő kijelentette, a kormánynak nem áll szándékában pótolni a népszavazás nyomán kieső összegeket. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke ezzel szemben úgy fogalmazott: nem a pártok, nem a politikusok, hanem Magyarország győzött, a népszavazással a magyarok nyertek, győztek. – A kormánypártok az egyedüli vesztesei a mai népszavazásnak – mondta Orbán Viktor. A két kormánypárt között vita támadt azt követően, hogy Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője, koalíciós kapcsolatokért felelős államtitkár a miniszterelnök beszéde alatt úgy kommentálta Gyurcsány Ferenc magyarázatát arról, mit is jelent a népszavazás eredménye: „Nem azt mondták, Feri, azt mondták, menj a p... ba, valljuk be”. Több MSZP-s politikus is a lemondását követelte, ennek nyomán Horn megkövette a szocialistákat. /Mennyit érnek az igenek? = Krónika (Kolozsvár), márc. 11./

Saját koalíciós partnere sem hiszi el Gyurcsány Ferenc értelmezését az elbukott népszavazásról. Horn Gábor, a koalíciós egyeztetésért felelős államtitkár és egyben az SZDSZ kampányfőnöke egyértelműen utalt arra, hogy a választók a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlésével leváltották Gyurcsány Ferencet. Kóka János és Horn Gábor az SZDSZ kampánysátrában nézte Gyurcsány Ferenc beszédét. Gyurcsány éppen annál a résznél járt, amikor a választók motivációit elemezte. Mint mondta, voltak, akik azt mondták, hogy nem akarják a 300 forintos vizitdíjat fizetni, s ezért voksoltak. Horn Gábor erre megjegyezte:„Nem azt mondták Feri, hanem azt, hogy menj a p... csába! Valljuk be!” (hírTV) /Horn: Feri, azt mondták, hogy menj a p... csába! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./

Rosszul kezelte a tavalyi elnökválasztási csalások után kirobbant botrányt a Szabad Demokraták Szövetsége /SZDSZ/. Lehet, hogy marad a mostani vezetőség. A magyar liberális párt szép lassan kiiktatja magát a magyar politikai életből, legfennebb néhány évig még a fővárosban megkapaszkodik, írta Szűcs László. A két párt, az MSZP és az SZDSZ közötti kapocs továbbra is Gyurcsány kormányfő lehetne, de őt most jobban lekötik a politikai túlélésével kapcsolatos teendők. A Fidesz a rendszerváltás óta soha nem tapasztalt fölényű támogatottságot élvez. /Szűcs László: Mélyrepülésben a szabad madár. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./

Az SZDSZ szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „egyoldalúan, egyeztetés nélkül” jelentette be, hogy nem kíván Horváth Ágnes egészségügyi miniszterrel együtt dolgozni. Az SZDSZ, a kisebbik koalíciós párt közleményében úgy fogalmaz: Horváth Ágnes a kormány programját hajtja végre következetesen, a liberálisok szempontjából erős kompromisszumokkal. Horváth Ágnes élvezi az SZDSZ bizalmát. /Menesztik Horváth Ágnest? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök március 31-jén bejelentette: április 30-ával felmentette Horváth Ágnest egészségügyi miniszteri posztjáról. Az SZDSZ közleményt adott ki, eszerint az SZDSZ számára elfogadhatatlan Gyurcsány Ferenc döntése, mellyel egyoldalúan, koalíciós egyeztetés nélkül menesztette a kormányprogramot végrehajtó Horváth Ágnes egészségügyi minisztert. Az SZDSZ ügyvivői testülete a szabad demokrata miniszterek és államtitkárok visszahívásáról döntött. /Szakad az MSZP–SZDSZ kormánykoalíció? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./

Cáfolta a sajtónak Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) frakcióvezetője, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő a párt elnökségi ülésén felajánlotta volna a lemondását, de mint mondta, ezt nem is fogadták volna el. Több hírügynökség ugyanis arról adott hírt, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lemond, ha ez az ára az MSZP és az SZDSZ további közös kormányzásának. Lendvai Ildikó elmondta: Kóka János, az SZDSZ elnöke megkereste őt és felajánlotta, hogy egyeztessenek az új kormányfő személyéről, de ő ezt elutasította. Az SZDSZ ügyvivő testülete egyhangúlag úgy döntött, hogy nem kíván koalíciós szerepet vállalni a jelenlegi kormányban. Kóka János pártelnök a kisebbségi kormány életképességéről azt mondta, ez is alkalmassá teszi a jelenlegi kormányt, hogy kitöltse a ciklusát. Hozzátette: semmiféleképpen nem céljuk az, hogy „Orbán Viktor átvegye a kormányrudat. ” Az SZDSZ április 30-tól visszahívja minisztereit és államtitkárait a kormányból. /MSZP: nem merült fel kormányfőcsere lehetősége. Az SZDSZ bejelentette: visszahívja minisztereit. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Délvidéki magyar szervezetek tiltakoztak Demszky Gábor budapesti főpolgármester április 4-ére tervezett nagybecskereki látogatása ellen. Tizenhárom, többségében ifjúsági szervezet juttatta el az MTI-hez azt a Demszky Gábornak írt nyílt levelet, amelyben kifogásolta, hogy Budapest városvezetője fel akar keresni egy Muzslán lévő egyházi kollégiumot. A szervezetek azzal indokolták a tiltakozást, hogy Demszky Gábor pártja, az SZDSZ a kedvezménytörvény ellen szavazott, s mindent megtett azért, hogy a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás ne járjon sikerrel. /Délvidéki tiltakozás Demszky látogatása ellen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

A Századvég-Forsense magyarországi politológiai intézet legfrissebb felmérése szerint elsöprő népszerűségre tett szert a legnagyobb ellenzéki alakulat, a Fidesz. Orbán Viktor alakulata a biztos szavazó pártválasztók körében több mint kétharmados támogatottsággal rendelkezik, a kormányzó Magyar Szocialista Párt viszont továbbra is mélyponton áll. A közlemény szerint az összes megkérdezett harminc százaléka szavazna most a Fideszre, míg az MSZP-re mindössze 12 százalék. A két kisebbik önálló parlamenti párt erősorrendje nem mutat változást, az MDF három százalékon, az SZDSZ pedig két százalékon áll. A népszavazás után a megkérdezettek 48 százaléka támogatta a kormány leváltását, és 34 százaléka volt azon a véleményen, hogy maradjon a kormány, addig most 45 százalékuk támogatja a kormányváltás gondolatát, és csupán 26 százalékuk szeretné, ha maradna a Gyurcsány Ferenc vezette kabinet. Februárhoz képest 64-ről 68 százalékra nőtt a Fidesznek támogatottsága, míg az MSZP-é 26-ról 20 százalékra csökkent. /Mélyponton az MSZP. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 4./

Az SZDSZ Országos Tanácsa (OT) azt javasolja az április végén sorra kerülő rendkívüli küldöttgyűlésnek, hogy szavazzák meg a párt koalícióból való kilépését – mondta Gulyás József, az OT elnöke. Kóka János SZDSZ-elnök büszke arra, hogy az OT „bölcsen” odaállt az egyetlen lehetséges döntés, a koalícióból való kilépés mögé. Hangsúlyozta, hogy ebben a kormányban nem kívánnak szerepet vállalni, de „önálló liberális pártként konstruktív ellenzéki szerepre törekszenek”. /Konstruktív ellenzékiségre készül az SZDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Kóka János, a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) elnöke április 9-én Romániába látogatott. A Magyarország és Románia közötti gazdasági kapcsolatokról, az infrastrukturális fejlesztéseket érintő kérdésekről, valamint a határon átnyúló regionális együttműködésről tárgyalt Kóka Markó Bélával, az RMDSZ elnökével, az RMDSZ bukaresti elnöki hivatalában. A találkozón kitértek a román és magyar úthálózatok összekapcsolásának lehetőségeire is. Markó Béla a találkozót követően elmondta, a regionális együttműködésről beszélve Székelyföldre is kell gondolni, ahol nagy szükség van a beruházásokra. Kóka János és Markó Béla tájékoztatták egymást a két politikai szervezet helyzetéről is. Kóka János Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel is találkozott. /Gazdasági együttműködést szorgalmaz Kóka. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./ Kóka János az ÚMSZ-nek elmondta, a román gazdaság azért is példaértékű Magyarország számára, mert érdemi belpolitikai konfliktus nélkül sikerült a gazdasági reformokat végigvinnie a liberális-RMDSZ-kormánynak. „Az igazi cél, hogy hazavigyük magunkkal azokat a tapasztalatokat, amiket a román kormány magáénak tudhat az egyszázalékos adókulcs bevezetéséből származó gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően” – fogalmazott a magyar politikus a Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnökkel, valamint Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszterrel való találkozása után. Kóka Jánost Szent-Iványi István EP-képviselő és Eörsi Mátyás, az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának SZDSZ-es elnöke kísérte el. /Oborocea Mónika: Tanulni jött Kóka. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Kóka János volt gazdasági miniszter, a Szabad Demokraták Szövetsége /SZDSZ/ elnöke a vele készült interjúban kifejtette, romániai látogatásakor a sikeres román közteherviselési rendszer lépéseire volt kíváncsi. A 16 százalékos egykulcsos adó bevezetésével sikerült tartósan növekedési pályára állítani a román gazdaságot. Világos, hogy Magyarország adórendszerét minél hamarabb át kell dolgozni. Kóka szeretné bebizonyítani, hogy a liberális gazdaságpolitikai elvek sikeresek. Kóka szerint a magyar koalíciós válságot a felelőtlen populizmus, másrészt a reformok végrehajtásától való félelem idézte elő. Az SZDSZ kilépett a koalícióból, Kóka szerint ez Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lépésének köszönhető, amellyel felmondta az együttműködést, a reformokat, a közös kormányzás kulturális és ideológiai alapjait. /Oborocea Mónika: Román sikerekre éhes magyarok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

Tamás Gáspár Miklós, a Szabad Demokraták Szövetségének egykori alapító tagja a tévében kifejtette, elérkezett az időt arra, hogy a magyar liberálisok levonják a pártban kialakult erkölcsi válság konzekvenciát és „bezárják a boltot”. Bíró Béla hosszú évek óta tudja, hogy az SZDSZ azoknak a céloknak a hatékony képviseletére bizonyult alkalmatlannak, amelyek képviseletében egykor megszületett. Az SZDSZ értelmiségi holdudvara elutasította a közösségi jogok igényét. Az autonómia vonatkozásában is csupán az egyén autonómiájának fontosságát hangsúlyozták. Követelték a másság tiszteletét, elutasították a diszkriminációt és a többségi nacionalizmust – Magyarországon. A környező államokban jóval toleránsabbnak bizonyultak ugyanezekkel a törekvésekkel szemben. Bíró szerint a Fidesz mellett a liberálisok váltak annak a kulturkampfnak a fő irányítóivá, amely a jobboldal nemzeti ideológiájával szemben egy nem kevésbé elfogult és egyoldalú „antinacionalista” kizárólagosságot próbált ráerőltetni az ország egészére. /Bíró Béla: Pártkatona vagy állampolgár? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

Törzsök Erika szociológus, aki az SZDSZ tagja (egy időben a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője) a kilencvenes évek közepén egy destruktív írásában úgy nyilatkozott, hogy „Erdélyben boldog-boldogtalan egyetemet akar”. A román kormányok ellenállása miatt nem lett önálló a Bolyai Egyetem, az RMDSZ által beígért multikulturális Petőfi-Schiller eltűnt a politikai homályban. Végül a Fidesz kormány támogatásával 2001-ben megnyitotta kapuit a Sapientia Egyetem. A Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában hálózatosan működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (ide értendő a Partiumi Keresztény Egyetem is) hét esztendő alatt jelentős szerepet játszott az erdélyi magyar felsőoktatási rendszerben és a régiófejlesztésben. A kialakult szakstruktúra pótolja a magyar nyelvű képzés hiányát néhány fontos szakterületen. (Romániában a kb. 30. 000 magyar nemzetiségű egyetemi hallgatóból még 2008-ban is csupán 12. 000 tanul anyanyelvén.)Az eltelt évek alatt a semmiből induló Sapientia EMTE fejlődött és fejlesztett, ma már több szakon megfelel a román kormány szigorú akkreditációs feltételrendszerének. Infrastrukturális beruházásokkal, a humán erőforrás fejlesztésével, tudományos kutatói programokkal, a kutatás-fejlesztés összhangjával párhuzamosan javult az oktatás minősége. A hallgatók 95 százaléka sikeresen államvizsgázott, többségük elhelyezkedett az itthoni munkaerőpiacon. Törzsök Erika, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség és Nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárságának főosztályvezetője (egyszemélyben Gyurcsány Ferenc tanácsadója kisebbségi ügyekben) nyilatkozatában élesen bírálta a Sapientia EMTE fejlesztési módszereit, miszerint „az utóbbi években az egyetem hálózata folyamatosan fejlődött, legtöbbször erdélyi döntések alapján (sic!), a fejlesztések számláit azonban kizárólag a magyar kormánnyal fizettetik meg. ”Az Országgyűlés 2000-ben évi 2 milliárd forintot különített el a határon túli magyar felsőoktatás megszervezésére, (nem a fejlesztésre!) a kormányváltás után az anyagi támogatás évről-évre csökkent, 2007-ben mindössze 1,278 millió forintra zsugorodott, amelynek valós értéke az infláció miatt jóval kevesebb. Ez az összeg csupán a jelenlegi intézményi struktúra minimális szinten való tartására, a működési költségek fedezésére elegendő, semmilyen infrastrukturális, eszköz vagy ingatlanfejlesztést, bérkiigazítást, tudományos kutatási programok finanszírozását nem biztosítja. Az intézményi akkreditáció követelményrendszere azonban olyan feltételeket tartalmaz, amelyek a tervezett fejlesztések nélkül a finanszírozás aktuális szintje mellett nem teljesíthetőek. Törzsök Erika ezt az összeget is sokallja. Szerinte az erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszer támogatása elsősorban a román kormány feladata. (Mintha nem tudná, hogyan viszonyul a román állam az erdélyi magyarság intézményteremtő erőfeszítéseihez, jegyezte meg a cikkíró). Nem felel meg a valóságnak az az állítása, hogy a helyi önkormányzatok és egyházak semmilyen támogatásban nem részesítették az egyetemet. A romániai törvények nem teszik lehetővé a magánegyetemek önkormányzati finanszírozását. Ezt a tényt egy kisebbségkutatónak illene tudnia. A csíkszeredai önkormányzat előző ciklusában lakást biztosított az egyetemi oktatóknak, javasolta egy tudományos kutatóintézet közös működtetését. A Partiumi Egyetem pedig, mint neve is mutatja „keresztény” és jelentős egyházi támogatásban részesül. A Sapientia Egyetemnek a magyar történelmi egyházak által nyújtott erkölcsi és szellemi támogatása pedig nem mérhető pénzben. /Dr. Papp Kincses Emese, a Sapientia EMTE oktatója: Törzsökösen. = Erdély. ma, ápr. 20., Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 22./ Újraközölte Veszélyben a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem? címmel: Krónika (Kolozsvár), ápr. 25.

Az SZDSZ miniszterei úgy állnak föl a bársonyszékből, hogy Kóka János pártelnök közben siet leszögezni: az SZDSZ-nek nem érdeke a kisebbségi MSZP-kormány megbuktatása. Akkor miért volt szükség az elmúlt hónap során arra, hogy az SZDSZ vezető politikusai úton-útfélen gyalázzák a szocialistákat, akikkel a rendszerváltás óta összesen tíz évig kormányoztak közösen, és akikkel minden ideológiai érvnél szorosabban kovácsolta őket az Orbán Viktor visszatérésétől való félelem? A Gyurcsány-kormány politikájára aligha lehet ráfogni, hogy a klasszikus, társadalmi szolidaritáson alapuló szociáldemokrata értékekhez túl sok köze lenne. Az SZDSZ számára is a szakítás jelentheti a menekülés esélyét. Az előrehozott választások mindkét párt – de főleg a szabad demokraták számára – végzetesek lennének. Az MSZP és az SZDSZ ezért továbbra is együttműködésre van ítélve. /Balogh Levente: Egymásra ítélve. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./

Bénultság Budapesten – még lejjebb süllyedhet Magyarország? – így kommentálta a magyarországi helyzetet a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). Ismeretes, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök átalakította kormányát a kisebbik koalíciós partner, az SZDSZ kormányból való kilépését követően. A FAZ szerint kétséges, hogy a Gyurcsány-kormány hátralévő idejében még jelentős reformokra kerülne sor. A társadalom egymással ellenséges ideológiai táborokra hasadt. Magyarország a tizenkét új európai uniós tagállam közül az egyetlen olyan ország, amelyet a nemzetközi pénzvilág ma negatívabban ítél meg, mint az EU-ba történt belépése előtt – írta a német napilap. /Bénultság Budapesten – még lejjebb süllyedhet Magyarország? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

Reform-siratás folyik, kisebbségi kormányzással ugyanis nem lehet. Az SZDSZ és az MSZP kényszerházassága tulajdonképpen érdekházasság volt, a válás után sem bomlik fel a vagyon- és dacszövetség. 1994-ben az SZDSZ olyan irányváltást produkált, mely azóta háromszor is kormányzati pozíciót, ennek fejében viszont folyamatos és drámai népszerűségvesztést eredményezett. Az SZDSZ egyre felszínesebben kötődött a szabadságjogok értékeinek védelméhez, ha ma lennének országgyűlési választások, 1–2 százalékos támogatottsággal kiesnének a Parlamentből. 1994-ben fogadkoztak, hogy a Horn-féle szocialistákkal soha nem lépnek koalícióra. Léptek. Medgyessy Pétert szt-tiszti múltjával együtt támogatták, majd megpuccsolták. Siettek leszögezni, hogy Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét szónoki túlzásnak tartják, de ez nem befolyásolja viszonyukat a szocialistákkal. Végül az egyik szabad-demokrata líder elszólta magát: pártja zűrös ügyeit fontosabbnak tartja Magyarországnál. /Laczkó Vass Róbert: Látszat-válóper érdekházasságból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

Az Írószövetség története a nemzet története – hangzott április 30-án el a kolozsvári találkozón, amelynek vendége Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke és L. Simon László, a titkára volt. „Az írószövetségben megfér a népi irodalom képviselői mellett az avantgárd író is. A politikai erőknek a legfőbb problémájuk, hogy mi túléltük a rendszerváltást” – jelentette ki L. Simon László. Vasy Géza rövid ízelítőt adott az Írószövetség történetéből, a második világháború végétől napjainkig. Az 50-es években a sztálinista képződmény jegyei tökéletesen jellemzőek voltak az írószövetségre is. Az 1956-os forradalom előkészítésében jelentős szerepet vállalt az akkori magyar írótársadalom, aminek következtében 1957-ben a Kádár-rendszer felfüggesztette a Magyar Írószövetség tevékenységét. 1959-ben alakult újra, a 70-es években folyamatosan konszolidálódott. A rendszerváltás után a magyar kulturális élet kettévált, és az SZDSZ meg az MDF oldalán csoportosult. Jelenleg Magyarországon több írószervezet is működik a Magyar Írószövetségen kívül. – „Az Írószövetség történetét úgy fogom fel, mint a nemzet történetét, büszke vagyok a magyarságomra, szeretnék egy közösséghez tartozni – számolt be L. Simon László, a szervezet titkára. Vasy Géza a találkozó után kifejtette, örülnének annak, ha az erdélyi írók jelenléte erőteljesebb lenne a magyarországi irodalmi életben. /Varga Melinda: Széthúzó írószervezetek. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

Fodor Gábort választották a Szabad Demokraták Szövetsége elnökévé a párt rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésén. Fodor Gábor 346, Kóka János 344 szavazatot kapott. Fodor Gábor azt javasolta a küldötteknek, hogy Demszky Gábor főpolgármestert válasszák meg a párt ügyvivőjének. „Én Demszky Gábor nélkül nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy sikeres lesz az ügyvivői testület“ – fogalmazott. A nagy nyugati hírügynökségek Fodor Gábor elnökké választását egyöntetűen úgy értékelik, hogy az közelítheti egymáshoz az SZDSZ-t és az MSZP-t. /Fodor az új SZDSZ-elnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./