Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2006. március 27.
Tariceanu kormányfő az SZDSZ kampányrendezvényére, a Liberálisok Európáért – 2006 című nemzetközi konferenciára érkezett Budapestre március 25-én. Megbeszélést folytatott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. “A közös kormányülésen és az ott kialakult és megerősödött hangulatnak, együttműködésnek van abban kulcsszerepe, hogy elindulhatott a közvetlen repülőjárat Budapest és Marosvásárhely között, hogy megnyithattuk Csíkszeredában a magyar főkonzulátust, hogy létrejött a magyar-román vegyes kamara” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón. Tariceanu közlése szerint a megbeszélésen felmérték, milyen ütemben haladnak és valósulnak meg a közös kormányülésen aláírt egyezségek. Hozzátette, egyesek megvalósultak, másokon még dolgoznak. Hangsúlyozta a két ország európai politikai modell szerinti együttműködésének szükségességét, és azt a törekvést, hogy a román-magyar kapcsolatok példaértékűek legyenek a térség más országai számára a stabilitás, a biztonság és a prosperitás érdekében. Tariceanu szerint a kisebbségi jogok védelmét szolgáló romániai jogszabályok és standardok igen magas szintűek, és a parlament a kisebbségek bevonásával alkotja meg a róluk szóló törvényt. Külön megköszönte Magyarország támogatását Románia uniós csatlakozása érdekében. A kisebbségi törvény parlamenti elfogadásának késése miatt “egyértelmű” csalódottságról beszélt a magyar miniszterelnök, és hangsúlyozta, hogy “a magyar kisebbségnek van egy nagyon erős, autentikus és nagyon hiteles képviselője, ez az RMDSZ, amely jól ismerve a román belpolitikát, elsősorban a legtöbbet tudja tenni azért, hogy ez a törvény elfogadásra kerüljön”. Gyurcsány hangsúlyozta, Magyarországot soha semmilyen vita nem fogja eltántorítani attól, hogy támogassa és segítse Románia uniós csatlakozását, mert “történelmi gondjaink túlnyomó részére és az előttünk álló kihívásokra adandó válaszokban egyaránt elsősorban az Európai Uniós kereteket kell megtalálnunk”. Tariceanu az SZDSZ kampányrendezvényén elmondta, hogy nagyra értékeli az SZDSZ politikáját, és véleménye szerint az, hogy mindkét ország (kormányzati pozícióban lévő liberális pártja) szorgalmazza a kormányok közötti együttműködést, közelebb hozta a két országot egymáshoz. Ennek tulajdonítható a két kormány több közös projektjének létrehozása is. /Guther M. Ilona: Budapestre látogatott Tariceanu kormányfő. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./
2006. március 29.
Magyarországi környezetvédő szervezetek megdöbbentőnek tartják, hogy a román kormányfő már a környezeti hatástanulmány elkészülte előtt kijelentette, hogy mindenképpen megnyitják a verespataki aranybányát. Eörsi Mátyás (SZDSZ) azonban cáfolta, hogy Tariceanu ezt mondta volna. /Elszólta magát Tariceanu? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./
2006. április 4.
Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke elégedetlen a határon túli magyarságnak odaítélt támogatások összegével. Ha a magyar költségvetés kétszer, háromszor akkora összeggel támogatná az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy délvidéki kultúrát, sokkal jelentősebb eredményeket érhetnénk el – vallja. Két évvel ezelőtt már le akart mondani. Két nagy területet támogatnak: egyrészt intézmények alapítását finanszírozzák, iskolák, kulturális központok, idősek otthona, vagy egyházi épületek felépítését vagy renoválását, másrészt a határon túli magyar politikai, kulturális szervezetek működését segítik, hogy találkozókat, konferenciákat, programokat rendezhessenek. A Medgyessy-kormány 2004-ben a támogatási rendszert százmillióval csökkentette, ekkor Pomogáts bejelentette, hogy nem vállalja tovább a vezetést. Végül rákényszerült arra, hogy maradjon, a határon túli magyar kulturális és politikai szervezetek kérésére. Idén tovább csökkentették a támogatást: csupán 800 millió forint támogatást kapott az Illyés Közalapítvány. Pomogáts szeptemberben távozni kíván a kuratórium éléről. Idén a legjelentősebb beruházások között van az erdélyi magyar irodalmi múzeum felépítése Kolozsváron. E fontos kulturális központ Szabédi László író, költő egykori házának kibővítésével történik. Támogatnak több iskolát, diákotthont a szórványvidéken. Ilyen például a dévai nagy középiskolai centrum, amelyet nemcsak az Illyés Közalapítvány támogat, hanem az Oktatási Minisztérium, az Apáczai Közalapítvány és több magyarországi forrás is. Bentlakásos iskolát támogatnak Besztercén, épül egy középiskolai diákotthon. Ezen kívül Erdély vonatkozásában legalább nyolc-tíz épület épül. Az Illyés Közalapítványt az Antall-kormány idején alapították a határon túli magyarok támogatására, s kezdetben minden párt képviseltette magát a kuratóriumban. Az RMDSZ jelentősen képviselteti magát a kuratóriumokban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács vagy a Magyar Polgári Szövetség képviselői viszont nincsenek jelen az alkuratóriumokban. Pomogáts reméli, hogy a következő kuratóriumban majd figyelembe veszik az új magyar közképviseleti szervezeteket is. Pomogáts Bélát 1959-ben letartóztattak, internálták az 1960-as amnesztiával szabadult. Ezután egy évig rendőri felügyelet alatt állt, csak 1965 végén kerülhetett vissza az Irodalomtudományi Intézetbe, Czine Mihály és Bodnár György segítségével. 1969 januárjában akadémiai ösztöndíjjal utazást tehetett Erdélyben. A kandidátusi értekezése a népi mozgalom költőiről szólt, de a nagydoktori disszertációját ismét az erdélyi irodalomról írta. Az erdélyi magyar irodalomról eddig körülbelül 18 kötetet írt. Nincsenek rokonai Erdélyben, de mindig érdekelte Erdély. - 1983-ban készült a Memorandum az erdélyi magyarok üldözése ellen. Ezt a 72 magyar értelmiségi memorandumának nevezték, megjelent az illegális Beszélőben, továbbá a nyugati magyar sajtóban. Neves írók írták alá, mint Csoóri Sándor, Sánta Ferenc, Mészöly Miklós, Konrád György, Vásárhelyi Miklós, vagy színészek, mint Sinkovits Imre, sőt történészek és tudósok is kiálltak az ügy mellett. Az Irodalomtudományi Intézetből aláírta Béládi Miklós, Lukácsy Sándor, Szörényi László és Pomogáts. Ez a Memorandum később elkerült az ún. Európai Utóértekezletre: Helsinkibe és Madridba, s megjelent 26 nyugati lapban is. Akik ezt aláírták, azokat kitiltották Románia területéről. Pomogáts a rendszerváltozáskor mind a két oldallal jó kapcsolatban állt. Alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak. Részt vett az első 1987-es lakitelki találkozón, ahol felszólalt. A Magyar Írószövetségben barátságba került olyan emberekkel, akiknek nagy szerepe volt a Magyarok Világszövetsége újraszervezésében, így Csoóri Sándorral, sőt Csurka Istvánnal és másokkal. Antall Józseffel is jóban volt, családtagjaik jól ismerték egymást. A Piarista Diákszövetséget együtt indították útjára. Másfelől jó kapcsolatban állt az ’56-osokkal is, akik közül többen az SZDSZ alapítói lettek. Pomogáts mindig olyan feladatokat vállalt, melyek politikailag függetlenek. Így került az Anyanyelvi Konferencia élére 1992-ben, vagy az Írószövetség élére 1995 és 2001 között. Sőt, így került az Illyés Közalapítvány élére is. Megőrizte a semlegességét, persze „elkötelezett stratégiák, eszmények, igazságok és ügyek mellett. De ezek nem pártkötelezettségek” – vallja. Nagyon megoszlott a magyar politikai tábor, kialakult egy kétosztatú Magyarország. Többször felszólították őt mindkét oldalról: döntse el, hová tartozik. A határon túli magyarokkal való szolidaritás nem lehet pártpolitikai ügy.Az Illyés Alapítvány nem tudta betölteni azt a nemzetstratégiai feladatát, amelyet az alapítók annak idején neki szántak. Magyarország költségvetésében a határon túli magyarság támogatása rendkívül alacsony összeggel szerepel! Ez a költségvetésben az 1 százalékot sem éri el, 0,018 százalék. Ez a támogatás nagyon alacsony. /Frigyesy Ágnes: Az erdélyi magyarság védelmében. Beszélgetés Pomogáts Bélával, az Illyés Közalapítvány elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./
2006. április 7.
A magyarországi országgyűlési választások előtti utolsó nagy televíziós vita április 6-án zajlott le, ezúttal mind a négy kormányfőjelölt részvételével. A munkahelyteremtés, az egészségügy, a korrupció és a fejlesztés témájában Orbán Viktor, a Fidesz–MPP, Kuncze Gábor, az SZDSZ, Gyurcsány Ferenc, az MSZP és Dávid Ibolya, az MDF miniszterelnök-jelöltje csapott össze. Orbán azt mondta: a munkahelyteremtéshez radikális társadalombiztosítási járulékcsökkentésre van szükség, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás bevezetésére, valamint a fogyatékkal élők foglalkoztatásának esetében a régi szabályozás visszaállítására. Kuncze szerint az államnak a kereteket kell megteremtenie ahhoz, hogy a gazdaság fejlődjön. Gyurcsány szerint a munkahelyek létrejöttéhez szükség van a piacra, a közlekedés fejlesztésére, a szakképzésre és az állam kiszámítható működésére. Dávid Ibolya közölte: a munkahelyeket nem a politikusok, hanem a vállalkozások és a beruházások teremtik. Az egészségügy kérdéskörében Kuncze hangsúlyozta, a megoldást a több-biztosítós rendszer létrehozása jelentheti. Gyurcsány szerint az egészségügyet nemzeti kockázatközösségben kell tartani, különben szegények és gazdagok biztosítója jön létre. Dávid Ibolya hangsúlyozta, hogy a magántőkét be kell vonni az egészségügybe. Orbán kijelentette: pártja nem támogatja a kórházak privatizációját. A korrupció témakörében Dávid Ibolya a Gazdasági Versenyhivatal és az Állami Számvevőszék megerősítésére, valamint a pártpolitikától mentes, közpénzek felhasználását ellenőrző, úgynevezett Tiszta Kezek Hivatalának felállítására tett javaslatot. Orbán a Költségvetési Tanács létrehozásáról, a rendőrség megerősítéséről, esetlegesen a kormánytagok és parlamenti képviselők adóbevallásának kötelező nyilvánosságra hozásáról, valamint a privatizációhoz kötődő korrupció elleni fellépésről beszélt. /(MTI – Sz. A.): Tessék választani! (Kormányfőjelöltek vitája). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./
2006. április 10.
A Magyar Szocialista Párt (MSZP) enyhe előnyét mutatták az április 9-én megtartott magyarországi választások részleges eredményei: a szavazatok 92,81 százalékos feldolgozottsága után az MSZP 43,29 százalékkal vezetett a 42,30 százaléknál tartó Fidesz előtt. A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 6,16 százalékkal átlépte a parlamenti küszöböt, és ugyanez elmondható a Magyar Demokrata Fórumra (MDF), amely 5,02 százaléknál tartott. „Az erdélyi magyarság számára nincs tétje a magyarországi választásoknak” – kommentálta az Új Magyar Szó felkérésére a választási eredményeket Tamás Gáspár Miklós politikai elemző. A részvételi arány a részleges adatok szerint 67 százalék körüli volt. A választások második fordulóját két hét múlva tartják. /Négypárti Országgyűlés, MSZP-előny. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./
2006. április 10.
Amennyiben az MSZP alakít kormányt, a nemzetpolitika továbbra is kiemelt helyen szerepel majd a Gyurcsány-kormány programjában” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Gál J. Zoltán, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára. Majálishangulat uralkodott a kormánypártok székházainál. Mind az MSZP, mind pedig az SZDSZ székháza szomszédságában szabadtéri sátrak alatt gyülekeztek a pártok szimpatizánsai, a sátrak alatt kivetítőkön követték az eseményeket. /Szűcs László: MSZP: a hangsúly az első fordulón volt. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./
2006. április 10.
Továbbra sem lesz belpolitikai téma a határon túli magyarság helyzete az SZDSZ számára – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Horn Gábor, a liberálisok kampányfőnöke. A határon túli magyarság tekintetében az SZDSZ továbbra is a szülőföldön maradást, a fejlődést, a tudást támogatja. Magyarország és Románia viszonyáról szólva a kampányfőnök kifejtette, nagyon fontos, hogy a két ország viszonya jó legyen. „Mi azt képviseltük, hogy az SZDSZ-en múlik, hogy ki alakít kormányt” – hangsúlyozta Pető Iván, az SZDSZ ügyvivője. /Simon Judit: SZDSZ: nem belpolitikai téma a határon túli magyarság. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./
2006. április 11.
Április 10-én Magyarországon a két kormánypárt megegyezett abban, hogy az SZDSZ 55, az MSZP pedig 3 helyen lépteti vissza jelöltjeit egymás javára a második fordulóban. Gyurcsány Ferenc telefonon beszélt Dávid Ibolyával, az MDF elnökével, aki ismét megerősítette: nem lép koalícióra a Fidesszel. Arra a kérdésre, vajon az MSZP koalíciót köt-e az MDF-fel, Hiller István azt mondta: „erről nem volt szó”. Április 10-én az MDF elnöksége többséggel azt javasolta országgyűlési képviselő-jelöltjeinek, hogy ne lépjenek vissza a második fordulóban a megmérettetéstől. Dávid Ibolya pártelnök kijelentette, az MDF nem fog asszisztálni Orbán Viktornak, és nem fogja hatalomra segíteni Gyurcsány Ferencet. Az MDF nem kíván együttműködni a Fidesszel – válaszolta az esetleges koalíciókötés lehetőségét firtató kérdésre. A pártelnök ezt úgy indokolta: az MDF számára elfogadhatatlan az a populista program, az az alkotmány- és demokrácia-felfogás, az a piacellenes magatartás, amely távol áll egy konzervatív jobboldali párttól. – Ha nem vagyunk képesek összefogni, mert a hiúság erősebb, mint a haza szeretete, akkor történelmi vétket követünk el – jelentette ki Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke. A budai Várban mondott beszédében kifejtette: a nemzeti oldal már kétszer veszítette el a választást azért, mert nem volt képes összefogni. /MSZP-s győzelem az első fordulóban. Az MDF tegnapi döntése miatt Fidesz-vereség körvonalazódik. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2006. április 11.
Az MDF eredménye a legfontosabb eseménye is a magyarországi választások első fordulójának – vélekedett Bányai Péter politikai kommentátor. Szerinte az MDF szavazói Nem-et mondtak a baloldalnak, és Nem-et a szélsőséges, populista Fidesznek. Bányai szerint eddig a történet főszereplője Orbán volt. „A baloldalra kellett szavazni, hogy megszabadulj a felelőtlen kalandortól és hisztérikus társaitól. Úgy tűnt, Magyarországon bukásra van ítélve egy civilizált jobboldali párt.” Most viszont megteremtődött az esély erre. Dávid Ibolya tudja, hogy az MSZP és SZDSZ politikai rivális, ideológiai ellenfél, de nem „ellenség”, mint a Fidesz. Bányai szerint a Fidesz: „Nevetséges egyveleg, szélsőjobboldali, radikális retorika a Kádár-korszak nosztalgiájával, klerikális elemekkel keverve”, ebben oroszlánrésze volt Mikola István kormányfőhelyettes-jelöltnek is. /Sz. K.: Bányai Péter: Mikoláék nem a saját, hanem a baloldal választóit mozgósították . = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2006. április 12.
Sem a Fidesszel, sem az MSZP-vel nem készülünk koalíciót kötni – nyilatkozta Csapody Miklós MDF-es politikus a párt elnökségi ülését követően. Az MDF jelöltjei közül nem lépteti vissza azokat, akik az első fordulóban harmadik helyezettként meghaladták az 5 százalékot. A Fidesz együttműködést kért az MDF-től április 10-i nagygyűlésén Budapesten. Az MSZP és az SZDSZ gyorsan elért koalíciós megállapodását ünnepelte április 10-én, Budapesten tartott nagygyűlésén. A felszólaló Gyurcsány Ferenc az MSZP és az SZDSZ közötti együttműködést a remény, a gyarapodás, a szabadság, illetve a haza és a haladás koalíciójának nevezte. Erdélyi írók, közéleti személyiségek levelet intéztek Dávid Ibolyának, amelyben kérték az MDF elnökét, ne határolja el magát a jobboldali összefogás gondolatától. A levél írói szerint az MDF hozzájárulhat egy konzervatív, jobboldali kormány kialakításához, ezzel segítve a kisebbségben élő magyarok sorsán is. A levélírók kifejtik: „szavazni nincs jogunk, de az antalli gondolat felhatalmaz bennünket, hogy forduljunk Önhöz, kérve: ne határolja el magát egy jobboldali összefogás gondolatától.” /Guther M. Ilona: MDF: sem Gyurcsány, sem Orbán. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./
2006. április 14.
A határon túli magyarságnak nem szabad beleszólnia a magyarországi politikába – vélekednek erdélyi közéleti személyiségek annak a levélnek a kapcsán, amelyben huszonkét erdélyi egyházi vezető, író és politikus arra kérte az MDF elnökét, ne határolja el magát egy jobboldali összefogás gondolatától. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője nem látja jónak, hogy „mi innen akármilyen vonatkozásban átszóljunk”. Kántor Lajos örült, hogy az MDF elérte az öt százalékot. Varga Gábor író, a Szabadalmi és Márkavédelmi Hivatal elnöke szerint az erdélyi magyarságnak egyenlő közeltartással kell viszonyulnia a magyarországi politikai szereplőkhöz. Ő maga drukkolt, hogy a két kis párt – az SZDSZ és az MDF – bejusson a parlamentbe. Különösen örült annak, hogy az MDF-nek ez sikerült. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint minden magyarországi demokratikus párttal jó kapcsolatban kell lenni. Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke nem tartja helyénvalónak, hogy az erdélyi magyarok beavatkozzanak a magyarországi, belpolitikai vitákba. Számára rokonszenves Dávid Ibolya etikus politikai magatartása. Bányai Péter politikai elemző úgy véli, nincs abban semmi új, hogy néhány ember, aki a Fidesznek drukkol, befolyásolni próbálja – sikertelenül – a magyarországi belpolitikai folyamatokat. „Ők Orbán szüleményei, de ha azt hiszik, hogy bármit képesek megváltoztatni, akkor ostobák. Amit most Orbán Viktor művel, nem más, mint a választások elvesztéséért való felelősség áthárítása. Már a Fideszen belül is kételyek merültek fel személye iránt, az újabb vereség nyomán le kell mondania” – vélte a politológus. Bányainak meggyőződése, hogy Dávid Ibolya ki fog tartani. Gálfalvi Zsolt úgy vélte: néhány önmagát az egész erdélyi magyarság szóvivőjének kinevező ember előítéletes és zavaros érvekkel befolyásolni próbálja a magyarországi választókat. Gálfalvi Dávid Ibolyának és politikustársainak kipróbált felelősségtudatáról beszélt, akik nem mondanak le „pártjuk átgondoltan és távlatosan képviselt értékeiről egy-két vesztésre álló és vagdalkozó, kapkodó népvezérjelölt hatalmi érdekeiért”. Két napja huszonkét erdélyi egyházi vezető, író és politikus levélben fordult Dávid Ibolyához, amelyben kérték az MDF elnökét, ne határolja el magát egy jobboldali összefogás gondolatától. Az aláírók: Albert István P. Leánder OFM, csíksomlyói házfőnök; Boros Károly felcsíki főesperes; Gergely István csíksomlyói esperes; Hajdó István, a Gyergyói Kerület főesperese; Kovács Sándor, a Székelyudvarhelyi Kerület főesperese; Hegyi István csíkszeredai református lelkipásztor; Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkipásztor; Kedei Mózes, a Székelyudvarhely Unitárius Egyházkör esperese; Dancs Lajos, énlaki unitárius lelkipásztor; Beder Tibor, a Julianus Alapítvány Kuratóriumának elnöke; Dániel Sándor, a csíki Nagycsaládos Egyesület elnöke; Farkas Csaba, az SZNT alelnöke; György Attila író; Komoróczy György író, nyelvművelő; Lőrincz György író, az EMIA elnöke; Papp Előd, Csíkszereda volt alpolgármestere; Sándor Krisztina, a MIT elnöke; Sógor Csaba RMDSZ-szenátor; Soós Sándor, az EMI elnöke; Szakács István Péter tanár, író; Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere; Zsidó Ferenc író, a Polgári Élet főszerkesztője. /Simon Judit: Erdélyi üzenet az MDF-nek. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./
2006. április 21.
Olli Rehn bővítési EU-biztoshoz írt közös levélben erősítette meg az Európai Parlament két magyar delegációvezetője, Tabajdi Csaba (MSZP) és Szent-Iványi István (SZDSZ), hogy kész támogatni Románia 2007. január 1-jén történő belépését, ha az Európai Bizottság májusban nyilvánosságra kerülő országjelentése is megerősíti felkészültségét a tagságra. Schöpflin György (Fidesz–MPSZ) közölte, hogy az EP-ben készül egy másik levél is, amelyben szintén felvetik a romániai magyar kisebbség több problémáját. Utóbbit a néppárti magyar EP-tag reményei szerint képviselők széles köre írja majd alá, mielőtt eljuttatják Rehnhez. Románia többszöri ígérete ellenére a mai napig nem fogadta el a kisebbségekről szóló törvényt. Az egyházi restitúció is mindössze 3 százalékban valósult meg. A magyar nyelvű állami felsőoktatás helyzete ugyancsak problematikus Romániában. Az aláíró képviselők szeretnék elérni, hogy a Rehn-jelentés a korábbiaknál hangsúlyosabban utaljon a kisebbségi problémák megoldásának szükségességére – szögezte le Schöpflin György. /Magyar EP-lobbi a kisebbségi jogokért. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./
2006. április 21.
Összesen 110 egyéni választókerületben tartják meg április 23-án, vasárnap a magyarországi választások második fordulóját. Az első forduló után 79 visszalépés történt (Szabad Demokraták Szövetsége 56, Magyar Demokrata Fórum 18, Magyar Szocialista Párt 5). Deutsch-Für Tamás, a Fidesz kommunikációs vezetője sajtótájékoztatóján tömeges választási csalással, ötmillió állami választási értesítő és az MSZP szórólapjainak közös kézbesítésével vádolta meg a szocialistákat, és bejelentette, hogy a Fidesz büntetőfeljelentést tesz az ügyben. Gyurcsány Ferenc, az MSZP kormányfőjelöltje együtt kampányolt Kuncze Gábor SZDSZ-elnökkel. /Választások – második felvonás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./
2006. április 21.
Koncz Attila /Budapest/ azt állította, hogy Magyarországon április 9-én a választás lényegében eldőlt: az emberek többsége nem akar kormányváltást. Az MSZP és az SZDSZ szövetsége 1994 óta egyfajta politikai szimbiózisra épül. A szocialisták és a liberálisok vonatkozásában ez az összeolvadás már ott tart, hogy Gyurcsány Ferencet április 9-e éjjelén olyan lelkes ünneplésben részesítették a szabad demokraták szimpatizánsai, hogy Kuncze Gábor pártelnök sértődötten jegyezte meg: várjunk csak, ez egy SZDSZ-es buli! Gyurcsány Ferenc megerősítette, hogy a szocialisták a következő kormányban szeretnék saját irányításuk alá vonni az SZDSZ-ben mindig saját hitbizománynak tekintett oktatásügyet. Gyurcsány Ferenc legutóbb már azt nyilatkozta: ha az MSZP abszolút többséget szerez, nem látná szükségesnek a további együttműködést a szabad demokratákkal. A cikkíró szerint a magyarországi közélet most a Fidesz és az MDF ökölharcának zajától hangos. Orbán Viktort, a Fidesz teljhatalmú vezetőjét „az a rögeszme vezeti, hogy a győzelem érdekében be kell darálnia valamennyi jobboldali pártot, a kereszténydemokratáktól a MIÉP-ig.” Orbán Viktor levelet írt Dávid Ibolyának, javaslatot tett a második fordulós együttműködésre, még a miniszterelnök-jelöltségről is lemondott, az MDF vezetői azonban hajthatatlanok maradtak. A cikkíró szerint jöttek a „Hír Tv-s átkozódások, végül pedig az sms-kampány”. Az MDF komoly anyagi és társadalmi bázis építésébe kezdett, „főleg a baloldal holdudvarához tartozó személyek, szervezetek segítségével”. /Koncz Attila: Furcsa háború. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./ A cikkíró nem említette, hogy már több mint 19 MDF-s képviselő-jelölt visszalépett a Fidesz javára, köztük Csáki András, az MDF alelnöke.
2006. április 22.
Végéhez közeledik a magyarországi választási kampány. Az elemzők nagy része egyet ért abban, hogy a Fidesz–MDF együttműködés meghiúsulása miatt kevés az esélye a kormányváltásnak. A külföldi elemzők nehéz időket jósolnak a magyar gazdaságnak, függetlenül attól, hogy ki nyeri meg a választásokat. Dávid Ibolya, az MDF elnöke példátlannak nevezte, hogy gyermekeit is belekeverték a kampányba, és cáfolja a fia drogügyeiről szóló híreszteléseket. Orbán Viktor Fidesz-elnök úgy véli: a Bokros-csomag kutyafüle volt ahhoz képest, ami most következik, ha a jelenlegi kormány marad hatalmon. Válaszában Gyurcsány Ferenc, az MSZP miniszterelnök-jelöltje azzal nyugtatja a választókat: a magyar gazdaság jól van, a Fidesz van válságban. Nemzetközi sajtótájékoztatón jelentette be április 21-én a Fidesz, hogy megítélésük szerint az MSZP tömeges választást csalást követett el, mivel ötmillió állami választási értesítőt az MSZP szórólapjaival közösen kézbesítették a postával a választópolgároknak – mondta Deutsch-Für Tamás kommunikációs vezető. Ezzel egyidőben az MSZP is az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) fordult „a Fidesz méltatlan vádaskodásai és választási csalás előkészülete miatt” – mondta Mandur László. A Fidesz „horror-kampányt” folytat – mondta Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. Az MSZP-s politikus szerint a választási kampányban „borzasztó nehéz” érdemben reagálni azokra a fideszes mondatokra, melyek azt vizionálják, hogy Magyarországon majd nem kel fel a Nap, ha az MSZP-SZDSZ koalíció kerül hatalomra. Az MSZP arra kéri a Fideszt, hogy aktivistái ne küldözgessenek rémhírterjesztő, rágalmazó sms-eket pénzintézetek, politikusok ellen. /Durva kampányfinis Magyarországon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./
2006. április 24.
Duray Miklós szlovákiai magyar politikus nyílt levélben fordult a világ magyarságának kiemelkedő tudományos, kulturális személyiségeihez, hogy kérjék nemzettársaikat, legyenek az MDF, a MIÉP, a Jobbik, a Cigány Összefogás, a Kisgazdapárt, a Centrum Párt, a KDNP szavazói, ha netán az első fordulóban az MSZP-re vagy az SZDSZ-re szavaztak, de fontos számukra a nemzet. Az egész Kárpát-medencei magyarság érdekében, jövőnk érdekében, fogjanak össze, és 2006. április 23-án szavazataikkal támogassák a FIDESZ – KDNP jelöltjeit. A nyílt levelet több mint negyven író, tudós, politikus, lelkipásztor látta el aláírásával. /Nyílt levél nemzettársainkhoz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./ Köztük van Ábel András, a Sydney University professzora, Bauer Edit, az Európai Parlament szlovák képviselőcsoportjának MKP által delegált képviselője, Csapó Endre, az Ausztráliában megjelenő Magyar Élet főszerkesztője, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke, több, az Egyesült Államokban, Erdélyben, Vajdaságban és Szlovákiában élő határon túli és magyarországi. /Hírek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 24./
2006. április 24.
A rendszerváltozás után először hosszabbíthat mandátumot egy kormány Magyarországon: az MSZP koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel közösen többséget szerzett az Országgyűlésben. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök marad, az eddigitől eltérő retorikát használt győzelmi beszédében amikor azt mondta, hogy tízmillió magyar nevében, tizenötmillió magyar érdekében fog cselekedni. Bár a külképviseletekről beérkező szavazatok megérkezéséig még nem lehet hivatalos végeredményt kikiáltani, ennek ellenére a legtöbb mandátumot a szocialisták szerezték meg. Az MSZP 2002-höz képest növelte képviselői számát, az eddigi 178 helyett legalább 189 tagú lesz frakciójuk, a Fidesz- és az SZDSZ-frakció ugyanakkora maradt, míg az MDF-nek kevesebb lesz a képviselője, mint 2002-ben, mégis több, mint ahány a frakciójukban maradt 2006-ra. Az április 23-i második fordulón 110 hely sorsa dőlt el. Ebből 64-et szerzett meg az MSZP, 42-t a Fidesz, 4-et az SZDSZ. Orbán Viktor a polgári oldal összefogása hiányának tulajdonította a választási vereséget. A Fidesz elnöke kihangsúlyozta, pártja hű marad a nevéhez, ami latinul hitet, bizalmat, hűséget jelent. Dávid Ibolya, az MDF elnöke kijelentette, Magyarországon nagyarányú átrendeződés előtt áll a jobboldal, és az MDF akarva-akaratlanul elindítója ezeknek a változásoknak. Az MDF elnöke keményen beszélt a Fidesz ellen. /Kiss Edit, Rédai Attila: Baloldali marad Magyarország. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./
2006. április 24.
Az MSZP-SZDSZ győzött. „Mit jelent ez nekünk, erdélyieknek? Kicsit az eddiginél is árvábbak leszünk, az anyaországi támogatások” tovább csökkennek. Most már viszont nem lehet hátrafele mutogatni, az átkos polgári kormányra és a démonizált Orbán Viktorra. Aki korábban értünk, erdélyiekért tett, és a mostani kampányban is emlegetett minket. Dávid Ibolya a kampányban tanúsított minősíthetetlen magatartását, megtetézte azzal, hogy a jobboldal vereségét saját győzelmeként élte meg. És kioktatta néhai szövetségesét, mert szerinte a Fidesz már évekkel ezelőtt elveszítette ezt a választást, amikor önző módon meghirdette a jobboldali egypártrendszert és hátat fordított a barátainak. Dávid Ibolya szerint földindulásszerű változások várhatóak a jobboldalon. Valójában a földindulás az MDF-ben esedékes. /Jakab Lőrinc: Belehúztak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 24./
2006. április 25.
Nem az MSZP nyert, hanem a Fidesz veszítette el a választásokat, mondta több politológus. Vereséget szenvedett a jobboldali nagypárt, ezt több elemző Orbán Viktor hibájának tulajdonítja. A pártvezér stratégiája ugyanis, hogy egységes jobboldal jöjjön létre, megbukott. Az MSZP nem a kormányzásban elért eredményeknek köszönheti a mostani győzelmét, hanem elsősorban politikai marketingjének. Köllő Katalin, a lap munkatársa Orbán beszédében nem fedezte fel, hogy önmagában, vagy pártja politizálásában keresné a hibát. Kijelentette ugyanis, „akik összefognak, nyernek, akik nem képesek összefogni, veszítenek. Ellenfeleink összefogtak egymással és győztek”. Az újságírónő sajnálatosnak tartja, hogy nem készül visszavonulásra „a pártvezér”, továbbá győztesnek tartja Dávid Ibolyát, aki szerint „nem kizárt, hogy földindulásszerű változások lesznek a jobboldalon a jövőben”. Köllő Katalin szerint figyelemre méltó Gyurcsány Ferenc kijelentése: „10 millió magyar nevében, és 15 millió magyar érdekében kell szolgáljunk és eszerint kell kormányozni”. Az MSZP–SZDSZ kormánykoalíció eddig sem tüntette ki nagy figyelemmel a határon túli magyarokat. Gyurcsány meglepetéseket is tartogatott: nemzetről beszélt, trikolórról, „a Himnusz eléneklésére tett javaslata pedig hab volt a tortán, minden bizonnyal sokakat meglepett”. /Köllő Katalin: Nyertesek és vesztesek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./
2006. április 25.
Győzött az MSZP–SZDSZ-koalíció. A Fidesz megtartotta a korábbi képviselői mandátumszámot, a 164-et, továbbra is erős ellenzéki párt, de a győztesek kényelmes többséggel kormányozhatnak. Számos egyéni választókerületben néhány tíz vagy néhány száz szavazatkülönbséggel győzött az MSZP. Szijjártó Péter, a Fidelitas elnöke például 44 szavazattal maradt le az MSZP jelöltjével szemben. Miközben az MDF képviselője ,,elvitt” 800 szavazatot a maga kétszázalékos ,,részesedésével”, mert a nem léptek vissza. Az MDF maréknyira fogyva ugyan, de sikerként éli meg, hogy azt a kormányzatot, amely a négy évvel ezelőtti, az unióhoz csatlakozó kelet-európai éllovas Magyarországból mára a felhalmozott adósságba fulladó sereghajtó országot megteremtette, újabb négyéves mandátumhoz juttatta. Dávid Ibolya a Fidesz romjain akar új jobboldalt teremteni. Az ország romos állapota ellenére maradnak azok a kormányrúdnál, akik a hazát és népét ebbe az állapotba juttatták, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Választási kiszámolás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./
2006. április 25.
Az Új Magyar Szó átvette a Magyar Hírlapból Nagy Iván Zsolt cikkét. Az Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságban, Kárpátalján élők többségének evidencia, hogy közösségük tagjai Fidesz-szurkolók, szocialista- és SZDSZ-ellenesek. Az erdélyi magyarság csalódott volt a választás után. Az újságíró megmagyarázta, hogy Fidesz-győzelem esetén sem adtak volna kettős állampolgárságot és nem nőttek volna a támogatások. /(Nagy Iván Zsolt, Magyar Hírlap): Amiről nem akartak beszélni. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./
2006. április 26.
A magyarországi baloldal győzelmében nem lát tragédiát Kiss Bence, nem hajlandó elhinni, hogy, aki liberális, az automatikusan a nemzet megrontója. Ő ellenszenvesnek tartotta a hajdani Fidesz-stratégiát. Az MSZP–SZDSZ párosnak felrótt december 5-e őt nem zavarta, az viszont igen, hogy a határon túlra érkező támogatások mennyisége csökkent, sőt, még a megítélt összegek is késve érkeznek meg. A mostani választás eredménye kedvező. /Kiss Bence: Utórezgésben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./
2006. április 27.
A szabad demokraták a mérleg nyelvét jelenthetnék a magyar politikai életben, ha lenne egyáltalán mérleg. Azonban Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke a választások éjszakáján „közös” kormányzást ígért a liberális, a szocialista és a konzervatív választóknak (az utóbbiakon az MDF választóit kell érteni), a Fidesz választóiról szó sem esett. Azonban a Fidesz a választópolgárok közel felét teszi ki. Bíró Béla felfogásában a szabad demokratáknak egy normális társadalomban a két szélsőség (a konzervatívok és a szocialisták) között lenne a helyük. A magyar szabad demokraták azonban a baloldal számára nyerik meg – hovatovább ciklusról ciklusra – a választásokat. Bíró szerint az egyetlen kiút a liberális és a „nemzeti” tábor közti történelmi „kiegyezés” lehetne. Ennek kulcsa a liberálisok kezében van, mert a cikkíró szerint ők rendelkeznek azzal a hatalommal, tekintéllyel és szellemi kapacitással, amely egy ilyen lépés megtételére képessé tehet. /Bíró Béla: Érzelmi torlaszok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./
2006. április 29.
A parlamenti választáson Magyarországon ismét a két kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) szerezte meg a kormányalakításhoz szükséges többséget. E pártok négyéves kormányzati teljesítménye vitathatatlanul gyenge. Az utóbbi másfél évben alig foglalkoztak kormányzással, minden figyelmüket és erejüket a választási kampányra összpontosították. A magyar állam súlyos pénzügyi helyzetben van. A növekvő munkanélküliség; az Európai Unió többszöri figyelmeztetése; a nemzetközi hitelminősítő intézetek Magyarországot „leminősítő” értékelései ellenére a magyarországi véleményformáló körök legtöbbje a kormány mellé állt. Az ígérgetés mellett a két kormányzó párt kampányának legfőbb eleme Orbán démonizálása volt. Mivel a magyarországi elektronikus és írott sajtó aránytalanul nagy hányada az MSZP és az SZDSZ klientúrájához tartozik, az Orbán-ellenes hangulatkeltés sikerrel járt, olvasható a Budapest Analyses elemzésében. Ugyanakkor Orbán Viktor az a politikus, aki a választópolgárok csaknem felét képes pártja, a Fidesz mellé állítani. Az Orbán Viktor vezette Fidesz ma Magyarországon az egyetlen, tömegtámogatottsággal is rendelkező politikai formáció, mely a kommunista rendszerben gyökerező érdekszövetségen kívül helyezkedik el, és szemben áll azzal. Ez az elsődleges magyarázata annak, hogy a magyar politikai élet központi témája Orbán eltávolítása a politikai színtérről és ezáltal a Fidesz meggyengítése. Az MSZP és az SZDSZ klientúrája hatalmasra duzzadt. E klientúrához tartozik a média egy tekintélyes szelete, kutatóintézetek, könyvkiadók, sőt, egy kis jobboldali parlamenti párt is – a Magyar Demokrata Fórum (MDF) –, mely közvetetten segítette a két baloldali párt hatalmon maradását. Az őt a hatalomban megtartó klientúrájának foglyaként az MSZP–SZDSZ kormánykoalíció aligha lesz képes úrrá lenni a pénzügyi, és az ebből következő gazdasági nehézségeken. /Budapest Analyses: Magyarország a parlamenti választások után. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./
2006. május 2.
Sokan reménykedtek abban, hogy az idei választások nyomán fordulat következik be a magyar politikai életben, s a Fidesz veszi át a kormányrudat. A határon túli magyarság jelentős többsége is erre számított. Vélemények hangzanak el azóta is, miért lett a kampány kimenetele az, ami. Mondják, hogy a Fidesz bedarálta a kisebb jobboldali pártokat. Koncz Attila például nem átallotta azt állítani, hogy a Fidesz „Rákosi legjobb tanítványaként szalámizta az MDF-et”. Úgy látszik, nem tudja, Rákosi módszerének a kommunista vezérlésű politikai rendőrség, az ÁVO és a szovjet politikai rendőrség, az akkor még NKVD is szerves része volt. Ezek szerint tehát a Magyar Demokrata Fórum (MDF) a Fidesz miatt jutott oda, ahova: 1992-ben a Fidesz zárta ki az MDF-ből Csurka Istvánt és társait; nem Szabó Iván és társai váltak ki az MDF-ből és hozták létre a Magyar Demokrata Néppártot (MDNP), mert ez a Fidesz műve volt; tavaly nem Dávid Ibolya és társai zárták ki az MDF országgyűlési csoportjának majdnem a felét, köztük Lezsák Sándort, az MDF egyik alapítóját és vezéralakját, hanem a Fidesz. Ghiczy György, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) egykori elnöke volt az, aki addig fészkelődött elnöki székében, mígnem szétverte saját pártját. És mi történt a Független Kisgazdapárt háza táján? Torgyán József, a párt elnöke volt az, aki 2002 előtt, kormányszövetségben a Fidesz-szel, bezáratta a párt székházának kapuját és nem engedte be a vezetőségi tagokat. Addig-addig, míg őt is kizárták a maradék pártból. A Magyar Szocialista Munkáspártból lett Magyar Szocialista Párt, bár tagadja, de megőrizte szülője módszerét. Ugyanezt alkalmazza Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) is. Goebbels mondta: a hazugságot addig kell ismételni, mígnem igazság lesz belőle. 1998-ban, miután a Fidesz került kormányra, az MSZP-SZDSZ megrémült, nyomban elindították a suttogó propagandától a nyílt támadásig terjedő hazugságfröcskölő gépezetüket. Szájról szájra terjesztették és terjesztik, hogy Orbán Viktor cigány, eredeti neve Orsós. „Csalnak, lopnak, hazudnak”, harsogták. Nyugaton terjesztették, hogy Orbán Viktor faj- és zsidógyűlölő. Horn Gyulával, az ’56-os pufajkással, Kovács Lászlóval, Kádár elvtárs sírig hű tanítványával az élen, a sajtószabadság „védelmében” tüntettek. Az „árokásó” Fidesz „kettészakította az országot” – Kádár idején bezzeg példátlan volt az egység: az ávósok, a III/III-as, a III/II-es ügynökök, a pártkáderek, a pufajkások és az értelmiségiek, a munkások meg a parasztok „egysége”, írta Asztalos Lajos. Orbán Viktor az autópályák építéséhez az apja bányáiból szállított dolomittal hatalmas vagyont harácsolt össze – nem úgy, mint „szegény” Gyurcsány. Keller László, a „nagy” MSZP-s vegy-ész „kiderítette”, felbecsülhetetlen kárt okozott, mert a dolomit az esővíztől „kénsavat fejlesztett”, ami „szétmarta” az utakat. Most, a választási kampány idején viszont arról zengett a kórus, hogy a Fidesz-kormány alatt „egyetlen km” autópálya sem épült. 2001 végén, 2002 elején a 23 millió románnal ijesztették a népet, 2004 novemberében 800 000 határon túli volt a mumus. Közben a költségvetési hiány eddig nem látott méreteket ért el, az államadósság pedig rekordmagasságot. /Asztalos Lajos: Választások, MDF-bedarálás és egyebek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./
2006. május 13.
A Pozsonyban megjelenő Új Szó főszerkesztőjének, Molnár Norbertnek nyilatkozó Fodor Gábor nem érzi úgy, hogy az SZDSZ elhanyagolja a határon túli magyarokat. Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője és parlamenti képviselője szerint az SZDSZ-t nagyon sok előítélet veszi körül. /Az SZDSZ és a határon túli magyarok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./
2006. május 16.
Rossz idők járnak manapság a madarakra: madárinfluenza a fél világon, Budapesten jó esztendeje a XII. kerületben a turulszobor ellen kelnek ki középkori boszorkányüldözésekre emlékeztető fanatizmussal. A legújabb turulszobros hírek szerint még év vége előtt le kell bontani a kerecsensólymot mintázó négy és fél méteres szobrot. A szobrot Mitnyan György, XII. kerületi polgármester állíttatta az Istenhegyi és a Böszörményi út sarkán, az egykori véres csaták színhelyén a második világháború katona- és civil áldozatainak emlékére. A kerület, a főváros és az ország lakossága ,,turulpárti”, az avatóünnepség alkalmával ezrek vettek részt és helyezték el a megemlékezés virágait. A szoborállítás körüli botrányt az SZDSZ-es Ungár Klára és néhány társa gerjesztette, aki a turulmadaras veszedelmet úgy jelenítette meg, hogy a neonácik beállnak majd a szobor alá, s ez lesz a kedvenc találkahelyük. Egy másik okos társa szerint ízléstelen és gyalázatos a turul köztérre állítása. Azóta több száz cikkben, tévé- és rádióközvetítésben tisztázták a turul szerepét a mitológiában, a művészetekben, a heraldikában, de – úgy tűnik, mindhiába. Erdélyben különösen erőteljes kultusza volt és van a turul szimbólumnak. A budai eset az erdélyieket is sérti. Kérdés az, nem teremt-e precedenst mindez arra, hogy „címer- és jelképmadarunkat magyarságunkkal együtt újra üldözőbe vegyék?” – írta Sylvester Lajos. Vagy szándékos lenne a lakosságot bosszantó turulos hercehurca, hogy elterelje valami egyébről, a társadalmi-politikai bajokról a figyelmet? /Sylvester Lajos: Repül Budáról a turul? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 16./
2006. május 17.
Tisztázó megbeszélést javasol Tabajdi Csaba MSZP-s európai parlamenti (EP) képviselő az erdélyi magyar felsőoktatás ügyében. Egyetértett Markó Béla RMDSZ-elnökkel, hogy a tájékozódási problémák jövőbeni elkerülésére jobb magyar–magyar párbeszéd szükséges. Tabajdi ezért azt javasolja, az érintettek, Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes, Kötő József államtitkár, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetői, az MSZP, a FIDESZ az SZDSZ és az MDF magyar országgyűlési és EP-képviselői, a magyar kormány illetékesei, valamint a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar vezetőségi tagjai részvételével tartsanak megbeszélést akár Kolozsváron, akár Marosvásárhelyen, június végén. /Tisztázó egyetemvitát javasol Tabajdi. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./
2006. május 24.
Az Új Magyar Szó átvette a Népszabadságból Révész Sándor cikkét. Révész kiállt a tandíj bevezetése ellen, mondván, azt már hamarabb be kellett volna vezetni. Ezért is Orbán Viktort tette felelőssé: „A tandíj volt az orbánista demagógia egyik legelső áldozata, és ez lett a demagógia járványos pusztításának mintapéldája”. Most a reformkormány csak fél- és pótmegoldással mer a nyilvánosság elé lépni. Révész szerint az utólagos tandíjszedés a megfelelő jövedelmi szintet elérő diplomásoktól helyénvaló. /(Népszabadság, május 23. Révész Sándor) /Olcsó és fél. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./ Révész nem ír arról, hogy négy év alatt az MSZP-SZDSZ kormány miért nem vezette be a tandíjat, ha az olyan fontos.
2006. május 26.
Zárt ajtók mögött zajlott Gyurcsány Ferenc kormányfő és az ellenzéki pártok vezetőinek mintegy kétórás egyeztetése május 25-én Budapesten, az MDF székházában. Gyurcsány a múlt héten kezdeményezett külön-külön egyeztetést az ellenzéki pártok elnökeivel, de ezt csak Dávid Ibolya, az MDF elnöke fogadta el, ő is azzal a feltétellel, hogy erre az MDF székházában kerüljön sor. Miután a Fidesz és a KDNP ötpárti egyeztetést javasolt, Dávid Ibolya meghívta valamennyi párt képviselőjét az egyeztetésre. Hiller István, az MSZP és Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke nem volt jelen. „Sok-sok év után sikerült kimozdítani a magyar pártpolitikát a tárgyalásképtelenség állapotából” – nyugtázta Gyurcsány. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke jelezte, több témában van kidolgozott javaslatuk, amit rövidesen megküldenek a kormány számára. /Guther M. Ilona: Egyezkedik a kormány az ellenzékkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./