Eörsi Mátyás ködösít, mellébeszél. Aki ezt megszervezte, a meghívás ódiumát fölvállalta, ugyanúgy leégett, mint az SZDSZ nagy korifeusa. A honi RMDSZ-es liberálisokról, személy szerint Eckstein-Kovács Péterről van szó. Politikai balfogásnak számít az erdélyi magyar publikum elé hívni egy balliberális magyarországi politikust, s a friss sebeket feltépendő, az itteni elkeseredett és kiábrándult magyarokkal végighallgattatni egy SZDSZ-es ,,nagy európéer” okoskodásait, sőt okítgatásait. Eörsi ,,nemzetpolitikája” arról szól, hogy mindenki – minden magyar! – úgy váljék európai polgárrá, hogy felejtse el anyaországát, felejtse el természetes kötődéseit, írta Magyari Lajos. Szerinte bőven elég Európában találkozni. /Magyari Lajos: Eörsi Mátyás ,,szerecsenmosakodása”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt a tüntetők az Erdélyi Magyar Ifjak képviseletében nem engedték be a Sapientia Egyetemre. Az „ifjúsági kórus előadásába ezúttal is keveredett némi antiszemita felhang, amikor Eörsinek és vendéglátójának, az ugyancsak szabadelvű Eckstein-Kovács Péternek azt tanácsolták, hogy inkább a Gázai övezetbe menjenek beszélgetni”, írta Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője. Másnap a magyarországi politikus nagyváradi sajtótájékoztatóján egy kérdező újságíró Eörsi állítólagos kettős állampolgárságát firtató kérdésével bevallottan magyar–izraeli kettősséget sejtetett. Valakit megakadályozni abban, hogy nézeteit kifejthesse, nem európai, nem erdélyi magatartás. Sem nem magyar, írta Szűcs László. Az újságíró a háttérből az erdélyi magyar ifjakat tüzelőkről írt. A kettős népszavazásnál a kormánypártok „hazug adatokba öltöztették fel a népszavazásra bocsátott kérdés elutasítását. Úgyhogy nem csoda, s nem meglepő, hogy a minden eshetőségre felkészült Eörsi Mátyás tartalék öltönyt hozott magával erdélyi útjára.” /Szűcs László: Nemek harca. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 10./

Kitartóan bor­zolja a kedélyeket az Eörsi Mátyás SZDSZ-es politikus látogatása okán kirobbant botrány. Sokan ítélkeznek az ,,elkövetők felett”, nyilatkozatok, nyílt levelek sorozata született ,,az intolerancia és idegengyűlölet” elítélésére, a szólás­szabadság védelmében, vészharangok kon­ganak a Magyarországról Erdélybe beszivárgott ,,nyílt vagy burkolt alakban jelentkező antiszemitizmus veszélye miatt”. Magukat erdélyi magyar értelmiségieknek vallók nyílt levélben védelmezik a ,,felkészületlen” erdélyi magyar társadalmat az antiszemitizmus mételye ellen. Annak a magyarországi politikusnak a védelmében ragadtak tollat, aki november–decemberben érvelt a határon túli magyarság ellen. Eörsi Mátyás vélemény­nyilvánításhoz való jogát védelmezik, meg­feledkezvén mások – jelen esetben az EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) hasonló jogáról. Eörsinek fiatal magyar értelmiségiek állták útját NEM-et jelző tábláikkal. Könnyű elítélni az indulatosabb bekiabálásokat – mint kiderült, kívülállók is csatlakoztak hozzájuk, EMI-s megítélés szerint akár provokátorok is lehettek közöttük –, miközben eltekintenek attól, a házigazda Eckstein-Kovács Péterben még az is felmerült, hogy rendőrkézre adhatná mindazokat, akik útjukat állták. Egy szerencsétlen mondat miatt, amely a Gázai övezetbe küldte előadást tartani Eörsit és Ecksteint, háborog napok óta az erdélyi magyar értelmiség egy része, de teljesen megfeledkeznek arról, hogy válaszul Eörsi ,,lenyilasozta” a tiltakozókat. A tiltakozó és aláírásgyűjtő ,,erdélyi magyar értelmiségiek” figyelmébe ajánlotta Farkas Réka: nyíltan antiszemita, magyar- és cigányellenes, vasgárdista lap jelenik meg hivatalosan Romániában. Ez ellen nem tiltakoznak? Szomorú, hogy támadnak mifelénk értelmiségi csoportok, melyek zsidó–nem zsidó konfliktust szándékoznának importálni a pesti flaszterről Erdélybe – állapította meg Farkas Réka. /Farkas Réka: Minket ki véd meg? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Huszonhat személy tiltakozott a Szabadság március 10-i számában. A tiltakozók azért tiltakoznak, mert a szombati tiltakozók tiltakoztak Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő előadásának megtartása ellen. Szó van itt a szabad véleménynyilvánítás megakadályozásáról, a közérdekű kérdések megvitatásához szükséges kulturált párbeszéd követelményeinek be nem tartásáról. Veszélyesnek tartják, hogy ez gyűlölködő, kirekesztő, sőt, olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások kíséretében történt. A tiltakozók elismerik, hogy a szombati tiltakozóknak is joga volt hangosan tiltakozni. A magyar kormánynak a kettős állampolgárság elleni kampánya után nem meglepő, ha az ebben a kormányban lévő párt politikusát nem kitörő örömmel fogadják Kolozsvárt. Vajon ez a kampány nem volt gyűlöletkeltő? Milyen párbeszédet lehet folytatni azzal a politikussal, aki azt mondja, hogy az MSZP-nek a népszavazás elleni kampánya rossz volt, amivel az SZDSZ sem értett egyet, miközben pártjának elnöke kéz a kézben az MSZP elnökével a népszavazás ellen van? Ki hallotta Eörsi Mátyás vagy más SZDSZ-es politikus tiltakozását annak idején a rossz kampány ellen? A tiltakozók valóban nem engedték be őt a terembe, valóban kiabáltak, sajnálatos módon durva szavakkal illették. Tiltakozásukban a tiltakozók elleni tiltakozók azt mondják, hogy „olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások” is elhangzottak – így, többes számban. Eörsi Mátyás felindultan odavetette: „Úgy viselkedtek, mint a nyilasok!” Ezután, de csak egy idő múlva, hangzott el az a bizonyos, „antiszemitának is minősíthető” bekiabálás: „Menjetek beszélgetni a Gázai-övezetbe!”. Nem többször, csak egyszer. Azt is fölhozzák, hogy a tiltakozók megszállták az épületet. Vajon a terem ajtajának elállása egyenlő az épület megszállásával? Egy SZDSZ-es politikusnak joga van nyilasokhoz hasonlítani az ellene tiltakozókat? Ha viszont ezen felháborodva azok tesznek egy megjegyzést, az nyomban antiszemitának minősíthető? Borbély Tamás a Szabadságban máris éledező antiszemitizmust emleget, párhuzamot von a vasgárdisták és az Erdélyi Magyar Ifjak között. Ez nem túlzottan túlzó megítélés? Az EMI közölte, nem tagjai közül való volt a bekiabálta, az illető bujtogató, beugrató is. A tiltakozást aláírók tiltakoztak-e az elmúlt években, amikor a szélsőségesek magyargyalázó kijelentéseket tettek, amikor nem egy ilyen vagy történelemhamisító szövegű „emléktáblát” biggyesztettek ki a városban, amikor főbelövéssel, akasztással, karóba húzással fenyegettek, amikor azt kiabálták, „kifelé a magyarokkal az országból”? Vajon életbevágóan fontos volt most, három hónappal a magyar kormány által sárba taposott népszavazás után meghívni Kolozsvárra egy kormánypárti politikust? Vagy éppenséggel bölcs? /Asztalos Lajos: Tiltakozás elleni tiltakozás – és környéke. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Feszült légkörben rendezték meg március 12-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ülését az utóbbi hónapokban kiéleződött belső viták miatt. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a közelmúltban Gyergyószentmiklóson foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy különváljon az EMNT-től, az indítványt azonban a küldöttek többsége elvetette. A mostani ülésre az SZNT-nek több küldöttje nem jött el Csíkból. Végül kompromisszumos megoldás született a két szervezet viszonyáról, a küldöttek meghosszabbították az Állandó Bizottság mandátumát, és újraválasztották tisztségébe Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Tőkés László püspök kitért az EMNT–SZNT közötti terhes viszonyra, amelyet mesterségesen szított, alaptalan nézeteltéréseknek nevezett. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómiaprogramjáról, önrendelkezési törekvéseiről szólva csalódottságát fejezte ki az új román kormánynak és Traian Basescu államelnöknek a romániai magyarság autonómiájához való viszonyulásáért. Az RMDSZ továbbra sem hajlandó határozottan kiállni a magyarság önrendelkezési törekvései mellett. Az RMDSZ számára csak az volt a fontos, hogy kormánytisztségeket szerezzen emberei számára. A budapesti kabinet a romániai magyarság ügyét teljességgel a Bukarest–Budapest „jó szomszédsági viszonynak” rendeli alá. A magyar kormány támogatási rendszere az RMDSZ számára biztosít pénzügyi monopóliumot, a kettős állampolgárság helyett felajánlott úgynevezett szülőföld program pedig nem vezet sehova. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint az autonómia ügyének előmozdításához szükséges a romániai magyar nemzeti közösség akaratának egységes kinyilvánítása, szükséges a folyamatos párbeszéd a hatalom, a román többség és a magyarság között, ugyanakkor szükséges a kedvező nemzetközi háttér. Szabó Tibor, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének, Németh Zsoltnak személyes küldöttje köszöntő beszédében arra próbált választ keresni, hogyan lehet az, hogy miközben az új európai alkotmányban mindössze fél mondat szerepel a kisebbségekről (az sem a nemzeti kisebbségről), Nyugat-Európa-szerte tartós önrendelkezést élveznek a különféle tagállamok kisebbségei. Véleménye szerint ennek egy magyarázata van: az autonómiát kiharcoló nemzeti közösségek céljaikban egységesek voltak, bíztak saját erejükben, az általuk kiharcolt közösségi jogokat az Európai Unió szentesítette. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő a készülő kisebbségi törvénytervezetről számolt be. Mint fogalmazott, a műhelymunkákban nem vehet részt, az RMDSZ-ben nagy titoktartás övezi a készülő törvénytervezetet, amelynek kitételeit most fogják eljuttatni az RMDSZ-frakciókhoz tanulmányozásra és belső vitára. Toró szerint arra van szükség, hogy általános elvként rögzüljön a romániai magyarságnak az autonómiához való joga. Az ülésen többen is bírálták Eörsi Mátyás erdélyi látogatását, a szünetben pedig a közel kétszáz résztvevő többsége (a Szabadságban is közzétett) állásfoglalást írt alá az SZDSZ-nek és Eörsi Mátyásnak a határon túli magyarokkal szembeni politikája elutasításáról. A résztvevők határozatban kérték, hogy a MÁÉRT-ra az SZNT és az EMNT képviselői is kaphassanak meghívást. Az ülés egy tartózkodással, ellenszavazat nélkül Tőkés Lászlót választotta újra az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökévé. /Makkay József: Egységes fellépést sürgetnek az autonómiáért. Van esély az EMNT és az SZNT közötti tartós megegyezésre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ ,,Fennáll a veszély, hogy hazatérnek az elégedetlen székelyföldi barátaink, és otthon borítani próbálnak a helyzeten. Csapó szenátor úr nem adta áldását erre a megoldásra, szűkszavú kimentő levele is erre utal, múlt heti közleménye egyik mondatában egyenesen eltanácsolta a mai üléstől a székelyföldi küldötteket” – fejtette ki Tőkés László. /Farkas Réka: Pirruszi győzelem, pünkösdi királyság? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

Az EMNT marosvásárhelyi gyűlésén kétszáz fölé emelkedett az aláírások száma egy közleményen, amelyikben az aláírók Eörsi Mátyás kolozsvári előadásának a megakadályozása ügyében foglalnak állást. Ebben bátor cselekedetnek nevezik az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépését. Emlékeztetnek arra, hogy Eörsi pártja, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar–román alapszerződés megkötését, „a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, és parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen”. Emellett Eörsi Mátyás több ízben is a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia és a kettős állampolgárság ellen foglalt állást. Az aláírók sorában András Imre, Borbély Imre, Ferencz Csaba, György Attila, Tulit Attila neve is szerepel. /G. Á., S. M. L.: Közlemény az EMI akciója védelmében. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

Március 5-én harminc fiatal saját tagadószavával szembesítette a nemzet jogi egységére nemet mondó Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, s meggátolta abban, hogy másodszor is előadást tartson Kolozsváron. Eörsi lenyilasozta a fiatalokat, ezt nem kapta fel annyira a média, majd valaki azt kiáltotta Eörsinek, menjen beszélgetni a Gázai övezetbe. Egy újságíró gyorsan felkapta, szépített rajta, s megvan a téma: a tiltakozók antiszemita mondatokat is kiabáltak. Erre kitűnő vezércikket lehet fogalmazni: az erdélyi magyarság rétegeiben antiszemita gyűlölet virul. S a cikkíró összehasonlította ezen réteget a Vasgárdával. Nem zavart senkit, hogy az EMI már másnap tiltakozott, emlékeztetve, hogy a kijelentés egy alkalommal hangzott el, egyetlen személy szájából, aki nem az EMI-hez tartozik. /Bagoly Zsolt: Sajtókampány. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 15./

Néhány fiatal a kolozsvári Sapientia székház előtt tüntetést szervezett. A cél az Eörsi Mátyást elutasítók parodizálása volt. IGEN szavakat írtak fel különböző tárgyakra. A flashmob jelen esetben elhibázott dolog volt. Ugyanis úgy hirdették meg, hogy „tízperces tüntetés Eörsi mellett”, írta Somogyi Botond. „ Jó érzésű magyar ember nem mond IGEN-t egy olyan eseményre, amely IGEN lenne az autonómiatörekvések megakadályozására, a keresztyének kiirtására, a magyar nemzet tagadására, a magyar kultúra megsemmisítésére, a család felbomlására, a magyar oktatás tönkretételére, a könnyű drogok legalizálására, a magyar hagyományok sárba taposására, az SZDSZ által képviselt politika igazolására.” – állította Somogyi Botond. /Somogyi Botond: Flashmob. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 15./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetének kifütyülése a márciusi ünneplés erdélyi színterein – Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen vagy Kolozsvárt – nem más, mint a Magyarországról importált politikai ellentét megnyilvánulása, mondják. Ez azonban nem igaz, hangsúlyozta Bakk Miklós. Nem csupán a december 5-i népszavazás kimenetele, az MSZP és SZDSZ akkori kampánya kapta meg az egyértelmű elutasítást, hanem egy politika-felfogás is. Gyurcsány esetében az üzenet azt akarata mutatni, hogy, ő és kormánya tud „nemzetül” beszélni. A Gyurcsány-kormány az erdélyi ünneplést a politikában megszokott emlékezeti vállalkozásnak tekinti. Erdélyben – ahol kevesebb az intézmény, de több a közösségélmény iránti igény – a hiteles jelenlét nélküli kommunikáció nem működik. Gyurcsány Ferenc üzenetének erdélyi kifütyülése március idusán ezt a tanulságot közvetíti. /Bakk Miklós: Márciusi kommunikáció. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Értékénél nagyobb sajtót kapott, s a természetesnél több vitát, aláírásgyűjtést, ellen-aláírásgyűjtési akciót eredményezett Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő március eleji kolozsvári látogatása. Valójában azért érkezett, hogy kitapintsa, milyen fogadtatásban részesülnének a szocialista/liberális politikusok, esetleg Gyurcsány Ferenc, megtisztelnék jelenlétükkel a március 15-i ünnepségeinket. Megtudták. A határon túli ügyekben magát járatosnak tartó politikus egy március 16-i televízióműsorban két szarvashibát is elkövetett. Eörsi ugyanis szemrebbenés nélkül állította, az erdélyi magyarság kivívta a kulturális autonómiáját. Hol, mikor, hogyan? – kérdezte a Háromszék munkatársa. Ezután Eörsi Mátyás cinikusan kijelentette: miért vár támogatást az anyaországtól a határon túli magyarság, amikor Sepsiszentgyörgyön például nemzetiszínű lobogót égetnek? Ez nem igaz. Nem égetett sem itt, sem máshol Erdélyben magyar zászlót senki. /(simó): Eörsi, hazudj, csak rajt’ ne fogjanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

A magyar kormány visszautasít. Még nem jutott odáig, hogy tiltakozzék, de visszautasítja Iliescu kijelentését, amely szerint a magyarok felelősek a marosvásárhelyi fekete márciusért. A jelenlegi MSZP–SZDSZ kormány, mint ahogy elődje, az 1994 és 1998 közötti koalíció sem arról nevezetes, hogy tiltakozott volna. Ezzel próbálja magát tisztára mosni a népszavazás miatt. Ion Iliescu 1959 februárjában – akkor még IMSZ főtitkárként – Ceausescuval együtt személyesen részt vett a Bolyai Egyetem felszámolásában; 1990 januárjában a magyar iskolák újralétesülésekor erdélyi „szeparatista tendenciákról” beszélt. Amikor 1990-ben a Bolyai Egyetem újraindítását szorgalmazó Bolyai Társaság küldöttsége fölkereste őt, az akkor elnökjelölt politikus elutasította kérésüket. A marosvásárhelyi pogrommal kapcsolatban Iliescu volt elnök ma is úgy látja, hogy az „esemény” egyenes következménye volt annak, ahogyan a magyarok március 15-ét ünnepelték. /Asztalos Lajos: A fekete március és Iliescu szemüvege. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Óriási diplomáciai sikert könyvelhet el a Székely Nemzeti Tanács – adta hírül néhány elektronikus forrás. ,,Brüsszelben március 30-án az Európai Parlament (EP) Külügyi Bizottsága a Kárpát-medencei magyarság számára sorsdöntő javaslatot fogadott el. Az unió a román csatlakozás feltételéül szabta az erdélyi magyar önkormányzat megteremtését” – jelentette Reiter Szilvia, a Magyar Demokrata munkatársa Brüsszelből. A dél-tiroli Michael Ebner és Ignaci Guardan katalán képviselő nyújtotta be azokat a javaslatokat, amelyekben az önkormányzatiság megteremtését szorgalmazták. A bizottság fideszes tagja, Gál Kinga saját javaslatával csatlakozott az előterjesztéshez. Tabajdi Csaba /MSZP/, a hírek szerint, az RMDSZ autonómiapótlékként az asztalra tett nemzetiségi törvénytervét elégségesnek tartja az önkormányzatiság helyett. Az SZDSZ-es Szent-Iványi István azt javasolta, hogy a Külügyi Bizottság a romániai romakérdéssel foglalkozzék. Gál Kinga EP-képviselő a Magyar Nemzet riporterének arra a kérdésére, hogy többféleképpen értelmezték a külügyi bizottság határozati javaslatát, a következőket válaszolta: Ami a konfúzióhoz vezethetett, talán az, hogy a francia nyelvben az önkormányzatiságot ,,autonómiának” fordítják. Ez így is maradt a francia szövegváltozatban, azzal a kijelentéssel, hogy hozzáteszik az angol self-governments szót. Óriási előrelépés történt, de nem mondhatnánk, hogy az önkormányzatiságot tűzték volna ki a román EU-csatlakozás feltételeként. Ez nagyon messzemenő következtetés lenne. – Michael Ebner dél-tiroli képviselőt és Ignaci Guardan katalán EU-parlamentert a kisebbségvédelem kiválóságának és magyar nemzet jeles képviselőinek kell tekintenünk, állapította meg Sylvester Lajos. Sylvester Lajos: Székelyföldi önkormányzat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./

A határon túli magyarok magyar állampolgárságáról 2004. december 5-én tartott sikertelen népszavazás következményeként megkezdődött a magyarországi politikai pártok és a határon túli magyar közösségek közötti viszony átrendeződése. A határon túli magyarok körében a két magyarországi kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) rendkívül népszerűtlenné vált. A népszavazás óta a magyarországi kormánypárti sajtóban több olyan írás, kommentár jelent meg, mely a határon túli magyarok gazdasági bűnözését, a körükben dúló nagymértékű korrupciót taglalja. A magyarországi baloldali politikai körökben megjelent egy másik eszköz is, az antiszemitizmus vádja. A rendszerváltást követő 15 évben nem voltak antiszemita megnyilvánulások a határon túli magyarok körében. Ez természetes is, hiszen jogaikért küzdő kisebbségekként a határon túli magyarok sorsközösséget éreznek minden kisebbségi közösséggel és annak tagjaival. Február 12-én, a Székely Nemzeti Tanács ülésén elhangzott az első antiszemita kijelentés. Egy ismeretlen helyi politikus a magyarországi kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca kapcsán kijelentette, hogy „Magyarország lassan második Izraellé válik, nincs kiút”. A romániai magyar és román sajtó és a magyarországi médiumok tág teret szenteltek a kijelentésnek. A képviselő megvált a szervezetben betöltött tisztségétől. Az SZDSZ 2001-ben, a magyarországi parlamenti pártok közül egyedüliként nem szavazta meg a határon túli magyarok Magyarország által történő támogatásáról szóló kedvezménytörvényt, 2004-ben pedig a párt határozottan elutasította a kettős állampolgárságot. Eörsi Mátyás személyéhez pedig ezenfelül olyan kijelentések is köthetők, melyeket a határon túli magyarok nekik címzett sértésként éltek meg. (Budapest Analyses): A határon túli magyarok és a magyarországi SZDSZ viszonya. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Egyesült a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Demokrata Néppárt. 1996-ban a nemzeti politizálást ellenző szárny kivált és külön pártot alapított Szabó Iván vezetésével, majd bukott az 1998-as választásokon. Hock Zoltán elnökségi tag reméli: az MDNP-vel egyesült MDF a 2010-re akár 25 százalékot is elérhet. Illúziók mindig voltak, elég csak Torgyán József négyévenkénti jóslataira gondolni a várható kisgazda győzelemről, vagy Csurka István „harmadik erő a MIÉP” szövegére. Ami a realitásokat illeti: a szétválás óta az MDF csak a Fidesszel közösen volt képes a parlamentbe kerülni, az MDNP támogatottsága pedig értékelhetetlen. Az MDF jobboldali platformjának több tagja tiltakozott az egyesülés ellen. Aki ellenzi, miért nem kap szót? feliratú transzparenssel vonultak az MDF országos gyűlése elé, utalva arra, hogy az egyesülés ellenzői nem kaptak szót a kongresszuson. Az MDF belvárosi elnöke, Bégány Attila szerint az MDF-nek nem a Fidesz bal oldalán, hanem jobb oldalán van a helye, ezért inkább a radikális Jobbikkal kellene szövetséget kötnie. Az MDF válságát jelzi az is, hogy a párt alapítói Új Lakitelki Nyilatkozatot bocsátottak ki. A Bíró Zoltán, Lezsák Sándor, Csurka István, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Kis Gy. Csaba és Für Lajos által jegyzett nyilatkozat összefoglalja a jelen áldatlan helyzet főbb vonásait, említi a kormány felelőtlen politikáját a népesedés, oktatásügy, egészségügy, a kistelepülések és a mezőgazdaság ügyében, szól az ország kiszolgáltatottságáról és eladósodottságáról. Annak, hogy ismét a nyilvánosság elé állnak, több okát is megnevezték a kezdeményezők a mostani elnök asszony „és tettestársai” tevékenységétől a nemzeti oldal szétforgácsoltságáig. Bíró Zoltán, az MDF alapítója elmondta: kétségbeesve nézi évek óta, hogy a Magyar Demokrata Fórum az erkölcsi züllés felé halad. Koalíciós feszültség keletkezett az MSZP és az SZDSZ között a köztársasági elnökválasztás kérdésében. Az MSZP ugyanis egyedül nem tud elnököt választani, az 5%-os SZDSZ pedig nem hajlandó elfogadni a nagyobbik kormánypárt által támogatott Szili Katalint. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./

A magyar diplomácia élesen tiltakozik minden olyan politikai szándékkal szemben, amely a március végi kolozsvári incidenseket megpróbálja összekapcsolni a közelmúlt vajdasági magyarellenes atrocitásaival – hangsúlyozta Bársony András, a külügyi tárca politikai államtitkára április 12-én Budapesten, az Országgyűlés külügyi bizottságának ülésén. A Fidesz óvott attól, hogy a romániai városban történteket bárki elbagatellizálja. „A két kolozsvári incidens magyar nemzetiségű szenvedő alanyai maguk sem állították, hogy etnikai jellegű támadás érte volna őket” – hangsúlyozta Bársony András. A külügyi bizottság a Kolozsvárott március 27-ről 28-ra virradó éjszaka, illetve egy nappal később hírül adott, a Szent Kamill Otthonnál történt incidens ügyét tárgyalta meg, amelyek során magyar nemzetiségű személyeket támadtak meg. „A külügyi bizottság delegációja Bukarestbe utazik, és megtaláljuk a módját, hogy az incidensekről szót váltsunk a kormány tagjaival, a bizottságok vezetőivel, valamint a romániai magyarság képviselőivel sorra kerülő megbeszéléseken” – mondta Németh Zsolt, a bizottság fideszes elnöke. Szerinte aggodalomra ad okot, hogy a kolozsvári mulatónál történtek után a rendőrség először nem volt hajlandó megfelelő jegyzőkönyvet kiállítani. A fideszes képviselő szerint az RMDSZ levelében éppen az etnikai jelleget valószínűsítette, emellett a „bozgorozás”, tehát a „hazátlan” kifejezés hangsúlyozása mindkét esetben meghatározó összetevője volt az incidenseknek. „A Magyar Köztársaságnak az a dolga, hogy határozottan lépjen fel” – szögezte le Németh Zsolt. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság alelnöke szerint a történtek túldimenzionálása nem helyes. Gedei József (MSZP) arról beszélt, hogy csak két ilyen esetről lehet tudni, így az etnikai motiváció megállapítása meglehetősen vitatott. Ugyanakkor megjegyezte: az egykori marosvásárhelyi események után nem lehet abban bízni, hogy az etnikai feszültségek teljesen nyugvópontra jutottak. /A kolozsvári incidenseket taglalta a magyar külügyi bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

A megmaradt Magyarországnak annyira kimosták – és mossák ma is – 1945-től kezdve az agyát, hogy immár nem képes az „anyaország” szerepét betölteni. Ez a szerep így Erdélyre hárul, annak minden felelősségével és feladatával együtt – írta Bagoly Zsolt. Mint mindenhol, Erdélyben is elkezdte hódítását a kozmopolita ál-liberalizmus, mely köztudottan a nemzeti összetartozás és értékrendszer leghatékonyabb ellenszere. Dilettáns humoristák István, a sirály címmel adnak teltházas műsorokat Kolozsváron, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség lapja szélsőliberális kiállásában SZDSZ-közeli újságokkal versenyezhetne, a szociológus hallgatókba azt sulykolják, hogy a nemzet fogalmát politikai erők találták fel önnön térnyerésük céljából. Az EMI tevékenységnek középpontjában a nemzeti ébredés elősegítése áll, hangozatta cikkében Bagoly Zsolt. /Bagoly Zsolt, Erdély: Erdélyi fiatalok és Erdélyi Magyar Ifjak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 3./

Amióta Asztalos Csaba személyében magyar nemzetiségű elnöke van az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak, azóta az ODT igencsak figyel az erdélyi magyarokra. – A nyilatkozatokat lobogtató, írogató értelmiségiek vajon tudatában voltak, vannak-e ama ténynek, hogy valójában parányi pártmunkásokká degradálódtak? A jól értesült Magyar Nemzet szerint az Eörsi Mátyás mellett kiálló értelmiségiek nyilatkozatát az SZDSZ pártszékházából küldték szét a sajtónak, írta Fábián Tibor. Az aláírók egyetlen tagja mikor tiltakozott utoljára vagy valaha a szűnni nem akaró magyar- és cigányellenesség ellen? Két magyart támadtak meg Kolozsváron. Hol vannak ilyenkor a listák, hol vannak az elhatárolódók, akik diszkriminációt kiáltanak? Eörsi Mátyás még neki is rohan az ellene tiltakozó fiataloknak. Hátha valamelyikük finoman lök rajta egyet. Akkor aztán lehet világgá röpíteni a szenzációt: Felháborító! Kolozsváron megverték az SZDSZ képviselőjét! /Fábián Tibor: Még egy gondolat erejéig… Műbalhé. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 3./

December 5-e után sokan megütköztek a magyar kormány NEM-szavazatra buzdító kampányának erdélyi visszhangján. Arról nem beszélnek, hogy milyen eredménye volt a két kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt és a Szabaddemokraták Szövetsége szégyenletes kampányának. A cikkben több példa sorakozik a határon tapasztaltakról. Idős ember új útlevelet mutatott föl. A magyar határőrtiszt durván ráförmedt: „Maga biztos valami gazemberséget csinált, azért cserélte ki az útlevelét!”. Egy középkorú hölgyet leszállított a magyar határőr: „Maga túl gyakran jön ide!” Végül a határőr megenyhült: „Na, jó. De vigyázzon!” A magukat felelős politikusnak nevező kampányolók tudnak ezekről? Kiss Péter kancelláriaminiszter az erdélyieket „határon túli magyarul beszélő egyének”-nek nevezte. /Asztalos Lajos: December 5-e „eredményei”. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

A román–magyar kapcsolatok fejlesztése, a liberális pártközi együttműködés bővítése, az észak-erdélyi autópálya, a csíkszeredai főkonzulátus, valamint az integrációs tapasztalatok átadásának a kérdése szerepelt a Kuncze Gábor pártelnök vezette SZDSZ-es küldöttség és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök között Bukarestben május 9-én lezajlott megbeszélésen. A kormányfő rendkívül jónak ítélte a román–magyar kapcsolatokat. Megvitatták a pártközi kapcsolatokat érintő közös problémákat is, meghatároztak egy közös akciótervet. Szó esett arról is, hogy Tariceanu személyesen is részt vesz majd a jövő elején olyan találkozókon, amelyeket az SZDSZ szervez a választási kampány idején. A tárgyalásokon a magyar résztvevők felvetették az észak-erdélyi autópálya kérdését. Tariceanu szükségesnek ítélte az autópálya megépítését, ugyanakkor hangoztatta, hogy az meghaladja anyagi lehetőségeiket. Az SZDSZ és a román Nemzeti Liberális Párt a jövőben szorosabbra kívánja fűzni a kapcsolatait – állapodtak meg a felek a bukaresti találkozón. Az SZDSZ nyárra magyarországi látogatásra hívta meg az NLP ifjúsági szervezetét. /Szorosabbra fűzi viszonyát az SZDSZ és az NLP. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

Rendkívül jól fejlődik a román–magyar informatikai együttműködés, ami mindkét ország közös érdeke, további konkrét programokat kell beindítani – állapította meg május 10-én Bukarestben Kuncze Gábor, a magyarországi Szabad Demokrata Szövetség (SZDSZ) elnöke és Nagy Zsolt RMDSZ-es hírközlési és informatikai miniszter. Nagy Zsolt nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet magyar kollégájától, Kovács Kálmántól kapott eddig. Eörsi Mátyás, az európai ügyek bizottságának szabaddemokrata elnöke, a Liberális Internacionálé alelnöke előadást tartott a bukaresti külpolitikai intézetben. /CS. P. T.: Befejeződött az SZDSZ-esek látogatása. = Krónika (Kolozsvár), máj. 11./

Eörsi Mátyás /SZDSZ/ képviselő szerint az SZDSZ-nek, mint magyar liberális pártnak kulcsszerep jutott a két ország közötti kormányközi kapcsolatok alakításában. Szerinte a magyar–román kapcsolatok ma sokkal jobbak, mint ezelőtt bármikor, persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennének még viták, félreértések e viszonyban. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás utáni RMDSZ–SZDSZ viszonyt érintő kérdésre Eörsi leszögezte: e két szervezet között kiváló a kapcsolat, még akkor is, ha eltérő volt a véleményük az említett kérdésben. Ami az Eörsi Mátyás ellen korábban Kolozsváron szervezett tüntetést illeti, e kérdésre a politikus azt felelte: természetesnek tartja, hogy vannak olyan magyarok, akik nem értenek egyet más magyarokkal. Eörsi emlékeztetett arra, hogy a magukat radikálisnak hívő magyarok a magyar miniszterelnök üzenetét kifütyülték március 15-én, a román kormányfő üzenetét pedig megtapsolták. Eörsi szerint ezzel végül is igazi liberális politikát valósítanak meg, hiszen tudomásul veszik: nincs ellentmondás aközött, hogy ők a romániai politikai nemzet tagjai, miközben kulturálisan magyar az önazonosságuk. /Eörsi szerint a romániai magyar radikálisok liberális politikát valósítanak meg. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Botrányba fulladt márciusi kolozsvári látogatása után Eörsi Mátyás most a Szabaddemokraták Szövetsége (SZDSZ) küldöttségével Bukarestbe látogatott. Eörsi Mátyás kijelentette, azzal, hogy a magukat radikálisnak hívő magyarok Gyurcsány Ferenc március 15-i üzenetét kifütyülték, a román miniszterelnökét viszont megtapsolták, igazi liberális politikát valósítanak meg, mert tudomásul veszik, hogy miközben a romániai politikai nemzet tagjai, kulturális önazonosságuk magyar. Asztalos Lajos kifejtette, „mi nem hisszük magunkat sem úgynevezett radikálisnak, sem fasisztának – ahogyan egyes elvtársai a velük egyet nem értőket nevezik –, még kevésbé nyilasnak – ahogyan kolozsvári látogatásakor az ez ellen tiltakozókat ő vagy egyik cimborája minősítette –, hanem egyszerűen olyan magyarul beszélő magyarnak, aki ragaszkodik önazonosságához, aki nem akar Magyarországra telepedni, aki szülőföldjén akarja nyelvét, hagyományait, anyanyelvi műveltségét megőrizni”. Eörsi nem akarja tudni, miért fütyülték ki Erdély-szerte Gyurcsány Ferenc üzenetét. Azért, mert az, aki december 5-e előtt minősíthetetlen kampányt folytat a magyarországi szavazók meggyőzésére, március 15-én ne üzenjen semmit, mintha mi sem történt volna. Eörsi Mátyás „ne akarjon bennünket magyarul beszélő románnak minősíteni, mert nem megy. Mi a magyar nemzet része vagyunk!” – írta Asztalos. A politikai nemzet fogalma az egységes nemzetállam velejárója. Eörsi Mátyás, a magyar miniszterelnök tanácsadója ezt tudja. mégis ennek a híve. /Asztalos Lajos: Eörsi Mátyás és mi, „magyarul beszélő románok”. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Egy, a nevének elhallgatását kérő erdélyi diák több száz aláírással támogatott levélben kérte Dávid Ibolya jelölését az államfői posztra a Fidesztől és az MDF-től. Az íveket tartalmazó borítékon feladó nincs, a postai bélyegző azonban magyarországi feladást jelez. Az MTI-nek sikerült elérnie az erdélyi gimnazistát, aki közölte: kizárólag a Fidesz és az MDF címére adta fel a két levelet ajánlott küldeményként Marosvásárhelyen. A Fidesz sajtóosztálya az MTI-nek azt mondta, hogy nincs tudomásuk a levélről. /Erdélyiek Dávid Ibolya államfő-jelölését kérték. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Állítólag erdélyi magyarok Dávid Ibolyát szeretnék látni Magyarország elnöki tisztségében. Lehet, hogy vannak néhányan, akik az MSZP és az SZDSZ újraválasztásában érdekeltek, amit az MDF elnöke az utóbbi három évben politikai sasszézásaival ugyancsak igyekszik előmozdítani. De az erdélyi magyarok elsöprő többsége a NEMeseket annyira nem kedveli, hogy zsoldosukat sem akarja magas polcon látni. Úgyhogy ebből a hírből kérjük szépen kivonni 99,99 százalékunkat. / N. Á.: Ibike államelnök? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 17./

Mostantól a határon túli magyarok is teljes jogú tagjai lehetnek a Fidesznek, döntötte el a párt június 11-én tartott kongresszusa. Az alapszabály módosítása eredményeképpen az léphet be a szövetségbe, aki magyar igazolvánnyal rendelkezik. A Fidesz-kongresszus mottója az volt: új kapukat nyitunk, és ezeket a kapukat meg akartuk nyitni a határon túli magyarok előtt, hogy ez is csökkentse azt a mélységes fájdalmat, amit december 5-e okozott nekik. Jó lenne, ha ezt a példát a többi párt is követné, bár most úgy látom, hogy az MSZP-nek és az SZDSZ-nek kicsit ke­vesebb lehetősége van arra, hogy a határon túli ma­gyarokat bekapcsolja mun­kájába – mondta Révész Máriusz, a Fidesz szóvivő­je. Erdélyben megoszlanak a vélemények a Fidesz elképzelése kapcsán, miszerint bárki magyar igazolvánnyal rendelkező határon túli magyar tagja lehet a tömörülésnek. Romániában ez csak a párton kívül állókra lenne érvényes, mivel román állampolgár nem lehet egyszerre két párt tagja. Az országban nem ritka viszont az olyan moldovai köztársaságbeli állampolgár, aki román pártban tevékenykedik, sőt parlamenti képviselő is, anélkül azonban, hogy tagja lenne valamely moldovai pártnak. A Magyar Polgári Szövetség elnöke, Szász Jenő üdvözölte a Fidesz lépését, amelyben a tömörülés határon átívelő nemzetegyesítési programjának kiteljesítését látja. Varga Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője, az emberjogi és kisebbségi szakbizottság tagja, az elképzelésben nem lát többet egyszerű gesztusnál. (Duna TV) /Határon túliakat is befogadnak (Fidesz-tagság). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 14./

Amikor Kiss Kálmán előbújik marosvásárhelyi irodájából, mindig szolgál meglepetéssel. Egyszer, hogy kapcsolatot épített ki a magyarországi SZDSZ-szel, de kiderült, nem igaz. Azután, hogy formációja romániai Magyar Szabaddemokrata Pártból átalakult Romániai Székelyek Egyesületévé (RSZE). Annak ellenére, hogy dr. Csapó József irányításával már van Székely Nemzeti Tanács. Kiss Kálmán 2004-ben parlamenti képviseletre pályázott. Kijelentette: „Az egyesület függetleníteni szeretné a székelyeket a magyar kiskirályoktól.” Kiss Kálmán később átnyergelt a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt csatlósának. Corneliu Vadim Tudor vezér ölelő karokkal fogadta, kapóra jött, hogy Hajdu Győző mellett most már Kiss Kálmánnal is tudja bizonyítani, hogy ő nem soviniszta. Kiss Kálmán a parlamenti választások előtt két nappal, 2004. november 26-án a Romania Mare hetilapban Frunda György, a gyógyíthatatlan gazember címen nyílt levelet intézett a Nagy-Románia Párt elnökéhez, a következő tartalommal: Kiss Kálmán és a Magyar Polgári Szövetség (Szász Jenő) jelenléte a választási listákon csökkenti az RMDSZ esélyeit, hogy bejusson a parlamentbe, ezért Frunda György támadást intézett ellenük, ami összefüggésben áll az RDMSZ-nek azzal a törekvésével, hogy „elnemzetietlenítse” a székelyeket. Kiss Kálmán nem kapta meg a szükséges szavazatokat, a Nagy-Románia Párt is diszkréten megszabadult tőle. Most pedig május 31-én az Adevarul hasábjain tudósítás látott napvilágot: A székelyek a magyaroktól is független autonómiára törekednek. Kiss Kálmán és pártja a székely kaput választva címerének, autonóm formációvá kíván válni, a RSZE a kisebbségi törvény alapján részesedni akar az etnikai szervezeteknek kijáró pénzalapokból. Cserében Kiss Kálmán kilátásba helyezte, hogy létrehozza a Székelyföld Alapítványt és ennek könyvkiadóját a „székelyek nemzeti identitásának ápolására”. Tevékenységét kiterjeszti majd az Egyesület Államokban és Nyugat-Európában élő székelyekre is, hogy a kapcsolatok kiépítése után megalakuljon a Székelyek Világszövetsége. /Barabás István: Nagy-román székelyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

A romániai kisebbségi törvénytervezetről, az észak-erdélyi autópályáról, a fejlesztési régiókról és az autonómiakérdésről egyaránt tájékozódott szerdán és csütörtökön Bukarestben Szászfalvi László vezetésével az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának küldöttsége. A fideszes delegációvezető mellett Németh Erika (MSZP), Donáth László (MSZP), Schmidt Ferenc (Fidesz) és Fodor Gábor (SZDSZ) vesz részt a látogatáson. A képviselők találkoztak az RMDSZ szenátusi csoportjának tagjaival, így Frunda Györggyel, a szenátus emberi jogok, felekezetek és kisebbségek bizottságának elnökével, George Sabin Cutassal, a szenátus alelnökével, Lucian Augustin Bolcassal, a parlamenti román-magyar baráti csoport elnökével, Nicolae Paun képviselővel, az emberi jogok, felekezetek és a nemzeti kisebbségek bizottságának elnökével. Közös asztalhoz ültek Eckstein-Kovács Péterrel, a szenátus jogi, fegyelmi és mentelmi jogi bizottságának elnökével, Renate Weber elnöki tanácsossal, Kibédi Katalinnal, az igazságügyi minisztérium államtitkárával, Markó Attila államtitkárral, az etnikumközi kapcsolatok főosztályának vezetőjével, valamint Niculescu Tónival, a külügyminisztérium reformokért és intézményközi együttműködésért felelős államtitkárával. Szászfalvi László elmondta: a román vendéglátók egyebek közt tájékoztatták őket a parlament elé terjesztett kisebbségi törvény tervezetéről. A magyar honatyák szorgalmazták, hogy folytatódjék a tervezett észak-erdélyi autópálya építés, mert az Szászfalvi fontosnak nevezte az autonómia megteremtését. /Magyarországi honatyák Bukarestben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Törzsök Erika, az SZDSZ kisebbségpolitikusa szerint 1990 után a magyar társadalomban felerősödött az a két világháború között kialakult romantikus, nosztalgikus kisebbségkép. Valójában legitim érdekképviseletek jöttek létre, melyek az adott ország politikai életében jelentős szerepet töltenek be. Romániában és Szlovákiában magyar miniszterelnök-helyettese van a kormánynak. Törzsök Erika szerint „Eközben a magyar politika bizonyos rendszerességgel ideologizált sémákat dob be, úgy mint „Státus törvény”, „etnikai alapon szerveződő autonómia”, „kettős állampolgárság”. A patriarchális feudalizmus bolsevik paternalista örökségével terhelten veszélyes folyamatokat indított el…” A 2004. december 5-i referendumról kijelentette: „Magyarországon megbukott az etnikai nacionalizmus.” Szerinte nem biztos, hogy az a „nemzeti”, aki a nemzeti egység jegyében egységes nemzetállamként folyamatos konfrontálódást keres a környező, kisebbségeket ugyancsak megnyomorító nemzetállamokkal. Törzsök Erika szerint „a MÁÉRT is olyan mítosszá vált mára, mely nagy Magyarország parlamentjének illúzióját keltve olyan kérdéseket akar kezelni, melyeknek helye (költségvetési támogatás, fejlesztéspolitika) a valóságos mai magyar parlament nyilvánossága.” Szerinte ezek a magyar-magyar találkozók „inkább kontraproduktívak immár, mint hasznosak”. A MÁÉRT „idejétmúlt” intézmény. egy EU-komform fejlesztési-támogatási politika jegyében. „A közös fejlesztési térségekben gondolkodás egyaránt érdeke belmagyarnak, külhoninak.” /Törzsök Erika: Mítoszok és valóság. Magyar kisebbségpolitika. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 28./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Tóth András nemzetbiztonsági államtitkártól kért tájékoztatást a kémtörténet kapcsán – közölte a kormányszóvivő. A Cotidianul nevű román napilap Magyar Bálint oktatási miniszter és egy Lorin fedőnevű személy között lezajlott telefonbeszélgetés alapján készült lehallgatási jegyzőkönyvet hozott nyilvánosságra, melyet 2004. május 24-én Budapesten készítettek. Az újság Lorint Szatmári Ildikóval azonosította be, ő korábban az Oktatási Minisztériumban (OM), majd a Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) is dolgozott. „Te vagy az egyetlen, akit meghívtam” – a jelentés tanúsága szerint Magyar Bálint így szólt Lorinhoz, majd hozzátette: „személyesen”. Magyar Bálint minisztériumi sajtóosztályán nem tudnak arról, hogy a miniszter lakására invitálta volna Szatmári Ildikót, hangsúlyozták, a tárcavezető és a hölgy között csak szakmai kapcsolat volt. A hvg.hu szerint az egyik nagy párt szóvivője is bizalmas kapcsolatba került a hölggyel. A hirszerzo.hu nevű internetes oldal úgy tudja, hogy a házaspár „hatalmas befolyásra tett szert a magyar kormány határon túli politikájára és százmilliós támogatásainak elosztására” főleg a Medgyessy-kormány időszakában. Szatmári Ildikó 2003-ban magyar állampolgárságot, férje, Szatmári Tibor idén nyáron letelepedési engedélyt kapott Magyarországon, annak ellenére, hogy az Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) kiszorította őket munkahelyeikről. A hirszerzo.hu arra is felhívta a figyelmet, hogy Szatmári kapcsolatai elsősorban a határon túli ügyekkel foglalkozó MSZP-vezetőkkel és az SZDSZ-szel voltak kiemelkedően jók. Az NBH a lap információi szerint 2004 utolsó hónapjaiban kezdett nyomozni Szatmáriék ügyében. A gyanú szerint Szatmári Tibor „nagyköveti” beosztása fedőállás lett volna, valójában a budapesti román nagykövetségen keresztül kapott bukaresti megbízásokat teljesítette. A férfi elismerte, hogy volt „munkakapcsolata” a budapesti román nagykövetséggel, állítólagos hírszerző voltát viszont tagadta. /Mucuska fedőneve: Lorin. = Magyar Nemzet, aug. 27./

A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztériumtól az erdélyi magyar televízió létrehozására kapott 300 millió forint egynegyede megérkezett, senki sem költötte el, hanem a tévé létrehozásával megbízott Janovics Jenő Alapítvány bankszámláján áll – jelentette ki Nagy Zsolt informatikai miniszter. A magyarországi kémbotrány kapcsán a hirszerzo.hu internetes hírportál azt a látszatot keltette, mintha a magyar informatikai minisztérium túl sok pénzt költött volna Erdélyre. A cikk azzal magyarázta a magyar szaktárca nagylelkűségét, hogy a kémkedéssel vádolt Szatmári Tibor meglehetősen jó kapcsolatokat ápolt a magyarországi SZDSZ-szel. Mint ismeretes, Kovács Kálmán távközlési miniszter is a SZDSZ-es. Az újság szerint 300 millió forintot elkülönítettek a televízió eszközbeszerzésére, a pénz megérkezett a Janovics Jenő Alapítványhoz, azonban az alapítvány eddig nem adott számot annak felhasználásáról. Nagy Zsolt szerint alapítvány azt várja, hogy engedélyt kapjon „az eredeti cél későbbi megvalósítását lehetővé tevő terv megvalósítására”. A miniszter nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni, hogy mi lenne ez a terv. Nagy Zsolt a honlap azon információját is cáfolta, miszerint 2002 és 2004 között az IHM közel egymilliárd forintot csorgatott volna Erdélybe. /B. T.: Nem költötték el a 300 millió forintot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./