"Harmadik alkalommal került sor Budakalászon a Kárpát-medencei magyarság civil szervezeteinek háromnapos tanácskozására (jún. 26-28), hogy hírt adjanak egymásról, kicseréljék tapasztalataikat. A szervezők - a Magyar Kollégium, a Magyar Művelődési Intézet, a Pest Megyei Információs Központ és nem utolsó sorban a házigazda budakalászi Faluház munkatársai - hetekkel korábban felkészültek, hogy fogadják a magyar közművelődési civil szervezetek képviselőit a moldvai Szerettől az ausztriai Lajtáig, anyaországi és határon túli résztvevőket. A tanácskozást Halász Péter, az MMI munkatársa nyitotta meg. Romhányi András a Magyar Kollégium elnöke, az MMI Határon Túli Magyarok Osztályának vezetője bemutatta a II. Budakalászi Találkozó munkálatait tartalmazó kiadványt, a civil szervezetek adatbázisát is magában foglaló CD-t, melyeket a tanácskozás résztvevői kézhez kaptak. /Kárpát-medencei Közművelődési Civil Szervezetek Fóruma. Együtt a szekértábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./"

"Nyugdíjba vonulása alkalmából a vasárnapi istentiszteleten búcsúztatják Zsiskú János belényesi református költő-lelkipásztort, aki 1965 óta szolgálja az ottani szórványmagyarságot. Zsiskú János /sz. Tasnádszántó, 1936. jún. 29./ 1958-1965 között Szilágyzovány lelkésze, majd 65-től nyugdíjba vonulásáig Belényesben. Írásai jelentek meg a Romániai Magyar Szóban, az Igaz Szóban, az Utunkban, az Előrében, a Bihari Naplóban, a Harangszóban, a Magyar Naplóban és az Erdélyi Magyarságban. Első verseskötete, a Halálos hűség 1995-ben látott napvilágot, társszerzője az Őrtornyaink a Körös völgyén című helytörténeti munkának, Szórvány breviárium címmel próza kötete jelent meg 2000-ben, majd a Beszélgetőkön önmagammal verseskötete. Számos díjban és kitüntetésben részesült. A legnagyobb elismerés gyülekezetének tisztelete és szeretete. Belényesben 528 híve van a gyülekezetnek, 40 taggal vegyes énekkara és 1996-98 között felépült a Megmaradás Háza, a belényesi szórvány kis magyar otthona. Az egyházközség emléklapot jelentetett meg a jeles alkalomból, így fejezve ki tiszteletét és háláját a lelkipásztornak 38 évi áldozatos munkájáért. /(Balla Tünde): Zsiskú János: 38 évi szolgálat nem ér véget. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./"

"Szilágyi Regina dramaturg, több sikeres bábelőadás rendezője, az Erdélyi Bábos Céh egyik alapító-tagja másfél éve a magyar igazolványok információs irodáján dolgozik, többek közt azért, mert a nagyszínháznak nem volt "kerete" bábelőadásokra. A színház vezetésével együtt melléje álltak mindazok, akik tehetnek valamit a rendszeres bábjátékért. A tanács megszavazta a héten azt az indítványt, mely szerint az Északi Színház tagja lehessen négy bábos is. /Örülhetsz Gina, lesz bábszínház! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./"

"Jún. 18-án és jún. 27- én ülésezett az Országos Interminiszteriális Restitúciós Bizottság (ORB). Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa az ülések eseményeiről beszámolva elmondta, hogy a Bizottság elvi döntéseket hozott több egyházi ingatlan visszaszolgáltatását illetően. Az Országos Restitúciós Bizottság (ORB) 30 napon belül az elvi döntések alapján megszerkeszti a visszaszolgáltatásra vonatkozó határozatokat. A Bizottság a két ülés alkalmával összesen 70 egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról döntött. Az első, június 18-i ülés döntése alapján 34 egyházi ingatlanból 21-et a magyar egyházaknak, 2 ingatlant pedig a szász evangélikus egyháznak szolgáltatnak vissza. A második, június 27- i ülés döntése értelmében 36 ingatlanból 21-et szintén a magyar egyházaknak,1 ingatlant a szász evangélikus egyháznak, 5 ingatlant pedig a nagylaki szlovák evangélikus egyháznak fognak visszaszolgáltatni. Összességében tehát 50 egyházi ingatlan kerül vissza a kisebbségi keresztény egyházak tulajdonába, ezen kívül a romániai zsidó közösség számára 3 ingatlan visszaszolgáltatásáról döntöttek. /Ülésezett a romániai Országos Restitúciós Bizottság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./"

"A Budakalászi Találkozón résztvevő (Ausztria, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Ukrajna,) 77 magyar civil szervezet képviselői a három napos tanácskozás eredményeként a nyilatkozatot adtak ki. Üdvözölik az anyaország Európához való csatlakozását, de csak a magyarság önazonossága és értékei megőrzése mellett. Aggodalmukat fejezik ki a határon túl élő magyarság kapcsolattartási lehetőségeit illetően a csatlakozás utáni időszakban. Szükségesnek tartják a magyarságtudat és a nemzeti önazonosságtudat megerősítését. Nevezetesen: a történelmi örökség megismerését, megőrzését, ápolását, a magyarságtudat szellemének ápolását a családban, az oktatásban, az egyházi intézményekben, a vállalkozói szférában és az anyanyelv tudatos megőrzését és használatát. Üdvözölik a Nemzeti Civil Alap létrehozását. /A Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek 3. Fórumának Nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./"

"Jún. 20-án Pál Árpád polgármester Cegléden járt, ahol a ceglédi székely falu megvalósítási lehetőségeiről tárgyaltak az érintett önkormányzatok. A ceglédi önkormányzat öt székelyföldi testvérvárosával (Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Szentegyház és Csíkszereda) a Cegléden létesítendő Termálfürdő és Szabadidő Központ mellett egy látvány-néprajzi székelyfalu létrehozását tervezi, melynek a megvalósításához Cegléd városa biztosítja a területet, és a háttér- infrastruktúrát, míg a székely testvérvárosok városonként egy-egy, az illető vidékre jellemző autentikus székely ház terveit, és a megépítéséhez szükséges, eredeti környezetből származó építőanyagokat. /A ceglédi székely falu. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./"

"Éradonyban jún. 29-én, a legelső falunapokon avatták s áldották meg a felújított első és második világháborús emlékművet. Péter-Pál napi templomozásból kivonulók gyűrűjében egy pillanatra sűrűbb, torokszorítóbb lett a csend, nyomatékosabb a szólók üzenete, hiszen így, együtt, már nagyon rég ünnepeltek a településen. Kovács Zoltán parlamenti képviselő szerint az ünnep a befogadásé, azt mutatja, hogy egy falu, ez esetben Éradony lakói milyen lelkületűek. Lukács Sándor polgármester tiszte már csak a köszönetnyilvánítás maradt. Az éradonyi emlékművön letakart felirat: Hősi halottaink. A megyei művelődési felügyelőség formahibára hivatkozva kishíján meghiúsította miatta a vasárnapi mementót. A római katolikus, református és ortodox szertartás szerinti áldás mégsem maradt el, majd az egybesereglettek virágdíszbe öltöztették az emlékművet /(Balla Tünde): Éradony ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./"

"Több mint tízezer dollárt adományoztak az igazságtalanul meghurcolt és jogtalanul elítélt, majd börtönbe zárt Reiner Antal és Héjja Dezső megsegítésére az amerikai magyarok. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF - Hungarian Human Rights Foundation) által március elején indított adománygyűjtő akció célja, hogy anyagilag felkarolja Reiner Antalt és Héjja Dezsőt, akiket az 1989-es kézdivásárhelyi események kapcsán a román ügyészség igazságtalanul Aurel Agache milicista "meglincselésével" vádol. Az amerikai magyarok szolidaritási akciója lehetővé teszi majd, hogy kilenc évig 1,5 millió lejes havi járulékhoz jusson Reiner Antal és Héjja Dezső, amit életkörülményeik javítására és orvosi kezelésük fedezésére fordíthatnak. Reiner Antal és Héjja Dezső egyetlen bűne az 1989-es forradalmi eseményekkor az volt, hogy magyaroknak születtek. "Mert a forradalmárok Bukarestben románok, Kézdivásárhelyen pedig magyarok voltak. A románok között forradalmár-kitüntetést és nyugdíjat osztogattak, a magyarokat pedig meghurcolták és börtönbe vetették!" - áll a 4500 címre kiküldött HHRF-levélben. Az 1989-es romániai események kapcsán összesen 13 magyar nemzetiségű személy ellen született igazságtalan ítélet. A székelyföldi Oroszhegyen négy vádlottat 66 év szabadságvesztésre ítéltek, Zetelakán három vádlottat 58 évre, Kézdivásárhelyen pedig hat vádlottat 21 évre. A három per 145 év összesített börtönbüntetéséből 34 évet és 7 hónapot le is töltöttek, a 13 vádlott közül 3 meghalt, kettő pedig öngyilkosságot követett el. A kirakatperekben elítélt, és igazságtalanul bebörtönzött erdélyi magyarok szabadonbocsátása és teljes rehabilitálása érdekében a HHRF tizenhárom éve nemzetközi erőket mozgósít. Szóvá tette ügyüket kongresszusi tanúvallomásban Washingtonban, Strasbourgban az Európa Tanácsnál, a Románia NATO csatlakozásáról szóló tanácskozáson, romániai tárgyalásra készülő magas rangú amerikai tisztviselőkkel és Adrian Nastase román miniszterelnökkel folytatott bukaresti megbeszélésen. (Sajtóközlemény, HHRF) /Kilenc évig folyósít havi járulékot Reiner és Héjja számára a HHRF az amerikai magyarok adományaiból. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./"

"Adrian Nastase miniszterelnök Budapestre utazott, találkozott Medgyessy Péter miniszterelnökkel. Adrian Nastase szerint a román és a magyar hatóságok olyan kétoldalú megállapodás előkészítésén dolgoznak, amely a Magyarország határain kívül élő magyaroknak nyújtott kedvezménytörvény alkalmazásának feltételeit rögzíti nyilatkozott Nastase Budapesten azután, hogy találkozott a magyar kormányfővel. /Kedvezménytörvény és memorandum. Medgyessy-Nastase találkozó Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./ Medgyessy Péter magyar miniszterelnök és Adrian Nastase román kormányfő jún. 1-jei budapesti megbeszélésén egyetértett abban, hogy olyan kétoldalú megállapodásra van szükség, amely megteremti a kedvezménytörvény alkalmazásának feltételeit Romániában - mondta Gál J. Zoltán kormányszóvivő Medgyessy Péter miniszterelnök és Adrian Nastase román kormányfő négyszemközt folytatott megbeszélése után. "Medgyessy Péter hangsúlyosan vetette fel a csíkszeredai konzulátus megnyitásának igényét és lehetőségét, amelyről további egyeztetések várhatók" - mutatott rá a szóvivő. "A közeljövőben létrejön a magyar-román külügyminiszteri találkozó, ahol várhatóan ezek a témák ismét felmerülnek" - tette hozzá a szóvivő. A román kormányfő a Romák a bővülő Európában - a jövő kihívásai című háromnapos tanácskozás júl. 1-jei zárónapjára érkezett Budapestre, ahol fel is szólalt. /Kell a kétoldalú megállapodás. Medgyessy Péter és Adrian Nastase megbeszélése. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./"

"Románia a balázsfalvi gyűlésen is, azután Párizsban is vallotta a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását, de csak addig tartott, amíg a jegyzőkönyveket aláírták. Az alkotmányában már nemzetállamról beszélt. Ez a kétarcúság jellemző tulajdonsága maradt napjainkig. 1989-ben a román nép nagy többsége megpróbálta levetni magáról ezt a kétarcú kényszerzubbonyt, de sajnos nem sikerült. Még három hónap sem telt el a nagy fogadkozások után, 1990. márciusában a Nagy-Románia Párt már képes volt felhasználni az ártatlan, tájékozatlan hodáki román lakosságot, akik a pópa szavában vakon bíztak, s lett belőle véres pogrom, s utána ártatlan magyar és cigány emberek évekig tartó bebörtönzése. 1992-ben Gh. Funar már bemutatkozik a nemzetközi bíróságon a Brassai Sámuel Líceum igazgatója elleni váddal. A bíróság az ügy kivizsgálása után megállapította, hogy nem az igazgató, Funar érdemelne 6 hónaptól 5 évig tartó börtönbüntetést. Ezt már nem voltak hajlandók tudomásul venni. 1993-ban Tőkés László Amerikában kimondja az igazságot, hogy itt etnikai tisztogatás folyik. Az eredmény nagy felhördülés, de eszükbe sem jut utánanézni az igazságnak. Ugyanakkor már 1994-ben szabadon engedik az 1990-ben 14-15 évre ítélt tömeggyilkosokat, de az ártatlanul elítélt magyarokat - akiket az amnesztia ellenére zártak le - a börtönben tartják. 1995-ben egy román olajfinomító medencéjéből szennyezett olaj a Berettyóba, onnan a Körösökbe, majd a Tiszába került. Magyarországi szakemberek azonnal jöttek segíteni, ami 40 millió forintjába került az országnak, nem is beszélve a halpusztulásról. Amíg a munka folyt, Románia ígérte a költségek visszafizetését, a baj elhárítása után azzal állt elő, hogy ilyen megállapodás nincs. 1997-ben 160 marosvásárhelyi becsületes román ember kérte a márciusi pogrom szervezőinek megnevezését, persze hiába. Ezért április elején kerekasztal-megbeszélést rendeztek és kimondták, hogy a főszervező Ciontea, a Vatra megteremtője volt, Iliescu támogatásával. Közben folyik Székelyudvarhelyen a csereháti építkezés a város félrevezetésével és becsapásával, amit mai napig sem tisztáztak. 2001-ben beindul a huzavona a státustörvénnyel kapcsolatban. Július végén Iliescu elszólja magát: "Ha életbe lép a státustörvény, Romániában legalább 7 000 000 magyar lesz". Tehát ezért indult el a hadjárat, aminek a jelenlegi magyar kormány tökéletesen bedőlt. 2001 novemberében a gyimesbükki gyermekotthont, amit a svédek szereltek fel a fogyatékos gyermekek számára, egyszerűen ellopták, bevitték Bákó megyébe. 2002 februárjában eldőlt Bárányi Ferenc, Rákóczi Lajos, Aranyosi István pere, kiket alaptalanul vádoltak azzal, hogy a Securitate besúgói voltak. Elmondták, hogy e per alatt az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselői voltak. 2002. március 20-án írta le az újság, hogy a görög katolikus bíboros 1990. március 19-én Iliescu elnöknél volt. Mondta neki, hogy avatkozzék be, de ő azt felelte, most még nem, majd csak a végén. 2002 októberében az ortodox pap szemet vetett a szatmári Lemák család házára. A bíróság visszaítélte a házat a gazdájának, október 15-én át is akarták adni, de a pópa összehívta a híveit, elzavarták a törvény embereit, Lemákékat csúfolták, bozgorozták, majd a városházára hívatták. A polgármester azzal állt elő, hogy az egyháznak nincs annyi pénze, hogy kifizesse, elégedjenek megy egy másik lakással, ami a város tulajdonában van. Szerencsétlen családnak bele kellett egyeznie, de valószínű, hogy abból nem fognak kimenni a lakók. Ehhez hasonló "hőstettre" készül most megint az ortodox egyház Székelykálban, melynek jogtalanul 40 hektárnyi területet ajándékozott a hatalom kolostor építésére. Mit keres az ortodox kolostor egy székely faluban? Hisz ott egyetlen híve sincs. Célja a falu és az egész vidék elrománosítása, a székely fiatalok kiszorítása. /Szabó Rozália,Kisgalambfalva: Még meddig? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, júl. 3./"

"Szent László király egész alakos bronzszobrát, Győrffy Lajos szobrászművész alkotását, június 27-én Biharkeresztesen Tempfli József nagyváradi megyéspüspök áldotta meg. A magyarországi határ menti településen az önkormányzat és a határőrség, melynek védőszentje is a lovagkirály, közösön emeltette a László király bronzát. Tempfli József szólott a Nagyváradot és a püspökséget alapító Szent László királyról, arról az egyházmegyéről, amelyhez évszázadokig tartozott Biharkeresztes is, majd megszentelte a szobrot. /Szent László szoboravató Biharkeresztesen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./ "

"A magyar feliratok elhelyezését lehetővé tevő törvény életbe lépése után egy évig harcoltam, hogy legalább a megyei tanács épületére kikerüljön a kétnyelvű felirat, és két év után sem tudtam elérni a Kultúrpalota szó kihelyezését. Hitegetnek, áltatnak, ez van" - összegezte Virág György, Maros megyei tanácselnök a helyzetet. A megyei tanács művelődési bizottsága kivizsgálást kezdeményezett az igazgató ellen, amiért a múlt héten nem akart beengedni a Kultúrpalotába egy debreceni pedagógusokból álló csoportot. /(Máthé Éva): Készül az ipari park, még mindig nincs magyar felirat a Kultúrpalotán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./"

"Idén harmadik alkalommal hirdet felvételit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Tonk Sándor rektor elmondta, az elmúlt napokban megrótták a sajtóban, mert azt merte nyilatkozni, hogy a jelenlegi professzori kinevezési rendszer alapján nagyon kicsi a remény arra, hogy az elkövetkező időkben magyar professzorokat nevezzenek ki. A feltételek olyanok, hogy sok magyar oktatót eleve kizárnak a versenyből. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem feladata az erdélyi tudományos élet szervezése. Sok a gond, kezdve azzal, hogy az EMT egy különleges struktúrájú intézmény, amely a Partiumtól egész Csíkszeredáig 25 szakot működtet, 1600 diákkal, 300 tanárral működnek. Mindenütt növekvőben van a továbbtanulás iránti igény. Az egyetem akkor magyar, ha szellemiségében az, ha olyan közösséget tud kialakítani, amelyben öntudatos magyar értelmiségit lehet nevelni. Ezért vezették be és tették kötelezővé minden szakon a diákoknak egy magyarságtudomány kurzusra való feliratkozást, hogy minden héten legyen egy előadás a magyarság történetéről, néprajzáról, irodalomtörténetéről. Ugyanakkor elkezdődött a lélekrombolás, lélektiprás a sajtóban. A Sapientia, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem feladata megszólítani az erdélyi magyar társadalmat, hogy valahogy ellensúlyozzák ezt a folyamatot. Az újságíró megjegyezte, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetemen volt egy sajtótájékoztató, ahol Tonk Sándor rektor kijelentéseit cáfolták. A rektor megjegyezte: szavait félreértették. Feltette a kérdését: Mondhatjuk azt, hogy minden rendben van a BBTE-n? A sajtóban megjelent cikkekben azon volt a hangsúly, hogyan meri Tonk Sándor azt kritizálni, ami rendben van. Pedig nincs rendben. Több szakon van magyar nyelvű oktatás, ebből csak négyből lehet magyarul letenni a magiszteri vizsgát. /Csomafáy Ferenc: Öntudatos magyar értelmiségi. Beszélgetés Tonk Sándor rektorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./"

"Ion Iliescu moszkvai könyvbemutatóján Jevgenyij Primakov elárulta, hogy 1989 decemberében Nicolae Ceausescu a szovjet csapatok segítségét kérte, de azt nem kapta meg, közölte a Romania Libera. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"

"Tavaly volt az áttörés, amikor Pusztinán és Klézsén intézményesített keretben is megindult a magyar nyelvoktatás, az elmúlt napokban ismét fordulóponthoz érkezett a moldvai csángómagyar iskolásgyerekek ügye. A bákói székhelyű Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által az utóbbi időben folytatott tájékoztató-meggyőző munka eredményeként más csángóföldi falvakban is több tucatnyi szülő fogalmazott meg hivatalos, közjegyző által hitelesített kérést, amelyben kifejezi óhaját: gyermeke tanulhassa a magyar nyelvet az iskolában. Júl. 3-án megbeszélés zajlott le a bákói megyeházán. A Bákóba érkezett RMDSZ-küldöttség tagjait, Markó Béla szövetségi elnököt, Szép Gyula művelődésügyi alelnököt, Márton Árpád képviselőt, valamint Szepessy Lászlót, a marosvásárhelyi Elnöki Hivatal vezetőjét a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének székhelyén Bartha András elnök és Bilibók Jenő alelnök tájékoztatták a kezdeményezés részleteiről, átfogó helyzetképet nyújtva egyúttal a csángómagyarok mindennapjairól is. Szó esett többek között a csángóföldi iskolákban és iskolán kívül magyar nyelvet oktatók javadalmazásáról, az Erdélyben vagy épp Bukarestben tanuló csángómagyar gyermekek bentlakásköltségeinek fedezéséről, a státustörvényből eredő, gyermekes családoknak szánt támogatás folyósításáról, valamint a csángómagyarok megélhetési lehetőségeiről (a férfiak közül sokan dolgoznak vendégmunkásként Magyarországon, illetve Olasz- és Spanyolországban, valamint Izraelben). Elhangzott, hogy egyes csángóföldi papok igyekeznek - lebeszélés vagy akár megfélemlítés révén - eltéríteni a magyaroktatásról a szülőket. Markó Béla szerint jó lenne, ha létrehoznák klézsei székhellyel az RMDSZ Bákó megyei szervezetét. A prefektúrai megbeszélésen az RMDSZ-küldöttség tagjai, valamint a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke és alelnöke mellett jelen volt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke, Radu Catalin Mardare prefektus, illetve a Bákó megyei főtanfelügyelő, Gheorghi Iorga. A bő félórás találkozó sikeres volt, a vártnál könnyebben elvi megállapodás született további egy-egy, magyar nyelvet tanuló csoport ősszel történő indításáról Frumószán, Magyarfaluban, Külső-Rekecsinben, Lészpeden, Somoskán, valamint Pusztinán. Markó Béla elmondta, megegyezetek abban, hogy a más településen megfogalmazott kéréseket is jóváhagyják, így újabb csoportok alakulhatnak. Remélhető, hogy szeptemberre az eddigi 31 mellett még közel 140 csángó gyermek ismerkedhet majd szülőhelyén a magyar nyelvvel és kultúrával. Bilibók Jenő úgy látta, hogy meglepő könnyedséggel született meg a beleegyezés, eddig apró kifogásokat hoztak föl, amelyek miatt szerintük nem indulhatnak újabb csoportok. Bilibók Magyarországra indul, támogatást kér az Erdélyben tanuló csángómagyar gyermekek bentlakás-költségeinek térítéséhez. /(Szonda Szabolcs): Kedvező fejlemény a csángóföldi magyaroktatás ügyében: ősszel további csoportok indulhatnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"

"Nyolcadik alkalommal gyűlt össze Budapesten, jún. 29-júl. 8 között mintegy hatszáz határon túli magyar fiatal tucatnyinál több országból a Vendégségben Budapesten rendezvényre. A többszáz fiatalt a Kós Károly Kollégiumban szállásolták el, itt zajlott a programok egy része is. Az első nap a Rév-Komáromi Gimasz Diákszínpad lépett fel, másnap a Petőfi Csarnokban erdélyi, felvidéki, horvátországi, kárpátaljai, németországi és szlovéniai művészeti csoportok, szólisták mutatkoztak be. Erdélyből fellépett a gyimesközéploki Ordasok Hagyományőrző Együttes, a mákófalvi Kós Károly Népház Hagyományőrző Színköre, a mezőbándi Komlód Néptáncegyüttes, a balánbányai Ördögborda Gyermek Néptánc Együttes, a szamosújvári Kaláka Néptáncegyüttes és Mihók Előd Gyimesközéplokról. A program ideje alatt az előcsarnokban a határon túli magyarlakta tájegységek tárgyi kultúráját bemutató kiállítást lehetett megtekinteni. Július 1-én, a Nemzeti emlékezet napja c. program keretében a Rákóczi-szabadságharc 300., Deák Ferenc születésének 200. és Petőfi Sándor születésének 180. évfordulójára emlékeztek. Délután a budai várnegyed történelmi és építészeti emlékeivel ismerkedtek, este a Vidámparkban szórakoztak. Ellátogattak a Parlamentbe is. Idén Felvidék mutatkozott be. Minden évben más- más régió történelmével, néprajzával, jellegzetességeivel ismerkednek a résztvevők. A fiatalok megnézték a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, az egyik napon hatszáz népviseltbe öltözött résztvevő menettáncban vonult a Vörösmarty térre, bemutatót tartva a budapestieknek, mintegy nyitányaként a találkozó keretében első alkalommal megrendezésre kerülő ÉGTÁJAK - Határon Túli Magyar Művészeti Fesztiválnak. /(Guther M. Ilona): Vendégségben Budapesten. Zajlik a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"

"A kegyetlen háborúk árváinak magyarországi, jelképes örökbefogadtatása mellett erdélyi tehetségmentő programba kezdett egy szeretetszolgálat. A már hét éve működő Magyar Baptista Szeretetszolgálat közhasznú alapítványként a világ számos országában végez segítő akciókat, és ezzel kitűnik a többi anyaországi, hasonló tevékenységet végző civil szervezet közül. Különböző háborúkban, menekülttáborokban segítenek a szenvedőkön. Szenczy Sándor lelkész, a szolgálat vezetője arról tájékoztatott, hogy a "Fogadj örökbe jelképesen egy gyermeket!" program a világ számos országában ismert. Magyarországra való adaptálását megkönnyítette, hogy Észak-Koreában, Csecsenföldön, Mongóliában és Kambodzsában találtak olyan árvaházakat, amelyeknek magyar kötődése is volt. A hetvenes évek szocialista, "testvéri" összefogásából több távoli országban építettek olyan létesítményeket, amelyek ma is működnek, noha szolgáltatásaik messze elmaradnak a kor követelményeitől. A szeretetszolgálat egyik alapelve, hogy "kézből kézbe" dolgozik. Amit kapnak, maguk adják át a rászorulóknak, közbeiktatott szervezetek nélkül. A küldemények sorsát is felügyelik, így látják, hogyan gyarapodik az árvaház. A szeretetszolgálat kizárólag jelképes örökbefogadással foglalkozik. A határon túli magyarok megsegítését is fölvették programjukba. Szabadkán mozgássérült és Down-kóros gyermekeket rehabilitálnak, illetve a velük foglalkozó pedagógusok módszertani ismereteinek bővítésére gyűjtenek. Munkácson egy szegénykonyhát üzemeltetnek. Erdélyi programjuk még komolyabb. Esélyt szeretnének adni a tanuláshoz azoknak, akiknek anyagi körülményeik megakadályozzák, hogy éljenek a tehetségükkel. A gondolat elindítója és az akció erdélyi védnöke Péntek János, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének a vezetője. Hasonló tehetségmentő program utoljára az 1940-es években volt Erdélyben. A tanulók tehetséggondozásának hiányában nincsenek kellő alapjai a magyar nyelvű felsőoktatásnak sem. Erdélyi egyetemekkel, középiskolákkal együttműködve olyan támogatókat keresnek, akik - egyelőre egy évig - gondjaikba fogadnának egy erdélyi magyar középiskolást vagy egyetemistát. Fiatalonként két-két örökbefogadó szülőt keresnek, hogy több jusson a kiválasztottaknak. Tízezer forintból Erdélyben egy érettségizni szándékozó vagy diplomázásra készülő fiatal havi összköltségét finanszírozni lehet. /(kristály / MTI): A kiszolgáltatottak szeretetszolgálata Jelképes örökbefogadás, valódi segítség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"

"Az 1966-ban Bukarestben, 74 éves korában elhunyt Pakocs Károly írót, költőt Szatmár megyéhez köti születési helye (Nagykároly), valamint a szatmári római katolikus egyházmegyében kifejtett három és fél évtizedes papi tevékenysége. Többször volt börtönben, egyelőre tisztázatlan, hogy halála előtt miként és miért bántalmazta külföldön (?) a román politikai rendőrség. Lehet, hogy előkerülhet (az 1956-os magyar forradalom hatására írt) Dávid és Góliát című költeménye (valószínűleg ezért is került börtönbe), kéziratban megvan a Küzdelem a lelki vakság ellen című, 160 oldalas emlékirata is. Életpályája, személyisége nemcsak az irodalom szakemberei, hanem a lélektan búvárai számára is számos feladvány lehet. Pakocs Károly 1950-ben szabadult a börtönből. 1951 decemberében főiskolai tanár lett Gyulafehérváron, az állami hatóságok által szervezett teológián. Pakocs Károly 1953-1955 között Gyulafehérváron írt, Küzdelem a lelki vakság ellen című prózai emlékiratáról nyomtatásban először Tempfli Imre tette említést A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai című könyvében (2000), később, a Sárból és napsugárból - Pakocs Károly püspöki helynök élete és kora 1892- 1966 című, 1160 oldalas munkája (2002) bevezetőjében. Tempfli Imre azt ígérte, hogy könyvéből) jobban megismerhető Pakocs Károly. Könyve terjedelmes mellékletanyagában azonban nem közli az emlékiratot, csupán folyamatosan hivatkozott annak oldalszámaira. Pakocs Károly emlékirata egészében olvasmányos. Pakocs ellenfelei azt mondták, hogy "Pakocs helynök megalkuvó, a hierarchia létráján törtető, és a kommunista érdekek lelketlen kiszolgálója lett". Pakocs kiszabadulásakor meg volt győződve arról, hogy a gondviselés rendet teremteni küldte haza. Pakocs kéziratában hangoztatta a maga roppant felelősségét, s elmondta, milyen szívesen osztaná ezt meg más feljebbvalóval, ilyen azonban nincsen, sem püspök, sem érsek, az Apostoli Szentszékkel pedig nem tudott érintkezni. Pakocs hangoztatta, hogy az állammal meg kell egyezni, ő már a börtönben látta - írja -, hogy az államhatalom nem akar nemzeti egyházat. Valójában 1948. július 19-én Takáts Lajos nemzetiségügyi államtitkár ( alminiszter ) Szatmárnémetiben mondott beszédében jelentette ki: "A kormány el van határozva, hogy a katolikus püspökökkel szemben feladja a békés megegyezés álláspontját. Lehetőséget adunk, hogy a római katolikus egyház nemzeti egyházzá alakuljon és ne legyen kénytelen külföldi irányításra hallgatni. Megadjuk a módot a híveknek is, a papoknak is, hogy szakítsanak az elzárkózás eddigi politikájával." (Szabad Élet, IV. évf. 162.sz.) Kevésbé hihető, hogy erről Pakocs Károly nem hallott volna. Szövegeiben bizony gyakori a szó és a tett ellentéte. A papok féltek tőle, elhallgatnak előtte dolgokat, hiszen - emlékiratában megírta - a rendőrség tőle érdeklődött többször is a "zug-teológiáról", a minisztériumi megbízott őt kérte, hogy "izgató beszédei" miatt figyelmeztesse Dr. Czumbel Lajost, "megfelelő helyen" őt kérték - írja -, hogy P. Godó Mihály áthelyezését kérje. Ő közölte a szatmáriakkal: "biztos forrásból tudja: a minisztérium nem engedi a titkos ordináriusok működését", illetőleg, hogy a "kormány kimeríti a sorukat" (azaz letartóztatják őket). A minisztérium és a rendőrség emberei mindegyre őt keresték, vele tárgyalnak. Pakocs Károlyt a megmerevedett, régi korokra jellemző abszolút tekintélyelvűség jellemezte. Jellemzéseiben nem kímélte munkatársait, kortársait, esetenként ellenfeleit. Megírta: az egyházmegye nagy baja az, hogy Dr. Scheffler János püspök nem talált vezetésre alkalmas utódokat, ugyanis Dr. Czumbel Lajos ordinárius, akinek a kormányzást átadta, az egyházjogban szokatlanul járatlan (noha két doktorátusa is van!), a kormányzásra alkalmatlan. Az őt követő Szvoboda Ferenc "hihetetlenül tehetetlen", "impotens öregember", ráadásul "jellemes paphoz méltatlanul, kétszínűen jár el", mert nem mondja meg neki, hogy ő az ordinárius. Dr. Dobos János szatmári lelkész, majd máramarosszigeti plébános (a harmadik ordináriusjelölt) "jólelkű, de egészen férfiatlanul gyenge ember". Elítélően írt dr. Révész Gáborról vagy Rényi Ferencről, aki "valóságos őrültje a szatmári lázadásnak", "a legfelső fokon befolyásolható természete miatt és beteges aggályossága miatt a leghasználhatóbb eszközévé hipnotizálta [P. Godó] ez a hatalmi tébolyban szenvedő jezsuita". P. Godó Mihály jezsuita atyát tekintette legfőbb ellenfelének. Róla írta, hogy "ideges tettvágy, nagyfokú hevesség, meggondolatlanság jellemzi. Kalandocskákban éli ki ábrándjait. A szatmári anarchia megteremtéséhez démoni eszélyességgel választotta ki munkatársait. Fölényes, magát nagyra tartó, sokszor pökhendi és hihetetlenül elbizakodott szerzetes. Ideggyönge ember. Népszerűséget hajhászó. Modortalan." "Mit tolakodik élők és holtak fölött ítélkező bíróul?" - kérdezte. "Kiközösítési dührohama van." Jellemzésére szinonimák sorát használja: "Megbomlott lélek, felajzott agyú és beteg idegzetű, elmeelferdülésben szenved; jogi elmebajban szenved; elmebillent ember.". "Elmebetegséggel, lelki kórral áll(unk) szemben" - írja. "Szamosújvári kalandor, szamosújvári düh jellemzi, a szamosújvári terror (képviselője), sátáni vonás (jellemzi); a vadászebek dühével keres okokat magatartása igazolására." Pakocs Károly véleménye szerint egyébként az erdélyi jezsuiták mind ideges, zavart lelkű emberek, ideggyengeség jellemzi őket. Elmarasztalja a női szerzeteseket is, elsősorban a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjébe tartozókat, akik P. Godó "női roham-osztagai", "egyházi barisnyák" "a farizeusok női utódai", akik "barisnya-támadást", "barisnya-rohamot" hajtanak végre, "barisnya-őszentsége" házról-házra jár és lázít, s terrorjuk apostolkodja a közvéleménybe a tévtanokat. "Mulieres in ecclesia taciant" - írja (azaz: Nők ne szóljanak bele az egyház ügyeibe!). Jól leteremtette ellenfeleit, közben arról panaszkodott, hogy azok "szeretetlenül" viselkednek a békepapokkal szemben, ahelyett, hogy "térdenállva kérnék őket, hogy lássák be hibáikat" Mindszenty József hercegprímással kapcsolatban mesének, propaganda-híresztelésnek tartotta azt, hogy a bíboros akaratát a börtönben injekciókkal megbénították, s a tárgyalásán való teljes lelki letörését, ott elhangzott vallomását így befolyásolták. A Pakocs-emlékirat állításai csak fenntartással, más forrásokkal szembesítve fogadható el, ezt mutatja, hogy Tempfli Imre idézte Márton Áron véleményét, aki szerint a Rómával kapcsolatos ügyekben Pakocs Károly a legkevésbé megbízható forrás. Jellemző, hogy Pakocs a vatikáni államtitkársághoz írt levelében javasolta, hogy a politikailag exponált Márton Áron püspök helyett ki kellene/lehetne nevezni egy másik, a kormány bizalmatlanságát eloszlató püspököt. Pakocs Károly jellemvonása volt a hatalom vágya. Emberi gyengeségeit az ördögi rendszer szakemberei valószínűleg tudatosan keresték, személyisége (esetleg kóros alapon kifejlődött) jellemvonását, ambícióit aztán fel- és kihasználták. Valójában ő vált lelkileg vakká, s élete végén emiatt vált a rendszer áldozatává. Tempfli Imre Sárból és napsugárból című terjedelmes könyvében sok a töltelékanyag, ez megnehezíti az olvasó eligazodását. Problémát jelent, hogy az ábrázolni kívánt kor világában járatlan a szerző. /Bura László: Pakocs Károly írói hagyatéka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"

"A most módosított kedvezménytörvényen nem szükséges tovább változtatni, a végrehajtási utasítások elfogadását megelőző konzultációkkal lehet elérni, hogy nemzetközi téren végre nyugvópontra jusson a sokat hányatott törvény ügye - jelentette ki Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke a Romániai Magyar Szó júl. 7-i számában megjelent interjújában. A magyar javaslat szerint a vegyes bizottságok a törvényben szereplő kedvezmények igénybevételének módjáról tanácskoznának. Ez magával hozhatja a kérdésről folyó belpolitikai (párt)viták elcsitulását, de legalább hangnemük enyhülését is - mondta. A HTMH elnöke szerint a végrehajtási utasítások elkészítését megelőző konzultációkra azért is szükség van az érintett országokkal, mert a jogszabály néhány helyen alternatív megoldásokat tartalmaz, amelyeket éppen azzal a szándékkal iktattak a törvénybe, hogy az érintett ország számára elfogadható, konkrét megoldást lehessen kiválasztani. Bálint-Pataki József hangsúlyozta: a módosított törvény ahhoz nyújt támogatást a határon túli magyarságnak, hogy szülőföldjükön boldoguljanak, megőrizhessék magyarságukat, nyelvüket, kultúrájukat. Ez egyetlen szomszédos ország legitim érdekeit sem sérti, és nem is sértheti. A módosítás során kikerültek a korábbi törvény szövegéből mindazok az utalások és rendelkezések, amelyek sérthették a szomszédok érzékenységét, félreértésekre vagy félremagyarázásokra adhattak okot, illetve nem voltak összhangban az európai intézmények, mindenekelőtt az EU normáival - jelentette ki. /Kedvezménytörvény. A HTMH elnöke nyilatkozott a Romániai Magyar Szónak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 8./"

"Sajtóértekezletet tartott a hét végén az RMDSZ szatmári képviselőcsoportja és megyei elnöke, Ilyés Gyula. Ilyés Gyula beszámolt a szervezet tevékenységéről, az új SZKT megalakulásáról és a most felálló új megyei választmányról. Az elmúlt hónapokban 275 törvényt fogadtak el a honatyák. A legtöbb megfelel az EU elvárásainak, s ebben nagy szerepe van az RMDSZ parlamenti csoportjának. Az ipari bizottság, melynek ő is tagja, nem kevesebb, mint 1332 módosítási javaslatot nyújtott be, ezek közül több százat az RMDSZ képviselője. A román sajtót érdekelte, mi a véleményük Pécsi Ferenc egy nappal korábban tartott sajtóértekezletéről, amelyen a képviselő több dolgot felrótt az RMDSZ-nek, például azt, hogy az alkotmány módosításával kapcsolatos tárgyalásokon nem vette követelései közé Andreas Gross-nak az EU-ban előterjesztett autonómiával kapcsolatos ajánlását. Varga Attila szerint az utolsó pillanatban ez már nem volt lehetséges, másrészt a Gross-javaslat sem teljesen egyértelmű. Ilyés Gyula megyei elnök a közelgő választásokkal hozta kapcsolatba Pécsi Ferenc mind harciasabb RMDSZ-ellenességét. Attól sem riadt vissza, hogy hazug vádakkal megrágalmazza és feljelentse a megyei szervezet vezetését. /Sike Lajos: Sajtóértekezlet Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./"

"A Szatmárnémeti Tanítóképző Főiskola végzős diákjai segélyakcióval egybekötött tanulmányi kirándulás keretében megtekintették Böjte Csaba ferences szerzetes által létrehozott dévai Szent Ferenc Alapítvány révén működő szociális intézményeket, melyekben mintegy 400 árva vagy nehéz sorsú gyermek nevelkedik. A román hatóságok sorozatos ellenőrzést tartottak a Szent Ferenc Alapítvány szociális intézményeinél. A román hatóságok által bevetett módszerek az egykori Securitate-t idézik: rajtaütésszerűen, mindenféle előzetes bejelentés nélkül érkeznek, és többnyire olyan természetű dolgokba kötnek bele, hogy miért főznek négy tyúkot a levesbe, miért akkora a fazék, amekkora, s hogy miért fogadnak be más megyékből is gyermekeket - holott az állami szervek a hunyadi utcagyerekeket hazatoloncolják. A hatóságok dühét az váltotta ki, hogy az alapítvány munkatársai magyarul beszélnek a gyermekekkel. Az egyik helyi román lap cikke szerint az alapítvány körül minden rendben van, kivéve, hogy "a szegény gyermekeket elmagyarosítják. Kizárólag magyarul beszélnek velük, és ez olyan súlyos következményekkel járhat, hogy az itt felnövő fiatalok nem tudnak majd beilleszkedni a román társadalomba." Böjte Csaba válasza erre az, hogy a gyermekekkel azért beszélnek magyarul, mert szüleik (már akinek van közülük) ezt írásban kérték. A szatmárnémeti tanítóképzősök a tanulmányi kirándulást jótékonysági akcióval kötötték egybe. Déván az árva gyermekek számára szomszédos tömbház-lakásokat vásároltak, és nevelőszülőket biztosítanak melléjük, akik az alapítvány munkakönyvvel rendelkező fizetéses alkalmazottjai; átlagban 8-10 gyerekkel beköltöznek egy olyan lakásba, amelynek a bútorait közösen választják ki, rendezik be. /Kinál György: Tanítóképzősök a dévai szeretetszigeten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./"

"Hajdan a református egyház árvaháza volt az az ingatlan, mely a régi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium /Nagyvárad/ épületegyüttesének legelső felújított szárnya, amiben a középiskola bentlakása működik ősztől, s amelyet júl. 7-én szenteltek föl az ünneplő gyülekezet jelenlétében. Tőkés László püspök vágta át az avatószalagot. Popper Cserepes Zsófia iskolaigazgató további támogatást kért, hogy lehetőség szerint már ősztől, a visszakapott gimnáziumukban kezdhessék meg az oktatást. Tőkés László megköszönte a támogatásokat egy olyan időszakban, amikor véleménye szerint román és magyar oldalról olyan erők szövetkeztek, amelyek alá akarják ásni az egyházat. Egy újabb református központot fognak kialakítani, magyarázta. Ezen a napon a volt lorántffys diákok találkozója is. Végül a hívek megkoszorúzták Lorántffy Zsuzsanna szobrát az olaszi református templom előtti téren. /(Balla Tünde): Felavatták a Lorántffy kollégiumát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./"

"Hosszú idő kell még, hogy a levéltári tevékenységet (újra)szabályozó törvénytervezet elfogadják. Márton Árpád háromszéki RMDSZ-es parlamenti képviselő sikerként emelte ki, hogy hosszú hetek munkája nyomán két kollégájával és szakértők konzultálásával végleges formába öntötték a tervezetet. A törvénytervezet alapmotívuma a közlevéltár-hálózat megteremtése, olyan szabályozás létrehozása, mely a dokumentumok védelmét biztosítva, a hozzáférhetőséget, a kutatást és feltárást segíti. A jelenlegi szabályozások az "okmányvédelmet" tekintik elsődlegesnek, nehézkessé téve az okmányok tanulmányozását. Lényeges változást jelentene a megyei levéltárak szerkezeti felépítése, amelyek a megyei önkormányzatok felügyeletébe kerülnének. Feltételeket teremtenek az egyházi, egyetemi avagy magán-levéltárak hatékony működtetésére is. Az RMDSZ három parlamenti képviselője készítette el a törvénytervezetet. /Flóra Gábor: Hozzáférhető - közjót szolgáló - levéltárakat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"

"Falusi és nagyvárosi misszióba indultak Vetési László lelkész, programfelelős irányításával a kolozsvári Teológia és a Babes Bolyai Tudományegyetem hallgatói. A misszió júl. 3-tól a Brassó I. református egyházközség területén élő magyarok felmérésével kezdődik. Itt 15 fiatal és a szervezők Brassó területe közel egy harmadának felmérését végzik el, összeírva az ott élő magyar reformátusokat, római katolikusokat, unitáriusokat és evangélikusokat. A teljességre törekvő felmérés után a nyilvántartási lapokat és az adatokat a további megkeresés és gondozás végett az érintett egyház lelkészei kapják kézhez. Ezzel párhuzamosan több Szeben megyei kistelepülésen is folyik falumisszió. A Nagy-Küküllő mentén Küküllőalmáson és Somogyomban, Bürkösön és Szentágotán, valamint az Olt menti Románújfaluban. Ezt a munkát júl. 13-án Bürkösön egy gyülekezeti találkozó zárja. A románújfalusiakat, nagysinkieket, brúlyiakat, hégenieket várják a találkozóra, hogy egymással találkozhassanak, ismerkedhessenek. Itt a gyülekezet volt lelkésze, Vetési László bevezető igehirdetése után dr. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár tart előadást az egybegyűlteknek. A misszió ezzel párhuzamosan Hunyad megye kis magyar népességű falvaiban folytatódik. A csoportok a lozsádi, hosdáti, alpestesi és rákosdi parókiákra beköltözve és a bácsi gyermektáborral, a haróiakkal, a csernakeresztúriakkal, kisbarcsaiakkal közösen intenzív gyermek és ifjúsági munkába kezdenek az egész régióban. A program: a gyermekek magyar írás-olvasásra való tanítása, hitépítés, vallásórák, közös kirándulások, művelődési program, színjátszás, műsorok, előadások, bábjáték, közös fürdés és játék. Hagyományos találkozó lesz Kányádi Sándorral, aki negyedik éve minden csoportot és települést felkeres, verseket mond, mesél, lelkesesít ifjút és időst egyaránt. Július végétől a missziós csoport a Nagyvárad környéki román falvakba kitelepedett magyarokat kezdi el felmérni. Ebben az évben ez a tevékenység minden eddigi méretet meghalad: négy régióban összesen 75 fiatal vesz részt a munkában. Ezt egészíti ki még a teológusok mezőségi missziója is, melyet amerikai támogatással végez több mint 30 fiatal. A felmérés és falumunka költségeit a gyülekezetek adományain kívül elsősorban a NKÖM támogatja. Vetési László kifejtette a fiataloknak: elrejtett kincseket mennek megkeresni. /(Erdélyi Magyar Hírügynökség): Gyakorlatban bizonyítják, minden magyar felelős minden magyarért - Missziós munkára indultak a kolozsvári teológusok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"

"Ráduly Levente Markó Béla szövetségi elnökkel keveredett nyilvános vitába. Amióta életbe lépett a közigazgatási törvény, mely lehetővé teszi az anyanyelv használatát, Ráduly az egyetlen, aki következetesen elmond néhány magyar mondatot Marosvásárhelyen, a románul zajló közgyűléseken, amelyeket a jelen levő Kolcsár Magdolna tolmácsnő le is fordít az állam nyelvére. A reakció román oldalról - a merev elutasítás. Volt már emiatt kirohanás, ajtócsapkodás, miegyéb. Legutoljára a román tanácsos kifejtette: amit Ráduly tesz: pimaszság, tiszteletlenség, a jelenlevők semmibe vétele, és szerinte a törvény nem arra vonatkozik, hogy a tanácsosok megszólalhassanak magyarul is. Aki egyetemi diplomát szerzett, történetesen éppen az orvosit végezte el, annak kötelessége volt megtanulni románul, tehát a doktor úr csakis rosszindulatból akar mindenáron magyarul felszólalni. A román tanácsosnak eszébe sem jut az, hogy az utóbb évtizedekben talán éppen ők voltak a tapintatlanok, amiért eszük ágában sem volt megtanulni a többség nyelvét, mely egy ideje sajnos kisebbség lett a városban. A tanácsos úr számára csak egyfajta önérzet létezik: az övé és nemzettársaié. A kisebbségnek csak ne legyen önérzete, és ha már volt olyan pimasz, hogy kiharcolta a nyelvhasználati jogot, akkor legyen már olyan tapintatos, és legalább ne éljen e jogával. A többi magyar tanácsos az incidens során mélyen hallgatott. Mivel más kezdeményezés nem született az anyanyelv használatára a marosvásárhelyi tanácsban, ezt az egyet üdvözölnünk kell, írta Máthé Éva. Eugen Gh. Nicolaescu Maros megyei liberális képviselő odáig jutott el a magyarellenességben, hogy kijelentette: Adrian Paunescutól és "jó román" társaitól várja el: a szenátusban akadályozzák meg, hogy az alkotmány szavatolja majd az anyanyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban. Merthogy nagy lenne ám a veszély: magyar enklávé jönne létre Romániában. Hogy ezt miként kell elképzelni, nem magyarázta meg. /Máthé Éva: Ne mondd! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"

"Életének századik évében elhunyt dr. Csőgör Lajos professzor /Nagysármás, 1904. márc. 18.- Budapest, 2003. júl./, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem egyik alapítója, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet volt rektora. /Elhunyt Csőgör Lajos, a marosvásárhelyi orvosi volt rektora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"

"Napvilágot látott a kibédi Ráduly János Fekete szőnyeg a sátor című néprajzi tanulmánykötete, ez az 1997-ben megjelent Vetettem gyöngyöt. Népköltészeti tanulmányok, közlések c. könyvének folytatása. Nem csupán népköltészeti alkotásokról van szó. A kötet tanulmányainak nagy része "folklórfogantatású". Újdonsága a Ráduly János-Nagy Olga levelezés is, mely szorosan kapcsolódik a témához. /(Szente B.Levente): Ráduly János: Fekete szőnyeg a sátor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./ "

"A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói székhelyén, annak harminc év körüli vezetőit, Bartha Andrást és Bilibók Jenőt hallgatva érezhető, hogy a magyar nyelv oktatásának ügyében folytatott kitartó munkájuk során meg kellett találniuk az egyensúlyt, csángómagyar szülőkkel beszélgetve, az esetleges fenntartások, félelmek, illetve az identitásőrzést szolgáló kulturális jogok között. A Pusztinai Általános Iskola magyar anyanyelvű csoportjának kéthavonta megjelenő iskolai lapja, az Első Magyaróra idei május-júniusi számában így fogalmaz az egyik diák, Beta Agneza: "Biztos jövőre több gyerek lesz, amelyik magyarul fog tanulni az iskolában, és ennek nagyon örülök. Azt szeretném, hogy minden gyerek az iskolából tanuljon magyarul. (...) Általában a pusztinai emberek magyarul beszélnek, mert azt örökölték a szüleiktől.". Aztán több diák vélekedése: "Én a magyar nyelvet tudom tanulni.", "Én örökké megyek a magyarórára.", "Én szeretek járni a magyarórára."... /Szonda Szabolcs: A gyermeki óhaj és a politika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./"

"Az Európai Parlament Kulturális, Ifjúsági, Oktatási, Média és Sport Bizottságának ülésén a regionális és kevésbé használt, kisebbségi nyelvek használatáról és oktatásáról szóló jelentést a testület elfogadta, és a plenáris ülés elé terjesztette. A Michel Ebner német néppárti politikus által készített jelentés kapcsán Szabó Zoltán magyar képviselő júl. 8-án Brüsszelben leszögezte: "Ne csak joga, de lehetősége legyen minden kisebbségnek, hogy anyanyelvén teljes életet élhessen." A jelentés szerint Európában a nyelvi sokszínűség értékeinek megőrzése végett szükség van a regionális és kevésbé használt nyelvek védelmére, amin Nyugaton általában az egyes országok nem hivatalos nyelveit értik. Az elfogadott jelentés és ajánlás a nyelvi sokszínűség fenntartására és a nyelvek oktatására helyezte a hangsúlyt, beleértve ebbe a regionális, kisebbségi illetve kevéssé használt nyelveket is. Ezek oktatása jó eszköz lehet a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni harcban. Az ajánlás a nyelvi sokszínűség és a nyelvtanulás ösztönzését szolgáló ügynökség felállításával is segíteni kívánja a kevéssé használt nyelvek oktatását, használatát, s igyekszik a rasszizmus és idegengyűlölet jelentkezését vizsgáló Európai Monitoring Központ tevékenységét erre a területre is kiterjeszteni. /(Guther M. Ilona): Teljes életet élni az anyanyelvünkön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./"

"Az erdélyi újságíró Székelykevére, az aldunai székelyek központjába érkezett. A Székelykevei Igaz Szó (havi kiadvány) legfrissebb, júliusi száma tudósított arról, hogy Szentháromság vasárnapján 31 fiatal volt első áldozó, a helyi általános iskolában 31 nyolcadikos végzett, közülük legtöbben sikerrel felvételiztek a középiskolákba, ez tehát nem elhaló település. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke vállalta, hogy az aldunai székelyek idetelepítésének 120. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat fővédnöke legyen. Több mint százhuszan zarándokoltak el a térségből a csíksomlyói búcsúra, közülük 30 székelykevei Bukovinába is ellátogatott, azokra a helyekre, ahonnan egykor őseik idejöttek. /(Sike Lajos): Vendégségben az aldunai székelyeknél. Székelykeve nyitott szívvel fogadott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./"