Egyre durvább szavak hangzanak el Románia és Magyarország között
Ponta szerint a magyarországi döntéshozók nem jobbak, mint a szíriaiak, vagy a líbiaiak. Kelemen Hunor úgy véli a kerítés nem a románokat és a magyarokat választja el egymástól.
A román miniszterelnök szerint a magyarországi döntéshozók semmivel nem jobbak, mint a szíriaiak vagy a líbiaiak, akiknek országaiból menekülnek a bevándorlók.
Victor Ponta egy Facebook-bejegyzésben reagált kedd este a nap során kibontakozott magyar-román diplomáciai pengeváltásra. Kijelentette, nem kíván a magyar kormány képviselőinek „provokációira" válaszolni, de – mint fogalmazott – érthető módon „emberként és európai polgárként" felháborodik azok miatt a magyar intézkedések miatt, amelyekhez hasonlókat „Európa eddig csak az 1930-as, 1940-es években látott".
Kijelentette: sok más európai vezetőhöz hasonlóan ő is feladatának érzi, hogy bírálja Magyarország legmagasabb rangú vezetőinek megnyilvánulásait.
„Ezek az Európai Unió értékeinek és kultúrájának a szégyenei. Mind az antiszemita megnyilvánulások, mind a bármiféle kisebbségekkel szembeni bánásmód, most pedig a menekültkrízis" – fogalmazott bejegyzésében Victor Ponta.
„A szögesdrótok, az agresszív törvények, a börtön és a brutalitás biztosan nem oldják meg a problémát. Csupán azt fogják megmutatni, hogy Európa szívében olyan politikai döntéshozók vannak, akik semmivel sem jobbak a szíriaiaknál, líbiaiaknál, vagy más országok vezetőinél, amelyekből futnak a menekültek" – hangoztatta a román miniszterelnök.
Hozzátette, hisz a szolidaritásban, a racionális és fenntartható megoldásokban, és főként az európai értékek felsőbbrendűségében, de ami az elmúlt napokban Magyarországon történt, az éppen ezekkel az értékekkel van szöges ellentétben.
Tévében is ostorozta Magyarországot
Victor Ponta kedd este az Antena 3 hírtelevízió meghívottjaként is bírálta a magyarországi intézkedéseket. Úgy vélte, Magyarország „kizárta magát Európából" a kerítés építésével. Az országhatárok kerítéssel való megvédését olyan intézkedésnek tartotta, mint amikor valaki árvíz idején bekeríti a birtokát, „hogy az ár a szomszédoknál vonuljon le". A magyar hadseregnek a határoknál történt mozgósítását is kockázatosnak nevezte.
„Megborzadva gondolok arra a lehetséges fejleményre: mit teszünk, ha a magyar katonák lőni kezdenek, és gyermekeket, nőket ölnek meg" – jelentette ki Victor Ponta. Hozzátette, hogy európai szinten kell megoldást találni a menekültügyre.
Magyarország provokál?
Magyarország „mesterséges vitába próbálja belerántani Romániát, hogy elterelje a figyelmet a bevándorlók problémájának alapkérdéseiről és arról az elszigetelődésről, amelyet a magyar fél által hozott intézkedések eredményeznek" – ez már a román külügyminisztérium közleményében olvasható. A Pontosítás címet viselő dokumentum szerint „megengedhetetlen és ellentétes a két ország közötti stratégiai partnerséggel" az a mód, ahogyan a magyar fél eljárt keddi intézkedései és üzenetei révén.
A tárca közölte, hogy a román külügyminiszter utasítására Románia budapesti nagykövetsége kezdeményezte azt a megbeszélést, amelyen a nagykövetség képviselője kedden a magyar külügyminisztériumban részt vett.
A román külügyminisztérium szerint a budapesti megbeszélés során a román fél közölte: Románia nem tartja helyesnek, hogy Magyarország kerítést építsen két EU-tagállam közé, ugyanakkor további információkat kért a kerítésépítés tervéről.
A magyar fél a megbeszélés során tolmácsolta elégedetlenségét a román miniszterelnök kijelentései miatt, és közölte, hogy hasonlóan tiltakozott a magyar intézkedéseket bíráló többi európai vezető kijelentései ellen is – áll a közleményben.
Bárdolatlan stílus
A magyar külügyminisztérium kedd délután közölte: miután Victor Ponta, Románia miniszterelnöke „újfent bárdolatlan stílusban nyilatkozott" Magyarországnak a migrációs helyzet kezelésére irányuló erőfeszítéseiről, Magyar Levente államtitkár bekérette az ügyvivőt, és a kormány nevében hangot adott afölötti értetlenségének, hogy Románia miniszterelnöke még mindig „magyarellenes hazudozással kívánja menteni belpolitikai és megkérdőjelezett személyes erkölcsi tekintélyét".
Máshol készült felvételek
A KKM a román miniszterelnöknek arra a kijelentésére reagált, miszerint „Románia emberként fog bánni a migránsokkal, nem pedig úgy, mint magyar szomszédaink, akik botokkal terelik és sorszámmal látják el őket".
A román hírtelevíziók az elmúlt napokban többször is a magyar intézkedésekről szóló tudósításaik hátterében mutatták azokat a görög-macedón határon filmezett képsorokat, amelyeken a macedón határrendészet egyik tagja gumibottal ütlegeli az illegális bevándorlókat.
Nettó hazugság
„Nettó hazugság" az, amit Victor Ponta román kormányfő állít a migránskérdés magyarországi kezeléséről, és méltatlan egy 21. századi politikai vezetőhöz – hangsúlyozta napközben a külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek telefonon nyilatkozva.
Szijjártó Péter Victor Ponta arra a kijelentésére reagált, miszerint „Románia emberként fog bánni a migránsokkal, nem pedig úgy, mint magyar szomszédaink, akik botokkal terelik és sorszámmal látják el őket".
Szijjártó Péter szerint nyilvánvalóan a romániai belpolitikai válság és Victor Ponta pozíciójának megrendülése lehet az egyik oka annak, hogy a román kormányfő „ilyen szélsőséges, hazug kijelentésre" ragadtatta el magát.
Kelemen Hunor: a kerítés nem a románokat és a magyarokat választja el egymástól
Nem a románokat és a magyarokat választja el egymástól a két ország határán építendő kerítés – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Maszol.ro portálnak.
„Eddig sem a zöldhatáron keresztül járkáltunk egymáshoz. Ez nem fogja semmilyen mértékben a két uniós állam közötti közlekedést akadályozni. Az illegális határátlépést próbálja megállítani, amikor feltartóztathatatlannak tűnő migrációs hullámmal áll szemben Magyarország" – magyarázta az RMDSZ elnöke, aki szerint Budapest lépése akár a segítségére is lehet Romániának egy masszív migrációs hullám megfékezésében.
MTI
Erdély.ma

Kelemen Hunor: a kerítés nem a románokat és a magyarokat választja el egymástól
Nem a románokat és a magyarokat választja el egymástól a két ország határán építendő kerítés – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke kedden a Maszol.ro portálnak.
A politikus arra a bejelentésére reagált, hogy Budapest kiterjesztené az ideiglenes határzárat a román-magyar határ egy szakaszára is.
„Eddig sem a zöldhatáron keresztül járkáltunk egymáshoz. Ez nem fogja semmilyen mértékben a két uniós állam közötti közlekedést akadályozni. Az illegális határátlépést próbálja megállítani, amikor feltartóztathatatlannak tűnő migrációs hullámmal áll szemben Magyarország” – magyarázta az RMDSZ elnöke, aki szerint Budapest lépése akár a segítségére is lehet Romániának egy masszív migrációs hullám megfékezésében.
Rámutatott: maga sem szereti a kerítéseket, mert a térség lakóinak életében negatív töltettel bírnak, de Budapest lépésének van ésszerű magyarázata, és szerinte nem szabad a román-magyar viszonyt ennek a fejleménynek a tükrében megítélni.
„Az adott kontextusban Budapest lépését nem szabad hisztérikusan nézni. Ez elsősorban a román kollégák felé üzenet, akik időnként hajlamosak arra, hogy túlreagáljanak dolgokat” – mondta Kelemen Hunor.
Szerinte a kerítés még egyszer rávilágít arra, hogy az EU-nak semmiféle mechanizmusa nincs megvédeni külső határait.
Ezért minden tagállam egy ilyen válság esetén egyéni megoldást keres: van, aki a schengeni határon ideiglenesen visszavezeti az ellenőrzést, van, aki kerítést épít – nemcsak Magyarország – akad, aki plusz rendfenntartókat vezényel a határra. Ezek az intézkedések azonban nem fogják tudni helyettesíteni a kollektív megoldást – fogalmazott az RMDSZ elnöke.
MTI
Erdély.ma

Nem lesz magyar alpolgármester Szászrégenben
Nem kereste meg az RMDSZ-t Maria Precup szászrégeni polgármester a Maros megyei kisváros alpolgármesteri tisztsége kapcsán, Nagy András helyi elnök szerint azonban a szövetségnek amúgy sem kellene most elfogadnia a tisztséget – adja hírül Simon Virág a kronika.ro-n.
A szászrégeni alpolgármesteri tisztség azt követően ürült meg augusztus elsején, hogy a 2012-ben megválasztott Szociáldemokrata Párti (PSD) Daniel-Gabriel Gliga családi okokra hivatkozva augusztusi hatállyal lemondott, egyelőre azonban nem tudni, hogy a helyi tanács mikor dönt az új elöljáróról. A kérdés egyébként már az augusztusi soros tanácsülésen szóba került, miután a tanácsosok elfogadták az előző alpolgármester lemondását. Akkor azonban az önkormányzat jegyzője azt mondta, hogy mivel az új alpolgármester megválasztása nem szerepelt a napirendi pontok között, csak a szeptemberi ülésen lehet erről tárgyalni, szavazni.
Nagy András, az RMDSZ szászrégeni elnöke, volt polgármester lapunknak elmondta, semmilyen, az alpolgármesteri tisztségről szóló hivatalos egyeztetésen nem vettek részt. „Hallottam, híresztelésként, hogy a polgármesterasszony azt mondta, felajánlja nekünk az alpolgármesteri tisztséget, de konkrét megkeresésről szó sem volt. A szászrégeni RMDSZ vezetőjeként velem kell tárgyalnia, ha egyáltalán hajlandó és akar erről tárgyalni. Szerintem kizárt, hogy Maria Precup ezt felajánlja nekünk” – fogalmazott az RMDSZ-es politikus.
A volt elöljáró szerint a szövetség képviselői egy esetleges tárgyalásra hajlandóak lennének elmenni, azonban szerinte most nem kellene elfogadni az alpolgármesteri tisztséget. „Jövőre helyhatósági választások lesznek, s nem lenne hasznos és jó nekünk, ha most társulnánk a jelenlegi polgármester asszonyhoz. Nem akarunk részese lenni a jelenlegi spekulatív vezetési stílusnak” – nyilatkozta Nagy András. Az RMDSZ-es tanácsos úgy vélte, a jelenlegi polgármester csak a látszat kedvéért tesz úgy, mintha támogatná a helyi magyarságot, és mintha szabad kezet adna ennek a magyar jellegű rendezvények megszervezésére.
Az RMDSZ képviselőjének egyébként nincs tudomása arról, hogy mikor tűzik napirendre az alpolgármester-választás kérdését, mint elmondta, erről eddig nem hallott konkrétumot, viszont lehetségesnek tartja, hogy a román pártoknak már jelöltjük is van. Bár a témában Maria Precup polgármestert is megpróbálták elérni, az elöljáró sem a hivatali, sem a mobiltelefonján nem válaszolt.
Mint ismeretes, a PSD-s Maria Precup volt alpolgármester 2012-ben agresszív és nacionalista kampány nyomán lett Szászrégen polgármestere. Legtöbben azt tartották volna természetesnek, hogy a városvezetői tisztséget addig betöltő RMDSZ kapja meg az alpolgármesteri tisztséget. Nagy András azonban hiába mondta az új tanács alakuló ülésén, hogy a város lakosságának 30 százalékát kitevő magyarságot illeti meg a tisztség, a román tanácsosok semmibe vették kérését. A kisváros új alpolgármestere Daniel-Gabriel Gliga lett – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

30. templombúcsú Óteleken
Felszentelték a közösségi összefogással felújított templomot
Hétfőn, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén szentelték fel a hívek összefogásával, közadakozásból, valamint az RMDSZ és a helyi polgármesteri hivatal támogatásával felújított óteleki római katolikus templomot. A hálaadó búcsús szentmisét msgr. Dirschl Johann általános helynök celebrálta, az egyházmegye papjainak részvételével. Az ünnepségen részt vett Molnár Zsolt RMDSZ-es parlamenti képviselő, Szabó Csaba RMDSZ-es polgármester és Alfred Weiss, a bécsi Kolping család vezetője, akik jelentős mértékben hozzájárultak a templombelső felújításához.
A ministránsok és ft. Heinrich József óteleki plébános vezetésével vonultak be a Temesvári Egyházmegye papjai az alkalomra ünneplőbe öltöztetett, immár belül is szépen felújított óteleki katolikus templomba. A hálaadó szentmise résztvevőit Heinrich József házigazda plébános köszöntötte, akinek irányításával immár másodszor sikerült felújítani a templomot. „33 év után újra kijavítva, szép ruhába öltöztettük Isten házát belülről. 1982-ben javítottuk utoljára a templom belsejét. Az 1999-es földrengés megrongálta a templomunkat és most három szakaszban sikerült azt újra felújítani!” – mondta köszöntőjében ft. Heinrich József. Msgr. Dirschl Johann általános helynök a szépen felújított óteleki templomot, majd a hálaadó búcsús szentmisét is ő celebrálta, a temesvári egyházmegye 19 papjának részvételével. Az általános helynök a Szent Kereszt kiemelkedő fontosságára hívta fel a figyelmet életünkben, hiszen a magyar nyelvben a keresztény szó is a keresztből származik. „A keresztény ember Krisztus követője a keresztúton, a kereszt vállalása ugyanakkor nem mindig könnyű feladat” mondta msgr. Dirschl Johann, aki a szentbeszéd során felidézte a Szent Kereszt megtalálásának és felmagasztalásának történetét, amelyben jelentős szerep jutott Szent Ilonának, Nagy Konstantin császár feleségének. Az óteleki templomot is a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel 130 esztendővel ezelőtt. A templombúcsú azóta az óteleki hívek legnagyobb ünnepe. „Ha bajban vagyunk, felemeljük a tekintetünket a Szent Keresztre és segítségért, gyógyulásért fohászkodunk. A kereszt segít megtalálni az utat Krisztushoz” – mondta msgr. Dirschl Johann általános helynök.
Az óteleki hívek, az egyháztanács, a Kolping család és a kórus nevében Talpai Gábor óteleki jegyző virágcsokorral köszönte meg Heinrich József plébánosnak áldozatos munkáját, akinek irányításával sikerült a templombelsőt 33 év után ismét felújítani. A plébános úr megköszönte a támogatóknak és az óteleki híveknek az adományokat és az önkéntes munkát, amivel a templom felújításához hozzájárultak, majd külön megköszönte Molnár Zsolt RMDSZ-es parlamenti képviselőnek, hogy két alkalommal is jelentős összegű támogatást járt ki Bukarestben az óteleki templom javára, amely nélkül nem tudták volna befejezni a templom javítását. Végezetül Ft. Heinrich József óteleki plébános áldott szép búcsús ünnepet kívánt az óteleki híveknek.
– Hogyan sikerült ezt a nagy munkát egy év alatt befejezni? – kérdeztük ft. Heinrich József óteleki plébánostól a hálaadó szentmise után.
–A templomfelújítás a pénzhiány miatt három szakaszban zajlott. Tavaly írtunk egy pályázatot és kaptunk 18 000 lejt az Államtitkárság részéről, amit Molnár Zsolt RMDSZ-es képviselő segítségével sikerült megszerezni. Ebből tavaly ősszel sikerült a szentélyt és a boltívet kijavítani, ahol a legnagyobb repedések voltak. Azután elkezdtük az adománygyűjtést a templom javára, ebből az összegből idén tavasszal a kórus oldalán végeztük el a javításokat. Közben megkaptuk Bukarestből a második összeget is, amire már januárban benyújtottuk a pályázatot. Ismét 18 000 lejre számítottunk és amikor megtudtuk, hogy 25 000 lejt kaptunk, kibuggyant a könny a szememből… Az utóbbi összegből, az újabb adományokból és az egyház földjei után kapott összegből sikerült teljesen befejezni a templombelső felújítását. Az óteleki hívek összesen mintegy 300 óra közmunkával járultak hozzá a munkálatok elvégzéséhez, a közmunkában 100 ember vett részt. A felújításhoz felhasznált adományok 215 óteleki családtól származnak, de 30, a faluból elszármazott család is adakozott a templom javára – mondta ft. Heinrich József.
Molnár Zsolt RMDSZ-es parlamenti képviselő a felújítási munkálatok kezdete óta támogatta a templombelső restaurálását. „Nem kis teljesítmény, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült befejezni a felújítást. Gratulálok a plébánosnak, a helyi közösségnek és a kivitelezőnek, hogy ilyen hatékony és jó munkát végeztek. Ez a felújítás nem valósulhatott volna meg az RMDSZ bukaresti jelenléte nélkül, hiszen a felújításhoz szükséges források tetemes részét onnan sikerült biztosítanunk” – nyilatkozta a parlamenti képviselő, aki Szabó Csaba helyi RMDSZ-es polgármester hozzájárulását is kiemelte a munkálatok zökkenőmentes lebonyolításhoz.
A jubileumi óteleki templombúcsú ünnepi ebéddel folytatódott, majd hétfőn este báli mulatsággal zárult.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Esélyturbózás
Beleragadtunk a negyedszázados úgysem lehet változtatni a helyzeten, minek törjük magunkat? letargiás állapotba. Pedig változtak a dolgok, még ha nem is olyan mértékben, ahogy szerettük volna. Csakhogy közben a türelmünkkel együtt elfogytak mellőlünk sorstársaink is. A jobb élet reményében az anyaországban keresték a boldogulásukat. Mostanában már ott sem elég jó nekik, és továbbállnak, netán már középiskolásként megcélozzák az észak-európai egyetemek valamelyikét. Közben még belefér egy angliai tapasztalatszerzés. Természetesen nekik savanyú a hazai szőlő. Talán néha egy röpke szülőlátogatás még helyet kap a zsúfolt nyári programjukban, de a visszatelepülés már szóba sem jöhet. Vásárhely végleg elvesztette vonzerejét. Néhányan még küszködnek, hogy életet leheljenek a magyar közösségbe. A kiöregedett szervezőhad nélkül rég nem pislákolna a láng. A huszonöt éve látott arcok között néha feltűnik egy-egy új is, de kevés ahhoz, hogy falakat döntsenek.
A megújulás és a generációváltás ígéretével pártosodott néhány tehetséges fiatal. Az RMDSZ helyi szervezetében is új szelek fújnak, csak az a baj, hogy szakadozott a vitorla, és a kormányos is néha elbóbiskol. Igaz, talált egy jó irányzékot, a polgármester- előválasztást. A néppárti megyei vezér azonnal kezet adott rá, így kénytelenek voltak a polgári pártosok is belemenni az egyezségbe. A marosvásárhelyi összefogásnak szinte mindenki örvendett. Sajnos, az eltelt közel fél év alatt nem ment minden simán. A lagymatag érdeklődés miatt átütemezték, csúsztatták az időpontokat. Újabb jelentkezőket vártak a megmérettetésre, de augusztus végére is csak az első körös három jelölt maradt. Két történész és egy kommunikációs szakember. Sehol egy jogász, gazdasági vagy közigazgatási szakember. De ezért nem a pályázókon kell elvernünk a port. Lehetnek még ők is hiteles jelöltek. A most kezdődött kampányban esélyt kell adni nekik, hogy bizonyítsák rátermettségüket. Előítéletmentesen. Most nem a pártok mérkőznek, hanem az egyének. Hisz a magyar közösség jelöltjét kellene kiválasztanunk. Első alkalommal van erre esélyünk. De azért, hogy döntésünket egy felsőbb érdek utólag ne kérdőjelezhesse meg, nagy arányban kell részt venni a szavazáson. Ugyanis, ha csak egy töredék kisebbség nyilvánítja ki akaratát, bárki bármikor semmisnek tekintheti az összefogáskor kötött egyezséget. Amelyet sajnos nem elég körültekintően szerkesztettek meg a felek, és ezért félremagyarázható "aknák" is maradtak benne. Mindezek tudatában ésszel kell döntenünk, az elmúlt évek, évtizedek sérelmeit félretéve turbózzuk fel esélyeinket azáltal, hogy mi választjuk meg polgármesterjelöltünket.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

Támogatják a kerítést az erdélyi magyar pártelnökök
Nem az erdélyi magyarok vagy a romániai lakosok ellen irányul az Orbán-kormány által a román–magyar határra tervezett kerítés, vélik az erdélyi magyar politikai alakulatok vezetői, akik ugyanakkor elítélik Victor Ponta kormányfő Magyarországot bíráló kijelentéseit.
A politikai vezetők arra is felhívták a figyelmet, hogy a román miniszterelnök által kritizált magyar határzár egyúttal Romániát is védi a menekülthullámtól, melyre az Európai Uniónak eddig nem sikerült közös megoldást találni.
Kelemen Hunor: kerülni kell a hisztériát
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az Agerpres hírügynökségnek kifejtette, meggyőződése, hogy a magyar–román határra tervezett kerítés semmilyen módon nem hat majd ki az erdélyi magyarok, a román állampolgárok vagy más európai polgárok életére, szabad mozgására. A szövetségi elnök ugyanakkor arra intette a román politikusokat, hogy kerüljék a hisztériát, a kérdés érzelmi alapon való megközelítését. Rámutatott: meg kell érteni, hogy a budapesti intézkedés nem Románia vagy a román állampolgárok ellen irányul, sőt még segítségére is lehet az országnak abban, hogy ne váljon a menekültek fő útvonalává.
Racionálisan kell megközelíteni a kérdést, hívta fel a figyelmet Kelemen Hunor, aki szerint nem szabad engedni, hogy a kerítés terve súlyosbítsa „a két ország között amúgy sem túl jó viszonyt". Szerinte be kell látni: ez semmiben sem akadályozza a két ország közötti vagy az Európai Unión belüli átjárást. „Eddig sem a zöldhatáron keresztül járkáltunk egymáshoz. Ez nem fogja semmilyen mértékben a két uniós állam közötti közlekedést akadályozni. Az illegális határátlépést próbálja megállítani, amikor feltartóztathatatlannak tűnő migrációs hullámmal áll szemben Magyarország" – fogalmazott a Maszol.ro hírportálnak az RMDSZ-elnök.
Emlékeztetett, hogy Európa ezen részében a kerítések rossz emlékeket idéznek, a térség lakóinak életében negatív töltettel bírnak, de Budapest lépésének van ésszerű magyarázata, és szerinte nem szabad a román–magyar viszonyt ennek a fejleménynek a tükrében megítélni. „Az adott kontextusban Budapest lépését nem szabad hisztérikusan nézni. Ez elsősorban a román kollégák felé üzenet, akik időnként hajlamosak arra, hogy túlreagáljanak dolgokat" – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az RMDSZ vezetője úgy vélte, a magyarok által épített kerítés inkább arra világít rá, hogy az Uniónak semmiféle mechanizmusa nincs megvédeni külső határait. Ezért a menekültválság kezelésére minden tagállam egyéni megoldást keres: van aki a schengeni határon ideiglenesen visszavezeti az ellenőrzést, van aki kerítést épít – nemcsak Magyarország – akad, aki plusz rendfenntartókat vezényel a határra. Ezek az intézkedések azonban nem fogják tudni helyettesíteni a kollektív megoldást, mutatott rá.
Az RMDSZ elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar–román határra tervezett kerítés Romániának is a segítségére lehet, hiszen a menekültek nem veszik majd erre az irányt, hanem inkább Horvátország és Szlovénia felől próbálják megközelíteni Nyugat-Európát. „Románia sincs felkészülve jelen pillanatban 20–30–40 ezer migráns fogadására, ahogy Magyarország és egyetlen EU-s tagállam sem felkészült egy ilyen helyzetre" – jelentette ki az Agerpresnek Kelemen Hunor.
Biró Zsolt: Magyarország Európa előtt jár
Elítéli Victor Ponta miniszterelnök kijelentéseit, és támogatásáról biztosítja a magyar kormányt a menekültválság kezelésére irányuló törekvéseiben a többi erdélyi magyar párt vezetője is. „Victor Ponta Romániára hozott szégyent, a saját alkalmatlanságát és korrupciós ügyeit próbálja kendőzni, amikor Magyarországot támadja" – értékelte lapunknak Biró Zsolt, a kormányfő azon nyilatkozataira utalva, miszerint „az Európai Unió értékeinek és kultúrájának a szégyene mindaz, ami menekültügyben Magyarországon történt.
A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke rámutatott, Európában egyre többen ismerik fel és ismerik el menekültkérdésben a magyar kormány erőfeszítéseit, például Manfred Weber, az Európai Parlament néppárti frakciójának vezetője. „Menekültkérdésben Magyarország egy lépéssel Európa előtt jár" – fogalmazott Biró Zsolt. Arra is rámutatott, hogy a magyar–román határon ésszerű szakaszra építik meg a kerítést, és ez nem azt jelenti, hogy lezárják a magyar–román zöldhatárt, különben is a gyoda nem az utakra épül.
„Ez a kerítés tulajdonképpen Romániát védi, azáltal, hogy tudatosítja a menekültekben és az embercsempészekben, hogy nem érdemes Románia felé kerülni. Ezzel Magyarország levesz egy terhet Victor Ponta és a román kormány válláról, hiszen ők sem szeretnék, ha az országot ellepnék a menekültek tömegei. Ismerjük az álláspontjukat, a kötelező menekültkvótát is elutasították" – emlékeztetett Biró.
Szilágyi Zsolt a regionális stratégiát hiányolja
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke egyenesen Románia szégyenének nevezte, hogy az országnak olyan miniszterelnöke van, aki hetente jár a korrupcióellenes ügyészségre, akit adócsalással, okirat-hamisítással gyanúsítanak. „Romániának jogilag és morálisan is egy bukott miniszterelnöke van, akinek már a beszámíthatósága is kétségbe vonható, hiszen csupa zöldségeket nyilatkozott Magyarországról" – értékelte lapunknak Szilágyi Zsolt.
Úgy vélte, Ponta tévúton jár, amikor Magyarországot támadja ahelyett, hogy regionális stratégiában gondolkodna, hiszen szerinte a közép-kelet európai országok szolidárisak kellene legyenek, közösen kellene megoldják a térségben dúló menekültválságot. Románia többet kell tegyen, hogy felvegyék a schengeni övezetbe, fejtette ki az EMNP elnöke, aki szerint az erdélyi magyarságnak az lenne az érdeke, ha a menekülteket Románia keleti határán kellene regisztrálni és nem a román–magyar határon alakulna ki olyan helyzet, mint a magyar–szerb határon.
Szilágyi Zsolt hangsúlyozta, az épülő kerítés nem az erdélyi magyarokat választja el Magyarországtól, hiszen, mint fogalmazott, „mi eddig sem mehettünk át büntetlenül a zöldhatáron", hanem a több ezer menekültet próbálja feltartóztatni. Európa nem keresi őszintén a megoldásokat a menekültválságra, a kvótarendszer középtávon nem orvosolja a problémákat, így a tagállamok önálló álláspontot kell megfogalmazzanak, és azt képviseljék Brüsszelben, vélte Szilágyi Zsolt.
Még voltak nézeteltérések, emlékeztet Izsák Balázs
Victor Ponta „minősíthetetlen nyilatkozatainak" nincs politikai alapja, hiszen migránskérdésben Románia alapvető álláspontja ugyanaz, mint Magyarországé – hívta fel a figyelmet Izsák Balázs. „Ponta kijelentései miatt az alapvető viszonyok a két ország között nem változnak, stratégiai kérdésekben a két ország számára alapvetően fontos az együttműködés, Magyarország szem előtt kell tartsa, hogy a magyar–román határ egyúttal a schengeni határ, és Románia is be kell tartsa a vállalt kötelezettségeit" – magyarázta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke.
Emlékeztetett, hogy a menekültválság nem írja felül a kisebbségi keretszerződéseket. Ezeket az előírásokat nem változtatják meg a mindennapi politika eseményei, még akkor sem, ha azok „olyan hullámveréseket váltanak ki, mint a migránsválság", értékelte Izsák. Emlékeztetett, Románia és Magyarország között még voltak véleménykülönbségek a rendszerváltás előtt is, amikor a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában (KGST) részt vevő egykori kommunista államok számára kötelező volt a Moszkva által ellenőrzött szigorú összhang, idézte fel Izsák Balázs.
Az erdélyi magyarokat félti a DK
Elutasítja a román határra tervezett kerítést a Demokratikus Koalíció (DK), mivel az a magyarországi politikai alakulat szerint a romániai magyarok szabad mozgását is akadályozni fogja. Kerék-Bárczy Szabolcs, a párt elnökségi tagja szerdán az MTI-nek úgy fogalmazott: Orbán Viktor miniszterelnök lebukott, mert kiderült, hogy nem érdeklik őt az erdélyi magyarok, nem érdekli, hogy tartják a kapcsolatot Magyarországgal, a Fidesz csak politikai haszonszerzésre használta fel őket. Az újabb kerítéssel egy EU-n belüli határzár jön létre, mondta.
A DK elutasítja Orbán Viktor „szögesdrót-politikáját", összegzett a politikus. Arra a kérdésre, hogy a drótkerítés hogyan akadályozza a hivatalos határátkelőket használó utazók szabad mozgását, azt felelte, hogy az eddigi, a déli határon szerzett tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy egyes átkelőpontokat megszüntetnek majd, ezért az azok környékén élőknek nagyot kell majd kerülniük. Hozzátette, hogy jelenleg is sokan járnak át naponta dolgozni, vásárolni az egyik országból a másikba, és ha megszigorodik a határellenőrzés, akkor a megmaradó átkelőhelyeken óriási dugók alakulnak majd ki.
Bíró Blanka, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Logikai terror, a terror logikája
Több mint húsz esztendeje az RMDSZ két Hargita megyei képviselője, András Imre és Borbély Imre közös tanulmánnyal jelentkeztek az Erdélyi Napló hasábjain, amelyben azt a pszichoterrort elemezték, amivel a román politikum és a mögötte meghúzódó stratégiai tervezőműhelyek kezelhetővé, engedelmes bábbá igyekeztek tenni az RMDSZ frakciót. A pszichoterror alkalmazott módszertana ismerős lehetett a Szekuritáté gyakorlatából a jó tiszt/rossz tiszt leosztástól egészen a logikai terrorig. Aki Ceauşescu hírhedt titkosrendőrségét közvetlen közelről megtapasztalta – tegyem hozzá, nekem ehhez nem volt balszerencsém, de jó néhány barátomnak és családtagomnak igen, így első kézből való információkkal rendelkezem e témában –, tudta, hogy egyik előszeretettel alkalmazott módszerük a nyilvánvalóan képtelen állítások előadása volt. Ezektől a kihallgatott áldozat még kiszolgáltatottabbnak érezhette magát, hiszen megfosztották egyetlen reményétől, a logikus érveléstől. Napjaink hivatalos, a balliberális erők által dominált kommunikációjának egyik fő tudatos – tervszerű vagy sem – sajátossága a nyilvánvaló badarságok valóságként való beállítása. Ez egyes esetekben nyílt hatalmi pozícióból történik, ergo a szekusmódszerrel való párhuzam még erősebb.
Ki gyújtotta meg a kanócot?
Az új világrend origója, ugyebár, 2001. szeptember 11., az erre való hivatkozással lehetett radikálisan korlátozni az emberi és polgári jogokat, embereket drónokról lelövöldözni bírói ítélet nélkül, foglyokat kínozni, háborút viselni bármely, tetszőlegesen kiválasztott ország ellen. Ez a kiindulópont, ez a szánalmasan megrendezett „önbetörés”, ez a tragikomikus „önmerénylet”, aminek hivatalos magyarázata egyrészt hiányos (a 7-es épület összedőlésére egyszerűen nincs indoklás, az csak úgy, a pszichikai sokk hatására dőlt össze, szolidaritást vállalva testvéreivel), másrészt ütközik a fizika törvényeivel. Az épület ugyanis egyrészt nem omolhatott össze a repülőgépek üzemanyagtartályából kifolyt kerozin meggyulladásától, mivel e szubsztancia nem képes akkora hőt fejleszteni, ami megolvasztja az acélt, másrészt egy épület csak akkor dőlhet össze a szabadesés sebességével, ha berobbantják, ellenkező esetben minden újabb magát megadó emelet lassítja az összeomlás folyamatát. A világ hivatalos politikai kommunikációja mindmáig mégis úgy hivatkozik az eseményre, mint terrortámadásra. Mindenki tudta, hogy Irak ismételt lerohanásának az állítólagos tömegpusztító fegyverek nem okát, csak ürügyét képezik, mégsem leplezte le senki a világ első számú nagyhatalmának demagógiáját. És áll ugyanez Afganisztán megtámadására is. A sor persze folytatható a „demokráciaexport” tragikus példáival.
Orbán Viktor a magyar nagykövetek előtt tartott 2015. szeptember 7-i, túlzás nélkül történelminek nevezhető beszédében nyíltan rámutatott arra, kik a felelősek azért, hogy Európa irányában új és új tömegek indulnak el. Azt nem várhattuk el tőle, hogy azt a kérdést is kibontsa, hogy nemcsak a történelmi kontextus köszönhető az Egyesült Államoknak, de nagy valószínűséggel a kanóc lángra lobbantása is: a népmozgás „indukált spontaneitással” való beindítása, magyarán részbeni finanszírozása. A magyar miniszterelnök arra is rámutatott, hogy a helyzet előidézéséért felelős országok, Izrael és az Egyesült Államok illetékesei kijelentették: ők nem fogadnak be menekülteket, mint ahogy egyébként abszurd módon az olajban gazdag arab jóléti államok sem, holott ezeknek nem kellene megküzdeni a muzulmán tömegek alapvető kulturális másságával.
Csak a balliberális ideológiai mákonytól elbódult, saját érdekeit felismerni képtelen vagy nem akaró Európa vezetői tárják szélesre a kontinens kapuit. És próbálják az irányított sajtó útján megnyerni saját közvéleményüket a kulturális szintű kollektív öngyilkossághoz. Orbán is rámutatott arra, hogy az e témában sokat leckéztetett magyarság sajtója sokkal színesebb ebben a kérdésben is, mint a nyugati. Az irányított, áldemokratikus sajtó kérdésében Udo Ulfkotte híres könyvének megjelenése óta nem kell sokat érvelni, e munka bemutatja a háttérből való irányítás konkrét módszertanát.
Imázsápolás
Abban is igaza van a magyar kormányfőnek, hogy a nyugat-európai politikai vezetés és a formálisan képviselt lakosság között jelentős nézetkülönbség van a bevándorlás kérdésében, ami demokratikus államokban hosszú távon szerinte nem fenntartható. S hogy a bölcs politikai vezetők az irányított médián túl e szakadékot próbálják a szabadság és a szolidaritás jelszavai alatt eltüntetni, elhazudni a kommunista rendszerre emlékeztető cenzúrával. Angela Merkel nyíltan felkérte a Facebookot, hogy törölje az idegenellenes hozzászólásokat. Márpedig, aki rámutat e katasztrófapolitika várható következményeire, aki nem támogatja a muzulmán beözönlést, aki esetleg híreket oszt meg a bevándorlók által elkövetett konkrét atrocitásokról, az rögtön idegenellenesnek bélyegezhető. És cenzúrázható. Közben a balliberális média a legotrombább logikai terror alatt tartja a lakosságot, a helyzet totális elferdítésével, a robbanásveszély elhazudásával, a már felmerült problémák bagatellizálásával vagy letagadásával, s az új honfoglalók hazug imázsápolásával. Mindezt fokozza a nyugat-európai vezetők képmutatásnak is nevezhető cinizmusa, a gyakorlat és a szólamok közötti égbekiáltó eltérés: Franciaország egyik oldalról maga is falat emel, másik oldalról a külügyminiszter a schengeni kötelezettségének eleget tevő Magyarország által emelt kerítést botrányosnak nevezi.
Mi másnak nevezhető, mint logikai terrornak az, amikor a fősodratú európai média azzal riogat, hogy Magyarország lezárta a határait? A határzárlat azt jelenti, hogy lezárják a határátkelőket, és azon se ki, se be nem közlekedhet senki. 1989 forró decemberében, közvetlenül a diktátor bukása előtt hírlett úgy, hogy néhány napig Románia tényleges határzárt hirdetett. Magyarország mindössze megnehezítette a kerítéssel az illegális határátlépést, amit a minap szabálysértésből börtönnel büntetendő bűncselekménnyé minősített át a parlament. Az ország törvényhozó testülete remélhetőleg arra is engedélyt ad majd, hogy a magyar hadsereg is bevethető legyen a határ védelmében. Abszurd, hogy erre külön felhatalmazás kell, hiszen a határ védelme a hadsereg egyik elsőrendű funkciója, de ha ezt írja elő az alkotmányos rend, akkor jobb a jog talaján állni. A már többször idézett beszéd egyik fő üzenete amúgy az volt, hogy Magyarország kőkeményen ragaszkodik a vonatkozó jogi normák betartásához, akkor is, ha mások jogot sértenek, és akkor is, ha közben az érvényes nemzetközi jogi normák betartóit bírálják.
Visegrád üzenete
Európa vezetői struccpolitikát folytatnak, a vezetők homokba dugják a fejüket. Az eredmény pedig könnyen megjósolható, ha mindez így folytatódik. Márpedig semmi jel nem mutat arra, hogy megváltoznának a peremfeltételek. Európa vezető hatalmai „kvótákban” gondolkodnak, nem pedig abban, hogy végre kimondják: Európa maradjon az európaiaké, és a továbbiakban senki ne induljon el ebbe az irányba, mert visszafordítják. Így aztán fölöttébb valószínűtlen, hogy megálljon az áradat, inkább annak fokozódása valószínűsíthető.
Halvány reménysugarat a nyugati politikusok által bírált közép-európai összefogás, a visegrádiak e kérdésbeli egyetértése jelent. A magyarokat nem különösebben szívlelő Robert Fico állt ki a minap Orbán Viktor mellett, rámutatva a lényegre: a magyarokat ért bírálat érthetetlen és megalapozatlan, hiszen ők nem tesznek mást, mint megvédik az unió határait. Ami nemcsak joguk, de a schengeni egyezményből fakadó kötelességük is.
A nagy kérdés, hogy lesz-e erejük a visegrádiaknak józan érvekkel, valós helyzetértékeléssel és saját államaik kulturális arculatához való ragaszkodásukkal megtörni a hamis, szemforgató, farizeus politikai korrektség logikai terrorját.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ladányi László-Zsoltot nevezték ki az ANAP főtitkárává
Ladányi László-Zsoltot nevezte ki Victor Ponta kormányfő az Országos Közbeszerzési Ügynökség (ANAP) főtitkárává, a döntés szeptember 16-án életbe is lépett. Ladányi László-Zsolt Hargita megye prefektusa (2010), alprefektusa volt (2006–2010), azt megelőzően, 2004 és 2006 között Székelyudvarhely alpolgármesteri tisztségét töltötte be, az RMDSZ-ben pedig több politikai funkciója is volt. Szeptember elején Roxana Mînzatut, az európai alapokkal foglalkozó szaktárca volt államtitkárát nevezték ki az ANAP elnöki tisztségébe.
Népújság (Marosvásárhely)

Gyűlöletkísértetek?
Halottakról jót, vagy semmit, tartja a mondás. Úgyhogy inkább hallgatnunk kellene a szívelégtelenségben 65 éves korában hétfőn elhunyt, és csütörtökön eltemetett Corneliu Vadim Tudorról.
Mi, magyarok biztosan nem tudunk empátiával viszonyulni ahhoz az emberhez, aki negyedszázados politikai ámokfutása során egyebet sem tett, mint rágalmazott és uszított, és valósággal fröcsögött belőle az irántunk érzett mélységes gyűlölet. Minősíthetetlenül ellenséges módon nyilvánult meg a magyar kisebbséggel szemben, állandóan Erdély elszakításával riogatott, törvényen kívül akarta helyezni az RMDSZ-t, és az az elképzelés sem állt tőle távol, hogy kitoloncolja az országból az úgynevezett „illojális magyarokat”. Mindezekért – bocsássa meg nekünk a jó Isten, amiért nem tűnik túlságosan humánusnak sokak reagálása – egyáltalán nem meglepő, ha C. V. Tudornak a földi életből való távozását inkább megnyugvással, mint sajnálkozással nyugtázzuk.
Hiszen nemzetiségtől függetlenül, valamelyest normálisan gondolkodó, józan ítélőképességgel rendelkező személy elvileg nem azonosulhat azzal a fajta ultranacionalista, rasszista és xenofób értékrenddel, amelyet a kommunista rezsim kiváltságosaként, a néhai diktátor, Nicolae Ceauşescu „udvari költőjeként”, majd 1990 után a România Mare hetilap főszerkesztőjeként és az általa alapított Nagy-Románia (PRM) párt elnökeként C. V. Tudor képviselt. Ugyanis nemcsak a magyarok szerepeltek a „fekete listáján”, hanem sovinizmusa kiterjedt a zsidókra és a cigányokra is, de a saját, általa „illojálisnak” tartott nemzettársaitól is szívesen „megszabadította” volna az országot.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)

Az autonómiáról beszélt Vincze Loránt a Bernády-konferencián
A Dr. Bernády György Alapítvány által szervezett Autonómia: elmélet és gyakorlat elnevezésű konferencián Vincze Loránt, a FUEN alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára az európai autonómia-modelleket mutatta be, kitérve azok létrehozásának körülményeire, majd az erdélyi magyar önrendelkezési törekvések jelenéről beszélt.
„Jogosan érezzük úgy, hogy kevés az előrelépés, mindannyian tapasztaljuk, hogy a román többség, a romániai elit nem áll készen az EU több mint 16 országban sikeresen működő kollektív jogok rendszerének elfogadására. De látnunk kell, hogy a román társadalom a szociális, gazdasági élet számos más területén is nagyon lassan fejlődik. Elég, hogyha az elmulasztott országos jelentőségű infrastruktúra-fejlesztésekre gondolunk, a megígért és soha meg nem épített sok száz kilométer autópályára” – fogalmazott Vincze Loránt. Elmondta, szeretné, ha egy következő konferencián az autonómia-modellek között már az erdélyi magyarok önrendelkezéséről is beszámolhatna és az autonóm területek zászlói között a székely zászlót is feltüntethetné.
A FUEN alelnöke szerint az autonómia romániai elfogadtatását célzó munkát folytatni kell: „érdekvédelmi szervezetként, európai partnereink segítségével az a feladatunk, hogy a megértés és elfogadás folyamatát minden eszközzel felgyorsítsuk. Ehhez folyamatosan ismételnünk kell érveinket, koncepciónkat, szövetségeseket kell keresnünk a román többség soraiból, és mindezek mellett fel kell mutatnunk a magyar közösség egyöntetű támogatását” – mondta el Vincze Loránt a marosvásárhelyi Bernády-konferencián.
maszol.ro

Református iskolák tanévnyitója
Idén Nagyvárad adott otthont a partiumi és erdélyi református tanintézmények közös évnyitó ünnepségének, amelyet tegnap tíz órától tartottak meg a várad-olaszi református templomban.
Az ünnepi esemény szervezője a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) támogatásával. Az országos református tanévnyitóra Partium és Erdély kilenc református tanintézményének képviselői, vezetői, tanárai és diákjai gyűltek össze, valamint több meghívott vendég. Az ünnepélyes alkalmon Csűry István, a KRE püspöke hirdette Isten igéjét a következő igerész alapján: „…Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? Jézus pedig mondá: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel” (Márk 14, 61–62). Csűry István kiemelte, az ige mindannyiunk számára azt üzeni, hogy Jézus Krisztus örök, az ő útját követve megszűnnek a belső viszályok a közösségekben, amelyeket külső támadások sem bomlasztanak. A református iskolák közösségének feladata is az, hogy csendben, de erős tettekkel, halkan, de minden mondatnak súlyt adva építse a keresztény kultúrát, a magyar nemzet kultúráját. Végezetül Csűry István kiemelte, hogy a felekezeti iskolák fontossága abban áll, hogy a diákok szívébe mélyen beíródik Isten tanítása, ami életük folyamán végig elkíséri őket.
Meghívottak
Az ünnepélyes tanévnyitón részt vett Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület kancellárja és tanügyi előadótanácsosa, Szűcs Éva a KRE tanügyi előadótanácsosa, Jenei Tamás, a Református Pedagógiai Intézet megbízott igazgatója, Mikló Ferenc, a Bihari Református Egyházmegye esperese, dr. Nagy Éva az Oktatási Minisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkárság kabinetigazgatója, Kéry Hajnal, a Bihar Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, valamint a váradi, zilahi, szatmárnémeti, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, székhelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, nagyenyedi és kolozsvári református iskolák képviselői.
Köszöntések
Elsőként a vendéglátó iskola nevében Zsiros Anikó igazgatónő osztotta meg ünnepi gondolatait, kiemelve, hogy szerencsére egyre több szülő hallja meg Jézus Krisztus szavait, vagyis azt, hogy „engedjétek hozzám jönni a gyermekeket”, ezzel a diáklétszám növekedésre utalva. Szűcs Éva elmondta, hogy a közös tanévnyitó a hálaadás és az áldáskérés ünnepe, amelyen együtt és egymásért állnak ki mindazok, akiknek fontos a református oktatás ügye. Kiemelte, hogy Magyarország kormánya is ezekben az iskolákban látja a magyarság összetartását, hiszen a KRE megkeresésére, a Lorántffy gimnáziumnak 25 millió forintot biztosítottak a szakoktatáshoz szükséges új laborok kialakítására. Dr. Nagy Éva kifejtette, hogy megmaradni, csak úgy lehet, ha megőrizzük értékeinket, amelyek közül a legnagyobb kincs a magyar anyanyelv. Szabó Ödön felelevenítette annak fontosságát, hogy hosszas tárgyalássorozatot követően megállapodás jött létre a történelmi egyházak és a román állam között, Mikló Ferenc pedig azt részletezte beszédében, hogy miért is fontos a református felekezeti oktatás.
Műsorok
Az ünnepélyes tanévnyitón több műsorszámra is sor került. Elsőként a nagyváradi Csillagocska református zeneóvoda gyermekei és a Csillagocska zenekar lépett fel, majd a Lorántffy gimnázium diákjai adtak elő egy rövid, Bethlen Gábor és a Lorántffy Zsuzsanna korát idéző műsort. Kovács Yvett XII-es diák szavalattal készült, végezetül pedig a Lortántffy iskola kórusa szolgált.
Bethlen Gábor-díj
A közös református tanévnyitó alkalmával kiosztották a Bethlen Gábor-díjat is, amelyet évente adnak át a hazai református oktatás érdekében kifejtett eredményes és maradandó szellemi értékeket teremtő, nevelő munkálkodásának elismeréseként annak a pedagógusnak, aki a hazai református iskolaügy érdekében rendkívülit tett. Idén a díjat Schwarcz István nyugalmazott fizikatanár, a Lorántffy iskola volt tanárja vehette át.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Székföldi Magyar Napok Erősdön
Egész napos műsora volt szombaton a Kovászna Megye Tanácsa által kezdeményezett idei székföldi rendezvénynek is. Akárcsak tavaly, Erősd volt ebben az évben is a kezdő, hamarosan következik Árapatak és Hidvég.
A délelőtti toborzót a kálnok-sepsikőröspataki fúvósok fújták. A rendezvény kezdő helyszíne a református templom volt. Kettős ünnep ez számunkra – hangsúlyozta Ráduly-Baka Zsuzsanna helybeli lelkipásztor a megnyitó istentiszteleten –: emlékezés a gyülekezet egykori lelkipásztorára és közös együttlét. A templom udvarán állított emlékkopját az egyházközség néhai lelkipásztorának, Erdélyi Lajosnak (1920–1970) családja és leszármazottjai. A lelkipásztor életéről, munkásságáról Kozma Csaba tanár tartott rövid előadást. A lelkész tizennyolc évet szolgálta az erősdi magyarságot az egyház számára nehéz, 1952-ben kezdődő időszakban, amint az kiderül az előadó által az eklézsia tizennyolc évéről összeállított tanulmányból is. A leleplezett emlékkopja Szőcs Levente sepsiszentgyörgyi sporttanár munkája. A koszorúzással egybekötött emlékezésen beszédet mondott Kovács László, Előpatak község polgármestere és Grüman Róbert, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Az ünnepi műsor során fellépett a sepsiszentgyörgyi Pitypang vegyes kar (karvezető zenetanár: Sebestyén Lajos), a Kincskeresők néptáncegyüttes (tánckarvezető: Tőkés Zsolt), szavalt Ráduly-Baka Bíborka és Kozma Orsolya. Az ünnepség szeretetvendégséggel és táncházzal zárult. A vasárnap sem telt el esemény nélkül a faluban, ugyanis meglátogatta Erősdöt a Diakónia Alapítvány fogyatékosokkal foglalkozó csoportjának motoroskaravánja, s a bátorkodó fogyatékkal élők meggyőződhettek arról, milyen is kiválóan szép időben motorbiciklivel utazni. Az alkalmi vendégek részt vettek a vasárnapi istentiszteleten.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómia: elmélet és gyakorlat
Önálló döntéshez való jog
"A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kisebbségi szemináriumsorozatának idei utolsó állomása, amelyet Autonómia: elmélet és gyakorlat címmel szerveztünk, ismételten arról győzött meg mindenkit, hogy folytatnunk kell a párbeszédsorozatot, hiszen mérvadó előrelépés a kisebbségi közösségek és a többségi társadalom kapcsolatában csak akkor következhet be, ha képviselőik egymást folyamatosan informálják a közösségeik számára fontos témákról, problémákról" – jelentette ki Borbély László, az alapítvány elnöke a kétnapos szeminárium záróbeszédében.
Borbély szerint az RMDSZ azért választott a dél- tiroli autonómiamodellhez hasonló tervezetet, mert abban világosan meg vannak fogalmazva azok a kitételek, amelyek minden téren védelmezik a kisebbségben élő közösségeket.
Az európai idegengyűlölet és nacionalizmus
"A menekültügy egyik napról a másikra nem megoldható problémáinak orvoslása után is szembe kell néznünk majd az idegengyűlölettel és nacionalizmussal. Ez a mi kisebbségi törekvéseinkben is jelentősen megnehezíti a megoldás- és partnerkeresést. De nem jelenti azt, hogy megtorpanunk, és nem beszélünk a romániai magyar közösség célkitűzéseiről" – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök. Az RMDSZ elnöke szerint a jelenlegi geopolitikai helyzet nem kedvez az őshonos kisebbségek jogairól és törekvéseiről való közéleti állásfoglalásnak, de erről mégis folyamatosan beszélni kell, még akkor is, ha az Európai Uniót most a határainál történő helyzet foglalkoztatja, és az aktuális téma a menekültügy.
A kisebbségi jogok tekintetében három korszakról beszélt: az első 1993-ig tartott, Romániának az Európa Tanács parlamenti közgyűlésébe való felvételéig. A másodikban a kisebbségek képviselői sikeresen fogadtatták el törekvéseiket a többségi társadalommal. Ennek azonban 2007-ben, Románia EU-csatlakozásával vége szakadt. A jelenlegi, harmadik korszakban lelassult a kisebbségi jogok érvényesítése, a többségi politikumra nem nehezedik külső nyomás, nemzetközi szintű elvárás. Elmondta, hogy tavaly bocsátották közvitára a regionális autonómiára vonatkozó törvénytervezetüket, amely kiindulópontként a működőképes dél- tiroli modell elemeit használta fel. Viszont az autonómia közvitája kapcsán nehezményezte a folyamatosan ismétlődő berögződéseket, sztereotípiákat, illetve a másság és az újszerűség keltette félelmeket.
Kelemen Hunor a tanügyi törvényt nevezte az utolsó olyan romániai jogszabálynak, amely a kisebbségi közösségek igényeit is figyelembe vette, de felháborítónak tartja, hogy a törvény előírásait nem sikerült betartatni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Európának jelenleg nincs megoldása
Európának jelenleg nincs megoldása az etnikai kérdések rendezésére – jelentette ki Markó Béla szenátor. Véleménye szerint téves megközelítés, ha az autonómia kapcsán kizárólag egyfajta közigazgatási felosztásra gondolunk. "Az autonómia egy olyan elv, amely elválaszthatatlan az etnikumközi viszonyok általános rendezésétől, gyakorlatilag nincs elvi, csak nagyságrendi különbség például egy önálló magyar iskola és egy bizonyos terület sajátos státusának elfogadása között. Az autonómia ugyanis nem más, mint az önálló döntéshez való jog mindazokban a kérdésekben, amelyek az adott kisebbséget érintik. Az önálló döntéshozatalhoz való jog elengedhetetlen feltétel a kisebbségi közösségek önazonosságának megőrzéséhez" – jelentette ki.
A menekültválság kapcsán úgy vélte, a jelenlegi feszültségek nem az egységes Európát, hanem a nemzetállamokat erősítik. "Az európai vezetőknek most lett volna alkalmuk arra, hogy együttműködjenek, ehelyett kerítéseket építenek egymás között" – tette hozzá.
Fel kell gyorsítani a megértés és elfogadás folyamatát
"Jogosan érezzük úgy, hogy kevés az előrelépés, tapasztaljuk, hogy a többség, a romániai elit nem áll készen az EU több mint 16 országában sikeresen működő kollektív jogok rendszerének elfogadására. De látnunk kell, hogy a román társadalom a szociális, gazdasági élet számos más területén is lassan fejlődik. Elég, ha az elmulasztott országos jelentőségű infrastruktúra-fejlesztésekre gondolunk, a megígért és soha meg nem épített sok száz kilométer autópályára" – fogalmazott Vincze Loránt, a FUEN alelnöke. Kijelentette: szeretné, ha egy következő konferencián az autonómiamodellek között már az erdélyi magyarok önrendelkezéséről is beszámolhatna, és az autonóm területek zászlói között a székely zászló is ott lenne. Mint mondta, az autonómia romániai elfogadtatását célzó munkát folytatni kell: "érdekvédelmi szervezetként, európai partnereink segítségével az a feladatunk, hogy a megértés és elfogadás folyamatát minden eszközzel felgyorsítsuk. Ehhez folyamatosan ismételgetnünk kell érveinket, koncepciónkat, szövetségeseket kell keresnünk a román többség soraiból, és mindezek mellett fel kell mutatnunk a magyar közösség egyöntetű támogatását".
Az autonómia megoldása Romániában várat még magára
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke hangsúlyozta: az autonómiáról szóló kerekasztalok, egyetemi kutatások, rendezvények már huszonöt éve zajlanak, de az eredmények nem igazán látszanak. Arról is beszélt, hogy a PEL mindig is támogatta az autonómiát mint demokratikus megoldást a magyar közösség megmaradására Erdélyben és szülőföldjén. "Ez 25 év után sem változott meg. Meglátásom szerint, amíg Romániában létezik a megosztottság a magyar közösségen belül az autonómia eszközeivel kapcsolatosan, amíg az Európai Unióban a kisebbségek státusa nem prioritás, az autonómia megoldása Romániában is várat még magára. Azt hiszem, ebben a kontextusban nagyon fontos lenne, hogy a magyar közösség állítson össze egy leltárt arról, amit a 25 év alatt elért, és azokról az elvárásokról, amelyek léteznek, és ezen belül a különböző törvényeket és a különböző autonómiaformákat is nevezze meg. Ugyanakkor meg kell nevezni, kik a partnerek ebben. Fontos elmondani, hogy az autonómia megvalósítása a liberális demokrácia elveit, az európai közösséget fogja megerősíteni, és ezt a dokumentumot feltétlenül román és angol nyelven is meg kell jelentetni, mert ebben a pillanatban sokan úgy érzik, hogy többfajta autonómia is létrejöhet: olyan autonómia is, amiben egy állam kerítéseket húzhat fel, de olyan is, amiben egy nagyhatalom elfoglal egy félszigetet. Fontos, hogy a romániai magyar közösség erőteljesen tudja kifejezni, hogy az az autonómia, amire vágyik, nem szeparatizmus, a demokratikus elvekre és az európai hagyományokra épül, és azokat erősíti" – jelentette ki a PEL elnöke.
A tanácskozáson jelen volt Gabriel Andreescu, a Nemzeti Politikatudományi és Közigazgatási Egyetem tanára, Carla Andrea és Constantin Sergiu, a Bolzanói Kisebbségkutató Intézet munkatársai, Firczak Gheorghe, a Romániai Rutének Kulturális Egyesületének elnöke, Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, Frunda György, a miniszterelnök tiszteletbeli tanácsosa, Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Márton Árpád képviselő, az RMDSZ autonómiatervezetének társszerzője, Nastasa- Kovács Lucian, a Román Akadémia G. Baritiu Történelemtudományi Kutatóintézetének munkatársa, Novák Csaba Zoltán történész, a Román Akadémia marosvásárhelyi Gh. Sincai kutatóintézetének munkatársa, Cristian Pirvulescu egyetemi tanár, a Pro Demokrácia elnöke, Salat Levente egyetemi tanár – BBTE, Sigmirean Cornel egyetemi tanár – Petru Maior, Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Szokoly Elek politikai elemző.
Konklúzióként fogalmazódott meg, hogy bár léteznek érvényben lévő kisebbségi törvények, és Románia több nemzetközi egyezményt is aláírt, nincs egy olyan követési rendszer, amely a vállalt jogok alkalmazását biztosítaná. A résztvevők egy olyan monitoring- rendszer kialakítását javasolták, amely világosan megfogalmazza, milyen kötelezettségeik vannak azoknak az intézményeknek, amelyeknek a törvény szerint alkalmazniuk kell a nemzeti kisebbségi közösségekre vonatkozó jogszabályokat.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

MIÉRT Szórványkonferencia és RMDSZ Szórványnapok Temesváron
A Temes megyei RMDSZ szeptember 19-én, szombaton a Gerhardinum Teológiai Líceum dísztermében tartotta meg Küldöttgyűlését, amelyen az országos elnökséget Ilyés Gyula, az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkár-helyettese képviselte. A 117 küldöttből 67-en jelentek meg a közgyűlésen, így a megyei szervezet döntéshozó fóruma határozatképes volt.
A jelenlevőket Fazakas Csaba művelődési alelnök köszöntötte, majd átadta a szót Halász Ferenc elnöknek, aki beszámolója során a tisztújító Küldöttgyűlés óta eltelt 8 hónap tevékenységeiről számolt be a közgyűlésnek. Az év elején újraválasztott megyei elnök kiemelte, hogy idén júniusban felállt az új elnökség is. A 11 tagú csapatban hivatalból helyett kapott Halász Ferenc megyei elnök mellett Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Sütő-Udvari Magda TKT-elnök, Csáki Károly önkormányzati tanácselnök és az ifjúságot képviselő Oláh Gábor TEIS-elnök. A művelődési alelnöki tisztséget továbbra is Fazakas Csaba tölti be, az oktatási alelnöki feladatokat Kiss-Pataki Adél látja el, szervezési alelnökök Nagy Zoltán (Temes megye) és Molnár András (Temesvár). A hosszú évekig betöltetlen ügyvezető elnöki tisztséget Kovács Zsombor evangélikus lelkipásztor vállalta, a gazdasági alelnök feladatait Kálmán Attila látja el.
Jó híreket hallottunk a magyar nyelvű oktatásról: idén 87-re nőtt a magyar nyelvű előkészítő osztályosok száma, a tavalyi 87 és az előző években tapasztalt 60-70-es létszámhoz képest. A temesvári Gerhardinum Teológiai Líceumban beindult egy újabb magyar előkészítő osztály, 13 gyermekkel, de sikerült a magyar nyelvű IX. osztályt is elindítani. A Bánsági Közösségi Egyesület és az RMDSZ szervezte kulturális rendezvények, megemlékezések gazdag kínálatának számba vétele után Halász Ferenc bejelentette: november 6-án országos Szórványkonferenciát szervez a MIÉRT Temesváron, november 14–15-én pedig Temesváron kerül sor az RMDSZ Szórványnapok központi rendezvényére, amelyre 150 vendéget várnak.
Molnár Zsolt parlamenti képviselő politikai beszámolójában ismertette a bukaresti politikai sakkjátszma jelenlegi állását, amelynek tétje a jövő évi választások megszervezése. A választási előkészületekről szólva a képviselő azt is elmondta, miért nem lehetett gyakorlatba ültetni az egykamarás parlamentről szóló 2009-es érvényes népszavazás eredményét: ehhez alkotmánymódosítás szükséges, ami egy másik népszavazást feltételez. Molnár Zsolt szerint az új választási törvény az RMDSZ számára előnyös előírásokat tartalmaz, de a választási küszöb 5%-ról 3%-ra csökkentését a helyhatósági választások esetében nem sikerült elfogadtatni a parlamenttel. A képviselő szerint nagyon fontos lenne jövőre visszaszerezni a magyar képviseletet a Temes megyei tanácsban, mert így a megyei tanácselnök megválasztásába is beleszólhatna a magyar közösség képviselője.
A közgyűlés új SZKT tagokat választott Păștean Erika végvári iskolaigazgató és Molnár András temesvári jogász személyében. Módosult a Szabályzatfelügyelő Bizottság összetétele, Kusztora Kinga foglalja el Molnár András helyét, az Etikai Bizottságban pedig dr. Szabadai Zoltán Kovács Zsombor helyét.
Egy kérdésre válaszolva Molnár Zsolt parlamenti képviselő beszámolt a szabadfalui Petőfi emlékmű felújításával kapcsolatos újdonságokról: az RMDSZ gyűjtést szervezett az emlékmű javára, amelynek során összegyűlt a munkálatok költségét majdnem fedező összeg (17 000 lej). A Műemlékvédő Hatóság engedélyezte az emlékmű felújítását, de a munkavégzéshez szükséges engedélyt nem sikerült a Városházától megszerezni, mert a Szabadfalu főterén található park, ahol az emlékmű áll, nincs telekkönyvezve!
A közgyűlés munkálatainak végén Ilyés Gyula, az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkár-helyettese értékelte az elhangzottakat, kiemelve az oktatás, az intézményfejlesztés és a közösségépítés területén elért pozitív eredményeket, a bánsági magyar polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati tanácsosok megvalósításait, amelyekről személyesen győződött meg előző Temes megyei látogatása során. „Szükségünk van az önkormányzati vezetőkre, mert másként foglalkoznak a magyar közösség gondjaival azokon a településeken, ahol képviseletünk van a helyi önkormányzatban, vagy akár polgármesterünk vagy alpolgármesterünk van tisztségben. A nagyobb problémák megoldásához pedig erős bukaresti képviseletre van szükség, úgy vélem, külön helyi ambíció, hogy a parlamenti képviseletet se veszítse el jövőre Temes megye, ehhez kívánok mindenkinek jó munkát! – mondta befejezésül Ilyés Gyula.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Zsil-völgyi magyar kulturális napok
Budapestről és Kolozsvárról is felfigyelnek a szórványra
Lakossági fórummal, tárlatmegnyitóval és rockoperával kezdődött szombaton díszvendégek jelenlétében Lupényban és Petrozsényban a Zsil-völgyi magyar kulturális napok egyhetes rendezvénysorozata.
Budapest és Kolozsvár is felfigyel a bányavidéki szórványra, a nyitórendezvényeken részt vett Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Van is mire felfigyelni, hiszen az ezeréves határ tövében a Zsil-völgyi szórványmagyarság büszkén ápolja nemzeti identitását. Köszöntője után Benedekfi Dávid, a lupényi RMDSZ elnöke, a rendezvénysorozat főszervezője filmben mutatta be a helyi magyarság közösségi összefogásának pillanatait: szüreti és farsangi bálok, nemzeti ünnepek, tematikus közösségi összejövetelek, történelmi örökség felkarolása és sok hasonló, magyarságot összetartó esemény.
Vannak-e még magyarok, van-e közösségi jövő a Zsil-völgyében? A lupényi közösség utóbbi éveiről bemutatott képsor nagyszerű válasz ezekre a kérdésekre. Megmutatja azt is, hogy vagyunk, igényünk van anyanyelvű oktatásra, fiataljaink támogatására, az egyház és helyi szervezett együtt dolgozik. Vendégeink jelenléte is bizonyíték arra, hogy a jelentős közösségi élet és jövőépítő szándék látszik Kolozsváron és Budapesten, mondta Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad Megyei RMDSZ elnöke.
Csodatevés helyett folyamatos munka
Csodákat nem tudunk művelni, dolgozni, építeni viszont tudunk, és ebben mindig számíthatnak ránk, üzente Kelemen Hunor a szakszervezeti ház zsúfolásig megtelt dísztermében az egybegyűlt magyaroknak. RMDSZ-elnökként ugyan először, magánemberként viszont már a nyolcvanas évektől rendszeresen jár a bányavidéken, ismeri tehát az itteni szórványmagyarságot, sorsát szívügyének tekinti. „Az RMDSZ a lupényi magyarság és valamennyi szórványközösség partnere kíván lenni bajban és örömben, amikor építkezni kell, de akkor is, amikor értéket kell menteni”, hangsúlyozta Kelemen Hunor. Elismervén, hogy a Zsil-völgyében a jövőépítés igen kemény feladat – s nemcsak a magyarságnak, hiszen országos szinten sem világos, hogy a nehézipar leépülése után melyek lehetnek a fejlődési alternatívák. A magyarság megerősödését viszont közös intézményi erőfeszítéssel lehet biztosítani.
Zákonyi Botond nagykövet megtisztelőnek nevezte azt, hogy első magyarországi nagykövetként járhat a Zsil-völgyében, amely szerinte az eddigi legnehezebb negyedszázadát élte át a nehézipar leépülése révén. Ezért is fontos, hogy Budapest figyelme kiterjedjen erre a régióra, a dél-erdélyi magyarságra is. Magyarország – mármint a budapesti politikum, az üzleti szféra vagy a turistaként érkező egyszerű lakosok – felfedezte már Aradot, Nagyváradot, Kolozsvárt, vagy a Székelyföldet, immár itt az ideje, hogy a dél-erdélyi szórványt is felfedezze, ezt a lassan ugyan, de mégis épülő autópálya is elősegíti.
A lakossági kérdések viszont csak kisebb részben vonatkoztak a magyar oktatás vagy a történelmi örökség problémáira, legtöbben a migráns-válságról kérdezték a vendégeket.
Mellékvágányon is halad a magyar élet
A lupényi rendezvényt követően a vendégek délután Petrozsényban, a Zsil-völgyi Magyar Kulturális Napok hivatalos megnyitóján és a Megújuló örökségünk: értékmentés a Kárpát-medencében című fotóművészeti kiállítást bemutató ünnepségen vettek részt a városháza dísztermében. Wersánszki Eduárd helyi RMDSZ elnök és Winkler Gyula köszöntője után Kelemen Hunor és Zákonyi Botond is hangsúlyozta, hogy a jövőépítés és intézményi keretének biztosítása után a magyar történelmi örökség megmentése kiemelt szempont Kolozsvár és Budapest számára is, erre komoly anyagi ráfordítások is történtek az utóbbi években.
1999 óta, a magyar kormány több mint 300 határon túli magyar műemléket mentett meg a Teleki Alapítvány révén, ismertette a helyzetet Csibi Krisztina, a budapesti Magyarság Háza igazgatója. A Petrozsényban bemutatott kiállításon ezek közül mutattak be néhányat. A kiállítás 2013 áprilisában nyílt meg Budapesten, s azóta vándorútra indult a hátáron túli magyarság körében. Szombaton Petrozsényban mutatta be Diószegi László, a Teleki Alapítvány elnöke.
Szerencsére le tudtuk téríteni a Kolozsvár, Marosvásárhely, Pozsony, Kassa stb. főútvonalakról a Zsil-völgyi mellékvágányra is, hangsúlyozta Szász János plébános, a rendezvény főszervezője. Kétszeresen jelképes fordulat: Budapest jelzi, hogy nemcsak a nagy és erős határon túli közösségek számítanak, hanem a szórvány is, s ugyanakkor a szórvány is jelzi Budapestnek, hogy létezik és magyar jövőt épít mostoha körülmények között is.
A Zsil-völgye büszke az itteni magyarságra, 150 éve a románság mindig is példának tekintette, hangsúlyozta Tiberiu Iacob Ridzi, Petrozsény polgármestere, leszögezvén, hogy az általa vezetett önkormányzat továbbra is támogatja a magyarságot kultúrája és nemzeti önazonossága megőrzésére teendő kezdeményezéseit. A bányavidék elképzelhetetlen a magyarság nélkül, a magyarok rengeteget tettek annak felemelkedéséért, s remélhetőleg a jövőben is így marad, hangsúlyozta a magyarság rendezvényein rendszeresen résztvevő polgármester.
Este a római katolikus templomban folytatódott a rendezvénysorozat, ahol a marosvásárhelyi Mustármag együttes Márton Áron püspökről szóló rockoperával lépett fel a lelkes közönség előtt.
Nyugati Jelen (Arad)

Kisebbségi kulturális Chartát írtak alá Kolozsváron
Kolozsvári művelődési intézmények vezetői gyűltek össze a Szépművészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palotában hétfő délelőtt, hogy aláírják a sajtó és a civil szervezetek képviselőinek jelenlétében a Kolozsvári Kisebbségi Kulturális Chartát. A magyarul, románul és angolul közzétett dokumentum aláírói a különböző nemzetiségek és kultúrák közötti hatékony párbeszéd megvalósítására kötelezik el magukat.
Elegünk van a kirakat-multikulturalizmusból – jelentette ki a találkozó célját felvezető Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, aki szerint a dokumentumban foglalt vállalások fő célja, hogy Kolozsváron mindenki egyformán otthon érezze magát, nemzeti vagy vallási hovatartozástól függetlenül. A különböző etnikumai csoportok párhuzamosan, sokszor kommunikáció nélkül zajló kulturális megnyilvánulásait, „párhuzamos életeiket” szeretné termékeny kapcsolatba hozni a kezdeményezés, megteremtve köztük az átjárhatóságot, érthetőséget, hozzáférhetőséget biztosítva egymás kulturális életéhez.
Hegedüs Csilla hozzátette: az aláírók támogatják, hogy Kolozsvár nyerje el 2021-re az Európa Kulturális Fővárosa címet, de csak akkor, ha ez a charta tiszteletben tartásával történik meg.
A dokumentumot a következők írták alá: Hegedüs Csilla kultúráért felelő RMDSZ ügyvezető alelnök, Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kicses Kolozsvár Egyesület elnöke, Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Mihai Măniuțiu, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, Marius Tabacu, a Transilvania Filharmónia igazgatója, Soós Anna, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, Tonk Márton, a Sapientia – EMTE kolozsvári karának dékánja, Greta Elena, a Pata-réti romákkal foglalkozó Coasta Egyesület képviselője, Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, Wilfried Schreiber, a Kolozsvári Német Fórum elnöke, Lăcătuș Petru Alin a Romániai Roma Fiatalok Civil Egyesületének képviseletében, Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány vezetője, Szakáts István, az Alt Art Alapítvány elnöke, valamint házigazdaként (is) Lucian Năstasă-Kovacs, a Szépművészeti Múzeum igazgatója. Hozzájuk bárki csatlakozhat, ezt már a helyszínen meg is tette néhány civil szervezet képviselője, például az Igen, tessék! mozgalmat képviselő Talpas Botond, a Musai-Muszáj mozgalmat képviselő Bethlendi András, valamint Rarița Zbranca, az alternatív művészeket tömörítő Ecsetgyár Föderáció vezetője. A chartát magánszemélyek, kulturális szervezetek és közintézmények számára is megnyitják aláírásra.
Amint a charta kidolgozói és első aláírói a dokumentumban leírták, tudatosítani kívánják, hogy Kolozsvár évszázadok óta a nyelvi, kulturális és vallási sokszínűség otthona. Kijelentették: nem elégszenek meg azzal, hogy a különböző etnikai közösségek kultúrateremtő tevékenysége egymással párhuzamosan, kölcsönös átjárások nélkül történjen. A charta kiemelt céljának azt tartották, hogy Kolozsvár közösségei között folyamatos párbeszéd alakuljon ki egymás megismerése, megértése, kulturális értékeinek a tisztelete érdekében.
Az alapelvek között a rasszizmus, az idegengyűlölet, a diszkrimináció és az intolerancia minden formájának az elutasítását, a konfliktusok megelőzésének, elkerülésének a fontosságát, a bizalmatlanság, valamint a történelmi és kulturális előítéletek falainak a lebontását is megjelölték.
A charta cselekvési tervet is tartalmaz, melyben az aláírók vállalják többek között a kisebbségi közösségek kultúrájának a felkarolását, az interkulturális párbeszéd tereinek a létrehozását, valamint „a sokszínűséget fenyegetésként megélő szereplők közelítését azokhoz, akik ezt értékként, a társadalmi lét gazdagításaként élik meg".
Szakáts István, az Alt Art Alapítvány elnöke, a charta kezdeményezője a sajtótájékoztató után elmondta, Kolozsvár kulturális fővárosi pályázatának az előkészítő csapatában végzett munka során érlelődött meg benne a charta elfogadásának a gondolata. Mint fogalmazott, a kulturális fővárosi pályázat csapata „nem apja, nem anyja, hanem csak rokona chartának". Az alapítványi vezető nem tartotta kétségesnek, hogy mind a kulturális fővárosi pályázatot előkészítő egyesület, mind pedig Kolozsvár polgármestere aláírja a dokumentumot.
maszol.ro

Beszélő kövek Óradnán
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által a Beszterce-Naszód megyei Óradnán és a közigazgatásilag hozzá tartozó Radnaborbereken július közepén tartott riporttábor termését mutatták be szeptember 12-én az óradnai kultúrházban a X. Óradnai Magyar Napok során. A Szűcs László által szerkesztett, Nem magyarul magyarok című könyvben megjelent szocio­riportok, tényfeltáró anyagok, a környék múltját, az ércbányászat szerepét, a két település magyar közösségének rendhagyó identitástudatát bemutató írások között helyet kapott Szekeres Attila, a Háromszék munkatársa Beszélő kövek Óradnán című írása, melyet terjedelmi okokból rövidítve közlünk.
Radna, a Radnai-havasok névadója érc, legfőképp ezüstkitermeléséről volt híres. A ruda szláv szó ércet jelent. Így, más érclelőhelyekhez hasonlóan, ez a település is a Radna nevet kapta. A 19. század második felében került neve elé a régiséget jelző előtag, Óradna néven említik, a később keletkezett közeli Újradna településtől való megkülönböztetésként. Mesél a múlt
Óradna központjába érve a könyvekből, képekről, tévéfelvételről ismert középkori templomromot kerestük. Nem találtuk, s rá kellett kérdeznünk. Az 1965-ben felszentelt nagyméretű ortodox templom mögött áll, eltakarva. Mögötte görögkatolikus templom, mellette az ahhoz tartozó harangtorony. A romok hatalmas méretű egykori épületről tanúskodnak. Építészet- és művészettörténészek feltárásai alapján kéttornyos, háromhajós bazilika állt itt. Az egykori két tornyából szemből nézve a jobb oldalinak a keleti fala maradt meg, az ablaknyílások tanúsága szerint két emelet magasságig. Némi falmaradvány is hozzá tartozik. Az egykori két torony közötti homlokzatfalból is megmaradt egy rész, s azon szakszerűtlenül renovált portálé, a nyugati kapu tátong. A betonos beavatkozást felirata szerint 1925-ben végezték.
A romos épület köveit felhasználva az egykori templom szentélyét újjáépítették – templommá. Ezt az építkezést 1260–1270 közé időzíti Entz Géza művészettörténész. Bejárata fölötti román nyelvű felirat szerint 1859-ben renoválták, és meghosszabbították az 1242-ben a mongolok által lerombolt templom romjain. Valójában egy évvel korábban zúdultak itt be a tatárok.
Óradna ezüstbányászatáról volt híres. Német telepesek érkeztek ide a 12. század második felében, és bányavárost építettek ki. Korábban szláv település lehetett itt, erre utal neve. Temploma alatt II. István király korabeli pénzérmékre bukkantak. Az uralkodó 1172-ben hunyt el, tehát e dátum előtt épülhetett a nagy méretű szerzetesi templom, melyet Domonkos-rendinek vagy Ferenc-rendinek említenek. Egy orosz krónikában Родна (Rodna) néven szerepel a virágzó bányaváros, az 1235-ben keletkezett iratnak egy 1425 körül készült másolata maradt fenn. Aztán a város hatalmas templomát 1241-ben lerombolták a tatárok. Erről Rogerius mester váradi kanonok ír Siralmas énekében: Kadan király elérte a gazdag Radnát, amely a hegyek között feküdt, egy királyi német várost ezüstbányákkal, amelyben nagyszámú nép lakott. Más leírás így szól: A tatároknak egy vad csoportja Kadán vezér alatt észak felől rontott Erdélynek. Három napig tartott, míg a radnai szoroson áthatolhattak és Radna vidékére érkeztek. Ott akkor egy német város állott, melynek lakói gazdagok valának és bányászattal foglalkoztak. Egyes utólagos leírásokban szerepel, hogy a tatárok lemészárolták a templomban összesereglett radnaiakat.
A krónikákból kitűnik, hogy nagy, virágzó település volt Radna, akkor főként Rodna-ként említve. Ám 1440-re mintha megállt volna az élet. Luxemburgi Erzsébet királyné a már lakatlan Radnát a Jakcs családnak adományozta.
Később ismét megtelt élettel. 1631-től luteheránus papjait említik. Az utolsó lelkész 1766-ban hagyta el a települést. Ez ismét német lakosságra utal. Időközben 1764-ben a határőrség megszervezésekor Mária Terézia királynő a görögkatolikus egyháznak adta az egykori Mária-templom maradványait és környékét. Ez időszakban, amikor Naszód vidéke román többségűvé vált, számos konfliktust jeleztek a Radna-völgyi románok és az óradnai szászok, illetve magyarok között. Több magyar család hagyta el a vidéket, részben Máramarosba, de főleg Moldvába telepedtek át. 1760. március 16-án a radnai magyarok és szászok a hatóságok segítségét kérik a valachok önkényeskedése ellen. Templomok A középkori német szerzetesi templom szentélye helyén 1260–1270 között kis templomot építettek. Az a reformáció után protestánssá vált. 1764-ben a román görögkatolikus egyház kapta meg, s 1859-ben bővítette. Ma is áll. A római katolikusok az 1770-es években fakápolnát építettek, 1782–1783-ban plébániát alapítottak, majd a kápolna helyére 1824-ben kincstári támogatással kőtemplomot emeltek a Szentháromság tiszteletére, ma is használják.
Időközben megszaporodott a román lakosság Óradnán. Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című gyűjteményes munka Erdélyt tárgyaló, 1901-ben megjelent kötetében olvasható: ma falusias község, melynek 4340, többnyire oláh földmívesekből és bányászcsaládokból s csak kevés magyarból álló lakossága van. Felmerült egy ortodox templom építésének szükségessége. 1938-ban letették annak alapkövét. Ám 1940-ben a vidék Észak-Erdéllyel együtt Magyarország részévé vált. A második világégést követően ismét Romániához került, de az akkori rendszer nem kedvezett a templomépítésnek. 1948-ban a szocialista Románia vallásrendelete megszüntette a görögkatolikus egyházat, és vagyonát az ortodox egyháznak adta. 1965-ben befejezték az új templomot. Hatalmas, egy központi és két melléktornyos, kupolás neobizánci stílusú építmény. Uralja a központot. Az 1989-es rendszerváltást követően a feléledt görögkatolikus egyház visszakövetelte templomát, épületeit és telkét. Nem ment egyszerűen. A Beszterce-Naszód Megyei Törvényszék 2013-ban elrendelte a telek megosztását olyanképpen, hogy a régi templom, a harangtorony és a templomrom a görögkatolikusoké legyen, az ortodoxoké marad a templomuk és közvetlen környezete. Utóbbiak fellebbeztek. A Kolozsvári Táblabíróság tavaly hozott végleges ítéletében helyben hagyta az alapfokú döntést, és perköltség megtérítésére kötelezte az ortodox egyházat – derül ki az igazságszolgáltatás honlapjáról. Sírkövek a temetőben
Kíváncsiak voltunk, miről mesélnek a kövek a temetőben. Kalauzunk Strâmbuné Osztrovszki Erzsébet, akinek hozzátartozói a dombon nyugszanak, az úgynevezett magyar temetőben. Az első, településre néző részben magyar, magyaros nevekkel vagy csak magyar keresztnevekkel találkoztunk, továbbá idegen hangzású vezetéknevekkel is, de már jócskán keveredtek ide román családnevek. Hátrébb már szinte csak román nevek olvashatóak a síremlékeken.
Itt nyugszik felirat alatt olyan nevek szerepelnek, mint: Szilágyi András, Bráz Ignác, Viliczki János, Debreczeni Ana, Schultz Ilonka, Miskolczi János, Skhneider Ferencz, Varga Petru, Kellner Károly, Lönhardt Antal, Karácsonyi János, Kincses János, Bauer Ferenc, Schuller Nándor, Tersancki Marika, Perhált Péter, Bindiu Ilona. Megjegyezzük, egy családnevet csupán egyszer tüntettünk fel. Egyik kereszten csupán ennyi jelent meg: Visky család. Más kövön Fodor Gheorghe neve, alatta: Istenem kezedbe ajánlom lelkemet.
Más magyar/magyaros nevekkel is találkoztunk: Sturavics Antal, Tankovics Antal, Körösi Péter, Barany Károl, Vinkler Lajos, Tersánszki Ferdinánd. Továbbá magyar vezeték- és román vagy románra fordított keresztnevekkel: Szabo Iosif, Mezöfi Florian. De román feliratú sírköveket is láttunk. Aici odihnesc (Itt nyugszik) felirat alatt: Viliczki Vasile, Somkereki Mihai, Tankovics Vergina, Szilagyi Istvan, Fari Bela, Ernszt Ioan. Továbbá Sabo Emil, Czervenski Norbert, Konrad Stefan neve alatt: Dormiţi în pace (Nyugodjék békében). A magyar temetőből szép kilátás nyílik a városra. Gyönyörű a hegyes, erdős környék, ám kimagaslik a neobizánci stílusú ortodox templom fehér tömege, s rondítja a tájat a központban levő szálló kék tetőzete. Gróf Zichy Domonkos emléke
A dombról leereszkedve egy másik temető terül el az erdő alatt, az utca mentén. Román temető, ám annak legmagasabb pontján kiemelkedik egy csiszolt fekete obeliszk, zicsi és vázsonykői gróf Zichy Domonkos (1808–1879) – a felirat szerint a szenvedő felebarátok jótevője, orvosa, ápolója – síremléke. A felirat fölött egy lyuk látszik, abból jócskán megfakult piros-fehér-zöld szalag lóg. Hozzá kell tennünk, hogy a síremlék felállításakor oda grófi koronát erősítettek, ám annak nyoma veszett. Zichy Domonkos előbb rozsnyói (1841), majd veszprémi püspök (1842). Öccsét, Zichy Ödönt Görgei Artúr árulás vádjával kivégeztette. Zichy Domonkos lemondott püspöki tisztségéről, Salzburgba menekült. 1858-ban az Órada közelében levő Majoron telepedett le. Ottani kúriáján kívül Radnaborbereken és Dombháton is villája volt. Megromlott egészségi állapota miatt választotta a jó levegőjű, gyógyfürdővel rendelkező vidéket, ám az év hidegebbik felében már nem tartózkodott itt. Ismert volt jótékonykodásairól. Csak az óradnaiakra szorítkozunk. Életrajzírója, Bíró Vencel közölte róla 1942-ben: 1872-ben az óradnai római katolikus templomnak gyönyörű készleteket vett, majd lila színű miseruhát ajándékozott. A következő évben ugyanoda orgonát ígért, melyet utóbb el is készíttetett. 1874-ben baldachint, miseruhát, négy év múlva meg két oltárt ajándékozott e templomnak. Egyiket lugosi házi kápolnájából, a másikat Olaszországból hozatta. Ez utóbbi ereklyés oltárt a borbereki templomban helyezték el. Az óradnai templomnak 1879-ben is ajándékozott miseruhákat. Áldozatkészsége jutalmazására az ottani egyházközség őt 1877-ben tiszteletbeli főgondnokká választotta.
Kalauzunktól megtudtuk, Pál Vilmos Barna csíkszentgyörgyi plébános, főesperes még óradnai szolgálata idejében kezdeményezte Zichy-emléktábla állítását.
A római katolikus templomba Kiss Attila plébános kísért el. Megtudtuk, a liturgia magyarul és románul zajlik. A templomlátogatók száma meghaladja a kétszázat, ám a nagy többség csak gépiesen mondja a betanult magyar válaszokat, a magyar prédikációt tucatnyian, ha értik. A falon fehér márványtábla hirdeti: Gróf Zichy Domonkos 1879–1999 volt veszprémi püspök halálának 120. évfordulója alkalmából állít(t)atott az óradnai hívek hálája jeléül az orgonáért és a harangokért. Az orgona koronázópárkányán ott díszeleg a Zichy család grófi címere. Nem akármilyen hangszerrel állunk szemben. Építője az F. Rieger & Söhne cég. A Franz Rieger által alapított osztrák orgonaépítő cég hírnevét bécsi, salzburgi, londoni, budapesti (Mátyás-templom) orgonák öregbítik. Zichy Domonkos adományát az idő kikezdte. Az első világháború idején főbb sípjaiból golyót öntöttek, aztán az 1970-es években teljesen elnémult. Osztrovszki Erzsébet elmondta, a helyi tanács RMDSZ-es tagjaként sikerült kiharcolnia, hogy az önkormányzat támogassa az orgonajavítást, így mintegy harmincévnyi szünet után 2007 óta ismét szól.
A Zichy-tábla szomszédságában egy egészen friss emlékkő is áll a falon: Ez a tábla BAUERNÉ MADARÁSZ ILONA (1942–2013) Julianus-díjas tanár emlékére állíttatott a római-katolikus hívekért és a magyar gyermekekért végzett több mint 45 éves áldozatos munkásságának elismeréseként. „NIHIL SINE DEO”.
Isten nélkül semmit fordítású latin jelmondat alatt román nyelven is megismétlik, kinek mily érdemeiért állították a jelt. Különben a család készíttette az emléktáblát. Visszatérve Zichy Domokosra: amint emléktáblája jelzi, a templom harangjai is az ő adományából kerültek a toronyba. A plébánia honlapján is olvashatjuk a most is meglévő egyik harang feliratát: Hegyen, völgyön, e szép tájon zengő szavad tovaszálljon.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ki tévedt rossz útra?
Az utóbbi napok nyilatkozataiban két ízben is érintette a nemzeti kisebbségi jogokat az RMDSZ elnöke. Elsőként az autonómiatervezet kapcsán jelentette ki, hogy taktikailag kedvező pillanatok függvénye, hogy mikor terjesztik azt a törvényhozás elé, majd az államfőnek tett korábbi javaslatára visszatérve újra az etnikumközi paktumot sürgette.
Kelemen Hunor szerint szükség van egy ilyen megállapodásra, bár azt lehetetlen egyik napról a másikra megvalósítani. Azt is kifejezetten jó jelként értékelte, hogy „senki sem utasította el az erről szóló tárgyalást”. Igaz viszont, hogy ígéretet sem tett azok megkezdésére vonatkozólag. „Idén is, jövőre is meg lehet valósítani, sőt a jövő év kifejezetten alkalmas lenne, mivel választási évről van szó. Ebben az esetben ugyanis a választási kampány is sokkal korrektebb és nyugodtabb lenne, hiszen nacionalista diskurzus és a magyar kártya előhúzása nélkül is lehet kampányolni” – fogalmazott Kelemen.
A jogérvényesítés tekintetében Kelemen szerint addig volt könnyebb, amíg a kormányzat az EU-ba, illetve a NATO-ba való csatlakozással járó kényszerpályán mozgott, magyarán: amíg a megfelelés kényszere kötötte. 2007 után, mivel már nem nehezedett Romániára semmilyen nyomás és elvárás a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozóan, sokan úgy gondolták, azokból akár vissza is lehet vonni. Kelemen szerint amikor az RMDSZ kormányon volt, könnyebb volt megőrizni az egyensúlyt. Ebből következően kiolvasható az RMDSZ rövidtávú politikai törekvése: újra részt venni a kormányzásban.
Mindezek fényében Kelemen arra a felismerésre jutott, hogy a kisebbségi jogok terén Románia rossz úton jár. Ezzel, elismerem, magam is egyetértek. Amit viszont nehezen értek: hogyan lehetséges, hogy erre csak most döbbent rá az RMDSZ elnöke?
S ha már azt feszegetem, ki, mikor, hogyan tévesztette el az utat, akkor ki kell azt is mondanom, szerintem Kelemen Hunor is rossz útra tévedt, amikor taktikailag megfelelő pillanatokra várva halogatja az autonómia-törvény beterjesztését. E logika szerint nincs olyan kedvező pillanat – autonómia-ügyben aztán végképp nincs! –, amelynél jobbat elképzelni ne lehetne…
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kérhető a hadiárváknak járó támogatás
Kihelyezett konzuli napot tartottak tegnap Nagyváradon a Bihar megyei RDMSZ székházában, ez alkalomból Fodor Tamás konzul (képünkön) tájékoztatott egyebek mellett a magyar kormány által biztosított, hadiözvegyeknek és -árváknak járó támogatásokról, melyet tegnap 12-en igényeltek a Fekete Sas-palotabeli konzuli napon.
A kolozsvári főkonzulátus munkatársai az állampolgársági igények és kérelmek elég széles palettáját bonyolítják le, útlevél- és honosítási kérelmeket vettek át, kész okmányokat, lakcímkártyákat, anyakönyvi kivonatokat adtak ki, valamint anyakönyvezési ügyeket (születés, elhalálozás, házasságkötés esetleg válás bejelentése) intéztek, emellett a hadiárvák, hadigondozottak ügyeivel is foglalkoztak – tudtuk meg Fodor Tamástól.
„Az utóbbi teljesen új ügymenet, most kaptunk nem olyan régen felhatalmazást Budapestről, hogy konzuli képviseletek is intézhetik, illetve segíthetik ebben az igénylőket. Ebben az esetben tulajdonképpen arról van szó, hogy azok a leszármazottak, tehát gyermekek, akiknek az édesapja a második világháborúban halt hősi halált vagy tűnt el, esetleg fogolytáborban hunyt el, őutánuk lehet igényelni a gyermekeknek, vagy azok valamelyikének a támogatást. Ez a támogatás egyszeri támogatás illetve életjáradék lehet, erről Budapesten születik döntés. Ezeket a kérelmeket lehet átadni nekünk, hogy egyszerűbben jusson el Budapestre, illetve segítünk a konzuli napok alkalmával, leellenőrizzük, hogy a kérelmekben minden hiánytalanul meglegyen” – mondta Fodor Tamás. A konzul kérdésünkre elmondta: „Ez egy nagyon új eljárás, egyeztettem a központi kormányhivatallal, ez Budapesten foglalkozik ezeknek a kérelmeknek a feldolgozásával, jelenleg azt az információt kaptam, hogy négy-öt hónap alatt bírálják el a most beérkezett kérelmeket.” Fodor Tamás szerint ez az idő rövidebb lesz később, mivel most nagyon nagy az érdeklődés. „Nagyon sokan azért jönnek hozzánk, mert itt nemcsak arról van szó, hogy a magyar állam elismeri a hősi halottakat, vagy a háborúban eltűnt honvédek emléke előtt tisztelgünk, hanem itt arról is van szó, hogy az ügyek miatt a magyarországi levéltárakban a budapesti hivatalnak kell utánanéznie ezeknek a volt honvédeknek, és így azért sok család olyan információhoz is hozzájuthat majd, amit esetleg nem is tudtak hozzátartozójukról. Azt gondolom, ez sok esetben többet jelent az adott családnak, mint maga az anyagi támogatás” – fejtette ki a konzul.
A tervek szerint egyébként októberben tartják majd az újabb konzuli napot a Sas-palotában. A hadiözvegyeknek és -árváknak járó magyar állami támogatásról egyébként az RMDSZ-irodában személyesen vagy a 0259/432-884-es telefonszámon érdeklődhetnek munkanapokon 10–15 óra között.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az RMDSZ-től függhet, hogy ki alakít jövőre kormányt
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségen (RMDSZ) múlhat, hogy a jobb- vagy baloldal alakít kormányt a jövő évi parlamenti választások után Bukarestben – derült ki egy friss felmérésből, amelyet csütörtökön ismertetett az Adevărul hírportál.
Az INSCOP közvélemény-kutató intézet szeptemberi felmérése szerint a jobbközép ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) 42 százalékkal megnyerné a parlamenti választásokat, ha azokat most vasárnap tartanák meg. Ugyanakkor a jelenlegi baloldali kormánykoalíció is csaknem ugyanennyi voksot összesítene, így az 5 százalékos parlamenti súlyra esélyes RMDSZ és a kedvezményesen képviselethez jutó kisebbségek dönthetnének arról, hogy a PNL vagy a Szociáldemokrata Párt (PSD) kormányozzon Romániában a következő parlamenti ciklusban.
A koalíciós pártok esetében az INSCOP első ízben mérte külön a PSD-t és Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettes pártját, a Románia Haladásáért Országos Szövetséget (UNPR), amely még nem indult önállóan a választásokon, hanem a PSD választási szövetségeseként szerzett parlamenti képviseletet. A szeptember közepén készült felmérés szerint az UNPR önállóan is bejutna a parlamentbe a voksok 5,1 százalékával. Az Adevărul ezt főleg annak tulajdonítja, hogy a nyár folyamán – a júliusban ideiglenes kormányfői tisztséget is betöltő – Oprea a román politikai élet meghatározó szereplőjévé vált és nagyobb ismertségre tett szert.
A PSD-re a választók 35 százaléka voksolna. Ez a párt idei legrosszabb eredményének tűnhet, de figyelembe véve, hogy eddig az UNPR-vel együtt ért el 37-38 százalékos támogatottságot, a mostani eredmény az idei legjobbnak tekinthető. A román jobboldal – Klaus Johannis tavalyi államfővé választása nyomán szerzett – előnyének csökkenését jelzi az is, hogy a PNL 44-45 százalékról csúszott vissza a mostani 42 százalékra.
Az Adevărul szerint az utóbbi időben alakult pártok vagy már csalódást okoztak a választóknak, vagy még nem volt alkalmuk ismertté válni, és ezzel magyarázható, hogy egyikük támogatottsága sem közelíti meg a parlamenti bejutási küszöböt.
Románia visszatért a megyei pártlistás arányos választási rendszerhez ötszázalékos küszöbbel. A bejutási küszöbhöz közel álló két párt közül csak az RMDSZ lehet biztos abban, hogy bejut a parlamentbe, mivel a választási törvény a regionális pártok képviselethez jutását alternatív küszöbbel könnyíti: azok az – országos szinten öt százalék alatt teljesítő – politikai alakulatok is bejutnak a parlamentbe, amelyek négy megyében megszerzik a voksok legalább 20 százalékát.
MTI
Székelyhon.ro

Az RMDSZ-es autonómiaharc színe és fonákja
Az RMDSZ elnökének, Kelemen Hunornak a múlt héten egy kisebbségi szemináriumon az autonómia témájában megtartott beszédét olvasva kettős érzései támadnak az embernek. Egyik oldalról örvendetes, helyes alapállás, hogy akkor is beszélnünk kell sajátos problémáinkról, önállósodási törekvéseinkről, ha most az Európai Unió a menekültkérdésre figyel. Az is nagyon helyes és értékelendő törekvés, hogy minden fórumon tisztázzuk: másként kezelendő az őshonos kisebbségek és másként a bevándorlók problémája. Rossz szájízt hagy azonban az emberben egy olyan kitétel, hogy „térségünk országaiban a legnagyobb gondot jelenleg a felkorbácsolt faj- és idegengyűlölet és az egyre elharapózó nacionalizmus jelenti, és ez lassan nemcsak Kelet-Európában, hanem Nyugaton is egyre nagyobb méretet ölt.”
Ebben a kérdésben éppen olyan differenciált megközelítésre lenne szükség, mint az őshonos és a frissen érkezett kisebbségek ügyének megkülönböztetésében. „Térségünk országaiban” a magyarellenesség és a nacionalizmus a politikai kultúra részévé vált, lassan történelmi hagyománnyá. Ez igaz. S az is igaz, hogy ez az általános, ellenünk irányuló nemzeti felbuzdulás nagyban akadályozza, hogy sorsunk irányítását saját kezünkbe vegyük, azaz elérjük az autonómia valamilyen formáját.
A rasszimzus retorikája
„Felkorbácsolt faj- és idegengyűlöletről” beszélni manapság, annak kapcsán, hogy a „menekültkérdés” felébreszti sokak önvédelmi reflexét a nemzeti radikális pártoktól Konrád Györgyig vagy Kertész Imréig, tömény demagógia. Nem lenne rasszizmus és idegengyűlölet kijelenteni, hogy Európa nem fogad többé idegen kultúrájú menekültet, különösen azután, hogy közülük egyesek nyíltan megüzenik nekünk: gyerekeink vagy Allahhoz fognak imádkozni vagy megölik őket. Sajnos, semmi nem utal arra, hogy a ma már történelminek mondható tapasztalat megváltozna: sem a muszlimok általános viszonyuláskultúrája, sem a muszlim országok politikája. Akik most hozzánk érkeznek, éppúgy nem mutatnak asszimilációs hajlandóságot arra, hogy ugyanazt a kölcsönösségi, méltányossági kultúrát képviselnék, mint mi. Nem látjuk azt, hogy magukénak éreznék az emberi együttélés ama általános, a kereszténység által is népszerűsített alapelvét, hogy ne tedd mással azt, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek. Első dolguk a követelőzés: rá akarják erőltetni saját valláserkölcsi normáikat a befogadó országokra, mintha legalábbis ők teremtettek volna itt maguknak kulturális-társadalmi-gazdasági otthont az elmúlt két évezredben.
Van nekünk, magyaroknak egy politikailag cseppet sem korrekt, de fájdalmasan bölcs, a történelem által makroméretekben visszaigazolt közmondásunk: „engedd be a tótot a házadba, hogy majd kiverjen onnan.” Ez kontinentális méretekben érvényes a muszlimokra. Nem rasszizmus megállapítani, hogy a mohamedán vallást követők nem Európa kulturális palettáját színesítik, hanem annak megmaradását veszélyeztetik. S nem hosszú, hanem rövid távon...
Közjogi kompetenciák nélküli autonómia
A tapasztalatok fényében tehát keserű szájízzel hallgatjuk Kelemen Hunor autonomista retorikáját is, és kétkedéssel fogadjuk a pártnak Szili Katalin nevével fémjelzett autonómiaegyeztetésen való részvételét. Az RMDSZ labanc szárnya ezt a politikát folytatja negyed évszázada. A később neptunistának nevezett irányzat 1991-ben sem azt mondta, hogy Szőcs Géza törvénytervezetét nem vállaljuk, nincs rá szükségünk, hogy elvesztünk általa néhány jó pontot a román hatalom szemében, hogy akadályozza a kisstílű, s mára már személyes érdekek által mozgatott alkupolitikát, hanem átadták a jogszabálytervezetet egy „meghalasztó” bizottságnak.
Nem került be explicit módon az autonómia az RMDSZ emlékezetes memorandumába sem, amit az Európa Tanácshoz intézett a szövetség 1993-ban Románia ET-felvétele előtt. Kevesen figyeltek fel rá, de a félmillió aláírással megerősített 1994-es RMDSZ-es oktatási törvénytervezet sem épült a kulturális autonómia elvére. 1996 és 2004 között az autonómia problémája még a szólamok szintjén sem jelent meg. Az autonomista erők saját szervezeteinek megalakulása és a 2004-es választás rákényszerítették az RMDSZ-t az autonómia ismételt szólamszintű felvállalására. A 2005-ös kisebbségi törvénytervezetbe bekerült ugyan a „kulturális autonómia” kifejezés, de a jogszabálytervezet – amit teljesen irracionális módon a román fél nem fogadott el – semmiféle közjogi kompetenciával nem ruházta volna fel a kulturális autonómiatanácsot, hanem kitolta annak tényleges közhatalmi körülbástyázását a bizonytalan jövőbe. 2009-ben Szőcs Géza törvénytervezetének sorsára jutott a Székely Önkormányzati Nagygyűlésnek a területi autonómiáról szóló határozata, amit az RMDSZ ismételt fogadkozása dacára sem szignáltatott polgármestereivel és tanácsosaival. A 2014-es elnökválasztási kampányban nyilvánosságra hozott, ezer sebből vérző RMDSZ-es alibistatútum még csaknem is Székelyföldre vonatkozik, hanem három, a Ceauşescu-kor elején, 1968-ban megrajzolt megyére. Mindezzel együtt az autonomista oldalnak úgy kell tenni, mintha elhinnénk, hogy van esély a közös autonómiaharcra. A megfogalmazás kissé ironikus, de azért a tétel sajnos komoly: valóban úgy kell tennünk, mert amíg az RMDSZ az urnához járuló erdélyi magyarok 85 százalékának bizalmát élvezi, addig meg kell ragadni minden lehetőséget a közös autonomista program kialakítására és képviseletére.
Az RMDSZ és annak egyelőre még formálisan különálló polgári platformja tényleges hozzáállását az autonómiához híven ábrázolja az a tény, hogy a mindkét szervezet távol tartotta magát a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésétől, nem delegáltak küldötteket a polgári bizottságba, amely abból a célból alakult, hogy Székelyföldnek az SZNT által elfogadott autonómiastatútumát, megtámogatva százezer aláírással, benyújtsa a román parlamentbe.
Az RMDSZ „autonómiaharcának” (fel)színe a szólamszint, retorika, valós fonákja az érdektelenség, kényszeredettség és a közömbösség.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A regisztrálást gyakorolták
Kelemen Hunor felment Pestre
Az erdélyi magyarság helyzetéről és a román–magyar viszonyról tárgyalt a menekültválság kontextusában Szijjártó Péter magyar külügyminiszterrel Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Közben kiderült, a gyakorlatképpen felhúzott sátortáborokat a román hadsereg nem bontja le, biztos, ami biztos.
„A külügyminiszternek elmondtam, bennünket mindig aggaszt, amikor Romániában a román nacionalizmus és idegengyűlölet felerősödik. Nem vagyunk érdekeltek abban, hogy a román–magyar viszony kiéleződjön” – tájékoztatta a Maszolt a találkozóról Kelemen Hunor. Szavai szerint, mivel Romániában még a menekültek nem jelentek meg, a felkorbácsolt idegengyűlölet a magyarság ellen irányul, és ezt az RMDSZ aggodalommal figyeli.
„Úgy látom, hogy a román közvéleménynek a nagy többsége, közel 70 százaléka a menekültek ügyében hasonlóan gondolkodik a térség más államainak (Csehország, Szlovákia, Magyarország) polgáraihoz. Ez azért is fontos, mert ezeknek az országoknak nem ártana minél gyakrabban közösen fellépni, közös álláspontokat kialakítani, megoldásokat megfogalmazni, amelyeket tovább lehet vinni Brüsszelbe” – magyarázta a politikus. Szerdán Kelemen Hunor tárgyalt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel is.
Szintén a migránskérdéshez tartozó hír, hogy a román hatóságok a vasárnap kezdődött gyakorlat lejárta után sem bontják le a román–szerb államhatár közelébe felépített két sátortábort. A román csendőrség és határrendészet az elmúlt napokban mind a kunszőlősi, mind pedig a temesmórai (Moravița) sátortábort kibővítette és felszerelte, tegnap pedig mindkét táborban a bevándorlók regisztrálását gyakorolták. A hírtelevíziókban bemutatott képsorokon mindkét táborban körülbelül száz-száz sátor látszik. Egy-egy sátor 8–10 személy befogadására alkalmas.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem értékelte Bunta teljesítményét Kelemen
A székelyudvarhelyi politikai helyzetről, illetve a migránsválságról is beszélt pénteken Kelemen Hunor Máréfalván. Az RMDSZ elnöke a jövő évi parlamenti választások előtti munkamegbeszélésre érkezett a községbe.
„A nyáron már elkezdtük, most folytatjuk a különböző megyei, területi szervezetekkel, polgármesterekkel a találkozókat” – magyarázta az RMDSZ elnöke. Mint mondta, a találkozón egyrészt körüljárják, mit kell tenni ahhoz, hogy a jövő évi választásokon a lehető legjobban szerepeljenek az RMDSZ-es jelöltek, másrészt azt is fel szeretnék mérni, hogy egyáltalán kik akarnak indulni a tisztségekért.
Örül a versenyhelyzetnek
A politikus újságírói kérdésre elmondta, nem szívesen mond véleményt Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester eddigi eredményeiről, mivel nincsenek előtte információk arra vonatkozóan, hogy három és fél évvel ezelőtt mit ígért a lakóknak, illetve azokból mit valósított meg. Kijelentette, erről inkább a város lakóit kell megkérdezni, hiszen „nem az RMDSZ országos vezetése fog polgármestert választani”.
Egyúttal örömét is kifejezte amiatt, hogy többen vannak, akik úgy érzik, tudnák vezetni a várost. Arros Orsolyával kapcsolatban hangsúlyozta, eddig csupán egy alkalommal találkoztak, azonban az első benyomása pozitív volt.
A jövő évi megmérettetésbe „beszálló” RMDSZ-es jelöltekre térve rámutatott, korai még erről beszélni, hiszen pontosan azt sem tudni, mikor tartják a választásokat. „November hetedikén lesz a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülése, ahol a jelöltállításnak a kritériumait, illetve a procedúráját fogjuk eldönteni” – magyarázta.
Visszavárja Dávid Lajost
Máréfalva egészségügyi okok miatt nemrég lemondott polgármesterének ügyére is kitért Kelemen. Hangsúlyozta, az ügyet még nem szeretné lezártnak tekinteni. „Amikor valaki az egészségi állapota miatt kénytelen egy döntést meghozni, akkor azt tiszteletben kell tartani. Dávid Lajos ugyanakkor egy kiváló polgármester. (…) Rettenetesen sajnálom, hogy erre a konklúzióra jutott” – fogalmazott, hozzátéve, amennyiben egészségügyi állapota javul, szeretné meggyőzni Dávidot: jövőre újból induljon a polgármesteri tisztségért.
Migránsválság az RMDSZ szemszögéből
„Nem az RMDSZ okozta a migránsválságot, és nem is fogja tudni megoldani” – jelentette ki Kelemen Hunor Máréfalván. Rámutatott, az Európai Parlamentben tartott szavazáson a szövetség képviselői nem támogatták a kötelező kvótarendszert. „Ebben a kérdésben Románia, Magyarország, Csehország és Szlovákia ugyanazon az állásponton volt – én azt gondolom, hogy a helyes álláspontot képviselték. Nincsenek meg a kritériumok, hogy mi alapján választják ki azokat, akik ide kerülnek” – fogalmazott a politikus. A kerítésvitával kapcsolatban emlékeztetett, a kérdésben először az RMDSZ nyilatkozott, álláspontjuk azóta sem változott. Úgy értékelte, ez „nem elválasztja Romániát Magyarországtól, nem be- és elzár bennünket valamitől”, hiszen „eddig sem a zöldhatáron rohangáltunk egymáshoz fejetlenül, éjszaka, törvénytelenül”, és ezután sem fogjuk ezt tenni. „Magyarország a kötelességét teljesíti. Egy olyan technikai megoldást talált, amely nem biztos, hogy a legelegánsabb, de hatékony. Romániának is segít, abban az értelemben, hogy időt ad felkészülni a román hatóságoknak” – jelentette ki.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Nyelvi jogok Európában – Románia nem modell
A nyelvek európai napjának kikiáltott szeptember 26. előtt egy nappal a regionális nyelvekről, a nyelvi jogokról, a rendkívül különböző anyanyelvhasználati lehetőségekről tartottak konferenciát Sepsiszentgyörgyön. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat által szervezett rendezvényen Kárpát-medencei és európai „körúton” vehettek részt az érdeklődők, pozitív és negatív példák sokaságát ismerhették meg, nemcsak a romániai helyzet fonákságaival szembesültek, de bepillantást nyerhettek az ennél is rosszabb felvidéki valóságba, hallhattak a jelentősen jobb vajdasági eredményekről, de a katalánok és a finnországi svédek helyzetéről is.
A román média képviselői, intézményvezetők távol maradtak, így a nyelvi jogok kiterjesztésének szükségességéről, az anyanyelvhasználat fontosságáról, a népek önrendelkezési jogáról megfogalmazott üzenetek nem érhettek célba.
A külföldi vendégek felé tett gesztusként angolul üdvözölte az egybegyűlteket a szervezők nevében Benkő Erika, reményét fejezte ki, hogy új, hasznos tudásra tehetnek szert a jelenlevők. Magyarul folytatta Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki elsősorban arra hívta fel a figyelmet, nem a román állam képviselőinek kell megfogalmazniuk, hogy példaértékű-e a romániai kisebbségek helyzete, erről véleményt mondani nekünk van jogunk. Valóban rengeteg előrelépés történt 1989 óta, de véleménye szerint azok az európai országok tekinthetőek modellnek, ahol egyenlő partnerként ismerik el a kisebbségben élő nemzeti közösségeket. Románia csak külső nyomásra volt hajlandó engedményeket tenni, most azonban ennek hiányában egy helyben állnak a dolgok, sőt, annak a veszélye is fenyeget, hogy elvesznek a megszerzett jogokból. Az ilyen konferenciák nagy hozadéka, hogy meg tudja mutatni a román közvéleménynek, mi az európai gyakorlat – vélekedett Kovács Péter.
Az önrendelkezés alanyi jogon jár
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke rövid székelyföldi bemutatót tartott a vendégeknek, majd Csóti György, a magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója kapott szót, áttekintést nyújtott a magyar nyelvhasználati jogok Kárpát-medencei helyzetéről. Erdélyről szólva kiemelte, a román kisebbségpolitika szemfényvesztő és kétszínű. Elvárásként fogalmazta meg: anyanyelvhasználat születéstől a halálig, az élet minden területén. Ez a nemzeti megmaradásnak is alapfeltétele – mondotta. Nemzetpolitikai ars poeticaként jelentette ki: nem a többségi nemzettől kell várni, hogy jogokat adjon, az önrendelkezés alanyi jogon jár, hisz itt születtünk, őseink itt éltek, építkeztek, alkottak.
A magyarság megmaradását a különféle autonómiák szavatolhatják, és ezek megvalósításához két feltételnek kell teljesülnie: a legszélesebb össze­fogásra van szükség a magyar politikai erők között (véleménye szerint egy gyűjtőpárt tudna a leghatékonyabban fellépni), és kell az áldozathozatal a politikum és az egyszerű polgárok részéről egyaránt.
Az előbbieknek le kell tudniuk mondani a hatalomról, ha nem teljesülnek feltételeik, a kis lépések politikája nem hozta a várt eredményt, a lakosságnak pedig meg kell mozdulnia, tüntetésekre, közös fellépésekre, tömegtiltakozásokra lenne szükség. Székelyföldön megindult valami, lát kitörési lehetőséget – mondotta, de idézte Makovecz Imre tíz évvel ezelőtti kijelentését: „A szavak ideje lejárt, cselekedni kell”.
Pozitív példák
A dél-tiroli helyzetet ismertette Sergiu Constantin, az ottani Kisebbségi Jogok Európai Akadémiájának kutatója a teljes kétnyelvűségről és a ladinokat érintő részleges háromnyelvűségről beszélt, az oktatási hálózatról, a közigazgatási, igazságszolgáltatási nyelvhasználatról, a kultúrához való korlátlan hozzáférésről, és körvonalazódott az a modell, amely a kisebbségbe kényszerült magyarság számára egy­előre elérhetetlen álom.
A romániai helyzetnél sokkal jobb a szerbiai – derült ki Beretka Katinka előadásából, aki a Magyar Nemzeti Tanács nyelvhasználati bizottságának tagjaként számolt be eddigi munkájukról, stratégiájukról, és példákkal is igazolta, kevés pénzzel is el lehet érni jó eredményeket. Szerbiában a magyarság aránya 3,5 százalék, jelentős többségük a Vajdaságban él, körülbelül 250 ezren. A szerb az állam nyelve, de minden más nyelv hivatalosan bevezethető, ha az azt anyanyelvének tekintő lakosság aránya eléri a 15 százalékot. Vajdaság 45 önkormányzata közül 31-ben a magyar nyelv egyenrangú a szerbbel. „Ez azt jelenti, hogy minden olyan szervnek, amely valamilyen közszolgáltatást végez, egyenrangúként kell használnia a magyar nyelvet is. Az összes eljárást magyar nyelven kell folytatni, ha ezt kérik, el kell fogadniuk a magyar nyelvű kérvényeket, magyar nyelvű okiratokat kell kiadniuk, illetve egyenrangúként kell elfogadniuk azokat, minden településen, intézményen meg kell jelentetni a két- vagy többnyelvű feliratokat” – mondta el.
Beszélt a magyar kisebbségi önkormányzat, a demokratikusan megválasztott Magyar Nemzeti Tanács feladatairól és arról a nyelvhasználati stratégiáról, amely vázolta, hogy 2012–2017 között honnan hová kell eljutni a jogérvényesítésben. A jogi keretek bővítésén túl igyekeztek a lakosságot is felrázni, reklámfilmekkel, szórólapokkal népszerűsítették jogaikat, és így érték el, hogy míg korábban heti egy, ma már napi 15 bejelentés érkezik a sérelmekről. Államot segítő akcióik is voltak, például kis szótárat állítottak össze a szerb hivatalnokok számára magyar alapkifejezésekkel, ebből több tízezer példányt juttattak el az önkormányzatoknak. Beretka Katinka azt is elmondta, hogy mindezen sikeres akcióikat nagy összefogással és kevés pénzből hajtották végre, 40 ezer euróból fedezték a költségeket.
Anyanyelv és identitás
Adrian Szelmeczi, az ActiveWatch munkatársa számos példával mutatta be, miként sérülnek az erdélyi magyarság nyelvhasználati és más jogai. Románia nagyon jól áll a törvények területén, nemzetközi jogszabályokat is ratifikált, de ezek gyakorlati alkalmazása hiányos, aránytalan a média és a hatóságok reakciója a kisebbségi követelésekre, a román hatóságok nagyobb figyelmet szentelnek a román nyelvi jogok tiszteletben tartására, mint a kisebbségi nyelvi jogokéra – mutatott rá. Bogdán Andrea és Mohácsek Magdolna a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkáját ismertette, Marc Gafarot i Monjo pedig a katalánok helyzetéről beszélt. A barcelonai Külügyi Intézet közpolitikai koordinátora a spanyolországi autonóm tartomány történelmét vázolta, a nyelvi standardizációs törvény volt az egyike az elsőknek, amit az autonómia elnyerése után a katalán parlament elfogadott, és minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy valós kétnyelvűség alakult ki.
Neki katalán az anyanyelve, de a spanyolt nem tekinti idegen nyelvnek, és nagyon sok spanyol család tanítja otthon is katalánul gyermekét, mert tudja, ez segíti boldogulását. Az autonómia elnyerése után megtapasztalták a katalán nyelv újjászületését, és ez nagyon fontos az identitás megőrzése szempontjából – mondotta. Peter Backa szociológus a finnországi svédek történelmét, jelenkori helyzetét ismertette, nem kisebbségként élnek Finnországban – kikérik maguknak, ha valaki így nevezi –, amelynek már alkotmánya is kimondja: kétnyelvű ország. Finnországban a nyelvi küszöb 8 százalék, de számos esetben ennél kisebb arányú lakosságnál is bevezetik a kétnyelvűséget, mert az állam sok pénzt ad a svéd fordításokra. A kép, amelyet helyzetükről festett, az erdélyi magyarság számára álomszerűen ideális, problémáik, dilemmáik pedig eltörpülnek az itteni gondok mellett.
Nagyon hasonlít a romániai helyzethez a szlovákiai – derült ki Kovács Balázs felvidéki nyelvi jogi aktivista előadásából, sőt, sok szempontból még nehezebb, sötétebb a helyzetük, mint a miénk. A szlovák törvények a szlovák nyelv használatát kötelezik, megengedik ugyan a magyarét is, de mindenütt alárendeltként jelenik meg, és ebben a légkörben ez olyan, mintha be lenne tiltva – fejtette ki. Elsősorban a civil aktivisták tevékenységeit ismertette, több oka volt annak, hogy létrejött az új mozgalom: a népességfogyás jelentős mértéke – húsz év alatt 180 ezerrel fogyott a ma 448 ezres szlovákiai magyar közösség –, de hozzájárult a magyar politika fokozódó válsága is, mint fogalmazott, „összetévesztették a dolgokról való beszélést a munkával”, és megjelent egy új nemzedék új szemléletmóddal, új eszközrendszerrel. Számos akciójuk volt, magyar településtáblákat szereltek fel, tüntetéseket szerveztek, céljuk, hogy a magyar nyelv a szlovákkal egyenrangú regionális nyelv legyen – fejtette ki.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutatták az Önkéntesek Kisokosát Kolozsváron
Szombaton mutatta be az RMDSZ ügyvezető elnöksége a Önkéntes Kisokost Kolozsváron. A kiadvány rövid ismertetése után debreceni önkéntesek tájékoztattak sikeres helyi kezdeményezésükről.
Romániában nem létezett az önkéntességet szabályozó törvény, bár kezdeményezések voltak, és végül tavaly sikerült ilyen törvényt elfogadni – mondta el Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke kiemelve, az oktatással kapcsolatos önkénteskedést az állam szakmai gyakorlatként fogadja el.
Kovács Zsolt szerkesztő elmondta, a projekt célja az volt, hogy minél szélesebb skálájú információt gyűjtsenek egybe az érdeklődőknek. A Kisokost ezer példányban nyomtatták ki, de az RMDSZ honlapján online is megtalálható, hétfőtől pedig a BBTE magyar karok székházában és az RMDSZ területei szervezeteinél meg lehet találni printben is.
Önkéntes hősök
Tavaly indítottak útjára egy Facebook-gerilla akciót, amellyel rászoruló gyerekeknek gyűjtöttek csokoládét – mesélte el az ismertetőn a Debreceni Hősök két fiatal önkéntese. Mint mondták, többek akartak lenni önkéntesnél: szuperhősökké akartak válni, így eldőlt: különböző hősöknek öltözve vitték el a csokikat a gyerekeknek, egészen pontosan tizennégy doboznyit. A kezdeményezésük nincs egyéves mg, de már kétszáz taggal bírnak, Facebook-oldalukat háromezren követik, és a sajtó is rendszeresen beszámol róluk.
Mint felvázolták, a lakosság gyakran negatív képet kap a sajtóban civil kezdeményezésekről, a Debreceni Hősök azonban igyekezett saját lábon, felajánlott adományokat is visszautasítva haladni előre. Nem vettek részt semmiféle intézményesítésben, bankszámlájuk sincs, és azt szeretnék, hogy külső segítség nélkül teremtsék meg maguknak, amit szeretnének. Megkereste őket többek között a Shell, a Fidelitas (a Fidesz ifjúsági szervezete), de mindenkinek nemet mondtak, hangzott el.
Nem toboroznak, ugyanakkor minden csatlakozót arra biztatnak, hogy saját ötleteit valósítsa meg, mondták. Általában nem is arról van szó, hogy az emberek nem akarnának segíteni másokon, mindenkinek vannak szenvedélyei, de nem tudják, hogy miként induljanak el – ezen segítenek a Debreceni Hősök.
Nem az a lényeg, hogy ha átsegítünk egy nénit az utcán, nyomjunk rögtön egy szelfit vele, az ilyen akcióikat érte is kritika, viszont ennek az a szerepe, hogy az emberekhez eljusson a gondolat maga: hogy lehet önkéntesen segíteni másokon. A jelszavuk: jót tenni menő, mondták.
Elhangzott: nem titkolt missziójuk, hogy a náluk tapasztalt dolgokat átadhassák más városoknak, így például Kolozsvári Hősök megalakulására is van lehetőség.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Kelemen: erősebb Európai Unióra van szükség
Kelemen Hunor szerint senki nem fogja komolyan venni az Európai Uniót (EU), ha nem képes megvédeni a saját határait.
Az RMDSZ elnökének egy csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatón tett kijelentéseit a szövetség hírlevele foglalta össze pénteken. Kelemen Hunor hangsúlyozta, hogy nem a menekültektől, hanem az illegális bevándorlóktól kell megvédeni az EU határait.
"Nagyobb koordinációra, erősebb Európai Unióra van szükség, mert ha ez a politikai konstrukció hosszú távon nem képes létrehozni az Európai Egyesült Államokat, akkor nem tudja felvenni a versenyt a nagyhatalmakkal" – fogalmazott az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor azt is hozzátette, újra meg kell nyitni a tárgyalásokat a tagállami szuverenitásról, arról, hogy az államok milyen hatásköröket engednek át az uniónak.
A menekültelosztási kvótával kapcsolatban kijelentette: nem a számok jelentik a gondot, hanem az, hogy nem gondolták és beszélték végig a befogadás teljes stratégiáját országonként. "Milyen konkrét számokról beszélhetünk akkor, amikor folyamatosan érkeznek a menekülők?" – tette fel a kérdést. Kelemen Hunor azt is aggasztónak tartotta, hogy nincs idő, sem fogékonyság az árnyalt vélemény kialakítására, és a közvélemény "könnyen ítélkezik". Úgy vélte, hosszú távon is problémát jelent majd a most megerősödő idegengyűlölet egész Európában, és félő, hogy a felhalmozódott indulatok a nemzeti kisebbségeket is elérik.
Az RMDSZ elnöke azt is megemlítette, hogy nem határozhatja meg hosszú távon a román–magyar viszonyt a (két ország vezetői közötti) mostani csörte. "Ennél sokkal fontosabb ügyekben kell a két államnak együtt dolgoznia, a jelenlegi nézetkülönbségnél sokkal fontosabb az együttműködés" – jelentette ki Kelemen Hunor, aki szerint a továbbiakban higgadtságra van szükség a konfliktus rendezése érdekében.
"Arra kértem a román politikuskollégákat, hogy nagyobb nyugalommal és empátiával közelítsék meg a magyar álláspontot, mert ha Románia szembesült volna hasonló kihívással, kétséges, hogy sokkal jobb megoldást talált volna" – idézte az RMDSZ elnökét a szövetség hírlevele.
Népújság (Marosvásárhely)

Az RMDSZ fontosnak tartja a társadalmi részvételt
Új kiadvány, az Önkéntes Kisokos
Az RMDSZ fontosnak tartja a társadalmi részvételt, mostani kiadványunk, az Önkéntes Kisokos pontosan azzal a céllal jött létre, hogy olyan információkat rendszerezzen és összesítsen, amelyek elősegítik az erdélyi magyar fiatalok szerepvállalását a közszféra különböző területein– indította beszédét Bodor László programokért felelős ügyvezető alelnök a Szövetség új kiadványának bemutatóján, szombaton, szeptember 26-án.
A Szövetség ügyvezető alelnöke az érvényben lévő önkéntességi törvény előnyeit hangsúlyozva rámutatott: „2014-ig nem létezett olyan jogszabály Romániában, amely szabályozta volna az önkéntességet. Széll Lőrincz kollégámmal, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság akkori államtitkár-helyettesével közösen számos civil szervezetet felkerestünk az új törvénytervezet előkészítésekor, amelyekkel közösen tettünk javaslatot a fiatalok társadalmi szerepvállalásának előmozdítására. A konzultációt követően a legfontosabb kiegészítésünk az volt, hogy az önkéntességnek törvényes keretei legyenek, ismerjék el szakmai tapasztalatként, hiszen ez állásinterjúkkor előnyben részesíti a tenni akaró, közösségükért dolgozó fiatalokat.” A közigazgatásban mára már az önkormányzatoknak is muszáj konzultálniuk azokkal a szervezetekkel, amelyek önkéntességgel foglalkoznak – tette hozzá Bodor László.
„Az Önkéntes Kisokos összeállításakor az az elv vezérelt bennünket, hogy minél szélesebb skálán, minél változatosabb módon mutassuk be azokat a tevékenységeket, amelyeket a mi korosztályunknak érdemes bevállalni a közszféra különböző területein. Nyolc társszerzővel számolunk, akik különböző szemszögből ismertetik a társadalmi részvétel formáit – új kiadványunkban részletezzük az önkéntességi törvényt, azokról a szabályozásokról beszélünk, amelyeket az önkormányzatoknak kötelezően be kell tartaniuk, de kolozsvári ifjúsági kezdeményezéseket is bemutatunk, továbbá élménybeszámolók is olvashatók” – részletezte a kiadvány szerepét Kovács Zsolt főszerkesztő. Az Ügyvezető Elnökség munkatársa arról is beszámolt, az első kiadás ezer példányban jelent meg, amely hétfőtől a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának titkárságain, a Szövetség területi szervezeteinek székházában, illetve elektronikusan is elérhető lesz.
A sajtótájékoztatót követően a Debreceni Hősök csapat alapítói, Szabó György és Kiss Ákos Innovatív önkéntes alternatíva: az adaptálható Hősváros címmel tartottak előadást.
Nyugati Jelen (Arad)

Túlélte a bizalmi szavazást Victor Ponta kormánya
Bizalmatlansági indítvánnyal sem sikerült leváltania a román jobbközép ellenzéknek a korrupcióellenes ügyészség (DNA) által vád alá helyezett, tisztségéhez ragaszkodó Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnököt, akinek a kormánya kedden túlélte a parlamentben rendezett bizalmi szavazást.
A bizalmatlansági indítványt 207 törvényhozó szavazta meg. A kormány leváltásához 275 voksra lett volna szükség.
Az ellenzék fő erejét képező Nemzeti Liberális Párt (PNL) arra hivatkozva kérte a parlamenttől a kormány leváltását, hogy a bíróság elé állított kormányfő az egész nemzetet kompromittálja, és mérhetetlen károkat okoz Románia megítélésének. Az indítvány szerint volt már rá eset, hogy „külföldi miniszterek gúnyt űztek román kollégáikból a vádlottak padján ülő kormányfő miatt”.
A PNL úgy véli, nem írhat alá jogszabályokat egy olyan kormányfő, akit többrendbeli okirat-hamisítással vádolnak, nem lehet Románia költségvetését egy olyan miniszterelnökre bízni, akit pénzmosással és adócsalásban való bűnsegédlettel állítottak bíróság elé. Az ellenzéki párt felszólította a koalíciós pártok vezetőit, hogy határolódjanak el Pontától, ne váljanak „bűntársaivá”.
Ponta parlamenti beszédét arra építette, hogy a PNL-nek nincs erkölcsi alapja leváltását kezdeményezni, mert sok ellenzéki politikust is korrupcióval gyanúsít az igazságszolgáltatás. Szerinte a PNL nem képes „igazi ellenzéki pártként” a kormány tevékenységét bírálni és alternatív programot felmutatni, hanem azt várja, hogy az ügyészek kaparják ki számára a gesztenyét.
A parlamenti vita idején a PNL több ezer – buszokkal Bukarestbe szállított – szimpatizánsa követelte a törvényhozás bejáratánál Ponta leváltását.
A koalíció pártjai kiálltak Ponta mellett: a kormányoldal törvényhozói nem is vettek részt a titkos szavazáson. Az ellenzék kormánybuktatási indítványát az RMDSZ törvényhozói viszont támogatták. Kelemen Hunor felszólalásában előzőleg rámutatott: az RMDSZ nem a – kizárólag a kormányfő bírósági ügyével foglalkozó – bizalmatlansági indítvány mellett szavaz, hanem a kormány ellen.
A szövetség elnöke egyebek mellett azt állította: a Ponta-kormány leállította a beruházásokat, és egymás ellen uszított társadalmi csoportokat. Kelemen Hunor kifejezte reményét, hogy a hatalom nem fogja az RMDSZ szavazóit büntetni, amiért a magyar törvényhozók megszavazzák a bizalmatlansági indítványt.
Székelyhon.ro

Az RMDSZ a kormány ellen szavazott, nem az indítvány mellett – Kelemen Hunor parlamenti felszólalása a bizalmatlansági indítvány vitáján
„Szavazatunk a kormány ellen irányul, de nem jelenti azt, hogy támogatjuk a bizalmatlansági indítvány szövegét” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök a PNL által benyújtott dokumentum parlamenti vitáján szeptember 29-én, kedden.
Az RMDSZ elnöke arra is emlékezetett: egy parlamenti ülésszakban a törvény csupán egyetlen bizalmatlansági indítvány benyújtását teszi lehetővé, az ellenzéki alakulatoktól pedig következetességet vár el a társadalom. „A Szövetség ezért szavaz a kormány ellen” – tette hozzá Kelemen Hunor, aki azt is elmondta: reméli, hogy egy következő, legközelebb a tavaszi ülésszakra várható indítványban a kormányzati munka bírálata mellett arra is kitérnek majd a kezdeményezők, mi történik az országgal a kormánybukás másnapján.
A szövetségi elnök felszólalásában arra is rámutatott: a parlamentbeli politikai szavazásnak még csak sugallnia sem szabadna azt, hogy egy, a bírók asztalán lévő iratcsomót értelmez. „Az RMDSZ veszélyes ürügynek tekinti annak elfogadását, hogy kormányváltás lehetséges olyan vádak alapján, amelyeknek nincs közük a kormányzati tevékenységhez” – mondta Kelemen Hunor, ugyanakkor hozzátette: a bizalmatlansági indítvány alkotmányos, demokratikus eszköz, amelynek a kormány tevékenysége ellen kell irányulnia és nem kizárólag egyetlen kormánytag ellen, még akkor sem, ha az illető maga a miniszterelnök.
„Szavazatunk a kormány ellen irányul, mert számtalan okunk van azt mondani, hogy ennek a kormánynak át kell adnia helyét egy másiknak, egy új csapatnak. Ha leltárt kellene készítenünk, nehezen találnánk a gazdasági és a szociális szférában olyan területet, ahol rendjén vannak a dolgok” – fogalmazott parlamenti felszólalásában az RMDSZ elnöke, majd felsorolta a kormány tevékenységéhez kapcsolódó kifogásokat: a nem létező fejlesztési beruházásokat, a központi közigazgatás irányvesztettségét, a kormány olyan jellegű intézkedéseit, amelyek a különböző társadalmi rétegek között szakadékot és feszültséget idéznek elő. „A közigazgatási decentralizáció helyett folyamatosan olyan intézkedéseket és döntéseket látunk, amelyek csúfot űznek a helyi adminisztrációból, a sürgősségi kormányrendeletek sorozata pedig a törvényhozás és a végrehajtás közötti egyensúlyt billenti ki” – nehezményezte Kelemen Hunor, aki arra is felhívta a képviselők és szenátorok figyelmét, hogy hatályos törvények fontos szabályozásait nem alkalmazzák. „A kormány kudarcát vagy hallgatólagos hozzájárulását jelzi, hogy tagjai az egyensúlykeresés helyett az elvakult nacionalizmus és a szélsőségek szítására keressenek különböző ürügyeket. Remélem, hogy 25 év után nem a politikai bosszú, a többség és kisebbség egymás ellen uszítása lesz a parlamenti szavazás következménye” – hangsúlyozta végül az RMDSZ elnöke. A szenátorok és képviselők által leadott 207 „igen” és 8 „nem” voks alapján a bizalmatlansági indítványt elvetették.
erdon.ro

MOGYE-tanévnyitó a Vártemplomban
"Az elszántnak semmi sem nehéz" – hangzott el a biztatás Zrínyi Miklós szavaival a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar hallgatóinak évnyitó ünnepségén. Mivel az egyetem vezetőségének a magyaroktatás háttérbe szorítására vonatkozó törekvését illetően nincsen változás, az idén is a Vártemplom volt az ünnepélyes évnyitó helyszíne.
A diákhimnusz felhangzása után dr. Lőrinczi Zoltán egyetemi docens köszöntötte a megjelenteket, mindenekelőtt az elsőéves hallgatókat, a szülőket, az oktatókat és a vendégeket, Zsigmond Barna Pált, Magyarország csíkszeredai főkonzulját, az RMDSZ-t képviselő Brassai Zsombor megyei elnököt és Peti András alpolgármestert, a városi szervezet vezetőjét, valamint Dávid László professzort, a Sapientia EMTE rektorát.
Az ünnepség ez alkalommal is a négy erdélyi egyház képviselőinek – Pap Noémi evangélikus, Ötvös József református, Nagy László unitárius lelkész, valamint Oláh Dénes római katolikus esperes – szolgálatával kezdődött, akik imát olvastak fel és áldást kértek a diákokra, tanárokra és az új egyetemi évre. Oláh Dénes római katolikus esperes arra biztatta a jelenlevőket, hogy népükben gondolkodó, népüket szolgáló, népüket rajongásig szerető orvosokká váljanak. Ötvös József vendéglátó lelkészként a befogadásról beszélt. Majd azokra gondolva, akik először jártak a Vártemplomban, az ott megtartott 1571-es országgyűlésről szólt, amelyen János Zsigmond erdélyi fejedelem jelenlétében megerősítették a tordai országgyűlésnek a vallásszabadságról szóló végzését egy olyan korban, amikor Európát a vallási türelmetlenség és annak következményei jellemezték. Történelmi példákon át jutott el annak hangsúlyozásáig, hogy Marosvásárhely fejlődésére milyen nagy hatással volt az a gesztus, hogy hetven évvel ezelőtt befogadta a magyar tannyelvű orvosi egyetemet. Az intézmény 1962-től befogadta a román hallgatókat és oktatókat, akik most a magyar fél önállóságát a törvényes előírások ellenére sem hajlandók biztosítani.
Szabó Béla egyetemi tanár, a magyar tanárok közösségének választott vezetője gratulált a diákoknak, hogy az orvosi hivatást választották, s az egyetemről szóló negatív híresztelések sem tántorították el őket attól, hogy tanulmányaik helyszíne a MOGYE legyen. Az erdélyi magyar közösség életképességét tükrözik a felvételi eredmények is, amelyek jobbak voltak, mint a múlt évben. A hallgatóknak sikerült tandíjas helyekre is bejutniuk – mondta Szabó professzor, aki nem hallgatta el a gondokat sem: a magyar oktatás háttérbe szorítására vonatkozó törekvéseket, a törvények figyelmen kívül hagyását és a nyílt történelemhamisítást. Ugyanakkor arra biztatta a "gólyákat", hogy jól használják ki az egyetemi éveket, hiszen a tanulás, a hivatásra való felkészülés mellett életük legszebb időszaka, ami a szerelmek, a párválasztás idejét is jelenti.
A magyar orvosi nyelv a megpróbáltatások és nehézségek ellenére Erdélyben túlélt 500 évet – utalt a Teleki Tékában őrzött, első, tudományos igénnyel megírt magyar nyelvű orvosi könyvre Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul. Az 1577-ben kiadott Ars Medica, az Egész orvosságról való könyv szerzője, Váradi Lencsés György már a maga korában is tisztában volt azzal, hogy a beteg embert az anyanyelvén lehet a legjobban gyógyítani. Megmaradásunkat szolgálja, hogy fiataljaink anyanyelvükön színvonalas iskolákban tanuljanak. Ezen intézmények között van a MOGYE, a magyar felsőoktatásnak az az intézménye, amely az egész nemzet s a magyar kormány számára is kiemelten fontos, s ezért a támogatására is számíthatnak. Bár 25 éve folyamatosan akadályozzák a működését, a nehézségek nem jelenthetik a küzdelemről való lemondást. Az egyetem vezetőségének meg kellene értenie, hogy a magyar nyelvű képzés nem ellenük van, s az egymás elleni csörték nem erősítik, hanem gyengítik az egyetemet, amely éppen a magyar nyelvű képzés által lesz gazdagabb.
A főkonzul szólt a végzősökhöz is, akiknek büszkék kell lenniük, és erőt kell meríteniük a múltból, és a megszerzett magasabb tudásból, bárhol is legyenek a világon, vissza kell adni a szülőföldnek is.
Az elsőéveseknek gratulált a felvételi vizsgán elért jó eredményekhez Tubák Nimród, az MMDSZ, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnöke, aki komoly tanulásra, felelős döntések meghozatalára biztatta diáktársait. Az a fontos, hogy ki mivé nő fel, nem az, hogy minek születik. Meg kell élni a pillanat súlyát és komolyan dolgozni a kitűzött célok eléréséért – hangzott el többek között Pál Jakab Ádám elsőéves hallgató beszédében.
Les Zoltán egyetemi lelkész az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének a gondolatait tolmácsolta. Kató Béla Marosvásárhely egykori híres orvosának a példájával biztatta a hallgatókat. Az 1800-as években élt Gecse Dániel nyugat-európai tapasztalatokkal bővített budapesti tanulmányai után a szülőföldjére, Marosvásárhelyre visszatérve kamatoztatta tudását, felvállalta a szegények gyógyítását is és a gyógyítás célját szolgáló emberbaráti alapítványt hozott létre. A nemzet jövőjét meghatározó keresztyén értelmiségiek képzésében nyújt segítséget az Erdélyi Református Egyházkerület a 2015-ben alapított Gecse Dániel Orvosi és Egészségügyi Szakkollégiummal, amely az idei ősztől hirdetett felvételit az elsőéves hallgatók számára – hangzott el a beszédben.
Sipos Emese egyetemi tanár a gyógyszerészeti kar magyar oktatói közösségét képviselve gratulált az elsőéveseknek, és kifejezte reményét, hogy eljön az idő, amikor nem egy esős este, hanem fényes délelőtt az egyetem felújított termében valóban örömünnep lesz az új tanév megnyitása.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)