Mit jelez Kelemen Hunor és Orbán Viktor tusnádi találkozója?
A barátságos semlegesség és jószándék-kinyilatkoztató gesztusok után a Fidesz-RMDSZ kapcsolat az óvatos, de kiszámítható konszolidálódás útját vette.
A magyar miniszterelnök, az RMDSZ szövetségi elnöke és a Fidesz operatív projektcsapata több tagjának sajtónyilvánosságot eddig nem kapott tusnádi találkozója ha nem is nyit új fejezetet az RMDSZ-Fidesz kapcsolatokban, de egyértelművé teszi azt a trendet, ami sejthető volt: az RMDSZ és a Fidesz operatív munkakapcsolatba lépett.
Az Orbán Viktor tusnádi megjelenése előtti napon tudniillik Kelemen Hunor és Orbán Viktor abban állapodott meg, hogy a következő időszakban a magyar kormány jelentősebb romániai magyar kulturális és oktatási projekteket támogat, ezek azonosításában pedig meghatározó szerepe lesz az RMDSZ-nek. Értsd: az RMDSZ javasol, a Fidesz pedig értelmező is, de mindenek előtt pragmatikus lesz a javaslatok elfogadásában. Hogy a Fidesz ezentúl bizonyos “RMDSZ logikát” is elfogad a romániai magyar projektek finanszírozásában, februárban vált világossá, amikor eldőlt, hogy az RMDSZ alapítványa, az Eurotrans is beszáll a honosításba.
A képlet nem azonos az MPP vagy az EMNT-EMNP Fidesz-finanszírozásaival. A Fidesz nem a működtetésbe és “politikai ügyintézésbe” száll be, hanem az RMDSZ által fontosnak tartott nagyobb költségvetésű közösségi projektekbe. A több 10 millió forintos projektek kulturális és oktatási irányúak, a hangsúly tehát nem a gazdasági területen van, ahol a Fidesz-befektetések jobbára vagy elbuktak, vagy az amúgy is gazdag romániai magyarokat tették még gazdagabbá.
Több forrásunk is megerősítette, hogy az RMDSZ-Fidesz operatív munkakapcsolatának konszolidálódásával párhuzamosan Orbán Viktor csapata egyértelműsítette, hogy Tőkés Lászlót olyan státusba minősítette át, ami udvariasan az érdemei elismerése mellett szintagmával jelölhető. Az utóbbi időszakban Orbán Viktor sem Tőkés Lászlót, sem az EMNP-s vezetőket nem fogadta, eltekintve attól a néhány perctől, ami megelőzte a tusnádi Orbán-kerekasztalt. Több forrásból is úgy tudjuk, mindeközben a Kelemen-Orbán találkozók rendszeresek, a Kelemen-Semjén kommunikáció pedig úgyszólván folyamatos. Az új helyzet egyértelművé tétele magát Tőkés Lászlót is összezavarhatta, aki Tusnádon a szokásosnál is konfúzabb beszédet tartott. Úgy tudjuk, az, hogy Orbán Viktor végül mégis fogadta a püspököt és szűk körét, inkább Németh Zsolt kitartásának, mint Orbán Viktor indíttatásának tudható be.
De a Fidesz nem bíz semmit a véletlenre. Az MPP és EMNP bizonyos szerény keretek között, de megmarad. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy Kövér László és Németh Zsolt megérdemlik, hogy barátaik némi egzisztenciához jussanak. E mellett az MPP és az EMNP is megoldhat kommunikációs feladatokat olyan konjunktúrában, ha az RMDSZ történetesen kormányon van. És nem mellékes az sem, hogy a Fidesz praktikusnak tarthatja azt is, hogy az RMDSZ mindig emlékezzen rá: lenyomni ugyan nem tudtunk titeket, de rossz napokat okozni, igen.
A következő egy év tehát várhatóan arról szól, hogy látványos és nagyobb kaliberű projekteket jelentenek be egyszerre RMDSZ és Fidesz notabilitások.
K. A.
Transindex.ro

Mentenék a tanügyi állásokat
Országos szinten zajlanak az egyeztetések arról, hogy ne kelljen maradéktalanul végrehajtani az oktatási minisztérium által elvárt, a kisegítő személyzetet érintő létszámcsökkentést. A lapunk által megszólaltatott szakemberek úgy vélik, a közoktatást nem lehet bürokratikus módon, egy képlet alapján karcsúsítani, rengeteg specifikus helyzet van, melyeket egyenként kell elemezni, hogy az elbocsátássokkal ne sodorják veszélybe egyes tanintézetek működését.
Király András: az oktatás közügy
Király András, az oktatási minisztérium államtitkára a Krónikának rámutatott: abban bízik, hogy az egyes tárgyalások során valamennyi megyében megtalálják a megoldást, hogy enyhíteni tudják a megszorítások mértékét és ne kelljen a minisztérium által kért valamennyi állást megszüntetni. Az államtitkár ugyanakkor kifejtette, hogy az oktatás közügy, ezért nemcsak a tanfelügyelőségeknek, iskolaigazgatóknak kellene lobbizniuk az állások megtartásáért, hanem a közösségek vezetőinek, a polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek, megyei tanácselnököknek is fel kellene sorakozniuk melléjük, hogy eredményes legyen az akció.
„Ezeket a problémákat nem lehet kizárólag a pedagógusok nyakába varrni, a tanintézeteknek két gazdájuk van, a tanfelügyelőségek a szakmai részt koordinálják, a fenntartásuk pedig a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Ezért kellene össztűz alá venni a pénzügyminisztériumot, hogy ne erőltesse mindenáron a létszámcsökkenést" – magyarázta lapunknak a szakpolitikus.
Emlékeztetett, hogy az oktatási minisztérium azért rendelte el az idei létszámcsökkentést, mivel a pénzügyi tárca európai uniós normákra hivatkozva kisebb keretet irányzott elő számukra, így szeptembertől már csökkentett finanszírozást biztosítanak.
Király András hangsúlyozta, hogy a megszorítások a kisebbségi oktatásban hatványozottan érződnek, ezért a legújabb tanügyi törvény tervezetéhez az RMDSZ javaslatcsomagot nyújtott be, melyben kérik, hogy a finanszírozási képlet kidolgozásában vegyék figyelembe a sajátos helyzeteket, a települések nagyságát, a szórványbeli oktatási rendszert, a földrajzi vagy nyelvi elszigetelődést. A tervezetről és a beérkezett javaslatokról hétfőn kezdődnek el a tárgyalások, mondta az államtitkár.
Nem tudják teljesíteni az előírást
Kovászna megyében nem lehet megszüntetni az oktatási minisztérium által elvárt valamennyi, 133 állást, mondta el megkeresésünkre Kiss Imre. A főtanfelügyelő hangsúlyozta, a napokban zajlanak az egyeztetések az iskolaigazgatókkal, ezek során figyelembe veszik minden egyes tanintézet sajátosságait, jövő hét elején összesítik az adatokat, és ezek alapján újratárgyalják a keretet a szaktárcával.
„Vannak olyan iskolák, ahol a gyereklétszám csökkenése miatt indokolt lehet az elbocsátás, de olyan esetek is vannak, hogy az újabb állások megszüntetése veszélybe sodorhatja az iskola működését. A cél az, hogy a változatlan formában jóváhagyott iskolahálózat szeptembertől fennakadás nélkül működhessen" – magyarázta Kiss Imre.
Rámutatott, Felső-Háromszéken vannak olyan kisiskolák, ahol a gyereklétszám nem tenné lehetővé kisegítő személyzet alkalmazását, de a zord telek miatt hat-hét hónapig folyamatosan fűteni kell, a fás kazánok működtetése pedig teljes embert igényel. A főtanfelügyelő abban bízik, hogy a megyei önkormányzat és a prefektúra vezetői is mellé állnak, és támogatásukkal észérvekkel sikerül meggyőzni a minisztériumot, hogy nem áll módjukban felszámolni a kért 133 állást.
Nem bocsátanak el, de nem is alkalmaznak
Kolozs megyét ugyan nem érinti annyira érzékenyen a szaktárca újabb, leépítéseket előíró rendelete, az azonban gondot jelent, hogy a betöltetlen állásokat nem lehet versenyvizsgával meghirdetni, holott vannak iskolák, ahol például nincs kapus.
Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes lapunknak elmondta, hogy utoljára februárban volt kisebb leépítés, és bár a tanfelügyelőség két hónapja kapott egy újabb átiratot a minisztériumtól, ebben nem mondták, hogy kötelező lenne csökkenteni a létszámot. Hozzáfűzte, mindössze annyi a szaktárca kikötése, hogy bele kell férni a jóváhagyott keretbe, ez pedig a közép-erdélyi megyében nem jelent gondot, a betöltetlen állásokat azonban éppen a korlátozás miatt nem tudják meghirdetni.
Állandó a fenyegetettség
Lakatos András, a Kalotaszentkirályon működő Ady Endre szórványkollégium igazgatója ugyanakkor lapunknak úgy értékelte, hogy bár most nem lesznek leépítések, az állandó fenyegetettség folyamatos gondot jelent. Rámutatott, a fejkvótarendszer algoritmusa, amellyel a szaktárca kiszámolja, hogy mennyi pénz kell egy gyerek oktatásához, köszönő viszonyban sincs a valósággal.
„Különösen hátrányos helyzetben vannak a szórványkollégiumok, hiszen kevés az a pluszpénz, amelyet ezek működtetésére megállapítottak. Miközben fizetésemelésről szól a fáma, közben érkeznek a felszólítások, hogy bele kell férjünk a jóváhagyott keretbe" – mutatott rá az egymásnak ellentmondó rendelkezések abszurditására az iskolaigazgató.
Hozzáfűzte: a központi vezetés figyelembe se veszi, hogy a személyzet létszámát a gyerekek számához, illetve az épületek méretéhez kötő normarendszert egyszerűen nem lehet gyakorlatba ültetni, mert nincs rá pénz. Azaz egyszerre van érvényben a normatív előírás, hogy személyzetet kell felvenni, és a megszorítás, hogy erre nincs forrás. Elmondta: az általa vezetett intézmény költségvetéséből gyakorlatilag egyhavi fizetés hiányzik, és csak remélni tudja, hogy az őszi költségvetés-kiegészítéskor jóváhagyják Bukarestben.
„Normális ésszel nem lehet ezt felfogni. Folyamatosan megy a kötélhúzás. Ha arra köteleznek, hogy építsek le embereket, akkor az a válaszom, hogy inkább keressenek más igazgatót" – adott hangot elégedetlenségének Lakatos.
Mint arról beszámoltunk, Hargita megyében sem sikerült minden tanintézetben gyakorlatba ültetni a szaktárca kérte leépítést, Román Sándor, a gyergyóditrói Puskás Tivadar Szakközépiskola igazgatója például bejelentette, hogy nem tud eleget tenni a felszólításnak és lemond tisztségéről. Sok tanintézet vezetője tanfelügyelőségi segítséggel minisztériumi enyhítésért folyamodott azt kérve, hogy a szaktárca legyen tekintettel speciális helyzetükre, beadványukra azonban még nem kaptak választ.
Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely
Szabadság (Kolozsvár)

Vádemelés Markó Attiláék ellen
Vádat emelt a korrupcióellenes ügyészség (DNA) kedden Markó Attila volt RMDSZ-es képviselő, az Országos Restitúciós Hatóság (ANRP) öt másik egykori tagja, valamint Horia Simu üzletember ellen hivatali hatalommal való visszaélés miatt.
A nyomozó hatóság közleménye szerint a vádlottak – köztük Ingrid Zaarour, az ANRP egykori vezetője és Theodor Cătălin Nicolescu volt képviselő, exalelnök – törvénytelenül, felülértékelt áron döntöttek 2008-ban egy 97 ezer négyzetméteres bukaresti telek visszaszolgáltatásáról Simu javára.
A határozat alapján a vállalkozó 128 millió eurós kártérítésben részesült, ezáltal a DNA szerint a restitúciós hatóság tagjai 70 millió eurós kárt okoztak az államnak.
Krónika (Kolozsvár)

Európa Kulturális Fővárosa: Marosvásárhely végre felébredt
A Marosvásárhely 2021 Egyesület létrehozásáról voksolt augusztus 25-én a marosvásárhelyi városi tanács testülete, amelynek feladata előkészíteni a megyeszékhely jelentkezési dokumentációját az Európa Kulturális Fővárosa cím megpályázására.
„A döntést az RMDSZ tanácsi frakciója is támogatta, hiszen szilárd meggyőződésünk, hogy városunk olyan értékeket tud felmutatni, amelyek európai szinten elismertek” – írja Soós Zoltán.
Az RMDSZ polgármesterjelöltje az előválasztásra leszögezi a maszol.ro-hoz eljuttatott közleményében, hogy a marosvásárhelyi csapat bizony késésben van: a címre ugyancsak pályázó, Marosvásárhellyel rivalizáló városok – például Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Brassó, Iași, Temesvár, Craiova – már korábban elkezdték a felkészülést, így lépéselőnyben vannak.
„Csodát nem ígérhetek, de tisztességes munkát igen. Bízom benne, hogy a pályázati folyamat minden résztvevője és a döntéshozók is megkettőzött energiával végzik majd a dolgukat, hogy behozzák a varos lemaradását.
A nehézségek ellenére meggyőződésünk, hogy a térségnek is sokat hoz majd a részvétel a versenyben, ezért üdvözöljük Segesvár és Szováta csatlakozását a kezdeményezéshez. Úgy véljük, a felkészülés minden szempontból megmozgatja majd a helyi közösségeket, az érintett önkormányzatokat pedig felelősebb magatartásra és nagyobb nyitottságra készteti az anyanyelv-használati jogok betartása terén is.
Marosvásárhelynek változásra, új lendületre, európai szellemiségre van szüksége. A változást nem a múltba fordulva, fenntartva a régi idők romboló hatású konfliktusait, hanem a jövőbe tekintve kell együtt elérnünk. Az Európa Kulturális Fővárosa cím megpályázása esély arra, hogy határozott lépéseket tegyünk Marosvásárhely európai útján” – vélekedik Soós Zoltán kedd esti közleményében.
maszol.ro

Eladták a magyar állami támogatással épült nagyváradi Ady-központot
Eladta a nagyváradi önkormányzat a magyar állam támogatásával épült, majd egy ingatlancsere révén a város tulajdonába került Ady-központot a hozzá tartozó telekkel együtt – közölte a Bihari Napló című napilap csütörtökön.
A 10 ezer négyzetméternyi telken egy konferencia központ, és egy hotelnek épülő félkész ingatlan található: az ingatlankomplexum eladására szervezett árverés határideje szerdán járt le. A nyílt árverést a legtöbbet kínáló cég, a Lotus Center nyerte meg, amely 920 ezer eurót ajánlott. A nyertes cégnek három éven belül be kell fejeznie a beruházást, ellenkező esetben büntetést szabnak ki. A hétnapos fellebbezési időszakot követő 30 napon belül a felek aláírják az adásvételi szerződést – részletezte a nagyváradi napilap.
Az árverés eredményéről szintén beszámoló Főtér (Foter.ro) című erdélyi portál szerint a nyertes Lotus Center alapítója a tavaly májusban elhunyt Mudura Sándor volt, aki – a korrupcióellenes ügyészség által más ügyekben meggyanúsított – Kiss Sándorral, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) más bihari vezetőivel közösen alapította a Mecénás Alapítványt, amely 2002-ben – mint a portál fogalmazott – „lenyúlta" a Királyhágómelléki Református Egyházkerület projektjét. Az eredeti tervek szerint ugyanis a beruházás Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten készült volna el, ahol egy Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hoztak volna létre. A Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást nyert a tervek megvalósításához, de a magyarországi kormányváltás következtében a pénz a Bihar megyei RMDSZ vezetői által 2002 augusztusában sebtében bejegyzett Mecénás Alapítványhoz került, amely nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek – írta a Főtér című portál.
A nagyváradi önkormányzat tavaly februárban szavazta meg a város tulajdonában levő Léda-ház (Ady Endre múzsájának, Brüll Adélnak a 320 négyzetméteres központi lakóháza, amelyhez 500 négyzetméteres telek is tartozik) és a Mecénás Alapítvány által magyar állami támogatással félig felépített Ady-központ cseréjét.
Az ingatlancsere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra (88 millió forint), az Ady konferenciaközpont és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra (96 millió forint) becsülték.
Tőkés László és a védnökségével alakul Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának nevezte, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért, melynek felépítésére a magyar államtól 2003-ban és 2004-ben 1,1 millió eurós támogatást kapott.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással.
MTI
Erdély.ma

Nem indul különálló magyar iskola Besztercén szeptembertől
Annak ellenére, hogy május 28-án Beszterce Város Tanácsa megszavazta a különálló magyar iskola létrejöttét Besztercén, a terv nem valósulhat meg a 2015-2016-os tanévvel kezdődően.
Az Oktatási Minisztérium jogtanácsosai kifogásolták a helyi tanácstervezet törvényes formáját és némi módosításokat követeltek (többek között az iskola neve is felmerült). A módosításokat orvosolni próbálta az RMDSZ képviselője, Antal Attila, helyi tanácsos a Beszterce Polgármesteri Hivatal jogtanácsosaival, akikkel eredetileg ki lett dolgozva a tervezet.
A végleges tervezet formája került augusztus 27-én a helyi tanács elé, amikor különleges tanácsülést hívtak össze, konkrétan a magyar iskola ügyének megbeszéléséért. Az ülést nem tudták megtartani, hiszen nem volt meg a kvórum – 21 tanácsosból 10-en voltak jelen. 11 tanácsos jelenlétére lett volna szükség, hogy a gyűlést megtartsák, valamint 11 igen szavazatra, hogy a határozattervezetet elfogadják. A Tanügyminisztérium iskolahálózatában módosítani csak az új tanév kezdetéig lehet, azaz szeptember elsejéig. Ennek függvényében csak péntek és hétfő lenne alkalmas, de ilyen rövid idő alatt nem lehet tanácsülést összehívni.
„Nem adjuk fel a harcot. Nem most, amikor nagyon közel állunk, hogy a célunkat elérjük. Az érdekvédelmi szervezet, ahogyan azt eddig is tette, továbbra is kiáll a magyarságért, továbbra is támogatja a magyar fiatalokat és főleg fennmaradásunk egyik alappillérét, a magyar nyelven történő oktatást. Egy olyan helyzetet próbálunk most orvosolni, amely nem az érdekvédelmi szervezet hatáskörén múlott, de nagy reményeket fűzünk hozzá, hogy létrejön Besztercén az önálló magyar iskola a 2016-2017-es tanévvel kezdődően.” – részletezte Décsei Atilla, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke.
„Az 1990 óta magunkban visszatartott álmot továbbra is életben akarom tartani. Megfogyva bár, de törve nem, van bennünk tenni akarás. A következő tanévben minden szabadidőmet arra fogom áldozni, hogy együtt a tanfelügyelőséggel, amely továbbra is támogat, és a törvényes keret betartásával határidőn belül letegyük a határozattervezet és az a Tanügyminisztérium «tetszését» és jóváhagyását is elnyerje” – nyilatkozta Antal Attila, helyi tanácsos.
Közlemény
Erdély.ma

Búcsú a Babeş–Bolyaitól (7.)
Ezután sok-sok vita, veszekedés volt a karok miatt. A 2004-es választások után Marga megnyugodhatott, mert az új rektorhelyettesek (Salat Levente és Nagy László) nem támogatták feltétel nélkül a magyar karok létrehozását. Az újságnak Salat Levente azt nyilatkozta, hogy „az RMDSZ és a kormánypárt közötti egyezség értelmében létrehozandó magyar karok ötletét nem tudja támogatni, mivel az a szakértők feje fölött jött létre."
Ezzel nemcsak az egyetem magyar tanárainak (ha nem is túlnyomó, de) többségével, hanem az RMDSZ vezetőivel is szembement. Ez a viselkedés egyenesen vezetett ahhoz a helyzethez, amelyet már nem tudtak kezelni, és 2006 novemberében mindketten lemondtak. Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktusok, BKB (Bolyai Kezdeményező Bizottság)-vezetők „polgári engedetlenség"-szerű akcióit sem ők, sem az egyetem román vezetősége nem tudta kezelni. A román vezetőség (a többség diktatúrájához szokott emberek) csak a drasztikus megoldást tudták elképzelni: az egyetemről való kizárást. Ezt azonban már a magyar rektorhelyettesek sem tudták elfogadni, és lemondtak tisztségükről. Később Nagy László visszavonta lemondását, Salat Levente azonban nem hátrált meg.
Amikor 2005 őszén a BKB Erdély több városában tüntetést szer­vezett a Bolyai Egyetemért, Ko­lozsváron a BBTE épülete előtt tartották meg a tüntetést október 17-én, hétfő délután (képünkön – szerk. megj.). Két nappal előtte, szombat délelőtt a matematika és informatika kar prodékáni irodájában voltam, amikor telefonáltak a rektori hivatalból, hogy mivel a dékán nem érhető el, menjek helyette 12 órára a rektoriba vezetőségi gyűlésre. Itt egyetlen napirendi pont volt: meg kellett szavazni egy tiltakozó közleményt, amely elítéli a hétfőre tervezett tüntetés kezdeményezőit, megbélyegezve a „szeparatista törekvéseket".
Többen hozzászóltak a szöveghez, én is. Azt mondtam, hogy nem kell semmilyen közleményt kiadni, a véleménynyilvánítás szabadsága mindenki számára biztosított. A szavazáskor egyedül voksoltam a nyilatkozat ellen, a többiek mind megszavazták, köztük öt magyar kolléga is (az Erdélyi Napló okt. 18-ai száma a nevüket is közli). Magyari Tivadar (későbbi rektorhelyettes) az újságíró kérdésére azt nyilatkozta, hogy nem vett részt a szavazáson. Az lehet, hogy egyszer sem emelte fel a kezét, ennek ellenére megszavazta, mert a teremben volt végig, és a szavazás után Nicolae Bocşan rektor bediktálta a jegyzőkönyvírónak, hogy egy ellenszavazattal (és itt bediktálta a nevemet), minden jelenlévő megszavazta a nyilatkozatot.
Ahogy az RMDSZ könnyebbnek látta a magyar karok megvalósítását az önálló egyetem helyett, úgy az egyetem magyar vezetősége 2004 után inkább külön magyar tanszékeket szándékozott létrehozni a magyar karok helyett. 2005 tavaszán arra kértek, hogy ahol úgy gondoljuk, van lehetőség magyar tanszék létrehozására, próbáljuk előkészíteni az anyagot, de egyelőre kezeljük ezt bizalmasan. Én elkészítettem, és továbbítottam egy magyar informatika tanszék dokumentációját, minden megvolt, egyedül a kari tanács jóváhagyása hiányzott.
Egyszer szólt az egyetem magyar titkárnője, hogy kellene a kari jóváhagyás. Ezen elcsodálkoztam, hisz azt nem lehet megszerezni „bizalmas kezeléssel". Azelőtt azt hittem, hogy van valamilyen egyezség a rektorral ezen tanszékek létrehozására, de kiderült, hogy nincs. Kénytelenek voltunk kari tanácsi engedélyt kérni. A szeptemberi kari tanács ülésén elhalasztották a döntést, a decemberin valójában elutasították, formailag azonban ismét halasztottak. Én ekkor mondtam le dékánhelyettesi, a kari magyar tagozat vezetői pozíciómról és szenátusi tagságomról. Hirtelen elhatározás volt, megírtam egy rövid román nyelvű lemondást (sajnos nem indokoltam meg az okát), írtam egy magyar nyelvű nyilatkozatot, amelyet feltettem a honlapomra, kikapcsoltam a telefonomat, és hazamentem.
A november 19-ei nyilatkozat így szólt: „Azonnali hatállyal lemondok a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen viselt tisztségeimről, azaz a Matematikai és Informatikai Kar dékánhelyettesi funkciójáról, a kari tanácsi, valamint a szenátusi tagságról.
Már régóta nem éreztem jól magam abban a közegben, amelybe ezek a tisztségek kényszerítettek, de az utolsó csepp a pohárban azt volt, hogy december 15-én a sajtóban megjelent a rektor és a dékán úr aláírásával az a nyilatkozat, hogy az általam javasolt új informatika tanszéket a tanári tanács nem leszavazta, hanem csupán elhalasztotta a döntést május 1-jéig.
Ez még formálisan is csupán részben igaz, hisz a javaslatot véleményező bizottság három pontban kifejezi azt a véleményét, hogy ezt a tanszéket nem lehet létrehozni (1. az új tanszék átfedi a jelenlegi struktúrát, mivel ugyanazon tárgyak több tanszékre kerülnének, 2. nincs jól körülhatárolt kutatási tematika, 3. mivel magyarul tanítandó tárgyak szerint szerveződik, nem felel meg a törvényes követelményeknek), és csupán a negyedik pontban javasolja, hogy az egész tanszéki struktúra átszervezésekor térjünk vissza a kérésre. A tanári tanács gyűlésén a hozzászólok határozattan ellenezték az új tanszék megalakítását. A vélemények teljesen megegyeztek a szeptemberi gyűlésen elhangzottakkal, amikor tényleg elhalasztottuk a döntést december közepéig.
Úgy érzem, hogy ez a fajta alulról való építkezés, amelybe a magyar tagozat vezetői belesodortak, nemcsak eredménytelen, de fölöslegesen mérgezi a kollégák közti viszonyt. A magyar tagozat vezetését ez éppen a saját elképzelése ellen fordítja, amelynek alapja a multikulturalizmus, a barátság ápolása, úgy gondolván, hogy a lassú (szerintük ez a radikális ellentéte!) változások segítik leginkább ezt. A rosszul előkészített akció, amely bennünket abban a hitben tartott, hogy létezik valamiféle egyezség az egyetem legmagasabb vezetői szintjén a tanszékek létrehozásáért, tökéletes káoszt eredményezett.
A magyar tagozat vezetői minden alkalmat megragadnak, hogy nyilvánosan megbélyegezzék azokat, akik más véleményen vannak (Európa-ellenesek, gerillaharcot folytatnak stb.), és nem veszik észre, hogy a jelenlegi kaotikus helyzetet éppen az okozta, hogy véleményükkel, elképzeléseikkel szembehelyezkedtek mind a magyar tanárok többségének a véleményével, mind az érdekvédelmi szervezetünk politikusainak a véleményével. Nem tudok olyan esetről a legrosszabb időkből sem, amikor a magyar vezetők ennyire ellenségesen viselkedtek volna azokkal szemben, akiket képviselniük kell."
A sajtó szereti a szenzációt. Ez a lemondás és a magyar kollégáim csatlakozása (ők is lemondtak a kari tanácsi tagságukról) napokig hírként szerepelt. Amikor 2008-ban átmentem a Sapientiára, előtte pedig Bodó Barna (aki a BKB elnöke volt), az semmilyen hírként sem szerepelt a sajtóban. Gondolom, részben azért, mert csak később szereztek róla tudomást, részben mert nem látványos lemondással párosult.
Miután a dékán megbeszélést folytatott a kar magyar oktatóival, ahol közvetve beismerte, hogy a rektor vette rá azon bizonyos nyilatkozat aláírására, amelyben Kovács Lehelt hamisan vádolták, és kilátásba helyezte a lemondását az ügy miatt, úgy döntöttünk, hogy részben visszakozunk. Én megtartottam a dékánhelyettesi funkciómat, a kollégák sem bojkottálták a kari tanácsot. Később ezért is megkaptam egyes (nem kari) kollégáktól, hogy „hát persze, lemondott az ingyenes funkciókról, és megtartotta a fizetéssel járót".
Érdekes, hogy mennyire másként gondolkozunk! Nekem sem akkor nem jutott eszembe a pénz, amikor lemondtam a dékánhelyetteségről, sem amikor visszavontam a lemondást. A lemondáskor szegény kari főtitkárnőnek többletmunkát adtam (persze erre sem gondoltam), mert ahogy leadtam a lemondó szövegemet, futnia kellett a rektoriba, hogy visszavegye a prémiumra javasoltak listáját, hogy engem kicseréljem másra (nyilván a dékán utasítására).
Azt a bírálatot viszont, hogy a szenátusi tagságról nem kellett volna lemondani, jogosnak érzem. De nem kívántam részt venni az akkori színjátékban! Persze ha maradtam volna, akkor elmondhattam volna a véleményemet olyan fontos esetekben, mint a Hantz Péter és Kovács Lehel kizárása az egyetemről. Előre azonban nem tudhattam, hogy lesznek olyan esetek, amikor érdemes legalább véleményt mondani. Ebben az időben Andrei Marga az egyetem elnöke volt, nyíltan nem szólt bele a minket érintő egyetemi vitákba, hagyta Nicolae Bocşan rektort, hogy „oldja meg a problémákat", persze háttérből irányítva őt.
A lemondásom után Bocşan oly módon támadott engem, hogy a magyar kollégák felháborodva írtak egy levelet, amelyet mintegy harmincan írtak alá (Szabadság, 2006. január 27.), és amelyben a védelmemre keltek. Itt nemcsak a személyemről volt szó, hanem az elvről, hogy ha a rektor igazságtalanul vádol valakit, akkor ki kell állni mellette. Ahogy tudom, csak egyetemi tanárokat és docensek kértek fel aláírásra (őket nehezebb „kikezdeni" alapon), de voltak mások is, akik alá merték írni. Ez számomra megható volt, és annak ellenére, hogy eddig soha nem mondtam meg annak a két aláírónak ezt, mindig nagy tisztelettel gondolok rájuk, és természetesen a kezdeményezőre is.
Még abban a 2006-os évben az a megtiszteltetés ért, hogy a budapesti Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Neumann-plakettel tüntetett ki. A diplomának volt egy angol nyelvű fordítása is, amelyet szépen lemásoltam, betettem egy borítékba, és megkértem a titkárnőt, hogy adja át a rektornak. Szerettem volna látni az arcát, amikor kibontja a borítékot, majd amikor bedobja az egészet a szemétkosárba!
Egyetemi fejlesztés
1990-ben nyolc kar volt az egyetemen, a karok száma 2000-re 18-ra nőtt. A fejlesztés teljesen ad-hoc módon történt, nem volt semmilyen stratégiai elképzelés. Ezért ahelyett, hogy az egyetem megvásárolt volna egy területet, ahova építsen, fejlesszen, mindig a pillanatnyi helyzetnek megfelelően próbálták megoldani a tanteremgondokat. Voltak karok, amelyek terjeszkedtek, nőtt a diáklétszámuk, más karokon viszont csökkent a diákok száma. De senki sem volt hajlandó könnyen lemondani a birtokolt épületekről, épületrészekről.
A főépülethez minden ottani kar nagyon ragaszkodott. Inkább vállalták, hogy több épületben tanítanak, egymástól akár távol levőkben, csak ne kelljen lemondani a főépületben lévő addigi termeikről. Legjobb példa erre a matematika–informatika kar, amelynek vezetői nem voltak hajlandók elfogadni azt, hogy egy számukra építendő új épületbe költözzenek, inkább vállalták, hogy a város három, egymástól igen távol levő épületében tartsanak órákat. A szervezetlenség miatt az egyetem egyre több épületet vásárolt a város különböző részén, hogy kielégítse a karok igényeit. Egyetlen ingatlan épült tervszerűen, a közgazdasági kar impozáns épülete a Györgyfalvi negyedben.
Amikor a magyar karokért harcoltunk, sokan szemünkre vetették, hogy miért nem készítettünk egy olyan pontos számítást, amely kimutatta volna, hogy mennyibe kerülne ezek működtetése, hisz akkor egyszerűbb lenne a megvalósításuk. Ez ellen én mindig tiltakoztam, tudtam, hogy ez nem pénz kérdése, hiszen tíznél több új kar alakult úgy, hogy semmilyen számítást nem végeztek, és a karok működtek, akkor miért kellene nekünk ilyet készíteni. Ezt csapdának véltem, és vélem ma is. Azt előre lehet tudni, hogy egy kétezer diákkal működő karnak nincsenek anyagi gondjai. Márpedig ezek a magyar karok ilyen nagyságrendűek lettek volna.
Az egyetem felvállalta a teológiai karok indítását is. Mind a négy nagyobb felekezet alapított kart (ortodox, görög katolikus, római katolikus, református). Kezdetben ezek vallástanárképzők voltak, de később az ortodox és a római katolikus egyház bevitte az egyetemre a lelkészképzést is. Mi magyarul ezeket a karokat tanárképző jelzővel illettük: református tanárképző kar, római katolikus tanárképző kar stb. A református egyház, a többi felekezettel ellentétben, nem biztosított épületet a tanárképző kar számára (csak ideiglenesen a református teológia épületében).
Andrei Marga rektor nagyon támogatta azt az ötletet, hogy a református karnak az egyetem biztosítson helyet, ezért az első adandó alkalommal megvásároltak egy épületet a Horea úton két kar (a református tanárképző és a business) részére. Az épület megvásárlásának a története igen érdekes. Egyik vezetőtanácsi gyűlésen konkrétan szóba került a Horea úti épület megvásárlása. Marga rektor nagyon támogatta a megvásárlást, mások óvatosabbak voltak. A gazdasági igazgató elmondta, hogy a tulajdonos sokkal többet kér az épületért, mint amennyire egy belső bizottság felbecsülte azt. Az egyik rektorhelyettes, aki ismerte a tulajdonost is, az épületet is megnézte, hogy mennyire alkalmas oktatási célra, egyáltalán nem javasolta a megvásárlást. Drágállta, és nem találta jónak az épületet arra, hogy ott megfelelő tantermeket lehessen kialakítani.
Marga rektor többször hangoztatta, hogy neki semmilyen érdeke nem fűződik az épület megvásárlásához, csupán a három kar (akkor talán még a földrajz karról is szó volt) teremproblémáit szeretné megoldani. Azt is többször elmondta, hogy ha gondoljuk, ő kimegy, és döntsünk nélküle, ő a döntést elfogadja, de egyáltalán nem tett olyan mozdulatot, hogy ezt komolyan gondolná.
Kása Zoltán
Krónika (Kolozsvár)

Eltűnt a dombormű a Garasos hídról
Már többször is vandálok áldozatává vált a nagyváradi Garasos hídra kihelyezett kétnyelvű emléktábla, mely a hajdani acélszerkezetű, 1910-ben felavatott átkelő emlékét őrzi. Éppen emiatt hasonló rongálásra gyanakodtak az illetékesek, amikor vasárnap eltűnt a márványtábláról a Deák Árpád képzőművész által készített fémdombormű. A részletekről Sárközi Zoltán váradi helyi tanácsos nyilatkozott a Reggeli Újságnak.
A híd felavatásának centenáriumára az RMDSZ által készíttetett emléktáblát. Tegnap reggel, a Garasos hídon átsétálva tűnt fel, hogy ismét gond van, ugyanis hiányzott a dombormű a márványlapról. „Ezúttal nem rongálás történt, mint ahogyan feltételeztük, hanem a domborművet tartó ragasztó elöregedett, de valószínűleg ebben a szélsőséges időjárási viszonyok is közrejátszottak” – nyilatkozta megkeresésünkre Sárközi. Hozzáfűzte, a rendőrség által felszerelt térfigyelő kamera videofelvételeiből utólag kiderült, hogy vasárnap reggel 8 órakor leesett a tábláról a dombormű, de hogy azután mi történt vele, az nem látható, mivel a kamera látószöge nem éri el a járda szintjét. „Valószínűleg valaki felvette és megtartotta szuvenírnek, de az is lehet, hogy a Körösbe esett” – fogalmazott Sárközi.
Hogy mi lesz az emléktábla sorsa, ki újíttatja majd fel, arról az önkormányzati képviselő annyit mondott, hogy ebben a tábla tulajdonosa az illetékes. „Mivel ez egy váradi műtárgy, a polgármesteri hivatalnak kéne ezt a domborművet visszahelyeztetnie” – mondta, hangsúlyozva, hogy mindeddig az RMDSZ állította helyre a megrongált emléktáblát, így éppen ideje lenne, hogy a város is felvállalja ezt a felelősséget.
Sükösd T. Krisztin
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szászrégeni Magyar Napok vasárnapig
A Szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság és a helyi RMDSZ a napokban harmadik alkalommal szervezi meg Szászrégeni Magyar Napokat.
Csütörtökön kezdődött meg a rendezvénysorozat, amikor a radnótfájai Kistemplomban a Humana Regun Egyesület szervezésében a Menni, vagy maradni? címmel kerekasztal-beszélgetést tartottak. A szervezők a magyarság számának csökkenésére, az elvándorlás okaira próbáltak választ találni.
Pénteken 18 és 20 óra között az Eugen Nicoară Művelődési Ház nagytermébe várják az érdeklődőket. A szászrégeni magyarságért című gálaest keretében tartják a hivatalos megnyitót, díjazzák a történelmi vetélkedő nyerteseit, valamint átadják a 2015-ös életműdíjakat. A rendezvény második részében a Codex régizene együttes műsorát hallhatják a jelenlévők.
Szombaton 10 és 11.30 óra között ismét a művelődési ház nagyterme a Magyar Napok helyszíne. A Vidám percek című előadás főleg 1–8. osztályos diákoknak és diákokról szól. A Rosszcsontok (Petru Maior Gimnázium) színjátszói bemutatják a Bolondos királyság – királyi bolondság mesejátékot, a Csim-Bumm Ifjúsági és Gyermekszínjátszó Csoport jelenetet ad elő a Tiritarka oskola című sulikomédiából. A Gyöngyharmat tánccsoport (Alexandru Ceusianu Gimnázium) néptáncokat mutat be, a Vidám csapat tagjai (Petru Maior Gimnázium) nótákkal, vidám dalokkal lépnek fel. Közreműködnek néhányan a Hagyományőrző rügyecskék és a Madárka-madárka népdalvetélkedők résztvevői közül is, akik népdalokkal szórakoztatják a jelenlevőket. A belépés ingyenes.
16 és 18 óra között Nagy Atilla tanár történelmi sétára hívja a múltunk, történelmünk iránt érdeklődőket. Találkozási helyszín az evangélikus templom. 18 órakor kezdődik Pozsár Róbert kolozsvári orgonaművész koncertje az evangélikus templomban. 19.30 perckor az Eugen Nicoară Művelődési Ház nagytermébe várják a színházszerető közönséget. A csíkszeredai Open Stage – Székelylend színjátszói (a stand up comedy műfajban) kabaréjeleneteket adnak elő, melyeket zenével fűszereznek. A belepés ingyenes.
Vasárnap az egész napos rendezvények színhelye az Avântul sporttelep és az ott felállított színpad. Reggel kispályás labdarúgó bajnokság lesz, 10 órakor kezdődik a gulyásfőzés és a gyerekprogramok az RMDSZ Nőszervezetének szervezésében. Délben a szászrégeni fúvószenekar lép fel, 14 órakor kerül sor az ünnepi kenyéráldásra. 16 órától a szászrégeni Kerekerdő és Gyöngyvirág, a marosfelfalui Bíborka, a kisfülpösi Lángvirág néptánccsoportok lépnek fel, majd díjazzák a nyertes focicsapatot és a gulyásfőző verseny legjobbjait. 18.30 órakor kezdődik a Szabó Előd és Nagy Róbert által írt rockoratórium. Az 1849 – Volt egy szabadságharc című darabban olyan magyarországi és erdélyi művészeket láthatnak az érdeklődők, mint Kalapács József, Tóth Reni – ex Kormorán, Márton Fruzsina, Szabó Gyula Győző, valamint a szászrégeni középiskolák magyar néptáncosai. Koreográfus Kovács János. Látványterv: Gombos Róbert.
Fábián András
Székelyhon.ro

Barátság tábor Nagyszalontán
A nagyszalontai Magyar Ház számos nyári tábornak adott otthon. Az RMDSZ tulajdonában lévő székházban a hétvégén ért véget az amelyben a román gyerekeket tanították magyarul.
Az RMDSZ nagyszalontai szervezet néhány hete nagy érdeklődéssel szervezte meg azt az egy hetes kisdiák tábort mely céljául tűzte ki, hogy a magyar gyerekek megtanuljanak románul. Most a románokra került a sor és Tóth Zsuzsanna óvónő vezetésével azon fáradoztak, hogy a magyar nyelv elsajátítására kerüljön a hangsúly. A szervezők úgy vélik, hogy a román közösségek minél inkább meg kéne ismerjék a magyar kultúrát, mert valójában csak akkor lehet együttélésről, barátságról beszélni. Amíg csak a magyarok ismerik a román nemzet irodalmát, érzésvilágát addig csak a mi értékeink feladásával jöhet létre tartós kapcsolat. Ezért is fontos, hogy a román gyerekek megtanuljanak magyarul.
Tóth Zsuzsanna, nyugalmazott vezetőóvónő jól összefogva, a tőle megszokott alapossággal szervezte meg az egy hetes tábort. Az első napokban az lapokra került a hangsúly. A gyerekek elsajátították az évszakokat és más mindennapi tudnivalót. Sort került majd a színekre és később a mondókákra, Csütörtökön Struber Éva óvónő már magyar néptáncra tanította a román gyerekeket. Az egész hetes foglalkozáson Török László polgármester is meglátogatta a gyerekeket aki örömmel tapasztalta, hogy több pedagógus, így Guias Éva, Bereczki Magdolna és Nica Katalin is bekapcsolódott a tábor levezetésébe. Az egy hetes foglalkozás végén a kisdiákok örömmel mutattál be szüleik előtt, hogy mit is sajátítottak el a “tanfolyam” ideje alatt. Őket is köszöntötte Sárközi Sándor, megyei tanácsos, aki az RMDSZ nevében kiemelte, hogy fontos az önálló kultúránk, identitásunk megtartása mellett, hogy megismerjük egymás nyelvét is a sajátunk feladás nélkül.
Ennek aktualitását az is adja, hogy Nagyszalontán is számos vegyes házasság köttetik. Ha a házaspár magyar tagja nem adja fel gyökereit és majdani gyermekeit magyar iskolába járatja és elülteti benne a magyar identitást, akkor megtartható az egyensúly. Ez lenne az ideális s talán ez is beleérthető a tábor szellemiségébe.
Szatmári Katalin
erdon.ro

Tánczos és Korodi szerint logikátlan a hargitai tanügyi leépítés
Elfogadhatatlannak tartja Tánczos Barna szenátor és Korodi Attila képviselő, hogy az oktatási minisztérium statisztikái alapján rendelt el súlyos tanügyi leépítést Hargita megyében.
A két RMDSZ-es politikus közleményben szólította fel a megyei tanfelügyelőséget, hogy vegye fel a harcot a „logikátlan, súlyos következményekkel járó intézkedések ellen, értesse meg a szaktárcával a megye egyedi helyzetét, sajátosságait, kérje, hogy vizsgálják meg alaposan és részletesen” a körülményeket. Mint hangsúlyozták: a központilag, száraz számadatok alapján született döntés az érintett oktatási intézmények működését, „ezáltal pedig gyerekeinket, a felnövekvő generációt” veszélyeztetik.
A honatyák szerint minden egyes tanintézetet külön meg kellene vizsgálni, és csak ezt követően lehetne arról dönteni, hogy hány tagból álló személyzet tudná biztosítani az intézmény hatékony működését. Tánczos és Korodi felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabadna összehasonlítani az egyes megyékben jegyzett számadatokat, hiszen Hargita megye eltérő helyzetben van: „ott a lakosság szétszórtan él, semmilyen tekintetben nem lehet az oktatási rendszert az országos átlaggal egyenrangúan kezelni”. Hozzátették: a megye nagy részében ráadásul kisebbségi oktatás folyik, így a törvény szerint is másképp kellene kezelni a térséget.
Mint ismeretes, az oktatási minisztérium döntése értelmében Hargita megyében szeptember elsejéig 161 állást kell megszüntetni a tanintézetekben. A szaktárca a gyermeklétszám alapján állapította meg, hogy melyik iskolában hány személyt kell elbocsátani. A leépítés elsősorban nem a pedagógusokat, hanem a kisegítő személyzetet érinti, de az elmúlt időszakban több aligazgatói állást is megszüntettek.
Görbe Péter főtanfelügyelő nemrég úgy nyilatkozott: ha szeptember elsejéig nem is, októberre elérhetik a megyében az oktatási tárca által kért számot. Van olyan tanintézet, ahol csak részben hajtották végre a leépítést, és a tanfelügyelőségtől kértek segítséget, hogy megmenthessenek bizonyos fontos állásokat. Több iskola, óvoda vezetője ugyanakkor a tanfelügyelőségnek küldött jelentésben arra is felhívta a figyelmet, hogy ilyen körülmények között nehéz lesz a tanintézetek működtetése.
Krónika (Kolozsvár)

Autonómiatörvény és kisebbségi jogok szélesítése (Az RMDSZ prioritásai)
Az adótörvénykönyv elfogadása, az autonómiatörvény véglegesítése és más, a kisebbségi jogokhoz kapcsolódó jogszabályok jelentik a prioritást az RMDSZ-es honatyák számára a ma kezdődő őszi parlamenti ülésszakban – erről egyeztettek a szövetség képviselőházi és szenátusi frakcióinak tagjai hétvégén a Kolozs megyei Tordaszentlászlón tartott informális találkozójukon – tájékoztatta a Maszol hírportált Máté András képviselőházi frakcióvezető.
A politikus emlékeztetett arra, hogy a héten várhatóan szavaz a parlament az adótörvénykönyv végleges formájáról. Az RMDSZ álláspontja az, hogy az áfakulcsot 19 százalékra kell jövőre csökkenteni. „Mi is részese voltunk a Boc-kormánynak annak idején, amikor az áfát 19-ről 24 százalékra emelték. Ez azonban csak egy ideiglenes intézkedés volt” – magyarázta Máté. A frakcióvezető tájékoztatása szerint az ülésen téma volt az autonómiatörvény is. Elhangzott, hogy szeptemberben lejár a konzultáció a jogszabályról, és az RMDSZ egyeztetni szeretne még a tervezetről az MPP-vel is. Arról nem született döntés, hogy mikor nyújtsák be a törvényt a parlamentbe. „Személyes véleményem az, hogy be kell nyújtani mielőbb a tervezetet. Ismerjék meg a kollégák a szándékainkat, ha nem nyújtjuk be, nincs miről vitázni” – mondta a politikus. Máté ismertette, a parlamentben ősszel elfogadásra vár két, a kisebbségi jogokat is érintő jogszabály. Az egyik a levéltári törvény, a másik a kisebbségi nyelvek európai chartájának alkalmazására vonatkozó tervezet. Utóbbit az RMDSZ kezdeményezte, és előírja a kisebbségek nyelvének használatát a helyi közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban ott, ahol ez még nem történt meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem indul különálló magyar iskola Besztercén szeptembertől
Annak ellenére, hogy május 28-án Beszterce város tanácsa megszavazta a különálló magyar iskola létrejöttét Besztercén, a terv nem valósulhat meg a 2015–2016-os tanévvel kezdődően.
Az Oktatási Minisztérium jogtanácsosai kifogásolták a helyi tanácstervezet törvényes formáját, és módosításokat követeltek (többek között az iskola neve is felmerült). A módosításokat orvosolni próbálta az RMDSZ képviselője, Antal Attila helyi tanácsos a Besztercei Polgármesteri Hivatal jogtanácsosaival, akikkel eredetileg a tervezetet kidolgozták.
A végleges tervezet került augusztus 27-én a helyi tanács elé, amikor rendkívüli tanácsülést hívtak össze a magyar iskola ügyének megbeszélésére. Az ülést nem tudták megtartani, mert nem volt meg a kvórum – 21 tanácsosból tízen voltak jelen. Tizenegy tanácsos jelenlétére lett volna szükség, hogy a gyűlést megtartsák, valamint 11 igen szavazatra, hogy a határozattervezetet elfogadják.
Az iskolahálózaton módosítani csak az új tanév kezdetéig lehet, azaz szeptember elsejéig. Ennek függvényében csak péntek és hétfő lenne alkalmas, de ilyen rövid idő alatt nem lehet tanácsülést összehívni.
"Nem adjuk fel a harcot. Nem most, amikor nagyon közel állunk ahhoz, hogy a célunkat elérjük. Az érdekvédelmi szervezet, ahogyan eddig is tette, továbbra is kiáll a magyarságért, továbbra is támogatja a magyar fiatalokat és főleg fennmaradásunk egyik alappillérét, a magyar nyelven történő oktatást. Egy olyan helyzetet próbálunk most orvosolni, amely nem az érdekvédelmi szervezet hatáskörén múlott, de nagy reményeket fűzünk hozzá, hogy létrejön Besztercén az önálló magyar iskola a 2016–2017-es tanévvel kezdődően" – részletezte Décsei Atilla, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke. "Az 1990 óta dédelgetett álmot továbbra is életben akarom tartani. Megfogyva bár, de törve nem, van bennünk tenni akarás. A következő tanévben minden szabadidőmet arra fogom áldozni, hogy együtt a tanfelügyelőséggel, amely továbbra is támogat, és a törvényes keret betartásával határidőn belül letegyük a határozattervezetet, és az a Tanügyminisztérium »tetszését« és jóváhagyását is elnyerje" – nyilatkozta Antal Attila helyi tanácsos.
Népújság (Marosvásárhely)

Helyére került az újszentesi Petőfi-dombormű!
Az Újszentesi Napok alkalmából az elmúlt hét végén a helyére került a Petőfi Sándor arcképét ábrázoló dombormű, amelynek betonból készült eredetijét feltehetőleg a parkban labdázó gyerekek verték le, és összetört. A baleset után Miklós Árpád RMDSZ-es alpolgármester azonnal kezdeményezte a helyi községházán a dombormű helyreállítását, és a polgármester ezt jóvá is hagyta.
Mint Dénes Ildikó helyi tanácsostól megtudtuk, a Petőfi-dombormű elkészítését egy Újszentesen élő szobrászművész, Nueleanu Bogdan Constantin vállalta el, aki bronzból készítette el Petőfi Sándor arcképét. A dombormű az Újszentesi Napok alkalmával a helyére is került, de felavatását egy későbbi időpontra halasztották. „Úgy gondoltuk, hogy október 31-re, a Reformáció Napjára a teljes Petőfi-emlékművet felújítjuk, és akkor tartjuk meg az avatóünnepséget” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Dénes Ildikó.
Nyugati Jelen (Arad)

Winkler Gyula: több európai pénzt kell biztosítani a menekültválság kezelésére
A menekült-válság hatékony európai választ igényel, ezért jelentősen meg kell növelni az előirányzott összegeket az EU 2016 évre szóló költségvetésében – nyilatkozta Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője az EP Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának (INTA) hétfői nyitóülésén.
A Winkler Gyula bizottsági alelnök által vezetett megbeszélés napirendjén az EU 2016-os pénzügyi év általános költségvetésére vonatkozó véleménytervezet megszavazása szerepelt, amelyet az INTA továbbít az EP Költségvetési Bizottságának (BUDG).
„Az utóbbi hetek eseményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy az elmúlt évtizedekben példátlan menekült-válsággal szembesülünk az EU-ban, amelyre nekünk, EP-képviselőknek kell konkrét választ adni. A rendelkezésünkre álló eszközök egyike a 2016. évi uniós költségvetés, amellyel kapcsolatosan a következő kérdést kell megfogalmaznunk: valóban elegendőek a jelenleg előirányozott források arra, hogy egy hatékony európai választ adjunk a menekült-válság kihívásaira, vagy ezen összegek jelentős növekedést igényelnek?” – fogalmazott az RMDSZ EP-képviselője.
Winkler ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az INTA-hoz továbbított költségvetési tervezet négy hónappal ezelőtt került kidolgozásra, amikor még lehetetlen volt előrelátni a menekült-válság jelenleg kialakult méreteit.
„A 2016-os évi költségvetés támogatja az európai migrációs stratégiát, nagyobb sürgősségi segélyt biztosít a leginkább érintett tagállamok számára, finanszírozást nyújt egy uniós szintű át- és letelepítési programhoz, valamint jobban finanszíroz egyes ügynökségeket, például a FRONTEX-et és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO). Az általunk megvitatott költségvetés jelenlegi formája négy hónappal ezelőtt került kidolgozásra, azonban az utóbbi hetek eseményei olyan kihívások elé tesznek, amelyek, véleményem szerint, határozottan indokolják a menekült-válság hatékony megoldására fordított európai pénzek jelentős növekedését” – fogalmazott az INTA alelnöke a Reimer Böge németországi néppárti képviselővel, az EP Költségvetési Bizottságának jelentéstevőjével folytatott párbeszéd keretében.
Winkler Gyula szerint az Európai Unió 2016-os évi költségvetés-tervezetét kellő rugalmassággal dolgozták ki, ennek megfelelően több mint kétmilliárd euró tartalékkal rendelkezik, amelyet fontosabb célokra, különböző prioritásokra lehet fordítani. Véleménye szerint, az Európa számára szükséges, illetve a Juncker-tervben szereplő befektetések mellett, kiemelkedően fontos minden olyan költségvetési előirányzat jelentős növelése, amely segítheti a tagállamokat abban, hogy megbirkózzanak a menekülthullám okozta válsággal.
„Közös európai megoldást kell találnunk erre a válságra, mert a tagállamok egyedül nem képesek megfelelően kezelni a kialakult helyzetet” – zárta felszólalását Winkler Gyula.
maszol.ro

Az RMDSZ is
Megkezdi működését az RMDSZ által korábban létrehozott Eurotrans Alapítvány, amely a visszahonosítással kapcsolatos ügyintézésben segíti az erdélyi magyarokat – közli az RMDSZ hírlevele. Az alapítvány 19 területi irodájában 70 alkalmazott segíti ezentúl az érdeklődőket a magyar állampolgárság megszerzésében, a területi irodák munkatársai hetente két kiszállást szerveznek.
Az Eurotrans Alapítvány által biztosított szolgáltatások ingyenesek, beleértve a fordítási költségeket is. A feladat ellátásához az alapítvány anyagi támogatást is kapott a magyar kormánytól – közölte az RMDSZ. Az Eurotrans Alapítvány februárban írt alá megállapodást a Miniszterelnökség, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium képviselőivel Budapesten azzal a céllal, hogy minél több igénylő számára megkönnyítsék a honosítási ügyintézést Erdélyben. A megállapodás gyakorlatilag intézményesítette a felek közötti kapcsolatot, hiszen az RMDSZ területi szervezetei eddig is aktívan részt vettek a könnyített honosítás lebonyolításában. Ez ügyben a magyar kormány partnere Erdélyben kizárólag az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács volt, amely a Demokrácia Központoknak elnevezett irodahálózatán keresztül nyújtott segítséget a dokumentáció összeállításában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Honosítási ügyintézésbe kezd az RMDSZ alapítványa
Befejezte a szükséges adminisztratív és logisztikai előkészületeket az Eurotrans Alapítvány, így szeptembertől 19 területi iroda kezdi meg működését 70 alkalmazottal a kettős állampolgárság könnyített ügyintézése érdekében – tájékoztatott tegnap az RMDSZ hírlevele.
Mint ismeretes, idén februárban megállapodást írtak alá a Miniszterelnökség, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint az Eurotrans Alapítvány képviselői Budapesten, amelynek célja a honosítást igénylő személyek széles körű elérése annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság számára még könnyebbé váljon az ügyintézés.
A megállapodás gyakorlatilag intézményesítette a felek közötti kapcsolatot, hiszen az RMDSZ területi szervezetei eddig is aktívan részt vettek a könnyített honosítás lebonyolításában.
Szabadság (Kolozsvár)

Markó fokozatosan kivonul a politikából, ezért nem vállalt új frakcióvezetői tisztséget a szenátusban
Fokozatosan visszavonul Markó Béla a politikából, ezért új mandátumot sem vállalt már az őszi ülésszak kezdetétől az RMDSZ szenátusi frakciójának élén.
"Amikor eldöntöttem, hogy az RMDSZ elnöki tisztségéből visszalépek, akkor azt is eldöntöttem, hogy a politikából is fokozatosan visszavonulok. Úgy gondoltam, hogy a visszavonulást lépésről lépésre kell megtenni" - mondta el megkeresésünkre a szenátor.
Hozzátette, 2012-ben azért vállalt egy utolsó szenátori mandátumot, mert úgy gondolta, hogy a fiatal kollégáinak szükségük lehet a tapasztalatára. "Most már úgy látom, hogy a kollégák megszerezték a kellő tapasztalatot, így úgy gondoltam, hogy ideje átadni a szenátus frakcióvezetői tisztségét is" - mondta Markó Béla.
Kedden választott új vezetőséget az RMDSZ szenátusi frakciója az új parlamenti ülésszakra: Tánczos Barna Hargita megyei szenátor lesz a frakcióvezető, Pataki Csaba, Szatmár megyei szenátor a frakcióvezető-helyettesi feladatkört, míg Klárik László háromszéki szenátor a titkári feladatokat látja el. (hírszerk.)
Transindex.ro

Kelemen Hunornak már nincs tulajdonrésze a Transindexnél
Eladta a Transindexet kiadó cégben birtokolt többségi tulajdonrészét Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. A vásárló és egyben az új többségi tulajdonos a kiadó igazgatója, Kelemen Attila Ármin lett.
Kelemen Attila Ármin a Maszolnak elmondta, az adás-vétel még nem zárult le, ez a napokban történik meg. Tájékoztatása szerint a Média Net Kft tulajdonosi körébe Kelemen Hunor helyére társtulajdonosként a Transindex felelős szerkesztője, Balázsi-Pál Előd lépett be, akinek kis arányú részesedése lett a cégben.
Korábban a Média Net Kft-nek Kelemen Hunor volt a többségi tulajdonosa, a fennmaradó részt Kelemen Attila Ármin birtokolta. Az igazgató nem kívánta részletezni, hogy az RMDSZ elnökének eddigi tulajdonrésze mekkora összegért cserélt gazdát.
Arra a kérdésünkre, hogyan befolyásolja a Transindexet a tulajdonosváltás, Kelemen Attila Ármin kijelentette: az ő szempontjából máris változást jelent, hogy ezentúl sokkal könnyebben tud majd pozitív hangvételben írni az RMDSZ elnökéről. „Eddig működött nálam az öncenzúra: ha pozitívumot láttam, inkább nem írtam meg, mert úgy gondoltam, hogy nem lenne hiteles” – magyarázta a kiadó igazgatója.
Az 1999-ben indult Transindex múltja az internet romániai elterjedésének kezdeteihez nyúlik vissza. A mai napig az egyik leglátogatottabb és legmérvadóbb erdélyi magyar portál.
maszol.ro

Gyermekriogató fogyasztóvédelem (Politikai táborellenőrzés)
Túlkapással vádolja a megyei fogyasztóvédelmi hivatal vezetőjét az unitárius egyház, és panaszt is tesz Mircea Diacon ellen a kormány vallásügyi államtitkárságán – közölte tegnap Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész, az egyház közügyigazgatója. Elmondta: a fogyasztóvédelem vezetője rendőri kísérettel jelent meg a vallásórák résztvevőinek szervezett táborban, és jogtalanul, hatáskörét túllépve ellenőrizte a körülményeket. Fellépése nagy riadalmat keltett a gyermekek között, és kiváltotta a szülők, szervezők és az egyházvezetés felháborodását is.
Amint arról lapunkban beszámoltunk, augusztus utolsó hetében 85 kiskorú táborozott Árkoson – a helybeli, a sepsiszentgyörgyi és a szentivánlaborfalvi unitárius gyülekezet vallásoktatásban részesülő, rászoruló, nehéz helyzetben levő kisebb és nagyobb gyermekei –, akik épp a záró istentiszteletre készültek, amikor váratlanul felbukkant a fogyasztóvédelmi igazgató egy munkatársa és négy rendőr kíséretében. Megtekintette a szállást és a konyhát, ezután kereste fel a tábor vezetőit – ismertette a történteket Kovács István. Kiemelte: a tábor gyakorlatilag ingyenes volt, a szülők csak jelképes hozzájárulást fizettek, támogató cégek és önkéntesek jóvoltából sikerült összehozni. A vendéggyermekek elszállásolását az árkosi egyházközség tulajdonában levő épületben, a művelődési házban oldották meg, földre helyezett tornamatracokon, hálózsákban aludtak, higiénikus mosdó és illemhely természetesen volt. Étkezésre a közösségi házban került sor, adottak a megfelelő feltételek, és minden rendben is volt. A gyermekek és a konyhán dolgozók mindegyike hozott orvosi igazolást arról, hogy egészséges, a szülők írásos beleegyezése is megvolt, az ételekből félretették a mintát, a közegészségügyi és állat-egészségügyi jóváhagyásokat is kikérték, „felelősségünk tudatában igyekeztünk biztonságos körülményeket teremteni” – sorolta a közügyigazgató. – Luxusszállodát nem tud­tunk ajánlani, mert nem nekünk adták a kovásznai Fenyő Szállodát, sőt még azt is elvették, amink volt, de lehetőségeinkhez mérten ezzel is elégedettek voltunk, hiszen szinte a semmiből sikerült ezt a nagy létszámú, jó hangulatú tábort megszervezni. Ebben az emelkedett lelkiállapotban készültünk a táborzáró istentiszteletre, amikor a fogyasztóvédelmi igazgató megérkezett egy munkatársával, négy rendőr kíséretében. Szétnézett, kifogásolta, hogy a gyermekek a földön alusznak, hogy nincs mérlegünk az ételadagokhoz, és nincs román nyelvű szabályzatunk. Kérte a tábori engedélyeket is, vele levő munkatársa közölte, hogy elég, ha bevisszük a székházukba, mert meghívtak magukhoz.
El is mentünk a megszabott időben, szeptember elsején, az igazgató ismét elsorolta a kifogásait, de én közben utánanéztem a törvényeknek, és megtudtam, hogy a fogyasztóvédelmi hatóságnak csak a gazdasági egységeket van joguk ellenőrizni, az egyházak pedig nem azok, teljesen más jellegű a mi tevékenységünk még az iskolai táboroknál is. Az ételadagok mérését nevetségesnek tartom: az adományozók és önkéntesek jóvoltából gyakorlatilag ingyen kapták a gyermekek a kosztot, nem elvettek tőlük, hanem adtak nekik. A román nyelvű tábori szabályzat hiánya nem tűnt fel senkinek egy magyar nyelvű rendezvényen, de a vallásügyi törvény 16. cikkelye szerint belső köreinkben azt a nyelvet használhatjuk, amit jónak látunk. A 9. cikkely pedig kimondja, hogy a hatóságoknak együtt kell működniük az egyházakkal, támogatniuk kell őket munkájukban.
Hát ez minden volt, csak támogatás nem: úgy nyomták az orrunkba az igazolványukat, mintha drogdílerek lettünk volna, nem erkölcsi nevelést nyújtó személyek. Megijesztették a gyermekeket is – volt, aki sírt, elterjedt a hír, hogy bezárnak engem –, teljesen elrontották azt a derűs, hittel és bizakodással teli légkört, ami a héten kialakult; nem is tudtuk folytatni a programot. Azzal teljesen egyetértek, hogy a gyermekekre oda kell figyelni, de egyáltalán nem az irántuk való aggodalom és gondoskodási vágy vezette a fogyasztóvédelmet: mikor bementünk a székházukba, megkérdeztem, hogy miért jöttek rendőrökkel, Diacon úr azt mondta, ők jelentették a táborunkat. Hát nem volt titok, az újságban és a világhálón is meghirdettük. Kérdeztem azt is, hogy miért nem elég a közegészségügyi, az állat-egészségügyi ellenőrzés, az volt a válasz, hogy „azok mind RMDSZ-esek”. Ezzel talán azt akarta sugallni, hogy nem végzik rendesen a munkájukat, ő pedig túlvállalja magát ennek ellensúlyozására. Engem is hazugnak nevezett, mikor azt mondtam, hogy istentiszteletre indultunk éppen, és mikor kifogyott az érvekből, a rendőrséggel kezdett fenyegetőzni. Végül úgy váltunk el, hogy kitessékelt az irodájából; megbüntetni nem tudott, mert nem volt jogalapja az egész ellenőrzésnek, de még egy jegyzőkönyvet sem írt, hogy tudjuk iktatni.
Mindezek, no meg az igazgató úr stílusa és hozzáállása miatt arra gondolunk, hogy politikai háttere van az egésznek, és ezért nem akarjuk elhallgatni: a püspök úr is állást foglal, hivatalosan panaszt tesz, még a szülők is hozzászólhatnak, mert nagy a felzúdulás. Hiszen ilyen alapon bármilyen magánrendezvényre, egy születésnapra vagy az istentiszteletre is bejöhet a fogyasztóvédelmi igazgató néhány rendőr kíséretében, ellenőrizheti, hogy a Biblia szavatossága nem járt-e le, vagy hogy az úrvacsorát hitelesített mérlegen osztjuk-e...
Kovács István szavait lelkésztársai, a szentivánlaborfalvi és a kézdivásárhelyi gyü­lekezeteket pásztoroló Bu­zogány-Csoma István, valamint a tábor házigazdája, az Árkoson szolgáló Bíró Attila is megerősítette. Leszögezték: nem a bosszúállás szándéka miatt fordultak a nyilvánossághoz, hanem azért, hogy tudtára adják a hasonló helyzetbe kerülőknek: nem kell félni, nem kell visszariadni a gyermekfoglalkoztatásoktól és a táborszervezéstől egy túlbuzgó intézményvezető miatt. Aki egyébként hatásköre túllépése mellett hitelrontást is elkövetett, mert az emberek azt hiszik, hogy lennie kellett valaminek, ha ilyen nagy garral kivonult a hatóság. A lelkészek szerint ez az ellenőrzés nem a gyermekek és nem a fogyasztók védelmét szolgálja, hanem a megfélemlítést, de ezt a célt nem érte el, sőt: az egyház emberei arra buzdítanak: „ne térdeljen meg senki”. Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új vezető az RMDSZ szenátusi frakciója élén
Tánczos Barnát választották az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetőjévé az új parlamenti ülésszakra.
Az RMDSZ közleménye szerint az új parlamenti ülésszak kezdetén Markó Béla szenátor javaslatára választott új vezetőséget a felsőházi frakció. Tánczos Barna lett a frakcióvezető, Pataki Csaba a helyettes, Klárik László pedig a szövetség szenátusi frakciójának titkára.
A szenátus állandó bizottságában a frakció háznagyi tisztségét továbbra is Verestóy Attila látja el.
A közlemény szerint az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetésében nem állt be változás.
A képviselőházban tehát Máté András Levente maradt a frakcióvezető, Márton Árpád és Szabó Ödön parlamenti képviselők pedig a helyettesek. A frakció titkára Molnár Zsolt Temes megyei képviselő lett.
Népújság (Marosvásárhely)

Politikai forgatag
A rekordrészvételt hozó idei Vásárhelyi Forgatag újfent bebizonyította, hogy van igény a város magyarságát összehozó, egyberázó rendezvényekre, ám hosszú út vezet a közös szórakozástól a tömeges politikai felelősségvállalásig.
A marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt megnevezéséért kiírt előválasztásokon megméretkező jelöltek közül ketten társfőszervezői a Forgatagnak. Portik Vilmos és Soós Zoltán joggal reménykedhetett abban, hogy a magyar ünnep életre hívóiként már mindketten bizonyítottak polgártársaik szemében, akik előbbit az EMNP megyei elnökeként, utóbbit pedig RMDSZ-es városi tanácsosként, múzeumigazgatóként is megismerhettek.
Ehhez képest egy felmérés nemrég arra világított rá, hogy a vásárhelyi magyarok több mint fele nem is hallott a két fiatal közéleti személyiségről, akik – barátként – arra vállalkoztak, hogy más párt küldötteként, de mégis összefogva felrázzák közösségüket a 2016-os választások előtt. Ugyanez a célja a harmadik jelöltnek, Barabás Miklós történelemtanárnak is, aki az egyre izmosodó civil mozgalom képviselőjeként száll versenybe – ezzel együtt a vásárhelyiek 40 százalékának fogalma sem volt arról, hogy idén előválasztást rendeznek.
Nem is csoda, hogy május végéről októberre kellett halasztani a megmérettetést. A régóta várt kiegyezés gondolatától túlpörgő, a májusi dátumot elhamarkodottan kihirdető szervezők elismerték felelősségüket a regisztrálásra kért választópolgárok érdektelenségéből fakadó kudarc láttán, és most arra összpontosítanak, hogy mindenhol hallassák hangjukat.
Nehéz dolguk van, hiszen a „nagy elődök” oly sikeresen megutáltatták a politikát az amúgy is sok oldalról megtorpedózott vásárhelyi magyarsággal, hogy a városlakók nagy részét egyelőre a generációváltás, az összefogás gondolata sem hatja meg. Ráadásul a teljeskörű együttműködés is gyenge lábakon áll a súlyos pártérdekek nyomása alatt, pedig a választási szövetség létrehozása körüli maszatolás senkinek sem használ.
Amíg nem tisztul a kép, amíg nem válik egyértelművé, hogy Marosvásárhelyen valóban minden önös számítást felülír a polgármesteri szék visszafoglalása, nehezen hihető, hogy jövőre nemcsak a Forgatag lesz sikeres, hanem a választás is.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Frunda: Ponta nem magyarellenes
Nyílt levélben szólította fel egykori kollégáját, Frunda Györgyöt Kincses Előd marosvásárhelyi jogász, hogy kövesse Eckstein-Kovács Péter kolozsvári kartársuk példáját, és mondjon le a plágium, illetve korrupciós botrányba keveredett Victor Ponta miniszterelnök tanácsadói tisztségéről. Szerkesztőségünknek nyilatkozva Frunda György nem kívánt Kincsessel vitába szállni, és elmondta: Ponta semmiként nem sorolható a magyarellenes politikusok sorába.
Levelében Kincses Előd emlékezteti Frundát, hogy amikor Traian Băsescu Románia elnökeként váltott és támogatni kezdte a verespataki ciántechnológiás bányanyitást, ügyvéd kollégájuk, Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsadó elkötelezett környezetvédőként, aki korábban a bányanyitás ellen többször is állást foglalt, meghozta a jogilag és politikailag egyetlen hiteles döntést, és lemondott jól fizetett tisztségéről.
„Victor Viorel Ponta, a tekintélyét és támogatottságát elvesztő, a DNA célkeresztjébe került, plagizáló miniszterelnök, ahhoz a régi trükkhöz folyamodott, amellyel Nicolae Ceauşescu sikertelenül próbálkozott 1989 decemberében, a temesvári ellenállás kapcsán, de amelyet sikeresen alkalmazott 1990 márciusában Ion Iliescu. A nemlétező és kivitelezhetetlen magyar revizionizmussal riogat, amelytől viszont a DNA elől Törökországba menekült miniszterelnök hősiesen megvédi majd az ősi román földet. A magyarság ellen intézett gyalázatos, hazug miniszterelnöki támadással szemben csak egy módon foglalhatsz állást: követed Eckstein-Kovács Péter ügyvéd kartársunk példáját, és benyújtod lemondásodat az anyagi juttatással nem járó tiszteletbeli tanácsosi tisztségről” – javasolja Frunda Györgynek Kincses.
Megkeresésünkre Frunda György nem kívánt Kincses felvetésére reagálni. Mint mondotta, volt kollégájának lehet véleménye, de ő lényegében csak egyike Marosvásárhely 130 ezer lakójának. „Nekem Kincses Előd emberi csalódást okozott, nem tárgyalok vele. Megértem a frusztrációját, hisz valamikor kollégák voltunk, egy irodában ültünk. A későbbiekben egyikünk bizonyított, a másik nem” – fejtette ki az RMDSZ volt szenátora.
Frunda ugyanakkor védelmébe vette a kormányfőt, hangsúlyozván, hogy Victor Ponta nem vádolható magyarellenességgel, sovinizmussal vagy xenofóbiával. „Az elmúlt években ezt be is bizonyította, akkor is, amikor az RMDSZ már nem volt kormányon. A szövetség kivonulása után a kabinetből a magyarság jogai nem csorbultak, sőt az államtitkárok egy része is a helyén maradt” – mondta el Frunda György. A tiszteletbeli tanácsosi tisztséget betöltő politikus elismerte, hogy közvetlenül a Victoria palotába kerülése után a miniszterelnök gyakrabban kikérte a véleményét, főként uniós és kisebbségi ügyekben, az utóbbi időben viszont ritkábban konzultál vele. Frunda mindmáig korrekt, rugalmas politikusnak tartja a szociáldemokrata kormányfőt, akit véleménye szerint „jó román szokás szerint” éppen a párton belüli társai fognak vakvágányra helyezni.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

A lemondásra szólított Frunda szerint Ponta nem magyarellenes
Nyílt levélben szólította fel egykori kollégáját, Frunda Györgyöt Kincses Előd marosvásárhelyi jogász, hogy kövesse Eckstein-Kovács Péter példáját, és mondjon le a plágium, illetve korrupciós botrányba keveredett Victor Ponta miniszterelnök tanácsosi tisztségéről. Lapunknak nyilatkozva, Frunda György nem kívánt Kincsessel vitába szállni, és hangsúlyozta: Ponta semmiként nem sorolható a magyarellenes politikusok sorába.
Levelében Kincses Előd emlékezteti Frundát, hogy amikor Traian Băsescu Románia elnökeként változtatott hozzáállásán és támogatni kezdte a verespataki ciántechnológiás bányanyitást, ügyvédkollégájuk, a kolozsvári Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsadó, aki elkötelezett környezetvédőként többször is állást foglalt a bányanyitás ellen, meghozta a jogilag és politikailag egyetlen hiteles döntést, és lemondott jól fizetett elnöki tanácsosi tisztségéről.
„Victor Viorel Ponta, a tekintélyét és támogatottságát elvesztő, a DNA célkeresztjébe került, plagizáló miniszterelnök ahhoz a régi trükkhöz folyamodott, amelylyel Nicolae Ceauşescu sikertelenül próbálkozott 1989 decemberében, a temesvári ellenállás kapcsán, de amelyet sikeresen alkalmazott 1990 márciusában Ion Iliescu. A nemlétező és kivitelezhetetlen magyar revizionizmussal riogat, amelytől viszont a DNA elől Törökországba menekült miniszterelnök hősiesen megvédi majd az ősi román földet. A magyarság ellen intézett gyalázatos, hazug miniszterelnöki támadással szemben csak egy módon foglalhatsz állást: követed Eckstein-Kovács Péter ügyvéd kartársunk példáját, és benyújtod lemondásodat: az anyagi juttatással nem járó tiszteletbeli tanácsosi tisztségről" – javasolja Frundának Kincses.
Megkeresésünkre Frunda nem kívánt reagálni Kincses felvetésére. Elmondta, volt kollégájának lehet véleménye, de ő lényegében csak egyike Vásárhely 130 ezer lakójának. „Nekem Kincses Előd emberi csalódást okozott, nem tárgyalok vele. Megértem a frusztrációját, hisz valamikor kollégák voltunk, egy irodában ültünk. A későbbiekben egyikünk bizonyított, a másik nem" – fejtette ki az RMDSZ volt szenátora.
Frunda ugyanakkor védelmébe vette a kormányfőt, hangsúlyozva, hogy Ponta nem vádolható magyarellenességgel, sovinizmussal vagy xenofóbiával. „Az elmúlt években ezt be is bizonyította akkor is, amikor az RMDSZ már nem volt kormányon. A szövetség kivonulása után a kabinetből a magyarság jogai nem csorbultak, sőt az államtitkárok egy része is a helyén maradt" – mutatott rá.
A tiszteletbeli tanácsos elismerte, hogy közvetlenül a Victoria-palotába kerülése után Ponta gyakrabban kérte ki véleményét főként uniós és kisebbségi ügyekben, az utóbbi időben viszont ritkábban konzultál vele. Hozzátette: korrekt, rugalmas politikusnak tartja a kormányfőt, akit „jó román szokás szerint" párttársai fognak vakvágányra helyezni.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Hivatali ámokfutás
A Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal újabb ámokfutása kapcsán nem azt érdemes firtatni, hogy az intézménynek van-e törvény adta felhatalmazása ellenőrzést folytatni egy szervezet – esetünkben az unitárius egyház – rendezvényén.
Mivel mindannyian fogyasztók vagyunk, általános társadalmi érdek és elvárás, hogy az illetékes szervek – beleértve a közegészségügyet – megfelelő óvintézkedéseket foganatosítsanak a kereskedelemben, a közétkeztetésben, tulajdonképpen minden téren, ahol egészségünket, biztonságunkat káros hatások érhetik.
Ezzel minden bizonnyal egyformán egyetértenek azok a szülők is, akiknek gyerekei kiválóan érezték magukat az unitáriusok árkosi táborában, de azok a szülők aztán végképp, akiknek csemetéi nemrég tömegesen szenvedtek ételmérgezést egy torockói néptánctáborban. Nem az a baj a háromszéki fogyasztóvédelmi hatósággal, hogy hatáskörénél fogva megpróbálja ellátni a feladatát, hanem az, hogy vezetője olyan akciókra ragadtatja magát, amelyekről ordít, hogy a magyar közösség ellen irányulnak.
Román nyelvű szabályzatot, programot követelni egy színmagyar rendezvényen, lekapartatni a Székelyföld elnevezésére utaló SIC-matricát a taxisokkal, eltávolíttatni a „székely ízek” árucímkét egytől egyig rosszindulatú kekeckedés, amely mögül kikönyököl a sovinizmus. Hasonlóképpen életszerűtlen követeléssel rukkolt elő Hargita megye prefektusa is, amikor arra szólította a székelyudvarhelyi helyi rendőrséget, hogy gépkocsiján a „hivatalos román szöveg” alá szuszakolja a magyar feliratot.
Főleg a román politikai elit a ludas abban, hogy az állami intézmények székelyföldi képviselői elszabadult hajóágyúként viselkedhetnek, mivel nyíltan már nem mer kiállni a kisebbségek jogainak érvényesítéséről megszavazott jogszabályok mellett, ami megfelelő táptalajt nyújt a magyar feliratú rendőrautó miatti felhördülésre és a hivatali túlkapásokra egyaránt.
Mindemellett érthetetlen az is, hogy az RMDSZ ingerküszöbét nemigen érték el sem a hargitai prefektus, sem a háromszéki főfogyasztóvédő magyarellenes kirohanásai, holott ezeket immár ideje Bukarestben is szóvá tenni. Reméljük, az eddigi csend csak a nyári szabadságolásnak betudható.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Nincs kisebbségvédelem
Kisebbségvédelmi monitoringrendszer bevezetését kérte a kormánytól Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke azon a pódiumbeszélgetésen, amelyet a román kisebbségvédelmi modellről rendeztek a nagykövetek értekezletén;
Arról emlékeztek meg, hogy az Európa Tanács húsz éve fogadta el, Románia pedig elsőként ratifikálta a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. Az RMDSZ politikusa elismerte, hogy Románia magas standardokat vállalt a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozóan, és azok betartását szorgalmazta. Emlékeztetett: Románia 2007-ben aláírta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, ám több mint egy éve késlekedik az alkalmazásáról szóló jelentéssel.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Köszönöm, jól vagyok (Születésnapi beszélgetés a 80 éves Tar Károly íróval)
– Első kötete, amelyre felfigyelt a szakma és egyöntetű sikert aratott az olvasók kö­rében, a Köszönöm, jól vagyok volt, 1969-ben jelent meg a Forrás-sorozatban. Miről szól a kisregény? – Már akkor sem volt titok, hogy kisregényemmel a proletárburzsoáziáról rángattam le a vörös bársonyleplet. A könyvet az egykori illegálisok elégették, az előszót író Bálint Tibort veréssel fenyegették, engem kilenc évig eltiltottak a közléstől.
– Kolozsváron, Európa egyik legszebb városában született a két világégés között, 1935-ben. Meséljen gyermekéveiről, háborús emlékeiről...
– Megtettem ezt készülő pentalógiám első kötetében, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható: SUMMA – A Boldog utcán innen.
Máig érő bajom, hogy apám Károlynak nevezett, s a születési bizonyítványomba Carolt írtak. A hivatalon kívül soha senki nem használta ezt a nevet. Most, amikor gondoskodtam, hogy „nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet”, és a svédek az ékezetet is kiteszik keresztnevemre, otthon nem kaphatok igazolványt és útlevelet sem, mert a hivatal szerint nem is létezem. Négyesztendős koromban, apámmal élve, akkor laktam jól, amikor elettem előle az egy tál ebédet. Mostohaapámnál élveztem a külvárosi életet, jó voltam mézeskalácsos-inasnak, a Református Kollégiumban pedig szobrásztehetségnek hittek. Aztán úgy is volt, hogy négy kolozsvári szülőm között, mert mostoha volt a sors, internátusban kellett laknom. Későn érő gyerek voltam, de a sok iskolareform miatt 17 évesen már technikusi diplomám volt, és a magam lábára állva kezdtem felnőtteknek való életet, jó messze szülővárosomtól, amely, ha ragaszkodom is hozzá, mindig kiebrudal. Konstancán, a Duna–Fekete-tenger csatornánál vezettem elektromos exkavátort, és a tervezőirodában műszaki rajzolóként fénymásolási újításomért pénzt is adtak.
– Milyen emlékeket őriz a moldvai katonáskodás idejéről, a múlt század ötvenes éveiből?
– Katonáskodásom idején, amikor azért is rettegtünk, hogy bevetnek bennünket a magyar forradalom ellen, füzetnyi verset írtam erről. Őrmesterem félelmében, titkon megsemmisítette verseimet. Blogomban, amelyet Titoktárnak neveztem (titoktarcsi.blogspot.se), közlök ezekből, néhányat másolatban őriztem.
– 1958 és ’68 között az Igazság című Kolozs megyei tartományi lap munkatársa volt, majd tíz év után otthagyta a lapot, hogy fél évig a helyiipari vállalatnál keresse kenyerét, technikusként. Miért hozta ezt a döntést?
– Miután kisregényemet a főszerkesztő kulcsregénynek minősítve lapunkban elhallgatta, egy vajdrágító kormányintézkedést bíráló vitám nyomán letettem újságírói igazolványomat a titkárnő asztalára és távoztam a szerkesztőségből. Az akkoriban elrendelt személyzetleépítéssel úsztam meg a dolgot, és kaptam technikusi állást a helyiipari vállalatnál.
– De közben elvégzett egy bukaresti újságírói főiskolát és a magyar–román szakot a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán.
– Később, amikor már az Ifjúmunkás publicistája voltam, hároméves mesteri tanfolyamon sajtóvezetői képesítést nyertem.
– Mint Kolozs megye utolsó magyar nemzetiségű közművelődési felügyelője két éven keresztül az újonnan átszervezett adminisztratív-földrajzi tájegység magyar művelődési életét igazgatta – a lehetőségekhez mérten. Mennyire adtak „szabad kezet” akkor az élet minden területét behálózó cenzorkorifeusok? – Napilapnál művelődési rovatot is vezettem, innen van bizonyos tájékozottságom a közművelődésben. Elégtételt az adott, hogy sikerült két Kolozsvár környéki énekkar évfordulójának ünnepléséhez kormánykitüntetéseket szereznem és munkakörömön kívül, saját felméréseim alapján a kalotaszegi falvak magyar könyvállományát fővárosi könyvraktárban porosodó kötetekkel gyarapítanom. Ezt a megyei könyvtár elrománosító törekvései ellenében, a falusi könyvtárak címére küldött könyvekkel értem el. A megyei néptanács értünk felelő alelnöke jelzésére, miszerint igen sokat dolgozom, szívesen vállaltam Cseke Gábor felkérésére munkát az Ifjúmunkásnál. – 1970-től közel két évtizeden keresztül meghatározó egyénisége a Bukarestben megjelenő erdélyi magyar ifjúsági lapnak. Mi hozta a váltást, amikor új megbízatást kapott, s el kellett vállalnia a Napsugár és a Haza Sólymai főszerkesztését?
– Cseke Gábor felfelé buktatása után magát a diktátor fia barátjának feltüntető főszerkesztőm ellehetetlenítette munkámat. Azt terjesztette a szerkesztőségben, hogy magyarkodom, nincs olyan írásom, amelybe ne csempészném be a nemzetiségek ügyét. Évek óta a nevelési rovat vezetőjeként igyekeztem elhallgatott történelmünkről írni riportjaimban, elemző írásaimban és jegyzeteimben is. Ezer kilométer a Dunán, Ezer kilométer a Kárpátokban, Keskenyvágányon, Regények színhelyén, Tanítók nyomában, Váraink, Szerelmes történelem és más sorozataimban Erdély történelméről igyekeztem a lehető legtöbbet elmondani. A Szülőföldtől távol riportsorozatomra a Központi Bizottság is felfigyelt. Csak az mentett meg, hogy pártkönyvem mellé tette a sajátját Cseke Gábor is. A későbbi aktivista főszerkesztő megpróbált fegyelmi eljárással fenyegetve távozásra bírni, végül a felfelé buktatás kényelmesebb változatát választva, javasolta áthelyezésemet a két gyermekirodalmi laphoz. – Kik azok a jeles romániai költők, írók, képzőművészek, akikkel dolgozott, s ma is szép emléket őriz róluk? – Tamás Gáspár pelenkázott, a napilap szerkesztőségében engem nevezett meg írástudóként, Papp Ferenc és Kemény János biztatott regényírásra, Kacsó Sándor bátorságra tanított. Nem tartoztam egyik írói csoportosuláshoz sem. Szőcs Géza támogatására keltem a Fellegvár védelmére. Balogh Edgárral és Gaál Ernővel egy székelyföldi körutazás nyomán kerültem ismeretségbe. Edgár később tanítványául fogadott. A Napsugárnál, ha kellett, Kányádi két kis verséből harmadikat csináltam, hogy kieszközölt külföldi távollétében fizetését biztosítsam. Bálint Tibor dicsérete jólesett, Fodor Sándor barátsága még a Bajor-féle katolikus lap szerkesztőségébe való fogadásom után is tartott. Jó esztendeig dolgoztam Szőcs Gézának az Erdélyi Szépmíves Céh újraindításakor. Egyetlen korombeli íróbarátom a nemrégen elhunyt Lászlóffy Csaba volt. Varró János két regény megírására ösztönzött, nem sejtettem, hogy a Securitatét is szolgálnia kellett... Nem tudok megbocsátani a besúgóknak! A csoport, ahova tartoztak, ma is védi őket. Györkös Mányi Alberthez is közel álltam. Soó Zöld Margit mellett Deák Ferenc értette lapújító terveimet, neki köszönhető a Napsugár máig használatos címlapja. – Hogyan emlékszik a ’85-ben kezdődő megszorításokra?
– A nyolcvanas évek végéhez közeledve csak a vak nem látta, hogy rendszerváltás küszöbén állunk. A főszerkesztőséget tudatosan, a szerkesztőség kérésére vállaltam. Akkoriban majd minden magyar lap élére pártaktivistát neveztek ki, feladatuk a lapok elsorvasztása volt. Aki valamiért nem felelt meg ennek, az Huszár Sándor sorsára jutott. A módszert már előbb sikerrel használta Kovács András főszerkesztőm is. Mezei Józsefet, mert tisztafejként nem vette észre, hogy a spalton lévő fekete folt tótágast álló cinklemez eredménye, sietve menesztette. Az igazi ok az volt, hogy Jocó szemébe mondta főnöknek: nem ért a képzőművészethez.
– A ’89-es változást követően önkéntes újjászervezője, törvényes beiktatója, majd intézője is az Erdélyi Szépmíves Céhnek, amely manapság keveset hallat magáról. Mi volna ma a legfontosabb feladata ennek a Céhnek?
– A Céh újraindítását mostanában is felvetettem Szőcs Gézának. Hiszem, hogy eljön az ideje ennek is... Mert olyan, Kós Károly által reánk hagyományozott kincse az erdélyi magyarságnak, amelyet kár ne folytatnunk. Távozásom után az erdélyi magyarság vezetői közötti torzsalkodás légkörében sajnálatosan ellehetetlenült ez a részvételemmel bejelentett művelődési egyesület, amelynek 27 fiókját terveztem és félszáznál több külön könyvtárat létesítve beindítottam. Mert sablonos módon, a közérdek követelő igényét semmibe véve, a személyes érdekek kerültek előtérbe. Hirdettem, hogy a Céh nem valakié, hanem az erdélyi magyaroké, így sikerült 2600 fizető támogatót toboroznom. Kós Károlyt követve, hiába adtam nyomdába az első sorozat hat kötetét, a nyomtatásra szükséges pénzt a sokféle rosszindulatú akadályoztatás miatt nem sikerült biztosítani.
– ’95 végén, fia, szülei és felesége halála után Svédországba költözik, ebből hosszabb „svéd szerelem” következik. Miért döntött úgy, hogy élete hátralévő éveit Európa északi felében, egy erős, nyelvét és gyökereit szerető-ápoló magyar kolóniában tölti?
– Engem szüleim példája szolgálatra nevelt. Fiam, szüleim és feleségem halála után, ha megkésve is, de szilárd elhatározással családom szolgálatára szántam el magam. Családegyesítés nyomán, nyugdíjasként kerültem Svédországba, félmagyar unokáim nevelésére. Azóta minden vasárnap magyarórára várom három unokámat. Közszolgálatomnak is helye van itt: alapítottam és szerkesztem a Magyar Liget családi lapot és az Ághegy című skandináviai magyar irodalmi és művészeti folyóiratot. Némi rádiós tapasztalattal egy ideig vezettem az egyetlen svédországi magyar rádióadást, és főszerkesztésem alatt jelent meg a bevándorlók svéd nyelvű lapja, az Över Gränsen (Határokon át). Tanári képesítésemnek hasznát vettem. Minden karácsonyfánk alatt unokáim saját verssel vagy svéd–magyar fordításokkal szerepelnek. Nagyobbik unokám tavaly nyáron kitűnően vizsgázott a Balassi Intézetben, s nemzetközileg elismert diplomája révén a svédországi fiatal fordítók közösségének ismert tagja.
– Készítene egy kisebb leltárt az elmúlt húsz évről?
– Lassan befejezem önkéntes küldetésemet. Az Ághegy (aghegy.hhrf.org) egyféle, 50 számát tíz vaskos kötetbe foglaló antológia is, amelybe összegyűjtöttem a Skandináviában élő magyar alkotókat. Éppen most fejezem be utolsó számát. Az egyetlen, csaknem minden támogatás nélkül megjelenő magyar folyóirat a világon. Nyolcvanévesen, társadalmi segélyből élve anyagilag sem bírom tovább. Tizenhárom könyvem vár kiadóra, az elmúlt két évtizedben Erdélyben mindössze az Irodalmi Jelen pályázatán különdíjas regényemet jelentették meg. Okáról az egyik kiadó igazgatója azt mondta, hogy ez azért van, mert valaki olyanhoz tartozónak számítanak, akit nem kedvelnek az uralgó erdélyi magyar politikusok. Átadom a Magyar Liget (magyarliget.hhrf.org) szerkesztését egyik munkatársamnak, az Ághegy pedig mellékletként fog megjelenni.
– Több írószövetségnek, valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságnak is választmányi tagja. Mi a véleménye, hol kellene jobban odafigyelnünk, hogy anyanyelvünk ne sérüljön, hanem gazdagodjon, úgy adjuk át utódainknak, ahogyan kaptuk?
– Évtizeddel ezelőtt meghirdettem: magyarságunk jövője a magyar családokban dől el. Éppen úgy, ahogyan a magyar egyesületekben is, nem az emeleteken ütköződő pózolók, hanem a földszinten élő ezrek a fontosak. Az RMDSZ alapításából is kivettem a részem, a kolozsvári huszonhét tagú szervezőbizottságot vezettem, amíg a saját pecsenyéjüket vigyázók meg nem rágalmaztak. A magyar szervezkedés alapjait, az „alagsorokkal” kezdődően, a régi magyar tízes szervezetek hagyományának folytatásában látom. Ilyen irányú javaslataim szervezeti szabályzatba foglalását azok nem hagyták, akiknek a közösség csak arra kellett, hogy karrierjüket építhessék.
– Több kötete jelent meg, kérem, sorolja fel. Várhatunk-e újabb Tar Károly-válo­gatást?
– Remélem Est című versgyűjteményem mielőbbi megjelenését. Baráti biztatást Pomogáts Bélától és Kalász Mártontól kaptam, kiadót ezután kell keresnem. Kiadtam többek között barátaim megajándékozása céljából, kis példányban néhány könyvemet: SUMMA: A Boldog utcán innen, Saját lábon, Ezer kilométerekkel – 1, Ezer kilométerekkel – 2, Erdélyi Szépmíves Céh – Emlékkönyv, Pánik – regény, Hajnalban vadnyuszik ablakom alatt – regény, Tar Károly TITOKTÁRa – publicisztika, Kedves könyveim könyve – könyvismertetők, esszék, regények színhelyén, Itt és ott – versek és képek, Száraz oázis – négy színjáték, Ami eszembe jut – kisprózai írások.
– Ha holnap kérnék/sugallnák, térjen vissza Erdélybe, megtenné?
– Az újraindított ESZC ismételt elindítását – amennyi eszem és jóindulatom még akad – a következő évtizedben is vállalnám...
Székely Ferenc
TAR KÁROLY tagja a román, a magyar és a svéd írószövetségnek, valamint az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. 2002-ben a Magyar Írószövetség irodalmi pályázatán különdíjat, 2006-ban a Várad folyóirat Horváth Imre-pályázatán különdíjat, 2006-ban az Irodalmi Jelen regénypályázatán Szerenád dobra, cintányérra és egyéb ütőhangszerekre című munkájáért szintén kü­löndíjat kapott. A magyar művelődésben végzett munkájáért 2003-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel, 2013-ban Ex Libris-díjjal, 2014-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével, 2014-ben a Magyar Újságíró Szövetség Aranytoll-díjával tüntették ki.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Esélyt adni a pusztuló erdélyi kastélyoknak a fennmaradásra
Az épített örökség megőrzéséről, közösségtudatról, a hálózatépítés lehetőségeiről és sok másról
Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek cím alatt szervezett augusztus 17-én konferenciát Kolozsváron a PONT Csoport. A társadalmi innovációval foglalkozó szervezet 2009-től kezdődően arra törekszik, hogy az erdélyi épített örökség egyik legfontosabb kategóriáját alkotó kastélyok helyzetét minél hangsúlyosabban megjelenítse a köztudatban. A PONT Csoport kastélytulajdonosok, szakemberek, közintézmények, üzletemberek, civilek és helyi közösségek hálózatának kiépítésében, az együttműködés feltételeinek megteremtésében vállal szerepet – magyarázta Farkas András alapító tag. Elmondta, szeretnének hozzájárulni egy modellrendszer, stratégia kialakításához, hogy a kastélyokat gazdasági és társadalmi szempontból is értékesíthesse a tulajdonos és a közösség. A szervezet körülbelül 300 erdélyi kastélyról fotódokumentációt is szándékszik összeállítani, és adatbázisba gyűjtenék azoknak az elérhetőségét, akik szerepet vállalhatnak a kastélyok megmentésében.
Meg kell teremteni a kastélyok iránti igényt, és olyan funkciót kell találni számukra, amely fontossá teszi őket a közösség számára. Mindemellett, a kastély gondozójának – legyen az magánszemély vagy önkormányzat – meg kell értenie, és el kell fogadnia, hogy feladata az épület vagy épületegyüttes megfelelő karbantartása, és következő generációkra való átörökítése – emelte ki megnyitó beszédében Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke. – A kastélyokat meg kell nyitni a nagyközönség számára, mert a hozzáférés biztosítja a társadalmi támogatottságot, és nem kell félni az újító jellegű funkcióktól – tette hozzá. Emlékeztetett: a bonchidai Bánffy-kastélyt koncesszióba vevő, és annak restaurálásán dolgozó Transylvania Trust Alapítványt sokan bírálták, amiért lehetővé tette az Electric Castle fesztivál megszervezését, de az idén immár harmadik alkalommal megszervezett rendezvény miatt semmi kár nem esett a kastélyban. Mindemellett, körülbelül 120 ezer fiatal beszél különböző közösségi fórumokon arról, hogy Erdélyben, Kolozsvár mellett van egy gyönyörű magyar kastély, amelynek kapui nyitva állnak a látogatók számára – részletezte Hegedüs Csilla.
Bánffy Farkas, aki felújította a családja által visszakapott fugadi kastélyt, és jelenleg a saját és más családok visszaszerzett birtokrészeit igazgatja, megállapította: a kastélyoknak azokat a belső tereit, ahol a családok laktak, és ma is laknak, magánszférának kell tekinteni. Köszönetet mondott mindazoknak, akik szívügyüknek tekintik az erdélyi kastélyok felújítását, és az utókor számára való megőrzését.
Hozzátette: már kisgyermekként meghallgathatta a családdal, a rokonsággal, az erdélyi arisztokrácia életformájával kapcsolatos történeteket, így azt lehet mondani, hogy „beleszületett” a családi hagyomány, a nagyszülők, szülők által közvetített értékek szeretetébe és tiszteletébe. – Egy-két évesen már hallhattuk például, hogy Sáromberkén (a sáromberki Teleki-kastélyban – szerk. megj.) mindennap 32 személyre terítettek, vagy, amikor a Bánffy-férfiak összeültek, hogy a családi birtok ügyeit megvitassák, a teljes személyzetet elküldték, s a tizenéves nagyanyámnak kellett felszolgálnia – mesélt néhány érdekes adalékot Bánffy Farkas.
Vendégek a kastélyban: egy működő modell
A találékony vállalkozói szellemű, erős közösségtudatú Rácz Attila közgazdász és felesége megvásárolták, és szakemberek közreműködésével, az Európai Unió vidékfejlesztési alapjától elnyert pénzügyi támogatással felújították az olaszteleki Daniel-kastélyt. A 17. századi, később klasszicista stílusú szárnnyal is kiegészült épület ismét méltó módon fogadhatja látogatóit; annál is inkább, mivel az épület alapvető funkciója a vendégfogadásra épül: a Daniel család egykori udvarháza immár egy éve kastélyszállóként működik.
Rácz Attila a konferencián elmondta: az épület ugyan meglehetősen félreeső helyen áll, de marketingjük eleve azt a vendégkört célozza, amely kifejezetten egy kastélyszállóban óhajtana megszállni. A vállalkozás eddig minden negyedévben jövedelmet hozott, nyolc személy megélhetését képes biztosítani, tehát úgy tűnik, ez egy működő modell, fenntartható befektetés – magyarázta az igazgató-tulajdonos. Elmondta, az átfogó felújítási munkálatok során szinte hetente újabb érdekes leletek bukkantak elő, ezek közül a legimpozánsabb az emelet egykori nagytermének falain secco technikával készített, a késő reneszánsz időszakából származó falfestés volt.
Fehér János művészettörténész feltételezése szerint ezt a helyiséget egykor a Daniel család életének, politikai pályafutásának főbb jeleneteivel díszítették. Egyik feltárt jelenet egyedinek számít a fennmaradt erdélyi falfestészetben: az Erdélyi Fejedelemség Portai adójának beszolgáltatását ábrázolja. A virágdíszítéssel keretezett falkép hátterében láthatók Konstantinápoly részletei, és viszonylag jól kivehető egy tollas fejfedőt viselő, enyhén meghajló alak – feltehetőleg a főkövet–, a pántokkal erősített, veretes láda tömött erszényekkel, illetve egy másik alak, feltartott kezén egy sólyommal, amelyet ugyancsak ajándékba vittek a török császárnak – olvasható a kastélyszálló honlapján közölt leírásban. A Portai adó beszolgáltatása országos érdekű tevékenység volt, a főkövetséggel megbízott személy számára pedig különösen fontos eseménynek számított, nem véletlen, hogy falkép formájában is megörökítették.
Kutatás, tervezés, helyreállítás
A konferencia előadásait hat témakörbe csoportosították. Makay Dorottya tartószerkezet-tervező mérnök, műemlékvédelmi szakember a műemlék-helyreállítás, restaurálás, konzerválás folyamatának legfontosabb lépéseit összegezte. Elmondta: minden helyreállítás alapvető célja, hogy az épület leromlott állapotát feljavítsa. Valamennyi ezirányú beavatkozás kutatással kezdődik, arra épül a tervezés. A kutatási szakaszban készülnek a topográfiai-, építészeti-, tartószerkezeti felmérések, falkutatások, művészettörténeti, épületfizikai, épületbiológiai tanulmányok, a régészeti, és több esetben talajmechanikai felmérések is. A tervezési fázisban előnyös, ha már első körben együttműködnek műépítészek, művészettörténészek a tartószerkezeti problémákat azonosító mérnökökkel. A tervek összeállítását, a különböző engedélyek beszerzését, majd a sikeres pályázást követően a beruházónak licitáltatnia kell a kivitelezést. A helyreállítási munkálatokból nem maradhatnak ki az épületgépészeti szakértők, akik a fűtési, világítási, vízellátási követelményeknek megfelelően korszerűsítik az épületet, illetve a szakrestaurátorok sem, akiknek területén értékes emlékeket fedeztek fel – részletezte Makay Dorottya.
A helyreállítás lezárulását követően, az úgynevezett jótállási időszakban a kivitelező felelőssége a bekövetkezett károsodások kijavítása, az épület tulajdonosának, haszonélvezőjének pedig gondoskodnia kell a karbantartásról, figyelnie kell az épület állapotában jelentkező változásokra – tette hozzá a tervezőmérnök.
Szabadság (Kolozsvár)

Száztíz éves az Andrássy telep
"Tenni kell a megmaradásért"
A Marosludashoz tartozó Andrássy telep betelepítésének 110. évfordulóját ünnepelték, valamint Marosludasi Magyar Napokat tartottak a hét végén a közigazgatásilag Marosludashoz tartozó Andrássy-telepen.
A Hajdina Kulturális Egyesület által szervezett rendezvénysorozat szombaton a település Boldog Gizella nevét viselő római katolikus templomában szentmisével vette kezdetét, melyet Ambrus Vilmos főesperes és Pál Antal segesvári esperes celebrált. Amint a főesperes a szentmisét megelőzően elmondta, a szomorkás hangulatú bevonulási ének a száztíz évvel ezelőtti eseményeket idézte, de annak tudata kell örömmel eltöltse a szíveket, hogy ennyi idő elteltével is van még magyar a településen, illetve a Kárpát-medencében. "Tenni kell annak érdekében, hogy meg tudjunk maradni magyarnak itt" – hangzott el a főesperes biztatása. Ezt követte egymás köszöntése a békesség jelét idéző kézfogásssal, a szentáldozás, könyörgés és a közösen elénekelt nemzeti imádság. Tóth Sándor, a Hajdina Kulturális Egyesület vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, és örömét fejezte ki, hogy a 2009-ben átadott új istenházában ünnepelhetnek, ami a katolikus többségű település lakosait némileg kárpótolja azért, hogy évtizedekig Marosludasra jártak Isten igéjét hallgatni. Amint jelezte, az ünnepség a múltat, a jelent, a jövőt, az időtlenséget egyaránt magában hordozza.
A telepesek őrzik magyarságukat
Szekeres Adél történelemtanár szerint nem egyszerű száztíz év történelmét néhány percbe tömöríteni. Előadásában tömören elevenítette fel az új közösségek születését – amelyek nem szóródtak szét, ellenkezőleg, Marosludas gazdasági fejlődéséhez is hozzájárultak –, illetve a telepítések politikai célját, előzményeit, körülményeit. A telepítések 1907-ben fejeződtek be, a népcsoportok új jövőbe vetett hittel hagyták el szülőföldjüket és telepedtek le a környék nagybirtokosainak földjeire, akiknek nevét megőrizték a települések: Andrássy telep, Eckentelep, Mezőalbis stb. 1948-61 között mind a négy településen négyosztályos iskola is működött. Két éve bezárta kapuit az egykor kétszáz diákot számláló, felújított Petőfi Sándor Általános Iskola, ami az ország oktatáspolitikájának tudható be, a település százhúsz diákját immár iskolabusz szállítja Marosludasra. A beolvasztási politika dacára a telepek lakói megőrizték magyarságukat, és a marosludasi magyar közösség szerves részét képezik – zárta előadását a tanárnő.
Mindannyiszor talpra álltak
Dr. Keszeg Vilmos, a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz karának előadótanára mint telepes a telepest köszöntötte a jelenlévőket, dédnagyapja ugyanis Komárom megyéből, a napjainkban Szlovákiához tartozó településről indult útnak. Mint értekezésében említette, 1894. március 17-én fogadták el dr. Darányi Ignác magyar földművelésügyi miniszter törvénycikkelyét, amely az állami telepítések hullámát szabályozta és a gazdálkodás reformját léptette érvénybe. A telepítési törvénnyel kizárólag a magyar anyanyelvű lakosságot célozták meg. Mivel a telepek környékének őslakosai protestáns vallásúak voltak, a magyar állam csupán református vallású lakosság betelepedését támogatta. Kivételt Marosludas képezett, ahol harminchat római katolikus család telepedett le, akiket a történelem vihara Bukovinából sodort a Maros völgyébe. Amint az előadó hangsúlyozta, mindenekelőtt olyan családok vállalták a telepekre költözést, amelyek pénzzel rendelkeztek annak érdekében, hogy a gazdaság ellenértékét kifizessék, illetve bíztak saját munkaerejükben, hogy az évek során kitermelik az állami kölcsön törlesztéséhez szükséges összeget. A túlnépesedett települések lakosságának átirányítása lakatlan vagy gyéren benépesült területekre egyazon időben szolgálta a sűrűn lakott települések fellazítását, valamint a szórványosodó települések felerősítését, a lakatlan területek benépesítését, illetve a mezőgazdaság számára előnytelen földek feljavítását, megművelhetővé tételét. Hat év leforgása alatt ezernégyszáz család települt át új gazdaságába, ami generációk sorsát befolyásolta. A történelem azonban igencsak sanyarú sorsot készített elő a telepesek számára – folytatta értekezését az előadótanár. A trianoni békeszerződés után a román hatalom nem ismerte el a telepes családoknak a magyar állammal kötött szerződésben lefektetett jogait, és mire törlesztették birtokaik értékét, megfosztotta őket azok nagy részétől, ennek ellenére mindannyiszor talpra álltak, visszavásárolták jogtalanul elkobzott földjeiket.
Európában közel száz éve a háziasított történelem van divatban, a nemzeti történelem mellett megjelent a településtörténelem, ezért ne várjunk arra, hogy mások írják meg a mi történelmünket – hangsúlyozta az előadó. Befejezésként az andrássytelepi örökség, patrimónium értékeinek számbavételére biztatta a helybélieket, mint jelezte, az elődöknek kötelességük átadni az utókornak megőrzés végett a teljes örökséget. Követendő példaként említette a Kali Tünde református tiszteletes asszonynak a tárgyi bizonyítékok enyészettől való megmentésére tett igyekezetét az iskolában berendezett falumúzeum révén.
Megmaradni keresztyénnek és magyarnak
Ezt követően Tóth Mária Orsolya olvasott fel részleteket a telepesekről szóló szakdolgozatából. Dr. Tóth Bernadett Eszter,Magyarország csíkszeredai konzulja beszédében a jókedv és a felhőtlen öröm napjának nevezte az emlékünnepséget, amikor öröm költözik a szívekbe és mosoly az arcokra. Mint jelezte, az itt élő népek együttélésében a kölcsönös tisztelet lehetett elsőrendű ahhoz, hogy fennmaradjanak. Kis István polgármester-helyettes is telepes elődök leszármazottjaként szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, Eckentelephez kötődik, és annak ellenére, hogy ezeket a településeket 110 éve létesítették, nincs több évszázados múltjuk, mint más erdélyi településeknek, a lakóik ennek ellenére annyit dolgoztak, mint más településekéi hat-nyolcszáz év alatt. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a gyermekeik is ugyanígy fogják majd ünnepelni a település évfordulóját. Kali Barna, a gyülekezet református lelkipásztora fohászában arra kérte az Urat, hogy még száz évig megmaradhasson a közösség keresztyénnek és magyarnak.
Ifj. gróf Andrássy Gyula hazatért
Az egyház keretei között zajló ünnepséget ifj. gróf Andrássy Gyula országgyűlési képviselő mellszobrának a leleplezése követte a templomkertben. A település névadója ezáltal jelképesen végképp hazatért egykori birtokaira. Amint a főesperes megjegyezte, koszorúk helyett a legszebb virágszálak, a magyar népviseletbe öltözött aprócska legénykék és lánykák állhattak karéjba Simon Attila alkotása előtt.
Bukovinai Székelyek Folklórtalálkozója
A Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán a Bukovinai Székelyek Folklórtalálkozójával folytatódott az ünnepség, amint a főszervező elmondta, Andrássytelepen ezt első ízben rendezték meg. Fellépett Kásler Magda az Üver zenekar kíséretében, a Baranya megyei Garai Ifjúsági Tánccsoport, a dévai Szivárvány énekkar, a Csernakeresztúri Hagyományőrzők, illetve a Tatárka, Pohánka, Hajdina néptáncegyüttesek. "A betelepítéskor a száznegyven család tizenhat vármegyéből került ide, köztük bukovinai székely családok, ezért úgy gondoltuk, érdemes itt is megszervezni a bukovinai székelyek folklórtalálkozóját" – fejtette ki Tóth Sándor kulturális vezető, aki megköszönte a főtámogatónak, a Bethlen Gábor Kulturális Alapnak, illetve a helyi önkormányzatnak, a La Bologa étterem tulajdonosának, valamint a Copy Tech Kft., Poli Izo Construct Kft., illetve a Holler Kft. által nyújtott támogatást.
Marosludasi Magyar Napok
A Petrőczi Kata Szidónia Kulturális Egyesület és az RMDSZ által közösen szervezett Marosludasi Magyar Napok ünnepsége vasárnap zajlott, mintegy folytatásaként az andrássytelepi kétnapos rendezvénysorozatnak.
Kérdésünkre Kis István polgármester- helyettes kifejtette, azért tűnhetett széthúzásnak a két ünnepség külön szervezése, mert a péntek-szombati rendezvénysorozatot a Hajdina Kulturális Egyesület teljes mértékben önállóan szervezte, a magyar napokat pedig az RMDSZ a Petrőczi Kata Szidónia Kulturális Egyesület égisze alatt. Remélhetőleg a marosludasi magyar közösség elöljáróiban csupán a kívülálló szemlélő számára körvonalazódott a széthúzás szándéka, a valóság teljesen más, és a vasárnapi magyar napok a péntek-szombati események méltó megünneplése, a közös, önfeledt szórakoztatást és szórakozást hivatottak szolgálni. Amint a polgármester-helyettes elmondta, a magyar rendezvények számára legalkalmasabb helyszínen, a szombati vigadalomnak is helyet adó Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán és sportpályáján zajlott az ünnepség, úgy állították össze a programot, hogy minden korosztály kellemesen szórakozhasson. A vasárnapot gulyásfőző versennyel indították, azt követően a helyi pedagógusok tartottak kézműves- foglalkozásokat a gyerekeknek, a délutánt kulturális programok színesítették, és a Marosludasi Magyar Napokat éjfélig tartó szabadtéri mulatsággal, illetve a helyi művelődési otthonban tartott bállal zárták.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Szórványdíj átadása és fergeteges táncjáték
A III. Fekete Körös-Völgyi Magyar Napok belényesi záróprogramja vasárnap délután istentisztelettel kezdődött a református templomban, ahol a környékbeli magyar egyházak kórusai szolgáltak. Később átadták a Zsisku János Szórványdíjat, fellépett a Hajdú Táncegyüttes.
Az ünnepségen részt vett a belényesi református egyházközség vegyeskara, a belényesi baptista gyermekkórus, a várasfenesi baptista kórus, a köröstárkányi és várasfenesi református kórusok, élükön lelkipásztoraikkal és híveikkel. A templomi szolgálat után, este, a belényesi kultúrház színháztermében folytatódott a program. Ekkor került sor a Zsisku János Szórványdíj átadására, amelyet idén Mérai István vehetett át Szabó Ödön parlamenti képviselőtől és Grim Andrástól, a megyei RMDSZ szórványügyi alelnökétől. Méltatásában Grim András ismertette Mérai István életpályáját, mely szerint 1949-ben született Örvénden, Nagyváradon és Kolozsváron végezte tanulmányait, majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki hivatalának volt főkönyvelője. Később magánszektorban dolgozott, de aktívan részt vett a magyarság életében, mint az alsólugasi RMDSZ helyi tanácsosa, hatékony és aktív tevékenységével igazi szakértője és partnere volt mind a polgármesteri hivatalnak, mind a hozzá forduló magánembernek, gazdáknak. Ezért a önzetlen hozzáállásért, segítőkészségért, a magyarság ügyének szolgálatáért a 2015. évi Zsisku János Szórványdíjjal jutalmazták a szervezők.
Színpadon a Hajdú
A díjátadás után, az előző napi köröstárkányi sziporkázó fellépést követően, a belényesi színpadon is bemutatta produkcióját a Debreceni Hajdú Táncegyüttes, mely 1953-ban alakult, fenntartója a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ. A megalakulás óta több táncos generáció nőtt fel az együttesben, átadva egymásnak lelkesedésüket, tudásukat, s ma már diákok és különböző foglalkozású fiatalok egyaránt az együttes tagjai. Jelenleg 7 csoportban 6 évestől 30 éves korig több mint 400 táncosa van a Hajdúnak. Az együttes műsorában a sokféle hiteles népviselet, a népdalok, a muzsika a táncokkal együtt mutatja be a magyar nép művészi alkotó szellemét, ízlését és karakterét. Számos hazai szakmai kitüntetés és nemzetközi díj mellett 1979-ben megkapták eddigi legnagyobb nemzetközi kitüntetésüket, a Népművészet Európa Díját (a Herder-díjat). A csoport eddig minden alkalommal az elérhető legmagasabb szintre, az Arany I. fokozatra minősült. Az együttest a Morotva Népzenei Együttes kíséri.
Finálé
A vasárnap esti programban a Ponyva, avagy a legenda tovább él című táncjátékot adták elő, mely színesen és mélyrehatóan mutatja be a letűnt kor betyáréletét, a pásztorvilágot, drámaian és humorosan ötvözve a színpadi technikát és a fergeteges néptáncot. Ritkán adatott meg, hogy belényesi színpadon ilyen minőségi, megható és kicsit szívszorító produkciót mutassanak be, a közönség három ráadást is „kitapsolt”.
Gyönyörű fináléja volt ez a hétvégi Fekete Körös-Völgyi Magyar Napoknak, öröm a szervezőknek, kik mindannyian bebizonyították, hogy lehet és tovább is kell vinni ezt a hálás tevékenységet, magyaroknak magyarokért, egy jobb és emberségesebb jövőért.
Kovács Zoltán
erdon.ro