ROMÁNIAI EGYHÁZI INGATLANOK: 90 NAPON BELÜL VÁLASZT VÁR A WASHINGTONI KONGRESSZUS A ROMÁN KORMÁNY ÉS A STATE DEPARTMENT ÁLTAL TETT LÉPÉSEKRŐL
Precedens értékű döntést hozott az amerikai Kongresszus költségvetési bizottsága a romániai egyházi ingatlan-visszaszolgáltatás ügyében. 2015. június 11-én, csütörtökön – az RMDSZ-küldöttség washingtoni látogatása után egy héttel – elfogadta azt a módosító indítványt, amely beiktatja a külügyminisztériumi költségvetési törvényébe a romániai egyházi ingatlanok restitúciójának ügyét. Az amerikai törvényhozás magyar frakcióközi csoportjának (Hungarian-American Caucus) két társelnöke – Marcy Kaptur és Andy Harris – által megfogalmazott javaslat felszólítja Románia kormányát és az amerikai külügyminisztériumot, hogy 90 napon belül készítsen jelentést azokról az intézkedésekről, amelyeket az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása érdekében tett. A módosító indítványt egyhangúlag elfogadta a kongresszus költségvetési bizottsága. Marcy Kaptur, a kongresszus magyar frakcióközi csoportjának társelnöke a bizottság ülésén személyesen mutatta be a javaslatot. „Andy Harris képviselővel, a magyar frakcióközi csoport társelnökével közösen fogalmaztuk meg aggodalmunkat azzal kapcsolatban, ahogy a román kormány az egyházi restitúció kérdését kezeli. A mi felelősségünk, hogy ebben a kérdésben az emberi jogok és az egyházakat megillető jogok oldalára álljunk, különösképpen olyan országok esetében, amelyek a mai napig nem tudták rendezni a sötét kommunista örökségüket”. Andy Harris republikánus képviselő kollégája mondottait a HHRF megkeresésére azzal egészítette ki, hogy „a külügyminisztériumnak mindent meg kell tennie az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása érdekében”. A kongresszusi bizottság döntését megelőzően a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) meghívására június 2-5. között Washingtonba látogatott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kelemen Hunor szövetségi elnök által vezetett delegációja. A küldöttség amerikai kongresszusi képviselőket, magas rangú külügyminisztériumi tisztviselőket, emberi jogi és vallásügyi szakértőket valamint a helyi amerikai magyar közösség vezetőit tájékoztatta a másfél milliós erdélyi magyar közösséget ért jogsértésekről. „Az Amerikai Egyesült Államok és Románia stratégiai partnerségének nemcsak biztonságpolitikai vonatkozásai vannak, hanem ki kell terjednie a kisebbségi és emberi jogok, a tulajdonjog és jogállami értékek tiszteletben tartására, a demokratikus intézményrendszer megerősítésére is. Ezért úgy gondoljuk, hogy az USA-nak továbbra is kiemelt figyelemmel kell követnie, mi történik Romániában. Belpolitikai intézkedések egész sora bizonyítja azt, hogy az országban a demokrácia 25 év után sem áll biztos alapokon. Az RMDSZ értékelése szerint a Mikó-ügyben született ítélet, a közösségi szimbólumok használatának büntetése, az etnikai követelések közbiztonsági veszélyforrásként való értelmezése nem véletlen. Az állam intézményeire nem nehezedik már nyugati nyomás, nem kell tartaniuk esetleges szankcióktól, így megengedik maguknak, hogy ne tartsák mindig tiszteletben a demokrácia és a jogállamiság követelményeit” – hangsúlyozta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a washingtoni tájékoztató látogatáson.
„A HHRF négy évtizedes munkája során a Kongresszus első alkalommal sorol magyar közösségi ügyet saját közvetlen érdekei közé, teszi a külügyminisztérium költségvetésének részévé. Döntő tényező, hogy Andy Harris jobboldali republikánus képviselő felkarolta Marcy Kaptur baloldali demokrata képviselő kezdeményezését: a romániai egyházi ingatlanok helyzetének a költségvetési bizottság napirendjére való felterjesztését” – értékelte a pozitív fejleményt Hámos László, a HHRF elnöke. Hozzátette: az új lehetőség egyben felelősséget, összefogást és közös cselekvést jelent: a külügyminisztérium 90 napon elkészülő jelentésének pontos, átfogó képet kell nyújtania az erdélyi történelmi egyházak vissza nem szolgáltatott ingatlanjairól. „A HHRF, akár az elmúlt 39 évben, továbbra is minden eszközét latba vetve, hatékonyan fogja közvetíteni a romániai magyarság jogos igényeit” – fogalmazott a Magyar Emberi Jogok Alapítvány elnöke. Mint ismeretes,10 éve, 2005-ben a washingtoni Kongresszus egyhangúlag elfogadott határozatban (H.Res. 191) sürgette a román hatóságokat, hogy mihamarabb véglegesítsék az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. A Mikó-ügy kirobbanása óta pedig kongresszusi képviselők tucatjai kérték John Kerry külügyminisztertől, hogy lépjen föl az igazságtalanul meghurcoltak érdekében. Válaszában az amerikai diplomácia „kulcsfontosságúnak” nevezte a restitúció kérdését és jelezte, hogy a külügyminisztérium „figyelemmel követi a fejleményeket”.
A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation - HHRF) 39 éve dolgozik a Kárpát-medencében kisebbségben élő 2,5 milliós magyarság helyzetének javításán, érdekei nemzetközi érvényesítésén.
http://kms.mtva.hu/hir

Új eszköz, új remény
Amit nem tett hosszú éveken át, az RMDSZ végre használni kezdte a kisebbségi jogérvényesítés egyik igen jelentős eszközét: a külpolitikát. Nem igazán élt mostanáig a lehetőséggel, többnyire kormányon lévén nem is lett volna hiteles, de lám, ellenzékből lehet kopogtatni az európai döntéshozók ajtaján, tájékoztatni az amerikai kongresszust az erdélyi magyarság jogsérelmeiről, és úgy tűnik, támogatók is akadnak, kik mozdítanák szekerünket a kátyúból.
Két évtizede mondogatja az RMDSZ belső-külső ellenzéke, hogy milyen fontos az önálló erdélyi magyar külpolitika kiépítése, jelentős nyomásgyakorlási eszközről mondtak le vezetőink, mikor nem használták ki a NATO-, majd az EU-csatlakozás körülményeit, s később is, mikor szemérmesen elhallgatták gondjainkat. S lám, kiderült, az EU piacot szerzett államai árufölöslegének, Amerika pedig elsősorban katonapolitikai megfontolásból ölelte keblére a stratégiahelyen fekvő Romániát.
Nem sokat törődtek az erdélyi magyarság csendes elégedetlenségével, és érdekképviseletünk kormányzati besimulásával félresöpörhették szemernyi aggodalmukat is. Nem volt, aki tolmácsolja bajainkat, elvárásainkat, követeléseinket, a kis szervezetek követségbe küldött szószólóit könnyű volt nem komolyan venni, hisz nem bizonyíthatták, kik, hányan állnak mögöttük, jogos igényt képviselnek-e. Az egyetlen, hitelesként elfogadott érdekképviselet pedig hallgatott. Nem akarta megbántani éppen aktuális kormányzati szövetségeseit.
Két évvel ezelőtt szintén kormányzati szünetben kezdte el kidolgozni az RMDSZ az egységes, átfogó európai kisebbségvédelmi szabályozást, a Minority Safepack nevű csomagot, aztán ismét hatalomra kerülvén már csak féllángon égették az ügyet. Most újra ellenzékben a szövetség, vezetői hol Strasbourgban, hol Brüsszelben, vagy éppen Washingtonban lobbiznak, s lám, megérkezett az első eredmény is: az Egyesült Államok kongresszusi bizottsága 90 napot adott Romániának, hogy újraindítsa a történelmi magyar egyházak javainak visszaszolgáltatását.
Erőteljes felszólítás érkezett egy olyan világhatalomtól, melytől Románia vezetői is tartanak. Ha eredményes lesz közbenjárásuk, nagyobb siker, mint amit a szövetségnek a Victoria-palota szobáiban, a parlamenti egyeztetéseken sikerült elérnie az utóbbi években.
S akkor talán bátorságot nyernek Kelemen Hunorék, és van remény, hogy más, közösségünk számára fontos ügy – például a különböző autonómiaformák – is napirendre kerülnek a lobbikörutakon, külföldi nyomásra talán oldódhat a ránk telepedő, mind erőteljesebb belső román nyomás is. Még az is kiderülhet, kormányon kívül hatékonyabban lehet harcolni az erdélyi magyarság jogaiért, mint a román hatalom kiszolgálóiként.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vitát váltott ki az RMDSZ-nek felajánlott tisztség
Kissé komolytalannak, az „USL maradékán” belüli belső konfliktusok jelének tekintik többen azt, hogy a megüresedett szatmárnémeti alpolgármesteri széket felajánlotta az RMDSZ-nek a Szociáldemokrata Párt (PSD), illetve a Liberális Reform Párt (PLR) Szatmár megyei elnöke.
Dorel Coica polgármester (képünkön) sajtóközleményben adott hangot megdöbbenésének a két vezető eljárása kapcsán. A PSD színeiben mandátumot szerzett Coica hangsúlyozta: meglepte, hogy a sajtóból kellett értesülnie arról, hogy Marcela Papici (akit a megyei önkormányzat ideiglenesen a megyei kórház igazgatójává nevezett ki) lemondott alpolgármesteri mandátumáról.
Nyomatékosította ugyanakkor: az alpolgármester személyéről nem a megyei tanács vezetősége dönt, hanem a városi képviselő-testület, arról pedig a polgármester határoz, hogy milyen feladatköröket töltenek be a helyettes városvezetők.
Amint arról beszámoltunk, múlt héten Adrian Ştef, a Szatmár megyei önkormányzat elnöke, a PLR helyi vezetője, illetve Mircea Govor, a megyei önkormányzat alelnöke, a PSD megyei elnöke sajtótájékoztatón ajánlotta fel a megüresedett alpolgármesteri széket az RMDSZ-nek.
Azzal magyarázták lépésüket, hogy a város etnikai összetétele indokolja, hogy legyen magyar vezető is Szatmárnémeti élén, hangsúlyozva, hogy ezáltal „visszaállítanák az egyensúlyt", és a 35 százalékos magyar közösség is azt érezhetné, hogy képviselve van a helyi önkormányzatban.
Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, szatmárnémeti RMDSZ-elnök kérdésünkre elmondta, jelen esetben igazat ad Dorel Coicának, hisz valóban nem a megyei önkormányzat illetékes dönteni az alpolgármester személyéről. Hozzátette: a politikai helyzet úgy alakult, hogy február óta a szövetség és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) többséggel rendelkezik a városi tanácsban (23-ból 13 mandátum az övék), így ha akarták volna, leválthatták volna az alpolgármestert.
Elmondta, a PNL hallani sem akar olyasmiről, hogy nem egészen egy évvel a helyhatósági választások előtt bármi módon beszálljanak a város vezetésébe, hogy pártjuk a kampányban összemosható legyen a polgármester – szerintük módfelett gyenge – teljesítményével.
Egyébként az RMDSZ-ben is többen vélekednek úgy, hogy nem érdemes elfogadniuk az alpolgármesteri tisztséget, mivel a kampány során problémákat okozhat számukra, ha egy lapon említhetőek lesznek a jelenlegi városvezetéssel.
Kereskényi Gábor ugyanakkor elmondta, ez nem zárja ki a tárgyalásokat, nyomatékosítva, hogy a szövetségnek „nemcsak egy tisztség kell", hanem egy „csomagról fognak majd tárgyalni", hisz elképzelhető, hogy „az utolsó 100 méteren" sikerülhet a helyi magyar közösség számára fontos eredményeket elérniük. A képviselő arról nem kívánt beszélni, hogy milyen követelésekre gondol, mivel úgy vélte, egy korrekt politikai egyeztetés nem úgy indul, hogy a felek elkezdenek egymásnak a sajtóban üzengetni.
Pataki Csaba Szatmár megyei RMDSZ-elnök nem kívánta kommentálni az esetet. Elmondta, a rivális pártok belügyének tekinti a marakodást, megjegyezve, hogy kérdésesnek ítéli az ajánlat komolyságát, sőt kifejezetten viccesnek tartja azt, amilyen módon feldobta a labdát az „USL maradéka", saját polgármesterüket is kihagyva a játékból. A hivatalosan a mai napig sem bejegyzett PLR-rel kapcsolatban megjegyezte: a Tăriceanu-féle alakulat „annyit ér, mint nóta végén a sejhaj", hisz tulajdonképpen egy nem létező alakulatról van szó.
Pataki szerint Kelemen Hunor szövetségi elnök bevonásával tárgyalnak majd a kérdésről, aki e hét során Szatmárnémetibe látogat, majd a városi választmány hoz végső döntést a tisztség elfogadásával kapcsolatban, és szintén a testület nevesít majd valakit, amennyiben úgy határoznak, hogy elfoglalják a tisztséget. Mint kifejtette, a megüresedett alpolgármesteri tisztség sorsa nagy valószínűséggel az e hónap utolsó csütörtökén tartandó tanácsülésen dől majd el.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Nem értenek szót Parászka Borókával
Kibékíthetetlennek tűnő ellentétek feszülnek a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségében az újságírók többsége és Parászka Boróka szerkesztő között.
A nézeteltérések gyökere Parászka három évvel ezelőtti, külsős munkatársként való alkalmazásáig nyúlik vissza, ugyanakkor a jelek szerint egyáltalán nem segítette a konfliktusok elsimítását, hogy a szerkesztő tavaly főállású státust kapott a csatornánál.
A közszolgálati rádió területi stúdiójában 2012 tavaszán debütáló Parászka Boróka kezdetben a KultúrPresszó című műsort készítette Kiss Dénessel, a „társbérlet" azonban kudarcba fulladt. Úgy tudjuk, a két társszerkesztő között nézeteltérés támadt amiatt, hogy Parászka úgymond a baloldali beállítottságú meghívottakat preferálja, így a műsor kompromisszumos megoldásként szétvált.
Parászka az Értsünk szót című vélemény- és háttérműsorral folytatta, kollégái körében azonban itteni tevékenysége is felháborodást váltott ki. A Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének 18 főállású tagja közül tizenöten 2013 augusztusában beadványban fordultak a területi stúdió vezetőségéhez, amelyben súlyos szakmai vétségekkel, minősíthetetlen magaviselettel vádolják kollégájukat, és javasolják külsős munkaviszonya megszüntetését.
Munkatársai felróják a szerkesztőnek, hogy nem tartja tiszteletben a közszolgálatiság alapkövetelményeit, műsorai mellőzik a kiegyensúlyozottságot és pártatlanságot, továbbá téma- és alanyválasztásában is részrehajló. „Parászka Boróka rádiós propagandát folytat, műsoraiban gyakran manipulál, eltér az igazságtól. (...) Sajtós és rádión kívüli tevékenysége során bizonyos (párt) körök és ideológiák elkötelezett támogatója, a romániai és magyarországi magyar média botrányos szereplője. (...) Olyan témákat és álláspontokat erőltet egyoldalú módon, amelyek hallgatóink többsége számára idegenek és irritálóak" – szerepel egyebek mellett a rádiósok lapunk birtokába került panaszában.
Az aláírók mellékelték a rádióhallgatók különböző csatornákon eljuttatott visszajelzéseit is, amelyek élesen bírálják Parászka műsorát. „A rádió honlapjára és sms-ben érkeztek bíráló levelek, sőt az utcán, a piacon megállítottak hallgatók, hogy miért engedjük be a rádióba" – számolt be a Krónikának Kádár Zoltán, a rádió munkatársa.
Kollégái szerint Parászka a Mozgó Világ című kulturális-közéleti havilapban 2012-ben közölt, A köz szaga című tárcájában becsmérli a csatornát, amikor például azt írja a közszolgálati rádióról, hogy „ez az állami állat táplálkozik, emészt, kipárologtat: önálló hormonháztartása van, jellegzetes szaga". Ugyanakkor szemére vetik Parászkának azt is, hogy képtelen a csapatmunkára, kollégáival arrogánsan, minősíthetetlen hangnemben beszél, sőt szerkesztőségi viták során olyan szidalmakra ragadtatja magát, mint „menj az anyád p...ba", vagy „csókoljátok meg a seggemet".
Parászka vádlói a mai napig nem kaptak választ két évvel ezelőtti beadványukra. Ennek fényében Kádár Zoltán a rádió munkatársainak arculcsapásaként értékeli kolléganője tavalyi, versenyvizsga nélkül történt munkakönyves alkalmazását, különös tekintettel arra, hogy szerinte „sorban álltak" az olyan újságírók az állásért, akik többet letettek az asztalra Parászkánál.
A Jó reggelt, Erdély! Jó reggelt, Székelyföld!, valamint a Kispad műsorok szerkesztője a szerkesztőségben uralkodó jelenlegi hangulatról elmondta, „párhuzamosan" dolgoznak egymással, az újságírók többsége beszélő és köszönő viszonyban sincs Parászkával. A rádiónál veteránnak számító Gáspár Sándor lapunktól értesült arról, hogy kolléganőjüket főállásban alkalmazták.
„Szomorú lenne. Remélem, nem igaz" – válaszolta a magyar adás egykori vezetője, aki művelt, intelligens emberként írta le Parászka Borókát, aki viszont szerinte is elfogult, egyoldalúan tájékoztat. Hozzátette ugyanakkor: az utóbbi hónapokban nem tapasztalt botrányos műsort a részéről.
Szász Attila főszerkesztő megkeresésünkre elismerte, voltak konfliktusok a szerkesztőségben Parászka körül, szerinte meglehet, hogy egyesekben maradtak tüskék, ám úgy véli, ma már „béke van". „Kusza, személyek közötti problémáknak tulajdoníthatóak a nézeteltérések, de az ellene korábban felhozott vádak nagy része nem áll" – jelentette ki lapunknak Szász. Hozzátette: mivel Parászkát meghatározott időre alkalmazták, a posztra nem kellett versenyvizsgát kiírni, ugyanakkor – bár ez már a csatorna vezérigazgatóján múlik – támogatja beosztottja szerződésének meghosszabbítását, mivel emberhiány van a rádiónál.
Kollégái kritikáira, szakmai tevékenységével kapcsolatos kifogásaira Parászka Boróka nem kívánt reagálni lapunknak, tartva magát ahhoz az elvhez, miszerint ami a szerkesztőség falain belül történik, az a munkaközösség belügye, amit megbeszélnek a szerkesztőségi üléseken. Szerinte az újságírók munkáját a rádió szakmaifelügyelő-testületei hivatottak elemezni, ami meg is történik a csatornánál.
„Nyitott embernek tartom magam, a mi szakmánk a kommunikáció, és ha itt létezik kommunikációs kudarc, akkor azon dolgozni kell. Senki és semmilyen kritika elől nem zárkózom el, nincs az a hallgató vagy kolléga, akinek ne válaszolnék a legjobb tudásom szerint" – válaszolta az Értsünk szót szerkesztője arra a kérdésünkre, hogy munkatársaival meg tudják-e beszélni a nézeteltéséreket.
Mivel a közszolgálati média belső szabályzata értelmében az újságírók kizárólag vezetőségi engedéllyel dolgozhatnak más csatornáknál is, megkérdeztük az Erdélyi Magyar Televízióban külpolitikai műsort vezető szerkesztőt, hogy kapott-e erre engedélyt.
Parászka Boróka elmondta, már bedolgozó újságíróként közölte a rádióval, mely lapokban, rádióknál, tévénél dolgozik még, és eddig semmiféle jelzés, kifogás nem érkezett hozzá arról, hogy esetében összeférhetetlenség állna fenn. A Mozgó Világban három évvel ezelőtt közölt, munkatársai által szintén kifogásolt írása kapcsán úgy vélekedett: pesszimista, metaforában és jelképekben beszélő tárcáját irodalomként kell olvasni, és nem az állásinterjújához csatolt szándéknyilatkozatként.
Kirúgták Debreczeni Hajnalka feljelentőjét
Elbocsátotta a Kolozsvári Rádió a román szerkesztőség ama munkatársát, aki kifogást emelt az ellen, hogy az RMDSZ elnökének sajtótanácsosát úgy foglalkoztatta a területi stúdió, hogy a Donát úti szerkesztőségben senki nem látta, anyagot pedig soha nem adott le. Vasile Luca márciusban összeférhetetlenség gyanújával tett feljelentést az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnél (DNA), feltárva, hogy az Országos Rádiótársaság (SRR) három hónappal meghosszabbította Debreczeni Hajnalkának a bukaresti közszolgálati televíziótól való áthelyezését.
Debreczeni – aki évente mintegy 44 ezer lejes fizetést kapott a rádiótól – közölte, feladata a területi stúdiókkal való kapcsolattartás, stratégiák elkészítése, sajtómonitoring, illetve az egyéb kisebbségi csoportokkal való kapcsolattartás volt, amit folyamatosan végzett. Kelemen Hunor sajtótanácsosa az ankét nyomán áprilisban lemondott a közszolgálati tévé kolozsvári területi stúdiójában betöltött állásáról, ezáltal megszűnt a rádiótársasághoz való áthelyezése is.
Luca a Ziar de Cluj lapnak elmondta, május 27-ei hatállyal azzal az indokkal bontották fel a munkaszerződését, hogy együttműködött az Agro TV-vel is, amely újrasugározta a rádiós műsorait. Szerinte azonban ez csak ürügy volt a Debreczeni-ügy kirobbantása miatt, mivel a tévécsatornával való együttműködését – amely nyolc hónappal ezelőtt amúgy is megszűnt – korábban engedélyezte a rádió vezetősége. Luca bírósághoz fordul elbocsátása miatt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Feltérképezik a nyelvi jogok gyakorlatba ültetésének hiányosságait
A nyelvi jogok gyakorlatba ültetése hiányosságainak feltérképezését és orvoslását célzó programot indít az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége – tájékoztatott kedden Székely István társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnök. Elmondta, bár Romániában léteznek törvényes előírások a kisebbségek anyanyelvhasználatára, ezeket sok helyen nem tartják be a hatóságok. Az újratervezés jegyében a szövetség napi cselekvést tartalmazó ütemterv alapján fogja felmérni a reális helyzetet, és az észlelt rendellenességeket akár jogi úton is orvosolni kívánja.
„Elég, ha csupán az önkormányzati intézményekkel való anyanyelven történő lakossági kapcsolattartás problémáját említjük meg azokon a településeken, ahol az adott kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot, vagy az anyanyelvhasználat nehézségét az igazságszolgáltatásban – ezekre mind létezik törvényes keret, még sem illetik a hatóságok szankciókkal azokat, akik nem ültetik azt gyakorlatba” – hangsúlyozta Székely István.
Kiemelte: az Ügyvezető Elnökség az összes olyan településen, ahol a jogszabályok értelmében a kisebbségek számarányuk alapján rendelkeznek nyelvi jogokkal, ellenőrzi azok alkalmazását. „Az észlelt rendellenességeket levélben közöljük a polgármesterekkel, intézményvezetőkkel a jogszabályoknak megfelelő helyzet ismertetésével, valamint a jogorvoslatra való felszólítással. Amennyiben elvárható időben nem történik változás, jogi útra tereljük a jogsérelmet” – tette hozzá az ügyvezető alelnök.
Székely István rámutatott, a prioritások tekintetében a különböző, etnikai arány szerinti régiók más-más eljárást igényelnek. „Hargita és Kovászna megyében a minisztériumok alá tartozó intézmények nyelvhasználata kapcsán léphetünk előre, Maros, Szatmár, Bihar esetében leginkább a közvetlenül az önkormányzatok, és a hozzájuk tartozó intézmények – a kétnyelvű iskolák, gyermekotthonok, piacok – élveznek elsőbbséget” – sorolta.
A program az Ügyvezető Elnökség kiemelt tevékenysége, amelyben több főosztály is részt vesz, koordinációjáért Székely István felel.
maszol.ro

Speciális nyugdíj-kiegészítést szavaztak meg maguknak a törvényhozók
Elfogadta a parlamenti képviselők és szenátorok speciális nyugdíj-kiegészítéséről szóló törvénymódosítást kedden a parlament két házának együttes ülése.
A jogszabály szerint a romániai törvényhozók a hivatalos nyugdíjkorhatár elérése után a parlamenti mandátumuk idejével arányos juttatást kérhetnek a parlamenttől, a rendes nyugdíjuk kiegészítéseként. A pótlék három teljes mandátum (vagyis 12 év) parlamenti tevékenység felett már nem növekszik: a legnagyobb parlamenti nyugdíj-kiegészítés így mintegy 4000 lej lehet.
A tervezet kezdeményezői között eredetileg kormánypárti és ellenzéki törvényhozók egyaránt voltak, miután azonban a sajtó bírálni kezdte a törvényhozók „önzését és kapzsiságát”, a liberális ellenzék visszavonta aláírásait, és nemmel szavazott.
A kezdeményezők nevében Anghel Stanciu szociáldemokrata képviselő a „parlament visszavételére” szólította fel a törvényhozókat és azzal érvelt, hogy nem lehet erős, a korrupció kísértésének ellenálló törvényhozása az országnak, ha a parlamenti juttatások nem vonzóak.
Kerekes Károly, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselője, aki 1990 óta tagja a bukaresti parlamentnek, arra emlékeztette társait, hogy 2010-ben a gazdasági válság idején hétféle speciális nyugdíjat (köztük a törvényhozóit) töröltek el, egyedül a bírákét „mentette meg” az alkotmánybíróság, akik - statútumuk szerint - 25 ezer lejes öregkori juttatásra számíthatnak.
Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke szerint már csak ez a törvény hiányzott ahhoz, hogy a bukaresti parlamentbe vetett bizalom minden más közintézménynél alacsonyabb szintre süllyedjen: szerinte ez a bizalmi szint magát a demokráciát veszélyezteti.
A parlamenti külön nyugdíj visszahozása azt követően került a román sajtó célkeresztjébe, hogy a módosítás egyik liberális kezdeményezője, Vasilica Steliana Miron azzal példálózott: a férje tartja el, mert szenátori fizetése fodrászra sem elég.
Romániában egy törvényhozó 5 ezer lej körüli fizetést kap, ám ennek mintegy kétszeresét költheti képviselői vagy szenátori irodája működtetésére, továbbá úti- és szállásköltségei jelentős részét is elszámolhatja. Erre alapozva a România Liberă című lap egy 2011-ben készült összehasonlítás nyomán arra a következtetésre jutott, hogy – bár a magyar törvényhozóknak nagyobb a fizetésük – a román államnak háromszor annyiba kerül egy törvényhozó, mint Magyarországnak.
MTI
Székelyhon.ro

Bojkottálta az RMDSZ a kulturális bizottság együttes ülését a közszolgálati tévé ügye miatt
Nem zhatott döntést a képviselőház és a szenátus kulturális bizottsága a közszolgálati televízió (TVR) jelentéséről, mert az RMDSZ és a PNL bojkottálta az együttes ülést. Georgică Severin, a szenátus kulturális bizottságának elnöke elmondta, noha a képviselőház bizottsága döntőképes lett volna, a szenátus bizottsága esetében nem volt meg a kvórum, így az együttes bizottsági ülést el kellett halasztani. Ludovic Orban, a PNL képviselőházi frakciójának vezetője már hétfőn jelezte, hogy a PNL bojkottálja az ülést, mert úgy gondolja, hogy a PSD meg akar szabadulni a közszolgálati televízió vezetőségétől.
A parlament két házának keddi együttes ülésének kellett volna döntenie a közszolgálati televízió és a közszolgálati rádió pénzügyi jelentéséről, azonban a bizottsági döntések hiányában a kérdés lekerül a napirendről. László Attila RMDSZ-es szenátortól, a felsőház kulturális bizottságának tagjától azt kérdeztük meg, hogy mi adott okot a bojkottra. A szenátor elmondta, azért maradtak távol az RMDSZ szenátorai, mert nem sikerült egy elfogadható és működőképes megoldást találni a köztelevíziónál kialakult helyzetre. Éppen ezért a televízió vezetőtanácsának jelentését sem elfogadni, sem elutasítani nem tudják addig, amíg nem derül ki, hogy mi lehet a következő lépés.
Kifejtette: a közszolgálati tévének van egy hétéves, a parlament által jóváhagyott pénzügyi rehabilitációs terve, amihez a közszolgálati televízió 2013-ban egy darabig még tudta tartani magát.
"A kormánypárti kollégák azt javasolták, hogy helyezzük csődvédelem alá a közszolgálati televíziót, azonban ezt egyrészt nem tudjuk elfogadni, másrészt törvénytelen, hiszen a csődvédelmi törvény tavalyi módosítása óta ennek rendelkezései nem vonatkoznak egy közszolgálati intézményre.
Véleményünk szerint a helyzetet úgy lehetne megoldani, hogy vagy életbe kellene léptetni és továbbvinni azt a pénzügyi rehabilitációs tervet, amelyből még maradt 3 és fél év, vagy a parlament elé kellene jönni és módosításokat eszközölni a parlament által jóváhagyott terven.
Ha ebben a pillanatban elutasítjuk a vezetőtanács jelentését, az azt vonja maga után, hogy megszűnik a vezetőtanács a tévénél, anélkül, hogy tudnánk, hogy mi a következő lépés. Még arra sem kaptunk választ, hogy az átmeneti időszakban mi a teendő, vagy mi következik. Amikor ezekre a kérdésekre választ kapunk, akkor leülünk, és megtárgyaljuk a tévé vezetőségi tanácsának a jelentését" - mondta el László Attila.
Kérdésünkre elmondta, szerinte az RMDSZ álláspontja egy kicsit árnyaltabb a Ludovic Orban által megfogalmazott PNL-s álláspontnál. „Nem igazán érdekel, mit mond Ludovic Orban, mert nem a kulturális bizottságnak a tagja. Mi egyszerűen azt kértük, hogy a törvényes rendelkezések betartásával találjunk egy megoldást a közszolgálati tévé helyzetére” - mondta a szenátor, aki reméli, hogy a jövő héten, vagy az azt követő héten lesz erről egyeztetés. (hírszerk./mediafax)
Transindex.ro

Az Uniónak kellene felügyelnie a kisebbségi jogokat
Csorbítaná a kisebbségi oktatási jogokat a készülő román tanügyi törvény, amelyet már tárgyal a szenátus oktatási bizottsága.
„Az Uniónak kellene felügyelnie a létező kisebbségi jogokat a tagállamok szintjén. Ez ugyanolyan fontos az erős kisebbségi státuszt és jogokat elért közösségek számára is, hiszen a politikai többség viszonylag könnyen meg tudja szüntetni az úgynevezett engedményeket. Az Európa Tanács nagyszerű munkát végzett az elmúlt évtizedben e tekintetben, és nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében hogy kisebbségi törvényi keretet hozzon létre. Ez kellene egy uniós kisebbségvédelmi keret alapja legyen” – jelentette Helsinkiben a Nyelvi Sokszínűséget Támogató Hálózat (NPLD) éves közgyűlésén Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára és a FUEN alelnöke.
Vincze szerint a kisebbségek más-más helyzetben élnek Nyugat-Európában és Kelet-közép Európában. Keleten a félévszázados kommunista hatalomnak a kisebbségek ellen irányuló erőszakos asszimilációja óriási egyenlőtlenséget teremtett többség és kisebbség között. A vasfüggöny lebontása óta eltelt negyedszázad még nem volt elegendő arra, hogy a kisebbségek visszakapják az elvesztett jogaikat és elkobzott tulajdonukat. Európa kevésbé szerencsés felében élő kisebbségek ezért a nyugat-európai, jobb helyzetben élő közösségek támogatását kérik. – emelte ki beszédében Vincze.
Az RMDSZ külügyi titkára hangsúlyozta: „a kisebbségi jogok, a nyelvi jogok, a nyelvi sokszínűség az alapvető emberi jogok részei. Az EU és tagállamai nem nevezhetők erős demokráciának az emberi jogok szavatolása nélkül, az emberi jogok pedig csonkák maradnak, ha a kisebbségi jogok is nem válnak a részévé”, és a FUEN nevében a kisebbségi szervezetek közös fellépését, erőinek egyesítését sürgette annak érdekében, hogy a kisebbségvédelem területén együtt érjenek el áttörést.
A készülő új oktatási törvény rendelkezései szerint a kisebbségi oktatásban csak elemiben tanítanák idegen nyelvként a román nyelvet, és ismét románul oktatnák a történelmet és a földrajzot. Markó Béla, a szenátus oktatási bizottságának tagja szerint a jelenlegi formájában olyan paragrafusokat tartalmaz, ami egyértelműen visszavenne a kisebbségi oktatás számára kiharcolt, a jelenleg érvényben levő oktatási törvényben szereplő jogokból. A jelenlegi oktatási törvény ugyanis lehetővé teszi a kisebbségi diákoknak azt, hogy magyarul tanulják a földrajzot és a történelmet, ezért a félig-meddig ellenzékben lévő – oktatásügyi államtitkárral rendelkező – RMDSZ ellenzi az új tervezet vonatkozó fejezeteit.
itthon.ma/erdelyorszag,

Luca-ügy: cáfol a Kolozsvári Rádió
Cáfolja a Kolozsvári Rádió vezetősége, hogy összefüggés lenne Vasile Luca elbocsátása, valamint az újságíró Debreczeni Hajnalka ellen tett feljelentése között.
Lapunk keddi számában cikkezett arról, hogy a területi stúdió május végén felbontotta Luca munkaszerződését, mivel együttműködött az Agro TV-vel is, amely újrasugározta rádiós műsorait.
A román szerkesztőség munkatársa márciusban összeférhetetlenség gyanújával feljelentést tett a korrupcióellenes ügyészségnél (DNA) amiatt, hogy az RMDSZ elnökének sajtótanácsosát úgy foglalkoztatta a területi stúdió, hogy a Donát úti szerkesztőségben senki nem látta, anyagot pedig soha nem adott le. Idéztük Lucának a Ziar de Cluj című lapnak adott nyilatkozatát, miszerint meggyőződése, hogy elbocsátása mögött a Debreczeni-ügy áll.
A Krónikához eljuttatott pontosításában Rostás-Péter István, a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettese azt állítja, keretes cikkünk címe (Kirúgták Debreczeni Hajnalka feljelentőjét) egyértelműen azt sugallja, hogy a szerkesztőt azért távolították el munkahelyéről, mert a DNA-nál feljelentést tett.
Szerinte stilisztikailag, bár a „cím viszi az anyagot", a kirúgták helyett indokolt lett volna az elbocsátották, mint ahogyan az a szövegtestben elő is fordul. Rostás-Péter István szerint nem igaz, hogy a munkaszerződés felbontása egyenes következménye annak, miszerint Vasile Luca „kirobbantotta a Debreczeni-ügyet".
„A fegyelmi eljárást dokumentálhatóan 2015. január 21-én kezdte el a Kolozsvári Rádió vezetősége, az idevágó belső rendelkezések betartásával. Időrendi és logikai szempontból egyaránt téves tehát a két ügy között össszefüggést keresni" – szögezi le Rostás-Péter.
Tájékoztatása szerint a Román Rádiótársaság évente ad ki alkalmazottainak engedélyt a más sajtóintézményekkel való külsős együttműködésre, ez az engedély pedig Luca esetében a tavalyi év áprilisában lejárt.
A főszerkesztő-helyettes közölte: a fegyelmi vizsgálat során minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a szerkesztő 2014 augusztusában készített műsort a szarvasmarhák kéknyelvűségéről, amelyet az állategészségügyi hatóságok akkor jeleztek első ízben Romániában. „2014 decemberében úgymond meghívottként volt jelen a tévé stúdiójában, miközben a képernyő szalagcímén az szerepelt, hogy az Agro TV műsorszerkesztőjeként fogadta el a meghívást" – szerepel a rádió vezetőjének pontosításában.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Politikusok mesélték el, mi zajlik a színfalak mögött
Miért hagyta ott polgári foglalkozását, hogyan került a politikába, miként kezeli a sikereket és a csődhelyzeteket? Erről vallott szerda eset közönség előtt három kolozsvári politikus: Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke és Lőrinczi Zoltán, a Kolozs megyei tanács tagja, a magyar frakció vezetője.
Világos beszéd magunkról címmel szervezett beszélgetés a kolozsvári Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. Adorjáni Dezső lelkész a meghívottak apropóján úgy indított: azt szokták mondani, hogy az RMDSZ akkor látszik leginkább, ha kampány van.
Szerda este azonban három olyan politikus – Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke és Lőrinczi Zoltán, a Kolozs megyei tanács tagja, a magyar frakció vezetője – beszélgetett a közönség előtt, akik a mindennapi problémák megoldásánál is jelen vannak.
Rostás-Péter István, a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének vezetője, az est moderátora első körben azt kérdezte meg a meghívottaktól, miért szorították háttérbe a szűk értelemben vett szakmáikat, hogy politikusi karriert vállaljanak.
Miért éppen politika?
Horváth Anna a közgazdaság területén – eredeti szakmájában – sosem próbálta ki magát, és mivel az édesapja, Nagy Benedek parlamenti képviselő volt azokban az években, „megfertőződött” ezzel maga is, az általa hősnek tekintett emberek körében. Ezt az időszakot úgy szokta jellemezni, hogy az RMDSZ akkori frakciójában, bár erős viták voltak, soha senki nem kételkedett a másik jó szándékában, a közös célban. Az RMDSZ kormányra kerülése után Tokay György, az RMDSZ akkori parlamenti képviselőcsoportjának frakcióvezetője kérdezte meg tőle, vállalna-e munkát a frakciónál – azóta is mindig a politika területén dolgozott, és ezt szereti a legjobban, mondta Horváth Anna.
Szerelemből ment kertésznek, a mai napig is a politikát kertészként végzi: úgy érzi, jó magot kell használjon, jó földdel kell dolgozzon, és jó termése lesz – fogalmazott Vákár István, a Kolozs megyei tanács éléről nemrég leváltott alelnök. Ő megkapta a feladatokat a politikában, és a mai napig egyfajta misszióként fogja fel ezt a foglalkozást. „Sokszor nincs idő mérlegelni és taktikázni. Nagyon könnyű: ha akarjuk a magyar közösség életét javítani, akkor tenni kell. Sose tanultam politikát, ezt érzem – persze van, amikor mellé is fogunk” – fogalmazott Vákár.
Hozzátette, sok politikusnak meg kellene tanulnia bocsánatot kérni és tárgyalni a másként gondolkodókkal. Véleménye szerint a románok is elfogadták, hogy egy magyar is vezethette a megyét, ha fel van készülve és tisztességesen végzi a munkáját. Hozzátette, elegáns politizálással még a román pártok közt is csendet tudtak teremteni – a jövőben derül ki, hogyan esnek egymásnak a felek.
Lőrinczi Zoltán arról beszélt: másodéves korától dolgozott civil egyesületnél, később a Krónikánál, később pedig Vákár István kereste fel pályázati munkák elvégzésére. Így került a vidékfejlesztési irodába, amelyet öt éven keresztül vezetve felkérték arra is, hogy megyei tanácsos legyen.
Nem csak a kampánykor kell látszani
A továbbiakban sikerekről, csődhelyzetek elkerüléséről beszélgettek. Horváth Anna szerint a politikus számára négyévente egyszer adatik meg az a kegyetlen mutató, amivel megmérik a munkáját. „A két ciklus között találgatunk, ösztönösen újratervezünk, mint a GPS, illetve az RMDSZ-szlogen” – fogalmazott. Kiemelte, közvetlen kapcsolatot kell ápolni intézményekkel, választókkal egyaránt. Már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy minden erejével azt az érzés igyekszik megváltoztatni az emberekben, hogy csak négyévente foglalkoznak velük.
Éppen ezért szólal meg a Kolozsvári és a Paprika rádiókban is rendszeresen, mert az emberek azt kell érezzék, hogy értük dolgozik. Kiemelte, a rendszeres rádiózás során jött rá, hogy a táblaügyre senki nem kérdez rá – és nem azért, mert a magyar közösség számára ez nem fontos, de az emberek mindig a közvetlen problémáikra várnak visszajelzést – mondta Horváth Anna.
Sikerek és félsikerek
A félsikert szépen le lehet menedzselni. Jó hallgatni a másik felet, és nem erőből politizálni - a műemléképületek többnyelvű tábláival is kivárták a megfelelő pillanatot, aztán átvitték a román megyei tanácselnökön és polgármesteren is – magyarázta Vákár István. A személyes kapcsolat sokszor fontos, amikor alkuba kell elegyedni, és kisebbségben vagyunk, emelte ki Vákár. Egy sarkalatos kérdésben, mint az említett többnyelvű táblák, nem lehet túllépni, ha nincsenek partnerek.
Lőrinczi Zoltán azt vallotta, nem a félsikert kell sikerként eladni, hanem a sikert sem kell eladni – csak kell beszélni eredményekről, ha már meg is valósulnak, adott esetben a publicitás hátráltathatja is a folyamatokat.
A betakarítási kampány
Volt olyan idő, amikor azt gondolta, hogy ha nincs anyagi érdekeltség, nem történhet meg vele, hogy beviszik, vizsgálatot indítanak ellene, de a Mikó-ügy, a Nagy Zsolt-ügy, és a következő ügyek után úgy érzi, nem lehet biztonságban – Horváth Anna elmondta, a tragédia az ebben, hogy olyan törvénykezéssel dolgoznak, ami sokféleképpen lehet értelmezni. Egyszerű kiegészítést nem fogalmaznak meg érthetően, akkor hogyan beszéljünk olyan törvényekről, mint a visszaszolgáltatás – tette fel a kérdést az alpolgármester.
A betakarítási kamány miatt tevődik fel, hogy megéri vagy sem politizálni – nem is önmagáért, hanem a gyerekeiért, mert tudja, hogy Ráduly Róbert vagy Szőke Domokos gyerekei sem fogják soha elfelejteni, mit éltek át. Az is kérdés, hogy miként reagál a közösség, ha elvisznek valakit, és emlékszik-e, ha később azt mondja az igazságszolgáltatás, hogy „pardon” – fogalmazott az alpolgármester.
A magyar sajtó szerepe
Semmit nem tudunk a magyar sajtó szemére hányni, néhány kisebb kivétellel – mondta Horváth Anna. Véleménye szerint a probléma, hogy a magyar közösség meghatározó része a román sajtót követi, azt pedig nem kell ecsetelni, hogy ott hogyan, milyen stílusban tárgyalják ezeket a problémákat. Elmondta, a törvényt kell megváltoztatni, disztingválni korrupció és hivatali visszaélés között.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Vádolják Szilágycseh polgármesterét
Vádat emelt a Szilágy megyei törvényszék ügyészsége Varga András, Szilágycseh RMDSZ-es polgármestere ellen, akit hivatali visszaéléssel és csalással gyanúsítanak.
A vádirat szerint a város elöljárója törvénytelen módon hagyta jóvá, hogy az önkormányzat 75 ezer lejjel egészítse ki egy útépítő céggel kötött szerződés költségvetési keretét. A vádhatóság egy parkfelújítást végző cégnek megítélt csaknem 40 ezer lejes pénzösszeget is kifogásolt, az ügyészség szerint a polgármester hamis adatok alapján akarta elszámolni a munkálatokat a Környezetvédelmi Alapnál.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

ENSZ-tisztség egy RMDSZ-es politikusnak
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) Állandó Képviselők Bizottságának elnökévé választották Pataki Júliát, Románia kenyai nagykövetét, akinek a mandátuma két évre szól – közölte csütörtökön a kolozsvári Transindex hírportál.
Pataki Júlia, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) korábbi bukaresti parlamenti képviselője 2012 óta vezeti Románia kenyai nagykövetségét, és ebben a minőségben ellátja az ország állandó képviseletét a Nairobiban székelő UNEP mellett is.
Borbély László, a román képviselőház külügyi bizottságának elnöke, volt környezetvédelmi miniszter az MTI-nek elmondta: Pataki Júlia személyes érdeme az, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programjában részt vevő országok nagykövetei őt választották meg, az UNEP Állandó Képviselők Bizottságának élére.
A testületet az UNEP tagországok Nairobiban akkreditált nagykövetei alkotják, akik bizonyos esetekben maguk is hozhatnak határozatokat aktuális témákban, de alapvetően a testületnek egyeztető, döntéselőkészítő szerepe van minden környezetvédelmi kérdésben a légszennyezéstől a fenntartható fejlődésig – magyarázta az MTI-nek Korodi Attila RMDSZ-képviselő, aki korábban (Borbély Lászlóhoz hasonlóan) Románia környezetvédelmi minisztereként alelnöki tisztséget töltött be az ENSZ évente ülésező Környezetvédelmi Közgyűlésében (UNEA).
Pataki Júlia biztonságpolitikára szakosodott jogász, Románia kenyai nagykövete, az UNEP, az ENSZ Habitat és további négy ország (Uganda, Ruanda, Burundi és Tanzánia) felé is ellátja az ország diplomáciai képviseletét. 2000-2004 között az RMDSZ parlamenti képviselője volt, később uniós és nemzetközi szakértőként tevékenykedett. Több évet töltött Irakban a Nemzetközi Jogi és Emberjogi Intézet munkatársaként, az Európai Parlament Irak-ügyi tanácsadójaként, emellett négy évig az USAID által alapított, az iraki törvényhozást, demokráciát és intézményeket fejlesztő nemzetközi program menedzsere volt. Dél-Szudán parlamentjének megalakulásakor szintén szakértőként tevékenykedett, a 2011-ben függetlenné vált állam törvényhozását segítve – írta a Transindex.
MTI
Erdély.ma

Beszélgetés Bognár Levente aradi alpolgármesterrel
A tisztség nem hatalom, hanem közösségi szolgálat
Bognár Leventének, a közelmúltban leköszönt RMDSZ-megyei elnöknek, aradi alpolgármesternek az életében lezárult egy 23 éves időszak, amikor különféle vezető tisztségeket töltött be az érdekvédelmi szövetségben. Beszélgetésünkben a csaknem negyed évszázados időt értékeljük.
– Hogyan indult a politikai pályája?
– Az 1989 decemberében optimizmussal vágtunk bele a társadalmi szerepvállalásba. Azzal a meggyőződéssel tettük, hogy a diktatúra bukása után ismét emberi körülményeket teremthetünk a társadalomban. Mivel a csapatmunkának van legnagyobb hatékonysága, magam is egy csapatban vállaltam feladatot előbb szenátori irodavezetőként, amikor az RMDSZ Arad megyei szervezetének az ügyvezetésével is foglalkoztam. Utána politikai alelnök, majd választmányi elnök, azt követően, két mandátumon át megyei elnök voltam. Számomra ezek a tisztségek nem hatalmi pozíciók voltak, hanem felelős szolgálatként fogtam fel, amit a közösségért, illetve azokért végeztem, akik megbíztak a feladattal. A cél, alázattal szolgálni, jobb életfeltételeket, több jogot biztosítani annak a közösségnek, amely Aradon és a megyében megpróbálja megőrizni önazonosságát, ezért érdekvédelemre szorul.
Számvetés
– Az elmúlt 23 évben folytatott közösségépítő munkája során mit tart a legnagyobb sikernek, amire szívesen gondol vissza, illetve voltak-e emlékezetes kudarcok?
– Szerencsére, több pozitív élményre emlékezhetem. Ilyen a Csiky Gergely Főgimnáziumnak az önállósodása, az épület korszerűsítése, új iskolaszárny építése, vonzóvá tétele a diákok számára. Mivel magam is ott tanultam, lélekemelő érzés látni az intézményen a pozitívumokat. Másik emlékezetes élményem a Szabadság-szobornak a várfogságból történt kiszabadításához, a hallomásból ismert remekműnek az első megcsodálásához fűződik. Még akkor is, ha az újraállítása nagyon bonyolult, őrlődésekkel vegyes, kemény feladat volt. Szinte egy évtizedes előkészítő, meggyőző munka árán sikerült újra köztéren elhelyezni a Szentháromság-szobrot. Nehezen, de sikerült meggyőznünk a többségi kollégákat, hogy az egy olyan érték, ami a várost is gazdagítja, nem a románság ellen irányul, senkinek nem származik kára, az újraállításával csak gazdagodik a város. Ilyen alkalmakkor mindig a szélsőségesekkel kellett megküzdeni, megtalálni azokat, akikkel normálisan együtt lehetett dolgozni. Ehhez mindig rengeteg türelemre, diplomáciára volt szükség. Ugyanakkor sikerült az aradi magyarság számára meghatározó személyiségeknek is szobrot állítani. Gondolok itt Fábián Gáborra és Salacz Gyulára. Megyei viszonylatban sikerült az Erdőhegyi Általános Iskolát különálló oktatási intézménnyé alakítani. Örvendek, amiért ott volt egy olyan csapat, amelyikkel együtt tudtunk dolgozni. Minden olyan lépés, ami a közösséget, illetve az identitást erősítette, pozitívumnak számított. Ezekkel párhuzamosan, sok olyan pozitívum volt, amikor a közösséget szolgáló egy-egy középületet vagy utat, utcák burkolatát újíthattunk fel, egy-egy sikeres magyar rendezvényt támogathattunk. A koalíciós egyeztetések során ugyanis mindig az volt a cél, hogy egy-egy magyar közösség is hozzájusson bizonyos anyagi keretekhez. Ezeket rendszeresen ki kellett lobbizni, de amikor megvalósultak, jó érzés volt tapasztalni, hogy a mi közösségünk is támogatásokhoz, fejlesztési alapokhoz juthatott.
– Negatív emlékei vannak-e?
– Egyértelmű, hogy e munka nagyon sok őrlődéssel is járt, hiszen gyakran metsző ellenszélben kellett dolgozni. A szélsőséges erők állandóan azon dolgoztak, hogy megakadályozzák a természetesnek tűnő jogainknak a gyakorlását. Az identitás megőrzésére, az örökségünk megóvására tett erőfeszítéseink közben minden szalmaszálba belekötöttek. Feljelentettek, amiért az iskolai ünnepségen magyar zászló is volt, mindent megtettek a lejáratásunk érdekében. Voltak viszont olyan esetek is, amikor helyben, felfelé próbáltuk megmagyarázni, hogy bizonyos dolgokat mi hogyan látunk, az elképzeléseink miért jók nekünk. Az RMDSZ felső vezetése másképp látta bizonyos dolgainkat, amelyekről elmagyaráztuk, miért jók a helyi magyarságnak. Törekvéseink soha nem voltak öncélúak, hiszen az eredményeink attól függnek, hogy 10%-os arányban kivel lépünk koalícióra. Ha a magunk 2 szavazatával támogatunk valakit elképzeléseinek a megvalósításában, az is támogat minket a céljaink elérésében. Olykor keserű volt számunkra, hogy az igazunkat felfelé nehéz volt elfogadtatni. Ezzel együtt, úgy érzem, hogy a helyi döntéseink, az együtt gondolkodásaink eredményeseknek bizonyultak, megvolt a hozadékuk. Mert ha valahol számunkra megürül egy szék, nem az a fontos, hogy valaki beleülhessen, hanem az, hogy onnan mit tud nekünk hozni?
Megcsappant képviselettel is eredményt
– Az sem lehetett előny, hogy miközben az 1990-es évek elején 4, jelenleg 2 képviselőnk van Arad Város Tanácsában.
– Természetesen, legfontosabb a képviseltnek az erőssége, mert bármilyen egyezségben lényeges dolog, hogy a felek milyen pozíciókat képviselnek, birtokolnak egy-egy testületben. Az 1990-es években szenátorunk, parlamenti képviselőnk volt, a megyei tanácsban 5, míg Arad Tanácsában 4 képviselővel rendelkeztünk. Akkor teljesen más pozícióból tudtunk tárgyalni, fellépni egy-egy kényes kérdésben. Mostanában viszont sokkal több munkát kell végeznünk, hogy elismerjék, felvállalják az igényeinket. Mert a megyei tanácsban a 33 képviselőből a mi 2 szavazatunk mellé 15, míg a 23 tagú aradi tanácsban a mi két szavazatunkhoz további 10-re van szükség akaratunknak a keresztülviteléhez. Állandó egyeztetésben vagyunk a partnerekkel, ha eredményt akarunk felmutatni az anyanyelvű oktatási hálózatunknak a fenntartása, kulturális rendezvényeinknek a támogatása, civilszervezeteinknek, egyházainknak a megsegítése területén. A munkánk fontos része, hogy mindig a város érdekét, a fejlesztését, a korszerűsítését képviseljük. Ezen belül azonban, a közösségünk érdekeit mindig prioritással kezeltük. Mindig úgy próbáltunk egyensúlyozni, hogy a mi érdekeink ne szenvedjenek csorbát.
– Mivel magyarázható képviseletünknek a folyamatos csökkenése?
– Ahhoz képest, hogy az 1992-es népszámláláskor a megyében 62 ezer, míg Aradon 30 ezer magyar élt, a legutóbbi népszámlálás szerint a megyében 37, míg Aradon 16 ezer főre csökkent a számunk. Azzal együtt, hogy esetleg valakik kimaradtak a népszámlálásból, tudnunk kell, hogy az erőnk nagyban csökkent, a demográfiai mutatóink nem kedvezőek.
– A politikusok általában hogyan viszonyulnak a sokak által extrának nevezett igényeinkhez?
– Közvetlen, esetleg baráti beszélgetéseken elismerik az igényeinknek a jogosságát, amit azonban nyíltan csak nagyon kevesen vállalnak fel, hivatalosan nem állnak ki mellettünk. A „magyar kártyát” bármikor kijátszhatják. Bármikor, amikor valamit kértünk, hisztérikusan beindult ellenünk a médiakampány. Gondoljunk csak Ion Iliescura és csapatára, akik a rendszerváltás után két és fél hónappal kirobbantották a marosvásárhelyi konfliktust, ahol a securitátés időkre emlékeztető törekvések nyilvánultak meg. Később, az Európai Unióhoz fűzött reményeink, sajnos, nem váltak be. Hasonló nacionalista soviniszta megnyilvánulások tapasztalhatók Szlovákiában is az EU és az EP tudtával, szeme láttára. Ezek ellen csakis egységesen tudunk fellépni, ezért a magyarság egységét mindenképp létre kell hozni, mert az „oszd meg és uralkodj” elv manapság is kiválóan működik. Az egység létrehozásáért elnökségem idején megpróbáltam a Szövetségtől eltávolodott embereket visszahozni, integrálni mindazokat, akik tehetnek valamit a közösségért. Éppen ezért, a bizottságokba már nem csak választmányi tagok kerülhetnek, hanem olyan külsősök is, akik be tudnának kapcsolódni az érdekvédelmi munkába. A szórványra való fokozott odafigyelés céljából, javasoltam a Szórvány Szakbizottság létrehozását, a különleges helyzetben élő magyarok felkarolására.
Újratervezve is csapatban dolgozni
– A hallottak szerint nem könnyű hagyaték vár az utódjára…
– Alaposan átgondoltam a staféta átadását, ami a saját döntésem volt. A kongresszus utáni Újratervezés mottója alatt magam is újraterveztem a teendőket. Arra alapul, hogy továbbra is csapatban dolgozzunk, de a feladatokat meggondoltan el kell osztanunk egymás között. Mert a magam intenzív önkormányzati munkája mellett, önkéntesen ellátni a megyei elnöki tisztséggel járó összetett feladatot számomra nagyon megterhelő munka volt. Ezt megbeszéltem Faragó Péterrel, hogy egy közösen meghozott döntéssel, felelősen adhassam át a stafétát. Úgy érzem, a két mandátumom idején kellő módon elő tudtuk készíteni a váltást. Mert fiatalításra nagy szükség van, egy dinamikusabb, fiatalosabb hozzáállással, megyejárással, fiatalok bevonzásával, az új elnök segítésével dinamizálni lehet a szervezetet. Természetesen, a munka alól én sem vonom ki magamat, a felvállalt önkormányzati munkámat folytatom. Ha pontosan leosztjuk a feladatokat, azt jelenti, több időt tudok Araddal foglalkozni, kijutni a kerületekben lakó magyar közösségekhez. Azzal együtt, hogy Cziszter Kálmánnal csak ketten vagyunk városi tanácsosok, de folyamatosan kapcsolatban vagyunk a kerületek magyarságával.
– A következő helyhatósági választások után vállal-e még egy alpolgármesteri mandátumot?
– Amennyiben az érdekvédelmi szövetség, illetve a helybeli magyarság megbíz e faladattal, illetve a politikai konjunktúra is megfelelő, vállalnám Aradon a további közösségi szolgálatot.
– Ehhez kívánok további energiát és sok sikert! Köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

A Kiss Sándoroktól a megújítandó RMDSZ-ig
Újabb vitatott múltú politikus, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, Kiss Sándor került a DNA hálójába. Tucatnyi cég tulajdonosaként a kilencvenes években színre lépő Kiss korábban sem riadt vissza a törvénytelenségektől. Derzsi Ákos politikustársát is megkérdeztük: milyen jövő várhat a megyei RMDSZ-re?
Huszonnégy órára őrizetbe vette június 2-án Kiss Sándort, a Bihar megyei RMDSZ elnökét és a Bihar megyei önkormányzat alelnökét az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). A táblabíróság ugyan elutasította a letartóztatási kérelmet, helyben hagyta viszont az alapfokon elrendelt 60 napos bírósági felügyeletet. Kiss a vizsgálat ideje alatt nem töltheti be a megyei önkormányzat alelnöki tisztségét.
Az RMDSZ-es politikus ellen a DNA 2014-ben indított bűnvádi eljárást hivatali visszaélés és pénzmosás vádjával. Az ügyészségi közlemény szerint Kiss Sándor és gyanúsított társai törvénytelen eszközökkel mintegy 4,3 millió eurót kaptak azért, hogy bizonyos cégeket kedvező elbírálásban részesítsenek a közbeszerzési pályázatokon. A forgatókönyv minden esetben azonos. A sikeres pályázatot nyert romániai cégek külföldi gyártóktól vásároltak használt gépeket – angliai és amerikai cégeken keresztül – az eredetileg kialkudott árnál sokkal drágábban. Az ügyészség bizonyítékai szerint a többszörös árkülönbözetet a beiktatott külföldi közvetítő cégek Kiss Sándornak és az ugyancsak nagyváradi üzletembernek, Mudura Sándornak fizették ki. A bűnvádi eljárás beindítása után nem sokkal Mudura Sándor meghalt.
A Kiss Sándor előzetes letartóztatását kérő DNA-ügyiratcsomóban többek között szerepel a debreceni Keviép Kft. és a nagyváradi Selina cégcsoport, amelyek összesen 400 ezer euró csúszópénzt fizettek Kissnek, illetve Mudurának, hogy közbeszerzési pályázaton megkaphassanak egy 10 millió eurós munkálatot. A négy pályázó közül az első körben a Keviép a 2. helyen végzett, a bizottság három hónap múlva, 2003 szeptemberében azonban önkényesen felmondta a nyertessel kötött megállapodást, és a háttéralkukat vállaló debreceni céggel írt alá új szerződést. Ezt a Keviép úgy hálálta meg, hogy egy Bojtor Vilmos László nevű vállalkozó Londonban bejegyzett cégén keresztül hozatta be Erdélybe háromszoros feláron az építkezésekhez szükséges munkagépeit. A Keviép a 187 ezer euróért Nagyváradra küldött gépeit saját (!) leányvállalata révén vásárolta meg a közbeiktatott angol cégtől 508 ezer euróért: az ügyészek szerint a különbözet Kiss Sándor zsebében landolt.
Botrányos karrier
A Ceauşescu-rendszerben tűzoltóként dolgozó Kiss Sándor vállalkozói karrierje 1990-ben kezdődött. Ő építette ki az első nagyváradi kábeltelevíziós hálózatot és az első szinkronstúdiót. Azerdely.atlatszo.hu oknyomozó hírportál szerint tulajdonosa, illetve társtulajdonosa volt a Videovox, a Biolact, a Vetrolux, a Pro Idea, a Bioland Bihor, a Stirea, a Softpartner, a Lancelot, az Alexis, a Pădurea Verde, az Autocord és a Press Online Group nevű kereskedelmi társaságoknak.
A nagyváradi Partium Rádió működtetőjeként, majd a Mecénás Alapítvány kuratóriumi tagjaként került szoros kapcsolatba az RMDSZ-szel. 1996–1998 között megyei gazdasági ügyvezető alelnök, parlamenti képviselőjelölt, 1999–2000 között a megyei választmány tagja, a 2000–2004 közötti időszakban a megyei választmány elnöke. 2004 és 2008 között a Bihar megyei közgyűlés elnöke, majd 2008-tól napjainkig a megyei tanács alelnökeként dolgozik. Tizenegy éve az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.
A kilencvenes években a Bihar megyei volt a legerősebb nemzeti elkötelezettségű hazai RMDSZ-szervezet, Tőkés László királyhágómelléki református püspök és a mai ellenzéki (néppárti) politikusok köré csoportosulva. Ezt a beágyazódást változtatta meg Szabó Ödön, a megyei szervezet mai ügyvezetője: a Megyei Képviselők Tanácsában (MKT) az ifjúsági szervezetek 25–30 százaléknyi szavazatát átjátszotta a háttérből keményen nyomuló Kiss Sándor-féle körnek. Akad, aki a ritka vehemenciával lezajló bihari hatalomátvétel mögött román titkosszolgálati módszereket vél felfedezni, mások szerint az új politikai elit egyszerűen megvásárolta a hatalomátvételhez szükséges ifjúsági szavazatok zömét. A bihari RMDSZ-t az új csapat vezetői egyféle közös vállalkozássá alakították át, és aki ezzel nem értett egyet, távozásra kényszerítették.
Korábban is börtönközelben
Kiss Sándornak nem most gyűlt meg először a baja a romániai bűnüldöző szervekkel. Először 1996-ban tartóztatták le pénzmosás vádjával: a gyanú szerint az akkori időszakban igen népszerű bizományi üzletekben mosta tisztára a külföldről, vám nélkül behozott nagy mennyiségű csempészáruját. A bűnüldöző szervek végül ejtették az ellene hozott vádakat. A kilencvenes években kiépített nagyváradi kábeltévés hálózatát akkoriban adta el 2 millió dollárért Teszári Zoltánnak, aki mára megteremtette az ország legerősebb kábeltévés hálózatát, az RCS–RDS cégbirodalmat. Másik ügyészségi nyomozás a tévéstúdiójában forgatott, kiskorúakat is foglalkoztató pornófilmfelvételekért indult ellene, bizonyítékok híján azonban ezt is megúszta: egyik alkalmazottja került rács mögé.
A közvélemény leginkább a nagyváradi Ady Endre Kulturális Központ kapcsán kirobbant botrányból ismerte meg a nevét. A Tőkés László püspöksége alatt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által elnyert 320 millió forintos magyarországi támogatást a 2002-es kormányváltás után a budapesti szocialista kabinet a Kiss Sándor, Mudura Sándor, Biró Rozália és Szabó Ödön által felügyelt Mecénás Alapítványnak utalta át. Az eredeti tervek szerint az Érmindszentre tervezett vallási, kulturális és turisztikai központ helyett az RMDSZ-alapítvány mintegy 300 ezer euró értékben konferenciatermet épített fel Nagyváradon, amelyet később a városi önkormányzattal cserélt el a Léda-házra. Magyar kormányzati forrásokra hivatkozva Tőkés László nemrég nyilvánosságra hozta, hogy a Mecénás Alapítvány nem számolt el a magyar állam fele az 1,3 millió eurós támogatással: a Bihar megyei RMDSZ holdudvarának átutalt 1 millió eurónyi magyar közpénz sorsáról hivatalosan ma sem tudni semmit.
Derzsi Ákos: az RMDSZ-ben sincs visszajelzés
Romániában a közvélemény rossz szemmel nézi a vállalkozó politikusokat, hiszen sok esetben megtörtént, hogy az egyszerre üzletember és politikus saját vállalkozói boldogulásához használta fel a politikusi pálya kapcsolatrendszerét. Kiss Sándor esete is azt bizonyítja, hogy RMDSZ-berkekben sem tudják, hol a két hivatás közötti határ. Derzsi Ákos volt RMDSZ-es államtitkár, nyomdatulajdonos, a Bihar megyei RMDSZ tagja szerint a politikusi és a vállalkozói életpálya nem összeférhetetlen: minden a személyi hozzáálláson múlik. „A régi nagy politikusok nem voltak szegény emberek. És nemcsak azért, mert bárónak vagy grófnak születtek, hanem mert jól menő üzleteik is voltak. Aki sokra vitte, az tudta, hol ér véget a vállalkozás, és hol kezdődik a politika” – fogalmaz Derzsi. Hogy valaki ma jó vállalkozó, nem zárja ki, hogy jó politikus is legyen, hiszen vállalkozóként jobban megismerheti az emberek igényeit, amire politikusként más eszközökkel tud választ adni. A két dolgot azonban – főleg anyagi szempontból – nem szabad összemosni, tartja az RMDSZ-es politikus.
Derzsi szerint a közvélemény azért nézi rossz szemmel az állam és a vállalkozói szféra közötti kapcsolatokat, mert azt tapasztalja, hogy a politikumhoz közel álló vállalkozók gyarapodnak elsősorban. Elég néhány negatív példa a jelenség általánosításához.
Vajon hogyan történhet meg az RMDSZ-ben is, hogy a politikum holdudvarához tartozó vállalkozók egy része gátlástalan üzleti előnyökhöz jut, a pártelit pedig elfogadja ezt? „Ha a vezető erőskezű, karizmatikus személy, nem valószínű, hogy a hozzá közelállók figyelmeztetik. Ha a vezető más típusú, és ezekről a dolgokról őszintén lehet vele beszélgetni, akkor lehet visszajelzés, de ez valójában nem működik sem az RMDSZ-ben, sem a román pártokban. Mi nem vagyunk hozzászokva azokhoz a demokratikus játékszabályokhoz, amelyek ezeket a törvénytelenségeket már a kezdeti fázisban kiszűrnék” – fogalmaz Derzsi Ákos.
A szűk környezet valószínűleg tud a politikusok visszaéléseiről, mégsem tesz semmit ellene. Vagy azért, mert maguk is érdekeltek a törvénytelenségekben, vagy mert nem mernek ellentmondani a vezetőnek. Az RMDSZ igazi gondját Derzsi abban látja, hogy a más véleményt képviselők – akik szólni tudnának –, eltávolodtak a szervezettől, a vezető politikusok velük már nincsenek bizalmas kapcsolatban. Az értelmiség hangsúlyos kivonulásával az RMDSZ-ben olyan űr keletkezett, amit a politikusok képtelenek pótolni. „Ha a látszatot nézzük, a vezetés csapatmunka, de minden attól függ, hogy kinek milyen lehetőségei vannak ebben a csapatban.” Derzsi szerint a csapatból leginkább a különböző szakterületek nagy egyéniségei, az értelmiségiek hiányoznak, akiknek a véleménye nélkülözhetetlen volna. Ezen csak a sokat hangoztatott, lassan elcsépelt szólammá váló megújulással lehetne változtatni. „Az igazi kérdés, hogy mindezt hogyan lehet átvinni? Hogyan lehet embereket visszahozni, vagy egyáltalán bevonni a politikába?” Derzsi Ákos azokban a politizálni vágyó fiatalokban látja a megoldást, akik azonban nem nagyon jutnak lehetőséghez. A kapukat a mainál sokkal tágasabbra kellene tárni.
Nem vitás, a Kiss Sándor vezette Bihar megyei RMDSZ jelentős válságba került. A kivezető utat Derzsi Ákos a Megyei Képviselők Tanácsának összehívásában látja, ahol ezeket a kérdéseket nyíltan és őszintén meg kellene beszélni. Azzal azonban tisztában van, hogy ez azon múlik, mennyire akarják az RMDSZ Bihar megyei vezetői.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Állásfoglalások Ráduly lemondása kapcsán
„Veled vagyunk, Robi!” – ezzel a címmel adott ki rövid közleményt az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsa. Az EMNP követendő példának nevezi Ráduly lemondását.
Mint fogalmaznak, elítélik Ráduly Róbert és Szőke Domokos, Csíkszereda város polgármesterének és alpolgármesterének több hónapja tartó meghurcoltatását. „Tiszteletben tartva döntését, meggyőződésünk, hogy Ráduly Róbert félreállításával Székelyföld egy kiváló polgármesterrel és közösségi vezetővel lett szegényebb. Bízunk ártatlanságukban és abban, hogy az ügy tisztázása után újra együtt tudunk mindannyian Székelyföldért dolgozni" – áll a dokumentumban.
Ráduly Róbert lemondása kapcsán az Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei vezetői is közleményt juttattak el szerkesztőségünkbe. A „Követendő példa” címmel ellátott dokumentumban a következőképpen fogalmaznak: „Üdvözöljük bátorságát és emberileg kitartást kívánunk neki. Ugyanakkor felszólítjuk az összes magyar közéleti személyiséget, aki hasonló helyzetbe kerül: kövessék példáját, helyezzék magukat a választópolgárokkal egy szintre a törvény előtt. Meggyőződésünk, hogy csak egy hiteles, nem zsarolható, erkölcsi- és törvényi támadási felületektől mentes, átlátható politikai képviselettel folytathatjuk eredményesen magyar nemzeti közösségünk útját az önrendelkezés felé. Mert végső soron ez a cél, amelyet egyetlen pillanatban sem téveszthetünk szem elől.”
Székelyhon.ro

Kelemen helyét Szabó vette át
Ellenszavazat nélkül Szabó Árpádot, az RMDSZ tanácsosát választották meg a Maros megyei önkormányzat két hónappal ezelőtt megüresedett alelnöki tisztségébe.
Csütörtök délutántól a Nyárádszeredában élő Szabó Árpád foglalja el a Maros megyei önkormányzat alelnöki tisztségét. Az RMDSZ politikusa, akit a tanácsülésen megjelent 34 képviselő közül 33-an támogattak, a tavasszal lemondott Kelemen Márton helyét vette át. Szabó másodjára tölti be az alelnöki tisztséget, korábban 2008 és 2012 között, Lokodi Edit Emőke elnöksége alatt segítette a testület szintén RMDSZ-es vezetőjét.
Bár Ciprian Dobre megyeelnök titkos szavazást rendelt el, Szabó Árpád megválasztása körül egyetlen kérdőjel sem merült fel. Már Szabó elődje, Kelemen Márton, illetve Brassai Zsombor megyei elnök előrevetítették, hogy annak dacára, hogy a kisebbségben lévő RMDSZ egyetlen román párttal sincs koalícióban, a magyar nemzetiségű alelnök elfogadtatása nem fog akadályba ütközni. A szövetség padsorai közül mindössze Mózes Levente háborgott az újságíróknak, kifogásolván pártja „fiatalítási” politikáját. Mózes Szabó Árpád, illetve egy másik régi-új tanácsos, a csütörtökön beiktatott segesvári Gál Ernő jóval hatvan esztendőn fölüli életkorára célzott.
Szabó Árpád mellett a gazdag tapasztalat és az előző mandátumban kifejtett tevékenység szólt – ezzel érvelt a szavazás előtt kollégája, Csép Andrea is. Megválasztása után a régi és egyben új alelnök megköszönte tanácskollégái bizalmát és megígérte, hogy a választásokig hátramaradt egy évben Maros megye lakosságáért fog dolgozni.
Szabó Árpád a harmadik RMDSZ-es elnök, aki 2012-től errefelé Ciprian Dobre liberális politikus mellett a megye élére kerül. Elődei, Lokodi Edit Emőke és az őt követő Kelemen Márton magánéleti okokra hivatkozva távoztak. Míg a nyugdíjba vonult Lokodi Budapestre költözött, Kelemen a civil életbe tért vissza, ahonnan a politikába érkezett.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Mire készül a megyei elnök?
Újabb RMDSZ-es antidemokratikus akció Maros megyében, Marosvásárhelyen! címmel tett közzé felhívást Vass Levente, a magát belső ellenzéknek nevező csoportosulás vezetője, amelyben a következőket írja: "Az RMDSZ Alapszabályzatával ellentétben, Brassai Zsombor Maros megyei RMDSZ-elnök önkényesen újabb kirekesztésekkel akarja megalakítani a marosvásárhelyi RMDSZ szervezet nem létező választmányát, melynek két éve léteznie és működnie kellene. A marosvásárhelyi szervezetet szétverték. Kirekesztések sorozata és a valós megújulás hátráltatása után ma ismét kizárják a marosvásárhelyieket az átszervezés folyamatából. Felhívom igazgatóink figyelmét, hogy újabb ellentétek szításához használják jelenlétüket. Felhívom a sajtó és média figyelmét, hogy kövessék dokumentálva az ügyet! Köszönöm".
A hír kapcsán kérdeztük meg Brassai Zsombor megyei elnököt: mire is készülnek?
– A paraszti bölcsesség azt tartja, hogy több szem többet lát, avagy sok lúd disznót győz, ennek alapján éreztük szükségét, hogy kiszélesítsük a konzultációt a vásárhelyi RMDSZ keretében. Két éve elkezdődött egy tulajdonképpen felülről irányított újraszervezés vagy átszervezés, amelyik, sajnos, nem tudta létrehozni azt az új szervezeti struktúrát, amely a régit felváltotta volna. Ennek megfelelően ebben a pillanatban 16 jó szándékú önkéntes, ügyvezetői szerepkörrel felruházott kolléga egyengeti a vásárhelyi RMDSZ ügyeit. Azonban ez a kis csapat, ha mégoly lelkes is, nem tud eleget tenni a kihívásnak. Ezért fontosnak tartom, hogy az együttgondolkodás keretét kibővítsük, és tekintettel arra, hogy az alapszabályzat rendelkezik egy úgynevezett választmányi testületről minden szervezeti szinten, arra gondoltam, hogy folytatjuk a felülről irányított átszervezést, és létrehozzuk ezt a döntéshozó vagy döntéselőkészítő testületet, amelynek a megfelelője a megyei TKT vagy az országos SZKT, azokból a tisztségviselőkből, akik már rendelkeznek olyan jogosítványokkal, melyet a közösségtől kaptak.
– A belső ellenzék szerint alapszabályzatellenes…
– A belső ellenzék által megfogalmazott kifogás, mely szerint ez nem felel meg az alapszabályzat által előírt eljárásoknak, beismerem, indokolt. Ennek megfelelően természetesen hajlandó vagyok átnevezni ezt a testületet, illetőleg pusztán csak konzultatív együttgondolkodásra kérem az illető tisztségviselőket, mert fontosnak tartom, hogy ne maroknyi ember hozzon hatvanezer vásárhelyi magyart érintő döntéseket, hanem minél szélesebb körben, minél demokratikusabb módon történjen az együttgondolkodás.
– Miért nem jutott hamarabb eszükbe, hiszen az ominózus választás óta több év telt el, és mintha nem is létezne vásárhelyi szervezet.
– Az idén februárban félidőhöz érkezett a vásárhelyi szervezet, mostanig, bizalmat szavaztunk ennek a különben lelkes csapatnak, hogy az átszervezést megejti, ami nem sikerült. Ezt tudomásul vettük, nyíltan és nyilvánosan is beszéltünk erről, felvállaltuk a kudarcot, de nem néztük tétlenül, hogy ilyen sikertelenségbe keveredtünk, lépni kellett. Ennek most jött el az ideje, hiszen türelemmel próbáltuk a szervezetet újragondolni, újraszabni. Nem sikerült, belátjuk. Ezért egy újabb lépéssel próbálkozunk. Azt gondolom, az lenne kifogásolható, ha továbbra is tétlenül ülnénk, és afölött fanyalognánk, hogy milyen lehetetlen helyzetbe kerültünk, hogy mekkora közömbösség, mekkora bizalmatlanság vesz körül bennünket, és nem lehet tenni semmit. Nem hiszem, hogy az emberek azt várnák tőlünk, hogy karba tett kézzel üljünk, és majd jövőre, a választások előtt hamar leüljünk az asztalhoz, és eldöntsük, hogy kik lesznek a tanácsos- és a képviselőjelöltek. A bizalmat akkor nyerjük vissza, ha ezeket a kérdéseket szélesebb körben megbeszéljük.
– Ez így rendben is van. De az előbb azt mondta, igaza van az említett levél írójának, és azért, hogy ne legyen alapszabályzat-ellenes, nem választmánynak, hanem konzultatív testületnek fogják nevezni. Viszont a választmányt, amit az eredeti terv szerint akartak létrehozni, a küldöttgyűlésnek kellene megerősítenie, hitelesítenie...
– A konzultatív testületet létrehozhatja a vásárhelyi szervezet elnöksége, anélkül, hogy erre a közgyűlés rábólintana. A gond az, hogy mivel nem jött létre az új struktúra, alapszabályzat szerinti közgyűlést is nehéz lenne összehívni. Éppen a belső ellenzék volt az, amely kifogásolta a közgyűlés legitimitását két évvel ezelőtt. Meggyőződésem, hogy ha most összehívnánk azt a közgyűlést, azt a tagságot, amely akkor bejelentkezett az RMDSZ-be, ugyanolyan kifogásokkal szembesülnénk. Azt hiszem, hogy egy évvel a választások előtt oktalanság lenne alapszabályzati vitákba keveredni. A lényeg, hogy minél szélesebb körben konzultáljunk.
– Térjünk vissza az elejéhez: a kérdés onnan indult, hogy megjelent a belső ellenzék vezetőjének a felhívása, hogy újabb antidemokratikus akcióra készülnek. Milyen keretben hozzák létre a tervezett testületet, mert erről a levél előtt sem a sajtónak, sem a közvéleménynek nem volt tudomása.
– Ez egy belső szerveződés, a tisztségviselők, akiket meghívtunk, az RMDSZ támogatásával töltik be tisztségüket, és én azt gondolom, hogy nem kellene különösképpen nyilvánosan megejteni. Természetesen senkit sem zárunk ki, csakhogy nyilvánvaló, elsősorban az RMDSZ tisztségviselői állományával próbáljuk összehangolni a munkát.
– Mikor és hol tervezik megtartani ezt az "akciót"? Vagy titok?
– Nem tartjuk titokban, egyébként hétfőn tervezzük megtartani, elküldtük a meghívókat. Ez a felvetés például Pokorny Lászlótól származik, aki korábban a vásárhelyi választmányban volt. Tulajdonképpen az ő ötletét karoltam fel, és gondoltam újra, vele is konzultálva. Nyilván most már ő is felveti a szabályosság kérdését, de igazából ezt a kezdeményezést már egy széles körű együttgondolkodás előzte meg, megpróbálunk eleget tenni a kihívásoknak. Hogy a belső ellenzék ezt kifogásolja, megértettem, másképp csináljuk.
Egyébként fontosnak tartom megjegyezni, hogy amikor a belső ellenzék megkeresett minket, hogy helyet kérnek a vásárhelyi RMDSZ-ben – tulajdonképpen így lehetnének legitim módon belső ellenzék, mert mindaddig, amíg a vásárhelyi RMDSZ-ben nem vállalják az aktív szerepet, addig csak külső ellenzékként tudom minősíteni őket –, természetesen nyitott kapukkal fogadtuk őket, feladattal járó tisztségeket ajánlottunk a vásárhelyi szervezetben. Sajnálatos módon a feladatokkal járó tisztségeket nem fogadták el, kitartóan a kongresszusi mandátumoknak a felét kérték, ami enyhén szólva túlzás volt, de főleg érthetetlen.
A pálya széléről könnyű bekiabálni, de nem sokat segít a vásárhelyi magyarságon. Különösen nem most, amikor hosszú évek után a vásárhelyiek kérésére összekovácsoltuk a politikai egyezséget, a három párt együtt hirdette meg azt az előválasztást, amely demokratikus körülmények között fogja kiválasztani a vásárhelyi magyarok polgármesterjelöltjét, s ezzel tulajdonképpen kezdetét veszi egy formális politikai együttműködés, megszünteti a torzsalkodást és a szétszavazást. Ilyen körülmények között feszültséget szítani, úgy gondolom, társadalmi bűn.
– Mondta, hogy 16 ügyvezető alelnöke van a városi szervezetnek. Nem túlzás ez egy kicsit, hiszen a legutóbbi SZKT az országos szervezetnek hét ügyvezető alelnököt szavazott meg. Visszásan hangzik, és a tagság száma sem indokolja.
– Hát ügyvezető alelnököknek nevezik magukat. Azt gondolom, nehéz lenne kifogásolni ezeket a tisztségeket, mivel ezek az emberek – ugyanúgy, ahogy a régiek – teljesen önkéntesen dolgoznak. Ők kell megszervezzék a mozgósítást, azokat a rendezvényeket, ahol a közösséget tovább építik, ők kell megszervezzék a szervezet kommunikációját és így tovább. A 16 nem hogy sok, kevés. Hiszen korábban, mikor a vásárhelyi RMDSZ-nek 13 körzete működött, nem 16, hanem 13-szor legalább tíz, ha nem több, tehát akár 200 tisztségviselő is volt.
– Csakhogy éppen ez az, most nem működik.
– Nem működik, nem jött létre a városi szervezet új struktúrája.
– Tehát csak elnök és alelnökök vannak. Tagság?
– Igen, van egy ügyvezető elnökség, amely felvállalja a közügyekért a felelősséget. Kérdem én, ha ez nincs, akkor ki van? Lehet bírálni, és kell is, mert jót tesz, most is jót tesz. De csak az a kérdésem, hogy ha ők nem, akkor ki? Mert még soha nem láttam, hogy a különböző ellenzékek valamit tettek volna az RMDSZ céljaiért. Egy folyamatosan aláaknázó törekvésről van szó, ami kontraproduktív, most, amikor pozitív irányt vett a vásárhelyi magyar közélet. A külső ellenzék vállalta az összefogást, a belső ellenzék, úgy tűnik, nem.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Ráduly még nem tudja, mihez kezd, Szőke dolgozna
Ráduly Róbert szerint a lemondási nyilatkozatában említett szekus világot a parlament tudja megszüntetni. A tisztségétől megváló csíkszeredai polgármester és Szőke Domokos alpolgármester a csütörtöki tárgyalás után nyilatkozott a Csíki Hírlapnak.
„Nehéz döntés volt, amikor a népszerű, mondhatjuk azt, hogy könnyed képviselőséget városvezetői minőségre váltottam, de a közösséggel szemben tartoztam azzal, hogy megmutassam, nemcsak a szavak szintjén értek a dolgokhoz, hanem a gyakorlatban is, és városvezetőként is, gyakorlatilag a Székelyföldön létező legkomolyabb tisztségben is helyt tudok állni. Az elmúlt másfél hónap visszajelzései, bátorításai, amit ezúton is nagyon köszönök, igazolták az elmúlt tizenegy év munkáját. Az a tény, hogy a hazug kiszivárogtatások ellenére sem tudták a közvélemény szimpátiáját megtörni, ez mindent elmond, és a legnagyobb fizetség, amit kaphattam" – értékelt Rádult Róbert.
A város számára fontosnak nevezte Szőke Domokos visszatérését. „Ahhoz, hogy az elmúlt tizenegy év kiteljesedjen, nagyon kellene a polgármesteri hivatalban levő embereknek dolgozniuk, és Szőke Domokos alpolgármester nagyon gyorsan vissza kellene kerüljön a polgármesteri hivatalba, hogy folytathassa munkáját. A legfontosabb feladat ez, arra a rendkívül intenzív és részletes tevékenységre, amit ő kifejt, most nagy szükség van" – vélekedett.
Ráduly: egészség legyen, a többit majd meglátjuk
Ráduly szerkesztőségünkhöz is eljuttatott lemondólevelében ártatlannak vallotta magát, de becsületbeli ügynek tartotta a lemondást. „Ráduly Róbertet meg lehet, és amint azt az utóbbi hetek, hónapok eseményei mutatják, meg kell hurcolni elveiért és kiállásaiért, Csíkszeredát és annak polgármesterét azonban nem. (…) Azzal a meggyőződéssel búcsúzom, hogy a felelősen gondolkodó polgároknak köszönhetően a szekusvilágnak is vége lesz egyszer” – utalt arra, hogy az ellene folyó eljárást a Szekuritáté kommunista politikai rendőrség eljárásaival rokonítja.
Csütörtökön munkatársunk arra is rákérdezett, szerinte mikor lesz vége a lemondási nyilatkozatában említett szekusvilágnak. Ráduly azt mondta, rajta eddig sem múlt, és ezután sem fog múlni, de ehhez még egyre több embernek dolgozni kell, és a kérdés kulcsa a parlamentben van. „Remélem, hogy nagyon gyorsan lesz egy olyan parlament, amely a sarkára áll, és ezt a visszaélésekkel és karhatalmi kiskirályokkal teletűzdelt, egyre jobban elburjánzó világot visszanyesik, és visszaadják az embereknek" – mondta. Arra a kérdésünkre, hogy mihez kezd ezután, azt válaszolta, még nem tudja, de „egészség legyen, és a többit majd meglátjuk".
„Azért kértem korábban többször is, hogy engedjenek vissza dolgozni, mert európai uniós finanszírozású beruházások vannak folyamatban a városban, amelyeket határidőre el kell végezni. Erre a válasz az volt egyik esetben, hogy osszák le a hivatalon belül, utoljára pedig visszakérdeztek: azt hiszem, hogy ezt csak egyedül én tudom megoldani?” – részletezte Szőke Domokos a tárgyalás után.
Az alpolgármester csütörtökön a törvényszéken kapta vissza az otthonában tartott házkutatás során lefoglalt számítógépet és mobiltelefont, amelyeket meg is mutatott nekünk – a telefont tartalmazó lepecsételt csomag például teljesen érintetlennek tűnt.
Elítéli az RMDSZ az elöljárók „meghurcoltatását”
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a Krónika kérdésére csütörtökön azt mondta, nem ért egyet Ráduly lemondásával, s a volt csíkszeredai polgármestert, mint mindenki mást, az ítélethirdetésig megilleti az ártatlanság vélelme.
Kelemen Hunor kifejtette: Ráduly Róbert hetekkel ezelőtt kilátásba helyezte lemondását, ő azonban nem támogatta ezt az elképzelést, és Kiss Sándortól, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es alelnökétől sem várja el, hogy lemondjon. Elmondta: reméli, rövid idő alatt lezajlik a bírósági eljárás és a volt csíkszeredai polgármester tudásának, tapasztalatának ismét hasznát veszik, ugyanis számítanak rá.
Az RMDSZ székelyföldi önkormányzati tanácsa egyébként csütörtökön közleményben ítélte el a Ráduly Róbert és Szőke Domokos „több hónapja tartó meghurcoltatását”. A tanács meggyőződését fejezte ki, hogy „Ráduly Róbert félreállításával, a Székelyföld egy kiváló polgármesterrel és közösségi vezetővel lett szegényebb”.
EMNP: követendő példa
Ráduly Róbert lemondása kapcsán az Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei vezetői is közleményt juttattak el szerkesztőségünkhöz. A Követendő példa címmel ellátott dokumentumban üdvözlik az elöljáró bátorságát, ugyanakkor felszólítanak minden olyan magyar közéleti személyiséget, aki hasonló helyzetbe kerül, hogy „kövessék példáját, helyezzék magukat a választópolgárokkal egy szintre a törvény előtt”.
„Meggyőződésünk, hogy csak egy hiteles, nem zsarolható, erkölcsi- és törvényi támadási felületektől mentes, átlátható politikai képviselettel folytathatjuk eredményesen magyar nemzeti közösségünk útját az önrendelkezés felé. Mert végső soron ez a cél, amelyet egyetlen pillanatban sem téveszthetünk szem elől” – fogalmaz a dokumentum.
Amint arról beszámoltunk, szabadlábon védekezhet az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vádjai ellen Ráduly Róbert, Csíkszereda lemondott polgármestere – döntötte el a Hargita megyei törvényszék csütörtökön. A törvényszék ugyanakkor 60 napos bírósági felügyeletet rendelt el Szőke Domokos csíkszeredai alpolgármester ügyében. A végzés még nem jogerős, fellebbezhetnek ellene a felek.
Ráduly Róbertet háromrendbeli hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel, Szőke Domokos alpolgármestert pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolja a DNA. A vádhatóság azt tekinti hivatali visszaélésnek, hogy a vádlottak jogtalan hasznot szereztek maguknak vagy másnak. Az elöljáróknál április 29-én tartott házkutatást a DNA, majd korrupciós bűncselekmények gyanújára hivatkozva őrizetbe vette őket.
Sértett fél az ortodox püspökség
A hivatali visszaéléssel vádolt csíkszeredai elöljárók büntetőperében egyébként sértett félként szerepel a Hargita és Kovászna Ortodox Püspöksége is – derül ki a dosszié interneten elérhető adataiból. A püspökség perbeli minősége azzal a vádponttal hozható összefüggésbe, hogy a polgármester a műemlékvédelmi szempontok mellőzésével állított ki építési engedélyt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai épülete felújítására.
A Sapientia épülete ugyan nem műemlék, de a szomszédságában áll egy 1930-ban épített görög katolikus kis templom, melyet jelenleg az ortodox egyház használ.
Babos Krisztina, Kovács Attila
Krónika (Kolozsvár)

Nem ért egyet Ráduly lemondásával Kelemen Hunor
Nem ért egyet Ráduly Róbert lemondásával Kelemen Hunor, aki szerint a volt csíkszeredai polgármestert, mint mindenki mást, az ítélethirdetésig megilleti az ártatlanság vélelme – idézte a politikust a Székelyhon. Az RMDSZ szövetségi elnöke csütörtöki szatmárnémeti sajtótájékoztatóján elmondta, értelemszerűen Kiss Sándortól, a Bihar megyei tanács alelnökétől — aki ellen Rádulyhoz hasonlóan vádat emelt az ügyészség — sem várja el, hogy lemondjon tisztségéről. A csíkszeredai polgármester ügye kapcsán Kelemen Hunor kifejtette: Ráduly Róbert hetekkel ezelőtt kilátásba helyezte lemondását, ő azonban nem támogatta ezt az elképzelést. Elmondta: reméli, rövid idő alatt lezajlik a bírósági eljárás, és a volt csíkszeredai polgármester tudásának, tapasztalatának ismét hasznát veszik, ugyanis számítanak rá.
maszol/szekelyhon.ro

Kelemen Hunor: ne csak külföldi ajánlólapként használja Románia a kisebbségek jogait
Kelemen Hunor szerint a Romániában élő nemzeti közösségek nem érhetik be azzal, hogy értékeiket csupán ajánlólapnak” tekintsék, amely az ország előnyös külföldi megítélését segíti elő.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a ruszinok világkongresszusán mondott köszöntő beszédet pénteken az erdélyi Déván. Amint az RMDSZ sajtószolgálata közölte, Kelemen Hunor sérelmezte, hogy a kisebbségi közösségek jogállására vonatkozó 2006-ban beterjesztett törvénytervezetet azóta sem fogadta el a román parlament.
Nem akarjuk magunkat szüntelenül azokhoz az országokhoz hasonlítani – és mások se hasonlítsanak minket ezekhez –, ahol az őshonos közösségek helyzete rosszabb, mint a miénk. Nem ez a fejlődés szabálya” - idézte Kelemen Hunort az RMDSZ közleménye. Az elnök úgy vélte, 2007 óta lelassult Romániában a kisebbségek védelmét szolgáló törvénykezés.
Kelemen Hunor elmondta a ruszin világkongresszus résztvevői olyan európai történelmi régió vendégei, amely évszázadok óta a multikulturalitás otthona, hiszen Erdélyben él a húsz romániai kisebbségi közösség tagjainak zöme.
„Itt, Erdélyben, nem létezett és ma sem létezik más út, mint az etnikai, nyelvi, kulturális és vallásos sokszínűség tiszteletének útja” – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki szerint ezt a hagyományt szeretnék az itt élő kisebbségek továbbvinni. Hozzátette, az RMDSZ a ruszin közösség partnere kíván lenni minden olyan ügyben, amely a két közösség javát, szülőföldjén való tisztességes megélhetését, boldogulását szolgálja.
A ruszinok tizenharmadik világkongresszusára Csehországból, Horvátországból, Lengyelországból, Magyarországról, Szerbiából, Szlovákiából és Ukrajnából érkeztek a közösség képviselői.
MTI

Partnerség a ruszinokkal
A Romániában élő nemzeti közösségek nem érhetik be azzal, hogy értékeiket csupán „ajánlólapnak” tekintsék, amely az ország előnyös külföldi megítélését segíti elő – mondta tegnap Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Déván, a ruszinok tizenharmadik világkongresszusán tartott köszöntőbeszédében.
Az eseményre Csehországból, Horvátországból, Lengyelországból, Magyarországról, Szerbiából, Szlovákiából és Ukrajnából érkeztek a ruszin közösség képviselői. Kelemen Hunor elmondta, az RMDSZ a ruszinok partnere kíván lenni minden olyan ügyben, amely a két közösség javát, szülőföldjén való tisztességes megélhetését, boldogulását szolgálja. Kifejtette: 2007 óta lelassult Romániában a kisebbségek védelmét szolgáló törvénykezés, de a kisebbségek feladata garanciákat követelni annak érdekében, hogy a demokrácia első tizenhét évében megszerzett jogaik ne csak papíron létezzenek, és ezek ne vesszenek el a bürokrácia homályában. Továbbra is várat magára annak a kisebbségi közösségek jogállására vonatkozó törvénytervezetnek az elfogadása, mely 2006 óta rostokol a parlament asztalán.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Félretájékoztatták a királyi családot
Július elején visszatér a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre tájékozódni a román királyi ház képviselője, miután az egyetem magyar tagozata és Borbély László RMDSZ-es képviselő arról tájékoztatta, hogy egy hónappal ezelőtt történelemhamisításhoz asszisztált a királyi család.
Május 18-án Margit hercegnő és Radu herceg jelenlétében tartottak királyi napot az egyetemen és avattak emléktáblát az épület falán a következő szöveggel: „I. Mihály, Románia királya írta alá 1945-ben a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem megalapításáról szóló törvényerejű rendeletet.” Az egyetem magyar tagozata levélben, Borbély László személyes megbeszélésen tájékoztatta a királyi családot a magyar álláspontról. Elmondták: Mihály király kolozsvári magyar tannyelvű egyetem létrehozásáról rendelkezett 1945-ben, mely a Bolyai Tudományegyetem nevet vette fel. A Bolyai-egyetem orvosi karát azért kellett Marosvásárhelyre költöztetni, mert a kolozsvári román egyetem – a királyi rendeletet megszegve – nem fogadta be a magyar egyetem gyakorlati képzését a klinikáira. A marosvásárhelyi magyar tannyelvű orvosi egyetem 1958-ban vált ki a Bolyai Tudományegyetemből és kapott önálló jogi státust, a román tannyelvű oktatás csak 1962-ben indult az intézményben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ruszinok világkongresszusa Déván
Az RMDSZ a ruszinok partnere kíván lenni minden olyan ügyben, amely a közösség javát, szülőföldjén való tisztességes megélhetését, boldogulását szolgálja – hangsúlyozta Kelemen Hunor június 19-én, pénteken a ruszinok Déván megszervezett tizenharmadik világkongresszusán elmondott beszédében, amelyben üdvözölte a ruszin közösség szomszédos országokból – Csehországból, Horvátországból, Lengyelországból, Magyarországról, Szerbiából, Szlovákiából és Ukrajnából – érkezett képviselőit. Hozzátette: az esemény meghívottjai olyan európai történelmi régió vendégei, amely évszázadok óta a multikulturalitás otthona, hiszen itt él a húsz romániai kisebbségi közösség tagjainak zöme.
– Itt, Erdélyben, nem létezett és ma sem létezik más út, mint az etnikai, nyelvi, kulturális és vallásos sokszínűség tiszteletének útja, hiszen embertársunkat becsülni azt is jelenti, hogy ismerjük, elismerjük és becsüljük annak a közösségnek az értékeit, amelyből származik – jelentette ki az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor a kisebbségi közösségek és a többségi társadalom közötti párbeszédet nevezte meg az utóbbi negyedszázad leghatékonyabb képviseleti eszközeként. Kiemelte: az értékalkotó nemzetközösségek hozzájárultak az ország gyarapításához, ezért sem érhetik be azzal, hogy ezeket az értékeket pusztán csak szórólapok szlogenjeiként, képes albumokban, nemzetközi konferenciák megszervezésekor, illetve az ország előnyös külhoni ajánlólapjaként használják fel.
Szabadság (Kolozsvár)

Csoma Botond a megyei RMDSZ új elnöke
Kétszáznégy igen és negyvenegy ellenszavazattal lett az RMDSZ Kolozs megyei elnöke Csoma Botond, aki egyedül pályázta meg ezt a tisztséget.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöksége csak a következő Megyei Küldöttek Tanácsának (MKT) ülésén kristályosodik ki, amikor eldől, hogy ki lesz az oktatási, a kulturális, az önkormányzatokért, illetve a helyi szervezetekért felelős alelnök, illetve három régiós alelnök. Mivel az ülés végére az alapszabály módosításához szükséges kvórum már nem volt, ezt a napirendi pontot elhalasztották. Lapzárta után dőlt el az is, hogy kik lesznek a Szövetségi Képviselők Tanácsánal (SZKT), az MKT-nak, a Kulturális Autonómia Tanácsnak (KAT) és a különféle szakbizottságoknak a tagjai. Csoma bemutatkozó beszédében elmondta: meg kell győzni a Kolozs megyei magyarságot, hogy a választások célja nem az, hogy egyesek pozícióba kerüljenek.
Szabadság (Kolozsvár)

Sütő Andrásra emlékeztek Marosvásárhelyen
Sütő Andrásra (1927. június 17.–2006. szeptember 30.) a politikus íróra, a közszereplőre emlékeztek szombaton Marosvásárhelyen. A Sütő András Baráti Egyesület délután megkoszorúzta a református temetőben az író síremlékét, majd este a Bernády Házban tartottak megemlékező rendezvényt.
Ha élne, 88 éves lenne, mondta Demeter József, szászrégeni református lelkipásztor, a Sütő András Baráti Egyesület alapító tagja és jelenlegi elnöke, akit rokoni szálak is fűztek az íróhoz: édesanyja és Sütő András édesanyja testvérek voltak.
A megemlékezés filmvetítéssel kezdődött. A filmvásznon Sütő András 1990. február 10-i beszéde elevenedett meg, amikor a gyertyás-könyves tüntetésen százezer marosvásárhelyi menetelt némán végig a városon az anyanyelvű oktatás, a nemzeti kisebbségeket illető jogok érdekében. Aztán megrázó filmkockák követték egymást, véres arcú emberek, románok és magyarok, akik közül egyeseket a helyi pópa biztatott, hogy jöjjenek Marosvásárhelyre rendet rakni a magyarok között, míg mások bízva az igazságszolgáltatásban, vagy az adott szóban, áldozattá váltak. Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ egykori alapító tagja emlékezett 1989. novemberére, amikor András-napozni menet szekusok őrizték az író házát, vagy arra, hogy „1989 karácsonyán Sütő Andrást közfelkiáltással választottuk meg a frissen megalakult RMDSZ elnökének” – idézte Kincses, majd kitért arra is, hogy miért vált a támadások célpontjává az író, például az 1990. február 10-én szervezett tüntetés miatt. .
A politikai szerepvállalás és a közéleti elkötelezettség nem választható szét Sütő Andrásnál – mutatott rá Markó Béla, aki azt a kérdést is megfogalmazta, hogy „valóban visszük-e tovább a Sütő, vagy a hozzá hasonlóan gondolkodó, romániai magyar értelmiségiek hagyatékát”? Három személyt említett példaként: Király Károlyt, aki egy sajátos életpályát futott be a pártfunkcionáriustól az ellenállóig, Domokos Gézát, aki a moszkvai egyetemtől jutott el egészen a Kriterion Könyvkiadó működtetéséig, amely az erdélyi magyarság kulturális és identitás-megtartó intézménye volt évtizedekig, illetve a harmadik értelmiségi Sütő András volt, akinek közéleti szerepvállalását az írói munkásságától szétválasztani nem lehet.
Az Anyám könnyű álmot ígér című könyve például mérföldköve volt az egész romániai magyar irodalomnak és közgondolkodásnak, az értelmiségi magatartásnak: egy nemzedéknek az illúziókkal való leszámolása volt ez a könyv. Áldozatot vállalni, lázadni, szembefordulni a hatalommal, vagy lemondani a határozott célokról – az volt akkor a kérdés, amit az értelmiségiek önmaguknak feltehettek. Aztán 1989. decemberben ugyanezekkel a dilemmákkal szembesültek, akik politikai szerepet vállaltak, vagy azok, akik hozzá akartak járulni a társadalmi változásokhoz. Sütő András nagyon radikális gondolkodó értelmiségi volt, aki nem fogadott el kompromisszumokat ami a célokat illette – mutatott rá Markó, mulasztásnak nevezve azt, hogy „félbehagytuk az alkotói pályának a kultuszát” és itt Sütő mellett Székely Jánosra is utalt, aki ugyan közéleti szerepet nem vállalt, de irodalmi köntösben küzdött az igazságért, vagy Kós Károlyra, aki Trianon után hazatért Erdélybe és nem Budapestet választotta, valamint Bánffy Miklóst is megemlítette, aki 1926-ban tért haza Erdélybe.
„Arról nincs szó, hogy az értelmiségi embernek politizálnia kell, de bele kell szólni és életben kell tartani ezeket a példákat” – summázott Markó Béla. Végül Szélyes Ferenc színművész osztotta meg a Sütővel kapcsolatos élményeit, majd Lázok János, a Sütő András monográfia készítője – mert sokat tett azért, hogy Sütő életműve ne merüljön feledésbe – vehette át a Sütő András Baráti Egyesület díját, egy Hunyadi László által készített bronzplakettet az író portréjával. Az ünnepi hangulathoz hozzájárult Zágoni Előd gordonkaművész is, aki Bach-tételeket játszott.
A megemlékezés vasárnap Sütő András szülőfalujában, Pusztakamaráson folytatódott ünnepi istentisztelettel, a szülői ház meglátogatásával, valamint egy temetői sétával az író szüleinek sírjához.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Cserkészavatás és főzőverseny Gelencén
Gelencén tizenhatodszor szerveztek falunapokat a hétvégén. A kétnapos rendezvény két kiemelkedő eseménye a tegnapi cserkészavatás és a főzőverseny volt.
A Bereczi István római katolikus plébános által celebrált tegnapi hálaadó szentmise után a Szent Imre-templom előtt cserkészavatást tartottak, melyen a helybeliek mellett kézdivásárhelyiek és torjaiak is jelen voltak. Ilyés Botond parancsnok négy jelöltet avatott cserkésszé, tizennégyen megerősítették fogadalmukat. A templomtól a tömeg a Jancsó Benedek-iskola melletti térre vonult. Ott a közönség megtekintette a Tanulók Klubjának fúvószenekara és több mazsorettcsoportja által bemutatott műsort. Cseh József polgármester többek között a községben zajló beruházásokról szólt. Közben a művelődési otthon udvarán nyolc csapat nevezett be a főzőversenyre, amelynek győztese a Lila Akác Egyesület, a második az RMDSZ–Hárit csapata, harmadik Salamon Imre lett. A juhászok csapata idén ötméteres feltűrt túrós puliszkát készített.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Borbély László és Biró Rozália tanú a Kiss-ügyben
Két ismert RMDSZ-es politikus, Borbély László volt környezetvédelmi miniszter és Biró Rozália szenátor, volt nagyváradi alpolgármester neve is felbukkan a Bihar megyei közgyűlés korrupcióval vádolt alelnöke, Kiss Sándor elleni vádiratban. A dossziéból kiderül: a két politikus tanúként szerepel az ügyben.
A dossziéból pénteken nyilvánosságra került egy 2009. november 24-én elhangzott, lehallgatott telefonbeszélgetés jegyzőkönyve, amelynek során Borbély és Biró a Kiss-ügyben érintett debreceni Keviép cég támogatásáról tárgyalt.
A beszélgetés során Biró arról tájékoztatja Borbélyt, mindent megtesz annak érdekében, hogy a nagyváradi önkormányzat jóváhagyjon bizonyos kifizetéseket a város hulladéktárolóját üzemeltető Keviépnek. A nyomozati anyag szerint Biró is azon személyek közé tartozik, akik Kissel együtt a Keviép érdekében tevékenykedtek.
Borbély és Biró beszélgetése
Borbély: Szervusz Rozi! Elfelejtettem szólni. Felhívott ez a Miklóssy Feri, hogy választ kell küldenetek a pénzügyminisztériumhoz bizonyos kifizetésekkel kapcsolatban. Tudod, azok a…
Biró: Igen, tudom. Beszéltem vele tegnap délután. És abban maradtunk, hogy pénteken jön, megírjuk… Borbély: Rendben. Biró: És úgy csináljuk, hogy előbb Bolojan orra alá dugjuk (Ilie Bolojan nagyváradi polgármester – szerk. megj.), aki nem akarja aláírni. Ha nem akarja, akkor majd, ha távol lesz, az első napon aláírom én. Hát, ez van.
„A nyomozás során arra a következtetésre jutottunk, hogy a debreceni Keviép Kft.-t a vádlotton, Kissen kívül az általa irányított csoport más tagjai is támogatták (…), köztük Biró Rozália Ibolya tanú is, aki 2002 és 2012 között Nagyvárad alpolgármestere volt, Kiss üzlettársa, és politikai alárendeltje” – áll a dossziéban.A vádirat szerint Kiss számos üzleti ügyét Birón keresztül, az akkori alpolgármester támogatásával intézte.
Mint arról beszámoltunk, Kiss ellen csütörtökön emelt vádat az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). A politikust négyrendbeli pénzmosással, hivatali visszaéléssel, csúszópénz elfogadásával, és befolyással való üzérkedéssel vádolják.
Az RMDSZ Bihar megyei elnöki tisztségét is betöltő politikus-vállalkozó mellett az ügyészség vádat emelt több romániai és magyarországi üzletember ellen is, akiket pénzmosással és egyéb bűncselekményekkel vádolnak.
Az ügyészség által leírt bűncselekmények egyikének Magyarországra nyúlnak a szálai. A DNA szerint a debreceni Keviép Kft. Kiss Sándor lefizetésével nyert megbízást 12 évvel ezelőtt a nagyváradi környezetkímélő szemétlerakó megépítésére.
A vádhatóság állítása szerint a Keviép egy londoni közvetítőn keresztül adta el a munkagépeit romániai leányvállalatának, az East Bau Construct Kft-nek. A londoni közvetítő cég 187 ezer euróért vásárolta, és 500 ezer euróért adta tovább a munkagépeket. A debreceni cég könyveléséből így kivont pénzből 300 ezer euró készpénzben jutott el Kiss Sándorhoz – állítja a DNA.
A DNA közleménye szerint két másik esetben is ugyanezt a sablont alkalmazták. Romániai cégek építkezésben használt gépeket és anyagokat vásároltak nyugat-európai gyártóktól. Noha közvetlenül alkudtak az eladóval, az üzletet angliai és amerikai cégeken keresztül kötötték meg, amelyeknek több százezer euróval többet fizettek a kialkudott árnál.
Az árkülönbözetet az ügyészség állítása szerint valamennyi esetben a beiktatott angliai és amerikai cégek tulajdonosa készpénzben vette fel, és fizette ki Kiss Sándornak. A csúszópénz ellenében a bihari politikus kedvező elbírálást biztosított a különböző közbeszerzési eljárásokon.
Kiss Sándort azzal is vádolja az ügyészség, hogy 2004 és 2008 között 3,2 millió euró csúszópénzt kért és kapott egy üzletembertől annak a kijárásáért, hogy a nagyváradi hőerőmű az illető cégétől vásárolja a szenet. Ebben az ügyben maga a csúszópénzt fizető üzletember tett feljelentést. Kiss Sándor ügyét évek óta vizsgálja az ügyészség. A politikust június elején 24 órára őrizetbe vették, majd bírósági felügyelet alá helyezték.
A bíróság megtiltotta neki, hogy köztisztségeket viseljen, és hogy felvegye a kapcsolatot az ügyekben szereplő többi személlyel. A politikus 2000 óta tölt be vezető tisztséget a Bihar megyei önkormányzatban. 2004 és 2008 között a megyei tanács elnöke, az azt megelőző és azt követő ciklusokban a tanács alelnöke volt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Emléknappá tennék Sütő András születésnapját
Sütő Andrásra emlékeztek vasárnap szülőfalujában, Pusztakamaráson, ahol az író nevét viselő baráti társaság szervezésében ünnepi istentiszteletet tartottak, amit egy rövid emlékműsor követett a szülői háznál, majd egy temetői séta a szülők síremlékéhez.
Sütő András születésnapjához, a június 21-éhez legközelebb eső vasárnap legyen emlékvasárnap – hangzott el a kezdeményezés Demeter József, a Sütő András Baráti Társaság elnökének részéről, aki a társaság nevében, református lelkipásztori minőségében is javasolni fogja az erdélyi református egyházkerületnél, hogy hozzanak egy határozatot erről.
A javaslat a pusztakamarási református templomban tartott ünnepi megemlékezésen hangzott el, ahol ebből az alkalomból Ferenczy Miklós hirdetett igét, aki több mint negyven évvel ezelőtt, kilenc éven át volt papja a közösségnek. A templomi megemlékezés a marosvásárhelyi Gecse utcai Kistemplom Evangélium kórusának előadásával kezdődött, amit Szathmári Ildikó vezényelt. A Jordán vizén való átkelésről, és a kövekből állított emlékműről beszélt prédikációjában Ferenczy Miklós, a jelképpel a pusztakamarási kövekre utalva, arra az emlékműre, amely az egykori, a tatárok által a 17. században lerombolt templom helyén áll. A lelkipásztor a falu felett ma már romokban álló Kemény-kastély köveire is figyelmeztetett, a szétszórt helyzetre, illetve arra, hogy amíg nem a kövek kiáltanak helyettünk, amíg van, aki összegyűljön az istentiszteletekre a templomban imádkozni, vagy ilyen ünnepi alkalmakkor vendégszeretetet gyakorolni, addig nincs veszve a remény.
Demeter József a műemlék értékű szószékre hívta fel a figyelmet, az azon látható kilenc fára, amelyről nem tudható, hogy építője miért fát és miért éppen kilencet faragott, milyen metaforával ruházta fel e fákat. Nem kövek, hanem fák, de ugyanúgy emléket hordoznak, értékük a műemlék kövekkel egyenértékűek. Majd elmondta, talán egyszer születik egy presbiteri határozat, amely kimondja, hogy a június 21-éhez legközelebbi vasárnap legyen emlékvasárnap, amikor nem csak az elhunytakért imádkozik a közösség, de az elszármazottakért is. Nem csak a nagyjairól emlékezik az itthon maradott gyülekezet, de a becsületes „köveket cipelőkről” is, és nem csak Pusztakamaráson, hanem mindenhol jó lenne ezt bevezetni – mondta a lelkész, hozzátéve, hogy mennyire kötődik e faluhoz, hiszen édesanyja után pusztakamarási. A templomban verset mondott és énekelt Székely Árpád, fia annak a Gyümölcsoltó Gergelynek, aki Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című könyvének egyik szereplője.
Sütő András szülői házánál Ritziu Ilka Krisztina mezőségi dalokat énekelt, majd Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében szólt az egybegyűltekhez, elmondva, hogy hamarosan megújul az emlékház, amely az író gyermekkorának volt a helyszíne. Az EMKE az RMDSZ segítségével megvásárolta az örökösöktől a házat, amely akkor épült, amikor Sütő András három éves volt, egy előző, a születésének is helyet adó ház helyén. A tetőzetet, a tornácot sikerült megjavítani, de még sok a tennivaló – mondta Széman Péter. Hozzátette, hogy lelkes támogatóknak köszönhetően végre sikerült előteremteni a pénzösszeget, amelyből az idén felújítják a teljes házat. „Reményeink szerint idén októberben megnyitjuk az emlékházat” – mondta. Azt követi a nyári konyha, a kút, az udvar rendbetétele, illetve az illemhelyek megépítése. A kútról a baráti társaság szeretne gondoskodni, annak megjavításához az anyagi forrást biztosítani – tette hozzá Demeter.
Az esemény résztvevői a szülői ház megtekintését követően a temetőbe vonultak Sütő András szülei sírjához, illetve ahhoz az emlékoszlophoz, amely az egykori templom helyén áll, amit a tatárok romboltak le a 17. század végén.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Romániának a saját törvényeit kell betartania
A kisebbségi jogok védelme és a jogállam megerősítése érdekében szervezett közös romániai programokban szeretne együttműködni az amerikai Republikánus Intézet (IRI) az RMDSZ-szel – hangzott el egyebek között az intézmény vezetői és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök találkozóján. A nemrégi washingtoni látogatáson, amely a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) szervezésében jött létre, részt vett Vincze Lóránt külügyi titkár, a FUEN alelnöke is, akivel a látogatás részleteiről, konklúzióiról beszélgettünk.
Vincze Lóránt elmondta, az RMDSZ Washingtonban arra mutatott rá, hogy Romániában a törvényeket nem alkalmazzák, főleg ami a kisebbségi jogokat érinti. – Az Egyesült Államokban az, hogy a törvényhozásban elfogadott törvényt esetleg a kormány nem alkalmazna, elképzelhetetlen, és rögtön megértették, hogy nagy a probléma. Lehet, hogy Románia csupán 25 éves, fiatal demokrácia, amelyben a demokratikus állam még nem működik simán, de az elfogadhatatlan, hogy a törvényeket nem alkalmazzák. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása esetében a folyamat megrekedt, az erdélyi magyar egyházak ingatlanjainak kb. a felét visszaadták, de a görög katolikus egyház semmit nem kapott vissza korábbi vagyonából, és a zsidó közösség is kb. a 70 százalékánál tart. Ebből adódik a kérdés, hogy Románia hogyan alkalmazza a saját maga által elfogadott törvényeket?
Vincze fontosnak nevezte, hogy az Egyesült Államok figyelni fog erre, és emlékeztetett a ’90-es évekre, amikor komoly nyomás nehezedett Romániára mind az Egyesült Államok, mind az európai partnerek részéről azért, hogy betartsa a demokrácia törvényeit. A 2007- es uniós csatlakozás után a román állam azt gondolta, nem figyelnek rá úgy, mint korábban, fellélegezhet, és esetleg nem kell már követni azt a demokratikus utat, amelyet a nyugati partnerekkel közösen tapostak ki.
– Emlékeztetni kell, hogy még sok a tennivaló, és elsősorban, de legfőképpen következetesen kell alkalmazni az elfogadott törvényeket. Az RMDSZ azt gondolja, hogy ez beleillik az EU és az USA között meglévő stratégiai partnerségbe is, ami nem szorítkozhat csupán a biztonságpolitikára, a radarvédelmi pajzs kiépítésére, hanem az emberi jogokra, a társadalmi békére, a kisebbségi jogokra is. Konkrét jele ennek, hogy az amerikai képviselőház költségvetési bizottsága beillesztette az USA költségvetésébe, hogy az amerikai külügyminisztérium készítsen jelentést a romániai visszaszolgáltatások helyzetéről. Határidő is van megszabva, tehát egyértelmű, hogy az amerikai törvényhozás fel fogja venni a kapcsolatot Romániával, és jelentés is születik majd arról, hogy mi a helyzet ezen a területen. Ezt az amerikai kongresszus meghallgatja, azt követően közösen kell majd kitaláljuk, hogy ennek milyen további következményei lesznek.
– Milyen további eszközök, lehetőségek vannak?
– Az amerikai törvényhozásban egy meghallgatás zajlana a külügyi bizottságban, ezután lehetne egy határozata az amerikai kongresszusnak. Úgy, ahogy tíz esztendővel ezelőtt volt, amely felszólította Romániát, hogy kezdje el a visszaszolgáltatási folyamatot. Most erre kell ráerősíteni sokkal határozottabban, de a legfontosabb az, hogy most már az amerikai törvényhozók egyre nagyobb köre szerez tudomást az ügyről. Tehát a román kormány már nem seperheti szőnyeg alá ezt a témát, miután a kongresszus felszólította. Várhatóan a HHRF segíteni fog, ami a továbbiakban újabb eszközöket és lehetőségeket biztosít.
– Milyen volt a hazai visszhangja ennek a látogatásnak? Kormány, parlament stb.
– Egyelőre még nincs visszajelzés. Reméljük, hogy pozitív visszhangra talál, és arra készteti majd a kormányt, hogy ismét felvegye a fonalat, és folytassa a visszaszolgáltatási folyamatot. Valamennyien tudjuk, hogy miért akadt el, az a bizottság, amely a konkrét ügyekről, a visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokról dönt, nem ül össze, nem mer dönteni amiatt a súlyos ítélet miatt, amelyben ártatlan bizottsági tagokat – Markó Attilát és társait – ítélt el a bíróság. Ezt a helyzetet kell feloldani. A kormány térfelén van a labda, a lehetőség, hogy megoldja ezt a helyzetet.
– A kérdésem arra vonatkozott, hogy nem fogják szokás szerint azt mondani, hogy beavatkoznak az ország belügyeibe? Vagy ilyenkor már nem mondhatja ezt Románia?
– Románia bármit mondhat, csak azt kell megnézni, hogy mi a lényeg: az Egyesült Államok arra szólítja fel Romániát, hogy a saját törvényeit tartsa be. Ez nem beleszólás, inkább csak baráti figyelmeztetés, mert baráti szövetség van a két ország között, és barátok ilyen figyelmeztető jelzéseket küldhetnek egymásnak.
– Procedurális szempontból hogy került ez az ügy az amerikai kongresszus napirendjére?
– Az amerikai kongresszus most tárgyalja a jövő évi költségvetését, és abban a külügyminisztériumra vonatkozó csomagba be szoktak kerülni országspecifikus ajánlások. Nyilván más országokban is vannak problémák, amire az amerikai kongresszusnak figyelnie kell. Ebbe a sorba sikerült beilleszteni Romániát is, az amerikai magyar kongresszusi baráti társaság képviselői egyhangúlag támogatták, ahogy a költségvetési bizottság is. Természetesnek számít, hogy a külügyminisztérium prioritásai közé konkrét témákat is besorolnak. A látogatást régóta terveztük, most került rá sor, és a program előkészítésében, lebonyolításában a Magyar Emberjogi Alapítvány segített, amely 39 éve dolgozik az Egyesült Államokban, ismeri a kongresszusi küldötteket, ily módon volt lehetőségünk ott lenni, ezeket a találkozókat megtartani. Azt gondolom, hogy ezzel a mostani látogatással sikerült magas fordulatszámra kapcsolni az RMDSZ külügyi tevékenységét. Most az a tennivaló, hogy a jövőben is tartsuk napirenden a témát Washingtonban és Brüsszelben is. Sajátos egyébként, hogy Washingtonban már egy héttel a látogatás után konkrét eredményt látunk, míg ehhez képest Brüsszelben nincsenek ilyen gyors eredmények, itt a csendes és folyamatos diplomáciai tevékenység a fontos.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Összefog a három erdélyi magyar párt Kovászna megye prefektusa ellen
Beadványáradattal kérik számon a Kovászna megyei prefektuson a himnuszper folytatását.
A három erdélyi magyar párt Kovászna megyei képviselői közös akció során beadványáradatot kívánnak Sebastian Cucu Kovászna megyei prefektusra zúdítani a himnuszper folytatása miatt.
Erről egy sepsiszentgyörgyi közös sajtótájékoztatón számoltak be szerdán a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei vezetői, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei önkormányzati képviselői.
A három párt képviselői elsőkként írták alá azt a magyar nyelvű beadványt, amelyben magyarázatot kérnek a kormány Kovászna megyei képviselőjétől a himnuszper folytatása miatt.
A prefektus hivatali elődje ötezer lejes (350 ezer forint) bírságot rótt ki az MPP-re, mert a párt által szervezett tavalyi sepsiszentgyörgyi trianoni megemlékezésen az összegyűltek elénekelték a magyar himnuszt. A bírságolás jegyzőkönyvét a bíróság alapfokon érvénytelenítette, ám a prefektus fellebbezett a döntés ellen.
Amint Kulcsár Terza József, az MPP megyei elnöke az MTI-nek elmondta, a prefektus azt kérte, hogy helyezzék vissza az ügyet alapfokra, mert a bíróság anélkül ítélkezett, hogy figyelembe vette volna az érveit. A beadványban egyebek között Románia alkotmányára hivatkoznak, mely „elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez". Azt is megemlítik, hogy Romániában semmilyen jogszabály nem tiltja egy másik ország himnuszának eléneklését nem hivatalos eseményeken, és az általános jogelv szerint amit a törvény nem tilt, az megengedett.
A beadvány megszövegezői abban az esetben kérnek tájékoztatást a pereskedés folytatásának az okairól, ha a prefektus célja „nem etnikai konfliktus keltése".
Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki szervezetének az elnöke szerint eljött az az idő, amikor a magyar politikai szervezeteknek össze kell fogniuk, ugyanis a Bukarestből irányított erők a meglévő jogokat is meg akarják vonni a közösségtől. „Nem kérünk mást, mint azt, ami bárhol az Európai Unióban normálisnak számít" – idézte az RMDSZ közleménye Tamás Sándort. Bedő Zoltán, az EMNP megyei önkormányzati képviselője is azt hangsúlyozta, hogy nemzeti ügyekben össze kell fogniuk a magyar pártoknak.
Kulcsár Terza József az MTI-nek elmondta, hogy már szerdán húsz beadványt iktattak, és azt remélik, hogy július 20-ig ezernél többen folyamodnak zászlóügyben a prefektushoz. Hozzátette, elvárják, hogy valamennyien névre szóló magyar nyelvű választ kapjanak a törvényben megszabott 30 napos határidőn belül.
MTI
Erdély.ma