Értékfeltárás a helyi közösségekben
A helyi közösségek értékeinek felismeréséről, rendszerszerű feltárásáról és a helyi értéktárak összeállításáról szólt az akét hétvégén át tartó akkreditált továbbképzés, amely az RMDSZ ügyvezeto elnöksége, az Erdélyi Közművelődési Egyesület és a Kovászna Megyei Tanács szervezésében zajlott Árkoson, a magyarországi Nemzeti Művelődési Intézet(NMI) szakmai részvételével. A képzésen Erdély hat megyéjéből 21 szakember vett részt civil szervezetek ésönkormányzatok képviseletében.
"Erdélyben a lokalitásnak kiemelt jelentősége van: az országos szinttel ellentmondásos a viszonyunk, a megyék gyakran mesterséges képződmények, vagy kisebbségi létünkből eredően nem rólunk szólnak. Ezért az identitások szintjén felértékelődik a kistérségek és a települések szerepe" – hangsúlyozta Székely István KAT-elnök, a RMDSZ társadalomszervezési főosztályának vezetője, majd hozzátette: "a következőkben az NMI- vel partnerségben több olyan akkreditált továbbképzés beindítását tervezzük, amely a közösségépítést, a művelődésszervezést, a többfunkciós közösségi terek kialakítását és működtetését célozza – témájuknak megfelelően megyei, regionális vagy országos szintűre kívánjuk kiterjeszteni."
Széman Péter EMKE-elnök a rendezvény célkitűzéseit összegezte: "a negyvenórás szakmai program célja olyan kulturális és közművelődési szakemberek továbbképzése volt, akik egyébként is településük közösségi életének fejlesztésével, kulturális események szervezésével, a helyi értékek védelmével foglalkoznak – akár főmunkaidőben, akár kiegészítő tevékenységként".
Imre Károly magyarországi közművelődési szakember, a képzés előadója a program fontosságát hangsúlyozva úgy fogalmazott: "a települések, a kistérségek, a régiók környezeti, művészeti értékeinek, hagyományainak feltárása, megismertetése, a helyi értékek rendszerszerű feltérképezése elengedhetetlen feltétele az öntudatos közösségek kialakításának. Az örökség helyi értéktárba való beemelésén túl fontos a közösség aktivizálása, az értékek mentén megfogalmazott és megvalósított programok révén történő társadalomszervezés. Erre kívánja ráirányítani a figyelmet az értékek iránt elkötelezett érdeklődőknek szóló képzés."
Népújság (Marosvásárhely)

Emlékezetes falunap Szentpálon
Nem akartak a résztvevők hazamenni
Szombaton VIII. alkalommal szervezték meg a Szentpáli Falunapot, amelynek a programját 18 órakor Gîdoiu-Stadler Andrea köszöntője nyitotta meg, köszönetet mondva a támogatóknak, illetve a szervezési munkában részt vevő személyeknek. Mint minden évben, ezúttal is a Sofronyai Polgármesteri Hivatal, az RMDSZ Arad megyei szervezete támogatta, illetve Sandu Piroska alpolgármester és csapata oroszlánrészt vállaltak a munkában. Sokat segített Gáll Tibor, az RMDSZ szentpáli szervezetének új elnöke, ugyanakkor köszönet jár Gîdoiu-Stadler Irimelnek és a Kávai Consult cégnek a támogatásért. A továbbiakban köszöntötte Faragó Péter, frissen megválasztott RMDSZ-megyei elnököt, valamint Babău Ioan sofronyai polgármestert.
A polgármester örömének adott hangot, amiért a Hivatal a Sofronyai Községi Tanács támogatásával idén is megszervezhette a Szentpáli Falunapot, ahol a hagyományhoz híven, idén is tiszteletét tette Faragó Péter, most már az RMDSZ Arad megyei elnöki tisztségében. Miután gratulált neki, minden résztvevőnek jó szórakozást kívánt.
Faragó Péter elnök köszöntőjében kiemelte: Arad megyében mindig a Szentpáli Falunappal indulnak a hasonló magyar rendezvények, amelyek rendszeresen egybegyűjtik a megye magyarságát. Ez egy jó dolog, ezért köszönet jár mindazoknak, akik fáradságot nem kímélve, segítőtársakat keresve, felvállalták a szervezői munkát. Miután jó szórakozást kívánt mindenkinek, Stadler Andrea műsorvezető a Veres Teréz óvónő által felkészített szentpáli óvodások, utána a Nagy Franciska tanítónő által betanított helybeli elemi iskolások műsorát konferálta be. Azok a szülők és a hozzátartozók jóvoltából nagy sikert arattak. Utánuk a simonyifalvi Leveles néptánccsoport 10 párja mutatta be nagy rutinnal a szatmári és a magyarpalatkai táncait, majd a nagyvarjasi Királyliliom tánccsoport cigánytáncának tapsolt a közönség. Utánuk a majláthfalvi Százszorszép tánccsoport 5 párja adta elő lendületes délalföldi és mezőségi táncait. A nagyvarjasi Fresh Color moderntánc csoport 4 tagja Kiss Ildikó betanításával lejtette ritmusos táncait. Utánuk a tornyai és nagyvarjasi asszonykórus tagjai, Iacsitz Florentina és Pintér András vezetésével, csodálatos népviseletben kedveskedtek egy népdalcsokorral. Ezt követően a simándi román néptánccsoport 5 párja adott elő alföldi román táncokat, Lucian Mircea román népdalokat énekelt. Utánuk az aradi Zumba Fitnes 6 tagja a színpadon, őket követve, a közönség a színpad előtt járta gyors ritmusú moderntáncait. A továbbiakban jó félórát a Moustache Band leányzenekar angol és magyar slágerekkel szórakoztatta a közönséget. 21 óra után az anyaországi Hidvégi Band, a Nóta Tévéből ismert zeneszámokkal szórakoztatta a közönséget, olyannyira, hogy a szólóénekesük a színpad előtt énekelt, táncolt a nézőkkel, akik nem akarták elengedni őket. Utánuk az Insect parodistái énekekkel, csípős tréfákkal nevettették meg a jelenlévőket. Valamikor éjféltájt kezdődött a szabadtéri bál, ahol a kisperegi Roulette zenekar hajnali 4.30 óráig húzta a talpalávalót. Egy rendezvény sikerét az példázza legjobban, ha a résztvevők nem akarnak onnan hazamenni, ahogyan az a VIII. Szentpáli Falunapon is történt. A sikeréért köszönet jár a szervezőknek és a támogatóknak egyaránt.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Értékekről, elvekről és folyamatokról tárgyaltunk
Beszélgetés Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével, amerikai útjának eredményeiről
Négynapos látogatást tett Washingtonban június 2. és 5. között az RMDSZ küldöttsége, élén Kelemen Hunor szövetségi elnökkel.
Az amerikai kormányzat és törvényhozás tagjaival, döntéshozókkal és véleményformálókkal történő találkozókra a New York-i Magyar Emberjogi Alapítvány (HHRF) szervezésében került sor. Az RMDSZ-delegáció tagjai – Kelemen Hunor mellett Tánczos Barna szenátor, frakcióvezető-helyettes, Vincze Loránt külügyi titkár, FUEN-alelnök és Porcsalmi Bálint politikai tanácsos – az Egyesült Államok fellépését sürgették a romániai ingatlan-visszaszolgáltatás folytatása, a romániai magyarságot ért jogfosztások orvoslása, valamint a hazai demokrácia és jogállamiság megerősítése érdekében.
A találkozók befejeztével, a washingtoni Dupont Circle-i Kossuth Háztól néhány lépésre, kávéházi asztalnál kérdeztük Kelemen Hunort az utazás és a tárgyalások kontextusáról, céljairól és eredményeiről.
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN
/Interneten a cikkeknek csak egy része érhető el/
Szabadság (Kolozsvár)

Szórvány: menteni a menthetőt
„A szórvány egy nemzet öregkora. Aki a szórványt nem becsüli, az sem a tömböt, sem a jövőt nem érdemli.”
Az idézett, megszívlelendő intelmet is tartalmazó definíció a „szórványok apostolának” is titulált Vetési László erdélyi szociográfustól, szórványkutatótól származik. Az egyházi íróként is ismert szakértőnél kevesen tudnak többet azokról a veszélyeztetett etnikai csoportokról, amelyek hátrányos térbeli elhelyezkedésük, arányaik, lélekszámuk miatt nem tudják önerőből megőrizni identitásukat, értékeiket Erdélyben.
Az általa felbecsülhetetlen értékű terep- és kutatómunkával gazdagított szakirodalom a határon túli magyarságnak ama rétegét nevezi szórványnak, amely a többségi nemzetekhez képest településén, mikrorégiójában harminc százaléknál kisebb arányban él, hátrányos nyelvi-etnikai, vallási helyzetben, és a nemzettesttől elszigetelődve, leépült intézményrendszerrel, folyamatos veszélynek, felszámolódásnak van kitéve.
Az 1,2 milliós romániai magyarság közel fele, mintegy ötszázezer lélek halmozottan hátrányos nyelvi-etnikai helyzetben él, saját belső erejéből pedig nem képes etnikai értékeit megőrizni. Erdélyben mindössze egy-két évtized maradt még hátra a mentésre mintegy háromszáz olyan településen, ahol jelentős történelmi emlék, műemlék templom, kastély, emlékhely tövében mindössze 10-20 magyar él.
Ezeken a – többek között dél-erdélyi, Szeben, Krassó-Szörény, Hunyad megyei – vidékeken jobbára csak a tárgyi, szellemi értékek begyűjtése maradt feladatként. Erdély számos más régiójában viszont a tömbben élő magyarok, politikai és civil szervezetek, egyházak összefogására, az anyaország sürgős és hathatós támogatására van szükség ahhoz, hogy a szórványban élő közösségek megmaradjanak a magyar nemzet számára. E téren szerencsére hosszan lehetne sorolni a pozitív példákat.
A magyar kormány a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül nyújt támogatást szórványprogramokra, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szórványszakbizottsága a különböző szakpolitikák kidolgozásával tartja napirenden a szórvány ügyét, ugyanakkor az anyaországi odafigyelésen túlmenően a külhoni közösségek körében is tetten érhető a szolidaritás.
A székelyföldi Hargita és Kovászna megye néhány évvel ezelőtt indította útjára szórványmentő programját, amelynek célja, hogy a tömbmagyar erdélyi régiók kulturális és más jellegű rendezvények szervezése révén, közösségek közötti testvérkapcsolatok kialakításával erősítsék a szórványban élő magyarok önazonosság-tudatát, a tömbmagyarság és a szórvány szellemi kötelékeit.
Ezek a támogatási formák és programok már csak azért is elengedhetetlenek, mert a legutóbbi, 2011-ben végzett romániai népszámlálás adatai katasztrofális képet mutatnak a szórványmagyarság helyzetéről, amelynek demográfiai eróziója rendkívül felgyorsult. Miközben 2002 és 2011 között a romániai magyarok összlétszáma 13,5 százalékkal, 1,2 millió főre apadt, addig a Bánságban a magyarok népességfogyása elérte a harminc, Arad, Fehér, Máramaros és Szeben megyében pedig a húsz százalékot. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet becslése szerint 2032-re a bánsági, dél-, valamint észak-erdélyi magyarság száma megfeleződik a 2002-es lélekszámhoz képest, és a kilenc szórványmegye magyarsága 135 ezerre csökken.
Sokan úgy vélik, a többségi nemzetbe való beolvadás folyamata csak úgy állítható meg, ha erősítik a szórványmagyarság nemzettudatát, és biztosítják egyházi, intézményi tevékenységeit. Mások elengedhetetlennek tartják, hogy ezekről a ma még aránylag népesebb területekről is visszavonuljon a magyarság, miután nem lehet benépesíteni őket, a közösség tagjait pedig tömbvidékekre kell telepíteni.
Az elmúlt időszakban rosszallást váltott ki erdélyi magyar politikusok, valamint szórványban működő iskolák, kollégiumok vezetőinek körében, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) munkatársai a székelyföldi oktatási intézményekbe csalogatják a magyarok által gyéren lakott vidékeken élő magyar diákokat. A magyar kormány által 2012-ben létrehozott budapesti intézet szórványösztöndíj-programja azokat a nyolcadik osztályos fiatalokat célozza, akiknek nincs lehetőségük magyar nyelven folytatni középiskolai tanulmányaikat, és emiatt román nyelvű oktatási intézményekbe kényszerülnek.
Az RMDSZ szórványmegyékben politizáló képviselői közül többen azzal vádolták az NSKI-t, hogy a fiatalok egyenként történő elcsábításával, a „gyöngyhalász-politikával” a szórványközösségek létét veszélyezteti, holott szerintük az otthon maradás lehetőségeit és feltételeit kell megteremteni. A kutatóintézet jelenlegi akciója annak az elméletnek a gyakorlatba ültetése, amelyet az NSKI-t irányító Szász Jenő fogalmazott meg két évvel ezelőtt. Az általa felvetett gyöngyhalászmódszer lényege a magyarságához jobban ragaszkodó embereknek a szórványból a tömbmagyarságba való telepítése. Szász ugyanakkor nemrég arról beszélt, hogy a Székelyföldön kellene működtetni azokat a kollégiumokat, amelyekben a szórványban született gyermekek tanulnak.
Bár ezek a sokáig tabunak számító kezdeményezések a terület szakértői szerint is megfontolásra érdemesek, a tiltakozáson és a vádaskodáson túlmenően érdemi vita nem alakult ki a témában, aminek oka elsősorban Szász Jenő személyében keresendő. A tizenkét éven keresztül Székelyudvarhely polgármestereként tevékenykedő politikus sokáig az RMDSZ egyik legádázabb politikai ellenfelének számított, az ő nevéhez fűződik például a szövetség első alternatívájaként létrejött Magyar Polgári Párt (MPP) megalapítása.
Tulajdonképpen az RMDSZ számára minden vállalhatatlan, ami Szász részéről fogalmazódik meg. Holott a szövetség számára is világos, hogy szórványvidékeken már csak a folyamatosan apadó gyereklétszám miatt is fenntarthatatlan a jelenlegi iskolahálózat, és bizonyos tanintézeteket óhatatlanul be kell zárni. Erre utalnak Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tavaly, a magyar szórvány napjává nyilvánított november 15-én elhangzott szavai, miszerint a következő időszakban „fájdalmas döntéseket” kell hozni az oktatás terén. „El kell dönteni, hogy mely osztályokról, iskolákról mondunk le, melyeket erősítünk meg, hogy minden magyar gyerek járhasson magyar iskolába, ha a szülei így döntenek” – szögezte le a politikus.
Márpedig sem a Kelemen által vázolt perspektíva, sem Szász gyöngyhalászelmélete nem sokban különbözik Tőkés István nyugalmazott kolozsvári teológiai professzor évekkel ezelőtt megfogalmazott álláspontjától. Tőkés László EP-képviselő, volt királyhágómelléki református püspök apja szerint nem lehet megmenteni egész Erdélyt, éppen ezért ki kell jelölni földrajzilag is egy olyan területet, amelyikbe az anyaország mindent belead, és ahol még magyar életet lehet építeni. „Meg kellene nézni, hol vannak a magyar élettér természetes határai. Ki kellene jelölni azt a területet, amelyiken azt mondhatjuk: van magyar jövendő” – jelentette ki a Krónika erdélyi napilapnak 2011-ben adott interjúban Tőkés István.
A szórványmagyarság megmaradását célzó elképzelések és törekvések közepette nem segíti a megoldáskeresést, hogy az ügy ilyesfajta megközelítése jobbára ma is tabunak számít, és nem alakult ki széles körű szakpolitikai, társadalmi vita a témában. A konszenzus hiányáról nem is beszélve. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes nemrég kijelentette: a magyar kormány számára a magyar nemzet minden tagja egyaránt fontos, és nem támogat olyan törekvéseket, amelyek a szórvány kiüresítését célozzák, így a „gyöngyhalász-stratégiát” sem. Vagyis még a magyar kormány szintjén is eltérnek az álláspontok a kérdésben.
Eközben viszont az asszimiláció, a szórvány kiüresítése a gyöngyhalászattól függetlenül is feltartóztathatatlanul zajlik. Sürgősen el kell dönteni, milyen stratégiát alkalmazva lehet a leghatékonyabban segíteni ezt a közösséget, mert az idő nem nekünk dolgozik.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Jöhet a nyugdíjkorhatár-csökkentés
Elfogadta a múlt héten a képviselőház azt a törvénymódosító javaslatot, amit Kerekes Károly vásárhelyi RMDSZ-es képviselő a parlament munkaügyi és társadalomvédelmi szakbizottságának tagja terjesztett be az egyes munkacsoportban dolgozók jogainak visszaszerzéséért.
A volt 1-es munkacsoportban legkevesebb két évet dolgozó személyek is részesülnek nyugdíjkorhatár-csökkentésben a múlt szerdán elfogadott törvénymódosítás értelmében. Kerekes Károly képviselő (fotó) már hosszú ideje harcol azért, hogy az alkotmány- és jogellenesen módosított törvényt kijavítsák.
A 2010-es nyugdíjtörvény-módosítás keveset oldott meg ebben a kérdésben. Sokan kimaradtak a korhatárcsökkentésből. Aki például tíz évet dolgozott az egyes munkacsoportban, öt évvel hamarabb mehetett volna nyugdíjba a régi törvény szerint, ám a módosítás ezt nem tartalmazta. A 2013-ban újból, de megint csak részben módosított jogszabály szerint csak abban az esetben volt alkalmazható a korhatár-kedvezmény, ha legkevesebb hat évet dolgozott az egyén az első munkacsoportban.
„Nem tartottam becsületesnek ezt a hat évet. Ezért kezdeményeztünk újból törvénymódosítást. Azt fogalmaztuk meg a javaslatban, hogy legkevesebb két évet vegyenek figyelembe, ne hatot” – mondta a képviselő. A szenátusi tárgyaláson megváltoztatták a Kerekes Károly által megfogalmazott módosító javaslat szövegét. Mi több, a szociáldemokraták (PSD) hasonló módosító javaslatot nyújtottak be, majd az alsóházi vitán – érthetetlen módon – saját javaslatuk ellen szavaztak. „Én is a szenátus által megváltoztatott szövegem ellen szavaztam” – mondotta akkor a képviselő, mert nem tartotta becsületesnek a nyakatekert módosításra szavazni. Ekkor került vissza a módosító javaslat a szakbizottsághoz újratárgyalásra, a PSD javaslatával együtt.
A szerdai képviselőházi ülésen a két visszaküldött javaslatból a Kerekes Károly által kidolgozottat fogadta el az alsóház plénuma, nem a szociáldemokraták által előterjesztettet. A Kerekes-féle javaslat értelmében ha valaki legkevesebb két évet dolgozott le a volt 1-es munkacsoportban, nyugdíjkorhatár-csökkentésben részesül. A nyugdíjkorhatár csökkentése érdekében a legkevesebb 2 éves, az 1-es munkacsoportban ledolgozott időszakot, illetve a 2001. április 1-ig a 2-es munkacsoportban dolgozott időszakot veszik figyelembe, mint különleges körülmények között teljesített szolgálati időt.
„Egy méltánytalan helyzetet orvosoltunk szerdán, hiszen ezáltal azok a személyek is, akik legalább két évet tevékenykedtek a volt 1-es munkacsoportban, csökkentett nyugdíjkorhatárban részesülnek” – mondta el Kerekes.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Magyar pártok: Victor Ponta mondjon le!
A romániai magyar pártok vezetői egyöntetűen amellett foglaltak állást, hogy Victor Pontának távoznia kell a miniszterelnöki tisztségből az ellene indított bűnvádi eljárás miatt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke „komplikáltnak” nevezte Ponta helyzetét. A politikus a Maszol.ro portálnak azt mondta: a miniszterelnök előbb-utóbb oda fog jutni, hogy a kormányzást abba kell hagynia, sokkal nagyobb veszteségekkel az ország számára, mintha most tenné meg ezt a lépést. Ezért jobb lett volna, ha most hagyja abba a kormányzást.
A miniszterelnök távozása mellett teszi le a garast Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is. Biró a Krónika megkeresésére hétfőn úgy vélekedett: a miniszterelnöki tisztséget betöltő politikusnak olyan személynek kell lennie, akit még hírbe hozni sem lehetne hasonló ügyekben.
„Amikor más, hasonló, hozzánk közelebb álló esetekben történt ilyesmi – például a gyergyószentmiklósi és a csíkszeredai polgármester ellen fölmerült korrupciós gyanú kapcsán –, akkor az elöljárókat felfüggesztették a tisztségükből. Ezért azonos mércével kellene minden hasonló ügyet mérni, és a miniszterelnöknek távoznia kellene. Pontát is megilleti az ártatlanság vélelme, de nem szabad kettős mércét használni” – szögezte le Biró.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi magyar Néppárt (EMNP) elnöke a Krónika kérdésére szintén úgy vélekedett: Pontának le kell mondania. „Ugyanaz a helyzet, mint a plagizált doktori disszertációja esetében. Akkor – igaz, elég hosszú idő után – belátta, hogy nem tartható fenn az addigi állapot, és lemondott a doktori címéről. Úgy gondolom, előbb utóbb ebben az ügyben is megroppan, és le kell majd mondania. Szerintem erre viszonylag hamar sor kerül majd” – vélekedett az EMNP elnöke.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Nagy a tét
Elutasította a képviselőház jogi bizottsága a korrupcióval gyanúsított Victor Ponta mentelmi jogának megvonását, és kedden várhatóan az alsóház plénuma is hasonlóképpen dönt.
A kormányfőnek az igazságszolgáltatást bíráló kijelentései, valamint a parlament korábbi „falazásainak” tükrében borítékolható, hogy a honatyák „nem adják ki” az ügyészségnek a szociáldemokrata politikust, ennek következtében hosszan tartó politikai válság elé nézünk.
Ebben a helyzetben óriási felelősség hárul Klaus Johannis államfőre, akinek a Ponta-ügy menedzselése lesz az első tűzkeresztsége mandátuma megszerzése óta. A tét jelentős, és túlmutat a miniszterelnök politikai pályafutásán, amelynek időleges hivatalban maradása ellenére menthetetlenül vége.
Ezúttal többről, súlyosabb vádakról van szó annál, hogy plagizáláson érték. A napnál világosabb, hogy a hazai politikum megelégelte az ügyészek és bírák alkotmány szavatolta függetlenségét, és teljes pályás letámadásba lendült az igazságszolgáltatás ellen. Tucatnyi olyan kezdeményezés született a törvényhozók részéről az elmúlt időszakban, amely jelentősen csorbítaná a nyomozó hatóságok hatáskörét, másrészt a politkusok többsége már gátat sem szab a kritikáinak, amikor bűnvádi eljárást vagy bírósági ítéletet kommentál.
Attól végképp nem lehet elvonatkoztatni, hogy a miniszterelnök azóta bírálja vehemensen a korrupcióellenes ügyészség tevékenységét, amióta a párt- és volt üzlettársa, Dan Şova ügyében zajló nyomozás szálai elértek hozzá. De nemcsak a hatalom jár élen az igazságszolgáltatás elleni támadás terén, hasonlóképpen cselekedett például Traian Băsescu exállamfő is, amikor az ő holdudvarába tartozó politikusok kerültek a DNA hálójába.
És persze ne feledkezzünk meg az RMDSZ-nek az ügyben tanúsított kétszínű magatartásáról sem. Miközben a szövetség elnöke most üdvösnek tartaná a kormányfő lemondását, egykori alelnökének nem javasolta ugyanezt, amikor az ügyészség bűnvádi eljárást kezdeményezett Borbély László ellen, sőt az RMDSZ-en is múlt, hogy a parlament nem vonta meg a képviselő mentelmi jogát. A romániai igazságszolgáltatás tehát egy pártközi „nagykoalícióval” áll szemben, és a játszma egyáltalán nem lefutott.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Visszavonták a Trianon megünnepléséről szóló törvénytervezetet
Visszavonták a kezdeményezők a trianoni békeszerződés megünnepléséről szóló törvénytervezetet – közölte honlapján a parlament felsőháza.
A Transindex.ro portál közlése szerint a tervezet visszavonását hétfőn a szenátus plénuma is megszavazta. Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője a portálnak elmondta, jelezték a különböző parlamenti pártoknak, hogy nem értenek egyet a tervezettel. „Elmondtuk, nemcsak, hogy nem értünk egyet a tervezettel, hanem az meg fogja terhelni a parlamenten belül is a viszonyunkat a más pártokkal, illetve a román-magyar viszony tekintetében is negatív hatása lehet” - idézte a portál Markó Bélát.
A tervezetet a szenátorok több mint felének az aláírásával iktatta Titus Corlățean szociáldemokrata szenátor, volt külügyminiszter. A törvénytervezet szerint a kormányzati szerveknek és helyhatóságoknak gondoskodniuk kell június 4-én a nemzeti lobogó kitűzéséről, a román himnusz elénekléséről, a közmédiának pedig be kell majd számolnia a "trianoni békeszerződés jelentőségét tudatosító kulturális, oktató célú rendezvényekről", amelyek megszervezésére költségvetési forrásokat utalhatnak ki a helyi és központi hatóságok.
A törvénytervezet indoklása úgy írja le a trianoni békeszerződést mint a román nép számára kiemelt fontosságú jogi eszközt, amelyre a román-magyar kétoldalú kapcsolat épül. A kezdeményezők leszögezik, hogy a történelem újraírására tett bármiféle kísérlet, a revizionista álláspontok hangoztatása az Európai Unióban manapság már nem elfogadható" - idézte korábban a törvénytervezet indoklását a Transindex.
A tervezetet korábban a kormány és a szenátus közigazgatási és területrendezési bizottsága is kedvezően véleményezte.
maszol.ro

„Nem tudjuk, mi alapján rangsorolták az egyetemeket”
Nem gondolták át, szakmai szinten sem vitatták meg komolyan a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezetet - erősítette meg a szakszervezetek és az RMDSZ fenntartásait a PSD oktatási javaslatcsomagjával szemben a Partiumi Keresztény Egyetem rektora.
János Szabolcs szerint csak akkor lenne működőképes egy tanügyi törvény Romániában, ha végre alapos konzultáció után készülne az el, és amelyhez legalább ideig-óráig nem nyúlna senki.
A jelenleg érvényben lévő, folyamatosan módosított tanügyi törvény az oktatási rendszer átmeneti fázisát erősíti, átmenetekre pedig nem lehet hosszú távú oktatási koncepciót építeni - véli a rektor.
A hatályban lévő jogszabálycsomagról, illetve a közvitára bocsátott tervezetről szóló interjúsorozatunkban most János Szabolccsal beszélgetünk. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettesével, Nagy Lászlóval készített interjúnkat itt olvashatják. Milyennek találja a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezetet? Munkaanyagnak értékelem. Olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek szerintem sem átgondolva, sem komolyan megvitatva még szakmai szinten sincsenek. A tanügyi törvénynek eddig is voltak különböző módosításai, ezekkel is összhangba kell hozni a tervezetet, illetve nyilván le kell folytatni bizonyos szakmai konzultációkat annak érdekében, hogy az egész működőképes lehessen. A BBTE rektorhelyettese, Nagy László szerint a jelenlegi törvény sem tartja be azt a szerinte nagyon fontos alapelvet, miszerint a minőség, a teljesítmény alapján kellene megoldani a felsőoktatás finanszírozását. Mit gondol erről? Ez a rákfenéje az összes ilyen jellegű törvénynek, amely fejkvóta alapú finanszírozásban gondolkodik. Nyilvánvalóan ez is egy érv, tehát azt sem tartom az ördögtől valónak, hogy a beiskolázott hallgatók létszáma valamilyen módon megjelenjen a finanszírozásban. Tény, hogy a minőségi kritériumok, a minőség alapelvei nagyon háttérbe szorultan jelennek meg a törvénytervezetben. Hivatkozik rá többször is, említi, de ez nem jelenik meg az intézmények hétköznapi életében, finanszírozásában például, és ez hiányosság. Ön szerint mivel magyarázható, hogy egy olyan alapelvet, amely Nagy László szerint hozzásegítette volna a rátermett felsőoktatási intézményeket a fejlődéshez, a jelenlegi törvényből is kilúgozták? Ez többtényezős történet. Jól tudjuk, hogy az érvényben lévő oktatási törvényt még a Funeriu miniszter úr idejében fogadták el, aki jó alapelveket képviselt, jó meglátásokkal indult, viszont ezeket, illetve az egész konstrukciót nem hangolták össze a felsőoktatás valóságával. Úgy nagyon nehéz felsőoktatási törvényt létrehozni, hogy az érdemi konzultáció elmarad.
Tehát a törvény rengeteg jó, előremutató elemet tartalmazott, viszont sok olyant, amely abszolút megvalósíthatatlan. Mondok néhány példát. A módosítások előtti törvény szerint irtózatosan nehéz lenne bármelyik egyetemet akkreditáltatni, olyan elveket fogalmaz meg. Vagy az az előírás, amely alapján hirtelen bevezették a nyugdíjkorhatárt elért professzorok azonnali kényszernyugdíjazását. Ezen módosítani kellett, mert doktori iskolák szűnhettek volna meg. Ezekkel nem számoltak. Miután ugye a politikai háttér megváltozott, igyekeztek visszamenőleges hatállyal módosítani a törvényt, emiatt a mostani már nem az a jogszabály, amit elfogadtak. Ha belegondolunk, hogy a most közvitára bocsátott törvénytervezet a Funeriu-féle törvény egy másik, párhuzamosan kidolgozott változata, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hosszú-hosszú időre lenne szükség ahhoz, hogy érdemben olyan törvényt alkossanak, amelyhez ideig-óráig nem nyúlnak. És akkor nem is említettem, hogy a hatályban lévő törvény sok cikkelyének alkalmazási módszertana nem jelent meg, pedig erre általában fél évet írnak elő. Csak pár példa. A törvény előírja, hogy az egyetemek szenátusi döntés alapján létrehozhatnak dupla szakokat, kétszakos képzéseket. Ennek metodológiája a mai napig hiányzik, így 2011 óta nem tudjuk, hogyan lehet dupla szakokat létrehozni, mit mivel lehet párosítani stb. Vagy ott a doktori fokozattal nem rendelkező egyetemi oktatók helyzetének rendezése. A törvény értelmében 2015. februárjában szerződést kellett volna bontani az érintett tanárokkal, ezt egy rendelettel elhalasztották 2015. szeptember 30-ig. Nem tudjuk, hogy lesz-e újabb rendelkezés ezzel kapcsolatban, hiszen a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezet ezt a kérdést átalakítja: a tanársegédeknél elég lesz a doktoranduszi státusz, az adjunktusoknál kell a doktori fokozat. Mi, intézményvezetők így egyszerűen nem tudjuk, mit tervezzünk, mit lépjünk. Naiv kérdés, de az egyetemek miért tűrik, hogy ilyen helyzetet generáljon a minisztérium, a kormány, a parlament? Jó kérdés. Nézze, itt különbséget kell tenni magán és állami intézmények között, azok között, akiknek mégiscsak a rendszerben kell mozogniuk, hol jól, hol rosszul. A nagy intézmények valószínűleg kevésbé érzik meg az ilyen helyzeteket, de természetesen mindezek csak feltételezések. A jelenlegi törvényben van egy-két olyan alapelv, előírás, amit mindenképp átmentene a most készülőbe? Én abszolút előremutatónak tartom nem is annyira a törvény egyes előírásait, hanem helyenként a szellemét. Például azt, hogy a külföldön szerzett címeket automatikusan el lehet ismertetni idehaza, nem kell végigjárni a hivatali tortúrát és útvesztőt. De az is előremutató, hogy a törvény jellegéből adódóan mégiscsak megtörtént az egyetemek rangsorolása, a megvalósítása viszont annál rosszabb volt, hiszen senki nem ismerte, milyen kritériumok szerint történt a rangsorolás.
Nem kaptunk visszajelzést például arra vonatkozóan, milyen pontszámot kell teljesíteni ahhoz, hogy egyik kategóriából a másikra kerüljön egy egyetem, mit milyen módon fogadtak el, hogyan értékeltek. A Partiumi Keresztény Egyetemen ez úgy zajlott, hogy eljött hozzánk egy bizottság, aztán közölték, hogy x kategóriába kerültünk, de azt nem, hogy miért. Egyes magánintézmények nem hiába perelték be emiatt a minisztériumot. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, a legnagyobb baj az, hogy az elmúlt húsz évben az oktatási rendszerünk folyamatos átmeneti fázisban van. Na most, átmenetekre nem lehet hosszú távú oktatási koncepciót felépíteni. Hogy kétévente változnak a követelmények, rendszerek, minden, csak nem a kiszámíthatóság irányába mutató intézkedés.
Oborocea Mónika
maszol.ro

Sötét erők szövetkeznek
Victor Pontának úgyis vége. Hiába, hogy a parlament titkos szavazáson hatalmas többséggel megmentette bőrét, és emiatt nem indulhat bűnvádi eljárás a korrupcióval gyanúsított Ponta ellen, távozása a kormány éléről csak idő kérdése, hisz Románia miniszterelnöke lehetetlen helyzetbe került: senki nem veszi majd komolyan sem itthon, sem külföldön, elszigetelődik, politikai pályája végéig kíséri majd a korrupció árnyéka.
Csakhogy nem is Victor Ponta itt a legnagyobb probléma. Ennél nagyobb gond például, hogy a hallgatólagos alkuk nyomán a pártok fölötti összefonódások ismét működésbe lendültek, és a törvényhozó testület tagjai újra védőgyűrűt vontak a nyomozók célkeresztjébe került kollégáik védelmében. Arcátlanul semmibe vették választóik akaratát, szégyenteljes módon a törvény fölé helyezték magukat, továbbra is gátlástalanul akadályozzák az igazságszolgáltatási szervek működését, támadják a piszkos ügyeik vizsgálatára vállalkozó ügyészeket, kampányt indítottak a nyomozóhatóságok lejáratására.
Egynémely a napokban elhangzott kijelentés a cinizmus magasiskolájának minősíthető: milyen más módon lehet értelmezni például Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szavait, aki a szövetség álláspontját tolmácsolva azt közölte: a magyar honatyák lelkiismeretük szerint szavaznak majd Ponta mentelmi jogának megvonásáról. De ide sorolhatnánk Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök kijelentését is, aki – tolvaj kiált tolvajt? – egyenesen a demokrácia elleni merényletnek minősítette, hogy a nyomozók engedélyt kértek a kivizsgálásra, ezért bizottságot hozna létre a jogállamiság állapotának felmérésére.
A legsúlyosabb nyilatkozatok azonban a kormány képviselői részéről hangzottak el. Az igazságügyi miniszter például bűnvádi eljárással fenyegeti az ellenzéket, ha utcára vonulnának a kormány ellen, a miniszterelnök pedig már-már polgárháborús képeket vetít elő, mikor azzal replikázik, hogy a szociáldemokraták is tudnak akár százezer embert mozgósítani egy tüntetésre.
Huszonöt évvel a rendszerváltás után, évtizedekkel a pusztító bányászjárásokat követően az állam vezetői hatalmuk megőrzése érdekében korlátoznák a véleménynyilvánítás szabadságát, csorbítanák a tiltakozáshoz való jogot, utcai ellentüntetéssel fenyegetőznek.
Látható mindebből: a korrupcióellenes harc nyomán eddig háttérben maradt sötét erők törtek ismét a felszínre, és szövetkeznek pártállástól függetlenül. A cél nyilvánvaló: hatalmuk megőrzése, az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzés megkaparintása, visszaszerzése. Eszközökben pedig nem válogatnak. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Johannis kihirdette a zászlótörvényt
Klaus Johannis államfő kihirdette tegnap a közigazgatási egységek zászlainak a kitűzését és használatát szabályozó törvényt – közölte honlapján az elnöki hivatal. A parlament május közepén fogadta el – az RMDSZ támogatásával – a zászlótörvényt, amely kizárólag a közigazgatási egységeknek teszi lehetővé a saját zászló használatát. A törvény értelmében az önkormányzatok által javasolt zászlót a kormánynak kell jóváhagynia, és két közigazgatási egységnek nem lehet ugyanaz a zászlaja.
Míg a román nyelvű sajtó a törvény elfogadását az RMDSZ lobbierejének tulajdonította és úgy tekintette, hogy a jogszabály a székely zászló kitűzését rendezi, a székely lobogót nemzeti jelképpé tevő Székely Nemzeti Tanács (SZNT) úgy értékelte, hogy a törvényt a székely zászló ellen hozták, és levélben kérte az elnököt, hogy küldje vissza a jogszabályt a parlamentbe újbóli megfontolásra. A törvény tervezetét a Szociáldemokrata Párt képviselői nyújtották be még abban az időben, amikor az RMDSZ kormányon volt, de azt a közelmúltban módosította a közigazgatási bizottság, a kormány javaslatára bevezetve azt, hogy két vagy több területi-közigazgatási egységnek nem lehet azonos saját zászlójuk. A jogszabály megosztotta az erdélyi magyar politikai szervezeteket, és még az RMDSZ-en belül is eltérő fogadtatásban részesült.
Az SZNT megállapította, a zászlótörvényt nem azzal a céllal fogadták el, hogy a székely zászlónak a román zászlóval egyenlő használatát tegye lehetővé, hanem éppen korlátozni próbálták a székely szimbólum használatát. Az Erdélyi Magyar Néppárt is úgy értelmezte, hogy a zászlótörvény hivatkozási alapot nyújthat a székely zászló elleni hatósági fellépéshez.
A törvény értelmében minden területi-közigazgatási egység kérheti a kormány jóváhagyását saját és egyedi lobogójának elfogadása érdekében az ügyben hozott határozat alapján. A törvény előírja még, hogy a zászlók színe és szimbólumai nem sérthetik a nemzeti szimbólumokat és nem tartalmazhatják más államok szimbólumait. A területi-közigazgatási egységek csak a helyi közigazgatási hatóságok székhelyén és a közérdekű közszolgáltatások intézményeinek épületein tűzhetik ki a saját lobogót, az épületek főbejáratánál és csakis Románia, valamint az Európai Unió lobogójával együtt. Azokban a területi-közigazgatási egységekben, amelyekben a nemzeti kisebbségekhez tartozó lakosság meghaladja a húsz százalékot, a területi egység nevét az illető kisebbség nyelvén is fel lehet tüntetni a román nyelvű felirat alatt ugyanolyan nagyságú és jellegű karakterekkel – áll még a törvényben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Amerikai támogatás az erdélyi magyarságnak
A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány szervezésében háromnapos amerikai látogatáson részt vett RMDSZ-küldöttség a romániai visszaszolgáltatási folyamat fonákságairól, a jogállamiságot ért támadásokról, a korrupcióellenes harc égisze alatt elkövetett visszaélésekről, a román kormány gazdasági és politikai döntéseiről, a regionális biztonságpolitika kihívásairól, valamint az amerikai–román biztonságpolitikai, energetikai és befektetési együttműködés jövőjéről tájékoztatta partnereit, de Kelemen Hunor szövetségi elnök a magyar közösséget ért sérelmekről is beszélt, pontosabban a szimbólumhasználat korlátozásáról, illetve az erdélyi magyar közösség törekvéseinek jogosságáról – tájékoztat a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezetének hírlevele.
Joseph Pitts Pennsylvania állam republikánus képviselője, a Tom Lantos Emberjogi Bizottság elnöke maradéktalan támogatásáról biztosította az RMDSZ-t törekvéseiben. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kollégáival közösen feltérképezik a legmegfelelőbb törvényhozási és nyomásgyakorlási eszközöket, amelyekkel hatni tudnak Romániára, hogy ne térjen le a demokratikus konszolidáció útjáról. Hasonlóképpen fogalmazott Reid Ribble, Wisconsin állam republikánus képviselője, a külügyi bizottság európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó albizottságának tagja. A kongresszusi képviselő aggodalommal vette tudomásul azt, hogy Románia korlátozza a magántulajdonhoz való jogot és a vallásszabadságot, már megszerzett jogait vonná vissza a magyarságtól, Románia őshonos kisebbségétől.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gézengúzok – diákszínjátszó-találkozó
Június 4-én a szászrégeni Humana Regun Egyesület és az Eugen Nicoara Művelődési Ház – a Communitas Alapítvány, az RMDSZ, valamint a Szászrégeni Polgármesteri Hivatal támogatásával – ötödik alkalommal szervezte meg a Gézengúzok – Diákszínpad diákszínjátszó-találkozót. A rendezvényen több mint 80 színjátszó és táncos lépett fel. A több mint háromórás rendezvényen a művelődési ház nagytermének színpadán öt csoportnak tapsolhatott a közönség: az Alexandru Ceusianu Gimnázium Gingalló csoportja, a Petru Maior Líceum Rosszcsontjai, az Eugen Nicoara Művelődési Ház Csim-Bumm ifjúsági és gyermek színjátszó csoportja, a szászrégeni Csillagösvény és a kisfülpösi Verőfény csoport.
Az Alexandru Ceusianu Gimnázium II. B osztályának Gingalló csoportja Páncél Laura tanítónő irányításával Marton Lili Tíz gyerek meg egy télifa és Janikovszky Éva Ha én felnőtt lennék című darabot adta elő. A Petru Maior Technológiai Líceum V. osztályos diákjaiból álló Rosszcsontok vezetője, Dénes Magdolna elmondta: A Rosszcsontok az idén Erdőszentgyörgyön és Sepsiszentgyörgyön is fellépett, ahol országos II. helyezést ért el, s mivel első helyezett nem volt, így valójában ők voltak a fesztivál legjobbjai. Antal Szilárd, Bartha Réka, Csorvási Lídia és Sándor Tihamér alakításaikért különdíjakat kaptak. A szászrégeni Diákszínpadon Tóth Zoltán Bolondos királyság, királyi bolondság című mesejátékát adták elő Dénes Magdolna tanárnő rendezésében. A Verőfény csoport A szerelem győzelme című táncszínházi előadással jelentkezett a fesztiválra. Tagjai nagyrészt kisfülpösiek, de szászrégeni iskolákba járnak. Simon Szabolcs, a csoport táncoktatója, koreográfusa elmondta: a Verőfény 2012-ben alakult Nagy Hajnal csoportvezető kezdeményezésére. Jelenleg 16-an vannak, eddig Kisülpösön és a környező településeken mutatták be előadásukat.
A szászrégeni művelődési ház keretében működő Csim-Bumm 1992-ben alakult. 2004-ig bábcsoportként működött, majd fokozatosan átalakult színjátszó csoporttá. A jelenlegi csoport tagjai V.,VII. és VIII. osztályosok – sokan osztálytársak is. A csim-bummosok rendszeres résztvevői a március 15-i és október 6-i megemlékezéseknek, de ott vannak az erdőszentgyörgyi műkedvelő színjátszó találkozókon, a szászrégeni Gézengúzok – Diákszínpad fesztiválon, valamint a Kemény János Műkedvelő Színjátszók Találkozóján. Tavaly Erdőszentgyörgyön a csoport fiúnégyese alakítási díjat kapott. A fiúk a Csim-Bumm mellett az osztály színjátszó csoportjában és az iskola tánccsoportjában is tevékenykednek. A csoport három jelenetet mutatott be: a Tiritarka oskola, az Ezek a felnőttek és A pad című jelenetek a diákokat foglalkoztató gondokról szóltak.
A következő fellépő, a Csillagösvény mozgásszínházi csoport 2012 őszén alakult, és tizenöt elemi, valamint középiskolás diákból áll. A csoport részt vett 2013-ban a szilágycsehi XV. Partiumi Országos Diákszínjátszó Fesztiválon, ahol különdíjat nyert, az erdőszentgyörgyi színjátszó fesztiválon pedig közönségdíjjal jutalmazták. 2014. április 17–19. között az V. Bihar-Bihor Minősítő Diákszínjátszó Fesztiválról (Derecske – Magyarország) öt díjat hoztak: két második helyet, ezüst minősítést. A legjobb női előadói teljesítményért Fülöp Bernadettet, míg a legjobb férfialakításért Kolcsár Istvánt díjazták, ugyanakkor a legjobb koreográfusnak járó díjat is Simon Szabolcs és Rácz Melinda kapta. Idén részt vettek a sepsiszentgyörgyi diákszínjátszó fesztiválon, ahonnan két díjjal tértek haza: Szabó Róbert Vajk szerepében, Fülöp Bernadett pedig Odett megformálásáért kapott díjat. Szászrégenben az Ördögbál című darabot mutatták be. A darab szerzője Makkai Alpár, koreográfus Simon Szabolcs és Rácz Melinda, rendező Sükösd Levente.
Fábián András
Népújság (Marosvásárhely)

Szigorítaná az ügyészek és a bírák felelősségre vonását az RMDSZ
Az ügyészek és a bírák felelősségre vonásának szigorítását kérte a jogállásukat módosító törvénytervezet parlamenti vitáján Máté András. Felszólalásában az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője emlékeztetett arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei nyomán 2012–2013-ban Romániának több mint 17 millió lej kártérítést kellett kifizetnie a bírói tévedések miatt. „Mindezek után szükségesnek tartjuk, hogy az önhibájukból elkövetett tévedések miatt az ügyészek és a bírák felelősségre vonásán szigorítsunk” – hangoztatta a politikus.
Máté példaként Marian Rarinca esetét taglalta, aki 6 hónapot ült előzetes letartóztatásban, majd jogerősen felmentették a vádak alól. A képviselő elfogadhatatlannak nevezte, hogy a bírói és ügyészi tévedések miatt ártatlan embereket szabadságjoguktól megfosszanak.
„Az ilyen esetek megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás hitelét. Úgy gondoljuk, hogy a bírákat és az ügyészeket felelősségre kell vonni ítéletei vagy eljárásaik miatt, hiszen nem lehet pénzzel kárpótolni a szabadságuktól megfosztott ártatlan állampolgárokat” – szögezte le a frakcióvezető.
maszol.ro

Nincs már magyar tanácselnök a Kolozs megyei önkormányzatban
A Nemzeti Liberális Párt által jelölt Mihai Seplecant választotta elnökévé tegnapi ülésén a Kolozs megyei önkormányzat.
Az új elnök az RMDSZ-es Vákár Istvánt váltja, aki már egy éve ideiglenesen látta el az elnöki teendőket, miután Horea Uioreanu elnököt korrupciós bűncselekmények miatt előzetes letartóztatásba helyezték. Mihai Seplecan az egyedüli jelölt volt a tisztségre, 25 támogató és nyolc ellenszavazattal választották meg. Seplecan a Nagyrománia Pártban kezdte a politizálást, tíz éve pártolt át a liberálisokhoz.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutatták Borbély Zsolt Attila könyvét
Borbély Zsolt Attila politológus, közíró Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázada című könyvét mutatták be Szatmárnémetiben.
A kötet lépésről lépésre végigköveti az elmúlt 25 év történetét. A politológus elmondta, annak ellenére sem esett nehezére elemzőként tekinteni a politikai történésekre, hogy kezdetben az RMDSZ–ben politizált, jelenleg pedig az EMNT országos alelnöke. 1992. október 25–ét fontos fordulópontként említette, amikor az RMDSZ döntéshozó szerve, a Küldöttek Országos Tanácsa elfogadta a kolozsvári nyilatkozatot. A dokumentum először állt ki határozottan az autonómia mellett. Az elvont autonómiakövetelést az 1993–as brassói kongresszus fordította le a program és az alapszabály nyelvére. A kongresszus kétéves határidőt adott azoknak az autonómia–centrikus lépéseknek a megtételére, amelyek nem ütköznek a román törvényi szabályozásba. Ezeket a lépéseket azonban, mint például a nemzeti kataszter összeállítása, az RMDSZ vezetése elmulasztotta megtenni. Az RMDSZ 1996–ban úgy lépett be a kormánykoalícióba, hogy semmiféle előzetes garanciát nem kapott programja részleges megvalósítására sem. Ezzel a szövetség feladta legfontosabb eszközét: a külpolitikai nyomásgyakorlás lehetőségét. Borbély az autonómia nemzetstratégiai szükségszerűségéhez mérte az elmúlt 25 év eseményeit, mert úgy gondolja, az erdélyi magyarság nemzeti érdeke az autonómia elérése. 1989 óta az autonómiánál többet nem lehet követelni, kevesebbet viszont nem érdemes, mert az egyenlő a felmorzsoltatással. Bár sokan vitatják, ő meghatározhatónak tartja a nemzeti érdeket: ez a nemzet szellemi, kulturális, morális és lélekszámbeli gyarapodása. Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet első, távlati hatású, fontos momentumaként 1989. december 25–ét említette, amikor a megalakuló magyar szervezet Romániai Magyar Demokrata Szövetségként (RMDSZ) határozta meg magát. Szerinte szerencsésebb lett volna a „romániai” helyett az „erdélyi” önmeghatározás, mert ez a közösség őshonosságát hangsúlyozhatta volna. A szerző előadásában és könyvében az elmúlt huszonöt év erdélyi magyar politikájának tanújaként nyilvánult meg, hiszen aktív közszereplő, 1989 óta a nemzeti érdekek és értékek mentén politizál. Könyve azt is bemutatja, hogy a nemzeti érdekérvényesítés nagy esélyét hogyan szalasztottuk el. A történelmet mindig a győztesek írják, de ez a könyv nem az RMDSZ sikertörténete, hanem az RMDSZ és a polgári–autonomista politikai közszereplők történetét és egymással vívott harcát jeleníti meg.
Elek György
frissujsag.ro

Nem fogadható el a kettős mérce
„A kisebbségek más-más helyzetben élnek Nyugat-Európában és Kelet-Közép-Európában. Keleten a félévszázados kommunista hatalom erőszakos asszimilációja óriási egyenlőtlenséget teremtett többség és kisebbség között. A vasfüggöny lebontása óta eltelt negyedszázad nem volt elegendő, hogy a kisebbségek visszakapják elvesztett jogaikat és elkobzott tulajdonukat.
Az Európa kevésbé szerencsés felében élő kisebbségek ezért a nyugat-európai, jobb helyzetben élő közösségek támogatását kérik” – jelentette ki Helsinkiben a Nyelvi Sokszínűséget Támogató Hálózat éves közgyűlésén Vincze Lóránt.
Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára a tanácskozáson üdvözlőbeszédében az európai kisebbségi szolidaritás erősítését kérte. „Együtt kell rámutatnunk, hogy az emberi jogok és a kisebbségi jogok tekintetében nem fogadható el az európai kettős mérce. Szerintünk a kisebbségi jogok, a nyelvi jogok, a nyelvi sokszínűség az alapvető emberi jogok részei. Az EU és tagállamai nem nevezhetőek erős demokráciának az emberi jogok szavatolása nélkül, az emberi jogok pedig csonkák maradnak, ha a kisebbségi jogok is nem válnak a részévé” – emelte ki a politikus. A FUEN nevében a kisebbségi szervezetek közös fellépését, erőinek egyesítését sürgette annak érdekében, hogy a kisebbségvédelem területén együtt érjenek el áttörést Brüsszelben. A közös munka első eleme a FUEN által kezdeményezett tanácsadó testület létrehozása lesz, amely ősszel tartja alakuló ülését. A romániai magyarság helyzetéről beszélve Vincze Lóránt elmondta: „szinte minden kisebbségnek vannak vitái a többségi nemzettel és az állammal, követeléseit nem minden esetben teljesítik, de a romániai példa egészen egyedi az Európai Unióban, hiszen az állam a saját törvényeit nem alkalmazza. (...) Romániában a magyar nyelv még Erdélyben sem rendelkezik regionális státussal, a húszszázalékos lakosságarány esetében biztosított anyanyelv-használati jogokat gyakran az önkormányzatok és az állami hatóságok sem tartják be. Az oktatási törvényben szavatolt jogokat egyes esetekben maguk a tanintézmények nem alkalmazzák, például a marosvásárhelyi MOGYE-n” – hangsúlyozta Vincze Lóránt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vincze: az alapvető emberi jogok csonkák a kisebbségi jogok nélkül
"A kisebbségek más-más helyzetben élnek Nyugat-Európában és Kelet-Közép- Európában. Keleten a fél évszázados kommunista hatalomnak a kisebbségek ellen irányuló erőszakos asszimilációja óriási egyenlőtlenséget teremtett többség és kisebbség között. A vasfüggöny lebontása óta eltelt negyedszázad még nem volt elegendő arra, hogy a kisebbségek visszakapják az elvesztett jogaikat és elkobzott tulajdonukat. Az Európa kevésbé szerencsés felében élő kisebbségek ezért a nyugat- európai, jobb helyzetben élő közösségek támogatását kérik" – jelentette ki csütörtökön, június 11-én Helsinkiben a Nyelvi Sokszínűséget Támogató Hálózat (NPLD) éves közgyűlésén Vincze Lóránt. A FUEN alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára a tanácskozást üdvözlő beszédében az európai kisebbségi szolidaritás erősítését kérte.
"Együtt kell rámutatnunk arra, hogy az emberi jogok és a kisebbségi jogok tekintetében nem fogadható el az európai kettős mérce. Szerintünk a kisebbségi jogok, a nyelvi jogok, a nyelvi sokszínűség az alapvető emberi jogok részei. Az EU és tagállamai nem nevezhetők erős demokráciának az emberi jogok szavatolása nélkül, az emberi jogok pedig csonkák maradnak, ha a kisebbségi jogok is nem válnak a részévé" – emelte ki a politikus. A FUEN nevében a kisebbségi szervezetek közös fellépését, erőinek egyesítését sürgette annak érdekében, hogy a kisebbségvédelem területén együtt érjenek el áttörést Brüsszelben. A közös munka első eleme a FUEN által kezdeményezett tanácsadó testület létrehozása lesz, amely ősszel tartja alakuló ülését.
A romániai magyarság helyzetéről beszélve Vincze Lóránt elmondta: "szinte minden kisebbségnek vannak vitái a többségi nemzettel és az állammal, követeléseit nem minden esetben teljesítik, de a romániai példa egészen egyedi az EU-ban, hiszen az állam a saját törvényeit nem alkalmazza." Utalt arra, hogy a svéd ajkúak Finnország lakosságának 5,4 százalékát teszik ki, míg a romániai magyarok az ország lakosságának 6,5 százalékát jelentik. "Mindkettő erős közösség, amely ragaszkodik identitásához. De sajnos a hasonlóságok a kisebbségi jogok tekintetében nem sorjázhatóak. A svéd ajkú lakosság Finnországban széles körű autonómiával, nyelvi jogokkal, az Aland-szigeteken pedig területi autonómiával rendelkezik. Itt az ország kétnyelvűségét az alkotmány szavatolja, és nyelvi törvény részletezi. Ehhez képest Romániában a magyar nyelv még Erdélyben sem rendelkezik regionális státussal, a húszszázalékos lakosságarány esetében biztosított anyanyelv-használati jogokat gyakran az önkormányzatok és az állami hatóságok sem tartják be. Az oktatási törvényben szavatolt jogokat egyes esetekben maguk a tanintézmények nem alkalmazzák, például a marosvásárhelyi MOGYE- n" – hangsúlyozta Vincze Lóránt az éves közgyűlésén.
Népújság (Marosvásárhely)

Munkanélkülieket közérdekű munkakörökbe
Egy ellenszavazattal és egy tartózkodással fogadta el a képviselőház plénuma a Márton Árpád, az RMDSZ Kovászna megyei parlamenti képviselője által kidolgozott törvénymódosító javaslatot, amely lehetővé teszi az önkormányzatok és a közérdekű tevékenységet folytató kereskedelmi társaságok részére azt, hogy meghatározott időre munkanélkülieket alkalmazhassanak meghatározott munkakörökben.
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb bűnügyben merült fel Victor Ponta neve
Újabb bűnügyben merült fel az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) által okirat-hamisítással, adócsalásban és pénzmosásban való bűnrészességgel, valamint összeférhetetlenséggel gyanúsított Victor Ponta miniszterelnök neve.
A sógora, Iulian Herţanu ellen zajló bűnvádi eljárás dossziéjából nyilvánosságra került információk szerint mind ő, mind a Nemzeti Liberális Párt (PNL) korábbi elnöke, Crin Antonescu tudhatott azokról a Prahova megyei törvénytelen közbeszerzésekről, amelyekben a kormányfő sógora, illetve a megye több vezető szociáldemokrata (PSD) politikusa érintett.
Az ügyészek szerdán őrizetbe vették Adrian Semcut, a Prahova megyei közgyűlés tulajdonában álló Hidro Prahova nevű cég igazgatóját, a megyei közgyűlés volt alelnökét, valamint egy, a Hidro Prahovával üzleti kapcsolatban álló tanácsadó cég vezetőjét, Gheorghe Boerut, akit vesztegetéssel és adócsalással gyanúsítanak.
A nyomozati anyagból az derül ki, hogy 2010 óta a megye csatornázási rendszerének felújítását célzó pályázatok kapcsán befolyásos, jelentős politikai támogatással rendelkező személyek olyan megállapodásokat kötöttek, amelyek nyomán törvénytelenül jutottak bizonyos pénzösszegekhez a Hidro Prahován keresztül.
A dossziéban szerepel egy Semcu és egy másik személy közötti telefonbeszélgetés, amelyből kiderül: Crin Antonescu beszélt Sebastian Ghiţă PSD-s parlamenti képviselővel az ügyekről, amelyekről Pontával is egyeztettek. Antonescu csütörtökön azt mondta: a beszélgetés valóban elhangzott, annak során azonban nem a közbeszerzési ügyekről tárgyaltak, hanem az akkor még létező Szociálliberális Unió (USL) megyei jelöltjeiről az önkormányzati választások előtt.
A DNA még februárban őrizetbe vette Herţanut, miután fölmerült a gyanú, hogy a kormányfő édesanyja által alapított, és Ponta húga, illetve sógora által irányított cég is érintett a Prahova megyei Comarnic csatornahálózatának felújításáról szóló, összesen 200 millió euró értékű európai uniós projekt körüli csalásokban.
A gyanú szerint 7,8 millió lejt sikkasztottak el, és 2,5 millió lej értékben csaltak adót a pályázatot csalás útján megnyerő konzorcium vezetői. Az ügyben bűnpártolás és befolyással üzérkedés gyanúja miatt bűnvádi eljárás indult a Prahova megyei közgyűlés szociáldemokrata (PSD) vezetője, Marius Cosma, fia, Vlad Cosma parlamenti képviselő, Sebastian Ghiţă parlamenti képviselő és a Prahova megyei közgyűlés egy volt PSD-s tagja ellen.
Kelemen Hunor: elszigetelődhet Románia
Románia számára a legnagyobb veszély az, hogy a miniszterelnök elleni bűnvádi eljárás miatt fokozatosan elszigetelődik, a megoldást pedig az jelentené, ha Victor Ponta lemondana – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtökön az RFI rádiónak nyilatkozva. Rámutatott: bár Pontát is megilleti az ártatlanság vélelme, ebben a helyzetben többletfelelősségről van szó, mivel mind a miniszterelnök, mind a kormány lehetetlen helyzetbe kerül politikai szempontból, a nemzetközi politikai kapcsolatok és a külföldi hitelezőkkel fennálló viszony terén.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Közösségellenesek
Ott tartunk, hogy senkit sem lep meg: az adott szónak semmilyen becsülete nincs Romániában. Mert hiába nyilatkozta ugyan Victor Ponta, hogy amennyiben bűnügyi eljárás indul ellene, le fog mondani miniszterelnöki tisztségéről, lám: bűnügyi eljárás indulva, miniszterelnök maradva. De jól beleillik ez a rendszerváltozás utáni román politikai kultúrába: Traian Băsescu államelnök is megígérte anno, hogy amennyiben felfüggesztik, távozik: ő sem tartotta be szavát.
A tisztesség, a gerincesség, az igazságosság is elavult értékek ebben az országban, amikre nincs piaci kereslet. Normálisabb helyeken, ha kiderül a miniszterelnökről, hogy hazudott, csalt, nem ússza meg legalább egy jó kis utcai csetepaté nélkül. Romániában viszont már olyan mértéket öltött az általános állampolgári apátia, hogy ez a botrány sem csalt ki az utcára senkit, kivéve Băsescu új pártjának vezérkarát és két buszba befért összes tagját. De mit számít, ha egy miniszterelnök hazug, csaló, korrupt gazember, amikor amúgy is minden politikus az? S amúgy is most csökkentik a korsós sör áfáját, kell-e ennél szebb nyári ajándék?
Az áfacsökkentés lila ködében és általános politikai undorunkban azonban hajlamosak lehetünk nem észrevenni, hogy mi is a harc igazi tétje. Hogy közben a háttérben a szociáldemokraták fémjelezte parlamenti többség – köztük RMDSZ-esekkel és néhány ellenzékivel is – az elnökválasztás utáni elbizonytalanodást követően ismét futószalagon dobja vissza a korrupcióellenes ügyészség kéréseit az amúgy vitatott mentelmi jog megszüntetésére. Hogy a képviselőház jogi bizottságának asztalán a büntető törvénykönyv és a büntető perrendtartási törvénykönyv huszonkét olyan módosítása szerepel, amely azt a célt szolgálja, hogy megnehezítse a politikusok ellen nyomozó korrupcióellenes ügyészek dolgát. A vezető kormánypárt mindent vagy semmi alapon elképesztő nyomást gyakorol a napokban ezen módosítások erőszakos elfogadása érdekében, hiába tiltakoznak minden erejükkel a szakmai testületek: a legfelsőbb bírói tanács, a legfelsőbb ítélőszék. Az, hogy Livia Stanciu, a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elnöke Ponta mentelmi jogának megvédésével kapcsolatban kertelés nélkül kijelenti, hogy szerinte nem minden állampolgár egyenlő a törvény előtt, már annak a jele, hogy nyílt a harc a törvényhozó-végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalmi ágak között.
Ebben a küzdelemben a román sajtó még függetlennek tekinthető része leplezetlenül az igazságszolgáltatás mellett teszi le a voksát. A közmédia népszerű gazdasági elemzője, Moise Guran például egyenesen antiszociális intézménynek nevezte a parlament két házát azért, mert akadályozza a korrupcióellenes ügyészség munkáját. Néha hasznos az egyszerűsítés, ezért fordítsuk le: a korrupcióellenes harc azért jó, mert eredménye egy tisztább, átláthatóbb, igazságosabb társadalom. Ahol nem kell minden közérdekben elköltött lejhez még két lej „spágát” hozzátenni, ott több marad a közérdekre: több pénzt költhetünk autópályákra, vasutakra, satöbbi. Ahol hozzáértés alapján választják ki a hivatalnokokat, ott hatékonyabb a közigazgatás, gyorsabban és eredményesebben szolgálják ki az egyszerű állampolgárt a hivatalokban, s még esetleg kedvesebbek is lesznek hozzá. Ezért általános közérdek a korrupció elleni harc. Hogy az általános közérdekkel szemben miért érdeke a hatalmon levő politikumnak mindig ezt megakadályozni? Szerintem erre mindenki tudja a választ.
Az állam elméletileg második legnagyobb közjogi méltóságában, a szenátus elnökében a jelek szerint azért okozott egy kis erkölcsi dilemmát a kialakult helyzet. Nem találják ki, milyen választ talált a problémára. Călin Popescu Tăriceanu szerint azzal, hogy „zaklatják” a korrupcióval gyanúsított politikusokat, mit ad Isten, még le is tartóztatják őket, a nép ellen ártanak, mert az adott választói körzetben élő polgárok képviselet nélkül maradnak!
Ilyen az, amikor hülyének nézik a népet. Pedig éppen Ponta volt az, aki Johannis megválasztásakor mondta: a népnek mindig igaza van. Ő viszont – vesztére – nagyon hamar felejt. Hisz előbb-utóbb felébred a nép is áfacsökkentett sörmámorából. Csak az a kérdés, mikor.
Rédai Attila
Székelyhon.ro

Megingathatatlan Victor Ponta kormánya
Victor Ponta miniszterelnök baloldali kormánya a várakozásoknak megfelelően megnyerte a pénteki bizalmi szavazást a bukaresti parlamentben.
Nem gyűlt össze elegendő voks a törvényhozói testületben a román ellenzéki liberálisok bizalmatlansági indítványának megszavazásához, hiszen 194-en támogatták az indítványt, de legalább 278 voksra lett volna szükség ahhoz, hogy a parlament megvonja a bizalmat a Ponta-kormánytól. Az indítvány ellen mindössze 13-an szavaztak, miután a kormányoldalról sok honatya tartózkodott a szavazáson.
Összesen 137 honatya hiányzott, a 417 jelen lévő képviselő és szenátor közül 214-en voksoltak. Ebből 207 szavazat volt érvényes. A szavazás eredménye alapján az ellenzéknek 84 szenátor és képviselő voksára lett volna még szüksége ahhoz, hogy sikeres legyen a kormánybuktatási kísérlet.
Victor Ponta miniszterelnök a szavazást követően örömmel állapította meg, véget ért a vita arról, hogy a kormánya mögött létezik-e stabil parlamenti többség. Mint mondta, most folytatni kell a munkát, mert az országot kormányozni kell. A parlamenti vita során az ellenzék felvetésére, miszerint a vele szemben felmerült korrupciógyanú miatt le kellene mondania, Ponta úgy válaszolt: az országnak nincs szüksége most politikai válságra.
Az ellenzék bizalmatlansági indítványa elsősorban a külföldön élő román állampolgárok szavazati jogának korlátozását vetette a kormány szemére. Azt kifogásolták, hogy a tavalyi elnökválasztás után még most sem rendezte a kormány ezt a kérdést, utalva ezzel a levél útján történő szavazás bevezetésének elmaradására. Ponta erre a felvetésre azzal védekezett, hogy az új választási törvény kidolgozása elsősorban a parlament feladata, nem a kormányé.
Az ellenzékben lévő RMDSZ részéről Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető-helyettes közölte: a szövetség törvényhozói lelkiismeretére bízta a szavazást, nem született ugyanis testületi döntés a frakcióban arról, hogy miként voksoljanak.
Márton Árpád nehezményezte, hogy az indítvány szövege nem utal több olyan problémára, amely miatt a kormánynak mennie kellene. Ezek között említette a tervezett új oktatási törvényt, amely elvenne a nemzeti kisebbségek számára már szavatolt bizonyos jogokat, utalt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának rendezetlen helyzetére, de az adópolitika és az egészségügy hiányosságaira is.
Márton szerint ha ezeket a problémákat is tartalmazta volna a bizalmatlansági indítvány, akkor az RMDSZ számára egyértelmű lett volna, hogy az ellenzék oldalán kell szavaznia.
Alina Gorghiu, az ellenzéki liberálisok egyik vezetője őszre újabb, a kormány megbuktatására irányuló bizalmatlansági indítvány beterjesztését helyezte kilátásba.
MTI
Székelyhon.ro

RMDSZ: a bizalmatlansági indítvány kormány-bírálata hiányos
A kormány nem tartotta be a törvényt: nem szervezte meg az időközi önkormányzati és parlamenti választásokat azokban a körzetekben, ahol ez indokolt lett volna – jelentette ki Márton Árpád képviselő június 12-én, pénteken a bizalmatlansági indítvány parlamenti vitáján megfogalmazott felszólalásában. Az RMDSZ háromszéki képviselője azt is hozzátette: a Szövetség az indítvány szövegéből hiányolja a kormány oktatási, illetve az egészségügyi intézkedésekre vonatkozó bírálatát, és úgy véli, hogy a dokumentum fő témájaként taglalt levelezés útján történő szavazásra a parlamentnek kell mihamarább megoldást találnia.
„Sok mindenért lehet bírálni a jelenlegi kormányt, hiszen több nehézséggel is szembesülünk naponta: elsőként az új oktatási törvénytervezetet tenném szóvá, amelynek szerzője ismeretlen, mindemellett csorbítja a kisebbségi oktatásban eddig megszerzett jogokat. Kiemelném a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyzetét is, ahol a mai napig sem ültették gyakorlatba a jelenleg hatályos törvény előírásait. Bírálatként rónám fel ugyanakkor az egészségügyi kártyák bevezetésének folyamatát, amely akadályokat gördített az orvosok és betegek útjába, a kártya bevezetése teljesen lebénította az egészségügyi rendszer működését” – összegezte Márton Árpád azokat a hiányosságokat, amelyeket az ellenzéki bizalmatlansági indítvány tartalmában kifogásolt az RMDSZ.
A háromszéki képviselő felszólalásában arra is kitért: nem hunyhatunk szemet afölött sem, hogy egyes parlamenti választókerületekben a törvény módosítása miatt nem írható ki időközi választás. „Tegyük hozzá: ezt a törvénymódosítást a bizalmatlansági indítvány szerzői megszavazták” – fogalmazott Márton Árpád, aki beszédében továbbá az adóügyi ellenőrzés hiányosságait, valamint az Országos Vidékfejlesztési Program nehézkés működését is bírálatként említette.
„Elfogadhatatlan az arrogancia, amellyel a prefektusok az önkormányzatokhoz viszonyulnak. Több esetben sem vették figyelembe, nem tartották be a kisebbségek törvényben rögzített jogait” – hangsúlyozta a Kovászna megyei törvényhozó, majd hozzátette: az RMDSZ értékelés szerint a bizalmatlansági indítvány csak a felsoroltakkal együtt lenne teljes, és élvezné a Szövetség parlamenti frakcióinak maradéktalan támogatását.
Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciójának tagjai saját belátásuk szerint döntöttek arról, hogy tartózkodnak vagy támogatják az indítványt. A titkos szavazást követően elbukott az ellenzéki bizalmatlansági indítvány.
Közlemény
Erdély.ma

Hírsaláta
FELÉLEDT A VATRA. A magyarellenességéről elhíresült, de az utóbbi években egyre elhalkuló három román civil szervezet – a Vatra Românească, az Avram Iancu Hazafias Kulturális Egyesület és az Astra Egyesület – arra figyelmeztet, hogy amennyiben „az előválasztási lázban égő magyar pártok” nem hagynak alább Marosvásárhelyen a kétnyelvű utcanévtáblák erőltetésével, és utcára vonulnak a törvényességhez ragaszkodó Valentin Bretfelean ellen, a románság is tiltakozó akciókba kezd.
A marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetőjét a szélsőségesen magyarellenes sajtó román nemzeti hősként állítja be, miután a rendőrfőnök elrendelte a civilek által kifüggesztett kétnyelvű utcanévtáblák leszereltetését, 30 és 50 ezer lej közötti pénzbírsággal fenyegetve. A három román civil szervezet amiatt helyezte kilátásba az ellentüntetést, mert az Erdélyi Magyar Néppárt nem mondott le az emberi jogok és a szólásszabadság korlátozása ellen, valamint a magyarellenes megnyilvánulásairól elhíresült Valentin Bretfelean leváltása érdekében szervezendő tüntetésről, csak éppen megrekedtek a szervezéssel és keresik a legmegfelelőbb megoldást. (Krónika)
ESÉLYEGYENLŐSÉG A PARALIMPIKONOKNAK. A képviselőház elfogadta az RMDSZ paralimpikonokra vonatkozó törvénytervezetét, amelyet Tánczos Barna szenátor és Korodi Attila képviselő nyújtott be. „Ez idáig a testnevelést és a sporttevékenységeket szabályozó törvényben a paralimpikonok egyáltalán nem szerepeltek. Tehát valójában egy esélyegyenlőségi gondot sikerült orvosolnunk, hiszen a módosítások révén a fogyatékkal élő sportolók a jövőben ugyanolyan lehetőségekkel élhetnek, mint a többi sportoló” – magyarázta Korodi Attila. A jogszabály értelmében Romániában sportbázisokat létesíthetnek a fogyatékkal élő sportolók számára is, és ugyanolyan joguk lesz ezen létesítmények használatára, mint a többi sportolónak. A törvény azt is szabályozza, hogy a paralimpikonok ugyanolyan pénzügyi juttatásokban részesüljenek, mint az olimpikonok. (RMDSZ-tájékoztató) A BÖRTÖN MEGIHLETTE. Második díjat nyert versével Monica Iacob Ridzi egykori ifjúsági és sportügyi miniszter, akit korrupció miatt ítéltek öt év letöltendőre, börtönéveit Jilaván tengeti. A megmérettetés egyébként, amelyen díjazták alkotását, a Büntetés-végrehajtási Intézetek Országos Igazgatósága által immár hetedik alkalommal szervezett országos börtönköltészeti verseny volt, és kiderült, igen sok poéta található a rácsok mögött: a versenyen 32 börtön 275 fogvatartottja vett részt összesen 474 alkotással. A zsűri 26 verset díjazott, a nyertesek oklevelet és könyveket kaptak. (Főtér)
LAGZIK IDEJE. A házasságkötések száma áprilisban országszerte több mint 3600-zal emelkedett márciushoz képest, de nőtt a boldogító igenek száma tavaly áprilishoz képest is. Márciushoz viszonyítva kevesebb válást mondtak ki bírósági határozattal, de többet, mint tavaly áprilisban. A természetes szaporulat továbbra is negatív, áprilisban 8055-tel több személy halt meg, mint ahány született, akárcsak márciusban, amikor ez a különbség 10 717 személy volt. Áprilisban 136 egy év alatti gyerek halt meg, öttel több, mint márciusban. (Mediafax)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy mérsékelt kuruc vallomásai (Toró T. Tibor-könyvbemutató)
Rendhagyó könyvbemutató helyszíne volt szerda este a sepsiszentgyörgyi Míves Ház. Toró T. Tibor „Két pogány közt egy hazáért” című kötete közel kétórás, az elmúlt negyedszázadot boncolgató aktuálpolitikai elemzéssel párosulva tárult az érdeklődők elé Farcádi Botond, Farkas Réka és természetesen a szerző kérdezz-felelek beszélgetése nyomán. Az elhangzottak rövidített, szerkesztett változatát az alábbiakban közöljük.
Sánta Imre bikfalvi református lelkész köszöntője indította az estét, Farcádi Botond vitaindítóként is értelmezhető rövid elemzése pedig kitért az önmagukat „kurucként” azonosító egykori reformtömörüléses politikusok állandó harcára, a 25 évvel ezelőtt megfogalmazott igények máig tartó aktualitására, megoldatlanságára, a következetes, értékalapú politizálás dacára a kuruc szekértábort ért kudarcok sorozatára.
Ugyanazt mondjuk huszonöt éve
Farkas Réka: Melyik volt az a momentum, amikor érzékeltétek, hogy az RMDSZ politizálása félrecsúszott, eltért attól a csapástól, amelyet 1989 decemberében, illetve 1990 januárjában elképzeltek? Toró T. Tibor: Farcádi Botond megállapításából kiindulva, úgy gondolom, e kurucos szabadságharcnak akkor lenne vége, ha valamilyen módon mi, erdélyi magyarok szabadon tudnánk dönteni saját dolgainkról. Magyarország Mátyás királyig európai nagyhatalom volt, más nemzeteknek kellett rá figyelniük. Később mindig valamelyik nagyhatalom árnyékában kellett a magyar jogokat érvényesíteni. Erdélyben száz éve a román főhatalom az, amellyel szemben az érdekérvényesítés, a helyes út keresése zajlik. Ezek a törekvések a román nemzetállami körülmények között igen nehezen vihetőek sikerre. Farkas Réka kérdésére válaszolva: mi a kezdetektől kurucok voltunk – én magam mérsékeltként határoznám meg –, és a csapat, melynek tagja voltam, most is ugyanazt mondja, mint 25 éve. Az, hogy következetességünket más is észreveszi, csak visszaigazolása tetteinknek. Az elcsúszást én az RMDSZ 1993-as nagyváradi kongresszusán éreztem először. Akkor már körvonalazódtak a szekértáborok, amelyek között hosszas egyeztetés zajlott. Mi elképzeltünk egy önrendelkezési programot háromszintű autonómiával, emellett egy konstrukciót, amely szerint az RMDSZ az önkormányzati modellt követi. Sokan gondoltuk úgy, hogy az RMDSZ nem szervezet, nem párt, hanem a politikumtól a civil társadalmon keresztül az egyházakig mindent összefogó valami. Mi, akiket később radikálisnak, kurucnak, illetve más hasonlóknak bélyegeztek ezért, soha nem beszéltünk tagságról, hanem közösségről, ezt akartuk összetartani. Már ekkor kialakult az úgynevezett „labanc” tábor, bár egyértelműen csak 1995-ben kezdett megfogalmazódni irányvonaluk, amikor egy szűk csoport eldöntötte, hogy a követendő politika lényege a kormányzati részvétel, azaz be kell épülni a főhatalomba. Mi már akkor éreztük, hogy akik ellenezték az autonómiaprogramot és az önkormányzati modellt, pártban gondolkodtak. Ők azok, akik a következő 15–20 évben meghatározták az RMDSZ irányát, és annak a rendszernek az élére kerültek, amelyet mi találtunk ki, de hiányzott a konstrukcióból egy olyan összetevő, amely a szabályokat betartatta volna. Emiatt a kihágások később el is fajultak, és „szét is verték” az intézményrendszert. A nagy megvilágosodás számomra több mint tíz év után jött, amikor utolsóként adtam fel a közös képviseletet a Reform Tömörülés tagjai közül.
Farkas Réka: A kilencvenes években elég erős volt ez a kuruc tábor, 1993-ban választották meg Markó Bélát elnöknek, akit akkor még elfogadott mindkét oldal. Melyik volt az a pillanat, amikor erősebb lett a Bukarest központú politizálásban hívők tábora?
Toró T. Tibor: Fokozatosan csúszott ki a kezünkből a gyeplő. Elsőként, amikor 1994-ben arról szavaztunk, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében ki legyen a magyarság képviselője: Borbély Imre vagy Frunda György. A versenyt hajszálnyi előnnyel nyerte meg Frunda. Ez sarkalatos pont volt, félresiklott az egyik fontos eszköz, a külpolitika. Ezt követte a kormányzati szerepvállalás, amely néhány év múlva már mint követendő stratégia jelent meg, és ezt már nem voltunk képesek megakadályozni. Hozzátartozik, hogy akkor ennek a veszélyeit még nem éreztük át. Ráadásként az RMDSZ politikájának alakítása ekkor már fokozatosan átcsúszott a végrehajtó struktúrák kezébe. A kuruc oldal erejének kicsúcsosodása talán 1999-ben volt, Kincses Előd elnökjelöltségére gondolok, amikor a csíkszeredai kongresszuson negyven százalék feletti eredményt sikerült elérnünk, de ezt követően már csak a hanyatlás következett. Törést jelentett, hogy az addig legalább látszólag konszenzusorientált döntéshozatal végleg eltorzult, és azzal találtuk szemben magunkat, hogy gyakorlatilag kész tények elé állítanak. Addig a Reform Tömörülésnek sikerült napirenden tartani az autonómia kérdését, a csíkszeredai kongresszust követően az egész folyamat elindult a lejtőn. Most megállapítható, hogy talán akkor bölcsebbeknek, felkészültebbeknek kellett volna lennünk, akkor kellett volna szétszakítani az egészet, és talán ma ott tartanánk, hogy összefogásról beszélhetnénk, és nem hidegháborúról.
Elúszott történelmi lehetőség
Farkas Réka: A könyvben nagyon sokszor megjelenik, és szintén az 1996-tól kezdődő időszakra datálható, hogy az RMDSZ felépítése is átalakul, az általatok elképzelt önkormányzati modell helyett a pártosodás irányába kanyarodik. Ezt a folyamatot mennyire érzékeltétek menet közben?
Toró T. Tibor: A folyamat elsősorban szabályzatok módosításában öltött testet, a közösség pedig csak annyit láthatott, hogy valamilyen előírások felett vitatkozunk. Mi nagyon is éreztük, mire megy ki a játék. A 2003-as, Szatmárnémetiben tartott kongresszus volt a zárómomentum, az események után meg is alapítottuk a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot. Akkor sem abban gondolkodtam, hogy a pártosodó RMDSZ-szel szemben egy másik pártot kellene létrehozni, hanem egy másik ernyőszervezetet, ez lett volna az EMNT. Egyfajta parlamentet szerettünk volna. Most már tudjuk, utópia, naiv gondolat volt, hiszen párt ellen csak párttal lehet harcolni.
Farkas Réka: Sokan vitatják a 2003-as döntést, a Reform Tömörülés kiválását, felvetik, hogy jobb lett volna megpróbálni belülről változást elérni.
Toró T. Tibor: A Reform Tömörülésnek ott volt vége, és felemelt fejjel tettünk pontot a tízéves történetre. Ha maradunk, karikatúrává válunk. Nem maradt levegő, mozgástér számunkra, nagyon erősek voltak a szervezeten belüli centrifugális erők. Ezért úgy gondolom, az volt a legracionálisabb, legjobb döntésünk, hogy a Reform Tömörülést felszámoltuk. Később azonban már nem volt jó döntés, hogy az így teremtődött potenciált, csapatot – edzett harcosokról beszélünk – nem tudtuk kihasználni, egyben tartani. Én még lehúztam négy évet a Reform Tömörülés halála után az RMDSZ-ben, és ez egyáltalán nem volt sikertörténet. Most azt állítom, hogy a Reform Tömörülés felszámolásával az egész szekértábort ki kellett volna vinni az RMDSZ-ből. Nem került viszont olyan ember, aki ezt megtette volna.
Farcádi Botond: Élénken él az emlékezetemben 2007, Tőkés László, Orbán Viktor Sepsiszentgyörgyön. Újra lendületet kapott a kuruc politizálás ekkor, mindenki felsorakozott egy cél mögé, a kampány sikeres volt, és egy nagy győzelmet hozott. Miként vélekedsz erről?
Toró T. Tibor: Azt gondolom, 2007-ben a bizalmat, politikai tőkét tulajdonképpen Tőkés László kapta, annak ellenére, hogy mögötte egy nagyjából azonos elveket valló csapat állt. Ezt a csapatot kellett volna egyben tartani. Hogy ez nem valósult meg, elsősorban az MPP-t létrehozó Szász Jenő történelmi bűne. Mi az MPP-ben képzeltük el azt a széles platformot, amelybe belefért volna az a hatos koalíció, amely Tőkés Lászlót az Európai Parlamentbe segítette. Egy évre rá létre is jött a párt, ráadásul jelentős választási győzelmet aratott 2008-ban. Erre lehetett volna építeni. A szép eredmény után viszont szétesett, és noha a felelősség az összes résztvevőt terheli, leginkább azokat, akik az MPP vezérkarában voltak, elsősorban az elnököt. Ekkor úszott el a történelmi lehetőség. A vita arról szólt 2008-ban, hogy ez most akkor a tagok pártja, avagy a kurucoké? Számomra egyértelmű volt, hogy nem azé a pár ezer emberé volt a párt, akik létrehozták, hanem az egész táboré, amely mögéje állt. Itt nyilvánvalóan Tőkés László volt az a személyiség, aki leginkább integrálni tudta ezeket az értékeket és az embereket. A történet ott bukott el, hogy Szász Jenő nem rendelkezett ugyanezekkel a tulajdonságokkal, mégis ő lépett fel vezérként. El kell itt mondanom, hogy a sorozatos hibák ellenére most is úgy véljük, van egy küldetésünk, és tovább kell mennünk. Az RMDSZ-en belül sem akkor, sem most reformot végrehajtani nem lehet. Lásd az újratervezés projektjüket.
Sánta Imre: Valóban 2007-ben a hat szervezet összefogása révén Tőkés László bejutott egy csonka mandátumra az Európai Parlamentbe, viszont 2009-ben már az RMDSZ-listán indulva érte el ugyanezt. Mennyiben járult ez hozzá a törésvonalak elmélyüléséhez?
Toró T. Tibor: Természetesen hozzájárult. Akkor a legjobb döntésnek tűnt, amelyet Tőkés Lászlóval, Szilágyi Zsolttal és igen, Orbán Viktorral, a nemzet miniszterelnökével közösen hoztunk meg. Azóta több rendben elismertem, hogy a felelősség engem is terhel ebben a kérdésben. A súlyát akkor éreztem át, amikor az Erdélyi Magyar Néppárt elnökeként kellett szembesülnöm következményeivel. Kijelenthetem, hogy amennyiben újból meg kellene tennem, más utat választanék, most úgy látom, túl nagy volt az áldozat. Az EP-képviselet, a szócsői minőség nem ért meg annyit, előfordulhat, hogy a belpolitikában való megerősödés több haszonnal járt volna.
Túl sok a három párt
Farcádi Botond: A jelenlegi állapot kísértetiesen hasonlít a 2009-eshez, folytatódik az amúgy is megosztott kuruc tábor további szétszabdalása. Jövőben az MPP várhatóan az RMDSZ-szel szövetkezik, az EMNP az MPP 2009-es helyzetében találja magát?
Toró T. Tibor: Vannak hasonlóságok a két helyzet között, de azért eltérnek egymástól. Szerintem letisztul, nyilvánvalóvá válik, hogy csak kuruc a kuruccal, labanc a labanccal képlet lehetséges. Úgy vélem, az MPP derékhada, akik valójában kurucok, belátják ezt. Nem mondhatom, hogy az MPP mint párt látja be, mert jelenleg néhány ember uralja, akik megtalálták a menekülési útvonalat. Hogy hányan követik majd őket, az kiderül. Döntésükben meghatározó lehet a 2009-es tanulság, az akkori áldozat nem hozta meg a kívánt eredményt. Úgy gondolom, a Székely Nemzeti Tanáccsal való viszonyunk alakulása jó példa a letisztulásra. Itt ki kell ugyanakkor mondani, hogy az erdélyi magyar közösség nem bír meg három politikai szereplőt, tisztázni kell, ki kuruc, ki labanc. Mindkettő legitim, szavazatokat kapott. A közösség pedig választ.
Farkas Réka: Látsz reális esélyt az elkövetkező egy évben a kuruc oldal egy táborba verődésére? Jelenleg ugyanis van két kis párt, amelyek a túlélésért vergődnek, az ellentétek éleződnek, semmi jele a rendeződésnek.
Toró T. Tibor: Látok reményt, hogy a letisztulás felé haladjunk. Erről szól az eljövendő év az EMNP számára. Új paradigmát, új hívószavakat kell találni. A nagy hívószavak – némileg elvontak, ez tény – megvannak, ezekből kell levezetni pár konkrétabb üzenetet. Hogy ez sikerült-e, arra egy év múlva tudok válaszolni. A csillagállás nem túl kedvező.
Lejegyezte: Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Itthon maradásra ösztönözni a fiatalokat
Külön RMDSZ-főosztály foglalkozik az ifjúság ügyeivel
Ifjúsági programot fogadott el a hét folyamán az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége. A Geréd Imre ifjúsági ügyvezető alelnök által benyújtott tervezet a fiatalok igényeinek felmérését, az ifjúsági szervezetekkel folytatott folyamatos konzultációt célozza meg.
Geréd Imre szerint az RMDSZ döntése az önálló ifjúsági főosztály létrehozásáról azt jelzi: kiemelten akar foglalkozni az elkövetkezőkben a fiatalokkal kapcsolatos kérdésekkel.
DÉZSI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Sógor Csaba: felerősödött a kisebbségektől való félelem Európában
Az ukrán helyzet és a bevándorló kisebbségek körüli feszültségek beárnyékolják az őshonos kisebbségi közösségek helyzetét, az utóbbi időszakok eseményeinek hatására felerősödött a kisebbségektől való félelem Európában – erről beszélt Sógor Csaba pénteken Csíkszeredában. Az RMDSZ-es európai parlamenti képviselő Kisebbségi jogok: több, mint emberi jogok? címmel tartott előadást a városházán pénteken, június 12-én a Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig elnevezésű beszélgető-sorozat részeként.
Sógor Csaba bevezetőjében az Európai Unió aktuális kihívásait vázolta: beszélt az Európát fenyegető társadalmi elöregedésről, illetve érintette a bevándorlók és menekültek problémáját kisebbségvédelmi vonatkozásban is. „Az őshonos kisebbségek helyzetét sajátos megoldásokkal kell kezelni Európában. Ezt Európa is tudja, mégis azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi ukrán helyzet és a bevándorló kisebbségek miatt kialakult feszültségek a kisebbségektől való félelem felerősödését eredményezték. Mindez az őshonos kisebbségek ügyét sem viszi előrébb” – hangsúlyozta az RMDSZ-es képviselő. Veress Dávid, a beszélgetés-sorozat házigazdája azt kérdezte meghívottjától, milyen kilátások vannak egy európai kisebbségvédelmi szabályozás megalkotására. Sógor Csaba elmondta: az Európai Parlamentben is meg kell győzni a többséget arról, hogy egy, a kisebbségeket védő, minden tagállamra kiterjedő, kötelező jogi szabályozás nem csupán a többség és a kisebbség viszonyát rendezhetné, hanem egyéb gazdasági és szociális előnyökkel is járna. „Ahol lehetőségünk van rá, elmondjuk és megmutatjuk azt, hogy miért kell, miért fontos védeni az őshonos kisebbségeket. Ez a dolgunk. Hogy lesz-e európai kisebbségvédelmi szabályozás? Erre csak azt tudjuk mondani, hogy lesz, még akkor is, ha ennek az útnak az elején járunk” – fogalmazott Sógor Csaba.
Az előadás címében is megfogalmazott kérdés kapcsán, hogy a kisebbségi jogok túlmutatnak-e az egyéni, emberi jogokon, Sógor Csaba úgy vélekedett: bár a kollektív jogoktól az EU is idegenkedik, hiszen az alapelv az, hogy mindenki egyenlő, mégis közösségi kérdésként tudjuk értékelni azt, hogy ott, ahol élünk, használhatjuk-e anyanyelvünket és szimbólumainkat, gyakorolhatjuk-e kultúránkat, ápolhatjuk-e hagyományainkat. Az erdélyi képviselő szerint mindennek csak akkor van értelme, ha ezt közösségben tudjuk végezni. „Fontos tehát, hogy a kisebbségi közösségek fennmaradását az egyéni jogok mellett kisebbségi jogokkal is biztosítani lehessen” – fogalmazott Sógor Csaba.
maszo.ro

Nemzeti Összetartozás Napja Marosvásárhelyen
Túl kell lépni azon a traumán, amit Trianon jelent
Közös RMDSZ–MPP-sajtótájékoztató a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnökével. Miután csütörtök reggel a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjai találkoztak a történelmi egyházak vezetőivel, illetve az MPP és az RMDSZ politikusai munkamegbeszélést folytattak a bizottság tagjaival, Pánczél Károly, a bizottság elnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, illetve Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke sajtótájékoztatón számolt be egyrészt a találkozókról, illetve a nemzeti összetartozás napjának jelentőségéről. Ma már közjogi értelemben is egységes a nemzet
Bíró Zsolt kijelentette: Azonkívül, hogy a nemzeti összetartozás napja alkalmából Marosvásárhelyre látogatott a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága, és Marosvásárhelyen jelképesen megemlékeznek a 95 évvel ezelőtti nemzeti tragédiáról, illetve a nemzeti összetartozás napját a Nemzeti Összetartozás Bizottsággal közösen tartják meg, munkamegbeszélésre is sor került.
Megköszönte ugyanakkor az RMDSZ ügyvezető alelnökének, Székely Istvánnak, hogy első pillanattól fogva pozitívan válaszoltak az MPP kezdeményezésére, és létrejöhetett a találkozó.
– Túl kell tudnunk lépni azon a traumán, amit Trianon jelent a magyar közösség számára, és azáltal, hogy 2010-ben ezt a napot a magyar kormány a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, jelentős lépést tettünk ennek érdekében. Trianonról megfeledkezni nem szabad, de azzal, hogy ma már közjogi értelemben is egységes a nemzet, előremutató lépést tettünk, és a jövőbe vetett hitről teszünk tanúbizonyságot. Bíró a továbbiakban arról is szólt, hogy a politikai tárgyalások során terítékre került az autonómia kérdésköre is, beszéltek a székelyföldi autonómiatörekvésekről, az autonómiatervezetekről, és megerősítették, hogy ezek az autonómiatervezetek nem egymással versenyeznek, hanem kiegészítik egymást. A legfontosabb az összefogás erősítése
Pánczél Károly elmondta, örömmel jöttek Marosvásárhelyre a nemzeti összetartozás napján, amit azonban beárnyékolt egy tragikus esemény. A nemzeti összetartozás program keretében magyar diákcsoportok jöttek Erdélybe, és egy kisfiú a Szent Anna-tóba fulladt.
Mint mondta, a nemzetpolitikában Magyarországon 2010 óta gyökeres változás állt be, olyan új törvények és új Alkotmány született, amelynek értelmében Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarokért, megszülettek a közjogi és szellemi egyesítésnek a törvényi hátterei, mint a kettős állampolgárságról szóló törvény, a választójogi törvény, és törvényt hoztak a nemzeti összetartozás napjáról. – Fájdalmas történelmi aktusra emlékezünk e napon, az 1920-as trianoni békediktátumra, ugyanakkor 95 év után tudomásul tudjuk ezt venni, előre nézünk fölemelt fővel, egyenes gerinccel, hisz összetartozunk. Ez a szellemi, közjogi összetartozás nyilvánul meg azonos nyelvünkben, a kultúránkban, a szellemi és épített örökségünkben, tehát a határokon átívelően a magyarság összetartozik. Nemzetpolitikánk legfőbb üzenete az, hogy abban igyekszünk támogatni az elszakított országrészek magyarságát, hogy a szülőföldjén megmaradjon és boldoguljon – jelentette ki Pánczél Károly.
Az egyházak vezetőivel folytatott megbeszélések egyrészt az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, illetve arról szóltak, hogy Marosvásárhelyen is fölmerült az igény, hogy a jól működő elméleti egyházi oktatás mellett szükség lenne a magyar anyanyelvű szakképzésre is.
A Nemzeti Összetartozás Bizottság elnöke örömmel üdvözölte, hogy a magyar pártok konszenzust, összefogást keresnek, mert csak ez hozhat eredményt a jövőben. A legfontosabb üzenetnek a nemzeti összetartozás mellett az összefogás erősítését nevezte.
„Az egymásra utaltság jegyében tekintsünk a jövőbe”
Székely István kijelentette: fontosnak tartják, hogy a Nemzeti Összetartozás Bizottság hitelesen tájékozódjék azokról a problémákról, amelyekkel nap mint nap szembesül a romániai magyar közösség, illetve, hogy közösen feltérképezzék az együttműködés lehetséges módozatait.
– Az RMDSZ-nek kiemelten fontos a magyar-magyar kapcsolat, és nemzetpolitikájának lényeges eleme az összmagyar integráció. Ennek jegyében tekintünk a nemzeti összetartozás napjára is, ez egy újabb lehetőség, hogy végigbeszéljük közös dolgainkat, visszaépítsük a működő kapcsolatokat, és az egymásra utaltság jegyében tekintsünk a jövőbe. Nem feledhetjük el ennek a napnak a történelmi jelentőségét, de ugyanakkor nagyon fontos, hogy ezt jó programokkal, tartalommal töltsük fel.
Az RMDSZ és az MPP este 7-kor a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában tartott megemlékezést, ahol az együttes Imádság háború után című előadását láthatták az érdeklődők.
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Homályos szándék
Az RMDSZ tavaly decemberi ellenzékbe vonulása nagy vonalakban egybeesett a szövetség vezetősége által meghirdetett újratervezés politikájának erőteljes kommunikációjával.
A Kelemen Hunor fémjelezte új irányvonal aztán az áprilisi tisztújító kongresszuson kapott élesebb kontúrt, és tömören úgy foglalható össze: az alakulat tiszta beszédre, világos döntésekre törekszik bukaresti és erdélyi politizálása során egyaránt.
Hónapokkal ezelott úgy tűnt, hogy a kormányzati részvétel terhétől való „megszabadulás” kimondottan segítheti ennek a stratégiának a gyakorlatba ültetését, hiszen ellenzéki pozícióban a szövetség jobban koncentrálhat a társadalom- és közösségszervezésre, a szavazóival – vagyis az erdélyi magyar közösséggel – folytatott párbeszédre. Ehhez képest az elmúlt időszak tapasztalata arról árulkodik, hogy az RMDSZ de facto még mindig kormányon van, csak ezt szégyelli nyíltan bevallani.
A pénteki parlamenti bizalmi szavazást megelőzően a törvényhozásban két alkalommal is napirendre került ellenzéki egyszerű bizalmatlansági indítvány, amelynek nem a kormánybuktatás volt a célja – hiszen ezzel a módszerrel nem is lehetséges –, hanem felhívni a figyelmet bizonyos ágazatokban tapasztalt problémákra.
Nos, az egészségügyi és mezőgazdasági kérdésekben előterjesztett indítvány vitájakor az RMDSZ vezérszónokai úgy kardoskodtak az ellenzéki álláspont elutasítása mellett, mintha csak a Ponta-kabinet tagjai volnának. Ugyanez volt az érzésünk a bizalmatlansági indítvány vitáján is, amelyen a szövetség szószólója a kormány tevékenységének hiányosságait sorjázva azt kifogásolta, hogy ezek miért nem szerepelnek a dokumentumban.
Aztán persze az RMDSZ számos honatyája „lelkiismerete szerint” a kormánybuktatás ellen szavazott. Holott nem ártana felismerni, hogy ez a politikai kettős beszéd, a kint is vagyok, bent is vagyok szereppel való játszadozás nagy mértékben hitelteleníti az újratervezés stratégiáját. És elsősorban persze nem is a kommunikáció szorul javításra, hiszen homályos, téves döntéseket képtelenség kimagyarázni. Az RMDSZ-nek mindenek előtt a politikai szándékait kell egyértelművé tennie ahhoz, hogy a beszéde is tiszta, érthető legyen.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Megbukott a referendum
53.383 személy, vagyis a nagyváradi választópolgárok 28,24 százaléka járult az urnák elé vasárnap a Nagyvárad és Szentmárton fúziójáról szóló megismételt referendumon.
Mint ismeretes, ahhoz, hogy a referendum eredménye érvényes legyen, a szavazati joggal rendelkező személyeknek legalább harminc százaléka kellett volna szavazzon a tegnapi helyi választáson, viszont a nagyváradiaknak mindössze 28,24 százaléka vett részt a referendumon, így az megbukott. A 189.028 nagyváradi választópolgár közül 53.383 váradi lakos szavazott, közülük 51.996 személy igennel, 1043 polgár nemmel szavazott, 344 voks érvénytelen volt.
Incidensek
Sütő Tibor, a városi választási iroda RMDSZ-es tagja beszámolt arról, hogy napközben a 143 szavazókörzet egyikében sem történt komoly incidens, mindössze két nemzeti liberális párti (PNL) urnabiztost kellett figyelmeztetni, hogy ne buzdítsák a szavazásra érkezőket arra, hogy hívjanak másokat is voksolni. A nap végén azonban egy komolyabb incidens zavarta meg az amúgy nyugodtan, szabályosan zajló választási eljárást. A városi kórházból 59 kérvény érkezett mobil urnás szavazásra. A 79. számú szavazókörzetből vittek mozgóurnát az egészségügyi intézménybe, ahol szavaztak a kérvényezők. Urnazárás után a 79. szavazókörzet mozgóurnájában a számláláskor viszont huszonkettővel több, azaz 81 szazvazatot találtak. A szavazókörzet RMDSZ-es tagja óvást nyújtott be a városi választási irodához, a 81 szavazat érvénytelenítését kérve, aminek a testület helyt is adott. Ezt a határozatot azonban a Nemzeti Liberális Párt urnabiztosa támadta meg, arra a formai hibára hivatkozva, hogy az RMDSZ-es urnabiztos előzőleg már aláírta a szavazatszámlálási jegyzőkönyvet, így utólag már nem óvhatja meg a maga által már aláírt dokumentumot. A városi választási iroda helyt adott ennek a kifogásnak, tehát nem törölték az említett 81 szavazatot, viszont a jegyzőkönyvben megemlítették azt, hogy a mozgóurnába huszonkét szavazat törvénytelen módon került be – foglalta össze a történteket Sütő Tibor.
erdon.ro