Nagy Debreczeni Hajnalka-ügy: pártkatonák parkolópályája a közmédia?
Már a DNA is vizsgálódik a Nagy Debreczeni Hajnalka RMDSZ-elnöki sajtótanácsosnak a közszolgálati médiában betöltött tisztségei körül. Debreczeni ugyanis rádiós munkavégzés nélkül jutott évi közel 10 ezer eurónyi jövedelemhez a Kolozsvári Rádiótól.
vi 44 ezer lejt keresett a Kolozsvári Rádió alkalmazottjaként Nagy Debreczeni Hajnalka, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sajtótanácsosa, a Román Televíziótársaság (SRTV) vezetőtanácsi tagja úgy, hogy soha sem jelentkezett munkavégzésre a kolozsvári rádiós szerkesztőségben. Az alaphírt a Ziarul de Cluj kolozsvári napilap közölte az ügyben az Országos Korrupcióellenes Ügyosztálynál (DNA) feljelentést tevő Vasile Luca kolozsvári rádiós által szolgáltatott adatokra hivatkozva. A lap közli azt a dokumentumot is, amely alapján az Országos Rádiótársaság három hónappal meghosszabbította Nagy Debreczeni Hajnalka áthelyezését a közszolgálati televíziótól a rádió magyar szerkesztőségébe. A román szerkesztőség munkatársa, Vasile Luca kollégái körében érdeklődött, ismeri-e valaki Debreczenit? Ekkor derült ki: úgy szerepelt az intézmény bérlistáján, hogy az elmúlt évben senki nem látta a kolozsvári szerkesztőségben, semmilyen hangzó anyaggal nem járult hozzá a rádió műsorkínálatához. Az ügyben egyelőre senkit sem sikerült megszólaltatni a Kolozsvári Rádióvezetői közül.
Az egyértelműen jogsértő helyzet feloldására április 3-án Nagy Derbreczeni Hajnalka a Facebookközösségi portálon bejelentette: lemond a román közmédiában betöltött állásáról. Úgy fogalmazott, döntésének nincsenek jogi vagy adminisztratív okai, munkájával kapcsolatban semmiféle összeférhetetlenség nem merül fel. „Ennek ellenére azt gondolom, szükséges feloldanom azt a helyzetet, amely fölösleges támadási felületet nyitott az RMDSZ és a szövetségi elnök irányába” – áll a közleményben. A Transindex portálnak Nagy Debreczeni Hajnalka úgy nyilatkozott, a rádiónál a feladata a területi stúdiókkal való kapcsolattartás, stratégiák elkészítése, sajtómonitoring, illetve egyéb kisebbségi csoportokkal való kapcsolattartás volt, aminek folyamatosan eleget is tett. Szerinte esetében semmiféle összeférhetetlenség nem áll fenn, mivel nem RMDSZ-tag, és „egyébként az RMDSZ nem párt”, az 1994/41-es törvényben megfogalmazott korlátozások pedig a tartalomgyártásban részt vevőkre vonatkozik.
Az üggyel foglalkozó Átlátszó Erdély oknyomozó portál szerint viszont az említett jogszabály két paragrafusa alapján Debreczeni törvénytelenséget követett el, másrészt a közszolgálati médiában do lgozó személyek nem lehetnek párttagok. Debreczeni azon érvelése, miszerint ő nem RMDSZ-tag – miközben az RMDSZ első emberének sajtós arca – minimum meglepő. A törvény amúgy kimondja: az alkalmazottaknak tilos részt venni más rádió- vagy televíziótársaságok vezetőségében, sőt, végrehajtó tisztségük sem lehet. Az oknyomozó blog állítása szerint Nagy Debreczeni Hajnalka munkaviszonya nem egyedülálló: a közszolgálati médiában a politikai pártok „parkoltatják” az embereiket, ellenzékben így biztosítanak jól fizető, biztos állást azoknak, akiknek a munkájára igényt tartanak.
Az RMDSZ-elnök tanácsosa azonban nem csak rádiósként jutott átlagbér fölötti jövedelemhez a közszolgálati médiából. A 44 ezer lejes évi rádiós fizetség mellett tavaly 27 ezer lejt keresett a Román Televíziótársaság igazgatótanácsi tagjaként. Ezt a tisztséget férje, Nagy Zoltán Levente államtitkári kinevezése óta látja el, akinek le kellett mondania erről.
A Kolozsvári Rádiónál dolgozó, és a közszolgálati média működését jól ismerő kolozsvári újságíró az Erdélyi Naplónak névtelenül nyilatkozva, úgy fogalmazott: mind a tévé, mind a rádió magyar szerkesztőségei mindig is ki voltak szolgáltatva az RMDSZ-nek. Kelemen Hunor jelenlegi RMDSZ-elnök is a Kolozsvári Rádióban kezdte pályafutását, állását kilencvenes évekbeli távozása után is hosszú évekig fenntartották. Helyébe mindig csak meghatározott időtartamra lehetett új munkatársat alkalmazni. A szerkesztőség magyar vezetői kénytelenek voltak belemenni a párt játékaiba, amiért cserében az RMDSZ kiállt mellettük, és biztosította fenntartásukat. Egyelőre a kolozsvári magyar szerkesztőség vezetői is elzárkóznak a kommunikációtól a magyar sajtóval, az általános vélekedés szerint hozzáállásukkal a közszolgálati média szerepét kérdőjelezik meg.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Együttműködés a nemzeti kérdésekben
Egységesen kell felmutatni az autonómia igényét – szögezte le csütörtöki székelyudvarhelyi sajtótájékoztatóján Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) országos elnöke.
Kifejtette, az elmúlt 25 év egyik legnagyobb hiányossága az önálló erdélyi magyar külpolitika megteremtése volt. Az MPP elnöke szerint fejleménynek számít a nemzeti együttműködés szempontjából az RMDSZ-szel kialakított közös front. Szerinte áttörés volt a közös fellépés, amit március végén az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának strasbourgi ülésén tettek. Látványos eredménynek nevezte az ígéretet, hogy 2016-ban a testület monitoringbizottsága a székelyföldi kérdésre is figyelni fog.
„Ha nemzetközi szinten is sikerült egységesen fellépni, akkor azt gondolom, hogy kedvező lenne itthon is megtalálni a közös cselekvés lehetőségeit, amikor erre szüksége van” – mondta el a romániai alkotmánymódosítás kapcsán. Biró a nemzeti együttműködés másik pillérének nevezte a bukaresti közös fellépést. A tavaly megkötött együttműködési megállapodásra hivatkozva az MPP arra kéri az RMDSZ-es parlamenti képviselőket, nyújtsák be az ötpontos alkotmánymódosító csomagot, amit kidolgoztak.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Vádemelés Markóék ellen
Hivatali visszaélés miatt vádat emelt a DNA Markó Attila lemondott RMDSZ-es képviselő, Theodor Nicolescu nemzeti liberális párti honatya, Horia Georgescu, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) volt vezetője és kilenc további személy ellen abban az ügyben, amelyben kárpótlási ügyekkel gyanúsították meg őket.
A vádlottakat, akik közül nyolcan az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság (ANRP) központi restitúciós bizottságának tagjai, négyen pedig hivatalos értékbecslők voltak, azzal gyanúsítják, hogy csúszópénz fejében a valós értéknél jóval magasabb árat állapítottak meg kárpótlásként olyan ingatlanokért, amelyeket nem lehetett természetben visszaszolgáltatni. A DNA szerint a három törvénytelen kárpótlási ügyben az okozott kár eléri a 84,5 millió eurót.
Markó Attila – akit három rendbeli, különösen nagy kárt okozó, magát vagy másokat jogtalan haszonhoz juttató hivatali visszaéléssel vádolnak, és akinek előzetes letartóztatását egy másik, szintén restitúciós ügy miatt a képviselőház már jóváhagyta, és emiatt Budapestre távozott – több ízben is cáfolta, hogy részese lett volna a korrupciós ügyleteknek, illetve hogy tudott volna egykori kollégái üzelmeiről.
Leszögezte: nem tér haza, mivel a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt rá korábban kirótt felfüggesztett szabadságvesztés miatt nem tartja jogállamnak Romániát, és nem kíván ártatlanul börtönbe kerülni.
A DNA ebben az ügyben is kérte az előzetes letartóztatásának jóváhagyását az alsóháztól. Markó múlt szerdán lemondott képviselői mandátumáról, de mivel a lemondó nyilatkozat eredetije nem érkezett meg, csupán egy másolat, lemondása nem lépett hatályba. Ha csütörtökön is várat magára a dokumentum, a képviselőház szavazni fog a DNA kéréséről.
Székelyhon.ro

A Markó-féle sajtókabaré
Van neki elég baja szegény fejének, nem szeretném csak azért köszörülni rajta a nyelvemet, mert most ez „trendi”. Ha ugyanis csak a fele igaz mindannak, amit Markó Attiláról leírtak, el- és bemondtak a román médiában az elmúlt hetekben-hónapokban, már akkor is nagy slamasztikában vergődik – mert még az sincs kizárva, hogy a román hatóságok a „közvélemény” nyomására nemzetközi elfogatóparancsot adnak ki ellene. 
Köröztetik az Interpollal, kiadatását kérik Magyarországtól, hazacsempészik egy rabomobilban – pontosan nem is tudom, hogy mi az ilyenkor szokásos eljárás, nem vagyok se prókátor, se zsandár. Csak gyanítom, hogy köröztetni mégsem kell, hiszen megvan, ő maga ismerte be, hogy immár életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik, és nem is kíván visszatérni Romániába addig, amíg itt el lehet ítélni valakit azért, mert teljesíti a kötelességét. Markó ugyanis – akit a román sajtó nagy része, de a magyar közvélemény jelentős hányada is Markó Béla rokonának tart, pedig nincs köztük vérségi kötelék – azért kapott több évnyi felfüggesztett börtönbüntetést, mert jogszerűen és a jó erkölcsnek megfelelően „illetékes elvtársként” egyetértett a Székely Mikó Református Kollégium restitúciójával.
Tehát csak a kötelességét teljesítette, „csak egy tollvonás volt a bűne” – mint  a 48-as mártír Szacsvay Imrének, aki jegyzőként csupán  kötelességszerűen ellenjegyezte a forradalmi magyar országgyűlés trónfosztó határozatát. Szacsvaynak ez a fejébe került, a párhuzam azért sem tűnik erőltetettnek, mert a román hatalom – miként annak idején a Habsburg – „ellenforradalmi megtorlásként” sújtott le Markó Attilára, amiért az visszaadatta a magyar református egyháznak azt az ingatlant, amit a román állam attól elvett.
Egyre kevesebb kétségünk lehet afelől, hogy justizmord történt. Amit a román igazságszolgáltatás nem akar és nem fog soha beismerni, sőt, éppen azon van, hogy még jobban elmaszatolja: újabb törvénytelenséggel leplezze az előzőt. Mégpedig úgy, hogy bebizonyítani próbálja: Markó egy sokkal nagyobb bűnöző, mint amiért elsőre elítélték, valójában könnyen megúszta a feltételessel. Ezért aztán távollétében vádat emeltek ellene is – azokkal együtt, akikkel a restitúciós és kártérítési hatóságnál intézték a jogtalanul államosított vagyonok ügyét –, mondván: nagy kárt okoztak az államnak azáltal, hogy túl magas kártérítéseket ítéltek meg a kommunizmus idején elbitorolt ingatlanokért. Ha másodszor is sikerülne elítéltetni, az első büntetést is le kéne ülnie, nem úszhatja meg a dutyit.
A címbeli sajtókabaré abból adódik, hogy a nyilvános térben annyi butaság jelent meg írásban, szóban, képben azokról az ügyekről, amibe Markó Attilát belekeverték, no meg magáról a személyről és eddigi pályafutásáról, hogy ezeken ő maga is igen sokat hüledezik. Miközben folyton hangoztatja: hazugságok tömkelegéről van szó. De nehogy azt higgyük, csak a román sajtó „tájékozatlan”! A minap egyik megyei napilapunk adta hírül: letartóztathatják M. A.-t. Hogy kiderüljön: csak valami parlamenti szakbizottság véleményezett egyet, ami az RMDSZ-képviselő mentelmi jogát nem érintette. Aztán megírták, hogy a képviselőház „ma plénumban meg fogja szavazni a letartóztatását”. Nem úgy lett. Nem volt hozzá kvórum. És különben is: a parlament csak a letartóztathatóságáról dönthet (azaz mentelmi jogának visszavonásáról), előállítása és lefogása már ügyészi-bírói-rendőri intézkedést követel, megvan ennek a rendje-sora. Mert lehetne ez egyszerűbb, ugyanis a politikus már lemondott a mandátumáról s az ezzel járó mentelmi jogról, de még ez sem érvényes egyelőre, hiszen nem személyesen tette. Nem is fogja, hiszen megmondta: ő Romániába önszántából nem jön, mert nem érzi biztonságban magát. Egyelőre patthelyzet van.
Aminek nyomán újabb hisztériakeltés indult meg a bukaresti bulvártévékben: Markó már fél éve „szökésben van”, mégis felveszi a képviselői gázsit, vagyis a román állam finanszírozza a magyarországi dekkolását! Ha ugyanis nem fogadták el a lemondását, akkor tovább kell fizetni őt, mint parlamenti képviselőt. Nem is beszélve a korábbi üléspénzekről, amiket a restitúciós bizottságban kapott, no meg a feltételezhető csúszópénzekről, jutalékokról, jattokról – inszinuálnak sokan és egyre többen és egyre vehemensebben. Miközben ő folyton állítja: soha egyetlen fityinget sem tett zsebre törvénytelenül.
Nincs okunk kételkedni a szavaiban még akkor sem, ha tudván tudjuk, hogy a világhíres romániai korrupció csúcsán jórészt politikusok sütkéreznek. Már-már sajnálkozva mondjuk: a közszereplőnek nem elég becsületesnek lennie, annak is kell látszania. Feltéve, ha egyáltalán ad a látszatra.
R. Balogh Mihály
itthon.ma

Csőlátás. Politikum és közszolgálat
Egy fiktív funkcióért fizetését évekig felvevő televíziós szerkesztő körül nemrég kirobbant botrány (Debreczeni Hajnal, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sajtóirodájának vezetőjéről van szó – szerk. megj.) egy sokkal mélyebb problémára hívja fel a figyelmet. A közszolgálati rádió és televízió igazgatótanácsának tagjait többek között a parlamenti pártok jelölik. A pártok leggyakrabban egy-egy velük szimpatizáló médiaszakembert választanak, akinek a hivatali eskü letétele után már a törvény szerint nem a pártot, hanem az intézményt kell szolgálnia.
Az igazgatótanács tagjai nem szólhatnak bele a műsorokba, személyzeti kérdésekbe, a két médiaintézmény általános, strukturális folyamatait, a szerkezetet, a rendszer egészét illető döntéseket hoznak. Ugyanakkor a pénzügyi folyamatokat, az évenkénti beszámolókat is felülvizsgálják, majd a parlament illető bizottsága elé terjesztik.
És mégis. A politikai pártok reflexei és a tévé, rádió működését irányító vezetők kiválasztásában játszott strukturális szerepük miatt az igazgatótanácsi tagok személyes befolyása nem elhanyagolható. Nem mindegy az, ha valamelyik részleg igazgatójának van támogatója az igazgatótanácsban. Így aztán működik a hoci-nesze.
És a magyarok? A kilencvenes években, a médiatörvények első időszakában (addig ilyen nem létezett) az RMDSZ is ismert médiaszakembereket, sajtósokat bízott meg ezzel a feladattal, akiktől remélni lehetett, hogy a köztévé, közrádió magyar szerkesztőségeinek  sorsát a szívükön viselik, az anyagi gondokat, ha kell, akár a tanács elé viszik, a magyar nyelvű műsorok adásidejét érintő intézkedéseket próbálják pozitív irányba terelni stb. No, és az egyéb műsorokban nem- egyszer előbukkanó magyarellenes hangokra van, ki felhívja a figyelmet, ha kell, tiltakozás és beadványok formájában.  Aztán változtak az idők. Ahogy az erdélyi magyar politikai közélet rétegződött, a szövetségen kívül más opciók, vélemények, civil szervezetek és pártok jelentek meg, e folyamattal egy időben a közszolgálati elektronikus sajtóba küldött személyek esetében egyre fontosabb lett a szakmai kiválóság helyett a politikai megbízhatóság. Ez odáig fajult, hogy az RMDSZ olyan igazgatótanácsi tagokat is jelölt ezekre a felelős, nagy fizetéssel és aránylag kevés munkával járó feladatokra, akiknek a világon semmi közük nem volt a média világához. Nem célom a személyeskedés, de ilyen eset volt az épp most címlapsztori hősévé vált Debreczeni Hajnal jelenlegi férje, a biológus Nagy Zoltán jelölése a közszolgálati televízió igazgatótanácsába. A kinevezett magyar tanácstag elismert szakembere a denevérek életvitelének, és a verebekből írta a doktori dolgozatát, bizonyára kiváló biológus, de mi köze a denevéreknek a televízióhoz? Aztán kinevezték egy inkább hozzáillő helyre, a környezet-minisztériumba államtitkárnak. Az eltávozott tag helyét az igazgatótanácsban ilyenkor az eredeti jelöléskor is megnevezett helyettes veszi át, aki ki más lehetett, mint a feleség, aki egyben az RMDSZ elnökségi sajtótanácsosaként működött és ugyanakkor papíron a kolozsvári rádió szerkesztője volt. Nota bene: amúgy a közmédia szerkesztő státusa nem fér össze azzal, hogy valaki részt vesz egy politikai alakulat tevékenységében. Tetszik? A nagy felelősséget és szakértelmet feltételező állások osztogatásából elképesztő kiscsoportos családi játékszer lett. Az igazgatótanács egyik tagja mesélte, hogy az új, számára rokonszenves magyar hölgytag eddigi leglelkesebb tevékenysége egy erdélyi kereskedelmi televízióval kötendő, annak előnyös szerződés nyélbeütése volt. Eszembe jutott, hogy közben milyen kevés pénzből készítenek igényes műsorokat köztévés kollégáim, és közülük sokan milyen megalázóan kis fizetést kapnak. Kedves Kelemen Hunor, rádióriporter múltadra, tehetséges irodalmi kísérleteidre, a jól hangzó, de általad is elismerten blöff „transzközép” elvi alapú csoportosulás rokonszenves filozofálgatására emlékezve azt reméltem, hogy előrelépésed a szövetség élére valamilyen változást hoz az egyre inkább egypárti reflexeket felvevő parlamenti képviseletünk korábbi szűk látókörű kapcsolatrendszerén, jelölési, pályáztatási, díjosztogatási alapelvein, amelyekben a „mi emberünk”, „megbízható”, „engedelmes” stb. tulajdonságok legtöbbször felülírták a „jó, elismert szakember”, „ért a mesterséghez” stb. elvárásokat. A közmédia vonatkozásában nagyon súlyos, az erdélyi magyarság összetételét semmibe vevő magatartás az, ha egyoldalú pártérdekek érvényesülnek, hisz a közszolgálati rádió, televízió mindenkihez szól, nem lehet valamelyik párt egyoldalú szócsöve, zsebtévéje, zsebrádiója! 
Kedves Kelemen Hunor, volt rádiós, volt szabadgondolkodó, hová lett a nyitottság, a más vélemény, másként látás igénye, ami azt a fiatal író- és irodalmár-nemzedéket jellemezte a kilencvenes évek elején, amelynek Te is tagja voltál? Miért klónozol a pártban néhány korábbi vezetőtől örökölt, megjegecesedett kapcsolatmodelleket, miért zárkózol el az erdélyi értelmiség egy részétől csak azért, mert fontosnak tartják a véleményszabadságot, és nem pártérdekek, hanem a még itthon maradt magyarok érdekeinek a szemszögéből nézik a „központi”, bukaresti politikai mozgásokat?  Egy beszélgetésben elmondtam: a politikum és a média viszonyának változását a fiatal politikus nemzedéktől remélhetjük. A Te eddigi működésedre gondolva már nem vagyok ebben elég biztos. Bár ki tudja? Hátha kerülnek olyan magyarok is a politika élvonalába, akik szeretnek vitatkozni, avagy ha Téged újraválasztanak, esetleg elgondolkozol azon, hogy ideje volna lazítanod a korábbi vezető réteg stílusának rád csavarodott köldökzsinórján. Csak az zárkózik el a más vélemények meghallgatásától, aki nem bízik saját igazában. A közszolgálati média lényegénél fogva és a törvények szerint is a kiegyensúlyozott tájékoztatás, a sokoldalúság és az értékorientált műsorsugárzás letéteményese. Ennek a szellemnek az ismerete és tiszteletben tartása kellene érvényesüljön magyar politikusaink közmédiával kapcsolatos mozgásterében is. Az utóbbi időben ennek alig volt nyoma, és emiatt jöhetett létre a kiscsoportos családi homokozóra szorítkozó kinevezési játékok és az adófizetők pénzével való játszadozások sorozata.
BOROS ZOLTÁN

Híd, ami elválaszt
„Két ajándékot is kapott húsvét alkalmából a nagyváradi magyar lakosság” – fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei elnöke. Burkolatlanul célzott ezzel arra a két aktuális problémára, ami továbbra is érinti a nagyváradi történelmi magyar utcanevek fel nem tüntetését, illetve a nemrégiben a városi önkormányzat által közzé tett hídelnevezéseket, melyeket a prefektúra keretében működő névadó bizottság illetékes szervei öt a hatból arányban jóvá is hagytak, egy kivétellel, természetesen a központi Szent László híd elnevezésével. Ekként választja tehát ketté a többségi és kisebbségi véleményeket a Sebes-Körösön átívelő, egyébként mindannyiunk számára összekötő szerepet játszó híd.
Tipikus esetről beszélt Csomortányi, „szerettünk volna egy problémát megoldani, s ezzel kreáltunk egy másikat” – mondta, hozzátéve, hogy az EMNP szerint az RMDSZ a városi önkormányzattal közösen a főtéren felállítandó Szent László szobor ügye helyett más megoldásokat próbált választani, háttérmegegyezések alapján, azaz megkerülve az eddigi kezdeményezéseket, kompromisszumot kötött, ha már szobor nem lehet, legalább híd legyen elnevezve a városalapítóról. A prefektúra véleményezése csak konzultatív, de amennyiben a városvezetés mégsem hagyja jóvá a híd Szent Lászlóról való elnevezését – amit egyébként azért utasítanak el, mert „sérti egy magyar királyról elnevezett objektum a román állam integritásának eszméjét” – úgy az EMNP következő lépése az lesz, hogy az országos diszkriminációs bizottsághoz fordulnak ez ügyben.
Az EMNP immár másodszor tett panaszt a városvezetőségnél a kihelyezendő kétnyelvű utcatáblák ügyében is, amit ismét elutasítottak, megkerülve a válaszadást, egy olyan törvényre hivatkozva, aminek semmi köze nincs a helyi közösségek történelmi utcanév-használatához, hanem a települések nevének, illetve a közintézmények kisebbségi nyelven való feltűntetését szabályozza. Csomortányi három olyan törvényt, illetve szabályozást is idézett (köztük a 33/1995, 282/2007 törvények ide vonatkozó cikkelyeit), amelyek lehetővé teszik a történelmi utcanevek használatát, sőt szorgalmazzák is azokat olyan településeken, ahol a kisebbség aránya eléri a 20%-ot. Konkrét példával élve, ez Szászsebesen és Besztercén meg is valósult a közelmúltban. Az EMNP következő lépése perre vinni ezt az ügyet.
Tóth Gábor
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Marosvásárhely márciusa (4.)
Másnap ígéretek egész sora hangzott el: legyenek román és magyar katonák, tisztek a rendőrségben. A rendet és fegyelmet, az állampolgárok személyes biztonságát a hadsereg és a rendőrség biztosítja. Vannak dolgok amelyek a megyére, vannak, melyek a kormányra tartoznak. A nemzetiségi jogokat a megye vezetősége biztosítani tudja. Majd többször is hangsúlyozták: a március 19-ei véres eseményekért felelős személyek ügyét azonnal kivizsgálják, a felelősök ellen bűnvádi eljárás indul.
A Nemzeti Egységtanács mindenféle nacionalizmust elítél, szigorúan elhatárolja magát a szélsőségektől. A hadsereg pedig – hangzott a megnyugtató kijelentés – szükség esetén azonnal közbelép, biztosítja a tüntetők védelmét. 1990. március 20-án déli egy óráig még minden megoldhatónak, világosnak látszott. Az emberek elégedetten süttették magukat a tavaszias ragyogásban. A megyeháza erkélyéről elhangzott az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács közleménye is. (A teljes szöveget – az Egységtanács tagjainak kérésére – én olvastam fel .) Idézem: „A Maros megyei Ideiglenes Nemzeti Egység Tanácsa elítéli a Marosvásárhely municípiumban az utóbbi napokban lezajlott erőszakos eseményeket, amelyek március 16-án kezdődtek, és március 19-én délután, illetve este érték el tetőpontjukat. E nemkívánatos események következtében több személyt – többek között Sütő Andrást, a legnagyobb élő magyar írót, az RMDSZ elnökét – súlyosan bántalmaztak, szétzúzták egyes politikai pártok, elsősorban az RMDSZ székházát. Az igazságügyi szervek megkezdték a tettesek kézrekerítését és az ügy kivizsgálását, eme nemkívánatos események okainak feltárását. Felhívjuk Önöket,  legyenek türelmesek, és tanúsítsanak mértékletességet,  s ne felejtsék: ezeken a tájakon a románok és magyarok megértésben éltek, egyformán szenvedtek és közösen hozták létre az itteni civilizációt. A káros akciók megismétlődése és kiterjedésének megakadályozása érdekében, az Ideiglenes Tanács elhatározza:
1. Mindazok azonnali felelősségre vonását, akik hibásak a vandál cselekedetekért, akik szervezik ezeket, és akik az instabilitást kezdeményezték
2. Az Ideiglenes Megyei Tanács rendkívüli ülésszakának azonnali összehívását és mindazok leváltását, akik képtelennek bizonyultak feladataik ellátására
3. A rendőrségi szervek tevékenységének elemzését és megfelelő stabil keret biztosítását annak érdekében, hogy a rendet és  békét a megye egész területén megőrizzük
4. Az Ideiglenes Egységtanács határozottan elítél mindenféle nacionalista, soviniszta propagandát, felkéri a román, a magyar, a német lakosságot, hogy őrizze meg a hagyományos és kölcsönös tiszteletet, amely eme népek között kialakult, és felkér mindenkit, hogy ne adjanak hitelt a szélsőséges elemek manipulációinak.
Marosvásárhely, 1990. március 20.
Aláírják: Király Károly (telefonegyeztetés után!), Scrieciu Ioan, Gîlea Valer, Kincses Előd, Pleşa Octavian, Man Nistor, Pop Dorel, Jakabffy Attila, Virág György, Grozav Mihai, Florian Aurel, Micu Dumitru, Veress Károly, Körmöczki Zoltán, Lutsch Walter – a Végrehajtó Bizottság tagjai.” Alaptalan tehát minden olyan állítás, amely azt próbálja bizonygatni, hogy a város magyarsága elfoglalta a megyeházát! Bárki bejöhetett, bárki elmondhatta véleményét. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának román  tagjai végig  a székházban tartózkodtak, s becsületükre legyen mondva, mindent megpróbáltak a vérontás elkerüléséért. Fontos  hangsúlyoznunk, hogy madiszos fiatalok órákon át védelmezték a Vatra Românească székházát.
Egészen megváltozott a tér arculata, amikor a Grand Szálló tájékán megjelentek az első román tüntetők. A magyarság kérte, hogy Iliescu elnök azonnal utazzon Marosvásárhelyre. A március 20-ai tragédia sorsa ezekben az órákban dőlt el: az elnöki látogatás megnyugtatta volna az immár szembenálló feleket, talán nem került volna sor a véres összecsapásra. Hasonló megoldási lehetőséget kínált volna a hadsereg kivonulása: 13 órakor kétéltűekkel, tankokkal még könnyen el lehetett volna választani a két csoportot. Erre csak jóval később, este hét órakor került sor. A gyér rendőrkordon csak statisztaszerepet játszott. Egyébként is csak a Grand Szálló és az ortodox templom előtti parkig állt sorfalat a belügyi alakulat. Az akkori Nemzeti Egységtanács municípiumi székháza előtti utcát teljesen szabadon hagyták. 
Felfegyverzett falusiak itt támadtak a magyar tüntetőkre. A mind jobban szaporodó román felvonulók az egész teret betöltő hangerővel üvöltözték: Iliescu nu uita, şi Ardealul e ţara ta! (Iliescu, ne feledd, Erdély is a te országod!), Ungure, nu uita, nici o ţară nu te vrea! (Magyar, ne feledd, egyetlen ország sem akar Téged!), Noi suntem acasă, voi sunteţi în gazdă! (Mi itthon vagyunk, ti albérletben!) 16 órakor  a bukaresti rádió magyar nyelvű adása Király Károly telefonüzenetét közvetítette hangszórón: mindenki őrizze meg nyugalmát, józanságát, mind a románok, mind a magyarok oszoljanak szét, menjenek haza, nehogy valamilyen provokáció áldozatául essenek. Király Károly telefonüzenetében világosan kifejtette: nem Erdélyt akarjuk, hanem jogainkat a közös haza, Románia határain belül. A beszéd románul, magyarul elhangzott. Még csak fél öt volt, mindkét fél ordibált, fütyült. Zolcsák Sándor, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke többször is szólt a tüntetőkhöz: a magyarság jogos követeléseinek helyességére, megalapozottságára hívta fel mindkét fél figyelmét. Szabó György Pál románul, magyarul kérte a tömeget: ne hagyják magukat manipulálni. Az esetleges összetűzés mindkét fél részére végzetes lehet. A megyeháza erkélyéről Lestyán Ferenc katolikus esperes szólott kéréssel románokhoz, magyarokhoz egyaránt: Békesség nektek! Dicsértessék a Jézus Krisztus! (Megszólalt a városháza toronyórája is.)  Fülöp G. Dénes református lelkész az emberi jogok vérontásmentes érvényesítését kérte. Utána az ortodox esperes is. (A tömeg ismétli a Miatyánk teljes szövegét.)
Scrieciu tábornok ígérete szó szerint: „Iliescu elnök úr arra kéri a tömeget, hogy őrizzék meg nyugalmukat. Két-három napon belül itt lesz a megyében, ugyanannál az asztalnál akar beszélni a románokkal és a magyarokkal egyaránt.” Közismert: NEM JÖTT. Majd a tér jobb oldalán gyülekező tömeghez: „A románok, akik bejöttek a Grand Szállóhoz, menjenek haza. Ha vátrások, húzódjanak haza.” A fiatalok román képviselője is szót kért. Pillanatnyilag úgy tűnt, hogy sikerült lélektani csatát nyerni. Érdemes emlékezni  szavaira: „A románok húzódjanak vissza. Eddig békében zajlott le a tüntetés. Nem akarunk vérontást! A gyerekeink jövőjéről van szó!  Az a tiszt pedig, aki az Avram Iancu-szobor körül uszítja a románokat, vonuljon vissza. Vegyünk példát a magyarok békés tüntetéséről.” Zolcsák Sándor bejelenti: „Kérjük a szélen levőket, alkossanak élőláncot. Vigyázzunk a mellékutcákra! Nem akarjuk, hogy a két nép végzetes hibát kövessen el! Megkérjük román testvéreinket, hogy álljanak  mellénk. Scrieciu tábornokot pedig arra kérjük, maradjon itt, nem úgy, mint tegnap. Mi nem akarunk előjogokat, csak a jogainkat követeljük!”  Mindenhol piros-sárga-kék zászlók lengenek, feliratok a testvériség szellemében: Magyar–román barátság, Sütő András, Egyenlő jogokat!, Édes anyanyelvünkért tüntetünk! Az utóbbi táblát egy fiatalember az erkély előtti fenyőfára helyezte, így maradt épen a támadást követően.
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fedezzék a kétnyelvűség többletköltségeit!
Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke beadványban kérte Victor Ponta miniszterelnöktől, a központi költségvetésből fedezzék a kétnyelvűség többletköltségeit a megyében, és a kormány hagyja jóvá fordítók alkalmazását az önkormányzatnál – tájékoztatott az RMDSZ hírlevele.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarul házasodtak össze
Nagyvárad- Hosszú idő után az elmúlt szombaton ismét magyar nyelven zajlott esküvői szertartás a nagyváradi városháza dísztermében, köszönhetően annak, hogy egy ideje Váradnak ismét van RMDSZ-es alpolgármestere.
Így Huszár István adta össze a megjelent két fiatalt- Mihály Anikót és Szabó Ottót-, illetve olvasta fel magyarul a hivatalos szöveget, ugyanis nem csupán a boldogító igen hangzott el a fiatalok anyanyelvén, hanem az egész ceremóniának ez volt a nyelve. Többek közt rész csendült fel a polgári törvénykönyv vonatkozó cikkelyeiből, és egy Goethe-idézet is szóba került a boldogságról. A házasulandók amúgy három módon jelezhetik szándékukat: személyesen, online vagy telefonon keresztül. Kapnak egy időpontot, hogy mikor kell leadják a hivatalos papírjaikat, és ezen a dátumon kell egy kézzel írott kérvényt benyújtsanak amennyiben azt óhajtják, hogy a polgári szertartás nyelve a magyar legyen.
erdon.ro

Három észak- erdélyi megye orgonatája
Erdély szerte jóformán nincs olyan nap, hogy több helyiségben és több helyen, több alkalommal ne mutatnának be értékes könyveket. Ezért nem mindegy, egy- egy bemutatásra kerülő könyvet, hol és milyen körülmények között mutatnak be.
Talán ezért határozott úgy Erich Türk előadóművész, egyetemi oktató, hogy a „Die Orgellandschaft dreier nordsiebenbürgischer Landkreise: Cluj, Sălaj und Bistriţa- Năsăud. Három észak – erdélyi megye orgonatája: Kolozs, Szilágy és Beszterce – Naszód megye” című könyvét a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében mutatja be.
A könyvről
A környezet és a könyv tartalma, tálalása igen csak bizonyítja, nemes anyag kerül bemutatásra. Kiadja az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Felelős kiadó: Bíró Annamária, Magyar anyanyelvi szaklektor: Enyedi Pál. A térképeket készítette: Radu Nebert. Könyvterv és műszaki szerkesztés: Virág Péter. Borítóterv Unipan Helga munkája.
A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap, a Bethlen Gábor Alap, az RMDSZ, a Communitas Alapítvány.
20×22 cm keménykötésű könyv mélyzöld színű, mely rendkívül jól kiemeli a fehér betűsort. A 298 oldalas könyv 8 évi szorgos kutatómunka eredménye.
Az Előszóból idéznék néhány gondolatot: „Az orgonatájak kutatása egyrészt a kulturális örökség megismerésének része, ugyanakkor orgonisták és orgonaépítők számára is nagyon hasznos tudni, hogy hol találhatók egy bizonyos építő művei, vagy egy bizonyos történelmi stílusra jellemző hangszerek. Jelen dolgozat nem utolsósorban az egyházaknak válhat hasznára, hiszen tulajdonukat behatóbban megismerhetik, és helyesebben értékelhetik. Az egyházakban szolgáló orgonák a hazai zenetörténetnek igen érdekes tanúi.”
Bár az épületek, a régi festmények restaurálása során a műemlékvédelmi szabályokat betartották, a műemlék orgonák esetében sokszor szakszerűtlen hozzáállás figyelhető meg. A három megyében 209 orgona található, azaz a Romániában létező orgonák 15%-a. A rendkívül gazdag tartalommal és képanyaggal rendelkező könyv komoly kutatómunka eredménye. A Bevezetés című fejezet az észak-erdélyi orgonatáj jellegzetességeire, és a pozitívok történetére reflektál.
„A falusi templomokban gyakran találhatók pozitívok, 4-8 regiszteres kisorgonák.” Barokk stílusú pozitívok hosszú ideig kedveltek voltak.
Az Észak- Erdélyi orgonaépítészet története-című fejezet az erdélyi orgonakultúra kezdeteibe nyújt betekintést. Ismeretlen mesterek 1800 előtt készült pozitívjairól olvashatunk. A XVIII- XIX. század német, barcasági, nagyváradi, dél-erdélyi, székelyföldi, osztrák, helyi mesterek munkáit ismerhetik meg az olvasók. Az iparosodás hatására orgonagyárak alakultak ki. Például Franz Rieger (1812- 1885) által alapított cég nemzetközileg is elismertté vált. „1900-ban a Rieger Testvérek nevű gyárnak 200 alkalmazottja volt, és egy leányvállalata Budapesten. A cég 1890 és 1918 között több mint 50 orgonát épített a mai Románia területén.” 1930 után a cég tevékenysége ismét fellendült, Dél- Amerikába, Kínába, Dél- Afrikába szállítottak hangszereket.
„A stílus gyors átalakulásának idejében, a 20. század elején, valójában a régió nagy orgonagyárai biztosították az erdélyi orgonatáj kapcsolatát a korszerű európai orgonaépítéssel. Különösen Angster, Rieger és Wegenstein bizonyították, hogy a nagyipari előállítás nem zárja ki a jó minőséget. A helyi mesterek kis műhelyei különböző minőségben dolgoztak, inkább vidéki, konzervatív stílusú hangszereket építettek.”
A szerző a XX. században készült orgonákról is érdekes elemzést ad. Az észak- erdélyi orgonatáj a 20. század elő felében- című fejezetben a szerző rámutat arra, hogy a háború utáni korszak politikai, társadalmi változásai hatással voltak az orgonakészítésre is.
Az észak-erdélyi orgonatáj a 20. század második felében- című fejezetben az orgonaépítészetben bekövetkezett változásokról olvashatunk értékes gondolatokat. „Wegenstein üzemének, Románia egyetlen nagy orgonagyárának a tevékenysége egy 1944-es bombatámadást követően gyakorlatilag megszűnt, és a vasfüggöny szinte lehetetlenné tette a külföldi orgonaépítők igénybevételét.” Az új hangszerek építőjeként megemlíti a nagyváradi Szabó Gy. Lászlót (1908-1985), aki 32 hangszert készített. Műemlékvédelem, import- orgonák és új művek 1989 után című fejezetből kitűnik, hogy a 21. században is készültek a korszerű orgonaépítés elvein alapuló orgonák. Külföldről több használt orgona került Erdélybe (ajándékként vagy előnyös vétel eredményeként). Értékes információk birtokába jut az olvasó a Statisztika és következtetések, illetve a Függelékben megjelent Irodalomjegyzék és források, Személy- és cégnévjegyzék, Helységnévmutató adatainak a tanulmányozása során.
A rendkívül igényes kivitelezésű könyvben 270, e nemes hangszerről készített képet, több térképet tekinthetünk meg.
A könyvbemutató
Bíró Annamária, a kiadó vezetője hangsúlyozta, hogy az orgonák az egyházak tulajdonában maradtak. Felekezetileg korrektek akartak maradni. Arra törekedtek, hogy minden felekezet orgonája szerepeljen a kötetben. Kétnyelvű kötetben gondolkodtak, magyar és német nyelvű kiadásban. Figyelmet fordítottak a képek elhelyezésére, hogy ne törje meg a szöveget. Erich Türk kifejtette, hogy tájegység alapján három megye orgonáit ismerhetjük meg. A kutatás erőssége, hogy levéltári forrásokat használtak. Adatok az egyházi levéltárakban is megtalálhatók. Főleg hangszeri szempontokat vettek figyelembe. Az alkalmazott rendező elv: az orgonákat építői köré csoportosították. Képet alkothatunk az orgonaépítők munkásságáról. Jelrendszerbe rögzítették az orgona jellemzőit. Megjegyezte, hogy nehéz fényképezni az orgonát. A könyvben közölt statisztikai adatokból kiderül, a három megyében 209 orgona található. Felekezeti megoszlás szerint 143 református, 34 római katolikus, 13 unitárius, 5 baptista, 5 világi termek, 4 német evangélikus, 2 magyar evangélikus, 2 ortodox, 1 adventista templomokban találhatók. A tanulmányozott megyékben az orgonák többsége, 85%-a száz évnél idősebb. Építési év szerint 1700-ban 1 orgonát készítettek, a legtöbbet 1851-1918 közti időszakban (120). Amint a szerző megjegyezte az orgonák több mint fele nem használható, vagy nem szól, sok a hiba, a hamis hang. Az orgonáknak dokumentációs értékük van. A restaurálásuk során, a dokumentáció alapján kell eredeti állapotba hozni. A gyülekezeteknek prioritásaik vannak. Az orgona restaurálása nem az első prioritás. Potyó István karnagy kiemelte, hogy az orgona a szentszövegeket kísérő hangszer. A liturgia ünnepélyességét fejezi ki. A kötet az orgona szerepét, fontosságát mutatja be. Több mint 200 helység barangolása során elénk tárul a közösség élete is.
A kötetben elmélyedve, az olvasó elgondolkodhat azon, hogy tájainkon fellelhető kulturális értékekről szóló kutatások, mennyire jutnak el azokhoz, akiknek döntő szerepük kellene, legyen a kulturális örökség védelmében. Megfogalmazható a kérdés, vajon tudatában vannak, melyek azok az értékek, amiket az évszázadok során az itt lakó és alkotó nemzetiségek idők folyamán kitermeltek, nem csak maguknak, hanem azoknak is, akikkel együtt békességben akarnak élni. Ha elgondolom, milyen helyeken fordult meg Erick Türk fényképezőgépével megörökítve a látottakat, annak érdekében, hogy mindezt kötet formájában tárja a nagyérdemű olvasó elé, akkor csak örülni tudok az értelem diadalának, mely a jelekből ítélve tájainkon is létezik.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Portik Vilmos is bejelentkezett a polgármesteri versenybe
Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Maros megyei elnöke a második politikus, aki versenybe száll a marosvásárhelyi polgármesteri szék megpályázásáért kiírt összmagyar előválasztáson.
Portik – aki kedden jelentette be szándékát – úgy véli, minél többen iratkoznak fel a listára, annál inkább meg tudják mozgatni a marosvásárhelyi magyarságot.
Nem a jó barátnak tartott, RMDSZ-es Soós Zoltán ellenében, hanem a választópolgárok iránti alázat miatt iratkozott be a jelöltversenybe – így indokolta döntését Portik Vilmos, az EMNP Maros megyei elnöke, aki kedd délelőtt sajtótájékoztató keretében maga jelentette be megmérettetési szándékát. Mint hangsúlyozta, bár nem tagadja meg néppárti identitását, nem az EMNP jelöltjeként, hanem a városért felelőséget érző vásárhelyi polgárként jelentkezik az előválasztásokon. „Az előválasztás a magyarság ünnepe kellene legyen. Konstruktív vitát, párbeszédet, diskurálást úgy tudunk teremteni, ha nem pártérdekeket, hanem közösségi érdekeket képviselünk” – hangoztatta Portik. A néppárti vezető így a május 31-i eredményhirdetés utáni folytatásról is beszélt. „Csak akkor tudunk többségi tanácsot és – szerencsés csillagzat alatt – polgármestert állítani, ha mindenkit meg tudunk szólítani” – vélekedett. Ehhez viszont arra lenne szükség, ha az előválasztás majdani győztese, valamint az önkormányzati tisztségekre pályázó különböző színezetű magyar jelöltek választási szövetségben vágnak neki a 2016-os versenynek. Ennek érdekében egy ötpontos előválasztási vállalás aláírását is javasolta Portik, melyben többek között, az áll, hogy „a polgármesterjelölt, a koalíciós listával és az azon szereplő személyekkel egyetemben, kizárólag a három párt koalíciós színeiben jelenhet meg”.
A Soós Zoltán után másodikként bejelentkezett Portik Vilmos úgy véli, minél több jelöltnek kellene megmérettetnie magát. Szerinte nem létezik, hogy a közel hatvanezres magyar közösségből csak ketten lennének azok, akik megpályáznák a polgármesteri széket.Amint beszámoltunk róla, a Magyar Polgári Párt is gondolkodik a jelöltállításon. „Minél több a versenybe feliratkozott személy, annál több a résztvevő az előválasztáson” – véli Portik, aki belátta, hogy a regisztrációnak „egyelőre nem sikerült felkorbácsolnia a marosvásárhelyiek érdeklődését”.
Az eddig egyetlen ellenjelöltjét, Soós Zoltánt a felekezeti hovatartozása miatt ért támadásokról Portik Vilmos elmondta, „ha az 1568-as tordai vallásszabadság meghirdetésében elsők voltunk a világon, akkor ennek a szellemében kellene gondolkodnunk ma is”. Portik Vilmos Soóst nagyszerű embernek tartja, akivel két éve együtt dolgozik a magyar napokként ismert Vásárhelyi Forgatag szervezésében
Szucher Ervin 
Székelyhon.ro

„A románok számára kézenfekvő, hogy a magyar az ellenség”
Újratervezi prioritásait a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely április 17–18-án, Kolozsvárott tartja tisztújító kongresszusát. A jövőben nagyobb hangsúlyt kapnak a gazdasági-szociális problémák – mondta a Népszabadságnak adott interjúban Kelemen Hunor, az egyetlen jelölt a szövetségi elnöki posztra.
A 2011-ben elnökké választott Kelemen irányításával a szövetség bonyolult időszakot hagy maga mögött. Kétszer is volt kormányon: 2012 közepén bizalmatlansági indítvánnyal távolították el a hatalomból, 2014 végén pedig – alig több mint félévi kormányzás után – önként távozott. Ekkor a szövetség vezetői úgy látták, az RMDSZ nem maradhat tagja a kabinetnek, miután az erdélyi magyarság tömegesen Klaus Johannisra, Victor Ponta miniszterelnök ellenlábasára voksolt az elnökválasztáson.
– Az RMDSZ bebizonyította, hogy képes felállni, ha nem látja biztosítottnak a programja megvalósítását – mondja Kelemen Hunor a választásokat megelőző időszakra utalva. Az ellenzékbe vonulást ugyanis az is indokolta, hogy a kormány nem oldotta meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának ügyét, és nem rendezte a kisebbségi szimbólumok használatát. Ráadásul az elmúlt két évben rengeteg támadás érte a magyar nyelv- és jelképhasználatot, újabban pedig ügyészségi eljárások indultak a magyar egyházaknak visszaszolgáltatott ingatlanok ügyében.
– Veszélybe kerültek az elmúlt két és fél évtizedben elért eredmények – mondja erről Kelemen Hunor, aki szerint „egyesek nemcsak megállítanák, hanem egyenesen visszafordítanák a kommunisták által elkobzott ingatlanok restitúcióját”.
– Románia nem igazán rendelkezik demokratikus hagyományokkal, azonban az utóbbi években az egész régióban megfigyelhető volt a demokratikus értékek hanyatlása, a keménykezű politizálás iránti hajlam és az ellenségkép-keresés fokozódása. A románok számára pedig kézenfekvő, hogy a magyar az ellenség – magyarázza Kelemen a jelenséget, amelynek mélyebb okát a gazdasági-társadalmi problémákban és az ebből adódó csalódottságban látja.
– Nagyon sok embernek nincs munkahelye. Gyakran halljuk fiataloktól, hogy nem tudnak mit kezdeni a diplomájukkal, mert nem kaptak hasznosítható képzést. Foglalkoznunk kell tehát a munkahelyekkel és a minőségi oktatással. Ezt is értem újratervezés alatt – tette hozzá.
Az RMDSZ-t gyakran érte a vád, hogy kizárólag a nemzeti identitáshoz kapcsolódó kérdésekkel törődik. Arra a kérdésre, hogy a szociális-gazdasági problémák előtérbe kerülése nem jár-e a hagyományos kisebbségi kérdések hátterébe szorulásával, Kelemen Hunor nemleges választ adott, az úgynevezett magyar témák ugyanis nem kerülnek le a napirendről. Még akkor sem, ha egyes elemzők szerint nem időszerű például az autonómiáról beszélni.
– Ha csak a gazdasági-szociális problémákkal törődnénk, joggal kérdezhetné bárki, hogy miben különbözik az RDMSZ egy román párttól – fejtegette.
Az RMDSZ újbóli hatalomra kerülésével kapcsolatban megerősítette: voltak tárgyalások a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a szövetség vezetői között egy esetleges liberális kabinet támogatásáról, azonban a jelenlegi, szociáldemokrata (PSD) vezetésű kormány küszöbönálló bukását „kincstári optimizmusnak” minősítette. Kitérő választ adott a kérdésre, hogy miként szavazna az RMDSZ a liberálisok által beígért bizalmatlansági indítvány kapcsán. Ami az új államfővel való együttműködést illeti, Kelemen Hunor elmondta: nem lepte meg, hogy Klaus Johannis március 15-én „megfeledkezett” a magyarok köszöntéséről.
– Hasznosnak tartottam volna, ha üzen a magyaroknak, de nem számítottam másra – mondta a szövetségi elnök.
Népszabadság

Megérkezett Markó Attila hivatalos lemondása
Megérkezett a Parlamenthez az a levél, amelyben Markó Attila lemond képviselői mandátumáról.
A Magyarországon tartózkodó RMDSZ-es honatya két héttel ezelőtt már bejelentette lemondását egy közösségi oldalon, majd a Képviselőháznak is küldött egy erről szóló levelet, azt azonban nem vették figyelembe, azzal az indokkal, hogy az eredeti példányra van szükség. 
Mint ismeretes, Markó Attilát kárpótlási ügyben vennék őrizetbe. Az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság központi restitúciós testületének két másik érintett akkori tagját már előzetes letartóztatásba helyezték.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Kényszerű különút? (A rendszerváltás és a magyarok)
Miért kényszerült önszerveződésre, és ezáltal tulajdonképpen egyfajta különutas szerepre az erdélyi magyarság a negyedszázaddal ezelőtti romániai rendszerváltozás eseményei közepette, illetve azok folyományaként? Melyek voltak azok a tényezők, amelyek végül az RMDSZ létrejöttéhez, illetve a most is jellemző szembenállásos jogérvényesítési helyzethez vezettek? Mások mellett ezekre a kérdésekre is igyekezett választ adni csütörtök délután Novák Csaba Zoltán, valamint Nagy Botond kutató a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében.
Novák Csaba Zoltán történész, a Román Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe Şincai kutatóintézetének tudományos munkatársa, nemrégiben a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent Együtt és külön – Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet egyik társszerkesztője előadásában sűrítve igyekezett ismertetni azt a folyamatot, mely az 1990-es év közepéig tartott, és amely az erdélyi magyarság számára kijelölte a követendő utat az eljövendő évekre a jogérvényesítésben, megmaradásban. A tanulmánykötet tulajdonképpen ugyanezt az utat járja végig 12 erdélyi város forradalmi eseményeit ismertetve 12 tanulmány révén – szerzőik között ott találjuk Nagy Botond sepsiszentgyörgyi levéltáros kutatót is. Ennek a zavaros, sok szempontból máig feltáratlan időszaknak a bemutatása elképzelhetetlen a kelet-európai szocialista csatlósállamok, valamint a Szovjetunió által az 1970-es évektől kezdődően bejárt út ismerete nélkül. A hruscsovi ideológiai szürkeségtől az 1985-ben Mihail Szergejevics Gorbacsov szovjet főtitkár által meghirdetett glasznosztyban (átláthatóság), illetve a peresztrojkában (átalakítás) testet öltő reformkísérleten keresztül egészen a szocialista blokk egyre hangsúlyosabb, a Nyugattal szembeni műszaki és gazdasági lemaradás által is előidézett összeomlásáig. A kutató Lengyelország, Magyarország, valamint Bulgária példáját állította szembe Ceauşescu Romániájával. Így mutatta be azokat a folyamatokat, amelyek során a Securitate, valamint a kommunista párt sikeresen leépítette az előző évtizedben kialakult demokratikus ellenzéket, olyannyira, hogy a 80-as évek végére ez szinte teljesen felmorzsolódott, magyar oldalon is mindössze néhány képviselője maradt, köztük Sütő András vagy Domokos Géza. Az erőszakos betelepítési politika, a nagy erdélyi városok etnikai arányainak felborulása, az egyre erőteljesebb nacionalista hangvétel hatására az erdélyi magyarság helyzete kilátástalanná vált, ugyanakkor a lakosság egészét érintő – Ceauşescu modernizációs törekvéseinek bukását jelentő – gazdasági, megélhetési nehézségeknek ugyanúgy szenvedői voltak a magyarok, mint a románság. Mindez olyan körülmények között, hogy az akkori rendszert irányítók tökéletesen tisztában voltak a társadalom általános helyzetével, amint azt a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács birtokába került dokumentumok is bizonyítják. Novák szerint kutatásaik során arra is kétségbevonhatatlan választ kaptak, hogy miért nem volt esély sem arra, hogy a többi kelet-európai államhoz hasonlóan úgynevezett bársonyos forradalom révén történjék rendszerváltás Romániában. A demokratikus ellenzék hiánya, erőtlensége szinte sorsszerűen vezetett ahhoz a helyzethez, hogy az 1989 december végi euforikus állapotokat követően a rendszer másod-, harmadvonalas aktivistái ragadják magukhoz a hatalmat. Helyi szinten is a magyarság rovására kezdjék el építeni az új politikai szerkezetet olyan körülmények között, hogy sok településen a román–magyar viszony egyensúlyra alapozó struktúrát tett volna lehetővé. Novák kitért a Vatra Românească szerepére, amely Bukarest ellenében is oroszlánrészt vállalt a magyarság visszaszorításában, felborítva azt a természetes, a forradalmat követően kialakult állapotot, mely például Székelyföldet kiemelten jellemezte, azaz az etnikai arányoknak megfelelően álltak fel az új irányítószervek, például a megyei tanácsok. A székelyföldi városokban lezajlott forradalmi események – Székelyudvarhely, Kézdivásárhely – tökéletes propagandamuníciót jelentettek a Vatra számára, hiszen etnikai megtorlásként lehetett feltüntetni azokat. Az előadás és a tanulmánykötet igen pontos képet ad arról a folyamatról is, ahogyan a Nemzeti Megmentési Front átlényegülését követően az erdélyi megyékben különböző nevek alatt létrejött demokratikus szervezetek végül miként olvadtak eggyé, azaz mi vezetett az RMDSZ létrejöttéhez. A kép ugyanakkor nem lehet teljes az 1990. márciusi események elemzése nélkül. 
Nagy Botond a kötetbe foglalt tanulmányának kivonatát ismertetve a Sepsiszentgyörgyön 1990 májusáig tartó zavaros állapotokat mutatta be a gyárakból indult tüntetésektől egészen az enyhülésig, rámutatva mások mellett, hogy a diverzió itt is tökéletesen működött, illetve a nómenklaturisták hatalomátvétele hasonló volt más erdélyi városokhoz. 
A Háromszék érdeklődésére mindkét kutató megerősítette, hogy noha igen gazdag forrásanyaghoz volt lehetőségük hozzájutni, a korszak érdembeni tanulmányozását továbbra is nagymértékben akadályozza, hogy a belügyminisztérium, illetve a hadsereg dokumentumaihoz nincs hozzáférés. Az egykori káderek átmentésére, a rendszerváltozás eltérítésére vonatkozó bizonyítékok nagyrészt fellelhetőek, viszont az akkori események pontos láncolata, bizonyos összefüggések továbbra is homályosak maradnak – és ez igaz Marosvásárhely fekete márciusára is.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új kezdet előtt áll a civil szféra
Új kezdet előtt áll a romániai magyar civil társadalom: a jövőben a magyar civil szervezeteknek, vállalkozásoknak nyertesekké kell válniuk a szakmaiság, a felkészültség és a uniós források hatékony felhasználása révén – jelentette ki Markó Béla tegnap Marosvásárhelyen. A Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke a "Fedezzük fel – új kezdet az EU-s finanszírozásban" elnevezésű konferencia újabb állomásán beszélt erről.
A politikus elmondta, korábban úgy tartották, hogy nyitottsága, magyarországi kötődése révén az erdélyi magyarság előnyben van a többségi társadalomhoz képest az európai felzárkózás, a versenyképesség tekintetében, ám ez véleménye szerint még nem predesztinálja a közösséget arra, hogy feltétlenül sikeresebb legyen ebben az egyre élesedő versenyben. Ehhez a magyar civil szervezeteknek, vállalkozásoknak a szakmaiságra, a felkészültségre alapozva kell nyertesekké válniuk – hangsúlyozta Markó Béla, aki úgy értékelte, egy erős civil társadalom megléte elengedhetetlen a demokrácia megfelelő működése terén. "Ha a civil szervezetek erősek és önállóak, ha nincsenek kitéve politikai befolyásnak, akkor az a társadalom egészségesnek mondható" – mutatott rá, hozzátéve, ma még korántsem mondható el az, hogy nincsen politikai nyomás, ám a civil szférának ezt sohasem szabad elfogadnia: a jól megszervezett, versenyképes civil társadalomnak ugyanis egy nagyon fontos kontrollszerepe van a demokráciában, enélkül a demokrácia csonkul, sőt, össze is omolhat – figyelmeztetett beszédében a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke.
Vincze Lóránt ötletgazda, az RMDSZ külügyi titkára szerint most szükséges beszélni a pályázatokról, uniós szabályozásokról, hogy ne essünk a néhány évvel ezelőtti hibába, amikor Romániának nem sikerült lehívnia a rendelkezésre álló forrásokat, amelyeket a közösség fejlesztésére lehetett volna fordítani. Beszédében úgy fogalmazott: a konferencia "olyan felfedező út, amelynek sok állomását ismerjük, de arra teremtettünk lehetőséget, hogy a résztvevők szakemberektől halljanak információkat". A Fedezzük fel! elnevezésű kis- és közepes vállalkozások, valamint civil és ifjúsági szervezetek számára szervezett konferenciasorozat ugyanis márciusban indult Kolozsvárott, az elkövetkező fél évben pedig Erdély nagyvárosait keresi fel. A rendezvényen a különböző intézmények képviselői mutatják be a témával kapcsolatos pályázati lehetőségeket és feltételeket, a közvetlenül Brüsszelből vagy a romániai hatóságokon keresztül elérhető kiírásokat, a pályázatíró cégek képviselői pedig a pályázási folyamatról, a nyertesek az előző időszak tapasztalatairól beszélnek.
A keddi, marosvásárhelyi konferencián Sáfrány Judit, az Európai Bizottság Oktatási és Művelődési Főigazgatóságának szakpolitikai munkatársa részletesen ismertette az EU-s finanszírozások általános kereteit, az EU 2020-as stratégiája fényében a közvetlen uniós finanszírozású programokat: az Erasmus+-t, a Creative Europe-ot és az Európa a polgárokért programot. A szakember arra biztatta a népes hallgatóságot, hogy ne féljenek pályázni, hiszen a lehetőségek szinte korlátlanok, a különböző programok révén pedig jelentős fejlődés érhető el. Koreck Mária pályázatíró, a Divers Egyesület elnöke az operatív programok célját és az azok nyújtotta lehetőségeket taglalta, majd a korábbi sikeres pályázatok nyertesei mondták el tapasztalataikat, a hasznos tudnivalókat a pályázati folyamatokról.
A konferencia ma Kolozsváron folytatódik a kis- és középvállalkozások számára tartott előadásokkal.
Népújság (Marosvásárhely)

Molnár Zsolt veszélyesnek tartja Szász Jenő szórványterveit
Egész szórványközösségeket fenyegetnek Szász Jenőnek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének szórvánnyal kapcsolatos tervei – hívta fel a figyelmet kedden Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei képviselője.
„A szórványközösségek alappillérét, az oktatási rendszert kezdi ki az a kezdeményezés, amely szerint a tömbvidékeken kell szórványközpontokat létesíteni” – fogalmazott a honatya Szász Jenőnek újabb, szórvánnyal kapcsolatos elképzelésére reagálva.
Rámutatott, nem elég statisztikákból és felmérésekből tájékozódni a szórványközösségek problémáiról, és az sem elégséges, ha elméleti modellek mentén szabják meg egy közösség irányát.
„A szórványban az iskola több mint oktatási intézmény, a magyar anyanyelvű kisközösségek mindennapjainak mozgatórúgója, a magyar identitás megőrzésének alapja. Szórványban a hagyományőrzés, a civil szféra, a szakmai fejlesztés és a szabadidős programok nagy része az iskolákhoz kapcsolódnak, így az oktatási rendszer gyengítése nemcsak az iskolákra hat ki, hanem az egész közösség meggyengülését vonja maga után” – hangsúlyozta a képviselő.
A temesvári politikus úgy vélte, tájékozatlanságról tesz tanúságot az, aki a fiatalok szocializációs folyamatának kritikus pillanatában, a középiskolai évek alatt a szórványközösségtől való eltávolodást szorgalmazza. „A szülőföldön való boldogulás alapvető eleme a szülőföldhöz való kapcsolódás. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elvonatkoztassunk a regionális identitásoktól, hogy homogén egészként kezeljük Románia magyarok lakta részét” – fogalmazott Molnár Zsolt.
Rámutatott, épp emiatt dolgozta ki az RMDSZ pedagógusok segítségével a megyei oktatási stratégiákat, melyek lényege, hogy helyi megoldásokat javasoljon a specifikusan helyi problémákra. „Szász Jenő burkoltan visszatér a gyöngyhalászat-gondolatához, és félő, hogy tervei visszafordíthatatlan kárt okoznak a szórványközösségek számára. A fiatalok elszívása a szórványközösségek létét veszélyezteti” – hangsúlyozta Molnár Zsolt.
Mint arról beszámoltunk, Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökeként a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának hétfői budapesti ülésén kifejtette, hogy a Kárpát-medencét egységes oktatási és gazdasági térnek kell tekinteni.
Ugyanakkor rámutatott, hogy a szórványkollégiumokat alapvetően a tömbmagyarság által lakott területeken működtetné, és ugyanezt a receptet alkalmazná a diaszpórára is. A felsőoktatási hálót ellenben kiterjesztené, hiszen meglátása szerint a hiányzó tudást kell helybe vinni, nem a gyerekeket elhozni, mert akkor már nem térnek vissza a szülőföldjükre.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet székelyföldi elnökének szórvánnyal kapcsolatos elképzelései már korábban is vitát váltottak ki. Szász Jenő 2013 februárjában a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának ülésén egyes jelenlévők szerint az erdélyi magyar szórvány kitelepítésének ötletét vetette fel. Szász akkor lapunknak úgy nyilatkozott, hogy szavait félremagyarázták.
„A szülőföldön való boldogulás – ami valójában egyes régiók esetében a szülőföldön való eltűnést jelentette – eddigi több évtizedes politikája mellett egyfajta gyöngyhalász-politikára van szükség: a magyar nyelvcsaládba és kultúrkörbe tartozó, Magyarország határain kívül élő minden magyart számba kell venni” – magyarázta lapunknak mondandója lényegét a kutatóintézet elnöke.
Kifejtette, a beszédében említett gyöngyhalászmódszer lényege, hogy minden egyes magyar embert számba kell venni, bárhol is éljen, aztán pedig törődni kell vele, adott esetben ki kell emelni az adott közegből.
Krónika (Kolozsvár)

Akinek van füle
Kiegyezés, paktumkötés, felsőbbrendű cél, szabad előválasztást követő összefogás – zene füleinknek, ami Marosvásárhely falain szűrődik át az erdélyi magyar közélet rendszerint meddő szócsatáktól visszhangzó éterébe. 
Talán az utolsó órában, de a Bolyaiak városában végre felismerték, hogy mindenkinek csak veszítenivalója van, ha külön utakon jár.
Az elmúlt évek történései láttán bizton állítható, hogy a közös polgármesterjelölt-állítás ötletét iszonyú nehéz volt megvalósítani. A döntő löketet az RMDSZ – újratervezés gondolatával játszadozó – felső vezetése adhatta meg, amely engedélyezte a baráti kéznyújtást az addig jelentéktelen tényezőként kezelt ellenzék felé.
Emellett a jelek szerint garantálta, nem veti be az elmúlt két önkormányzati választáson alkalmazott „taktikát”, amikor is a belső előválasztások eredményeinek fittyet hányva két öreg rókát, Borbély Lászlót, majd Frunda Györgyöt „vetette oda” a trónját diadalmenetben megvédő Dorin Florea lábai elé.
Láss csodát: a végeláthatatlan fenntartások, vélt vagy valós sérelmek ellenére példaértékű együttműködés alakulgat az erdélyi magyarság legnagyobb „frontvárosában”. A feladat egyértelmű, ám a tét több, mint a polgármesteri szék.
Kiderül ugyanis, hogy a sokak által megváltásként várt politikai összefogás valóban jelentősen mozgósít-e; hogy választott vezetőink lehető legpozitívabb üzenetére vevő-e közösségünk érdektelenségben szunnyadó jelentős rétege; hogy a hétköznapi magyar ember is úgy gondolja-e, az etnikai érdekképviseletre továbbra sincs alternatíva.
A 2012-es választáson Frunda csaknem 29 ezer szavazatot kapott, ami a voksok 37 százalékát jelentette, ehhez hozzáadódik az MPP jelöltjére és az EMNP támogatta Smaranda Enachéra leadott 3300 voks (4,3 százalék).
Vásárhely magyar lakossága a város 43 százalékát teszi ki – a győzelemhez ennél jóval több kell. A 43 százalék túlszárnyalását ugyanakkor már eleve sikerként lehetne elkönyvelni, ha azonban a közös magyar jelöltre szavazók aránya elmarad ettől, a baj a hiányzó százalékok száma szerint hatványozódik.
Most úgy tűnik, Marosvásárhelyen az erdélyi magyar politikum végre megteszi, ami tőle telik. Csak legyen, kinek.
Páva Adorján 
Krónika (Kolozsvár)

Nemzetiség, politika
Az online közvetítésnek köszönhetően idén már nemcsak a küldöttek, meghívottak, illetve akkreditált szereplők követhetik nyomon az RMDSZ kongresszusának munkálatait. Persze erősen kérdéses, hogy a premierszámba menő korlátlan hozzáférés varázsa milyen mértékben szögezi a számítógépek elé a közélet iránt érdeklődők egyre csökkenő létszámú csapatát. A kezdeményezést azonban akár szimbólumértékűnek is tekinthetjük, például abban az értelemben, ahogy a szövetség igyekszik minél átláthatóbb, hihetőbb, netán szerethetőbb képet sugározni magáról. Persze ne legyünk megmosolyogni valóan hamvasak, és percig se higgyük: minden a szemünk láttára, fülünk hallatára történik. Egy kongresszus szervezettségének egyik legfőbb jellemzője, hogy előzetesen alaposan átrágott témák, jól előkészített dokumentumok kerülnek a nyilvánosság elé, amelyek tömeges megszavazása egységet és erőt sugároz. Személyi kérdések sem valószínűsíthetők, miután Kelemen Hunor önmaga kihívója a tisztújítás programpontban.
A kolozsvári rendezvény azonban minden valószínűsíthető jólfésültsége ellenére sem ígérkezik tét nélkülinek. A legutóbbi elnökválasztáson tanúsított magyar választói magatartás ugyanis a jelek szerint alaposan és tartósan ráijesztett az RMDSZ vezetőire, akik a közéleti GPS tavaly decemberi beüzemelése óta igencsak keresgélik az új, de még járható útvonalakat. Miután a kormányzati részvétel most már szervezeten belül is vitákat generáló témája pillanatnyilag nem aktuális, szokatlan, korábban „periferikusnak”számító kérdések kerülhetnek terítékre. Olyanok, amelyek sokkal közelebbiek, rólunk, mindennapjainkról szólnak, ezért aztán korábban nem is nagyon látszottak a repülőből. Most, hogy a szárazföldi közlekedési eszközök kerültek az előtérbe, már sokkal inkább szembetűnnek.
Úgy tűnik, a sok megemésztésre váró gombóc közül néhányat sikerült lenyelhetőbb állapotba hozni. Így például nem látszik akkutnak a székelyföldi erőcentrum kontra központi irányítás korábban még égető kérdése, és a politikai alelnöki tisztség felszámolása is azt üzeni, sikerült újabb részgyőzelmet aratni a régi sólymokkal vívott csatában. A megtisztulás, s azzal párhuzamosan a bizalom visszaszerzésének egyik kulcskérdése ugyanis, hogy milyen mértékben sikerül arculatot váltani – és nem csak látványelemekben. A nemzetpolitika tekintetében viszont nem sikerült túllépni a helyben járás fázisán: a jelek szerint továbbra sincs a tömbmagyarságra, Partiumra, illetve szórványra szabott program.
A válaszokat online, de még inkább a saját életünkbe várjuk. Postafordultával.
Csinta Samu 
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Előválasztás Marosvásárhelyen: fény az alagút végén?
Marosvásárhely, Székelyföld fővárosa kiemelt helyszín, magyar szempontból nemzetstratégiai jelentőségű város. Szellemi-oktatási központ, hatalmas történelmi múlttal. A Trianon előtti utolsó népszámláson, 1910-ben a lakosság 89,3 százaléka vallotta magát magyarnak, míg 6,7 százaléka románnak. A rendszerváltás után, 1992-ben még 51,4–46,1 százalék volt az arány a magyarok javára, ez 2011-re 44,87–51,97 százalékra romlott.
A magyarság 2000-ben elvesztette a polgármesteri tisztséget, amelyet azóta egy pökhendi, dölyfös, demagóg és magyarellenes politikus tölt be. Már a 2000-es RMDSZ-vereség is bundagyanús volt, hiszen Markó Béla, aki ekkorra már a teljes Neptun-vonal támogatásának örvendett, a kampány teljében, alapszabályzat-ellenesen váltotta le Kincses Elődöt a Maros megyei szervezet éléről. Ráadásul azzal az abszurd indoklással, hogy az elnök az előválasztáson legitimációt szerzett tanácsosi listát iktatta a román hivatalosságoknál, nem pedig a Neptun-klikk listáját.
Ha akkor erőt, egységet mutat a helyi RMDSZ, jó eséllyel meglett volna a Fodor Imre polgármesterségéhez szükséges néhány száz szavazat, amelynek elvesztését az RMDSZ azóta is előszeretettel varrja a szekusgyanús, azóta szerencsésen megszűnt Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt nyakába.
Az eredmény(telenség) nyomában
Ami ezután történt, egyenesen tragikus, és aligha magyarázható másként, mint azzal, hogy az RMDSZ nem is akarta visszaszerezni a polgármesteri széket. A szövetség-párt sorozatban indított olyan, az erdélyi magyar közéletet erőteljesen megosztó jelölteket, akikről előre lehetett tudni, hogy nem képesek mindenkit megmozgatni, akikre a választók egy része garantáltan nem szavaz. A legszomorúbb a legutóbbi, 2012-es választás volt, amikor Vass Levente személyében megtalálták az alkalmas jelöltet, aki mögött felsorakoztak az egyházak, a civil szféra és nagyrészt a politikum is, de akit az RMDSZ nem volt hajlandó koalíciós jelöltként indítani. A jelölt és a párt közötti kötélhúzás következményeként az RMDSZ Frunda Györgyöt indította, aki semmivel nem volt alkalmasabb a város magyarságának integrálására, mint korábban Kelemen Atilla és Borbély László. Az eredmény(telenség) persze ugyanaz lett.
Ehhez képest kurzusváltásnak tűnik, hogy a 2016-os választások magyar jelöltjét már idén előválasztáson jelölnék ki, és ha minden igaz, három magyar párt közös jelöltjeként indulna. Erről az érintett szervezetek helyi vezetői közös sajtótájékoztatón adtak hírt. Egyelőre egy hivatalos jelölt van, Soós Zoltán RMDSZ-es tanácsos, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, akit Vass Levente is támogat. Ugyanakkor a néppárt is jelezte, hogy indít jelöltet az előválasztáson, akinek kilétére lapzárta idején még nem derült fény, egyelőre Portik Vilmos neve merült fel ebben az összefüggésben.
Korai lenne még örülni, 2012-ben is sokakat optimizmussal töltött el, hogy végre-valahára összefognak a magyar politikai erők, ahhoz, hogy előbb az MPP jelentse be, nem támogatja azt a jelöltet, akit egyébként „ő” talált ki évekkel korábban, s javasolt elsőként polgármesterjelöltnek, majd nem sokkal később az RMDSZ hátráljon ki mögüle. De örülni lehet annak, hogy végre mozdul valami a magyar–magyar konszenzuskeresés témájában, még ha a részvételi feltételek elég szigorúnak látszanak is. A jelölteknek ugyanis 1350 támogató aláírást kell felmutatniuk, a határidők nagyon szorosak, miközben az idő mégsem sürget épp olyan nagyon. Az erdélyi magyar politikai élet belső logikájának szemszögéből premiernek számít ez a választás, hiszen eddig csak az RMDSZ ernyője alatt került sor e módszer alkalmazására.
Irány és jel
Az „előválasztás” szerves részét képezte az RMDSZ korábbi, valójában csak 1993 és 1996 között úgy, ahogy működő belső demokráciájának, amelynek fő kérdése az volt, miként lehet intézményesen biztosítani befelé a politikai sokszínűséget, kifelé pedig az egységes magyar akarat képviseletét. Erre elvi síkon a „belső parlamentarizmus”, az államelvű önépítkezés volt a válasz. Az államszerkezet mentén felépülő belső struktúra, a parlamentnek megfelelő SZKT, a kormánynak megfelelő ügyvezető elnökség, a bíróságokkal analóg bizottsági rendszer és az alkotmánybíróságnak megfelelő belső normaértelmező fórum, a Szabályzatfelügyelő Bizottság. Mindezek mellett több megyében intézményesítették az „előválasztást” is, hogy azok a politikusok kerüljenek fel az RMDSZ képviselői és szenátori listáira, akik a legnagyobb támogatottsággal rendelkeznek a választói bázis körében. Egy létező állam esetében az egész intézményrendszer működését – a közös értékeken és érdekeken túl – a legitim erőszak biztosítja. Az RMDSZ esetében az autonomisták abban reménykedtek, hogy a szabályszerű és funkcionális államelvű működéshez elégséges lesz a közösség ellenőrző ereje, a vezetők elkötelezettsége, normakövetési hajlandósága, a közös dokumentumok, a program és az alapszabályzat, valamint az egyetemes magyar létparancsok.
Nos, nem így történt. A Markó-féle vezetés elszabotálta a nemzeti önkormányzat kiépítésének legfontosabb lépéseit (nemzeti kataszter, belső választás, autonómiastatútumok), majd puccsszerűen kormányra vitte a szervezetet, feladva mind a társadalomépítés célkitűzését, mind az önálló külpolitika eszközét. A nemzeti önkormányzat kényszerzubbony volt az új, zsákmánypárt-logikára épített politika számára, amelyet kongresszusról kongresszusra lazítottak, míg teljesen át nem szabtak.
A választási törvény módosításával és a 6:3-as kiskapu megszűntével könnyen lehet, hogy az RMDSZ rákényszerül a marosvásárhelyihez hasonló egyezségekre, hiszen az 5 százalékos küszöb teljesítéséhez valamennyi magyar szavazatra szükség lehet a választáson. A közbizalom RMDSZ általi fokozatos eljátszásával, egyezségek sorozatos felrúgásával, a következetlen, eseménykövető, értékalap nélküli politizálásával olyan helyzet alakult ki, amelyben lehetetlennek tűnik visszaépíteni az 1993-as állapotokat. Ezzel együtt, a három magyar párt együttműködésre van ítélve. Kérdés, hogy időben felismerik-e a politikai szereplők és a szavazók, hogy egyetlen létesélyünk a célirányos, autonómiaelvű magyar cselekvési egység. A május 31-re tervezett marosvásárhelyi előválasztás apró biztató jel, amely ebbe az irányba mutat.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kétnyelvű utcanévtáblák miatt bírságoltak Bretfeleanék
Nem hagyják magukat megfélemlíteni a helyi rendőrség által öt-ötezer lejes bírsággal sújtott, kétnyelvű utcanévtáblákat szerelő marosvásárhelyi civil aktivisták. Ügyvédjük bíróságon támadta meg a rendőrségi jegyzőkönyvet, és bűnügyi feljelentést tett Valentin Bretfelean igazgató és két kollégája ellen.
Hivatali visszaélés miatt bűnügyi feljelentést tett az ügyészségen illetve az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordult az a két marosvásárhelyi fiatalember, akit március 20-án a helyi rendőrség azért bírságolt meg, mert – az ingatlantulajdonos kérésére – kétnyelvű utcanévtáblát szereltek a szülészeti park egyik magánházára. Barabás Miklóst és Benedek Lehelt, a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevet viselő mozgalom tagjait a 2013/185-ös, reklámanyagok szabálytalan kifüggesztésére vonatkozó törvény alapján büntette a helyi rendőrség. A jogszabály szerint reklámfeliratokat csak a városháza hirdetési tábláin szabad kifüggeszteni.
„Erősen szűk a marosvásárhelyi rendőrök fantáziája, hisz a székely zászló esetében is azt írták a büntetési jegyzőkönyvbe, hogy a néppárt törvénytelenül tűzte ki a reklámzászlót. Úgy látszik, hogy a magyar ügyekre egyebet nem képesek kitalálni. Amúgy még soha nem hallottam olyasmiről, hogy az utcanévtáblákat a hirdetési pannóra kellene kifüggeszteni” – élcelődött a megbírságolt fiatalemberek jogi képviseletét felvállaló Kincses Előd.
Egyikük, Barabás Miklós fel is tette a kérdést: miért csak a kétnyelvű utcanévtáblák számítanak reklámanyagnak, mindaddig, amíg a városban számos, saját készítésű egynyelvű utcanévtábla is ékesíti az épületek homlokzatait vagy a kerítéseket? A civil mozgalom aktivistái azt sem értik, a helyi rendőrség miért a maximális, ötezer lejes büntetésben részesítette őket. Barabás szerint rendkívül meglepő és megalázó az, amit pontosan huszonöt évvel Marosvásárhely fekete márciusa után tettek velük elvileg a helyi közösség védelméért alkalmazott fekete ruhások.
„Furcsa, hogy 2015-ben a magát a kisebbségvédelem mintaországának tartó Romániában ilyesmi előfordulhat. Mint ahogy az is furcsa, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét az RMDSZ-nek huszonöt év leforgása után sem sikerült megoldania” – háborgott a történtek miatt Barabás Miklós, aki Benedek Lehel kollégájával együtt reméli, hogy jogtipró visszaélése miatt a két szolgálatos rendőr – Radu Boaru és Ciprian Cizmaş – valamint felettesük, Valentin Bretfelean elnyeri a büntetését, ők meg megússzák a tetemes nagyságú büntetést. Erre precedens is van, hisz az elmúlt években az összes etnikai színezetű pénzbírságot, amit a helyi rendőrség szabott ki magyar nemzetiségű személyekre, a bíróság eltörölte.
A helyi rendőrség igazgatója sem ül tétlenül. Szerkesztőségünknek elmondta, hogy a közeljövőben minden egyes háztulajdonost, aki ki merészelte tenni a törvénytelennek tartott utcanévtáblát, felszólít annak eltávolítására. „Aki nem veszi le, azt 30 ezer lejjel büntetjük. Ezek a táblák törvénytelenek, hisz maga az utcanevek lefordítása is törvénybe ütköző cselekedett” – szögezte le a kétnyelvűség ádáz ellenségeként közismert rendőrfőnök. Bretfelean ugyanakkor hozzátette, hogy az építkezési rendszabályok sem teszik lehetővé a táblák engedély nélküli kifüggesztését. „Ha ezt nem fékezzük meg, Marosvásárhely olyan lesz mint egy kínai falu!” – érvelt az Európa más, multikulturális településein bevett gyakorlat ellen Valentin Bretfelean.
Kérdésünkre, hogy a történtek után a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! akciócsoport miként folytatja a tevékenységét, Barabás Miklós elmondta, hogy hamarosan erről is döntenek, addig is át kell gondolniuk a tervüket. Az utcanévtábla osztogatók és szerelők a tavaly május óta mintegy nyolcvan kétnyelvű felirattal gazdagították a várost. A rendőrségi ellenséges hozzáállás dacára sem a tábláknak, sem a háztulajdonosoknak nem esett semmiféle bántódása.
Szucher Ervin 
Székelyhon.ro

„Szemüveget sem azért cserélünk, mert szemléletet akarunk váltani”
Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével beszélgettünk a hétvégi kongresszusról és az ennek kapcsán sűrűn tematizált "újratervezésről".
Közel fél éve annak, hogy az RMDSZ-ben az „újratervezésről” kezdtek beszélni. Számoltak-e azzal, hogy úgy fognak újratervezni, hogy önnek nem akad kihívója az elnöki tisztségért folyó versenyben? Van-e tétje így a kongresszusnak? 
- Nézze, nálunk mindig a személyek körül szokott forogni minden, ehhez szoktunk hozzá, ez folyik ki a tévéből. Ha nincs látványos iszapbirkózás, akkor már nem érdekes a politika. Vajon az, hogy az RMDSZ – huszonöt év után – megkíséreli újragondolni önmagát, nem fontosabb-e annál, hogy Kelemen Hunor kit győz le, vagy felülkerekedik-e a közéleti iszapbirkózásban? Én a tartalmi tétet mindig is fontosabbnak tartottam a személyi párharcoknál, és – igen – a hétvégén megszervezett kongresszusunkon is tartalmi jellegű a tét: az RMDSZ politizálásának megújulása. Azt szeretnénk, hogy annak, ami a kongresszuson történik, a közösség legyen az első számú haszonélvezője. 
És akkor, ilyen feltételek mellett, mit jelent az újratervezés? Mit kell újragondolni az eddigi politizálásból?  - Elsősorban a politizálás módján kell változtatnunk: több alázat és őszinteség, nagyobb odafigyelés szükséges, a közösség szolgálata kell hogy legyen a fő feladatunk. De a prioritásainkat is újra fel kell állítanunk. Ennek szükségessége az elmúlt néhány hónap politikai történéseiből eléggé világosan kiderült. Semmiképp nem a célokat kell újra kitalálnunk, nem az eddigi elveinket fogjuk feladni, mert ezekkel kapcsolatban negyedszázada elég pontos és határozott döntést hozott a magyarság. De ez nem jelenti azt, hogy időnként az érdekképviselet és érdekvédelem teendőinek listáját nem kell áttekintenünk, nem kell áthelyeznünk a hangsúlyokat. 
Az egyik ilyen prioritás a közösségépítés. Azt gondolom, hogy most nem a kormányzásra, vagy annak esélyeire, hanem a közösségünkkel való kapcsolatunk erősítésére kell összpontosítanunk, mert a mi igazi szövetségeseink mindig is a magyar emberek voltak. Ez az egyik oka annak, hogy visszatérünk az ügyvezető elnökség struktúrájához, így tudjuk hatékonyan a közösségépítéshez kapcsolódó feladatokat ellátni. Azt is tudom, hogy nem elég, ha mi megváltozunk, az sem elég, ha az erdélyi magyarság politikai szervezetei együttműködnek. Országszerte a magyar közösségeknek is erősíteniük kell a köztük lévő szolidaritást. Kell ismernünk a regionális célokat, és el kell fogadnunk azt is, hogy más-más élethelyzetek más-más igényeket szülnek. A tömbmagyarság, a vegyes vidékek és a szórvány szükségletei pedig egyformán jogosak, ezért az RMDSZ-nek egyformán kell figyelnie valamennyi magyarlakta térségre. Ez nem kis feladat, de ez jelenti azt a sokat hangoztatott összefogást – számomra elsősorban ez jelenti az igazi összefogást. 
Az RMDSZ választásról választásra átlépi a bejutási küszöböt, de egyre kevesebben szavaznak a szövetségre. Létezik arra stratégia, hogy miként lehet megtartani a közösség képviseletét? 
- Meg szeretnénk tartani azok bizalmát, akik eddig választásról választásra kitartottak mellettünk, de vissza szeretnénk nyerni azokat is, akik az elmúlt időkben – jogosan – elfordultak a politikától, és ami ennél is fontosabb – meg szeretnénk nyerni a fiatalokat, hiszen semmit nem ér az, amit eddig létrehoztunk, ha ők mindazzal nem tudnak azonosulni. 
Meg kell erősítenünk azok hitét, akik évek, évtizedek óta mellettünk állnak, akik önzetlenül dolgoznak a közösségért, de meg kell győznünk azokat a fiatalokat is, akikkel a kommunista diktatúra időszaka nem jelent közös múltat, és akiknek a nehezen elért célok már természetes, hétköznapi dolgok. Nekik vonzó jövőképre van szükségük, ezt kell biztosítanunk, de nem csak nekik: a teljes magyar közösségnek is irányt kell mutatnunk. És ennek egyetlen módja az őszinte, nyílt párbeszéd, közvetlen találkozás, amelyen mindent kibeszélhetünk. Természetesen, mindemellett konkrét tervek is szükségesek az élet számos területén. Ezekkel is készültünk a kongresszusra.  Ezek a konkrétumok hol találhatók meg? Melyek azok a kulcsterületek, amelyekkel az RMDSZ foglalkozni fog a következő időszakban? 
- Az oktatás, a családpolitika, az ifjúságpolitika, a nemzetpolitika, a gazdaságpolitika, a külpolitika, és a nők közéleti szerepvállalása kapcsán fogalmaztunk meg olyan program-dokumentumokat, amelyeket a kongresszus elé fogunk terjeszteni megvitatásra, elfogadásra. Ezekben konkrét intézkedéseket javasolunk a következő időszakra, egyben jelezzük, melyek azok a szakterületek, amelyekkel kiemelten szeretnénk foglalkozni az elkövetkezendőkben. 
Kétségkívül, az oktatási dokumentum a legfontosabb ezek közül. Meggyőződésem, hogy közösségünk jövője a magyar nyelvű oktatás minőségétől függ. Azért kell dolgoznunk, hogy fiataljaink versenyképes tudást sajátítsanak el. Mert ha ennek a feltételét meg tudjuk teremteni, akkor a szülők bátran íratják magyar iskolába gyerekeiket. Az is fontos, hogy a pedagógusok a szakmai lehetőségek révén megfeleljenek az új kihívásoknak és a sokasodó elvárásoknak.  A kongresszust követően miben fog változni az RMDSZ struktúrája, működése? 
- Az újratervezés egyik fontos eszköze épp a szervezet hatékony működése. Meggyőződésem, hogy a civilek és a szervezeten kívüli szakértők bevonásával tudunk javítani a közpolitikáink minőségén. Házon belül pedig arra kell összpontosítanunk, hogy megerősítsük az együttműködést a különböző testületek között, a megyei szervezetek és az országos központ, valamint az önkormányzataink és helyi szervezeteink között is. Ez azt is jelenti, hogy több közös tervezésre, de hatékonyabb számonkérésre is szükség lesz. 
A kommunikációink is részben újragondolásra szorul: javítanunk kell a belső tájékoztatást, de tartalmasabb és erőteljesebb kommunikációra van szükség a román többség tájékoztatása és meggyőzése érdekében is. Ezért kétségkívül több aktuális témához kell hozzászólnunk, és több hangon kell megszólalnunk, mint eddig.
Miért szükséges a főtitkárság visszaalakítása ügyvezető elnökséggé, és ez a visszaalakítás azt jelenti-e, hogy hiba volt a 2011-es átalakítás? A politikai alelnöki tisztség megszűnése egy időben Borbély László visszavonulásával azt jelenti, hogy ezt a tisztséget kifejezetten rá szabva, neki hozták létre négy éve? 
- Egyik változás sem a személyekről szól. Ennél sokkal egyszerűbb az indok: nem szeretnénk a párttá válás, a „pártosodás” útjára lépni. Szervezeten belül többen is úgy vélekedtek, hogy a főtitkárság ezt a jelleget emeli ki. Az ügyvezető elnökség eközben a szövetség-jelleget hozza előtérbe, magyarán azt, amit mi leginkább hangsúlyozni akarunk a közösségünk irányában is: az RMDSZ elsősorban szolgálatot teljesít. Mindezzel összefügg a politikai alelnöki tisztség megszüntetése, hiszen az ügyvezető elnökség visszaállításával ez a funkció értelmét veszti. Nem tévedtünk, hanem időközben bebizonyosodott, hogy ez a jelenlegi struktúra nem szolgálja megfelelőképpen azt, amit a munkánkban hangsúlyozni akarunk. 
„Újratervezik”, tehát, a prioritásaikat. Nevezhetjük ezt szemléletváltásnak is vagy csak az új teendők listájához kellett egy jó szlogen? 
- Leegyszerűsítve, prózaian szólva, én ezt a szemüvegcseréhez hasonlítom leginkább. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de szemüveget én rendszerint azért szoktam cserélni, mert megkarcolódott a lencse, mert jobban, tisztábban szeretnék látni, és nem azért, mert azzal együtt személetet is váltok. Nem hinném, hogy ehhez az egyszerű döntéshez bármiféle különlegesebb szlogen szükséges. Az új szemüvegnek új a lencséje, jobban lehet látni.
Szerk.
transindex.ro

A PNL megállapodna az RMDSZ-szel 
A decemberben ellenzékbe vonult Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) akar együttműködési megállapodást kötni a román jobbközép erők egyesülése nyomán létrejött új Nemzeti Liberális Párt (PNL) – közölte Alina Gorghiu, a PNL társelnöke csütörtökön a Gandul című portálnak nyilatkozva.
A PNL az RMDSZ törvényhozóival együtt sem rendelkezik elegendő szavazattal a parlamentben ahhoz, hogy megbuktassa Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök kormányát – ismerte el Gorghiu. Hozzátette: ettől függetlenül, beterjesztik a tavaszi ülésszakra beígért bizalmatlansági indítványt.
Gorghiu szerint a PNL-nek volt már egy rövid egyeztetése az RMDSZ-szel, de a – parlamenti együttműködésről és a PNL kormányprogramjának támogatásáról szóló – megállapodás részleteit az RMDSZ pénteken kezdődő kongresszusa után akarják kidolgozni.  MTI
Erdély.ma

RMDSZ-kongresszus – Újraválasztották Kelemen Hunort a szövetség élére
Újabb négy évre Kelemen Hunort választotta elnökévé a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) pénteken, a szövetség Kolozsváron tartott 12. kongresszusán.
Kelemen Hunornak nem volt kihívója. A kongresszusi küldöttek közül – akik 585 érvényes voksot adtak le – 575-en szavaztak bizalmat neki.
Az RMDSZ „újratervezés" jelszóval rendezett kongresszusán Kelemen Hunor programbeszédében a társadalomszervezés erősítésére helyezte a hangsúlyt. „Az etnikai képviselet terén nincs alternatívája az RMDSZ-nek. Nem újabb és újabb pártokra van szüksége a közösségnek, hanem nyitott, befogadó és mindig megújulni képes szövetségre" – mondta az RMDSZ újraválasztott elnöke. Úgy vélte, az RMDSZ-nek is változnia kell, hogy megfeleljen a közösség elvárásainak. Mint mondta, az RMDSZ-nek nem arra kell összpontosítania, kinek az oldalán, és mikor kerül a bukaresti kormányba, hanem az erdélyi magyarsággal kell megerősítenie a kapcsolatát.
A kongresszusi küldöttek új alapszabályt is elfogadtak, amely megszünteti a politikai alelnöki tisztséget és a főtitkárság helyett újraalakítja a négy éve felszámolt ügyvezető elnökséget.
A kongresszusi vita során felszólalók közül sokan elismerték, hogy bizalomvesztést szenvedett el a szövetség, és változtatnia kell politikáján azért, hogy újraépítse a bizalmi viszonyt az erdélyi magyar közösséggel.
Az újratervezés mottót azonban többen is vitatták, megjegyezvén, hogy a gépkocsik műholdas navigációját ellátó GPS-készülékek akkor adják ki ezt a jelszót, amikor a gépkocsi letért a megfelelő útról.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, szenátusi frakcióvezetője úgy vélte, nem az RMDSZ, hanem a romániai demokrácia tévesztett utat. Borbély László, a szövetség politikai alelnöke azt hangsúlyozta, az újratervezésnek az eszközöket kell megcéloznia, mert a szövetségnek nem sikerült megfelelően „eladnia a piacon" az eredményeit. Verestóy Attila szenátor úgy vélte, az RMDSZ-nek az újratervezés által az 1989 óta épített alaphoz kell visszatérnie, és azt kell célul kitűznie, hogy a 2016-os választások után kormányra kerüljön.
A kongresszus előtt Victor Ponta román miniszterelnök és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, valamint szinte valamennyi magyarországi és romániai parlamenti párt elnöke beszédet mondott. Victor Ponta azt kérte szövetségtől, hogy őrizze meg párbeszédkészségét, mert párbeszéddel a magyar közösség valamennyi legitim célkitűzését megvalósíthatja. A miniszterelnök azt állította, hogy maga is nyitott a párbeszédre, ugyanakkor megjegyezte: aligha állítható, hogy Romániában diszkriminálják a kisebbségeket Klaus Iohannis államfővé választása után.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tapsot aratott azzal a kijelentésével, hogy „nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti, mert az erős erdélyi magyar képviselet letéteményese a Romániai Magyar Demokrata Szövetség”. Hozzátette, az RMDSZ-ben megvan az a képesség, hogy integráljon mindenkit, akit csak lehet.
Semjén Zsolt aggodalmát is megfogalmazta amiatt, hogy még mindig probléma Romániában a kétnyelvű táblák ügye, a magyar himnusz éneklése, a nemzeti szimbólumok szabad használata, hogy immár nemcsak a bürokratikus akadályozása látszik a kommunista rendszer által elrabolt egyházi ingatlanok visszaadásának, hanem visszamenőleg is megkérdőjelezik ennek a jogszerűségét. A miniszterelnök-helyettes olvasta fel Orbán Viktor kormányfő üdvözletét is, aki azért kívánt eredményes tanácskozást, hogy a mottóul választott „újratervezés" sikeres legyen.
Klaus Iohannis államfő üzenetében – amelyet egyik tanácsadója olvasott fel – a 25 éves RMDSZ-nek a romániai demokrácia megerősítésében játszott szerepét méltatta, amit a szövetség együttműködésre való nyitottságának és a párbeszédkészségének tulajdonított.
Tóbiás József, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke kijelentette, hogy a határon túli magyarságnak is az erős, befolyással bíró, nemzeti érdeket képviselni tudó Magyarország tud jó partnere lenni. Ehhez pedig be kell fejezni „a politikai hidegháborút” Magyarországon és a határokon túl egyaránt.
Schiffer András, a Lehet Más a Politika (LMP) társelnöke úgy vélte, hogy az RMDSZ által meghirdetett „újratervezésről" Magyarországon is példát vehetnének. A pártelnök támogatásáról biztosította az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket, és a környezettudatosságot is a kongresszus figyelmébe ajánlotta.
Biró Zsolt személyében először köszöntötte az RMDSZ kongresszusát egy másik erdélyi magyar ellenzéki párt elnöke is. A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kijelentette: a testvérharcnak vége.
A román jobbközép ellenzéket tömörítő új Nemzeti Liberális Párt (PNL) két társelnöke, Alina Gorghiu és Vasile Blaga hosszú távú, tíz évre szóló együttműködést ajánlottak az RMDSZ-nek. Kifejtették, hogy Romániában is fennáll a szélsőséges pártok előretörésének veszélye, ha a demokratikus erőknek nem sikerül megújulniuk úgy, ahogyan azt a választók elvárják tőlük.
Mario David, az Európai Néppárt (EPP) alelnöke üdvözlő beszédében kifejtette: az autonómia az etnikai identitás megőrzését szolgálja, és az RMDSZ autonómiatervezete az európai modellen alapul. Úgy vélte, fontos, hogy erről társadalmi párbeszéd alakuljon ki. „Az autonómia nem jelent fenyegetést az állami stabilitásra" – jelentette ki a teremben ülő román miniszterelnök és pártvezetők felé fordulva.
Az RMDSZ tanácskozása szombaton a program módosításával és a kongresszusi dokumentumok elfogadásával folytatódik.
MTI
Erdély.ma

Visszatekintés RMDSZ-kongresszusokra
Tizenkettedik kongresszusát tartja hétvégén /17-18-án/ az RMDSZ, a negyedszázad alatt voltak vízválasztó, jelentős változásokat hozó fórumok, de olyanok is, melyek csupán az addigi vezetést, irányt erősítették meg. Minden jel szerint a most soron következő ez utóbbi kategóriába tartozik, ám jó alkalom röviden áttekinteni az érdekvédelmi szövetség kongresszusainak legfontosabb eseményeit. A számbavétel során felhasználtuk Márton János politológus 2007-ben készült összefoglalóját, kordokumentumokat és a lapunkban megjelent beszámolókat.
1990. április 21–22., Nagyvárad. Az 1989-es fordulat után létrehozott magyar szövetség első kongresszusa, amelynek legfontosabb hozadéka, hogy kimondta: az RMDSZ-nek egységesen és önállóan kell fellépnie a romániai politikai környezetben, nem folytatja a szoros együttműködést az egyre nacionalistább Nemzeti Megmentési Fronttal.
Már ekkor jelentkeznek a különböző elképzelések, belső törésvonalak, és ezt tükrözi a vezetésre pályázók személye, azok háttere is: Domokos Gézát elsősorban a helyi és megyei szervezetek támogatták, Szőcs Gézát főleg a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) radikálisabb tagjai. Kompromisszumos megoldás született: Domokos Gézát az RMDSZ elnökévé, Szőcs Gézát pedig főtitkárává választották. A kettő között integráló szerepet volt hivatott betölteni a tiszteletbeli elnöknek megválasztott Tőkés László. Ekkor és éppen ezért döntenek arról is, hogy az elnöki hivatal székhelye Bukarestben, a főtitkárság székhelye Kolozsváron lesz.
1991. május 24–26., Marosvásárhely. Itt már nyíltan megjelent a latens módon korábban is meglévő „mérsékelt-radikális” ellentét, mely elsősorban a romániai magyarság jogállására vonatkozó eltérő elképzelésekben nyilvánult meg. Az RMDSZ radikálisabb küldöttei a romániai magyarság társnemzeti státusának programba foglalását szorgalmazták, a követelendő jogok egyértelmű megfogalmazását kérték, és ezek elérése érdekében a külföldi nyomásgyakorlás mellett érveltek. Ezzel szemben a mérsékeltebb küldöttek kompromisszumra kész, kooperatív, Bukarestben elérendő eredményekre koncentráló politizálás mellett tették le a voksukat.
Ez a kongresszus adott alkalmat Szőcs Géza és Domokos Géza nyílt összecsapására, és nem hiányzott a cirkusz sem: a 252 küldött szavazatának első összeszámolása után kiderült, Szőcs 122, Domokos 121 voksot kapott, ám két szavazócédula hiányára hivatkozva elrendelték az ismétlést. Ez már Domokos Gézának kedvezett, 129 szavazattal 123 ellenében ismét ő lett az RMDSZ elnöke. Szőcs Gézát nagy többséggel politikai alelnöknek, Tőkés Lászlót pedig újból tiszteletbeli elnöknek választották. A kongresszuson elfogadott alapszabályzat szerint az Országos Elnökség 11 tagúra csökkent. 1993. január 15–17., Brassó. Ez a szervezeti reform kongresszusa volt, amely egyben Markó Béla elnökségének kezdetét is jelentette. Alapszabályzatba iktatták az állammodellelvet, azaz az RMDSZ-en belül létrehozták a hatalmi ágak szétválasztásának megfelelő struktúrákat. Ennek megfelelően a belső törvényhozó testület szerepét a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) töltötte be, az operatív vezetés feladata az Ügyvezető Elnökség (ÜE) hatáskörébe került, a szövetséget pedig a kongresszus által megválasztott szövetségi elnök képviselte.
Az elnöki tisztségért Markó Béla és Mina László versengett (a korábbi egyezségekhez tartva magát Tőkés László visszalépett Markó javára), a kongresszusi képviselők nagy többsége Markónak szavazott bizalmat. Tőkés Lászlót ismét tiszteletbeli elnöknek választották. A brassói kongresszuson döntöttek arról, hogy két éven belül megszervezik a belső választásokat (erre azóta sem került sor), és meghirdették a belső pluralizmus elvét, amely a platformoknak szánt nagyobb szerepet. Ekkor kerül tételesen is a szövetség programjába a belső önrendelkezés, a helyi és regionális önigazgatás, a személyi és kulturális autonómia.
1995. május 26–28., Kolozsvár. Első alkalommal mutatkoztak az RMDSZ pártosodás irányába történő elmozdulásának jelei. Az önkormányzati modell továbbra is működési alapelvként szerepelt, de az alapszabályzatot a belső pluralizmus rovására módosították: bővítették a szövetségi elnök és az Operatív Tanács hatáskörét, létrehozták a Területi Képviselők Tanácsát (TEKT). A szövetségi elnöki tisztségre Markó Béla, Borbély Imre és Kónya-Hamar Sándor jelentkezett. Markót 226 szavazattal újból elnöknek választották, míg ellenfelei 51, illetve 57 szavazatot szereztek. Tőkés Lászlót a kongresszus negyedszer is megerősítette tiszteletbeli elnöki tisztségében. Hosszú vita után elfogadták a törvényes úton érvényesítendő területi autonómia célkitűzését, a nemzeti kisebbség helyett pedig a nemzeti közösség elnevezés használatát hagyták jóvá.
1997. október 3–4., Marosvásárhely. Rendkívüli kongresszus, amely megkésve ugyan, de az RMDSZ kormányzati szerepvállalását hivatott hitelesíteni. Legjelentősebb momentuma: elfogadták azt a dokumentumot, amelyben megfogalmazzák a szövetség kormánykoalíciós cselekvési prioritásait. A szervezeti struktúrában számottevő változások nem történtek, tisztújításra sem került sor. 1999. május 15–16., Csíkszereda. Az egyre pártszerűbben működő RMDSZ belső ellenzéke még egy kísérletet tesz, hogy több jelentős változtatást elfogadtasson, melyek elsősorban az RMDSZ Erdély-centrikus politizálásának kialakítását célozták, valamint a több éve húzódó tisztújítás kérdését rendezték volna. A javaslatok közül néhány bekerült a programba is: az Erdély-központúság és az erdélyi regionális érdekek hangsúlyozása. A várt tisztújításra azonban nem került sor. A kongresszuson a tisztségben levő elnököt, Markó Bélát újraválasztották a küldöttek 274 szavazatával, míg ellenjelöltje, Kincses Előd 157 szavazatot szerzett.
2003. január 31.–február 2., Szatmárnémeti. Ez az igazi nagy törés kongresszusa, ekkor indult el a belső ellenzék kiválásának, az új magyar pártok létrehozásának folyamata. A belső ellentéteket elsősorban az RMDSZ kormánypárti politikája táplálta (ekkor éppen az SZDP-t támogatták a parlamentből), de a már tíz éve halogatott belső választások elmaradása is. Szatmárnémetiben szüntették meg a Tőkés László által betöltött tiszteletbeli elnöki tisztségét, a TEKT mellett pedig létrejött a Platformok Konzultatív Tanácsa. Határozat született a belső választásoknak májusig történő megtartásáról, bővült az Operatív Tanács létszáma, döntöttek arról, hogy a képviselők és szenátorok alanyi jogon az SZKT tagjaivá válnak, továbbá arról, hogy az RMDSZ valamennyi döntéshozó testületében az ifjúsági szervezeteknek 15 százalékos képviseletet biztosítanak. Újraválasztották a szövetségi elnököt: az ezúttal ellenjelölt nélküli Markó Bélának a küldöttek 326:68 arányban szavaztak bizalmat.
2007. március 2–3., Arad. Fegyelmezett, immár egyértelműen a pártosság jegyében zajló kongresszus. Markó Bélát 91 százalékos arányban erősítik meg az elnöki tisztségben, az alapszabályzati módosítások pedig a központosítottabb szervezet kialakítását célozták meg. A belsőből immár külsővé vált ellenzék megjelenése miatt az autonómiakérdés ismét hangsúlyosan helyet kap a szövetség programjában, határozatot is elfogadnak a kulturális és területi autonómiáról. Az új alapszabályzat szerint kétévente rendes kongresszusra, négyévente pedig tisztújító kongresszusra kerül sor, a Szövetségi Egyeztető Tanács helyét a Kulturális Autonómia Tanács veszi át, a Szövetségi Operatív Tanács helyett pedig létrejön a nagyobb hatáskörű Szövetségi Állandó Tanács. 2009. április 25., Kolozsvár. Tét, azaz tisztújítás nélküli kongresszus, kevés eseménnyel, kis nyitási szándékkal: az alapszabályzatot úgy módosították, hogy lehetővé tegyék, az EMNT és más kulturális szervezetek is helyet kapjanak a Kulturális Autonómia Tanácsban, és elfogadtak egy dokumentumot, amely leszögezi: a nemzeti identitás megőrzését és továbbvitelét csak a különböző autonómiaformák szavatolják.
2011. február 26–27., Nagyvárad. Markó Béla leköszönésével ennek a kongresszusnak a legnagyobb eseménye az új elnök megválasztása volt. Markó Kelemen Hunort jelölte ki utódjaként, ő az érvényes 536 voksból 371-et szerzett meg, Eckstein-Kovács Péterre 118-an szavaztak, Olosz Gergelyre 47-en. Kelemen kinyújtott kezet ígért az erdélyi magyar szervezetek felé. Jelentősen módosították a szövetség szerkezeti felépítését, az ügyvezető elnökséget főtitkársággá alakították, és egy Borbély Lászlóra szabott politikai alelnöki funkcióval is kiegészítették a csúcsvezetést. Ugyanekkor hoztak létre még egy új vezetői tisztséget, a volt szövetségi elnökét, bővült a legfelsőbb döntéshozó testületek sora, a Szövetségi Állandó Tanácsnak (SZÁT) 26 tagja lett, de létrehozták a 18 tagú Szövetségi Elnökséget (SZE), amely a tulajdonképpeni döntéseket hozza két SZÁT-ülés között.
2013. május 25., Csíkszereda. Különösebb tétje ennek a kongresszusnak sem volt, inkább méretei voltak monumentálisak, majdnem nyolcszáz küldött gyűlt össze. Jelentős változásokat nem hozott, kicsit szigorítottak a szervezeten, még jobban központosították a döntéshozatalt, és helyenként a jelenhez igazították a szövetség programját. Legfontosabb momentum: a kongresszus elfogadta, hogy az RMDSZ törvénytervezetet dolgozzon ki Székelyföld területi autonómiájáról, és azt nyújtsa be a román parlamentbe.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újratervezés?
Az RMDSZ megújulását, politizálásának újratervezését ígérik a hétvégi kongresszusra, lényegi, tartalmi dolgokról azonban egyelőre nagyon keveset hallani. Többnyire közhelyszerű kinyilatkoztatások hangzanak el, olyanok, mint az alázat, odafigyelés, a közösség szolgálata...
Az RMDSZ huszonöt éves története, eddigi kongresszusainak áttekintése jól kidomborítja, honnan indult és hová jutott, miként vált az egyetlen romániai magyar érdekvédelmi szövetségből egyik párttá – igaz, még mindig a legnagyobbá –, hogyan feleződött támogatóinak sora, csökkent népszerűsége, sodródott abba a helyzetbe, hogy radikális megújulás nélkül a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb elérése is veszélybe kerülhet. Figyelemmel követhető, miként kerekedett felül a kompromisszumos, Bukarest-központú politizálást támogató oldal, hogy taszította háttérbe, majd szorította teljesen ki a radikálisabb lépéseket követelőket, vált sokszínű szövetségből egyre központosítottabb, kevesek által irányított szervezetté, és az is, hogyan alakultak az egykori parázs vitákkal fűszerezett kongresszusok bólogatójánosok mindent hitelesítő, formális, fegyelmezett találkozójává.  Hónapok óta emlegetik RMDSZ-körökben az újratervezést, és ennek szükségességéhez kétség nem fér. Az elnöki tisztségért egyedüli jelentkezőként magát megmérettető Kelemen Hunor úgy fogalmaz: szeretnék megőrizni azok bizalmát, akik eddig is kitartottak mellettük, visszanyerni azokat, kik elfordultak a politikától, és magukhoz csábítanák a legifjabb generációt, vonzó jövőképet vázolván számukra. Irányt kívánnak mutatni az egész magyar közösségnek, az oktatás, a családpolitika, az ifjúságpolitika, a nemzetpolitika, a gazdaságpolitika, a külpolitika és a nők közéleti szerepvállalása kapcsán fogalmaztak meg program-dokumentumokat, melyekben konkrét intézkedéseket javasolnak – ígéri. Hangzatos, szép tervek, tartalmukról hétvégén tudhatunk meg többet, és évek múlva számba vehetjük majd azt is, mit gondoltak igazán komolyan, mi volt csupán népbolondító szép szlogen, mint a legutóbbi csíkszeredai kongresszuson irányként meghatározott autonómiastatútum kidolgozása, mely elkészült ugyan, de valamely fiók mélyén porosodik azóta is.  Valamit tennie kell az RMDSZ-nek, ha szövetségként vagy pártként továbbra is az erdélyi magyarság meghatározó képviselője kíván maradni, és ehhez látszatintézkedéseknél, üres gesztusoknál többre lesz szükség. Nem elegendő a főtitkárságot ügyvezető elnökséggé visszakeresztelni, zengzetes programokat elfogadni, ha az út, melyet követni kívánnak, nem tiszta célokkal kikövezett, zsákutcának bizonyulhat.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor: Nem a célokon, értékeken akarunk változtatni
Interjú
– Újratervezés – ez a hívószó az RMDSZ 12. kongresszusán. Mi késztette a szervezetet erre az újratervezésre, hogyan képzelik el ezt?
– Időnként minden szervezet életében szükségessé válik bizonyos dolgok újragondolása, újratervezése. A célok továbbra sem változnak, a célokat, értékeket nem kell újratervezni, az ahhoz vezető utat viszont igen, figyelembe véve az időközben bekövetkezett társadalmi változásokat.
Az újratervezés elsősorban a politizálás módjához köthető. Visszatekintve az elmúlt két és fél évtizedre, látnunk kell, mit sikerült elérnünk, meddig jutottunk el a nyelvi jogok érvényesítése, a szimbólumhasználat, a gazdasági, infrastrukturális fejlesztés, vagy épp az oktatás terén. Látnunk kell azt is, hogy sok minden, amit elértünk az említett területeken, papíron maradt: vagy nem alkalmazzuk, vagy azok, akiknek a közösségünket megillető jogok alkalmazását kellene szavatolniuk, ellehetetlenítik ezt. Erre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) esete a legkirívóbb példa. Mindez nagyon nagy elégedetlenséget váltott ki a közösségen belül a politikával szemben.
Sz. K., Ú. I.
Szabadság (Kolozsvár)

Kongresszus előtt
Újabb kongresszusra készül az RMDSZ. Személyi kérdésekben meglepetésre nem lehet számítani, mivel Kelemen Hunor az egyedüli jelölt, így borítékolható a jelenlegi elnök újraválasztása.
Ugyanúgy, ahogy az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP) sem volt kérdéses, hogy ki lesz az elnök, az RMDSZ-ben sem a személyi kérdések a meghatározóak most. Ez a jelölthiány annak a nagy passzivitásnak is a jele, amely a romániai magyar politikai érdekvédelmet és társadalmat jellemzi. A romániai magyar társadalomépítési projekt válaszúthoz érkezett. Az etnikai politizálás és a saját intézményépítés lendülete lankadni látszik. A folyamatos, de az elmúlt négy évben újabb nagy lendületet vett kivándorlás súlyos érvágás egy kisebbségi közösségnek, hiszen aktív, munkaképes, értelmes emberek ezreit veszítjük el így. A romániai magyar politikumnak figyelembe kell vennie ezt a valóságot, és a stratégiákat elsősorban erre a valóságra kell szabnia.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Tăriceanu kidobná a Napocát Kolozsvár román nevéből
A pulizmus és a demagógia rövid távon szavazatokat hozhat, de a társadalom felelős politizálást vár el a választottaktól. Az RMDSZ pedig egy komoly, szakmai alapokon nyugvó, konstruktív politikai szervezet, amellyel a kormányon töltött idő alatt mindig jó viszonya volt – mondta Călin Popescu-Tăriceanu az RMDSZ 12. kongresszusán Kolozsváron. A szenátus elnöke szerint az RMDSZ politikusaival mindig racionális, civilizált keretek között zajló párbeszédet folytatott, még akkor is, ha több esetben vitás helyzetek adódtak. „Amikor együttműködtünk az RMDSZ-szel, mindig úgy éreztem, hogy a szövetség víziói komolyak, hosszú távra szólnak, és a magyar közösség érdekei mellett az ország érdekeit is mindig szem előtt tartották” – fogalmazott. 
Az egyéni jogokért és szabadságjogokért folytatott harc nem ért véget, az emberi jogokat pedig veszélyeztetik Romániában – utalt a politikus az elmúlt időszak ügyészségi eljárásaira, amelyeket „Băsescu-rezsim kísérteteinek nevezett. Tăriceanu szerint sokkolóan hatnak egyes ügyészek nyilatkozatai, amelyek a különböző letartóztatási tervekre vonatkoznak. 
A felsőház elnöke az alkotmánymódosítás kapcsán megjegyezte, hogy Romániának egy teljesen új alkotmányra van szüksége, míg a regionalizáció kapcsán elmondta, hogy az sokkal többet jelent, mint aminek tekintik. Hatékonyság és versenyképesség a két kulcsszó, és a régiósításkor a landokon alapuló német modellt kellene követni a francia modell helyett. 
A volt miniszterelnök beszédében ismét kiállt amellett, hogy Kolozsvárnak vissza kellene térnie eredeti román nevéhez, a Cluj-hoz, mivel a Napoca nem egyéb, mint kommunista maradvány. Tăriceanu egy kérdést is feltett ezzel kapcsolatban: hogy miért nem nevezték át Konstancát a római kori nevére, Tomisra? A válasza az volt, hogy azért, mert ott nem élnek magyarok. (tudósítónktól) 
Tansindex.ro

RMDSZ-kongresszus – Kelemen Hunor: változtatni kell a politikánk módján
Kelemen Hunor szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kolozsváron megkezdődött kongresszusának az az igazi tétje, hogy „megadja azt a lökést”, amely szükséges a bizalom megőrzéséhez, megerősítéséhez, esetleg kiterjesztéséhez az erdélyi magyar közösség soraiban.
Az RMDSZ elnöke – aki egyedüli jelölt a szövetség további vezetésére – a kongresszus megnyitása előtti sajtónyilatkozatában arról beszélt, hogy olyan pillanatban tartják a rendezvényt, amikor a romániai és az erdélyi magyar társadalomban is sok feszültség, elégedetlenség gyűlt fel a politikusok, a politikai elit és a politika intézményei iránt. Hozzátette: a kongresszus jelszava, az újratervezés azt jelzi, hogy nem a célokat, az értékeket, hanem mindenekelőtt a politizálás módját kell megváltoztatni. „Sokkal több alázatra van szükség” – jelentette ki az elnök, aki az 1993-ban megfogalmazott célokat tartotta megőrzendőnek. Az RMDSZ ekkor iktatta be programjába az autonómia különböző formáinak az igényét. A kongresszus pénteken a magyar, a román, a székely himnusz és az európai unió himnuszának az eléneklésével kezdődött. Az eseményen részt vesz és köszöntőt mond Victor Ponta román miniszterelnök és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. A kongresszusra 778 küldött, 150 meghívott és 120 újságíró regisztrált.
erdon.ro

Erősebb, jobb magyar közéletért – Antal Árpád a jövőről
Az „újratervezés” jegyében zajlik április 17–18-án Kolozsváron az RMDSZ 12. kongresszusa. Erről az újratervezésről kérdeztük Antal Árpádot, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökét, aki az elkövetkező évek feladataként három fő kérdést fogalmazott meg: sokkal több empátia és szolidaritás a magyar közösségen belül, a regionális különbségek markánsabb megjelenítése a szervezeten belül, valamint a magyar–magyar viszony rendezése.
Antal Árpád a Székely Hírmondó érdeklődésére kifejtette, nem lehet elég gyakran hangsúlyozni „mennyire bonyolult helyzetben” van az erdélyi magyarság azáltal, hogy körülbelül 45 százalékuk tömbben él, 20 százalékuk szórványban, 35 százalékuk pedig interetnikus környezetben. 
– Nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, aminek köszönhetően például egy kézdivásárhelyi ugyanúgy magáénak érzi a szervezetet, mint egy olyan magyar ember, aki talán egyedül él egy román településen. A következő hónapok és évek nagy kihívása, hogy megnézzük, újra lehet-e éleszteni, építeni az erdélyi magyar szolidaritást, létre tud-e jönni az erdélyi magyar közösségben egyfajta konszenzus azzal kapcsolatosan, hogy milyen nagy közösségi projektek mentén kell cselekedni – fogalmazott. 
Mint elmondta, akkor van jövője a közösségnek, ha mindenki kicsit aktívabban részt vesz a politikában – és ez igaz az újságírókra is, az értelmiségre és a civilekre egyaránt. 
Antal elismeri, hogy érezhető egy nagyfokú türelmetlenség és ingerültség, nemcsak a magyar, hanem az egész román társadalomban, ami nyilván a politikai osztállyal szemben is markánsan megfogalmazódik, mert 25 évvel a rendszerváltás után mindenki sokkal jobban szeretne élni, nagyobb biztonságban szeretné tudni saját magát és a családját. Valamint az is tény, hogy a székelyföldi emberek sokkal több eredményt vártak az RMDSZ-től az olyan nagy közösségi projektek tekintetében, mint Székelyföld autonómiája.
Azonban, tette hozzá, nem vezet eredményhez, „ha csak az RMDSZ-től várják a csodát azok, akik eddig nem vállaltak aktív közéleti szerepet, de aggódva figyelik a közélet alakulását”.
– Meg vagyok győződve arról, ha sokan szerepet vállalnak azok közül, akik eddig nem tették, de van markáns véleményük, vannak elképzeléseik, és szeretnének a közösségért tenni, akkor ez a csapat erősebb és jobb lesz – szögezte le. 
Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke ugyanakkor úgy véli, hogy „az újratervezés” része a regionális különbségek markánsabb megjelenítése is az RMDSZ-en belül, mert ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az erdélyi magyar közösségben elinduljon egy reális párbeszéd a regionális különbségekről, és az ezekkel kapcsolatos konszenzusos megoldásokról.
Ugyanakkor rámutatott, hogy van egy nemzedékváltás az RMDSZ-ben, és ennek az új nemzedéknek, amely egyre több teret és szerepet kap, szüksége van a közösségen belüli szolidaritásra.  – Lehet azt mondani, hogy nem szólította meg az RMDSZ eléggé a szakmai köröket, az erdélyi értelmiséget, akkor pedig az RMDSZ feladata az elkövetkezőkben az, hogy ezt megtegye. Kérdés, hogy akkor megfelelő pozitív válasz érkezik-e? – tette hozzá. Antal az elkövetkező időszak feladatának tekinti a többi magyar szervezettel való együttműködést is, hangsúlyozva, hogy „félre kell tenni a magyar–magyar harcot”. 
– Teljesen jogos, amikor valaki megfogalmazza: azt az energiát, amit arra fordítanak a magyar politikusok, hogy más magyar politikusokkal vitatkozzanak, inkább arra kéne fordítani, hogy a románokat meggyőzzük az igazunkról nagyon sok kérdésben. Tehát az újratervezésnek része kell legyen az is, hogy félre kell tenni a sérelmeket – nyilatkozta az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. 
Kiss Edit
Székely Hírmondó
Erdély.ma